Re: Sword and Phoenix

by **Shukaku** Vas. Dec. 27 2015, 21:09

Shu maradt a helyén, visszacsüccsent, és kicsit billegett is. Igazából már most nem kedvelte azokat, akik így elrontották ezt a szép fogadót. Itt napközben rendes zene szólt, nem ez a fülsértő valami, és rendes emberek voltak itt, akik még vele is biliárdoztak, méghozzá úgy, hogy fel sem érte rendesen az asztalt, de még biliárdozni sem tudott. Most meg úgy tűnik pont kifogta a csőcseléket, akik ragaszkodnak a vacak életükhöz. Na ez az, amit nem fog soha megérteni, és ezt közölte is Timivel, de csak úgy dünnyögve, hogy mindenki ne hallja.
-Tudod Timi, én nagyon sajnálom ezeket az embereket. Kayaba adott nekik egy új esélyt, egy új világot, amiben mindent elérhetnek. Hősök lehetnek, saját boltot nyithatnak, mesterszakácsok lehetnek. Minden álmodat beteljesítheted itt, ha egy picit szorgalmas vagy, és nem egy lusta disznó. És mégis vannak olyan emberek, akik itt ülnek, leisszák magukat a padlóra, és nekik ez a szórakozás. Én soha nem értettem ezeket az embereket, de örülök, hogy én nem vagyok ilyen. Az az íjász valaki is kiesett. Kurokoto? Azt hiszem így hívták, és látod, már senki nem emlékszik szegényre.
Még egyet dülöngélt a székkel, megette az utolsó falatokat, és szépen visszavitte a tálcáját. A pincérnő persze elvitte volna, de ő nem akarta feleslegesen dolgoztatni szegényeket. Odalépett a pulthoz, és fizetett, jóval többet, mint amennyibe került a vacsorájuk.
-Majd... úgy tűnik ide csak ebédelni lehet jönni. Persze az ilyenek...
Nem fejezte be a mondatot, de egyértelmű volt, hogy arra gondol, hogy az ilyenek úgyis hamar kiesnek. Kayaba tökéletes világába nem férnek be a naplopó iszákosok, és bár a drága Admin nekik is ad esélyt a javulásra, ahogyan ugye most Shu is adott volna ennek az undok nőszemélynek, de ha nem élnek vele, akkor egyszerűen csak eltűnnek, ahogyan oly sokan eltűntek már. Főleg az olyanok, akik összekeverik Shut a frontosokkal. Hol élhettek ezek idáig? Melyik barlangban? Vagy ennyire elitták már az agyukat? A lány szomorú, szánakozó tekintettel lépett ki az ajtón, a sárkánnyal a nyomában. Ha az ilyenek nem esnek ki hamarosan, még ezt a világot is képesek lesznek elrontani...

by **Kuradeel** Vas. Feb. 07 2016, 16:18

Shu:[T1] Vas Íj
Noxy:[T1] Kemény *Pallos/Fejsze/Pöröly*

by **Akichi Murai** Hétf. Ápr. 11 2016, 11:55

//Chancery

Szokásomhoz illően elindultam felfedezni mindazt ami körülöttem található. A Noxy-sama által megemlített fogadóhoz mentem ami a Sword and Phoenix nevet viselte. A menümet megnyitva egy kis infót néztem róla miközben Skyfaller a vállamra telepedett és már alig bírt várni, hogy bemenjünk. A belépésünk első pillanatában ennyit tudtam róla mondani: Hangos és sokan voltak. Régi barátok beszélgettek, mivel senkit sem ismertem így nekiveselkedtem keresni egy üres boxot hogy onnan nézzem a többi embert.
~Mit gondolsz Sky? Ritkán látunk ennyi embert nem?
~De Apa! Most lenne az alkalmunk beszélgetni valakivel hátha barátságot tudnánk kötni vele. Remélem fognak rajtunk kívül is egy-két idomár betévedni. Szeretnék még néhány állati barátot magamnak :3.
~Na de fiam... Igaz nekem is jó lenne másik idomártól tanácsot kérdezni hogyan fejlődhetnénk. Shu mondta milyen ritkaság mostanság az, hogy valaki idomár legyen.
Miután végre találtam egy üres helyet jött egy pincér és megkérdezte mit kérek.
-Csak valami lightos italt. A társamnak meg egy kis vizet ha kérhetném. Köszönöm!
A csuklyámat néha-néha addig levettem ameddig ittam, eléggé szorító tud lenni. Azon kívül a többi embert néztük mennyire boldogak és mi is folytattuk szóváltásunkat.

by **Chancery** Vas. Ápr. 17 2016, 14:41

//Akichi :3

Nem szeretem Zarbeitet.
Hosszú időbe telt, de sikerült utánanéznem, mi lehet a forrása annak a különös, fekete árnyéknak, mely néha kiválik Áloméból és főleg szorosabb szituációban megpróbál olyan dolgokra ösztökélni, amiket nem akarok megtenni. Pár hete pedig akkor is előjött, mikor egyszerűen egyedül üldögéltem a szobámban. "Gyerünk", mondogatta, "úgyse érsz te semmit senki szemében".
Mintha a depresszióm alakot öltött volna.
A macska azzal próbált segíteni, hogy távolabb került tőlem, sokszor nem is tartózkodott ugyanabban a szobában, mint én, ez viszont szintén nem volt megoldás. Egyrészt, ő a társam, akinek mellettem a helye. Másrészt a hiánya ugyanúgy fájt, mint Zarbeit, a démonmajom állandó suttogása. Teljesen mindegy volt, mit teszek. Így is, úgy is vacakul éreztem magam.
Ismét elkezdtem sápadni emiatt. Fogytam és a mosoly eltűnt az arcomról. Mikor kiléptem az ajtón és emberek közé keveredtem, ugyan próbáltam vidámságot erőltetni magamra, de tudtam, hogy mindenki átlát az álcán, csak nem szólnak.
Szükségem van valamire, de nem tudom, mire...

Ezen a reggelen Dust, a főnixem ébresztett. Sosem szokott piszkálni, el is csodálkoztam a viselkedésén. Csőrével gyengéden, de mégis kellemetlenül csipkedte az arcom, én pedig kérdőn néztem Álomkelőre, aki hasonlóan kérdőn nézett vissza rám. Zarbeit még váratott magára, én pedig nyújtózkodtam egy kicsit.
-Jól van, jövök már. Mi a baj?
Dust nem szokása, hogy kommunikálna velünk, kitárta szárnyait és az ablakhoz röppent. A jó idő köszöntével szinte állandó jelleggel kinyitottam, hogy áradjon be az a meleg, ami beköszöntött a vidékre, és ne kelljen még ilyenkor is a kandallót kapcsolni ki-be, miután mindkét állat (és gazdájuk is) melegmániás. Egyébiránt, ez jelezte azt, hogy ki kell mozduljak, mert őszentsége menni akar valahová. Fintorogva és kelletlenül, de felöltözködtem, a legegyszerűbb öltözetbe, ami lehet, a rendszer segítségével elrejtve a páncélt, majd leszaladtunk a macskával a lépcsőn a már kapunál várakozó főnixhez.
Dust még sosem siettetett ennyire, mint most, ami azért is volt nekem meglepő, mert egyszerűen csak a jól ismert fogadóhoz vezetett és ott toporgott tovább, hogy menjünk be. Előérzetei még sosem csaltak eddig, ezért bíztam benne, de hogy őszinte legyek, semmi kedvem nem volt most itt lenni, megannyi ember között.
-Biztos...? -engedtem meg magamnak egy szájhúzást, de persze reakció nem érkezett, csak a toporgás folytatása.
Álom árnyéka megmozdult egy kissé. Zarbeit is ébredezik, príma...
-De csak egy kicsit... nem igazán érdemlek meg innen semmit. -sutyorogtam magam elé, majd beléptem az ajtón. És íme az én jó szerencsém, nincs egy üres hely sem, de még a pult is tele van... wtf

