Rita és Chan-chan

by **Chancery** Hétf. Aug. 05 2013, 16:18

-Ahztaaaah.... -nézek felfelé félredöntött fejjel... majd még feljebb, és még feljebb és még feljebb... Najó, ettől a póztól már kitörik a nyakam.
Nem volt egyébként túl nagy kunszt megtalálni az épületet. Illetve, most nevethetnék egy nagyot. Jóformán már messziről látni az egész palotát. Szinte reszket kezemben a papír, mikor közelebb érek hozzá, és alig merem elhinni, hogy ez vajon tényleg annak a klánnak a főhadiszállása-e, akik jóformán a testvéreink.
Valóságos megtiszteltetés akár egy pillantást is vetni az épületre, nem hogy belegondolni, hogy szövetségesek laknak benne. Jóformán két céhbe is beléptem a Young Justice-val, legalábbis én mindig is így éreztem, és ez a békeszerető szívemnek igencsak jól esett. Szerencsére mondjuk a többivel sincs semmi gondunk, legalábbis én nem tudok konfliktusokról... amik remélem, nem is lesznek soha.

Oké, most, hogy így végigcsodáltuk kívülről az egészet, illene valami módot találni rá, hogy végrehajtsuk eredeti célunkat Álomkelővel: mégpedig valahogy valaki kezébe juttatni ezt a papírt. Igazából nem valami fontos, csak egyszerű tájékoztatás, hogy a Justice League újabb szövetséges bolttal büszkélkedhet.
És ha már csápolva-csillogó szemekkel kiharcoltam Yuichinál, hogy had én jelenthessem be ezt nekik, akkor talán jobb lenne nem vesztesként visszatérni a boltba. Tudom, hogy nem lenne belőle probléma, csak nevetne. Nem olyan gúnyosan, hanem kedvesen.
Valahogy, gondolataimba merülve végül odatipegek a bejárathoz, de onnantól részemről megállt a tudomány. Bekopogjak, ne kopogjak, csengőt használnak? Avagy egyszerűen csúsztassam be a papírt egy nyíláson? Küldhettem volna digitálisan is, de ez így fílingesebb, meg úgyis látni akartam már a Palotát.
-Dósijó? -hebegem magamnak a hibás japán kiejtésemmel és tipegek ide-oda. Mit tegyek, mit tegyek? Amúgy is, miért vagyok én ekkora gyáva nyuszi? Barátok, szóval csak nem eshet bajom. Ugye?

by **Rita Hanami** Kedd Aug. 06 2013, 09:49

A mai napomon már most több minden történt velem mint az elmúlt hónapban összesen. Kora hajnalban már felpofoztam, lovaggá ütöttem, tanítvánnyá fogadtam és így utólag belegondolva elég sok pletykára okot adó dolgot műveltem Yuichival végül pedig a hajam is befestettem. Nem is tudom milyen hirtelen meggondolásból jutott eszembe vörössé változtatni a hajam, jobbára az játszott közben, hogy még a fiúnak gyógyitalt kerestem rábukkantam még a múltkori… khm… hirtelen buzdult lelkesedésem a stílusváltásra amitől megint kedvem támadt kísérletezni. Most azért valamivel kevésbé extrém mód tettem meg és végül csak egy sima átszínezés lett. Pedig lehetőségem lett volna. Elég sok hajstílus megmaradt még, bár párat nem is értem, hogy gondolhattam, hogy majd jól fog állni. Most komolyan? Punk haj? el se tudom képzelni magam így! Sokáig nézegettem magam a tükör előtt nehezen tudtam eldönteni, hogy tényleg jól áll-e de talán nem is nekem kell eldöntenem ezt. Roppant kíváncsi voltam a többiek mit szólnak majd a váltáshoz. Tetszeni fog majd nekik vagy inkább a punk haj, vagy esetleg vágjam kopaszra? Belemerültem a gondolataimba még azt sem vettem észre, hogy még a sötétítő függönyöket sem húztam el, pedig milyen csodásan is sütött a nap kár lenne elpazarolni idebent. Nem kellet túl sok idő, hogy eldöntsem mit is szeretnék, eddig még úgy sem láttam a palota kertjét. Jót fog tenni egy nagy séta. Különös de ma valahogy a szokásosnál is jobb kedvem volt. Talán pont Yuichi látogatása miatt. Lassú kényelmes léptekkel sétáltam végig a folyosókon elérve a főbejáratot ahol egy laza mozdulattal kilöktem a hatalmas ajtót de az félúton meg akadt és még valami furcsa hangot is kiadott magából.
- Mi a…? Máris elromlott volna? – Tettem fel csodálkozva a kérdést bár kételkedtem abban, hogy ebben a világban képes bármi ilyesmi meghibásodni. Az ajtó mögé kukkantva azonban hamar megtaláltam a hibát méghozzá egy lány formájában ami eltorlaszolta az ajtó útját.
- Jól vagy? – Lépek oda automatikusan hozzá aggódva a testi épségéért de hamar felötlik bennem a kérdés, hogy mit keresett egyáltalán az ajtó előtt. – Mit csinálsz a bejárat előtt? – Vontam meg a szemöldököm. Valahogy nehezen tudtam elképzelni, hogy pont abban a pillanatban ért az ajtó elé mint mikor én kinyitottam.

by **Chancery** Kedd Aug. 06 2013, 11:39

-Yosshi! Richard Parker, na most szurkolj! Bemegyek!
Mindent határozott pofával, csillogó szemekkel, ökölbe szorított kézzel és nagy dicsfénnyel jelentettem ki. A papír jóformán már teljesen összegyűrődött és az állapotpontjai eléggé közelítették a nullát, hogy aztán pixeleire omoljon és mehessek vissza újat alkotni. Határozottan megfordulok, katonás léptekkel az ajtóhoz lépek, nyúlok a kopogtató után és
Bumm.
Terr.
Fájdalomérzet az nincs, csak csodálkozva nézem, hogy hova tűnhetett az ajtó, és mit keres előttem az ég?
-Felkelnél a földről? -szólal meg a fejemben Richard Parker, én meg csodálkozva pislogok kettőt. Mit keresnék a földön? Mikor a légtér látványába már Álomkelő arcocskája is megjelenik, kezd gyanússá válni a dolog.
Vízszintesből L alakba helyezem magam - avagy felülök - és megnézem, mi történhetett. Az ajtó nyitva, és egy vörös hajú nő hajol fölém aggódón, hogy jól vagyok-e. Megint pislogok kettőt, majd bólintok.
-Persze, jól. -válaszolom szavakkal is és feltápászkodom a földről. Ellenőrzöm magam, sérülésem nem esett, a ruhámnak sincs baja, cicafülek is rendben, és láthatólag az ajtóban sem maradt ott a lenyomatom.
– Mit csinálsz a bejárat előtt?
-Hogy, én? -töprengek egy picit, de rögvest eszembe is jut kezemben a papír. Elég kutya-szájából-tépték-ki lett belőle, bizonytalanul oda is nyújtom a lánynak, majd vissza magamhoz, azt gondolva, hogy így azért talán nem kéne odaadni egy hirdetményt. -Én csak... egy főnököt vagy ilyesmit kerestem, mert... izé... ez csak annyi, hogy az egyik ligataggal most nyitottunk boltot nemrég, és ez csak a hirdetmény, hogy kedvezményt kaptok benne, csak... ez közben picit tönkrement. -állapítom meg zavart nevetéssel a teljesen egyértelműt, és inkább a hátam mögé rejtem a papírt.
-É-é-én amúgy Chan vagyok, Chancery, a Young Justiceból, üdvözletem. ^^

by **Rita Hanami** Kedd Okt. 01 2013, 12:44

A lány a kérdésemre töprengeni kezdett majd egy vihar vert papírt nyújtott felém, hogy aztán gyorsan vissza is rántsa azt és inkább szóban közölte a tartalmát.
- Értem! – Mosolyogtam rá és segítettem neki felállni. – Young Justice? Ha jól emlékszem az Peter céhe, a JL „kistestvére”. – Világosítottam fel magam hangosan hátha esetleg tévednék. – Én Rita vagyok, örvendek a találkozásnak. – Mutatkoztam be én is majd beinvitáltam a palotába. – Lewis tudtommal most nincs itt, de ha gondolod átadom neki a levelet, vagy akár meg is várhatod, ha szeretnéd körbe vezetlek addig, is, hogy ne unatkozz, vagy ne tévedj el. – Tettem hozzá még gyorsan. - Emlékszem az első egy-két napban mikor beköltöztem elég gyakran eltévedtem, volt, hogy több mint egy órán keresztül kóvályogtam mire visszataláltam a szobámba. – Nevettem fel. – Jó nagy ez a hely de személy szerint én kissé üresnek tartom. – Fejtettem ki a véleményem. – Nem nagyon láttalak még eddig. Gondolom nem tartozol a frontharcosok közé. - Próbáltam némi beszélgetést kezdeményezni. – Bár ha úgy vesszük én is elég régóta nem vettem részt a bossharcokban. Szabadságoltam magam. – Nevettem bár lehet inkább szégyellnem kellett volna magam. Tényleg hosszú ideje nem segítettem egyik bossban sem. Valahogy nem éreztem úgy, hogy szükségük lenne rám, hiszen nélkülem is szépen haladnak a bossokkal. Nagyon lemaradtam az él bolyból és a távolság csak egyre inkább nő. – Na és milyen a Young Justice sorait erősíteni, hogy érzed magad náluk? – Tettem fel a kérdést. – Nem sokat tudok a céhetekről, vagyis gyakorlatilag semmit azon felül, hogy Peter a vezér. – És valóban így volt. Valahogy nem is igazán követtem más céhek alakulását és valójában csupán alig egy-egy apró információm volt csupán a céhekről.

