Re: Sword and Phoenix

by **Cearso** Csüt. Jan. 08 2015, 17:42

Veszek egy nagy lélegzetet. Nem akartam megijeszteni a kislányt
-Nem haragszom, de ha már ennek az érzésnek az értelmezésénél problémák merülnek fel, akkor a többi bennem kavargó érzést sem tudná felfogni. Én egyik csoporthoz sem tartozom, én élvezem amit csinálok, de nem vagyok rá büszke. Gyülölöm magam azért, amilyen vagyok.

Tartok egy levegővételnyi szünetet.
-Bárcsak úgy tudnék felejteni, mint...
Ezután intek is egyet a kezemmel, hogy ez most nem is lényeges információ.
-Szóval csak azért kerestetek fel, hogy figyelmeztessetek? Ez milyen aranyos. Az még véletlenül se játszott szerepet, hogy meg akartátok tudni, hogy mennyire jelentek veszélyt?
-A kinti világban se megy ez másként. Tolvajtól lopni, és gyilkost ölni nem bűn néhány embernek. Sőt, ha jól csinálja az ember, akkor még hősként is tekintenek rá. De köszönöm a figyelmeztetést, ezentúl jobban fogok rejtözködni.
-Ők mondták, hogy fontos vagyok a számukra? Esetleg elmesélték, hogy hogyan találkoztunk?
-Mindig lesznek olyanok, akik a kijutásért akarnak küzdeni. És ha valaki komolyan gondolja, akkor akár a többieket is meg tudja győzni az igazáról.
Kiket értesz rossz ember alatt?

by **Shukaku** Pént. Jan. 09 2015, 07:29

-Felfogni… nem tudom. Átérezni talán nem, de ha elmagyarázod neki, akkor biztosan megértené… valamennyire… Timidus egyáltalán nem buta, vagy… csak nem ember, és emiatt sokan félnek tőle. Az emberek buták, amiért nem is akarják megismerni.
Egy kicsit elhallgat, rámosolyog a barátjára, majd végigsimít a pet tollazatán.
-De… mi az amire nem vagy büszke? Mit is csinálsz te tulajdonképpen? Mi az, amit élvezel? És… miért kellene magad gyűlölni? Nem kell semmilyennek lenned… mindenki megváltozhat. Még nekem is sikerült. És… én sem tudok úgy felejteni, mint Cearso, pedig sok mindent tényleg nagyon jó lenne csak úgy elfelejteni, mintha csak kiesne a fejedből.
Itt Marluna láthatja, hogy egy pillanatra elkomorodik a tekintete, de egy keserű mosollyal palástolja, és úgy hallgatja tovább a másik beszédét, szép csöndben, nyugodtan.
-Nem csak azért. Gondoltuk… meg szeretnénk ismerni… ha már jóba vagy Cearsoval és Shakannal…
-És sohasem árt növelni a szövetségeseink számát.
-Hát… akkor Timidus még ezért is. De az szerintem is jó, ha az embernek sok jó ismerőse van. Tudod, hogy mi segíteni szeretnénk azoknak, akiknek szükségük van a segítségre. Nem tudom, hogy neked van-e, de ezzel a figyelmeztetéssel már segítettünk… gondolom… szeretünk segíteni.
Újabb mosoly, ezúttal azonban már teljesen őszinte.
-Nem vagy veszélyes.
Vág az idomár szavába a sárkány, amikor alány befejezi a mondatot, majd kis szünet után folytatja.
-Feltételezem, hogy félsz. Félsz, és ezért rejtőzködsz. Aki veszélyes, annak nincs oka rejtőzködni, mert nem tudják bántani. Kazuma, Suzume, Kuromajo. Ők veszélyesek. A világotok pedig annál szörnyűbb hely, minél többet tudok meg róla.
Shu egyetértően bólintott, még a száját sem húzta el a kijelentésre.
-Látszott rajtuk. És… nem, azt nem mondták el, de ha szeretnéd elmondani, akkor szívesen meghallgatjuk. A céhben pedig… nem rossz emberek… nem úgy rosszak… csak buták… nem gondolkodnak… vagy nem segítenek eleget… inkább… önzőek. Ez a jó szó.

by **Cearso** Pént. Jan. 09 2015, 11:49

-Ez nem olyan egyszerű. Ezért is nem szoktam törődni azzal, hogy a szolgák is megértsék.
- A piros indikátor nem elég, hogy rájöjj mit is csinálok tulajdonképp?
Kérdezem sejtelmesen.
-A szövetségem előfeltétele a kölcsönös bizalom.
Leteszem a kezem az asztalra.
-Én már bebizonyítottam, hogy bízok benned, mikor levettem a maszkot. Most rajtad a sor. Mondjuk ideadhatnád a kristályodat.
Csak azután válaszolok tovább, ha a kislány eldöntötte, hogy mit csinál a kristállyal.
-A feltételezésed hibás
Fordulok a sárkány felé.
-Azon a feltevésen alapul, hogy az emberek erejétől függ a veszélyességi szintjük. Aki nem elég erős, hogy szembenézzen másokkal, az mindig is félni fog, de ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne veszélyes.

by **Shukaku** Pént. Jan. 09 2015, 12:24

-Hé! Ezt most azonnal fejezd be, mert itt hagylak! Amilyen jól kezdődött ez az egész, annyira…
Shu szinte felugrik ültéből, és dühösen villantja a szemeit a lány felé, ám a düh mellett csalódottság is érződik mind a tekintetéből, mind a hangjából. Majd egy pillantást vet a sárkányra is, aki viszont még mindig nyugodtan ül Marlunával szemben, és a következő pillanatban már újra mosolyog, és egy kis kínos kuncogást is hallat.
-Izé… nem csapsz ám be! Tudtad, hogy nem szeretem, ha valaki így beszél Timidusról, és ezzel próbáltad… hát… fogalmam sincs, hogy mit próbáltál, de Cearso figyelmeztetett arra, hogy fifikás vagy, szóval nem fogok bedőlni a trükkjeidnek. Nem fogom felkapni a vizet, meg dühös lenni, ha provokálsz, és nem fogok semmit máshogy csinálni mint akárki mással. Majd meglátod.
Picit fészkelődött ültében, és addig, hogy összeszedje a gondolatait elropogtatott még egy sütit.
-Tudod jól, hogy Timidus nem szolga, hanem a barátom, és ugyanolyan lény mint én vagy te. Ha most elkezdesz ezen vitázni azért, hogy felhúzz, és elérd, hogy megtámadjalak, vagy valami, hogy bizonyítsd, hogy én is rosszat gondolok rólad a vörös indikátorod miatt, akkor nem fog sikerülni.
Kiöltötte a nyelvét a lányra, majd folytatta.
-A vörös indikátor nem jelent semmit. Lehetett véletlen is, kényszeríthettek is a gyilkosságra, lehetett olyan, hogy nem volt más választásod, vagy igazából bérgyilkos vagy, de csak azokat ölöd meg, akiket sehogy sem lehet megállítani a gyilkolásban, vagy fogalmam sincs. De most itt vagyunk, és ha szeretnéd, akkor elmesélheted te magad.
A kristály említésére egy kicsit megcsappan az önbizalma, de szerencsére Timidus kisegíti.
-A… melyik kristályt?
-Valószínűsítem, hogy a Hazatérés Kristályra gondolt. Talán igazad van Marluna. Talán tévedek. Majd figyelni fogok erre is. Köszönöm az információt. Shu, te pedig add át a hölgynek a kristályt a táskámból, ahogy kérte.
-De…
-Anatole szerint is fontos a bizalom, és Marlunának igaza van, most mi jövünk. Azonban átadni a kristályt nagy felelőtlenség lenne, de ha az megfelel, letesszük ide az asztalra magunk elé. Shu, vedd elő kérlek.
A kislány elhúzza ugyan a száját, de belenyúl a sárkány nyeregtáskájába, és felemeli a kristályt, maga elé tartva.
-Nem adjuk oda… csak ide leteszem…
-De még előtte még egy kérdés. Te veszélyes vagy ránk, Marluna?

