Re: Játékos sarok

by **Noah Evangelos** Kedd Dec. 16 2014, 16:15

*Ahogy a kisfiú kilépett az ajtón, a szemével követte őt, de ekkor meglátott egy kislányt a sárkányával, ahogy egy plakátot kezdenek igazgatni. A plakátra pillantott, messze volt, de amennyit el tudott olvasni, annyiból már tudta, hogy az őt nem érdekli. Így nem mozdult, továbbra is a falnak támaszkodva a menüjét vizslatta. Ekkor azonban odasétált hozzá a kislány, s felé tartott egy ugyanolyan nyalókát, amit a kisfiúnak vett korábban. Meglepődött a gesztuson, de a hallottakon is. Szélesen elmosolyodott. *
- Hát, ha a cukros bácsi lennék, nem kellene, hogy tele legyen a zsebem ilyesmi édességekkel? Köszönöm, Shu és Timidus.
*És már el is vette a nyalókát, és meg is kóstolta. *
- Én Noah vagyok. Mi az, amit olyan nagy lelkesedéssel hirdettek a plakáton? Kezdőknek segítetek beilleszkedni? Akkor ti már biztos nagyon tapasztaltak vagytok. Örülök neki, csak így tovább!
* Mosolyodott el ismét, és már újra a szájában érezte az édességet. *
~ Ennyire esetlennek tűnök, hogy idejönnek? Hmm... hmm... vagy csak tényleg kedvességgel akarnak válaszolni az előbbi tettemre... Viszont, ha kezdőnek néznek.. hm..hm... valamennyire igazuk is van. ~
*Végignézett a kislányon. Arra gondolt, mennyire tipikus, hogy a kiskorúak inkább peteket választottak maguknak. Akár ő maga is választhatta volna azt a kasztot, így biztosan nem neki kellene harcolnia, hanem ezt a kellemetlen dolgot megtenné helyette a petje. Azonban nem sok kedve volt egy robot társaságához, főleg, hogy az idillt eléggé megtöri egy beszélni tudó gépezet. Nem mintha ezzel olyan sok gondja lenne, de a békés lelki világába nem igazán fér ez bele. Na meg a petje állandóan piszkálná, hogy menjenek már harcolni. neki viszont ehhez semmi kedve.

by **Shukaku** Kedd Dec. 16 2014, 16:32

Ami már azonnal jó jelként mutatkozott, hogy a férfi hajlandó volt elfogadni az édességet. Nem mintha itt, védett területen belül bármifajta turpisságot elkövethetett volna a kislány, meg nem is kellett félni a Kezdetek városában semmitől, de akkor is, mindig a felnőttek mondják, hogy ne fogadjunk el édességet idegenektől, erre tessék! Amellett persze, hogy elfogadta, még azért is kapott egy piros pontot az idomártól, amiért Timidusnak is megköszönte az ajándékot. Nem nézte levegőnek a petet, és bár még nem lehetett tudni, hogy azért nem, mert tényleg nincsenek ilyen buta előítéletei, mint általában a felnőtteknek, vagy azért nem, mert tudhatta, hogy Shu biztosan kedveli Timidust, és sértésnek venné, ha csak hozzá, mint emberhez szólna. Mindenesetre a válaszon kuncogott egy picit, majd megrázta a fejét.
-Nagyon szívesen! És az, hogy nincs nálad cukor, az lehet elterelés is. Mondjuk… például… például úgy…
-Ha innen veszed meg az édességet, akkor láthatod, hogy a gyermek melyiket nézte ki magának, így nagyobb az esélyed a sikerre, hiszen nem csak egy cukrot adsz neki, hanem azt, amelyikre vágyik.
-Izé… na látod!
Shu végigsimított a sárkány fején dicséretképpen. Tudta ő régóta, hogy Timidus egy zseni, már sokszor bebizonyította, de azt még inkább imádta, amikor őt segítette ki, és befejezte a mondatait. Na de jött is a következő kérdés, szóval nem ért rá nagyon büszkélkedni.
-Nemrég nyitottunk egy dojot a kezdőknek, ahol elmagyarázzuk az alapokat, meg segítünk nekik. Ilyen kiképzőtiszt szerűség, csak mi nem csak szintet adunk, hanem igazi tudást. Meg ha kérik, akkor segítünk fegyvereket, meg mindenféle itemet beszerezni, ami csak kellhet. De akár olyanokban is segítünk, mint a szafari, vagy a főzés… nem csak harcokra kell ám mindig gondolni…
A dicséretre a lányka csak elpirult, így Timidustól kapta meg rá a lovag a választ.
-Igen, tapasztaltak vagyunk. Feltételezhetően a Top5-ben. Köszönjük a dicséretet.

by **Noah Evangelos** Csüt. Dec. 18 2014, 13:55

*Felvonta a szemöldökét. Elterelés? Na vajon mire utalhat a kislány? Gondolkodott el magában a férfi, de a kis sárkány át is vette a szót. Meglepődött a válaszon. Kivette a szájából a nyalókát, s szélesen elvigyorodott.*
- Nahát! Nagyon okos gondolat!
*Tudta, hogy a petek megfelelő intelligenciával rendelkeznek, de hogy melyik milyen mennyiségben, az mindig is különböző volt. Egyik barátjának is petje volt, aki úgymond a hangulatfelelős volt, sokat lehetett nevetni nem csak a vicces játékosságán, de a beszólásain is. A kis sárkányt vizsgálgatta szemeivel, kissé mindentudó tekintettel, de nem folytatta ezt a fajta eszmecserét, inkább a plakátról tette fel következő kérdését. A kislány készséggel válaszolt, ő pedig figyelmesen hallgatta. Talán közben kicsit olyan fejet vágott, hogy igen, csak egy kisgyerek találhat ki ilyen naiv dolgot, de mégsem tartotta teljesen őrültségnek. Főleg, hogy tudja, az erő és az ügyesség ebben a világban kortól független. Így igyekezte apai viselkedését levetkőzni, s valóan ember számba venni a kislányt. Nem mintha nem tudná embernek tekinteni, de valahogy akaratlanul is csak egy kislányt lát benne, aki a kis állatkájával sétál. Mit lehet ez ellen tenni? Az érzéseknek nem lehet parancsolni, de a döntéseket az emberek maguk hozzák meg, függetlenül az érzéseiktől. Mármint az okosabb és előrelátóbb egyedek. Így úgy döntött, komolyan veszi a kislányt. Nem is volt rossz ötlet ez a dojo, ahogy hallgatta, na de amit a sárkány mondott, az még meglepőbb volt. *
- Nahát! Akkor azt hiszem kitüntetésnek kell vennem, hogy ilyen magas szintű játékosokkal találkozhattam. Nagyon örülök.
* Biccentett mindkettőjüknek tiszteletadóan. Ismét a lányra tekintett, s így válaszolt. *
- Nagyon érdekesnek és hasznosnak tartom ezt az ötletet. De vannak még újak? Már két éve vagyunk ide bezárva. Még akadnak olyanok, akik nincsenek tisztában a harcrendszeri szabályokkal?
* Kérdése őszinte volt, korán sem piszkálkodó. Hisz fogalma sincs erről az egészről, neki egy év kiesett. Ráadásul, hiába vesztett el mindent, amit eddig elért, tisztában van a fegyverekkel, s a harcrendszerrel is. Emlékezetét nem veszítette el. *
- Azonban... ha ti valóban segítetek itemeket beszerezni, lehet, hogy ezt a segítséget elfogadnám. Ugyanis a kezdő lovagi fegyvereimen kívül semmim sincs. Nem ártana kicsit jobb felszerelést találnom magamnak. Bár még nem tudom, hogyan fizethetném ki, hisz pénzem alig van. De ne aggódjatok, biztos nem fogadnám el ingyen.
* Mosolyodott el lágyan. A szafari azonban felkeltette az érdeklődését, ugyanis erről most hallott először. Hiába, nem volt még sok szint megnyitva, amikor elvesztette az eszméletét. *

