Re: Twister Biliárd és Póker Club

by **Morrigan** Hétf. Szept. 08 2014, 11:39

...::: Shuukaku :::...

A bambit kihozzák, meg a whiskeyt is, s a nő füttyentésére még a keksz sem marad el. Az eddig mögötte csücsülő sárkány elegánsan ível arrébb, hogy helyet foglaljon gazdája mellett. Nem zavartatja magát miatta, inkább leöblögeti száját a keserű, jeges itallal, majd a pakli szétválasztásába kezd bele.
- Igen ám, de kicsit megtoldjuk némi csavarral, érted. A piros lapok a pluszosak, a feketék pedig a negatívak. Star Wars style-ban nyomjuk, az sokkal funabb. – kiszedi a felesleges lapokat, s a megfelelő kártyákat mutogatva magyarázza, hogy hogyan is képzeli el ezt a játékot. Magyarán mindenkinek lesz öt lapja talonban, amivel tetszése szerint növelheti, vagy éppen csökkentheti az össz lapok értékét. Egy kis matek, meg persze taktika.
- Na de a lényeg. Mit akartál a tízektől? Nem tom, én a bossokból kimaradok. Amíg nem nevelem meg ezt a kis pokolfajzatot, addig totál esélytelen. – fejével a mellette ücsörgő pók felé biccent, aki elmélyülten szövi az újabb csipketerítőt. A kedvenc hobbyjába belemerült ízeltlábú felkapja a fejét, s sértődötten hurrogja le Morrigant.
- Kit neveztél te pokolfajzatnak, teeeee? ¬_¬ – csattogtatja csáprágóit hevesen, s egyik lábát fenyegetően lendíti a nő felé.
- Na majd megmutatom, mit tud ez a pokolfajzat, ha végre a rendszer elenged tőled, nyomorult némber! A véreddel fogom átfesteni a házamat. Khhhh! ¬_¬ – inzultálására Morrigan csak a szemeit forgatja, majd egy pillanatra, mielőtt lapot húzna a játékhoz, végigméri a sárkányt. Különösen nyugodtnak tűnik számára, s mindenképpen épelműbbnek, mint amilyen Daeva. Persze a látszat bármikor csalhat. Elég időt töltött a nyolclábú iszonyattal, hogy tudja, mélyen legbelül minden pet a halálát kívánja az összes játékosnak.
- Te hogy bírod? A tiéd is olyan paraszt, mint ez? – kérdezi meg a lányt. Nem nagyon beszélt még állatidomárral, bár tudja, hogy nem olyan ritka dolog ez ebben a világban. Mindeközben Daeva egy arrogáns pillantást vet gazdájára mindegyik szemével, majd feledkezik bele újra munkájába. Gyönyörű terítőt sző, részletesen megmunkált csipkékkel. A gond csak az, hogy már kezd látszódni, miféle művészeti értékekkel és tartalommal tölti meg azt, s ez alatt nem csak saját hálóját lehet érteni. Válogatott, különösen kegyetlen halálozási módokat lehet felfedezni a mintán, mindez személyesen csak Shuunak és Morrigannek szánva.

by **Shukaku** Hétf. Szept. 08 2014, 13:09

A sárkány egy pillanatra elgondolkodik a felvetésen. Ő csak a hagyományos huszonegyezést ismeri, ahol lehet lapot kérni addig, amíg szeretnénk, vagy amíg be nem sokall az illető. Természetesen minden lapot és az értéküket is tökéletesen ismeri, és a kihúzott lapokból a másodperc tört része alatt számolja ki, hogy a következő húzás milyen eséllyel lesz kedvező, vagy kedvezőtlen számukra, így legtöbbször nagy biztonsággal szokott játszani. A sakkot ugyan jobban kedveli, mert ott majdnem mindig győz, hiszen nincsen szerencse faktor. Figyeli, hogy a lány mely lapokat emeli ki, hiszen egy póker pakliban már eleve nem szerepel a Joker, ami felesleges lenne a huszonegyezéshez is.
-Kérlek magyarázd el részletesebben ennek a fajtának a játékszabályait, hiszen igencsak előnytelen pozícióból indulnánk, lévén most játszunk először.
És a sárkány, mivel nem ismerte az említett rendszert, meg persze a szlenget sem, így inkább biztosra ment. Nem nagyon foglalkozott olyasmivel, mint gőg vagy presztízs, ha valamit nem értett, arra rákérdezett, és mivel Shu sem értette igazán, ő is nagyban bólogatott. A kis közbeékelt párbeszédre, azonban az idomár már mosolyogva reagált.
-A petek nagyon különböznek egymástól. Ismerek én is olyan petet, aki hasonlóképpen nem szereti az embereket, és ha belegondolsz, akkor teljesen igazuk van, hiszen mégis csak mi törtünk be az ő világukba, és sokan még úgy is bánnak velük, mint valami szolgával, vagy egy fegyverrel. Timivel mi mindent együtt beszélünk meg, és együtt is döntünk. Nem szabad, hogy hátrányban érezzék magukat, vagy kisebbnek… és akkor szerintem minden rendben lesz közöttetek is. Kérdezd meg tőle, hogy mit szeretne, add meg neki amit kér. Ennyi. Nem nehéz idomárnak lenni, ha megvan a kölcsönös bizalom.
És most a pókocska felé intézett egy cinkos mosolyt.

by **Morrigan** Szer. Szept. 10 2014, 09:57

A kártyákat kiválasztja, s mindezt három különböző paklivá osztja szét. A fő pakliban 1-től, vagyis Ásztól 10-ig számolva szerepelnek a lapok, amik majd a talont képviselik. Mindegyik lapból 4 szerepel, ez pedig összesen 40 kártyalap. A két mellékpakliban pedig 1-től 6-ig, valamint -1-től -6-ig szerepelnek a lapok. Ezt véletlenszerűen osztja szét, hogy neki, valamint játékostársának is összesen 10 darab jusson. A mínusz lapokat a fekete színűek, a pluszosakat pedig a pirosak helyettesítik. Hogy pedig még izgalmasabb legyen, az udvari lapokat, valamint a jokert is beleveszi, így még több csavarral megfűszerezve a játékot.
- Tehát. – köszörüli meg torkát magyarázás közben.
- Annyiban más, mint a hagyományos Blackjack, hogy ez badass. – az első lecke. A Star Wars badass, tehát a pazaak játék is az.
- A talonból mind a ketten húzunk egy-egy lapot, amit felcsapunk az asztalra. A talonban mindegyik kártya pluszos értékű. Tehát, most felcsaptam magamnak egy 6-ost, te pedig egy 8-ast. Nem huszonegyig, csak 20-ig kell eljutnunk. Aki eléri a 20 pontot, vagy közelebb kerül hozzá, az nyer. – próbál úgy magyarázni, hogy teljesen érthető legyen.
- A játék körökből áll. Az első körben mindketten kaptunk egy-egy lapot a talonból. Most pedig dönthetünk, hogy rakunk-e rá a saját kártyánkból, vagy pedig indítjuk a következő kört. – lévén feleslegesnek véli a játék ezen részében, hogy a sajátjaiból rakjon az asztalra, így ezt nem teszi meg, s jelzi is ezt Shuunak. Hogy a szabályokat jobban tudja ismertetni, most nyílt lapokkal is játszik. Tehát saját kártyáit felfelé fordítva teszi az asztalra, hogy Shuu lássa, mi fog történni. A következő kört rakja le, tehát a talonból új lapot rak az asztalra önmagának és Shuunak is. Ő egy 8-ast kap a saját lapjai mellé, tehát lapjainak értéke így már 14. Shuu pedig egy 10-est kap, így az övé pedig 18.
- A következő körben választhatsz ismét. Választhatsz úgy, hogy megállsz és nem kockáztatsz. De úgy látom, van egy plusz kettesed, így ha leteszed, eléred a húsz pontot. Vagy ha nem lenne, akár felcsaparinthatsz még egyet a talonból. Nekem pedig, ha lenne egy 6-osom, akkor meglenne a 20 pontom. De mivel nincs, ezért bízok a vakszerencsében. – lévén ez csak az oktatás, így nem kezd bele a konkrét játékba. Shuuval kirakatja a kettest, majd zárja a kört. Ezúttal viszont csak önmagának húz a talonból egy lapot. Még egy 10-es. Ez már 24 pont.
- No, hát akkor. Nekem már több van 20-nál, de! Rátehetem ezt a lapot, itt, ni, - mutatja meg a fekete négyesét - így pedig nekem is kijön a húsz. – leöblögeti száját egy kis jeges whiskeyvel, s vár a jelzésre, hogy Shuu megértette-e a játékszabályokat. Ha igen, csak akkor folytatja a magyarázást. Előveszi a speciális lapokat, s azokat is bemutatja, hogy mi mit tud.
- A király lapok azért királyak, mert az utolsó kártya értékét megduplázza. Például ha egy kettest tettél le utoljára, akkor 4-est csinálhatsz belőle. A joker... Az pedig a döntetlen döntő kártya. Ha mind a ketten ugyanannyi ponton vagyunk, és döntetlenre jönne ki a játék, akkor ezzel még mindig lehet nyerni. Sajna a többi lapot nem tudom kitalálni... nincs rá megfelelő kártyánk. :/ De hogy fair legyen a játék, a joker bármelyikünknél ott lehet. – újabb keverésbe kezd, először a talon paklit, majd pedig azt a húsz lapot, melyek közül majd a saját mellékpaklijukat állítják össze. A jokert, valamint három királyt is belevesz. Ezen kívül pedig 8 pluszos, és ugyanennyi mínuszos lapot tesz bele. Ezeket úgy keveri, hogy bármelyiküknél lehet bármelyik lap. Kioszt mindkettejüknek tízet, s megkéri Shuut, hogy anélkül, hogy megnézné, milyen lapjai vannak, válasszon magának ötöt.
- Á, te ezt nem érted. Ez a szőrös veszedelem nem csak egyszerűen utálja a játékosokat. Konkrétan gyűlöli őket. – rá se pillant Daevára, aki mindeközben továbbra is szövögeti hálóját. Egész gyönyörű terítő. Éppen csak az a morbid, ám de kétségtelenül művészi minta az, ami kiábrándító rajta. Morrigant keresztve feszítve, Shuut pedig lefejezve ábrázolja, miközben egy hatalmas pók a fejével játszadozik. Elvan a gyerek, ha játszik, tartja a mondás. Nem sok kellett ahhoz, hogy Morrigan ne röhögje pofán a másik állatidomárt. Megértéssel és szeretettel közeledni Daevához? Mi az már? Még virágot is ajándékozzon neki? Még mit nem! >.> Daeva az a lény ebben az univerzumban, akiben soha, semmilyen körülmények között nem bízhat. Még szerencse, hogy programozása miatt nem képes ártani másoknak, hacsak ő azt nem parancsolja. Különben rögtön olyan mészárlást rendezne itt, amit nem szégyellne. Márpedig egy hozzá hasonló átokfajzat semmit sem szégyell.
- Nekem nem kell fegyver. Itt van az öklöm. Na, az elég jó fegyver! Rendszerint én ütök, nem ő. – tudja jól, hogy ez elég szokatlan egy állatidomártól. Azonban náluk ez így működik. Ezt pedig meglepetés erejeként gátlástalanul ki is tudja használni.