by **Chancery** Kedd Okt. 01 2013, 18:27

-Iigen-igen-igen-igen, az övé. -hebegem gyorsan és büszkén, amennyire csak lehet, még a mellkasomat is kidüllesztem, pedig azt ritkán szoktam ám.
Mosolyogva hallgatom Rita magyarázatát a kastélyról, és legalább már a vezér nevét is tudom.
-Előbb-utóbb majd meg lesz töltve. A mi lakunk is elég üres, bár mentségünkre legyen, hogy csak most vettük. Én például majd szeretnék nyitni benne egy könyvtárat, amit bárki látogathat. -szólalok meg én is, meglepően sokat. Nem arról vagyok híres, hogy sokat beszéljek, de Rita idegenvezetése felbátorít. Harcokra is magammal kéne vinnem ezt a nőt :3
A frontharcosok említésére, és mikor közli, hogy közéjük tartozik, kis híján orra bukom, aztán keljfeljancsi-szerűen talpra ugrok és haptákba vágom magam. Azt ne kérdezzétek, miért. -Oh, nem-nem. Még nem ütöttem meg a kellő szintet, de szorgosan küzdök, hogy utolérjem őket... titeket... tiőket. -magyarázom kézzel-lábbal. Szinte látom, hogy Richard Parker a fejemben lenyom egy facepalm-ot.
Ezek után a céhemről is érdeklődik, aminek örülök, hisz eddig nem tette soha senki, én meg imádom őket, szóval el is kezdem nagy büszkén: -Ooh, nagyon aranyosak. Többségében alacsony szintűek vagyunk, és... egy tag kivételével mind idomárok. Peter olyan, mintha az apánk lenne, mindenben segít, ha kérdés van, akkor hozzá szaladunk, meg ilyesmi. Egyenlőre még ki-ki megy a maga dolgára, de én már el is kezdtem gondolkodni, hogy majd fogjunk össze és együtt menjünk kalandozni meg legyenek céhgyűlések meg ilyesmi... -csapom össze a tenyerem és lelki szemeim előtt szinte látok egy trónt, ahol ott ül Peter, én meg a jobbján büszkén mint legbizalmasabb segítője, és mindenki a lábaink előtt hever. Najó, ez kicsit túlzás, mert azért ennyire hataloméhes nem vagyok (hehe :twisted), de azért az igaz, hogy szeretnék majd még a jövőben sokat dolgozni azért, hogy a céh összekovácsolódjon és még hatékonyabban segíthessük az új tagokat majd. Na nem mintha én ne számítanék még újnak.
Közben persze a hirdetményről meg a JL háza tájáról sem feledkezem meg. Miután Ritával beléptünk a kapun, tekintetem ide-oda vándorol a falakról, az ábrákról, magába szívva minden információt. Hisz mégiscsak a Nagy Testvér házában vagyok, hehe...
-Tényleg! Ismered Yuichit? Hayashi Yuichi, ő is nemrég csatlakozott, ha jól rémlik, akkor hozzátok. Na, ő is a bolt tulaja, szóval potionokat meg kristályokat is lehet venni akciósan per ingyen. -ismétlem ismét nagy büszkén. Na igen, az újdonsült boltosok kezdeti lelkesedése. Vajon kitart ez a játék végéig nálam? Még én sem tudom.

by **Rita Hanami** Szer. Okt. 02 2013, 00:31

Bár a lány próbált némileg vigasztalni azzal, hogy majd megtöltjük de ebben én erősen kételkedtem. Talán nem is teljesen értette meg mire is gondoltam.
- Nem hiszem, hogy egy ekkora helyet puszta játékosokkal meg lehet tölteni. – Fejtettem ki. – Úgy értem a játékosok száma limitálva van a programban és ezzel a limittel egy ilyen hatalmas építményt képtelenség lenne megtölteni nem beszélve a több hektárnyi földről ami a palota mögött helyezkedik el. Rengeteg helység van, konyha, étkező, fürdők, szobák, hogy csak az alap dolgokat említsem amik, egy palotától nem szokatlan módon, jóval nagyobbak mint egy normál épületnél ami nagyon szépen ki van dekorálva de hiányzik a személyzet. – Talán egyedül voltam a céhben ezzel de el tudtam volna viselni néhány njk-t akik körülöttünk sürögnek mint ha tényleg valami nemesi család lennénk. –Bár ezt talán Lewissel kellene megbeszélnem, lehet, hogy van rá valami mód, njk-kat felvenni vagy hasonló, hogy megtöltsük a céházat élettel. – Talán kicsit túlságosan is meg szaladt a nyelvem így igyekeztem valami képen őt is bevonni a beszélgetésbe.
- A könyvtár viszont remek ötlet, gondolom akkor szeretsz olvasgatni? – Mosolyogtam rá a lányra.

Mókás volt látni ahogy a lány zavarában igyekszik magyarázni, ahogy épp sikerül neki és nem is bírtam megállni kuncogás nélkül.
- Nyugalom, nem kell ennyire izgulnod. – Szóltam kedvesen. – Biztos vagyok benne, hogy hamarosan te is a frontharcosok sorát erősíted majd csak egy kis idő kell hozzá. Több olyan embert is ismerek akik első találkozásunkkor még kisebb szintűek voltak nálam, mostanra pedig már jócskán túlszárnyaltak bár lehet ez inkább engem alacsonyít le. – Nevettem el a végét bár ez inkább fájó pont volt a számomra. Látni, ahogy mindenki el száguld mellettem és már-már elérhetetlen előnyre tesz szert. Még mindig nem tudtam ezzel a gondolattal megbarátkozni, bár talán épp ez kell ahhoz, hogy motiváljon de sajnos az irigységem sokkal nagyobb volt ennél. Kíváncsi vagyok vajon ez a lány mikor fog beelőzni engem. Pedig a jelleme alapján esetlennek és ügyetlennek tűnik, de Peter nem véletlen vehette be a céhbe.

Mosolyogva hallgattam ahogy Chancery mesél a céhéről, nagyon lelkesnek tűnt és ez kifejezetten tetszett benne.
- Egy céh amiben szinte csak idomárok vannak? Ez vicces, nálunk pedig szinte csak lányok vannak. Tényleg van némi párhuzam a két céh között. – Nevettem fel. – Úgy viselkedik, ahogy egy vezérhez illik, persze ez is relatív. Egy vezért elismerhetnek a megértése, segítőkészsége, és odaadása miatt, de ugyanakkor azokat is rendületlenül követik akiket a vasszigor, a fegyelem, és a rend jellemez vagy legrosszabb esetben a félelem, a zsarnokság és kegyetlenség az ami dominál. Egy vezető sokféleképpen elérheti, hogy kövessék de nem mindegy, hogy miként tekintenek rájuk. – Fejtettem ki ismét a véleményemet, úgy néz ki ma nagyon beszédes kedvemben vagyok. – Idővel pedig biztosan összekovácsolódik, a céhetek csak maradjon meg ez a fajta lelkesedésed és a céh iránti szereteted. – Biztattam őt.

