Danee vs. Chan

Mit keresek én az Arénában?
Benéztem. Mostanában sikerült megszabadulni minden fajta nyomástól, felelősségtől és kötelezettségtől egyaránt.
A Boss harcok nem újhódhtak ki, a front stagnált, ami nekem kifejezetten kedvezett. Bár mostanság inkább koboldok és elfek törnek borsot az ember orra alá, én igyekeztem kellő mennyiségű időt a kikapcsolódásra fordítani. Kellemes semmit tevés és miegymás.
De azért persze egy idő után a jóból is megárt a sok és kezdtem kicsit hiányolni a kihívást jelentő eseményeket, s mint hogy a mob írtás nem túl izgalmas, inkább az arénába ültem be nézelődni.
Talán még egy párbajra is megjön a kedvem közben... ki tudja!

A legutóbbi meccs végeztével sétáltam le a nézőtérről a kapukhoz, hogy egy pillantást vethessek a következő lehetséges játékosok névsorára. Hátha akad köztük ismerős, akinek drukkolhatok.
Nem volt nagy tolongás, talán az ebédidő az oka, hogy ilyen kevesen lézengtek idelent, s már-már én is fontolgatni kezdtem, hogy kis pihenőt tartva valami kiadós ebéd után nézek inkább.

Még el se jutottam a tábláig, ahol a névsort szerettem volna megnézni, amikor a semmiből valaki megszólal, hogy héj, meg hogy valaki a lista mögött van.
Nézek értetlenül magam elé, de nem látok senkit, aki beszédre nyitotta volna a száját.
Körbefordulok, hátha az illető mögöttem áll, netán csak takarásban, azért nem vettem észre:
De hát nem látok én senkit, s talán nem is nekem szóltak. Talán csak képzelődök.
Ja, az lesz, tutira az éhségtől hallucinálok.
Leülök a padra, előveszek egy újságot, és már épp belelapoznék, amikor megpillantok egy macskát magam előtt, ahogy pont engem bámul, a hátsóján ülve, türelmesen
- De édi cicca! - vidulok fel a mini-tigris láttán, s az újságot félretéve már nyúlok is a buksija felé, hogy megsimogathassam
- Nahát, milyen aranyos vagy, hol van a gazdid,csak nem elkóboroltál? - pillantok szét a gazdáját keresve
Akkor pillantom meg a lányt, aki már az imént is nagyon ismerősnek tűnt, amikor besétáltam ide, csak nem tudtam honnan.
Rá majd a macskára néztem, majd vissza és újfent a kis ragadozóra.
Emlékezz, emlékezz! - ösztökéltem magam, épp csak a fejemet nem ütögettem micimackósan
Volt egy idomár, az is ilyen macskás volt, biztos, hogy már találkoztunk! De mi volt a neve?
Hmmm... Csak nem lehet baj ha megkérdezem, legfeljebb bunkónak titulál.
- Öm... - fordultam a lány felé, s a padról is felálltam
- Van egy olyan érzésem, hogy mi már találkoztunk valahol! Röstellem, de sehogy se jut eszembe, hogy hol és mikor! Ki tudnál segíteni?
- A nevem Danee, ha esetleg... - de miért is mondom én ezt? Ha ismer, úgyis tudja, ha pedig nem, akkor teljesen lényegtelen, hogy megtudja ki is vagyok én.

- Na, csak nem félsz tőlem? - húztam vissza a kezem nem annyira csalódottan, mint inkább meglepődve kissé
- De igazad van, én se bíznék egy vadidegenben - mosolyogtam meg a haragos viselkedését a kis szőrgombolyagnak
- Hm, pedig a többiek legalább megszaglászták a kezem ... mindegy - aztán már csak a gazdit keresve nem nyúltam újra az újság után.
Nagyon nem is kellett keresgélnem, találgatnom, a kis vadóc hamar visszavonult a gazdi lábához, már ha jól értem a jeleket.

Megkönnyebbülve fogadtam a lány szavait, miszerint nem tévedtem vele kapcsolatban, s az is oldotta kicsit bennem a feszültséget, hogy nem csak én vagyok zavarban, s a hajába csavarodott ujjai önkéntelenül is magukra vonták a figyelmemet egy pillanatra.
- Chancery? - ismételtem utána, külön megnyomva neve elejét, hogy aztán kissé elnyújtva fejezzem be. Igen, most hogy így mondod rémlik. Rémlik valami.
- Oh és akkor ő valóban a tied, ahogy sejteni véltem. Álomkelő, igazán enigmatikus nevet kapott! - néztem le a vadmacsra
- Hogy mondod? Telepátia? Mármint... a macsod? - azt hittem megnyugodtam az imént, de most kezdtem magam megint hülyének érezni, nem tudtam eldönteni, hogy valóban elhihetem-e amit mond, vagy csak meg akar tréfálni. Bár azok a hangok...

Belekavarodtam a gondolataimba, olyannyira, hogy szinte alig jutott el az agyamig a kérdése. De aztán csak beütött, ahogy az nálam lenni szokott. Valamivel később, kicsit a lassabban.
- Ha szeretnéd... persze... miért is ne? - ráztam a fejem egyetértően - és ahogy mondod, talán sikerül közben felidézni a ... dolgokat - hezitáltam találkozásról és emlékekről pampogni, nem tudtam hányadán is álltunk anno, jobbnak láttam az izével rokonértelmű szavak erdejéből válogatni egyet a mondat végére

- Akkor fáradj előre! - nyújtottam a karom az aréna közepe felé, előretessékelésképpen
- Megtisztelnél, ha te választanál ide illő környezetet, és ha nem veszed tolakodásnak, megkérdezhetem így előre, hogy melyik kasztot is reprezentálod? Én magam a kissé túlértékelt és talán túl hangzatos lovagok táborát erősítem.

