Re: Játékos sarok

by **Kemabat** Szomb. Jún. 13 2015, 19:04

Kérdéseire választ már nem kapott, vagyis szóbelit nem. Shu elkapta Kema kezét, és már húzta is be az ajtón. Ideje sem volt reagálni, már a boltocskában találta magát. Körbenézet, és hát nem is tudom, milyen benyomást keltett a helyiség. Tele volt játékkal, akárhova tévedt a tekintete, biztosan volt ott egy baba, vagy egy plüssmackó. A fiú kicsit idősnek érezte már magát ehhez, de semmilyen megjegyzést nem tett. Megvárta, míg a partnere rendel, közben ő is nézegette a választékot, majd hirtelen egy cumit nyomtak a szájába. Persze nem egy gyerek nézte őt babának, a cumi is gumicukorból volt, amit Kema rögtön meg is evett, mielőtt még valaki elröhögné magát látványától. Lapos tekintettel fordult a nagylelkű ajándékozóhoz, és gyengén homlokon pöckölte, viszonzásul.
- Nagyon vicces! Szerinted tényleg megvigasztalna egy cumi? Vagy bármennyivel is enyhítené éhségemet? De ne aggódj, visszakapod még ezt! – mondta szokásos széles mosolyával, de azért hozzáfűzött még egy megjegyzést. – Ha el nem felejtem.
Hogy Chiba milyen desszertet kért, nos, azt nem kötöm az orrotokra, legyen elég annyi, hogy valamilyen tortaszeletet kért, forró csokival. Eredetileg kávét szeretett volna, de amikor meglátta, azonnal meggondolta magát. Helyet is foglalt Shu-ék asztalánál, és élvezte a torta mennyei ízét. Belekortyolva itókájába ismét emlékek szállták meg, régen Juro-val is rengeteget fogyasztottak, főleg télen. Mindig beleivott öccse italába is, utána meg azon veszekedtek, hogy vissza kell-e adnia a sajátjából. Elmosolyodott, aztán megint a sárkányra fordította minden figyelmét, vagyis nem mindet, az édes pillanatokra is hagyott egy kicsit.
- Igaz, valóban hiba lenne. – jelezte egyetértését a sárkánnyal. – A harcstílust nekem kell választanom? Azt hittem, hogy az az idővel kialakul magától. Nekem nem sok tapasztalatom van az íjászat terén, honnan kellene tudnom, hogy milyen harcstílust alkalmazzak? – itt szünetet tartott, alaposan átgondolta, hogy tényleg jó-e, ha elmondja a pontozási terveit a pet-nek, hiszen magasabb szinten újra ki akarta hívni, és enyhe hátránnyal indul, ha tudják, mire számíthatnak. Mégis meggyőzte magát, hogy itt most segítséget kap, amit mond, meg nem szentírás, bármikor változtathat az elképzelésén, meg jobb, ha most derül ki, ha rosszul gondol valamit, mint ha csak akkor jönne rá, ha kára lenne belőle.
- Szerintem nem jó az alappontozás sem. Ebből úgy érzem, hogy a íjász csoportosan jó, mármint akkor hatékony, ha sok íjász van egy helyen. Szerintem sokkalta fontosabb a fegyverkezelés, mint az irányítás. Hiába a nagy sebzés, ha nincs találat. Inkább rakok többet a pontosabb lövés érdekében. Utána jön a sebesség, pár ponttal lemaradva, de igazából ez a kettő egyenértékű számomra, és csak azután az irányítás. Nem is értem, hogy cserélhették fel a kettőt. A többinek a fontosságát a pontozásomban, még nem döntöttem el.