Segélykérőn körbenéztem. Ha már le kell ülnöm valakihez, akkor az legyen egy olyan fizimiskájú, akit remélhetőleg nem is zavarok, de ő sem igen szeretne semmit tőlem. Még mielőtt dönthettem volna egy sarokasztalnál szundikáló férfi mellett, Dust ismét szárnyra kapott, és röptében kis fiatal fiókává válva egy másikhoz telepedett le. Az asztal közepén landolt és sikeresen fel is borította vele egy sólyom vizes tálkáját.
-Jaj, na ne már... -fakadtam ki. Még sosem volt ennyire béna. Gyorsan a csuklyás pasas asztalához szaladtam én is, gyorsan felállítottam a tálkát, már mindhiába, és két kezem közé fogtam a rakoncátlan madarat, aki most már ezt mozdulatlanul tűrte is, szemeivel végig a férfit figyelve, mintha a csuklya alá akarna benézni.
-Oh my, komolyan sajnálom, nem tudom, mi ütött belé. Ööö... -néztem körbe tanácstalanul. Hát persze, hogy mindenki engem néz, hát persze, hogy fogadok, épp ítélkeznek, na tessék... "a béna idomárja, még parancsolni sem tud a dögjének", "úgy kell neki, rohadt kis ribi, amúgy sem jó semmire"...
Az Istenit, Zarbeit gonoszsságai már kezdik nagyon ellepni a fejem.
-Elnézést. -szólítom le gyorsan a legközelebbi pincért. -Ide még egy tálka vizet kérnék szépen. Én nevemre. Chancery. Meg... jaj, adjon valami erőset is, ha sikerül leülnöm valahova... wtf

Bár, maradjak egyáltalán? Sok engem utáló ember között...?
-Tényleg bocsánat... ööö... megvárom a vizet, hogy kifizessem, és itt se vagyok >.>;

by **Akichi Murai** Kedd Ápr. 19 2016, 12:26

Egy pillanatra elmerülök a gondolataimba másik pillanatban már egy főnix fióka törtetett felénk mögötte a gazdájával. Egy idomár? Príma. Amikor idejött hozzánk rájöttem, hogy a társa felborította Sky-nak a tálját. Szerencsére Skyfaller már végzett így nem is leszek hajlandó balhét csinálni.
-Ugyan nincs semmi probléma. A fiam végzett az ívással de azért köszönöm. Majd később vissza fizetem ezt. Ha még nincs helye akkor üljön ide hozzánk. Én még csak nem rég kezdtem így örülök a társaságnak Smile

.
Már készültem is használni a képességemet arra, hogy a főnixxel is beszélgessek majd, mivel nincs olyan távol Sky családfájával (az igazat megvallva nem nagyon tudom őt hova rakni). A főnixnek mondtam barát vagyok és nem kell félni tőlünk, majd mindkettőjüknek címeztem a szavaimat.
A nevem Akichi Murai. Aki itt ül a vállamon a társam Skyfaller, de a Sky-t is szereti. Üdvözletünk!

by **Chancery** Csüt. Május 05 2016, 18:16

Fia. Ez nagyon aranyos, a mosolyom egy pillanatra őszintévé válik. No meg valahogy próbálom az egyik kezem szabaddá tenni, fióka képében szerencsére maroknyivá zsugorodik a kis fajzat, és hebegek-habogok egy sort.
-Jaj, nem szükséges. Én hibám.
Valójában a felajánlott helyet is szeretném elutasítani, de egyrészt, valóban nincs hova ülnöm, és mindezek után elmenni ugyanolyan rossz lenne, mint maradni. Másrészt, ahogy említette, hogy még csak nem rég kezdett, volt valami, ami mocorogni kezdett bennem. "Új" játékos. Talán van olyasmi, amiben segíthetek neki. Sosem lehet tudni alapon.
-Jól van... de legyetek őszinték, ha zavarok, sokkal rosszabb, ha utólag tudok róla. -most már mosolygok, bár a hangom még elcsuklik egy kicsit.
Dust csak néz, nem tudom, érti-e azt, amit a férfi, látszólag a számára, mondott volna. Mikor lerakom az asztal szélére, szépen leül és kicsit behunyja a szemeit. A teljes ellentéte annak, ahogy még reggel viselkedett, vagyis elérte a célját. Ez lett volna az, hogy társaságba hozzon?
Ahogy leültem, az egyik NPC már rakta is elém a vörösboros kólámat. Töményet kértem, de úgy tűnik, itt már nagyon megjegyeztek, hogy mondhatok bármit, én elsősorban ezt kérem, ha némi bódítóra vágyom, nekem szerencsére ennyi is elég szokott lenni általában ahhoz, hogy kicsikét feloldódjak rosszabb hangulataimból. Na meg ezen kívül kaptam egy Álomkelőt az ölembe, amitől egy pillanatra belém akadt a szusz ugrásakor, elvégre ez a macska már akkora, mint egy megtermett maine coon cica.
-Jaj, teh. Üdv. -kezdek bele én is, mikro kicsit levegőhöz jutok. Álom az asztalra rakva két mancsát szimatol, majd hátrahúzódik, és akkor ő most ül. Én meg nem győzök kihajolni mögüle. -Én Chancery vagyok. A kis rosszcsont a vizes tálkával Dust, a céhünk főnixe, ez a nagymacska pedig Álomkelő.
Álom végül rászánja magát, hogy összébb húzódva inkább feküdjön a combjaimon, így végre levegőhöz jutok és tudok kortyolni egyet az italból is.
-Te is akkor egy... "Ébredő", vagy hogy nevezik, vagy? Mivel hogy most kezdtél csak...

by **Akichi Murai** Szer. Jún. 29 2016, 11:33

Szép csendben figyelem azt, hogy ez a lány mit kér. Eléggé úgy tűnt a szemszögemből, hogy nem igazán akaródzik neki az, hogy ide üljön. Mikor már mindem simán ment bemutatkozott. Megpróbálom majd a neveket mejegyezni, de eléggé illik hozzájuk a nevük, úgy hogy szerintem nem lesz itt semmi probléma. A próbálkozám a főnixxel a nullával volt egyenlő, de amúgy is sejtettem hogy nem fog sikerülni a kommunikáció vele.
-Mondtam már hogy nincs semmi baj. Az hogy még kezdő vagyok az nagyon igaz. Már egy jó ideje itt vagyunk de csak néhány helyről tudunk itt a városban. Hogy is vagyunk Sky?
-Ha jók az emlékeim, márpedig azok, akkor összesen egy boltot, két fogadót ismerünk. Nem nagyon szoktunk járkálni, hiszen a főtéren szoktuk eltölteni az időnk egy részét. Apu nevében is.megkérdezem, hogy majd egyszer elkísértek egy városnézésre? Az út közben is beszélgethetnénk. Amúgy a csőröm azért nem áll le, mivel ritka hogy én beszélek. Ez annyira egy titok lenne, de az ismerőseink közül már majdnem mindannyian tudják. Visszatérve a kérdésünkre. Ugye majd jöttök?

by **Makuda** Vas. Okt. 18 2020, 14:10

Az utolsó kazamatámban Hinarival találkoztam aki céhvezér a JL-ben. Úgy éreztem ha hamar ki szeretnék jutni a játékból valamilyen társasághoz tartozni kell, mivel egyedül nincs sok esély a szint vezérek ellen. Hinari azt mondta, hogy ha szeretnék hozzájuk csatlakozni akkor beszélgetnem kéne vele valahol. Mivel a helyszínt azt rám bízta ezért egy kicsit körbenéztem a Kezdetek városában. Végül találtam egy nyugis fogadót, amit megfelelő helyszínnek gondoltam egy céh felvételi megbeszélésnek. Nyugisan beléptem a fogadóba és helyet foglaltam az egyik sarokban lévő asztalhoz. Miután leültem a kardomat elhelyeztem az inventorimba akárcsak a páncélomat így egy hétköznapi póló volt rajtam egy fekete farmerral. Fölöslegesnek tartottam magamon hagyni ezeket a felszereléseket, mivel csak beszélgetni jöttem meg amióta bekerültem a játékba nem igazán volt rajtam más ruha.