Statok - cuccok:

Kocka dobás értékei::

És választ megint a fejemben hallottam csak felcsendülni, zavartan pillantottam a macskára, aki állítólag telepatikus úton kommunikál, s most egyértelműen rám nézett.
A macska szempár valami egészen különös, inkább csak emberekre jellemző határozottságot sugallt, hogy ezt látva, s az iméntit hallva Chancery állítása után, már nem igen maradt kétségbe vonni valóm.
- Ah, értem - válaszoltam a macskának. Vagyis Álomkelőnek.
A hajamba túrva borzoltam össze a frizurámat, hogy a frusztrációmon erőt vehessek, nehéz volt ez így elsőre:
elfogadni, hogy egy kis testű ragadozó egyenesen a fejembe beszél... bár csak el kellene vonatkoztatnom...
- Hiszen ez nem is a valóság ... - oldottam fel a sci-fibe illő talányt
- Mert hát csak hiszem hogy beszélek, pedig valójában egy Nerv Gearrel a fejemen fekszek valahol, és ki se nyitom az igazi, hús vér számat, szóval akkor nem is kéne, hogy olyan fura legyen, hogy ő így képes beszélni

- ouv - haraptam az ajkamba - hát persze, hülye vagyok, végig itt volt a megoldás a lábam elött!
- Hát persze, hogy idomár - ráztam a lüke fejem egyetértőn

Chanceryt kissé lemaradva magam is besétáltam az Arénába, jó 10 méteres távot hagyva magunk között sétáltam fel mellé, vagy inkább vele egy vonalba, ha úgy tetszik. De nem akartam, hogy rögtön egymás mellett találjon minket a harc.
Készséggel elfogadtam a kihívást, s lecsekkoltam a felszerelésemet, hogy lássam, minden a helyén van-e.

Aztán egyszer csak körülvett. A bambuszerdő. Így elsőre megrémített, pedig nem vagyok ijedős tipus, pedig meg kell hagyni, ha az ember hozzá szokik a látványoz, egészen szépnek fogja találni.

- Remek választás - dicsértem fennhangon a bambusz rengeteg innenső oldaláról
- A tégla? Hmmmmm - gondolkoztam el
- Valóban! És a konferencia is rémlik már
- Vágjunk bele!

//Lopakodás és gyorsaság szempontjából is Chancery kezdhet

Én magam is beállítom, hogy fegyverem, felszerelésem immár működősképessé váljon, és míg utólag jut eszembe, miszerint a Káosz Mellvértet, ami igazán csak társaságban működik jól, le kellett volna cseréljem, kicsit megigazítom a kesztyűt a kezemen. Túl sokat én nem fogok tudni kezdeni vele, elvégre csapkodás és pofozás során fejti ki igazán a tudását, viszont pont az ökölharcban nem vagyok jó. Egy bot kéne inkább, de statok tekintetében a kesztyű jelenleg a megfelelő. Körbe kéne néznem holnap a piacon, akad-e már jobb és hozzám illőbb módszer.
-Ne aggódj. -legyintek utána, utalva egy régebbi mondatára. -Sokszor már én is elfelejtem, hogy ez itt nem a valóság. Szerintem évek alatt idomultunk ehhez a környezethez. De kíváncsi lennék, hogy nézek ki már a valóságban...
Valószínűleg csont és bőr vagyok, és infúzión táplálhatnak, legalábbis amennyire kiterjednek a családomtól örökölt orvostudományi ismereteim. Szinte beleborzongok, ahogy rágondolok, hogy egy tű áll ki az ereimből, ilyenkor az ujjbegyeimben biztos felébredne az a hiperérzékenység, amit már rég nem éreztem itt bent, igazi idegek híján. A hajam már bizonyára tiszta zsír és összetapadt, a bőrömről nem is beszélve. Mosdatnak vajon minket? A lányoknak még meddig működhetett ciklusuk, amíg a szervezet inkább leállította volna? Bizonyára van olyan orvos, aki szorgosan tanulmányozza, mi történik ilyen hosszú mozdulatlanság és semmittevés során.

-Köszi. -pirulok el talán egy kicsit, mikor a helyszínt érő dicséretet hallom, majd kicsit megmozgatom a kezeimet, ökölbe szorítom őket, majd eleresztem. Álom már úgy járkál körbe-körbe közöttünk, mint egy oroszlán, aki az utolsó csapást készül bevinni. -És igen. Hasítsunk bele! Sok szerencsét!
Milyen rég is láttam azt a baromi ősi sorozatot. Mindig is imádtam, onnan vettem kinti becenevem is.
Amint az idő lejár és kezdődik a harc, Álom, mivel ilyen helyzetben a Lopakodással való kezdés elég röhejes lenne, már robban is előre, mint a gepárd, hogy minél előbb szinte elrepülhessen a fiú mellett és karmaival igyekezzen egy jól irányzott karmolásnyomot adni az arca jobb felére. Én, mivel még nem szeretnék ilyen hamar közel kerülni, egy másik fegyveremhez nyúlok. Mereven Danee arcára nézek, és koncentrálok, hogy a tűz minél előbb fellángoljon rajta, hogy kigyulladjon a ruhája, és bár felszerelésének siker esetén szerencsére nem lesz bántódása, de legalább kapásból levakarhatok egy kicsit a páncélértékéből. Ha sikerül.
Én nagyon reménykedem benne, hogy legalább a tűz a segítségemre lesz.