by **Cearso** Pént. Jan. 09 2015, 13:40

A lány kirohanása érdekes fordulatot hozott a beszélgetésbe. Nem hittem volna, hogy valaki ennyire félreértheti amit mondok.
-Felőlem, gondolj amit szeretnél.
Vonom meg a vállam.
-De szeretnék feltenni Timidusnak két kérdést. Első kérdés:
Fordulok ismét a sárkány felé.
-Mi a feladatod? Második kérdés: Miért?
A kislány felsorolását figyelmesen hallgatom, és mindegyik tétel után intek egyet a fejemmel, hogy a lány miket ki nem tud találni. A bérgyilkos részre egy kicsit felhúzom a szemöldököm, de amikor befejezi, akkor ismét csak intenem kell a fejemmel.
-Nagyon aranyos kislány vagy, hogy mindenkiből a lehető legjobbat próbálod kinézni.De ha olyan lennék, mint akikről most beszéltél, akkor egyáltalán nem emésztene a bűntudat, hisz azok az emberek tényleg nem csináltak semmi rosszat. Amúgy a bérgyilkosos rész állt legközelebb a valósághoz. Persze erről ők ketten nem tudnak semmit, ezért ha megkérhetlek, ne is beszéljetek nekik.
-Persze. Egyelőre az is megteszi.
-Eddig még senki se keresett meg, aki el akart tenni titeket láb alól. És mivel Cenvil barátai vagytok, ezentúl nem is fogom elfogadni az erre szóló megbízásokat.

by **Shukaku** Pént. Jan. 09 2015, 14:06

Shu csak megvonja a vállát, és erősen igyekszik uralkodni magán annak érdekében, hogy valóban félvállról vegye Marluna szavait. Csak fel akarja húzni, csak próbára akarja tenni, hogy valóban bízhat-e benne. Shu ki fogja állni a próbát, ahogy kiállta Salazar néninél is, és kiállta majdnem az összes küldetésén, a kígyós eset kivételével. Igaz, ez most nem egy küldetés, de egy barátságot, vagy valami hasonlót nyerni… igazából ezt is veheti küldetésnek, csak éppenséggel ezért sem fogad el pénzt, mint annyi más küldetésen, amikor ingyen segített a falusiaknak. A Timidusnak feltett kérdésre elmosolyodik. Már akkor tudta, hogy ezeket a kérdéseket fogja feltenni, amikor csak említette. Már Alex is ezt kérdezte Timidustól, és neki sem sikerült bizonyítania vele semmit. A sárkány most sem mondott mást, mint akkor. Azonnal válaszolt, ahogy Marluna a mondata végére illesztette a pontot.
-A feladatom az idomár védelme. Azért védem, mert a közösen átélt események hatására saját szabad akaratomból úgy döntöttem, hogy megérdemli, hogy a védelmembe vegyem.
Shu csak mosolyog az orra alatt, majd bólint.
-Nézd meg az indikátorát Marluna. Ugyanúgy, ahogy a tiéd nem zöld, mint a legtöbb emberé, az övé sem sárga, mint a legtöbb peté. Nem azért van mellettem, mert kötelező. Bármikor itt hagyhatna, de nem teszi. Szóval nem, nincs igazad vele kapcsolatban.
A dicséretre kicsit elpirul. Ennyire megváltozott volna? Ennyire megváltoztatta volna a világ? Shu, aki mindenkitől félt, mindenkiben a rosszat látta, aki bántani akarja őt, teljesen a feje tetejére állt volna? És ez most jó vagy rossz? Mindenesetre a kristályt letette az asztalra, annak a jeleként, hogy még mindig nem tartja veszélyesnek a lányt, és még mindig nem akarja bántani.
-És… akkor mégis… hogyan lett vörös az indikátorod, és mit is csinálsz pontosan? Kikre vadászol és miért?
Továbbra is csak próbatételnek gondolta ezt az egészet. A lelkiismeret az igazi volt. Akkor kiabált, a düh pedig nem színészkedés. Aki pedig ennyire lelkiismeretes, az nem lehet hidegvérű gyilkos. Itt valami más van a háttérben, és Shu most már biztos volt abban, hogy segíteni akar neki.

by **Cearso** Pént. Jan. 09 2015, 22:55

A sárkány szavai gondolkodóba ejtettek. Logikusnak tűnik, amit mond. Annak tűnik.
-Mintha létezne szabad akarat. De nem fogok most egy sárkánnyal filozófiai vitát folytatni, ezért elfogadom az állításodat.
Elveszek egy újabb sütit a tálcáról, és elkezdem majszolni.
-Az indikátor színe lényegtelen, csak azt jelenti, hogy ő sem követi a szabályokat.
Figyelem ahogy leteszi a kristályt az asztalra, majd miután befejezte a mozdulatot, úgy teszek, mintha a kristály felé nyúlnék. Majd az utolsó pillanatban egy süti után nyúlok, közben nem veszem le a tekintetem a másik kettő arcáról.
Kislány! Sokkal jobban jársz, ha nem keveredsz bele jobban ezekbe a dolgokba.
-Megértem, hogy segíteni akarsz, de akkor is megtennéd, ha ez veszélybe sodorna téged?