Végül elkezdtem írni egy üzenetet Hinarinak.

Kedves Hinari.
A céh felvételi megbeszéléshez várlak a Sword and Phoenix fogadóban, az első szinten a kezdetek városában. A fogadóban a bejárattól balra lévő sarokban foglaltam helyet.
Makuda

"Rendben, szerintem így jó lesz."

Miközben vártam a válaszra vagy esetleg arra, hogy betoppan a bejáraton addig megnéztem a céhleírást. Egész szimpatikusnak tűnt, pont az a céljuk mint nekem. Olvasás közben úgy döntöttem rendelek két csésze teát, elvégre ki az aki nem szereti a kellemes meleg teát egy hűvös őszi nap. Viszont inkább oda mentem a púlthoz és úgy kértem mivel nem akartam semmiféle feltűnést. Bár igaz, hogy csak egy fogadóban vagyok de ki tudja merre van egy kém fejlett hallgatózás jártassággal. Sose lehet valaki elég paranoiás egy gyilkos játékban.

Ha Hinari megjön üdvözlöm egy meghajlással és oda tolom neki a csésze teát.
-Nem tudom szereted-e a teát de azért rendeltem egy csészével. - Mosolygok a lányra.

by **Hinari** Vas. Okt. 25 2020, 13:00

Makuda

Csupán a szemöldököm a szokásosnál egy kicsit feljebb való emelkedése jelezte, hogy némi fenntartásaim akadtak a levéllel, amit az imént kaptam. Elmélyülten tettem le a pohár forrásvizet az asztalra és dőltem hátra a kanapén, enyhe félmosollyal.
- Már megint Hoora írt? - kérdezte Al rosszallóan, de én csak megráztam a fejem. Ujjaim ütemes táncot jártak az ülőalkalmatosságon, miközben gondolatban a választ fogalmaztam - mind a szőkehajú srácnak, mind pedig Makudának.
- Nem, szerencsére - mondtam aztán ki szóban is - Makuda írt. Egy kisebb szintű srác, akivel egyszer kazamatáztam. Már akkor érdeklődött a céh felől, most pedig szeretne egy találkozót kérni.
- És mi a gond?
- Már a fogadóban vár - kuncogtam, mire Al is elvigyorodott. Talán tényleg nem ennyire egyértelmű, talán csak ő a túlzottan lelkes, de ha most például egy küldetésen lettem volna... vagy bárhol máshol, bizony várhatott volna rám. Napokat. Végül rányomtam a válasz ikonra és pötyögtem neki egy gyors válaszüzenetet, majd egy kisebb sóhajjal álltam neki készülődni.

Hinari írta:Szia!
Nemsokára indulok.
Hinari

A Sword and Phoenix viszonylag ismert helyszínnek számított, habár az utóbbi időben egyáltalán nem jártam errefele. Azért a biztonság kedvéért álruhában is körülnéztem, mielőtt saját alakomban átléptem volna a küszöböt, de úgy tűnt (és az aktív jártasságaim is erre engedtek következtetni) ezúttal semmi és senki sem fog megzavarni minket. Legalábbis eleinte biztosan nem.
- Szia - köszöntöttem a srácot, amint megláttam és leültem melléje. A levelétől számítva azért egy bő negyed órát valószínű várhatott rám, így nem voltam biztos benne, nem hűlt-e már ki rég az előtte lévő tea - de azért ettől függetlenül egy hálás mosollyal fogadtam a felém nyújtott bögrét - Köszönöm, igen, szeretem - bólintottam rá, azt azért nem hozzátéve, hogy angol lévén viszonylag sokat teázok, mármár megszokásból is. Két kezembe fogtam a csészét és halovány mosollyal konstatáltam, hogy még meleg, azaz vagy nemrég kérte ki a fiú, vagy a rendszer nem engedi addig kihűlni, amíg bele nem kortyolnak. Így vagy úgy, de jólesett a gesztus és a gőzöldő, meleg pára is, ami végigkúszott arcomon, hogy aztán felfelé távozzon a fogadó fagerendái felé.
- Legközelebb inkább beszéljünk meg időpontot. Szerencse, hogy most éppen ráértem és tudtam jönni, de sajnos ez nem mindig van így - emeltem pillantásom a velem szemközt ülőre, hangomban pedig nem volt nyoma sem rosszallásnak, sem más, negatív érzésnek: egyszerűen csak jobb volt ezt az elején tisztázni, hogy hasonló helyzetben egyikünknek se legyen kellemetlen a szituáció.

by **Makuda** Pént. Okt. 30 2020, 09:22

-Tudtam, hogy valamit elfelejtettem. - Sápadt el az arcom. -Legközelebb figyelni fogok erre.
Körbenéztem a fogadóban, hátha van e valami zavaró tényező, de mivel csak ketten voltunk illetve az NPC-k úgy gondoltam zökkenő mentesen fog zajlani az állásinterjú.
-Furcsa, hogy már megközelítőleg öt hónapja a játékban vagyok. - Mesélem Hinarinak lassan szürcsölve a már alig pár kortynyi teát. -Visszanézve a dolgokat eddig szinte minden zökkenőmentesen ment, nem tartom kizártnak, hogy valami baj fog történni. Első sorban a játékon kívüli világra gondolva. De még magam se tudom, hogy miért van ilyen érzésem. -Tartok egy kis szünetet. -Bár én mindig is paranoiás voltam. -Átadva a szót Hinarinak. -Gondolom neked céhvezérként nem egyszerű az itteni élet. -Mosolyogtam az arany hajú lányra. Válasza után (persze ha válaszol) elmegyek kérni még egy csésze teát. -Egy pillanat. Miután megvártam a teát visszaültem az asztalhoz és bele kortyoltam egyet a frissen melegített teába. -Hihetetlen, hogy mire képes a technológia, teljesen olyan mintha a valóságban lennénk, de közben mégsem. - Mondom Hinarinak nézve a gőzölgő teát. -Ha meg ittad és kérsz még szóljál mert akkor hozok neked is. -Mosolyogtam.

-A céhekkel kapcsolatban kicsit vegyesek az érzéseim, mert szeretek más játékosokkal játszani, de voltak rossz emlékeim is más játékokból. - Mesélem az álláspontom a céhvezérnek. -Nem azért mert rosszul éreztem magam, hanem inkább azért mert cserben hagytak és átvertek. - Sóhajtottam egyet. -De ez már a múlt. - Tartottam egy kis szünetet. -Szóval... - Kezdtem rátérni a témára. -Milyen feltételeknek kell megfelelnem ahhoz, hogy bekerüljek a céhbe? Remélem nem fog kelleni önéletrajz.- Vakarom meg a fejem egy mosollyal.