//Kocka Álom, találat esetén 82 sebzés.
Római kocka Pirokinézis, találat esetén 87 sebzés (Irányítás+5).
Inspiráció: 1/5//

180/180, 60/60

The member 'Chancery' has done the following action : Kockadobás

---

#1 '6-os dobókocka' :


--------------------------------

#2 'Római stílusos 6-os' :

Igen, lassan már valóban évekről beszélhetünk, nem csupán néhány tovatűnő hónapról. Ha belegondolok, vagy ha valaki emlékeztet rá, hát igazán nem tudom elképzelni se, hogy mi véget vagyunk még életben, bár ebben az ütemben sose fogunk a Kayaba által felvázolt módon kijutni

- Arra én is... - értettem egyet Channal. Igazán kíváncsi lennék, hogy hogyan is nézel ki a valóságban. Még ha a kóma alatt valamelyest le is épültünk. Vajon a Kayaba-féle scan tényleg élethűen vissza tudja adni mindenki valós megjelenését, vagy vannak kivételek?
És egyáltalán vajon Chancery használta-e a tükröt, amit tőle kapott?
- Ha lehet egy indiszkrét kérdésem: te használtad Kayaba kézi tükrét magadon?

A bambusz erdő, hála az egeknek nem volt túlságosan sűrű, különben bajban lettem volna a kopjámmal, amit azóta se sikerült lecserélni egy normális vágó szerszámmal, pedig már annyira hozzászoktam a kardokhoz, nem is értem miért nem kerítettem még sort erre. Ja de: ahhoz a bizonyos arany rövid kardhoz, aminek a receptjéről tudomást szereztem, olyan alapanyagok kellettek, aminek a beszerzése jelenleg lehetetlennek bizonyult.
De kár is ezen gondolkozni, mert már kezdődik is a vérre menő küzdelem: alig körzök kettőt a vállaimmal lazításként, Álomkelő már is az arcom elé ugrik mind a tíz karmával, s ha nem lenne a pajzs, meg az álarc, ami védjen, hát biztos csúnya karmolás nyomokat hagyott volna rajtam.
Még fel se eszméltem, már jön az újabb csapás: ha nem lenne velem szemben Chancery, komolyan nem tudnám, mitől kaptam hirtelenjében lángra.
A pajzs még éppen jól jön, bár havas karimája már nem segíthet a gyorsabb oltásban, mert a kivételesen erős lángok azt is elemésztik a többi páncélzattal együtt.
A lángok ugyan ijesztőek, s a reflexeimtől vezérelve igyekszek a ruhámat csapkodva kioltani őket, de a hatalmas hőhatáson hamarabb is úrrá leszek: hiszen ha nem akarom, csak kizárom az agyamból.

Miközben futásnak eredek, hogy áthidaljam a köztünk lévő távolságot, gyorsan előkapok egy fiola mérget is, s a kopjámon töröm szét, már csak az a kérdés, vajon mennyire sikerült megőriznem a hidegvérem és eltalálnom vele Chanceryt.
- Nem hagytál sok lehetőséget, úgyhogy lássuk kihez pártól a szerencse!

//pet bódító méreg használat és támadás
Élet: 83/160
Páncél: 0/90 (a pajzs az első találatkor 2 sebzést felfogott)
CSP: 130/175

The member 'Danee' has done the following action : Kockadobás

---

'6-os dobókocka' :

Elsőre megijedek, de azért bólintok. Már-már arra készülök, hogy valamilyen nagyon-magánéletbeli kérdés következik, teszem azt, hogy mikor szeretnék családot alapítani, vagy akár hasonló. Szinte fellélegzek, mikor érkezik a valódi kíváncsiság tárgya, és még a szívemre is teszem a kezem egy kicsit.
-Oh my. Az én mércémnek ez távol áll az indiszkréttől. Kíváncsi típus vagyok, ezért igen, belenéztem. Azóta is jóformán csak a hajszínem változott, először csíkos voltam, most inkább ezt a barnából-rózsaszín átmenetet kedvelem.
No meg volt egy időszak, szemüveg nélkül. Akkor kezdtem egyre inkább depressziós lenni, így megfogadtam a furcsa alak tanácsát és visszavettem, még ha csak egy kis apróság is, amire semmi szükség itt bent. Meg is fogom a sarkát és kicsit megigazítom az orromon, hogy kevésbé zavarjon a látásban a keret.
-Feltételezem, te is hasonlóképp cselekedtél. Vagy ha természetes fehér a hajad, akkor meg kell mondanom, hogy imádlak. -kacsintok. Bár még rezeg a lelkem, de mintha kezdene valami ébredezni bennem, valami, ami sokkal jobb, mint Zarbeit állandó sustorgása vagy az elképzelt, negatív hangok a fejemben. Azt hiszem ,a régen nem érzett adrenalin teszi, hogy a le nem vakarható mosoly kezd ismét az arcomra ülni.
Mikor Álom a földre huppan és látom, hogy nem csak a páncélját, de még az életpontjaiból is jócskán lefaragtam, először azt hittem, menten fejreállok a döbbenettől. Mikor is lett Álom ennyire erős? A macska maga peckes járással fordul meg, kidüllesztett mellkassal, és mintha sunyin mosolyogna a bajsza alatt.
~Így kell ezt csinálni. Te jössz, ember.~
-Mi ez a stílus? Mintha Timidust hallanám. -csóválom meg a fejem, és kicsit megtámasztom magam, felkészülve Danee támadására. Nem számítok nagy sebzésre, és hogy őszinte legyek, valószínűleg ez is volt a vesztem. Mikor a kesztyűimmel próbálom blokkolni a támadást, annak átütő ereje nem csak, hogy hanyatt dönt a földre, de meglepve tapasztalom, ahogy az én páncélom is darabokra esik, és bár kisebb adagot, de az életpontjaimba is beleharapott.
-Húha! -szakad ki belőlem a meglepődés hangja és nevetni kezdek, miközben próbálok feltápászkodni. -Ez szép volt!
Már készülnék, hogy lássam a macskát hátulról támadni, tekintve, hogy a lovag most tökéletes célpont a számára, meg is lepődöm, a mosoly lehervad az arcomról, mikor ez nem történik meg. Lopva a válla fölött pislogok hátra, és meg is látom a szürke szőrcsomót, a földön fekve.
Felsikítok. Nem tudom, vajon a nevét kiáltottam-e vagy sem, de Danee-t félrelökve szaladok hozzá, szinte leesem a földre a lendülettől, és rázni próbálom. Valószínűleg szólongatom is, nem vagyok biztos benne. Mi történt? Mit kent a lovag a kardjára, mielőtt eltalált volna? Mégis mi lehet ez? Könnybe lábadt szemmel nézek fel.
-Mit csináltál vele?
Szívem szerint felgyújtanám ezért a lábát, vagy azt a gyönyörű haját... najó, a haját talán nem. De fel akarom gyújtani, nagy kár, hogy a Pirokinézisnek is van egy minimális lehűlési ideje. Valami máshoz kell folyamodnom, de most nem vagyok képes gondolkodni.

