Miu vs Danee: Round 3, FIGHT!

- Hölgyeim és uraim! A két kibékíthetetlen, esküdt ellenség ma újra a szorítóba lép, hogy eldöntsék ki a vérmesebb, brutálisabb, aljasabb és persze erősebb,
Üdvözöljék nagy szeretettel és kitörő tapssal a piros sarokban a többszörös győztes lolit, a kardmestert és a céhvezérek elcsábítóját,

Miut!
*tapsi-tapsi*

- A kék sarokban pedig a sokszoros vesztes, aki rendszeresen hagyja faképnél ellenfeleit, Daneeeeee, az ex-céhvezér, immáron lovagi páncélzatban és nézzék csak, mintha lenne nála valami újdonság, csak nem egy hószegélyezte ritkaságot szorongat pajzsként?

Természtesen egy ilyen felkonferálásnak magam se tudtam volna ellenálni, így aztán önelégülten, magasba nyújtott karokkkal lóbáltam kopjám és pajzsom az üdvrivalgó közönség felé, alig látva valamit a reflektorok fényében fürödve.
Kidülesztett mellkassal sétáltam be az aréna közepébe, amely még nem viselte magán az ellenfél válaszotta terepmintát, csupán egyszerű, vékony porral fedett döngölt talaját tapodtuk egyelőre.

Csak mikor már elég közel értem 'ellenfelemhez' nyitottam szólásra számat, hogy azért hallhassuk is egymást a hangorkán közepette:
- Szia-Miau! - somolyogtam a maszkom alól - Mit szólsz, milyen visszavágót szerveztem magunknak?
- Sajnos a terephez nem volt ötletem, így marad a boxring, persze jóval nagyobb kivitelben, mondjuk úgy 50szer 50 méter megfelel? Vagy ha nem tetszik, lehet kör alapú is, de én inkább ennél maradnék, ha nincs kifogás ellene!
Körbeforogtam még egyszer a közönségnek, csak hogy teljen az idő, amig el nem kezdhetjük, a bírák szerint is
- Remélem nem orroltál meg a rám a boltos talink miatt, mert teleport közben mintha rosszallást láttam volna felfedezni az arcodon!
- Amúgy hogy vagy? Mi újság? Jól aludtál?

Élet	30
Fegyverkezelés	45
Erő	45
Kitartás	21
Gyorsaság	41
Speciális képesség	13
Páncél	90

Képi:
Antibody (passzív): Immunitás mérgek és méreg-szerű hatások ellen: statpont csökkenés, paralízis, méreg okozta ÉP csökkenés

Kristálypajzs (+32 páncél +1 személy védelem, minden a használóra vagy a védettre irányuló sebzés 2-vel kevesebbet sebez, míg a pajzs szét nem törik)
"A pajzs széle tömör hó, a közepe átlátszó kristály és a pajzs maga akkora, hogy nem csak egy személy fér el mögötte... és mindemellett kemény, mint a szikla. Kitűnő darab."

Ez mekkora giccs már vagy nem is igazán tudom, hogy is kéne ezt a szánalmas parádét nevezni, amibe csöppentem. Meg egyébként is, mi ez az idióta felkonfos szöveg? Még is ki volt az a marha, aki kitalálta ezt a szöveget? Na de, várjunk csak. Nem is kell senkinek se válaszolni, elfelejtettem, hogy ki is az ellenfél. A Kerge az, akire egyébként is zabos vagyok. A múltkor csak úgy lelépett a boltomból, mikor még bőven beszélgethettünk volna. Csak tudnám, hogy még is mi az, ami miatt még nem tettem ki a szűrét? Most is csak azért jöttem, hogy levezessem rajta a dühömet, hisz pontosan ő az a személy, akin le kell vezetnem, hisz ő okozta ezt az egész idegállapotos témát nálam. Egy normális randevút nem tud leszervezni, de az aréna harc az feltétlen fontos és gyorsan leszervezhető dolog.  Pedig még csak nem is szeret arénázni.
Beléptem a hangos és fényes ringbe, majd a Kerge is felvánszorgott. Természetesen köszönésre nem méltattam, csak kissé elfordítottam a fejem és felhúztam az orrom. ˘^˘ A terep meg kit érdekel, engem biztos nem, így arra sem reagáltam semmit sem.
-Mintha? Az nem mintha volt, hanem ténylegesen is rosszallás volt. De hagyjuk is a mellébeszélést. Gondolom azért hoztad össze ezt a nevetsége parádét, hogy harcoljunk. Csak amiatt jöttem, hogy felőrölhessem veled a padlót, remélhetőleg ez majd sikerülni is fog. Lelépni pedig nem ér, ugyanis annak csúnya következményei lesznek, majd a későbbiekben. ˘^˘
Majd gőgösen hatát fordítottam és elővarázsoltam a nodachit, majd megforgattam a kardot, minek következtében a pengét körbe ölelő lángok kecses és szép táncot lejtettek. Aztán fel is vettem a harci pozíciót és részemről már kezdődhet is a leszámolás.