by **Hinari** Csüt. Nov. 26 2020, 10:14

Jókedvűen bólintottam a sápadtan jött feleletre és ha szavaim nem árulták volna el, mosolyom is kellőképp jelezte, hogy nincs semmi probléma. Meg amúgyis, ez inkább neki lehet kellemetlen, ha több órákat vár egyhelyben ahelyett, hogy bármi mással töltené az idejét. Azt viszont megfigyeltem, hogy ő is körülnézett, mielőtt belekezdett volna, ami egészen meglepő, már ha azt nézzük, hogy a hozzá hasonló alacsony szintűek mennyire nem szoktak odafigyelni ilyesmire.
- Öt hónapja? - kérdeztem vissza tűnődőn - Ne aggódj, ha így haladunk, lesz az öt év is - húztam el a szám szélét szkeptikusan, bár... ha nem önerőből, a bossok legyőzésével, de máshogyan talán ki tudunk jutni - Hát, hogy odakint mi történik... - gondolkodtam el, kinézve az ablakon az őszi tájra - Mondjuk úgy, hogy nem igazán szólhatunk bele, így ne legyen rosszérzésed ezzel kapcsolatban. Nem hinném, hogy bárki szándékosan levenné rólunk a sisakot - ráncoltam össze a homlokom, szánt szándékkal használva többesszámot, majd kortyoltam bele a teámba.
- Összepacsizhatsz akkor Ozirisszel - nevettem el magam a paranoiás jelzőn, majd rövidet sóhajtottam - A benti világ mindannyiunkat megváltoztat. Sajnos keveseket jó irányba, de tudod arra valók a barátok, hogy átsegítsenek ezeken a holtpontokon - mosolyogtam rá biztatón és bár volt egy olyan sejtésem, hogy ezalatt a pár hónap alatt nem biztos, hogy fel tudta építeni ezt a kört, de mivel be akart lépni hozzánk, a helyzet adott volt és jó irányba haladt. A megjegyzésére, hogy céhvezérként nem egyszerű, csak bólintottam, majd elnéztem őt, ahogyan feláll és elmegy mégegy bögre teáért.
- Köszönöm, de egyelőre megvagyok ezzel - pillantottam rá - Szóval te is szeretsz teázni? - kérdeztem tőle, mert sok dolgot nem tudtam meg róla és ez kíváncsivá tett.
Hátradőltem a székben és végig őt figyeltem, ahogyan elkezdi. Nem vágott bele könnyedén és a szavai alapján meg is tudtam érteni, hogy miért: a rossz tapasztalatokat nem könnyű kitörölni, de előbb utóbb mindenképpen szükséges.
- Nálunk a JL-ben ilyesmi nem történik - jelentettem ki, még mielőtt tovább folytathatta volna a mondanivalóját - Épp ezért érzem jól magam a palotában; tudom, hogy bármikor számíthatok bárkire a céhből - mosolyogtam rá, ahogy viszont tovább folytatta, az utolsó szavára elnevettem magam. Még a bögrét is le kellett tennem, hogy ne borítsam ki. Végül megráztam a fejem és vidáman kerestem meg a sráccal a szemkontaktust újra:
- Nem, önéletrajz egészen biztosan nem - mondtam, még mindig felfelé görbülő ajkakkal - Igazából kezdetnek annyi elég, hogy a céh profilját magadénak tudd érezni, azaz ne hagyd ott a társakat a bajban és próbálj meg mindig segítőkész lenni, persze anélkül, hogy engednéd magad kihasználni vagy életveszélybe sodornád magad. Sajnos szűk a határ, így minél erősebbé kell válni a feladathoz, de ebben segítünk - magyaráztam - Amíg kisebb szintű vagy, közös kazamatázásokkal vagy gyengébb-közepes küldetésekkel tudsz előrejutni; a nehezebb, bűnüldözős küldetésekhez viszont már kell a tapasztalat és csapatmunka.
Itt elhallgattam, mert eszembe jutott Afton és Eru, a két legújabb tag és azok a szavak is, amit Hoora mondott a JL tagjairól. Kortyoltam mégegyet az italból és tűnődőn néztem a velem szemben ülő srácra.
- Mit gondolsz, képes lennél a jóért harcba bonyolódni és túltéve magad mindenféle sérelmen odakoncentrálni az igazán fontos helyzetekben? - kérdeztem tőle, némileg komolyabb arckifejezéssel.

by **Makuda** Pént. Nov. 27 2020, 14:40

-Őt év? - Lepődtem meg Hinari válaszán. -Ennyire nehezek a szint vezérek, vagy csak nagyon kevés a frontharcos? - Kérdeztem a lányt. Persze gondoltam azt, hogy a szint vezérek nehéz ellenfelek akár csak más játékokban is, de mivel már nyolc éve megy a játék azt gondolná az ember, hogy gyorsan haladnak és már mindjárt végeznek a játékkal. Azonban mikor azt mondta, hogy még legalább öt év, az azt sugallja hogy még elég sok szint van még hátra. Ez egy kicsit elkeserítő volt a számomra, de más részről pedig nagyobb lelkesedést adott a fejlődésre. Persze azt is tudtam, hogy nem leszek majd egy világ megváltó játékos, de bizonyos szemszögből még így is többet érek mintha ott sem lennék.

-Igazad van. - Szürcsöltem egyet a teámból. -Most itt élünk és az a legfontosabb ,hogy az itt élő játékosok kijussanak. A kinti világgal nem tudunk mit csinálni. - Válaszoltam Hinarinak.

-Észre vettem, hogy az én viselkedésem is egy kicsit megváltozott. Sokkal megfontoltabb vagyok. Bár a legutóbbi közös kazamata incidens... - Mosolyodtam el. -Sajnos a barát listám az még üres, de vannak kapcsolataim, csak mindig elfelejtek barát felkérést küldeni. De ott van Takada, Eru, Chakna. Eddig velük voltam együtt. -Meséltem a lánynak. Mikor elmondtam felálltam azt asztaltól és mentem a friss teámért. Végül vissza ültem az asztalhoz és folytattuk a beszélgetést. Bele kortyoltam a frissen készített forró teába és Hinari kérdésére csak bólintottam míg ittam.
-Azért a melegített Sake se olyan rossz. - Vigyorodtam el. Végül a beszélgetésünk fő témája is kibontakozott.

Figyelve Hinari komolyságát nagyon elgondolkodtatott követelményeken. Azonban éreztem, hogy ha a céhbe kerülök akkor nem lesz helye figyelmetlenségnek, főleg egy magasabb szintű kazamatában vagy küldetésben.
-Képes lennék rá. Képes leszek harcolni a céhtársaimért és figyelmen kívül hagyni a személyes sérelmeket, valamint figyelni minden helyzetre, igyekezni fogok körültekintőbben gondolkodni. - Miután ezt megfogalmaztam felmerült bennem egy kérdés ami valamennyire lényegtelennek tűnik, de mégis érdekelt. -Milyen egy bűnüldözős küldetés?

by **Hinari** Csüt. Dec. 03 2020, 22:17

Néha nem is vagyok tudatában annak, hogy nem mindenki tud mindent, amit én. Meglepetten pillantottam a velem szemben ülő srácra, valahogy úgy, ahogy ő nézett rám. Így pislogtunk egymásra egy tizedmásodpercig, majd enyhe, keserű mosollyal ráztam meg a fejem és nyitottam ajkaim gyászos feleletre:
- Inkább tíz, vagy tizenöt - javítottam ki kelletlenül - Nyolc év alatt jutottunk el a negyvenesig és sajnos kevesen is vagyunk. Igaz mostanában mintha gyorsabban megtalálnánk a termeket. Volt egy időszak, amikor nagyon el voltak rejtve - gondolkodtam el.
Következő mondataira csak bólintottam és kicsit örültem neki, hogy belátja, idebentről keveset, tényleg keveset tudunk tenni. Még utánanéztem, ahogyan elsétál a pulthoz és önkéntelenül is egy következő lépés járt az eszemben, a kinti világról, a sisakokról, arról a csapatról és... Alexről is. Aki minden héttel egyre gyakrabban lett rosszul.
- Eru ugye JL-es, érdekes lá... játékos - javítottam ki magam, tovább fűzve a szót mihelyst Makuda visszaült, gyorsan, túl gyorsan is terelve gondolataim az elkerülhetetlen jövőről - Chaknával pedig jóban vagyunk, rendes lány - bólintottam aztán, Takadáról pedig csak azért nem szóltam, mert egyszerre ismertem meg kettejüket - Szerintem később is küldhetsz nekik barátfelkérést - bátorítottam aztán a fiút és ittam kicsit a teából. Persze a sakés megjegyzésre már én is vidámabban nevettem fel: Makuda eddig egészen komoly srácnak tűnt, de ez a félmondat azért sejtetni engedte, hogy ha kell, tud laza is lenni. Ez pedig semmiképpen sem volt hátrány ebben a világban.
Bólintottam. Fontos kérdést tettem fel és úgy tűnt kellő fegyelemmel válaszol, nem csak úgy odaveti, mint a kötelezőt, el sem gondolkodva a következményeken.
- Tudod, Aincradban nagyon sokan vannak, akik mások kárára akarnak előrébb jutni és feljebb törni. A kisebb lopásoktól a gyilkosságig minden előfordul, ha pedig az informátoraink nyomra lelnek, a lehető leghamarabb kell rajtuk ütni és anélkül számolni fel az ilyen magatartást, hogy bárkit is megölnénk. Rettentő nehéz feladat, nemcsak fizikailag, de lelkileg is - tettem le az üreg bögrét és kezdtem el végighúzni karimáján az ujjamat, körbe körbe - Van, amikor már minden mindegy nekik... és látod a szemükben, hogy egyetlen hiba és képesek lennének megölni, kérdés nélkül. Az ilyen akciókra nemcsak a pontozásodnak kell készen állnia - néztem rá, majd egy nagyobb sóhajjal engedtem el a dolgot - De ez még arrébb van és egy ideje már nem is a JL viszi az ilyesmi legnagyobb hányadát. Jobbnak ítéltem, hát... a többiek miatt - bámultam bele egy kicsit az üres bögrébe, majd egy félmosollyal kerestem meg Makuda tekintetét újra:
- És neked, milyen elvárásaid vannak alapból egy céhtől? - kérdeztem vissza - Illetve... mondtad a teát és jólesne mégegy, ami azt illeti - tettem hozzá és amíg elment kérni nekem egy újat (márha megtette), hátradőltem a székben és pár pillanatra behunytam szemeim. Néha nagyon nem voltam tudatában annak, hogy nem mindenki tudott mindent, amit én - és nagyon, de nagyon jól is volt ez így, őmiattuk.