by **Shukaku** Szomb. Jan. 10 2015, 07:17

Timidus ismételten bal fülének félrefordításával jelezte, hogy nem nagyon érti Marluna szavait, de mivel a lány ezután azt is közölte, hogy nem fog vele vitázni, így farkának kis legyintésével ő is jelezte, hogy ez esetben számára is lényegtelen, hogy Marluna hiszi-e az ő szabad akaratát, vagy sem, hiszen amíg ő tudta, hogy ő dönt, addig gondolhatott akárki akármit. Persze Shura vetett egy pillantást, hiszen őt bántani szokták a barátjával kapcsolatos ilyen kijelentések, de mivel a kislány továbbra is mosolygott, így jelenleg úgy tűnt nem kell megvédeni a sértő szavaktól. Shu volt a másik, aki szintén úgy döntött, hogy ő sem indít vitát arról, hogy mit is jelent az indikátorszín. Ő nagyon jól tudta, hogy melyik fajnak milyen a színezete, és abban is biztos volt, hogy ezzel a változással a sárkány különlegességét adta a tudtára Kayaba Bácsi. Mivel foglalkozott a petekkel, így ismerte azt, hogy hogyan vélekednek magukról. Timidus hasonlított ugyan mindannyiukra valamennyire, talán Vezérre leginkább, mégis nagyon is különbözött tőlük, ahogy persze a többi pet egymástól is. De ilyen indikátora egyiküknek sem volt. Amikor Marluna a kristály felé nyúlt, Shu erőt vett magán, és gyorsan összekulcsolta a kezeit a háta mögött, természetesen „feltűnésmentesen”. Most bizalomról van szó. Timidusnak persze nem kellett így uralkodnia magán, meg sem moccant, és továbbra is nyugodt tekintettel figyelte az eseményeket. Tudta jól, hogy az, hogy Marluna elveszi a Hazatérés Kristályt az idomártól, az közvetlen veszélyt jelentene az életére. De azt is tudta, hogy ezt Marluna is tudja. A feltett kérdésre Shu egy őszinte kis kuncogással válaszolt. Végre Marluna is viccelődni kezdett, megtörte a komoly légkört.
-Szerinted azzal, amit eddig csináltam, nem sodortam magam már elég veszélybe? Segítek. Szeretnék segíteni.

by **Cearso** Szomb. Jan. 10 2015, 12:17

Érdekes. Egyik kijelentésemet sem ellenezték. Nem hiszem, hogy egyetértenének velem, de úgy néz ki, ők sem akarnak feleslegesen vitatkozni. Talán mégsem olyan ostobák, mint amennyire elsőre gondoltam őket.
Kíváncsi vagyok, hogy vajon mi játszhatott le bennük, amikor majdnem elvetem a kristályukat, de legalább a bizalom látszata megvolt.
Van egy olyan érzésem, hogy ez a beszélgetés már nem fog sokáig tartani, és mivel a Hangrögzítő kristályokra már amúgy sincs szükségem, szép lassan elkezdem azokat elpakolgatni az inventorymba. Közben válaszolok a lány kérdésére.
-Amíg el tudsz menekülni, addig nem vagy igazi veszélyben. Mit szólnál, ha a segítségedért cserébe egy olyan szervezettel kell szembenézned, aki elég befolyásosak ahhoz, hogy még a Hazatérés Kristályt is kijátsszák?
Szerencsére szó sincs ilyen dologról, de kíváncsi vagyok a lány véleményére és reakciójára is erről a dologról.
-Vagy esetleg arra is van tervetek, ha a Hazatérés Kristály esetleg valamiért nem működne? Vagy valaki összetöri azt? a kérdésemből tisztán kihallatszott a fájdalom, amiből nem nehéz rájönni, hogy velem is ez történt.-Ugye tudjátok milyen nehéz pótolni? Még a képességemmel se sikerül, mert nem használat után tört szét.

by **Shukaku** Szomb. Jan. 10 2015, 13:09

Shu egyre frusztráltabb lett Marluna szavainak hallatán. Úgy tűnt, mintha a lány nagyon félne attól, hogy bárkit közel engedjen magához. Fél attól, hogy ha valakivel barátkozik, akkor az a valaki hamarosan meghal. Ez a lány ugyanolyan volt mint Shu, csak éppenséggel neki nem változtatta vissza senki az indikátorát pirosról zöldre. Minél többet beszélt, annál inkább szimpatikus lett a kis idomárnak, és a végén szinte már korholta, persze csak szelíden.
-Jajj ne keress már folyton kifogásokat arról, hogy miért ne segítsek neked! Segítek és kész, ezt nem te döntöd el, hanem én. Meg persze Timidus.
Pillantott egyet a sárkányra, aki bólintott beleegyezésképpen.
-Ha pedig egy ilyen szervezettel kell szembenéznem, akkor majd szembenézek. De a Hazatérés Kristályt amúgy is csak a Játékmesterek tudják blokkolni, ők meg nem azért vannak, hogy megöljenek minket. Voltam már pár küldetésen, ahol blokkolták a kristályt, lezárták az üzenetküldést, vagy éppen blokkolták az egész menümet, sőt, egyszer-kétszer Timidus nélkül küldetéseztem, mert az volt a küldetés lényege. Ha ügyes vagy, akkor teljesíted, és ennyi. Nincs abban semmi veszély, csak játék az egész.
Amikor pedig feltette az összetörés kérdését, a kislányon olyan lágy, együtt érző, szinte anyai mosoly tükröződött, hogy Marluna nem tudta nem észrevenni. Ő azonban nem tudott mit mondani erre. Neki nem volt terve, az ilyenekre Timidusnak volt terve, és most is a sárkány cselekedett, méghozzá olyasmit, ami azután, hogy a kislánynak megesett Marlunán a szíve, már könnyeket is csalt a szemébe. Timidus a kristályra tette a mancsát, és közelebb tolta Marlunához.
-Tartsd meg. Most már értem, hogy miért bujkálsz, és miért félsz jobban, mint mások.
Shu ugyan nem értette, hogy Timidus mit miért csinál, de barátja gesztusa annyira meghatotta, hogy ő is bólintott.
-Igen. Neked adjuk… de most már vigyázz rá jobban, és ne keveredj többet bajba.