Szabályok: http://starwarsmedia.hu/pazaak

by **Shukaku** Szer. Szept. 10 2014, 10:38

Timidus végighallgatja a magyarázatot, minden apró kis részletet, és a kibernetikus agya már futtatja is a lehetséges sorozatokat, az esélyeket, hogy milyen kártyák is szerepelhetnek nála, illetve milyen kártyák lehetnek az ellenfélnél. Elég magas szintű észlelés képességgel, talán még a visszarakott kártyák helyét is meghatározhatná a pakliban, amennyiben folyamatosan figyeli a másik idomár kezét a keverés közben. Talán még egy kis bűvészkedés skill kellene hozzá. A sárkány számára mindezen lehetőségek kihasználása természetesen nem számítana csalásnak, azonban ehhez a pontjai sajnálatos módon még kevesek. Miközben Morrigan magyaráz, azt veheti észre, hogy az ő mondandójára inkább Timidus figyel, míg a lány sokkal inkább a petet vizslatja, és a készülő művét, amelyet csak szelíd mosollyal szemlél. Amikor pedig végez, már teljesen egyértelművé válik, hogy az ő ellenfele Timidus lesz, míg az idomár a pókocskával kíván beszélgetésbe elegyedni. Először azonban Timidus teszi fel a kérdéseit.
-A játék megfelelő játszásához minden információra szükségem van, így kérlek oszd meg velem a badass szó jelentését. A szabályok többi része teljesen érthető.
És ezzel rá is helyezi a mancsát a paklira, hogy a megfelelő időben felcsaphassa az első kártyát. Már nem is próbálkozik azzal, hogy Shutól kérjen felvilágosítást, hiszen a lány már teljesen elmerült a pókocska figyelésében. Persze amíg a másik idomár beszélt, addig őt is figyelte, nem volt tiszteletlen, de mivel nem is szeret annyira kártyázni, főleg szerencsejátékot nem, meg tudja, hogy az ilyen dolgok inkább Timidust indítják be, így rá is hagyja az egészet. Shu közben félig a pókocskának, félig a nőnek intézi a szavait.
-Persze, hogy gyűlöli. Minden oka meg lehet rá. Még be sem mutattad rendesen, csak szőrös veszedelemnek hívod, pedig biztosan van neki becsületes neve is. Meg… szegénykével nem is szabad azt érzékeltetni, mintha a tulajdonod lenne. Az előbb is azt kérdezted, hogy az én petem is olyan-e, mint ő. Timidusnak például soha nem mondom azt, hogy ő az én petem, mert nem egy tárgy, hogy a tulajdonom legyen. Van saját akarata, vannak saját döntései, és társak, meg barátok vagyunk. Ha te kedvesen bánsz vele, akkor ő is kedvesebb lesz hozzád.
Egy biztató mosolyt küld a nő felé, ezután azonban kizárólag Daevához intézi a szavait.
-Szóval, bemutatkozol nekem, és elmondod, hogy miért utálod ennyire őt, meg engem is? Tudod… ha el szeretnél tőle menni, akkor van egy nagyon jó megoldás. A menüjében van egy kapcsoló, amivel beállíthatja, hogy a pet mennyire legyen szabad. Timidus például bármikor itt hagyhatna engem, csak az a baj, hogy ugye akkor elvadulna, és mobbá változna vissza… de ő el sem akar hagyni. Meg én például soha nem is parancsolgattam neki…
Kezdi el mesélni, végig vidáman, és persze érdeklődve, ha a petecske valamire válaszolni kívánna, vagy hozzáfűznivalója lenne.

by **Morrigan** Szomb. Szept. 27 2014, 13:16

Furcsa tapasztalat, hogy vakerálására egy pet jobban mereszti gülüjeit, mint egy valós, létező személy. Talán ez a fő problémája a saját petjével is. Nem tudja elfogadni létezését. Hiába olyan valóságos minden, meg stuff, egyszerűen tudja, hogy ez az egész csupán egy virtuális tér csúfos tréfája azzal a dologgal, amit a keresztények teremtéstörténetnek neveznek. Mindig is ostobaságnak tartotta ezt, ami azt illeti… Túlságosan racionalista, földhöz kötött személyiség. Emellett pedig kiképzésének fontos része volt bizonyos ismeretek elsajátítása. Végtére is, nő létére katonai pályára állt, amit nem is bánt meg sohasem. Látszik is rajta, hiszen virtuális testén is olyan kidolgozott izomzattal rendelkezik, amit még az aerobik királynőcskék is megirigyelnének. Bár kétli, hogy mostanra is ilyen lenne valós, fizikai teste. Valószínűleg satnyán fekszik valamelyik kórházi teremben, ha jól sejti, miközben tudós muksákok tömkelege töri a fejét azon, hogy mégis hogy a fenébe fogják kiszedni onnan a játékosokat.
Szóval elég elkeserítő a helyzete. Na meg az, hogy legjobb társasága, ha nem a kocsmabeli iszákosokkal partizik, ez a megátalkodott, végzetesen gonosz pet, aki nem is titkolja, hogy mennyire a halálát kívánja. Végtére is, annyira nem lehet hibáztatni, hiszen egy mob. Mint az összes többi. Talán éppen ezért felfoghatatlan Morrigan számára, hogy egy pet képes ennyire nyugodt, sőt, mi több, értelmes lenni. Szinte már fantasztikus. Gondolja magában, miközben osztja a lapokat. A szabályokkal végzett végre, bár megakad a whiskey a torkán, mikor kiderül, nem tudják, mit jelent, hogy badass. Mit jelent, mit jelent… Hát nézzenek már rá! o.o
- Hát azt, hogy valami már annyira trú, hogy már túl trú. Meg hogy én ilyen fasza arc vagyok, he! – ha lenne napszemcsije, most villogtatná, mert jól áll neki. Bár neki minden jól áll, ami nem kifejezetten lányos vagy rózsaszín. Bár való igaz, ő azon emberek közé tartozik, aki felvehetne egy pink felsőt is, akkor se tűnne tőle plázacicának.
- No, de minden értve, vagy vakeráljak még? Mehet élesben? – teszi fel a nagy kérdést a sárkánynak, hisz olybá tűnik, most vele fog játszani. Leosztja a lapokat, mindent tisztességesen, hiszen megtiszteli ezzel játékostársát. Meg mert nincs bűvészkedése, hiszen totál felesnek tartja. Legfeljebb a lovagláson gondolkozott el eddig, csak előbb szerezni kéne hozzá egy jó hátast. Ami meg ugye, tudjuk jól, sok pénzbe kerül. A valuta pedig itt, a saoban igencsak fogyóeszköz.
- Becsületes? Eeeeez? – nem titkolja, hogy nincs jó viszonyban Daevával, s látszik a pókon, hogy ő sem viseltet Morrigan iránt kifejezetten pozitívan. - Ilyen szépet még soha senki sem mondott neki. Mindjárt elérzékenyülök.
- Adok én neked olyan elérzékenyülést! ¬_¬ Fetrengeni fogsz a kíntól te, és a társaid is, amint kiszabadulok ebből a programból, ami szánalmas szolgát csinált belőlem. Majd meglátjátok hatalmamat mindannyian, az áruló mobokkal együtt! Mwuhahahahaha! – ördögi kacajt próbál hallatni, ami vékonyka bébihangján elég nevetségesen hangzik. Csáprágóit hevesen csattogtatja, s négy első lábát a magasba emelve lóbálja. Úgy tűnik, végzett az újabb csipkemintás terítővel. Valami perverz obszesszió miatt imádja ezeket csinálni. Azóta már Timidus is felkerült rá. Úgy tűnik, kikiáltotta a sárkányt fajtája szégyenének, amiért még csak meg se próbál tiltakozni pet mivolta ellenében. Olyan revolúciót fog egyszer csinálni, hogy minden mob, beast és pet megkeserüli majd, akik behódoltak csak úgy akárkinek.
- Nem jó ötlet elengedni. El tudod képzelni, micsoda mészárlást rendezne a kis sunyi képével, ha csak egy kis szabadságot adnék neki? S mindezt az én fejemre. Hát meg a nagy lópityulit! – cenzúrázva káromkodik egy sort, miközben leteríti a következő sort. Jelez játékospartnerének, hogy ő következik.
- Tessék, ajándék. Szignóztam is. – a pók lelketlenül odaviszi a kis terítőt Shuu elé az asztalra, ahol válogatott módokon kínozza és taszítja kétségbeesett halálba Morrigant, Shuut, de még az „áruló” Timidust is. Fejük felett diadalittasan lebeg egy óriási pók szörnyeteg. A terítő jobb sarkán pedig, mintha egy festmény lenne, szerepel ott az aláírása: Daeva.

by **Shukaku** Szomb. Szept. 27 2014, 13:58

A sárkány igyekszik memóriája összes adattárát átfuttatni, az összes könyvet, amit valaha elolvasott, és legfőképpen Aldoval folytatott rövid csevejeiket, ahol már szembetalálkozott a szleng nevezetű kódnyelv igen idegesítő szavaival, de egyszerűen képtelen megérteni a nő szavait, és ez felettébb nem tetszik neki.
-Megtennéd, hogy a későbbiekben amennyiben közölni kívánsz valamit, az általunk használt közös nyelven teszed ezt? Én is használhatnám a sárkányok nyelvét a veled való társalgás során, de ez ugyanannyira nem mozdítaná előre a beszélgetésünk menetét, ahogyan a te szavaid sem, mivel azok nagy százalékát nem értem. Szóval ha lennél szíves, akkor a továbbiakban hanyagold. Köszönöm.
Bólint egyet, hogy a nő tudja, valóban megköszöni, hiszen az embereknek kellenek ezek a jelek, és csak utánna folytatja, persze végig figyelve ellenfele kezét és mozdulatait. Mikor az ő köre következik, nem lép azonnal, csak a lapokat figyeli.
-Ez a játék igen bonyolult felépítésű a ti agyatok számára. A ötvenkét lapos kártya sorrendiségének lehetőségei az undecilliós számtartományba esnek, amellyel ti képtelenek vagytok dolgozni. Ha ebből kivesszük a játék kezdetén ismert lapokat, illetve azokat, amelyekkel nem játszunk, még akkor is csak nagyon elhanyagolható esély van arra, hogy megmond, milyen lapot fogsz húzni legközelebb, és mi van az ellenfél kezében. Egyelőre még nem találtam meg a játékban használható nyerő stratégiát, de dolgozom rajta. Te mi alapján választod meg a lépéseidet?
Közben ő is lejátssza a maga kis körét, és egyelőre nem áll vesztésre. Shu agya persze teljesen máshol jár, nem veszik el a számok bűvkörében, csak szomorúan csóválja a fejét.
-Ejnye már, ne veszekedjetek! Először is nem ez, hanem ő. Méghozzá Daeva. Nagyon szép neved van. Azt meg ugye te sem hiszed el, hogy tényleg vérengzést csinálna.
-Max tíz, de valószínűleg még alatta. Sokkal alatta.
Adja meg a kérdés nélkül feltett kérdésre a választ Timidus, de közben le sem veszi a tekintetét a kártyákról.
-Akkor meg? Igazán engedhetnél neki egy kis szabadságot! Egyébként megsúgok valamit.
Hajol közelebb a pókocskához mosolyogva, de persze úgy beszél, hogy a nő is hallja.
-Minél jobban zsarnokoskodik feletted, annál nagyobb az esélye annak, hogy megszabadulsz tőle. A rendszer úgy működik, hogy ha a pet nem érzi jól magát, akkor elpártolhat az idomár mellől, szóval jól kell bánnia veled, ha azt akarja, hogy mellette maradj. A terítőd pedig nagyon szép! Nagyon ügyes vagy! Biztos nekem szeretnéd adni?
Nézegeti mosolyogva a műalkotást. A pókocska tipikus durcás gyerekként működik, ő is sokszor volt ilyen, és tudja jól, hogy ő miért szokott hisztizni. Szegényke csak figyelemre vágyik, és Shunál jobban senki nem tud figyelni a drága petecskékre.

