Re: Sword and Phoenix

by **Miu** Szomb. Júl. 26 2014, 23:03

Elég barátságos ez a páros. Még egyszer sem említették meg a rikítóan szemet szúró indikátorom. De addig sincs probléma és feles drámázás és magyarázkodás. Mint kiderül elég elzárva élt a világtól. Ez kicsit érdekes. Soha sehova nem ment még. Ezt sose értettem a pénzes emberekben, megtehetnék, hogy elmehessenek szórakozni bárhová a világon, sőt egyesek még a személyzetüket is betudnák fizetni egy világkörüli útra, úgy hogy semmi nagyobb vesztesége nem lenne belőle és még is bezárva élnek a nagy házaikba és bezárva tartanak mindenki mást is.
-Ha kiszabadulsz a játékból és kiszabadulsz a kúriából, akkor keress meg. Valahol egy park elhagyott elfeledett részén fogok kóbormacskákat etetni…Sőt lehet ott is fogok lakni. Kitudja mi lesz vele, ha kijutok innét.
Bököm oda lánynak kicsit viccelődve. Nekem tényleg nem komoly vicc az sem, hogy lehet az utcára kerülök végleg. Valahogy megoldanám. Ha máshoz nem is ahhoz értek, hogy miképp éljem túl egyedül, még úgy is hogy szeleburdi és ügyetlen vagyok. A farkas pufogását meg fel sem vettem. Viszont lehet nyüstölni, nem zavarja, ha simogatják. Ezt nekem bőven elég volt megtudnom. A farkas nekem szánt mondandójára csak nevetve reagáltam.
-Inu pajtás, én is ezt mondtam az imént.
Kicsit furcsa párost alkottak. A kissé nagyszájú morci farkas és az elvarázsolt kislány, aki nem sokat tud a külvilágról. Olyan mókásak így együtt párban. Közben az ordas koma felköltözött a székre, bár nem sokáig tartózkodott ott. Ugyanis amint felugrott a székre én már nyúltam is érte és az ölembe vettem. Elkezdtem cirógatni a füle tövét és az állát, majd a kis kobakját kezdtem el simogatni. Majd ahogy engedte simogattam tovább, ha megengedi, hogy a mancsát is piszkáljam, akkor valami mancs masszázs szerűt kap tőlem. Lehet, hogy egy farkast nem így szokás gyöntőlni, de én az úri szellemű macskákhoz szoktam és ők mindig jó néven vették, ha minden porcikájuk megvakargatják és megcirógatják.

by **Yue** Vas. Júl. 27 2014, 01:02

Miu mondta kicsit viccelődve, hogy ha kijutok a játékból akkor keressem meg. Az eddig rendben van. Viszont az, hogy egy park legelhagyatottabb részén találom majd meg, sőt, talán majd ott is lakik, az még viccnek is rossz. Talpra esett lány, velem ellentétben aki még a külvilágot sem látta. Biztos, hogy ha kijutok akkor nem leszek többé ugyanolyan mint azelőtt, megismerem majd a külvilágot, és a megszokás kedvéért szerzek egy farkast!
-Akkor a szavadon foglak. Megkeresni megkereslek majd Miu, ebben biztos lehetsz!-mondtam Miu-nak. -Viszont akkor te is eljöhetnél majd hozzám. Egyébként ha hülyének is fogsz emiatt nézni de ha tényleg nem lesz hová menned akkor majd nyugodtan hozzám költözhetsz amíg nem tudsz normális helyre költözni. Vagy ha szeretnél akkor a szüleim adnának munkát, így akkor lassan de biztosan vehetnél magadnak egy saját otthont. Ha gyanúsnak találod akkor ne félj mert nem vagyok és a szüleim sem emberrablók sem gyilkosok. -mondtam Miu-nak.
Miu nevetett azon amit Inu mondott. Miu mondta, hogy ő is ezt mondta az imént. Ez igaz is. Inu még egy perce sem volt a széken mert Miu az ölébe tette Inu-t. Kicsit vicces volt nézni. Aztán Miu elkezdte Inu-t cirógatni amit persze Inu élvezett is.
-Most a nagyon király isteneknek szánt mennyországban vagyok a luxus lakosztályban.-mondta Inu. De úgy mint aki mindjárt elolvad. Olyan aranyos volt.
-Ha ennyire tetszik Inu akkor csak küldj üzenetet és már hozom is neked ingyen és bérmentve. -mondtam Miu-nak kicsit nevetve.
-Olyan aranyos vagy most Inu.-mondtam Inu-nak.
-Olyat mondj amit még nem tudoook.-mondta Inu, de hallatszott, hogy élvezi a cirógatást.

by **Suzume** Kedd Júl. 29 2014, 08:27

Kremylla

A kérdésemre csak bólintott egyet. Úgy tűnt egyet értettünk ebben. Viszont mikor megkínáltam őt étellel már visszakozott amit nem is akartam annyiban hagyni.
- Gyerünk! Rendelj nyugodtan bármit én állom! – Noszogatom picit. – Vannak ám nagyon különleges falatok amit máshol nem igen ehetsz. Meg itt úgy se kell attól félni, hogy elhízol. – Próbálok valami érvelés félével elő hozakodni. Mellesleg ez is az egyik ok amiért szeretek itt lenni. Olyan dolgokat is tudok enni amit valószínűleg odakint soha nem fogok, ráadásul nem is kell figyelnem arra mit eszek. A való életben azért mindig figyeltem a vonalaimra ami így utólag bele gondolva nagy baromság volt. Nyolcvan kilóból van mit leadni de ötvenötből? Szerintem mire kijutok olyan leszek mint egy csontváz. Na mindegy. Közben a beszélgetés is terelődött a maga medrében ami abból állt főként, hogy a lány próbált értelmet találni abban miért pont őt választottam. Igyekeztem némileg logikus választ adni és sikerült is ezzel valamennyire megnevettetnem ami mosolyra késztetett.
- Baromi nagy mákom! – Vágom rá rögtön a kérdésére a választ de szinte rögtön el is nevetem magam. Viccnek szántam többnyire bár tény, hogy könnyebb dolgom lenne kaziban, viszont nem az a fő célom, hogy ki is vigyem azt. Az mellékes. Nekem a képimhez kell alap anyag de ezt inkább nem közlöm a lánnyal.
- Ja igen, egyébként még be se mutatkoztam ha jól emlékszem. Suzume vagyok! – Mutatkozom be. – Mesélj egy picit magadról! Ha egy csapatban leszünk fontos a bizalom és, hogy ismerjük egymást. Kérdezz te is nyugodtan bármit. – Vetem fel az ötletet.

