Fight Club: Atoru vs Timidus

by **Shukaku** Kedd Júl. 15 2014, 22:19

-Ébredj Shu! Szereztem küzdőteres ellenfelet!
-Mi? Nemáááár!
-De igen. Gyakorolnunk kell.
-De… kit? Az összes céhvezért legyőztük már a nagyokon kívül, és amikor találkoztunk Rennel, akkor azt mondtad, hogy a nagyokkal nem fogsz megküzdeni.
-Nem is fogok.
-De… akkor mit akarsz? Anatole, Hinari, Mirika… ők maradtak csak céhvezérek, és egyikük ellen sem győzhetnél, ezt te is nagyon jól tudod.
-Igen. Jól tudom.
-Akkor visszafeküdhetek még aludni?
-Nem.
-Oké… kivel akarsz harcolni, és miért?
-Fel kell készítenem. Csatlakozott a sereghez, és nem akarom, hogy a seregemnek gyenge tagjai legyenek.
-Milyen sereged?
-Az a sereg, amit azért szerelek fel, hogy téged védjenek.
-Ahha… értem… mert te nem vagy elég?
-Egyelőre igen, de gondolni kell a jövőre is.
-Milyen jövőre? Kik ellen kell megvédeniük? Kit haragítottál magadra Timidus?
-Még senkit.
-Még? Talán tervezed?
-Nem tervezem, de nem minden úgy zajlik sajnos, ahogyan én elterveztem.
-Na jó… végül is egy kis segítség nem árt nekünk, és az sem baj, ha mi segítünk másoknak… de ugye ő is szeretné, hogy harcolj vele.
-Persze. Meg akarja védeni a társait, ahhoz pedig erősödnie kell. Ha pedig erősödni akar, akkor legjobb ha felkészítem. Senki más nem teszi meg helyettem.
-De mégis kicsodát?
-Atorut.
-Atorut? Az a fiú, akivel abban a fogadóban is találkoztunk?
-Igen.
-És mióta tartozik ő a te seregedbe?
-Három napja.
-És arra kért, hogy harcolj vele, és készítsd fel.
-Nem kért, de majd fog.
-Nincs annak a fiúnak céhvezére, akinek ez lenne a feladata?
-De van, és el van foglalva a bossokkal. Örülj neki, mert így leveszek róla egy terhet.
-És annak ő is örülni fog?
-Majd meglátjuk. Küldd el Atorunak, hogy találkozzunk a kőszínházban. Ilyen korán még nincs előadás, és a színpad remek küzdőtér.
-Hát… oké… legyen… de ha magadra haragítod Mirikát, akkor megmondom neki, hogy a te ötleted volt. Már a minibossnál sem örült nekünk.
-Pedig segítettem neki.
-Ő nem úgy vette…
-Lényegtelen. Makacs, és magának akarta a dicsőséget. Egy jó vezér elfogadja a csapattagok remek tanácsait.
-Talán… talán neki jobb ötlete volt.
-Yup! Látszott mennyire megfogadta az a fiú is a parancsot.
A lány megvonta a vállát, és gépeli kezdett.

Kód:: Szia Atoru! Timidus szerint beszervezett valami csapatba, amivel segíti a fejlődésedet, és most párbajozni akar veled egy fél óra múlva a kőszínházban. Fogalmam sincs, hogy mi ez, meg… én azt sem tudom, hogy hányas szintű vagy… de ha ezzel tényleg segít, akkor szívesen segítek én is… ha nem, akkor vedd úgy, hogy nem is zavartalak, és majd beszélek vele. Shu!

by **Atoru** Kedd Júl. 15 2014, 22:24

~Gyorsabban, magasabbra, erősebben! ~ járt a fejemben, miközben próbáltam leverni a mobot. Ez már a nyolcas szint volt, ahol a mobok is erősebbek, és ahogy elnéztem, pont az én kiképzős szintemnek megfelelőek.
- Kész is... - mondtam lihegve, miközben bevittem az utolsó csapást. Ezek a mobok már kemények, én pedig fáradt vagyok. Jobb lesz, ha hazamegyek. Így el is indultam a közeli a faluba, Friben-be. Már egy jó ideje itt tengettem a napjaimat, és itt volt egy szép, takarakos házikóm. Nem mondom, nem volt túl olcsó, annak ellenére - vagy éppen amiatt? - hogy ez a kis falu eléggé csendes, azonban mégiscsak az enyém. Volt egy külön kis könyvesszekrényem, egy konyhám, egybekötve az étkezővel, egy nappali és a hálószoba. Bár az lenne a megszokott, hogy valaki az étkezőben reggelizzen, én azonban a nappaliban szoktam, kényelembe helyezve magam a díványon, és olvasgatok közben. Így ötvözöm a hasznost a kellemessel. Hát nem nagyszerű? De, főleg, ha egy kanál müzlivel a számban, fél szemmel a könyvet olvasva, még jegyzetelni is tudok. Hogy micsodát? Természetesen a "szetteket" amiket a T2-es tárgyakból készítek. És hogy miért? Remek kérdés, kedves Watson-om... vagy Sherlock-om... Esetleg olvasóm... Mindegy! >< A lényeg, hogy azért készítek szetteket, hogy különböző kombinációkat megismerhessek és felmérhessek. Most jön a kérdés, hogy mi szükség minderre? Nos... Még nem döntöttem el, hogy miben leszek a legjobb - ha most maximalista lennék, azt mondanám, hogy mindenből, de nem így van - így aztán most készítek szetteket, amiknek összeszámolom, hogy milyen módosításuk lenne, és az alapján elnevezem. Így lesz például "Bika szett", ami főleg erőre gyúr, de lesz mondjuk "Tank szett" is, ami életpontokat emeli az egekbe. Azonban ehhez kellő szabadidő kell, ami a farmolásaimmal a minimálisra csökkent. De majd leülök az egyik délután, és megcsinálom. Olyankor úgyis többen járkálnak el, mint ilyenkor, korán reggel.Aztán észrevettem, hogy pittyeg az Üzenetpanelem. Megnyitottam, és elkezdtem olvasni. Hm-hm... Szóval Timidus ezzel magyarázta ki magát Shu-nál, hogy fejlődni szeretnék. És akkor mi is lenne ez? Egy párbaj? Miért is ne? Azzal küldtem is a válasz üzenetet.

Kód:: Szervusz Shu! Dehogy zavartok! Igen, Timidus néhány napja említette, hogy segítene fejlődni. A szintem pedig nem probléma, maximum visszafogjátok magatokat, de végső soron a szórakozás az első nem? Akkor találkozunk fél óra múlva a színházban! Atoru

Amint ezzel megvoltam, már indultam is el az első szint felé.