//Sikeresen kihagytam a CSP számolást, utólag levontam a támadásom és a mellékcselekvésem :3
Képipróba: Rókatündér-tűz. Ha sikerül, egy kék lánggömb jelenik meg Chan körül, és beléd csapódik, kemény 1-et sebezve vele. Viszont pici lángocska rajtad marad, hacsak nem tudod leszedni valahogy (erre alkalmas kristály, poti, esetleg víz) :3
Álom kiesett: 1/2
Inspiráció: 2/5
160/180, 0/60, 141/205

The member 'Chancery' has done the following action : Kockadobás

---

'Római stílusos 6-os' :

- Bocs, nem akartam rád ijeszteni a kérdéssel - szabadkozom, az első reakciót látva, de aztán hallva a többit:
- Ah, jól van, már azt hittem, hogy tényleg túlon túl... - elhallgattam, de csak mert nem akartam még jobban belegabalyodni a szavak kusza dzsungelébe
A hajszínt illetően csak pislogtam. Pedig ez nem hogy nem egyedi, hanem szinte teljesen hétköznapi, hogy a lányok, különösen ez a korosztály folyton újabb és újabb frizurákkal kísérletezik, és igazából már én se gondolkodok olyan konvencionálisan, mint ami régen jellemzett, és ha nem is akadok ki már minden merész újításon, azért még mindig előfordul, hogy megütközök valamin, ami nem feltétlenül negatív, mint inkább szokatlan.
Különösen ezt a témát illetően, merthogy...
- Teli találat - imitálok egy lövést a "kéz-revolveremmel" egyenesen a lány felé, majd a rövidre vágott sörényemen végigsimítva fogadom a bókot:
- Ez nagyon hízelgő, Chancery - mindjárt elpirulok a kacsintást látva. Dehogy
- Azonban bármennyire is szeretném elkerülni, csalódást kell okozzak: az én hajam épp úgy itt lett átfestve, ahogyan a tiéd is
Ezzel hamar el is "buktunk" egy ígéretes is kis beszédtémát, de hát ez van, én nem Tachi-kun vagyok. Meh.

Most tényleg dicsérgetni fogjuk egymást a párbaj közben? Mármint, lehet hogy így könnyebb oldani a fura szituációt, de mégis...
Ezért nem fogom felvenni a kreditet, se bocsánatot kérni, na! Mégis csak harcolunk, vagy mi fene! o.O
A lovagi kódex azt sugallná, hogy nyújtsam a kezem és segítsem fel a földről, szóval ez az egész olyan fura, idegen helyzet, már megint a számon lenne, hogy bocsánat, de sikerül legyűrni a késztetést, és csak a homlokom ráncolom.
- Az imént sikerült kis híján egyetlen rohammal legyőznötök, szóval az a legkevesebb, hogy akkor én is beleadok mindent - hárítom és védekezem, a magam sündisznó módján
Megelégedéssel látom, ahogy méreg beüt, szinte hallhatóan felsóhajtok, hiszen az imént még olyannyira veszni látszott minden, hogy komolyan megkérdőjeleztem önnön képességeimet és az itt szerzett virtuálisakénak is a hasznosságát
De látva Chancery kétségbeesését, a percnyi győzelem mámorító érzése hamar el is illan.
Ajkamat beharapva, csapom félre a kárörvendő szenvedést és könnyeket habzsoló ördögi hangokat:
- Ne aggódj - vágom rá kimérten, már amennyire tudom magam tartani, és nem átesni a ló túloldalára
- Csak elkábult. Méreg. Mindjárt magához tér, máskülönben semmi baja - nem értem miért adom ki ezt a taktikai fontossággal bíró információt, ahelyett, hogy minden bizonytalanságát kihasználva az ellenfelem ellen fordítanék, amit csak tudhatok
Haragot vélnék felfedezni azokban a szép szemekben, netán könnyeket is?
Bármi is legyen, az újabb lángok komolyan rám hozzák a frászt, de ne török meg, leharapom egy gyógyító ital szájáról a dugaszt, s a parafát félreköpve hajtom fel a reményt adó nedűt
- De attól nekünk még nem ért végett a párbaj! - szólítom fel, dühödten, bár már fogalmam sincs kire is vagyok ennyire dühös
- Védd magad! - döfök a kopjával ismét a lány felé

