Fight me uwu (Rinne vs. Shareen)

by **Shareen** Pént. Dec. 04 2020, 11:46

//Pontozás alapján: É: 12 (HP: 60) | F: 20 | E: 10 | K: 13 | Gy: 31 | S: 18 | P: 2 | CSP: 65//

Helyszín: 4. szint legkisebb szigete

"Fight me!" - visszhangzott a fejemben a gondolat, mint egy soha véget nem érő rémálom utolsó képeinek foszlányai, melyek akaratlanul is megfertőzik az elméd. Nem tudtam, honnan jön a hang, de már egy napja szinte az őrületbe kerget? Harci vágy fűt? Le kell vezetnem a feszültséget? Vagy tényleg kezdek megőrülni? Nyolc év után, úgy, hogy még ekkor is szembesülnöm kellett saját gyengeségemmel, nem lenne túl meglepő. De nem, ennél többre tartottam magamat. Akármi is történt, mindig talpra tudtam állni.. Lassan, de sikerült. Most mégis magával ragadott ez az ismeretlen hang, aminek kilétéről semmit nem tudtam. Egy boss hívna magához? Nem vagyok frontharcos, így ezt az ötletet elvetettem.
Akárhogy is, az utóbbi órákban szinte céltalanul bolyongtam, tenni akarással telve a városok között, amiket ismertem. Valószínűleg a nosztalgia hozott vissza az alsóbb szintekre, az "érintetlen" kék óceán. Hiába mesterséges kreálmány az egész kastély, a látvány még nyolc év után is lenyűgözött. Igyekeztem elmerülni a kékségbe, de a hang egyre csak erősödött fejemben, szűnni nem akaró fájdalmat és zsibongást okozva. "Fight me!"
Órák óta egy méltó ellenfelet kerestem, ami nem volt könnyű feladat, tekintve, hogy felszerelésem fejlesztése helyett inkább a szintelésre koncentráltam. Valószínűleg ezért is haladtam olyan lassan, mert gyengébb fegyverrel és ruházattal csak az alacsonyabb szintű küldetéseket tudtam teljesíteni. Magamat átkoztam ostobaságomért. De ez most változni fog.. Ha fel akarok jutni a frontra, a játék minden elemét ki kell használnom. Nem voltam biztos benne, hol kezdjek, így csak a korábbi játékaim alapján szerzett tapasztalatokat vehettem alapul. Nem volt aki segítsen. Az arénában biztos kinevettek volna alap páncélomat látva és csak a vereség keserű íze marat volna meg bennem. Hacsak nem sikerül halálra nevettetnem az ellenfelem.. Akkor talán még lett volna esélyem.
Végül úgy döntöttem, pihenek mielőtt tovább indulnék a rejtélyes hang követelőzésének megnyugtatásának módját kutatva. A vízbe dobáltam nagyobb köveket, megpróbáltam elérni velük a másik partot. A valóságban ez nem sikerült volna, itt azonban siker koronázta próbálkozásaimat, a lapos kövek egyre távolabb fodrozták meg a víz felszínét.

//Akkor már lennének is kérdéseim a saját képességeimmel kapcsolatban:
A Sötét Tüskéhez meg kell sebezni az ellenfelet. Először úgy gondoltam, ez a mellékcselekvéshez tartozik, most azonban felvetődött bennem a kérdés, hogy nem inkább sima támadással kell-e megsebeznem a másikat és ezután aktiválni a képességet. (Így kétszer dobva a kockával.)
A Pixelvámpír képesség aktiválódik a Sötét Tüske által okozott sebzésre is?
A Pixelvámpír gondolom csak azután szív el életet, hogy a teljes páncélt átütöttem.