by **Cearso** Szomb. Jan. 10 2015, 15:43

-Egy szóval se mondtam, hogy ne segíts.
Mosolygok a lányra.
-Csak szeretem tudni mások véleményét is a dolgokról.
A kezembe vettem a felajánlott kristályt. Forgattam egy darabig a kezemben. Majd végül elhatározásra jutottam.
-Nagyon nagylelkű ajánlat, de nem fogadom el.
Felállok az asztaltól, és ismét hátat fordítok nekik.
-Elhiszem, hogy jó emberek vagytok.
Elkezdek nevetni. Persze megpróbálom nem sértőn csinálni. Persze amikor az embert kinevetik, akkor az mindig sértő szokott lenni.
-De nem hittem volna, hogy egy kis színjáték elég ahhoz, hogy a lehető legnagyobb veszélybe sodorjátok magatokat.
Lenyitom a menümet és előhorgászom a legmélyéről a kristály mását. És szembefordulva mutatom meg nekik a bizonyítékát a hibás döntésüknek.
-Szerencsétek, hogy Cenvil barátai vagytok, mert különben a szobát se tudnátok elhagyni a kristály segítsége nélkül.
Elteszem a saját kristályomat.
-Jól jegyezzétek meg. Ezt a kristályt soha, semmilyen körülmények közt nem szabad kiadnotok a kezetek közül. Főleg nem egy olyannak, aki nagyon jó szemfényvesztő. Pedig mintha azt mondtad volna, hogy figyelmeztettek titeket a veszélyre. Nos, remélem nem sétáltok bele többször egy ilyen csapdába. Már csak egy kérdés maradt: hogyan próbáljátok meg most visszaszerezni? Ha egyáltalán megpróbálkoztok vele.

by **Shukaku** Szomb. Jan. 10 2015, 16:00

-Nem tudunk véleményt alkotni addig, amíg nem mondasz el mindent.
-Igen. Odaadtuk a Hazatérés Kristályt, most már tessék elmondani, hogy mit is csinálsz valójában, mert különben morci leszek.
A kis idomár igyekszik teljesen komoly arcot vágni, de látszik rajta, hogy teljesen megenyhült, egyáltalán nem fél, és jól érzi magát. Olyan dolgok történtek ebben a pár percben, amik nagyon feldobták a napját. Nyugodtan megvárják, hogy Marluna kinevesse magát, sőt, Shu vele együtt nevet, de mivel nem érzi, hogy a másik rajta nevetne, nem nagyon tud felháborodni, vagy bármit is mondani, így ismét a sárkány szólal meg.
-Először is, nem vagyok ember. Ezt te ne felejtsd el soha. Másodszor pedig a feladatom az idomár védelme. Mérlegeltem a lehetőségeket, és a döntésem nem sodorta veszélybe az idomárt. Te pedig most vagy eljátszottad a bizalmunkat, vagy pedig ugyanúgy blöffölsz, ahogyan sokan teszik közületek, emberek közül, és az általad mutatott kristály pedig csak egy másolat…
-Ha pedig ide is adod, akkor ki is próbálom, hogy igazi-e. Ha igazi, akkor csak elcseréltük a kristályainkat, ha viszont nem, akkor hazudós vagy. Ami pedig nem szép dolog.
Öltötte rá Marlunára a nyelvét Shu, de továbbra sem mutatta volna, hogy feszengene, és a vörös csak a végtelen nyugalmat és magabiztosságot látta a szemében, és most teljesen valódit. Megbízott benne is, na meg persze Timidusban.
-Nem akarjuk visszaszerezni. Megmondtam, hogy neked adom, ha kéred, akkor nem kell visszaszereznünk, ha meg vissza akarod adni… akkor sem kell visszaszereznünk, mert akkor visszaadod magadtól. Mi csak jól járhatunk vele, mert segítünk valakinek. De... elmeséled végre, hogy mi miatt lettél vörös, meg, hogy mit is csinálsz?

by **Cearso** Vas. Jan. 11 2015, 12:39

-Bizalom? Sosem volt fontos számomra a bizalmatok. Soha nem is akartam tőletek semmit, ami miatt fontos lenne, hogy megbízzatok bennem. Végül is, ti akartátok, hogy a szövetségesetek legyek. Én eddig is megvoltam egyedül.
-Hogy hazudnék? nem teljesen mindegy? Ti így is úgy is jól jártok.
-Egyébként se lehet egyik világban sem megélni hazugságok nélkül. Vagy ti mindig az igazat mondjátok?
-Egyszerű, megöltem valakit, de nem szívesen beszélnék róla.
-Logikai játékokat készítek, amik gyakorta elég veszélyesek, de mivel nem vagyok eredeti játékmester, általában trükkökkel veszek rá másokat, hogy váljanak meg a Hazatérés Kristályuktól.

by **Shukaku** Vas. Jan. 11 2015, 12:59

Shu csak mosolygott és csóválta a fejét. Egyre jobban felvidította Marluna, mert ahhoz képest, hogy ő egy nagy gonosz vörös volt, amilyennek láttatni akarta magát, ahhoz képest rendkívül gyerekesen viselkedett. Neki nem fontos semmi, neki ne segítsen senki, és igazából ő majd megold mindent egyedül, és ez is csak egy trükk volt, amivel jól rászedte őket. Shu felállt azt asztalkától, és egy kicsit megigazgatta a ruháit.
-Hát jó, ha ilyen mufurc vagy, és nem akarsz barátkozni, akkor megyünk is. Bizti nem is esett jól neked, hogy itt voltunk, meg az, hogy beszélgettünk, mert neked ugye nem kellenek barátok, mert magányos farkas vagy. Úgyhogy nem is zavarunk tovább, úgysem akarsz tőlünk semmit.
Végig vidám volt, és szinte nevetve mondta el a korholó monológot, amit természetesen ironikusnak szánt, és ez hallatszott is belőle.
-Mi meg nem ajánlottunk szövetséget… vagyis nem tudom. Ha akarod, akkor lehet, de mi nem fogunk semmit kérni cserébe tőled, még azt sem, hogy meséld el a dolgaidat. Szeretnénk, ha elmesélnéd, de nem veszem vissza a kristályt, ha nem teszed. Azt azért kaptad, mert neked nincs, mi pedig segítünk azoknak, akiknek a gonoszok eltörték a Hazatérés Kristályát. És ha annyira nagyon tudni akarod, én is igyekszem nem füllenteni, Timidus pedig egyáltalán nem hazudik. Soha senkinek. Ez sem titok, ezt is sokan tudják.
A sárkány bólintott, majd társa intésére elindultak együtt az ajtó felé, majd amikor odaértek, akkor mindketten meghajoltak.
-Köszönjük szépen a beszélgetést. Egyébként a logikai játékokat mindketten nagyon szeretjük, úgyhogy majd szólhatnál, ha legközelebb is rendezel, mert szívesen részt vennénk rajta. A kristállyal pedig nem kellett trükközni, akkor is odaadtuk volna, ha csak elmondod, hogy neked nincs, és szépen megkérsz rá minket. Most már nem kell annyira bujkálnod, mert el tudsz menekülni vele. Lehetőleg erre vigyázz jobban mint a másikra. Szia!
Még egyszer mosolyogva intett egyet Marlunának, a sárkány pedig biccentett, majd ha nem marasztalta őket, akkor kiléptek az ajtón…

