Játékos sarok

//Eldrie, s aki még jön//

Megkértem Lulut, hogy plakátolja ki újra a WR hirdetését, mert sajnos kissé megkoptak, s sokszor eláztak, így leszedték őket. A legutóbbi nem sikerült túl jól, mert végül ketten nem akartak, egyedül Graceful mondta, hogy később majd szeretne,v úgyhogy őt is megkértem, jöjjön ide egy üzenet formájában. Most is a Játékos Sarok volt a helyszín, miközben azt reméltem, hogy most jobban oldódik majd a hangulat, s több sikerem is lesz. Villámlás persze most is az ajtóban várta a jelentkezőket, s ha kerestek, akkor odavezette őket az asztalhoz, ahol ültem. Snowcat is mellettem ült, mert megtudtam, hogy az előzőn kémkedett a vörösök miatt, asmit ezúttal nem hagytam.
- Aztán viselkedj szépen!
- Szoktam és rossz lenni? - kérdezte sejtelmes mosollyal.
- Őszintén vagy füllentsek? - nem számított arra, hogy ínycselkedő kérdésem lesz a válasz az övére, de láttam rajta, hogy egyáltalán nem bánta. Egy puszit nyomott az arcomra gyengéden, majd boldogan várta a lehetséges jelentkezőket. Természetesen Regina mellette feküdt a földön, pihegetve, miközben néha jött egy-egy kisgyerek, s megkérdezték tőlünk, szabad-e simogatni. Persze megengedtük neki, hiszen tudtuk, hogy Regina nem bántja a kicsiket, akik boldogan simogatták, s néha egy-egy kisgyerek meg is ölelte, annyira jól esett számukra Regina bundájának puhasága. Az egyik kislány mondta is, hogy mintha egy nagy plüsscicát ölelne, olyan puha. Persze Villámlás is kapott simogatást az ajtóban a betévedő gyerekektől, s pár ölelést is, ami jól esett a griffemnek. Őszintén szólva azt hittem, hogy a kicsik majd megijednek tőle a mérete miatt, de örömmel látom, hogy jó nagyot tévedtem, s remélem ez így is lesz ezzel kapcsolatban a jövőben is.

Miután sikerült nagyjából felmérni a jelenlegi állapotokat, arra a következtetésre jutottam, hogy a legjobb esélyem akkor van, ha találok egy céhet. Ez eddig szép és jó volt, csak odáig hogy jutok el, hogy találjak egy megbízhatót? Úgy gondoltam, járok egyet, és a megoldás szembe is jött velem: "A White Rose átalakult egy olyan céhhé, ami segíti a kis szintűeket és kiképzősöket", stb., stb. A hirdetés jó kiindulópontnak tűnt, de úgy gondoltam, alszok rá még egyet, átgondolom ezt az egészet. Azonban magáig az alvásig nem jutottam el, üzenetet kaptam. Lévén nem ismertem senkit, eléggé meglepő volt. Ami még meglepőbb volt, hogy üzenet majdnem ugyanazt a céh hirdetést tartalmazta, mint amit láttam, csak kissé kiegészítve egy meghívással (talán látták ahogy a hirdetést olvasom?). Sors vagy véletlen, végül úgy döntöttem, belemegyek egy találkozóba.
A helyszín Játékos sarok nevet viselte. Belépve mindenféle játékokkal szembesültem, amitől egy pillanatra megtorpantam. Mondja még valaki, hogy a régi mondás "Nomen est omen" kiment a divatból. Nem tudom mire számítottam igazából, de talán pont azért, mert nem is gondolkodtam rajta, lepett meg egy kicsit. Mindenesetre nem volt kellemetlen a hely, bár nem éppen az én stílusom. Éppen "túltettem" magam ezen az első meglepetésen, amikor megláttam a fogadóbizottságot, ami egy griffből állt. Kezdett az érzésem lenni, hogy mai nap tele lesz meglepetésekkel. Miután közöltem a szándékomat, egy asztalhoz vezetett, ahol egy szőke nő, és egy alacsony, furán öltözött férfi várt rám. És egy párduc. Megesik az ilyesmi. Nem zavartattam magam, sem a párduc, sem az őt simogató gyerekek miatt. Ehelyett egy mosolyba rendeztem arcvonásaimat, és halványan meghajolva bemutatkoztam.
-Eldrie vagyok. A "White Rose" céhes jelentkezéssel kapcsolatban jöttem, remélem jó helyen járok - mondtam, bár eléggé biztos voltam benne, hogy jó helyen járok, egy kis udvariasságba nem halt még bele senki.

//bocsi a késést//

Nem is kellett sokat várnom, ugyanis mindjárt jött egy fiú, aki be is mutatkozott, s mi a szándéka: a neve Eldire, s a jelentkezés miatt jött.
- Igen, jó helyen jársz, ülj csak le, s igyál, ha szomjas vagy!^^ - ugyanis várás közben hozattam poharakat, egy kancsó vizet, gyümölcslevet, s az idősebbeknek sört, meg rágcsálnivalót.
- Az én nevem Enheriel, a fiú mellettem pedig a kedvesem Snowcat. ^^
- Nya, szervusz!^^
- Mellesleg nagy macskarajongó, mint láthatod. ^^ A griff az én petem, Villámlás, és Snowcat mellett fekszik az övé, Regina. ^^ - mutattam be a peteket is. Miután megvolt a bemutatkozás, folytattam a fontos dolgokkal.
- Nos, mint olvastad, a Wihte Rose feladata, hogy segítse a kis szintűeket, hogy a frontosokat utolérhessék, miközben persze közös programokat is szeretnék tervezni a jövőben, ha lesz elég és aktív tagok a céhen belül, illetve célunk az is, hogy mindenkinek legyen valami feladata a céhen belül. ^^ Például a kedvesem a céhház bárjának a tulajdonosa, aminek a bevételének felét a céh bankjába adja, a kis drága. ^^
- Az én kis angyalom céhéért bármit. ^^ - adott nekem egy puszit, mitől kicsit elpirultam, majd folytattam:
- Nos, szeretnénk most megismerni téged. ^^ Először is szeretnénk tudni, mi a kasztod, s mi a célod a SAO-ban, amíg itt vagyunk, a szintedet nem kötelező elmondanod, csak ha szeretnéd, s ha van rólad bármi információ, ami szerinted nem titok, azt is elmondhatod nyugodtan. ^^ - Snowcat sunyiba körbenézett, nem-e van valami rosszakarónk, vagy valami újságíró, aki nagyon unatkozik.