by **Shukaku** Kedd Júl. 15 2014, 22:26

A sárkány a lány válla fölött olvasta az üzenetet. Shu már régóta nem olvasta fel neki hangosan, hiszen ezzel is arra ösztökélte a petet, hogy gyakoroljon. Nem mintha nagyon ösztönözni kellett volna, hiszen a sárkány csak úgy falta a könyveket, főleg az olyanokat, amikben hasznos és híres mondások voltak az emberek kitalált kinti világának híres embereinek szájából, és persze a hadászati témájúakat, méghozzá tömkelegével. Miután elolvasták, Shu csak elmosolyodott, és büszkeséget érzett. Ugyan nem az ő ötlete volt, hanem Timidusé, de azért valahol ő is lehetett büszke a pet cselekedeteire, hiszen végtére is csak ő nevelgette kiskora óta… na jó… nem az ő nevelgetésének volt ilyen hatása, de hatást azt biztos gyakorolt rá. Bár… végtére is de. A segíteni akarás hozzátartozott a lány jelleméhez, ami miatt sokszor ejtették már pofára, és ehhez ugye társult az, hogy Timidus szeretett harcolni, a KT-val pedig elég sokat lehetett fejlődni. Na jó… egyezünk meg abban, hogy mindkettejük érdeme volt. Timidus azonban mindössze egyetlen szót tudott kinyögni mire a levél végére ért, és azt is csipogva.
-Nem.
-Mi nem, Timidus? Ha már elküldetted velem és elfogadjuk, akkor most nem fogod visszamondani.
-Nem.
-De mit nem?
-Egyrészt nem fogom visszamondani, másrészt pedeig nem, nem a szórakozás az első.
-Első a munka, aztán a pihenés. Ugye?
-Na! Csak okos vagy te.
-Merted te ezt kétségbe vonni bármikor is?
-Egy párszor.
És egy kölcsönös nyelvkiöltés után már el is indultak a színház felé. Amint odaértek, Shu integetett, Timidus is megrogyasztotta a mellsőit, de többet nem foglalkozott a ceremoniális dolgokkal, hanem azonnal belekezdett a tanítgatásba.
-Shu, állj! Vedd fel a felszerelést.
-Máris harcolni akarsz?
-Nem, még nem. Csak vedd fel, kérlek.
Az idomár megvonta a vállát, és pár mozdulattal teljes harci díszbe öltözött. Ezután a sárkány Atoru felé fordult.
-Most pedig fiú, mondd el, hogy milyen felszereléseink vannak, milyen pontokat adnak, és ez alapján milyen lehet a pontozásunk. A tudás hatalom, a felszerelések pedig árulkodóak.
Ezzel letelepedett a lány mellé, még a fejét is lehajtotta a mellsőire, és úgy hallgatta a választ. Shu csak állt, és igyekezett jól látszani, hogy segítsen Atorunak, bár már ő tudta, hogy hol van a csapda.

by **Atoru** Kedd Júl. 15 2014, 22:31

Az út nem volt hosszú, mindössze egy teleportálás kellett, és már el is indulhattam a színház felé a Kezdetek Városában. De valamit nem értettem. Miért most? Miért nem napközben? Esetleg este? Miért pont kora reggel?
Mondjuk be kellett vallanom, ez sokkal jobb volt számomra, mint amikor az egész napos munka után hívott el Timidus egy találkára. Arra a bizonyos találkára, ami miatt most a Kőszínház felé vettem az irányt. De végtére is, logikus. Timidus nem akar nagy feltűnést kelteni, így ilyen képtelen időpontokat ad meg. De eddig legalább mindig fent voltam, akárhányszor hívtak. Talán a legközelebbi alkalommal már nem leszek ilyen szerencsés. Amikor beértem a színházba, megláttam Shukaku-t és Timidus-t.
- Szia Shu, szia Timidus! - köszöntem mindkettőjüknek. Azonban nem bírtam ki, egy kis kuncogás nélkül, amikor Shu-ra pillantottam. Hogyha pedig rákérdezne, akkor válaszolok.
- Ne haragudj Shu, csak kicsit furán áll rajtad a páncél. - mondtam, de észbe kaptam. - Nem úgy értettem, hogy nem lenne szép, mert az, csak... kicsit szokatlan. - mondtam mentegetőzve a kislánynak. És most, így visszagondolva, egyszer sem láttam Shukaku-n harcidíszt. Talán azért, mert nem is volt rá szüksége. Eddig mindig olyan területen találkoztunk, ahol semmi nagyobb bajunk nem eshetett. És jobban elgondolkodva, még Timidus-t sem láttam eddig harcban. Viszont taktikai érzéke az van, ez már biztos. Vajon mekkira lehet a memóriája, hogyha arra az elejtett kis mondatra is emlékezett, amit a pataknál is mondtam? Persze, mesterséges intelligencia, de annak is van határa. Timidus-on viszont meglepődtem.
- Hogy a felszerelést? Persze... Mindjárt. - mondtam, előhúztam a Guide Book-ot, amiben a felszerelések is vannak. Bele telt néhány percbe, mire végre megszólaltam.
- Shu-n most egy Sólyomgondozó Sisak, Sárkánypikkelyes Köpeny, Kidolgozott bőrruha és Indamintás Lábbeli van. A gyűrűkhöz sajnos nem értek. És ezek összesen... - pillantottam a jegyzetbe, amit közben készítettem. - Tíz kitartást, tíz speciális képességet, hat fegyverkezelést, hat gyorsaságot és négy irányítást ad a gyűrűk beleszámolása nélkül... Oh, és tizennyolc páncélpontot, természetesen. - tettem hozzá sietve. - Ebből pedig arra következtetek, hogy alacsony páncélotok van, tehát életre raktatok több pontot, amik bizonyára a gyűrűkön vannak. Ezen kívül sok saját pontotok is lehet kitartáson, hiszen a felszerelés keveset ad, vagy pedig ez úgyszintén a gyűrűkben rejlik. Azt hiszem, hogy ennyi. - mondtam, kissé bizonytalnul. Valami aggasztott. Ez túl egyszerű volt. Vagy talán a gyűrűkben van a titok nyitja? Esetleg...
- Shu, egyébként a te felszereléseid miért kékebbek a megszokottnál? - teszem fel a kérdést a lánynak, hiszen a legtöbb felszerelése tényleg kékebb egy kicsit az átlagosnál. Hm-hm... Vajon mire akart utalni Timidus? Talán megmondja.

by **Shukaku** Kedd Júl. 15 2014, 22:35

Shu igenis rákérdezett. Persze esze ágába sem jutott, hogy esetleg a fiú rajta vihogna, hiszen Atoru eddig mindig nagyon illedelmesen és kedvesen beszélt vele. Na jó… rákérdezni szöveggel nem kérdezett rá, hiszen még eléggé zavart volt amiatt, hogy Timidus a háta mögött szervezkedett, és bár örült annak, hogy a sárkány ennyire önálló, és ennyire törekszik az ő megvédésére, ja és persze nem mellesleg barátokat is akar szerezni, ami egyértelműen annak a jele, hogy él, ha valaki még ebben képes volt kételkedni… szóval mindezen kívül azért valahol még motoszkált benne, hogy Timidus ne járkáljon el sehova a tudta nélkül. Nem akarta ő sem pesztrálni, sem megtiltani neki, de azért szeretett volna tudni az ilyen magánakciókról, és ezt útközben meg is osztotta a sárkánnyal, aki rábólintott. tehát most szavak nélkül, csak kérdő tekintettel firtatta a fiú jókedvűségének az okát, aki meg is válaszolta azt. Persze nem haragudott meg, hiszen nem volt mint. Bólintott, és ő is kuncogni kezdett.
-Igen… én sem nagyon szeretem hordani… nem illik hozzám… illetve… hát igyekeztem könnyebbet, meg állatosat összeválogatni… az legalább valamennyire mégis. De nekem is ugyanennyire szokatlan. Csak védett területen kívül hordom, és küldetéseken, meg harc alatt. Szafariban sem kell, általában a mezőkön vagyunk, és ott észrevesszük, ha valaki meg akar támadni… kivéve, ha nem nagyon magas a lopakodása, de az olyanok meg nem ránk vadásznak... remélem...
Ezután a sárkány végignézte a fiú ügyetlenkedését, és csak csóválta a fejét.
-Hatvan másodperc. Ennyire van időd a párbaj elfogadása után. Ez az idő kevés arra, hogy a könyvben kutatgass.
Elvigyorodott, majd végigpillantott a fiún.
-Nulla, öt, kilenc, nulla, három, nyolc, kettő, huszonhárom. Ennyi időd van. Eltaláltam?
Arra viszont, hogy a fiú eltalálta-e, ő nem válaszolt.
-Azt, hogy te mennyire voltál jó megfigyelő, majd kideríted a harc alatt.
-A páncélom pedig…
Itt a lány Timidusra pillantott, aki legyintett a farkával.
-Azért kék, mert szeretem ezt a színt, és ha már páncélt kell viselnem, akkor legyen olyan színű, amilyet szeretek…