by **Shukaku** Csüt. Dec. 18 2014, 14:26

Timidus bólintott. Tudta jól, hogy okos gondolat, bár eszébe sem jutott tippeket adni a fiúnak, és igazából az egész cukrosbácsi dologból csak annyit értett, hogy Noah ezzel akarná magához édesgetni a gyerekeket. Nem nagyon akarta Shu ilyesmi dolgokról felvilágosítani, így a sárkány nem is tudott róla. Azt persze megjegyezte magának, hogy a férfi a nahát kifejezést használta a kijelentés előtt, tehát meglepődött azon, hogy ő okosat mondott. Nem sértődött meg, vagy ilyesmi, egyszerűen elkönyvelte, hogy az emberi faj ismételten lebecsüli a képességeit már csak az alapján, hogy ő egy pet. Emiatt nem nagyon szomorkodott, hiszen éppen eléggé ellenük tudta fordítani, bár sokszor okozott neki gondot a makacsságuk ilyen téren. Amikor azonban a lovag már a második mondatát is naháttal kezdte, akkor picit módosított az elképzelésén, és megadta a lehetőségét annak, hogy a férfi csak keveset tud, ezért csodálkozik el mindig mindenen. Azonban erre már meg kellett csóválnia a fejét.
-Nem kell kitüntetésnek venned. Miért kellene?
És Timidus valóban nem értette, ám Shu igen, és bele is pirult a dicséretbe, ám ő sem tudott mást mondani, mint a barátja.
-Igaza van Timidusnak, tényleg nem jelent semmit. Mi nem nagyképűsködünk, és elbeszélgetünk akárkivel. És mi is örülünk a találkozásnak.
Még ő is biccentett, ahogy a fiú tette, és már fel is merült az első kérdés, amiben felvilágosítást adhat.
-Igen, vannak. Nem mindenki kezdett el tanulni a legelején. Például mi is egy évet a Kezdetek Erdejében töltöttünk, és alig csináltunk valamit. Meg… vannak olyanok, akik sztázisba kerültek, és csak most ébredtek fel. Ők mind újak, és szegénykék le vannak maradva, és nagyon kevesen segítenek nekik, ezért önállóan kellene boldogulniuk… ami meg nehéz. Szóval ezért segítünk.
A bezárva kifejezésre igyekezett nem elhúzni a száját… talán sikerült is neki.
-Igazából… nem nagyon szoktunk ilyenekért pénzt kérni…
-Maximum szívességet. Aréna küzdelmet, ahol gyakorolhatsz.
-Nem, olyat sem szoktunk kérni Timidus.
-De kérhetnénk.
-Oké, oké, csak előbb nézzük meg, hogy mit tudnánk egyáltalán adni. Szóóóóóval…
És már nyitotta is meg a menüjét, majd elkezdte nézegetni, hogy mi van a bankban.
-Van a fegyverek közül Stramm és Tompa. Pajzsok közül van Körpajzs, Pókháló Pajzs, Nagy Körpajzs és Futópajzs is. Azután van egy Vas sisakunk, Használt cipőnk, Bronzgyűrű, Bronz vért, Csigamintás Gyűrű, Selyem Köpeny, Kapcsolat gyűrű… de az ugye inkább idomáros… és Gyorstalpaló, de az ritka, szóval nem tudom… arról meg kellene kérdezni a céhvezért. Jujj igen, szóval céhben vagyunk, és onnan van ez a sok minden…

by **Noah Evangelos** Kedd Jan. 06 2015, 11:12

//Ezer bocsánat, nincs mentségem! //

* A sárkány visszakérdezésére nem felelt. Rápillantott, s elmosolyodott ismét, de ez a mosoly inkább olyan volt, hogy "mindegy". Minek magyarázkodjon? Nem kötelessége. De szerencsére nem is volt a kérdés következménye hosszas csend, mert a kislány átvette a szót, így szépen folytatódott a beszélgetés. A lánynak biccentett válaszadásként. Talán ők nem igazán értik, hogy magas szintűnek lenni nagyon is különleges és kitüntetett dolog, s mivel kevés a magas szintű, ritka eset, hogy egy teljesen átlagos ember, mint Noah, találkozzon is ilyennel. Ezért kitüntetett a helyzet. Noah elkomolyodott.*
- Hmm. Sztázis? Csak újak kerülnek sztázisba?
* Tett fel újra egy kérdést, de aztán az itemekre került a sor. Mindegyiket ismerte, tudta, mi mire jó, csak azért, mert másik barátja lovag volt, s a kezdetek óta együtt lógtak, így a fejlődését is szemügyre vehette, ahogy szintet lép, fegyvereket és itemeket cserél magán. Ráadásuul nagyon is egy okoska volt az a fiú, mindig szerette részletesen elmagyarázni a barátainak, hogy mi mire jó. ÍGy mondhatni a lovagi felszereléseket Noah oda-vissza kívülről fújja. Legalábbis a T1-eseket. Az azutániakról már semmit nem tud. Majd a fizetségről volt szó, amin ismét elmosolyodott a férfi. Nagyon rossz személyt találtak maguknak. *
- Nos. Úgy tudom, ezek közül a futópajzs adja a legtöbb védelmet és pontot. És fegyverben a stramm a legjobb. Nem igaz? Az még páncélt is ad, ha jól emlékszem. Szemtelenség volna ezekről tárgyalnunk? Azonban kedves Timidus, valószínűleg el kell, hogy keserítselek, de én nem harcolok. Így ez fizetségnek nem lesz megfelelő. Mondjátok meg az árát, én pedig amint összeszedem a pénzt hozzá, kifizetem.
* Mondta még mindig enyhe mosollyal az arcán, de magabiztosan. *

by **Shukaku** Kedd Jan. 06 2015, 12:30

// Semmi gond, de ha előre tudod, hogy nem leszel egy ideig, van hiányzásos topikunk, és akkor nem fognak aggódni érted. :3 //

Shu úgy érezte, hogy Timidus kérdésére azért nem válaszolt Noah, hiszen már ő maga válaszolt azzal, amikor elmondta, hogy ők nem ilyen gőgösök, mint a frontharcosok, mindössze szimplán magas szintűek és ennyi. A sztázisos kérdésre viszont még nem válaszolt, szóval az következett.
-Hát… a sztázis az ilyen hibernációs féle. Azt mondják, hogy a já… szóval, hogy a világnak a tároló izéjei… nem tudom pontosan, de valami olyasmi, hogy nem bír el ennyi embert, így a felesleget elküldi szunyókálni, és ha lesz hely, mert valaki… szóval tudod… szóval akkor beenged valakit azok közül, akik eddig nem voltak bent. És így folyamatosan leszünk elegen, és nem fogynak el az emberek. Persze ez nem olyan nagyon jó, de gondolom ha lehetne jobbat, akkor Kayaba Bácsi azt találta volna ki… szóval nem, nem csak az újak kerülnek sztázisba, hanem valamennyi ember, akik utána szépen ide kerülnek, ebbe a világba, és elkezdhetnek fejlődni. Mi meg segítünk.
Shu nagyjából semmit nem tudott a lovagos itemek védelméről, meg pontjairól, szóval csak elkezdte keresgélni a céhbankban ezeket a tárgyakat, ám Timidus végig bólogatott.
-Tárgyalnunk? Mit kellene tárgyalnunk? Nem kell tárgyalni, mert azt úgy sem szeretek, meg azok általában unalmasak is. Nem azért segítek, hogy tárgyaljunk, meg nem is a pénzért. Ha meg nem harcolsz, akkor nem harcolsz, igazából én sem szeretek, és helyettem is Timidus szokott, mert ő meg szeret. Szóóóóóval… Futópajzs és Stramm… bigyusz… és Noah. Simán csak Noah, vagy van más is? Nem szeretném, hogy véletlenül rossz embernek küldjem el. Hmm… nem is…
Rányomott a menüjében a kivételre, majd meg is jelent a kezébe a két tárgy, és nyújtotta is a férfi felé.
-Tessék. Fizetni meg nem kell, csak annyit kérek, hogy ha már nincs rá szükséged, akkor add vissza, hogy oda tudjam adni másoknak is, akiknek meg kellene. De… ha nagyon akarsz, akkor meghívhatsz egy szörpre. Epres vagy málnás. Tudom, hogy a felnőttek nem szeretnek tartozni, és nem hiszik el, hogy valaki nem vár szívességet a segítségért…

by **Enheriel** Kedd Ápr. 07 2015, 16:25

//Hirasawa Yuki, Miu, Danieru, Graceful - CÉH BEJELENTKEZÉS//

Ryutoshi-nak nem sikerült újakat toboroznia, meg nem ért rá, ezért én véletlenszerűen beírtam több nevet is, s elküldtem nekik a céhünk hirdetését egy üzenet formájában. Alig pár múlva döbbenten láttam, hogy hárman(!) akarnak jelentkezni, egy pedig érdeklődni! Majd szólok a Lovagnak, hogy ha legközelebb is lesz toborzás, próbálja ő is ki ezt a módszert. Smile