Hp: 90 |FK: 40 |E: 40 |K: 30 - Csp: 150 |Gy: 32 |S: 26 |P: 50
Lángoló Nodachi (+12 Erő; +4 Spec.képesség, támadásonként 1/6 esély 6-os lángsebzésre /6-os kockával kell dobni/)

Képességek:

Hp: 90/90 P: 50
Csp: 150/150

Kocka:
Danee (támadáshoz 2 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez 5 vagy afölé kell dobnia.)
Miu (támadáshoz 3 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez 3 vagy afölé kell dobnia.)

- Tudtad, hogy ha így tartod a fejed, akkor az orrod hegye majd hogy nem magasabb, mint a fejed búbja? - szúrkálódtam, az orrára téve a mutatóujjamat
És na vééééégre megszólalt őkegyelme, császári fenséges kisasszony, hogy válaszolhasson a nem is tudom, hogy költői-e vagy sem kérdésemre.
- Nem, nem ragaszkodom hozzá, hogy folytassuk eme mellébeszélést, amit az imént említettél! Kiengesztelhetlek egy vacsora mehívással? Tudod, gyertyafényes, pincéres, halk és andalító zene szólna.... vagy valami ilyesmi
De ha nem, hát nem. Ha ő mindenáron harcolni akar és nem hajlandó kivesézni itt és most rögtön a témát, akkor...
- De akkor legyen! Harcoljunk. Állok elébe! Azt a padlófeltörtlést pedig majd meglátjuk, amúgy hol a vödör víz hozzá?
Kerestem is a tekintetemmel a vödröt, nehogy rútúl járjak, de egyelőre nem véltem felfedezni sehol se belőle, akár csak egyet is. Persze könnyen meglehet, hogy az inventorijában rejtegeti csurig megtöltve. Hideg vizzel. Of course.
- Természtesen nem szándékozom lelépni, ahogy eddig sosem volt előre betervezve efféle akció a részemről. Igyekszem majd nem elveszíteni a lelkesedésem a küzdelem iránt
És akkor lássuk a medvét. Apropó, medvét se igen látni a környéken
- Kard ki kard! Akarom mondani, Kard ki kopja! Vagy Kopja ki kard? Áh, mindegy! - legyintettem
Sietve hátraevickéltem egészen a küzdőterünk szélét határoló szorítóig, és a két oszlop közé kifeszített rugalmas kötélsornak nyomva a hátam, nagy lendületet véve rúgattam vissza magam Miu felé, akár egy pankrátor, csak épp én fegyverrel és pajzzsal a kézben, nem mellesleg állig vértezetbe bújtatva
- Jövööööök szerelmem! - kiáltottam teljes elragadtatással

Hp: 150/150 P: 90
Csp: 83/105

//Támadom Miut

The member 'Danee' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :

Csak tudnám, hogy miért érzi magát ennyire viccesnek mindig, mikor nem az. Meg azt se értem, hogy miért tesz mindig úgy mintha mi sem történ volna. Valahogy nem tűnnek fel neki a dolgok vagy kiesnek neki az események. Valahogy ő mindig másik csatornát néz. <.< De ezzel még nem fog szóra bírni, igyekszem tartózkodni a fölös beszélgetéstől, hisz Danee esetében sose jönnek ki jól a dolgok. Nemes egyszerűséggel söpörtem félre a kezét, mikor megérintette az orrom, és igyekeztem nem különösebben tudomást venni róla. Az a gyertyafényes, pincére, zenés vacsi meghívás sem érdekel. Mindig hamar engedek neki és mindig túl hamar megbékülök. Eddig túlságosan elkényeztettem és sokat engedtem neki, viszont most a sarkamra állok és azért is mérges leszek rá. Hisz csak néha-néha felbukkan, jön a marhaságaival, én meg úgymond álljak haptákba és lessem minden szavát. Valahogy kezdem unni ezt az egészet. Mert okés nem érhet rá mindig az ember, de ez már túlzás. Plusz, ha én találok ki valamit, akkor úgy kell könyörögni neki, de persze fordítva már nem működhet így, mert akkor vagy behisztizik vagy csak szimplán lelép és a következő alkalommal, meg játssza az eszét. A bekapott támadás miatt egy jól látható fintor ült ki az arcomra, hisz ha ilyen ügyesen védek, akkor az ellentéte fog megtörténni annak, amit szeretnék. Azt pedig most nem hagyhatom. ˇ^ˇ Minkét kezemmel rámarkoltam a nodachi markolatára, majd nagy lendülettel neki kezdtem a támadásnak és remélhetőleg jól irányzott is lesz. Majd kihúzódom a ring egyik sarkába, majd az akrobatikám kihasználva könnyedén felugrok az oszlopra, amihez a gumikötelek vannak rögzítve. Hátha így nehezebb lesz neki találatot bevinnie majd.

