Re: Twister Biliárd és Póker Club

by **Kusumi Ayani** Csüt. Nov. 05 2015, 18:28

25. boss megbeszélés

Ismételten kihirdettem egy Twisteres gyűlést, inkább elővigyázatosságból, mint időhúzásból. Tényleg jelentős veszteségekre számítanék, hogyha csak így hopp nekimennénk lesz, ami lesz alapon, így mindenképp szükség van egy ilyen gyűlésre. Délután háromra adtam meg a gyűlés idejét, és kivételesen nyíltan közöltem a gyűlés idejét, hogy bárki eljöhessen, aki akar. Végül, ha az idő elmúlt felállok és végigmérem az ittlevők (ha jött persze valaki Rolling Eyes

, ha nem akkor 4 körül távozok)
- Üdv mindenki. Gondolom már páran tudják, hogy én fogom szervezni a 25 bossharcot. Nyugalom, nem tervezek parancsok is lenni, tudom, hogy nem vagyok valami stratéga. E téren szeretném majd megkérni Hinarit, vagy Mirit, hogy vállalják, majd el ezt a szerepet. Szívesen megadnám másnak is a lehetőséget, de sajnos most egy elég kemény boss előtt állunk szembe. Mindenkitől kérem, hogy aki jönni akar mindenképp készüljön fel arra, hogy kieshet bármikor. Nos de nem húzom tovább az időt - az inventorimból egy nagyobbacska dossziét varázsolok elő, melybe sok-sok lapocska van, melyet végül az asztalra dobok - Ezek a bossinfók, aki akarja nyugodtan átfuthatja, de a lényeget elmondhatom. A színesítő információkat röviden: Kétfejű, mindig morgó lény, akinek a fegyvere egy fejsze. Most jöjjenek a statok. Három statról van információm. A gyorsasága 36, a speciális pontjai 19, az ereje pedig 30. Ez annyira talán még nem is vészes, de sajnos most jöjjön egy két taktika. Ez egy nagyméretű boss, mely két célpontot is képes legyen ütni. Az elsődleges célpontját körönként, a másodlagost két körönként üti. Az én információim ennyit mutatnak, de még egy dolog hátra van. Az információban még az is kiderül, hogy ez egy különlegesen nehéz besorolású boss, mely minden 25. szinten található. Azaz... számíthatunk rá, hogy közel olyan, ha nem még nehezebb lesz, mint annak idején a 10. boss. - végül sóhajtok és körbenézek - Jut eszembe. Kétszer kaptam meg a 36-as gyorsaságot, két külön infóban, mint stat, remélhetőleg ez csak a pech a részemről, és nem azt, hogy több fázisú bossal állunk szembe. Nos. Rajtam kívül tudott még szerezni valaki még információt? - nézek a papírokra, ám ekkor szemet szúr még valami - Jaj majdnem elfelejtettem. A bossnak több Ütése is van. És ezt ne szó szerint vegyétek. Szimplán az Információban az állt, hogy az első ütése féle lehet. Ha fejsze, akkor -50% kapott gyógyítás, ha pedig ököl -50% kiosztott sebzés. Azt nem tudom hogy a célpontnak, vagy a bossnak, de azért óvatosan csak.

Dokumentumban:

by **Shukaku** Pént. Nov. 06 2015, 05:59

-Nyilvános megbeszélés? Ilyen sem volt még...
-A frontosok nem fognak örülni, hogy mindenbe beleütöd az orrodat.
-Nem baj! A népnek joga van tudni az ilyesmiről, hiszen sokan ki akarnak jutni... szerintük.
Az utolsó szóról csak úgy sütött a gúny, ám a lány arcán már nem látszott ez, amikor belépett a klubba. Szokásos kék ruháját most hivatalosabbra cserélte, és fejébe nyomta a fedorát is a press felirattal. Készült jegyzetfüzettel, Fotó és Hangrögzítő Kristályokkal... minden megvolt ahhoz, hogy tudósíthasson. Intett a jelenlévőknek, köszöntek, helyet foglaltak, majd a lány meg is kezdte a jegyzetelést akkor is, ha senki nem szólt egy mukkot sem.

by **Cearso** Pént. Dec. 18 2015, 21:35

NYilvános megbeszélés. Ha egyszer már a frontosok közt járok, akkor ezekre a dolgokra is el kell járnom. Shu jelenléte egy picit meglepett, de nem teljesen, hisz teljesen nyílt megbeszélésnek lett meghírdetve a dolog, és egyre többször üti bele a lány olyanba az orrát, ami nem igazán vonatkozik rá. Közvetve talán, de közvetlenül... Rolling Eyes

Annyi köze van Shunak a bossharcokhoz, mint amennyire megbíztam eddig akármelyik parancsnokban..

-Nos, ez az utolsó dolog rengeteg dolgot felvet. Amiket mindenképpen meg kéne figyelni az első próbán, ha esetleg nem nekünk kedvezően alakulnának a dolgok. -50% sebzés, vagy -50% gyógyítás. Vajon egyszer így üt, egyszer pedig úgy, vagy teljesen random, hogy mikor melyiket üti. Ezek vajon állandó debuffok, az első érvényes használatkor leeső minuszok, vagy esetleg csak ideiglenesek, és bizonyos idő után automatikusan leesnek, bár van egy olyan érzésem, hogy nincs akkora szerencsénk, és a legelső eset valósul meg. Ami nagyon megnehezítené mind a healerek, mind a damage dealerek dolgát. Főleg azon oknál fogva, hogy itt egy extrém bossról van. Tehát szerintem az automatikusan sebző hatások, mint például a mellvértek visszasebzése nagyon fel fog értékelödni ez alatt a küzdelem alatt. Vagy azok az itemek vagy képességek, amik nem közvetlen gyógyítással növelik meg a sebzéstürést, mint például a vasbőr poti.
És nem tudom, hogy mennyire hírértékű, de az általam megszerzett információmban az szerepelt, hogy az első boss egy óriás. Nem tudom, hogy ez mennyire feltételezi újabb bossok létezését, de ha nyelvtanilag is helyes a mondat, akkor van második boss is legalább. Az én véleményem szerint.

by **Akito** Vas. Dec. 27 2015, 19:29

Mint mindenkihez, hozzám is eljutnak az ilyen-olyan hírek, pletykák. Az már más kérdés, hogy általában nem érdekel, de a frontról rendszeresen rossz híreket hallok csak. Ennek az oka tán az lehet, hogy a bossok egyre erősebbek az ott harcoló playerek pedig „elfogynak” . Ez csak feltételezés, de kíváncsivá tett a közzé tett hír, miszerint boss megbeszélés lesz Twister Biliárd és Póker Club- ban. Általában ezek maguk közt szervezkednek, nem tárják nagyvilág elé gyengeségüket, már csak azért sem, mert ha ők elbuknak, akkor mindenki más is. Érdekes dolgokat hallhatok azon a megbeszélésen.
A megjelenek a klubban tehát magam is, szótlanul érkezem meg és elvonulok az egyik sarokban lévő asztalhoz, rendelek egy kávét és hegyezem a fülem. Az eddig elhangzottak alapján rettentően erős bossal van dolguk, amitől tartanak egy kissé. Ez számomra érdekes, mert az ismert értékek alapján nem tűnik olyan rémesnek. Erősnek erős, de nem annyira embert próbáló, de talán több infó jobban rávilágít a bos igazi erejére, ezért várok még egy keveset.