Miután megerősítést kaptam, hogy jó helyen járok, hellyel és frissítővel kínáltak, amivel éltem is. Gyorsan végigjárattam a szemem a felsorakoztatott italokon és rágcsálnivalókon, és bár egy pillanatra elgondolkoztam rajta, végül alkoholos italok (a tiltott gyümölcs mindig csábító, főként hogy jelenleg nem is teljesen tiszta hol áll a tiltás ilyen szituban) helyett egy sima gyümölcslére esett a választásom. Ezután a bemutatás következett, mind a társaság emberi és nem emberi tagjait is számba véve.
-Örülök a találkozásnak - mondtam és halványan meghajtottam a fejem. Általában nem szoktam ennyire udvarias lenni, legalábbis nem MMO-kban, de most valahogy rám jött. Talán a SAO... egyedi helyzete miatt, talán csak kezdek impulzív lenni. Áá, inkább az előbbi...
Mindenesetre a beszélgetés halad tovább, és kapok egy rövid de lényegtörő alapvetést a céhről. Egy bólintással jelzem, hogy értem, valamint hogy továbbra se hangzik rosszul ez a céh, még akkor is, ha nem sokkal többet tudtam meg mint eddig. Bár utóbbi nem biztos hogy egy sima bólintásból visszafejthető két teljesen idegennek. Vagy négynek, ha úgy számoljuk....
Végül jönnek a felém irányított kérdések, igazából teljesen alap dolgok. Amin egy másodpercre meglepődtem, az a szinttel kapcsolatos puhatolózás volt. Persze, miután eszembe jutott, hogy itt már nem babra megy a játék, világos volt hogy miért is így lett feltéve a kérdés: ilyen helyzetben, bármilyen információ kritikus lehet, a szintre, azaz a körülbelüli erőre vonatkozóak főként. De ha már idáig eljöttem, akkor akár végig is vihetem ezt az egészet.
-Persze, hogyne - kezdem el a választ egy mosollyal, a megismerkedéses részre értve.
-Nos, a kasztom kardforgató. Ami a célomat illeti..., hát leginkább minél előbb kikerülni innen, a lehető legkevesebb veszteséggel, de gondolom ez eléggé ismerős történet. Ami más célt érint... nem nagyon tudok gondolni másra hirtelen - hajtom félre a fejem elgondolkodóan. De nem, egyszerűen még nem kaptam elég ingert ebből a, azt hiszem jogosan így hívható, világból, hogy bármi más célom legyen.
-A szintemet illetően pedig... - és sokatmondóan a kezdő felszerelésemre mutatok. Persze, amennyiben ez így nem lenne elég kifejező, számosítva is kifejtem, hogy mindösszesen az egyes szinten vagyok.
-Egyébiránt nem tudom mit mondhatnék még... legfeljebb azt, hogy szinte teljesen tapasztalatlanok vagyok, mint azt a szintem is jelzi - nem szeretem ezt a "beszélj magadról" típusú érdeklődést, egyszerűen azért, mert sose tudom, hogy hol és mivel is kezdjem el. Ha beszélgetés közben jön fel, valamilyen témával, akkor simán elbeszélek magamról, de a "mondj valamit magadról" nem a személyes kedvencem. Egyéni szoc-probléma, tudom, de mit mondhatnék? A való életbeli dolgok többnyire irrelevánsak, és amúgy is nagyrészt tabu, minden más pedig túl szubjektív lenne ahhoz, hogy említésre méltó legyen. Úgyhogy végül mondani való híján, Enheriel és Snowcat között járatva a szemem vártam a reakciót.

Tehát Eldire kasztja Kardforgató, 1-es szintű, amit, mint egyébként megemlítette ő is, meglátszik a felszerelésén, célja pedig kikerülni minél kevesebb vesztességgel. Ez a cél igen nemes volt szerintem, mert ez azt jelenti, hogy az ő esetében kisebb az esélye annak, hogy valakit feláldozzon. Mielőtt szóltam volna, Snowcat megelőzött:
- Nya, és van valamilyen hobbid? Mert mi támogatjuk a hobbikat ám amennyiben nem bont törvényt meg mások dolgait, bizony! :3 – óh, erre én nem is gondoltam. Talán csináltathatnák egy olyan szobát, ahol nyugodtan alkothatnak a kreatív játékosok, vagy legalábbis ott találhatnának minden eszközt, ami kell nekik valamire. Óh tényleg, majd a virágdíszeket is majd lassan ki kell cserélnem, mert közeleg a karácsony, s szeretném, ha karácsonyi hangulata lenne a céhháznak. ^^ Annyira szeretek mindent a karácsonyban! ^^ A SAO-ban a karácsonykor van az, amiért előny itt lenni: itt 100%, hogy lesz hó karácsonykor! ^^ Sajnos a valóvilágban már egyre inkább fekete karácsony van, azaz nincsen hó akkor. Úgy tudom Európában lassan már az északi országokban is egyre inkább melegebb van olyankor a globális felmelegedésnek köszönhetően. Pedig biztosan van megoldás a problémára, egyszerűen nem értem így akkor, hogy akkor miért inkább a pénzt választják, s egyre több környezetszennyező dolgot csinálnak ahelyett, hogy félretennék a pénzéhségüket egyszer, s gondolnak a bolygó jövőére? Olyan nagy kérés ez? Így lehet csak 100 éve van csak az emberiségnek, vagy még annyi sem. Ahogy ismerem az emberiséget, lehet találnak majd valamit, amit fel akarnak használni, de aztán a végzetük lesz. De most nem szabad ilyenre gondolni, hiszen ez egy vidám beszélgetés, legalábbis annak tervezem.