by **Atoru** Kedd Júl. 15 2014, 22:37

Az, hogy Shukaku nem sértődött meg, és még ő is kuncogott végül, engem is megnyugtatott. Hiába, egy kislány mosolyánál, vagy nevetésénél kevés szebb, a sírásánál pedig kevés rosszabb dolog létezik. Vagy... az utóbbi talán nem igaz. Rosszabb nála a halál, a gyötrelem, a fájdalom... Na jó, a kislány sírása nincs a legrosszabb dolgok között. Habár a szimpátiánk emelheti addig, ahogyan megteszi ezt a nevetésével is. Hiszen ki ne örülne más örömének? Az irigyek. Azonban én nem vagyok irigy... Jobban mondva, nem szoktam irigy lenni. Hiszen ahogyan a többi emberben, úgy bennem is megtalálható ez az érzelem. Ahogyan az öröm, a fösvénység, a segítség nyújtási hajlam, a kapzsiság, vagy a szerelem. Bár bevallom, hogy az utóbbihoz még nem sok szerencsém volt, és az is viszonzatlan maradt. De ne kanyarodjunk el a témától.
- Igen, ezek jól állnak, főleg így kéken. Mennek a hajadhoz. És nyugodj meg, nem te vagy az egyetlen, aki nem szereti őket. Én sem ebben jöttem volna, csak volt egy kis dolgom. Az összeválogatásuk pedig teljesen azon múlt, hogy mennyi bónuszt adnak. Aki erős szeretne lenni, az nem válogathat. - húzom el a számat. Na igen, hiszen nincs rá mód, hogy szépítsünk a felszerelésen. Vagy mégis? Hiszen Shu-nak is kékes. Hm-hm...Timidus mondataira úgy érzem magam, mintha megint iskolapadba kerültem volna, és az egyik tanárom - mondjuk biológia, az sosem ment igazán - kioktatott volna. Így aztán ahhoz hasonlatosan szégyellve le is hajtom a fejem, míg szinte vigyázzállásban állok. Már majdnem kicsúszott a torkomon az oly gyakran hallott és használt "Gommenasai, Sensei!" mondat, amikor két dolog is közbevágott. Először is a felismerés, hogy nem az iskolában vagyok, hanem egy Szinházban, ami egy játékban - az új Valóságban- található. Másodszor pedig Timidus és a számsorozata. Először nem értem, hogy mire akar kilyukadni, aztán eszembe jut a huszonháromról. Ugyanis a páncél pontom is pontosan ennyi. És honnan tudom fejből? Ezt a pontot mindig figyelni kell, hiszen ha nem marad páncélod, akkor az életcsíkod fogja kárát látni. De mindenesetre lenyűgöző, hogy Timidus megjegyezte a páncélokat, az adott értéküket, és a stat-ok sorrendjét. Persze, mondhatnánk, hogy "Áh, egyszerű mesterséges intelligencia, akármelyik utána csinálja." De vajon hány ember képes rá? Kevés, és ők is legtöbbször azok a kovácsok, akik készítik a tárgyat. Tehát itt nem az a lényeg, hogy Timidus, esetleg egy másik pet tudja. Hanem az, hogy a játékosok közül hányan tudják ugyanezt. Mint megmondtam, kevesen. Mivel mi nem tudjuk kihasználni az agyunk teljes kapacitását velük szemben. Mondjuk szerintem nekik is van vészhelyzeti egység, amikor muszáj vagy szelektálniuk, vagy pedig lassítaniuk az adatbevitelt.Sajnos arra nem kaptam egyenes választ, hogy jól mondtam-e, vagy sem, Timidus egyszerűen azt mondta, hogy majd megfigyelhetem. Shu válaszára pedig helyeseltem.
- Ahogy az előbb is megmondtam, jól áll neked a kék. Talán majd én is befestem valamilyenre. Csak találjak megfelelő kovácsot. - morfondíroztam. Arra viszont már nem kértem meg Shukaku-t, hogy árulja el, hogy hol csináltatta. Hiszen már így is sokat segítenek nekem. Nem, ezt majd egyedül is megoldom.
- Akkor gondolom most jön az a rész, amikor kiderítem, hogy jól mondtam-e a statokat. - fordulok hol a lány, hol pedig a sárkány felé.

by **Shukaku** Kedd Júl. 15 2014, 22:40

A lány azonnal félrefordította a tekintetét, hogy rejtse arcának pírjét a másik elől. Elvileg ők most harcra készültek, ha csak gyakorlásra is. Most Timidus biztos azt fogja, hinni, hogy Atoru csak azért bókol, hogy elvonja Shu figyelmét… pedig az igazán nem lenne szép, szóval az idomár elhatározta, hogy nem hagyja a figyelmét elvonódni. Azt pedig ugye nem tudhatta, hogy a sárkányban fel sem merült ilyen. Atoru elmondta, hogy illet a hajához, és ez igaz is volt, bár teljesen lényegtelen információ. Erre a megfigyelésre bezzeg volt ideje a kis Don Juannak, de a felszerelésstatok megtanulására már nem. Mire is mennének az emberek füzetek nélkül, amik megjegyeznek helyettük dolgokat, vagy petek nélkül? Valószínűleg semmire. Az viszont már annál inkább felkeltette a figyelmét, hogy az árnyharcos elmondása szerint olyan dolga akadt, amihez páncél is kellett, ami azt jelentette, hogy önmagától is gyakorolt. Ez igen becsülendő dolog volt, mert Shunak például soha eszébe nem jutott volna önszántából kimenni mobozni, vagy kihívni valakit egy barátságos küzdelemre. Na legalább ezzel is előrébb voltak. Az elmélkedésből azonban Shu hangja zökkentette ki a barátját.
-Timidus… akkor mi most segíteni akarunk Atorunak, ugye?
-Ugye.
-Akkor viszont elmondhatom neki, nem?
-Mondd.
-Szóval… a kék színt egy páncél kinézet változtató boltban lehet beállíttatni, aranyért cserébe. Nem kell hozzá semmilyen kovács, elég, ha beviszed oda, és megcsinálja neked.
Annyi esze még neki is volt, hogy a taktikai részre a sárkány épít, így azt még nem árulta el, de ha a fiú tényleg a szövetségesük, akkor titkolni sem akarta előtte sokáig. Ráadásul ha Timi választotta ki őt, akkor biztosan megbízható. Vicces volt, hogy a sárkány kevésbé értett az emberekhez, azt azonban, hogy ki veszélyes és ki nem, eddig mégis jobban meg tudta ítélni. Shu eleinte mindenkitől félt, most viszont már a világ hatására túl könnyelművé vált.
A fiú kérdésére a sárkány bólintott, és egy csipogással jelezte Shunak, hogy küldje el a felkérést, majd beállt a lány mellé, és kiadta a parancsokat, hiszen ők kezdtek.
-Shu, kettő!
Ezt is csipogással tette, majd egy másik csipogásra az idomár lenyitotta a menüjét, a sárkány rápillantott, majd újra Atorura nézett.
-A legmagasabb statod elvileg tízes. Ha ehhez hozzáadom a felszerelésedet is, akkor sem vagy képes sem megsebezni, sem képességeket aktiválni. Te jössz, fiú.

