Re: Sword and Phoenix

by **Hayashi Yuichi** Kedd Május 14 2013, 22:22

Lehet mégis megbántottam azzal, hogy nem külön nő számba veszem, hanem csak embernek? Tűnődöm, mikor lehatja a fejét. Most először törtük meg a többnyire állandó szem kontaktust, így lehetőségem nyílt körbenézni, az asztalra időközben ide került az egy-egy korsó sör, aminek olyan furcsa lilás színe van. Nincs időm elcsodálkozni, rajta ahogyan az embereken sem, akik hirtelen felkapták a fejüket. Csupa ismeretlen arc, egy ismeretlen helye, de mint az már tudott, a kard és a főnix helye ez, pont nekünk találták ki. Sikeresen leolvastam Chan szájáról hogy bizony nem Kyuu a párja. – Oké..oké .. remélem, hogy itt van valahol Aincradban. És igaz Kyuu a mi mentorunk. – ostoba kérdés volt tudtam előre és mégis megkérdeztem, ez az én szokásom, legszívesebben mosolyogtam volna butaságomon, de azt félre értené Chan úgyhogy meghagytam egy egyenes szájat és figyeltem tovább szavaira.
- Megértem, és szabad döntésed van benne, ahogyan én is tettem játék indulásakor, ez még a többi MMO-ból maradt bennem, és még tartani is fog, hogy távol maradjak a céhektől. Ha ilyesmi történne annak nyomós oka lesz. – kicsit lehajtottam a fejem és felderengett az arcképe, azóta is hiányzik, mindig. Viszont amit ezután hallottam annak örültem is és nem is. Annak örültem, hogy kijavította szavam, bár csak az elmondottakból tudom elhinni, amit mondott. Amikor a majom ellen küzdöttünk, és a vaddisznókat, pixeleztük fel, teljesen másképp festett Chan. Versenyre is hívott, versenyre viszont engem csak azok szoktak kihívni, aki tudja, hogy jobb valamiben nálam. – Itt Aincradban is? Elhiszem, hogy kint, mielőtt beragadtunk ide – nyelek egyet, nem sört Smile

- ez volt jellemző rád. De a majom ellen és a vaddisznók ellen, tehát ott is az örömöd mögött bánat volt?
Egyszerűen sehogy nem ment, hogy elképzeljem, amint tombol. Remélhetőleg nem fogom ezt látni mondta, én ezt nem így gondolom az is hozzá tartozik, a mindennapi élethez, hogy ne fojtson el magába ilyeneket. Akkor először is meg kell találnia Jayt. – És arra emlékszel, hogy ő is indult a játékban? Vagy esetleg veled volt akkor? Mármint a párod. – Nem is tudom miért kérdeztem rá, talán hogy ha ő képes elfojtani benne ezt a sok negatív érzelmet, akkor jobb lesz, de nem ezzel tisztába voltam, mások irányítása veszélyes dolog, főleg ilyen téren, legbelül. Most lepődök meg, hogy így megnyílt az után, hogy elkövettem egy téves megállapítást róla. Mosolyomat beágyaztam a többi közé, amit később talonból előránthatok bármikor.
- Erre pedig sor fog kerülni szerintem, nagyobb kaliberű dolog lesz itt bőven. Én egy végtelen nyugodt ember voltam odakint sportjaim ellenére – kicsit megpöccintettem kardom markolatát, hisz azt állandóan a hátamon hordom, ez a viselet megtetszett az alap karakternél így nem változtattam meg – így nem fogom tudni átérezni egyhamar, amit ilyen helyzetben érezhetsz. Niji talán megmutatja nekem a mélységeket, hiszen első találkozásunkkor, a pókodtól – Normra tekintek, aki nyolc szemét rám meresztette – nagyon féltem és Niji megtöltött belül valamivel, amit nem tudok elmondani még. Vaddisznókon gyakorlással nem fogok próbálkozni még egy ideig, ami ma reggel történt az is felkavaró volt és tudom, hogy a kardom áll mögötte. – ez külső szemmel, füllel furán hangozhat, de már kint van nyelvem és fogaim közül, szóval már ennyi. Körbenéztem, kezd feltöltődni a hely, egyre több asztalnál ülnek már, valaki még eszik is beazonosíthatatlan enni valókat. Eszembe jut egy ötlet, hisz itt van a felszerelésembe.
- Jut eszembe az evésről. – Gyorsan kikeresem, azaz öt db tárgy között, amim van, megmutatom neki – Kérsz belőle? Sajnos a nevét nem tudom elolvasni, számomra halandzsa, de egy biztos, nagyon finom. – Elő is vettem rögvest kettő szemet, az egyiket már be is kaptam. Körülbelül három centi átmérőjű kicsit elliptikus, gyümölcs, mondhatni hatalmas és lédús, mint odahaza a szilva, ízre, viszont mint az odapörkölődött karamella, már-már pergelt cukor íze van. Kicsit sem hasonlít semmi gyümölcshöz, de emellé táplálónak találom, éhségérzetem képes elvenni hónapok óta. – Finom! – mosolyodom el.

by **Chancery** Kedd Május 14 2013, 23:43

-Hogy őszinte legyek, én picit nem örülnék neki. -sutyorgom, de szinte csak az orrom alatt. -Nagyon régóta keresem, és nem találom... hogy őszinte legyek, rettegek attól, hogy már...
Nagy levegőt veszek, de azt hiszem, ez nem nagyon fog sikerülni. A kezeimmel letörlöm a kitörekvő könnycseppeket, miközben próbálok még csak nem is gondolni arra, hogy talán már halott. Nem-nem-nem. Ha a legrosszabbra gondol az ember, az meg fog történni, tehát nem szabad, hogy azon járjon az agy! Jelzek Yuinak, hogy adjon fél percet, és igyekszem összeszedni magam. Végül sikerül, még ha kicsit pirosabb is az arcom, és bocsánatot kérek. Hála az égnek, hogy megjött a sör, nem törődöm semmivel, egyből benyakalok három nagy kortyot. Na, pláne egy ilyen beszélgetés alatt kifejezetten jól esik, még ha pocsék is az íze.
A majmok és a disznók felidézése legalább eltereli a figyelmem, ami jó. A céhes témához többet úgyse tudok hozzászólni, neki is, nekem is saját döntésünk, csatlakozunk-e valahova. A lényeg az, hogy együtt maradjunk és együtt vészeljük át ezt az egész 100 szintnyi megpróbáltatást.
-A majmokat és disznókat... nem. Akkor nem voltam bánatos, örültem annak, hogy társakra leltem. Pont aznap léptem be először a városba, és máris megtanított valaki az alapvető dolgokra. Hogy mi történt ott velem... talán az adrenalin. Sosem harcoltam ezelőtt, ha meg is vertek, csak tűrtem és sosem szóltam senkinek. Akármennyire akartam, soha senkit nem tudtam volna megütni vagy bárkit ráuszítani. Itt viszont muszáj, és amikor elkezdtük... felszabadultam. Azóta is ha kimegyek gyakorolni, mindig úgy érzem egy-két gyesz... disznó után, hogy nekem még a világ sem tudna ártani.
- És arra emlékszel, hogy ő is indult a játékban? Vagy esetleg veled volt akkor? Mármint a párod.
-Nem tudom. Nem élünk együtt, anyagilag nem engedhettük meg magunknak, szóval nem tudom.
Keserű mosollyal hallgatom a következőket. Én még továbbra is igyekszem majd azon dolgozni, hogy ne törjön fel belőlem az a vadállat. Ha úgy vesszük, idestova több, mint fél éve nem mutatkozott az-az állapotom. A NerveGear előtt pár héttel viszonylag nyugodt életem volt, a munkakeresési izgalmakat leszámítva, és a dühöngések egyre ritkábbá váltak, aminek örültem. A végén már gyakorlatilag nem is volt, ezért is mertem belekezdeni a premier napján a SAOba. Utána ugye egyedül voltam, a pók társaságában, nem volt semmi, ami aktívan idegesített volna a bizonytalanságon kívül, így az idegeim se mondták fel sosem a szolgálatot.
-Meglehet. -felelem vállvonva. -A kardodnak... Nijinek... biztos valami különleges. Mint Artemis. Az itteni leghíresebb íj, ami elvileg még fejlődik is, mint egy játékos, és olyan szép, hogy elképzelni sem lehet. Én legalábbis ezt hallottam róla. Amúgy mi történt? Már nem először teszel rá utalást, de még nem meséltél.
A bogyókra már kicsit gyanúsan nézek, de igaza van. Én is hasonlókon éltem eddig, meg néha-néha bejöttem az NJK-któl kaját venni. Végül, látva, hogy ő bátran eszi, én is elveszek egyet és megkóstolom. Végülis nem rossz. -Talán főzni is lehet belőle valamit. Képzeld, végül megtaláltam, hogy lehet... egy égett reggeli már megy... -fintorodom el, majd elnevetem magam.