by **Shukaku** Szomb. Jún. 13 2015, 19:35

-Miért ne vigasztalna meg? Suliban tanultuk, hogy rágózni is azért rágózik aki ideges, mert megnyugtatja, ha van valami a szájában. Volt erre valami kifejezés is, de arra már nem emlékszem, de az tuti, hogy a tanárnő a cumival kötötte össze…
Na igen, drága jó öreg Sigmund Freud bácsi, és az orális fikszáció… persze ezt azért Shu így nem tudta beazonosítani, de mivel twitteren követte az összes ilyen biológusos tudományos bigyuszkát, és azt is elolvasta, amiből egy mukkot sem értett, mert hátha van benne állatos is, így elég sok minden ragadt rá.
-Visszakapom? A cumit? Köszi, de nem! Tudom, hogy itt nincsenek bacik, meg semmi, de akkor sem szoktam más után enni, meg már eleve le is nyelted, láttam, szóval…
Nem, inkább ezt nem folytatta, és amikor elkezdte a mondatot, még bele sem gondolt a végébe, szóval gyorsan el is harapta. Az pedig teljesen jogos, hogy ha kóstolót eszel valaki ételéből, vagy italából, akkor illik visszakínálni. Na persze az előbb említett okok miatt ez itt nem működött… bár Timidus mondjuk nem volt finnyás, szóval ha esetleg az íjász megkívánja a taiyakit… na de térjünk inkább a tárgyra.
-Kialakul, de ha vannak előzetes terveid, akkor sokkal könnyebben tudsz nekikezdeni. A leírt pontozás teljesen logikus, a többi pontjaidnál pedig a következőket ajánlom: Ha nincs nagy sebzésed, akkor minden szintlépéskor tegyél egy-két pontot az életre, hogy bírd a támadásokat, hiszen nem fogsz tudni gyorsan véget vetni a harcnak, persze ez attól függ, hogy mennyivel vagy gyorsabb az ellenfelednél, ám eddigi megfigyeléseim alapján a gyorsaságra mindenki épít legalább annyira, hogy maximum lekétszerezni tudd. Ha a speciális képességed passzív, és arra építesz, hogy a következő szintlépésekkor is ilyeneket fogsz kapni, akkor erre a statra csak annyit kell raknod, hogy mások ne kétszerezzenek le, mert abban az esetben sokszor biztosan aktiválódó képességeket kaphatsz a nyakadba az ellenféltől. Viszont egyetlen fő kérdést még nem válaszoltál meg.
Itt szünetet tartott, ám nem hatásszünet volt, mindössze egy halacskás keksz elfogyasztása.
-Ha nem sok tapasztalatod van az íjászat terén, miért ezt a kasztot választottad?

by **Kemabat** Szomb. Jún. 13 2015, 20:41

- Aki ideges, az nem vigasztalásra vár. Nem értem mi köze lenne a kettőnek egymáshoz. Én gyakran vagyok ideges, nem a legjobb tulajdonságom, tudom, de ez van. Sok minden lenyugtathat, legyen az egy jó szó, vagy a rágás, bár előbbivel azért vigyázni kell. Nem mindig úgy hatnak a szavak, mint ahogy azt eltervezték. De a legjobb módszer, ha az öklömet használom. Egy-két ütés, és máris jobban vagyok, nem muszáj, hogy élő legyen a célpont, egy fal is megteszi, főleg itt, ahol ennyitől sem én, sem a berendezés nem sérül. – kis szünet – Persze, hogy visszakapod, de nem ezt a cumit, mert jól láttad, ezt már megettem. Mást fogsz majd kapni, és máskor, de arra is lehet majd mondani, hogy „cumi”. – Kemabat mosolya most talán a szokottabbnál is gonoszabbnak tűnhetett, bár még nem tervezte el, mit fog csinálni a lánnyal.
Lehet, hogy vissza kellene adni, de Juro sosem kapta meg a kárpótlást sérelmeiért. Chiba meg köszöni szépen, nem kér halacskát, de az felmerült benne, hogy beleharap Shu tortájába, úgysem evett még olyat. Ha a lány véletlenül nem figyelne, meg is próbálná kivitelezni az akciót. Kárpótlást viszont ő se várjon, mert nem kap!
Timidus tanácsait szokásosan nagy figyelemmel kísérte, nem szólt közbe, csak hallgatta, és bólogatott mellé.
- Megjegyzem, életre is rakni a pontokat. Nem lep meg, a gyorsaság menő! – lelkesedett be, de le is nyugtatta magát, ez bizonyára nem a megfelelő idő az ilyenhez, bár a hely illet hozzá. – Nem számolhatok azzal, hogy legközelebb is passzív képességet kapok, vagy van erre valamilyen szabály, amit nem tudok? Esetleg a könyvben? Mert ha abban megtalálom, akkor nem kell elmondani, majd elolvasom. Milyen kérdést? Arra gondolsz, hogy miért lettem íjász? Ez eddig nem volt kérdés. Elmondom, de ígérd meg, hogy nem fogsz kinevetni! Azért választottam ezt a kasztot, mert Juro is mindig íjásszal játszott. Én előtte nem igazán játszottam más játékokkal, csak hébe-hóba próbáltam ki egyet, és sosem voltam távolságharcos. Többnyire csak mentem előre egy harcoshoz hasonlóval, és gondolkodás nélkül kaszaboltam az ellent. Hamar meg is untam, de nem tudtam elképzelni magam más játékstílussal. De Juro, ő mindegyiket sokáig húzta, és mindig élvezettel mesélte a sikereit. Én tudni akartam, hogy mit érezhetett, tudni akartam, hogy milyen, mikor nem a megszokott sablonomat nyomom, és reméltem, hogy nem fogom megunni. Részben ezért választottam, részben meg azért, hogy rá emlékezzek. Rengetegszer jut eszembe a sztorijai, a hangja, mikor elrontok valamit, meg minden. Ez azért kicsit fájdalmas, de mégis jó érzéssel tölt el.