- Az igen! Korábban is eszünkben juthatott volna!
- Igen.^^ Na de siessünk, nehogy lekéssünk! - még megfésültem Villámlás tollazatát és bundáját, majd sietve megindultunk a Játéksarokba, amit végül kiválasztottam a megbeszélésre. Úgy gondoltam, hogy ezen a vidám kis helyen jobb lesz a hangulat, plusz talán itt jobban megnyílnak.^^ Le is foglaltam egy asztalt, közben kértem Villámlást, hogy maradjon az ajtóban, s ha jönnek, akkor vezesse az asztalhoz őket. Persze megírtam a jelentkezőknek, hogy keressenek egy griffet, s nem lesz gond. A pincér mintha olvasott volna a gondolatomban, már jött is, így nem kellett hívnom.
- Parancsol valami a kishölgy?
- Egy tál sütit és 5 pohár vizet, illetve a petemnek is egy tál vizet kérek, vendégek is jönnek majd ide.^^
- 5 perc és hozom, kishölgy.

Ahogy mentem az ajtóhoz, azt hittem rosszul látok: Snowcat ott ült egy másik, Enhiéhez közeli asztalon, egy seprű sörtéjének darabjával bajusznak! Oda mentem, s suttogva rátámadtam.
- Snowcat, mit művelsz?!
- Ki az a Snowcat?
- Ne tedd a hülyét hülyegyerek, nem vetted le a macskafület!
- Ooops O.O... - és gyorsan lekapta. Szerencséjére Enhi még nem vette észre.
- Mit csinálsz itt álcázva?!
- Vigyázok az én kis Enhikémre! Azt hallottam, hogy az egyik jelentkező vörös! - a mancsommal lenyomtam egy facepalm-ot.
- Snow... Enherielről van szó. Szerinted hányan akarnak megölni egy olyan lányt, aki az állatmobokat is fájó szívvel üti meg?!
- Akkor is féltem!
- Elhiszem, nem is azt mondom, hogy húzz el innen, de ne csinálj akkor semmit, főleg ne hülyeséget, csak ha jelzek, oké?
- Oké! - na, ez gyors volt. O.o És Enheriel és senki más se hallotta, főleg nem a jelentkezők! Very Happy

Gyorsan odamentem az ajtóhoz, mielőtt megjönnének!

by **Danieru** Kedd Ápr. 07 2015, 18:43

Abban a Dojo-ban keltem amit Shukakuchi ajánlott fel. Felültem és körbenéztem, senki nincs már itt Eryn-en és rajtam kívül.
-Már biztos elment- mondtam halkan- Tényleg ma van a Fehér Rózsa céhes ismerkedés. Végre elkezdhetek komolyabban fejlődni- gondoltam majd megnéztem az időt.
-Még korán vagyok a találkozóhoz.- mormogtam magamban ami felkeltette Eryn-t.
-Hmmmm........Hol vagyok?- majd észrevette hogy pont őt nézem- He? J...Jó reggelt!
-Jó reggelt neked is.- felkeltem majd nyújtóztam kicsit.- Eryn éhes vagy?
-Igen!- majd a leült a fejemre.
-Rendben, akkor csinálok valamit.- gondoltam bizonytalanul, hisz nem tudok főzni.
Kimentünk a konyhába ahol meglepetésemre az asztalon kettő tál volt tele finomnak tűnő étellel.
-Szóval még reggelit is hagytak itt nekünk. Shukakuchi tényleg nagyon kedves.- gondoltam közben elmosolyodtam.
Eryn egyből odarepült az egyik tálhoz.
-Ezeket nekünk hagyták itt?- kérdezte.
-Csak mi voltunk itt Shukakuchin és Chizun kívül, szóval szerintem igen.
-Hurrá!- ezzel a lendülettel el is kezdett falatozni a kisebb tálból.
Leültem én is enni, majd amikor végeztünk:
-Nagyon finom volt!- mondta Eryn.
-Szerintem is,- mondtam majd eszembe jutott a találkozó. Megint megnéztem az órát- Még van pár óránk.
Elindultam az ágyam felé a felszerelésemért, majd kimentünk az udvarra. Körbenéztem de csak Chizu volt itt.
-Na mindegy majd ha újra találkozunk.- Chizu elém állt meghajolt, köszönt és megkérdezte hova megyünk- Szia Chizu, a tóhoz megyek ahol tegnap elött találkoztam Erynnel. Akkor mi most mennénk. Viszlát Chizu.- ezután elindultam a kapu felé de mielött oda értem volna megint elötttem volt és elköszönt tölünk.

Ekkor kimentünk majd célba vettük a tavacskát ahol tegnap elött találkoztunk a tündéremmel. Gondoltam jó lesz egy kis időtöltésnek. Leértünk a tóhoz ahol Eryn egyből nagyon vidám lett és elkezdett cikázni a víz felett. Megmutatott pár dolgot a tó körül ami közben egyre boldogabb lett. Ránéztem az órára majd észrevettem hogy idő van, indulni kell a találkára.
-Eryn mennünk kell.
-Ilyen hamar?- kicsit elszomorodott, láttam az arcán.
-Igen sajnos. Én is maradnék még egy ideig de dolgunk van. Megígérem még el fogunk jönni ide.
-Oké, de akkor legközelebb tovább maradunk igaz?
-Jó, legközelebb tovább maradunk.
-Akkor megyek is.- helyet foglalt a vállamon és elindultunk a kezdetek városa felé.
Útközben azon gondolkoztam hogy Miuchi-t és engem kivéve kik lesznek ott. Vajon ki jelent meg ekkor a hátam mögött?
-Szia Miuchi.- hátranéztem egy kis mosollyal, de azért meg is lepett rendesen.
-Szia Miu nee-san!- Kiabálta Eryn hisz tegnap nagyon összebarátkoztak.
Miuchi egyből lenyúlta Eryn-t és elkezdett játszani vele.
-Miuchi, ha már így összefutottunk, megyünk együtt a találkozóra?- bele egyezett majd elindultunk a megbeszélt hely felé, közben elfutott melletünk egy macskának öltözött alak. Megláttam a griffet az egyik ajtóban. Be is mentünk abba az épületbe majd leültünk ahoz az asztalhoz amelyiknél Enhriel ült. Eryn lecsücsent a fejemre, ezután pedig elkezdtünk beszélgetni.