by **Makuda** Hétf. Dec. 07 2020, 18:34

-Ha majd legközelebb találkozom velük akkor bővítem a barátlistámat. - Mosolyogtam rá. -Feltéve ha nem felejtem el.

Miközben Hinari magyarázta milyen egy bűnüldözős küldetés lassan kortyolgattam a frissen hozott teámat. Látszott rajta, hogy nem volt könnyű mesélni a dologról és, hogy mennyi szörnyűségen kellett átmennie neki és a csapattársainak. Ahogy a bögre száján húzta végig az ujját mindent elmondott. Miután befejezte és tisztában lettem részletekkel rájöttem, hogy ott százszázalékosan meg kell bízni a társaidban, különben kampec a magadnak illetve a csapattársaidnak.
-Én régen szerettem más játékosokat legyőzni, de később rájöttem, hogy semmi móka nincs benne. Való igaz ehhez a fordulathoz az is beleszólt, hogy nem is voltam jó benne, de attól függetlenül is így döntöttem volna mivel azzal nem lehet fejlődni. Legalábbis nem minden esetben.

Miután témát váltott és kért egy bögre teát elmosolyodtam, hogy mennyire képes összeszednie magát érzelmileg. -Máris hozom. - Válaszoltam és el is indultam a bögrével. Miközben vártam a teát, hogy elkészüljön elgondolkodtam a kérdésén. Azonban nem sok mindenre jutottam. Miután meg kaptam a bögrét a friss teával és sétáltam vissza láttam, hogy kényelmesen hátradőlt és lehunyta a szemét. Amint oda értem halkan leraktam a bögrét és helyet foglaltam. Egy pár pillanatig nem tudtam mi lenne az előnyös. Vagy az, hogy csendben maradok és megvárom míg felnyitja a szemét, vagy pedig az, hogy szólok neki. Úgy döntöttem szólok neki, mivel céhvezérként nehogy lemaradjon valamiről, ki tudja milyen galiba jön közbe, bár arra is gondoltam, hogy mivel általában sok dolga van ráfér egy kis pihenés. Emiatt úgy döntöttem (véglegesen), hogy megvárom míg magától kel fel.

by **Hinari** Szer. Dec. 09 2020, 17:40

- Itt egy kicsit más - pillantottam ki az ablakon arrafelé, amerre a Sword and Phoenixhez képest az aréna épületét sejtettem - Küzdőterekből és arénákból nagyon sok tapasztalatpont jön, ráadásul az aréna havi szinten is ad jutalmat - fordultam vissza a fiú felé - Persze értem, amit mondasz. Ha ki szeretnél próbálni valamit, vagy gyakorolni a harcot vagy éppen a másik fejlődését segíteni, arra jók a játékos játékos elleni küzdelmek, de csupán a másik legyőzésének élményéért... hát, abban tényleg nincs semmi móka - értettem egyet vele és kicsit húztam el a szám szélét is ezzel együtt. Tekintetem az övemen függő markolatra tévedt. Téged pedig csak ezekkel lehet fejleszteni - mondtam ki gondolatban és egy félmosollyal érintettem a kardot, mielőtt újra kézbe vettem volna a bögrét a tea maradékával. Ha másért nem is, de a fegyverem miatt érdemes újra meg újra felkeresnem a harcteret. Illetve...
- Viszont nem szabad kijönnöd a gyakorlatból. Ha eléd kerül valaki, akár az erdőben vagy egy kazamatában, aki bántani akar, meg kell tudd védeni magad. Csak mobok elleni küzdelemmel aligha fogod tudni elsajátítani a játékos elleni védekezést - tettem hozzá.
Nem sokkal később pedig rátértünk az ő véleményéhez egy jó céhről. Érdekelt, márcsak azért is, mert régen vettem részt ilyen "meghallgatásokban" és rájöttem, hogy voltaképpen fogalmam sincs, ki milyen elvárásokkal érkezik. Erut és Aftont sem kérdeztem meg róla, Leo meg... hát, ő eleve is és határozottan ide akart jönni, nála tehát nem is volt ez kérdés. Talán az elkövetkezendő céhgyűlésen ezt is felhozom majd. Ki tudja, lehet van, amit a családi főzőcskék és beszélgetések közben, csakúgy nem mondanak el a többiek. Makuda válasza előtt viszont kértem mégegy teát és ki is használtam az alkalmat egy kis csöndes pihenésre, amíg a fiú odavolt. Persze - hiába hunytam be szemeim - azért észleltem mindent, ami a környezetünkben történt, hisz az ember nem lehet eléggé óvatos, védett övezet ide vagy oda. Főleg nem én. Főleg nem azok után, amik történtek.
Makuda érkeztére egy sóhajjal nyitottam ki szemeim és mosolyogtam rá.
- Köszönöm - vettem magamhoz a teát és kortyoltam bele, várakozón pillantva rá, mit is fog felelni az előző kérdésemre.

by **Makuda** Szer. Dec. 09 2020, 19:35

Figyelmesen hallgattam Hinarit teljes mértékben egyetértettem vele, hogy ebben a játékban lévő aréna megfelel egy gyakorlótérnek. Nem tudni mikor kell használni a képességeimet egy másik emberi játékossal szemben. Azonban úgy éreztem, hogy le kell szögeznem valamit neki, ami már ugyan említve volt.
-Bármi történne egy igazi játékossal szembeni vérre menő harcban. Semmi képpen nem oltanám ki az életét, még akkor sem, ha nem adja fel magát. - Mondtam neki határozottan, kitartva a véleményem mellett. -Biztosan van a játékban olyan megoldás amivel földre lehet kényszeríteni még egy makacs játékost is. Ha meg még sincs akkor pedig megtalálom a módját. - Folytattam. -Elhiszem, hogy sokak nem gondolják úgy, hogy valóban meghal az játékos a való életben. De én biztos vagyok benne, hogy ha arra kerülne sor, hogy él-e vagy meghal, akkor nem fogja a halált választani. - Fejeztem be a mondandóm.