by **Hayashi Yuichi** Szer. Május 15 2013, 15:08

- Nem, ez nem történhetett meg – próbáltam meg nyugtatni Chant. Általános esetben én nem adnám fel sosem a keresést a srác helyében, ahogy az ő helyében sem. Kis időt természetesen hagytam neki, míg ivott a sörből, én is egy kortyot hörpintettem, szemem nem tudta megemészteni színét így több nem ment le.
Röviden elmondta mit érzett akkor, amikor ott kint az erdőben az állatok ellen harcoltunk, valamint az is kiderült így, hogy első kalandunk közös volt. Hisz mondta is Kyuu, ha letett volna láthatatlanul most képen vágtam volna magam ostoba kérdésemen. Lehetek még ennél egyszerűbb? Elképzeltem egy amőbát még gyerekkoromból, biosz óra.. igen lehetek.
Szomorúan hallgattam, hogy mi is a helyzet, remélhetem csak, hogy rátalál, azért Aincrad nem olyan nagy. Legalábbis az eddig felfedezett szintek. Saját térképemet felidézem fejből, az enyém meg csak úgy hemzseg a felfedezetlen területektől. Még az egyes szint feltérképezésével sem vagyok meg.
- A felszabadulás az jó dolog, ha tudsz valaminek önfeledten örülni, akár itt is ragadd meg későbbiekben, ha eddig nem tetted. Ennyiből szerintem jó is, hogy ez nem a valóság, itt nincsen gátló tényező, csak a saját bensőnk – hüvelykujjammal a szívemre mutattam.
Ami a kardomat illeti vajon mennyit árulhatok el neki, tűnődöm egy rövid ideig. – Szóval a Niji az nem, olyan, mint ez az Artemis, Nijinek hívom, mert ezt sugallja, amúgy magát a kardot jelenti, úgy érzem nem külön lélek vagy program, nem tudom igazán hova tenni, hogy mi lehet. Láthattad már több féle színben kialakul körülötte egy köd, míg neked és Kyuunak egyféle színben világított fel a fegyveretek. Ami ma történt, valaki járt a búvóhelyemen, és elvette tőlem a kardot, de nem vitte magával. A vaddisznón, meg az ebből érzett haragomban bosszút álltam. Kéken világított, egyszer láttam még hasonlóan sötét színt, ez csak feltevés, de szerintem Norm miatt. – kicsit elszégyelltem magam – félek még mindig a pókoktól, bár Normtól már egyre kevésbé, látom, hogy ti együtt vagytok így van némi kapaszkodóm, amivel el tudom képzelni egy pók és ember barátságát.
- És te hogy hívod, vagy van neve a képességednek? Meg gondolom valóságban nincs ilyened, bár el tudnám képzelni könnyedén – mosolyodtam el.
Megvártam szavait, majd örömmel vettem, hogy elfogadta az ennivalót. De örömöm nem tartott sokáig, jött is egy cselédlány és kijelentette, ha enni akarunk, rendeljünk ledobott elénk egy-egy étlapot és felhúzott orral távozott. Kinyújtottam nyelvem a távolodó lapockák után Talán túl gyerekesre sikeredett cselekedetem, így azonnal abba is hagytam mintha csínyt követtem volna el. – Különben is Angelika sokkal kedvesebb – mormogtam az orrom alatt, amit Chan könnyedén meghallhatott.
- Szóval tudsz főzni? Vagyis alakul? – kuncogtam a tényen.

by **Chancery** Szer. Május 15 2013, 17:00

"Nincsenek gátló tényezők, csak a saját bensőnk". Az is számít, ha néha elhiszem, tényleg egy gonosz hárpia vagyok, mint aminek a rosszakaróim kikiáltanak? Elvégre mi másért kaphattam pont pókot petnek, ha nem ezért. Két ujjammal megint megsimogatom Norm potrohát - még mindig bánom, hogy nem hagytam ott rögtön a kikelése után magára, de biztos gyászolnám, ha eltűnne. Igaz, még mindig nem tudnám elképzelni, milyen lenne, ha teljesen felnőne és olyan hatalmas, vagy tán nagyobb lenne, mint a Gyűrűk Ura Banyapókja vagy Hagrid Aragógja a Harry Potterből. Jesszusom, azzal még a városokba se tudnék bejönni, mindent lerombolna a lépteivel.
Kiváncsian hallgatom Yuichi beszámolóját, igazából nem értem a dolgot, de rá hagyom. Ha tőlem vennének el valamit, én akkor sem tudnék ártani senkinek meggondolatlanul, "bosszú" címén. Az utolsó mondatain viszont elmosolyodom.
-Én meg részleges arachnofóbiás vagyok. -nevetek. -Csak a kaszáspókokat tűrtem meg, minden mást agyonvertem vagy zsepivel kivittem az udvarra jajongva. Norm viszont más, ő különleges, és ha majd véget ér a játék, biztos minden pókról eszembe fog jutni. Igaz, te rosszcsont? Már csak arra vagyok kíváncsi, Jay mit fog szólni hozzá, ő ugyanis teljes mértékben fóbiás tőlük. Szerintem ha a játékban van, és megtudja, hogy pók a petem, kábé 100 km-es távban el fog engem kerülni... Very Happy

-Neve... Pirokinézis. Elméletileg a valóságban is létezik ilyen, de csak nagyon ritkán és nem ekkora mértékben. Stephen King írt egy könyvet róla Tűzgyújtó címen, a kislánynak van az enyémnél ezerszer erősebb képessége, és azt nevezik pirokinézisnek. Szóval én is így neveztem el.
A cselédlány pirítására összehúzom magam és elönt a szégyenérzet. A bogyót viszont már lenyeltem, mondjuk illetlenség is lenne visszaköpni. Éhes annyira viszont nem vagyok, hogy rendeljek, szóval én maradok most a kihagyásnál.
-Inkább alakul. Gyakorlom, amikor csak tudom. -felelem. -És te? Találtál már jártasságot, amiben jó vagy?

by **Hayashi Yuichi** Szer. Május 15 2013, 18:22

- Részleges fóbia, nem is rossz. Nekem teljes fóbiám van a pincelényektől, pókoktól és a rákoktól, itt bent valahogy torzult ez az érzet, legalábbis még most így gondolom. Nem találkoztam még egyetlen pincelénnyel sem – hajoltam közelebb Chanhoz és szinte súgtam neki. - A pókoktól sem annyira félek már, egyébként az, hogy itt csücsülök veled és egy pókkal, ez valami csoda valóéletben, már jópárszor megpróbáltam volna.. ömm.. tudod. – próbálok csak szemmel jelezni, hogy Norm ne értse, mire gondolok, remélem nem értette.
A következő mondatain csak kuncogok és bólogatok, de ezt megszakítom, amit elmondta mondanivalóját, tehát Pirokinézis és a valóságban is létezik. Akkor tehát ő ismeri a valóságban is, de erre nem fogok rákérdezni. – Szóval te is olvasol odakint, ez meglepő számomra, de örülök veled összefutottam itt a játékban. Odakint kevés ember olvas a környezetemben. Sőt mondhatni már a feliratos filmeket, vagy ha egyáltalán van felirat a filmben már azt olvasásnak tekintik, és fárasztónak. Sose fogom tudni megérteni őket. – látszólagosan is elgondolkozom a tényen. – Na de amire ki akartam lyukadni, a képességem neve nem Niji, vagyis ezt nem tudom biztosra ez csak egy érzet, egy megfoghatatlan valami, egy varázslat. – furcsán és bolondnak éreztem magam, amikor kimondtam ezt a szót. - A neve Érzék Kard, mikor készítettem a karakterem ezt kaptam, vagy ezt választottam, már nem is emlékszem rá igazán, olyan rég volt, meg azon a napon – csendesedem el - … Kayaba. Hosszan elmerengek, az ezerszer elismételt mondatokon. – Ad nekem egy érzetet és azt hiszem érzelmeimre reagál a kard, de ahogy láttam harcon kívül csak egy vasdarab van a kezemben semmi más. Jelenleg ennyit tudok róla – kis hallgatás után folytattam is – jártasság? Olvastam a listát, igen már kiszemeltem magamnak párat, ekkor kifordítom zsebeim, és mutatom, hogy jelenleg, annak a bizonyos egérnek is több pénze van, mint nekem. Ahogyan ez a piros gyümölcs is vagy valami ez érdekel most leginkább, a növény.. növény.. valami. Helyzetmentőnek csak egy mosolyt tudtam előhúzni, és némi haj birizgálást, mert nagyon nem jutott eszembe a jártasság neve.