by **Chancery** Szer. Aug. 06 2014, 12:39

//Justin//

Hmmmmr... a kedvenc éttermem :3
~Ja, mert van Phoenix a nevében.~
-Ne turkálj a fejemben >.>
Szólok rá halkan, bár magam sem tudom, vajon tényleg turkált-e, vagy csak én mondtam ki hangosan a szavakat. Álomkelő a saját elmondása szerint gondolatokat nem tud olvasni, viszont sosem tudhatom, ezen jártassága mikor lép szintet, avagy lép-e egyáltalán, vagy fix, hogy miként működik. Azt viszont aláírhatom, hogy igaza van.
Dust - a nem-harci petként mellém szegődött főnix - ezúttal fióka formájában üldögél az asztal közepén, ott, ahol normális esetben a gyertya lenne elhelyezve. Szokása szerint néma csendben burkolózva, szemét félig lehunyva követi figyelemmel a környezetét, miközben én unalmamban az inventory-mat rendezgetve várom a már megrendelt étkeket és italt. Nem eszek valami sokat itt se, valószínűleg ez is egy olyan tulajdonság, amit a kinti világból hozhattam magammal. Sosem voltam képes megenni akármiből is olyan adagot, amit a normális emberek pont táplálónak gondolnának. Én egész egyszerűen egy ilyen adag felével is bőven beérem... de talán ezért cserébe kicsit gyakrabban éhezem meg, mint mások, ebből kifolyólag nem napi háromszor, de képes vagyok akár ötször-hatszor is étkezni. A Sword And Phoenix séfje pedig már jól tudja ezt.
Végül az előételek meg is érkeznek; egy nagy tál sushi :3 Na, ha van valami kaja, amiből képes vagyok rengeteget enni, akkor az ez. A maki stílusúakat máris magam elé húzom, a másikat pedig, aminek mindig elfelejtem a nevét, Álomkelő veszi magához ügyes mancsaival.
-Ittadakimas o/ -mosolyodom el és bár nem akarok senkit megsérteni, az ujjaim közé csippentem a falatot, alaposan meggörgetem a szójaszószban és hopp... már csusszan is a számba :3
Imádom az ilyen pillanatokat, mikor elfelejthetek minden gondot és bajt, minden elém kerülő feladatot, és egy tál sushi társaságában figyelhetem, hogy a főnixem miért is diskurálja annyira tőlünk nem messze azt a srácot... Suspect

by **Justin Taylor** Szer. Aug. 13 2014, 18:57

/Chancery/

Miután sikerült helyet találni magamnak a Sword and Phoenixben és a rendelésemet is kihozták, szép lassan el kezdtem belőle falatozni. Hát nem tévedtek amikor azt mondták, hogy az egész Aincard legjobb szakácsa főz itt. Ez a kaja isteni. \o/ Nem csoda, hogy mindig sokan vannak itt. Ahogy körbe néztem az éttermen mindenhol vidám játékosokat láttam. Úgy láttam, hogy szinte mindenkinek volt társa akivel tudott beszélgetni. Kivéve engem. Én csak itt ülök egyedül egy kétszemélyes asztalnál. Egy játékost láttam, csak aki még egyedül ült rajtam kívül … vagyis ő sem volt egyedül, mert ott volt vele a petje. Tök jó az idomároknak, hogy van egy olyan hűséges társuk mint ezek a petek akik mindig ott vannak velük és ha harcra kerül a sor, akkor bármi áron meg védik őket. Lehet jobban jártam volna, ha én is inkább az állat idomár kasztot választom az árnyharcos helyett.
Miután el pusztítottam az ennivalót amit kértem, úgy gondoltam, hogy én még mindig éhes vagyok. Így hát rendeltem magamnak desszertnek egy „kis” palacsintát. Wink

Gondoltam, ha már egyszer úgy is hiába keresgéltem egész nap akkor miért ne jutalmazhatnám meg magam egy kis finomsággal. Hiszen az sosem árt … főleg nem itt ahol ehetek belőle bármennyit akkor sem hízok el.
Ismét egy nagyon csinos cselédlány hozta ki nekem az ennivalómat.
- Arigato!
Miközben a palacsintámon nyammogtam nem tudtam nem észre venni, hogy annak a játékosnak a petje akiről az előbb beszéltem végig engem figyelt. Az még érthetőbb lenne, ha mondjuk a társa figyelne engem … na dehogy pont a pet legyen az aki szemügyre vesz. Kár, hogy nem vagyok gondolat olvasó, kíváncsi lennék rá, hogy mit gondol.

by **Chancery** Vas. Aug. 17 2014, 14:24

~Udvariatlanság ám így bámulni másokat.~
A macska meglegyinti farkát és sárga szemeit a főnixre veti, aki meg se moccan a szidalom hallatán. Szemei továbbra is a fiút fürkészik, mire én is, hogy kíváncsiságomnak eleget tegyek, odanézek. Nem ismerős, még sosem láttam ezelőtt, hacsak nem esetleg egy régi küldetésen vagy eseményen. Épp palacsintát hoznak ki elé, mire eszembe jut édesapám, a Palacsintakirály.
Inkább elkapom a tekintetem, mielőtt engem is bambuláson kapna, és bekapom az utolsó pár szem sushit. Felemelem a kezem, hogy fizetnék, de alig hogy elkezdem a procedúrát az érkező pincérrel, Dust szárnyra kap és heves csapások múltán a srác asztalán landol, bár szerencsére nem tör össze semmit.
-Dust! -kiáltok fel talán kicsit hangosabban. -Elnézést, tartsa meg a többit. -nyomom meg gyorsan a gombot és kicsit többet is adtam a számhoz, mint amennyi a valódi számla, hogy minél gyorsabban a kezeim közé kapjam a macskát és rohanhassunk a madár után. Hiába, ha már két petje van az embernek, az jár némi megnövelt odafigyeléssel, amit a jelek szerint most elhanyagolhattam.
-Sumimasen! -hebegem rögvest, amint odaérek, és egyik karomban a macskát tartva, szegény hátsó lábai szinte lógnak lefele, mint a gumi, másikkal a főnix után kapálózva próbálom magamhoz édesgetni a fiókát. Dust viszont rendre elsiklik a kezem elől, szemét továbbra is a fiún tartva.
~Te már jártál nálunk.~
Hirtelen megszólalása, a lágy női hang megbénít egy pillanatra. Összehúzom a szemöldököm, majd kihasználva, hogy a főnix végre megállt, gyorsan magamhoz kapom őt is, így már mindkét karomra jut egy-egy pet.
-Bocsánat... néha mond furcsaságokat... -kuncogok zavaromban. -Tényleg bocsánat a kellemetlenségért... ><;