by **Miu** Kedd Ápr. 07 2015, 19:50

Nem régiben kaptam egy toborzó levelet egy céhtől. Visszajeleztem nekik, hogy érdeklődnék a dolog után, viszont még nem szándékozom tagnak állni. Igaz nem vagyok arról híres, hogy ilyesmiket csinálok, de Cearso a legutóbbi aréna harcunk során, sikeresen bogarat ültetett a fülembe. Szóval most érdeklődni minden olyan céh után, amelyik szívesen látna a soraiban, mint tagot. Bár ebből a kosárból az Anarchisták kiestek, hisz az a kerge marha eltűnt és még mindig nem tudom, hogy hol lehet és miféle kórságban szenved épp a krónikus hülyeségen kívül. White Rose, elég hangzatos név, mármint nekem tetszik. Remélem nem szúrom el az esélyem és sikerül majd kiküszöbölnöm azt az apró kis hibát, amit az indikátorom színe jelent. Bár ezen nincs mit aggódnom, eddig is sikerült jól kijönnöm más játékosokkal, szóval most sem lesz problémásabb a dolog. De azért kicsit izgulok. A hűvös időre való tekintettel magamra öltöttem a kedvenc macskafülekkel ellátott pulcsim és a fejembe is húztam a kapucnit, hogy kicsit elrejtsem az arcom és kevésbé legyen feltűnő a bal szemem lefedő szemkötő. Mostanában elgondolkoztam azon, hogy lehet meg kéne válnom tőle, hisz itt ebbe a játékban vannak bőven csudabogarak, viszont még mindig feszélyezve érzem magam nélküle, szóval még jó ideig maradni fog ez az apró kis kiegészítő. Sikeresen elindultam a célállomás felé és félúton sikerült egy nemrégiben szerzett ismerősbe botlanom, pontosabban ismerősökbe. Persze ők is csak azért ragadtak meg elsőre az emlékezetembe, mert először is az egyikük egy tündér, másodszor pedig a pöttöm lénynek van egy gazdája is, így illő a gazdi nevét is tudnom.
-Sziasztok!
Köszönök oda nekik hangosan, majd kicsit meglepődöm mikor Danieru felteszi a kérdését.
-Dan-kun, még is milyen találkáról beszélsz? Netalán-tán, te is a White Rose toborzós találkájára mész? :3
-Ha véletlen egy helyre tartunk, akkor mehetünk tovább együtt. Felőlem nincs akadálya. ^^
Tovább folytattam az utam, immáron már nem egyedül. Mikor oda értünk Danieru már rögtön tudta, hogy ki mellet is kell helyet foglalnunk. Nekem fogalmam se volt arról, hogy küllemre milyen is lehet az akihez jövünk, még a nevét is nehéz volt megjegyeznem az üzenetből. De így, hogy van velem valaki, aki kicsit jobban tájékozottabb nálam, így elmaradt a belépek az épület és kiabálva kiderítem, hogy kihez is jöttem című dolog. A kapucnim továbbra is a fejemre van húzva és egy ideig nem is szándékozom kibújni a takarásából.
-Örvendek a találkozásnak Enheriel-san. Az én nevem Miu és én lennék az a személy aki csak érdeklődni jött ide ma. :3
Sebtibe elkaptam egy sütit és elkezdtem majszolni azt.
-Kérdezősködni csak akkor kezdek el, mikor már a többiek is ide értek. Gondolom ők is kíváncsiak lesznek és nem akarom, hogy bármi miatt is ismételni kelljen majd magad. ^^

by **Yue** Szer. Ápr. 08 2015, 03:32

Reggel az keltett, hogy jött egy levelem. Egyből furcsállni kezdtem. Nekem levelem jött, akit senki nem ismer? Megnéztem, hogy ki küldte, Enheriel. Nem volt ismerős. Elolvastam a levelet. Szóval tagfelvétel, hmmm... Jól hangzik! Amúgy sem szeretném örökké szólóban nyomatni, már amennyire szóló az, hogy kettő pettel élek. Na de mindegy, gyorsan írok ennek az Enherielnek, hogy jelentkezek. White Rose, nem hangzik rosszul!
Volt még pár órám a felvételig. Visszaaludtam még két órát. Tájékoztattam a szokásosan veszekedő párosnak a helyzetet. Nem nagyon izgatta őket, főleg Inu-t. De már csak azért sem akart eljönni mert ha esetleg egy ismerőse ott lesz akkor el kell mondania mi történt. Nem tette túl magát a tragédián, és nem is fogja.
Szóltam Airisnek, hogy készüljön mert lassan megyünk, nehogy elkéssünk. Inu kérdezte, hogy pizsamába fogok-e menni? Elpirultam erre. El is felejtettem, hogy pizsamában vagyok. Felrohantam a szobámba, hogy átöltözzek, Airis jött utánam. Megkértem, hogy viselkedjen olyan jól mint ahogy szokott. Erre mondta, hogy csak Inu-val veszekszik. Erre mondtam, hogy csak azért mert még mással nem nagyon találkozott akivel veszekedhetne. Az új ruhámat vettem fel. Ha nem akartam volna se lett volna más választásom mert Airisnak és Inu-nak hála pixelekké vált...
Arcmosás, fésülködés és már készen is voltam. Remek! Kivételesen nem aludtam el a frufrumat! Megtudnám szokni. Lementem a földszintre, elmondtam Inu-nak, hogy mit ne csináljon majd elköszöntünk tőle és kimentünk a házból. Inu végül jött velünk. Kényelmesen mehettünk a Játéksarokba, nem kellett sietni. A teleportkristállyal az egyes szintre teleportáltam magunkat a Kezdetek Városába. Onnan meg mentünk a Játéksarokhoz.
Hamar odaértünk a helyhez. Bementem, azt írták keressenek a jelentkezők egy griffet. Nem volt nehéz megtalálni, az ajtónál volt. Griff. *.* :3
Jól nevelt griffnek nézett ki. Odavezetett az asztalhoz ahol Enheriel és a többi jelentkező ült, utána a griff visszament az ajtóhoz, szóval még jönni fognak.
-Örülök a találkozásnak Enheriel-san! -hajoltam meg- A nevem Hirasawa Yuki. -köszöntem mosolyogva.
-Szintén örvendek! Az én nevem Airis. -jól van Airis, csak így tovább! Szerencsém, hogy udvarias. ^^"
-Jó napot. Inu-nak hívnak. -köszönt Inu. Valamikor Miu-t fel kell keresnem, mégiscsak Miu volt Haru-chan legjobb barátnője. Inu azt a személyt látta meg akit nem annyira kellett volna ezen a napom. -Miu?!
-Mármint az a Miu Inu?! -kérdeztem riadtan és a szokásosnál is falfehérebben mert ha ez az a Miu aki Haru-chan legjobb illetve az egyetlen legjobb barátnője volt, akkor azt hiszem ez nem lesz zökkenőmentes...
(Igen, ő az...)-gondolatban mondta nekem Inu.

by **Enheriel** Pént. Ápr. 17 2015, 17:07

Megjött három jelentkező! \o/ Jobban mondva kettő jelentkező és az egy érdeklődő. Az egyik vagy Harcművész, vagy Harcos, de egy tündérrel a fején. O.o Az érdeklődő egy vörös indikátoros Kardforgató, és lány. Miért van több lány játékos, mint fiú? O.o Idomárból is szinte csak lányt látok. Apropó Idomárlány, megjött a másik jelentkező. Na ez a szőke sem néz ki valami okosnak, de majd meglátom, ha megszólalt. Bár furcsa, hogy neki két petje van egyszerre. O.o mindegy, elvezettem őket a megadott asztalra, s mentem vissza az ajtóhoz, hogy megtaláljon az utolsó jelentkező, közben hallgatóztam. A fiú nem mutatkozott be, csak leült, a pofátlanja, az Idomárlány, Yuki meg sajnos a két petje, Airis és Inu nem tűnik túl értelmesnek, de legalább bemutatkoztak,. A Kardforgatólány volt eddig a legjobb bemutatkozás terén. Tényleg, hol van a másik? O.o Talán késik csak. Közben hallom, hogy Enheriel aztán elkezdte:
- Először is üdvözöllek titeket, és köszönöm, hogy eljöttetek, remélem nem zavartalak nagyon titeket az üzenettel.^^ Mivel vaktában nem akarok senkit sem felvenni, ezért szeretném először a neveket azoktól, akik nem mutatkoztak be, illetve mindenkitől a kasztot és a szintet, persze utóbbit csak akkor, ha úgy érzitek, nem személyes az információ számotokra.^^ - közben figyeltem Snowcat-et is, nehogy nekiugorjon a Kardforgatónak, név szerint Miu-nak. Szerencsére meg semmi erre utaló jelet nem látok nála, s úgy tűnik nyugton is tud maradni. Lehet azért, mert nagyon jól tudja, hogy figyelem ám minden lépését neki, s nem fogom hagyni, hogy hülyeséget csináljon!