Elindultam a teáért és mikor mentem vissza fele láttam ahogy a szemei le vannak csukva, de amint közelebb értem már ki is nyitotta őket és érdeklődött a véleményem illetve elvárásaim felől. Egy kicsit el kellett gondolkodnom ezen.
-Nincsenek nagy elvárásaim, inkább én szoktam alkalmazkodni a körülményekhez, ha pedig olyan céhbe lépek ami nem tetszik akkor vagy kilépek, vagy pedig nem is jelentkeznék oda. - Vázoltam neki röviden. Úgy döntöttem, hogy most én kérdezek tőle egy kicsit ha már így bele lendültünk a kérdezz-felelekbe.
-Most hagy kérdezzek én valamit. - Mosolyogtam a lányra. -A te esetedben, milyen egy jó céh tag? Valamint mennyire nehéz vezetőként vagyis inkább frontosként taktikát kitalálni illetve vezetni egy szint vezér küzdelemben? - Kérdeztem tőle kortyolva egyet a teába.

by **Hinari** Szer. Dec. 09 2020, 20:05

Bujkáló mosollyal hallgattam szavait.
- És ha döntened kell, hogy ő haljon meg, vagy te? Egy gyilkos, tolvaj aki fog még életeket kioltani, vagy pedig te? - kérdeztem rá, aztán komolyabb hangvétellel folytattam is, mielőtt még válaszolt volna - Szerencsére van mód rá, hogy börtönbe küldjünk vörös indikátoros tagokat, akkor, ha előtte pirosba löktük az életcsíkját. Nagyon oda kell figyelni, mert egyetlen számolási hiba, és könnyen lenullázhatod, miközben ő teljes erővel támad - sóhajtottam - Persze rendelkezésre áll sok item is; paralízis mérgek, lökés kristályok, altató kristályok... ez megkönnyíti a dolgunkat, de korántsem olyan könnyű, mint ahogy kinéz. Korántsem lehet erről úgy beszélni, mintha te egészen biztosan sosem döntenél rosszul - ráncoltam össze a homlokom - És éppen ezért sem szabad azonnal elítélni egy vörös indikátorost, sem alapból megbízni a zöldekben. Sajnos ez egy ilyen játék - mosolyogtam rá fanyarul.
- De majd kitapasztalod; ha meg belépsz, mi is segítünk benne.
A forró, meleg tea jólesett a hideg témák után és végül azt is megtudtam, Makuda hogyan gondolkodik a céhekről. Feleletére könnyeden bólintottam a bögrém mögül és mivel ő volt az, aki rám írt és jelentkezett a céhbe, voltaképpen olyan sokminden nem is volt már hátra. Az pedig, hogy igazat mond-e, később úgyis kiderül majd. Ennyivel viszont nem hagytuk abba a társalgást és miután kérdezett, hagytam még némi időt magamnak pár korty teára és csak utána válaszoltam neki:
- Egy jó céhtag... hát, feleljen meg a céh alapértékrendjének és legyen tekintettel a céhtársaira is, főleg ami a közös dolgokat illeti. Ezen felül pedig, ami talán a legfontosabb, hogy lehessen számítani rá, akár harcokban, akár a hétköznapokban - soroltam neki elgondolkodva - Persze nem kell mindenkivel jóban lenni, de ha bajban van, ne gondolkozz el rajta, segítesz-e neki - néztem fel rá és azt hiszem, Makuda esetében ezzel nem lesz gond.
- Ami pedig a vezetést illeti... nehéz - közöltem egy kicsit kurtán - Minden harc más és más és minden játékos is más és más, így mindig helyzettől függ, hogy mi a jó döntés. Tisztában kell lenni a többiek alaptulajdonságaival, hogy ne kérj olyat tőlük, amit nem tudnak vagy nem akarnak megtenni; ezen felül át kell látni a harcot és az összes itemképességet, képességet, felfedezett kristályt, potiont és mérget is, hogy adott helyzetben mivel érdemes operálni - fejtettem ki bővebben is - A bossoknál egy-két taktikai elemet szerencsére előre tudunk a besúgótól, így egy alap képet kap az ember... ami vagy úgy lesz, vagy nem. Rengeteg döntés, ami vagy jó, vagy nem jó... de a végén úgyis csak az számít, hogy mindenki életben maradjon és lehetőleg a bosst is leüssük.
- Egyszóval nehéz - bólintottam, egyben nyomatékosítva is előző szavaim, majd hátradőltem és elmélyülten ittam még pár kortyot a lassan márcsak meleg teából. Ahhoz képest, mennyi ideig forró, ha nem nyúlunk hozzá, utána egész gyorsan kezdenek kihűlni ezek.

by **Makuda** Pént. Dec. 11 2020, 20:56

Figyeltem Hinari szavaira és bizonyos dolgokban csak igazat tudtam neki adni. Azonban azon gondolkodtam magamban, hogy az emberek változnak. "Ha valaki megérzi a halál félelmet lehet, hogy elgondolkodik a tettein de valóban, az is lehet, hogy nem veszi figyelembe és folytatja. Ebben az esetben azonnal intézkedni kell. Nem láttam még gyilkosságot a való életben, nem is szeretnék, de valószínűleg ebben a világban ez nem lehetséges." Biztosnak éreztem azt, hogy egy gyilkos szemében meglátszik az ezután lévő vágy. Vagy a megbánásé vagy pedig a gyilkolásé. Futott át rajtam. Válaszolni nem akartam, csak egy egyetértő bólintás volt a válaszom. Ha esetleg újra megkérdezné akkor elmondom neki azt amit gondoltam, de nem nagyon szerettem volna tovább erről a témáról beszélgetni annak ellenére, hogy mennyire érdekes.

Boss harcról szóló vezetésének véleményét érdekesnek tartottam. Kicsit elgondolkodtam az előzményeken mikor mesélt a frontról. Azt mondta, hogy kevesen vannak és, hogy nyolc év alatt jutottak el idáig. "Vajon mennyire lehetnek kevesen, vagy ha tényleg kevesen vannak akkor mennyire lehetnek ők erősek. Hinariról tudom, hogy erős, hiszen voltam vele közös kazamatában. A sebessége az valami elképesztő volt. De vajon a többi frontharcos mennyire lehet erős?" Gondoltam magamban. Próbáltam kitalálni, hogy nagyjából hányan lehetnek a frontharcosok, de inkább hagytam hiszen jelenleg még nem az én dolgom ezen gondolkodni és részt venni se tudok nagyon benne és hát tapasztalat hiányában aligha lehet valami tanácsot adni.

Mikor a tények összeálltak a fejemben, elmosolyodtam. Valamennyire rájöttem, hogy Hinari milyen ember valójában. Remek vezető is körültekintő, igyekszik még a legnehezebb helyzetekben is jól dönteni bár ez nyilván való, hogy ez senkinek sem megy hibátlanul, figyel a csapattársaira és figyel az épségükre, valamint a legtöbb helyzetben a kisebbik rosszat választja. Sajnos én az utóbbival sosem voltam megbékélve. Ezzel kapcsolatban mindig eszembe jut az amit régen a tanárom kérdezett. Merő kíváncsiságból én is megkérdeztem Hinarit.
-Ha nem bánod fel tennék neked egy fejtörőt pusztán kíváncsiságból, nincsenek következményei. - Tartottam egy kis szünetet. -Ha lenne két hajó ahol az egyiken lenne háromszáz ember a másikon pedig kétszáz valamint te. Mind a két hajót a süllyedés fenyegeti és csak te vagy képes megjavítani az egyiket. Mit tennél? Ha azt választod, hogy megmented azt a hajót amelyiken a háromszáz ember van akkor a másik kétszáz meghal. - Kérdeztem Hinarit figyelve a reakcióját is.