by **Chancery** Szer. Május 15 2013, 22:35

Norm nem buta, nagyon is érti, de némi dühödt csippantáson kívül nem csinál semmit Smile

-Ugye? -emelem fel picit a hangom pozitívan. -Akik meg olvasnak, azok otromba lúzerek és életképtelenek. Volt olyan, mikor buszon utazva olvastam, mire odajött hozzám a részeg és kikapta a kezemből a könyvet, mert "ne olvassak, a betűk bemennek a fülemen keresztül az agyamba és elpusztítják az agysejtjeimet". Az osztálytársaim meg mindig kiröhögtek, a durvábbja meg is gyomrozott. Szinte csoda, hogy a játékok menüjének szövegeit elolvassák...
Előttem is feldereng a mesélése közben az a bizonyos első nap. A karakter, amit megalkottam, eredetileg egy szebb arcú, nagyobb mellű, dúsabb hajú nő volt, de az a tükör visszaadta a jelenlegi kerekfejű, laposhajú és hadnemondjam alakomat. Igaz, kisebb gondom is nagyobb annál, mint hogy hogy nézek ki, a lényeg az, hogy én is és a szeretteim is életben maradjunk.
-Én kicsit másképp jöttem rá. Nagyon dühös voltam, amiért pókpetet kaptam, és nem tudtam levenni róla a szemem első nap. Arra gondoltam, bár megdöglene. -Norm összerezzen mellettem. -Aztán elkezdett fel-alá szaladni sivítva, az életcsíkja meg lefogyott. Megpróbáltam ugyanezt egy falevélen, és sikerült, nagy nehezen szétperzselődött. Hogy mikor lesz erősebb, azt nem tudom, de majd meglátjuk.
-Növénylátás? -próbálok besegíteni a keresett szó megtalálásába. -Azt én is kinéztem magamnak. Már csak a hozzávaló szakmát kell eldöntenem, és megvagyok. Elsődlegesek közül már megvettem a Keresést meg az Akrobatikát, de a Látást is szeretném beszerezni mindenképp. Kiváncsi leszek, egy magamfajta szemüvegesnek mennyire lesz haszna belőle.

by **Hayashi Yuichi** Pént. Május 17 2013, 10:23

Elképedve hallgatom, Chan mondani valóját, hogy egy részeg ember ilyesmit mondhatott neki. Igaz a részeg emberek tesznek olyat, amit amúgy nem tennének beszámítható állapotban. De hogy az olvasás pusztítja az agysejteket, ezt már nem bírhattam ki. Kisebb röhögőgörcstől fulladozva a következő mondatot sikerült felköhögnöm magamból:
- Mégho... hogy.. - hosszabb szünet, szűnni nem akaró nevetésem megakadályozott bármilyen más hang feltörésében - agy.. sejteket.. hüpp.. puszt..
Igyekeztem moderálni magam, és elfelejteni a mondatot. Ha nem akarom elzavarni Chant a nevetéssel, akkor ideje komolyodnom, hisz. Nem értem a gondolatom végére. Hisz tudatosult bennem ezzel a kifejezéssel már találkoztam. Játék menüjét sem olvasnák végig legszívesebben. Erre már rengeteg példát láttam, már régóta megy egyes játékoknál, nem csak telefonon, hogy ikonokkal helyettesítik a szöveget, ami egyértelmű. Agysejt csökkentés. Ez már régóta megy odakint.
-Dühös voltál és ezt kívántad? - nagyon valószínű, hogy most Norm is ugyan olyan fejet vághat mint én, hisz róla van szó, rajtam meg mély döbbenet ül ki az elhangzott szavak nyomán. - Áhám tehát így jöttél rá a képességedre, ja és értem a pókfóbia - nyugtáztam.
- Esetemben pedig amikor először előhúztam a kardom, nem történt az égvilágon semmi, amikor mentem ki az erőbe, útközben rám támadt egy vaddisznó és ekkor már világított a kardom, a színére mái napig emlékszem, világos sárga volt. Hirtelen furcsa érzés járta át testem, és tudtam gyorsabb vagyok nála. Így elfutottam előle. Nem igazán akartam itt bántani semmit, akkoriban.. -hallgatólagosan, várakoztam és felhozta Chan a jártasságok témáját.
- Igen odakint is inkább a természethez vonzódom, mint az épületekhez, bár egyik sem zárja ki a másikat. Én már döntöttem, nem lesz szakmám. Ezt azóta tudom, hogy felvettem a Nerve Geart. Képességeknek pedig szintén látás, köztük lesz ezen kívül, akrobatika és súlyemelés, a negyediket még nem tudom pontosra, szóval az még kérdéses. - rövid ideig elhalgattam, teljesen megnyugodtam a nevetés után és inmáron kezd visszatérni csendes énem, pedig még mennyi, de mennyi minden beszélni valóm akad még.
Hogy mennyire lesz hasznára ezt nem tudhatom, így inkább nem akartam ráválaszolni, semmi butaságot. A leírásában csupa jót írtak szóval, ez mindenképp jól fog jönni nekem is. Odakint nem volt sose ilyenre szükségem, ugyanis még sötétben is egészen jól látok, itt valahogy ezt is letompította a játék. Ergó, egyesekre gyengítőleg hat a játék? Tőlem elvette a látásom javát, a kard forgató képességem, és az ügyességem. Vajon miket vett még el tőlem az a sisak? Eddig az életem nem, és azt nem is fogom hagyni.

by **Chancery** Pént. Május 17 2013, 13:05

Mikor Yuichi elneveti magát, én is kacagni kezdek, "Ugye? Ugye?" szavakkal két hahóta között. Annak pláne örülök, hogy sikerült megnevettetnem az előbbi szomorkásabb téma után. Igazából sosem hiszem magamról, hogy megtörténnek velemi röhelyes dolgok, amíg ez eszembe nem jut és megbizonyosít arról, hogy én sem vagyok kivétel a többi ember között.
A nevetés lassan ugyan, de csak-csak elmúlik, ahogy haladunk tovább. Jobb kezemmel kiválasztok egy hajtincset és csavargatni kezdem, teljesen önkéntelenül. Így hallgatom Yuichi történetét, hogy aztán magam is feleljek rá.
-Én sem akartam bántani semmit vagy senkit, de muszáj lesz, minimum a mobokat öldösni... nyugtatom magam azzal, hogy úgyis respawnolnak, és nem élnek igazából. Mint ahogy a kettődés MMOkban is gond nélkül öltem őket, mert kellett a küldetésekhez.
zon a kijelentésén, hogy nem lesz szakmája, kicsit megdöbbenek, de aztán igazat adok neki. Végülis megoldható, nem kell mindenkinek szakmát tanulnia vagy boltot nyitnia. Igaz, talán be lehet csatlakozni valahova másod-kovácsnak vagy ilyesmi, de nem tudom, ez itt mennyire szokás. Lehet, egyszer majd benézek a boltokba és csak kérdezősködöm, hogy merre érdemes elindulni, miből van hiány, mit érik meg választani vagy űzni. -Akkor az érclátás lesz a másodikod? Végülis, ha keresheted mindkettőt, és azokat végül eladod, talán nem rossz vállalkozás. -próbálok tippeket adni, avagy kitalálni Yuichi jövőbeli terveit a dologgal. Hiszen küldetésekkel, mobolással nem fogjuk tudni úgy szerezni az aranyat, hogy elég is legyen. Kereskedni is kell valahogy, de ehhez mindig is ostoba voltam, majd kérdezősködnöm kell.
Olyan fura. Pár hete el sem tudtam volna képzelni, hogy kimozdulok, most meg már a jártasságokkal is törődöm, amik eddig soha eszembe sem jutottak. Azt hittem, sosem fogok érteni hozzájuk, de végül rájöttem, hogy kénytelen leszek, ha túl akarok élni.