by **Kremylla Lyeen** Csüt. Aug. 21 2014, 12:49

SUZUME

Nagyon erősködik, hogy rendeljek valamit. Alsó ajkamat harapdálom, a különleges falatok csábítóan hangzanak, bár az utolsó, amit felhozott érvnek, az nagyon nem igaz rám: csomót eszek, de azt rögtön aznap le is dolgozom, így a valóságban sem volt valószínű, hogy kis dundi leszek. Amilyen szeleburdi, mozgékony és miegymás akasztható a nyakamba... Na meg az idegeskedés! Abban aztán profi vagyok.
- Amilyen különlegesek, olyan drágák is lehetnek - mondom. Nem szeretném kizsákmányolni vagy kihasználni őt, és bár tudom, hogy a nő az, aki meg akar hívni, így nem mondhatja senki sem azt, hogy pióca módjára szívom le a pénzét, akkor sem akarok belemenni túlzottan. Persze előbb-utóbb valószínűleg kénytelen leszek belemenni...
Válasz érkezik a kérdésemre: nagy mák. Hát az biztos, elmosolyodok, és ahogy kitör belőle a nevetés, halkan én is kuncogok. Csak viccelt. De tény, hogy sokkal jobban járt volna egy magasabb szintű kardforgatóval, mint velem. Lehet, hogy a Kyuushirotól származó cuccaim nagyon megdobják a pontjaimat, de attól még gyengének érzem magam.
Amikor bemutatkozik, kicsit meglepődök. Valóban, még be se mutatkoztunk! Te jó ég! Kissé különös is így belegondolva, hogy úgy beszélgettem vele, hogy fogalmam sem volt, mi a neve. Ez is új nekem, és ebből is látszik, hogy ez a nőszemély, azaz Suzume könnyen képes megtörni a sablonokat. Hát én is általában úgy kezdem, hogy "Helló, Kremylla vagyok"...
- Kremylla Lyeen - mondom kissé megilletődve, és zavartságom akkor fokozódik, amikor Suzume arra kér, meséljek magamról. Pislogok párat, és azon gondolkodok, hogy mégis mit mondhatnék magamról. - Pontosan mire vagy kíváncsi? Nem akarok arról beszélni, ami nem érdekel.

by **Justin Taylor** Szer. Aug. 27 2014, 15:07

Szóval éppen ülök a Sword and Phoenixben, eszem a palacsintámat. Amikor azt veszem észre, hogy az asztalomon landolt egy főnix. oO Hát ilyet sem mondhat el magáról mindenki. Hogy evés közben egy főnix landolt az asztalán. xD
- Szia! Hát te meg kivel vagy? – Mondjuk nem értem minek kérdezem meg, mikor valószínűleg meg sem értem amit mond. Elvégre nem vagyok állatidomár. De nem is volt szükség rá, hogy a kis pet válaszoljon, mert az idomárja a következő pillanatban már ott is termett az asztalomnál és sajnálkozott.
- Semmi baj. Legalább volt egy kis társaságom. – Mondtam mosolyogva. De közben nem tudtam figyelmen kívül hagyni, hogy a lánynál akihez a griff tartozik egy macska is van.
- Ő is a te peted? – Lehet, hogy illetlenség lett volna ezt megkérdezni egy idegentől. De még nem találkoztam olyan játékossal akinek két petje lett volna.
Az idomár próbálta magához hívogatni a fiókát. Azonban az el siklott a kezei elől és továbbra is engem nézett. Nem tudom, hogy mi tetszhetett meg neki ennyire rajtam, de azért most már egy kicsit zavar, hogy engem bámul.
- Hol … jártam? – Miket mond itt össze-vissza ez a fióka? Hiszen most látom őket először. Nem találkoztunk még soha. Akkor, hogy emlékszik rám? Eközben az idomár kihasználva, hogy a fióka nem mocorog gyorsan a kezébe vette és ismét heves bocsánat kérések hangzottak el tőle.
- Semmi gond! Nem csinált semmi rosszat. - Mondtam továbbra is mosolyogva. De nem azért mosolyogtam, hogy udvarias legyek. Hanem, mert ez az egész kis főnixes közjáték végre feldobta a napomat. A kis főnix szavai pedig igazán szöget ütöttek a fejembe. Smile

by **Suzume** Csüt. Aug. 28 2014, 10:52

Láttam rajta, hogy bizony csábítja őt a sok finom falat, mégis ódzkodik attól, hogy rendeljen bármit is. Kedves és figyelmes de egyben ostoba lépés is.
- Nem hallottad még a mondást? Ha adnak fogadd el ha ütnek szaladj el. – Mosolyodom el, most már sokadszorra. Na jó nem is értem min csodálkozom ezen, folyton vigyorgok mint a rohadt tök XD. – Pénz nem akadály. Egy mmo-ban könnyebb pénzt keresni mint a valóságban. Csak kimegyek a mezőre, lecsapok pár vadkant és már meg is van a napi betevő. Szóval emiatt igazán ne fájjon a fejed. – Nyugtatgatom őt. Végül eljutottunk a bemutatkozásig és mikor arra, kértem meséljen magáról nem igazán tudta mit is mondjon.
- Mindenre! – Tárom szét a karjaimat. – Aztán majd kiválogatom ami nem érdekel. De azért adhatok némi tám pontot. Pl. hogy kerültél a játékba? Vannak már ismerőseid itt, kik azok? Családtagok is bennragadtak veled? Mit gondolsz magáról Aincradról? Mit csináltál odakint stb. – Azt hiszem ezzel most adtam pár felelni valót. – Persze ha nem akarsz válaszolni nem kell, de cserébe én is válaszolok bármilyen kérdésre. – Azt hiszem ez fair ajánltat. Sosem titkoltam az életem és a tetteim hiszen az már csak a múlt, túl sokat nem befolyásol az életemben ha mások is tudnak róla, ezért is nem tudtam soha megérteni mások miért titkolnak annyira mindent. Fölösleges, azt hiszik azzal, hogy nem beszélnek bizonyos dolgokról elfelejthetik. Milyen ostobák is tudnak lenni az emberek.