by **Danieru** Szomb. Ápr. 18 2015, 01:06

Tudom kire gondolt Enheriel amikor a neveket kérte. Plussz csak én lehetek ilyen pofátlan hogy nem is köszönök.
-Rendben, értettem a célzást. Danierunak hívnak, de a Dan vagy Dani is elég. Harcművész kasztba tartozom a speciális képességem miatt. A szintem..... nekem nem személyes dolog: első szintű vagyok, de minél előbb és minél gyorsabban fejlődni akarok. A fegyverem amint már láttad,- leveszem a kardomat a felszerelésemről majd kicsit feljebb húzom és megmutatom.- egy hosszúkard. Nem speciális mint a többi harcművész fegyver de nekem ez is elég. Ezzel könnyű kihasználni a speciális képességemet.
Majd Eryn leszállt az asztalra és bemutatkozott.
-Sziasztok, én Eryn vagyok. Nem tudok harcolni és bajba is kerültem ez miatt. Ezért vagyok most Dan mellett-majd rám nézett.- De a hosszúkardot tudod is használni nem?- kérdezte Eryn bár egy kicsit fura sorrendben mondta a mondatokat amitől elkezdtem mosolyogni.
-Igen tudom használni, de már gondolkoztam azon hogy katanára vagy más fegyverre váltom. Ez majd még eldől.- majd feltűnt hogy egy pillanatra figyelmen kívül hagytam a lányokat.
-Bocsi máshol jártam egy pillanatra.- közben jobb oldalon felhúztam a hajam és mosolyogtam.- De már visszatértem.
Ekkor kezdtem el nézegetni mindenfelé: A mellettem ülő lány egy idomár........ de kettő pettel, egy farkassal és egy sólyommal. Melyik a harci pet, vagy mindkettő az? Nem az lehetetlen, vagy mégsem? Már megint elkalandoztam! Bár ezuttal nem biztos hogy észrevették. Vagyis remélem nem. Közben észrevettem hogy a griff az ajtóban valamit nagyon figyel. Vagy valami baj van vagy még figyeli hogy jön e valaki. Lehet valaki nem jött el. Bár ez egyenlőre nem az én problémám.

by **Yue** Szomb. Ápr. 18 2015, 03:16

Bemutatkoztam Enheriel-sannak. Miu is ott volt.
(Meg van a terv! A terv a következő: Haruka elment pár napra mert annyira felidegesítetted őt. Addig én vigyázok rád.) -mondtam gondolatban Inu-nak.
(Jó ötlet!) -egyet értett velem Inu. Na ez sem mindennapi dolog.
Nem tudom miért, de volt egy olyan érzésem, hogy a Griff nem kedvel minket.
Enheriel így első látásra nagyon kedvesnek látszik. Szeretné hallani a kasztot és szintünket + aki nem mutatkozott be annak a nevét szeretné tudni. A fiút Danierunak hívják, becenevén Dan és Dani, kasztja harcművész a képessége miatt. A vállán ül nagyon aranyos kis tündér Erynnek hívják. Aranyos név. :3
Kíváncsi vagyok még ki fog jönni? Remélem nem úgy lesz, hogy csak egyikünket fogja Enheriel felvenni a céhbe. Ha igen akkor már most elmehetek.
No akkor most én jövök!
-Mint már mondtam, Hirasawa Yuki vagyok, a becenevem Yu. Idomár vagyok, azért választottam ezt a kasztot mert az állatok nagyon közel állnak a szívemhez. -remélem nem rontottam el.
Miu következik. Remélem Airis nem szólja el magát. Ha igen akkor lehet, hogy hatással lesz Miu-ra, hiszen barátok voltak, biztos megrázza ahír, így jobb ha később tudja meg.
Érdekes, hogy petszitter lettem.

by **Miu** Hétf. Ápr. 27 2015, 17:11

Miutánunk még csak egy valaki jött. Egy idomár lányka, két pettel és fura mód az egyik petret ismerem is. Igaz is már elég rég volt, hogy Nana és Inu társaságában voltam és rég érdeklődtem már felőlük. Mindenesetre most nem ez a lényeg, majd a kis teaparti után levadászom a Yuki névre hallgató leányzót és majd jól kifaggatom. Egyelőre úgy teszek, mintha észre sem vettem volna a kis farkat és minden figyelmem Enherielre fordítom.
-Akkor ennyien leszünk? –teszem fel a költői kérdést, majd zárom a sort és én is kifejtem azokat az infókat, amiket érdemes tudni rólam és publikusak- Csak, hogy a nem rég érkezett Yuki-chan és kis társai is tisztában legyenek a nevemmel, újfent bemutatkozom. :3 –felálltam, összecsaptam a tenyerem és már bele is kezdtem a beszédbe- Nos! A becses nevem Miu és kardforgató volnék. :3 Tizenkettedik szintű vagyok és T1-es fegyverkovács. Szeretek vadászat címszó alatt állatsimogatósat játszani. Ohh…és szeretem a csokit, meg szinte minden édességet. :3 Hmm…asszem’ mindent elmondtam. Ha valakit érdekelne még valami, akkor nyugodtan kérdezzen rá és én szívesen válaszolok majd. :3
Majd vissza lehuppantam a helyemre, ismét vettem egy sütit és elmajszoltam. Aztán ismét magamhoz vettem a szót és elkezdtem feltenni azokat a bizonyos kérdéseket, amiket ígértem.
-Ahogy azt a leveledben is olvasni lehetett, jelenleg az a céh célja, hogy segítse a kis szintűeket és a kiképzősöket. Meg azok is kapóra jönnek, akik tudnak potikat, mérgeket, kristályokat vagy fegyvereket gyártani, meg persze ezek mellé a növény és érclátók is szükségesek persze. :3 Viszont engem az érdekelne, hogy ha mindenkit kisegítettetek, akkor utána mi a cél?
-Persze szép dolog a segítség nyújtás, viszont ez nem egészen egy jó cél. Hisz miden céh segíteni szeretne és próbál a tagjain vagy egyéb elveszett játékosokon. Ebben az esetben, viszont a legtöbben inkább a nagyobb és gazdagabb céhekhez fognak csatlakozni, hisz azok nem csak azt tudják ígérni, hogy utoléred a frontot, hanem azt is, hogy utána a fronton lévő harcodat is nevetve finanszírozzák.
-Szóval mi a cél a front utolérésén és a puszta létezésen kívül? Miért érné meg nekem vagy bárkinek is belépni a céhbe?
Hagytam egy levegővételnyi szünetet, majd folytattam.
-Én eddig egyedül is nagyon jól elboldogultam. Mindig találtam segítséget és megoldást a problémáimra. Csak azért pedig nem akarok egy céh tagja lenni, hogy elmondhassam magamról azt, hogy egy céh tagja vagyok. Ha csak ennyi a dolog, akkor én köszönöm nem kérek belőle és maradok szólós. Tehát Enheriel-san add el nekem magad, pontosabban a céhed add el olyan formában, hogy érdemesnek tartsam arra, hogy a tagja legyek.
A kis beszédem után pedig hátradőltem a székemben, úgy mint aki jól végezte dolgát és vártam a reakciókat.

by **Enheriel** Kedd Ápr. 28 2015, 17:01

//Holnap írok, remélhetőleg!

by **Graceful** Szer. Ápr. 29 2015, 13:26

Tömeg... Tömeg! Sosem bírtam, ha sok ember volt a közelemben, és sajnos ez a helyzet most is. Elveszetten, s kényelmetlenül érzem magam közöttük, mintha egy terráriumban úsznék megannyi hal között, és csak egy lennék közülük... Vannak férfiak, akik elhaladva mellettem hátrafordulnak, vagy épp egy ismerőssel beszélgetve közösen nézegetnek álltukban. Sokakat kiéhezettnek látok, ami nyomósabb okot ad az idegességemre. De nem fogom hagyni, hogy ez letörje a kedvem!
Nemrég felvettem egy kapcsolatot egy lánnyal, aki egy céhet hirdetett. Pontosabban egy ismerkedős napot, amire szeretnék elmenni. A tagja akarok lenni! Mióta idekerültem, csak egy emberrel találkoztam, akinél rögtön azt éreztem, megbízhatok benne. Azóta nem igen voltam aktív, mondhatni, meghúzódtam a háttérben. Most viszont tervezek jobban belelendülni a játékba, ahhoz viszont el kell sajátítanom minden alapot, amit el lehet, hogy valahogy megálljak a lábamon ebben a világban. Már csak azért is, hogy visszajuthassak a valóságba ahhoz, akit szeretek, és aki mindig kiállt mellettem. Hiányzik a valósáág! De be kell látnom, sírással nem megyek sokra. Nehéz lesz könnyek nélkül kihúznom ezt a játékot, ám ha ez az ára annak, hogy visszajussak... Én megteszem! Túllépek a korlátaimon, összeszedem magam. És visszajutok Hozzá...
A találka helyszíne valamilyen kis dodzsó. Nagy levegőt véve belépek, s körülnézek. Rögtön kiszúrom a társaságot, ám nem megyek oda rögtön. Inkább távolról figyelem őket, mert jelenleg annyira remegek, hogy attól félek, előbb esnék orra, minthogy normálisan oda tudnék lépni eléjük. Elállok az ajtóból nehogy valakinek az útjában legyek, majd erőt gyűjtve néhány perc után sétálok csak oda hozzájuk.
- Sz-sziasztok! Ne haragudjatok, hogy... csak most jövök! - kérek bocsánatot halkan. Nem akartam, hiszen még mindig arra vágyom, hogy csatlakozhassak hozzájuk.
- Graceful va-v-vagyok, egyes szintű harcos. Tudom, hogy ciki, de eddig nem igazán játszottam aktívan - pontosabban nem öltem aktívan a fejlődés érdekében. Biztos vagyok benne, ők mind nagyobbak, mint én! Jogosan nevethetnének hát rajtam. Csendben várok reakcióikra, s amennyiben nem zavarja őket a jelenlétem, megpróbálok egy helyet keresni, ahová leülhetnék én is.
- Uhm... Az-zért lettem harcos, mert arra gondoltam, hogyha a valóságban nem tudtam erőssé válni.. - gond van, megakad bennem a szó. Ahogy beszélek, egyre idegesebb leszek, s mintha egy gombócka is lenne a torkomban.
- ...itt talán az lehetek. A kaszt adott valamiféle önbizalmat, szinte hívott magához -innentől kezdve elnémulok. A ruhámba markolok, és a földet nézem zavaromban.