Ahogy beszélgettünk igyekeztem megmutatni a céhház fontosabb pontjait, köztük a gyűléstermet na meg persze a csoki szökő kutat végül pedig a gyakorló terepnél kötöttünk ki ahol a tagok edzhetnek különböző fabábukon, néhány akadály pályán és ahol egy kisseb aréna is helyett kapott ami valójában csak egy elkerített rész volt ami magába foglalt egy kevés erdős, valamint sziklás terepet ahol a liga tagok összemérhették erejüket ha épp arra volt kedvük. Chan legnagyobb meglepetésemre Yuichi felől kérdezett és mint kiderült ő a társa a közös boltban. A fiú neve hallatán szinte azonnal elvörösödtem és eszembe jutott a hajnalban történtek.
- Öhm… ami azt illeti… ő a tanítványom. – Hívhatom már egyáltalán így hisz alig pár órája állapodtunk meg ezzel kapcsolatban. – Vagyis megkért, hogy segítsek neki az edzésben és, hogy tanítsam meg pár dologra. – Szépítettem valamelyest a dolgon bár a lényege mondhatni, ugyan az volt. Ki gondolta volna, hogy Yuichi üzlettársával fogok ma még összefutni holott őt is alig pár órája ismerem. Tényleg kicsi a világ.

/Gomenne, csak most tűnt fel, hogy az előző post elég karcsúra sikerült a szavak számát illetően így próbáltam pótolni picit/

by **Chancery** Szer. Okt. 02 2013, 17:55

Na, príma, szemmel láthatólag sikerült elég érzékeny pontra tapintanom. Folyton elfelejtem, hogy itt valóban korlátozott a játékosok száma, és közülük is sokan.... jó, ezt inkább nem így mondom, hanem rendesebben, emberibben. A hátul levő hatalmas területek említésekor viszont felkapom a fejem, de megvárom, amíg végigmondja, mielőtt reagálnék rá.
-Ooh, arra lehet ötleteket kitalálni! Mondjuk valami állatfarmot kialakítani ott, vagy valami hasonló. Nekem legalábbis ez jutott most így eszembe elsőre, de szerintem nem lenne rossz. A személyzet meg... az tényleg nem rossz ötlet. -mondom elgondolkodva, ujjamat az ajkamra téve, hogy vajon lehetséges-e az ilyesmi.
-Oh, nekem a könyvek a mindenem, ha már zene nemigazán van itt. -mosolygok vissza kedvesen, mikor szóba kerül a könyvtár is.

A továbbiakban főleg csak hallgattam és bólogattam, bár rögtön a második mondaton majdnem elnevettem magam. Egy céh, ahol többségében lányok vannak, drága Yuichi pedig pont egy ilyenbe csatlakozott. Vajon direkt? Very Happy

Áh, azt nem tudnám róla elképzelni. Viszont tudom jól, milyen kis félszeg tud lenni női közelségben, velem is rendkívül különösen bánt eleinte. Bárki, aki akkor láthatott minket, valószínűleg el is könyvelte, hogy szerelmes kisgalambok vagyunk, pedig nem is... hogy ő mit érezhetett, azt nem tudom, de én akaszkodtam belé, mintha a nagy testvérem lenne, aki meg tudna védeni a "cúnya gonosz KayaBától". Őszintén remélem, hogy semmi gyengédebb érzelem nem köti hozzám, mert tarkónvágom... na nem mintha ne lenne hízelgő a dolog, de gyűlölném a gondolatát, hogy csalódást kell neki okozzak. És amúgy meg mit töprengek itt ódákat róla? >.> Az oké, hogy ki kéne tölteni a 250 szót, de azért talán nem pont így.
Ja, persze, arra akartam kilyukadni, hogy szinte látom magam előtt, ahogy csupa-csupa női körben álldogál félszegen, mindenét védve, pipacspirosan és sóbálvánnyá válva :3

-Szerintem nem alacsonyít le téged. Mármint, az embernek természetes, hogy néha pihennie kell, főleg, ha még dolga is akad közben. Tényleg, ha már front... szerinted hanyas szinten lenne érdemes csatlakoznom? Mármint, saccper hány szinttel legyek magasabb, mint az aktuális bossszint? -kérdezem meg. Sokszor voltam már erre kíváncsi, hisz elővigyázatosságból nem akarom rögtön az első harcomon otthagyni a fogam. Egyszer úgyis megverekszem a bossok reinkarnálódott verzióival a Túlélés Csarnokában, hogy kipróbáljam magam, de az sem most lesz még, hanem jóóópár szint múlva >.>
Az viszont meglepett, mikor kiderült, Yuichi (>.>) a tanítványa. Rita hiába próbál utána takarózni a magyarázattal, már kimondta, hogy a "mestere"... bezzeg Yuichinak van valakije, aki tanítgatja :arrogant:Na nem mintha én ne kérhetném meg akármikor például Petert.... >.>
Rita arckifejezése viszont másról is árulkodik. Nocsak-nocsak, csak nem az folyik itt, amire gondolok? :] Ravasz mosolyomat nem tudom elrejteni, pedig ritkán van nálam ilyen, bár nem mondok egy szót sem a sejtésemről, hisz én csak örülni tudok. Szegény srác mindig szomorkodott, mikor Jayről beszéltem neki, ami a társalgásaink... izé... igen nagy százalékát töltötte ki. Én lennék a legboldogabb, ha méltó párt találna magának... Rita, te vajon méltó vagy...? :]
-Hát ezt nem hittem volna. -mosolygok vissza. -Mondjuk érthető, ő is kardforgató, és ismerem, mindig a maximumra törekszik.
Egy sanda pillantást vetek a papírlapra, majd két gombnyomással inkább eltüntetem. Ha jól látom, úgyis meg kell már írjam újra, mert elég ramaty állapotba keveredett szegény, én meg úgyis találtam magamnak egy új célt. :] Najó, ez a mosoly nagyon tetszik nekem >.>
-És engem tudsz tanítani pár dologra? Vagy... fordítva? -mosolygok tovább és még én magam sem tudom, mi ütött belém hirtelen. Álomkelő felkapja a fejét és izgatottan kezdi lóbálni a farkát, harcra éhesen. Najó, én ugyan még nem, de úgy tűnik, a cicám már kihívta Ritát. Na de kérlek... >.>

by **Rita Hanami** Vas. Okt. 06 2013, 09:06

- Ami azt illeti valamit az utóbbi napokban nagyon építenek a birtok vége környékén bár a szobám teraszáról nehéz lenne megmondani mi is az pontosan. – Próbáltam magamban felidézni a készülő építmény alakját de sokra nem jutottam vele. – Az állat farm tényleg jó ötlet lenne, legalább nem csak az idomárok élveznék a szelídített mobok társaságát.- Ahogy Chancery a zene hiányát hozta fel egy nagyon picit gondolkodóba estem.
- Ez nem teljesen így van. Bár nem a kinti világ zenéjét, vagyis inkább úgy fogalmazok, hogy a modern kor zenéjét, de itt is lehetőség van zene hallgatásra. Zongora, hegedű, gitár. Ilyen hangszerekkel már találkoztam a játékban és szerintem jártasságok nélkül is elő csalható belőlük pár dallam.

Aranyos volt Chanceritől, hogy próbált vidítani, de a tény az tény. Rettenetesen elhanyagoltam a bossharcokat és ez miatt kicsit úgy éreztem cserbenhagyom a társaim.
- Szerintem ha eléred az aktuális boss szintjét akkor az már elég is, persze akad olyan mikor a boss sokkal erősebb mint ahogy a szintje mutatná, de átlagba elég ha ugyan annyi vagy. Sok új harcos csatlakozik hozzánk a bossokba, pedig eleinte alig tíz ember vett rész csupán rajtuk, és amúgy is a magasabb szintűek odafigyelnek a kisebbekre, újakra és még azelőtt segítenek mielőtt komoly bajba kerülnél. – Próbáltam őt biztatni hisz a cél mindenkinél, ugyan az. Kijutni a játékból. Mikor Yuichi szóba került a lány elég furán mosolygott rám ami csak olaj volt a tűzre és még inkább zavarba jöttem. Talán Yuichi már el is mondta, hogyan találkoztunk? Vagy mást mondott? Tisztáznom kell ezt.
- M-most miért nézel így rám? Nem történt semmi csupán hajnalban bejött hozzám félmeztelen! – Emeltem fel egy kicsit a hangom de aztán leesett, hogy ezzel a mondattal csak rontok a helyzetem. – V-vagyis nem mert végül odaadtam a hálóingem…. – Ettől csak még inkább zavarba jöttem. Éreztem, hogy jobb ha inkább itt hallgatok el és egy torok köszörüléssel igyekeztem elűzni zavaromat, nem túl nagy sikerrel.
- Nem igazán tudom, hogy mit taníthatnék egy állatidomárnak, maximum annyit, hogyan küzdjön egy kardforgató ellen. – Feleltem, túl sokat nem tudtam más kasztokról de eddigi tapasztalataim szerint teljesen más harcmodort követel meg egy-egy kaszt. – Talán egy párbaj jó tapasztalat szerzés lehet mindkettőnknek. – Mondtam mire a lány macskája kihívóan kezdett el méregetni. Eddig figyelmen kívül akartam hagyni az állatot de így most már nem tehettem meg. Egy rászálló pillantás vetettem a jószágra némi félelemmel keverve. Utálom a macskákat!