by **Hinari** Pént. Dec. 11 2020, 21:37

A teám mögül, halovány mosollyal figyeltem, ahogyan kimondott szavak nélkül gondolkodik. Persze nem is nagyon lehet egy bólintásnál többet mondani mindarra, amit neki feleltem, hiszen ilyen kevés bent töltött idővel aligha látja még át a rendszer adta lehetőségeket és előnyöket, amiket felhasználhatunk egy-egy bossharc során. De eltűnődött rajta, vagy talán az előző témákon összességében; ezt jó jelnek tekintettem. Pillanatnyi csönd állt be közénk és engem érdekelt, hogyan és miként töri meg azt végül.
Amit viszont felhozott, azon önkéntelenül is elnevettem magam:
- Halljuk - mosolyogtam rá és jókedvűen hallgattam a fejtörőt a két hajóról és a legénységről. Közben a tea is fogyott, sokat viszont nem kellett gondolkodnom a válaszon - Az a körülményektől függ - tettem le a bögrét az asztalra és pillantottam rá - Ha ugyanolyan távolságra vagyok a hajóktól, a többfőshez jutnék el, miközben a másik hajóról átúsznak/áteveznek arra az emberek és így senki sem hal meg; feltéve ugye, ha a hajó elbír ötszázegy embert. Ha az egyik hajón lennék, azt kezdeném el javítani, az előzőhöz hasonló kimenetellel. Ha csak az egyik hajó bír el ötszázegy főt, azt javítanám; ha viszont nincs átjárás a két hajó között és egyiken sem lennék rajta, úgy a háromszáz főset javítanám, de... mindezt csak akkor, ha feltételezzük, hogy az ötszáz fő számomra ugyanazt jelenti, hogy tényleg csak az egyiket lehet megjavítani, hogy alapból mindkettőt képes lennék megjavítani és még nagyon sok ehhez hasonló - mosolyogtam rá - Sajnos a döntések jórészt az adott körülményekből fakadnak, de én úgy vagyok vele, hogy a minél több élet megmentése a cél. Aincradra vetítve a kérdéskört, sokan kritizáltak már érte, hogy a gyilkosokat miért küldjük le a nulladik, életveszélyes szintre a börtönbe, de tudod... igaz ott sokan meghalnak, de nem mindenki és ha cserébe a börtönön kívül az adott játékos nem öl meg több embert... akkor megérte - fejeztem be és fürkészőn pillantottam a fiúra, ő vajon hogyan gondolkodik.

by **Makuda** Szer. Dec. 16 2020, 13:31

Miközben hallgattam Hinari válaszát szépen kortyolgattam a teából ami el is fogyott megint. Ahogy figyeltem a szavait nagyon meglepődtem a válaszán.
-Így van! - Néztem rá teljesen ledöbbenve. -Ennyire egyszerű lett volna? Amikor a tanárom kérdezte ezt tőlünk akkor nem tudtunk rájönni a pontos megoldásra. Persze az is igaz, hogy nem ma történt illetve egy kicsit át alakítottam. - Mosolyodtam el. -Ki hagytam a durva részt. - Ebből a válaszból megtudtam, hogy igyekszik mindig a többséget választani. Néztem az üres bögrémbe gondolkodva, hogy mi az amit esetleg tudni szeretnék még de nem jutott eszembe semmi.
-Most nem fogom elfelejteni. -Szóltam Hinarihoz lenyitva a menüt és azon belül a barát felvételt amivel meg is hívtam őt. Persze lehet, hogy ha céhtag leszek akkor nem lesz erre igazán szükség de ártani sem árt.
-Igazából csak ennyire lettem volna kíváncsi. Vagyis még annyi, hogy mire van még szükség a céhbe való belépésemhez. - Kérdeztem a lányt.

Ez a pár perc vagy óra kellemes volt, mivel így egy kicsit el lehetett gondolkodni a játékbeli dolgokon, meg így egy kicsit jobban megismertük egymást is. "Ezzel akár egy kicsit fel is lendülhet Hinari aminek következtében jobban oda tud koncentrálni, hogy segítsen a többi játékosnak kijutnia, amiben szeretnék én is segíteni. Még akkor is ha nem kerülök be az általa létrehozott céhbe. Akár hogy is, mindig emlékezni fogok erre a beszélgetésre és szemelőt fogom tartani a saját elveimet, még akkor is ha ez nem tetszik valakinek. Biztos vagyok abban, hogy Hinari ezzel a kis idővel ha nem is teljesen de valamennyire ki tudta pihenni magát."

by **Hinari** Pént. Dec. 18 2020, 11:46

A ledöbbenésére csak melegen elmosolyodtam, hiszen igazából egyszerre volt ez egyszerű és nehéz. Talán kell hozzá némi érettség vagy tapasztalat és ahogy a fiú arról beszélt, hogy a tanárukkal ezt régebben beszélték át, úgy bennem is felmerült, vajon ezelőtt hogyan válaszoltam volna. Odakint, amikor... még egy teljesen más világban éltem, más elvárásokkal és környezetben.
Belebámultam a bögrébe. Az alján lötyögő tea utolsó cseppjeinek hullámzása megrezegtette a folyadék felszínét, a Sword and Phoenix fogadójának tompa, sárga fényű lámpái pedig arannyal vonták be azt. Tenyeremet elmélyülten illesztettem hozzá a langyos bögre oldalához, hogy aztán ajkaimhoz emeljem azt, gondolataimból viszont a menüm pittyenése zökkentett ki és én halk kuncogással pillantottam fel a fiúra. Gyorsan átfutottam az előttem lévő panel szövegét és gondolkodás nélkül elfogadtam a felkérést, amit küldött.
- Igen, azt hiszem más nincs már hátra - bólintottam szavaira, a kérdésére viszont most én voltam az, aki lenyitotta a menüt és pár kattintással az abból elérhető céhkezelő felületet - Illetve de, egyvalami még hátra van - mosolyogtam rá és ahogy ő pár másodperccel ezelőtt a barátfelkérést, úgy én a céhmeghívást küldtem el neki - Úgy gondolom, hogy beillesz közénk, jobban is mint hinnéd - dőltem hátra és figyeltem őt közben, vajon hogyan reagál és végül elfogadja-e a felajánlott lehetőséget.
Ha pedig elfogadta...
- Üdv a Justice League-ben - biccentettem jókedvűen és azzal a lendülettel ittam ki a teám maradékát is. Újat nem volt érdemes kérni, hiszen ebben a találkozóban - legalábbis itt - ennyi volt. Ami pedig a más helyszíneket illeti... - Ha van időd most, elsétálhatunk a céhházig és szívesen körbevezetlek és bemutatlak azoknak, akik éppen otthon vannak. A palota elég nagy hozzá, hogy minden céhtagnak legyen saját szobája, így választhatsz is majd magadnak egyet - álltam fel és igazítottam meg a szoknyámat, jelezve, hogy részemről akár most is indulhatunk - Persze ha ma nem érsz rá, később is lehet. A rendszer céhtagként beenged a kapun, de azért dobj egy üzenetet, hogy jössz... és lehetőleg ne akkor, amikor már ott vársz - kuncogtam és néztem rá pajkosan, hiszen ez a mai is pontosan így indult. Ha pedig velem jött, úgy körbekísértem a palotában, megmutattam neki a chocobokat és a csokiszobát és benéztünk Himéhez is egy pár percre - ha viszont nem, úgy megköszöntem neki a teát és a beszélgetést, majd egyedül ballagtam haza Alexhoz.

Köszi a játékot és üdv a JL-ben! Wink

Kért item: Selyem Cipő (+3 speciális képesség)

by **Makuda** Kedd Jan. 19 2021, 21:57

-Nagyon szépen köszönöm. Igyekezni fogok nem hátráltatni a frontot. - Mosolyodtam el. Ezzel egy időben el is fogadtam a céhmeghívást.
-Rendben részemről mehetünk. - Álltam fel az asztaltól. Ahogy haladtunk a céhház felé igyekeztem memorizálni az utat, hogy majd ha egyedül megyek akkor ne tévedjek el. Persze tudtam, hogy a térképen lehet látni de nem árt, ha tudok térkép nélkül is tájékozódni.

Mikor a kapuhoz értünk egy pillanatra el ámultam, hogy milyen nagy is valójában. "Na, itt tényleg elfogok férni." Gondoltam magamban. Ahogy Hinari vezetett körbe nagyon is megtetszett a hely. Volt minden amit csak szeretett volna az ember. Akivel csak találkoztunk üdvözöltem és röviden bemutatkoztam, hogy mégis mi a csudát keresek én ott. Igyekeztem jó benyomást kelteni, nem akartam senkivel sem rossz kapcsolatba lenni már egyszeri találkozásnál. Amikor megpillantottam a Chocobokateléggé elmosolyodtam mivel eddig csak történeteket hallottam róluk, nem hittem, hogy a JL-nek van egy komplett istállója.
-Lehet...? - Néztem Hinarira mutatva az egyik ezüst jószágra célozva arra, hogy meglehet-e simogatni. Ha meg engedte, akkor óvatosan odasétáltam, hogy ne ijesszem meg. Ha pedig nem engedte akkor pedig csak figyeltem őket.