by **Morrigan** Szer. Okt. 08 2014, 21:40

~ Közös nyelv? Ugye csak viccel? O.O Pedig én is japcsiul beszélek, hékás! >.> ~ gondolja magában a nő, miközben leöblíti torkát egy kis jótékony igazságszérummal, amit mások whiskey néven ismernek. Persze ahhoz eleget kell innia. Ami máskor nem okozna problémát neki, de mégis csak gyerekkel van. Így talán azért majd tartózkodik kissé a szokásostól.
- Bocsesz, megszokás. Mindig így beszélek. - hogy azzal fenyegetik, sárkányul beszélnek majd hozzá, annyira nem izgatja. Sőt, szerinte az kifejezetten menő lenne. Nyilvánvaló, hogy nem sokat értene belőle, de lehet, talán el tudna sajátítani egy-két kifejezést, vagy valamit. Nem sértődős fajta, megérti, ha van, akinek nehezére esik megérteni beszédstílusát. Azonban nehéz ettől eltérnie. Világéletében így beszélt, valamint a barátai is mind szlengeket használnak. Már fel se tűnik neki igazából.
- Hogy a milyen számtartomány? Mit akarsz tőlem? HE? O_O - szemei kigúvadnak a tudományosnak hangzó magyarázkodástól. Nem érti ő ezt. @_@ Biztosan így bosszulja meg a szlengeket. >.> Bár aztán némi gondolkozás után sikerül összeszednie, hogy mi az anyámról is beszélt neki. Miután megemészti a hallottakat, egy pillanatra prüszkölve elneveti magát, azonban szája elé rakja kezét, hogy csillapítsa az ingert. Szóval ja... majdnem pofán röhögte a sárkányt a számolgatásért.
- Ne haragudj, de... Tudod, van egy cimbim, aki minden játékban hasonlóan számolt. Hogy mennyi a valószínűsége bizonyos lapoknak. Még az UNO-ban is. Aztán sosem értette, miért kapott ki mindig. - megveregeti a sárkány vállát barátilag, majd a saját lapjaira koncentrál.
- Nem kell ám mindig mindenben a tökéletességre törekedni. A játék azért van, hogy élvezzük. Kis chill, kikapcs, móka és szórakozás. Kivéve, ha pénzben játszunk. Mert akkor a kaszáláson a hangsúly. - a sárkányra hagyja, hogy végül milyen taktikát választ, de ő nem foglalkozik ilyenekkel. Nem arról van szó, hogy ostoba lenne, de feleslegesnek véli, hogy lapok előfordulási valószínűségét számolja ki. Ehelyett egyszerűen csak játszani akar, a játék öröméért.
Sajnos Daevát rajta kívül senki sem ismeri igazán. >.> Érzi az egyértelmű kétkedést Shuu-chan szavaiban, de nem is azért van itt, hogy meggyőzze. Majd a pók megteszi ezt helyette. Előbb vagy utóbb... Lehetőleg nem utóbb. A tíz, vagy sokkal alatta megjegyzésre azt hiszi, Timidust teljesen elragadták a számok, s még mindig a lapokat akarja kiszámolni.
- És akkor megölhetek mindenkit! Leigázom ezt az egész világot, mwuhahahaha! >D - lelkesen örömködik a lehetséges jövőképre, bár tudja, nem sok esély van rá, legalábbis nem ilyen módon. Az új programja miatt ráadásul csak fenyegetőzni tud - ha nem kap teljes szabadságot, akkor még csak egy picikét sem ölhet meg játékosokat. Szégyen és gyalázat, hogy vele ez történt. Mit gondol róla a többi mob, kik valaha társai voltak a legnagyobb JK mészárlásokon? ¬_¬
- Na ezért nem fogom engedni. Fene gondolta, hogy ilyen nehéz a beast teamerkedés. >.> - csapja fel a következő lapot, hiszen az ő köre következik. Nem hazudott, tényleg nincs taktikája. Egyszerűen csak megérzés alapon játszik. Úgy, ahogyan az neki éppen jól esik.
- Vidd. Ne félj, nem kontaktméreg. Ha az lenne, nem neked adtam volna. >D - sandít szemeivel "gazdája" felé, akinek legalább olyan sorsot kíván, amilyet a terítőre szőtt. Sőt, még az összes többinek is. Még Timidusnak is. Az áruló fajtáját. ¬_¬ Reméli, Shuu már az első mozdulatával tönkreteszi műalkotását. Plusz egy oka lenne rá, hogy drámakirálynőként kifakadjon a publikum előtt.

by **Shukaku** Csüt. Okt. 09 2014, 06:46

Shu is figyelgette, hogy miként tűnik el az alkoholos folyadék a nő torkában, és tudta, hogy nem szereti a részegeket. Nagyon nem szereti. Kezdte egy picit érteni, hogy miért is akar szegény Daeva elmenekülni ettől a nőszemély elől. Ez a folyamatos civódás, amit egymás között dobáltak ide-oda, biztosan nem tett jót a kapcsolatuknak, és a szegény pókocska is csak azért viselkedhet így, mert az idomár nem bánt vele elég jól. A kislány szerint a petek tökéletesek voltak, és csak az ember ronthatta el őket, és ebben most is száz százalékig bizonyos volt. A válaszra Timidus csak legyintett a farkával, majd bólintott is hozzá.
-Megbocsájtok, és nem haragszom. A te…
Itt Shura pillantott, aki gyorsan elsuttogta neki a barát szót, megmagyarázva az újabb érthetetlen kifejezést.
-A te barátod bizonyára nem volt elég okos ahhoz, hogy megfelelő taktikát dolgozzon ki a játék során. Shuval rengeteget kártyázunk, sakkozunk.
-De… ez szerencsejáték, Timidus. Azokat nem szereted, mert nem tudsz benne biztosan győzni.
-Még nem biztos. A játék célja pedig vagy a győzelem, vagy a tapasztalatszerzés. Csak nektek embereknek nyújtanak élvezetet az értelmetlen dolgok. Nekem nem.
Jelentette ki a sárkány, hiszen bár még mindig nem találta meg a nyerő stratégiát, minden játékot addig játszott, amíg be nem bizonyosodott számára, hogy ez lehetetlen, és ettől a gondolattól vezérelve fel is csapta a következő lapját. Shu már sokszor gondolkodott azon, hogy a sárkány kibernetikus agyát fel kellene használni pár játék megnyerésére itt, és a pénzt az árvaháznak adnák, de mindig eldobta az ötletet, mert nem tudta, hogy az mennyire számít csalásnak. A pókocska szavait a kislány egy kis kuncogással, és fejcsóválással fogadta.
-Nem, nem, nem! Nem érted. Addig nem igázhatsz le semmit és senkit, amíg nem leszel nagy és erős. Viszont csak akkor lehetsz nagy és erős, ha az idomár mellett maradsz, és segítesz neki, mert ti ketten együtt fejlődtök. Ismerek olyan peteket, akiket elhagyott az idomárjuk, és ők már nem fejlődnek. Sőt, harcolni sem tudnak. Olyanok lettek mint egy ártalmatlan házi cica, vagy nem harci pet. Szóval neked is fontos, hogy együtt legyetek.
És persze végig biztatóan mosolygott hozzá, és nagyon remélte, hogy ez jó érv lesz ahhoz, hogy kicsit közelebb hozza egymáshoz kettejüket. Még nézni is rossz volt ezt a marakodást.
-Eszembe sem jutott, hogy esetleg megmérgeznél, tudom, hogy te nem tennél olyat. A képet pedig majd bekeretezem, és kitesszük valahova a szobában. Köszönöm szépen, nagyon kedves volt tőled, hogy ilyen szép terítőt ajándékoztál nekem.
Na meg persze azt is tudta, hogy védett területen belül vannak. Óvatosan vette át az anyagot, majd azonnal el is tüntette az eszköztárába, hogy még véletlenül se sérülhessen meg.

by **Morrigan** Vas. Okt. 12 2014, 20:15

Pohara szinte üresen koppan az asztal szélén, csupán a két jégkocka koccanása az üveggel jelzi, hogy ez az utolsó tartalom benne. Az ilyen italokat jobb hamarabb elfogyasztani, hiszen mire felolvad a jég, már ihatatlan lesz. Ennek ellenére Morrigan cseppet sem tűnik részegnek. Végtére is, ez csak egy kis frissítő, semmi több. Részegen pedig nem lehet rendesen pazaakozni.
- Chh... Elkényeztetett majmok időtöltése. ¬_¬ - jegyzi meg egy sanda pillantás kíséretében Daeva, akiről lerí, mi a véleménye az efféle játékokból. Ennek ellenére, alig fél órával ezelőtt mégis segített az idomárnak csalni. Ki érti ezt...? Talán a profit ígérete túlontúl hasznosnak bizonyult számára.
- Na te csak menj vissza kötögetni. >.> - védekezik Morrigan, miközben a lapjait bámulja, s lerak egy plusz négyest, hogy kijöjjön a tizenkilenc. Nem is rossz. Bár egy huszasnak jobban örült volna.
- A Hatalmas és Rettegett Daeva sosem alacsonyodik le háziasított kiscicák és áruló Timidusok szintjére. ˇ^ˇ Nagy leszek és erős, és akkor leszámolok minden ellenségemmel. S azokkal is, akik nem az ellenségeim. Kufufufu. Térdre, rabszolgák! - ragadja el a pillanat heve, s dicső jövőjét maga elé képzelve burjánzik a képzeletében már annyira valós utópia látványában. Csillogó szemekkel pillant felfelé, ábrándozó tekintetében pedig szinte el lehetne veszni, ha nem tudnánk, pontosan mitől is vált ilyen lelkessé. Majd a nyolc szem mindegyike Shuura fordul, mintha csak most ért volna el tudatáig, hogy mit is mondott.
- Azt mondod akkor, hogy ahhoz, hogy világuralomra törhessek, ezt kell nekem kipofoznom, s a magam mintájára nevelnem, hogy végre behódoljon céljaimnak? - olybá tűnik, egy picit másképp értelmezte Shuu mondandóját. Tény azonban, hogy ezen most sikerült elgondolkoznia. Mi éri meg jobban neki? Nem, nem akar ártalmatlan házipet lenni. De olyanná sem akar változni, amilyen Timidus, meg a többi áruló. Ő - velük ellentétben - nem holmi tojásból kelt ki, mikor Morriganhez került, hanem nagy volt és félelmetes. Éppen csak Morrigan jókor volt jó helyen, hogy megnyerje a Jackpotot, tehát őt. Jogosnak véli tehát, hogy véres bosszút álljon minden játékoson, amiért petnek nevezik.
- Na, már megint kezdi. Bocsi a szöszmösz miatt. Mindenáron világuralmat akar. ._. - legalább valamivel kedvesebb becenévvel illeti a pókot. Lerí Morrigan arcáról, hogy cseppet sincs elragadtatva a szentbeszédtől, amit a pet lerendezett. Azonban talán esetlegesen icipicit nem is olyan nagy hülyeség, amit Shuukaku mond. Lehet, le tudná csillapítani Daeva vérszomját, ha valami hasznos elfoglaltságot találna neki. A kötögetésen kívül. Mondjuk a nyílt csatatéren.