by **Shukaku** Szomb. Jún. 13 2015, 21:07

-Oké, oké, akkor megnyugtat a rágózás, vagy nem is tudom… de az a lényeg, hogy pozitív hatása van, ami meg ugye mindig jó. És…
Itt közelebb hajolt, persze nem túlságosan, vagy tolakodóan, tehát nem hajolt át teljesen az asztal felett, de azért annyira igen, hogy sugdolózósra foghassa a dolgot.
-Tudod… régen én is eléggé idegeskedős típus voltam. Vagyis… inkább féltem, meg mindentől megijedtem. kint nem voltak nagyon kedvesek velem, sokat bántottak… tudod, biztos te is csináltad azt a hülye trükköt, hogy úgy csinálsz, mintha meg akarnád ütni a másikat, majd csak megvakarod a fejed… de ez a világ nagyon jó hatással van az emberekre. Nem csak rám, de sokakat látok, hogy egy idő után sokkal boldogabbak, meg felszabadultabbak. Nincs annyi félelem mint odakint, nem kell aggódni egy csomó dolog miatt… kevésbé stresszes… meg persze egy játék az egész világ… szó szerint.
Látszott rajta, hogy nem nagyon értékeli az agressziót, és talán a kis történetet is ezért mondta el, ám igyekezett úgy venni, mintha ez nem érintené őt annyira komolyan.
-A fiúk meg mindig csak a verekedésre tudnak gondolni. Levezethetnéd mássak is a fölös energiáidat, mint szegény fák püfölésével. Mondjuk evéssel. Sokkal finomabb, és itt még el sem hízhatsz.
Nagy szerencséje volt a fiúnak, hogy Shunak nem ugrott be a kifejezés vulgárisabb tartalma, mert akkor talán nem csak egy nyelvöltést kapott volna, és Shu bizonyára megállította volna a tortacsenésben is. Így azonban, bár észrevette a turpisságot, hagyta, hadd kóstolja meg a fiú az ő finomságát. Persze utána már nem hagyta szó nélkül
-Ha ízlik, rendelhetünk neked is egyet. Annyi tortát ehetsz, amennyi csak beléd fér, ma a vendégem vagy.
Ejtett meg ezúttal ő egy vigyort, vagy valamiféle olyasmit, mint amit e filmekben látott a gazdagoktól, amikor azt mondják, hogy mindenki a vendégem. Ezután azonban már Timidus következett.
-Nincs rá szabály, de hallottam olyanról, hogy lehetséges befolyásolni azt, hogy milyen képességet szerzel. Shu szerint mindig azt kapjuk ajándékba Kayabától, amire aktuálisan a legjobban vágyunk… vagy valami hasonlót. Kinevetni pedig nem foglak. A döntésedet az érzéseid befolyásolták, az emberi érzéseket pedig még nem látom át teljesen, így nem is alkotok róluk általában véleményt, csak nagyon szélsőséges esetekben.
Shu csak elmerengve mosolygott, Timidus pedig elfogyasztott egy újabb kekszet, mialatt várta a következő kérdést.