by **Arisu** Szomb. Ápr. 18 2015, 04:19

Saya onee-san

A történetem ott hagytam abba, hogy jól meg kell fontolnom, mit kezdek a birtokomban lévő értékkel. Hogyan hirdetem meg? Kinek a segítségét kérem az eladáshoz? Kérjek-e egyáltalán segítséget? Mennyit kérjek érte? Hogyan találkozzak a potenciális vevőkkel? Fontos kérdések voltak, és aludtam is rájuk egyet-kettőt, miközben azon voltam, hogy minél több információt felkutassak erről a fegyvertípusról és az eredetéről. Ez segített is eldönteni egyet s mást, így azt is, hogy nem fogadok fel magam mellé értékesítő asszisztenst. Egyrészt, mert nem tudtam, kiben bízhatnék meg, másrészt pedig azért, mert körvonalazódott a fejemben, hogy mit és mennyit szeretnék kérni.
A hirdetéseim is célzottak voltak, nem csak úgy szórólapoztam a vakvilágba, elvégre ha túlságosan magamra vonom a figyelmet, abból baj is lehetett volna. Nagyobb céhek, boltok felé igyekeztem eljuttatni a hírt, aztán vártam. És amíg vártam, addig azt is kitaláltam, hogy minden érdeklődővel külön-külön ülök le tárgyalni, és nem hagyom őket egymás jelenlétében licitálni. Nem csak közönséges árucikként tekintettem a fegyverre, szerettem volna azt is, ha jó kezekbe kerül.
Végül két levél futott be hozzám, ami kevesebb volt, mint amennyiben reménykedtem. Szerettem volna minél több ajánlat közül válogatni, a kettő nagyon szűk volt, nagy eséllyel arra, hogy nem felelnek meg maradéktalanul a feltételeknek. Igazság szerint én magam még sosem alkudtam igazán komoly dologról, csak láttam sokszor, ahogy a papa teszi. Görcsbe rándult a gyomrom. Vajon ő is mindig ilyen ideges és feszült?
Leültem egy asztalhoz a kiválasztott fogadóban. Elegáns hely volt, találtam olyan részt, ami el van kissé kerítve, és lehetővé teszi a diszkréciót. Állítólag finomat is főznek, bár azok után, amiket eddig kóstoltam, már rég elveszítettem a hitemet az itteni konyhában. A virtuális világ képtelen volt az ízek maradéktalan visszaadására, erre ilyen rövid idő alatt is rájöttem. A vevőjelöltemről csak annyit tudtam, hogy Sayának hívják, magamról pedig pontos személyleírást adtam, és úgy vártam rá. Doboltam az ujjaimmal az asztalon, keresztbe tett lábam folyamatosan járt, pedig igyekeztem odafigyelni rá, hogy ne tűnjek feszültnek. Egyszerűen nem ment.

by **Saya** Szomb. Ápr. 18 2015, 11:59

Arisu-senpai :3

A Hugi közölte velem, hogy ideje íjat cserélni, mégpedig azért, mert hiába jó a mostani, ezt még az Anattól kaptam, és mindig, ha használnom kell, elszomorodom és emiatt kénytelen mindig ő harcolni. Amit viszont már nagyon un ._. Úgyhogy közölte, hogy mégpedig keressünk újat.
Ki is mentem végül a piacra, és még azt is tudom, hogy tüntetőleg nem néztem a virágárus felé. Nem azért, mert utálnám, hanem mert attól is az Anat jutott eszembe, és nem akartam az utcán sírni. Mert még mindig nagyon sokat sírok Sad

Ha a digitális rendszer mutatná, most még akkor is vörös lenne a szemem, mikor nem a Hugi lenne elől, de szerencsére ez nincs így, szóval azon kívül, hogy nem mosolygok, nem igazán veszi észre rajtam senki. Míg lépdeltem, a Hugi elkezdte énekelni a Szépség és a Szörnyeteg első dalát.
Végül nem találtam semmit, így hazamentem, és akkor ott fogadott valami. A Hugi kicsit oda is szaladt és megnézegette, le is szedte a lapot, amire kiírta valaki, hogy elad egy íjat, valami legendásat, és még forgattuk is kicsit a papírt a fejünket törve. Végül a Hugi megszólalt a fejemben olyan gúnyosan, ahogy ilyenkor szokott.
~Legendás, de kisebb a statja, mint a mostani. Nem baj, jó lesz mondjuk.~
Miért lenne jobb a kisebb statú? O.o
~Mert nem a pontokra, hanem a változásra van most szükséged. Menjünk és érdeklődjünk utána.~
Hát... oké ._.;
Úgyhogy végülis így jutottunk ide, és még sosem voltam ezelőtt itt, de cuki kis fogadó. A szokásos kis fehér ruhácskámban vagyok a fekete szalagocskával, de a szemeim most nem vörösek, mert közölte a Hugi, hogy jobb, ha magamat adom, a régi fajtámat, mert hát na, mégis csak az a módi, meg hogy ő csak álca úgyis, meg segítség, de most nem fog segíteni. Nagy-nagy levegőt vettem és beléptem, de nem találtam meg az Arisu-t azonnal, mert nem csak ő volt szőke Embarassed

Végül meglett, mert csak ő ült és látszott rajta nagyon, hogy vár. Jaj de fura érzés, meg minden, hogy pont rám várna valaki *.*
-Yayayay! -mentem is oda hozzá, na nem szaladva, csak olyan sietősen és mosolyogva, hogy végre megvan, és még én is elkezdtem izgatott lenni az új fegyver miatt még akkor is, ha gyengébb, mint a mostani. Mert a neve viszont nagyon szép :3
~Artemis, görös istennő, a vadászat istennője, Apolló ikertestvére. Hát, legfeljebb majd még utánanézünk a könyvtárban is.~
-Szia-szia. Nagyon sokat vártál? Embarassed