Sötét Tüske:
Típus: Aktiv képesség
Shareen megvágja ellenfelét, akinek így a "testébe" egy virtuális tüske kerül, mely lebomolva szétterjed, míg végül az egész testet be nem hálózza, majd ezután sebzi, a legkisebb repesz pedig visszarepül a használóhoz.
Hatóidő, hatás: A tüskék folyamatosan sebzik az ellenfelet, ám csak 2 kör elteltével, a teljes sebzést összeadva fejtik ki hatásukat; az ekkor bevitt sebzés értéke: (spec. pontok különbsége)+(szintkülöbségx2), de maximum a HP 30%-a, boss esetében egy életcsíkjának maximum 30%-a) Ebből adódik, hogy ugyanolyan szintű és speciális képesség szintű játékosoknál nem történik sebzés. A sebződés hatáskifejtés előtt megakadályozható önsebzéssel, ha legalább 5%-ot levon magától. 2 kör elteltével a legkisebb repesz kilökődik és a képesség használóját veszi célba, aki 5%-ot sebződik. ha nem képes hárítani, amihez 100-as gyorsaság (felszereléssel) szükségeltetik és nem vesz igénybe mellékcselekvést. Ha a használó speciális képességének és szintjének kétszeresének összege nagyobb, a képesség neve Őrjöngő Sötét Tüske, ha alacsonyabb, Féltékeny Sötét Tüske a képesség neve.
Példa: Ayumu speciális képesség pontja 28, szintje 15, életpontja 120. Shareen speciális képesség pontja 40, szintje 18. A speciális képesség pont különbség 12, a szintkülönség kétszerese 6, így 12+6=18 pont sebzést szenved el két kör után. A képesség neve Őrjöngő Sötét Tüske.
Lehűlési idő: 4 kör (Vagyis a sebződést követően még két kör kell az újbóli használat előtt.)
Előny: Késleltetett, magas arányú sebzés.
Hátrány: Megsebezheti a használót, ha nem képes hárítani. 2 kör alatt sok sebződés történhet, így használata veszélyes.

Pixelvámpír:
Típus: Passzív
Noha passzív képesség, mégis az ellenfél megsebzése szükséges hozzá. Amint egy ellenfelet megsebez, ha az sebzést szenved el, Shareen minden körben a lecsökkent élettel megegyező életet nyer vissza (de maximum 10%-ot). Egyszerre maximum 1 ilyen áldozata lehet, ám a hatás nem megszüntethető, csak ha 100 métert eltávolodnak egymástól. A hatás átrakható másra.
Előny: Életszívás
Korlát: 10%//

by **Rinne** Vas. Dec. 06 2020, 18:05

A 4. szint elsősorban a kikapcsolódni vágyók szórakozását szolgálta, így fogalmazzunk úgy, hogy a tengernek nevezett víztömeg nem volt annyira háborgó, mint egy valódi óceán. A békés hullámok lágyan ringatták a fürdőzőket még akkor is, ha azok talán a kelleténél beljebb sodródtak. Ez alól csupán néhány öböl és egyéb partszakasz volt kivétel, csak hogy lehessen szörfözni is. Rinne ladikja azonban nem egy ilyen vadabb területen sodródott éppen keresztül, hanem a csendes vizeken szelte a habokat. A lány a csónak orrában, az árbocba kapaszkodva kémlelte a távolt, miközben a vitorlába néha belekapott egy-egy fuvallat, meg-meglökve a hajót egy kicsit. Alapból sem a világ leggyorabb vitorlása volt ez a lélekvesztő, de ezek között a körülmények között kifejezetten lassan haladt előre. Rinnét azonban ez cseppet sem zavarta, a csillogó szemei és a mosolya arról árulkodott, hogy nagyon is élvezi a csónakázást. "Szemei"... mondom én, de valójában csak az egyik szeme látszott, a másikat egy szemkötő takarta. Nem volt nehéz kitalálni, miért. Nem, nem sérült meg.
- Szárazföld! - kiáltotta egyszercsak, noha ezen a környéken mind a fősziget, mind számos kisebb sziget körbevette a hajót, tehát akár percenként kiáltozhatta volna. De nem tett így, mert szép szemét, melynek most nem volt párja, egy bizonyos szigetre vetette. Mind közül a legkisebbre, ami nem volt több néhány sziklánál, amit moha és alga keveréke nőtt be.
- Ki vagy te, szárazföldi patkány és milyen kincset őrzöl?! - szegezte neki kérdéseit a piciny sziget partján köveket dobáló alaknak, majd kis híján orra bukott, ahogy a sekély vízben megfeneklett a lélekvesztő. De Rinne mintha mi sem történt volna, a nagyjából térdig érő vízbe vetette magát, és gázolni kezdett benne, céltudatosan és kíváncsian közelítve az idegen felé. Bár az ő fejében kíváncsiság helyett fenyegető aura leledzett.