by **Atoru** Kedd Júl. 15 2014, 22:44

Shu most megharagudott rám, hogy megdicsértem az öltözetét, vagy pedig csak egyszerűen zavarba hoztam. Pedig nem állt szándékomban. Persze, az is a számítások között volt, hogy ez fog történni - ahogyan az is, hogy viszonozza a dicséretet -, de nem hittem volna, hogy ez fog bekövetkezni. De minden eshetőséggel számolni kell, kezdve attól, hogy a kislány bedurcázik, egészen addig, hogy elpirul. Mert a legszélső végleteket még én sem gondolhatom komolyan. Az egyik véglet, hogy Shu elkezd sírni, amit nem szeretnék. A másik pedig, hogy egy öleléssel jutalmaz. De ezek már olyan túlzások, amik ilyen kicsinység miatt nem fognak előfordulni. Hiszen csak egy bók volt, semmi más. Sem taktikai, sem másmilyen előnyt nem szerettem volna ebből kovácsolni. Amikor Shukaku elmondja, hogy hol csináltatta a páncélt, legszívesebben befogtam volna a fülemet. Én akartam megkeresni! >< De már elmondták, amiért hálás lehetek.
- Köszönöm, Shu! Hm... Ugye azt mondtad, hogy "páncél kinézet változtató bolt". Ez azt jelenti, hogy egyedi kinézetű páncélokat is lehet készíttetni? Vagy ez mindössze szín, esetleg stílus változtatásra szolgál? - kérdezem meg, és csak utólag jövök rá, hogy ezzel csak megint segíteni fognak, én pedig megint csak tartozni fogok nekik. Hiszen ki ne akarná visszaadni azt, amit a jót akarójától kapott? Persze, biztos vannak ilyen emberek, de ők vannak kevesebben... remélem. Én mindenesetre nem tartozom közéjük, így egy napon majd visszafizetem ezt a segítséget Shu-nak és Timidus-nak. Ami mikor is lesz? Az ötvenedik szinten? Vagy előbb, hogyha Timidus így folytatja tovább az összetűzéseket Anatole-lal? Hiszen ő maga mondta, hogy Anatole könnyűszerrel végezne vele, ha erre okot adna. De egyelőre csak ellenérvek vannak. Aminek egyik fontos eleme ez a kislány, aki annyira nem való ebbe a világba, mégis, mintha szerves része lenne. És ez a kettőség elgondolkodtat. Mi lenne akkor, ha mondjuk Shukaku nem kerül be ebbe a világba, ahol a legjobban túlélni csak harcok során lehet? Vagy ha a SAO nem harcra épül, hanem mondjuk másra? Nem tudom. Akkor mindannyian más emberek lennénk. Még én is, hiszen már csak a játékban eltöltött idő alatt sokat változott a jellemem. Emlékszem, hogy a játék elején még mennyire gyerekesebb és komolytalanabb voltam. Még most is gyerekes és komolytalan vagyok. De nem annyira.
Aztán jött a párbaj felkérés. Nyomban el is fogadtam, de amint lejárt az idő, megváltozott egy kissé a hangulat. Főleg, ahogyan Shukaku-ékat figyeltem. Timidus egyből csipogott valamit, mire Shu - mindenbizonnyal - aktiválta az egyik képességét. Nagyon semmi változást nem éreztem. Megnéztem a páncélt, ott is semmi. Az életcsík mellett sem jelent meg semmilyen ikon, ami mérgezésről árulkodna. Aztán Timidus felém fordult. Meglepődtem.
- Honnan...? - kérdeztem volna, majd rájöttem. Szóval Shukaku képessége stat alapú. Talán arra specializálódott, hogy kiderítse az ellenfél statjait. Szép. De vajon Timidus-nak igaza van? Tényleg lehetetlen, hogy megsebezzem? Most kiderült.
- Jövök. - jelentettem ki a nyilvánvaló, és már futottam is. Amint közel értem Timidus-hoz, próbáltam az Árnyszúró Bicskával egy szúrást végrehajtani, ha pedig félre ugrana, akkor a szúrás útvonalát vágássá változtatom, és a testem is vele mozdul. Ha ez elől is félreugorna, akkor megmarad a Cseppkövem, amivel akár két irányítás pontot is letudok vonni. De ehhez gondllom majd Shu-t kell eltalálnom. Vagy működne ez Timiduson is? Majd most kiderül. Két fegyverre figyelni egyszerre elég nehéz dolog, szinte olyan, mintha két ellenféllel állna valaki szemben. Annyi könnyítéssel, hogy csak egy ellenfél van, és neki is csak a két karját kell figyelni. Vagy mégsem? Hirtelen ötlettől vezérelve aktiváltam az Akrobatikámat és a Cseppkő helyett egy gáncsolást próbáltam meg, hátha sikerül.

by **Shukaku** Kedd Júl. 15 2014, 22:45

Talán egy idő után, ha a sárkány még jobban megismeri majd az embereket, akkor erre a különös tulajdonságukra is építeni fog majd. A hála. A hála, az, hogy úgy érezték, hogy a jó cselekedetekért cserébe tartoznak valamivel egy nagyon könnyen kihasználható emberi érzés volt. Mondhatjuk úgy is, hogy ha a pet segített valakinek, azzal a a valaki Timidus adósává vállt, ez azonban fordítva sohasem volt így. Mivel a sárkány nem azért segített, hogy ezt majd meghálálják, hanem azért, mert jelen esetben célja volt az emberekkel, más esetekben pedig azért, mert egyszerűen Shu érdeke úgy kívánta. Nem elvárás volt az, hogy Atoru a csapatát erősítve majd segíteni fog neki, hanem egyenes következménye a tervének. Ha felépítünk egy házat, akkor az nem hálából fog megvédeni minket az időjárás viszontagságaitól, hanem azért, mert felépítettük. A mi érdemünk. Éppen emiatt, hogy ő sohasem várt vagy érzett hálát, vagy tartozást, mindössze tiszteletet, így még nem is jutott el arra a pontra, hogy ezt kihasználja, bár Shu és Utahime mellett, aki gyakorta hangoztatta, hogy majd mindent visszafizet, lassan eljutott erre a következtetésre… bár Shu már egyre kevesebbszer mondta ezt, és egyre többször mondták nekik. Változnak az idők.
A fiú kérdésére az idomár a sárkányra pillantott, aki biccentett, mire a lány is biccentett Atoru felé. Persze még így is sokáig tartott az árnyharcosnak eljutni a végkövetkeztetésig, de ő legalább gondolt erre. Azon kívül a tapasztalaton alapuló meglátáson kívül, hogy az emberek haszontalanabbak a harcban, mint a petek, Timidusnak semmifajta előítélete nem volt, de azért folyamatosan a választásának a helyességét látta abban, ahogyan Atoru viselkedett.
Természetesen a honnan és a jövök szavak teljesen feleslegesnek bizonyultak. Majd pont harc közben árulja el Timidus a képességeit. Meg persze eleve milyen dolog bejelenteni egy támadást, elvéve ettől magunktól a meglepetés erejét… ráadásul azt még a vak is látta, hogy Atoru jön. Először is Timidus a futásból következtetett arra, hogy az ellenfelük olyan sokkal nem lassabb, mint ők. Talán pont a gyorsaság lesz az a legmagasabb stat? Amikor Atoru támadt, egy válasz azonnal biztossá vállt. Nem a fegyverkezelése. A mozdulatai ugyan gyorsak voltak, de ez a gyorsaság inkább jelentett kapkodást, és így hátrányt, mint előnyt. Az első szúrás elő a sárkány meg sem próbált teljesen kitérni. Nagyon nagyon régi trükk volt már, hogy a szúrást vágásban folytatta az ellenfél. A lovagok, a kardforgatók, mind-mind ezzel próbálkoztak. A sárkány beleszámolta a fiú lendületét is, és úgy mozdult, hogy a szúrás elől pont az ellenkező irányba térjen ki, mint amelyik kézben a fegyvert a fiú tartja. A jobb kézben tartott fegyverrel nehezebb jobb oldal felé vágni. Emellett Timidus le is bukott, majd elképedve nézte azt a hatalmas hibát, amit Atoru elkövetett. Gáncsolás? Komolyan? Eleve a sárkány testhosszához képest rövid lábai voltak, alacsonyan volt a súlypontja is… de ez még okés. Azonban Timidus egy sárkány, vannak szárnyai. Ha elgáncsolják, akkor egyszerűen felröppen. Ki is tárta a szárnyait, ám nem arra használta, hogy állva maradjon, hanem szépen elterült a földön, szinte túl egyszerűen hagyta bemenni a gáncsot, majd a szárnyaival előre lökte magát, egyenesen a fiú lábai felé. Ha Atoru így, akkor ő is úgy.