by **Shukaku** Vas. Okt. 12 2014, 21:12

Timidus letette a következő lapot a mancsából, így a lapok összértéke húszra emelkedett, ám következő mondatát érdekes módon nem a lányhoz, hanem a pókicához intézte.
-Nem vagy se hatalmas, se rettegett. Jelenleg jobb ha meghúzod magadat, mert ha jól tippelek a szintetekkel kapcsolatban, akkor az életpontjaid száma jelentéktelen, és rászorulsz az idomár védelmére. Azért pedig, hogy rettegjék a nevedet meg kell dolgozni, nem elég, ha csak itt előadod magad. Nem tudom, hogy mi okod van árulónak tartani, de elhiheted, hogy nem árultam el senkit, és amennyiben folytatod a rágalmazást, kénytelen leszek megkérni téged, hogy bizonyítsd valamivel a szavaid igazságtartalmát. Jelenleg nem vagy sem nagy, sem erős, az ellenségeid pedig, ha engem is közéjük sorolsz, egy mozdulattal törölhetnének el Aincradból. Valamint arról is tájékoztatlak, hogy amennyiben nem teszel le a világuralmi terveidről, és esetleg még hozzákezdesz annak megvalósításához is, bár kétlem, hogy valaha is elérnél bármilyen eredményt, úgy számíts arra, hogy ellenségként foglak kezelni. Jelenleg érdektelen vagy a számomra és a létezésed nem jelent veszélyt, azonban amennyiben ez változik, úgy el foglak pusztítani az idomár védelmének az érdekében.
Itt egy kis szünetet tartott, és tekintetét újra a lapokra szegezte.
-Az emberek pedig nevelhetetlenek. Ha úgy képezhetném ki Shut, ahogy én kívánom, akkor jelenleg nem csak a huszonötödik szinten járnánk.
-De nem is akarsz engem megnevelni, ugye Timidus?
Öltötte rá a nyelvét a lány a sárkányra.
-A pet és az idomár kiegészítik egymást. Egyedül egyikük sem tud eredményes lenni. Azok, akik elveszítik a társukat általában meghalnak, a petek pedig elveszítik harci képességeiket. Működjetek együtt, különben meghaltok.
A lány mosolyogva csóválta a fejét, majd megvonta a vállát. Ő már megszokta a sárkány kijelentéseit.

by **Morrigan** Vas. Okt. 12 2014, 22:14

Ha Daevának emberi arca lenne, minden bizonnyal változatos érzelmeket tudnának most leolvasni róla. Mintha egy széles skálán ingadozna a fellobbanó haragtól az ártatlan megszeppenésen át egészen a felsőbbrendűségi komplexusa által kifejlődött arrogáns ignorálásáig minden. Azonban ez nem így van. Daeva arcszerkezete még a legkisebb mikropixelig sem hasonlít egy emberére, vagy annak bármely rokonára. Nem tudni így egyértelműen tehát, hogy valójában mit gondol. Sunyi kis szemei mintha meg-megrebbennének, de ebben sem lehet biztos a másik három. Hiszen mintha mindig ilyen, és ehhez hasonló reakciói lennének, gyakorlatilag mindenre.
- Így legyen hát! Ezennel Timidust, a tollas sárkányt a kék-fehér nemzetségből ősellenségemmé nyilvánítom. Kínok kínjával pusztítalak el, s minden társadat, majd meglásd! Mwahahahaha! - olybá tűnik, van, aki semmiből sem tanul. Morrigan hangos sóhajjal adja jelét elégedetlenkedésének, majd felkap egy üres poharat, s csapdába ejti vele a pókot.
- Muszáj neked folyton égetned? >.> Soha egy nyomorult céhbe se fognak felvenni, ha mindenkivel így viselkedsz. ._. Aztán majd kérjél bocsánatot tőlük! - a pók tiltakozása jeléül nem hajlandó kétségbeesni a csapda miatt. Leücsörög a földre, pontosabban az asztallapra, s újabb terítőszövésbe kezd bele.
- Bocsi... Komolyan nem tudom, mi a nyanyukámat kezdhetnék vele. Folyton ilyen, állandóan éget. -.-" - nyűgösen szusszanok egyet, majd hátracsettintek valamelyik srácnak, s jelzem, hogy hozzon nekem valamit. Most valami lazább megteszi. A sör pedig mindig mindenféle körülmények között mindenre jó.
- A pet és az idomár talán. Lehet, már az elején elcsesztük. Én beast teamer vagyok. >.> - nem sokan tudják igazából, hogy mi a különbség a kettő között.
- Már-már egészen irigyellek titeket. Mi a titkod, téged miért nem utál? - egészen aranyosnak tartja a mini-Targaryent, ahogyan a sárkányával incselkedik. Olyan mások, mint ők ketten. Egészen, teljesen mások. Bizonyára már kiskora óta ismeri Timidust, így pedig tutira könnyebb dolga lehet. Egyszer a katonaságnál is neveltek egy kiskutyát, amit találtak az utcán. Jó buli volt. Az egész csapat imádta. Főleg a titoktartást az ezredes elől.

by **Shukaku** Vas. Okt. 12 2014, 23:00

Úgy tűnt Timidust egyáltalán nem érdekli a pók arcmimikája, akkor sem érdekelte volna, ha értette volna, hogy mi is tükröződik rajta. Egyszerűen tényeket közölt, hiszen a pók vágyai igencsak ellentétesek voltak az ő felfogásával, és mivel tudta, hogy Shu nem szereti ha az emberek meghalnak, így logikus volt figyelmeztetni kettejüket arra, hogy az életükkel játszanak. Még azt a poharas dolgot sem tartotta szükségesnek, Shun pedig egyértelműen látszott, hogy nem tetszik neki a megoldás.
-Csak akkor fenyegess, ha be is tudod váltani a fenyegetéseidet. Van egy ötletem.
Fordult Morrigan felé.
-Látod azt az asztalt mögöttünk? Azzal a nagydarabbal, aki a késével szórakozik. Tedd a kezedet az asztalra és nyisd szét az ujjaidat.
Ezután az idomár felé fordult, és egy halk csipogás után neki is kiadta az utasítást.
-Küldj egy küzdőtérkihívást Morrigannak. Teljes életes küzdelem.
Közelebb hajolt a nőhöz, és még a szokásosnál is komolyabb hangon szólalt meg.
-Nem áll szándékomban végezni veled. Shu vörösödése nincs a terveim között, és elég sokan vannak körülöttünk, akik ezt nem néznék jó szemmel. Fogadd el a felkérést nyugodtan.
És HA mindez megvolt, akkor elpöccintette a poharat a pókról a karmával, majd Morriganra nézett, bólintott, és ugyanazzal a karmával lassan, majd egyre gyorsabban kezdte kopogtatni az asztallapot a nő ujjai között. Magasak volt a fegyverkezelés pontjai, így magabiztosan tudta csinálni, és a másikhoz képest a gyorsasága is igen magas volt, így elég látványos volt az előadás, a leglátványosabb pedig akkor volt, amikor egyszer csak a nő kézfejébe vágta a karmát, amire Morrigan életpontjai azonnal eltűntek, és meg is jelent Shu előtt az üzenet, miszerint választhat, hogy életben hagyja-e az asztal túl felén ülő nőt. Persze nem nyomott semmire, hanem lélegzetvisszafojtva várta, hogy mit akar ebből kihozni a sárkány, aki ismét a pók felé fordult. Halkan beszélt, nem akarta magára vonni a figyelmet.
-Csak akkor lehetsz szabad, ha végzel az idomárral. Csak egy mozdulatomba kerül, és szabad vagy. De ha most megölöm Morrigant, akkor örökre ilyen kis szinten maradsz, és bármelyik pillanatban bárki eltaposhat. Esélyed sem lesz a fejlődésre. A petnek az a feladata, hogy megvédje az idomárt, és az idomár is mindent megtesz a pet védelme érdekében. Együttműködnek, vagy meghalnak. Morrigan egy mobból idomított téged. Ha nem viselkedsz, akkor bármikor dönthet úgy, hogy megöl, és keres magának engedelmesebb társat.
Újra csipogott egyet, mire Shu azonnal rányomott a küzdelem befejezésére.
-Én… a beast teamereknek sokkal nehezebb. Talán ők jobban vágynak a szabadságra… azt hiszem. De… én csak annyit csináltam, hogy kedves voltam Timidussal, és segítünk egymásnak. Barátok vagyunk…