by **Hayashi Yuichi** Pént. Május 17 2013, 14:41

A nevetés hatása még mindig torkomban van, rögtön le is hörpintek két korty sört, és visszateszem a közel félig tele korsót az asztalra.
- Igen erre már rádöbbentem harcunk után, a mobolás fontos, de a küzdelmek még inkább. - röpke váltás. - Igen az érclátás lesz a második jártasságom. Így van - mosolyodom el. - Eddigi MMO-imban amivel játszottam mindenhol termelő szakmám volt, de ez most itt kicsit másabb. Tetszik az ötlet, hogy saját boltot lehet nyitni, valamint saját NJK-t felbérelni hogy ő vezesse a boltot míg távol vagyok küldetésen vagy bármi hasonló, - mint ott abban a fegyverkészítő műhelyben, tettem hozzá gondolatban - de ilyet én jelenleg nem szeretnék még itt Aincradban. És te döntöttél hogy a növénylátásod mellé milyen szakmát választasz? - kérdeztem érdeklődve, hadarva, és érdeklődő szemmel. Válasza közben én is birizgáltam kicsit a hajam, ahogy előbb ő is tette, és igen, rám ragadnak az ilyen szokások, elég kicsit észrevenni, és már megy is magától a kezem.
Gondolataim továbbra is pörögnek, helyes volt, hogy nem akarok magamnak mesterséget? Szerintem igen, a célomat nem árulhatom el, hisz akkor bolondnak nézne. Mit kezdhetnék sok-sok nyersanyaggal, egyértelmű ebben igaza van eladom sok pénz keresek, de akkor is a saját ötletem szerintem még most jobb. Bár érzem üres zsebbel kicsit nehéz élni, hisz odakint ilyen bajom nem volt sose, ami kellett azt megkerestem magam. Se több se kevesebb, itt pedig, erdőben lakok, ingyen eszek, bogyókat és bujkálok. Ez nem jó hamarosan be kell költözzek a városba. Itt amúgy is biztonságosabb. Védve vagyok orv támadásoktól is, persze ha van ilyen itt Aincradban. Máshol találkoztam a gyilkolásvággyal, itt még szerencsére nem. Remélem sokáig így marad, miközben agyam máshol járt, igyekeztem figyelni Chan szavaira.

by **Chancery** Pént. Május 17 2013, 14:55

Az én söröm láthatólag kicsit hamarabb fogy, legalábbis már csak pár korty maradt a végére, miután végighallgattam Yuichi szavait. Hogy ne melegedjen fel és váljon kellemetlenné, egy húzással eltüntetem a maradékot. Hogy őszinte legyek, egész jól esett, pedig a valóságban háromszor is meggondolom, hogy igyak-e.
-Én az eddigi MMOkban mindig tailor, vagy hasonló voltam. Bőrpáncélokat meg ilyesmit csináltam, a fémpáncélokhoz csak akkor nyúltam, ha az mindenképp hozzá tartozott. -majd Yuichi kérdésén kicsit eltöprengek. -Szerintem kristályírást, de még meggondolom. Előbb körül fogok nézni, mi éri meg jobban, meg hátha segít valaki dönteni.
Halk szuszogás üti meg a fülem. Kíváncsian pislantok a hang irányába, majd fülig érő vigyor szalad az arcomra. Kicsit megbököm az asztal fölött átnyúlva Yuichi karját, jelzek neki, hogy csendesen, majd Normra mutogatok. A pet maga alá húzta a lábait és úgy szuszog, mintegy öreg, alvó macska. Gombolyagot ugyan nem múlja felül, volt már, hogy ÉN ébredtem a macska horkolására, olyan hangos volt. A látvány mindenesetre olyan édes, hogy meg kell zabálni.
Vajon mennyi ideje ülhetünk itt? Lehet már pár óra, ha Norm még el is aludt közben. A továbbiakban picit halkabban beszélek, nehogy felébresszem, de ha a hangoskodásban sikerült elszenderednie, akkor biztos nem lesz baj.
-Tényleg, sikerült megismerned embereket még rajtam kívül? -kérdezem meg, gyorsan számba véve a velem történt eseményeket. Ugyan egy kezemen meg tudom számolni azokat, akikkel összefutottam, ezeknek meg a kis hányadának ismertem meg a nevét is, de sebaj. Kiváncsi vagyok, Kyuushiro vajon hogy halad, ami a társadalmi életet illeti.

by **Hermit** Hétf. Május 20 2013, 10:07

//Szép hölgyek ... és Kazu...//

*A rózsaszín hajú csaj kicsit bosszantó volt a számára. Kissé feltűnési viszketegsége lehet. Erre elmosolyodott.*
~ Akárcsak nekem. ~
* Persze Hermit feltűnési vágya abból fakad, hogy el akar bújni, de erre most nem térünk ki. Mikor a többiekhez sétált reménykedve, hogy elfogadják, úgy érezte magát, mintha valami híresség lenne, a lányok olyan lelkese reagáltak rá. Kivéve egyet. De először is a rózsaszín hajú lány mutatkozott be, s mondta, hogy Hermit cuki. Erre csak mosolygott még mindig aranyosan. ^^ Majd a vadabb természetű vette át a szót, s le is ültette őt. Leült hát. Minek ácsingózzon, ha ilyen kedvesen fogadják?! Vélhetően Kagurának igazán bejön, így kapva az alkalmon, belemosolyog a lány szemeibe.*
- Örülök, hogy megismerhetlek!
* Majd a többiekre sandít.*
- És titeket is!
* De láthatóan Kagura az, akire rá kell állnia. Akkor semmi gond nem lehet, ha az ujjai köré csavarja a leányzót. Meg hát neki is bejön ez a stílus. Hasonlít Izumira. Viszont a harmadik lány már korán sem volt olyan kedves vele szemben.*
~ Úgy tűnik, őt nem ejtették a fejére. ~
* Hallotta, amit társának suttogott, hogyne hallotta volna, de nem reagált rá, csak mosolygott őrá is, mintha mit sem hallott volna. Azonban Kagura költői kérdésére adott válasz sem volt túl kedves. De Hermit arca rezzenéstelen volt, továbbra is mosolygott. *
- Hát, szomorú, hogy így vélekedsz rólam aranyoskislány-chan, de majd bebizonyítom, hogy jó ember vagyok!
* Jó, a kezét nem emelte fel, de lelkesen mosolygott. Újra Kagurára nézett, mert valahogy úgy érezte, ő nála több esélye van. *
- Biztos vagyok benne, hogy meg tudjátok magatokat védeni, én csak egy egyszerű bajtárs lennék, aki szívesen segít. ^^ *
~ Szerencsére nem tudják a szintemet. Remélem nem akarnak kipróbálni, mert erősen lebőgnék náluk. Ezért kell fejlődnöm... ~
* De azért hálás volt a rosszindulatú lánynak, hogy elmondta, ki hányas szintű. Sebaj, ha veszélyesre fordulna a helyzet, maximum elszelel. De biztos benne, hogy erre nem kerül sor. *

by **Hayashi Yuichi** Hétf. Május 20 2013, 11:52

/Chancery/

Látván, ahogy ledönti magába Chan a sört, kis szégyenérzet fog el, odakint is alig iszom és ide is átragadt ez a szokásom, belenézek a sörömbe, a szokatlan színe is visszataszít már, de az hogy az íze bármennyire is hasonlít a valósra, ott sem ment le mindig egyből, meglögybölöm a korsót és inkább tovább figyelek Chan szavaira.
- Á szóval kristályírás. - nem csak látszólagosan, de szavaimból is tisztán kicsengett, fogalmam sincs mi lehet az - És az micsoda?
A tailor szakma nagyon is ismerős, hiszen én magam is szerettem azokta a kasztokat, ahol a karakteremen csak egy szál köpeny volt és valamilyen forrás erőit használta ahhoz, hogy ellenfelét, vagy a szörnyet, megölje. Azok a játékok teljesen másak voltak, mint a SAO. Nem tudom, hogy azt a napot átkozzam vagy istenítsem? Minden esetre, ha akkor nem teszem, fel a sisakot most nem ülhetnék itt, hanem valahol teljesen máshol lennék és én is élnék a hétköznapoknak, dolgoznék, ahogyan eddig tettem. Ehelyett, körbepillantok a helyiségen, egy hihetetlen álomban vagyok, ébren.
Norm közben elszenderült, így én is visszább vettem kicsit a hangomból, most legszívesebben megsimogatnám, valahogy kicsit sem olyan, mint egy pók. Sokkal másabb, sokkal élőbb, sokkalta több mint ami. Hogy lehet ilyet leprogramozni, tűnődök kicsit rajta.
Chan hangja ismét kizökkentett andalgó gondolatvilágomból: - Igen találkoztam már más játékosokkal, de még nem is tudom mit mondjak, remélem őket is megismerem, nem sietek sehova, hisz még sok-sok szint és sok-sok küldetés van még hátra abból, hogy kilépjünk a játékból, és nem is tudom, szerintem az lesz az MMO játékaimnak a vége. Legalábbis most így gondolom. Többnyire lányok, de tényleg erről jut eszembe, ha összefutnál Jay-el itt Aincradban, akkor feltétlen szeretnék találkozni vele. Remélem, hogy itt.. - nem folytattam a mondatot, nem akartam elszomorítani, és kételybe kergetni sem - sőt biztos itt van valahol.