by **Tachibana Makoto** Csüt. Márc. 31 2016, 21:00

// Blue //

Nem vagyok kifejezetten tehetséges dákóval a kezemben. Tisztában vagyok a játék fizikájával, és a kézügyességem miatt sem hiszem, hogy panaszkodnom kellene, azonban ennek ellenére hiányzott valami ahhoz, hogy felülemelkedjek az átlagos játékosokon. Én ezt a valamit definiálom tehetségként: a képesség, amivel ösztönösen ráérzek az adott dolog esszenciájára. Ami a biliárdot illeti, ennek a kompetenciának nem voltam birtokában. Bizonyos játékok esetében viszont igen, és egy-egy fél pillantás erejéig figyelemmel is követtem az egyiket, egy kártyapartit, ahová úgy terveztem, hogy ha találok magamnak kifosztható játékost, akkor beszállok. Most azonban golyókat lökdöstem... vagyis próbáltam. Hogy inkább több, mint kevesebb sikerrel, azt csak egy dolognak köszönhettem, a csalásnak :] Nem riadtam vissza tőle, a szabályokat épp azért alkotják, hogy megszegjék őket, számomra pedig adottak voltak a trükkök, amiket például bűvész jártasságomat maximálisan kihasználva a javamra tudtam fordítani. Sokan biztos azt mondanák, hogy nem csalnak, csak feszegetik a határokat, vagy valami ilyesmi... Ám ez csak önámítás, és menekülés az igazság elől. Én teljes mértékben elfogadom, hogy nem a szabályok szerint játszom, tudatában vagyok, hogy másképp nem tudnék nyereséges lenni egy ilyen játékban. Egy-egy golyó észrevétlen áthelyezése, vagy a lökések manipulálása olyasmi, amit egy átlagos játékos nem szúr ki, ha ügyesen csinálom, olyanokkal pedig nyilvánvalóan nem kezdek, akikről lerí, hogy dörzsölt fickók, és láttak már ezt-azt.
Persze egy ilyen helyen különösebben nagy pénzeket nem lehet leakasztani. Ez nem egy Silver Night vagy egy Karmazsin Selyemlepel, ez a hely hozzájuk képest gyerekeknek való méret, viszont megvan a maga varázsa ennek is. Sokkal könnyedebb és jobb a hangulat, nem olyan nyomasztó és sötét. Márpedig nekem most szükségem volt egy olyan helyre, ami kizökkent egy kicsit. Éreztem, hogy nem vagyok teljesen rendben, egy bizonyos esemény óta... hogy is mondjam... szórakozott vagyok. Nem vagyok ott teljesen fejben, ahol esetleg lennem kéne, hibákat követek el, figyelmetlen vagyok. Itt, ma is volt már olyan pillanat, amikor óvatlan voltam, és csak a szerencsének köszönhettem, hogy nem buktam le, de immár a harmadik kihívómat is zsebre tettem, és egy bájos vigyorral vettem át tőle a fogadásunk tárgyát jelképező apró erszényt. Jöhet a következő? Vagy inkább nézzek más elfoglaltság után?

by **Blue-Eyes** Csüt. Márc. 31 2016, 21:20

//Tachi//

Nem is tudom, mi ütött belém, mikor betévedtem ide. Talán csak egy kis szórakozásra vágytam, mint oly sokan, kik itt, vagy hasonló helyen kötnek ki. A szórakozás alatt én nem pont a kártyázást értem. Sosem volt akkora szerencsém, hogy be merjek ilyesmit vállalni, ráadásul annyira ütődött sem vagyok, hogy leálljak a sok trükközővel fogadni. Még csak az kellene, a végén még adósságba is hajtanám magam. Túl könnyen sikerülne. Jobb híján tehát az italozás mellett döntök. Egy kupa sör mellett helyet foglalok egy eldugottabb sarokban, ami végül nem egy eldugott sarok lett, hanem egy asztal a helyi játékszerektől nem is messze. Ennek a közelségnek köszönhetem, hogy végignézek három megalázó vereséget, ami egy többnyire tehetségtelen balek nyereségével zárul. Emiatt talán nem is hívhatom őt tehetségtelennek, hiszen meglepően ügyesen teszi, amit tesz. Még egy ok, hogy ne kezdjek fogadásokba, még ha a való világban egész jónak tartottak ebben a sportágban. A baki viszont ott van, hogy a való világban. Ezen a létsíkon fogalmam sincs, hogy mennyire lennék sikeres, éppen ezért nem is nagyon szeretném kipróbálni. Talán csak ha nem lát majd senki.
- Csodálkoznék, ha akadna még valaki, aki ennyi csalást látva ki mer hívni - motyogom egyszer csak magam elé, miután újabbat kortyoltam sörömből, lesve miként kullog el a harmadik vesztes, majd a győztesre is vetve egy pillantást.
Sosem rajongtam a csalókért. Inkább veszítsek tisztességesen, mint győzzek úgy, hogy valójában nem vagyok több egy jól csaló vesztesnél. Ez persze csak itt igaz. Végül minden bizonnyal átformálták volna a véleményemet, amint sikerül eljutni a tervezett iskolámba. Ott már mindegy lett volna mit teszünk, amíg betudjuk a haza védelmének, legyen az bármily mocskos tett. Úgyis kikerült volna egy bűnbak a tömegből, vagy egyszerűen elsikálták volna az egészet. Ehhez még kellett volna néhány év, amit minden bizonnyal nem lesz alkalmam megélni, de hát... Ez van. Még mindig azt mondom, hogy talán jobban jártam így.

by **Tachibana Makoto** Pént. Ápr. 01 2016, 15:29

Tekintetbe véve, hogy ez volt a harmadik sikerem, azt hiszem most jött el az a pont, amikor már senki sem hiszi el, hogy csak szerencsém van. A tudás, amit mutattam, olyasmi volt, amire egy átlagos játékos rávágná a fenti feltételezést, és csak azért is megpróbál kihívni, hogy megmutassa, ő ennél simán jobb. Voltaképpen ez akkor lenne igazán zseniális, ha direkt csinálnám, és hitetném el mindenkivel, hogy igazából béna vagyok, pedig valójában pontosan tudom mit csinálok. Nos, ami ezt a játékot illeti, ennyire nem voltam "pro", én valóban ennyit tudtam, de aki végig figyelt, az biztosan gyanakodni kezdett már. És ahogy körbenéztem, szinte csak félrepillantásokkal találkoztam, ami alapot is adott a gyanúmnak. Ezek szerint ebben ennyi volt :]
Ha nem lett volna az a motyogás, akkor valószínűleg a kártyázók felé fordulok, de a szőke lány már korábban is felkeltette a figyelmemet. Nyilván, kiét ne keltette volna fel egy olyan helyen, ahol a népesség 90%-át férfiak alkotják, és a domináns hajszín a sötét? Kaukázusi arcberendezése alapján valódinak ítéltem meg a hajszínét, talán amerikai lehet, vagy valamilyen észak-európai országból jöhetett, bár a bőre nem volt annyira sápadt, hogy mondjuk skandináv legyen. Lényegtelen, a fontos az volt, hogy különleges látványt jelentett, és megadta a lehetőséget számomra, hogy kezdeményezzek az irányában. Ő valószínűleg ennek nem volt tudatában, de egy magas szintű hallgatózásnak elég sok haszna van :]
- Ezek szerint senkinek sincs bátorsága kihívni engem, nahát-nahát... Nincs mit tenni ez esetben :] - mosolyodtam el, miután fennhangon megtettem a kijelentésem - Viszont úgy láttam, a szép hölgyet ott érdekli a játék - néztem rá az ismeretlen szőkére - Kegyed nem szeretne a kihívó szerepében tetszelegni? Természetesen tét nélkül, nem szokásom szép kisasszonyokat megrövidíteni - ajánlottam fel, hátha a puszta szórakozás és az invitálás cselekvésre ösztönzi.