Hp: 90/90 P: 5
Csp: 130/150

//első kocka támadás, második lángsebzés

The member 'Miu' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :

Félresöpörte a kezem, de akármilyen kis morcinak nézett ki, nekem csak még jobban tettszett. Igazán jól állt neki. Csak ki ne mondjam, mert akkor leharapja a fejem. Az tuti!
A gumikötél viszont jó ötlet volt: úgy repültem át azt a jó néhány métert akár a prérifarkas, mikor a gyalogkakukkra vadászik. Csak úgy sűvített közben a fülem mellett a szél! Meglephettem szegény kis Miut ezzel az elég valúszinűtlen támadási formával, mert simán betaláltam elsőre. És azt hihetné az ember, hogy egy ekkora slunggal történő ütközés felborítana mindkettőnket, de valami csoda folytán lábon maradtunk mindketten. Talán jobban jártam volna, ha inkább borulunk, mert a nodachi végét markoló kis kezek bosszút eskűdve csaptak vissza, és nem volt már hova menekülni. De hogy ne történhessen meg ez a csúfság újra velem, és hogy biztosan visszanyerjem az egyensúlyomat, és a rettenet hosszú nodachi pengetáávja alól is kikerülhessek, félreugrottam, majd féltérdből tovább gurultam oldalvást: biztos, ami biztos.
Tapodtam a ruhám, hátha lángrakaptam valahol a pengét övező tűztől, de hál' istennek ezt legalább megúsztam. Elég nagy pofon lett volna a sorstól, hogy a régi fegyverem éppen rajtam fogjon ki, úgyhogy nekem szinte sohasem kapott lángra az ellenfelem, amíg azzal harcoltam.
Vártam volna Miu válaszát, de egy kukkot sem szólt. Talán csak kereste a szavakat. Bár... az arckifejezése nem erre utalt. Helyette felugrott az egyik póznára.
 - Hm? - hajtottam oldalvást a fejem
Ezzel meg mit szeretne eléreni, és mi ez a némasági fogadalom. Talán valami rosszat tettem? Túl sok lenne neki a hülyéskedésem? Haaaah...ˇ_ˇ
- Gomen! - csaptam össze tenyerem és az arcom elé emelve, szertartásosan meghajoltam
De nem állhatott le a meccsünk, még emiatt sem úgyhogy, újabb nekifutással, utolsó pillanatokban elrugaszkodva löktem a kopját szorongató jobbomat Miu mellkasa felé.

//sima támadás

Hp: 150/150 P: 52/90
Csp: 61/105

The member 'Danee' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :

Ehhh, kissé gyorsan eltűnt a páncélom, az a kicsi meg ami még van, pont semmit se ér. Ez így nem jó, még a végén ő fog nyerni, amit meg most nem akarok, Kivételesen érdekel, hogy mi lesz a harc kimenetele. <.< Bár lehet, hogy pont emiatt fogok kikapni majd, mert most kivételesen foglalkozom azzal, hogy nyerek e vagy sem, na és persze kivételesen minden áron nyerni szeretnék. Danee-val meg azzal, hogy mitet is mondott nem igazán foglalkoztam most. Viszont épp csak elhangzott a fejemben, hogy nincs páncélom és többnyire papírkatona vagyok most, már be is kaptam a következő támadást és még inkább a vereség irányába borult a mérleg. Szóval a magaslat nem jött be, akkor ezt innentől hanyagolom is. Nem fogok felesleges dolgokat csinálni csak azért, hogy hátha bejön e és nem tud elérni. Viszont a helyzetemen csak fordítanom kéne és ezen csak egy valami tud fordítani. A képességem, amivel vagy jól járok majd vagy nem. Viszont ez az, ami megér egy próbát. Legalább azzal a tudattal tudhatom majd le a harcot, hogy én mindent bele adtam és nem csak a szép elképzeléseim voltak és a szerencsétlenkedésem. Leugrottam a póznáról, majd támadó poziciót vettem fel, aztán vártam kicsit majd mikor jónak érezte a pillanatot, megindítottam rohamom, amim remélhetőleg használni is fog valamit és nem fog befuccsolni az egész. Mindenesetre bármi történjék majd, a támadás után elhagyom a ringet, majd közvetlen bemászom alá és egész a közepéig meg sem állok a kúszással. Egy kis időhúzás sosem árt néha-néha, talán még pont a bujkálásom fog kisegíteni. Hisz én még viszonylag kényelmesen tudok mozogni itt lent, tekintve, hogy nem vagyok valami nagydarab ember. :3