by **Atoru** Kedd Júl. 15 2014, 22:47

Shukaku biccentése jelezte, hogy bizony jó az észjárásom - úgy ahogy. De az már meglepett, hogy ehhez a biccentéshez szükség volt Timidus jóváhagyására. Talán ez egy taktikai előnyük, hogy szép páncélban járnak? Hm... Talán... Mint a vígjátékokban, ahol a kicsit sem prűdnek mondható lányok ecchizéssel próbálták megkaparintani azt, ami kellett nekik, mint például a győzelem. Azonban azt a szemérmetlen viselkedést még hasonlítani sem lehet ehhez a taktikához, amit Shu-ék követnek. Hiszen ők semmilyen alantas, vagy megalázó módszert nem alkalmaznak. Miért is tennék? Ezek, ahogy mondtam is, alávaló módszerek. Nem, Shu-nak és Timidus-nak is nagyobb esze van annál, hogy ilyenekhez folyamodjon. És vajon én? Én megtenném? Nem tudom. Ha jobb ember szeretnék lenni, akkor biztosan. És én bizony jobb ember szeretnék lenni. Az ütéseim már most látszottak, hogy bizony eléggé gyengécskék, és átláthatóak - Timidus mindegyiket elkerülte. Vagy mégsem? Amikor a gáncsolásom sikerrel zárult, megörültem. Végül ledöntöttem Timidus-t. ~ Akkor most jöhet az, hogy... én is elesek? O.o~ néztem elképedve, amikor Timidus ugyanúgy kigáncsolt engem is, mint én az előbb őt. És ezen a tényen még az Akrobatikám sem tudott segíteni. Úgy tűnt, hogy ennyi volt...
~ Azt ne mondd, hogy már most feladod...~ mondtam magamnak. És igazam volt. Nem szabad feladni, még nem tehetem. Hiszen azért jöttünk ide, hogy gyakoroljunk, nem igaz? És persze nem a feladást kell gyakorolni. Hanem a taktikai érzékemet fejleszteni. Legalábbis valami ilyesmi miatt... Hiszen csak rá kell nézni Timidus-ra, aki - minden bizonnyal- szándékosan nem tért ki a támadásom felől. Aztán kihasználta azt, hogy örülök a találatnak, és visszatámadott. Nem mondom, szép volt. De mostmár koncentrálni fogok, hogy az ütéseket, még ha kitérni nem is tudok előlük, azért hárítsam őket. És akkor most elméletileg én támadnék. Csak az a fránya kitartásom megint cserben hagyott. No fene... Erre biztosan többet fogok rakni, ha meglépem a 11. szintet.
- Fuh... Hát... A kitartásom nem túl jó. - mosolyodtam el, miközben kifújtam magam. Ez így nem lesz jó. Ha így fog menni, hamar vége lehet a párbajnak, amit szerintem sem én, sem Shukaku-ék nem szeretnének. De vajon Timidus meddig fogja bírni, hogy az ellenfele ilyen fáradékony?

by **Shukaku** Kedd Júl. 15 2014, 22:50

A taktika ugyan nem az volt, hogy Atoru megörülését használja ki a sárkány, hiszen az, hogy elgáncsolta egyáltalán nem minősült bevitt ütésnek, ahogyan a sárkány buktatása sem. Még nem akart ütni, még információkat akart szerezni, és már szerzett is, ezt pedig meg is osztotta a fiúval, hadd örüljön neki, meg persze hadd tanuljon valamicskét.
-Hibáztál, amikor elárultad, hogy igazam van. Az, hogy honnan tudom a legnagyobb pontodat azt jelenti, hogy eltaláltam. Mi van akkor, ha csak tippeltem? Általában az emberek két lehetőség szerint pontoznak, vagy kiegyenlítetten, vagy valamelyik statra kihúzva. Ha ugye az utóbbit választják, akkor azt még én sem tudnám megsaccolni. Azonban ha kiegyenlítetten pontoznak, én pedig a leggyakoribb lehetőséget veszem számításba egy gyenge harcosnál, akkor könnyen kiszámolhatom, hogy hány pontja lehet, és ezt már csak el kell osztanom hat felé, hozzászámolva a kezdő pontjaidat persze, amit szintén tudok, ha tudom a kasztodat. A kasztot megállapítani pedig csak egyetlen kasztnál ütközhet nehézségekbe, de te nem vagy harcművész. Szóval könnyedén megtehettem volna, hogy csak tippelek, te pedig a reakcióddal elárultad volna, hogy igazam van-e, vagy sem. Az tudás hatalom, ne add ezt a hatalmat önként az ellenfeled kezébe.
Azt persze már nem osztotta meg, hogy Atoru még valamit hibázott, mert ahhoz már meg kellett volna osztania a képesség működésének a lényegét. Márpedig a képesség nem működött az életpontokra, de abból, hogy Atoru rábólintott arra, hogy a legmagasabb statja a tízes, így Timidus azt is tudta, hogy az életpontja sem lehet magasabb ennél, azaz neki összesen hetvenhármat kellett sebeznie.
-Megmutatom neked, hogy hogyan kell úgy végrehajtani egy támadást, hogy az ellenfél semmi információt ne szerezhessen belőle. Ha figyelsz arra, hogy az ellenfél mennyit és milyen gyakorisággal sebez, akkor megállapíthatod az erejét vagy az irányítását, és valamennyire a fegyverkezelés pontjait is. Ha azzal számolok, hogy neked most pihenni kellett, akkor már azt is ki tudom számolni, hogy mekkora lehet a legmagasabb érték, amit a kitartásra pakoltál. Ugye abból, ahogy harcolsz már megállapítottam, hogy nem fegyverkezelésre húztad ki magadat, tehát nem azon van a tíz pont. Megvan a kitartásod is körülbelülire. Ha még húznám pár körig a harcot, akkor az összes statpontodat be tudnám határolni. De mint mondtam, megmutatom neked, hogy én hogyan kerülöm ezt el.
Kicsit hátrált, bekapcsolta az ő második képességét, majd nekilendült, és felszántotta Atoru oldalát először a mellső lábain lévő karmokkal, majd ahogyan elhaladt mellette, úgy a hátsókkal is, így sebezve összesen kilencvenkét pontnyit, ami számításai szerint mindenképpen a harc végét jelentette. Amennyiben valóban felugrott a lila fal, úgy nyugodtan landolt Shu mellett, majd ismét a fiúra emelte a tekintetét.
-Újra!
Ekkor a lány Atorura nézett kérdő tekintettel... ha nem akarja, akkor nem kell harcolnia... küldje el ő a felkérést, ha szeretné... Shu nem erőltet rá semmit.

by **Atoru** Kedd Júl. 15 2014, 22:58

Timidus érvelését hallgatva, rá kell jönnöm, hogy igaza van, ez az egész nagyon kiszámítható. Hogyha tudsz egyet és mást az ellenfeledről. Azonban valamire felkapom a fejem.
- Nem tudom, hogy általánosságban beszéltél-e a kiképzősökröl, de ha engem is annak véltél Timidus, akkor jön a kérdés, hogy miből jutottál erre a következtetésre? Hiszen én eddig egyszer nem említettem, hogy az lennék. Így nagy eséllyel a pontjaimból jöttél rá. De vajon honnan tudhattál a pontokról? Anélkül még megsaccolni sem lehet a pontokat, hogy ne tudnánk az ellenfelünk szintjét, amit még úgyszintén nem árultam el egyszer sem. Így maradt az, hogy Shukaku-nak, esetleg neked van egy olyan képessége, amivel megtudjátok vagy az ellenfélnek a szintjét, vagy pedig a pontozását. Esetleg mindkettőt. - mondom a sárkánynak. Majdnem elhittem, hogy csak egyszerű statisztika számolást végzett, még szerencse, hogy kihallottam a "gyenge" és a "kiképzőtiszt" szavakat. Vagy tévedtem volna? Hiszen sok dolog került már szóba a találkozásaink folyamán. És akkor lehet, hogy ezt is elkotyogtam? Áh, kizárt. Egyszer sem került szóba olyan téma, amikor felvetettem volna ezt. Vagy pedig nem emlékszem rá. De az se gond, akkor legfeljebb kijavítanak. Amikor viszont Timidus elkezdte fejtegetni jobban, hogy az ő taktikájával el tudja hárítani azt a veszélyt, hogy kiderüljenek az adatai, felhúztam a szemöldököm. Ezt vajon hogyan fogja csinálni? Ez a képessége? Esetleg van egy olyan trükk a tarsolyában, amiről nem tudok? Vagy...Nem mondanám, hogy Timidus támadása váratlan volt. Sőt, számítani lehetett rá, hogy támadni fog. Mégis, nem tudtam kikerülni, mert ahogyan Timidus is mondta, nem a fegyverkezelésem a védjegyem. Azt azonban így is láttam, hogy kettő csapás elég volt hozzám. A kérdésére összevontam a szemöldököm.
- Lássuk csak. Kettő támadásból legyűrtél, így a támadásod legalább harminchét. És ahhoz tippelnem sem kell, hogy kiderüljön, hogy a kitartásotok és fegyverkezelésetek is jóval felettem van. - mondtam. ~ Harminchét... Hol van ehhez képest az én tizenhatom? ~ rökönyödtem meg magamban. De érthető. Nem tudom, hogy mekkora Shukaku szintje, de nálam biztosan magasabb. Amikor viszont Timidus azt mondta, hogy újra, nem kellett kétszer mondania. Látva, hogy Shukaku most nem küldi el, így én tettem meg. Hisz mondtam, első a szórakozás, a győzelem csak mellékes.