Miközben a szemem járattam és vártam, a korábban felmarkolt iltalból is kortyoltam egyet. Mindeközben felhangzott a következő kérdés, a hobbikról érdeklődve. Egy pillanatra elgondolkoztam, közben megvakarva a fejem.
-Hobbi? Öhmm... nem igazán mondhatnám..., nem nagyon volt időm még bármilyen hobbit találni - mondtam, első sorban SAO-ban is űzhető hobbikra asszociálva. Egy kis gondolkodás, és egy újabb korty után úgy döntöttem, hogy való világbeli hobbijaim helyett (amiből amúgy sincs sok), megosztom az okot is, aztán ha mégis érdekelné őket majd csak rákérdeznek még egyszer.
-Az igazság az, hogy nem rég... "ébredtem" fel. Nem igazán tudom megmagyarázni, de lényegében a kezdéstől számítva pár nappal ezelőttig mintha itt se lettem volna. - magyaráztam. Ez nagyjából lefedi a magyarázatot a szintemre, felszerelésemre, kezdő létemre, meg hasonlókra, mint például hogy miért nem tudok hobbikat említeni.
-Nem tudom ez mennyire gyakori, vagy ritka... mindenestre az utóbbi pár napban pedig csak kóboroltam és próbáltam minél többet megtudni erről az egész helyzetről, így ennél többet nem nagyon tudok megosztani - fejeztem be a magyarázatot. Persze, talán egy-két lényegtörőbb kérdésre tudnék válaszolni ebben a témakörben is, bár valószínűleg nem igazán. De úgy gondoltam kicsit magamhoz ragadom a kezdeményezést, és kérdezek.
-Ha megended, kérdeznék én is. Milyen kötelezettégeim lennének ha csatlakoznék? Már persze ha van még, a már említett feladaton és a hirdetésben szereplőkon kívül - toldottam hozzá a kérdéshez mosolyogva, lévén nem akarok papgályt faragni senkiből sem, a hirdetésben szereplő dolgok pedig meglehetősen egyértelműek voltak.

Nem rég „ébredt”? O.o Akkor igaz, hogy ha bizonyos mennyiségű játékos hal meg, akkor beengednek ugyan annyi játékost, akik utólag csatlakoztak? O.O Kayaba, hogy te milyen undorító vagy, komolyan mondom…
- Eldrie… az az igazság, hogy ha bizonyos mennyiségű játékos hal meg, akkor „ébred fel” ugyanannyi olyan játékos, hogy pótolva legyenek a halottak. Addig kómában vannak tartva. Igazából már 2025 van... - nehéz szívvel mondtam el, mert nem tudtam, ezek után nem-e öngyilkos lesz.
- Mellesleg semmi baj, megértem, hogy előbb meg akartad ismerni a helyzetet. - ezek után ő kérdezte, milyen kötelességei lennének, ha csatlakozna.
- Nos, először is közös küldetésekre kötelező lenne eljönnöd, persze ha előre jelzed, hogy nem tudsz akkor lenni, akkor elfogadjuk. ^^ Másodszor pedig ha kivettél valamit a bankból, s már nem kell, vissza kell raknod, hogy más hozzád hasonló kis szintű is tudja használni, kivéve persze, ha a céh javára és az engedélyemmel eladod. Illetve a gyűlésekre is érdemes lesz eljönnöd, ha leszünk annyian, hogy tudunk gyűlést tartani.
- A hobbi miatt ne aggódj, majd találsz valamit a céhházba, nya! :3 – ekkor jött egy régi ismerős: az egyik Kardforgató lány, aki végül úgy döntött, előbb fejlődne egy kicsit! ^^
- Szervusz, ülj csak le! ^^ Snowcat mindent elküld neked üzenetben, ami eddig elhangzott, majd a kérdésekre üzenetbe küldd nekem a választ. ^^ Szóval Eldrie, van esetleg valami kérdésed még? ^^
- Nya, mi is a neve a kisasszonynak? O.o - amíg vártam a választ, kedvesem, miután megkapta a lány nevét, leírta, s elküldte üzenetbe az eddig feltett kérdéseket, s amit tudnia kell:

Kód:

- Kaszt
- Célja a SAO-ban
- Ha szeretné, Szint megadása
- Bármi olyan információ, ami szerinte nem titok
- Hobbija
- Amilyen kötelezettségei lesznek: Kötelező részt vennie a céhküldetésekbe, kivéve, ha valamilyen módon előre jelzi, hogy nem tud jönni. Illetve ha kivesz valamit a bankból, s már nem kell neki, vissza kell tennie a céhbankba, kivéve ha a céh javára el akarja adni azt, s engedélye van a jelenlegi céhvezértől

Úgy tűnik, nem volt különösebben ritka az ilyen történet, hiszen, bár úgy tűnt valamiért kissé habozva, de kaptam egy magyarázatot is.
-Szóval ezért..., értem. - gondolkoztam el. Azt tudtam, hogy nem egyedi a helyzetem, de így teljesen más megvilágítást kapott ez az egész. Volt egy pár teóriám arról, hogy miért is van ez a kómázás egyeseknél, és miért nem másoknál, az egyszerű (már persze amennyire ez egyszerűnek nevezhető) bug-tól elkezdve az eléggé elvadult teóriákig. Az igazság inkább az utóbbi felé tendált, úgy tűnik.
-Belegondolva..., ha objektíven nézzük, még logikus is, bármilyen... taszító is emberileg. - ráztam a fejem, egyértelműen nem voltam objektív. Próbáltam nem gondolni rá, hogy valaki meghalt és gyakorlatilag a "helyére" kerültem. Nem érzem magam felelősnek természetesen, nincs is miért, de úgy gondolom, jobb nem rágódni, és inkább cselekedni kell. Persze, nem tehetek ellene semmi mást, mint hogy a legjobbat adom. Nem mintha máshogy terveztem volna. Ezután pedig egy kimerítő választ kaptam a feltett kérdésemre is.
-Értem, kösz a választ. - bólintottam mosolyogva. Semmi fura vagy rendkívüli kötelezettség nem volt, és őszintén szólva egyre jobban hangzott ez az egész céhesdi. Az ugyan már többször is említve volt, hogy a tagok száma jelenleg alacsony, de végül is ez sem negatívum.
-Bizonyára fogok. Még ha fogalmam sincs is hogy mit - bólintottam vigyorogva Snowcat felé, amolyan "majd csak lesz valami" hozzáállással. Körülbelül ekkor csatlakozott hozzánk egy vékony, alacsony lány, rózsaszín hajjal. Én nem tudtam (honnan is tudtam volna?) hogy várunk még valakit, de mivel Enheriel úgy tűnik számított rá, mosolyogva a lány felé fordultam.
-Heló, én Eldrie vagyok - válaszoltam a kissé dadogós köszönésre, halványan gesztikulálva, hogy felőlem nyugodtan foglaljon helyet. Miközben az újonnan érkezett lány és Snowcat az alapokat kezdték leegyeztetni, Enheriel azután érdeklődött, van-e más kérdésem.
-Említetted, a gyűléssel kapcolatban, hogy ha "annyian leszünk". Hány ember van jelenleg a céhben? - kérdeztem, nem szánva annyira nagy súlyú kérdésnek, inkább csak kíváncsiságból érdeklődtem.