by **Chancery** Kedd Szept. 02 2014, 10:46

//Justin//

-Öö... igen, persze. -hebegem zavartan a választ a kérdésre. Furcsa, hogy sokan mennyire meglepődnek ezen, miközben a játék egyik leghíresebb játékosának is két petje van; Reginald és Aikon. Hisz mióta Rennel is először találkoztam, döbbentem rá, mennyire jó lenne egy főnix mint második pet, még ha azzal nem is harcolhatok, mint Álommal. És lám, rengeteg időbe telt, hatalmas utat jártam be, és hatalmas hibát is vétettem, mégis egy nap ott fogadott a tojás a kandallóban.
A fióka végül hagyja, hogy elkapjam, de furcsa megjegyzése még mindig zavar, és a jelek szerint nem csak engem. Mégsem válaszol, legalábbis nem azonnal, csak lehunyja a szemét és összehúzza magát, bolyhos is gombóccá változva így, apró bóbítával a fején. Már szeretnék tovább lépni, mikor hangja ismét felcsendül.
~Nálunk. Éreztem a jelenléted.~
-Úgy érted, a céhházban? O.o
Persze hiába kérdezek, a madár ismét csendkirályt játszik, kis fejét pedig bedugja apró szárnya alá, jelezve, hogy az ő munkáját ezzel megoldottnak tekinti. Én pedig hirtelen nem is tudjam, hogy merre mozduljak. Meghajolok, már amennyire a két állatot tartva képes vagyok, hogy így fejezzem ki a bocsánatom.
Persze mennék is rögvest, de most Álomkelő az, aki kiszabadul a szorításból és könnyelműen leül az egyik székre. A hatalmasnak mondható macska úgy tesz, mintha eddig is ott ült volna, majd kérdőn rám néz.
~Mi van? Nem maradunk?~
Ááááámoo... Hihetetlen ez a két rosszcsont, pedig még sosem viselkedtek így.
-Ne butáskodj, hagyd nyugodtan enni. Gyere.
~Pedig tényleg ismerős. Biztos nem találkoztunk már vele?~
Majd Justinra néz és végigméri. Persze nem valami feltűnően, vagy zavarba ejtően, csak megnézi magának, majd fordul is vissza az asztal felé, hogy a palacsintát vegye szemügyre, de végül úgy dönt, az nem az ő ízlése. Én nyúlok felé, hogy visszavegyem magamhoz, de Álom elsiklik a béna kezem elől.
~Nyugodj már le és üljünk le beszélgetni.~

by **Justin Taylor** Csüt. Szept. 11 2014, 19:53

A kis főnix továbbra is furcsaságokat mondott. Hol érzi ő jelenlétemet? Hol látott? Én személy szerint nem emlékszem sem rá sem az idomárjára. De akkor honnan emlékszik rám?
Az idomár gyorsan felkapta a két petet és már indult is volna vissza az asztalukhoz, amikor az egyik kis pet úgy döntött, hogy még maradna és gyorsan vissza ugrott a székre.
- Hátha úgy gondoljátok akkor maradjatok nyugodtan. Amúgy sem várok senkit. – Mondtam az idomárnak. Legalább lesz egy kis társaságom … meg persze lesz időm kideríteni, hogy honnan is vagyok én ennek a két kis állatnak annyira ismerős. De most komolyan, hogy lehet, hogy mind kettő emlékszik rám? >.< Most találkoztam velük először. Muhh. Ó-ó! Asszem kezdek el Szophiesodni. oO

/Ezer bocs a késésért és a szószámért. Most csak ennyire volt erőm/ihletem./

by **Chancery** Vas. Okt. 12 2014, 12:37

Álom olyan büszke fejjel néz rám, mintha egy döglött madarat hozott volna elém a céllal, hogy majd megdicsérem érte. Farkát örömtelien lengeti ide-oda.
~No? ^^~
Sóhajtok egyet, bár most mosolyogva, magam sem tudom, milyen érzelmektől vezérelve. ha már a srác ajánlja fel, hogy maradhatunk, engednem kell. Hisz ez a pet, a macska, ő az, akin az életem is múlhat szorult helyzetbe, és bár nem olyannak ismerem, aki ne tenne semmit csak azért, mert egyszer nemet mondok neki, az ember sosem tudhatja. Jobb óvatosnak lenni, mint halottnak.
Végül letelepszem én is egy üres székre, Dust pedig az ölemben marad, ahol még réges-régen a kölyök Álomkelő gubbasztott mindig, ha hasonló helyzetbe kerültünk. Persze az arcom az még mindig paprikavörös, hisz szégyellem a két rakoncátlan állat viselkedését, hogy ennyire egymásra akarnak tukmálni minket. Pedig van párom... >.>
Viszont jobban belegondolva Álom előérzetei még sosem csaltak, hogy ki mire érdemes, Dustot pedig nem ismerem, de ha ennyit beszélt egy téma kapcsán, az érdekes lehet, semmi más. Én már úgyis ettem-ittam, így nincs szükségem semmire, nem fogom leapasztani a srác pénztárcáját, bár még nem is helyezkedem el annyira, amennyire ilyenkor szokás.
-Nojó, akkor... ha már nekik ilyen ismerős vagy... hogy hívnak? Suspect

-vetek fel végül egy kérdést, majd nem megfeledkezve az illemről a két pet felé fordulok. -Ők Álomkelő és Dust, én pedig Chancery vagyok.

by **Justin Taylor** Szomb. Okt. 25 2014, 11:09

A két pet továbbra is makacsul ragaszkodott ahhoz, hogy az én asztalomnál helyet foglalhassanak … de még most sem tudtam, hogy honnan lehetek nekik ilyen ismerős. Hiszen még sohasem találkoztam sem velük sem pedig az idomárjukkal. Vagy lehet, hogy már találkoztunk csak én nem emlékszek rá? Az is lehet, hogy csak távolról láttak és emlékeznek rám? Mindenesetre, ha már így alakultak a dolgok és ha ennyire szeretnének itt maradni, akkor felőlem maradhatnak. Legalább lesz egy kis társaságom és azt is megtudhatom, hogy honnan vagyok nekik ismerős. Meg persze az sem árt, hogy jó lenne új embereket megismerni. Nagy nehezen az idomár is be adta a derekát és úgy döntött, hogy helyet foglal az asztalnál. Azonban mielőtt ezt megtehette volna felkeltem a helyemről és így szóltam hozzá:
- Várj! – Oda sétáltam a lány háta mögé és kihúztam neki én a székét. – Foglalj helyet. – Mondtam mosolyogva. Ha már egyszer úgy alakult, hogy társam lesz ráadásul egy lány nem szeretném, ha azt hinné, hogy illetlen vagyok. Női hisztit pedig nem akarok hallgatni … abból a küldetésből nincs visszatérés. >.>
- A nevem Justin Taylor. Örvendek. – Lehet, hogy ez az örvendek egyeseknek kicsit régi módinak hangzik … de hát nem tehetek róla még is csak angol vagyok. Very Happy