// A sebzésnek egy ilyen képesség esetében sima támadással kell történnie, tehát valóban kétszer kell hozzá dobni, egyszer sima hatos kockával (támadás), egyszer pedig római hatossal (képesség). És a képesség akkor fog sikerülni, ha mindkét kockával megdobod a célszámot.
A Pixelvámpír aktiválódhat a Sötét Tüske sebzésére, ez jó gondolat, máris van egy képességkombód.
Mivel a Pixelvámpír leírása alapján életet szívsz el, ezért igen, csak a páncél leütése után érvényesülhet a képesség. //

by **Shareen** Vas. Dec. 06 2020, 19:05

Egyszerű szórakozásom záró akkordjaként úgy dobtam el utolsó kezembe simuló kövemet, hogy az hangos loccsanással érjen a vízbe és egyből elsüllyedjen - vagyis történt volna el, ha a valóságban lenne. Itt nyilván csak némi pixelfényár kíséretében örökre megszűnt létezni. A mozdulat és az abból szövődő következmény tükrözte lelki békém zavarát, melyet kusza érzések torzítottak hullámzó kékségbe. Én legalábbis így képzeltem. Valahogy mindig így végzem - csak a sors furcsa játéka, hogy ebben a virtuális világban találtam egy olyan helyet és egy olyan elfoglaltságot, mely belső világomra volt képes reflektálni.
Félig emelkedtem csak fel, mikor szemem sarkába bevitorlázott egy szemfedős lány képe, aki egy csónakban tartott pillanatnyi nyugalmam színtere felé. Noha eddig nem néztem arra, Észleléssel nyilván már rég feltűnt volna, így azonban csak önfeledtnek ható kiáltására figyelhettem fel. Kérdésére rögtön előrántottam kardomat, nem harci szándékkal, csupán ösztöntől vezérelve.
- Hali - üdvözltem szinte bocsánatkérő hangsúllyal és a fegyveremre pillantottam. Szemérmesen előrenyújtottam, mint egyetlen kincsemet, noha aligha hittem, hogy az egyszerű kard látványa kielégítené a lány kíváncsiságát. Aztán eszembe ötlött, mit jelképezhet a mozdulat és rögtön megráztam kezeimet. - N-nem kívánok harcolni. - Lengettem kardomat és megpróbáltam minél ártatlanabb arcot vágni. "Fight me!" Jutott újra eszembe a gondolat, nem mint valami belső kényszer, hanem mint valami kielégítendő vágy. Vagy mégis? Talán mégis a sors furcsa szövevénye, hogy találkoztunk? Az elsőre esetlennek tűnő lányt mintha valami sötét erő lengte volna körbe, melyre akkor döbbentem rá, mikor belenéztem fedetlen szemébe. Veszélyt sugárzott, amit nem tudtam mire vélni. Mégsem féltem. Végül beadtam a derekam és belementem a játékba. Egy könnyed mozdulattal hátraugrottam a mögöttem magasodó sziklára és fegyveremet oldalra nyújtottam.
- Kell a kincsem? - Kérdeztem fesztelenül, olyan meggyőződéssel a hangomban, mintha valóban valamiféle kincset tartanék a kezemben. - Vedd el. - Vetettem oda kihívóan. Aztán feljebb pillantottam és megláttam feje fölött a vörös indikátort. Minden, amit a lányról addig gondoltam ezüstszürke porként foszlott szerte és újra kellett értékelnem, amit tudtam róla - ami már kezdetnek sem volt sok. Általános optimizmusom továbbra is gátat szabott félelmeim kiteljesedésének és még csak haragot sem éreztem - csak értetlenség vetett lobot szívemben. Nagyot nyeltem, de nem hátráltam meg - egy ilyen kihívás után túl késő lett volna.