by **Chancery** Hétf. Május 20 2013, 13:22

- Á szóval kristályírás. És az micsoda?
-Hátööö... kristályokra kell növényekkel írni. Van például olyan, a kedvencem, hogy farkasokat idéz meg. Nem sebez, de elterel és szépek :3
Többet erről nem tudok mondani, és bár eldöntöm, hogy jobban utánanézek, ismerem magam, nem fogom megtenni egyhamar. Kivéve, ha mégis. Viszont az csak jó, ha esetleg sikerül találkoznom egy hozzáértővel és elmagyarázza nekem a dolgokat, esetleg tanácsot ad.
-Egyébként én arra is gondoltam, hogy meglátogatom a különféle boltokat és utánakérdezek, mi hogy működik, milyen a kereslet, ilyesmi. Viszont arra kiváncsi leszek, hogy fog menni a te terved, ha nem gondolod meg magad és tényleg a két keresést fejleszted.
Még az is lehetett volna, hogy ő ércet meg növényt keres, én meg mondjuk leszek páncélkovács és kristályíró vagy más. Yuichi adná a nyersanyagot, én alkotnék, és így lehetne egy közös boltunk. De már megvettem a növénylátást én is, és hozzá való mesterséget akarok választani. Igaz, egy esetleges közös bolt ötletét ez még nem veti el, de a témát még nem dobom fel. Előbb lássuk meg, ki mire viszi, meg persze Yuichit sem akarok erőszakkal rávenni semmire.
Hajcsavargatva hallgatom tovább Yuichit, és a végén csak legyintek az óvatosságára. Mostanra, főleg a sör segítségével, összeszedtem magam egy kissé és megint olyan érzésem van, hogy semmi baj nincs vele. Ha bent van, akkor él, ha kint, akkor mellettem. Szép lenne úgy ébredni a játék végén, hogy ott ül az ágy mellett és fogja a kezem, vagy csak olvas valami újságot.
-Én még szerintem fogok játszani, de egy játék depütálásakor sosem fogok belépni, csak ha biztos, hogy nem zárnak be. -felelem. -És természetes. Ha megtalálom, majd szólok neked és megint beülünk ide... hármasban. Esetleg négyesben, ha úgy alakul, vagy ötösben, hatosban... -sorolom nevetve. Norm tovább szuszog.

by **Hayashi Yuichi** Hétf. Május 20 2013, 14:26

Válasz meglep, nem gondoltam volna, hogy ilyesmiket létre lehet itt hozni. Tényleg lehet teremteni, így már biztos, hogy nem volt varázslat az előbbi, de káprázat sem, ugyanis volt fizikai kihatása. ÉS ahogy látom, megfelelően használja a varázslatot, vajon a két érzelem véglet hogyan hathat rá? Pillanatra a tekintetem leszegezem az asztalra és még a mosolyom is eltűnik. Hisz még saját magam esetében sem tudom mi történik olyankor velem és a karddal.
Hangos gondolkozásán, újra elmosolyodtam és mosolyogva, hadarva válaszoltam is: - Kristályokkal növényekre érdekesen hangzik.. hangozna, ugyanis fordítva van az - nevetek egy kicsit, bár lehalkítom magam, és Normra tekintek mozdulatlan. A farkas idézés viszont teljesen másmilyen érzéssel tölt el, én magam nem tartom őket szépnek az az eset óta, de ezt ő nem tudhatja és ezt nem is tudom szerintem később sem megosztani vele, gondolkodom el. Egy rövid ideig valami sötét érzés járt át, ha észrevette Chan lehet meg is ijedne ettől, de igyekeztem betakargatni a mosoly mögé.
- Nem gondoltam meg magam, továbbra is a két keresés mellett vagyok. Boltoknak fogok besegíteni, amolyan szállító szeretnék lenni. - mondtam mosolyogva, bár kivételesen nem hadartam. - Ömmm..., akkor lesz saját boltod is? - érdeklődtem. Közben ujjammal elkezdtem dobolni, a korsó száján.
Remélem lesz boltja tettem hozzá gondolatban.
Szóval akkor te fogsz játszani később is, igaza van elkerüli az indítást, nevetek egy kicsit és elképzelem, komolyan gondolja teljesen. Túlélem és meg fogom nézni, hogy betartja-e. Ennek örülök, bár hangot nem adok neki elintem. – Igen, vagy hatan – nevetem vele együtt jóízűen és megittam én is hátralévő söröm. – Kérdezni is akartam és te ismerkedtél meg másokkal? Volt azért pár nap amióta nem találkoztunk.

by **Chancery** Hétf. Május 20 2013, 14:47

Én is kuncogok Yuichi félremondásán, főleg, hogy elsőre észre se vettem. Nem vagyok róla híres, hogy megjegyezném vagy észrevenném az ilyesmit, de ha igen, akkor általában nagyokat nevetünk az eseten.
Norm pislogni kezd, felnéz, nyújtózik, mintha még ásítana is, majd megfordul és megint összekucorodik. Jobbnak látom, ha kényelmesebb helyet keresek neki, megböködöm, hogy figyeljen rám, majd az ölemre mutogatok. Érti is a célzást, szépen bemászik és ott kucorodik össze, mintha még boldogan sípolgatna is.
-Azt nem tudom, lesz-e. -vonok vállat. -Szeretek kiszolgálni másokat, de hogy egy hely vezetője legyek, az kicsit még hihetetlen számomra. Egy már létező boltba kooperálnék be szívesen... mondjuk kristályírónak vagy méregkeverőnek egy kovács mellé, vagy ilyesmi. Egy bolt van, amivel kacsintgatok, mert macskamán lévén szimpatikus a neve meg a címere. -gondolok konkrétan az AS macskás-címeres páncélok készítőjére. -Ha kisegítőnek bekerülhetek valahova, akkor ajánlani foglak, ha nekem lesz boltom, akkor te leszel az elsőszámú beszállítóm ^^
-Nem sokakkal. -vonok vállat. -Egy íjászlánnyal, meg a Pengék Táncás ellenfeleimmel. Viszont képzeld, amin végképp kiestem meccs, egy olyan jóképű és cuki pasi volt az ellenfelem, és főnix petje van -a "fangirl-mode" bekapcsolásra került, ami végülis boldog áradozásként és pirosló arcként jelenik meg a delikvensen: rajtam. Majd, kikapcsolva a mode-t, eszembe jut még valami, amit meg akartam kérdezni az elején.
-Amúgy... te japán vagy, esetleg? Csak mert említetted Tókiót, ha jól emlékszem.

by **Hayashi Yuichi** Hétf. Május 20 2013, 15:38

Normot csak sikerült felkelteni, de hogy hogyan hall, azt még csak elképzelni sem tudtam, vagy mégis? Egy pók hatalmas rózsaszín fülekkel, ennek hatására, ha egy nyelet sör is a számban lett volna, tuti elárasztom vele az egész helységet, és szegény Chant is beterítettem volna vele. Na de az ormótlan vicceknek nem hogy szóban, de még gondolatban sincs helye.
Áh pontosan, szeretek én is kiszolgálni másokat. Hogy engem szolgáljanak ki? Elég voltak a gyermekévek. Elképzelem, azt a boltot ahol minden van, nem kellett sok már kis is rajzolódott előttem a logó, egy zöld kalapács amiről valami trutyi csöpög és éppen lesújt egy kristály tömbre. Újból elfogott a nevethetnék, ebből némi ki is csusszant már nem állhattam meg, és hamar meg is osztottam Channal az elképzelt címert. Csak remélni tudom, hogy nem bántottam meg, kb. nyolc éves jellememmel.
- Köszönöm, Chan - fogtam komolyabbra magam és a hahotának még csak a gondolatát is elvetettem. - Igen a pengék tánca - gondolok vissza, a szőke hajú lány, hogy eltángált, meg az a srác is, neki nem is tudom talán Hati a neve? annyira rossz a név memóriám hogy az már fáj mosolyodom el. - Akkor csak lett némi ismeretség.. - mosolygok tovább - főnix kis állatka.. - csodálkozom el, ránézek Normra aki most Chan ölében van, szóval egy két felfele meredező lábon kívül nem látok sokat belőle, úgy alszik, mint egy macska, nem összegömbölyödve, hanem a lábai az ég felé. Norm egy főnix ellen, valóságban nem lenne fer, és már meg is lenne a győztes, a pók, mert főnix ott nincsen. De mivel Channak a főnix kedvence, így nagyon valószínű, hogy vesztett, és így már érthető miért is olyan cukik. Pontosan, mint Kagura, vesztettem ellene, de minden pillanatát élveztem a harcnak, inkább birkóztunk mint párbajoztunk, vagyis inkább pankrációnak tekintem nevetek fel, váratlan. - Áh bocsi, csak emlékképek törnek fel. Ja.. igen, japán vagyok, és ahogy először is bemutatkoztam, Tsurugából való vagyok. Nincs sok közöm Tokyo-hoz mindösszesen annyi, hogy onnan van a nerve gearem.
- Te melyik országból jöttél, szóval cserediák vagy? A nevedből gondolom, hogy nem vagy vérszerinti japán állampolgár.