by **Blue-Eyes** Pént. Ápr. 01 2016, 15:54

//Tachi//

Azt hiszem, nem gondoltam át eléggé korábbi motyogásomat. Tartalmát nagyon is, azzal nem volt gond, csakhogy mindezt ki is mondtam, ami lehetőséget adott arra, hogy a játszadozó alak meghallja. Amit kimondanak, meg lehet hallani, így ha valamit titokban akarsz tartani, ne tedd szóvá. Pont ennek szegültem ellen, még ha szó sincs arról, hogy titkolni szeretném iménti véleményemet. Az hallja, aki csak hallhatja, mégis, jobb szerettem volna, ha egyetlen fickó figyelmen kívül hagyja megjegyzésem. Esélytelen. Még szép, hogy nem hagyja figyelmen kívül. Mégis melyik csaló hagyná? Erre azonnal engem szemel ki, fennhangon híresztelve saját megállapítását, mi szerint érdekel a játék.
- Rosszul láttad - közlöm vele szárazon.
Korsóm ajkaimhoz emelem, hogy igyak néhány kortyot a benne habzó sörből. A hideg kortyok fagyos nyomot hagynak torkomon, éreztetve továbbra is ízüket, mi nosztalgiával áraszt el. Kellemes emlékeket idéz, miket szívesen őrzök magamban. Furcsa, hogy bár úgy vélem, jobb nekem ebben a világban, mint a valóságban, hiányoznak bizonyos dolgok, bizonyos személyek, csakhogy ez utóbbin nem lehet segíteni. Akkor sem, ha kijutok innen. Egyedül csak a sereg segítene, oda azonban nem valószínű, hogy eljutok. Most már szinte lehetetlennek tűnik. Azzal kell boldogulnom, amim van és ott, ahol lehetőségem van rá. Az pedig én magam vagyok, a képességeim és ez a virtuális világ. Se több, se kevesebb. Esetenként még egy-egy társ, azok azonban gyorsan cserélődnek.
- Nem szokásom csalókkal játszani - vezetem pillantásom még egyszer a srácra.
Vélhetően egy újabb ázsiai, amin már meg sem tudok lepődni, s lassan hozzá is szokom. Nem mondanám, hogy kimondottan a fajtájukkal van bajom. Csupán egyetlen egy japán van, akit nem szívlelek igazán. Vagy talán több is, de egy miatt kerültem abba a helyzetbe, amibe. Ha ő nincs, talán itt sem kötök ki és most Németországban tengetném mindennapjaimat, a Tábornok mellett. Érte sem rajongok különösképpen. Azért egyezett bele, hogy elintézi a felvételimet, mert a bátyámból már nem tudott magasabb rangú tisztet faragni, én pedig önként jelentkeztem. Ennyi az egész, semmi több. Na meg talán azért, mert nem hasonlítok túlzottan ázsiai apámra. Ennyi azonban elég is ebből, elvégre most nem velük kell foglalkoznom. Igazából jobbára senkivel sem kell, csak a sörömmel, és ez szerencse. Hamarosan rendelek is mellé még egy korsóval. Nem vagyok egy nagy ivó, de ennyi még nem fog megártani, még egy ilyen helyen sem.

by **Tachibana Makoto** Pént. Ápr. 01 2016, 16:29

Közvetlen stílus. Nem mintha bánnám a formalitások elhagyását, én egyébként sem ragaszkodtam hozzájuk túlságosan. Mesterkéltek voltak és olyan elvekre épültek, melyekkel nagyrészt nem értettem egyet. Attól még, hogy valaki idősebb vagy tapasztaltabb, esetleg magasabb rangú, még nem feltétlenül érdemli meg a tiszteletet, és vica versa: a megbecsülés kijárhat annak is, aki a szokások alapján nem kaphatná meg. Egy külföldinek pedig még mi, japánok is elnézzük, ha nem megfelelően használja a nyelvünket, én pedig különösen.
A hűvös reakció sokkal jobban bántott, kicsalt belőlem egy alig látható fejcsóválást is. Sört fogyaszt vajon? Nem kifejezetten nőies ital, de illik a hozzáállásához. Valahogy a különféle italok szeretnek bizonyos attitűdökhöz vonzódni. A bor a finom úrihölgyekhez és a sznobokhoz, a sör pedig a tomboyokhoz és a szögesdrót lelkű nőkhöz.
- Nahát... azt még lenyelem, hogy a szememmel bajok vannak, de hogy még csalok is? - méltatlankodtam, majd otthagytam az asztalt, és elindultam a lány asztala felé. Távozásom közben lágyan végigsimítottam a posztón. Valahogy úgy, ahogy az ő meztelen hátán tenném :] - Valaki, akit nem érdekel a játék a csalókat se lenne képes kiszúrni, csillagom - közöltem vele, mikor eltűnt az a pár lépés távolság köztünk, és megálltam felette - Mellesleg az igazán jó játékosokat csalással sem lehet legyőzni. Aki olyat mond, mint te, az csak nem elég jó és fél a vereségtől :] - provokáltam kicsit, szemtelen félvigyorra húzva vékony ajkaim, miközben megkerültem a székét, és pont úgy, ahogy az előbb az asztalon, most a vállán simítottam végig.

by **Blue-Eyes** Pént. Ápr. 01 2016, 16:57

Tagadja, hát persze, hogy tagadja. Miért is ne tenne másként? Ez még nem is lenne baj, ha nem engem fárasztana mindezzel. Ma valahogy nincs kedvem az efféle alakokhoz, mégis vagyok olyan marha, hogy elviseljem. Már csak azért is, mert semmi kedvem odébb állni egy ilyen ficsúr miatt, aki minden bizonnyal saját győzelmének tudná be távozásom. Ezt az örömöt nem adom meg neki.
- A csalókat legtöbbször elég megnevezni, utána elárulják magukat - jegyzem meg tömören.
Ahogy közeledik, úgy fogy maradék söröm is. Mire ideér, már meg is érkezik a másik, így az utánpótlással nem lesz gond. A megnevezés nincs kedvemre. Pilláim megrezzennek egy pillanatra, utána azonban nyugalmat erőltetek magamra, első korsó söröm maradékának eltüntetésével.
- Aki eleget játszott már életében, az láthatta, hogy inkább volt az egész a kis sajátos bűvészmutatványod, mintsem tényleges tudás - mondom, amint az asztalra kerül a korsó.
Ezt követően elfektetem azt az asztalon és megpörgetem. Szavai nem nagyon hatnak meg. Hallottam én már ehhez hasonló kijelentéseket, nem egyszer. Aki csal az mindig hasonlóval jön. Vagy akárki más, akinek visszautasítom a kihívását. Gyáva vagyok, félek a vereségtől és még hasonlók. Talán órákon át lehetne sorolni.
- Meglehet - tudom le ennyivel, továbbra is a forgó korsót lesve.
Lehet benne valami, nem tagadom. Talán tényleg gyáva vagyok és félek. És akkor mi van? Semmi. Minden esetre, lényegében most vallotta be, hogy csalt. Ezzel az egy provokációval való próbálkozásával. Ha valaki figyel és hallgatja, az rá is jöhet, engem azonban innentől kezdve nem érdekel az ügy. Nem is értem, miért van itt ez a Biliárdbűvész, mikor nyilvánvaló, hogy nem fogok vele leállni játszani. Mikor végigsimít vállamon, egy pillanatra ledermedek. Karom a pörgő korsóért nyúl, úgy, hogy füle épp tenyerembe simuljon, megállítva ezzel többi részét is. Ezt követően újra megpörgetem és figyelem, még csak véletlen sem nézve az előbb engem érintőre.
- Akármit is akarsz, az előbb már épp eléggé bizonyítottad, hogy csaltál - jegyzem meg, remélve, hogy odébb áll - Van még valami?
Úgy tűnik, még egy japánnal lesznek gondjaim, ezúttal azonban itt, ebben a játékban. Nem is értem, miért ne tudok tőlük megszabadulni. Csak az abnormálisaktól. A normálisabbak maradhatnak.