//nagy potion használat és támadás
Élet: 122/160
CSP: 85/175

The member 'Danee' has done the following action : Kockadobás

---

'6-os dobókocka' :

Így utólag belegondolva, szerintem a telitalálatos lövésre azért is nem tudtam már reagálni, mert túl hirtelen és pozitívan ért. Mármint, vidám én ide vagy oda, olyan kevés öröm vagy büszkeség ért még engem, hogy minden alkalommal lesokkolódom kicsit, mikor mégis megtörténik. Biztos, hogy pipacspirosra gyúltam és elmorzsoltam egy 'köszönöm' szócskát fejlehajtva.
Viszont alaposan megjegyeztem: végre egy döntés, ami jó. Végre egy döntés, amit valaki megdicsért. Mintha egy képzeletbeli táblán gyöngybetűkkel és alaposan kidíszítve raknám ki ezt a kis apróságot.
Ez a kis tábla az elkövetkezendő percekben viszont háttérbe szorul. Ahogy látom Álmot a földön feküdni, ahogy én is melléje zuhanok és felnézek a lovagra, aki hirtelen magasra nőtt a szememben, teljesen elfeledteti velem az iménti büszkeséget és a haj-témát. Semmi más nem jár az eszembe, csak a macska, a vadmacska, hogy felépül-e, hogy semmi baja, hogy mikor ébred már fel. Talán halványan sejtettem az agyam mélyén, hogy méregről lehet szó, hisz kent valamit a fegyverére támadás előtt, s mivel én hagytam betalálni, hatott. Talán hallottam is már róla, csak nem jut eszembe a neve, nem tudom. Sosem vizsgálgattam közelebbről a mérgeket, potionokat. Én inkább kristályos vagyok.
-Nem lehetne...
"...megvárni, míg felébred?", akartam kérdezni. Jobb is, hogy nem volt alkalmam végigmondanom; mint a legtöbb idomárnak, nekem is Álom a legfőbb fegyverem, a fő sebzésosztóm, akit most elszakítottak tőlem, ezáltal védtelen maradtam. Sikkantva ugrok hátra, de a kopja sikeresen eltalálja a lábam, és ha most igazi lenne, már szilánkokra zúzta volna odakint rendkívül gyenge bokámat. A macska mérete már szinte túl nehéz nekem, hogy kényelmesen felkaphassam és odébb vigyem, de menteni akarom, ami menthető, hiába harsogja az agyam valahol mélyen, hogy ne aggódjak, hisz direkt sebzéssel célozhatatlan már.
Valahogy felkecmergek, és odébb slisszanok, még mielőtt Danee-nak alkalma nyílik ismét rám sújtani hihetetlen erejével. A súlyos macskát a földre fektetem gyengéden, majd dühödten az izgő-mozgó, furcsa alakú árnyékra tekintek, ami szép lassan kialakult mögötte.
-Te igazán hasznosíthatnád magad ilyenkor! -morgok rá, de csak valami távoli, halk és gonosz kuncogás válaszol. A fekete démonmajom valószínűleg most csak töpreng, mivel gonoszkodhatna, addig meg csak gyűjti az eleségét, mint mindig. Félek, hogy Álmot foga egy nap felfalni.
Sosem szerettem a majmokat, és ez a kis dög csak még jobban megutáltatja őket velem.
Ami még aggaszt, az a HP-csíkom. A jelek szerint, nem vagyok túl jó matekból, nem jegyeztem meg az eddigi sebzéseket, de ha még egyet betalál, akkor vagy végez velem, vagy épp hogy túlélem. Nem kéne kockáztatnom, a biztosra kéne mennem, ami tuti. Nálam csak egy ilyen üvegcse leledzik, remélhetőleg Danee sem rendelkezik többel, és Álom is valóban magához tér, még mielőtt vége lenne a csatának. Kibontom gyorsan a piros folyadékot és nagy kortyokkal nyelem le, örülve neki, hogy így már nagyobb eséllyel fogok túlélni egy támadást, hacsak nem fog a fiú bevetni valami speciális képességet.
-Szerintem neked sem ártana így tenned!
Bár mosolygok, közel sem vagyok magabiztos. A macska nélkül esélyem sincs a kicsi sebzésemmel, amit a kesztyűvel kioszthatok. Jobb híján elkezdek Danee felé futni, a fogaimat összeszorítva, és azalatt bevinni neki egy nagyobb ütést, miközben elfutok mellette.

Megiszok egy +40 HP-es potit, kiveszem az adatlapom batyujából, aztán támadok. A rókatündér-tűzzel külsőleg nem kezdtél semmit, kellemesen melegít, nem valami zavaró, ezúttal 2-őt sebez beléd.
Álom kiesett: 2/2
Inspiráció: 3/5
120/180, 0/60, 93/205

The member 'Chancery' has done the following action : Kockadobás

---

'6-os dobókocka' :

Nahát, elpirult! Lelkendeztem magamban
Komolyan, ilyen hatással is tudok lenni másokra?
Ámultam, de az elvörösödő Chan láttán már képtelenség volt fenntartani az iménti nagymenős megjelenést, mert melegség járt át, ami mosollyá varázsolta ajkaim komolynak hitt egyenesét
Hjaj, de sajnáltam, most, hogy ez nem egy kötetlen, könnyed talit kettőnk közt, hanem egy ilyen vérmes, erőszakos küzdelem, fegyverekkel, egymást sebesítve.
- Bárhogy is alakuljon ez a kis megmérettetés, utána pihenéskép lenne kedved egy frissítő italra az árnyékban?