by **Chancery** Vas. Okt. 06 2013, 21:18

-Oh, ennek Jay fog örülni akkor. -mosolyodom el a zene-témára adott választ hallgatva. Jayről tudom, hogy szeret zongorázni és gitározni is, de odakint a Valóságban nem sok ideje van rá sajnos, de itt talán kamatoztathatja majd tudását. Ha esetleg úgy dönt, hogy csatlakozik a YJ társaságához, akkor meglepem őt egy kis érdekességgel :3
Rita boss-harcokra vonatkozó magyarázatán csak hümmögök, mutatóujjamat a szám elé téve, és mikor arra kerül a szó, hogy a nagyok segítenek egymásnak, lelki szemeim előtt felvillan a jelenet, és az érzés, mikor a Darázskirálynő elleni harcban kénytelen voltam használni a rendszer menekülési útját és kilépni végül a csatából.
-Biztos...? -kérdezem, és szinte én is hallom, hogy a hangom elárulja, engem nem győzött meg még teljesen a dolog. -Mert... én egyszer minibossoltam. Csak egyszer. Ott is én voltam az egyedüli, aki kiesett, mert senki sem switchelte le rólam a dögöt. Jó, ez nem jelenti azt, hogy nem bíznék meg senkiben, csak... inkább megyek biztosra. Nem akarok pixelekre esni.
Kicsit mosolygok a végén, s ahogy megy tovább a téma, úgy vagyok egyre felszabadultabb. Illetve, mikor Rita feszengve elkezd hadarni... a 'félmeztelen' szó hallatán elém is villan a kép, ahogy félmeztelen (melyik irányból? O_O) Yuichi megjelenik egy félhomályos szobában a hold fényében fürödve. Én a fantázia láttán inkább elnevetem magam, olyan komikusnak tűnik a számomra. A 'hálóing'-típusú megmentő akció hallatán a félmeztelen képzeletbeli Yuichira rá is kerül rögtön egy virágmintás, nagymama stílusú hálóing, amit rögtön lecserél egy csipkés, áttetsző darab... valljuk be, mindkettőn csorognak a könnyeim a nevetéstől. Úristen, ha tehetném, erről a srácot is alaposan kikérdezném.
Miután a röhögőgörcs kicsit alábbhagy - aka már nem csapdosom a falat vagy a padlót - ismét a harcra terelődik a figyelem. Mikor Rita beleegyezik a párbajba, illetőleg jó ötletnek tartja, Álomkelő szinte megugrik és szalad is egy irányba pár métert, majd megáll és megfordul, mintha azt kérdezné: Na mi van? Nem jöttök?
-Szerintem ő benne van. -állapítom meg csípőre tett kézzel, még mindig vigyorogva. Kész, a Hálóing-Yuichit sosem fogom elfelejteni :3 -És szerintem ha most is benne vagy, keressünk valami helyet hozzá, mert addig nem fog amúgy békén hagyni, amíg nem esünk túl rajta. Sem engem, sem téged >.>

by **Rita Hanami** Hétf. Okt. 07 2013, 11:57

Egy pillanatra elbizonytalanodtam mivel eszembe jutott az a bizonyos bossharc ahol… hát Mirikával igen csak megromlott a kapcsolatom. Na persze azóta már sok bossharc lement mi pedig egyre tapasztaltabbakká váltunk e téren.
- Szerintem igen! – Vágtam rá végül magabiztosan összefont karokkal. – Meg aztán ott van a burok ami megvéd minket a haláltól és automatikusan ki teleportál minket a bossbol ha rosszul sülne el a dolgok. Meg aztán bosson többen is vagyunk, több tan és supporter van így talán valamivel könnyebbek is mint a minibossok. Habár úgy tudom a tízessel meggyültek a bajok. – Halottam olyan pletykákat, hogy a bossok amolyan tízes skálán vannak elosztva nehézségileg és minden szinttel egyre keményebbek. Ha így van akkor a tizenegyes bossra már bátran jöhetnek az újoncok is. Kissé elgondolkoztam és valószínű Chan-channak is fájó pont volt ez a téma ami azért érthető. Én sem érezném magam jobban a helyében így próbáltam tovább terelni a témát. Ahogy próbáltam mentegetőzni és szépíteni a Yuichis ügyet a lány elkezdett hangosan nevetni… sokáig… már-már fetrengeni a nevetéstől.
- Ez annyira nem volt vicces! Sokkal inkább kellemetlen és zavarba ejtő! – Hördültem fel, bár ezt sem inkább dühből, sokkal inkább kislányos zavaromba kaptam fel a vizet. A párbaj elhangzására a macsek igencsak izgatott lett és már el is indult, hogy egy megfelelő helyet keressen majd megfordult és várt minket. Okos jószág, de akkor is csak egy macska.
- Rendben! – Indultam el én is egy bólintás után végül jó néhány méterrel arrébb álltam meg. – Ez a terület, a céhtagok itt szoktak küzdeni. – Mutattam végig az erdő területen. – Sok terep akadály van amiket ki lehet használni és kicsivel arrébb a terep egy durvább sziklás, terület fekszik el és valahol egy kisseb tavacska is található. – Magyaráztam a területről, nem tudtam milyen stílusban szeret küzdeni de szerintem itt ki tudja majd használni a képességeit. – Akkor kezdhetjük? – Kérdeztem egy sanda mosollyal az arcomon és elküldtem a párbaj felkérést.

/Mivel nem tudom milyen pontok és képességek voltak meg mikor elkezdtük a KT-t szerintem használjuk a jelenlegiket./

by **Chancery** Szer. Okt. 09 2013, 20:50

Miután Rita-chan teljesen megnyugtatott a bosst illetőleg, és hogy mennyivel felkészültebb csapat vár majd ránk ott, egy széles mosollyal köszöntem meg neki minden infót, és legközelebbi alkalommal, ha elérem a megfelelő szintet, már csak a burok megvásárlását nem szabad elfelejtenem >.>
A Yuichis téma miatti zavari viszont csak még jobban megnevettet. Legyintek a levegőben, mint valami hülye és letörlöm a könnyeimet. -Nyugi, nem azért nevetek, mert vicces... vagyis igen, nagyon vicces, főleg elképzelve. Csak örülök is. Yuichi elég magának való teremtés, olyan kis félős tud lenni lányokkal szemben, szóval én csak örülök, ha kicsit kinyílik valakinek... főleg így. -és újból elfog a röhögés. Sajnálom, Rita, nem tehetek róla, a ti hibátok Razz

-Amúgy ne zavarjon. Az a lényeg, ha vidám az élet, nem? :3
Majd mindezek után követem a lányt tovább a kacskaringókon át, míg végül kiérünk a szabadba és megáll egy ponton, elmagyarázva, mi merre található. Álomkelővel egymásra nézünk a tavacska hallatán és szinte egyszerre is rázzuk meg a fejünket, hogy nem, a vizet semmiképp, azt kerülni fogjuk.
-Kezdhetjük. -mosolygok vissza rá, és kivételesen már most elönt a harc miatti izgalom, ami csak jó jelnek tudok venni. Ha képes vagyok időben... hmm... harci módba kapcsolni, akkor nem lesz gond a bossharcoknál sem, igaz?
Előveszem a botom és megszorítom a nyelét, míg Álomkelő a karmait próbálgatja a puha földön. Miután Rita elküldte a párbajmeghívást, én bejelöltem a teljes életes csatát, és megkezdődött a visszaszámlálás. Míg vártunk, eszembe jutott még egy kérdés.
-Egyébként, meg szabad kérdezni, hovavalósi vagy? A neved alapján még azt is el tudom képzelni, hogy honfitársak vagyunk :3

/Én emlékszem... XD Még a 9-es szintűm :)Mondjuk pontokban akkor használom a tizest, de felszerelésben még nem, nehogy időhurok legyen benne a bolti hirdetmény okán.