by **Morrigan** Pént. Okt. 17 2014, 22:36

Morrigan a kezébe temeti arcát, miközben a pókot hallgatja, s motyorogva sziszegi neki, hogy elég legyen. Igen, ő is szokott tiszteletlen, sőt, kifejezetten bunkó, tapló és pofátlan lenni. Azonban Daevával ellentétben, ő pontosan tudja, hol a határ. Emellett pedig tökéletesen meg tudja állapítani, hogy ki az, akivel ezt el lehet játszani, s ki az, akivel nem. Van, aki már attól sírva fakad, ha csúnyán néznek rá. Más pedig nem veszi magára ezt az egészet, s inkább beszáll a buliba, mint akit behívtak egy körre.
Morrigannel ellentétben azonban Daeva őszintén vérig akar sérteni mindenkit környezetében. S minden szavát teljesen komolyan gondolja. Még akkor is, ha adottságai nem teszik lehetővé számára, hogy minden ígéretét betartsa. Azonban ténylegesen szánt szándéka előidézni mindazt, amit az ajándék terítőn egyszer már megálmodott. Halált és pusztulást. Pedig a pókok egyes kultúrákban állítólag a védelem jele. Nem is érti. Tőle rettegniük kéne. Mégis gyógyító képességet kapott.
- Az a nagydarab? Nem látszik rajta, de tündéri a lelke. – mert hát egy olyannak, mint Morrigan, minden egyes kocsmatölteléket ismernie kell. Főleg, ha ezt a késes játékot űzi az asztalon. Hátraint neki, hogy felhívja a figyelmét, s úgy tesz, ahogyan azt Timidus mondja neki. Azonban mikor meghallja, hogy mi is a pontos terv, megáll benne az ütőér egy pillanatra. Teljesen elhűlten néz a sárkány szemeibe, s kimondatlanul is hallani tőle a kérdést: ez most komoly?
Nem, nem akar meghalni. Csak azért élt túl eddig, hogy a társainak eleget tegyen. Végtére is, akiket látott meghalni, azokat a való életben is ismerte, nagyon is jól. Nem csak itt voltak társai. Szeretné elmondani a világnak, mennyire küzdöttek. Erre most jön Shuu, és a sárkánya, és egy teljes életes küzdelembe akarják belekényszeríteni… de miért? S miért kezdett el – bízni bennük?
Nem tudja ő sem az okát igazán. Azonban ahogyan a szemeikbe pillant, s próbálja kifürkészni indokaikat, valahogy megérti, hogy itt most nem akarnak ténylegesen ártani neki. Persze ez szembemegy minden egyes tanítással, amit kiképzése során megkapott. De ebben a világban más fajta törvények uralkodnak. Mondhatni, a játékszabályok eltérnek az eddigiektől.
Széttárja a kezeit, s még a nagy darab Böhöm, mert így hívják szerencsétlent (pontosabban Morrigan így nevezi őt) is az asztal felé hajol, hogy megnézze, mit csinálnak. A játékot ismeri Morrigan is, még ha Daevának ez még egészen új volt. Olyan gyorsan koppannak Timidus karmai az asztallapon, hogy nem is látják azok mozgását. Inkább, mint amikor a ventillátor tárcsája egybefolyik a gyors mozgástól. Ami pedig a legfurcsább Morrigannek, hogy amikor belémarnak a karmok, nem érez fájdalmat. Tudja, felfogja, hogy mi történik, de mondhatni, félsokkos állapotban van a halálküszöbi élménytől. Még itt, ebben a világban is. Pedig még a kezein is meglátszik némi heg, amit a való életből örökölt ide.
- Khhhh… ¬_¬ – Daeva csupán fújtat egyet, s makacs némaságba burkolózik. Miután kiengedik üvegbörtönéből, felmászik Morrigan kezére, majd fel a karján, a vállához, s vissza a hajzuhatag sűrűjébe. Ott soha, senki sem veszi észre, amikor el akar bújni a világ elől. Mint amikor egy tinédzser a saját szobájába zárkózik.
- Asszem, ez most betett neki… – forgatja szemeit, majd sóhajt egyet. Hát ez húzós helyzet volt. Annyira, hogy egészen tutibiztos, hogy ő is le fog húzni erre valamit. Mondjuk úgy pár feles vodkát. Azt már a kislány nélkül, hiszen nem szép példa, ha előtte csinál ilyet.
- Elég faja, amit ti ketten műveltek. De komolyan. Tudom, milyen a jó csapatmunka, a hadseregben is erre tanítottak. De Daevával… Nálatok meg ez olyan természetesen megy. – szusszan egyet, s még a kártyák sem tudják most már izgatni. Szól Böhömnek, hogy hozzon már neki valami frissítőt, mert az most kijárna neki. Hát azért na.
- Apropó, barátok. Ha már így megismertük egymást, és túljutottunk kapcsolatunk fordulópontján, az élet-halál harcon, felvehetlek a barát-listámra? Lehet, hogy keresnélek, ha esetleg van valami. Meg bármikor behívlak még egy kör bambira téged, és Timidust is. – kacsint rá mindkettőre, s ha engedik, akkor elküldi a barát felkérést. Úgyis üres szinte a listája, mióta az egész céhe megmurdált.

by **Shukaku** Pént. Okt. 17 2014, 23:13

Sem akkor amikor a játék zajlik, de még akkor sincs semmilyen érzelem a sárkány pofiján, amikor bemélyeszti a karmát a nő kezébe. Mindössze az előre megtervezett cselekedetet hajtja végre, amiről tudja, hogy nagy eséllyel a kívánt hatást fogja elérni. Ennyi. Nincs benne sem erőfitogtatás, sem semmifajta figyelemfelkeltés. Mindössze annak a bemutatása, hogy bármennyire is nagy a szája a pókocskának, számára egy csapással elpusztítható, és amennyiben élni akar, úgy azt kell tennie, amit ő tanácsol neki. Nem okos dolog Timidus ellenségének lenni, főleg nem ilyen kis szinten. Már a shockot is képes felismerni a nő arcán, igaz, mindössze a negatív érzelem kifejezéseként értékeli, a finomabb megfogalmazást és olvasást még nem teszik lehetővé az ismeretei, azonban azt tudja, hogy nem célja Morrigant megfélemlíteni. Vele szemben is csak egyfajta tanító szándékkal lép fel. Tedd azt, amit ajánlottam és akkor életben maradsz. Egyáltalán nem egy bonyolult következtetés, és ő még nem is értékeli fenyegetésnek, mindössze figyelmeztetés. Persze amikor már lenyomja a gombot, akkor Shu is megnyugszik, és ő is megérti, hogy mik voltak a sárkány szándékai. Azaz… ő természetesen sokkal pozitívabban fogalmazza meg önmagában, miszerint Timidus segíteni akar, hogy Morrigan és Daeva is olyan jól kijöhessenek egymással, mint ők maguk, mert Timidus is jól érzi magát, és szeretné, ha a másik pet is így érezhetne. A pók reakcióját Timidus nem tudja értékelni, és ebben a Morrigan által használt újabb szleng szó sem juttatja előrébb, de Shu köszönöm-bólintása már igen. Ismételten tökéletesen csinálta. Nem mintha ez meglepő lenne. Az azonban, hogy az idomár a hadsereg szót használja, felkelti az érdeklődését.
-Erről majd mesélni fogsz nekem. A hadseregről. A barátlistát pedig felejtsd el. Veszélyes.
Shu egy pillanatra elhúzza a száját, de utána igyekszik ebből egy mosolyt kanyarítani.
-Ha tudod a nevemet, akkor írhatsz levelet. És… akkor találkozhatunk. Nem kell hozzá felvenni a listára.
Amióta az első név elfeketedett a listájukon, azóta senkit nem vettek fel, sőt, a legtöbb játékost le is törölte. Ha meghaltak, akkor nem akart róla tudni. Shu azonban azt is észrevette, hogy Morrigant megviselték az események, így jelzett a sárkánynak, és mindketten felálltak az asztaltól.
-Köszönjük szépen a vendéglátást… és… csak legyél vele kedvesebb. Keresd, hogy mit szeretne és járj a kedvében.
Meghajoltak, majd ha Morrigan is elköszönt, akkor kisétáltak a helyiségből.

by **Kayaba Akihiko** Kedd Okt. 21 2014, 20:15

Morrigan: Gyertya Kristály
Shukaku: Vörös Bika Potion

by **Kusumi Ayani** Vas. Dec. 07 2014, 17:03

// Időrendben nagyjából fél-1 hónappal későbbel járunk előző bosstól IC okok miatt //
Legördítem a menümet, és szinte eszeveszett tempóba kezdem el nyomkodni a gombokat.

„SOS infókat szereztem a bossról, melyet jó volna felétek is közölnöm. Kérlek, jelenjetek meg a Twister Biliárd és Póker Club épületében 1 óra múlva, ha céhetek valamelyik tagja részt kíván venni a bosson.”

Ezt a levelet elküldtem Mirinek, Anatnak, Hinanak, Enhinek, Channak. Én már az üzenet elküldése előtt ott voltam a clubban. És nyugtalanul vártam az embereket. Ha valaki érkezik, közbe intek neki, majd mutatok az egyik székre, hogy foglaljon helyet. Nagyjából 1 órát és 10 percet várok, majd h mindenki itt lesz, felállok (persze ha eljött valaki).
- Sziasztok. Bocsi, hogy ilyenkor hívtalak össze magamat… és tudom, hogy furcsa az, hogy én hívok össze egy találkozót. De… úgy érzem a következő bossra be kéne vezetnünk egy összeválogatást. – fújok egyet, majd folytatom – Nagyjából 1000 aranyat költöttem az infókra, és még így is csak 4 statpontot, 2 taktikát, és 1 lényeges taktikát sikerült összekaparnom… Kezdjük a jelenléktelenebbekkel. A boss ereje 17, a speciális képessége 18, a gyorsasága 16, a kitartása pedig 12. Azonban… most közlöm, hogy 2 boss várható… és legalább ugyanennyi fázis. Mindkettejüknek különböző pontozása van, az első fázisban az első, a második fázisban pedig a másik pontozása lép életbe. Pókokra mindenki számítson. Azonban ezek elviekben újfajta pókok. Vérengző Vadászpókok. A boss terme egy fás helyiség lesz. Az információm szerint fel kell majd futni a fára, ám a fára futás mellékcselekvésbe kerül, és fára futás közben csak ezeket a pókokat lehet támadni. Persze az íjászok képesek a földről támadni, viszont az infó nem terjed ki arra, hogy a bosst is képesek lennének sebezni. – elhallgatok, majd fújok egyet, végül felnézek a többiekre – Viszont a boss hatástalanítja a hazatérés kristályokat… ezért javasoltam az összeválogatott csapatot. Túl nagy anyagi veszteség lenne, egy teljes csapat burokveszteségét nézve, és az új burok árral természetesen. Na de én csak ennyi információt szedtem össze. Sajnos a további taktikázásban nem hiszem, hogy tudnék részt venni, de ha nem haragudtok meg szeretnék maradni… ha másért nem is, ha úgy érzitek, hogy szükséges lenne, még további infókra szóljatok… - lehívom a menümet, majd felszereléseim közé lépek, mielőtt válaszolnék – Nagyjából 2000 arannyal rendelkezek jelen pillanatban. És a teljes összeget hajlandó vagyok akár infókra költeni, vagyis a nagyját, ha úgy érzitek.
Végül mielőtt leülnék előkotrom a papírokat, amelyek az infókat tartalmazzák, és lehelyezem a középen levő asztalra, hogy bárki többször is ellenőrizhesse.

