Re: Sword and Phoenix

by **Angelica Katharina** Kedd Ápr. 05 2022, 23:39

A srác mindenféle rezzenés nélkül végighallgatta a mondandóm, és nyélből vissza is utasította az ajánlatomat. Felvonom a szemöldökömet és egy „Hmmmmm” kíséretében nézek végig rajta.
- Kár, pedig szórakoztatóbb lett volna, valami zavart motyogás.
Az előző ajánlatom igazából félig arra is irányult, mert szórakoztatott a szüzikék első reakciói és jót tesz a lelkem helyén lövi sötét gócnak a hirtelen páni meglepettség, ami az arcukról sugárzik. Így, vagy úgy, de mindig jól járok az ilyenekkel. Most viszont, jól láthatóan untatva voltam, bár azért a mondanivalója nagyjából azért valamennyire felkeltette a figyelmemet. Céhbe akart hívni, annak ellenére is, ahogy eddig viselkedtem vele, így felkeltette az érdeklődésemet. Tipikus olyan személynek tűnt, akivel talán még szórakoztató is lenne eljátszogatni, akivel érdekes lenni tesztelgetni, meddig lehet elmenni nála. Ahogy felállt és kiindult kifelé, természetesen pont emiatt ajkaim érdeklődő mosollyá húzódtok. Végül felállok a székből, és kilépve, nem érdekelve a véleménye, a karjába karolok.
- Csatlakozok, de csak egy feltétellel. Vagy velem töltesz egy éjszakát szépfiú, vagy adsz nekem valamit, amit értékesnek ítélek. – mondom, ezúttal már vörös indikátorral a fejem fölött, hisz kiléptem már az épületből.
Mondjuk nagy eséllyel a srác nem fog meglepődni, hisz eddig se igazán tartottam a jókislány szerepét, bár megtehettem volna. Mindig azt a felemet mutatom az embereknek, amelyet akarom, hogy lássanak, ma épp úgy voltam, hogy nem érdekel az, hogy látják a valós lényemet, hisz néha valamivel csak szórakoztatnom kell magamat nem igazán? Ha a srác belemegy valamelyik verzióba, természetesen az ígéretemhez híven úgy is csatlakozok hozzájuk. Az pedig, hogy mennyi ideig maradok, az még úgy is kétséges. Végtére is… szeretem szétzúzni az embereket.

by **Kotaro** Vas. Ápr. 24 2022, 17:28

Kotaronak nem is kellett sokat várni a "döntésre", bár tény, hogy nem erre számított. Amikor a lány átölelte a karjait megláttam a vörös indikátort. "Szóval ezért volt olyan kisugárzása." A feltételei pedig továbbra is bizonyították a báránybőrbe bújt farkas elméletet.
-Bocsánat, de az előbb azt mondtad, hogy nem vagy abban a hangulatban. - Mondta Kotaro felhúzott szemöldökkel. -Mi lenne neked értékes, mert ahogy elnézem a ruha nem valószínű. De nekem mind egy. Elmegyünk a céhházba majd ott körbevezetlek és, ha találsz ott valami értékeset és azt mondom, hogy oké, akkor a tied lehet, ha nem akkor lehet szó éjszakáról. - Zárta le a monológját Kotaro. A fiú tudta, hogy nincs náluk semmi értékes a céhházban vagy a céhbankban így elkerülhetetlen az együtt töltött éjszaka, de a lehetőséget nem akarja kizárni, ha esetleg mégis csak talál valamit ami számára értékes lehet. Ha az éjszaka tényleg elkerülhetetlen, akkor meg majd tesz róla, hogy ne történjen semmi. Hát igen. Kotaro nem egy romantikus ember, de miért is lenne az, ha a való világban nap, mint nap élet halál küzdelem zajlik. Ami neki fontos az a megbízhatóság és valamilyen mennyiségben a lojalitás.
-Na, akkor mehetünk? - Kérdezte a fiú. -A kezemet azért el engedhetnéd. - Tette hozzá, majd megvárva a lány válaszát el indult.
Idő közben eszébe jutott a nővére aki Onii-chan komplexusa van. Na ezt látta meg ebben a lányban is egy kicsit, bár nála egy kicsit akaratosabb formában. Kotaro azonban hiába tudja kezelni a nővérét ő a testvére, aki viszont vele megy az pedig egy idegen lány így azokat a módszereket nem biztos, hogy tudja alkalmazni, mint Reikonál.