by **Chancery** Hétf. Május 20 2013, 16:01

Kalapács csöpögve kristályra zúzva... én inkább csak pislogok, de azért odavetek egy nem-rossz reakciót. Az én szemeim előtt inkább valami főnixes címerkép lebeg, mondjuk Főnixkristály néven, vagy ilyesmi. Bár valószínűleg csak a férfiak és nők közti ellentét mutatkozott most meg, de ha majd a saját boltjának ilyen címert akart, én csak támogatni tudom, nem szólok bele. Smile

Az a lényeg, hogy neki tetszen, és ha jobban belegondolunk, lehet jelentéstartama.
Bólogatok, mikr Yui elképed picit a főnix kisállat hallatán, és persze fangirl-mode megint csak on. -Jaja! Gyönyörű volt, el sem tudom mondani, és nagyon édi. A főnix engem támadott, Norm meg az idomárját, de nekem ment előbb le az életem. Nem hiányzott sok, csak egy harapás. De nem baj, én legalábbi nem bánom, és neki szurkolok ^^
Tsuruga, Tsuruga... sajnos sosem hallottam róla, hiába töprengek. -Nem vagyok cserediák, már egy éve vége az iskoláimnak. Barátnőmet mentünk meglátogatni, és akkor már ott maradtunk a NerveGearig, hogy legalább kipróbáljuk. Egyébként "magyar" vagyok. -kaparok macskakörmöket a levegőbe a szó kimondása közben. -De néha utálok az lenni. Rosszindulatú, perverz, mocskos, szemétláda, kétszínű népség, tisztelet a kivételnek. A nevemről meg csak annyit, hogy ezt én választottam, nem a szüleim. -kuncogok. Fúú, de mennyire ellenezték. Talán az volt az első és egyedüli alkalma annak, hogy ellenkezni merészeltem velük, de most már úgyis vége és minden rendben. Semmi kapcsolatom nincs hozzájuk.
Norm újfent ásít egy nagyot, olyan jóízűen, hogy engem is elkap. Körbenézek, a vendégek azóta szó szerint kicserélődtek körülöttünk. -Szerintem lassan ideje lenne hazaindulni. Had aludjon a kényelmes hálóhelyén, meg holnap is lesz nap. Tudunk még beszélgetni rengeteget, meg persze ha kellek, csak írsz és pattanok is ^^

by **Hayashi Yuichi** Hétf. Május 20 2013, 17:16

[off]Köszönöm az ismerkedős részt Smile

Akkor legyen ez a zárókör, még tőled egy reag és utána záratom a sword and phoenix-es beszélgetésünk (fanboy and fangirl mode on! Smile

) [/off]

Sebaj, legközelebb meg lesz az az egy harapás Normmal. Meg így legalább nem a főnixet támadtad - mosolyodom el. Letekintek korsómra, helyes, üres eléggé. - Akkor úgy látom a kipróbálás neked is kicsit hosszúra nyúlt ki. Amikor elmondta, hogy nem japán származású leesett, hogy akkor ő a valóságban is jó messze lehet japántól. Igazából fogalmam sincs hol lehetnek a magyarok. De ez, hogy odáig is eljutott a Nerve Gear eléggé elszomorító. Vajon mennyi, japánon kívüli embert, zárt be ez a világ? És lehet ez által országunk újra támadás alá fog kerülni, a külföldi áldozatok mindig elég kényes incidens minden országnak. Vajon lesz-e hely ahová visszatérhetek, ha sikerül valakinek véghezvinni a játékot? A sötét gondolatokat, félre söpörtem még nem muszáj ilyeneken gondolkozni. De miközben kiejtette, a levegőben mutatott macskakaparás, és a cica fülek megtették a hatását, újra elnevettem magam. Ezzel valószínűleg Normot is sikeresen kikényszerítettem álmából, ahol legyektől dagadó pókhálóján épp lakmározott. - Mennyivel másabb kultúra, itt japánban mi kapjuk a neveink, a szüleink után. Az a sok negatív jelző meg az itteni emberekre is igaz, de persze nem a többségre. Itt jószerivel kutatunk, amikor nem dolgozunk, vagy játszunk, mint láthatod.
Egy pillanatra belevesztem a fali motívumban, még mindig túlontúl beleférkőzött agyamba, hogy ez bizony nemzetközi konfliktus, erre eddig még nem is gondoltam. – Szerinted mit tartogathat a jövő? Értem ez alatt, ha leállna a SAO szervere, ugye minket kiloggol a játék. Te visszajönnél?
Ezen válaszát természetesen megvártam, és amikor felhozta, hogy kicsit későre járhat már alattunk az idő, és holnap is lesz lehetőségünk beszélgetni egyetértettem vele. – Köszönöm a beszélgetést Chan, és szerintem is megismételhetjük – közöltem vidáman. – Ha megengeded Angelika, akkor kikísérlek – nevettem fel – én olyan vagyok aki az ilyeneket megjegyzi, és sokszor felemlegeti, de csak azt ami nagyon tetszik, azt szoktam ismételgetni. Ha túlfárasztó lesz, csak lőj le. Amennyiben okés mindketten távoztunk, és akár még az erdőig vezető úton még együtt sétálhattunk és beszélgethettünk.

by **Chancery** Hétf. Május 20 2013, 18:12

-Naja, hosszúra. Kicsit bánom is, meg nem is. Jó itt élni és tenni a dolgunkat, kikapcsolódni, új emberekkel ismerkedni, de persze jobb lenne, ha nem kéne ehhez elhanyagolnom a kinti teendőket.
Norm valóban fölébred, de úgy is megkocoktattam a potrohát, hogy ideje indulni. Visszamászik az asztal tetejére, és amíg előveszem a szütyőt az inventorymból, Norm Yuichi kezéhez tipeg, egyik melső lábával óvatosan megsimogatja, csipog, majd visszairamodik hozzám és zsupsz; be a szütyőbe.
-Nálunk is a szülők adják a neveket. Egyszerűen csak... szóval elszakadtam tőlük, és szerettem volna olyan nevet viselni, amit akartam. Nem hivatalos, mondjuk, de nekem megteszi így is.
Utolsó kérdésén eltöprengek. Ha leállna a szerver, végülis két lehetőség áll fenn, vagy három, KayaBá jóindulatától függően. Vagy mind meghalunk, vagy kiloggolunk, vagy egy köztes állapotba kerülünk, egy afféle lementett állapotba, ahol meg kell várnunk a szerver újraindulását. De hogy visszajönnék-e, ha sikerül kiloggolni?
-Azt hiszem, igen. De csak ha teljesen biztos, hogy vissza is tudok menni.
Angelika nevének hallatán elnevettem magam. -Jól van, de csak most az egyszer. -legyintek, és kikérem a számlát, majd fizetés után elindulunk. -Fárasztó humor miatt meg ne aggódj. Jay humora is, ha már fáradt, olyan, mintha egy döglött ló próbálna felkelni. Egyszerűen rád szólok és kész, nem foglak lelőni, amíg rendesen viselkedsz Razz

//Köszi én is Smile

//

by **Kazuma** Hétf. Május 20 2013, 18:16

..:: C O V E N A N T ? ::..