by **Tachibana Makoto** Pént. Ápr. 01 2016, 17:36

Könnyedén megállapítottam, hogy a jelenlétem zavarja. Igaz ehhez nem kellett nagy tudás, nem kellett éreznem azt, ahogy megdermed egy pillanatra, ahogy megérintem, sem az arca rezdülését nem kellett látnom, ahogy ráakasztottam azt a megnevezést. Minden normális nőben felkeltené a fenyegetettség érzését az, amit tettem. A kérdés csak az volt, hogy reagál rá. Van, aki magához öleli ezt az érzést, látja a kalandot benne. Vágyik az izgalomra, ezért ellenáll, vagy egyenesen befogadja a veszélyérzetet. Van, aki nem tudja elviselni és menekülni próbál így vagy úgy. Lesüti a szemét, összehúzza magát, esetleg kicsit bátrabban és nyíltabban elutasítja, szóban vagy akár tettben is, melynek a végső formája a zavarodott távozás. És persze van, amikor sehogy se reagál, nem nyilvánítja ki se tetszését, se ellentetszését. Nem meri, vagy nem akarja. Én az ő esetében az utóbbira "tippeltem", ha szabad ilyen csúnyán fogalmaznom. Szűkszavú, határozott kiállású nő volt, erős, karakán kisugárzással, akiről lepattan az ilyesmi. Meg normál esetben a magamfajta fickók is.
- Egyre jobban érdekel, mennyi tudás rejtőzik a kis kacsóidban. Biztos nem kívánsz helyretenni? :] - kérdeztem, elvégre minden nőnek meg kell adni az esélyt, hogy kétszer mondjon nemet - Ha akarnék, se tudnék ellened csalni, hiszen ismered a trükkjeimet, nemde? :] - tettem hozzá egy meggyőző mosollyal - Ha így is nemet mondasz, attól tartok, hogy más közös elfoglaltságot kell ajánlanod - adtam végül egyfajta egérutat, aztán már vártam is a vérfagyasztó kérdést, hogy ugyan miért kéne nekünk kettőnknek bármilyen közös elfoglaltság? :]

by **Blue-Eyes** Pént. Ápr. 01 2016, 18:17

Azt, hogy mennyi tudás rejtőzik a kezeimben, eszem ágában sincs neki megmutatni, ehhez pedig tartom is magam. Nem azért vagyok ma itt, hogy ilyesmivel üssem el az időt. Csak meg akartam inni néhány sört, hazamenni és lefeküdni, erre itt van ez... Most sóhajtanék egyet, ha lenne értelme, attól azonban nem lesz jobb a helyzet.
- Nem, nem kívánlak helyretenni - élek szóhasználatával.
Még mindig tudja folytatni. Újra és újra kóstolgat, mintha nem jött volna rá már így is, hogy ezzel nem megy semmire. Ahhoz még túl nyugodt vagyok, melyben segítségemre van a sör is. Na meg rájöttem már, hogy nincs értelme az értelmetlen fitogtatásoknak. A legtöbb értelemben nincs. Itt meg még az sem lenne biztos, hogy sikerrel járnék ilyen téren, hiszen ennek a világnak a rendszerével még nem játszottam.
- Úgy vélem, közel sem az összeset - jegyzem meg, trükkjei ismeretére, figyelmen kívül hagyva újabb mosolyát, mit hiába mutogat, ha figyelmem jobban leköti az asztalon pörgő söröskorsó.
Saját figyelmem elterelésében mindig is jó voltam. Ez nagyban hozzájárult az életben való boldogulásomhoz és a dolgok úgy ahogy vannak elfogadásához. Az újabb felvetésen nevetnem kell. Elfojtom a feltörekvő kacajt, így csak egy apró mosoly jelenik meg helyén. Új korsó sörömet alaposan meghúzom az összehordott ostobaságok örömére, majd az asztalra tétele után újra a pörgő üresért nyúlok, hogy ugyanúgy megállítsam, mint korábban, ezúttal azonban nem pörgetem meg újra, hanem talpával lefelé az asztalra helyezem.
- Nem kell. Egyetlen olyan elfoglaltság sincs, amit közösen csinálhatnánk - magyarázom meg neki, mielőtt bármit is félreértene.
Félő, hogy annyiból, hogy "Nem kell", azt hallaná ki, hogy leállok vele játszadozni, vagy hogy már van is ötletem. Jobb volt ténylegesen tisztázni a helyzetet, már ha eljut tudatáig mindaz, amit mondtam.

by **Tachibana Makoto** Pént. Ápr. 01 2016, 18:48

Kuncogásra késztetett a nyers, merev elutasítás, amit kaptam tőle. Ha nagyon akar, már rég otthagyhatott volna, mégis vívja a látszólagos szélmalomharcot velem és a kommunikációs kísérleteimmel. Mindenesetre azt igazán sajnáltam, hogy nem láthatom játszani, elvégre nem csak a tudására voltam kíváncsi. Van abban valami nagyon szexis, hogy ha egy lány biliárdozik, és noha így fogalmazok, igazán nem egy nagy rejtély, hogy miért is szeretjük mi, férfiak, ha a gyengébbik nem ütőt fog a kezébe. De ha nem, hát nem, nincs mit tenni a második nem után :]
- Attól tartok, hogy már elkéstél ezzel a kijelentéssel, hiszen szóba elegyedtél velem - jegyeztem meg, majd különösebben nem zavartatva magam egyszerűen leültem a lány mellé, gyakorlatilag kikényszerítve azt, hogy a látóterébe kerüljek - Árulj el nekem valamit - szólaltam meg újra, akár továbbra is mereven bámulja az italát, erősen kényszerítve magát rá, hogy még véletlenül se nézzen rám, akár sikerült kicsikarnom a tettemmel egy pillantást.
- Ezt a fagyos hozzáállást külön nekem tartogattad, vagy minden honfitársadra jellemző? Apropó, honnan is jöttél? :] - kezdeményeztem valamiféle beszélgetést, ha már a közös szórakozást ilyen nyersen elutasította. Na nem mintha arra számítottam volna, hogy most nekiáll csevegni velem, de előbb-utóbb rájön, hogy nagyjából két választása van: vagy megadja magát, és félreteszi a makacsságát, vagy pedig faképnél hagy. Igaz utóbbinak már nem sok értelme lett volna, amikor ezer és egy lehetősége volt rá eddig is. Marad tehát az előbbi, hacsak nem kívánja ugyanezt a rendkívül hűvös modort fenntartani az este hátralévő részében. Engem nem zavart volna, de mindenképp sajnálnám, ha nem láthatnám a mosolyát :]

by **Blue-Eyes** Pént. Ápr. 01 2016, 19:11

Attól tartok, igaza van. Most már szinte biztos, hogy nem rázom le, bár igyekszem azért próbálkozni, hátha sikerül. Vagy talán nem is kellene próbálkoznom, ki tudja? Minél hamarabb túlesek ezen az egészen, annál jobb. Előre hajolva az asztalra könyökölök, állam megtámasztva kezemmel, mikor mellém ül. Pillantásom még mindig sörömön nyugszik, ez azonban már csak megszokás. Közelebb is húzom magamhoz a korsót, majd elhagyva azt ujjaimmal, egyszerűen az asztallapra fektetem szabad kezem.
- Kitartó vagy - jegyzem meg, ez azonban nem egy rossz tulajdonság.
Idegesítő, az tény. Olykor nagyon is, mégis, nem árt, ha valaki kitartó. Ha nem lennének ilyen emberek, mi sem juthatnánk ki. Idővel mindenki belenyugodhatna abba, hogy itt él addig, ameddig, majd szépen csendben meghalna, felhagyva bármiféle harccal a békés lét reményében. Vagy csak kisebb szinteken öldökölnének, ezzel azonban ellehetetlenítenék a később csatlakozókat. Nekem sem volt egyszerű eljutnom eddig, és még messze nem vagyok az előttem járók nyomaiban.
- Azt hiszem rendesen kifejeztem, hogy nem szeretem a csalókat. Minden bizonnyal ezért vagyok veled ilyen kedves - felelem - Azt pedig nem kell tudnod, hogy honnan jöttem - teszem hozzá, ezzel válaszolva második kérdésére is.
Most már mindenre feleltem, amit akart, a magam módján. Többet nem is fog kapni, csak efféle megjegyzéseket, elvégre nem vagyok az a fajta, aki mindent kikotyog magáról, valahányszor kérdezik. Őszinte vagyok, de az nem jelenti azt, hogy mindent elmondok.
- Mielőtt kérdezel, talán neked kellene mesélned valamit, nem? - kérdem, egy pillanatra rá sandítva kékségeimmel.
Ezzel talán elérkeztem arra a pontra, mikortól is lefoglalja majd saját magát az önajnározással, vagy hasonlóval. Csak annyi időre van szükségem, amíg végzek az italommal és már itt sem vagyok. Ennek örömére kortyolok is egyet a kellemesen hűs nedűből. Majd még egyet. Nem tehetek róla, itatja magát, most, amikor ilyen jól esik.