by **Rinne** Kedd Dec. 08 2020, 19:56

Az idegen kardot rántott, amitől Rinne egy kicsit meghökkent. Erre nem számított, mert hát miért is számított volna arra, hogy valakinek ez lesz az első megmozdulása, amikor meglátja őt? Azonban volt rá válasza. Hiszen milyen kalóz az, akinek nincs fegyvere? Nosza, a lány is kihúzta a kardját. Egy Kezdő Kardot. A buzogányát nem lengethette, mert a kalózok nem buzogánnyal harcolnak, hanem karddal, de ennél szebb és jobb kardot hirtelenjében nem lelt. Nem is volt baj, az ütött-kopott fegyver tökéletesen illett hozzá. Büszkén tette meg az utolsó métereket a vízben, és közben újabb kiegészítőt villantott, méghozzá a menő, vörös kalózkalapját, amit azon nyomban a fejébe is nyomott.
- Inasba szállt a bátorságod Rinne kapitány és a Bolygó Ausztráli láttán? - kérdezte, inkább izgatottan, semmint fenyegető hangnemben. Egyáltalán nem erre számított, de kellemes meglepetésként érte a férfi reakciója a jelenlétére. De aztán mégis védekezően ugrott hátra, úgyhogy Rinne kissé oldalra billentette a fejét.
- Talán fogódzkodni akar...? - morfondírozott félhangosan, majd a kardjára nézett, és bólintott. Ahhoz nem kell kard, úgyhogy a háta mögé rejtett kardhüvelybe csúsztatta a fegyvert. Majd elindult. Egyik lépés a másik után először az iszapban, majd a köves talajon. Közeledett az idegen felé, időnként le-lepislantva a lába elé, nehogy rálépjen valamire, ami kellemetlenül érné. Arcára kedves mosoly költözött egy csipetnyi elmeháborodottsággal fűszerezve, de Rinne igazából csak arra gondolt, hogy odalép a szárazföldi patkányhoz, és megérinti a kardot tartó kezét, hogy azt mondhassa, "megvagy!" Vagy esetleg rátegye a kard markolatára a kezét, és finoman elvegye, így leszerelve a harcias férfit. Még nem döntött el.
- Zavar? - jött az újabb kérdés, hiszen észrevette, hogy az alak a feje fölé pillantott. Tisztában volt vele, hogy az indikátora színe mellett nem tud mindenki szó nélkül elmenni. Rinne azonban most nem azért volt itt, hogy pixelesőt bámuljon, hanem azért, mert kíváncsi volt.

by **Shareen** Szer. Dec. 09 2020, 11:55

Elkerekedő szemeim aligha képesek palástolni döbbenetemet, amikor a lány szintén előhúz egy Kezdő Kardot. Talán ő is a szintelésével és kalózkodással foglalkozott a felszerelése fejlesztése helyett? Tény, ez a világ bőven elég volt, hogy szinte minden vágyunkat kielégítse, amit a valóság nem tudott. Valahogy egyre kevésbé nyújtott félelmetes látványt a már határozottabbnak tűnő jövevény, így a kérdésére lemondóan mosolyogtam egyet. Rinne.. Szép neve van.
- Így, hogy neked is olyan kardod van, mint nekem, az enyém már nem is olyan egyedi. Ezzel tulajdonképpen meg is fosztottál a kincsemtől, nem igaz? - Vontam meg a vállam. - Másom pedig nincs, amit neked adhatnék. - Tártam szét karjaim, jelezve, hogy már így is teljes harci díszben pompázok. Aztán jött az újabb kérdés.
- Dehogy akarok fogódzkodni - ellenkeztem a kezeimet rázva, miután én is eltettem fegyverem és egy újabb lépést hátráltam.
Valahogy érdekes látványt nyújtott az előbb még határozottan lépdelő, most óvatosan a lába elő tekintgető lány összképe. Olyan ártatlannak festett, mégsem bírtam feledni a korábban a szemében felfedezni vélt sötétséget. Vagy csak képzelődtem? Az ismeretlenség homálya játszott velem gonosz tréfát? Kétkedve figyeltem, ahogy arcán ellentétes érzelmek is keresztet vetettek egymással, megpróbálva kitalálni, mi lehet a szándéka, ösztönöm pedig azt súgta, hátráljak tovább, mert valami hátsó szándék leledzik a kedves mosoly álcája mögött. Aztán megláttam az indikátort, ami csak még tovább fokozta kérdéseim sokaságát a lánnyal kapcsolatban. Hátrébb helyeztem a lábam a sziklán, de nem léptem el. Rinne is észrevette, hogy felfigyeltem rá.
- Nem, ha nem velem kívánod tovább színesíteni - feleltem a lány kérdésére egy megnyugtatónak szánt mosoly kíséretében. Ódzkodtam ettől a választól. Nem azért, mert nem volt igaz. Igaz volt. Sok oka lehetett, hogy erre kényszerült. Lehet, hogy megvédett valakit, vagy sarokba szorították. Véletlen is lehetett. A lány olyan sok érzelmet mutatott néhány pillanat alatt, hogy képtelen voltam elhinni, hogy gonosz lenne. Én csak nagyon nehezen voltam képes kifejezni az érzéseimet. Azonban a válaszom úgy is hangozhatott, mintha megbocsátottam volna neki. Berogyasztott lábamat előre helyezve kezemet ránehezítettem és lejjebb hajoltam, hogy szemeink nagyjából egy magasságban legyenek, nem akartam lenézni rá.
- Hogy szerezted? - Kérdeztem érdeklődve az indikátorra mutatva.