Csendben figyeltem a műsor, pedig folytatódott. Néztem a poharat de, már nem láttam. Elmerültem a gondolataimban, és persze a hallgatózásban. Hogy egész pontosan mi is volt az, amin töprengtem? Természetesen én és a számok. A saját helyzetemet vizsgálgattam.
Azok a fránya számok. A legnagyobb ellenségeim. A számok rontottak el mindent és az emberek. Az utóbbi időben rengeteg minden történt és én csak sodródtam az eseményekkel, de nem volt időm átgondolni a számokat. A számokkal és az emberekkel nem küzdhetek egyszerre. Meg kell találnom a számok mögött az embereket, és felettük kell győznöm. A saját oldalamra kell állítanom őket. A megfelelő eszközök nélkül nem érhetek célba. A nagy szám üti a kisebbet ez alaptörvény de, ha a nagy számhoz hozzá adjuk a kisebbet, akkor egy még nagyobb számot is kiüthet. Ergo bármennyire is rühellem de, segítségre lesz szükségem, legalábbis egy átmeneti ideig. A másik asztal felé sandítottam.
Tovább folyt a beszélgetés bár nem sok használható információt sikerült leszűrnöm. Igazi hamisítatlan kezdők. A srác, aki odament hozzájuk többet ér náluk még a béna szövegével is. Ilyen téren a lányok még lejjebb csúsztak a szememben talán az íjász kivételével. Bár a részéről megint csak nagyon amatőr dolog volt így kitálalni a szintjeiket. Végül is mindegy. Nem okos emberekre van szükségem csak használhatókra. Talán az akad köztük.
Igen. Tényleg elgondolkodtam a lehetőségen, hogy csatlakozzak hozzájuk. Kockázatos de még mindig nem annyira, mint bármelyik másik lehetőség, amin már végigfutottam. Három egyes, egy hármas. Még ha a srác meg is van esetleg hármas szintű a tizenkettes, akkor is üti az egész bandát együttvéve. Kérdés hogy mennyit vagyok hajlandó kockára tenni? Akárhogy is húzom a válasz csak két szó. Döntésre jutottam.
Felálltam. Guruljanak azok a kockák. Nem fogok nekik hazudni, maximum egy kicsit szépítek a kedvükért. Lassú nyugodt léptekkel közelítettem kérdéses asztal felé.
– Kíváncsi lennék milyen segítséget, nyújtanál te nekik? - kezdtem a sárga indikátorosnak címezve a szavaimat. - Az üres szavak nem fogják elrepíteni őket a frontra. - odaérve a kezeimet a széke háttámlájára helyeztem és az árnyékom fenyegetően hullott rá. Kicsit halkítottam a hangomon bár az asztalnál ülők így is könnyen hallhatták. - Hányas szintű is vagy? - kérdeztem már szinte kedvesen lenézve rá, ha eddig még nem állt volna fel. Felemeltem a fejem és az asztalnál ülők pillantását próbáltam elkapni miközben egy kicsit hangosabban folytattam.
– Én nem foglak titeket olyan ócska mesékkel áltatni, mint a kis barátunk. Nem foglak a hátamon elrepíteni titeket a frontra de… - léptem el a szék mögül a srác mellé. - megkönnyíthetem a dolgotokat. - az árnyékom a hátam mögött elősiklott a földről és egy a fogadó székeihez hasonlót formázott magából. Az egyetlen különbséget talán csak a jelentette hogy teljesen fekete volt. - Amennyiben… - kényelmesen elhelyezkedtem a széken. - meg tudunk egyezni. - A kezeimet összekulcsolva hátradőltem és egy halvány magabiztos mosollyal vártam a reakciójukat.

by **Kyuushiro** Csüt. Május 23 2013, 12:22

//Mao//

[off] Hm... most mit mondjak? Rosszul leplezett gondolatolvasás. Ejnye, ez nagyon csúnya volt... Razz

[/off]

A lány, úgy látszik, egyetért velem gasztronómiai téren, és a fagyizást is elvállalja. Mondjuk utána elég hirtelen mozdulattal int egy pincérnőnek... most meg mi baja?
Ehh, talán ideges egy kicsit. Vagy nem is tudom. Úgyis kiderül valamikor. Vagy nem, de akkor sem érdemes rákérdezni. Azt hiszem.
A felszolgálónő pillanotokon belül ideér az asztalunkhoz, és kérdően néz ránk a szokásos köszönés, meg ilyesmi után.
-Két ragut kérünk. - mondom nyugodt hangon. Az NJK megfordul, és azonnal el is megy a konyha irányába. Hiába, erre programozták.
Mindenesetre kíváncsi vagyok, hogy főznek itt. Átfutott az agyamon, hogy fejlesztem a Főzés jártasságomat, bár előbb inkább a Vadászatot érdemes. Azt már megtanultam, hogy alapanyagból sosincs elég, hiszen sehol nincsenek eladó ércek. Sehol, bár lehet, hogy húst többet találok a boltokban. Akkor végre nem feltétlenül kellene máshova járnom enni.
-Te hogy reagáltál a bejelentésre? Arra, hogy nem lehet kijelentkezni, veszélyben vagyunk, meg ilyenek. - jó, lehet, hogy ez kicsit nehéz téma, de az tény, hogy ebből sokmindent megtudhatok a másikról. Én ugyanis nem áltatom magam, és tudom, hogy ki kell jutnunk innen. Minél hamarabb. Viszont tényleg érdekel, Mao mit gondol erről. Idomár lévén nyilván más a véleménye, mint az enyém. Legalábbis valószínűleg.
Persze, ha nem akar ilyesmiről beszélgetni, megértem. Nekem is vannak olyan időszakaim, mikor semmi nem érdekel, ami a virtualitással kapcsolatos, és csak... hm, csak élem az életem. Vagy legalábbis úgy csinálok. Bár nem sűrűn, és nem sokáig. Mondjuk nem látszik a lányon, hogy túlságosan életunt lenne. Meglehetősen vidám, és a harcot is könnyen bevállalta.

by **Mao** Csüt. Május 23 2013, 15:00

A kiszolgáló NJK hamar "odapattant hozzánk" és ahogy Kyuushiro rendelését - ami 2 ragu volt - meghallotta, azonnal sarkon fordult és elindult az ételünkért. Bár kicsit zavart voltam az eddigi események miatt már kíváncsian vártam milyen lehet az itteni étel. Reméltem, nem kell csalódnom, és igaza volt a fiúnak. Már kezdett kínossá válni a csend és már éppen előhozakodtam volna valamilyen témával amikor reggeli - vagy ebéd, ki tudja már - partnerem egy kérdést tett fel.
-Te hogy reagáltál a bejelentésre? Arra, hogy nem lehet kijelentkezni, veszélyben vagyunk, meg ilyenek. - meglepődtem. Nem gondoltam volna, hogy egyből ez lesz a kérdése. Úgy látszott, jól meg akar ismerni, és kíváncsi a személyiségemre, ahogy én is kíváncsi voltam az övére. Ahogy kijózanodtam a hirtelen meglepetésből és a szemeimet is a hatalmas, kerek meglepődött pillantásoktól megfosztottam hirtelen gombócot éreztem a torkomban. Hát igen, jó régen nem is gondoltam a való életre. Már kezdtem megszokni... De nem baj, ilyenért nem bánkódhattam. Nem akartam elfelejteni a valóságot, és azt, hogy ez a világ csak egy megrögzött őrült kreálmánya. Látszhatott rajtam, ahogy lefagy az apró, kínos mosoly az arcomról. De nem bántam. Miért ne mondhattam volna el neki? Károm nem származhatott belőle.
- Tudod.. - akadt meg kis időre a szavam - Ezt a dolgot.. Nagyon nehezen viseltem. A valóságban hagytam a szerelmemet és a gyermekemet is. Elsőnek nem akartam elhinni, de ahogy belémütött a felismerés, éreztem az utolsó porcikámban is a fájdalmat. Arra gondoltam, hogy mi van, ha soha többé nem láthatom az én drága kislányomat?! - kezdtem kissé ingerült lenni és összeszorítottam az ujjaimat - Hogy soha többé nem pillanthat rám azokkal a gyönyörű szemeivel és.. és soha többé nem hallhatom a kacagását. Én! Az édesanyja! Milyen érzés lesz majd neki, ha én belehalok egy ilyen hülyeségbe? Soha nem tudnék magamnak megbocsájtani még a túlvilágon sem, ha anya nélkül kéne felnőnie.. Az az őrült.. Ilyenekbe bele sem gondolt! - csaptam egyet az asztalra - Eleinte.. - vettem lejebb a hangerőmet - leveleket írogattam Neki.. és a szüleimnek, akiknek annyi hálával tartozom.. Ők rendesen neveltek fel. Nem úgy kellett felnőnöm, mint az én lányomnak! A bűntudat mardos valahányszor a válóságra gondolok, és nem akarok belehalni a fájdalomba - éreztem , ahogy a sós cseppek végigszántanak a bőrömön és a forróság átjárja az egész testem - Félek.. Ezért nem akarok belegondolni ebbe az egészbe, hogy talán örökké itt ragadok, vagy itt halok meg! Ez a legnagyobb fájdalom, amit talán senki nem érthet meg rajtam kívül. - nem tudom mi történt velem, de egy hatalmasat csaptam az asztalra miközben felálltam és oly hangosan mondtam szavaimat, hogy talán még kintről is hallhatták. Észre sem vettem magam. Szégyenemben elvörösödtem.. Nem Kyuushiro tehet róla, hogy így történt, nem kellett volna így leégetnem. - Elnézést - ültem le újból és a magam előtt olyan békésen, mozdulatlanul fekvő tányérat bámultam. Akkora abban a pillanatban senkinek nem akartam a tekintetét látni.