Spoiler:

by **Anatole Saito** Vas. Dec. 07 2014, 21:51

Kicsit furcsállom, hogy Ayanitól kaptam üzit Twisterbe hívóként, bár ha belegondolok, a lány elég aktívan kivette a részét az utóbbi időben a bossinfó kutatásban. Ezúttal Gregant extra segítségét mellőzve, vásárolva jutottam hozzá infókhoz, mégpedig nem is rosszakhoz. Bár a Besúgó cimborám most is gondoskodott róla, hogy mélyre nyúljak a zsebembe. Megérkeztem a helyszínre, majd természetesen Mirikát köszöntöttem elsőként, a többieknek pedig odabiccentek. - Köszönöm az invitálást! - majd egészen közel húzódom Mirihez, ha úgy esik jól neki, akkor még át is karolom a derekát. Ezután aktiválok egy hangfelvevő kristályt, hogy ne kelljen jegyzetelnem, majd figyelmesen végighallgatom Ayani infóit, végül pedig hozzáteszem a saját infóimat is.
- A boss erejét és gyorsaságát én is meg tudom erősíteni, 17 és 16. Ez egészen barátságos. És én is úgy tudom, hogy két boss lesz. Lehet úgy kell majd végeznünk velük, mint a 10. boss ikerfejű szörnyeivel. Bár a két fázisos infó bekavar ebbe az elméletbe, szóval a második fázisban bújhat elő a második boss. - A válogatott csapat ötletre csak bólintottam, szerintem mindenki tisztában van azzal, hogy már bossok óta azt szajkózom, hogy legyen egy jól működő felderítőcsapat. Nem fogom megint rojtosra beszélni a számat ez ügyben, mert eddig sem volt semmi hatása. Inkább folytatom az infóosztást, illetve most térek csak a lényegre.
- Fákon kívül lesznek még lyukak is. Egészen pontosan így hangzik az infó - előhúzok a zsebemből egy papirost, rajta szöveggel, amit gondosan kijegyzeteltem, hiszen az eredeti üzenet végén oda van írva, hogy "ui.: Óvatosan, Gregant", ezt pedig nem kellene mondjuk Mirikának észrevennie. - Tehát az indó: "A lyukban tíz vérengző óriáspók van, amik alapból nem támadnak, csak várnak, hogy oda menjen valaki. Amint valaki megtámadja őket kirepülnek és szintén véletlenszerű játékosokra ugranak."

by **Chancery** Hétf. Dec. 08 2014, 20:24

Én nem siettem; annak nincs semmi értelme. Egész világéletemben az volt rám jellemző, hogy mindenhova rohantam, még egy lazulós séta alkalmával is többször rám kellett szólni, hogy lassítsak, mert túl gyorsra veszem a tempót.
Most ha akarnék se tudnék sietni. Ráérősen helyezem be az újabb színes üvegdarabkát a hatalmas alapba és kissé hátrébb lépek, hogy lássam az összehatást. A könyvtár immár rózsaablakkal is büszkélkedhet.
Csak ezután indulok meg, hogy összeszedjem a cókmókom, majd elinduljak a Twister felé.
Oh, hogy mi is a lassúságom oka? Az, hogy nem akarok sem idegeskedni, sem emlékezni. Nem akarok még csak gondolni sem az előző bosson történtekre, el akarom őket felejteni és tiszta lappal újrakezdeni. Csak és kizárólag a tapasztalatot tartom meg magamnak, azok pedig csakis azt sugallják, hogy felkészültebbnek és nyugodtabbnak kell lennem. Ezt pedig csak akkor érem el, ha lassabb vagyok.
Valahogy így mégsem én voltam az utolsó, aki megjelent. Ayani felettébb idegesnek tűnt, amire csak-csak felemeltem a szemöldököm. Álomkelő első útja az asztal alá vezetett, hogy ott lekuporodva hallgatózzon majd, Dust pedig, mivel teremben voltunk, Fióka állapotában utazott a vállamon, mint valami kis papagáj.
-Nyugalom. -mosolygok végül a köszönések után Ayanira, és helyet foglalok a széken. Lehet, hogy egyeseknek fura lehet a mosolyom és a nyugalmam, de minek is izgassam magam rajta? Jól érzem magam és készen állok bármire. Csak a kis jegyzetfüzetemet varázsolom elő az inventoryból.
Sorban jegyzetelem az infókat, amiket kapok:
Két boss lesz, különböző pontokkal.
Erő 17
Spec 18
Gyorsaság 16
Kitartás 12
Vérengző Vadászpók
Fáramászás
Kristálysemlegesítő terület!
Vérengző Óriáspók: lyukakban, random támadás

-Nekem is van annyim még infókra. -jegyzem meg én is, mikor Ayani ismertette aranytartalékait. -De ha alkotunk egy felderítést, azoknak utána burokpótlásra is tartsunk meg valamennyit. HA lesz felderítés. -ismétlem meg nyomatékosabban.
~Nekem viszont lenne kérdésem.~ -emeli fel Álom a fejét az asztal alól. ~Mennyire számítsunk még személyes sértődésekre és meg nem bízásokra ebben harcban? Neutral

~

by **Enheriel** Csüt. Dec. 11 2014, 16:53

Kusumi Ayani írta:SOS infókat szereztem a bossról, melyet jó volna felétek is közölnöm. Kérlek, jelenjetek meg a Twister Biliárd és Póker Club épületében 1 óra múlva, ha céhetek valamelyik tagja részt kíván venni a bosson.

Ezekkel a szavakkal küldött üzenetet nekem Ayani. Kicsit ideges voltam, hiszen soha nem voltam ott, s nem is ismerem azt a helyet. Hála az égnek a térképen kimutatta, hova menjek, így hamar megleltem. Már ott volt egy-két frontharcos is.
- Sziasztok!^^ - köszöntem nekik, s leültem. Villámlás megint otthon maradt a mérete miatt. Ayani elmondta, hogy összeválogatás kell, s az infókat. A boss ereje 17, amit Anat igazolt, speciálisa 18, gyorsasága 16, ezt is igazolta Anat, kitartása 12. Ám kettő boss lesz. Illetve lyukak, bennük vérengző óriáspókokkal.
- Azt hiszem azokat meg tudjuk oldani ezzel. - s megmutattam a kezemen lévő Pók Emblémás Gyűrűt. - A kedvesem adta oda, ettől állítólag félnek a pókok. - kiderült, hogy fás területen lesz a harc, fára kell futni, ám a hazatérés kristályt nem tudjuk majd használni. Jaj ne. Majd eszembe jutott az infó, amit vettem én is.
- Én is szereztem információt, két statot, s egy fontosat. - kezdtem el. - Azt hiszem külön pontozása lesz mindkét bossnak, mert az egyiknek, akinek Nazorek a neve, kitartása 19, a gyorsasága 34, s ami a legfontosabb, hogy Nazorek három körönként mérget lő, ami a célpontjaira körönként 5 méregsebzést tesz. - nem tudom, hogy fognak reagálni erre. Lehet már ki is találták ezek alapján, hogy ki nem megy a bossra az elhalálozási esély minimalizálása érdekében.

by **Mirika** Pént. Dec. 19 2014, 18:23

Az erős túlzás, hogy majd kicsattantam a boldogságtól. Inkább csak ültem az asztalra könyökölve, és a halántékomat dörzsölgettem az ujjaimmal egészen gondterhelt arccal. Nem tetszettek az infók, nagyon nem. Én a többiekkel ellentétben egyáltalán nem bíztam a burokban, és ha igaz, hogy nem tudunk teleport kristályt használni, akkor vagy legyőzzük egyből, vagy rá vagyunk utalva ezekre a vackokra. Próbáltam valami okosságot kitalálni, de még azt sem tudtuk, hogy melyik pont melyik bosshoz tartozik. A fán vadászpókok, a lyukakban óriáspókok, de a bossok hol vannak?
- Nincs elég infónk - szólaltam meg végül - Csak annyi derült ki, hogy kelleni fognak Tisztító Kristályok. Ha bemegyünk tízen csak infót szerezni, és nem tudjuk legyőzni egyből, az ötezer aranyunkba fog fájni. Ennyiből nagyon sok információt venni tudnánk, talán jobban megérné a besúgó segítségét igénybe venni, mint vakon próbálkozni. Vagy pedig odaállunk a csavaros fickó elé, hogy állítsa vissza a burok árát - mondtam fáradt, halvány hangon. Nem tudom, minek vállaltam fel ezt a szervezést, most legszívesebben elbújnék az asztal alá. De nem tehetem :/

by **Szophie** Pént. Dec. 19 2014, 22:53

19. boss megbeszélés

Vezér semmiről sem tudott, nem tudhatott. Valami mégis kiülhetett az arcomra, mert szeme összeszűkülődő formájából arra következtettem, erősen gondolkodik.
A mézes tej még gőzölgött a kezemben, és abban a pillanatban nem tudtam semmi másra gondolni, csak hogy érezni akarom az édes, megnyugtató ízét. Nem is igazán akartam semmire sem gondolni, az alapvető dolgokon kívül. Erősen koncentráltam minden tevékenységemre, figyelve a mozdulatokat, melyek valamiért szenvedést okoztak. A puszta levegővétel is kín volt. Néha-néha el is felejtkeztem volna róla szívesen, ha nem lett volna a kényszer bennem örök. Pont, ahogy az a különös üres érzés is állandósult.
Nem volt számomra új, hogy a semmiből építkezzek, és jelen esetben, a tapasztalatomnak hála, gyorsabban ment, hogy vállalható formába hozzam magam, mint azt elvárná az ember. Szükség is volt rá, mert kevesebb, mint egy óra állt rendelkezésemre, hogy eljussak a Twisterbe.
Természetesen ennek is éppen a legmegfelelőbb időben kellett jönnie. Semmi kedvem nem volt rá. Az életre nem volt úgy alapvetően hangulatom. Összetörtem. Most mégis egy csöppnyi érzést vélhetett petem felfedezni arcomon, miközben a sorokat olvastam. Nem hiszem, hogy felismeri az aprócska kis rezdülést rajtam, én magam is rég elfelejtettem, hogy létezik ilyen. Habár jelen esetben az volt a különös, hogy az arcizmaim még képesek működni ennyi mozdulatlanság után.
Hinari megkért. Ez volt az egyetlen, amire koncentrálni tudtam. Mert ez a kérés fontos volt. Tőle még nem szakadtam el. Ettől függetlenül semmi kedvem nem volt az emberekhez úgy alapvetően. Talán egy répát fogok képzelni a helyükre. Egy csomó ostobaságot beszélő répa. Pont, mint annak idején a tárgyalásokon. Ha ezzel a módszerrel azokat túléltem, akkor ezt is túlfogom.
Nem gondoltam bele, kik is lehetnek, lesznek ott, vagy hogy milyen a viszonyom hozzájuk képest. Mert mindez nem számított. Semmilyen kapcsolatban nem álltam voltaképp azokkal az emberekkel. Csupán csak Hinarival, aki most arra kér, hogy továbbra is mutassam barátságos álcám a répáknak. Egy szóval sem akartam keserűséget zúdítani a nyakába, tudva azt, miken ment át mostanában ő is. Ahogy visszautasítani sem akartam, akármennyire is értelmetlennek láttam jelenlétemet azon a gyűlésen. Ha valamit megbeszélnek, azt csak tudatniuk kell vele PM-ben. Mert a jelenlétem mi mást jelent? Csak meghallgatom, miről fecsegnek, majd tudatom erről őt. Gondolom, ennyi lenne a feladatom. Esetleg hozzájárulni valamivel az előrehaladáshoz. Persze ha Hinari célja ez lenne, akkor nem pont engem választott volna. Hisz ismer. Vagyis megismert valakit, aki is én vagyok. Természetesen volt bennem egy jó adag ellenszenv az iránt, hogy idejét Alexszel tölti. De ezt sem hoztam fel. Egyszerűen csak szívességet tettem neki, elvárva, hogy ezt egyszer majd visszakapjam.
Egyszerű és csinos szürke blézert öltöttem, hozzá illő szoknyával, csizmával - lévén, tél van. Eddig virág alakú babérkoszorúmat átalakítottam szürke hajcsattá, azzal tűztem el szemembe hulló hajam. Így jelentem meg azon a helyen, melyen már annyiszor, ám olyan céllal, és olyan társaságban, mellyel nem sok közös pontunk volt. Egyáltalán nem illettem oda. A sok répa közé.
Teljesen átlagos, tárgyalásos arckifejezést öltve léptem be közéjük, természetesen utolsóként.
- Elnézést, az utolsó pillanatban tudtam meg, hogy ide kell jönnöm. Hinari és a Justice League képviseletében vagyok jelen. Üdvözletem! - nyújtottam kezem mindenkinek, majd akár elfogadták, akár nem, leültem az egyik szabad helyre. Vezér mögém állt, nagy komoly képpel, és most ő sem foglalkozott senkivel és semmivel, csak merően bámult maga elé, hátra tett kézzel. Természetesen emberi alakban volt.
Hallgattam, és fejben próbáltam az információkat feldolgozni.
Szóval két boss lesz. Az egyik statjai fixálva vannak. A másik, úgy tűnik Enheriel-répa infói alapján, erősebb. Nazorek a neve, kitartása 19, a gyorsasága 34. Több a statja ezeken, mint a másiknak. És az is lehet, hogy ezek kever infók, és az egyik az egyikről, míg másik a másikról szolgáltat adatokat. És az is lehet, hogy a maradék statjuk közös.
- De biztosan szükségünk lesz a lyuk bántására ahhoz, hogy a bosshoz érjünk. Különben semmi értelme nem lenne a pókok jelenlétének. Mert ki menne oda hozzájuk, és ugrasztaná elő őket, ha anélkül is leüthető a boss?
- A fára mászás gondolatát pedig nem teljesen értem.. Ha jól értelmezem, akkor a boss eltalálásához szükséges. Ami azt jelenti, hogy valószínűleg magasan, a fák koronájának közelében fog elhelyezkedni a boss. Vagyis a bossok. El tudnák képzelni egy kiterített pókhálót erre a célra.. Pluszban ez még jelentheti az akrobatika előnyét is. Remélem, pókhálóba ragadástól nem kell félnünk azért.. Illetve az is kérdéses, hogy egy fa lesz-e, vagy több. És egy lyuk lesz-e pókokkal tele, vagy több.. - osztottam meg gondolataimat hangosan is, ám nem igazán figyelve a répákra. Inkább csak magammal beszéltem meg mindezt, államat a kézfejemen támasztva, magam elé meredve a semmibe. Most máshol jártam gondolatban. Egy teremben, ahol ezer meg ezer boss varriáns foglalt helyet.