Hp: 50/90 P: -
Csp: 40/150
Túlpörgés: 0/5

//Képesség próba: Túlpörgés - 40 30%-a (12) 40+12=52(x4) támadás (0 találat egyértelműen semmi, 1 találat 54, 2 találat 108, 3 találat 162, 4 találat 216 sebzés) - amennyiben a képesség sikertelen minden marad a normálban és a 6-os kockát kell nézni

The member 'Miu' has done the following action : Kockadobás

#1 'Római stílusos 6-os' :


--------------------------------

#2 '2 oldal halál/korona' :


--------------------------------

#3 '6-os dobókocka' :

Alig kértem bocsánatot, máris érkezett a válasz, márha ez válasznak tekinthető, látva az effektet, ami minden aktiv skill működésbe lépése elött felfénylik akármilyen színben, formában vagy hatással, nem voltak kétségeim, hogy ez most valami nagyon nem jót jelent.

Nem sok időm maradt azon törni a fejem, milyen típusú skill is következik most, mivel kell szemben nézzek, és esetlegesen ellenállnom neki, mert Miu tőlem kapott fegyvere, az a hosszú pengéjű nodachi már is kaszabolásnak indult, és ha nincs az akrobatikám, meg a fejlesztett látásom, hát nem tudom, hogyan sikerülhetet volna mind a NÉGY gyors egymásutánban felém hasító vágás elől ellépni, kitérni és elhajolni. Tiszta Neo!
Azóta nem éreztem ennyire durván magamat és a szerencsémet, mióta Anattal, 'Kayaba nyugosztalja', párbajoztunk még a hőskorszakomban, amikor még minden újszerű és lehengerlő volt, én pedig menthetetlenül naiv, nagyravágyó és még szerelmes is. Na peszer nem Anatolba. Hinariba. De ez már a régmúlt. Azóta sokat tapasztaltam, elmúlt a rózsaszín köd, sok csalódás ért, derengeteget tanultam erről a világról, és még mindig élek, mert a Sors istennője nagyon sokáig egyengette az utamat, csak épp mostanság efféle csodában már nem volt részem jó ideje.

- Ez nagyon durva skill volt, Miu-chan! - dícsértem minden elismeréssel
- Hogy... hogy sikerült ilyenre szert tenned?
- Meg tanítasz engem is rá? ...
És áradtak belőlem a kérdések rendületlenül, mert amit megtapsztalatam, az olyasmi volt, amit még soha azelött senkitől se láttam, és nagyon, nagyon erős képességnek tűnt, még ha isteni csoda folytán sikerült is meglógnom előle.

- Héj! Most mi van? Hova mész?
Nem tudtam elképzelni, hogy mi lelte, hogy miért mászott ki a ringből
Pedig most nem mondtam már semmi olyan újat, ami bármilyen szempontból is rosszul csenghetne.
- Ne már, ne bújj már el légyszi, most döffködjem a porondot, vagy mi?
- Gyere elő légyszi, beszéljük, meg ha tényleg ekkor a baj, és amúgy is még be kéne fejeznünk ezt a párbajt!

//pihenő kör + dobok Miu Nodachijának egy lángsebzést, emiatt majd lehet módosítanom  is kell egyszer.