Spoiler:

/

by **Rita Hanami** Pént. Okt. 11 2013, 23:12

Kettőnk közül legalább az egyikünk nagyon is jót mulatott azon a kis… khm… incidensen. Nem volt túl nehéz ezt megállapítani elég volt csak a nevetéstől könnyes arcára nézni.
- Hogy? – Kérdeztem meglepetten. Nem értettem pontosan mire is gondol hisz a fiú meséje alapján nem önszántából keveredett abba a helyzetbe hanem alva járt. Bár ha belegondolok ezt Chan-chan nem tudja. – Csak egy félreértés volt az egész… vagy bal eset… nem is tudom minek hívjam. – Próbáltam menteni a menthetőt zavaromban, több-kevesebb sikerrel, az élet felfogása viszont megmosolyogtatott. Ahogyan a területről meséltem a tó említésére a lány és a macska szinte egyszerre egymásra néztek és a fejüket rázták, jó tudni, hogy utálják a vizet. A lány felkészült a harcra akár csak a petje.
- Teljes életes párbaj? – Kérdeztem meglepetten. Ki se néztem volna, hogy ilyen formában szeret küzdeni. – Legyen! – Nyugtáztam és megerősítettem a harc típusát majd el is indult a visszaszámláló. Egyenlőre még nem húztam elő a kardot inkább a kérdésre válaszoltam.
- Japán vagyok, Okinaván születtem és ott is élek, vagy is a testem ott él…- Javítottam ki magam. – Igazából azért van nyugati csengésű nevem mivel a sziget elég sokáig Amerikai fennhatóság alá tartozott. Legalábbis a szüleim szerint ezért kaptam. Hogy mi köze van ennek a fura elnevezésnek nem tudom. – Fejeztem be a mondatot közben pedig a visszaszámlálóra kukkantottam. Nem sok időm maradt így ideje volt egy kis bemelegítésnek. – Kezdjük egy kardal. – Motyogtam magamnak majd előrántottam az egyik szabdalót amit a bal kezemmel forgatni kezdtem majd egy dőlt nyolcast írtam le a karommal magam előtt végül a kardot a fejem mellet állítottam meg, a hegye egyenest a lányra nézett. A bal lábammal kicsit előrébb léptem még a bal kezemet nyitott tenyérrel tartottam magam előtt.
- Én is készen állok. – És még épp időben. Tetem hozzá fejben hisz a párbajt jelző hang pont abban a pillanatban szólalt meg, mikor a kis erőfitogtatásom befejeződött. A kardot hátralendítve iramodtam a lány felé közben még egy utolsó pillantást vetve a környezetre. A terep kellően erdős volt amik akadályozhatnak, vagy akár segíthetnek is. Nem tudtam miként fog cselekedni a lány nekem viszont meg volt a kezdő tervem. A petet egyszerűen kikerülöm mikor rám támad és közvetlen a lányt fogom célba venni. Ha kellően közel kerülök a csapás előtt megpördülök a tengelyem körül nagyobb lendületet véve és, hogy egy apró pillantást nyerjek arról miként mozog a mögöttem lévő macska és lentről fölfelé vágok a kardal a fejet célozva. Viszont a támadást szándékosan pontatlanabbra tervezem ami így viszonylag egy apró elhajlással kivédhető. Mikor pedig körülbelül ismét szembe leszünk a jobb tenyeremmel egy ütést mérek Chancery mellkasára aminek nincs valódi sebzési szándéka viszont kellően hátralökheti a lányt. Ha minden sikerül akkor végül pedig fél oldalasan állok meg, hogy mind a petet és a lányt körülbelül szemmel tudjam tartani. Egyenlőre még csak fel-fel mérem mit is tud, mennyire képes reagálni az eseményekre.

Spoiler:

by **Chancery** Vas. Okt. 13 2013, 20:27

-Akkor nem vagyunk honfitársak. Azért kérdeztem, mert a Rita név a magyarok között gyakori. -vonok vállat, s ezzel szerintem le is tudhattuk a csevejt. Rita-sama már javában bemelegített, igen látványosan, nekem pedig csak egy nyelésre jutotta, meg a gondolatra, hogy "Ajvé, anyám, meg fogok pusztulni..."
Amint a számláló elérte a nullát és megkezdődött a csata, Álomkelő előrevágtatott, mint a gepárd, Rita pedig hozzá hasonlóan cselekedett. Ami elsőre feltűnt, hogy szokás szerint egy jóval gyorsabb ellenféllel sikerült szembe kerülnöm. Istenem, hát hiába rakom a pontjaimat a Gyorsaságra? Honnan szedik ezek ezt a sebességet? T_T
Szinte volt egy sanda gyanúm, hogy szinte össze párbajtársamhoz hasonlóan mostani ellenfelem sem fog ügyet vetni az állatkámra, inkább engem próbál célba venni. S Chan lő, gól, ismét, mert Álomkelő hiába ugrik, elvéti a csapást, Rita pedig szemrebbenés nélkül szalad tovább, egyenesen az én irányomba. Elfutni nincs esélyem, sebzésének mértékét pedig lehetőleg csak pár csapás-próbálkozás után szeretném megtudni .__.
Hátrébb lépdelek hát, majd a kard elől egy oldalszaltóval próbálok elkeveredni. Sikerül is valamilyen csoda folytán, ki is fújom magam egy pillanatra, afféle "azta, ez aztán nem vót semmi" stílusban, és büszkén mosolygok.
Rita végül megtorpan, és szemmel láthatólag próbál mindkettőnkre figyelni, annak ellenére, hogy ez még a játékban sem mindig egyszerű mutatvány. Nos, ezek szerint mi jövünk, én legalábbis biztosan. Megszorítom a botom nyelét, jobbról Rita felé közelítek és egy hangos kiáltással szaladni kezdek felé, hogy az út végén egy jó nagyot sózhassak rá a fegyveremmel.
Ezzel egyidőben Álomkelő is mozgásba lendül úgy két másodperc késedelemmel, kettőt ugrik előre, hogy Rita hátának bal feléhez érhessen, majd kimeresztett karmokkal támad. Avagy ez az ócska egyik-eltereli-a-figyelmet trükk. Jó lenne valami egyedibbet is kitalálni, nem? >.> Csak folyton lusta vagyok leülni és taktikákat kidolgozni.

by **Rita Hanami** Csüt. Okt. 24 2013, 13:51

- Ezt nem tudtam. – Jegyeztem meg megtudva egy apró kis információt a nevemről. Elindultam Chancery felé a tervem viszont csak részben sikerült. A támadást kivédte ami nem lepett meg viszont egy oldalszaltóval próbálta növelni a köztünk lévő távolságot. Nem rossz megoldás viszont elfelejtette, hogy jóval gyorsabb vagyok és mivel még ezek ellenére is viszonylag közel voltam hozzá a mutatvány során könnyedén ellencsapásba lendülhettem volna amit már nem feltétlen biztos, hogy kivédi. Ha élesben lett volna akkor talán kihasználtam volna ezt a lehetőséget bár akkor is lehet, hogy a macska bele rondított volna az elképzelésbe de persze nem hiszem, hogy van elég gyorsasága. Bezzeg egy póninak lenne elég. Nem is értem az emberek többsége miért rajong annyira a macskákért, szerintem a póni lovak sokkal aranyosabbak. Kevés dolog van ami hiányzik a való világból de az egyik az mindenképp a my little pony rajzfilmsorozat. Egyszerűen imádom azt a mesét. Vicces, aranyos és a pónik is tök cukik benne. Ha jobban megnézem Chan-chan hasonlít Marere egy picit, bár lehet, hogy már csak bele látom… waaaaa hiányoznak a pónik… Hopsz, kicsit elkalandoztam. Egy gyors pillantást vetettem a lányra és a petre. Chancery ujjai a botjára feszül, támadni fog és így is lett. Egy csatakiáltással rohant felém. Visszatettem a kardom a hüvelyébe viszont a markolatot nem engedtem el hanem a másik kezemmel megfogtam a második kard markolatát majd behunytam a szemem. Ahogy megérintettem mindkét kardot, szinte éreztem ahogy az erőm lecsökken cserébe viszont a fegyverkezelésem és ezzel egyűt az érzékeim kiélesednek, megnőnek. Chancery kiáltása egyre inkább elhalkul majd teljesen megszűnik. Koncentráció, nyugalom és fegyelem. Ezekre van szükségem, hogy tökéletesen ki tudjam használni a fegyverkezelésem adta lehetőségeket. Az ujjaim ráfeszültek a kardok markolatára, Térdem berogyott ugrásra készen. Hallom a lépteiket, látom őket, magamat. Látom, hogy közelednek, látom, hogy hova fogsz támadni…
- Látlak! – Nyitottam ki a szemei és ugyan ebbe a pillanatban előrántottam mind a két kardot, az egyikkel Chancery botjának támadását hárítva, a másikkal pedig álomkelő borotvaéles karmait sikerült kivédeni ami szikrázva hasított végig a jéghideg acélon mindeközben pedig megpördülök, hogy valamelyest mindkettejüket kibillentsem az egyensúlyukból esélyt adva magamnak a menekülésre és egy közeli faágra felugorva nézek le rájuk. Ez volt az első alkalom, hogy a kétkardos technikám tökéletesítése óta egy játékos ellen is bevetem ez a módszert. A hihetetlenül magas fegyverkezelésnek köszönhetően már-már előre látom a mozdulataikat. Nem volt könnyű ezt megszokni, de nem hiába töltöttem el heteket gyakorlással. Végre sok edzés kamatoztatja magát. Örülök, hogy belefutottam Chancerybe. Most egy valódi harc keretein belül is fejleszthetem a képességeim és megláthatom mennyire is tudom alkalmazni őket éles helyzetben. A fa aminek az ágán álltam kellően vastag volt, hogy mögé állva eltakarjon. Egy erő teljes vágás intéztem a fa törzsére majd a másik kardal rögtön utána egy újabbat ami elég volt, hogy kidöntse azt. Úgy vágtam, hogy a fa röppályája éppen Chancery és álomkelő felé tartson lehetőleg kettéválasztva őket. A legnagyobb előnyük az, hogy ketten vannak, begyük el ezt az előnyt. Ahogy a fa lassan elbillent, mikor már nem volt annyira meredek felugrottam a zuhanó fatörzsre és a gyorsaságom kihasználva végig futottam rajta annyit, hogy chancery „ugrótávolságon” belül legyen, pont időben mielőtt még a törzs a földbe csapódik. Újból a magasba ugrok megcélozva Chanceryt közben pedig a fa recsegve, ropogva majd egy hangos puffanással összeütközik a talajjal felkavarva a port lecsökkentve mindannyiunk látótávolságát. A zuhanó fa elől a lány ugyan ki tud térni de az csak zavarásként szolgált. Nem ő az egyetlen aki egy hamis támadással el tudja vonni a z ellenfél figyelmét. Mikor úgy éreztem a pengék hatósugarába került a lány a levegőben átpördülve két gyors vágást intézek felé. Előbb az egyik kardal majd közvetlen utána a másikkal.