by **Kusumi Ayani** Szer. Dec. 24 2014, 16:59

Fújtam egy nagyot. Végre sikerült utolérnem a többieket. Én szépen szorgalmasan jegyzeteltem eddig, hogy könnyebben átláthatóbbak legyenek az adatok. Ekkor csipogni kezd az üzenet rögzítőm, majd mikor megnyitom a "Besúgó" neve éktelenkedik az üzenet alatt. Szinte lefejelem az asztalt, ahogy végigolvasom az infókat.
- Na srácok megint... Egy újabb adag információ. Na akkor. Kitartás 12, Speciális képesség 18 Fegyverkezelés 21 Erő 17. Ebből eddig 2 már ismert, 2 viszont újdonság. Azongya még ehhez jön a következő. "A pókkirályné először csak a terem távoli sarkában bújik meg." Ez rossz emléleket idéz fel. Anat, és Miri még emlékezhet az előző Pókkirálynós kazamata pucolásra. Valami ilyesmire számítok most is. Most viszont jön a kövi. "Ha a tíz vérengző óriáspók már kint van, akkor be lehet menni a lyukba, ahol egy kristály hever. A kristályt ha megérinti egy játékos, akkor a vastag pókháló szétszéled és a pókkirálynő lejön a sarokból." Úgy vélem ez a Pókkirálynő vagy az egyik boss, vagy szükséges ahhoz, hogy a bossokat tudjuk támadni, vagy éppen előhívni. Az sem kizárt hogy a pókhálója útban lenne a feljutáshoz. A kövi infó ugyanaz mint Enhié, de ez Razoneket ír. Razonek is mérgez 3 körönként ugyanennyi méregsebződéssel, ami ugye 5. Úgy vélem ez pokoli nehéz boss lesz. Azt javaslom, hogyha mindenképp felderíteni szeretnétek, akkor legalább 2 Tank, mondjuk Jin és Raven, 3 dps, Hina, Anat, Miri, és 1 support, RenAi, Yurihime vagy én. Rent is javasolnám, de nem hiszem, hogy biztos lehetnénk abban, hogy követné a parancsokat.

Eddigi infók:

by **Chancery** Vas. Dec. 28 2014, 14:54

~Az oké, hogy csak egy pet vagyok, de választ nekem is illik adni. Főleg tőled, késedelmi kisasszony.~
Álomkelő szinte felugrik az asztalra - magyarán első két mancsával feljebb emelkedik, szinte egy magasságba kerülve velem -, és azt a tipikus dühös macska fújtatást hallatja, kimutatva borotvaéles fogait és rózsaszín ínyét. Sárga tekintete legvégül Szophie-n állapodik meg, emlékezve az esetre, mikor miatta kellett végignéznem Alex halálát, miközben olyan könnyedén megmenthettünk volna egy erős dps-t, hogy még én is elcsodálkoztam.
A pet végül akkor nyugszik meg, mikor végigsimítom a hátát és visszaereszkedik az ölembe, kissé még így is eltakarva engem - meg hát súlya is van már -, viszont addig nem fog leugrani a földre, amíg választ nem kap. Én pedig nem szólok rá, hisz én is szeretném elérni a maximális, 100%-os összedolgozást, főleg ezen a nehéznek ígérkező bosson.
Az új infókat is feljegyzem, amennyire csak tudom, az eddigiek közé, még annak ellenére is, hogy Ayani ugyanezt teszi. Mikor kihagy a felsorolásból, arra sem reagálok semmit; hiába, egy felderítéshez még lépnem kell pár szintet, vagy valami módot találni arra, hogy például a gyógyításom kicsit erősebb legyen. Viszont így, hogy eldöntöttük, legyen felderítés, lecsukom az aranytartalékom biztonságba.
-Akkor majd pár ember burkát fogom tudni állni. -mondom, bár így késni fog majd kicsit az új céhház és a költözés, de az a része a dolognak úgyis a személyes problémám, majd összeszedem újból a kellő összeget, vagy ha szerencsém van, megveszi majd valaki a régi céhházat.
-Álom egyébként pont erre akar kilyukadni. -emelem fel a tekintetem Ayani utolsó félmondatánál. -Jó lenne, ha ezt soha többet nem kéne hallani sem megbeszélésen, sem bosson.

by **Anatole Saito** Szer. Jan. 21 2015, 19:30

Meeting Daneeval

A bossharc estéjén elküldtem Daneenak az üzit, hogy másnap szeretnék találkozni vele a Twister bárban. Ideje végre tiszta vizet önteni a pohárba, de nem úgy szándékozom, hogy felkenem a falra. Pedig azok után, amiket Shutól hallottam, mások lehet megtették volna már helyettem. Én azonban szeretem meghallgatni mindkét oldalt és ahelyett, hogy vádaskodni kezdek és ítélkezem felette, inkább mérlegelném az ő változatát is. Egy kis boxot foglalok magunkra, érkezésekor kézfogással köszöntöm európai és úgy általában a fantasy világok szokásához híven. - Szervusz, örülök, hogy eljöttél. Mit kérsz inni?

Bár Anatole hangjában volt valami nem várt bizalmatlan felhang, a bossharc hátralévő percei azzal a várakozással teli feszültséggel is gazdagodtak, hogy végre lesz alkalmam újra beszélgetni, azzal a játékossal, aki az első vértemet kovácsolta számomra, s akivel egy igen izgalmas, bár gyors és kimerítő harcban volt részem. Azt hiszem, úgy éreztem... igen... büszkeséggel néztem fel rá, akár egy mesterre. A harc után a sziklánál türelmet erőltetve magamra, csendesen vártam rá. De úgy tűnt a beszélgetés órája még nem most jött el.
Így aztán igencsak felvillanyozott, amikor másnap üzenetben jelölte meg a találkozó helyét.
- a Twister bár... - morfondíroztam a bejárat előtt megbámulva a helyet mielőtt beléptem volna. Sietve néztem körben, nem kellett sok, hogy észrevegyük egymást
- Szia, köszi a meghívást, nahát, még sosem jártam itt azelőtt... jópofa helynek tűnik... - fogadtam a kézfogást
- Inni? Hmmm... talán egy pohár vörös édes... bort
- Ez a... törzshelyed, Anatole-san?

Én a magam részéről a szokásosat kértem, vagyis limonádét.
- Törzshely? Annak nem mondanám. Viszont szinte minden bossharc előtt itt szoktunk összegyűlni megvitatni a taktikát. Kellemes és diszkrét hely, gondoltam itt nyugodtan tudunk beszélgetni vagy akár játszani is. - Ekkor egy pakli francia kártyát teszek le az asztalra. - Pókerezel?

- Oh, Bossharc elött - ismételtem utána meglepetten, és némi áhítattal kiejtve a bossharc szót. Bár tegnap pont sikerült némi kóstolót kapnom az efféléből

Érdeklődve fordultam ismét körbe ültemben, a helységet jobban szemügyre véve. Szóval itt szokták megbeszélni...
- Nem szoktam... - néztem esetlenül a paklira - Bár az alapokat ismerem... játszhatunk felőlem... de beszélgetni hívtál nem? Mármint... olyan komolynak tűntél Souryuu sziklájánál... - néztem rá, igyekezve kitalálni a gondolatait

- Ahogy gondolod, nem erőltetem. Csupán könnyedebbé szerettem volna tenni a beszélgetést, de téged ezek szerint inkább csak összezavarna. - Gyerünk már Anatole, ne kertelj annyit! A paklit az asztalon hagyom, közben megérkeznek az italaink is. - Gondolom nem leplek meg, ha azt mondom, hogy Shuról szeretnék veled beszélni. Szeretném, ha beszélnél a kettőtök közti viszonyról és arról is, hogy mit gondolsz Timidusról.

- Shu??-ról?? - kaptam föl a hangomat. A meglepetés a box párnázatába száműzött, olyannyira őszintén vetettem hátra a hátam a név hallatán
Hirtelen el is szomorodtam: szóval ez az egész csak róla szól. És el is komorodtam. Nem szerettem még a kislány és idomárja gondolatával se foglalkozni mostanára
- De... mármint... azt hittem... de szóval... akkor róla van szó... - néztem a bíbor folyadékba a pohár üvegén át. Anat szemébe most nem volt kedvem ilyen hallatán
- Hát... elég rossz... egyszer ugrattam... vagyis... megpróbáltam vidámságot kicsalni belőle... és az lett a vége, hogy utál és molesztálósnak tart... pedig én... hah... - sóhajtottam fel
- Jobb lett volna ha soha nem akadok belé, vagy legalább ne a vakrandis rendezvényen...
- Totál másként gondolkodik mint a többi kislány, vagy egyáltalán a többi lány, sőt... még az ismerőseimhez képest is másképp... azt hiszem...
- Meg... fejébe vette, hogy én minden lányt molesztálok... csak mert... áhh - fordítottam félre a fejem fancsali arccal - csak mert megcsókoltam a nyakán játékból, meg heccből úgy érintettem meg mint egy felnőtt nőt... de azóta már ezerszer megbántam, és már egy csomószor bocsánatot is kértem tőle

- Miért gondoltad, hogy felvidítana egy gátlásos kislányt az, ha megcsókolod a nyakát? - Timidusra még szándékosan nem kérdezek vissza. Hangom nem vádló, inkább tárgyilagos, miközben a pohár száján futtatom végig újra és újra az ujjam.