Hp: 150/150 P: 52/90
Csp: 105/105

The member 'Danee' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :

Most pedig bemutattam, hogy nem kell kivitelezni egy képességet, négy ütésből semmi. Kész teljes letargiába estem. Q.Q Ennyire is csak én lehetek szerencsétlen, és még jól el is fáradtam tőle, épphogy sikerült levergődnöm magam a ringből és bemásznom alá. Közben hallottam, hogy Danee rácsodálkozik a képimre, megint és még mindig meg akarja tanulni. Bár legutóbb be is daráltam a képességemmel, most meg totálisan felsültem vele. <.< De úgy néz ki, hogy a múltkori sikeremre csak én emlékszem, az aranyhal meg már azt se tudja, hogy mi történ akkor. Viszont nem kap válaszokat, hisz én már ott kuporgom a ring alatt, ülök és várok. Bár még volna energiám támadni, inkább befészkelem magam ide és pihenek, addig is míg nem jön utána ez a jó madár. Felőlem meg azt döfköd amit akar és azt csinál amit akar, oldja meg, hogy kijöjjek innen. Bár, ha utánam jön, akkor amint ő elkezd bemászni ide, én elindulok kifelé és igyekszem húzni az időt, addig míg tölt a képességem. Nem időre megy a harc, így fent tarhatom az időhúzás jogát. Én egyelőre nagyon jól el ücsörgök itt lent és, ha a kerge marha sem fog utánam mászni, akkor én se fogok innen kimenni. Bár néha azért odébb mászom a helyemről, hogy ha netán még is megpróbálná átütni a ringet és fentről támadni rám, akkor kisebb valószínűséggel legyek ott, ahol épp megpróbálkozik a rongálással. Időközben erősen szuggerálom a jelzőt, ami képességem újra töltését számlálja vissza, hátha attól gyorsabban fog leperegni a visszaszámlálás, ha erősen nézem. Kell nekem az ütőkártya megint, még mindig nincs kedvem a vereséghez és másodjára hátha nagyobb sikerrel járok, ha aktiválom majd. :3

Hp: 50/90 P: -
Csp: 150/150
Túlpörgés: 1/5


/pihenő idő van :3

Mi a fene van ezzel a lánnyal?
- Héj! Hova bújtál? - nézek szét tanácstalanul
- Hahó! Miu! Miu-chan! Gyere elő! Ci-ci-cicc! - próbálkozok mindennel, hogy legalább szóra bírjam, hogy tudjam merre is keressem hang alapján
- Hoztam neked finom ... ööö - épp csak azt nem gondoltam át, hogy mivel is akarom megetetni, vagyis előcsalni
- ... ööö ... - tekertem a menümet gyorsan, lássam mik is vannak nála, hátha valamiről beugrik, hogy szereti, de aztán fel kellett adnom
Talán ha valami sütivel próbálkoznék ...
Nagyon nem volt választék, egy cukrászdás látogatásról félretett sajtorta szelet pihent a sok más egyéb étek között, és úgy tűnt még kellően sok ÉP-je volt, és debuff ikon se szerepelt a neve után, úgyhogy még biztos nem száradt ki és nem is romolhatott meg.
Mikor is voltam én utoljára a cukrászdában? Múlt hónapban? Vagy inkább 2 hónapja? Neem, azt hiszem nem, lesz az három is. De hát kit érdekel, hiszen ez tökéletes állapotban van
- Miu-chan, van itt a számodra egy fincsi sajttorta szelet, ami csak arra vár, hogy rávesd magad? Nem lenne kedved előjönni kicsit, akárhol is rejtőzködsz? - s ahogy így forgolódva figyeltem hol van mozgás, eszembe jutott, hogy van egy ennél sokkal egyszerűbb módszer is.
- Miu-chan, itt hagytál valamit! - adtam némi gondolkodási időt neki, hátha, mégis
- Miu-chan a lábnyomaid elárultak! - guggoltam le a ring pereméhez és kukkantottam be alá
- Áh, szóval ott vagy! Nem akarsz ki jönni? - támaszkodtam meg a ring oldalában egy kézzel a másikkal meg az immént elővarázsolt tortaszeletet egyensúlyoztam egy papírtálcán
- Még puha és meleg!