by **Kemabat** Vas. Jún. 14 2015, 01:25

Ahogy Shu áthajolt az asztal felett, Kemabat is kissé előregörnyedt. Kíváncsi volt, mi lehet annyira bizalmas, hogy csak suttogva lehet elmondani. Szinte már hallotta magában, ahogy elmondja, hogy is mindenkit ököllel csépelt, mert felhúzták az agyát. Sajnos csalódnia kellett, az idomár nem egy Pszichopata volt régen, hanem egy kis nyuszi, aki mindentől összerezzent. Persze ez nem fedi teljesen az igazságot, meg az okokat is kifejtette, majd rátért arra, hogy ez a világ mennyire jó utópia.
- Értem, nos, nem tudom, erre mit mondhatnék, talán annyit, hogy sajnálom, és örülök, hogy jobb itt neked. Én nem alacsonyodtam le ahhoz a réteghez, akik ilyen ócska trükköket használnak. Ha lendítettem a kezem, akkor ütöttem rendesen. E részből teljesen korrekt voltam. – közölte meglátását, szintén halk hangon.
- Kikérem magamnak! – tört ki belőle. – Nem csak a verekedésre, és nem csak a fiúk. Az én verekedéseimnek komoly okai voltak, amit most nem mondok el, mert úgysem értenél velem egyet, de nem is számít most. Az evést támogatom. Ez tényleg jó! De nem hiszem, hogy mindig használna. Alapból nincs mindig nálam, úgy is lehet fogalmazni, hogy sosincs. Bár ha elkészíted nekem a vadászat eredményét, nem lesz gondom egy ideig rá. Utána meg megkereslek, és kunyizok tőled. – vigyorgott. – Persze csak ha neked sem túl nagy probléma, ha csak kicsi, az még belefér.
A tortakóstoló akciót Kemabat sikeresen végrehajtotta, és örömmel tapasztalta, hogy az is mennyei. Shu meg is jegyezte, hogy nem kell visszafognia magát, de ezt mégis fenntartásokkal kezelte ezt a helyzetet.
- Azért nem akarlak kienni a vagyonodból, de egy szelettel azért elfogadok. – nyalta meg a száját, majd megint Timidusra figyelt. – Értem, de ez nem teljesen befolyásolás, vagyis én nem tudom befolyásolni, hogy mire vágyjak. Ettől eltekintve valóban érdekes információ, talán majd ki is tudom használni, csak még nem tudom, hogy mire. – elmélkedett – Köszönöm, de nem is tudod megérteni az okomat, nem igaz? Áttérhetünk konkrét esetekre is? Mármint eddig milyen kaszt ellen volt a legnehezebb harcolni, mondtad, hogy mindből volt olyan, ami nem volt egy egyszerű eset, de kíváncsi vagyok a leghúzósabbra. Meg ha már itt tartunk, szerinted egy olyan íjásznak, mint ami fel lett vázolva, melyik ellenfél a Achillesz sarka?