//Bocsi a késésért! Lefoglal a suli, de igyekszek aktívabb lenni mostantól. Tényleg őszinte elnézéseteket kérem. Én is játszanék akkor, ha lehet. =3//

by **Enheriel** Pént. Május 01 2015, 12:21

Óh, nem is Harcos a fiú, hanem harcművész!^^ Nahát, milyen megtévesztő a fegyvere!^^' A kis tündérje, Eryn meg nagyon cuki, azt meg kell hagyni!^^ Az Idomárlányka viszont olyannak néz ki, mint akit nem szabad egyedül hagyni, még a petekkel sem, úgyhogy talán jót tesz neki, ha céhtag lesz. Ekkor jött meg a 3. jelentkező, kicsit megkésve.
- Semmi baj, ülj le, s igyál egy kis vizet. ^^ - na szóval a Harcművész neve Danieru (o.o?), s 1-es szintű. Az Idomárlány neve Hirasawa Yuki, a szintét elfelejtette ugyan mondani, de reméltem, hogy majd elmondja, ha eszébe jut, s azért lett idomár, mert szereti az állatokat. Aaaw.^^ A kardforgatólány Miu, 12-es szintű. Úgy tűnik ő nem éri be a kapott infókkal, hanem elmagyarázza, hogy szerinte miért is nem egészen jó a céh célja, illetve hogy miért érné meg neki vagy bárkinek is belépni a céhbe, aminek egyáltalán mi is a célja a frontosok elérése a puszta létezésen kívül. A megkésett lány Graceful, egyes szintű, harcos. Bár a fegyverét nézve inkább kardforgató, de mindegy, lehet csak a fegyvere olyan megtévesztő, s tényleg harcos.^^
- Örülök, hogy bemutatkoztatok. ^^ Miu kérdéseire válaszolnék is, ha megengeditek: A céh célja természetesen nem csak a front elérésre és a puszta létezés, hanem egy kisebb közösség kialakítása is azáltal, hogy olyan rendezvényeket szeretnék rendezni a jövőbe, mint például a Céhen belüli torna, kirándulások, szafarizások, szülinapok ünneplése, ami persze természetes, s közben edzéseket is tartanánk, hogy minél ügyesebbek legyenek a tagok, s mindezt együtt, egy családként. ^^ - remélem jól sikerült, mert tulajdonképben ilyesmire nem számítottam. De ki az a vicces bajszú fiatalember a szomszédasztalnál, s miért néz ennyire gyanakodóan erre? O.o

by **Danieru** Pént. Május 01 2015, 17:40

A meglepettséget még épphogy elcsíptem Enheriel arcáról. Bár azt is jó lenne megtudni min lepődött meg. Talán a fegyveremen? Mindegy is, nem hiszem hogy olyan fontos lenne.
Megjött az utolsó tag aki jelentkezni szeretne. Az érkező ismét egy lány. Még csak most jöttem rá hogy alig láttam fiukat idáig a játékban... pedig elméletben több fiúnak kellene lennie mindenhol. Bár ez engem fog a legkevésbé zavarni. Rózsaszín hosszú haja van, alacsony, és vékony. Viszont feltűnően félénk... az előbb még csak ott állt és figyelt, nem mert idejönni. Mindent összevetve aranyos, és egyidős lehet velem.
-Heló!- nyújtottam kezet a lány felé- Szerintem nem ciki hogy idáig nem fejlődtél. -vakartam meg a fejemet mert nem szeretem ezt csak ugy kimondani de:- Én is egyes szintű vagyok!- mondtam egy nagy mosollyal párosítva.
Miu elég részletesen ki fogja faggatni Enheriel-t. De válasznak örültem... erre számítottam egy céhtől... de... miért érzem magam rosszúl.
Kezeimet kitettem az asztalra majd rádöntöttem a fejemet és halkan mondtam: Család? Yuki nélkül nem lehet ezt megvalósítani.- miután megnyugodtam visszaegyenesedtem- Sajnálom, csak... valakitől elválaszt a játék... és még nem szoktam ehhez hozzá.
Hmmm Enheriel reakciójából ítélve nem csak én vettem észre azt az embert aki figyel minket. Miért csinálja ezt? És ki ő? Hogy kerül ide? Még a griff is őt figyeli. Talán meg akar támadni minket? -nyeltem egyet, majd az asztalra tettem jobb kezemet, lehet nemsokára kardot kell rántania valakinek. -ökölbe szorítottam az asztalon heverő kezemet- Miért pont itt vannak ilyen gyanús alakok. Miért nem tudott valahova máshova menni?

by **Yue** Szer. Május 13 2015, 11:34

Megérkezett az utolsó jelentkező is. Látom visszahúzódó lány. Kawaii a neve. *.*
Remélem lesz szerencsém egyszer jobban megismerni. ^^
Danieru-kun... Mindenkitől elválaszt valakit a játék.
-Danieru-kun. -néztem a fiú felé- Biztos vagyok benne, hogy valamikor újra látni fogod, és ebben szerintem ő is hisz. :-) -tudom nem valami megnyugtató de ebben tényleg biztos vagyok!
Ugyan én nem szeretnék kijutni, nem igazán azért fejlődök. Szüleim és a húgom is tudták, hogy nem nekem való a valóság, legalább is nem az amelyikben életem. otthon minden rendben ment de a ház falain kívül semmi nem volt jó. Viszont itt a SAO-ban itt van mellettem Airis, Inu és Shin. Kayaba bácsinak köszönhetek mindent. Ha nem kerülök be akkor sosem ismerem meg ezt a világot, sosem lettek volna ilyen kis idegesítő barátaim és sosem ismertem meg volna szövetségesemet, Shin-t.
Most jut eszembe! Elfelejtettem a szintemet mondani! Watashi wa BAKA!!!!
Enheriel-san felé néztem.
-Ano... Gomennasai a figyelmetlenségemért! A szintemet elfelejtettem mondani. 10-es szintű vagyok.
Nem dől össze a világ ha nem vesznek be a céhbe de akkor is... remélem bevesz Enheriel-san.
Mennyi annak az esélye, hogy egy torta eltalál engem? Mert ma KIVÉTELESEN(!!!) nem gurultam le a lépcsőn reggel. Bár visszafelé is biztos képes vagyok esni...
Kár, hogy nem tudom kicserélni a lépcsőt. Vagy mégis? Á, nem. Mostanság úgy is megszokott fogni Shin mielőtt gurulnék. Ami a legijesztőbb, hogy Inu megkedvelte. Még mindig nem hiszem el. Ez biztos nem véletlen! Bármit, tényleg bármit elhiszek (kivéve amit nem), de ezt nem! Azért az vicces, hogy nemrég még azt hittem, hogy előbb omlik össze a SAO rendszere vagy mije minthogy Inu megkedvel egy fiút. Razz