Spoiler:

by **Chancery** Csüt. Okt. 24 2013, 17:14

Húha. Ez aztán nem semmi O.O Dupla kard technika?
Eléggé meglepődöm a dolgon, ezért nem is csodálkozom, hogy kivédte a csapásom - na nem mintha a botütéseimet ne lenne könnyű kivédeni. Na de ezzel egyidőben ÁK támadása is sikertelennek bizonyult. Rita mint valami harcművész (na nem a kasztra gondolok, hanem tudjátok... külön), úgy bánik a fegyvereivel. Igazi rózsa, aminek nagyon is harapnak a tüskéi.
A lány meg is pördül és menekülni kezd, egyenesen egy fára. Álomkelő dühösen fújtat felé, kimutatva minden fogát, én viszont csak csillogó szemekkel figyelem ellenfelem mozdulatait. Számomra már ezzel is bizonyította, amit tudni akartam, de ez még nem jelenti azt, hogy feladom a csatát.
-Maradj. -csitítom a macskámat, várva, hogy mi lesz Rita következő lépése. Nem is kell sokat várnom, kisvártatva elnyiszatolja egy szerencsétlen fa törzsét, aki egyenesen felénk kezd dőlni. Elmosolyodom.
-Most!
Álomkelő ugrik egyenesen neki a felé dőlő fának, majd karmaival megkapaszkodva fürgén a törzs másik oldalára kerül. Rita csak centikkel kerüli el a macska karmait, amit egy ciccegő hanggal nyugtázom, miközben jómagam épp azon dolgozom, hogy ne váljak Chan-féle szószos palacsintává.
A por az igazi, ami megzavar, elveszítem ÁK-t szem elől, és amíg én őt kutatom, a gyors események tudatják felem, hogy lassú vagyok. Két pixelcsík és páncélom, majd életerőm fogyatkozása üvölt rám, hogy ugorjak már háta, különben mindjárt palacsinta helyett aprólék lesz belőlem. A bottal próbálom kivédeni az esetleges újabb csapásokat, majd hátrébb lököm magam.
-Ez jó volt! -mosolygok. Közben pedig Álomkelő is meglett, aki, miután nem tudta még a fa törzsén elkapni Rita lábát, most a kidőlt természeti szellem kérgéről ugorva próbálja megkaparintani ellenfele skalpját.

//39 életem maradt Smile

Dat fegyverkezelés *faint*//

by **Rita Hanami** Pént. Okt. 25 2013, 10:09

Ahogy a fa tetején ácsorogtam, Chancery nem támadt sőt, álomkelőt még türelemre is inti. Kivárja, hogy mi lesz a következő lépésem. Okos dolog ez? Vagy pont, hogy ez a legbölcsebb döntés? Az én szemszögömből ezt nehéz lenne megállapítani. Ahogyan kivágom a fát és ráugrok, a macska is hasonlóan tesz és csak pár centire kerül el a támadása.
- Ez közel volt! – Mérgelődöm az orrom állat de haladok tovább. Ha eltalált volna akkor a tervem még fordítva is elsülhet. Mikor támadásba lendültem nem láttam Chanceryt csupán az érzékeimre tudtam hagyatkozni. A két vágás szinte utat hasít a felszálló porba láthatóvá téve chanceryt akin két pixelcsík jelenik meg aki a botot védekezésre tartva ugrik hátra. Viszont nem kellet attól tartania, hogy utána eredek igaz pár centit még csúsztam előre a földet érés után de ez a fizika okozta tehetetlenségnek a számlájára volt írható nem önön akaratomnak. Az ugrabugra, a támadások meg persze az erő amit ki kellet fejtenem ahhoz, hogy a penge át is hatoljon a fa tőrzsén kellően elfárasztott ahhoz, hogy egy kis ideig még fel egyenesedni se tudjak nem, hogy támadni. Ki fújtam a levegőt és próbáltam pihenni egy picit. Hiába a nagy erő és fegyverkezelés, ha túl gyorsan kimerülök. Gyúrnom kellene kitartásra is. Voltam annyira ostoba, hogy azt higgyem a mutatvány kellően sokkolta a lányt, hogy legyen időm kipihenni magam bár ez részben igaz volt álomkelőre viszont ez már cseppet sem volt érvényes. Az ösztöneim szirénaként bőgtek föl a közelgő pet támadására. Hátra néztem, kiegyenesedtem és odébb szökkentem de már későn. Igaz így legalább nem az arcom vagy a nyakam metszette el a karmaival bár itt igazából mindegy is hisz a sebzés mértéke ugyan annyi marad. Ahogy próbáltam kikerülni az állat karmai elől az a szegycsontom környékén hasította fel a páncélom majd a karmok egyre mélyebbre hatoltak egyenesen a virtuális húsomba. Sikerült végül hátra ugranom de már teljes mindegy volt. A páncélom megsemmisült az életem pedig megcsappant.
- Ez is ügyes volt. – Vallottam be mosolyogva. Na igen, hiába nagyobb a fegyverkezelésem és a gyorsaságom attól még nekem is megvannak a gyengepontjaim bár talán akaratán kívül használta ki az alacsony kitartásom okozta előnyt. Ez majd még kiderül, hisz még mindkettőnknek van azért még élete.