by **Shukaku** Kedd Júl. 15 2014, 22:58

-A kérdés jogos, a válasz pedig egyszerű. Majdnem mindegyik kis szintű kiképzőtisztes. Egyébként pedig tippeltem. A szafarin találkoztunk veled, a tízes szint felett pedig sohasem, pedig már oda is elég gyakran járunk. Azok, akik a tizes szinten járkálnak, de fölötte egyáltalán nem, azok vagy tízes szintűek, amire ugye kisebb az esély, vagy pedig kiképzőtisztesek. Főleg miután olyan sokan elmondtátok, hogy mennyire jó dolog az a kiképzőtiszt, mert felzárkózhattok. Persze ezt nem tudhatom biztosra, hiszen nem követtelek sokáig, de másokkal már összefutottam a magasabb szinteken. Nem kell említened semmit, és nekem sem kell hazudnom. Egyszerűen elmondom azt, amit gondolok, aminek a legnagyobb az esélye, és vagy beigazolódik, vagy nem. Most beigazolódott. Ha nem, akkor maximum tévedek. Szokott olyan is lenni, de akkor sem történik semmi. Ha igazam lesz, akkor az a harc kimenetelét számomra pozitívan befolyásolja. De attól, mert tévedek, nem fogja negatívan befolyásolni, mindössze elmarad a pozitív hatás. Minden tekintetben megéri tippelni. Mondjuk rajtad gondolkodnom kellett, mert kiképzőtiszteshez képest nem vagy rossz. Ebből arra következtetek, hogy már valódi tapasztalatot is szereztél, nem csak pontokat.
Elvigyorodott, és megrázta a fejét.
-Olyan képességünk nincs. Másmilyen van. Viszont kíváncsi vagyok a te képességeidre. A kitartásunk és a fegyverkezelésünk pedig természetesen jóval feletted van. Azt miből gondolod, hogy kétszer támadtam? Az életcsíkod folyamatosan csökkent, és megállás nélkül érte el a nullát. Érdekel, hogy miből következtettél erre.
És a sárkány fülei valóban ismételten oldalra billentek. Ezt még ő sem tudta volna kikövetkeztetni. A fiú valószínűleg beleadott mindent, száz százalékon teljesített, de nekik nem volt erre szükségük. A pet megtehette volna, hogy csak fele olyan sebesen mozog, ezzel félrevezeti Atorut a gyorsaságáról, amivel tönkreteszi az összes számítgatását. Persze nem tette, mert ők nem építettek a gyorsaságra. Timidus blitzkriegre játszott. Meglepetés, lecsapás, majd távozás győztesen a hadszíntérről. A lány zavarában azonnal elfogadta a felkérést, még azt se nézte, hogy Atoru milyen típust választott ki. Timidus még megvárta Atoru válaszát, majd kiadta a parancsot.
-Shu, egy!
És ezután ismételten nem tett semmit.

/Shu első képije, a támadásod értékének fele rajtad is sebez./

by **Atoru** Kedd Júl. 15 2014, 23:09

- Nem tévedtél Timidus, valóban Kiképzőtisztnek köszönhetem a tizedik szintemet, a levezetésed pedig logikus volt, és helyénvaló. A kiképzőtisztrő pedig nem mondanám azt, hogy megérte. Megkapsz valamennyi pontot, de a sem tapasztalat pontot, sem T2-es tárgy hordási lehetőséget, sem pedig második képességet nem kapunk. Azt viszont elismerem, hogy így olyan területekre is elmehetünk, ahova egyébként nem tudnánk, mint mondjuk a Szafari is. De szerintem végső soron akkor sem érte meg, és nagyobb lett volna a motivációm is, hogyha csak hallok arról, hogy mik várnak rám a magasabb szinteken. De sajnos megtettem, az idő kerekét pedig nem lehet visszaforgatni. - mondtam a sárkánynak, közben pedig Shukaku-ra pillantottam. A kislány meg sem szólalt azóta, hogy elkezdtük a harcot. Talán valami gond van? Nem tudom. Nem vagyok egy jó ember ismerő, így csak tippelni tudom, hogy mi lehet vele. Talán az a gond, hogy harcolunk? Pedig eddig meg se tudtam sebezni Timidus-t. Vagy mindig ilyen szótlan? Hm...
Timidus kérdésére felocsúdok.
- Ez igen egyszerű, Timidus. Mind a négy lábaddal támadtál, így gondolhatnék arra is, hogy négyszer támadsz, nem igaz? De gondoljunk bele, hogy mennyit láttam volna, hogyha te négyszer olyan gyors vagy, mint én. Bizonyára csak annyit, hogy ott állsz, majd az utána lévő másodpercben, már bevitted az ütéseket. A kettő között pedig csak egy villanásra lehettem volna figyelmes. De nem így történt. - mondtam Timidus-nak. Viszont a kérdése jogos volt. Hangosan nem vezettem le semmit, csak kijelentettem, hogy ezt a következtetést vontam le. Erre majd talán oda kell figyelnem a jövőben. Shukaku elfogadta az egész életes párbajt, de továbbra sem csinált semmit. Nem tudom, hogy mi történhetett vele.
- Mondd Shu, te mit szólsz párbajhoz? - kérdeztem meg tőle, egyféle beszélgetés kezdeteként, miközben folyt a visszaszámlálás. Ezalatt az idő alatt pedig felkészültem a Második menetre, és figyeltem a visszaszámlálást.
3...2...1... Most!
Nem mondtam semmit, csak a két késemmel elindultam Shukaku felé.
~Timidus azt mondta, hogy meg akarja védeni Shukaku-t. Majd most kiderül. ~ gondolom, és továbbra is Shukaku felé haladok. Azonban nem ő a célpontom. Ha Timidus beugrik közénk, akkor továbbra is haladok előre, de Shu helyett már belé próbálom szúrni a késeket.Ha nem ugrana közénk, akkor pedig hirtelen irányt változtatok az ő irányába és úgy veszem célba.