… a párbaj meglepő fordulatot vett, ahogy Chan a vadmacsát az ölébe kapva, magát sem kímélve igyekezte megvédeni négylábú társát.
Meghökkentő volt, mert nem erre a reakcióra számítottam, még akkor is ha már most eszembe jutott az a néhány emlék a lányról: Azt gondoltam megismétli majd azt a lángra lobbantós brutális varázslat-szerű képességét, amivel már az elején kis híján eldöntötte a párbajunkat, e helyett valami hasonlót, de egyelőre elég hatástalan „varázsolt” rám.
Nem hunytak ki, nem is jöttek le a lángok bárhogy igyekeztem lehessegetni magamról, sőt, sokasodtak, nem tudtam, most örüljek, hogy nem tapasztalok semmi hatást, vagy féljek, hogy ez csupán valami még nagyobb előkészítése, amivel lesöpörni készül majd a küzdőtérről.

- Nem lehetne: mit? - kérdezte vissza kapásból

Nem volt időm ezzel foglalkozni igazán, nem tudhattam, mennyire megbízható a méreg, vajon tényleg kitart-e addig a hatása, aminek az árus leírta, ezért inkább fél szemem a macskán tartottam, és most hogy Chan ölbe vette, nem volt nehéz mindkettejüket figyelmemmel kísérni, hogy megtaláljam a következő rést a védelmén, de csak találgathattam, hogy mégis milyen italt hajtott fel, s a legközelebbi sejtésem az életcsíkja láttán, hogy minimum egy az enyémhez hasonlatos nagy potion lehetett, vagy valami annál összetettebb.
Éreztem, hogy ez így megint csak nem fog összejönni egy találatból, s ha már ez a helyzet, hát emeltem a tétet és egy újabb potiont nyitottam fel, már csak a fogaim között megtartva a száját, hátravetett fejjel nyakaltam be egy slukkra. Így talán már túlélhetek egy újabb olyan kombót… talán

A kopjám fáradhatatlanul járta a táncát, szúrt és visszavonult: erőt vett karom, hogy újfent lecsaphasson, de Chan se adta magát könnyen, még így macskával az ölében is alig találtam el a bokáját.
- Ezt most kinek mondtad, nekem? - nem láttam hármunkon kívül mást senkit a közelben, a macskája elvileg még kába kellett legyen, nem hiszem, hogy bármit is felfoghatott volna, de azt se értette, hogy ha esetleg nekem szánta, akkor én mégis hogyan kellene, hogy hasznosítsam magam.

Mikor már azt hittem, ez az egész át fog menni egy nagyon egyoldalú macska-egér harcba, a fegyverem hosszát az ellenemre fordítva olyan közel lépett egy pillanat alatt, hogy már időm se volt megoldást találni, csak a pofon-ofont éreztem, ahogy elsül a képemen.

A váratlanul ért ütést nem tudtam higgadt fejjel viszonozni a magam módján, de ahogy hátralépve, újra egyensúlyt nyertem, a lány után fordulva döftem a háta felé, megtolva még egy lendületes előre szökkenéssel, hátha még elérem.

//második nagy potion használata + támadás
Élet: 151/160
CSP: 40/175

The member 'Danee' has done the following action : Kockadobás

---

'6-os dobókocka' :

Egy újabb főzetet iszik. Akárhogy is fog alakulni a csata, hazaérve most már első dolgom lesz alaposabban áttanulmányozni, újra, a listát, mi mire való, és legalább azokat a kristályokat megalkotni, amire képes vagyok és hasznos is lehet. Legutóbb már körbejártam ugyan a várost és rengeteg megrendelést adtam le, amit hasznosnak találtam bossharc szempontjából, de a legtöbb készítő csak lenyúlta az alapanyagaimat, és készterméket azóta sem kaptam tőlük.
Mert talán így most rájövök, hogy azért veszítek csatákat állandóan, mert csak a képességeimre és a támadásokra hagyatkozom. Most is, annak ellenére, milyen elsöprően sikerült most az első pár másodpercünk, Danee-nak elég volt meginnia két akármit, és máris megint majdnem teljesen tele van. Kicsit fintorgok is miatta - más játékokban is csalásnak éreztem a potionok és mérgek használatát.
Itt viszont meg kell velük barátkozzak, és talán ha én is hasznosíthatnám őket, akkor nem gondolnám csalásnak a dolgot.
(már ha lesz bárki aki hajlandó lenne nekem készíteni mert eddig nem volt senki)
Az első kérdésére szinte nem is válaszolok. Esetleg a fejem rázom, tagadóan hümmögve, és ahogy a macska elkezd lassan mocorogni a kezemben, úgy ugrálok odébb és teszem le a földre. Újabb szusszanásnyi idő, amíg morgok, és szerencsétlenségemre ezt a srác meg is hallja. Hallgatózása van, vagy mi? Rá sem nézek, ismét legyintek, a fejem rázom, és szívem szerint csak köpném a választ, de meg kell emberelnem magam. Nem szabad gorombáskodnom, csak mert kicsit meg vagyok sértődve. Mély levegőt veszek, és csak utána válaszolok, a tekintetem le sem veszem a macskámról.
-Csak a belső gonosz hangnak mondtam. Tudod. "Add fel, semmi értelme", meg ilyesmi.
Elmosolyodom végül, és egy kis tekintet a férfi felé is irányul, mikor már látom, hogy Álom, még ha még kissé kótyagosan is, de talpra áll. Ezt az újabb ütést is hagyom emiatt bevinni; egész egyszerűen túlságosan rá figyelek ahhoz, hogy elkerülhessem. Az erejére nem is számítottam, felnyögök, majd elterülök a földön, kissé távolabb tőlük a zuhanás hatására. Mire felkelek négykézláb, a szürke macska már mintha mi sem történt volna, ugrik elém nagyra tárt szemekkel.
~Mi történt? Mi a fenét csinálsz? Hagyd rám inkább!~
-Kiütött tég...
~Nem érdekel. Neked ez nem megy! Majd én!~
Mesebeli módon kavarognak körülötte a macskához pedig nem illő fekete tollak, ahogy dühödten ellenfele felé fordul. Mivel a jelek szerint elvette tőlem a lehetőséget, hogy tegyek valamit, a rendszer legalábbis mindent ismét kiszürkített a számomra, nem tehetek mást; felkelek és várok, hogy Danee mit tesz, és ha támad, egyrészt igyekezzem elkerülni, másrészt legalább egy kicsit viszonozzam.