Eldire véleménye is az, ami én: visszataszító, amit Kayaba csinál a később belépő játékosok esetében. Közben persze megkaptam a választ a lánytól.
- Elnézést, addig beszélj nyugodtan – néztem meg a levelet. Kardforgató, 20-as szint, de kiképzős, eddig rejtőzködött, szeret bóklászni… nem tűnik veszélyesnek, ami mondjuk meglátszik a zöld indikátorából. Közben jött a kérdés Eldrie-től, miszerint hányan vagyunk jelenleg.
- Hivatalosan csak 4-en, egyébként hatan. Snowcat és egy lány, Lulu igazából úgy tagok, hogy pénzkeressésel segítik a céhet. Lulu eladó a boltomban, míg Snowcat a céh bárjának tulajdona.
- S nagyon finomak az italaim! ^^ - kedvesen mosolyogtam rá, majd vissza a két jelentkezőhöz.
- Van még kérdés? ^^ - megvártam a válaszokat, majd jött a következő kérdés – S hogyan döntöttetek a céh belépéssel kapcsolatban? ^^ - nagyon örülnék, ha mindketten igent mondanának, mert hogy őszinte legyek, Jin eltűnt, s Akae se jelentkezett nagyon régóta. Plusz legalább a céh tényleg tud segíteni olyan játékosoknak, akiknek segíteni kell jobban megismerni a játékot, s hogy minél gyorsabban elérjék a frontosok szintjét, hátha egy nap ők is a frontot fogják képviselni. Meg hogy őszinte legyek, hátha az egyikük megoldja valahogy a Shukakuhoz hasonlók miatt keletkezett problémákat. Nem tudom, Shu-nak van-e köze, vagy nem, remélem az utóbbi, de mostanában valaki vagy valakik sok ronda dolgot mondogat a Frontról. A múltkor olyan láttam, hogy a Frontosok összes női tagja pénzéhes… éjjeli pillangó. Felháborodva téptem le a falról, s értesítettem az Army-t, akármennyire nem szimpatikusak, hogy ezt jelentsem, s szerencsémre akik fogadtak, azt mondták nekem együtt érzően, hogy mindent meg fognak teni, hogy az ilyen híreszteléseket meggátolják. Az ebben a kellemes csalódás, hogy azóta nem is láttam ilyen plakátot, mert folyamatosan eltüntetik az Army tagok, akárhányszor találnak egyet, ami sértegeti a Frontosokat.

Az újonnan érkezett lány, aki Gracefulként mutatkozott be, is helyet foglalt, és miközben Enheriel a valószínűleg tőle érkezett levelet olvassa, feltettem a "mennyi az annyi" kérdésem. A válasz szerint négy hivatalos tag van, és mellé két másik, akik pénzügyekben nyújtanak támogatást a céhnek. Ez így nem tűnt rossznak, de persze figyelembe véve hogy az egyértelmű dolgokon kívül nem is tudom mi számítana rossznak, ez nem sokat jelentett. Kicsit túl sok mindent kell névértéken vennem a tapasztalatlanságom miatt ahhoz, hogy teljesen nyugodt lehessek, de ezen nem lehet segíteni. Mindenesetre ezek után lehetőség nyílt további kérdések feltevésére. Egy pillanatra elgondolkodtam, de nem volt semmi más, ami eszembe jutott volna, legalábbis egyelőre.
-Részemről nincs további kérdés - mondtam, majd Gracefulra pillantottam, hátha ő kérdez. Mindenesetre kérdezés ide vagy oda, eljött az igazság pillanata, ugyanis Enheriel feltette a kérdést, hogy hogyan döntöttünk. Gyorsan végigfuttattam magamban az eddigi beszélgetést az elejétől mostanáig... és továbbra sem találtam semmit amit kifogásolnék vagy nyugtalanságra adna okot, még ha kicsit furán indult is, vagy legalábbis nekem szokatlanul. Az emberismeretem általában nem szokott becsapni, és egyik itt ülő se tűnt megbízhatatlannak, valamit amit hallottam, az eddig mind bizakodásra ad okot. Továbbá alig néhány napja vagyok aktív része ennek az egésznek, így nem ártana egy kis iránymutatás sem, főleg hogy a lehetőség szinte tálcán kínálja magát. Mindent figyelembe véve a legjobb esélyem az lenne, ha csatlakoznék, és ha már eddig eljöttem, most már nem éri meg visszafordulni.
-Én szívesen belépnék. Amit elmondtatok jól hangzik, és ami kötelezettség, az is logikus és érthető, úgyhogy örömmel csatlakoznék. - mondtam, majd halványan meghajtottam a fejem. Kissé talán túludvariaskodtam, ma valahogy ilyen hangulatom van. Mindenesetre a válaszom megadtam, nincs más hátra mint megvárni mi lesz ebből, rövid és hosszú távon egyaránt.