by **Shukaku** Vas. Jún. 14 2015, 05:14

Shu csak megvonta a vállát, és leszegte a fejét.
-Én… én szerintem, ha nem megvédesz valakit, vagy magadat, akkor nincs értelme verekedni.. de persze… úgysem érteném meg. Viszont…
Itt újra a fiúra nézett, és bár kicsit kedvét szegte a kirohanás, továbbra is a segíteni akarás csillogott a szemében.
-Csütörtökönként nyolctól tízig tartunk Timivel jótékonykodós napot. Ételt osztunk a Dojoban olyanoknak, akiknek nincs annyira sok, szoktunk vinni az árvaházba is… de ha betérsz a Dojoba, akármelyik nap, akkor mindig van valami harapnivaló, és Chizu úgyis megkínál… szóval nem kell éhezned… és egyáltalán nem probléma.
-Megint nem voltál elég figyelmes. Nem azt mondtam, hogy mindből volt olyan, ami nem volt egy egyszerű eset, hanem azt, hogy egyik kaszt sem gyengébb mint a másik, mindegyikben találhatok ellenfélre, a saját szintemen. Szó szerint. Feltételes módot használtam. Viszont ha sorra vesszük a kasztokat, kardforgatóból is, lovagból is, harcosból is, árnyharcosból is, idomárból és íjászból is akadtam már olyanra, aki legyőzött, vagy közel állt ahhoz, hogy legyőzzön. Találtam már ki olyan harcművész pontozást is, ami eredményes lehetne ellenünk. Az az íjász, mivel gondolom téged ez a kaszt érdekel, aki elég jó taktikus volt, és megfelelően pontozott, mára halott. Természetesen azt nem mondom el, hogy ezeknek az embereknek milyen pontozása volt, ami bevált ellenünk, mert ezt az információt felhasználhatnád egy későbbi harcunk során. Jelen helyzetben azonban úgy veszem észre, hogy átlátod annyira a pontok lényegét, hogy a könyvbe pillantva magad is rájöhess, melyik kaszt ellen mi a legideálisabb. Azonban sokkal eredményesebb lehetsz, ha a csata előtt felderítést végzel. Az Arénában vagy a hivatalos küzdőtereken meg lehet figyelni a leendő ellenfeleidet, ezt te is említetted. Kiszámolhatod hozzávetőlegesen a pontozásukat, és informálódhatsz a képességeik felől. Egy jó időben aktivált képesség akár teljesen felboríthatja az egyensúlyt. A felvázolt íjászod, ahogy látom gyors, azonban némiképp törékenyebb, mint más kasztok. A fegyverkezelés és az íjász bónusz miatt jelenleg egy másik íjász, és a kardforgató, ez azonban természetesen rengeteg mindentől függ.
Eközben a pincérnő fel is szolgálta Kemabatnak a következő szeletet.

by **Kemabat** Hétf. Jún. 15 2015, 19:37

- Ezt egy kicsit ellentmondásosnak érzem. – mondta az íjász szelíd mosollyal, miközben a tortájából választott el egy darabkát. – Küzdelem az arénában szerintem verekedésnek számít, hiszen az ellenfelek, meg ti magatok is megsérülhettek. Nem hiszem, hogy azért jártok oda, hogy megvédhessétek egymást. De mindegy is, az életemnek azt a szakaszát, amikor bárkinek neki tudtam volna esni, már Juro segítségével lezártam, és nem szándékozom újra elővenni a közeljövőben. – kortyolt egy nagyot a forró csokoládéjából, és fülig érő szájjal folytatta. – Remek! Akkor lehet, hogy majd benézek, egyébként ez a Chizu is valamilyen állat, vagy ő már egy ember? Ha húst viszek, akkor azt is elkészíted nekem, ugye? Csak mert belegondolva annyira mégsem jönne jól ki, ha állandóan ingyen kajáért járnék oda, nem igaz? Nekem lenne kínos. Viszont, ha a vadászatom zsákmányát vinném el, sokkal kellemesebb lenne. Egy részét talán még fel is ajánlanám. – zavarodott nevetéssel törte meg mondandóját, majd az előbb levágott falatkát kapta be, és elvezte édes ízét.
- Hát, Timidus, úgy tűnik, ez az egyik velejárója, ha velem beszélgetsz. Nem azt akarja jelenteni, hogy nem figyelek, csak simán félreértem a dolgokat, vagy egyszerűen pontatlanul jegyzem meg, amit mondanak nekem. Végül is nincs olyan memóriám, mint egy sárkánynak. Ha legközelebb ilyet érzékelsz, akkor nem kell ilyen finoman közölnöd, elég, ha csak mondod, hogy „Nem!”, és rögtön közlöd az álláspontod, anélkül, hogy megismételnéd azt a részt, amit hibásan mondtam. Persze ez csak egy javaslat, ha nem akarod, nem kell ehhez tartanod magad. Valóban az íjász érdekel a legjobban, de bármelyikről szívesen meghallgatom a mondandódat. Kár, hogy meghalt, elbeszélgettem volna vele is, bár ahogy te sem, úgy szinte biztos, hogy ő sem mondta volna el a pontozását, de sok érdekességet tudott volna mondani ettől függetlenül is. Ezt ne értsd úgy, hogy amit te mondasz, az nem ér annyit, mintha ő mondaná, sőt, nagyon is sokat segítesz, amiért hálás is vagyok. Ez a felderítés nem csak akkor hasznos, ha tudom, hogy ki lesz az ellenfelem? Vagy ha egy személyt minden áron le akarok győzni, mindegy, hogy hol és mikor? Törékenyebb? Ezt kifejtenéd bővebben, ha megkérhetlek?