És elmosolyodom.
-Nagyon jól fog esni az az ital...

Első kocka Álom, majd egy képipróba; ha sikerül, Álom egyik képességét használva a következő sikeres támadásod sebzése lenullázódik.
A harmadik kocka az én támadásom, de csak abban az esetben kell figyelembe venni siker esetén, ha a karaktered kartávolságba kerül hozzám. Chan ugye bokszolni tud most maximum
Inspiráció: 4/5
40/180, 0/60, 46/205

Edit: Minden dobás sikerült eddig. Mikor most nagyon kellett volna, egyik sem.
Hinari címe veszélyben van, úgy érzem

The member 'Chancery' has done the following action : Kockadobás

---

#1 '6-os dobókocka' :


--------------------------------

#2 'Római stílusos 6-os' :


--------------------------------

#3 '6-os dobókocka' :

- Ismerős - fonom tovább  beszélgetésünk fonalát, de azt hiszem valami darázsfészekbe nyúlhattam, mert Chaneryn egyre nyilvánvalóbb jelei mutatkoznak valami sokkalta nagyobb feszültségnek, mint amit egy egyszerű kis párbaj eredményezhetne.
Annyit már megtanultam, az idők során, hogy ilyenkor nem szabad rákérdezni, mint Vágó úrnál, mert akkor robban a bomba.
- Velem is elég sűrűn előfordul sajnos, és talán ezért tartok csak ott, ahol tartok, mert folyton legyőznek a belső démonaim
- De hidd el, én most mindenképpen Neked szurkolnék, ha nem én magam lennék az ellenfél!
Vagy mit is mondhatnék bátorításként, és hogy enyhítsem ezt a kitörni kész vulkánt, amit a lány szemeiben, mozdulataiban felfedezni vélek.
És aminek előidézője, több mint valószínű, hogy magam vagyok, hiszen, az arénába lépés előtt egészen másnak láttam, mint amilyennek most.
De nem törthetem egész idő alatt azon a fejem, hogy vajon mi a probléma, és mi jót is mondhatnék, amivel esetleg segíteni tudok, mert a méregnek valamikor mostanában kell majd lejárnia, és ha a vadmacska, Álom és visszatér a küzdelembe, akkor rögtön sokkal kiegyenlítettebbé válik az, ami most leginkább az én győzelmemmel kecsegtetne.
Alig helyezkedek pár lépésnyit a következő támadásomhoz, beigazolódik, amitől tartottam, és a kisméretű fenevad úgy jelentkezik be, mintha eleddig nem is kókadozva pihente volna át az utóbbi két sikeres akciómat
- Üdv Álom! - fogadom én is a visszatértét így, röviden, de lehetőleg még illően
Mondhattam volna viccesen álomszuszékot is, de nem tervezem, hogy itt és most gyors halált haljak, vagy hogy megint összevesszek Chanceryvel, mint legutóbb a Téglán
De tényleg, összevesztünk egyáltalán, vagy csak simán unszimpatikus lettem, mint majdnem mindenkinek akkor és ott?
Álom már korábban is nagyon hatásosan és halálosan jó sebzést kiosztva támadt rám, úgyhogy, amint megláttam, hogy felém lendül, a pajzsom mögé bújtam, majd, amikor éreztem rajta dübbenést, azzal a lendülettel taszítottam tovább magam fölé, és némiképp oldalra, ahogy a lábmunkám adta.
- Ravasz húzás! - díjaztam a dolgot, s kihasználva, hogy a macska ily mód egy pillanatra kiesett a ritmusból, rögtön Chanceryre rontottam
- Én a baracklevet szeretem, te mit innál? - mosolyodtam el a hülye kérdésem közben, ahogy a kopjám egyenest rá irányítottam

//támadok csak simán, és ezzel ki is fogyok a CSP-ből
Élet: 148/160
CSP: 10/175

The member 'Danee' has done the following action : Kockadobás

---

'6-os dobókocka' :