-nyújtom a kezem, aztán vissza, mert eszembe jut, hogy nem illik, aztán az a vége, hogy kapálózom picit, mert hirtelen nem tudom, mit csináljak a kezeimmel. Mit szoktam egyébként csinálni velük? Áh, inkább meghajolok, az a legbiztosabb itt Japánban >.> -Saya vagyok, üdvözletem ^^

by **Arisu** Szomb. Ápr. 18 2015, 12:21

Becsuktam a szemem és megkíséreltem szép dolgokra gondolni: gombolyaggal játszadozó édes kiscicákra, napsütéses tengerpartra, megszégyenített vallonokra, egy adag csokisziruppal leöntött gofrira... NEM-NEM-NEM, még a végén éhes leszek! Megráztam a fejem és inkább kinyitottam a szemem, mielőtt elkalandoznának a gondolataim olyan területekre is, amik csak fájdalmat okoznának. És mihelyst felpattantak a szemhéjaim, megpillantottam egy felém igyekvő fiatal lánykát. De kis cuki volt, és ez a fehér ruhácska milyen jól állt rajta *.* Nekem miért nincs ilyenem? :/ Oké, nem állna jól, de még mindig jobb lenne, mint ezek a vackok, amiket most viselek.
Úgy elbambultam, hogy csak kis fáziskéséssel vettem észre, hogy engem szólított meg, és nem a mellettem ülő szellemlényeket. Fel is riadtam, és felpattantam a székből.
- Ah, iie. Csak most érkeztem, még a rendelésem se hozták ki ^^ - feleltem kicsit zavartan, miközben reflexből reagáltam a kéznyújtásra, amiből az lett, hogy én is visszahúztam a kezem. Legalább ő is izgul, mint én *.* Ez kicsit megnyugtatott. De csak egy kicsit. Shu után meg már meg se lepett, hogy találkozok itt gyerekekkel, de vajon sok hozzájuk hasonló van még?
- Arisu desu~ Yoroshiku onegaishimasu, Saya onee-san - mutatkoztam be végül én is, meghajlással, mint ő, majd inkább leültem gyorsan, mielőtt a remegő lábaim túl látványosak lennének, és összeesnék. És most hogyan tovább? Vettem egy mély levegőt, nem fogom rátörni az ajtót.
- Kérsz valamit inni? :3 - kérdeztem, miközben magunkhoz intettem egy szerencsétlenségére arra tévedő felszolgáló fiút.

by **Saya** Szomb. Ápr. 18 2015, 12:52

-Arisu :3 Mint Alíz, Csodaországból o/
Na meg persze megvártam, amíg leül, mert úgy tudom, hogy illetlenség előtte, de amúgy fogalmam sincs. Biztos ő idősebb, tehát akkor meg kell várni. Izé, a japán kultúra tőlem még mindig nagyon messze van, pedig az már kiderült, hogy én is itt születtem, mert a Hugi már elárulta, de hogy miért kerültem Európába, azt nem tudja ő sem, meg én sem, vagy ő tudja, csak nem árulja el, nem tudom. Mindegy, ő csendben meglapul hátul, mert nem akar zavarni, én meg leülök tehát és az ölembe ejtem a kezeimet, mert tényleg nem rémlik, hogy szoktam egyébként, és most emiatt nagyon de nagyon zavarban vagyok. Elég ritkán szoktam ilyenbe kerülni, valahogy nem jellemző rám, de amióta...
Szóval azóta... >.>
Mert hát az Anat az biztos tudná, hogy mit kéne ilyenkor csinálni meg mondani, de hát... Sad

~Ne gondolj most rá, koncentrálj Arisu-ra. Ő van itt veled, nem az Anat.~
Ja, igaz, gondolatban meg is rázom magam, hogy mit csinálok, koncentrálnom kéne. Arisu is elég ideges, nem kéne még nekem is annak lennem, hujjuj >.> De mosolyog, meg mosolygok én is, meg végülis jól érzem magam, csak ne lenne egy gombóc a gyomrom, igaz, az ital említésére már indul is a nyálam, már amennyire itt meg lehet azt engedni :F
-Hmm, valami epreseeet. Epershake van itt? :3 -kérdezem, a lábamat lóbálva. Mert én mindig lóbálom a lábam, pedig már leér a földre :3 Az a titka, hogy kicsit mégis meg kell emelni, ami jó, mert ha kint lennénk a Valóságban, akkor ezzel jól tudnám a combjaimat edzeni, és akkor szép formásak lennének, de itt ez nem így van, mondjuk ennek ellenére jó időtöltés :3 Meg akkor már körbe is nézek, csak most nem az embereket, hanem a berendezést meg az ilyesmit. -Még sosem voltam itt O.o Mindig ilyen nagy a nyüzsgés? Surprised

~Témafelhozatal. Ez jó.~

by **Arisu** Szomb. Ápr. 18 2015, 13:27

Hevesen bólogattam az asszociációjára. Én is pont úgy éreztem magam, mintha egy csodaországban lennék, azt leszámítva, hogy itt még semmi csodálatosat nem véltem felfedezni, és nyuszim sincs. De már írtam alá így levelet :3
- Sou! Nemes a jelentése - erősítettem meg szóban is, büszkén kiemelve, milyen szép nevet adott nekem a mama és a papa. Tényleg, még meg se kérdeztem, melyikük ötlete volt. Ha hazaérek, biztosan meg fogom érdeklődni. Ha hazaérek... Pillanatra komoran a távolba révedtem, de ez alig volt észrevehető, mert most Saya onee-sanra kellett koncentrálnom. Összefűztem az ujjaimat és letettem a kezeim az asztalra.
- Még egy epershake-et legyen szíves, és igyekezzen, a saját italomra is már mióta várok >.> Desu~ - szóltam oda a felszolgálónak, türelmetlen hangnemben befejezve a kedves indulás után. Öt perc is sok, engem illene azonnal kiszolgálni, késlekedés nélkül. Ha tudnák, ki vagyok én...

Amint a fiatalúr távozott, én felsóhajtottam, hogy némi feszültséget szélnek eresszek, és visszanéztem a lányra. Arra vártam, hogy majd ő szóba hozza, de nem tette meg. Mon dieu, akkor nekem kell rángatnom a szálakat.
- Én is először vagyok itt~desu - válaszoltam, aztán erőszakkal becsuktam a számat, mielőtt olyat mondhattam volna, hogy ennél sokkal olcsóbb helyeken tudok csak megszállni - De itt lehet nyugodtan beszélgetni legalább, és tudunk zavartalanul tárgyalni, nem? - folytattam végül így, gondolva a minket körülvevő paravánokra. Csak oldalt látszottak a szabad asztalok, de azok elég távol voltak tőlünk ahhoz, hogy ne legyen zavaró a zaj. Legfeljebb a nyüzsgés, de az meg elnyomta a mi hangunkat a kíváncsi fülek elől.