by **Shukaku** Hétf. Jún. 15 2015, 21:34

Shu egy kicsit pislogott, majd megrázta a fejét, hogy helyrejöjjön az elgondolkodó álmodozásból, és ő is belekortyolt az italába. Tonikot kért a süti mellé. Érdekes volt a keserű és az édes íz egyvelege, de ő szereti, és a tonik kicsit fel is dobja, ami most nagyon jól esett a számára.
-Izé… ne haragudj, de egy kicsit elkalandoztam… iletve… elgondolkodtam.
Timidusra pislantott, aki bólintott, majd az idomár megpróbálta felidézni, hogy mit is mondott, ami ellentmondásosnak tűnhet.
-Pedig… nem ellentmondásos. Ha megvédesz másokat, vagy magadat, akkor még el leet nézni, hogy verekszel, de amúgy, csak szórakozásból…
-Te ennek az ellenkezőjét mondtad.
Vágott közbe a sárkány, Shu pedig zavarában újra kortyolt egyet.
-Hát… hát akkor így értettem. Bocsi! De… de az Arénás dolog egyébként megvédés, csak éppen Timi logikája szerint.
És itt jelezte is, hogy ismét átengedi a szót a petnek, aki el is kezdte a mondandóját.
-Az Aréna első helyezéséért nagy mennyiségű Exp jár, ami olyan gyors fejlődést tesz lehetővé, amelyre csak kevesen képesek. Minél nagyobb a szintkülönbség köztem, és az ellenfelek között, annál nagyobb valószínűséggel kerekedem feléjük, tehát annál eredményesebben védhetem meg Shut.
-Hát… szóval én nem szeretek annyira Arénázni, de Timinek meg fontos… szóval ezért játszunk. Ha megnézted, én a ti harcotok alatt sem verekedtem. Chizu pedig…
Itt egy halk kuncogás és egy újabb falat egy pillanatra megszakította a mondandót.
-Chizu pedig egy ninja. Velünk él már egy ideje, és ő felügyeli a Dojot, amikor nem vagyunk ott. És… persze, bármit szívesen elkészítünk, és örömmel fogadjuk a felajánlásokat is… bár jobban örülnék, ha csak annyi állatot ölnél meg, amennyinek a húsára feltétlenül szükséged van.
A következő mondandóra Timidus oldalra döntötte a bal fülét, Shu pedig már előre kuncogott, majd ismételten közelebb hajolt a fiúhoz.
-Ez nála a furcsállás jele. A füle. Látod? És szerintem sejtem is, hogy mi a baj… a modor, ugye Timi?
-Igen. Nem értelek téged, ember. Legutóbb zavart, hogy nem veszem figyelembe az igényeiteket. Úgy vettem észre, hogy a fajotok legtöbb tagját zavarja az egyenesség, vagy ha kijelentem, hogy téved. Szeretik azt hallani, ha úgy mondom, hogy szerintem, még akkor is, ha az én szavam kilencvenkilenc százalékban biztos is, úgy is hosszú körmondatokban kell kifejteni azt, hogy az illetőnek nincs igaza. Ezúttal figyelembe vettem a kérésedet, és most pont ezt kifogásolod. Képtelenség úgy igazodni hozzátok, ha egyénenként is eltérőek az igényeitek. De rendben, az íjásszal kapcsolatban ismét tévedsz. Nekünk a harc közben mutatta meg a pontozását azért, hogy bizonyítsa, ennek ismeretében sem tudjuk őt legyőzni. Ő is tévedett. Azonban az egyik legjobb ellenfelem volt. Hasonlóan küzdött, mint ahogyan egy sárkány tette volna. A felderítés pedig minden esetben hasznos, hiszen nem tudhatod biztosan, hogy ki lesz az ellenfeled legközelebb. A törékenységet pedig arra értettem, hogy nem az életre fogod kihúzni a pontozásodat, valamint a nagyobb páncélt adó itemek többsége kevesebb más statot ad, vagy egyáltalán nem ad semmit, az eddigi tapasztalataim alapján pedig az íjászok nem páncélosak.