by **Miu** Vas. Május 17 2015, 15:24

Épp neki kezdtünk a beszélgetésnek, mikor is még valaki beesett a rendezvényre.
-Üdv Graceful-chan! ^o^/
Pattanok fel a helyemről, integetve és hangosan köszöntöm a kissé félén harcos lánykát.
-Ugyan semmi ciki nincs abban, hogy egyes szintű vagy. Szerintem, ha anno én nem veszem igénybe a kiképzőt, akkor fasorba se volnék.
Nem igazán volt alkalmam sokat csacsogni, ugyanis Enheriel elkezdett választ adni a kérdéseimre. Így hát vissza huppantam a székbe és érdeklődve hallgattam azt, amit mond. Dan kicsit el is szomorodott. Bár érthető, hogy így reagált a család szóra. Ez a szó csak nekem nem bír akkor jelentéssel, mint másoknak. Pont emiatt nem is tudok vigasztaló szavakat mondani vagy biztatóakat. Szóval inkább be fogom a szám és azzal foglalkozok, ami miatt ide jöttem.
-Így már egy fokkal csábítóbb az ajánlat. Bár ez az egy családként dolog csak cukormáznak néz ki az én szemszögemből. Szerintem ez fölösleges. Nem elég az, ha csak bajtársak a tagok és jó kapcsolatot ápolnak egymás közt. Sok ember jön és megy és pont emiatt felesleges egy családdá kovácsolni a céhet, mert akkor lehet, hogy egyeseknek nagyobb érvágást jelentene az, ha netán egy tag kilép és új utak után néz. Lehet, néhány személy elárulva érezné magát az ilyen történésekkor és abból semmi jó sincs. Tehát sokkal jobb, ha csak bajtársiasságra és jó kapcsolat építésre összpontosítanak az emberek egy céhben. Hisz akkor egyszerűbb kiszakadni és egyszerűbb az ilyesmit elfogadni is.
-Bár lehet, hogy ez csak az én torz látásmódom szerint jó és igazából ez csak egy vélemény. Nekem személy szerint elég az is, ha megbízhatok a körülöttem lévőkbe, nem kell tartanom tőlük és még jól is érzem magam a társaságban. Nem kell ezt családnak nevezni, még pluszba…
Amint befejeztem a beszédet a vizes pohár után kaptam és inni kezdtem, jó lassan és folyamatosan, hogy kicsit legyen időm a pohár mögött megbújni, majd amint az utolsó cseppet is kiittam a pohárból, letettem azt az asztalra és vártam a reakciókat.

by **Graceful** Hétf. Május 25 2015, 18:51

Meglepően kedves fogadtatás.
- H-hontoni ar-rigatou – hajolok meg, ezután leülök közéjük és töltök egy kis vizet. Aranyos kis társaságnak tűnik ez, és közvetlennek. Rögtön visszaköszöntek, s invitáltak asztalhoz. Ugyanakkor még mindig rettentően ideges vagyok. Körbenézek. Nagyon sokan ülnek körülöttem, tömegiszonyosnak pedig olyan a tömeg, mint olaj a tűzre. Belemarkolok a ruhámba, s csendesen magam elé meredek. Előttük tagadnám, ám igencsak zavaró ez a helyzet, akárcsak az, hogy képes voltam elszúrni a kasztom nevét. Harcos nincs, csak harcművész, amire meg gondoltam volna, valóban a kardfogató. Úgy hiszem, a tapasztaltabbak hamar rájönnek erre a kinézetemből.
A pillanatot egy felém nyúló kéz töri meg. Követem a vonalát a mellettem ülő fiúig, aki meglepően magabiztos annak ellenére, hogy bevallása szerint maga is az egyes szinten van. Félénken kezet rázok vele, s megengedek egy halvány mosolyt végigfutni az arcomon.
- Üdv… Jó tudni, hogy nem vagyok egyedül. A problémáddal pedig te sem vagy – mondom utána, miután a barátságos kisugárzása hirtelen megváltozik. Nem veszít semmit a fényéből, csak kissé szomorkásra vált, ahogy felvetül a „család”. Valahol megértem, ám senki sem harcolna, ha nem lenne miért visszatérnie a valóságba!
- Mármint… Etto… M-m-mindannyian azért küzdünk, hogy újralássuk akiket szeretünk! – dadogom zavartan, fülig pirulva, majd lepillantok az asztalra.
– Én egy Yuri nevű fiúhoz akarok visszajutni. Olyan szőke a haja, mint neked, és azt hiszem, olyan barátságos is – jegyzem meg aztán, de figyelmem hamar a szomszédasztalnál ülő fura alakra terelődik. Megérzem, ahogy bámul minket, és minden egyes perccel egyre jobban ráz a hideg. Borzongva fordulok vissza a poharamhoz, s kapom fel. Míg iszok, legalább nem kell beszélnem, meg talán a helyzet sem lesz ennél különösebb.
Miu - emlékeim szerint így hívják - ekkor kezd bele a beszédébe, s nem sokkal utánam ő nyúl ki pohara után. Érdeklődve hallgatom végig a szavait, melyre egyetértőn bólogatok.
- Egyet értek. Tudjátok, eddig szinte semmit sem harcoltam, épp ezért volt időm megfigyelni ezt a világot. Láttam már néhány céhet megalapulni, majd darabjaira hullani, mert a tagok egy része nem tudta elfogadni, hogy semmi sem tart örökké. Nehéz lehet elfogadni, hogy a családból kilép egy-két tag, más utak reményében. No mindegy, aztán vitába keveredtek azokkal, akik másképp gondolták a dolgot. Szerintem…. Sem lenne rossz a bajtársiasság, épp ezért! Kevesebb fájdalmat okozna, és a csapatban úgy is meglehetne a jó hangulat, meg az összetartás, ha nem kifejezetten egy családdá akarod összeforrasztani – mondandóm közben a maradék átlátszó folyadékkal szórakozom a pohár alján, végezetül megiszom, s leteszem. Miközben megilletődve merengek azok, hogyan eredhetett meg ennyire a nyelvem, ilyen sok ember között.
Kitartást, kitartást! Ki kell tartanom a szőkeségért a túloldalon… Aki talán már észrevette, hogy nem vagyok ott a közös étkezéseken. Sokat gondol rám vajon? Nekem mindennap eszembe jut az, ahogy kiállt értem, mikor bajban voltam. Olyankor magam előtt látom azt az elszánt arcot, ami arra ösztönöz: magam is az legyek…

by **Enheriel** Szer. Május 27 2015, 17:04

Kicsit megijedtem, mikor Danieru ideges lett, s mondta, hogy valami Yuki nélkül lehetetlen megvalósítani. Mielőtt megkérdeztem volna, hogy mi a baj, lenyugodott, s bocsánatot kért, s elmondta, hogy valakitől elválasztotta a játék, s még nem szokott erre hozzá. Szegény. Sad

Aztán Miu rávilágított arra, jhogy miért nem jó, ha egy „családdá” válik egy céh: valakinek nagyobb érvágás lenne, ha egy tag kilép vagy meghal, de ha csak bajtársiasság van, s jó kapcsolatot ápolnak egymással a céhtagok, akkor nem érné akkora trauma. Van ebben valami, s Graceful is egyetértett vele.
- Ebben van valami… Köszönöm, hogy elmondtad a véleményedet kedves Miu, s persze neked is Graceful, ebben az esetben akkor megpróbálom, hogy a céhembe működik-e, amit mondtatok. ^^ - közben néha az ismeretlen fickóra néztem, hogy mire készül, de egyelőre nem úgy tűnik, hogy ránk akarna támadni, plusz ha jól látom Villámlás is figyeli, így időbe tud lépni, ha mégis nekünk támadna. Majd a jelentkezőkhöz fordultam.
- A következő kérdésem az lenne, hogy mi a céljaitok a SAO-ban, amíg ki nem jutunk? - nem aggódtam Miu vörös indikátora miatt, hiszen igen kedves volt a hangnem alapján, s még segítőkész is volt. Egyre nagyobb a valószínűsége, hogy önvédelem miatt lett vörös, vagy megvédett valakit, de az indikátora lett az ára ennek. Bár gondolom nem világmeghódítási terveik vannak, mert az nem jó a céhbe, s illetve eléggé lehetetlen feladat lenne egy játékba bezárva. ^^ Biztosan a kijutás vagy egyéb, kedves céljaik vannak nekik is, ami a közösség javára is szolgálhat, aminek nagyon örülnék. ^^