Nem tudom, hogyan, de betévedtem errefelé másnap reggel. Tegnap este teljesen lerészegedtem, úgyhogy nem emlékszem arra, hogy mi történt, és merre voltam akkor. De mivel senki nem lopott tőlem semmit, és a hp szintem is leginkább a negyedére csökkent, így látszólag nem keveredtem bele semmi olyan nagy bajba.
Még így is sok időbe telt, mire sikerült összeszednem magam, és megindulnom valamerre. És csak mert olyan is volt a kedvem, bepattantam a Játékos sarokra.
Bár ne tettem volna! Mindenütt gyerekes dolgok, csoki, kakaó, kávé... te jó ég! Hova kerültem én? A pokolba? És minden túl színes nekem! Na ne már... még egy 0,05%-os alkoholos italuk sincs! Na meg mi ez a társaság is?
Társaság... lássuk csak. Itt több a kiscsaj, mint jóvágású, tekintélyparancsoló fickó. De bezzeg hozzám hasonló iszákos, magának való bunkó nincs. Talán én lennék itt az egyetlen.
Nem is tudom miért, mégis kedvem volt hozzá, hogy egyszer csak odamenjek hozzájuk, és végigmérjem őket. Valami céhes toborzás vagy mi a jó bánat. Egy egészen átlagos csaj meg egy macska vezette le ezt az egészet. Na mi van, óvoda, nem tudtatok a Csodaországban találkozni? Most komolyan ha valaki szervez egy toborzást valahol, akkor miért éppen egy ilyen helyen kell tenni? A felvételiző ember szemében az első pont a benyomás, a második a helyiség megválasztása. Nem csoda, ha ilyen kevesen ülnek körülötte, az holtbiztos.
- Na mi a helyzet, ti valami kiskorú társaság vagytok, vagy mi? - Egyszer csak odaszóltam. - Nem a legkedvezőbb hely ez a toborzásra, habár én se tudom, hogy kerültem én ide. Mellesleg pofás a griffed meg a macskáid, kedves szőke lány - mutattam a vezérszerű lányra, a petekre, meg a különös nagymacskára. Ha jól meg is nézem, az se biztos, hogy igazi nagymacska. Legalábbis egy felnőtt srácra emlékeztet.
- Ja bocs, az hittem, pet vagy. Mi ez a cucc, pajtás? Azért nem kell ennyire kimutatni, hogy szereted a macskákat. Én is szeretem őket, de azért festet bajuszt mégsem kenek a képemre.

//bocsi Graceful, de muszáj erre írnom XD

Boldogan nyugtáztam, hogy Eldrie szívesen csatlakozna. Örültem az új tagnak, főleg, hogy konkrétan csak ketten vagyunk a céhben, s talán majd többen is jönni fognak.
- Akkor üdvözöllek a céhbe Eldrie. ^^ Graceful, a te válaszodat még várom. ^^ - nem siettettem, csak szóltam neki, nyugodtan gondolkodhat még. Éppen elküldtem a céhes meghívót Eldrie-nek, mikor hozzánk jött egy lány, aki végigmért minket csendben.
- Segíthetünk valamiben? - hamar meg is kaptam a választ, az elején nem éppen kedves mondattal, amire Villámlás és Regina is felvonta nem létező szemöldökét. Bár lehet igaza van abba, hogy nem a legjobb helyszín toborzásra, de én nem fogom egy kocsmába vinni az egészet, mert a legutóbb is Snowcat összeverekedett egy részeges alakkal, mert az ki akart kezdeni velem, mielőtt kijózanodott volna.
- Köszönöm, de-- - éppen mondani akartam, hogy Snowcat nem pet, mikor rájött magától is. S megint tette a megjegyzést.
- Nyá, inkább mondd, mi kellene! - kedvesem kicsit megsértődött a megjegyzés hangneme miatt, de legalább nem ugrott neki ész nélkül. Jól látom, hogy részeg a lány kicsit? O.o
- Jól vagy? O.o Kicsit rosszul nézel ki, ugye nincs baj? - remélem nem megmérgezték, vagy valami mást csináltak vele. Bár ő nem olyan szerintem, mint az a lány, aki itt a környéken folyton sajnáltatta magát, meg mondogatta, hogy bántalmazta őt 3 férfi meg így meg úgy, de mikor mondták neki, hogy jelentse őket az Army-nak, vagy a Justice League-nak, egyből mondogatni kezdte, hogy nem is volt semmi olyan, hagyják már békén őket, s ne hazudozzanak róluk (amire mindenki megszeppenve nézett, aki hallotta), aztán persze kiderült, hogy csak azért csinálta az egészet, hogy így tartsa távol a többi lányt azoktól a fickóktól, mert magának akarta mind a hármat, miközben volt már egy párja.

- Mi? Én? Baj? - meglepődve néztem rá a szőke lányra. - Ja, hogy arra gondolsz, hogy úgy nézek ki, mint aki jobb napot is látott! Áh, nem, ez csak a másnaposság színe... gondolom a nagymacska ismerheti a dörgést, legalábbis látom a képén - mutattam a macskaképű kiscsákóra, aki megkérdezte tőlem, hogy mit akarok. - Nem hiszem, hogy lenne nálatok valami, vagy akarnátok adni, ami kéne nekem. Mondjuk némi kis pénz, mert szegény vagyok, de ha kell, azért képes lennék elvállalni, hogy beverek néhány képet, ha szép szóra nem hajlandóak visszaadni a cuccot, amit lenyúltak, vagy ilyesmi. Vagy netán egy-két igazán jó cuccot, hogy könnyebben menjen a vadászat. Vagy akár egy állandó lakás, ahol meghúzhatom magam, mert állandó otthonom a fogadó meg a kocsma, vagy az utca, ahol meg kell védenem magam néhány nagyokostól vagy vöröskétől. De mindenekelőtt valami józanító ellenszer a másnaposságra, mert a tegnap éjszaka kissé kifogott rajtam. De várjunk! Mondjátok már, ha nem is látszik rajtatok, a ti céhetek ugye valami vállalkozós banda, akik rendet teremtenek? Vagy üzleti? Vagy netán olyanok lennétek, akik pénzért megcsapkodtok néhány arcot, akiknek nem tetszik a képe?
Nem tudom, miért de attól, hogy első ránézésre olyan gyerekesnek tűnik ez a kis csapat, és látszólag kezdőcskék vannak itt (kivéve a szőke lány meg a macska, a petjeik méretét látva), valahogy mégis felkeltette a figyelmemet és érdeklődésemet ez a céh. Pedig vannak jobbak és erősebbek, akikhez bármikor és bármilyen módon becsatlakozhatnék, de mégis itt van ez a kis csapat, kik csak külsőre gyerekesek és puszi-puszi típuska, meg ölelkezősek, de ezekben belülről több is lehet. Ki tudja.
- Hmm... ha már véletlenül ide betévedtem hozzátok, és látom, hogy itt valami céhtoborzósíi van... esetleg mesélhetnétek a kis csapatról. Gondolom, nem árt némi friss vér a céhbe, hogy fölrázzák a csapatot, és megmutassák, hogy ők igenis ugyanúgy érnek valamit Aincradban, mint bármelyik más nagykutyás céh. - Leültem velük szembe, a két másik jelentkező közé.