by **Saya** Vas. Ápr. 19 2015, 00:17

-Az jó *.* A Saya az asszem homokot jelent... mondjuk az azért jó, mert olyankor eszembe jut egy tengerpart \o/ -vidulok fel jó szélesen, vagyis ez alatt értem azt, hogy nagyon elmosolyodom és kezdem megtalálni azt, hogy mit is szoktam én a kezeimmel csinálni. Kezdek magamhoz térni, ami csak jó o/
Szegény srácot viszont sajnáltam egy nagyon icipicit, mármint, igen kihozhatta volna már az italát, hacsak nem találta ki, hogy Arisu várt valakire, jelen esetben rám, és akkor úgy gondolta, majd kihozza akkor, ha jelen esetben én már döntöttem. Mondjuk már eliszkolt, mire én ezt végiggondoltam, én meg amúgy is csapongok, és a Hugi nem győzi tekergetni a szálakat, hogy mégpedig figyeljek oda, mert most igenis fontos beszélgetés lesz, mert ő nagyon akarja az új íjat, mert ő hiszi, hogy akkor majd én is jobban fogom magam érezni, és nem fogok mindig az Anatra gondolni. És ugye már bőven ideje volt egy pontnak? ._.
-Ja, tényleg Surprised

De amúgy én előre szólok, én még sosem tárgyaltam, csak beszélgettem. Mondjuk, én azt se tudom, mi a különbség O.o
A Hugi már kezdené, de magamban rászólok, hogy most ne zavarjon össze, ne kelljen kétfelé figyelnem, ha már kimondtam hangosan, akkor már feleljen az Arisu, mondjuk a Hugi morog, hogy ez nem volt jó ötlet, hogy most magabiztosnak és okosnak kell lennem meg tűnnöm, hogy most "magamat is el kell adnom", pedig én nem akarom eladni magam. Én ez vagyok Surprised

Meg hát ez csak egy íj, nem igaz?
~De, igaz. De nekem tényleg nagyon kell. Hogy is szoktad csinálni...? *.*~
Bociszemek kanosnyuszi

Oké, megszerzem :3
-Meg egyébként hogy-hogy így eladod? Nem kell már neked? Surprised

by **Arisu** Vas. Ápr. 19 2015, 14:51

Úgy határoztam, hogy a felesleges locsogást elhagyom, mert így sose fogunk a tárgyra térni. Ezért is csak bólintottam a megjegyzésére a nevével kapcsolatban. Különben is, mit érdekelt az engem, hogy az övé mit jelent? Az volt a lényeg, hogy az enyémről tudja, milyen szép a jelentése :3
- Maa, valóban süt rólad, hogy nem tudod a különbséget - nyilvánítottam véleményt, cseppet sem lenézően, csak tárgyilagosan - A tárgyalásnál a felek az érdekeiket egyeztetik. Nekem az az érdekem, hogy eladjam az íjam, neked pedig az, hogy megvedd, de ettől még nem biztos, hogy egyeznek az elképzeléseink, ezért szükséges tárgyalni róla - magyaráztam is el. Mindent a siker érdekében, Saya onee-san pedig örülhet, hogy tündöklő elmém siet a segítségére, ami a kemény üzleti életet illeti. Igaz ilyen értékes tárggyal még én sem kereskedtem, legalábbis ebben a világban az volt. Pedig ha belegondol az ember lánya, két petákot sem ér egy virtuális valami.
- Chigau - ráztam meg a fejem - Nem azért szeretném eladni, mert nem kell, hanem mert túl értékes ahhoz, hogy nálam porosodjon. Nem is tudnám kihasználni, ami azt illeti ^^" - feleltem kényszeredett mosollyal. Még azt sem tudom, mi az a párbaj, mármint azt tudom, de azt nem, hogy itt hogy működik - Hadd dobjam vissza a kérdést: neked miért van rá szükséged? - érdeklődtem, és örültem, hogy végre sínen van a beszélgetés. Vagyis a tárgyalás. Mert ugye nem ugyanaz a kettő

by **Saya** Hétf. Ápr. 20 2015, 00:15

-Ehhehe ^^;
~Lassan vagy gyorsan fojtsam meg a libát? ~
Milyen libát? Körbenézek, de sehol sem látok libát. O.o
A Hugi csak fejet ráz és fordul vissza a helyére, hogy még a szememben se látszódjon a csillanása, mert hát vannak, akik olyankor rögtön azt hiszik, hogy valaki őrült és szóba sem állnak vele, de nekem most szavak kellenek, nagyon sok. És Arisu-senpai nem is sokára már el is magyarázza, mit is kell pontosan csinálnom, mondjuk picit még ködös, mert hát nem én akarom az íjat főleg, hanem a Hugi, de talán menni fog, jaja :3 Legalábbis én bízom ám magamban, hogy menni fog, elvégre én egy Anat-féle tanítás vagyok o/
-Jól van, akkor kezdhetjük \o/ -bólintok egy nagyot, még a hajam is belemozdul olyan rajzfilmesen, és amíg visszarendezem, addig legalább az Arisu elmondja a saját oldalát. Szóval ez egy nagyon-nagyon értékes íj, értékesebb, mint az én rubintom. Mondjuk ezt ki is találhattam volna már a nevéből, mert nem minden íjnak lehet ilyen szép istennős neve :3 Na meg nem tudná kihasználni, tehát akkor alacsonyabb lehet nálam? O.o Mindegy is, mert már ő kérdez tőlem, én meg picit még hümmögök, csak alig aprócskát, mert a Hugi már löki is meg az elmém egy kicsit, és elkezdek beszélni. Néha még olyan érzés is, mintha nem én szólnék, de ha a Hugi úgy segít, hogy ne lehessen észrevenni, addig nincs baj.
-Így már még inkább értem. Hát, mondjuk én nem vagyok egy szavak embere, de megpróbálom elmagyarázni. -kis levegő, mosoly. -Egy jóideje le akarom cserélni a magamét, de eddig nem találtam jobbat. Nem tudok sokat azon kívül, hogy különleges fegyver különleges bánásmóddal... -itt éreztem, hogy a Hugi blöfföl egy kicsit, de a hangja se rezzen rá Surprised

-..., és épp ezért szeretném megismerni. Nem csak ahhoz, hogy a bosstermekben jobban a csapat hasznára válhassak, hanem hogy a mindennapi életben is hatékonyabban gyakorolhassak egy pontosabb darabbal. Ezen kívül magam sem tudom, miért... de olyan ismerős nekem.
Itt már elég érzelmessé kezdett válni és veszítette a kontrollt, ezért gyorsan pislogtam párat és hagytam, hogy összeszedje magát. Amíg egyszerre beszéltünk, illetőleg ő beszélt, én továbbítottam, a Hugi kezdett végre alakot ölteni, hogy azért akarja az íjat, mert...
... hogy is fogalmazol? O.o
~Szólít. Lehet, hogy nem engem, de ez a fegyver szólít valakit.~