//Bocsi, hogy nem viszem előrébb a harc felé a dolgot, de a karakterem jelleméből adódóan ezt egyelőre nem tudom megtenni >.< //

by **Rinne** Hétf. Dec. 14 2020, 18:16

Kissé értetlenül pislogott, majd megfogta a kardja markolatát, azonban elő nem húzta újra. Csak megtapogatta. Számára az összes kard ugyanolyan volt, egy markolatra erősített egyenes, vagy íves penge. Nem tudott megkülönböztetni egy Kezdő Kardot egy Vaskardtól, úgyhogy azt sem vette észre, hogy a férfi kardja kiköpött mása a sajátjának. Csak most, a szavakat hallva tűnt fel neki.
- Oh... ez... nem az én kardom - tette nyilvánvalóvá óvatosan - Szereztem - fejtette ki. Hiszen ilyen kardokat szinte minden sarkon lehetett kapni potom pénzért. Akár ingyen is, hiszen senki sem keres ilyet. Ennél csak jobb, szebb és erősebb fegyverek léteztek. Rinnének is volt jobb fegyvere, nem is egy. Változatos kasztok ékei sorakoztak nála, azonban egyik se igazán illett egy kalózhoz. Szemben egy ilyen ütött-kopott karddal.
- Tudom, hogy valamit rejtegetsz. Hátralékolsz - mutatott rá, csak hogy megcáfolja a férfi szavait. Kellett, hogy legyen valami kincse, valami, amit Rinnének adhat. Vagy amit Rinne elvehet.
- Szerintem zavar - jött az újabb ellenvetés - De nem kell félned tőlem - került egy rokonszenves mosoly az arcára, azonban amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan is ment ez a mosoly. Rinne megtorpant és ráncolni kezdte a homlokát. Valami nem stimmelt - Vagyis... de! Mert kalóz vagyok! Harr! - világosodott meg egy határozott bólintás kíséretében. Persze a lány mindennek tűnt, csak ijesztőnek nem.
- Segítséget kérnek tőlem. És én segítek. Szeretek segíteni - magyarázta meg gyorsan, miért ilyen az indikátora. Bár nem mondott sokat, elvégre sokféleképp lehetett értelmezni, amit mondott.
- Te mit játszol, hogy ilyen kardod van? - kérdezte, majd még közelebb lépett, és ha nem húzódtál el, akkor bizony megragadta a csuklódat. Nem csinált vele semmit, csak tartotta. De a fogása cseppet se volt nőies.

