Chan vs Shu

by **Shukaku** Vas. Dec. 22 2013, 23:29

Shu a könyvtárban, az egyik kis olvasósarokban üldögélve olvasgatott, ahogy általában szokott. Most azonban nem direkt azért tért be, hogy könyvet találjon magának. Igazából Chant kereste, akivel nem sikerült összefutnia a főtéren tartott karácsonyi ünnepségen, így neki még nem adhatta át az ajándékát. Sajnos itt sem találta, de elhatározta, hogy még ma át fogja adni, hiszen nem akarta, hogy Chan később kapja meg mint a többiek, ezért leült, és úgy döntött, hogy megvárja a lányt. Egy ideig nyugodtan várakozott, majd amikor Timidus már sokadszorra próbálta ki, hogy milyen közel és milyen gyorsan tud elrepülni a polcok között úgy, hogy ne borítson semmit magára, már ő is unatkozni kezdett, és elhatározta, hogy mindkettejüknek keres valamit, amivel lefoglalhatják magukat. Ő elővett néhány rajzot, amit még nem színezett ki, lerakta őket Timidus elé, a régi színes ceruzáival együtt, és rábízta a sárkányra, hogy fejezze be a rajzokat. Természetesen a sárkányos ceruzákat, amiket Hinaritól kapott, nem adta oda. Nem gondolta volna, hogy Timidus direkt tönkretenné a rajzeszközöket, de mivel a sárkány eleve a szájával fogott rá a ceruzákra, és miközben a színválasztáson gondolkodott, még rágcsálta is azokat, ez elkerülhetetlen lett volna. Persze a régi ceruzáknak ez nem ártott, mert csak attól használódtak, ha rajzoltak velük, de Shu nem szerette volna még csak megpróbálni sem, hogy a szép ajándéktárgyak is ugyanígy működnek-e. Ő maga pedig egy nemrég megkezdett könyvet fejezett be. Már az utolsó részeknél tartott, ahol arról olvasott, hogy mit kell akkor tenni, ha már elrontottuk a pet idomítását, és elkényeztetett lett, vagy agresszív, vagy egyéb rossz tulajdonsága erősödött fel. Timidus persze nem volt sem elkényeztetett, sem agresszív, de egy negatívumát már a lány is kezdte észrevenni. Timidus az idők során egy picit öntelté és nagyképűvé vállt. Persze sok mindent elért, így volt is mire büszkének lennie, de Shu egy kicsit már soknak tartotta ezt, így még örült is annak, hogy talált valamit erről is. A lány nem gondolta magát tökéletesnek, így belátta, hogy sok mindent elronthatott Timidus nevelésében, és mivel a pet eleve egy sárkány volt… sohasem gondolta, hogy könnyű dolga lesz. Mire Chan megérkezett, már egy másik ötlet is megformálódott a lány fejében, így amikor észrevette a belépőt, már a könyvvel együtt állt elé köszönteni.
-Szervusz Chan! Csak… Rengeteget segítettél nekem itt a könyvtárban, úgyhogy nagyon köszönöm. Boldog karácsonyt! Ez a tiéd.
Kinyitva adta át a könyvet, amelyben egy cicás könyvjelző volt. A macska pont olyan hosszú volt, hogy egy átlagos könyvből kilógjon a feje és a farka, és a mancsai közé még be is lehetett fogni a lapot, hogy véletlenül se mozdulhasson el.
-Mármint. A könyvjelző. Persze a könyv is… azt hiszem… nem tudom, hogy igazából kihez tartoznak a könyvtár könyvei… remélem tetszik.
Várt egy keveset, hogy a lány reagálni tudjon, majd gyorsan folytatta, amíg Timidus befejezte a gyakorlatai közben lehullott könyvek visszapakolását. Egyrészt örült volna, ha a lány nem tudja meg, hogy a sárkány leborította a könyveket, másrészt pedig az is kapóra jött a számára, hogy a sárkány nem hallja a beszédüket.
-A könyvet azért adtam oda, mert bejelöltem benne egy kis részt, amiben szeretném a segítségedet kérni. Te is idomár vagy, így remélem, hogy segítesz.
A jelzett oldalon a következő szöveg szerepelt:

How to Train Your Dragon írta:„Ha a pet túl sok önbizalomra tett szert amiatt, mert túl gyenge ellenfelekkel harcoltattuk, és nem biztosítottunk számára megfelelő kihívást, legegyszerűbb ha egy olyan ellenféllel kezdeményezünk párbajt, akiben megbízunk, és aki megmutathatja kedvencünknek, hogy nem ő a világ közepe. Így nem keveredünk veszélybe, és azt is elkerülhetjük, hogy a pet túl nagy traumaként élje meg a vereséget, hiszen a nyertes nem fogja kigúnyolni.”

-Szóval… lehet, hogy Timidus egy picit nagyképű lett… igazából…
Kicsit még akadoztak a szavai, mert ő sem tudta, hogy mit mondjon, de sietni szeretett volna, hogy befejezhesse, mielőtt a sárkány visszaér.
-Igazából lehet, hogy nem egy idomárral kellene küzdenünk, mert eléggé… lenézi a többi kasztot, és az nagyobb lecke lenne, ha egy nem idomár győzné le… de Daneet, akivel egyszer már párbajoztunk… szóval őt is legyőzte. És a kígyót is, meg a skorpiót is… meg mindent. Viszont ahogy a könyv is írja, nem szeretném túl magas szintre vinni, mert ott nem csak egyszerűen veszítene…
Hangjából kihallatszott, hogy nagyon bántja a sárkány viselkedése, és rosszul érzi magát Timidus helyett is, valamint amiatt is, mivel nagyrészt ő miatta lett Timidus olyan, amilyen, ő pedig egyáltalán nem tudta, hogy mihez kellene kezdenie ebben a helyzetben. Ekkorra azonban már Timidus is odaért, és csipogva üdvözölte Chant.

by **Chancery** Hétf. Dec. 23 2013, 13:19

Még mindig hullámzok.
Ám jó hír, hogy a halálra már nem gondolok. Nem akarok itt hagyni mindkét világot. S ezt annak köszönhetem, hogy valaki végül megkeresett.
Még mindig kerülöm a tagokat, kerülöm Jay-t, kerülök mindenkit. Csak a boltban mosolygok, köszönök, beszélek, és szolgálok ki bárkit, aki betér... már aki kinyitja az ajtót. Mindenhol máshol a mosoly csak kéretlen vendég az arcomon, és az időm nagy részében egyedül ülök a kis zugomban és olvasok.
Elvégre, mi mást tegyek? A harcokban pocsék vagyok, és a frontharcosok úgysem akarnak maguk között tudni. Más célom meg... nem igazán volt.
Lehunyom a szemem és döntésre jutok. Visszacsúsztatom Ötven árnyalatot a helyére - ennek a könyvnek abszolút nem a könyvtárban a helye - és kilépek a zugból. Jay sehol sincs, ami nem zavarna... csak azt sem tudom, merre járhat. Sóhajtva nézek ki a hófödte tájra, végül a lábaim kiterelnek az ajtón.
Lassan lépkedek, nem sietek, ráérek. Nem vár senki sehol, nincs semmi dolgom, és nincs is semmi célom. A padlót bámulva töprengek, vajon...
Megrázom a fejem. Nem-nem, már megint kezdek megzuhanni, amit nem szabad. Sután felemelem a kezem és végigsimítok az aranyszín macskafülek selymes szőrén. Nem hagyhatom el magam, azok után semmiképp, amiket Peter mondott.
Ritka vendégem, a mosoly, meglátogat egy pillanatra, és kicsikét könnyebb léptekkel végül a könyvtárhoz sietek. Ideje megnézni, Arachné vajon mennyire pókhálózta be, mióta utoljára ott jártam.

Szerencsére semennyire, csak a fészke leledzik az egyik felső sarokban. Elégedett bólintással nézek körbe a félhomályban, a megtelő szekrények között, és egy kissé még meg is nyugszik a szívem: lám, hát mégis van valami, amit én csináltam, a saját két kezemmel, és hasznos is mindenki számára. Örömmel nyugtázom, hogy a céh második könyvmolya és apró sárkánya ma is tiszteletét teszi errefelé, s már pont fordulnék meg, hogy magukra hagyjam őket, mikor Shukaku egy könyvecskével a kezében szalad hozzám.
-U-Ugyan... -mosolygok, félszegen, nem úgy, mint régen, de igyekszem. Nem tudom, miért idegen a fülemnek az, hogy bármit is kapjak karácsonyra, vagy hogy megköszönjenek bármit is. Főleg Shukaku, aki jól emlékszem, nemrég kért tőlem segítséget, de túlságosan is azzal voltam elfoglalva, hogy megtervezzem a távozásom ebből a világból, és nem figyeltem rá eléggé. Ő pedig végül Peterhez fordult inkább, kiélezett kést szúrva ezzel a szívembe, amit azóta is forgatok magamban, elvégre, mégiscsak én vagyok a hibás.
Mosolygok. Próbálok mosolyogni.
-Köszönöm. -hebegem ki végül és elfogadom a könyvet. No, és persze a csodás könyvjelzőt.
-A könyvtár könyvei tulajdonképpen mindenkié. Odakint ugyan időre vissza kell őket vinni, mert ezt mondja ki a szabályzat, de én ebben nem hiszek. Itt mindenki akkor hozza vissza, amikor akarja, én úgyis vezetem, kinél mi van, és ha szükség van arra a kötetre, az illetőtől kérdezem meg, merre van Smile

Kissé felderül a szívem, hogy Shukaku mégis kéri a segítségem. Ismét. És ezúttal nem okozhatok neki csalódást, mint a legutóbb, hisz azzal egyikünknek sem okozok jót. Most pedig úgyis itt vagyok, e percben jól vagyok, és kell valami, amiben megkapaszkodhatok, mielőtt ismét elmerülök. Végigolvasom a bekezdést, és elmosolyodom. Már sejtem, mi lehet a probléma.
Álomkelő nincs most mellettem, de legszívesebben most nevetnék egy kicsit. Vajon mit szólna, ha felolvasnám neki ezt a részt?
-Minden petnek más és más a személyisége. Elvégre, Álomkelő is egy nagyképű fajta. -mondom. Mosolyogva, mi egyre őszintébb. -De ő tudja, hol a határ. Ezen kívül már fiatal, míg Timidus apró és tanul.
Bólogatva hallgatom végig. -Megértelek. Hmm... Igazából, nem vagyok nevelő én sem, de talán segíthetek. Álomkelő most nem tudom, merre kószál... -igazából nagyon is jól tudom, hogy fent a kosarában húzza a lóbőrt. -...de bármikor hívhatom, ha kell.
S végül megjelenik az emlegetett szamár is, akinek boldogan simítom meg a fejét a két szarva közt, ha engedi. -Szia, Timidus. Most hallom, milyen ügyes és erős harcos is vagy te. Mond csak, lenne kedved velem vagy ÁK ellen kiállni? :3