by **Kemabat** Kedd Jún. 16 2015, 00:15

Shu-n látszott, hogy gondolatban már máshol járt. Hogy hol, Kemabat nem tudhatta, de mikor hirtelen visszatért közéjük, nagyon vicces látványt nyújtott. Közölte is, hogy elkalandozott, amire csak azt a választ kapta, hogy „Látszott!”, meg egy gúnyos mosolyt mellé. A lány próbálta elmondani, hogy miért nincs ellentmondás, de reménytelennek tűnt, talán lelke legmélyén még mindig azon a távoli helyen lehetett, ahol a gondolatai kalandozni voltak. Timidus jött is a segítségére, és elmondta, mi is az oka, hogy próbálják tartani az aréna első helyét. Kemabat-nak a magyarázat viszont erőltetettnek tűnt, de rájuk hagyta. Úgysem lehetett volna vitatkozni vele, az nem lehetett volna az érve, hogy csak bele van magyarázva, hogy minden a védelem miatt van. Meg volt győződve, hogy ha a lány nem is, de a sárkány élvezi a harcot.
Ismét a már-már megszokottnak mondható kuncogás érkezett Shu irányából, majd a magyarázat is a dojo rejtélyes lakóját illetően.
- Egy ninja? Az árnyharcosból született ez az úgy nevezett ninja? Persze, érthető, de egyszerre annyit vadászok le, hogy egy ideig elég legyen, de ne olyan sokáig, hogy megromoljon. Ha abból egy keveset felajánlok, még nem azt jelenti, hogy túlzásokba estem.
Shu ismét közelebb hajolt, de az íjász szóban nem reagált rá, csak a sárkány fülét kémlelte. Timidus kirohanását, ha lehet egy sárkánynál ilyet mondani, mosolyogva hallgatta végig, majd előállt magyarázatával.
- Nem mondom, hogy most nem zavar, de tudomásul vettem, hogy nem tudsz minden igényünknek eleget tenni. Az én igényeim között meg nincs is ott, hogy ezer szóval írjanak le egyet. Nem emlékszem, hogy bármikor is kértelek volna rá, hogy köntörfalazz itt nekem, ha rosszul értettem valamit, ha mégis, akkor magamon kívül lehettem. Az is igaz, hogy mindenkinek eltérő igényei is vannak, lehetetlen lenne mindenkihez igazodnod, azért is kértelek meg, hogy hagyd a francba, és sárkányhoz méltóan csak a lényeget, ha hibázok. Nem fogok megsértődni, vagy ha mégis, megpróbálom lenyelni. – egy apró szünet, közben az íjászra terelődött a téma, és Kema egyre jobban érezte, hogy meg akarja ismerni azt az embert, bár tudta, hogy lehetetlen.
- Érdekes meglátása volt, megmutatni másnak a pontjaidat, a harc előtt merész húzás. És mégis… - senki nem tudhatta meg, mit akart mondani, maga sem értette, hogy miért hagyta abba a mondatott, de mire újra hallatta a szavait, már teljesen másról beszélt.
- Értem. Valóban nem az élet az elsődleges nálam se, de a páncéllal kapcsolatban, hát nem tudom. Mivel nekem még nincs, nem is nézegettem őket, így nem mondok véleményt, de az alapján amit elmondtál, biztosan igazad van. De gyógyító potikkal lehet korrigálni ezt a gyengeséget, vagy tévednék?