A kiránduláson Hinari megmutatott egy csoki szobát. Nem is kell mondanom, hogy egyből észrevettem a szoba közepén lévő szökőkutat. "Honnan van ennyi csokoládé?" Kérdeztem magamban.
-Itt szoktatok ünnepelni egy boss legyőzése után? - Vigyorodtam el.

A lány végül bemutatott Yurihimének. Látszólag egy kedves, aranyos, szép lány. A lakása az nagyon tetszett, szép és nyugodt. Tipikus japán ház, le se lehetne tagadni.

"Szerintem élvezni fogom az itt eltöltött időket." Gondoltam magamban. Miután vége lett az idegenvezetésnek elköszöntem Hinaritól és körbe néztem mégy egyszer egy saját szoba után kutatva.
-Köszönöm szépen a mai beszélgetést.

/köszönöm szépen a játékot és nagyon sajnálom, hogy ennyit kellett várni/

by **Kotaro** Szer. Márc. 30 2022, 22:08

Kotaro, az újdonsült céhvezér, továbbra is tagokat keres a céhbe. Azonban már nem szeretett volna tovább a Kezdetek Városában toborozni. Ennek több oka is volt. Az egyik, hogy a céh úgy nyerjen népszerűséget, hogy segítséget nyújt az alacsony szintű játékosoknak, ebből jön egy másik ok, ami pedig az, hogy alacsony szintű játékosokkal nem tud annyi felszerelést és aranyat szerezni, mint egy magasabb szintű játékossal aki már ért valamennyit a játékhoz. A harmadik ok pedig az volt, hogy már nem is igazán talált megfelelő tagot a céhbe. Ezért inkább magasabb szinten lévő területre vágyódott.

El is ment volna egy pár szinttel feljebb, ha nem akadt volna meg a szeme a szint egy fogadón, ami elég ismert, ha nem a legismertebb. Kotaro reménykedett benne, hogy pár magas szintű játékos megfordul egy ilyen helyen. Be is ment le ült egy asztalhoz ahol senki nem ült majd rendelt egy kellemes, jól eső kávét. Miközben szürcsölgette körbe nézegetett egy látszólag alkalmas emberre. Azonban nem talált egyet sem, pedig késő dél után járt már az idő.

A fiú már a második kávéját is megitta, pedig nem sietett egyikkel sem. Már éppen indulni készült, amikor meglátott egy arany hajú kontyos lányt. Kotaro valamilyen oknál fogva érzett belőle egy erőteljes kisugárzást. Azt nem tudni, hogy az öltözéke, vagy éppen a tekintete volt az ami miatt ezt gondolta, de ez most nem is volt számára fontos. Neki elég volt csak az a kisugárzás. Kotaro még nem is figyelt fel arra, hogy ő állandóan a lányokat szemeli ki, ha céhről van szó. De ez őt cseppet se zavarta. Miért is zavarná? Minden esetre figyelte a lány ténykedését, majd ha alkalmasnak tartotta leszólította őt az asztalhoz.

by **Angelica Katharina** Vas. Ápr. 03 2022, 04:18

Éppen a fenti szobák egyikéből tértem a földszintre, elnyomva egy ásítást, meg sem próbálva elfedni azt. Az etikett egy olyan fölösleges dolog, mely csak arra szolgált, hogy lekorlátozza az embereket. Lényegében felesleges vacak, amelyre semmi szükségünk nincs egy olyan világban, ahol az egyetlen szabály, hogy ne halj meg. Bár ezzel sokan vitatkoznának, de valójában erről szól ez a világ. Mindig a legerősebb kutya mondja meg, hogy éppen most mi a jó és mi a rossz, hogy mit lehet és mit nem. Vannak a világnak egyfajta javaslatai, melyeket mások „szabályokként” fognak fel, de csak a gyengék és gyávák nem értik ennek a lényegét. Nem véletlen hát, hogy mindenféle előzékenység nélkül dőlök neki a falnak, és rámordulva arra az egy szemjátékosra, aki morcosan nézett rám, amiért az „útjában” voltam. Könyörgöm, ez annyira tipikusan retard húzás. Mert az „útjába” vagyok. Mert olyan rohadt sok helyet foglalok, el könyörgöm.
Akárhogy is, épp a menümet nézegettem, mikor is egyszer csak úgy a semmiből egy faszi hangját hallom. Miután felnéztem a menümből, látom, hogy rám néz és jelez nekem, hogy üljek le hozzá. Felhúzva a szemem először nem mozdultam, majd végül megvonom a vállam. A mellette lévő széket megfordítva, egy kisebb terpesszel leülök, melyet egyesek nagy eséllyel nem tartottak volna jó ötletnek tekintve, hogy rövid szoknya volt rajtam, de nem érdekelt. A karomat a szék tetejére rakva, a másik kezemmel így már kényelmesebben könyökölve megtámasztom a fejemet, ahogy végignéztem a srácot. Nem tűnt valami nagy számnak.
- Ma nem nyert öcsi nem vagyok prosti. Amúgy is harapós kedvembe vagyok, nem bírnád te az iramot. – mondom, majd elgondolkozva hozzáteszem – Bár tudod mit, ha elegendőt „csilingelsz” lehet, meggondolom magam. Az aranyak nem lehet nemet mondani. – villantom meg a ragadozó mosolyom.
Természetesen hozzám illően nem igazán foglalkoztam a bemutatkozás fölösleges dolgaival, lévén mivel fogadóban vagyunk, azt hittem a srác egy dolog miatt „intett le” és bár nem volt szándékom hasonló szolgáltatásokat nyújtani, igazából egy kis pluszért cserébe bármire rá lehet venni. Bár nem is sejtem, hogy a „partnerem” nem is ezért intett le.

by **Kotaro** Vas. Ápr. 03 2022, 21:59

Hát igen. Ez volt az a kisugárzás amire számított. A lenge öltözet egy gyilkos farkast rejt. Kotaro végig fa pofával nézte a lány mondandóját elvégre tudta, hogy mit szeretne a lánytól, emiatt egyáltalán nem jött zavarba.
-Bocsánat, de én nem tartanék igényt erre a "szolgáltatásodra." - Szögezte le a fiú, majd a lényegre tért. -Egy közösségi céhet vezetek ahová tagokat keresek, jelenleg ketten vagyunk én és egy Saibaitachi nevű árnyharcos. Én magam Kotaro vagyok. - Mutatkozott be Kotaro és elmondta az kisebb tudni valókat. -Magam sem tudom, hogy mi miatt, de amikor észrevettelek valami miatt elég erős kisugárzásod volt, emiatt hívtalak ide és gondoltam érdekelne egy ilyen ajánlat. - Magyarázkodott a fiú miközben szürcsölte a megmaradt kávét. -Nos, mit mondasz? Még annyi, hogy a céhház az ezen a szinten van szóval még csak nem is kell olyan sokat sétálni, ha oda értél kedvedre feküdhetsz a saját ágyadon. - Mosolygott Kotaro, majd küldött neki egy céh meghívót.

Miközben a lány gondolkodott Kotaro megitta a megmaradt kávéját, majd fel állt az asztaltól, oda sétált a lány mellé, ránézett, majd rátette a kezét a vállára. Mintha ismerné már korábbról, pedig egyszerűen csak egy bevett szokása a való világi életéből. Így bátorította mindig a társait akinek éppen szüksége volt rá.
-Kint megvárlak az ajtó előtt, ha eldöntötted és csatlakozol akkor elkísérlek a céhházhoz és körbevezetlek. Ez a te döntésed. - Nézett le a lányra majd lassacskán kisétált az ajtón és hátra dőlt a fogadó falához és várt. Kotaro jó ember ismerő és az esetek döntő többségében tudja, hogy mikor mit kell mondani...

by Ajánlott tartalom