Nekem a családom ezt nevelte belém.
- Kértek valamit esetleg? – Ha igent mondotok akkor meg várom amíg rendeltek és veletek együtt kezdem el enni a maradék palacsintámat, ha pedig nemet akkor ezt megteszem egyedül. Miután végeztem a palacsinta evéssel még kértem magamnak egy teát és azt kezdtem el lassan inni.
- Mond Chancery. – Bele kortyoltam egyet a teámba, majd letettem a csészémet az asztalomra és úgy folytattam. - Te hova valósi vagy?

by **Miu** Vas. Nov. 30 2014, 19:29

//Nanami//

Jó érzés volt a farkas koma dús é puha bundájába túrni. Olyan rég volt már szerencsém egy kiállat megszeretgetésére ez most még kicsit fel is töltött energiával.
-Ingyen és bérmentve? Akkor fogok majd élni a lehetőséggel, amint kiállat hiányom lesz és lesz időm kényeztetni Inut.
Közben elő kerestem a barát felkérést menüt és küldtem is egy felkérést Nanának.
-Remélem semmi kifogásod nincs ez ellen? Így könnyebb lesz majd meglelnünk egymást, ha beszélgetni szeretnénk vagy csak szimplán szükségünk lenne a másik társaságára. Ha eddig nem ijesztett el az indikátorom, akkor ezután se fog.
Ha elfogadja a felkérésem, akkor lesz is egy áldozatom akit néha nap tudok majd zaklatni kicsit. Meg így egyszerűbb lesz meglelnem Inut, ha gyöntőlni szeretném. A fagyimra nem is figyeltem oda annyira, így az el is olvadt. Nincs többé vége, már csak folyékony állapotban létezik és ahogy elnézem már kezd pixelekké válni, hisz itt az ételek amik megromlanak vagy megsérülnek, el is pixeleződnek hamar gyorsan.
-Nézzenek oda, hát nem elolvadta fagylaltom! Hát ez borzasztó…
Játszottam kicsit a duzzogóst. Majd újfent vidám mosollyal az arcomon simogattam az ölemben pihenő farkast. Persze már azt sem sokáig, bár aranyos, bolyhos és puha volt. De eluntam magam, már a hideg édesség sincs amit lekellene erőltetnem a torkomon. Így mára én befejeztem és itt hagyom a mókás társaságom. Jóból is megárt a sok, majd egy következő alkalommal folytatom velük a társalgást. Óvatosan megfogtam Inut és átettem arra székre, amire először felmászott, majd felálltam az asztaltól és indulásra készen is voltam.
-Én most megyek. Eleget ültem mára. Majd még beszélünk valamikor. Sziasztok.
Indultam is volna, de egy apró dolgot elfejtettem, így vissza léptem az asztalhoz.
-Ide teszem a fagyim árát. Nem lépek le úgy, hogy rád hagyom az én részem fizetését is. Pedig most simán megjátszhattam volna ezt.
Öltöm ki a nyelvem a lányra, majd most már ténylegesen is elindulok kifelé az épületből.
-No, de én tényleg lépek. Viszlát!

Intettem még vissza nekik gyorsan, majd gyorsan kiléptem az utcára és el is tűntem az egyik sarkon.

by **Tsu** Hétf. Dec. 08 2014, 19:28

/For Shukaku!/

Nehezen tanultam meg kezelni ezt a platformot, hisz jómagam korábban sosem játszottam, még ehhez hasonló dologgal sem. Odakinn is sokkal inkább volt az én területem a valós élet, csupán véletlenül csöppentem bele, ebbe a gyermekded játékba, s azóta nem tudok tőle szabadulni. Bosszantó érzés, hogy körülöttem mindenki oly’ könnyedén megszokta ezt az egészet, én pedig mint egy újszülött, oly nehezen kezelem ezt a dolgot.
Különös érzés az, amikor kitaszít egy társadalom, ám nekem már részemmé vált, hogy más vagyok, mint a többi. Ezért ezzel pillanatok alatt megbarátkoztam. Már csak az volt a dolgom, hogy megtaláljam a hozzám hasonló különcöket.
Szerencsére az eszemre, még ebben a visszataszító közegben is számíthatok, így biztos vagyok benne, hogy feltalálom majd magam. Ha más nem, aljassággal, s ármánnyal, de túlélem ezt a próbát. Hiszen, odakinn se tudtak velem végezni, pedig hányan próbálkoztak már vele. Ezért hát, nem hagyhatom, hogy ebben a virtuális bohóckodásban leljen a vég!
A napom nagy részét a játék apró fortélyainak megismerésével töltöttem, s mikor végeztem, munkám jól megérdemelt gyümölcseként, egy fogadóba tértem be. Mint mindenki más, én is két okból jöttem, egyrészt, hogy egyek-igyak, másodrészt pedig, hogy társakra leljek. Ennél nincs is fontosabb. Ahhoz, hogy túléljem ezt a velem szemben rettentően idegen, s véleményem szerint elutasító környezetet, mindenképpen szükségem volt egy társra.
Ahogy a tömeget vizslattam, mind tapasztaltaknak tűntek az efféle „világokban”, csupán én lógtam ki a sorból. Nem tudom, hogy látszott-e rajtam, de kissé zavarban voltam emiatt. Mielőtt még túlzottan kinéztek volna, beleittam italomba, s egy hölgyet kezdtem figyelni. Éppen szembe ült velem, alig néhány méterre tőlem.
Nem annyira a kislány maga, sokkal inkább különös hajszíne fogott meg. Szemem egyszerűen belebolondult a természetellenes hajszínbe, ami miatt az illőnél kicsit tovább időztem el rajta.