Valószínűleg túlságosan is ideges, és amilyen a természete, bizonyára kifejezetten rosszul esett neki, hogy kivonták egy kicsit a harcból. Valahol mélyen megértem. Olyasmi, mint mikor valaki nem akar megcsinálni valamit, de rábízzák, míg én epekedve vártam, hogy részt vehessek benne, de kizárnak. Én nem vagyok egy harcolós típus, de Álomkelő az, erre én voltam az, aki harcban maradt, míg ő kiesett egy darabon. Elnézve, ahogy a tollak végül eredmény nélkül széthullottak abban a pillanatban, mikor elvétette a csapást, teljesen megbizonyosodtam efelől.
Csak nyugodj meg, drágám.
És ez rám is igaz.
-Hát akkor... -sóhajtottam fel lihegve. A kitartáspontjaim kezdenek elfogyni, pedig az Inspiráció pont ebben a percben töltődött fel. Muszáj lesz kihasználnom, és majd utána pihennem. -...győzzük le őket. Ahhoz meg túl okosan harcolsz, hogy legyen esélyei a démonaidnak veled szemben. -mosolyodtam el. Álomkelő ismét ébren van, és még nincs vége a csatának, ami már több, mint amiben reménykedtem eddig. A hangom még mindig reszket és együttérzek a dühösen prüszkölő vadmacskával, de talán...
-Hooopp! -döbbenek meg, mikor látom a felém száguldó lovagot megint, és gyorsan odébb gurulok, még mielőtt elérne. A kopja hatalmas csattanással ütődik a földre ott, ahol az imént még én voltam. Ha ez betalál, akkor máris oda lenne az örömöm, hogy még nincs vége a csatának. Álom már indulna, de felemelem a kezem, megálljt parancsolva neki, mire gyorsan lefékez és dühödten odébb vonul.
-Ezt próbáld inkább újra! -mosolyogtam, és szavaimat mind a kettejük felé intéztem. Az Inspiráció figyelemfelkeltően villogott a sarokban, én pedig egy ujjmozdulattal aktiváltam is. A Káosz Mellvértemet is használhattam volna még a csata előtt, és akkor már túl lennék az első pihenőn ahhoz, hogy Deadpool-szerűen teljes erőbedobással elsöpörhessem megint Danee újra és újra feltöltődő életpontjait. Most viszont a védekezésre kell koncentráljak, ha életben akarok maradni.
Mivel most én is, és Álom is használhatunk valamilyen trükköt Én ezúttal a biztosra megyek, és széttörök magamon egy Gyógyító Kristályt. Csak nagyon kicsivel gyengébb, mint a Phoenix, de az nem biztos, hogy be tudna kapcsolni. Álomkelő pedig ezúttal nagyobb odafigyeléssel próbálja meg azt, amit az imént szeretett volna elérni, míg én feltápászkodom végre a földről.
-Nem is tudom. Talán egy kis keveréket. De sárkánygyümölcs legyen benne. -mosolyogtam, miközben igyekeztem minél hátrább botorkálni. A két képesség után már eléggé villognak a fények, hogy ideje pihenni. Most a kitérésekre kell koncentrálnom, nekem és a macskának egyaránt.

//Én elhasználok egy Gyógyító Kristályt, adatlapról ki is szedem. Inspirációval Álomkelő ismét megpróbálja a második képijét, hogy a következő találatod lenullázódjon rajtam.
És most pihizünk :3
55/180, 0/60, 14/205

The member 'Chancery' has done the following action : Kockadobás

---

'Római stílusos 6-os' :

Nem talált: úgy tűnik Channak sikerül felvennie a ritmusom, és most már ráérzett kicsit a dologra, mert ha másként nem is, egy oldalra gurulással elérte, hogy csak a hűlt helyét döfje át a kopjám hegye
- Ha már így megszemélyesítjük a démonokat, osztom ugyan a lelkesedésed, de úgy gondolom ez koránt sem ilyen pofon egyszerű, mert ezek a démonok az emberi gyarlóságokból, kishitűségből és elkeseredettségből táplálkoznak, felfalnak minden pozitív kezdeményezést, elodáznak minden szorgalmas tenni akarást és sötétebbnek láttatják a világot, mint amilyen valójában. Ha a démonok legyőznek, nem marad semmid, csak a mosolytalan puszta léted, ami képes szinte már bármibe beletörődni.
A rendszer, ahogy arra számítottam, nagy ronda villogó figyelmeztető üzenetével betakarta a fél látómezőmet. Chan láthatóan a végét járta, eléggé kifulladtnak látszott, én azonban meg se éreztem igazán ezt a pár rövid kis csörtét.
De már megszoktam, hogy a rendszer rám erőlteti a kényszerpihenőt, amint felhasználtam az összes kitartásponból jövő úgy nevezett cselekvéspontomat.
Tudtam: nincs támadás, nincs eszköz használat, semmi sunyiság. Nem tart sokáig, ledöftem hát a fegyverem a talajba és lazán rátámaszkodtam, amikor észrevettem, hogy Channál is hasonló eset állhat fenn. Legalább is ahogy visszaparancsolta Álmot, a macskáját, és amennyire ki volt, csak erre tudtam következtetni. De talán csak blöffölt.
Tényleg nem támadott végül egyikük sem, azonban a lány beaktivált egy kristály, míg a macska valami képességfélét lőhetett el, mert újfent madártollak kerültek elő a semmiből
- Rendben. Amúgy hogy megy a szekér a céhetekben? - nem ismertem a sárkánygyümölcsöt, azonban bármixerként nagy felsülés lett volna ilyesmit bevallani, még ha az ismereteimet csak itt a SAO-n belül is szereztem, mindenféle valós előképzettség és gyakorlat nélkül.

//pihenő kör
Élet: 144/160
CSP: 175/175