Kiderült, hogy a sejtésem félig igaz: csak volt részeg, s a másnaposság színe van rajta. S tette az újabb megjegyzést Snowy felé, ami voltaképpen igaz volt.
- Nya, mert bárt vezetek! - felelte kedvesem büszkén, majd a lány elmondta, mi kéne neki. Pénz, cucc, lakás, józanító szer. S jött a céhünkkel kapcsolatos kérdés.
- Hát, céhtagoknak tudnánk ezeket megadni, s a céhünk igazából közösségi, bár van nekünk egy tárgy kölcsönzési rendszer, amihez mindenképpen kéne egy végrehajtó, csak eddig nem igen találtunk… - valóban, addig nem működhet rendesen, amíg nincs valaki, aki vezeti az egészet. Meg aki nem él vissza persze. Majd leült, miközben kérte, hogy meséljünk valamit a céhről.
- Természetesen. ^^ A White Rose egy olyan közösségi cég, aminek célja segíteni a kis szintűeknek, hogy minél hamarabb a Frontosok szintjére kerüljenek, illetve közös programok is lennének, valamint mindenkinek lenne valami feladata a céhben, hogy közös munkából erősödjön meg a céh. S valóban, kéne egy kevéske, ami felráz eléggé a céhet ahhoz, hogy érjen minimum fele annyit, mint a nagy céhek.
- Bár az se lenne rossz, ha Timidus diktatúráját lesöpri!
- Kedvesem, hányszor mondtam, hogy ne higgyél mindenféle pletykának?
- Nyaaa, pedig olyan jó lenne, ha olyan erős lenne a céh... :<
- Majd leszünk, nem kell aggódnod. ^^ - aaaw, annyira aranyos a kis drágám, mikor ilyen pofikát vág. ^^ Eztán visszafordultam a lányhoz.
- Illetve van három szabályunk, amit kiraktunk ugye a hirdetésbe, de ha szeretnéd elmondom neked - megvártam mit mond. Ha kérte a szabályok elmondását, belekezdtem:
- Az első szabály, hogy életre menő harcok, azaz hogy megöljük a vesztest, és játékosok megölése tilos. Második szabály, hogy kötelező a céhes eseményekre, amikben beletartoznak a közös küldetések, gyakorlatok és egyéb rendezvények, részt venned, de ha előre jelzed, hogy nem tudsz jönni valami ok miatt, akkor elfogadjuk. A harmadik szabály, hogy céhes konfliktust jogos ok miatt se támogatunk, ezért ha egy tag miatt kirobban egy, a felelősnek el kell simítani a helyzetet, vagy kártérítést kell fizetnie mindkét félnek, emellett számolhat a kirúgással is. A céhbankról még annyit, hogy kivehetsz azt, amire szükséged van, de ha nem kell, akkor vissza kell raknod, hogy más is használhassa, hacsak az engedélyemmel el nem adod a céh javára. Pénzt is kivehetnek a tagok, ám vissza kell fizetni, természetesen nem azonnal, hanem amikor és ahogy tudja, hogy tudjuk fejleszteni a céhet belőle. Egyéb kérdés? - megvártam a kérdéseket, ha nem voltak, folytattam, mert azért őt is meg kell ismernünk, ha már idejött.
- De mesélj te is valamit magadról! ^^ Mi a kasztod, mi a célod a SAO-ban amíg itt vagy, esetleg a szintedet, s bármi információ rólad, amiről úgy érzed, nem titok. ^^

- Már megint az az ostoba kölök, elegem van belőle... - kissé igencsak rossz névem vettem, mikor annak a kölyöknek a házipetjét kezdték emlegetni. - Egyetértek itt a macskával, jó lenne egyszer alaposan ellátni a baját, hogy egy életre befogja a száját a sárkánya és a kölök is abbahagyja a tisztességes ivósok zaklatását! Halod, macska, múltkor ott piáltam békésen, és nem elég, hogy mellém ült, elkezdte felborítani a drága piámat, és arról habogni, hogy milyen rossz dolog a piálás... hát szálljon már le rólam, no! Kinek képzeli magát, hogy ilyen magas szinten azt tehet, amit akar, akár a petje csicskáztatja vagy sem?
Na jól van, idejét láttam annak, hogy napirendre térjek, mert a lány elkezdett beszámolót tartani céhéről, hogy ők mit csinálnak, mi a házirend, satöbbi. Ahogy sejtettem, itt van egy-két probléma. Túl segítőkész társaság. Közösségi, de nem árt, ha kissé komolyra is vehetnék a dolgokat, mert amíg a Timudus-féle petek és borokat borogató idegesítő kölkök itt mászkálnak a játékban és azt tehetnek, amit akarnak, addig más nem tud érvényesülni. Ezért kéne felkötni azokat a bizonyos gatyákat.
Gondoltam, hogy, mivel érdeklődöm, meg fogják tőlem kérdezni, hogy mi járatban vagyok erre és ki is vagyok. Sóhajtottam egyet.
- Egy kardforgató, aki 1 szint híján áll a frontosoktól, de én úgy vagyok vele, hogy inkább egy erős frissítés igazán rátok férne, mert hogy itt csücsültök, és túl barátságosak vagytok, még közösségi céhként sem fognak komolyan venni. Nem, nem azt mondom, hogy bunkók legyetek, csak ne egy úgymond gyermeki oldalt mutassatok. Nem csoda, hogy alig van jelentkező. És ha már küldetések, akkor meg lehetne tenni, hogy állandóan megyünk valamerre, hogy gyúrjunk egyet és farmoljunk valamit abba a kopárságtól kongó bankba. És ne aggódj, teljes életű KT-kban senkit nem gyilkolok le, csak a vöröskéket, ha muszáj... csak vicceltem! De mondjuk ha egy vörös megtámadna, semmiképpen sem hagyom magam. Na de ideje megmutatni, hogy egyenértékű banda vagytok, és a Timidusos kölöknél is ezerszer fair-eb játékosok!