by **Shukaku** Hétf. Dec. 08 2014, 19:45

A kis csapat egyik sétájuk során bukkant a fogadóra, és most, ritka alkalmak egyikeként Shu határozott úgy, hogy betérnek. Na persze a bukkant nem teljesen helyes kifejezés volt, hiszen az idomár nagyon jól tudta, hogy ez az épület itt leledzik, csak éppen eddig nem tartotta fontosnak betérni ide. Most azonban, hogy már megvolt a konkrét életcélja a világban, mármint a sok életcél mellé most nagy nehezen bepasszírozott még egyet, így már igen csak hívogató volt a fogadó. Egyrészt azért, mert ha már a Sweet Dreams cukrászda cukrászától elkérte a receptkönyvét, hogy bővítse a tudását, akkor az sem maradhatott ki, hogy Aincrad legjobb chefjével is diskuráljon egy keveset. Na meg persze emellett azt is jól tudta, hogy a kezdő játékosok itt szállnak meg, hiszen olcsó a szoba is, az étel is, tehát ez a hely tökéletes volt arra, hogy a tulajjal megbeszélhesse, hadd tegyen ki egy kis szórólapot a Dojo-ról, hogy a kezdők már itt rábukkanjanak erre a nagyszerű lehetőségre. Persze az is eszébe jutott, hogy ír levelet Kayaba Bácsinak, és az admin biztos örülne neki, hogy ilyen lelkes, és mondjuk beletenné a Dojo leírását a kezdőknek egy rendszerüzenetként, amikor felébrednek, de a végén inkább elvetette az ötletet arra gondolván, hogy talán azok, akik neheztelnek Kayaba Bácsira, rigtig nem jönnének oda, mert azt hinnék, hogy csapda. Na persze a Kiképzőtisztet meg bőszen használják, és akkor sem gondolnak arra, hogy az is az admin ajándéka… de hát az emberek már csak ilyen hálátlanok. Mindenesetre amikor mindennel végzett, akkor leült Timidussal egy kicsit eszegetni. A sárkány természetesen most is mellette volt, és azt is ő szúrta ki, hogy a szemben ülő fiú régóta figyeli őket, és erről egy halk csipogással figyelmeztette is a társát. Shu csak felkapta a fejét, kicsit elpirult, majd szembe nézettt csodálójával.
-Izé… elnézést… segíthetünk valamiben?

by **Shukaku** Szer. Jan. 07 2015, 06:39

/Marluna/

-Ma van a nagy nap, Timidus. Felkészültél a találkozóra?
-Felesleges.
-Felesleges felkészülni? Mi történt veled Timidus? Beteg vagy? Te mindig mindenre fel szoktál készülni.
-Pont ezen oknál fogva felesleges Marlunára külön felkészülni. Nincs bővebb információnk róla, kizárólag az indikátorszínét ismerjük, illetve a Cearsoval való jó kapcsolatát.
-Ééértem… izé… nem, nem értem…
-Ismeretanyag hiányában a veszélyességi fokozata nem haladja meg túlságosan bármely más túránkon fennálló veszélyt, az általános veszélyekre pedig mindig fel vagyok készülve.
-Áhámm! Így már mindent értek Timi! Akkor küldhetem a levelet neki, hogy hol talizzunk?
-Küldd.
És Shu már pötyögte is a levelet, és nagyon remélte, hogy jól fog alakulni az összejövetel, na meg persze azt is, hogy a vöri nem gondolja meg magát, nem kutogatott utána, és nem ijed meg attól, hogy ha valami rosszat hall a kis csapatról. Az összes kezdő játékos kedvelte Shuékat, legalább is a kislány így tudta, vagy szerette így tudni, ám az öreg irigy kutyákkal baj volt, és ha véletlenül tőlük informálódna a partnerük, azzal igencsak sok téves következtetést vonhatna le. De az idomár remélte, hogy ha ők nem lesznek előítéletesek, akkor majd a másik sem. Jó tett helyébe jót várj. Az üzenetet már tízkor elküldte, hogy felkészülhessenek. Nem akarta sem az időintervallum elejére, sem a végére tolni.

Kód:: Kedves Marluna! Találkozzunk délben a Sword and Phoenix fogadójában. Üdvözlettel: Shu és Timidus

Majd amikor eljött az időpont, akkor szépen bekapcsolta a Cearso által mutatott mágikus trükköt, és követte a térképen látott pontot, még akkor is, ha esetleg Marluna nem a megbeszélt helyen tartózkodott. Remélte, hogy Cear mesélt róluk eleget ahhoz, hogy felismerje őket, mert nem akart egy szegény piroshoz odamenni azzal, hogy ha vörös, akkor biztos ő Marluna, épületeken belül pedig annyira már nem jelzett centiméterre pontosan a térkép…

by **Cearso** Szer. Jan. 07 2015, 08:26

/Marluna szemszög/

Egyáltalán mért kellett nekem elfogadni? Csak mert jóban van az amnéziás sráccal, az még nem jelenti azt, hogy mindenkivel jóban tudna lenni. Na mindegy. Jobb dolgom egyébkét se lett volna. A kihívók mindig csak unalmas fejtörőkkel traktálnának ma is. Ezért elintéztem, hogy ma ne legyen semmi dolgom, és vártam, hogy megérkezzen, aki ezt a találkát kérte.
A levelen egy kicsit meglepődtem. Ahogy nézem, nem bízzik meg bennem annyira, hogy erre a helyre jöjjön. Talán jobb is ez így. Nagyjából fél óráig tartott, amíg összeszedtem mindent, amire szükségem lehet. Majd egy újabb fél óra, amíg előkészítettem az új szobát. Amint ezzel végeztem felkarcoltam a szoba ajtajára a nevemet.
Mikor elérkezett az idő, a kislány a trükkel annyit tudott elolvasni, hogy első emelet. /a képesség nincs hatással a térképre/ Majd ha feljött a megadott szintre, az egyik ajtón a saját nevét olvashatta le a képességemnek hála.

by **Shukaku** Szer. Jan. 07 2015, 13:45

Hiába jelentek meg a betűk, hiába álltak össze valamiféle szóvá, Shu mégis úgy döntött, hogy egyszerűbb, ha valami ismert helyen találkoznak. Az a hely, ahol viszont Marluna tartózkodott, nemhogy nem volt ismert, Shunak egyenesen fogalma sem volt arról, hogy hol is van. Meg egyébként is, a Sword and Phoenixben Shu már járt eleget, tudta, hogy ott finom ételeket adnak, hogy az italok is nagyon finomak, szóval már ki is kért valami rágcsát, hogy ha Marluna feltűnik, akkor ne kelljen ilyesmi nélkül csevegniük. Ám Marluna nem tűnt fel, szóval Shu újra beírta a nevét, és ekkor már az is kiderült, hogy az első emeleten tartózkodik, azaz nincs kedve lejönni a többiek közé, pedig nem is lézengtek olyan sokan itt hétköznap, méghozzá a nap közepén. Mit volt mit tenni, Shu rávette Timidust egy kis győzködés árán, hogy a privát szoba sem annyira veszélyes, hiszen a besúgóhoz is így kellett bejutni, ráadásul ott őr is volt. Szóval kértek egy tálcát, rápakolták a sütit, a rágcsát a teákat és az üdítőt, és hála az akrobatika jártasságnak, nem kilögybölve semmit, elindultak a lépcsőn felfele. Lassan járták végig a szobákat, remélve, hogy valamelyik ajtón csak lesz valami jelzés, mondjuk egy ne zavarj tábla, amin a felirat, ha a közelébe érnek, akkor Marlunára változik, vagy valami hasonló. Hát… lényegében hasonló volt az is, és nem jelenthetett mást, így hát halkan kopogott hármat, majd Timidus lenyomta a kilincset, mivel Shunak teli volt a keze, és ha kinyílt az ajtó, akkor beléptek a szobába.
-Szia… hoztunk egy kis rágcsát… gondoltam jobb lesz úgy beszélgetni.