by **Shukaku** Hétf. Dec. 23 2013, 14:28

-Oh…
Hirtelen csak ennyit tudott mondani a lány a rengeteg információ hallatán, és a szeme is megcsillant.
~Nem gondoltam volna, hogy Chan ennyi mindent tud, ahhoz képest, hogy még nevelőnek sem tartja magát. Hiszen mégis csak két petje van, tehát nagyon nagyon ügyesnek kell lennie ahhoz, hogy kettőre is tudjon vigyázni. Meg… elvégre mégis csak egy cicája van, és azt mondja, hogy bármikor ide tudja hívni. Nekünk soha nem jött oda a cica bármikor, még nekem se, csak amikor éppen olyan kedve volt. Chan nagyon tehetséges idomár lehet. Persze ha ezt a sok könyvet mind elolvasta, és már sokkal több tapasztalata is van… ezután mindig hozzá fogok elsőnek jönni ilyen ügyben, Peterhez pedig kristályos ügyben. Olyan jó, hogy ilyen okos tagok vannak a céhben.~
Bár az agya teljesen máshol járt, és boldog elégedettség ült ki az arcára, azért még válaszolt a szöveg első felére is, mivel a többiről már nem is szeretett volna Timidus előtt beszélni.
-Izé… én eddig mindig két hét után visszahoztam. Annál tovább sohasem olvastam úgysem, és kint is addigra kellett visszavinni, és nem szerettem volna, hogy más ne tudja olvasni. És köszönöm szépen, hogy segítesz.
Ezt persze még hozzá kellett tennie, és a lány tudhatta, hogy most nem a könyvekre gondol. Timidus természetesen engedte hogy megsimogassa, és mivel természetesnek vette, hogy csak róla lehet szó, így hát ő is megköszönte Channak, hogy segít Shukakunak őt simogatni. Azonban amikor Chan csak úgy a semmiből felajánlotta a párbaj lehetőségét, rögtön gyanút fogott és hitetlenkedve tekintett Shukakura, aki nem kezdett el bőszen tiltakozni a felajánlás ellen, hanem várta Timidus válaszát.
-Szülinapom már volt… most megint van? Hány darab van belőle? Mit tettem azért, hogy megint legyen? Pedig még pár könyvet is levertem… persze nem lett semmi bajuk, és vissza is tettem…
Olyan közel hajolt Shu arcához, hogy az orruk összeért, majd beleszimatolt a lány hajába.
-Ki vagy te? Hol van Shu? Mit tettél vele? Hol a csapda?
Shu elnevette magát, mivel a jelenetet nagyon komikusnak találta, és amit megértett, azaz a hadarásból nagyrészt csak a szülinap szót, mivel arra ugye nem volt külön szava a sárkánynak, és az első ilyen eseménynél ő talált ki neki egy ennek a jelölésére szolgáló hangot, és a rengeteg kérdő hangsúlyú füttyögést, így azt lefordította Channak, hogy ő is érthesse, hogy nem vesztek össze a sárkánnyal.
-Timidus nagyon szeret párbajozni, én viszont csak ritkán találok neki alkalmat rá...
Erre a sárkány halkan felmordult, helyreigazítást kérve.
-Na jó. Szóval nem is nagyon szeretem ezért kerülöm is a párbajt. Úgyhogy most nagyon csodálkozik, hogy miért találtunk ki neki ilyet, és azt kérdezi, hogy szülinapja van-e.
A sárkány egy ideig még nézte a lányt, de mivel semmi racionális indokot nem találta arra, hogy Shu miért beszélt volna ilyesmiről, -vagy amire nem is gondolt- miért kezdeményezett volna párbajt Channél, egyszerűen megvonta a vállát, és újra a kihívója felé figyelve bőszen bólogatni kezdett. Mikor a sárkány elfordult, Shu még egyszer egy hangtalan köszönömöt rebegett, bár kezdett attól tartani, hogy Timidus rá fog jönni a végére, hogy ezt előre megtervezték neki.
-Persze! Örömmel! Mindkettőtökkel! Együtt, vagy külön-külön. Ahogy tetszik.
Körbenézett a könyvtárban, majd elindult az ajtó felé.
-No? Nem jöttök? Vagy itt bent akartok rendetlenséget csinálni?
Ez elég képmutatóan hangzott annak a szájából, aki az imént pakolta vissza a játék alatt levert dolgokat, így miközben Shu Channal követte a sárkányt, már egyre biztosabb volt a dolgában, és abban, hogy nem árt Timidusnak ha valaki picit megregulázza, így még odasúgta a lánynak.
-Azt, hogy hogyan legyen, rád bízom. Eddig együtt harcoltunk, de ha úgy gondolod, akkor harcolhat csak egyedül Álomkelő ellen. Úgy csak ő veszít, és nem okolhat majd érte engem. Viszont... nem tudom, hogy mennyire vagy erős, de ha túl magas a szinted, akkor egyenlőtlennek fogja tartani a küzdelmet, és azzal fogja magyarázni, hogy veszített. De találd ki te… biztosan jobban értesz ehhez.
Igazából neki fogalma sem volt arról, hogy ezt hogyan lehetne megoldani, hiszen amikor Daneeval küzdöttek, akkor azonos szintű ellenfél ellen Timidus győzött, és Shu úgy gondolta, hogy ez újra megtörténne. Valahol a hencegések mögött ő is elismerte a sárkány ügyességét, és ezért is kérte meg Chant, hogy segítsen.

by **Chancery** Pént. Dec. 27 2013, 22:23

Nem tehetek róla, egyszerűen elnevetem magam, mikor látom, ahogy a kissárkány gyermeki bizalmatlansággal néz a gazdájára. Sokkal okosabb a kis állatka, mint képzeltem, de csak remélhetem, hogy Shu emiatt nem fog csalódni bennem. A látvány maga mindenesetre elég szívderítő, és ez csak és kizárólag jót jelenthet, főleg az én megtépázott lelkemnek.
Timidus első kérdésének hallatán ellenben a fejemben is felhangzott egy ismerős rajzfilmjelenet. Magát a filmet sosem láttam, kimaradt az életemből, de a hangok, a hangsúlyok, a mondatok mind-mind ott kavarognak bennem egy agyonhallgatott régi .mp3 fájl jóvoltából.
"-A statisztika azt bizonyítja, hogy neked van egy születésnapod.
-Képzeld el, egy évben egy születésnapod!
-Áh, csak hogy 364 nem-születésnap.
-Ezt ünnepelni jöttünk össze most!"
-Nos, születésnapod csak egy van egy évben. De a többi 364 az nem-születésnap. -motyogom végül, afféle válaszként. -Ez egy igen régi, emberek által írt gyerekmesében szerepel. Odakint valójában nem szokás ünnepelni a nem-születésnapot, de ki mondta, hogy nincs igaza a mesének?
Miután már megindulunk, lázasan kezdek gondolkodni valamilyen harci terven. Olyasmi kell, amivel nem tiprom a földbe a sárkányt, de nem is könnyítem meg a dolgát. Lehetne valami olyasmi, amit ÁK talált ki még Jay ellen nemrég, afféle miniboss-szimuláció... de az talán nem lesz elég a nevelő-hatáshoz.
Furcsa. Álomkelőt nem kellett ennyire nevelnem... vagy csak segített az, hogy a párbajaim aránya jóformán fele-fele; volt nyertes is, vesztes is, döntetlen is, szinte azonos arányban.
Shukaku is hozzáfűz egy-két ötletet, mire elismerően bólogatok, főleg az egyikre. -Szerintem jó ötlet csak őket összeereszteni. ÁK úgyis jobban szeret harcolni, mint én, és legutóbb volt egy jó ötlete is egy jó párbajhoz.
Hmm... Shukaku a hatos szinten jár, ha jól tudom. Tehát feleakkora, mint én. Lenyitom a menümet és ellenőrzöm eddigi statjaimat, minden pontomat, és kicsit lejjebb hajolva mindezt neki is megmutatom.
-Ha engeded, vetnék egy pillantást a tiédre is, és aszerint dolgozunk ki egy módot az egyenlőségre. Nekem például eszembe jutott így elsőre az, hogy mondjuk csak én állok ki ellene - látod, a sebzésem nagyon kevés, az életem viszont elég magas, van esélye győzni, de nem könnyíteném meg a dolgát. Álomkelő a teljes ellentét, neki az élete kevés, a sebzése brutális, de van egy különleges képessége. Ha megtámadják, automatikusan visszacsap, jóval kevesebb sebzéssel. Valamelyik nap úgy állt ki Jay ellen, hogy csak erre a képességére támaszkodott, de nem támadott.
Tényleg, annak mi is lett a végeredménye...? O.o
Mindenesetre abban biztos vagyok, hogy 1 v 1 küzdelem lenne a fer, tekintve, hogy ha Timidus valóban képes lenne Shukakut hibáztatni a vereségért, akkor inkább kihagynám szegény kislányt belőle. Timidus ellen viszont elég csak az egyikünk, én vagy Álomkelő, míg a másik majd a lány oldalán ülve szurkolja végig a meccset.
Igen, ez lesz, bizonyára. És így is lesz a legtisztább. Már csak azt remélem, a célt is elérjük, akármi is lesz a vége.

Mutatott statok:

by **Shukaku** Szomb. Dec. 28 2013, 10:03

Shu hirtelen megállt, amikor Chan a szülinapokról, illetve a nem-szülinap témájáról kezdett mesélni Timidusnak, és azonnal meg is bánta, hogy bármit is lefordított a lánynak a sárkány szavaiból.
~Kérlek, kérlek, kérlek! Ne ígérj meg neki semmit!~
Nyöszörögte magában, de szerencsére Chan nem vitte túlzásba a mesélést, de Shu már így is felkészült Timidus kérdéseire. Ha valaki megígér valamit Timidusnak, akkor azt köteles betartania. Ha a sárkány csak úgy gondolja, hogy valaki megígért neki valamit, azt is tényként kezeli, és azt is betartatja. Ha Timidus úgy gondolta, hogy ő ígért meg valamit, akkor ő maga is betartotta, akkor is, ha az alany, akinek állítólag ígérte, igyekezett erről lebeszélni. Ez egy beszélgetésüknek volt köszönthető, amikor egyszer Shu nagyon leszidta Timidust valamiért, igaz csak azért, mert megijedt, és túlságosan is elmagyarázta neki az ígéretek fontosságát. Azóta a sárkánynak az ígéret nem csak, hogy szép szó, hanem egyfajta szentírás szerű törvény. Shu bele sem mert gondolni abba, hogy mi történne, ha Chan megígérné a sárkánynak, hogy minden nem-szülinapját megünnepelik. Szerencsére azonban Timidus nem kérdezősködött, hanem elröppent megtalálni a csatához legmegfelelőbb helyszínt, és valószínűleg már a terveit is elkezdte készítgetni, bár Shu nem teljesen értette, hogy miért nem várja meg őt is, pedig erre igen egyszerű volt a magyarázat. Chan a következőképpen tette fel a kérdését:
„Mondd csak, lenne kedved velem vagy ÁK ellen kiállni?”
Kedved. Egyes szám második személy. Kizárólag neki, Timidusnak, nem pedig nektek, Timidusnak és Shukakunak. Azaz a sárkány teljesen biztos volt abban, hogy Chan vagy Álomkelő, vagy esetleg mindketten kizárólag ellene szeretnének küzdeni. Ezért is tudott könnyebben felhagyni a csapda keresésével, mert tudta, hogy Shu úgysem fog harcolni, tehát nem kell miatta olyat csinálnia, amit nem szeret. Ez persze most jól jött, hiszen ha a sárkány meglátta volna, hogy az adataikat mutogatják egymásnak, rögtön tudta volna, hogy valami nincs rendben. Shu végigböngészte a Chan által mutatott számokat, és kis ijedtség ült ki az arcára, de nem szólt semmit, amíg meg nem mutatta az ő adatait.