//Így hogy közben mennek a körök oda-vissza, én is beugrok Graceful elé, bocs érte//

Minden megbeszélve és elrendezve, nem volt más hátra mint várni a meghívót és elfogadni ha megjött. Meg is jött, és azzal kb. egy időben érkezett egy nálam kb. 10-15 centivel alacsonyabb lány, bár ülve kicsit nehéz volt összehasonlítani. Egy ideig méregetett minket, míg Enheriel meg nem kérdezte, hogy mi a helyzet vele. A válasz és abból következő mondatokban nem volt köszönet. Úgy éreztem nem voltak feltétlenül sértőnek szánva amit a lány mondott, de könnyen annak lehetett értelmezni őket, bár el kell ismernem, bizonyos megjegyzéseivel valamilyen szinten egyet is értettem, például ami a helyszínt illeti. Meg volt a kényszer, hogy közbeszóljak egy-kétszer, de egyelőre inkább visszafogtam magam, és hagytam hogy Enheriel és a többiek úgy kezeljék, ahogy azt szeretnék. Mindenestre szó szót követett, és egy kis koldulási kísérlet után úgy tűnt a lány is érdekelt a céhben, annak ellenére hogy amit eddig mondott, nem éppen erről árulkodott. De valószínűleg csak ilyen a stílusa. Mindenestre a lány helyet foglalt közöttünk, és feljött egy nekem ismeretlen (mondjuk ez nem nagy meglepetés) játékos és pet-je. Miután kibeszélték (vagy éppen a nemrég érkezett lány kibeszélte) őt, végigmentek a szokásos körökön, mint szint, kaszt, ki és mi vagy, valamint szabályokon és hasonló "jó ha tudod'" dolgokon. A barnásszőke lány egyébiránt nem sajnálta a tanácsot a céhtoborzás terén sem, leszólva újra helyszíntől kezdve a túl barátságosságon át elég sok mindent. Eddig hősiesen tartottam magam, de erre már meg kellett szólalnom.
-Remélem a komolyság és nem gyermeki oldal mutatása nem csak abban nyilvánulhat meg, hogy annyit iszom, hogy másnap ne emlékezzem hogy lyukadtam ki valahova, mert nekem nem áll olyan jól a másnaposság mint neked - villantottam a még mindig név nélküli lány felé egy kissé cinikus mosolyt. Személy szerint a mértéktelen ivás, illetve a komolyság, felnőttség felhozatala, valamint mások folyamatosan gyerekesnek nyílvánítása nekem sokkal gyerekesebbnek tűnt, mint ez a helyszín és mi együtt véve. Körülbelül mint egy gyerek, aki nagyon meg akarja mutatni hogy mennyire is felnőtt. Ettől függetlenül még mindig visszafogtam magam, már ami a szarkasztikus kommenteket illeti, mert függetlenül minden eddig elhangzottól, szimpatikusnak tűnt a lány. Aztán ha kell, később is meg tudom mutatni, hogy tudok bunkó is lenni, ha megköveteli a helyzet.

Ránéztem a másik jelentkezőre, a srácra, aki mintha sokáig azon gondolkozott, hogyan reagáljon a felbukkanásomra és a cinikus megjegyzéseimre. Nos, kellemes csalódás ért, mikor meghallottam szavait. No lám, nem csak én tudok ilyen cinikus lenni időnként! Kezdetnek nem rossz. Ha mondjuk több ilyen ember csatlakozna a WR-hez, akkor a céh jelenlegi problémáival nem is lesz akkora gond.
Mindenesetre ez az egyedi udvarlás elég bók volt felém nézve. Nehogy a végén még összeszedjek egy udvarlót, haha! De ez még a jövő zenéje, akármennyire is szimpatikus a srác. Akármennyire is előbb össze is kell haverkodnunk, aztán felvennie a versenyt olyasvalakivel, akit én már igen igaz barátomnak is tartok, és bizony a vadászat óta igencsak jól kijöttünk egymással.
Meg is volt a szavaira az eddigi legszebb reakcióm, amit eddig vadidegen felé még nem vetettem a másnapossággal és ivászattal kapcsolatban. Szavaimat egy cinizmussal és sokatmondás árnyalatával megvetett megtisztelt vigyor.
- Igazán? Óh, milyen kedves vagy, köszönöm szépen eme szép szavakat! Elárulom neked, hogy az ivászat és a másnaposság az sok mindentől függ, hogy mennyire komoly vagy gyerekes. Minél jobban eláztatod magad, annál nagyobb az esély, hogy komoly bunyóba kezdj és így élj túl egy éjszakát, bebizonyítván milyen fából faragtak. a annál kevésbé és nem keveredsz kalandba, akkor azt lehet nevezni kezdnek, míg aki folyamatosan elutasít akár egy pohárkát is, az már tényleg elég gyerekesnek mutatkozik be, csak mert erre nevelte anyuci és apuci, ha érted, mire gondolok. Addig is, ha céhtársak leszünk, majd igyekszem minél részegebb és másnaposabb lenni. De csak a te kedvedért, ha majd a következő macskajajra elrángathatlak! - sokatmondóan és incselkedően kacsintottam a srác felé, míg vártam, mi fog most ebből az egész toborzósdiból összejönni. Meg arra is, hogy a számomra még névtelen sráccal miféle vicces vérszívások fognak kialakulni.