by **Cearso** Szer. Jan. 07 2015, 14:30

Nem érkezett válasz odabentről a kopogásra, de az ajtó készségesen kinyílt, és mikor beléptetek a következőt láthatjátok. Egy kis asztalka telepakolva Hangrögzítő kristályokkal, ha esetleg meg szoktad különböztetni a gyártott kristályaidat, ezek némelyikén is felfedezheted azt a jelölést. Az asztal mögött a földön pedig egy alak teljes egészében vörös ruhába öltözve ül, az arcát egy vörös csuklyával, és vörös maszkkal takarta el. De láthatóan rátok várt.

A köszönés után elhasználok néhányat az asztalon heverő kristályokból.
-Üdv! Ha különösebben nem zavar, Nem fedném fel a kilétemet. Bármi megtörténhet.
Az elhasznált kristályok elpixelezödnek, majd pár másodperccel később megjelentek ott, ahol el lettek használva.
Miután étellel próbál meg kínálni a kislány, félresöprök néhány kristályt, hogy helyet csináljak a tálcának, amit magával hozott, és ha nem teszi le, akkor átnyúlok az asztal fölött, és én teszem le a kristályok közé a tálcát. Illetve jelzem, hogy ők is nyugodtan foglaljanak helyet.

by **Shukaku** Szer. Jan. 07 2015, 14:54

Ha nem, hát nem, senkire nem lehet rákényszeríteni az udvariasságot, meg egyébként is, teljesen logikus, hogy ha Marluna rejtőzni szeretne, akkor nem fog minden kopogásra kiszólni, és jelezni, hogy ő bizony ott van. Akik be akarnak menni, és jelen esetben ezek az akik Shukaku és Timidus, azok úgyis bemennek, hiszen az ajtó nyílván úgy van megcsinálva, és beállítva, hogy csak a szoba tulajdonosának, és még rajta kívül azoknak nyíljon ki, akiknek a bérlő megengedi. Na és mivel a bérlő, azaz Marluna Shukakuval és Timidussal akart találkozni, így vélhetően nekik beállította. És igen, az ajtó ki is nyílt, még a sejtelmes nyikorgás is elmaradt, ám a látvány, ami fogadta a kis párost, igencsak mosolyt csalt a lány arcára. Még soha egyetlen vöröst sem látott, aki így takargatta volna magát. A kristályos bemutatóra még egy kis kuncogást is kap, és miután letette a tálcát elé, még egy kis tapsot is, persze csak szolidan, olyan golfos feelingel, de egyáltalán nem gúnyolódva.
-Jujj, ugye ezt nem gondoltad komolyan? Semmi szükség ilyen butaságokra. Na várj…
Mielőtt leülnének, Shu szépen kifogatja a zsebeit, és az egyetlen benne lévő Hazatérés Kristályt jól láthatóan felemeli.
-Ennyi. A szoknyámat nem emelem fel, ha nem baj, de hidd el, hogy nem akarunk téged sem lehallgatni, sem lefényképezni, sem semmi ilyesmit. A Fotókristályokat egyébként is az állatokra tartogatom, nem rád. Még a végén Ren elvenné… szóóóóval… beszélgethetünk rendesen? Tőlünk nem kell félned, meg egyébként is védett területen vagyunk, meg Cearso barátja vagy, szóval… nem kéne elhasználnod a kristályaidat ilyen butaságokra, mert ellenünk erre semmi szükség. Segíteni szeretnénk neked.
-Te vagy eddig az egyetlen vörös indikátoros, akit ismerek, aki rejtőzködni akar. Miért?

by **Cearso** Szer. Jan. 07 2015, 19:08

Bármi megtörténhet
használom el ismét az előző Kristályt, ami újra összeáll a kezemben.
De ezentúl a saját hangomon beszélek:
-Az lenne a pazarlás, ha egyáltalán nem használnám ezeket a kristályokat, ha már sikerült őket megszereznem.

-Nem tudom. Talán mert a többiek jobban rejtőzködnek? És ne mondd, hogy ismersz, amíg alig valamit tudsz rólam.
Felállok az asztaltól, és az ablak fele fordulok.
-Ugyan milyen segítséget várjak tőletek? Shu és Timidus? Tőletek, akik az élre törtettek az arénában. Tőletek, akik a kijutás ellen küzdtök. Akik börtönbe zártatok egy vörös játékost, mert nem tetszett nektek a képe. Akiknek egy kegyetlen céhbe való csatlakozása azt érte el, hogy egy másik tovább hanyatlott. Tőletek, akik a cél érdekében szövetkeztetek egy olyannal, aki minden indok alázza azokat, akiknek ez van a feje fölött.
szembefordultam a vendégeimmel.
-Persze nem csak rossz pletykák keringenek rólatok. Te Shu például mindenkihez nagyon kedves vagy, és szívesen segítesz a rászorulóknak. Illetve nagyon jól értesz az állatokhoz. Te pedig Timidus nagyon meggyőző tudsz lenni és remek stratéga lennél, lefogadom, hogyha valaki szabotálná a boss-harcokat, a te kezed, pardon, a mancsod biztos benne lenne a dologban.