Statok:

-Azt hiszem… egyikőtök ellen sincs sok esélye Timidusnak.
Mondta halkan, szomorúan. A lány nem attól ijedt meg, hogy a sárkánynak esetleg baja eshet a küzdelem alatt, hiszen tudta, hogy a rendszer ezt nem fogja engedni. Most még az sem zavarta, hogy emiatt Timidus érvénytelennek tekintené az egész mérkőzést, mondván, hogy nem volt fair. Ezen még nem volt ideje ilyen hamar elgondolkodnia. Az rémisztette meg, hogy rájött arra, hogy saját maga és sárkánya mennyire gyengék is voltak a céh többi tagjához képest. Hisame és Peter erejét eddig is lenyűgözőnek tartotta, de azt gondolta, hogy csak azért ilyen erősek, mert ők a vezérek. Most azonban, hogy meglátta Chan statjait is, egyáltalán nem értette, hogy mit keres itt, és azt sem, hogy hogyan gondolhatják egyáltalán, hogy bármibe is a segítségükre lehet. Bánatos tekintettel nézett Chanre, és még mindig nyitva tartotta előtte a menüjét.
-Így is van esetleg valami terved?

by **Chancery** Szomb. Dec. 28 2013, 15:49

Egy kis pillantás a sárkány felé, hogy elég messze jár-e, majd ismét egy tekintet a kislány statpontjai felé. Magamban egy kissé el vagyok képedve. Nem emlékszem pontosan, milyen is voltam a hatodik szintemen, de arra jól emlékszem, hogy sokkal gyengébbnek mutatkoztam nála. Akkoriban csak és kizárólag ÁK-ra támaszkodhattam, és a macskának is csupán a sebzése volt magas, minden más alacsony értékeken állt.
Shukaku viszont ügyesebben osztott pontokat, mint én. Egész magas az élete, a fegyverkezelése, a sebzése. Legalábbis öttel többet sebez, mint én anno :roll:Mindössze a páncéljára tudok rámutatni.
-Ezen itt majd faragunk. -jelentem ki halkan. -Majd körbenézek a piacon meg a raktárban, már ha szeretnéd. A magas páncélérték néha életet ment, azt pedig csak felszerelésből kaphatod meg.
A mondat közepén jutott csak eszembe, hogy talán szándékosan nem hord páncélt.
Gyors számolást végzek magamban. Timidus élete körülbelül 17 pont, a sebzése ugyanennyi. ÁK-nak, miután hallgattam a szavára legutóbbi szintlépésemkor, 42 életpontja van, a sebzése pedig továbbra is igen magas azzal a 31 ponttal, a képessége csupán 5-öt sebez. Ha ÁK hajlandó ismét arra, hogy nem támad, csak a képességeire hagyatkozik, akkor máris nem lesz olyan kiegyenlítetlen a küzdelem.
Tovább barangolok a menüpontjaim között, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve megszabadulok a Nyúlcipőktől. Mezítláb lettem ugyan, de nem zavar, sőt, egy kicsit még talán jól is esik. Odakint sosem voltam mezítláb, mert már gyerekfejjel is túlságosan féltem az eldobott tűktől, szögektől, vagy bármi éles tárgytól. Így viszont a gyorsaság és a kitartás máris csökkent, amivel legalább picivel közelebb jutottunk Shuékhoz.
-Na, még jobb. -mosolygok, ahogy a statjaimnál a Kitartásról és a Gyorsaságról is eltűnik a pluszjel, és azok értéke. Maguk az alapok még így is elég magasak, de ha belegondolok, ezeket eddig se nagyon használtuk ki.
-Oh, nekem mindig van tervem. -legyintek, majd mosolyom még szélesebbre nyílik, mikor meglátom a dühödten közeledő macskát. Álomkelő rögvest a lábainknál terem, megállásra késztetve minket, és felborzolt bundával mered rám.
~Ez... meg... micsoda? Miért mentek le az értékeink?
-Készülünk a párbajra.
Szemmel láthatólag kezd megnyugodni egy kicsit. ~Párbajra?
-Pontosan. Ott az ellenfeled. -mutatok a helyet kereső Timidus felé. ÁK felé pillant, meglibbenti a fülét, majd visszanéz ránk.
~Felőlem... de ezt hogy gondoltad?
-Ha lehet... -guggolok le, hogy a sárkány meg ne hallja. -...csináld hasonlóképp, mint Jay-nél. Oksa?
~Felőlem... -ismétli unottan, majd megfordul és égnek meredő farokkal keres magának egy magas helyet. Miután megtalálta, onnan nyávog egy jó hangosat, hogy felkeltse magára a kissárkány figyelmét.
~Hé te! Mit keresel ilyen lázasan?
-Mi pedig szerintem leülhetünk valahova. -mosolygok a kislányra. Innentől kezdve Álomkelő el fogja intézni a dolgot, legalábbis remélhetőleg megértette, mi a feladata. Bár... azt elfelejtettem neki mondani, hogy nevelni is kéne, nem csak harcolni.... >.> -És a következő jutott eszembe: Álomkelő nem fog támadni, csupán a képességével, Timidus viszont harcolhat úgy, ahogy szeretne.

Spoiler:

by **Shukaku** Szomb. Dec. 28 2013, 19:27

Shu újra csak mosolyogva tekintett Chanra, aki még a pontokban is magyarázni kezdett, és azokkal kapcsolatban is felajánlotta a segítségét. A lány lassan megcsóválta a fejét, és halkan, kicsit pironkodva adott magyarázatot.
-Nem nagyon néztem még körül a páncélok között. Amikor Peter mondta, hogy vegyek fel jártasságokat… meg sokat segített és már így is vettem ki a céhbankból. Szeretném mind az összeset visszatenni, amit kivettem, így nincs sok pénzem vásárolni. És eleve rengeteg tárgyat kaptam, és még mindig vannak bent jobbak, de nem lenne szép dolog, ha mindig csak kivennék és nem tennék be semmit. Most, hogy már tudok készíteni kristályokat, fogok betenni én is, és akkor majd veszek még ki dolgokat, de addig nem.
Timidus már sokszor hangoztatta neki, hogy itt nem ezzel kellene foglalkoznia, de a lány ebben a tekintetben hajthatatlan volt. Bár most, hogy meglátta Chan értékeit, kicsit ezen az álláspontján is elgondolkodott.
-Életet menthet…
Suttogta halkan, de úgy, hogy a lány még hallhassa.
-Ha továbbra is veletek szeretnék maradni, akkor lehet, hogy mégis kellene. Ha ilyen gyenge vagyok hozzátok képest, akkor nem fogtok magatokkal vinni sehova.
Kicsit elszomorodott, de rögtön jobb kedvre derítette, amint értékei változásának megérzésére előkerült ÁK is.
-Szia Álomkelő. Örülök, hogy látlak.
Amikor Chan egyszerűen kijelentette, hogy már készülnek is a párbajra, Shu gyorsan közbevágott, hiszen ő nem akarta semmire rákényszeríteni a cicát.
-Persze, csak ha te is szeretnél harcolni.
Mivel ÁK beleegyezett, vagy legalább is nem ellenkezett és jóváhagyta a döntésüket, így nem kellett sokat foglalkoznia ezzel, aminek nagyon örült.
-Köszönöm szépen neked is, hogy segítesz.
Mondta, de addigra a macska már ki is sétált az ajtón, Timidus után, aki ugyanazt a tisztást találta meg, nem messze a céhháztól, ahol anno Daneet győzte le.
~Ez remek hely lesz. Ezentúl itt fogok legyőzni mindenkit, és majd építünk ide valami szobrot nekem. Nem is egyet. Minden egyes győzelmem után egyet.~
Már kezdte is volna tervezgetni az emlékműveit, amikor a macska megszakította. A sárkány felé fordult, és figyelte egy ideig, majd megszólalt.
-Először is szia. És szia neked is. És nem te, hanem Timidus. Timidus, a tollas sárkány. Már találkoztunk, és akkor bemutatkoztam, szóval illene tudnod. Te pedig Álomkelő. Én megjegyeztem. Válaszolva a kérdésedre pedig azt a helyet keresem, ahol legyőzlek téged vagy Chant. Vagy mindkettőtöket. Kiválasztottátok már, hogy melyikőtök áll ki ellenem először?
Shu ezalatt ahhoz a fához vezette Chant, ahol általában pihenni szoktak, és ahonnan jól lehetett látni az eseményeket. Leült, majd előhívta a párbaj menüjét.
-Akkor kezdhetjük?
Küldte el a felkérő üzenetet.
-Mi legutóbb a legutolsót választottuk, de te döntesz. És még egyszer köszönöm szépen, hogy segítesz.
Mosolygott vissza a lányra.

by **Chancery** Szomb. Dec. 28 2013, 20:36

Kicsit lehunyom a szemem édes magyarázata hallatán. Mintha csak magamat hallgatnám. Én is ilyen voltam régen - mindig mindent visszatettem, amit kivettem, még talán többet is, egészen addig, amíg Peter jóformán le nem pirított, hogy ne csináljam, inkább költsem magamra. Ha kell a céhnek pénz vagy bármi, arról úgyis szólni fog. És így is tett, valahányszor kellett valami, szólt, mi pedig megadtuk, amit tudtunk. Elvégre, így működik egy céh.
-Megértelek. -motyogom végül, de nem folytatom ezt a gondolatmenetem hangosan. Minek meséljem neki, hogy én is így gondolkoztam régebben? Előbb-utóbb bizonyára ő is rá fog jönni, főleg ennek a játéknak a nyomása alatt. Szegény Shukaku...
Ő vajon katasztrófának éli meg a SAO-t, mint sokan mások, vagy inkább szerencsének, mint... én?
-Mi most egy család vagyunk. Én meg úgysem figyelem, ki tartozik nekem vagy ki nem. Én, ha van miből, szívesen adok. Hogy őszinte legyek, még a boltban is nehéz néha kimondanom, hogy mennyit kell fizetni a kristályokért, mert szívem szerint odaadnám én mindenkinek ingyen is őket Very Happy

-nevetek fel. Hisz többek közt ezért is szeretem, ha valaki el tud hozni minden növényt a megrendeléséhez - akkor nem kell kérnem semmit sem cserébe. Igaz, néha ekkor sem úszom meg. Legutóbb is Ren-sama bár ingyen kaphatta a kristályait, még hozzám vágott egy szütyő aranyat Suspect