by **Tachibana Makoto** Pént. Ápr. 01 2016, 19:55

- Vannak dolgok, amikért meg kell dolgozni. Úgy látom te pont az a típus vagy, aki próbára teszi a kitartásom :] - feleltem a kurta megjegyzésére, ami véleményem szerint abból fakadt, hogy már nem tudott megfelelően visszavágni. Általában akkor jönnek elő ezek az... előzmény nélküli, váratlan közbevetések. Jelen esetben vehettem elismerésnek is a részéről, hogy ennyi érzéketlen elutasítás után még mindig itt vagyok, és keresem rajta a fogást. Valamilyen szempontból meg is találtam.
- Tisztességesen is tudok játszani, de abban nincs semmi szórakoztató. Akár nyerek, akár veszítek, a szabályok egyszerű követése nem csempész elég izgalmat a játékba - fejtettem ki, és miközben ő megtámaszkodott az asztalon, én kényelmesen hátradőltem a székben - Viszont nem mosdatni kívánom magam. Amit teszek, azért vállalom a felelősséget, így elfogadom, ha ezzel nem nyerem el a szimpátiádat. Ugyanakkor kár lenne emiatt teljes mértékben elutasítanod engem. Te is egy pokróc nőnek tűnsz, de hiszem, hogy rejtőzik a hűvös arckifejezés mögött egy szép mosoly is :] - mondtam az eddigiekhez képest szokatlanul kedves, lágy tónussal. Mármint most nem voltam olyan tenyérbemászó és mézes-mázas, mint általában :]
- Nem hiszem, hogy különösebben érdekelne téged, amit mondanék magamról. Egyik füleden be, másikon ki, addig is azt hiszem, hogy milyen jót beszélgetünk, ugye? :] - vigyorodtam el most cinikusan - Viszont azt hiszem valamivel mégis csak tartozom, ezért pedig elnézésedet kérem. Tachi vagyok, örvendek :] - mutatkoztam be, már csak azért is, hogy kénytelen legyen viszonozni a gesztust. Az már kifejezett taplóság lett volna, ha nem osztja meg velem ő is a nevét, különösen azután, amit az imént mondott.

by **Blue-Eyes** Szomb. Ápr. 02 2016, 09:15

- Talán fogalmazhattam volna jobban is. Mondhattam volna azt is, hogy idegesítő - jegyzem meg feleletére.
Véleményem szerint, itt mindkettőnk kitartása tesztelve van. Én azért küzdök magammal, hogy itt tudjak maradni ebben a székben, akkor is, ha tovább marad ez az alak a kelleténél, ő meg... Fogalmam sincs, miért töri magát ennyire. Fél füllel végighallgatom a kis okfejtését, amivel még mindig nem tudok egyetérteni, bár valószínűleg azért, mert képtelen vagyok a csalásra. Ha tudnék, vagy akarnék, minden bizonnyal másként látnám a dolgokat.
- Ha ennyire szeretsz csalni, miért nem ebben méred össze az erőd másokkal? Egy "Melyikőtök tud jobban csalni?" versenyen. Akit észrevesznek, az veszít - kérdem, bár nem is értem, hogy miért, hiszen ezzel minden bizonnyal csak elhúzom itt tartózkodásának idejét.
Következő szavai egy picit meglepnek. Állam lecsúszik tenyeremről, miközben felkapom fejem, hogy úgy nézzek az engem szokatlan jelzővel illető egyedre.
- Pokróc? Ezt sem mondta még rám senki - állapítom meg, nyugalmat erőltetve rövid időre meglepettnek tetsző ábrázatomra.
Állam visszatámasztom kezemre, remélve, hogy az képes lesz még tartani egy darabig fejemet. Nincs kedvem ilyesmivel terhelni most nyakam, főleg, hogy így közelebb tudhatom magamhoz a sört, mi így készségesen takarja kilátásom legjavát. Felvetődik bennem a kérdés, hogy ha megkapná az áhított mosolyát, akkor vajon tovább állna-e? Valószínűleg nem, éppen ezért nem is töröm magam rajta. Az egyébként is jön magától, már amikor jön. Nem túl sűrűn, de azért előfordul. Addig pedig kénytelen beérni nyugodttá vált ábrázatommal, amivel néha még rá is képes vagyok rá nézni, főleg, mikor átlát kis tervemen.
- Többet kellett volna gyakorolnom a hazudozást - elmélkedem, észre sem véve, hogy mindezt ki is mondtam.
Tény, hogy gyakorolhattam volna, akkor talán tényleg elkezd magáról mesélni, előidézve azt, amire maga is rájött, hogy szándékomban állt. Ez azonban nem jött be. Szemfülesebb, mint hinné az ember, vagy már van benne elegendő gyakorlata, amin nem is csodálkoznék. Bemutatkozását hallva, már tudom, hogy nincs mit tenni, kénytelen vagyok én is megtenni, elvégre nem bunkónak neveltek, még ha sokszor kedvetlenül is állok a dolgokhoz, mint például a vele való társalgáshoz. Ez azonban talán még hasznomra is lehet. Rávilágíthat olyan hibáimra, amire mások képtelenek, mint például arra, hogy nem tudok jól hazudni. Ez van. Bár ezt már Miria is elmondta néhányszor, képes vagyok elfelejteni, vagy azt hinni, hogy fejlődtem benne.
- A nevem Blue-Eyes. Özvegy vagyok, egy Miria nevű lány volt a férjem, és ha itt maradsz továbbra is, kelleni fog még egy sör - mondom, kíváncsian várva, hogy erre mit nyilatkozik, miközben alaposan meghúzom jelenleg megkezdett italomat.
Szükségem volt rá. Magam sem hiszem el, hogy mindezt elmondtam Tachinak, elvégre amióta meghalt, nem mondtam el senkinek. Addig vicces volt, most azonban... Egyszerűen kicsúszott. Talán azért, mert habár előnye is van ennek a társalgásnak, nem akarom, hogy túl sok gyengémre rávilágítson. Valahol reménykedem benne, hogy ez megadja neki a váratlan kegyelemdöfést. Szavaimban nincs hazugság, arra rájöhet. Amit mondtam, mind igaz volt, még ha elsőre viccnek is tűnhet, vagy kétségbeesett elűzési kísérletnek. Erre abból is következtethet, hogy amint elmondtam, meghúztam a sörömet. Vagy abból, hogy azóta is a korsót bámulom.