by **Shukaku** Szomb. Jún. 13 2015, 14:24

Kemabat

-Minden kimondott szó, és minden megcselekedett cselekedett okkal történjék, és jelentése legyen, ha egy sárkány társaságában vagy. Ok és cél nélkül tenni dolgokat időpocsékolás. A sárkányok azonban, így természetesen én sem vagyok sértődékeny, hiszen figyelembe veszem, hogy emberi mivoltod miatt nem állnak rendelkezésedre ilyen jellegű információk, és a fajtád sajátossága, hogy sokszor értelmetlenül cselekszik, avagy, hogy mondatait töltelékszavakkal vagy kifejezésekkel tarkítja, bármifajta jelentés vagy értelem nélkül. Elég lett volna azt mondanod, hogy feladod, és akkor tudomásul veszem.
Na igen, a feladás. Shu ugyan nem látta a srác remegő kezeit, de mivel pár másodperc múlva sem történt meg a küzdelem feladása a részéről, egy idő után csak lezárta a párbajt, és a rendszer nem is hirdetett győztest. Úgyis tudta ő is, Timidus is, és Kemabat is, hogy itt bizony a sárkány kerekedett felül, nem kellett ezt még nagy, lebegő betűkkel is kihirdetni. Az idomár először ugyan aggódva figyelte a fiút, és a kezébe is nyomott egy kulacsot, hogy igyon egy kis málnaszörpöt, ha már ennyit loholt, ám Timidus azonnal jelezte, hogy nincs semmi baja, így Shu nem is aggódott tovább. A vigasztaló meghívásra viszont már picit összevonta a szemöldökét, és megcsóválta a fejét.
-Nem kell ettől annyira elkeseredni, Timidus már majdnem mindenkit legyőzött az ismerőseink közül, pedig azért elég sok ismerősünk van. De… ha tényleg vigasztalódnod kell, akkor választhatod a legnagyobb sütit is, amelyiket csak szeretnéd. Nem venném a lelkemre, hogy miattunk szomorodj meg.
Nevetett, és újra összeborzolta a fiú haját. Út közben Timidus el is kezdte az oktatást.
-Először is a saját pontozásodat kell kialakítanod, és már itt is választhatsz úgy, hogy valamelyik kaszt általános pontozása ellen jobb legyen a tiéd. Az alap pontozás, és a bónuszok megmutatják, hogy melyik kaszt miben jobb, és az emberek általában erre is pontoznak. Ezeket megtalálhatod a Guide Bookban, és miközben sütizünk, akár el is mondhatod, hogy te miként alakítanád ki a saját pontozásodat. Az egész harcmodorodat a pontokhoz és a képességekhez kell igazítanod.
És mivel lassan oda is értek, Shu rámutatott az egyik színes cégérű épületre.

by **Kemabat** Szomb. Jún. 13 2015, 16:15

- Megint hibáztam, hiszen azt tudom, hogy a megadást jelentette, az is volt a célom vele, csak azzal nem voltam tisztában, hogy bizalmatlanságot tükröz. – mentegetőzött az íjász – Legközelebb jobban megválogatom a szavaim és tetteim, főleg a közeledbe, bár sajnos nem ígérhetem, hogy nem fog többé ilyen előfordulni. Sőt, szinte biztos, hogy nem tudom minden megnyilvánulásomat olyan szinten, hogy ne legyen benne érthetetlen cselekedet.
Meghibásodott volna a rendszer, hogy nem hirdetett győztest? Kemabat ha nehezen is, de rányomott a feladásra. Méghozzá remegő kézzel. Tény, hogy a sárkány felülkerekedett a kezdő fiún, aki ezzel, értékes tapasztalatokkal gazdagodott, ha így nézzük, ő is sokat nyert a küzdelemmel. Most lehet, hogy letört, de idővel ő is rá fog jönni.
A kulacsnak nagyon örült, meg is húzta, édes tartalma kellemesé varázsolta keserű szájízét.
- Persze, tudom! De ha elkezdődik egy párbaj, bármennyire is reménytelen, ösztönös a győzni akarás. Legalábbis nálam. Tisztában voltam vele, mégis… - elharapta a mondat végét, és még egyet kortyolt a nedűből, majd visszaszolgáltatta a kulacsot a tulajdonosának. – Nem kell aggódnod, rendben leszek, vagyok… Jól vagyok, na.
Végre elindultak, és végre Timidus is újból felvette a tanár néni szerepét. A mostani fő téma a pontokkal indult, Kemabat összpontosított minden szóra, egyet sem akart kihagyni, hiszen eddig az jött le neki, hogy a sárkányoknak egy felesleges szavuk sincs. El is határozta, hogy mihelyt lesz egy kis szabad ideje, vagyis, mikor egyedül lesz, és nem csinál semmi mást, akkor töviről hegyire átolvassa azt a könyvet, mert már sokszor hivatkoztak rá.
- Nem lenne meggondolatlan, ha csak az alapot vesszük figyelembe? Hiába mutatja meg, mi az, ami a kasztra jellemző, ha teljesen el lehet térni tőle. Példának okáért nálam azt mutatja, hogy a legfontosabb a sebesség, utána az irányítás, a többi fontossági sorrendje meg mindegy. Lehet, hogy én értelmezem rosszul, de nekem ez jön le. Ezzel viszont nem tudok egyet érteni, de akkor ezt majd sütizés közben.
Szu jelzésére felkapta a fejét, és a táblát vizsgálta.
- Játékos sarok? Ide jöttünk?

by **Shukaku** Szomb. Jún. 13 2015, 16:44

Szerencsére voltak olyan közel már Shuhoz, hogy az utolsó szavakat a lány is hallja, és ha Kemabat nem vette volna el a kulacsot magától, és nem hallgatott volna el az ivás miatt, akkor valószínűleg ő nyomja a szájába, hogy fejezze be végre a mentegetőzést. Ezen a gondolaton el is kezdett kicsit kuncogni, mert az a kép villant be neki, illetve párhuzam, miszerint a kisbaba is befejezi a sírást, ha a szájába nyomjuk a cumiját. Szegény fiú úgy szabadkozott, mintha vérig sértette volna a sárkányt, pedig semmi ilyesmi nem történt, és ezt még Timidus maga is elmondta. Mindösszesen nem ismeri a fajának a sajátosságait, és ez oda-vissza igaz, hiszen a letámadós szintismerős példából tisztán látszik, hogy Timidus sem ismeri még ki teljesen magát az emberi szokások között. Persze válaszolni válaszolt, hiszen úgy illett.
-Okos döntés, hogy nem ígérsz olyat, amit nem biztos, hogy be tudsz tartani. Az igyekezetedet pedig értékelem.
És így is tett. Timidus szó szerint értékelte az embereket, veszélyességi fokozatuk szerint, és ezek alapján engedte őket közel Shuhoz. Az igyekezet miatt most az íjász szerzett pár jó pontot a petnél. Shu persze nem aggódott, egy kicsit sem, de miután a fiú újra belekezdett a zsolozsmázásba, már tudta, hogy mit fog kapni elsőnek. Ahogy odaértek az ajtóhoz, Shu megragadta a fiú kezét, kinyitotta az ajtót, és be is léptek rajta, majd a lány a pulthoz lépett, letett pár aranyat, nekik kettejüknek csak a szokásosat kérte, illetve azonnal lekapott a pultról egy cumi alakú gumicukrot, és nevetve belenyomta az íjász szájába.
-Nyo, ezt csak azért, hogy biztosan megvigasztalóds, és nehogy éhen halj amíg választasz magadnak.
Ha Kemabatnak sikerült választania, akkor le is csüccsentek az egyik asztalhoz, Shu megkapta az orosz krémtortáját, Timidus a taiyakit, Kema pedig amit rendelt, Timidus pedig folytatta a beszédet.
-Mint mondtam, általában szoktak így pontozni, tehát az ellenfeleid nagy százaléka ellen hatásos lesz. Az lenne a meggondolatlanság, ha semmilyen taktikát nem építenél ki kizárólag azért, mert nem lehet tökéletes. A saját kasztoddal kapcsolatban részben jól értelmezed. Általában elsődleges a sebesség és az irányítás, a többi azonban nem mindegy, hanem attól függ, milyen harcstílust választasz magadnak.

by Ajánlott tartalom