by **Kyuushiro** Csüt. Május 23 2013, 17:33

//Mao//

A kiszolgálás mindenesetre megfelelő, és a ragukat gyorsan kihozzák. Éppen belemeríteném a kanalam a kérdésem, de ekkor észreveszem, hogy a lány... hm, nem teljesen nyugodt. Mintha vívódna. Rosszat mondtam?
Oké, akkor most mi van? Nem néztem olyan idősnek, hogy gyereke legyen. Mondjuk az emiatt való meglepődésnél pillanatnyilag erősebb az a csodálkozás, amit a beszéde okoz.
Nem lehet könnyű. Otthagyta a családját, és bennragadt egy ilyen csapdában, ahonnan csak súlyos emberéletek árán fogunk kijutni. Lám, már meghaltak páran. és fognak még. Egyszerűen lehetetlen áldozatok nélkül kijutni, bármennyire is törekszünk erre.
Hogy meggyűlöltem-e most Kayabát? Nem. Már eddig is tudtam ezekről, és az elfelejteni akart tények csak felszínre hozták az elfelejteni akart gyűlöletet. Tehát nem most gyűlöltem meg.
Némán hallgatom, ahogy egyre növekszik a hangereje. A bűntudat... önmagunk vádolása... döbbenten nézem a könnyeit. Jó-e, hogy ezt elmondja nekem? Nem tudom... talán... mindenesetre a beszéd könnyít a lelken, legalábbis én úgy tudom.
Másodszor csap az asztalra. Az még nem is lenne gond, de ennél... hm, meggyőzőbb jelét is mutatja a benne rejlő feszültségnek. A felpattanás és a hangos szavak után egy pillanatra megijedek, hogy kirohan a fogadóból, de utána elvörösödik, és észbekap. Az 'elnézést' szót már halkan mondja, miközben a tányérját bámulja.
-A legnagyobb választás, ugye? - kérdezem halkan.
-Választani, hogy kockáztatod az életed, és a kijutásra törekedsz, vagy feladod, és biztonságban leszel. Nemcsak te vagy ezzel így, bár az igaz, hogy te érted meg ezt a legjobban.
Nagyot sóhajtok. Most jót teszek? Hát... majd kiderül.
-Az én szüleim sosem törődtek velem igazán. Talán ezért is fordultam a virtuális világ felé. Nem hajt olyan erő a kijutás felé, mint téged... és mégis ezt választottam. Nem önhibámból maradtam le a fejlődésben, és most igyakszem behozni a hátrányt. Te hogy döntesz?
Kinézek az ablakon. Szép idő van. Bár az is csak illúzió. Megpróbálok az ételre koncentrálni, és enni, de nem megy. Most nem.

by **Mao** Szomb. Május 25 2013, 13:45

//Kyuushiro//

-A legnagyobb választás, ugye? - kérdezte a fiú. Vártam, hogyan folytatja gondolatainak szavakba öntését miközben még mindig rettenetesen szégyelltem magam. Legszívesebben elsírtam volna magam, mint egy kislány akinek elvették a játékát. És csak sírtam és sírtam volna amíg maradtak volna még könnyeim. De nem tehettem.
-Választani, hogy kockáztatod az életed, és a kijutásra törekedsz, vagy feladod, és biztonságban leszel. Nemcsak te vagy ezzel így, bár az igaz, hogy te érted meg ezt a legjobban. - hát igen. Nem igazán gondolkoztam azon, hogy másoknak mekkora tragédia lehet itt, ebben a játékban rekedni. És abba, hogy igazából ezt a játékot még meg sem érett tinédzsereknek találták ki, és, hogy többségben ők lehetnek itt. Akik még fel sem tudják dolgozni, mert nem tudják hogyan kell. De én sem tudtam.. Nem nyugtatott a tény, hogy mások is átélik azt, amit én. Talán...
-Az én szüleim sosem törődtek velem igazán. Talán ezért is fordultam a virtuális világ felé. Nem hajt olyan erő a kijutás felé, mint téged... és mégis ezt választottam. Nem önhibámból maradtam le a fejlődésben, és most igyekszem behozni a hátrányt. Te hogy döntesz? - az utolsó kérdése szinte villámként hasított belém.
- Sajnálom .. és.. ismét köszönetet kell majd mondanom neked? - emeltem fel könnyáztatta arcomat és elmosolyodtam. Letöröltem a könnyeimet és próbáltam magam összeszedni.. - Igen.. ez az amire gondolnom kell.. Csak előre szabad nézni, mert különben felemészt ez a világ, igaz? Sose nézz hátra.. Új értelmet kezd nyerni számomra ez a mondás. - próbáltam elterelni a gondolataimat ebből az irányból és nem akartam tovább a gondjaimmal terhelni Kyuushirot.
- Együnk! - talán hirtelen váltás volt, de felemeltem a kanalat és csak tömtem magamba a ragut. Még mindig fojtogatott a sírás és attól féltem még így utoljára ki fog belőlem törni a dolog, úgyhogy szinte már kínosan csak az ételre akartam koncentrálni. Talán hülyeség, de akkor abban a pillanatban ezt tartottam a legjobbnak: gyorsan kiverni a fejemből az elkeserítő gondolatokat, mert különben összeomlok... Azt akartam elérni, hogy az étel gyorsan elfogyjon utána pedig tudjunk annak az ízéről egy-két szót beszélni , hogy aztán elmehessek és egy új baráttal a listámon mégis magányosan szörnyeket ölhessek meg, hogy az összes elkeseredettség kiszálljon belőlem. Bár nem csak ennyit akartam megtudni a fiúról egyszerűen rosszul éreztem magam amiért ezt a hisztis oldalamat megmutattam neki.

by **Kyuushiro** Szomb. Május 25 2013, 18:33

//Mao//

Mi tagadás, valóban megértettem a lányt. Ki akar jutni, életben akar maradni. Sablonos gondolatok ezek, de most mégis többről van szó.
Számtalanszor éreztem, hogy vigyátnom kell az életemre. Még akkor is, ha így nem fejlődök olyan mértékben, amilyenben szeretnék. Sajnos ez nem egy játék, hanem egy csapda, tehát nem a gyors szintlépés a lényeg.
És mégis... valami tol előre. Akihikónak pont annyit sikerült megőriznie a Sword Art Online eredeti rendeltetéséből, hogy versengjünk. Ki a legjobb, a leggyorsabb, a legerősebb... bizonyos szempontból mindegy, és mégsem. Nem értem ezt a tényt, csak elfogadom.
-Igen, így van. Ha hátranézünk, akkor láthatjuk, mennyi munkát végeztünk, és megijedhetünk a hátralévő feladatok sokaságától. Vagy csak motivációt veszíthetünk. - Mao felkapja a kanalat, az 'együnk' szót szinte csatakiáltásként ejti ki, és nekiesik a ragunak. A felejtés egyik legjobb eszköze az evés, ennek a valódi világban meglehetősen érdekes következményei lehetnek. Itt tudtommal nem, csak a pénzünk apad le. Bár most úgyis én fizetek. Nem mintha sajnálnám a pénzt, távol álljon tőlem.
Hm, kicsit mintha erőltetett lenne a hangulat. Talán le kellene lépni? Talán. Ezt majd eldönti a lány, hiszen végtére is ő borult ki, ő nincs jó formában. Én is hozzálátok az ételhez.
-Nem sokat túloznak a pletykák, tényleg fonoman főznek. - kicsit félek, nem talál-e zavarónak Mao. Mindenesetre igyekszem nyugodtan viselkedni, ami nem is esik nehezemre. Én megteszek minden tőlem telhetőt. De lehet, hogy ennyi volt ez a... hm, kajálás? Erősen átcsapott filozófiai társalgásba és vészesen közel került a randi fogalmához, de én élveztem. De miért beszélek róla múlt időben?
Ha elfogy az ételem, udvariasan a lányra nézek. Gyorsan eszem, nem valószínű, hogy előbb végezne a raguval. Bár ki tudja.
-Nos, ízlett az újdonság? Még én sem ettem ilyet, de érdemes volt megkóstolni.

by Ajánlott tartalom