by **Shareen** Hétf. Dec. 14 2020, 21:40

Oldalra döntött fejjel figyeltem a lány reakcióját, ahogy lassan realizálta a szavaim mögött rejlő igazságot.
- Nos, mivel kalóz vagy, ha megszerezted, már a tied - magyaráztam megértő mosollyal. A lány továbbra is elesettnek tűnt, mintha nem tudná mi is zajlik körülötte. Mindenesetre nem adta fel, továbbra is meg volt róla győződve, hogy egy kincs tulajdonosa vagyok. Vagy legalábbis tovább játszotta a szerepét. Üdítő volt látni, hogy valaki a körülményekhez képest is így képes beleélni magát valamibe.
- Ha elrabolnálak, te lehetnél az egyetlen kincsem, de akkor hogy szabadítanád meg magad? - Kérdeztem kihívóan, mintha csak egy rejtvényre várnék a választ.
Nem tudtam volna mit felelni a lány ellenvetésére. Miért ilyen akaratos? Nem hazudtam, mikor azt mondtam, hogy nem zavar, mégsem éreztem igaznak. Magam sem tudtam, mi lenne a helytálló válasz. Rinne összképe zavaros, elmosódott kuszaságként jelent meg az elmémben, de nem akartam eltávolodni tőle. Ahogy közelebb kerülni sem. A lány játéka nevetésre késztetett, hiszen szavai teljes ellentmondásban álltak azzal, ahogy a kimondásuk közben kinézett.
- Ugye tudod, hogy a valóságban nem léteztek női kalózok? Vagyis akik igen, azoknak is férfinak kellett öltözniük - feleltem a lány ijesztőnek szánt mondatára.
- Értem - nyugtáztam az elhangzottakat. Nem kellett többet tudnom. Nem akartam többet tudni. Elég volt annyiról megbizonyosodnom, hogy nem gonoszságból ölt. Gondolataim legmélyén felsejlettek a szavak mögött rejtőző lehetséges jelentések, ám inkább nem akartam foglalkozni velük, így elhessegettem őket. A fontos az volt, hogy a lány, aki ott állt előttem abban a pillanatban ártatlannak tűnt és nem is akartam rá másként tekinteni.
Kissé elszégyellem magam kardom miatt, mikor a kérdésre kerül a sor, valóban már mást kellene használnom, azonban nem hagyom, hogy zavarba hozzon.
- A Sword Art Online-t játszom - felelem büszkén, miközben hagyom, hogy megfogja a csuklómat -, de úgy gondoltam, egy kis nehezítésként ezzel a karddal viszem végig a játékot.
Ha megpróbálja kicsavarni a kezemből a kardot, vagy elvenni tőlem, feldobom azt a levegőbe és a másik kezemmel próbálom megszerezni a "zsákmányt". Magasságom és hogy vélhetően nem számít erre talán segítenek ennek végigvitelében.

by **Rinne** Szomb. Dec. 19 2020, 16:25

A férfi nem először mondott olyasmit, amiben olyan igazság rejlett, amire Rinne nem feltétlenül jött rá. Vagy csak inkább megfeledkezett róla. Ez alkalommal meglepetés helyett a megvilágosodás költözött az arcára.
- Valóban... Az én kardom... - ízlelgette a szavakat halkan, mintha először fordulna elő vele olyasmi, hogy valami a birtokába került, valami az övé volt. Végül határozottan bólintott. Elfogadta a tényt, hogy vallhatja a kardot a sajátjának. Hiszen ő kalóz volt.
- Én lennék az egyetlen kincsed... - ismételte el újfent a szavakat, amiket hallott - Ez szépen hangzik! Arabolj el! - szegezte a férfinak a kérést, de rögvest el is bizonytalanodott - ...de nem is tudnál elarabolni, és meg kéne ölnöm téged... - gondolkodott el újra félhangosan. Igen, teljesen komolyan vette, elvégre semmi sem utalt rá, hogy a férfi viccel. Épp ellenkezőleg. Ugyanakkor az is érződött a lány reakcióján, hogy ha komoly fenyegetés érné, akkor is így reagálna. Szemernyi ijedtség nélkül és ugyanilyen természetesen véve, hogy ölnie kell, ha meg akarja szerezni a kincset.
- Oh... igazi kalózzal... vagyis... más igazi kalózzal még nem találkoztam! De akkor legközelebb ragasztok bajuszt! - jelentette ki határozottan, mintha azzal el is lenne intézve a férfinak öltözés. Talán el is felejtette, hogy vannak egyéb árulkodó jelek, melyek most is hangsúlyosan jelentek meg rajta.
- Bátor vagy. De így meg fogsz halni - reagált az egyszerű kardra pillantva, ismét úgy hangsúlyozva, mintha a délutáni teapartira hívna - Pedig sokat segítesz nekem. Intelligens mosópor vagy. Kár lenne érted - tette hozzá, majd váratlanul elengedte a csuklód, szélesre tárta a karjait, és egy hatalmas mosollyal az arcán szorosan átölelt.
- ...és ha elveszem tőled a kardot, nem is tudnád végigvinni a játékot... ugye...? - súgta a füledbe.