-Ezt meg verd ki a fejedből, hogy gyenge vagy. -komolyodom el kissé, de igyekszem, hogy a hangom továbbra is kedves maradjon. Végül nem bírom, és mégis visszamosolyodom. -Én gyengébb voltam a te szinteden nálad. Azt hiszem, csak a kitartásom volt magas... vagy a speciálisom, már nem tudom. De az életem és a sebzésem aprósága miatt pillanatok alatt levert mindenki. Az első minibossomról is ki kellett teleportáljak, különben odavesztem volna.
Időközben kiérünk mi is a szabad ég alá, és örömmel látom, hogy a két állat egész csicsergő diskurzusba kezdett. Mikor leülünk a fa alá, Álomkelő felém néz, és már hallom is a fejemben csak és kizárólag hozzám intézett szavait:
~Ez egy hülye...
Nem tudom megállni, hogy ne kuncogjak egy kicsit. A kezemet legyintgetem a macska felé, hogy jelezzem, most ne foglalkozzon velem, mintha itt se lennék. Még jó, hogy elég okos ahhoz, tudja, ezt Shukaku inkább ne hallja meg. Álomkelő amúgy sem szokott mindenkiről rögvest kedves dolgokat mondani.
-Kezdhetjük. -mosolygok a lányra ismét, és elfogadom a felkérését. Jómagam beállítom a teljes életet, majd fejemet akarva remélem, hogy nála is egyébként ez az utolsó opció >.> -Legyen így, elvégre sem az első csapásnak, sem a fele életesnek nincs értelme akkor, ha két pet vív meg egymással. Hisz eleve fele életük van, páncéljuk pedig nincsen.
Bár a rendszer minket is bevon, örülök neki, hogy aktívan nem kell benne részt vennünk. Elindul a visszaszámláló, mire Álomkelő nagyot nyújtózik az ágon, ahol ül, végül lehuppan a földre, egyenesen Timidus elé, tőle pár lépés távolságra.
~Engem nem nehéz megjegyezni, prücsök. -rázza meg a fejét, szavait ismét a sárkány felé intézve. ~És én leszek az ellenfeled. A győzelmet pedig sose rakd zsebre, pláne, ha van a közelben víz.
Mintha vigyorogna, úgy mutatja ki a fogait, és lassan a szálló fekete tollak is megjelennek körülötte. Álomkelő játszani szeretne.

by **Shukaku** Vas. Dec. 29 2013, 07:56

Elkerekedő szemekkel, őszinte és odaadó figyelemmel hallgatja végig a lányt, és a mosoly is egyre szélesebb lesz az arcán.
-Egy család.
Suttogja boldogan maga elé, és a mellkasához szorítja az időközben az eszköztárból elővett füzetet és ceruzakészletet, amit nemrég Hinaritól kapott. Nyakában természetesen ott lóg a Peter által készített ajándék is.
-Igazából…
Elhallgat egy picit, és elpirul.
-Ezt még nem mondtam el Timidusnak, mert félek, hogy butának gondolna, és vitatkozna velem… de én minden kristályt be szeretnék tenni a céhbankba, és bárki kivehetné és használhatná, ha kell neki. Persze én is, és csak azokat tenném be, amik érnek is valamit. Amik pedig nem kellenek a céhnek, vagy már sok lenne belőle, azokat úgy adnám el Peter üzletében, hogy mindenki annyit fizet érte, amennyit jónak gondol. Ilyesmi volt az…
~Volt az árvaházban is…~
-…amikor valamilyen előadást tartottunk és lehetett érte fizetni, de nem volt kötelező. Szerinted is butaság?
Persze a kérdésből kihallatszott, hogy Shu egyáltalán nem bízik a saját üzleti érzékében, sőt, azt sem gondolja, hogy egyáltalán neki lenne ilyesmije, de szeretné, ha a lány egyetértene a tervével.
-És… ha ugyanannyi pontot lehetett elosztani mindenkinek akkor hogyan lehetek erősebb? Túl sok tárgyat vettem ki már így is a céhbankból? És… a minibossok… meg… már voltam pár küldetésen Peterrel, de nem tudom, hogy olyanokra is szeretnék-e menni…
~Ahol közelebb lehet jutni ahhoz, hogy kikerüljünk innen. Nem akarom őket meggátolni, de segíteni sem szeretnék.~
Timidus picit meghökkent azon, hogy a macska még a helyreigazítása után sem volt hajlandó neki köszönni, de nem könyvelte el Álomkelőt tiszteletlennek, mert Shu már sokat mesélt neki a volt saját cicájáról, és valamennyire tudta, hogy ők egyszerűen csak ilyenek, így eldöntötte, hogy türelmes lesz a társával, és amúgy is tudta, hogy sohasem szabad lebecsülnie az ellenfelét.
~Mi az a prücsök? Miért használ olyan szavakat, amiket senki más nem? Ez is biztos valami macska dolog…~
-Zsebem az nincsen. Tudod, a peteknek nem lehet páncéljuk, így zsebük sem. Persze nekem ettől függetlenül van egy szép karperecem.
Mutatta meg csuklóján az itemet. Ekkor fogadta el Chan a felkérést, és kezdődött meg az összecsapás. Shu azt várta, hogy Timidus majd azonnal támadásba lendül, de nem így történt. A sárkány mindössze puhatolózni kezdett. Lassan közelebb repült a macskához, és vizsgálni kezdte a tollakat. A fogvillantásra azonban természetesen ő is megmutatta kis hegyes fogait.
-Áh. Szóval neked is vannak tollaid. Meg kell, hogy jegyezzem, hogy így sokkal jobban nézel ki. A tollas petek szebbek és erősebbek is.
Természetesen ez a véleményét egy hosszas önvizsgálat után alkotta meg, amit Shu tükrében végzett el.
-Azt hittem a kiscicák nem szeretik a vizet. Te akkor másfajta kiscica vagy?
A hangja már nem volt izgatott, de teljesen érdeklődőnek hangzott. Ez azonban már Timidus terve volt. Shukakutól azt tanulta, hogy a macskák nyugodt természetűek és hiúak. Ezért is használta kétszer is a kiscica szót, és ezért is beszélt annyit Álomkelőről. Kíváncsi volt, hogy miként reagál.
-És a többi kiscicás dolog sem érvényes rád? Például Shu azt mesélte, hogy ha egy kiscicát megragadunk a grabancánál, akkor nyugton marad.
Elvigyorodott és támadásba lendült. Igyekezett Álomkelőt az előbb említett helyen elkapni.

Timidus támad.

by **Kayaba Akihiko** Vas. Dec. 29 2013, 07:56

The member 'Shukaku' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :
Chan vs Shu 4766609959_af0c0eb7c7_s

by **Chancery** Hétf. Dec. 30 2013, 18:04

Nem tudom nem észrevenni az elővillanó papírt és ceruzát, mire az agyam rögvest mindenféle kombinálásba kezd. Lehetséges, hogy Shukaku is rajzoló lelkű, mint én? Uramisten... belső istennőm pirulva bújik el a kanapéja mögé. Biztos még jobban is rajzol, mint én, ennek ellenére képes voltam odaadni azt a borzadmányt Peternek, aki végül ki is rakta a folyosó falára. Oh istenem, remélem, még senki se látta meg, és akkor majd egy magányos pillanatomban leszedem gyorsan .__.
Gondolataimat viszont a kislány egész hamar eltereli, vissza a kristályok világába. Mikor mondja, hogy mindent szeretne a céhházba tenni, elmosolyodom. Peter is megkért, hogy ha jó kristályokat alkotok, azokat rakjam be nyugodtan. Kérés volt, számomra parancs, amit végül nemigazán tudtam teljesíteni, hisz amit én jónak gondoltam, arra sosem találtam megfelelő alapanyagot.
-Szerintem nem butaság. -mosolygok. -Sőt, kifejezetten jó ötlet. -bólogatok. Hisz valóban. Becsületkassza. A tipikus bár-nekem-jutott-volna-először-eszembe típusú. -Sőt, én is segítek, ha tudok. Elvégre, a Főnixkönnynek három eladótere is van, méghozzá három különböző céh felé... -valóban, most így belegondolva, a saját boltom, aminek az ötlete csak úgy, hirtelen pattant ki belőlem, amire verejtékezve készítettük el Yuichival a címert, amire még kis kezdőkként, lelkesen illesztettük a bejárat fölé és aztán összecsaptuk az öklünket, mint a testvérek... túlnőtt rajtam. Már nem ketten vagyunk benne, a Young Justice és a Justice of League, hanem az Angelic Voice is, Ayani által.
Hihetetlen...
-Ooh, nem-nem... -ingatom a fejem. Szegény lány teljesen félreértett, engem meg a hülye fejem. -Úgy értem, hogy erőben erősebb vagy. Én ekkor még nem tudtam, hogy kell osztani, illetve hogy hogy érdemes, és szinte mindenem a speciális képességekre raktam, amik fabatkát sem érnek egy harcban igazán. -fintorodom el egy kicsit. -Ezért voltam gyenge. Illetve, részben még mindig az vagyok, csak a Nyúlcipőm kompenzál egy kicsikét. Erre értettem, hogy te erősebb vagy nálam.

~Ez afféle emberi szólás-mondás. A gazdád nem tanít ilyesmire? -kérdez vissza ÁK a farkát csóválva, majd vet egy sanda pillantást az említett karperecre. Amondó vagyok, hogy tetszik neki, mire fintorogva kuncogok egy sort. Na, ezt jól megcsináltam magamnak. Most neki is szerezhetek valami szebb darabot, különben szétkarmolja a lábam Very Happy

A nevetés viszont abbamarad, mikor Timidus közelebb repül megnézni a tollakat. A fekete förgeteg apró forgószélként olvad egybe, majd a következő pillanatban egy vicsorgó fekete kutya alakját öltik magukra, aminek bár hangja nincs, de annál félelmetesebb. Nem tudom pontosan, szél van-e körülöttük, de a gondolatok vezérelte tollak szemmel láthatólag szeretnék elérni, ha a sárkány messzebb merészkedne a gazdájuktól kissé.
A kutya kísértetképe egyre nagyobbá válik, Álomkelő pedig hátracsapott fülekkel, borzolt szőrrel méregeti egyre dühösebben a kissárkányt, ahogy az csetteg-csicsereg tovább. Sziszegve próbálom felhívni magamra a macska figyelmét, de a füle botját sem mozdítja, miközben bennem a félelem kezdi megépíteni a vár alapjait. Remélem, nem sértegetik egymást. Ismerem Álomkelőt... és már bánom is, hogy belementem ebbe a párbajosdiba.
~Bánhatod is... -hallom meg végül a fejemben a hangját. ~Ez le-kiscicáz! Nem látja, hogy jóformán egy fejjel vagyok magasabb nála?
-Ő egy sárkány ugyanakkorák vagytok... -válaszolom halkan, bár tudom, hogy hallja. Látom a szemét, ahogy villan felém. Dühös.
~Ez egy hülye, de majd mindjárt kap a pofájába!
-Könyörgöm, azért ennél gyengédebben, légyszíves... -forgatom a szemem, miközben a macska ismét a sárkányra irányítja a figyelmét, aki már indul is. Megvillannak a karmok, de csupán a hűs levegőt szelik ketté, Álomkelő pedig meghökkenve veszi tudomásul, hogy "Hoppá".
~Enyhe képzavarban vagy, mert én már nem kiscica vagyok, ellentétben veled. Én már szintet léptem. Ellentétben veled. -próbál magyarázni, mert érzem, hogy alig bírja visszafogni magát. ~És nem találtad meg azt a pontot!
A fekete tollak garmadája, felbontva a kutya sziulettjét, útnak indulnak, hogy leszedjek Timidust a macskáról.