- Nem, tudom, hülye voltam... azt hiszem... azt gondoltam, hogy majd zavarba hozhatom vele, vagy picit feldühíthetem... a lányoknak jól áll, amikor apróságok miatt durcásak... legalábbis nekem tetszik...
Öm, ehh, elkalandoztam, nem rólam van szó, hanem, hogy miért
- Szóval, azt hittem, hogy durcás lesz tőle, de valahol mégis tetszeni fog neki, ha nőként bánok vele, mert folyton azt hajtogatta, hogy ő már nem kislány és gondoltam, akkor megtréfálom, lássuk mit kezd a nem-kislány a nagy-kis-lányoknak szóló dolgokhoz
- Azt hittem megtörhetem a jeget, amit a felszínen éreztem rajta, hogy picit önfeledtebbé, derűsebbé tehetem vele, hogy összemosolygunk majd, meg kacagunk ezen a hülye kis játékon

- Ő nem egy átlagos lány... de ezt már te is tapasztalhattad a saját károdon. Nem mondom, hogy helyes, amit tettél, de bízom az ítélőképességemben és hiszem azt, hogy nem vagy egy gyerekmolesztáló kéjenc perverz. De ha tévedek és mégis rajtakaplak, hogy bárkit molesztálsz... - Inkább nem folytatom úgy, hogy kihúzom a nyelvét és csomót kötök rá, mert az erőszak nem old meg semmit és a fenyegetőzések sem használnak, csak ártanak. - Szóval gondolom azt is észrevetted, hogy elég haragtartó típus. Ki akarod egyáltalán engesztelni, vagy inkább elkerülöd?

- Próbáltam már kiengesztelni, de amikor azt hittem, hogy már rendben vagyunk, belekötött abba, hogy JL-es lányokkal hogy viselkedem. RenAival és Szophieval. Pedig az is csak egy félreértés volt. És ő pont a legrosszabb következtetést vonta le. Lefogadom, hogy Ai fele annyira se haragudott még ott akkor sem, mint ő, csak mert látott valamit és elkönyvelt minket, de leginkább engem valami egész másnak, mint az igazából volt. Utána meg a vitáink a petekről, a játékról, az adminról, magáról a kijutásról... ő nem is akar kijutni! És jobban kedveli a Timiduszát, azt a programot, mint minket, élő embereket. Olyat is mondott, hogy inkább visszamenne az erdőbe... totál másként gondolkozunk... ráadásul a legutóbb... nem értem, hogy miért pont őt és engem... is elraboltak... hosszú, de egész végig azzal volt elfoglalva, hogy engem szapult. Próbálom elkerülni... de folyton belebotlok...

- Igen, a világnézeteiért és a petjéhez fűződő viszonyt én sem nézem jó szemmel, de nem parancsolhatok rá, hogy másként tegyen. Egyrészt nincs hozzá jogom, másrészt többet árt, mint használ. - A mondandója végén pedig csak hümmögök egyet, aztán végül mégis megszólalok. - Akkor ezek szerint menthetetlennek tűnik a viszonyotok. Elfogadom.

- Ugye? Nem csak szerintem nem normális akkor amit képzel, mondjuk engem nem érdekel különösebben hogy mit csinál vagy tesz, ha békén hagy. Bár, az igaz, hogy én is ludas vagyok, mert nehéz megállni, hogy ne toljak valami fricskát az arcába, mikor már messziről látom a szemein hogy legszívesebben megkínozna
- Lehet le kéne szoknom róla... bár nem hiszem, hogy az most már sokat változtatna a helyzeten
- Amúgy, hogy jött ez a dolog fel, honnan ismered Shukakut? Meg ezek szerint neked is rólam panaszkodik?

- Shu a pártfogoltam, és mindenről beszámol, ami vele történik. Timidus ráadásul olyan, mint egy kazettás magnó, bármit visszamond szó szerint. Azon vagyok, hogy felkészítsem Shut a kinti, Timidus nélküli életre. Nem akarom, hogy kárt tegyen magában akkor, mikor vége lesz ennek a játéknak. - Timidus azonban nem könnyíti meg a dolgomat, még annak ellenére is, hogy sikerült eredményeket is elérni, nem csak hátrafelé menetelünk.

- Nem kérem, hogy puncsolj neki, meg a bocsánatáért esedezz, viszont ha ennyire elharapódzott köztetek a helyzet, akkor talán jobb is, ha kerülitek egymást. ez mindenesetre a kettőtök dolga, én nem fogom beleártani magamat, de tisztában akartam lenni a te oldaladdal is. Most viszont térjünk át egy másik fontos témára. - Felhörpintem a maradék limonádémat, majd belekezdek. - Beszéljünk most úgy, mint céhvezér a céhvezérrel, rendben?

- Oké, rendben. Bár én inkább csak alapítótagként tekintek magamra. A társaim is simán lehetnének céhvezérek. Ha szeretnének. De miről lenne szó? Mire vagy kíváncsi?

Először alaposan körbenézek és hallgatózásomra hagyatkozva próbálom felmérni, hogy motoszkálnak-e körülöttünk. Mikor tiszta a levegő, rátérek a lényegre. Közelebb hajolva, halkan ejtem ki a szavakat. - A vörös indikátoros játékosokról...

- Mármint... a PKsokra... nincs közünk hozzájuk. A szabályzatunk kitér erre is, a kivételes esetekkel is foglalkozva, de nem közösködünk gyilkosokkal... viszont tenni se nagyon tudunk ellenük, a bosszúból elkövetett gyilkolás se az én kenyerem... de miről van szó egész pontosan? - süppedtem én is kicsit lejjebb a boxban, s a hangom is halkabbra vettem

- Nem is kérlek gyilkolásra, eszem ágában nem áll ilyesmivel előhozakodni. Viszont céhvezérként, mert hát mégis csak te vagy a legtapasztaltabb tagja a céhednek, nem árt, ha tájékoztatlak jó pár kényes információról. Egy listát kívánok neked átadni azon személyek nevével ellátva, akik feltételezhetően veszélyt jelenthetnek a jövőben akár a te céhednek tagjaira is. Nem kérem, hogy felcsapj bűnüldözőnek, de arra kérlek, hogy tedd félre az ellentétedet Shuval szemben és legyenek a céheink egymást segítő szövetségesek.

- Oh, szóval, ti.. te már foglalkoztál a problémával.. egy lista... aham, persze, számíthatsz rám, a többiekkel meg majd megbeszélem, ami meg Shut illeti, majd féken tartom magam... de remélem akkor ő is felhagy az eddigiekkel

- Ezt nem ígérhetem. De te vagy a felnőtt, és ha élhetek tanácsadással, akkor inkább ne állj le vele vitázni, mert abból megint csak veszekedés lesz. - A listát pedig átküldöm a menün keresztül.
Szólósok: Kazuma, Suzume
Ismeretlen nevű céh: Tachibana Makoto, Drake Haru
Guild of gods tagjai: Pierre, Cathrine, Elizabeth és további 4 ismeretlen nevű férfi
Tenka: Victor, Freya, Kuromajo, Ghost, Reiga
- Van kérdésed?

- Hoh, de sokan vannak... hm... Kazu... azon a vidalon harcoltam egy csapatban vele... Suzuméval pedig a tábornoki sátorban... nem tudok róluk jószerinvel szinte semmit sem, de nem tűntek olyan ádáznak... még az indikátor színe ellenére sem... de ez a Tachi... vele ... vele már túl sokszor sodort össze a sors, jó lenne őt lakat alatt látni... a Haru meg... egy kazamata partyba behívtam ismeretleneket is egyszer... de megpattant a legnagyobb baj közepén, csoda hogy ezek szerint nem szúrt hátba minket, a többiekről viszont még soha nem hallottam
- Erről a GoG-ről meg a Tenkáról lehet tudni valamit? Ja és nézd már... Kuromajo... az a cserfes, beteg humorú házigazda kislány a rendőrös küldiről... azt még mindig nem értem, hogy hogyan sikerült annyira el... na mindegy
- Szóval mit lehet tudni erről a két céhről?

- Kuromajo különösen veszélyes és emlékszel, eléggé durván tudott hatni a rendszerre. Elvette a felszereléseinket, beárt minket, csak ő engedhetett ki. Ilyet hétköznapi játékos nem tehet. A Tenkáról sajnos nem tudok eleget, csak a tagjainak a neveit sikerült összemazsolázni, de lehetséges, hogy vannak még többen is. A Guild of Gods nevéhez fűzhető a több mint egy évvel ezelőtti mészárlás egy bálon. Azóta eltűntek. Pierre is egy különösen veszélyes pszichopata és ami idegesítőbb, hogy a black iron listája szerint még élnek, mégis teljesen eltűntek, mint a kámfor.

- No, igen... tényleg ő zárt be minket... hm... oké, köszi az infot, majd igyekszem én is nyomozgatni, lehet hogy eszembe jut majd nekem is pár név, bár akiket most fel tudnék sorolni, azok mind itt vannak a listádon
- Van... van még valami ezen kívül?

- Nincs. Csak tájékoztatni szerettelek volna.

- Értem, akkor köszönöm, éssss... csirió - emeltem a poharamat koccintásra - az együttműködésre és a viszontlátás örömére!

- Kampai. No, nem gondoltad meg magad a kártyát illetőleg? - S ha elfogadja a felkérést, akkor innentől kezdve könnyedebb ritmust venne a találkozó.

- De, miért is ne! Csak ne engedd, hogy eljátsszam a céhem vagyonát - derültem én is jobb kedvre, immár a kártyára s borra figyelve, feledve az addig elhangzott komor témákat

by **Szophie** Szer. Feb. 18 2015, 18:42

Összesítettem, és megjegyeztem az információkat, hogy kellőképp tudjam tájékoztatni Hinarit róluk. Az viszont biztos volt, hogy ezt a bosst el fogom kerülni, már csak a pókok miatt is. Ez persze semmiben sem akadályozza meg a részvételemet a répagyűlésen. Egyébként érdekesség, hogy a legnagyobb tiszteletet mégis egy „krumpli” követeli magának. Méghozzá egy karmokkal megáldott. Jó, nekem is van ilyen kis ~~potato csibém~~ társam, de az - szerencséjére! - kellően háttérbe tudta szorítani magát. Ez az egyetlen ok, ami miatt megengedtem neki, hogy elkísérjen.
Felsóhajtottam, és az asztalra könyököltem, a fejemet öklömre támasztva, majdhogynem unalmas arckifejezéssel.
- Részemről sértődésekre semennyire. - legyeztem magam előtt másik kezemmel.
- De ne várd el, hogy megbízzak akárkiben. Csak Vezérben, senki másban. És adott helyzetben saját döntéseim szerint fogok cselekedni. Nem vagyok holmi bábu, akit szabadon mozgathatsz a táblán.. - ásítottam, majd felkeltem a helyemről.
- Nos, ha mindent megbeszéltünk, én távoznék is. - jelentettem ki hidegen. Ennyi épp elég volt, sőt még sok is a társas életből erre a napra. Sok buta répa, meg ez a furcsa krumpli..

/xD/

by Ajánlott tartalom