by **Tachibana Makoto** Vas. Ápr. 03 2016, 14:46

Elmosolyodtam. Ez is tipikus volt, rájött, hogy valami olyasmit mondott, amit pozitívan fogadtam, és próbált javítani rajta, csak hogy fenntartsa a látszatot. Valószínűleg mindkét jelzőt komolyan gondolta, de annak van jelentősége, hogy nem az idegesítő mivoltommal kezdte :] Igazán hűvösnek tűnt az irányomba egy külső szemlélő számára, sőt, minden bizonnyal saját maga is próbál tudatosan minél ridegebb lenni, de összességében nincs velem olyan nagy baja, még ha magának be se vallja :]
- Nem tűnsz különösebben idegesnek :] - jegyeztem meg- ...bár tudnék úgy viselkedni, hogy ténylegesen felkapd a vizet, és joggal boríthatnád rám ezt a jelzőt talán néhány másikkal együtt - tettem hozzá szenvtelenül, majd a biliárdasztal felé pillantottam, amit azóta elfoglalt két játékos. Úgy folytattam a mondókámat, hogy végig őket néztem.
- A piros pólós fazon saját dákót hozott. Profinak tűnik, de biztos vagyok benne, hogy preparált eszköz - kommentáltam, majd végül visszanéztem a lányra - Nem léteznek ilyen "versenyek". Minden csaló a lehető legkönnyebb ellenfeleket keresi. Ha egy szélhámos kihív egy másikat, akkor a győzelmében is biztos - osztottam meg vele ezt az apróságot, majd végignéztem, ahogy a férfi szokatlanul nagy erejű kezdőlökése letakarít az asztalról öt golyót is. Ahogy sejtettem :] Egy ilyen ellen az dönt, hogy ki nyeri el a kezdés lehetőségét.
- És azt, hogy gyönyörű szemeid vannak? Azt már sokan, ugye? :] - mosolyodtam el most, hogy a meglepett ábrázatával együtt végre rendesen belenézhettem a tengerkék íriszekbe. Nem feltétlenül a kedvencem volt, de a sápadtszőke haja szépen kiemelte a szeme színét, az összhatás kétségtelenül bájos volt.
- A hazugság is csalás - vetettem oda - De ha javulni szeretnél benne, akkor azt mondd, amit a másik hallani szeretne. Az egészen jól működik - tanácsoltam, és kíváncsian figyeltem innentől kezdve, hogy vajon kipróbálja-e rajtam. Ha előkészíti, és jól időzít, még működhet is :]
- Két sört legyen szíves! - emeltem fel a kezem, és egyben a hangomat is a pultos irányába, majd visszafordultam a lány, azaz Blue-chan felé. Amit mondott, nem tűnt hazugságnak, a mimikája elárulta volna, ha csak ugrat. Kis ideig csend telepedett közénk, majd végül hátradőltem, mielőtt újra megszólaltam volna.
- Nem mondom, hogy sajnálom, vagy hogy részvétem, csak egy üres szó lenne érzelmi töltet nélkül, felesleges udvariaskodás - közöltem vele, majd előredőltem és az asztalra könyökölve kerültem közelebb a füléhez. Persze nem közvetlen közel, vagy ilyesmi.
- Én is özvegy vagyok, bár az én kedvesem még életben van. Csak számomra halott - hangzottak érzelemtől mentes szavaim - Érdekházasság, vagy volt kettőtök közt valami? - kérdeztem, feltételezve, hogy hajlandó beszélni róla egy kicsit, ha már nem sikerült leráznia vele. Vonzódjon bármelyik nemhez, engem így is-úgy is érdekel, és eddig nem úgy tűnt, mint aki esetleg viszolyog tőlem vagy az érintésemtől.

by **Blue-Eyes** Vas. Ápr. 03 2016, 19:37

Az idegesítő egyénekkel el kell tölteni némi időt ahhoz, hogy tényleg idegessé váljunk, ez pedig velem sincs másként. Tény, hogy még nem értem el tűrőképességem határait, mégis, érzem, hogy egyre közelebb kerül hozzá a megjegyzéseivel. Tisztában vagyok vele, hogy hagyom, hogy első benyomásom eluralkodjon felettem, ennek ellenére úgy érzem, hogy a második, vagy a harmadik sem volt épp sokkalta jobb az elsőnél, ezért akár meg is ítélhetném az alapján. Kis szövegelésére nem figyelek oda. Nem foglalkoztat, hogy kik gyötrik az asztalt most, hogy ő szabaddá tette mások számára.
- Nincs bennük semmi különös - felelem újabb kérdésére.
A szemeim kékek, ez pedig lehet, hogy jellegzetes szín, főleg hajszínemmel párosítva, mégsem hinném, hogy olyan nagy szám lenne. Igaz, valahányszor tükörbe nézek, elmerengek rajtuk, lévén családom jobbik, már nem létező tagjára emlékeztetnek, ennél több azonban nincs a dologban.
- Inkább maradok az igazságnál. Ha azt mondanám, amit szeretnél, a végén még túlságosan megkedvelnél - jegyzem meg.
Legalább üres szavakkal nem fáraszt, ez is valami. Megérezve közeledését, valamivel odébb helyezkedem az asztalon, növelve az általa csökkentett távolságon, még ha nem is sokkal. Csupán néhány centi, ahhoz azonban elég, hogy ne legyen olyan bizalmas az új távolság. Felé fordulok kissé, legalábbis arcommal. Innen közelről, még ha akarnám sem tudnám elkerülni őt, így erőt veszek magamon és alaposabban megfigyelem. Az indikátorán nem időzöm el. Semmi bajom a vörösökkel, úgy különösképpen. Ez persze változhat, attól eltérően, hogy milyen emberek lapulnak mögötte, ami ugyanúgy igaz a sárgákra és a zöldekre is. Vonásaiból jól kisejlenek egy bizonyos származásra utaló jelek. Aligha lehet téves, ennek ellentétét viszont nem zárom ki, hiszen lehetnek még meglepetések. Megjegyzését hallva, enyhén hunyorogva nézek szemeibe, kíváncsian arra, hogy vajon igazat mond-e, vagy sem. Végül arra jutok, hogy akár igazat mond, akár nem, lényegében nem számít. Azt azonban elérte, hogy megtűrjem magam mellett. Még mindig idegesítő, ám közel sem annyira, mint beszélgetésünk elején tűnt. Remélhetőleg ez nem fog változni, vagy nem a sejthető rosszabb irányba, ha mégis.
- Nem kívánom a tudtodra adni - felelem végül az újabb kortyok előtt.
Tekintetem elfordítom róla. Most én vagyok az, aki hátradől, megunva a folytonos görnyedést. Hátam kiegyenesedik, normális, magabiztos tartást kölcsönözve nekem, mi valljuk be, valahol nőiesebb is, mint a korábbi.

by **Tachibana Makoto** Hétf. Ápr. 04 2016, 16:39

Eddig is nyilvánvaló volt, hogy nem szereti feleslegesen jártatni a száját, azonban a szűkszavúsága ellenére nem feltétlenül állította meg szavaival a diskurzusunk folyamát. Valamilyen szinten, még ha halványan is, de tovább gördítette azt. Valószínűnek tartottam, hogy nem az én személyemnek szól ez a fajta stílus, hiszen az eddigi beszélgetés alapján feltárulkozó jellemvonásai mind megerősítették a hűvös, visszafogott mivoltát. Szőke, zöldeskék szemű céhvezér komplementerére hasonlított ebben, azonban Hinari-chan messze nem volt ennyire hűvös. Talán a szépséggel arányos a fagyos természet, minél ridegebb valaki, annál szebb :]
- Az igazi szépséget mindig másokban találjuk meg :] - bölcselkedtem tovább, és noha ez nem volt feltétlenül igaz, de jelen esetben semmiképp sem volt fals. Ami az ő számára átlagos, hiszen minden nap találkozik vele, ha mondjuk tükörbe néz, az számomra lehet gyönyörű, kivételes.
- Van olyan testrészed, amire büszke vagy? - adtam meg számára a lehetőséget, hogy esetleg válaszoljon egy kérdésemre, bár ahogy eddig sem, most se vártam tőle különösebben konkrét választ. Ugyanakkor rendíthetetlenül, vagy ha úgy tetszik, kitartóan bombáztam a kérdéseimmel, az érdeklődésemmel, bízva abban, hogy előbb-utóbb megreped a pajzs, amivel védi magát. Perpillanat ez volt az egyetlen módszerem, még ha lassú és körülményes folyamat is volt. Sokkal gyorsabb lenne, ha kihúzhatnám valamilyen csávából :]
- És ha én az őszinte nőket kedvelem? Unalmas és átlátszó, ha valaki azt hajtogatja, amit hallani szeretnék :] - húztam a számat pajkos félmosolyra. Noha egyszer-egyszer elkényeztethetem magam azzal, ha az egómat ápolgatják, tény és való, hogy az őszinte, szókimondó nőket jobban kedveltem, izgalmasabbnak találtam, ha valami olyasmit hallok a szájukból, ami eltér a megszokottól.
Hogy közelebb hajoltam az asztalhoz, azzal legalább "rákényszerítettem", hogy egy kicsit elidőzzön ő is a vonásaimon, azonban nem tudtam nem egy halvány mosollyal díjazni, ahogy igyekezett a távolságot tartani. Mintha máris beléptem volna a komfortzónájába, pedig messze voltam ettől. Mintha csak attól tartott volna, hogy ha közelebb enged magához, akkor elveszíti az önuralmát, és leengedi a falakat maga körül, melyekre most annyira kényesen ügyelt. Ettől függetlenül úgy véltem, hogy elültettem benne az érdeklődést az irányomban azzal, hogy közös pontot vetettem fel köztünk, de mégis megmaradtam rejtélyes. Pont, ahogy ő és lám, én is érdeklődtem iránta :]
- Jogos. Így is túl sokat mondtál :] - vigyorodtam el szemtelenül, kíváncsi voltam, mit kezd azzal, ha rávilágítok, mennyire nem illik ez a félmondat az eddigi információszáraz környezetünkbe :] Mindeközben a kért sörök is megérkeztek, a felszolgáló egy tálcáról teszi le elénk a habzó italt.
- A vendégem vagy - jelentettem ki, mintegy megerősítve, hogy ha meg kívánja hívatni magát, ahogy az imént tette, akkor hajlandó vagyok megfelelni ezen kívánságának.