//Ami ferdebetű, hogy ne lehessen összekeverni, azt csak Shu és Chan hallja, Timidus nem. A többit már ő is Smile

ÁK: 26 HP
Timidus: Full
Kísérlet a második képire, ha sikeres, a következő körben egy masszív fekete tollgömb veszi körbe ÁK-t, amit Timidus nem tud áttörni//

by **Kayaba Akihiko** Hétf. Dec. 30 2013, 18:04

The member 'Chancery' has done the following action : Kockadobás

'Római stílusos 6-os' :
Chan vs Shu 4766604173_492736719c_s

by **Shukaku** Hétf. Dec. 30 2013, 20:26

A lány először el sem akarta hinni, hogy Chan nem hurrogta le az ötlete miatt, de látszott rajta, hogy nagyon örül a dicséretnek. Emiatt úgy döntött, hogy még folytatja is amibe belekezdett.
-Ha te is így gondolod és Peter is így gondolja, akkor biztosan tényleg jó ötlet. A céhbankba már tettem be egy gyenge anti-mob kristályt, és még mindig vannak növényeim. Peter azt mondta, hogy ő már nem tudja őket használni, mert magasabb szinten van mint én, de azt is mondta, hogy te talán még igen.
Előhívta a menüjét, és az eszköztárjában mutogatni kezdte a szépen sorba pakolt növényeket.
-Tehát van három darab Barna Gomba, három darab Faeno Levél, három darab Kis Tövisgyökér, öt darab Tövisgyökér, és végül három darab Vörös Pitypang. Ezt mind egy darab küldetés után találtam. Kayaba bácsinak biztos jó kedve volt. Szóval ha bármelyiket szeretnéd használni, akkor nyugodtan kérd és szívesen odaadom.
Az erővel kapcsolatos dolgokat így már jobban megértette, és bólogatott is a lánynak.
-Én sem tudtam volna jól osztani, de szerencsére Danee megmondta, hogy mire kell. Most pedig te mondtad, hogy páncélt kellene találnom. Szóval mindig segít valaki, és így talán jól tudom elosztani. És persze Timidus is sokat tervez és sokat gondolkodik azon, hogy hova kell tennünk, és minden csata után átírogatja a füzetben. Gondolom majd most is így lesz.
Egy picit elgondolkodott.
-Álomkelő nem valami kedves Timidussal, pedig ő talán csak kedveskedni szeretett volna azzal, hogy kiscicának nevezte.
Mondta naivan, bár ő sem hitt benne. Valahol ő is tudta, hogy ez már Timidus tervének egy része.
-Remélem sikerül is valamit mutatnia, mert különben Timidus csak nagyszájúnak fogja tartani. Talán nem is volt annyira jó ötlet...
A csata közben Timidus rögtön talál, és ez még jobban feltüzeli és meghozza a kedvét a harchoz. Természetesen a találat után egy picit megszorongatja a macska grabancát, de mivel az nem marad nyugton, így hátrálva eltávolodik.
-Óh… ha szintet lépek, akkor én is tudok majd ilyen szemfényvesztő trükköket? De jó!
Egyáltalán nem ijedt meg a kutyától, hiszen ebben a világban felesleges volt megijedni, ha már harc közben voltak. Természetesen Timidus óvatos volt, nem vállalt felesleges kockázatokat, és bár ő pont nem volt az a fajta, aki elkerülte a harcokat, de tudta, hogy erre van lehetősége. Azonban akkor, amikor már a csata közepén voltak, már felesleges lett volna megijednie, hiszen az ellenfél ha betalált, akkor úgyis betalált. Nem tehetett ellene semmit. Tetszett neki a cicával való játék, és az is tetszett neki, hogy képes volt felhúzni az ellenfelét. Tudta, hogy aki ideges, az könnyebben hibázik, ezért tovább játszott vele.
-Oh… ilyen borzolósdit én is tudok. Nézd!
Kicsit megrázta magát és feljebb borzolta a tollát, amitől inkább aranyosabb tollpamacsnak tűnt, mint ijesztőbbnek.
-A kutyáktól pedig ti cicák féltek, én nem. Nem is tudom, hogy van-e olyan dolog amiktől a sárkányok egyáltalán félnek.
Emelte fel büszkén a fejét.
-Ha pedig most nem találtam meg azt a pontot, akkor majd megtalálom legközelebb. Próba szerencse.
Mivel ÁK képessége sikeres volt, Timidus egy kis csodálkozással vette észre az előtte megjelenő tollgömböt.
-Oh… máris elfáradtál cica? Úgy tudom, hogy a cicák akkor gömbölyödnek össze labdává, amikor pihennek. Nem lehet valami magas a kitartásod, ha máris pihenned kell. Egyébként szeretem a labdákat.
Nevetett fel, megpróbálta odébb lökődni a gömböt, és közben karmaival már támadott is.

Nem tudom, hogy ebből a gömbből is tud-e ÁK visszatámadni, mindenesetre dobok Timidusnak, ha esetleg igen. ^^"

by **Kayaba Akihiko** Hétf. Dec. 30 2013, 20:26

The member 'Shukaku' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :
Chan vs Shu 4767250438_224285ea8b_s

by **Chancery** Hétf. Dec. 30 2013, 21:00

-Ez így van. Peter már Tier 2-ben van, tehát más növényekkel dolgozik és más kristályokat is alkot. Erősebbeket. Akik Tier 2-be lépnek, azok már nem lesznek képesek elkészíteni az alacsonyabb szintű tárgyakat. -bár feltételezem, hogy ezt Peter is elmagyarázta, nem bírom megállni, hogy nem jártassam a pofám >.>
Végignézem a listáját, és hát persze, hogy még neki is több Faeno Levele van, mint nekem T_T KayaBá lehet, hogy vele jószívű volt, velem valahogy nem az... vagy csak eleve ott a probléma, hogy majd' minden kristályhoz kell az a növény. Rá is mutatok, mosolygok, de kérés helyett ezt mondom:
-Ebből gyűjtögess is, mert értékes. Majdnem az összes kristály megírásához szükséges, ezen kívül a potifőzök is használják, emiatt pedig folyamatos hiány van belőle a piacon. Nekem is kéne gyűjtenem belőle 22-őt egy rendelésemhez. Illetve, már csak 20-at :3 -mosolygok büszkén, elvégre kettőt csak-csak sikerült találnom. Hinari, nem feledkeztem ám el rólad \o/
-Hihi. -kuncogok, mikor a pontokra kerül a szó. -Álomkelő is mindig mondja, mire osszak a következő szintlépésnél, én meg hallgatok rá. Elvégre, ő az, aki viseli a harcok oroszlánrészét, biztos jobban is tudja, mire van szüksége. Timidusra is hallgass nyugodtan.
Majd felemelem a kezem, mintha az égre mutatnék és komolyabb hangon közlöm vele: -Egy fiatal vagy felnőtt macskát, főleg, ha még értelmes is, sose kiscicázzatok le! -majd ismét elmosolyodom. -Ez olyan, mintha egy lázadó kamaszt lekisbabáznál, nem esik jól neki és dühös lesz.
Bólogatva figyelem kicsit tovább a harcot, majd muszáj kimondanom az egyetértésem. -Valóban. Álomkelőnek csak a sebzése szemrevaló... de azzal egy csapással legyőzné őt, az meg félek, hogy túlságosan rosszul esne Timidusnak. -majd az a bizonyos körte ismét felvillan a fejemben. -De ha ÁK esetleg veszítene is, majd akkor következem én. És ha felülkerekedem Timiduson, te is kiállhatsz ellenem, hogy egyenlítsünk, ezen kívül ha azt látja, hogy kiállsz mellette a veresége után és legyőzöl... talán nem lesz olyan nagyszájú és lenéző a jövőben... de csak spekulálok >.>
Héj, miért visszakoztam az utolsó pillanatban az ötletemmel?

Eközben a harctéren Álomkelő egyre dühösebb, de tény, alá kell írni, a cica megnevezést már jóval könnyebben viseli, mint a kiscicát. Elvégre, nem olyan lekicsinyítő jelző, és tény, hogy ő cica, még ha kissé vadabb is, mint a házi alfaj.
Bár csak azt nem érti, Timidus miért akar odébb lökni egy levegőben lebegő labdát?
~Tudod, a védelem is fontos egy harc során. -közli a sárkánnyal mogorván, és igazából nem is érti, miért nem inkább sértést vágott a fejéhez. Valahol a digitális adatok mélyén tudja, hogy ezúttal nem puszta harcról van szó, hanem egy neveletlen kölyök megneveléséről. Hogy Chantól vagy valaki mástól kapja-e az információt, maga sem tudja, csak azt, hogy győznie kell ezzel a szemernyi ellenséges előnnyel, és elérni, hogy a sárkány lecsillapodjon. Nagyon.
Timidus karmai alatt végül szertefoszlik a tollgömb, ám karmainak villanása ezúttal pixeldarabokat is szaggatnak ki az ellenfélből. Nem sokat, de eleget ahhoz, hogy magának és a másiknak is bizonyítson, hogy egy macskával, főleg egy dühössel, nem biztos, hogy érdemes játszadozni. Elégedetten figyeli a szálló darabkákat, majd hátrább ugrik, hogy onnan kövesse tovább az eseményeket, egész konkrétan a sárkány újabb rohamát.
~Hogy mi lesz a második képességed, azt nem tudom. -rázza meg a fejét. ~Nekem a védelem az. Hogy neked mi lesz, azt majd a rendszer eldönti.

//ÁK: 26 HP (zöld)
Timidus: 13 HP (zöld)//

by **Shukaku** Kedd Dec. 31 2013, 00:16

-Gyűjtsünk?
Kérdezi csodálkozva Shu, de gyorsan rá is jön, hogy mire gondolhatott a lány.
-Ha tényleg olyan értékes, akkor nem hiszem, hogy találnánk a piacon, vagy a boltokban. A küldetések után pedig úgysem mi választjuk ki, hogy miket kapunk. Szóval… ha te tényleg valami nagyon fontosat és értékeset csinálsz, akkor szívesen odaadom mondjuk a…
Itt egy picit elgondolkodik, hogy mégis mennyit mondjon, de mivel így is, úgy is a céhet segítené vele, így nyugodtan ajánlaná fel akár az egészet is.
-Vegyél el annyit az enyémből, amennyit jónak gondolsz. Nekem úgyis csak két receptem van, egy Magasugrás és egy gyenge anti-mob. te biztos sokkal többet tudnál vele kezdeni, szóval nyugodtan elveheted.
És kérés nélkül már a felét küldte is a lánynak. És látszott rajta, hogy megsértődne, vagy legalább is megbántaná, ha Chan nem fogadná el a két leveleket.
-Ezek szerint már csak tizennyolcat kell gyűjtened.
Mosolygott a lányra.
-Egyébként kinek és mit csinálsz belőle? Persze csak akkor mondd el, ha nem titok. Nem szeretnék beleavatkozni az… üzleti ügyeidbe.
Ha a lány habozott, akkor még egy nagy bólintással is megtoldotta a mondandóját, miszerint el kell fogadnia a felajánlást.
-Én mindig elfogadom Timidus javaslatait, hiszen ő sokkal jobban ért a harci dolgokhoz mint én. Én… izé… Timidus szerintem direkt hívja így Álomkelőt.
Vallotta be a lány, bár sejtette, hogy ezt Chan is tudja.
-Szerintem ő is tudja, hogy nem ad bele mindent, és így próbálja kihozni belőle a maximumot. Nem tudom biztosan. Mindenesetre majd bocsánatot fogunk kérni utána, és Timidus is biztosan elmondja neki, hogy csak a harc része volt a piszkálódás. Nem tudom, hogy Timidus mennyire sértődne meg, ha legyőznék. Mindig azt mondja, hogy szeretne méltó ellenfelet találni magának. Ha tényleg segítenél még úgy is, akkor biztosan lenne valami eredmény a végére. nagyon szépen köszönöm!
-Héj!
Kiált fel Timidus amikor Álomkelő karmai már elérik őt, és még sebzenek is rajta. Morogva hátrál ő is, és figyeli az ellenfelét.
-Szóval tudsz ilyet is. Szóval ha én is szintet lépek, akkor már ötöt fogok tudni sebezni? Milyen nagy előny!
Közelebb lebeg a macskához, és a szemébe néz.
-Oké. Akkor most te támadsz. Átadom neked a lehetőséget. Nem tudom, hogy miért nem használod a teljes erődet, de nem akarom, hogy visszafogd magad. Ha úgy győzlek le, hogy nem adsz bele mindent, annak semmi értelme. Tessék normálisan harcolni. Nem érdekel, ha egy csapással végzel, de legalább nemes küzdelem lesz. Vagy ilyesmi. Ha már léptél szintet, akkor minimum tízes szintűek vagytok. nem ötöt kellene sebezned.
Kicsit hátrébb lebeg és magasabbra emelkedik, hogy a macska még ugrással se érhesse el.
-Igen, tudom, hogy fontos a védelem. Én például tudok repülni, így nem tudnak azok elérni, akik nem tudnak. Te tudsz repülni cica?
~A rendszer dönti el? Remélem valami jót talál majd ki nekem ez a rendszer. valami hozzám illő hatalmasat.~