by **Shukaku** Szer. Jan. 07 2015, 19:33

Shu először tovább mosolyog, és a kristály újra felhasználására csak még nagyobb lesz a mosolya.
-Ha képességgel tudod sokszorosítani, az jó dolog, ha viszont csak fejlesztetted őket, akkor feleslegesen pazarolod ránk. Nem mintha ne készítenék neked szívesen akár ingyen is, ha van rá nyersanyagom, de akkor sem kell elpazarolni ránk.
A felsorolásra csak pislog egy keveset, majd amikor Marluna a végére ér, újra kuncogni kezd. Egy pillantást vet Timidusra, mivel látja, hogy a sárkány is szólni kíván, úgyhogy addig kicsit összeszedi magát.
-Nem rejtőzködnek. Ott vannak az utcákon, ott vannak a céhekben és ott vannak a fronton is. Az emberek többségét nem érdekli, hogy gyilkos vagy. Az ismertet pedig úgy használtam, mint megismerkedni vele. Nem tehetek arról, hogy az emberi szókincs ilyen silány a sárkányokéhoz képest.
-Timidus! Na szóóóóval! Cear mondta, hogy ügyesen bűvészkedsz, és ez a szavalás is nagyon szép volt. Tényleg nagyon… izé…
-Hatásos.
-Igen! Ezt a szót kerestem.
Közben ő is lecsüccsent, a sárkány pedig mellé, és eszegetni kezdtek.
-Köszönjük szépen a sok dicséretet, kedves tőled, meg az is, hogy ennyi energiát fektettél abba, hogy utánunk kutakodj… de remélem nem fizettél ezekért az információkért, mert eléggé butaság jó pár része. Az Arénában elől vagyunk, ez igaz, de ez Timidus érdeme, pont azért, amit mondtál. De nem kell túldicsérni, mert elbízza magát. Még jó sokan le tudnak minket győzni. Az is igaz, hogy szívesen segítek, de én sem vagyok mindenkivel kedves, csak azzal, aki megérdemli, vagy nem érdemli meg, hogy ne legyek vele kedves. Például veled kedves vagyok. Vagyis… igyekszem. Remélem ízlik a süti. ^^
Itt harap egyet, majd folytatja a nagy monológ másik felével. Ő is igyekszik olyan hatásosan előadni, mint amiképpen Marluna tette, meg ahogyan a filmekben látta. Tehát mivel is kezdődhetne mással a mondat, minthogy…
-De! Mi nem küzdünk a kijutás ellen. Először is Timidusnak nem is lenne hova kijutnia, én meg nem akarok kijutni. Nem zártunk börtönbe még senkit, egyszer volt a kezembe Börtön Kristály, de azt is csak elküldtem valakinek. Éééés, ha lenne is ilyen kristály most nálam, akkor sem zárnék senkit börtönbe azért, mert nem tetszik a képe. A a Youngra gondolsz, akkor onnan azért léptünk ki, mert egy nagyon jó barátunk meghalt, és az egész céhház rájuk emlékeztetett… az Artes pedig nem kegyetlen, igazából nem is nagyon csinálnak semmit a frontharcon kívül. Az egyetlen aki csinál, az Jun, de ő minden, csak nem kegyetlen. Éééés… a cél érdekében, meg ha jól gondolom a Ren-es eset lenne, de arról meg kérdezd meg Cearsot. Nem tudtuk, hogy Ren ilyen… mocsok… és azóta nem is álltunk az oldalán soha.
-A frontot pedig jelenleg nem kívánom szabotálni. Szabotálják ők magukat eléggé, nem kell hozzá asszisztálnom.

by **Cearso** Szer. Jan. 07 2015, 21:10

-Mert ők fel merték vállalni, amit tettek. Szerinted hányan vannak, akik úgy éreznek, mint én?
Kiáltok rá a sárkányra.
-Nem kell nekem informátor. És a pletykáknak általában az a jellegzetessége, hogy csak részben fedik az igazságot. És így most tőled ingyen megtudtam, amiért másoknak egy vagyont kellett volna fizetni.
Végül én is leültem, és elvettem egy sütit, majd a számhoz emeltem. Csak ezután jöttem rá, hogy maszk van az arcomon.
Egy halk nevetést ejtek, ahogy nevetek saját magamon, majd leveszem a maszkom, és hátrahajtom a csuklyám ezzel megmutatva az arcom
-Eddig csak pár ember érte el, hogy megmutassam az arcom. Persze eddig nem sokan próbálták kedvességgel levarázsolni.
-Most még, de ha összerázzák magukat, akkor szinte semmi se állíthatja majd meg őket.

by **Shukaku** Szer. Jan. 07 2015, 21:29

Timidus mindössze egy félredöntött bal füllel reagál Marluna megemelt hangerejére, ám Shun látszik, hogy hátrahőköl, és megijed a kiáltástól. Pedig Timidus most kivételesen nem is mondott semmi bántót… legalább is… persze, így már érti Shu is, hogy mi volt a baj, hogy Marluna a bűnbánás miatt érzi rosszul magát.
-Ne haragudj rá kérlek… ő nem ismeri ezt az érzést. A bűnbánatot. Vagy… vagy azt, hogy nem szeretnéd felvállalni… vagy… nem mered.
-Nem tudom hányak vannak, ezért fejtettem ki úgy, hogy azok közül, akikkel már találkoztam. Nem állt szándékomban megsérteni téged.
-Látod? Nem akart ő rosszat, csak sajnos eddig vagy olyanokat láttunk, akik véletlenül öltek, vagy azt hitték, hogy csak játék, vagy rákényszerítették őket… és ki tudtak állni mindenki elé… őket szeretik is, vannak barátaik, meg minden… és vannak azok, akik büszkék rá… és folytatják… és majdhogynem senki nem akarja őket megállítani…
-Ezért is kerestünk fel téged. Figyelmeztetni szeretnénk a veszélyre.
-Igen. Van egy… egy harcos. Az a neve, hogy Ayse. Nem magas szintű, kiképzőtisztes lehet. Vadászik a pirosakra, és nem csak a gonosz gyilkosokra. Mindenkire. Láttuk, hogy megölt valakit, és még csak… szerinte erre a világra nem vonatkoznak a kinti világ szabályai, és mivel az ő indikátora zöld maradt, így nem tett semmi rosszat. Csak… csak vigyázz magadra… Cearsonak és Shakannak is fontos vagy… amit pedig most megtudtál, azt meg is kérdezhetted volna. Ennyit mindenkinek elmondok, aki érdeklődik.
A maszk levételébe és a dicséretbe eléggé belepirul, ám az összekapásra csak csóválja a fejét.
-Nem hiszem. Egyre lassabban haladnak a szintekkel. Egyre kevésbé érdekli őket, hogy kik halnak meg… még akkor sem, ha frontharcosok… és egyre inkább azzal vannak elfoglalva, hogy idebent egyre több és több mindent szerezzenek… eddig sem foglalkoztak egymással, csak a fronttal… egy idő után szerintem azzal sem fognak majd, csak magukkal… kivéve páran… nem mindegyikük rossz ember...

by Ajánlott tartalom