by **Blue-Eyes** Hétf. Ápr. 04 2016, 17:07

Tisztában vagyok átlagosnál valamivel jobb kinézetemmel, ezért sem szoktam vele többet foglalkozni a kelleténél. Reggelente, vagy amikor kell, rendbe szedem magam, de ennyi, nem több. Amíg jól érzem magam a bőrömben, addig mit számít, hogy mások mit mondanak? Semmit. Ezért is lehet abban valami, amit Tachi mond. A szépet én is mindig másban látom meg, saját kinézetem számomra átlagos.
- Minden testrészemre büszke vagyok, ez azonban nem jelenti azt, hogy különleges bármelyik is - válaszolom egyszerűen.
Továbbra sem hiszem, hogy túlontúl bőbeszédű lennék, lévén sosem voltam az, ha nem volt muszáj. Most pedig nem az. Egyszerűen felelek a magam módján, vagy hallgatok, ha úgy látom jónak, miként eddig is tettem. Számomra semmi szokatlan nincs viselkedésemben, miként azok számára sem valószínű, kik jó ideje ismernek. A bökkenő csak az, hogy ilyennel még nem találkoztam ebben a világban.
- Azon majd akkor rimánkodom, ha kiderül - mondom újabb kérdésére.
Addig felesleges agyalnom azon, ami közel sem biztos. Eddig csak annyit állapítottam meg, hogy idegesítő, kitartó, fura kérdései vannak, egy csaló, elfogadható kinézettel, ami valószínűleg azért került ebbe a kategóriába, mert képes vagyok mindent rosszabbra értékelni, ami ázsiai, mint amilyen valójában. Abban pedig azért biztos vagyok, hogy nincs ellenére, ha valaki fényezni kezdi. Attól nem kell tartani, hogy én leszek az a valaki, elvégre ha véleményezném is, akkor is csak azt mondanám el, amit én észrevettem, nem többet. Kevesebbet talán, attól függ, mennyire részletes beszámolót igényelnek. Távolságtartásom nem csak rá irányul. Minden idegennel tartom a tisztességes távolságot, elkerülve, hogy túlságosan személyes terembe tolakodjanak, ami egy asztal körül nem a legegyszerűbb feladat.
- Igazad van, tényleg sokat mondtam - állapítom meg én is.
Lényegében már akkor, mikor azt a megjegyzést tettem korábban, aminek köszönhetem ezt az egészet. Azóta pedig sokkal többet beszéltem a kelleténél, ugyanakkor valami bennem nem engedi, hogy elengedjek mindent a fülem mellett. Talán pont ennyire elég az irritációja. Elérte, hogy el akarjam zavarni valahogy, a magam udvariasabb módján, nem teljesen nyíltan elzavarni a fenébe, mindenki füle hallatára. Jelenlegi korsóm nagyjából félig van, mikor meghív az immáron asztalon lévő italra. Iszok néhány kortyot a sajátomnak tartott sörből, mielőtt még válaszolnék.
- Köszönöm, de még van sajátom! Azt hiszem, mára ez is elég lesz - utasítom vissza - Amint ez a korsó kiürül, már itt sem vagyok.

by **Tachibana Makoto** Hétf. Ápr. 04 2016, 17:54

- Nahát. Egy nő, aki elégedett önmagával? Ez igazán ritka :] - kommentáltam a kis megjegyzését. Normál esetben rádobtam volna egy szolid bókot is, de úgy éreztem, hogy ennél a lánynál semmit sem érnék el vele. Azaz, hogy pontosabban fejezzem ki magam, valószínűleg idegesíteném. Sok lánynál belefér, ha minden adandó alkalommal elhintek egy bókot, de ő nem ilyen volt. Különben is ez csak akkor volt számomra szórakoztató, ha mutat valamilyen szórakoztató reakciót rá, de Blue-chan eddig a tökéletes ürességgel viszonozta a dicséreteimet, azt a keveset, amit meg mertem engedni magamnak. Leszámítva azt, amikor pokrócnak neveztem. Lehet, azt szereti, ha inzultálják :]
- Most gondold el, mennyit kell majd dolgoznod azon, hogy amit azzal az egy félmondattal leromboltál, visszaépítsd magad köré :] - hangoztattam enyhe cinizmussal, utalva arra a falra, melyet felhúzott kettőnk közé. Megadta nekem a lehetőséget, hogy rést üssek rajta, és bár egyelőre tágítani talán nem sikerült, időbe fog telni, amíg befoltozza a lyukat, és ami azt illeti, én ezt nem terveztem hagyni :]
- Hm... nem rémlik, hogy kikértem volna a véleményed - gondolkoztam el egy pillanatra az elutasítást hallva. Valahol pont erre számítottam, és fel is voltam rá készülve. Nem feltétlenül fogom tudni itt tartani, de ahogy eddig is, a reakcióit kutattam továbbra is félig-meddig váratlan megmozdulásokkal.
- Az imént még azt említetted, hogy szükséged lesz még egy sörre, ha itt maradok. Márpedig nem tervezek tágítani, amíg meg nem kapom, amit akarok :] - tettem hozzá a kezdeti hatásszünet után. Kifejezetten jól jött most, ahogy fogalmazott, tökéletesen ellene tudtam fordítani :]

by **Blue-Eyes** Hétf. Ápr. 04 2016, 18:13

- Vagy csak nem lesem magam addig a tükörben, hogy elégedetlen lehessek - teszem hozzá megjegyzéséhez, ugyanakkor tény, hogy valószínűleg ebből a típusból sincs túl sok.
Mivel nem voltam az a kimondottan bulikba, vagy bálokba járó típus, ahogyan a szoknyás korszakot is átugrottam, nem kellett ilyesmivel foglalkoznom. Ha mentem is szórakozni, akkor is egy egyszerű nadrágban, felsőben, és vagy kiengedett, vagy összekötött hajjal. A készülődésem többnyire ennyiből állt, talán még egy minimális sminkből. Ruhában temetésen voltam utoljára, előtte meg még Németországban a nagyapámnál, aki valahogy mindig szerette kihangsúlyozni nőiességemet, legkisebb örömömre.
- Mégis mit kellene visszaépítenem? - kérdem értetlenül, elvégre tényleg nem tudom.
Egyáltalán nem építgetek, hacsak nem nyugalmam erődítményét, ami azonban nem okoz túl nagy nehézséget, még ha olykor meg is lepődök valamin, mint például korábbi megjegyzésén. Nem kérte ki a véleményem, az igaz, ennek ellenére, ha nem akarom meginni, nem tehet ellene semmit. Ha viszont ennyire akarja, hát hívjon meg. Legfeljebb majd átadom valaki másnak az italt, aki biztosan szívesen elfogyasztja, vagy az asztalon hagyom, majd még kiderül. Végül még az is lehet, hogy távozásom előtt lehúzom, hogy örülhessen magának, még ha utána kérdéses is lesz, hogy hogyan sétálok haza. Egyenesen biztosan nem. Egy aprócska mosolyt azért kiharcol magának, pontosan akkor, mikor saját megjegyzésem fordítja ellenem. Fejem enyhén megingatom, miközben korsómat számhoz emelve mosolyodom el mögötte. Nem túl látványosan, ha nem figyel eléggé, talán észre sem veszi, főleg, hogy italom is takarásul szolgál mindaddig, míg végül újabbakat kortyolva belőle eltüntetem ajkaim görbületét.
- És mégis mi az, amit akarsz? - teszem fel a kérdést, mi most már tényleg foglalkoztat egy kicsit.
Túlzottan nem merek érdeklődni a téma iránt, elvégre túl nagy az esélye, hogy visszasírom utána az édes tudatlanságot, mit bár nemigen szeretek, néha mégis áhítok.