by **Chancery** Kedd Dec. 31 2013, 01:00

Meghökkenek, mikor felugrik az ablak. Hogy elfogadjam-e a két levelet? Oh Istenem... az a valaki a lelkemben, legyen főnix vagy csak egy szeleburdi kislány, alaposan belecsap a saját arcába és visszabújik a kanapé alá a porcicák közé. Túl sokat beszéltem volna megint? Meg se érdemlem. Buta-buta kislány...
De ez a nézés... már végem, én elolvadok tőle.
-Igen... tizennyolcat. -mosolygok vissza. -Köszönöm. DE ezzel most mindenképp tartozom neked. Ha bármi kell, csak szólj Razz

Szóval egy magasugrás és egy gyenge anti-mob. Egyik sem kifejezetten gyenge kristály, tőlem legalábbis vettek már sokat belőlük, bizonyára hasznosak is. Ha elérem az álmom és frontharcossá avanzsálódhatok, talán én is kipróbálhatom őket, megláthatom, hogy is működnek pontosan. Azon viszont eltöprengek kissé, hogy csupán két receptet ismer, miközben én rögvest a pályafutásom elején részesülhettem a szerencsében, hogy Taidanától, Isten nyugosztalja, mindent megkaphattam. Illetőleg majdnem mindent.
Egy kicsit elnézem a sárkányát figyelő kislányt...
-Én már elértem Peter szintjét... -kezdem végül. -Mármint, amikor csak akarom, elérhetem. Már megvan hozzá a kellő tapasztalatom. De nincs senki, aki utánam átvenné a helyem és ellátná a piacot Tier 1-es kristályokkal...
Most már biztos kapizsgálja.
-Ha... ha eljön az ideje, hamarosan... akkor lennél az utódom? Az üzletben. Át tudom adni az összes receptem, kettő vagy három híján minden megvan. A Faeno kivételével pedig bőven akad alapanyag, és szerintem kis ideig úgyis inkább azokat fogom keresni még.
És inkább nem szaporítom, hisz az előbb is pirító esemény következett a szavaimból.
Kérdése hallatán viszont visszatér az önbizalmam is és elnevetem magam.
-Dehogy titok. A JL vezére rendelt tőlem egy raklapnyi kristályt, de sajnos mindegyikhez kell a Faeno levél is. A többi alapanyag megvan, de azt még össze kell gyűjtenem.

~Ez csak a másik képességem. -mutatja ki a fogait a macska ismételten. ~Nem tudom, hogy működik pontosan, de mindig vágok egyet, ha megtámadnak. Az eredeti sebzésem 31, ha jól tudom. Ha szándékosan támadnálak meg, a harcunk seperc alatt véget érne, szegény gazdád meg sírna utánad.
Szinte érezni, hogy a macska vigyorog. Elégedett, főleg a sárkány hirtelen hangulatváltozását látva. Jómagam már teljesen Shukakura figyelek, bízom Álomban, hogy nem csinál hülyeséget, és úgy tűnik, ez most ki is fizetődik, hisz nem mozdul a helyéről, csak leül a fűbe és farkát csóválva nézi rezzenéstelen arccal a pattogó kissárkányt. Mikor amaz abbahagyja a beszédet, csicsergést, hasonlókat, egy olyan hatalmasat ásít, hogy félő, mindjárt kiugrik az állkapcsa.
~12-es szint. És mint mondtam, többet sebzek, mint amennyi a maximális életed. Gyorsabb is vagyok, kitartóbb is, és két képességem van. Neked még idő és rengeteg gyakorlás, mire ugyanide jutsz, prücsök.
Csattanva zárulnak össze a fogai. Feljebb emeli a fejét, hogy lássa a repülő ellenfelét. Fülel.
~A macskák nem repülnek normális esetben. Én nem tudok. Ez nem jelenti azt, hogy nem is fogok tudni soha, mert Csan szerint ebben a világban bármi lehetséges, de most, perpillanat nem tudok. Viszont azzal a repüléssel mit csinálsz mondjuk egy íjász ellen? Az akkor is el tud találni, ha repülsz. A szárnyak egy dolog, ügyesség, fürgeség is kell, hogy elkerüld a rád érkező csapásokat. Vagy egy olyan pajzs, mint az enyém.
~És mikor is lettem én itt tanárnéni, te Csan?
Elnevetem magam. -Nem tudom, de jól csinálod.
~Mert ez egy bolond...
Kicsit közelebb hajolok Shukakuhoz, hogy suttogva megjegyezzem: -Kezdi megkedvelni Timidust, ha már csak lebolondozza.
Azért valljuk be, erre nem számítottam volna, hogy Álomkelő valaha is... hogy is mondjam... ilyesmit mutat egy ellenfele iránt. Hogy nem igázza le könyörtelenül, hanem esélyt ad neki, sőt, még tanítja is harcolni. Ilyen még sosem volt, és a figyelmem ismét feléjük irányul. Egyre kíváncsibb vagyok, mi lesz mindennek a végkimenetele. Vajon Timidusnál elérjük a célunkat? Hisz ÁK már most sokkal több türelmet mutat, mint egész eddigi életében, amióta ismerem. Timidus változásait pedig úgyis Shukaku fogja először észrevenni, hisz az ő petje.

by **Shukaku** Kedd Dec. 31 2013, 08:35

-Nagyon nagyon szívesen! Örülök ha segíthetek, és azt hiszem már a tartozáson sem kell gondolkodnod.
Tekintetét a két harcoló pet irányába fordítja, és érdeklődve figyeli az eseményeket.
-Szerintem már meg is háláltad, akármi is lesz ennek az egésznek a vége.
Chan felvetésére, miszerint ő lehetne az utódja a Tier 1-es kristályok terén, teljesen eláll a lélegzete, és jó párat kell nyelnie, mire egyáltalán meg tud szólalni. Már Peter is említette neki, hogy igazából ők ketten vannak a piacon, és majd Shukunak is be kell segíteni, de nem gondolta volna, hogy ilyen hamar be kell állnia a sorba. Még csak most kezdte el ezt az egészet. Nemrég írta meg az első kristályát hosszas pepecseléssel és végtelen óvatossággal. Ha neki kellene ellátnia az összes alacsonyabb szintű játékost, akkor biztosan az egész napját csak az írás tenné ki, hiszen ő nem akar csak hasonlító krikszkrakszokat írni a kristályra, akkor sem, ha a vonalakat a rendszer kijavítja. Ő akkor is a tökéletességre törekedne minden egyes darabnál, ha éppen száz megrendelése van. Vagy pont egy raklapnyi, bármennyit is jelentsen az. Egyáltalán nem tudja, hogy miként tudna ellátni ilyen nagy feladatot.
-Igazán nagyon… köszönöm és… megtisztelő, hogy…
Dadogja, de értelmes mondat nem nagyon tud összeállni a szavaiból, így nagy levegőt vesz, leküzdi a késztetést arra, hogy azonnal elújságolja a hírt Timidusnak, ezzel megzavarva a sárkány összpontosítását, majd újra megpróbálkozik a szavakkal.
-Ha tényleg így szeretnéd, akkor nagyon igyekezni fogok.
~A JL vezére. A Justice League. Ki is a JL vezére? Ja igen megvan! Hinari!~
Ez rögtön még nagyobb mosolyt csal a lány arcára, és elgondolkodik azon, hogy az összes levelét odaadná Channak, de tudja, hogy a lány azt mind úgysem fogadná el.
-Ha Hinarinak kell, akkor még inkább szívesen segítek. Illetve… ha ez nem gorombaság. Mindenkinek szívesen segítek persze, csak… Hinarival már vannak közös élményeink, és Peterhez is… közel áll.
Kicsit belepirul a válaszba, hiszen nem szeretne ő senkivel kivételezni, de azért mégis csak jobban kötődik azokhoz, akik már tettek is érte valamit.
~Talán Chan nem kedveli annyira Hinarit, és ezért nem szólítja a nevén? Vagy ez csak ilyen tiszteletadás jellegű? Nekem is mindig hozzá kellene tennem amikor Peterrel beszélek, hogy „Peter, a Young Justice vezére”? Nem… Peter biztos nem akarna ilyet, és szerintem Hinari sem.~
Talán Shu túl sok jelentőséget tulajdonított ennek, de számára a név, és a tisztelet nagyon sokat jelentett. Akiket nem kedvelt, vagy haragudott rájuk, azokat még a gondolataiban sem nevezte a nevükön, így vágva vissza nekik, persze csak önmagában.
-Shu sírna utánam?
Gondolkodik el egy picit Timidus, és mivel látja, hogy a macska amúgy sem támad, nyugodtan leereszkedik a földre, egészen közel Álomkelőhöz, de azért még pont egy ugrásnyi távolságban.
-Én nem akarom, hogy Shu sírjon. Láttam már sírni nem egyszer és egyáltalán nem szép látvány. Főleg amikor este sír, álmában, és még szavakat is mormol valami…
Itt elhallgat, és látszik rajta, hogy nagyon elszomorította a lehetőség, hogy a lány esetleg miatta fog pityeregni.
-Viszont akkor mi értelme van ennek az egésznek? Meg akarod mutatni, hogy még így, hátrakötött mancsokkal is le tudsz győzni? Na bumm… erősebb vagy, az lenne a vicc, ha nem tudnál. Kinek akarsz bizonyítani ezzel? Én mindig egyenlő szintű ellenféllel harcoltam, vagy erősebbel. És úgy győztem le mindenkit. Könnyű a kisebbet bántani, de nem szép dolog.
Timidus pont ellentétesen értékeli a kialakult helyzetet, mint ahogyan azt Chan és Shu tervezték. Lassan körvonalazódik a fejében, ahogy a vesztes csata után megtépázott becsületű Álomkelő miatt Chan kéri Shu segítségét, hogy hadd harcoljon a kiscicája vele, hogy egy picit visszanyerhesse az önbecsülését, ha őt, egy ilyen erős sárkányt le tud győzni. Erre a gondolatra felvidul, és szelíd tekintettel, kedvesen néz a macskára.
-Tudod mit? Bár nem látom sok értelmét, de legyen meg az örömöd. Folytassuk.
~Csak még nagyobb dicsőség lesz számomra, hogy egy kétszer akkora szintű ellenfelet győztem le. Még akkor is, ha visszafogta magát. Ha meg esetleg veszítenék, akkor az úgyis csak a szintkülönbség miatt lesz.~
-Egyébként pedig igazad van. A tapasztalat tényleg rengeteget segít, és bizonyára neked már több van belőle, mint nekem. Emiatt jó ellenfél vagy.
Újra felreppen a levegőbe, és onnan figyeli a macskát. Elvigyorodik, és úgy dönt, hogy ennyi dicséret pont elég egy napra, és folytathatja a saját megkezdett taktikáját.
-Ha pedig íjász ellenfelet fogok ki, akkor majd fölmenekülök egy fára a lombok közé, hogy ne tudjon eltalálni. Ez a taktika mindig beválik nem?
Egy halk nevetés, amiből már egyáltalán nem a gúny hallatszik ki, hanem most már tényleg csak a játékos csipkelődés.
Ezalatt Shu egy halk kuncogással nyugtázza Chan szavait.
-Elég fura módon mutatja ki, hogy ha kedvel valakit.