by **Shareen** Szomb. Dec. 19 2020, 17:53

Halvány mosollyal szemléltem, ahogy a lány ráeszmélt, hogy játékából valóság lett - egy igazi kalóznak nevezheti magát, hiszen elvette mások tulajdonát - amit talán a kincsüknek is tekintettek. Gyermeki ártatlansága őszintén megfogta a lelkemet, ugyanakkor nem maradhattam naiv. A lány vagy valóban ilyen tanácstalan, vagy túlságosan alkalmazkodó. Volt egy olyan érzésem, hogy ha az előbbi, akkor nem élte volna túl ilyen sokáig ebben a játékban.
Már ellenkeztem volna az elrablása ellen -ami eleve az én ötletem volt-, amikor ő is átértékeli a szituációt és...
- He? - Kérdeztem meglepetten. Elképzelhetetlennek tűnt, hogy az addig bájos teremtés ilyen hirtelen ilyen nagy fordulatot vegyen az elképzeléseiben. Nem tudtam komolyan venni, ugyanakkor nem úgy tűnt, mint aki tréfál. De komolyan sem gondolhatta, nem igaz? - Nagyon magabiztos vagy.. - Mondtam végül, bár eddig a pillanatig egyáltalán nem tűnt annak.
- Azért nem kell mindenben utánozni a kalózokat, mármint falábat azért ne növessz. De a bőbb ruhák nem ártanak - mondtam, mintha szakértő lennék.
- A kard csak statot ad, biztos vagyok benne, hogy ezzel is bármit át tudok vágni - mondtam határozottan és tudatosult bennem, hogy ez valóban így is van - ha kevesebb is az esély, a többi felszerelésem és az alapsebzésem önmagában elég erőssé tehet ehhez.
Az ölelése váratlanul ért -főleg a korábban elhangzottak fényében- és kétes érzelmektől fűtve fogadtam, de végül visszaöleltem - nem tudtam haragudni a lányra, aki a körülmények áldozata lehetett csupán. Korábbi fenyegető szavait is némán megbocsátottam, ami kissé viszolyogtató volt, de nem először lepett már meg.
- Ki tudja... - súgtam vissza. - Talán csatlakozhatnék hozzád és elvehetném valaki másét. - Mondtam, ahogy lassan kibontakoztam az öleléséből.
- Lehetnék én is kalóz. Harr! - emeltem fel mindkét kezem behajlított ujjakkal, mintha csak egy fenevad ragadozó karmai lennének - a mozdulattól kicsúszott a kard a jobb kezemből. Kínosan hajolok utána, reménykedve, hogy a lány nem látta, de hogy téveszthette volna el, mikor épp előtte történt? Tőle még ez is elképzelhető volt.
- Nem lennék túl jó kalóz, nem igaz? - Nevetek erőltetve, ahogy a fegyverért nyúlok.

by **Rinne** Vas. Dec. 27 2020, 20:05

- Tényleg? Magabiztosító? Miért? - kérdezte meglepetten, ugyanakkor a szemei is felcsillantak a dicséret hallatán. Mármint... ő annak vette, még akkor is, ha igazából nem feltétlenül annak volt szánva. Meg amúgy is, bizonyos esetektől eltekintve Rinne mindennek tűnt, csak magabiztosnak nem, és ezzel ő is tisztában volt. Épp ezért örült neki, ha valaki annak látta akkor is, ha éppen nem akart az lenni.
- Bő ruhák? - hangzott az újabb tanácstalan kérdés, miközben a lány végignézett magán. Megemelte a karjait, hátha lelóg a karjáról a ruha, maga mögé nézett, meghúzta a felsőjét, és hasonlók. Abban viszont biztos volt, hogy mindjárt kielégítő választ fog kapni. A férfi kiapadhatatlan tudással rendelkezett, Rinne pedig itta minden szavát. Más kérdés, hogy a lány kíváncsisága olyan szomj, amit nagyon-nagyon nehéz kioltani.
- Hmmm... de én el tudom törni azt a kardot, és akkor nem vágsz át vele semmit - jegyezte meg ártatlanul, majd magában számolni kezdett. Elvégre először el akarta venni azt a fegyvert, most meg el akarta törni, és biztos lehet még vele mást is csinálni, de egyelőre a harmadik pontig nem jutott el. Szóval kettőig jutott az ujjával, merthogy bár hang nem jött ki a torkán, a teste önmagától cselekedett.
- Oh? Csatlakoznál hozzám? - örült meg a dolognak afféle gyermeki ártatlansággal, de aztán elkezdtek dolgozni a buksijában a fogaskerekek.
- De kalóz nem lehet akárki... - morfondírozott félhangosan - Tudom már! Ki kell állnod egy próbát, és be kell bizonyítékoznod, hogy tudsz kalózos dolgokat! - csapott öklével a tenyerébe a felismerés nyomán. A kis malőröd viszont töprengés közben észre sem vette. Vagy csak... nem akarta észrevenni...?