by **Shukaku** Kedd Júl. 15 2014, 23:12

-A következtetéseim logikusak. Helyénvalónak pedig…
Itt a lányra pislantott, majd pár csipogásos beszélgetést folytattak le, mire Timidus újra Atoru felé fordult. A sárkány tudta, hogy az embereknél a tekintélyt az is képes lerombolni, ha olyan dologról nem tud, amiről nem is tudhat. Ezt Ren tanította meg neki. Ezért gondolta helyesebbnek, ha saját nyelvén érdeklődik a szó jelentéséről. A helytálló kifejezést ismerte ugyan, és gyanította, hogy hasonló a jelentése, de nem akart hibázni.
-Helyénvalónak nem mindig helyénvaló, de én is tévedhetek.
Ezután azonban Atoru levezetésére elismerően bólogatott.
-Okos vagy, fiú. A kiképzőtiszt egyáltalán nem hasznos. A tapasztalatpontokat nem véletlenül hívják TAPASZTALAT pontoknak. Azért járnak, ha tanulsz valamit, azt jelzik, hogy mennyit fejlődtél. A kiképzőtiszttel csak egy szám lesz, csak egy jelzés arról, hogy te jártál a kiképzőtisztnél. Azzal, hogy felengedik a magasabb szintekre a gyakorlatlanokat csak azt érik el, hogy több lesz a haláleset. Van, akinek megéri, de csak olyannak, aki esetleg tud harcolni, és nincs szüksége a kezdeti tanuló fázisra. Az olyan ember azonban ritka. Mennyi kell még neked ahhoz, hogy átlépd az Exp határt?
A támadás magyarázatára pedig Timidus ismét bólintott.
-Ügyes levezetés, de nem száz százalékig lehetsz biztos abban, hogy hiteles is. Megtehetem, hogy lassabban mozgok, mint amennyit a sebességem megengedne, hogy félrevezesselek. De általában erre nem szoktak gondolni, szóval ez a levezetésed még helytálló is lehet, de ne…
-Ne vegyél rá mérget.
-Yup!
Ezek szerint tehát Atoru most kétszer olyan gyorsnak gondolja őket önmagánál. Így is jó. Elmondta neki a gyorsasággal való játékot, de Atoru a képességekre nem gondolt. Van még hova fejlődnie. Shu már eleve figyelte Atorut, hogy miért figyeli őt, és egy kicsit zavarba is jött, hiszen talán a fiú azt várta, hogy tegyen valamit, így amikor Ato rá is kérdezett, már azonnal tudta a választ. Kuncogva legyintett, tőle tanulta el ezt a mozdulatot Timidus, csak ő éppen a farkával végezte… Shu azonban ritkán használta akkor, ha más is volt ott.
-Semmit… mármint… ha jól érzitek magatokat annak én csak örülök, de ha arra vársz, hogy én is csináljak valamit a képik aktiválásán kívül, akkor nem fogok. Timidus jött gyakorolni, nem én… én nem is szeretek harcolni.
-Yup! Tikk-takk, Atoru.
Imitálta a sárkány az óra ketyegését, és várta a támadást. Amint a fiú elindult az idomár felé, Timi azonnal csipogott, márpedig egy nem éppen kedves, de igen erélyes „Maradsz!” parancsot. Eddig a fiú nem volt ostoba, semmi oka nem volt ezen most változtatni. Mindketten nyugodtan álltak egy helyben, majd amikor megtörtént a várt irányváltoztatás, a sárkány egyszerűen felröppent a levegőbe, és hagyta a többit a lendületre, hadd vigye tovább a fiút.
-Az idomár élete kétszerese a miénknek, és páncélja is van. Reméltem, hogy nem vagy olyan ostoba, hogy őt támadd. Egyébként szép volt, nagyon szép. Most viszont…
Még inkább a levegőbe emelkedett, és onnan szólt le a fiúhoz.
-Mit teszel akkor, ha az ellenfeled repül?

by **Atoru** Kedd Júl. 15 2014, 23:18

A csipogásból mint mindig, most sem értettem semmit. Vajon miről beszélgethetnek ilyenkor? Rólam? Vagy másról? Ezt csak ők tudhatják. De gondolom olyan dolgokról beszélnek, amibe jobb inkább nem beleártani magamat, vagy csak egyszerűen nem kötik az orromra. Mindkettő megeshet.Timidus mondandójára a Kiképzőtiszttel kapcsolatban, csak bólogattam.
- Így van. A játékosok elhiszik, hogy erősebbek lesznek, ezért aztán ott is vadásznak, ahol nem kéne. - Hm... Deja vu? Suspect

- Ez a kiképzőtiszt nem ad többet egy fránya titulusnál. Persze voltak olyanok, mint én is, akik nem mentek fel egyből a magasabb szintekre, hanem szépen, lassan haladtak a szintekkel. - mondtam. Timidus kérdésénél egy kicsit visszakoztam, de végül arra a következtetésre jutottam, hogy máshogy nem tudnak segíteni, így válaszoltam. - Sok. 225 tapasztalat pont kell, ami még majdnem a fele.- mondtam Timidus-nak, és egy kicsit el is szégyeltem magamat, amiért ilyen lassan fejlődtem. De mostmár máshogyan lesz. Amit pedig Timidus és Shu a gyorsasággal kapcsolatban mondtak, teljesen igaz volt.
- Ez így igaz, fent áll annak is az esélye, hogy Timidus direkt volt lassabb. Biztosan nem is tudhatok semmit, amíg ti magatok el nem mondjátok. Így én is csak tippeltem. - mosolyodtam el. Hiszen ez volt az igazság. Semmi biztosat nem mondhatok, amíg Shu-ék el nem árulják. Ez pedig egy harc alatt lehetetlen. De talán majd utána. Addig pedig hagyatkozom a józan ítélőképességemre. Ha persze létezik ilyen. Amikor Shu válaszolt, valamennyire megnyugodtam, de észre is vettem valamit. Shukaku és Timidus teljesen máshogyan harcol, mint Ayani és Tűzrózsa. Ayani-éknál mindketten ugyanúgy harcolnak, azonban így Ayani sebezhetőbb is. Szemben Shukaku-ékkal, hiszen ahogyan ő is mondta, csak képesség aktiváláshoz ért, és ezt is fogja tenni. - Akkor szerencse, hogy itt van neked Timidus. - mosolyogtam a lányra. Na igen, aki nem szeret harcolni, annak nem is kötelező. Főleg, ha van egy olyan barátja, mint Timidus.Részben emiatt is volt az, hogy az utolsó pillanatban Timidus felé vettem az irányt. De ekkor következett az, amit csak úgy hívok, hogy harmadik megoldás. Sem Shukaku elé nem állt be, sem pedig a támadásom nem várta meg. Ehelyett mit tett? Felrepült. ._.
- Nem csak ezek miatt nem támadtam. Egyszerűen nem bántok lányokat, főleg, ha nem szeretnének harcolni. - mosolyogtam Shukaku-ra. Azonban a következő pillanatban már a feladatomon gondolkodtam.
- Hogy hogyan? Képességgel. Csak az enyém nem képes ilyenre. Esetleg Akrobatikával. De az sem elég fejlett. Így maradt a terep előnye. - mondtam, majd el is kezdtem körbenézni, felmérve, hogy mit használhatnék. Hm-hm... Vajon mit használhatnék? Hiszen itt vagyunk a színpadon, a lelátó pedig hiába néz ki úgy, mint a régi görög színházak, túl messze vannak a magasabban fekvő helyek. Akkor hát mi maradt? Szinte semmi. Most még a díszleteket sem látom, hogy azokba kapaszkodva mászhassak fel Timidus-ig. Akkor mit csinálhatok?
- Hm... Nem tudom Timidus, hogy mit tehetnék azért, hogy feljussak. - mondtam eltöprengve a sárkánynak. Még ha kötelem lenne... De az összeset elhasználtam a szafarin, és Utahime megmentésénél. Így most még előrukkolni sem tudtam semmivel. Gondolom Timidus-nak ennek ellenére lesz ötlete, ahogyan feljuthatok.