Timidus támad.

by **Kayaba Akihiko** Kedd Dec. 31 2013, 08:35

The member 'Shukaku' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :
Chan vs Shu 4767251444_0f76bf2817_s

by **Chancery** Kedd Dec. 31 2013, 13:06

-Nem az a lényeg, hogy én szeretném-e... -próbálom megnyugtatni szegénykét, hisz látni, hogy hirtelen kérésem igencsak megrémisztette. Ha tudtam volna, ki sem mondtam volna, egyszerűen csak túl régóta ért már ez bennem, hogy tarthassam a szám. Főleg, mivel Yuichi és Ayani szintúgy a T2-es piacot látják el, számomra pedig furcsa érzés, hogy így le vagyok maradva hozzájuk képest, én, aki jószerivel megalapította a bolthálózatot - hisz sima boltnak már nem is lehet nevezni. Csak az nyugtat, hogy nem ez az egyedüli hely, ahol teljesen lemaradtam a bátyjámhoz képest. Ő már frontharcosnak mondhatja magát, én pedig mindig, újra és újra lemaradok, pont a kapuban. Miért a piacon lenne több esélyem?
Úgy tűnik, a Sors meg Isten nem csak a Valóságban szeret folyton keresztbe tenni nekem.
-Az a lényeg, hogy te szeretnéd-e. Nincs sok rendelés, tehát nem gazdagodik meg belőle az ember, de jó, ha van valaki, aki rendelkezésre áll.
Majd felemelem a kezem és egy csettintést imitálok. Csak imitálom, hisz egyébként nem tudok csettinteni .__. -Iigen, Hinari. Nem tudom, miért mindig a Lewis név jut eszembe, pedig vele még csak nem is találkoztam. Hinarival pedig csak egyszer vagy kétszer a boltban... -én meg mindig mindennek lusta vagyok utánanézni, teszem hozzá magamban. Ami mondjuk gyenge érv, mert Yuichi már mesélt a lányról... .__.

~Túl sok információ. -ásít egy újabbat ÁK, majd a mancsának nyalogatásával tölti az elkövetkezendő másodperceket. ~És nem, én nem akarok semmit megmutatni neked. Elvileg harcolni kell megtanítsalak, vagy valami ilyesmi. Én sem értem ezt az egészet, rám van szólva, hogy csináljam, és akármennyire nincs kedvem most hozzá, csinálom. Harcolni szeretek, csak nem beképzeltek ellen. Őket túl könnyű legyőzni.
Felszisszenek, mikor ezt hallom, de nem szólok rá, mivel folytatja.
~Ismerd az ellenfeleidet jobban, mint a saját bajtársaidat. Te most például nagyképűen azt hiszed, hogy "hátrakötött mancsokkal" is le tudlak győzni, pedig ez nincs így. Ugyanilyen módszerrel harcoltam már egy veletek egy szinten álló kardforgatóval. Nem az számít, hogy ki hányas szintű, hanem hogy mi a módszered, a taktikát az illető ellen. Én például most csak a képességemre hagyatkozom, amivel végülis egyszintűvé váltam veled, talán még alacsonyabbra is. Így adom meg azt a tiszteletet, hogy egyenlő küzdelemben vegyünk részt. Ha ez neked nem tetszik, nem muszáj részt venned benne.
Elképedve hallgatom még én is a monológot, ami bár hosszúra sikerült, de sosem hittem volna, hogy hallani fogom. Tudtam, hogy Álomkelő ért a harcokhoz, de hogy ennyire, az még nekem is új.
~Majd lesz neked is elég tapasztalatod. -teszi még hozzá utólag. Az íjászos dologhoz már nem fűz hozzá semmit, úgy tűnik, megunta a szócséplést. A sárkány támadását is úgy kerüli ki, mintha semmi erőfeszítésébe nem kerülne, de szerintem ezt is csak kimutatja. Vagy nem... ilyenkor kár, hogy hiába a petem, nem látok bele a fejébe, a gondolataiba, a terveibe.
Shukaku szavaira csak ennyivel reagálok:
-Macskák. -és mosolygok, mint a tejbetök.

by **Shukaku** Kedd Dec. 31 2013, 17:25

-Nemnemnem! Félreértettél!
Pirul el egy kicsit.
-Nem fontos, hogy meggazdagodok-e belőle. Azt hiszem itt a céhben amúgy is mindent megkapok, akkor is ha nem fizetek érte, és még kérnem sem kell. Persze igyekszem fizetni érte, de… lassan megy. Amiatt ijedtem meg, hogy ha tőlem is egy raklapnyi kristályt kérnek, akkor azt a sokat hogyan fogom tudni megírni… Timidus biztosan nem tudná a szobában ülve kivárni, amíg én megírok olyan sok kristályt. De… ha azt mondod, hogy nincsen sok megrendelés, akkor szívesen vállalom és örömmel segítek.
Arra, hogy ki az a Lewis, és hogyan kapcsolható össze Hinarival, már nem kérdez rá. Nem érzi, hogy sok köze lenne hozzá és nem akar kukacoskodni. Chan amúgy is hiába írna le egy személyt, akit ő nem is ismer és talán sohasem látott, azzal a lány nem menne sokra. Mindenesetre annak örül, hogy Chan nem haragszik Hinarira, nincsenek rosszban, vagy ilyesmi.
Timidus bár nem találta el a macskát, és ÁK még meg is tudta csapni*, mégsem szomorodik el, sőt, nevetve suhan tova, egészen a következő fáig, amit megkerülve ér vissza ellenfele elé.
-Igazán vicces vagy cica. Nagyon sok okosat mondasz, és igazad is van. Sőt, sokat is fogok tanulni ebből a küzdelemből. Jól harcolsz és tapasztalt is vagy. Az azonban picit fellengzősnek hangzik, hogy te tanítanál meg engem harcolni. Azonban…
Lassan a földre ereszkedett és nyugodt tekintettel figyelte a macskát.
-Ne hidd azt, hogy valaha is lebecsültelek. Azt se hidd, hogy túlbecsülném a képességeidet. Mindössze fel akartalak húzni. Ez volt a taktika, legalább is idáig. És valljuk be, nagyon jól bevált. Most ez úgyis a pihenő köröm, szóval nem fogok támadni. A jó hír számomra, hogy te sem.
A macskát utánozva, ő is elkezdte nyalogatni a mancsait, majd igazgatni kezdte tollazatát. A tisztálkodás közben megpróbálta aktiválni a képességét, hogy gyógyítsa magát.
~Tudom, hogy a macskák önfejűbbek annál, mintsem hogy egyszerűen rájuk lehessen szólni, hogy harcoljon velem. Igenis van kedved hozzá cicus.~
-Tudod eddig soha nem volt ilyen jó ellenfelem, és egyedül sem harcoltam még soha. Azt hiszem köszönettel tartozom a tapasztalatért, és persze a tiszteletért is.
Timidus kezdte értékelni a cica harci képességeit. Főleg azután, hogy megszólalt, és olyanokat mondott, mint amit a sárkány a könyvtárban lévő taktikával és párbajjal foglalkozó könyvekben olvasott. Egyszerűen nem tudta az olyanokat lebecsülni, akik voltak annyira okosak, hogy hasonló módszerekkel dolgoztak, mint ő.
-Nem is vagy te annyira felfuvalkodott mint a mesékben lévő macskák.

*Bár nem írtad, de gondolom működött a képesség, javíts ki, ha nem.
Ha valóban talált, akkor Timidusnak a kör végén nyolc élete volt.
Negyedik, pihenő kör, Timidus nem támad, de megpróbálja bekapcsolni a képességét. Kettő és három mini potion, öt és hat kis potion, négyes esetén a halál-korona kocka dönt.

by **Kayaba Akihiko** Kedd Dec. 31 2013, 17:25

The member 'Shukaku' has done the following action : Kockadobás

#1 '6-os dobókocka' :
Chan vs Shu 4766610511_dda12706fc_s

--------------------------------

#2 '2 oldal halál/korona' :
Chan vs Shu 4766597959_9de1fd561c_s

by **Chancery** Pént. Jan. 03 2014, 21:11

-Oooh... -először megijedek, majd megnyugodva sóhajtok egyet, mikor megtudom, mi is pontosan a félelem tárgya. Mosolyogva hallgatom ismét a kislányt, afféle régi önmagamat, akit ugyanazok a dolgok hajtanak, mint engem hajdanán, a rohamos fejlődés vágyának kivételével tán. Kicsit még irigylem is mindezért, de nem tudom pontosan megmondani, miért is. Shukaku jóval gondtalanabbnak tűnik, egy magamfajta külső szemlélő számára, bár azzal is tisztába vagyok, hogy én magam milyen emberré avanzsálódtam 22, lassan 23 év alatt.
Én mindent túldramatizálok.
Inkább úgy kéne gondolkodnom, mint Shukaku. Sokkal szebb és könnyebb lenne az élet. Nem kéne mindig mindenen aggódnom, és minden más értelmet nyerne.
-Én sem a gazdagságért kezdtem. -mosolygok félszegen. -Egyszerűen csak csinálni szerettem volna valamit, amíg itt vagyunk, bezárva.
Sárkánya iránti aggodalma pedig ismét kuncogásra fakaszt. -Ha megesne ilyesmi, szólj, és majd mi lefoglaljuk Timidust, amíg dolgozol. Bár szerintem ha kicsit megnő, meg fogja érteni, és türelmesebb is lesz. A kölykök még játszani szeretnek, sokat ugrálni, és ő még gyerek.
Nos, igen. Timidus egy tipikus kisgyermek, Álomkelő viszont nem volt az. Ő inkább sokat aludt, és imádta, ha simogatják, foglalkoznak vele, de elvolt egyedül is, ha úgy adódott a helyzet. Úgy tűnik, a petek közt is igen színes a skálája a jellemeknek.