by **Shareen** Hétf. Dec. 28 2020, 11:16

- Belülről sugárzol a magabiztosítástól, még ha ezt nem is hiszed el. - Valóban így volt. A lány játszi könnyedséggel vehette az élet nagyobb akadályait is ártatlanságával, amihez kell a magabiztosság, akkor is, ha ez nem volt tudatos. Csillogó szemei elkápráztattak; már rég láttam ilyen örömöt ebben a játékban. Bár én a kijutásért akartam harcolni, jó volt látni, hogy valaki itt is megtalálja a helyét és képes kihozni belőle a legtöbbet.
- Elrejtenék.. Hogy nő vagy - feleltem bizonytalanul, miközben kezemmel eltakartam szemeimet, hogy ne lássam, ahogy a lány végigméri magát és csak néha lestem ki, hogy megbizonyosodjak róla, befejezte-e már a önkutatást.
- Hooogyan tudnád eltörni? - Kérdeztem döbbenten, elvégre ha magas is az ereje, a tárgyak tartóssága állandó. Vagyis.. Még nem láttam olyat, hogy egy kard eltörött volna, bár ez az én tapasztalatlanságomnak is betudható volt. Aztán a lány számolni kezdett, amit ismételten nem tudtam hova tenni. Ezúttal én voltam az, aki válaszokat keresett.
- Véges dolgokra vagyunk képesek ebben a világban, úgyhogy egy kis móka soha nem árt - felelem ajánlatára, azonban a próba szó egy kissé eltántorít. A vörös indikátor még mindig fenyegető árnyként lebegett a feje felett, így minden szavának súlya volt, akárhogy is értette őket. Megpróbálok nem foglalkozni vele. - Miféle próbára gondoltál? - Kérdezem, miközben felveszem a leejtett kardomat, mintha csak egy egyszerű mozdulat lett volna, nem egy kudarcom helyrehozatalának kísérlete - nem akartam kiábrándítani a lányt. - Keressünk kincset? - Hajolok egy kicsit közelebb, persze még így is tartva a magánszférájának fenntartott távolságot. - Igyunk rumot? - Még közelebb. - Űzzük ki egy rumbár tulajdonosát és költözzünk be? - A lány láthatja rajtam a lelkesedés és érdeklődés furcsa keverékét. Valóban próbáltam beleélni magam a helyzetbe és bizonyítani. Csak azt ne kérje, hogy raboljunk, vagy gyilkoljunk. Bár az utolsó tanácsom éppen ezek valamelyikével kecsegtetett - amit természetesen elleneztem volna.

by **Kirigaya Suguha** Szer. Márc. 24 2021, 16:09

A küzdőteret inaktivitás miatt lezárom!

Jutalmatok: 45 exp 110 arany

by Ajánlott tartalom

Fight me uwu (Rinne vs. Shareen)

Fight me uwu (Rinne vs. Shareen)

Re: Fight me uwu (Rinne vs. Shareen)

Re: Fight me uwu (Rinne vs. Shareen)

Re: Fight me uwu (Rinne vs. Shareen)

Re: Fight me uwu (Rinne vs. Shareen)

Re: Fight me uwu (Rinne vs. Shareen)

Re: Fight me uwu (Rinne vs. Shareen)

Re: Fight me uwu (Rinne vs. Shareen)

Re: Fight me uwu (Rinne vs. Shareen)

Re: Fight me uwu (Rinne vs. Shareen)

Re: Fight me uwu (Rinne vs. Shareen)

Re: Fight me uwu (Rinne vs. Shareen)

Re: Fight me uwu (Rinne vs. Shareen)