//Bocsi, ezt nem hagyhattam ki! X'D

//Bocs megint hogy bevágok, de másodszorra olvasva nem tudtam megállni hogy írjak //

Úgy tűnt a nemrég érkezett lány egy fokkal tovább értelmezte az utolsó kommentem, mint amilyennek tudatosan szántam, de ez legyen a legnagyobb problémám, én nem fogok magyarázkodni. Mindenesetre meg is kaptam a magamét, egy szép hosszú magyarázatban. A véleményét a másnaposságnak és részegségnek a komolyság vagy gyerekesség függvényében kicsit furának tartottam, de hát mindenkinek meg van a maga véleménye. Persze, ha már idáig elment a dolog, akkor folytathatom is akár, így egy szarkasztikus vigyorral, és egy cinikus és eltúlzott meghajlással megszólaltam.
-Mit ne mondják, úgy tűnik neked a kocsmatúrák és ahhoz kapcsolódó kalandokban tényleg jóval nagyobb tapasztalatod van, mint nekem. Mi mást tehetnék mint meghajlok egy ilyen harcedzett és tapasztalt hölgy véleménye előtt? - őszintén szólva élveztem ezt a kis szurkálódást, így a kérdés végére a szarkasztikus mosolyba egy árnyalatnyival több igazi is bekerült mint terveztem, minden erőfeszítésem ellenére. És továbbra is bennem volt a kettősség, hogy valamilyen szintén egyet értek bizonyos dolgokkal, amit mond, bár nagy valószínűséggel nem ugyanazokból a tapasztalatokból és gondolatokból jutottunk ugyanarra a következtetésre. Vagy inkább szinte teljesen biztos. Ja, inkább az utóbbi. De tovább folytatódott a gondolatmenete, egészen az "anyuci és apuci nevelése" miatti anti-alkoholistákra.
-Ó, tudom mire gondolsz. Az olyan típusú emberek pont annyira gyerekesek, mint azok, akik direkt ellene mennek..., "anyuci és apuci"-nak, ahogy nagyon szemléletesen megfogalmaztad. Hiszen egyik típus sem gondolkodik magától, csak követi vagy direkt megszegi a már felállított szabályokat, de nem érti miért is vannak azok a szabályok, így nem tudják felmérni hol a határ a szabályok követésében vagy megszegésében - bújtatott visszavágás, vagy komoly vélemény? Esetleg mindkettő? Nos, ez a hallgatóságra van bízva, ugyanis viselkedésem és arckifejezésem is ugyanolyan marad, bár hangom a szarkasztikusan incselkedő hangsúly mellé mintha egy árnyalatnyival mélyebb lenne. Majd egy ki tudja (mert én nem) hogy komolynak vagy viccnek szánt meghívás-féle is elhangozott, valamikorra a jövőben.
-Mit mondhatnék, ez az elrángatás a... öhhm, "macskajaj"-ok és kalandok egy mestere által megtisztelő, de ezzel együtt nem vagyok biztos benne, hogy fel vagyok készülve hogy rögtön a nagy ligában játsszak - na igen, a korábbi mondat, miszerint nekem nem áll olyan jól a másnaposság mint neki, nem csak szívatás, és/vagy bók de volt, volt benne tapasztalat is, ha nem is túl sok.
-Részemről viszont úgy érzem, egy bemutatkozás időleges lenne. Eldrie vagyok - mondtam, és felé nyújtottam a kezem.

//nyugodtan Eldrie, örülök, hogy ilyen aktív vagy

- Tudom, hogy a helyszín nem a legjobb, a legutóbbi a Sword and Phoenix-ben volt, de… volt némi problémánk ott biztonsági szempontból, ezért választottam részben ezt a helyet… - hát tényleg nem a legjobb hely, de nem kell nekem még egy verekedés, mert a részegek nem hagytak minket békén.
- S Igen, lennének küldetések és úgymond farmolás, ha igény van rá, s mindenkinek van ideje. A legelső küldetésünk is kudarc lett, mert páran, akik már nem tagok persze, nem voltak hajlandóak közölni velünk, hogy ők nem hajlandóak menni, s nem csak egy ember kívánságát kell lesni éjjel-nappal, mint tudod.
- Nya, s azért nincs sok jelentkező, mert a Shu félék egyből rájuk másznak, s vagy kitalálnak mindent a többi céhről, vagy rákényszerítik őket, hogy csatlakozzanak Timidus diktatúrájához!
- Snowcat!
- Bocsánat, életem szerelme… :< - majd elképedve hallotta, mit csinált Noxy-val Shu – Nya, erről beszéltem! S még ki borította azokat a drága piákat is! A Frontosokról is csak a rosszat híreszteli, mert azt képzeli, hogy mert ő nem akar kijutni, akkor az összes játékos sem!
- Snowcat, elég!
- Nyaaa… :<
- Elnézést kérek, mint látod, nem szívleli ő se… ^^” - szóval Noxy, Kardforgató, s majdnem frontharcos. Hmmm, lehet, hogy ő talán tud segíteni abban, hogy erős legyen céh, nem pedig ilyen instabil állapotú… miközben gondolkodtam, Eldire s Noxy beszélgetni kezdett egymással. Noxy ahhoz képest, hogy kissé modortalan, egészen kedvesnek tűnik. Több hozzáhasonló talán komoly változást képes hozni, de azért túlzásba se essünk, mert a „kicsik” általában nem tudják, mi merre van, s ha azzal segítünk nekik, hogy befogadjuk őket, s tanítjuk mindenre, az is rendben van számomra. Ha befejezték a beszélgetést, Noxy-hoz szólok:
- Van esetleg még kérdésed? - a lehetséges válaszok után jött a következő kérdés, vagyis jött volna, de Snowcat megelőzött a sajátjával:
- S mennyire szeretsz inni, nya? Mert van a céhnek egy bárja, ahol szívesen látunk, ha nem verekszel! :3 – Ejj, ejj, kedves, vendégcsalogató reklám? ^^