by **Tachibana Makoto** Hétf. Ápr. 04 2016, 19:14

- Ez is egy hatásos módszer :] - értettem egyet vele mosolyogva. Bár nem néztem le azokat a lányokat, akik órák hosszat bámulják magukat a tükörben, hiszen valamilyen szinten ezzel is törődnek magukkal, mégis volt valami bájos abban, ha valaki nem töltött a szükségesnél több időt a szépítkezéssel. Ahogy Blue-chan példája is mutatja, nem muszáj a tükörbe nézve élni, ha szép kíván lenni egy nő, és ez nem jelenti azt sem, hogy esetleg elhanyagolja magát. Noha a természetes szépség kifejezést egyesek szeretik félreértelmezni, úgy gondoltam, hogy az előttem ülő hölgyemény tökéletesen kimeríti a fogalmat a szó minden pozitív értelmében.
- Ezt neked kell tudnod, de ha nem akarod, nekem az is megfelel :] - feleltem, miközben a kezeimet az asztalra helyeztem. Igazán kár, hogy a bútordarab eltakarta a lány sziluettjének jelentős részét, pedig árulkodó lett volna a lábtartása most. Nem voltam benne biztos, hogy mennyire volt színlelt az értetlensége, vagy hogy esetleg ő maga nincs-e tisztában azzal, mennyire zárkózottan viselkedik. Én magam nem tettem semmit, amivel esetleg kiválthattam volna belőle ezt a reakciót, sokkal valószínűbb volt, hogy alapból ennyire távolságtartó. Egy halvány mosolyt azért kicsaltam belőle, még ha igyekezett el is takarni a pohárral, az én tekintetem elől nem szöknek el az ilyesmi gesztusok. Én nem jöttem zavarba attól, ha folyamatosan rajta kellett tartanom valakin a szemem, elvégre pont ezeket az apró rezdüléseket kerestem, és ahhoz, hogy elcsípjem őket, nem engedhettem meg magamnak, hogy elkalandozzon a figyelmem. Éppen ezért van az is, hogy amíg más férfiak tekintete sokszor esik a nyak vonala alá, ha nővel beszélgetnek, az enyém legfeljebb egyszer, és utána végig az arcot figyelem, vagy a kezeket, esetleg ha látszik, a lábtartást. Kivéve persze, ha szándékosan perverz pillantásokat vetek a vadra, de itt most nem volt hasonló indíttatásom :]
- A kérdés kézenfekvő, azonban mielőtt válaszolok, kíváncsi volnék rá, hogy szerinted mit akarok tőled? :] - díjaztam a kérdését halvány, magabiztos mosollyal. Működött a csali, annak rendje s módja szerint bekapta a horgot, úgyhogy innentől rajtam áll, mennyire leszek ügyes ebben a képzeletbeli horgászatban. Igazából eddig többé-kevésbé úgy alakult ez a társalgás, ahogy terveztem, de a kagyló mélyén lévő gyöngy még nem mutatta meg magát.

by **Blue-Eyes** Hétf. Ápr. 04 2016, 19:51

- És több időm marad másra - jegyzem meg, bár így is eleget taglaltuk a témát, ez már csak úgy kicsúszott, mint sok más, sokszor máskor.
A tükör előtt eltöltött órák helyett olvashatok, sétálhatok, vagy bármi mást csinálhatok, ami hasznosabb lehet, mint saját tükörképem bámulása feleslegesen, sorban ismételgetve mindent, ki tudja, hányszor. Nemigazán tudom, hogy mire akar kilyukadni, ezek szerint azonban nem is fogom megtudni. Ez valahol jó, valahol rossz. Tudatlanságban maradok, viszont egyel kevesebb dolog, amivel elnyúlna ez a társalgás, ami talán nem is olyan szörnyű, mint kezdetben tűnt. Ezt egyelőre eszemben sincs beismerni, sejtésem szerint azonban már tisztában van vele Tachi is. Vélhetően hamarabb rájött, mint én magam, ezért tart ki ennyire lelkesen, mintha nem lenne jobb dolga. Talán nincs is. Lábaimat megcserélem, hogy ezúttal a másik legyen felül, miközben kényelmesen nyújtóznak az asztal alatt, bokáimnál keresztezve egymást, most már társaságommal ellentétes irányba kalimpáló lábfejjel.
Kérdésének fonalát nem vagyok hajlandó felvenni. Nem akarok találgatni, főleg nem egy kérés nélkül itt állomásozó srác kívánságait. Sokszor még egy közelebbi ismerős fejébe is nehéz belelátni, mondhatni lehetetlen, nemhogy egy idegenébe, aki ráadásul az ellenkező nembe tartozik, amiből valók fejébe egyébként se szívesen látnék be. El se merem képzelni, mi lehet odabent, már ha van valami, azt azonban mégsem állítanám, hogy nincs.
- Ezt neked kell tudnod, de ha nem akarod elmondani, nekem az is megfelel - élek korábbi szóhasználatával, kicsit kiegészítve mondatát.
Szavaimat újabb kortyok követik. Söröm lassacskán elfogyni látszik, csupán két-három kortyra való marad a korsó alján, a melegedő fajtából. Jobb lesz túlesnem rajta, mielőtt ihatatlanná forr a maradék, utána pedig ahogy ígértem, és ahogy eleve terveztem, már itt sem vagyok. Nem ülhetek itt egész este, ugyebár. Valamit még vacsoráznom is kell, amint kitalálom, hogy hol, vagy hogy honnan szerezzem be az ételt.

by **Tachibana Makoto** Hétf. Ápr. 04 2016, 20:17

- Mint például? - csaptam le a kérdésre, mint valami feldobott labdára, csak hogy folytassam a kérdések özönét. Habár ez kétségtelenül egy kissé... gyenge megoldás volt, és tőlem szokatlanul gyorsan is érkezett. Eddig minden kérdésem előtt volt egy pillanatnyi hatásszünet, ami a megfontoltságot igyekezett jelképezni, most azonban elmaradt, és szavaim között is kevesebb időt telt el, mondhatni hadartam. Magam sem tudtam, hogy miért alakult így, hiszen a kérdésfeltevés lehetőségét nem fenyegette semmi, nem egy önfeledten locsogó-fecsegő nő szavába vágtam bele éppen, és mégis, ellenőrizetlenül, kontroll nélkül csúsztak ki a számon a szavak. Jelen esetben ez nem baj, de értelemszerűen voltak olyan gondolataim, melyeknek talán nem ártott volna a fejemben maradnia, és ezt igencsak megnehezítették az efféle... hirtelen reakciók.
- Gyorsan tanulsz :] - kuncogtam halkan, a méltó visszavágást tudomásul véve, majd ismét pozíciót váltottam a székben, és ezúttal előredöntöttem a törzsem, hogy féloldalasan könyökölhessek az asztalra. Egyfajta lezser pózt vettem fel, mielőtt újra szólásra nyitottam volna a szám.
- Mit szólnál hozzá, ha kezdetnek felkérnélek egy táncra? :] - érdeklődtem, elhagyva a titokzatoskodást. Úgy éreztem, ideje volt a kezdeti tapogatózást magunk mögött hagyni, és nyíltan kifejezni az érdeklődésem ezzel az egyszerű, ártatlan, de mégis intim felvetéssel, miközben természetesen kihangsúlyoztam, hogy ez csupán egy folyamat első lépése lenne, nem maga a teljes kívánságom. Mondhatni kihasználtam az alkalmat, az apró jeleket, melyek azt mutatták, hogy igazából már nincs ellenére a társaságomnak: a finom érdeklődése, az apró mosolya, az iménti verbális csipkelődése felvetette bennem, hogy a közös tevékenységeink listáját, mely eddig bevallottan csak a beszélgetésből állt, bővíthetnénk. Ha nem is biliárddal, ahogy azt eredetileg terveztem... talán a tánc jobban kedvére való lesz, és a mozgás után jobban fog esni az a kis sör, amire meghívtam az imént :]

by Ajánlott tartalom