by **Arisu** Hétf. Ápr. 20 2015, 17:46

Mindössze pár mondatig jutott, még csak arra sem volt időm, hogy a kézfejemre támasszam az államat, és úgy hallgassam az indokait, a miértjeit. Amennyire a magam csekélyke tapasztalatával le tudtam szűrni, csupán egy jobb fegyverre vágyott, amivel hatékonyabb és sikeresebb tud lenni. Nem motiválta a dicsőség, vagy csak nem mondta el, hogy büszkévé tenné, ha ezt a fegyvert birtokolhatná. Egyszerű és tiszta céljai voltak.
- Souka... hát, ennél különlegesebb fegyvert nem találsz sehol :3 - feleltem végül, magamban hozzátéve, hogy azt hiszem, mivel az, hogy én úgy tudtam, hogy ennél különlegesebb íj nem létezik ebben a világban, ez még nem jelentette azt, hogy igazam van. Viszont ha el akarom adni, és jó áron akarom eladni, akkor ki kell hangsúlyoznom, hogy különleges, sőt azt, hogy a legkülönlegesebb.
- Mit érne meg számodra egy olyan fegyver, amit soha többé nem kell lecserélned, mert nincs nála jobb, se különlegesebb? - tettem fel a kulcskérdést. Nekem megvoltak a magam elképzelései, hogy mi mindenre van szükségem, az én szempontomból a kérdés az volt, hogy mennyivel többet tudok annál kicsikarni, mint a minimális elvárásaim ettől az üzlettől. Ruhatár, saját lakás, áru, amivel kereskedhetek, és nem utolsó sorban rengeteg tőke, amit megforgathatok, és fialtathatok. Mi az, amit ezekből ő meg tud adni, és mi az, amit majd nekem kell megszereznem? Őszintén szólva semmit, de tényleg semmit nem néztem ki ebből a lányból. Csak reménykedni tudtam benne, hogy nem az időmet rabolja, és valóban komoly érdeklődővel találkoztam.

by **Saya** Szer. Ápr. 22 2015, 00:35

Én valahogy nem is tudom, biztos nem hazudik? Mármint, hogy lehetne különleges, mikor még kisebbek is a statjai, mint az én Rubinomé? Suspect

~Talán mert fejlődő fegyver. Ha felszereled, lehet, hogy a szintedhez méri az erejét és változik. Ez a lány teljesen biztos, hogy alacsonyabb nálad.~
Ööö... mármint szintben vagy magasságban? Surprised

~Szintben. Vagy pedig...~
És a Hugi gondolkodik tovább, de ahhoz tartja magát, hogy neki ez kell, meg nekem is, mert biztos csak jobban járnánk vele, ha pedig mégis csalás, akkor tanulópénz, majd jól megorroljuk egymást és tanulunk belőle, hogy ilyen is van.
~Most kivételesen előny lesz, hogy a leggazdagabb céh tagjai vagyunk :3~
Naa, ne mondj ilyet, én nem akarok nagyon belenyúlni, még akkor se, ha meg van engedve. Mert tudom, oké, ki kéne pucolni, nemrég mondta a Shukaku, hogy adjuk el ami a bankban vannak tárgyak, de most ezért a jó íjért ajánljak fel neki sok ócska akármit? ._.
~Sok ócska akármit, és aranyat, vagy csak az aranyat, na meg a régi íjadat... :] ~
Lenyitottam a menümet hümmögve és elkezdtem kikeresni a saját felszerelésem, közben meg tovább lóbáltam a lábam, meg hát a kérdésre is illik válaszolni:
-Igazából... én amúgy tényleg nem vagyok egy olyan üzletes, szóval most azt mondanám, hogy bármit, de azt is mondom, hogy bármit, amim van :3 -kuncogok a végén és szép kis effekt keretében előhívom a mostani kis piros Rubin Íjamat. -Ezt biztos. El is tudod rakni, el is tudod szerintem adni :3 Aztááááán meeeg...
Nem akarok minden pénzt feltenni rá, mert hát hátha hamarosan kell a többieknek, meg amúgy is vissza fogom fizetni. Meg ott az én keretem is, azt még hozzá tudom rakni pluszba, tehátakkor...
-Megvan! Mondjuk, csak aranyat kérsz, vagy elfogadsz mást is? Surprised

Mert hát én adnám neked, amit szeretnél, de nem tudom, mit szeretnél >,< Mert amúgy ha tárgyak is kellenek, azzal tele vagyunk, megmutathatom, és válogathatsz :3 Mert úgyis lesz zsibvásár, és akkor te ingyen kapod őket, az én izémre... na... szóval számlámra. :3 Ha van olyan, amit szeretnél >_> Meg úgyis fogsz már ismerni, azt is felajánlom, hogy innentől kezdve bármikor, ha kellek neked, csak szólsz és ott fogok teremni \o/
~Tehát lesz egy túlbuzgó szolgája. Marhára örülhet... Te meg nagyon nem vagy észlény, mert ezt elszúrtad ~
Nemis Amúgy is még juthat eszembe valami nekem is :3

by **Arisu** Szer. Ápr. 22 2015, 19:09

Kuncogni kezdtem. Na nem kárörvendően, nem is gúnyosan, egyszerűen egy lányos, csilingelő kuncogást hallattam vidámságomban, és belekortyoltam az üdítőmbe, mivel közben az is megjött, csak annyira belemerültünk a ~~beszélgetésbe~~ tárgyalásba, hogy észre sem vettük. Vagy ő észrevette? Nem számított.
- Helyes válasz :3 Ha valami különlegesre vágysz, és meg akarod kaparintani, kész kell legyél áldozatokat hozni érte. Hosszú távon jobban jársz - bólogattam bölcsen. Néha fel kell áldoznod a tőkéd nagy részét és kockázatot kell vállalnod, ha igazán nagyot akarsz szakítani. A papai tett így, és én is így tettem, és most úgy tűnik, hogy kifizetődik a kockázatvállalásom.
- Ez lenne a régi íjad, onee-san? - kérdeztem, és közelebbről is megnéztem. Felpattintottam a leírását, ami meg is jelent egy kis panelen. Egy kevéssel jobb, mint Artemis. Szép íj volt, de persze nyomába se érhet az enyémnek ˇ^ˇ
- Elfogadok tárgyakat~desu, sőt, szeretnék azokat is bevonni az üzletbe, nem csak aranyat - bólintottam - Szívesen megnézném azt a listát~desu. Hálás vagyok~desu, hogy ilyen készséges vagy, értékelem~desu, hogy ilyen sok mindent megtennél az üzletért cserébe - mosolyogtam. Nagyon-nagyon készségesnek tűnt, ami engem még jobban feldobott, mert éreztem, hogy ami nálam van, annak tényleg van értéke és egyesek sok-sok mindent képesek lennének megtenni érte. És emiatt egy kicsit féltem is, mert abba a sok mindenbe csúnya dolgokat is beletartozhatnak pale

De éppen ezért voltam óvatos :3

by Ajánlott tartalom