/páncél: 0
Élet: 61/

by **Chancery** Pént. Okt. 25 2013, 13:43

Büszkén mosolygok a macskára egy kicsit, aki hasonlóan büszkén emeli égnek a farkát és dülleszti ki a mellét. Najó, el kell árulni, hogy Rita látható kifulladását nem kis aggodalom nélkül nézem végig, de ez most mégis csak egy csata, és természetesen nekem is a győzelem a célom. Igaz, hogy én is kezdek fáradni, érzem, de még bírom, legalábbis egy pár ütésig biztos.
-Köszi Very Happy

-vigyorodom el a dicséretét hallva, de nem fogom emiatt alábecsülni az ellenfelem. Ha valamit eddig már megtanultam a párbajaim során, akkor az az, hogy sosem lehet tudni, ki mit rejteget a tarsolyában. És ahogy ismerem már a harcrendszert, most nincs sok időm reagálni, valamiképp kihasználni a fáradtság adta előnyömet.
-Na, de ne hidd, hogy hagylak aludni. -nyújtom ki a nyelvem kuncogva, és Álom már indul is rohamra, hogy hasonlóképp ismét bevigyen valamennyi sebzést, amíg Rita még...sebezhető O.o Én pedig a helyemen maradok, de nem azért, hogy csak álljak és nézzek, hanem mert használom nem-túl-erős-de-azért-jó-hogy-van féle ütőkártyám. A Pirokinézist.
Miközben a macska négylábon futva szalad a lány felé olyan gyorsan, amilyen gyorsan csak bír, az energia belőlem madárként száll a levegőben szintén a kijelölt célpont felé. Ismerem a képességem annyira, hogy tudjam, ez most csak egyszeri alkalom lehet, és szeretném még annyi ideig a földön tartani Ritát, hogy ÁK legalább egyszer megkarmolhassa. Onnantól, ha a macskára támad, akkor a Reflex is besegíthet, ha meg rám, akkor max futok, mint a nyuszi. Talán érdemes is lenne az ilyen alkalmakra Nyúlcipőt húznom majd... :3

//Pontok szerint használhatom :DRita borzalmas hőséget érezhet, és sebződik 5-öt

Most nekem nincs meg a 250, de majd bepótlom utólag :3 Embarassed

//

by **Rita Hanami** Pént. Okt. 25 2013, 16:19

Na igen, valahogy így kell kinéznie egy jó idomár-pet párosnak. Az egymásba vetett hitük és bizalmuk az ami igazán erőssé teszik őket nem pedig a pontok. Szívmelengető volt látni kettőjüket, mint Chancery mind pedig álomkelő büszkeségtől dagadó mellét a sikeres taktika megvalósulása nyomán. Na persze ettől még nem fogom hagyni magam. Ők egymásba vetik a hitüket, én pedig a kardjaimba. Rá pillantok a két szabdalóra majd megszorítom a markolatát és felveszek egy harci pózt. Egyik lábamat előre tolom még a másikat hátra kicsit féloldalasan állva a lánynak és a petjének. A bal kezemben lévő szabdalót mélyen lent szinte már a térdemmel egy vonalban, vízszintesen tartom még a jobb kezemben lévő a fejem mellet előre tartva. Gyertek csak!
- Unalmas is lenne ha hagynál aludni! – válaszolom szintén mosolyogva. Álomkelő ismét támadásba lendül. Az izmaim pattanásig feszülnek, ezúttal a cicust sem hagyjuk ki a szórásból. Figyelmem az állatra összpontosul majd hirtelen átvált Chanceryre. Furcsa energia veszi körbe majd egyenest felém lő ki.
- Francba! – Sziszegem és a kardokat keresztbe tartva próbálok védekezni de hiába az energia telibe talál és hihetetlen erejű hőség csap meg. Fájdalmat érzek? Mégis Hogyan? Összeszorított fogakkal próbálom elviselni a rám zúduló hőt pedig szívem szerint ordítottam volna de nem fogok. Az a gyengeség jele! Lassan a testhőmérsékletem vissza áll normálra és a képesség erejét veszti de még így is sikerült pár életemet levennie. Sebaj ez még… Ahogy ismét előre pillantottam már csak álomkelő éles karmait láthattam meg ami teljes erejükből belefúródtak mellkasomba és hátra taszítanak engem. A hátam neki csapódik a talajnak és még akaratomon kívül egy bukfencet is megejtek majd elterülök. Annyira a hőségre és az ezt okozó fájdalomra koncentráltam, hogy álomkelőről teljesen megfeledkeztem. Keltsünk ingereket az ember testében és az ösztönei máris tompulnak… Annyira elszoktam már az ehhez hasonló érzésektől, hogy ez most kétszeres hatással bírt rám. De nem heverészhetek itt! Gyorsan felpattantam a földről majd szemeimmel a cicust kerestem. Még mindig maradt egy ütőkártyám csak a megfelelő pillanatra van szükségem….

/Élet: 35/

by **Chancery** Pént. Okt. 25 2013, 20:23

Amint a Pirokinézisnek vége szakad, érzem, hogy lassan ideje lesz a pihenésemnek, mert nem sokáig bírom a gyűrődést, és a rendszer úgyis kényszeríteni fog rá, ahogy ismerem. Egyszer megpróbáltam egy párbaj során mindent kisajtolni magamból, de nem lett jó eredménye, és azóta odafigyelek mindenre, ami a Kitartásra is hatással lehet. Rossz, mikor az embernek meg kell állnia egy rövid időre, hogy szusszanjon egyet.
Szerencsére még ezelőtt sikerült Ritát annyira kizökkenteni, hogy nem tudott azonnal magához térni. Voltak már, akik hamar rendbe hozták magukat a tűz hősége után, de volt olyan is, aki szinte meg se érezte. Nem tudom, ez vajon minek a befolyása lehet, de egy nap ki szeretném deríteni, hogy minél kevesebb gyenge pontja lehessen tűz alapú képességemnek.
Eddig jól állunk, Rita életpontjai jócskán lecsökkentek. Álomkelő visszatér mellém egy rövid parancsszó után, a jelek szerint ő is kifáradt már, csak annyira figyel, hogy kikerülhessen minden esetleges beérkező csapást. Míg Rita összeszedi magát, jómagam ellenőrzök mindent.
Nagyjából azonos életpontunk van most. Rita kevesebbet sebez, mint Álom, de neki két fegyvere is van, amiből ha mindkettő betalál, akkor kicsivel többet is sebez az állatkámnál. Az én sebzésem elenyésző, inkább az utolsó csapás bevitelére alkalmas, ezzel szemben viszont... nem is, mint tank, már eléggé megbuktam .__.
Álomkelőnek az élete még teljesben pompázik, ékes bizonyítékaként arra, hogy az idomárok esetében csak ritkán szokták a fele élettel rendelkező peteket támadni. Vagy csak mindenki ismeri Álom képességét a tudtom nélkül Very Happy

Akármi legyen is az oka, eddigi tapasztalataim alapján páncélra és életerőre sokat kell még tennem, ha hatékony akarok maradni. Meg kell tennem Gyorsaságra is... meg persze sebzésre... Oh anyám. Mindenre kell tenni .__.
-Na, kipihented magad, Rita-sama? -vigyorodom el az adrenalin felemelő hatására, kicsit megmozgatva közben a nyakam. -Folytathatjuk? Smile

//Pihikör ^^//

by **Rita Hanami** Csüt. Nov. 07 2013, 12:40

Chancery nem támadt, ő is túlságosan kifáradt ahhoz, hogy folytathassa a rohamot, nagy kár pedig ennél jobb alkalma alig ha adódik neki ebben a párbajban. Vagyis inkább helyesbítek, nem adok neki több esélyt a támadásra. Azt mondják, hogy a harc allatt ismerik meg egymást a legjobban az ellenfelek. Nos, ez egy baromság. Bár pár dolgot megtudtam Chan-Chanról de ez még nagyon, nagyon kevés ahhoz, hogy kijelenthessem, hogy ismerem. Nem ismerem a gondolat menetét, nem tudom mit szeret, mit utál, fogalmam sincs a lelki világáról és ha őszinte akarok lenni ezt nem is egy párbaj alatt akarom megtudni. Amit én egy harcból meg akarok tudni az a saját és az ellenfelem korlátai, erősségei, gyengeségei, félelmei. Igen, ez az amit egy párbajtól elvárok, hisz legyen bármilyen barátságos kimenetelű nem pusziszkodni jöttem hanem azért, hogy harcoljak. Na és mi az amit megtudtam ebből a harcból? Azt amit már eddig is sejtettem, az idomár legnagyobb erőssége egyben a legnagyobb gyengéje is lehet. Ez pedig a pet. Két csapást mértem rá és az élete elkezdett sárgulni, bár igaz csak halványan. Ha a páncélt is bele számítom ami nem lehet túl sok akkor az élete kisebb lehet az enyémnél így a pet élete csupán a fele. Egy erőteljes csapás elég is, hogy kifektessem a macskát és mivel gyorsabb is vagyok esetleg még egy támadásra nyílik lehetőségem. Még egy csapást pedig már biztosan nem bír ki.
Ahogy a gondolatok átsuhantak az agyamon úgy engedtem le a fegyvereim, majd az egyik szabdalót vissza csúsztattam a hüvelyébe.
- Ha te is kipihented maga akkor folytathatjuk. – Mosolyogtam vissza a lányra miközben az egyik lábammal előrébb csusszantam és a kardot hátra felé tartottam. Nincs szükségem védekezésre, még ha sikerül is eltalálnia marad még pár életpontom de ugyan akkor ha én betalálok ő sem fog sokkal jobban állni max kiegyezünk egy döntetlenben. Egy lépést tettem előre, majd futni kezdtem a lány irányába. Szorosabban fogtam a kard markolatát. Támadj csak cicus! Ismét Chanceryt vettem célba. Nem érdekel ha eltalál. Teljes sebességemmel robogtam felé és a lehető leges legutolsó pillanatban támadok csak, nem hagyva esélyt, hogy ismét bevesse a képességét vagy, hogy félre tudjon ugorni. A kardom pengéje megindult felé. Nem hibázhattam el!