Álomkelő szenvtelenül nézi a sárkány röptét, füle botját sem mozdítva hallgatja annak szavait. Még sóhajt is egyet, mintha tetszenek neki, amit hall, érdeklődését csak a farka végének mozgása árulja el igazán, ahogy az a macskáknál lenni szokott.
~Azzal a taktikával viszont jól vigyázz. -szólal meg végül nagyot ásítva. ~Nehogy egyszer ellened fordítsák.
Következő mondatai viszont egyenesen polírozzák az önbecsülését, ami eddig sem volt valami alacsony értéken. Körbenéz, fülel, mintha csak az elszálló madarakat nézné, majd nagyot nyújtózva fürdik még kissé Timidus szavainak jó érzésében, hogy aztán így folytassa.
~Ugyanezt talán én is elmondhatom rólad. Arra pedig mindig légy kész, hogy egyedül kell harcolnod. Mi különleges fegyverek vagyunk, mert a gazdánktól távol is lehet minket használni, de cserébe olyankor jóval védtelenebbek is vagyunk.
Gondol vissza arra, mikor harcban az életét még Jun ellen az mentette meg, hogy Chan magára vállalta az őt ért sebzés egy részét. Milyen jó, hogy azóta sokkalta több életponttal rendelkezik. Talán ismét meg kéne próbálni és kiállni az ellen a kis harcművész ellen, főleg azok után, hogy a kósza pletykák szerint egy igen értékes fegyverre tett szert. Persze harcra csak akkor kerülhet sor, ha a fegyvernek semmi köze a vízhez...

//Fogalmazás szerint csak akkor talál, ha kért minimum (3) vagy egyel nagyobb lett dobva, ezért nem is reagáltam le/vontam le Timidus életerejéből. Smile

Speciálist pedig elméletileg pihenőkör alatt nem lehet használni, de ettől most eltekintek Smile

Kis Poti \o/ //

by **Shukaku** Pént. Jan. 03 2014, 22:55

-Bezárva…
Ismételte meg halkan a lány szavait, picit maga elé meredve, majd gyorsan elhalhatott.
~Peter azt mondta, hogy ne mondjam el senkinek. De… ha nem is mondom el… abból csak nem lehet baj, ha megtudom, hogy mások hogyan gondolkodnak. Persze nem hiszem, hogy pont Chan lenne az, aki nem akarna kijutni. Annyi mindent halmozott fel a könyvtárban annak érdekében, hogy segítse a többieket, hogy biztosan azért küzd, hogy kijussunk innen. Viszont mi lesz velem, ha elkezdem a kristályírást? Én nem akarok senkinek sem segíteni a kijutásban. Majd úgy teszek, mintha nem emiatt szeretném. Peter azt mondta, hogy nem kell az írásban szintet lépnem, és ha az egyes szintű kristályok készítésével fogok csak foglalkozni, az majd nem kell a frontharcosoknak. Viszont azt sem mondhatom el, hogy miért nem akarok erősebb lenni. Valamit ki kell találnom, amivel nem kell hazudnok nekik. Talán amit Peter mondott…~
-Tudod, én szeretnék az egyes szintű kristályok készítésénél maradni. Sokáig voltam kis szintű az erdőben. Peter azt mondta, hogy ha szintet lépünk, akkor már nem tudunk gyengébb kristályokat készíteni. Valakinek pedig el kell látni a gyengébb játékosokat is kristályokkal.
~És ez még igaz is. Most gyorsan válts témát…~
-Szerintem te nem ismered Timidust. Nem tudom, hogy Álomkelő hogyan viselkedett piciként, de Timidus nagyon… fura. Amikor nincs veszély, akkor játékos és valóban olyan mint egy gyerek, amikor azonban komoly dolgok történnek, akkor nagyon gyorsan megkomolyodik ő is. Olyan, mintha nem is ő lenne. Amikor például a haditerveket készítjük, vagy éppen harcolunk. Néha még picit…
Közelebb hajol, hogy a sárkány biztosan ne halhassa.
-Néha még picit meg is szokott ijeszteni. Tudod sok harcos könyvet elhoztam a könyvtárból neki, és van amikor napokig csak azt tanulmányozza. Le sem fekszik mellém éjszaka. És olyan dolgokat mond… pedig alig értek meg egy keveset a szavaiból. És a tekintete is olyan… hideggé válik. Egyszercsak már nem játéknak kezdi tekinteni a harcot, de azt sem látom rajta, hogy félne. Folyamatosan számol és kiadja a parancsokat. nagyon ijesztő, amikor rájövök, hogy bárkit képes lenne feláldozni értem. Amikor nem engedi, hogy switcheljem… valakit, hogy legyen esélye találni a sok melléütés után, és ne menjen el az önbizalma. Körökkel előbbre gondolkodik és olyan dolgokat mond, amire én nem is gondolok. És nem tudom, hogy mennyi az, amit tényleg megoszt velem. Valamikor csak utólag mondja el, mert gyorsan kell döntenie. Valószínűleg most még nem érzi magát veszélyben, de már most is megkomolyodott egy picit. Hallani a hanglejtéséből. Kevesebb benne a csilingelés és több a lapos hang. A terved pedig azt hiszem bevált. Eddig cukkolta Álomkelőt, most pedig dicséri. És taktikáról, harcról és tapasztalatról beszél. Persze az is lehet, hogy megint csak kitalált valami tervet. Nem tudom.
Kicsit megrázta a fejét.
-Szerintem még én sem ismerem Timidust, és nem tudom, hogy milyen lesz, amikor megnő.
Egy picit csöndben maradt, majd úgy döntött, hogy most ő is megkockáztat valamit, és előhozakodik a saját tervével.
-És… te mit csinálsz majd, ha… kijutsz innen?
Ezalatt Timidus örömmel veszi tudomásul, hogy a képessége -természetesen- aktiválódott, és ráadásul még a nagyobb is, így újra teljes életcsíkkal állhat a macska előtt.
-Látod cicc? Nekem is vannak ám képességeim. És ha nem is teljesen a védelem, de kicsit hasonlít. A taktikámat pedig igen nehéz ellenem fordítani. Volt egy küldetésünk, ahol azt mondták, hogy az igazi erő a haragban rejlik, de én tudom, hogy a harag csak kapkodóvá tesz, és hibázni fogsz miatta. Persze ideges én is lehetek, például ha valaki veszélybe sodor minket, vagy csak egyszerűen idióta. Egy harcon nem fogom magam felidegesíteni, amíg nem múlik rajta semmi.
Az meglepte, hogy Álomkelő megdicsérte. Egy macskától azért soha nem várt volna ilyet. Ennél már csak az lett volna megtisztelőbb, ha maga Kayaba járul elé, hogy kinevezze a játék legeredményesebb petjének.
~Most azt hiszi, hogy a dicsérése is csak egy terv, és ezzel akarom elaltatni? Akkor biztosan csak ezzel akar visszavágni. Vagy tényleg komolyan gondolja?~
-Különlegesnek különleges vagyok, azonban én nem vagyok egy fegyver. Az pedig esze ágába se jusson senkinek, hogy engem használni fog, vagy az, hogy gazdájának tekintsen. Shukakuval barátok vagyunk. Egyenlőek. Sajnálom, ha ez nálatok nem így működik. Mindenesetre már értem, hogy miért mondtad azt az elején, hogy rád van szólva, és neked csinálnod kell.
Timidus Chan felé sandított, és megcsóválta a fejét. A lányt nem tartotta ugyan olyan zsarnoknak, mint Elysiont, de nagyon nem értett egyet azzal, ahogy Álomkelővel viselkedett. Mindenesetre a macskán nem látszott, hogy ez különösebben zavarná, és a sárkány sokszor látta, hogy Chan tényleg törődik vele. Ráadásul Álomkelő elég nagy volt már, és okos is. Nem a butaságát tudta kihasználni a lány, mint Anika esetében a férfi.
~Ha neked megfelel a szolgalelkűség, akkor ez a te döntésed.~
-Most azonban letelt a pihenő idő. Azt hiszem folytathatjuk a harcot. Tudod, a legnagyobb problémám veled az, hogy nagyon nehéz ellened taktikát kialakítani. Egyrészt azért, mert okos vagy, méltó ellenfél. És ne hidd, hogy csak élcelődök. Sokkal izgalmasabb lenne a küzdelmünk, ha azonos szinten lennénk és mindketten mindent bevethetnénk. Sajnos bármennyire is tagadod, igenis számítanak a szintek. Így azonban mindössze visszaütsz. Ha én bármikor betalálok, akkor te visszaütsz, és ahogy észrevettem, minél jobban találok, annál eredményesebb vagy te is.
~Illetve ezt még nem tudhatom pontosan, de amikor olyan könnyen kikerült, akkor nem ütött vissza. Nem hinném, hogy csak szánalomból tette volna.~
-Szóval egy folyamatosan egyféle küzdelmet folytató harcosra a te esetedben majdhogynem lehetetlen taktikát építeni. Kipuhatolhatnám, hogy mire aktiválódik a képességed, de arra azt hiszem nincs elég időm, hogy játszadozzak veled, mint macska az egérrel. Ahhoz túl erős vagy.
~Ha időlimites küzdelem lenne, akkor csak várnom kellene. Azzal az egy sebzéssel is győztem volna már, ő meg nem támad amíg én sem. Shu… mondtam, hogy ismerni kell az ellenfelet és aszerint kell küzdelmet választani. Na ezt majd átvesszük még egyszer.~
-Tudom, tudom. Túl sok infó. Azért remélem valami elgondolkodtatót én is mondtam neked. Nem szeretném, ha csak én tanulhatnék ebből a küzdelemből. Nem vagyok én olyan önző.
Ő is nyújtózkodik egyet, hosszú testét hullám szerűen rázza meg, és egy elégedett morgó hangot is ad.
-Na akkor folytassuk. Mondjuk a hármassal.
Felröppen a levegőbe, és a Nap felől támadva közelíti meg a cicát. Tudja, hogy a macskák látása sokkal jobb, tehát biztosan zavarni fogja a fény, így nem fog belenézni. Azt nem tudja, hogy ezzel megzavarhatja-e a képességet is, de valamilyen tervre szüksége van, és ez Danee ellen is bevált.

Köszönöm szépen az eltekintést. ^^"
Tehát Timidus élete újra maximumon, és ismét támad.

by **Kayaba Akihiko** Pént. Jan. 03 2014, 22:55

The member 'Shukaku' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :
Chan vs Shu 4767249862_5877ffd2ef_s

by Ajánlott tartalom

Chan vs Shu

Chan vs Shu

Re: Chan vs Shu

Re: Chan vs Shu

Re: Chan vs Shu

Re: Chan vs Shu

Re: Chan vs Shu

Re: Chan vs Shu

Re: Chan vs Shu

Re: Chan vs Shu

Re: Chan vs Shu

Re: Chan vs Shu

Re: Chan vs Shu

Re: Chan vs Shu

Re: Chan vs Shu

Re: Chan vs Shu

Re: Chan vs Shu

Re: Chan vs Shu

Re: Chan vs Shu

Re: Chan vs Shu

Re: Chan vs Shu

Re: Chan vs Shu

Re: Chan vs Shu

Re: Chan vs Shu

Re: Chan vs Shu

Re: Chan vs Shu

Re: Chan vs Shu