//nem csinálok semmit se, aka pihi kör

Nem értem, hogy miért ilyen nehéz kitalálnia, hogy hol vagyok, hisz elég látványosan vonszoltam le ide magam. Meg egyébként is mi a fenének néz, macskának? <.< Viszont nekem addig, teljesen jó, amíg nyugalomban hagy ide lent. :3 Egyébként sem fogok elő jönni erre a sok marhaságra, nekem most kigondolt és megtervezett tervem van, és azt igyekszem ki is vitelezni, tehát jelenleg nincs az az isten, aki ki tudna innen szedni, csak akkor fogok innen kimászni, ha muszáj. Ennyi az össze előnyöm az időhúzás és nem fogom hagyni azt, hogy ilyen könnyen legyőzőn. Most mindenáron győzni akarok, és ha kell, akkor akár napokig is lefogócskázom és bújócskázom vele itt. A sütije sem kell, nekem az is van bőven, abból mindig sokat tartok magamnál, mert sosem lehet elég. Főleg, hogy gyakran osztogatom is, ha találkozok valakivel vagy valakikkel. Plusz még mindig nem vagyok egy naiv állatka, akit elő lehet csalogatni néhány falatkával. Viszont hirtelen változás állt be a rendszerben. Úgy néz ki Daneenak van nyomkövetése és eszébe jutott használnia azt a tököt a nyakán. Hallgatom a léptek hangját, szerencsémre elég jól átjönnek a hangok és hallgatózás nélkül is egész jól boldogulok. :3 Egyébként is kiabál, tehát nme nehéz kitalálni, hogy merről jöhet. Nem mentem ki nagyon a ring szélére, nem akartam, hogy elkapjon és kiszedjen innét. Csupán annyira másztam intem, hogy mikor lehajol ide a nodachi pont elérje. Hisz itt egy apró karcolás is teljes értékű sebzést ér, mert rendszer csak támadást érzékeli és már le is vonja a sebzés értékét. Tehát, amint Danee oda ért a ring széléhez, még le sem kellet guggolni, én már döftem is a nodachival, majd amilyen gyorsan csak tudtam, másztam is visszafelé, oda középre. Persze, ha utánam mászik, akkor elindulok kifelé és bevetem magam a nézőtérre, hogy ott bujkálja tovább. :3

Hp: 50/90 P: -
Csp: 130/150
Túlpörgés: 2/5

/első kocka támadás, második lángsebzés :3

The member 'Miu' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :

Működik, istenem, működik a sajttortás előcsalogatós ötletem, hát még is csak bukik az efféle finomságokra, és ezek szerint bármikor be tudom vetni ezt az egyszerű kis trükköt, csak gondoskodnom kell róla, hog mindig legyen nálam egy egész tortányi belőle!

Legalább is ezt gondtoltam, látva, hogy szélsebesen mászik egyenesen felém.
Ami furcsa volt elsőre ebben, hogy továbbra se szólt egy szót se. És azt a bizonyos csillogást se véltem felfedezni a szemében, amit ilyenkor a lenyűgözöttekében szoktam látni.
Sokkal inkább valami eltökélt, sötét, már-már gonosz csillogás volt az, mintsem a remélt elvarázsoltságé.
Így aztán nem lepett meg teljesen, bár nagyon szorítottam neki, hogy a tervem szerinti vággyal kapjon a süti után, szóval nem lepett meg, hogy mégsem a sajtorta volt a célpontja, hanem a nodachival szúrt felém, a lángnyelvek már már megpörkölték volna az arcomat, de ösztönösen magam elé kaptam a kezemet, jobban mondva a benne lévő sütit, azzal hárítva a cseles támadást. Így aztán nem esett végül semmi bajom, de nem úgy a sajtorta szeletnek, ami nem csak hogy keresztül lett szúrva, de még tisztességesen meg is lett grillezve: a sajt csak úgy fortyogott, a cukor keményresűlt, én meg nem törődve a forrósággal egy jó nagyott haraptam bele
- Miu-chan, ez nem volt szép tőled! - mondtam teli szájjal - Mi van ha engem találsz el fejen? - panaszkodtam teljesen jogosan
- És mi van ezzel a nagy hallgatással?
Láttam megfordulni, és nem hagyhattam hogy mindeféle következmény nélkül meglépjen előlem
-  Miu-chan, ez bűntetést von maga után!
Azzal a kopjámmal, mely igen hosszú fegyver, és amit igen csak utálok is emiatt, de most mégis pont ez a tulajdonsága jött kapóra, szóval a kopjával a feneke felé döftem.

Hp: 150/150 P: 52/90
Csp: 83/105

The member 'Danee' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :

Ez nem az én napom.  Bármi, amivel megpróbálkozom az totális felsülés lesz, és csak én járok vele rosszul. Viszont a hallgatásom nem változik, nem vagyok hajlandó megszólalni és kész, ez most egy csendes harc, legalább is részemről, mert a helyszínnek hála van egy hangos közönség és Danee is képtelen alapállásba helyezni a lepénylesőjét. Még az sem csikart ki belőlem egy szót sem, mikor kaptam egy találatot és az élte csíkom a piros zónába esett. Szinte semmi sem maradt az életerőmből és gond. Hisz, ha innentől még, ha sikerül is kihúznom a képim újra aktiválásáig, akkor is már csak egy találat leszek és végem. Azt meg tutira veszem, hogy ha még minden ütésem be is talál a túlpörgéssel, még akkor sem fogom kiütni, és mivel a képim használat után eléggé kiszolgáltatottá tesz, könnyedén ki fog tudni ütni. Viszont ez még odébb van, még mázlim is lehet, egyelőre most ismét a ring alatt kuporgok, tisztes távolságra Danee-tól és a fegyvere hatótávjától. Ha eddig nem mászott utánam, akkor remélhetőleg most sem fog, de ha még is, akkor még mindig ott lesz a fogócska. Hisz amint ő elindul, befelé én elindulok kifelé, aztán keresek egy újabb nehezen elérhető helyet magamnak. :3 Nem fogom olyan könnyen adni magam, eddig egyébként is mindig lelépett a harcokról, akkor most szenvedjen meg azért a győzelemért. ˇ^ˇ Már hacsak idő közben nem fordul a szerencsém és győzők én. <.< Most igyekszem jól megtúráztatni, hisz a normál harc sosem volt az erősségem, mert azok túl unalmasak nekem. Persze vannak napjaim, amikor nincs kedvem cifrázni, de azok ritka esetek és most a drága ellenfelem még meg is érdemli, hogy cifrázzam a dolgokat.

Hp: 5/90 P: -
Csp: 150/150
Túlpörgés: 3/5

/nem csinálok semmit, a biztonságos kis helyemen kipihenem a kúszás-mászás fáradalmait :3

- Ups - szisszentem fel Miu-chan összezsugorodó életcsikja láttán.
Most pont olyan vörös lett, mint amilyen az indikátora is.
És csak kúszott és kúszott.
Reménytelen eset volt.
Bepillantottam az alacsony, de annél szélesebb és porosabb helyre, ahova Miu percekkel ezelőtt bevetette magát, és csak hamar arra a döntésre jutottam, hogy semmi kedvem utána menni.
És nem csak a kedvről volt itt szó, de igazából, nem lett volna túl nyerű kúszni, mászni, úgy, hogy mindkét kezem tele van.
Ebből a szempontból neki valamivel azért könnyebb volt, bár az ő helyzete sem volt igazán irigylésre méltó, hiszen ugyanúgy négykézláb kellett közlekednie, mint ahogy nekem kellett volna, és ráadásul ő is csak fél kézzel bukdácsolhatott előre, hiszen a másik kezében ott volt az a jó nagy kardja, aminek a máskor igen sok előnyt biztosító tulajdonsága most éppenséggel meglehetősen nagy hátrányt jelenthetett és bizonyára jobban lelassította, mintha csak egy tőrt vagy rövid kardot kellene használnia.
Szóval nem. Nem megyek utána, és kész! Úgy is már csak egy ütés lenne: egyszer hibázik még és én győztem.
Persze ez igen kérdéses győzelem lenne.
Kezdtem elbizonytalanodni a morcos kis pofiját látva, meg a nagy hallgatásba burkolózását megtapasztalva, hogy egy győzelem a részemről most mégis milyen előnyökkel járhatna, vagy éppenséggel hátrányokkal.
Mostanság nem volt túl felhőtlen a viszonyunk, és a párbaj kezdetén úgy tűnt ez csak tovább mérgesedett, így erősen kellett gondolkoznom mit is kéne tenni, hogy a dolgaink újra a megfelelő mederbe kerüljenek.
Sajnos úgy tűnt, a beszélgetés kezdeményezése, mint olyan, nem járt nagy sikerrel, így most nem is nyikantam meg, csak letelpedtem egy pengetávolságnyira a porondtól, nehogy újra meglephessen egy, az előzőhöz hasonlatos gerilla akcióval