/Ha sikerül a támadás akkor 30 sebzést viszek be/

by **Chancery** Vas. Nov. 10 2013, 22:18

-Én aztán olyan kipihent vagyok, mint egy... egy... mindegy. -majd később kitalálok valami ide illő hasonlatot. Magyarul még menne, de japánul még annyira nem >_>
Rita-sama ismét rohamtempóba indult támadásnak, mint valami bika. Vajon Bika jegyben született és azért csinálja mindig ezt? Majd később talán rákérdezek, előbb a gondolataimat kéne mederbe terelnem, hogy a harcra tudjak figyelni, ne mindenféle egyéb más hülyeségre. Olyan szórakozott vagyok, mint egy bohóc.
Menekülni nagyon nincs értelme, tekintve, hogy jóval gyorsabb nálam. Hogy is szól a mondás? Legjobb védekezés a támadás. Elvigyorodom a gondolatra, ahogy egymásnak feszülnek a fegyvereink, és megnyalom a szám szélét. Rendben, akkor játszunk így. Két kézre fogok a nagy botot és futva elindulok a rohamozó Rita felé. Álomkelő sem tesz másképp, zajtalanul lódul előre kissé oldalirányból, és mikor elég közel ér, felugrik, hogy karmaival szánthasson végig a lány vállán és oldalán.
Én felemelem a botom és azzal a kemény nagyösszegű sebzésemmel (.__.; ) megpróbálok lesújtani a fejére. Ezzel egyidőben sziszeg a kardja a levegőben, mint egy kígyó, és újabb vöröslő pixeleket szakít ki belőlem. A képernyő villódzni kezd, jelezve, hogy életveszélyben vagyok, életcsíkom a pirosba fordul, de nem bánom. Vigyorgok, mint valami vadalma.
-Nem rossz.
Lehunyom a szemem.
-Méltó párja leszel a bátyámnak Razz

És már táncolok is odébb kuncogva, mint valami kis balerina. Álomkelő helyet foglal mellettem és a mancsát nyalogatva úgy tesz, mint akit nem érdekel semmi, de tudom, hogy minden idegszálával a harcra koncentrál - elvégre ezt a dögöt semmi más nem érdekli, csak a csaták. Tipikus vad vadmacska a vadonból Very Happy

//9 életpontom maradt :3//

by **Rita Hanami** Kedd Dec. 03 2013, 13:43

Egy elégedett mosollyal nyugtáztam ahogy a lány és álomkelő megindulnak felém és rohamtempóban közeledtünk egymáshoz, hogy végül egymásnak feszüljünk. Legyen ez az utolsó csapás, mint valami animében. Álomkelő előbb lő távba… uhm… karom távba ért mint Chan-chan de nem érdekelt. Már a kezdetektől fogva a lányt támadtam nem szakitok így a végére ezzel a hagyománnyal. Hagytam ahogy a macska belémélyeszti a karmait vöröses pixelcsikókat és rohamos életpont csökkenést eredményezve, de még bírtam! Még mindig volt valamennyi életem. Ideje nekem is támadnom. A lány támadásra lendítette a botját és a fejemet célozta vele viszont sikerült elhajolnom és a kardomat végig hasítom a gyomrán majd még néhány lépést téve előre megállok kardomat előre szegezve. Mint a szamurájos filmekben mikor a kép oldal nézetre vált egy erős fuvallat söpör végig a két harcos között. Majd az egyik össze esik… mondom összeesik. Na jó úgy néz ki még mindkettőnknek maradt né élete. Pedig milyen jópofa lett volna. Hirtelen meginogok majd halk nyögéssel karöltve drámaian összeroskadok és elterülök a földön. Pár másodpercig még úgy maradtam majd a hátamra fordultam és a lányra néztem.
- Azt hiszem szükségtelen tovább nyirbálni egymás életét, nem venném jó néven ha lenulláználak vagy fordítva. Inkább egyezzünk ki egy döntetlenben. – Álltam fel végül és szándékom jeleként visszatettem a kardom a tokjába. Mind a ketten már jócskán a piros zónán belül voltunk. Vártam a lány reakciójára majd odaléptem hozzá és kezet nyújtottam neki. – Élvezet volt ellened küzdeni. – Jelentem ki barátságosan. Ez így számomra szép befejezés lenne. Ha valamit megtanultam a Jl-ben az-az, hogy nem a győzelem a legfontosabb. Vannak sokkal értékesebb dolgok is.

/bocsi a kései válaszért és ha nem baj akkor le is zárom. Köszöntem a párbajt/ ^^

by **Chancery** Kedd Dec. 03 2013, 14:35

Hogy is van az ilyesmi? Ja, persze. "Valahol a spagettiwestern kietlen tájain..." Tényleg, miért hívják amúgy spagettiwesternnek az ilyesmit? Semmi köze a spagettihez, a westernhez már annál inkább. Szinte várom, hogy végigguruljon egy szélördög nem messze tőlünk...
És vazze, végiggurul .__.
Mikor a növénygömb kikerül a látóteremből, egy puffanás kíséretében dőlök hátra. Szinte érzem a föld rengéséből, hogy Rita is hasonló sorsra jutott. Na nem mintha olyan nagydarab lenne, pont ellenkezőleg, de ha már egy lepke szárnyának csapása is képes forgószelet kavarni, akkor szerintem nyugodtan gondolhatok ilyesmire, addig legalábbis, amíg még jókedvű az eszem. Van egy sanda gyanúm, hogy ez nem sokáig lesz így, elvégre, a lámpa is akkor a legfényesebb, mielőtt kialszik.
-Egyet tudok érteni. -nevetek a felvetésén, majd én is feltápászkodom a földről, és a botot eltéve a gyorsgombja mögé. -És ebben is. Mármint nekem is élvezet volt veled. Küzdeni. Na, szóval érted.
Okéé, Chan, ebbe kezdesz belegabalyodni, hagyd abba .__.
Nos, ha már úgyis így vége az egésznek, ideje hazaindulni. A bejáratnál viszont még megfordulok egy "egypicikeillanatotmég!" felkiáltással és gyorsan a batyumból egy másik, épségben levő hirdetmény halászok elő. Rita kezébe nyomom a cukipofa kéréssel, hogy legyen szíves a háztáji reklámfelületre kiragasztani, vagy minimum Yuichi markába dugni, hogy ő tegye ugyanezt, majd vigyorogva és boldogan búcsút veszek a hatalmas épülettől.
Vajon ragasszak ki hirdetményt a többi céhházban is? Kivi vagyok, milyen párbajokban lenne ott részem. :3 Tényleg, hány céh lehet vajon egyáltalán? 5, 10, 20? Sok, az biztos, ami sok párbajt jelent. Áh, hagyom inkább, ennyi kedvem nincs harcolni. Menjünk haza pihenni, és holnap jöhet a boltos élet \o/

/Semmi Smile

Köszöntem a párbajt jómagam is \o//

by **Cardinal** Szer. Dec. 18 2013, 11:29

Ossu!

Nagy késedelemmel, de lezárom a párbajt. Elnézést, hogy megvárakoztattalak titeket, jutalmatok 50 xp és 160 arany.

by Ajánlott tartalom

Rita és Chan-chan

Rita és Chan-chan

Re: Rita és Chan-chan

Re: Rita és Chan-chan

Re: Rita és Chan-chan

Re: Rita és Chan-chan

Re: Rita és Chan-chan

Re: Rita és Chan-chan

Re: Rita és Chan-chan

Re: Rita és Chan-chan

Re: Rita és Chan-chan

Re: Rita és Chan-chan

Re: Rita és Chan-chan

Re: Rita és Chan-chan

Re: Rita és Chan-chan

Re: Rita és Chan-chan

Re: Rita és Chan-chan

Re: Rita és Chan-chan

Re: Rita és Chan-chan

Re: Rita és Chan-chan

Re: Rita és Chan-chan

Re: Rita és Chan-chan

Re: Rita és Chan-chan

Re: Rita és Chan-chan

Re: Rita és Chan-chan

Re: Rita és Chan-chan