by **Shukaku** Kedd Júl. 15 2014, 23:20

-Örülök, hogy egyetértünk, Atoru. Ne aggódj, meglepetést tudtál okozni nekem, az pedig igen ritka. Minden kezdő elkövethet hibákat, de te beláttad, hogy tévedtél, és megpróbáltad korrigálni, illetve csökkenteni a hiba hatásait.
Sokan még akkor is azt mondják, hogy megérte a kiképzőtiszt, amikor már egyértelműen látszik, hogy nincs igazuk. Makacsság? Önámítás? Önigazolás a végtelenségig? Senki nem tudhatja, hogy minek is a szüleménye az, amikor már rég ledőlt légvárakat védelmezünk nemlétező seregünkkel, de az biztos, hogy a probléma igenis létező.
-Az pedig, hogy óvatos vagy és megfontolt szintén remek tulajdonság. A pontok miatt pedig ne aggódj. Majd gyakran fogunk gyakorlatozni, és akkor hamar fejlődni fogsz. Egy ideig még nem mondjuk el neked a pontjainkat. Lesz még pár alkalom, amíg csak egymással fogunk harcolni. Sőt… van egy ötletem.
Újabb csipogás sorozat, majd a lány nevetgélni kezdett, és ráöltötte a sárkányra a nyelvét.
-Senki nem fog lenézni téged Timidus azért, mert nem tudod ezeket a szavakat. Hatalmas a szókincsed, rengeteget beszélgetünk, és rengeteget olvasol. Többet tudsz a mi nyelvünkön, mint én sárkányul, szóval így nem fogok neked tudni segíteni. Amire gondolsz, az a házi feladat.
-Yup! Kapsz házi feladatot. Azok alapján, amit most tapasztaltál, írd össze, hogy milyen lehetséges pontösszeállításaink lehetnek. Saccold meg a szintünket is. Küldd el levélben Shunak amit számolgattál, és ha eltaláltál valamit, akkor azt megtudhatod. Még akarok veled párbajozni párat, utána viszont megyünk terepre. A csapatmunkát is tanulnod kell.
A lány csak pislogott, de a mosoly nem tűnt el az arcáról. Timidus tényleg segített Atorunak. Tényleg tanítgatta. Elképesztő volt.
-Izé… nem tudom, hogy szerencse-e, de nagyon örülök, hogy van…
Ekkor viszont már a sárkányon volt a sor, hogy vigyorogjon.
-Ez is egy nagy hibátok, amit kihasználhatunk. Az ellenfél az ellenfél, Atoru. Akárhogyan néz ki, akkor is csak ellenfél. Shu is szokott harcolni, ha szükség van rá, csak hozzád még nincs. Ennyire egyszerű. ha majd vele is gyakorolnod kell, akkor igen nagy hátrányba kerülsz, amennyiben nem ütöd meg. Shu pedig soha nem szeretne harcolni, csak ő is tudja, hogy néha kell.
A lány megvonta a vállát, de azért csak bólintott. Ha Timidust, vagy a peteket, vagy egy kedves ismerőst kellett megvédeni, akkor ő is tudott ám harcolni… de csak ha kellett. A sárkány kicsit még magasabbra emelkedett, majd körbetekintett ő is, hogy terepszemlét tartson, és csak ezután szólalt meg.
-Én tudom mit tehetsz. Semmit. Ismét én győztem.
Újra előrelendült, ismételten kétszer támadott, de ezúttal csak két mellsővel, hátha még egy picit megkavarhatja Atorut. Amint ez a küzdelem is befejeződött, leereszkedett a fiú előtt, és megrogyasztotta a mellsőit.
-Köszönöm szépen a játékot.
-Igen. És... ha bármikor segíthetünk, csak szólj.
Kuncogott a lány, és felkelt az ülőhelyéről. Már jó pár perce tudta, hogy neki nem lesz több feladata, és az olyan harcot, ahol Timidus kedves volt, és senki nem sérült meg, még ő is szívesebben nézett.

by **Atoru** Szer. Júl. 16 2014, 00:00

Egyszerűen... nem tudtam, hogy mit mondhatnék. Egy kissé zavarban voltam. Hiszen azért mindenkinek jólesik, ha valaki dícséri, nem igaz? Amit pedig Timidus mondott... Egy kissé megdöbbentett, de pozitív értelemben. Hisz azért mégiscsak dicséret volt. Eddig még nem sokan mondtak ilyeneket nekem. Embarassed

Még az a tény, hogy nem tudom meg a pontjaikat sem tört le, sőt, nem is bántam. Egészen addig, amíg Timidus nem kezdett el beszélni valami ötletről, majd csipogott egy sort Shu-val. Viszont semmi rosszról nem lehet szó, hogyha Shukaku is nevet, nem igaz? AAztán meghallom azt a két szót, amit legkevésbé szeretnék: Házi feladat. ._.
Igazából különösebb gondom nincs vele, csak az a reflexszerű érzés, ami minden diákban benne van. Már majdnem kicsúszott a számon egy "Muszáááj?", amikor is megembereltem magamat. Azért mégsem illik így viselkedni azzal, aki segíteni szeretne!
- Hogyne, megteszem... - mondtam kissé meglepett hangon. Amit pedig utána mondott, csak mégnagyobb döbbenetet váltott ki belőlem. Hogy terepre? O.o Ez mit jelent? Hova megyünk? Gondolom majd idejében megtudom. De addig még van mit tanulnom, ez nem vitás. És Timidus remek tanár lesz, úgy érzem. Vajon majd Sensei-t is kell neki mondanom? Lehet. Habár elég viccssen nézne ki, ahogyan Timidus magyaráz, én pedig mindig válaszolok egy "Hai, Sensei!"-jel. x3 De még ez is megtörténhet.
Amit pedig Timidus mondott az ellenfelekről...
- Lehet, de Shukaku még okot sem adott arra, hogy bántsam, esetleg megüssem. Hogyha ő kezdeményezett volna, akkor én önvédelemre hivatkozva visszatámadtam volna. De azt se tettem volna szívesen, hisz ki bántana egy kedves ismerőst? - teszem, amolyan költőien a kérdést. Viszont igaz. Az ismerősökkel harcolni elég nehéz feladat. Főleg, hogyha lány. Viszont a baráti párbajok kivételek. Azok mindig jól jönnek, és azokat mindenki élvezi.
Amikor Timidus még feljebb repült, az futott át az agyamon, hogy csak ugrat engem. Aztán kimondta a nyilvánvaló tényt is, és jött a támadás is, egy szép zuhanórepülés kíséretében. De... Csak a mellső lábakkal? O.o Úgy érzem, hogy lesz egy kicsi dolgom...
Amikor Timidus meghajolt, én is követtem a példáját. És nem csak ilyen kicsi harminc, esetleg negyvenöt fokos szögben, dehogy! Amennyire csak lehetett, próbáltam elérni a kilencven fokos mélységet. Hiszen megérdemlik.
- Én is szívből köszönöm! - mondtam egy nagy mosollyal az arcomon. - És ne aggódj Shu, ez a Házi feladat majd szépen feladja nekem a leckét. - mondtam kissé mókásan, pedig komoly dologról volt szó. Már ténylegesen elkezdődött a kiképzésem. De ez a kiképzőtiszttel ellentétben tapasztalatot is ad, nem csak szintet. Na igen, ez egy vidám reggelre sikerült, hála Timidus ötletének. És mostmár elfoglaltsáhom is lesz! Csak bírjamszusszal. ><

/Nagyon szépen köszönöm a játékot! ^^/

by **Cardinal** Szer. Júl. 16 2014, 14:08

Ossu!

Többet ne párbajozzatok, mindkettőtök posztszíne égeti az ember retináját @.@

Lezárom a küzdőteret, 25 xp és 70 arany a jutalmatok.

by Ajánlott tartalom

Fight Club: Atoru vs Timidus

Fight Club: Atoru vs Timidus

Re: Fight Club: Atoru vs Timidus

Re: Fight Club: Atoru vs Timidus

Re: Fight Club: Atoru vs Timidus

Re: Fight Club: Atoru vs Timidus

Re: Fight Club: Atoru vs Timidus

Re: Fight Club: Atoru vs Timidus

Re: Fight Club: Atoru vs Timidus

Re: Fight Club: Atoru vs Timidus

Re: Fight Club: Atoru vs Timidus

Re: Fight Club: Atoru vs Timidus

Re: Fight Club: Atoru vs Timidus

Re: Fight Club: Atoru vs Timidus

Re: Fight Club: Atoru vs Timidus

Re: Fight Club: Atoru vs Timidus

Re: Fight Club: Atoru vs Timidus

Re: Fight Club: Atoru vs Timidus

Re: Fight Club: Atoru vs Timidus

Re: Fight Club: Atoru vs Timidus

Re: Fight Club: Atoru vs Timidus