//nem csinálok semmit se

Hp: 150/150 P: 52/90
Csp: 105/105

Minél inkább közeleg az eddig várva várt idő arra, hogy ismét megpróbálkozhassak a képességemmel, annál inkább fogy a türelmem és lankad a harci kedvem. Őszintén szólva ez az egész dolog annyira kellet nekem, mint púp a hátamra és most én vagyok a púp a saját hátamon. Nem ez a harc fogja megoldani a gondom és igazából pont, hogy semmit se oldana meg az, ha valami csoda folytán még is csak sikerül a földbe döngölnöm Daneet. Még csak fölös feszültségem se vezetném le vele és a haragom se csillapodna. Plusz, ha sikerülne legyőznöm, akkor még jobban leírnám Daneet a saját szememben, ami meg aztán végképp nem segítené ki abból, amit kifőzött magának. Feleslegesen szenvedek itt a semmiért, ami helyett ezer más hasznosabb dolgot is csinálhatnék most. Bár nem igazán kéne feladnom a dolgot. Ha már eddig elszenvedtem ezzel az egésszel, akkor már csak be is kéne fejezni, becsülettel. Hisz ahogy elnézem itt lent nyugodtan kivárhatom, míg a képességem újra tölt, ami már nem olyan sok idő. Viszont a mai teljesítményem elnézve, elég nagy az esélye annak, hogy megint felsülök a dologgal. Főleg, úgy hogy már kedvem sincs ehhez az egészhez. <.<
-Hjajjhh… - eresztek el egy hangos és igencsak fáradt sóhajt – Nem egyszerű dolog ez a kiszámíthatatlanság. Főleg, mikor hangulatingadozásról van szó. - teszem hozzá halkan az orrom alatt motyogva, közben pedig kimászok a ring alól, de nem a Danee felé eső részen, hanem a másik oldalon, majd visszamászom a ringbe, lenyitom a szükséges panelt és feladom a meccset. Kész, meguntam, ennyi volt. Természetesen nem óhajtom megmagyarázni a dolgot, amint a rendszer is visszajelzést adott a szándékom jóváhagyásáról, már vettem is az irányt kifelé, kezemben a teleport kristálya és most én vagyok az, aki csak úgy elteleportál a helyszínről valahová. :3

/Meccs feladva! Miu elegánsan távozik a helyszínről.

Már éppen azon vagyok, hogy kihajtogatom a farzsebemből a napozó ágyat, meg mellé leszúrom napernyőt is, azon gondolkozva, hogy vajon milyen ízű dohányt tömködjek majd a vízipipámba, és az is milyen koktéllal menne együtt úgy igazán,

amikor ...

egyszer csak észreveszem, hogy Miu épp kikászálódni készül a ring alól
- Hoi! Miu-chan! - kiáltok utána
- Hoi!
- Csak nem untad meg a bújócskát?

Csapot, papot, akarom mondani ágyat, napernyőt magam mögött hagyva, méretes léptekkel indulok meg kicsi lány felé, hogy újra fel vehesse velem a harcot.
Hiszen, ugyan mi másért döntött volna úgy, hogy mégis előjön odalentről?

- Örülök, hogy úgy döntöttél, hogy folytatod, nézd én tudom, hogy már nem sok esélyt hagytam neked a nyerésre, és minden bizonnyal nekem kedvezett eddig a vak szerencse, (talán nem is olyan vak, hiszen elég gyakran elkísér a szerencsém mindenféle tájakra, és nyújt segítséget a legkülönbözőbb helyzetekben és ellenfelek ellen)
- ... azonban szeretném azt hinni, hogy ha már így egymás között vagyunk, céhtagokként, régi jó ismerősökként, akik nem afféle vadidegenek egymásnak, hogy ne tudnának bízni a másikban,
- ... szóval remélem, az hogy előjöttél, az annak a jele, hogy elég bátorságot gyűjtöttél össze, hogy ezen a kis barátságos meccsünkön lesújts rám még egyszer
Látva, hogy átverekedi magát a ring kötélzetén, magam is újfent a szorítóba lépek
- Szóval, akármelyikünk is győzne, szeretnélek meghívni a meccs utánra egy kis frissítőre, és ha a sajttorta nem is jött be neked, akkor is biztos találunk neked valami más finomságot, amivel jól lakhatnánk, ezután a fárasztó pengeváltás után
- Mit gondolsz? - kérdeztem még vissza, aztán csak látom, hogy Miu-tan babrál valami menü-félében
- Győztem? - pillantok fel értetlenül a felettünk megjelenő eredmény hirdetőre, aztán vissza Miura
Nem értem, mi történt? De hát, most hozzá se értem! Történt valami, ami lenullázta volna az életcsíkját? Nem, nem, az nem lehet, őt figyeltem végig, nem sérült meg semmitől se.
De várjunk csak, az előbb, igen az imént, valamiért a menüben kotorászott
Lehetséges lenne, hogy ...
- Héj, Miu-san! Nem mondod komolyan, hogy te adtad fel a meccset?
- Héj, mit csinálsz! Ne menj el, Miu-chan, én szeretlek, te őrült! - kiáltottam utána, mikor észrevettem, hogy teleportálásba fog
Utána eredtem, hátha még elkapom, de már csak a levegőben szikrázó kék pixelfelhőt ölelhettem át, ahogy a varázs véget ért.

ZÁRHATÓ