by **Shukaku** Kedd Jún. 16 2015, 06:14

Hát… ebbe a látszottba meg picit belepirult, hiszen most neki kellett volna lennie annak, aki tanítgatja a kis szintű íjászt, erre itt merengőset játszik. Persze volt rá oka, hiszen a harci izék továbbra sem érdekelték, és miközben ők erről beszéltek, neki teljesen más járt a fejében, olyan dolgok, amikkel tud is mit kezdeni. Azt pedig, hogy Timi élvezi a harcot senki nem tagadta, még ő maga sem, azt azonban igen, hogy az élvezet nem olyan szintű, mint az embereknél. A sárkány mindig is törekedett a győzelemre, de ennek a mozgatója tényleg az volt, hogy nagyobb védelmet nyújtson az idomárnak. Azt viszont nem tudhatom, hogy itt ez örömöt okozott neki, vagy csak egy parancs volt a rendszerében, hogy erre törekedjék, és ennek a parancsnak a teljesítése okozott neki „örömöt”. Az AI-pszichológia rendkívül bonyolult dolog. A gúnyos mosoly pedig… Kemabat fura volt, egyszerre kedves, mégis gunyoros… ám Shut egyáltalán nem bántotta meg.
-Igen, a kasztja árnyharcos, de ő ninja szeretett volna lenni, szóval az is. És… tényleg köszönjük szépen, de csak akkor ajánlj fel, ha neked bizti nincs szükséged rá…
Timidus még lejjebb biggyesztette a fülét, ám sem az arc… avagy pofakifejezése, sem pedig a hangtónusa nem változott meg, és a kirohanását is nyugodtan és kimérten adta elő, ahogy ezután is tartotta magát ehhez.
-Van még egy dolog, amit jobb, ha megjegyzel az ilyen esetekkor. Nem minden ember olyan, mint Shu. Nem mindegyik viseli jól az ilyen bánásmódot, bár lehet, hogy ő sem. Ami fontos, hogy ezzel megsértesz másokat, lehet, hogy kárt teszel önbecsülésében, becsületében. Nem tudom, hogy a sárkányoknál hogy van ez, de az emberből, legalábbis a többségből ezzel csak ellenszenvet váltasz ki. Csak egy kicsit lehetnél tapintatosabb. Csak egy kicsit! … de arra gondoltam csak, hogy illő lett volna.
Majd kis szünetet tartott, de tényleg csak egy pillanatra, és folytatta.
-Ezek a te szavaid, szó szerint. Bár nem kérted azt, hogy köntörfalazzak, ám az emberek többsége kérte, így megtettem, mivel beletartozik a számotokra illendő csoportba. Ha erre az érvelésre építesz, akkor kijelenthetem, hogy arra sem kértél, hogy ne tegyelek ártalmatlanná ha gyanúsan viselkedsz, mégis dühített, hogy ott nem vettem figyelembe az igényeidet. De rendben, a tévedéseid esetén sárkányokhoz méltóan kezellek majd. A páncélok is benne vannak a könyvben, a potionokkal kapcsolatban pedig az elméleted csak kis szinten állja meg a helyét. Bizonyos sebzés után már nem tudod olyan gyorsan inni a potionokat, mint amilyen gyorsan sebződsz.

by **Kemabat** Szer. Jún. 17 2015, 13:37

A gúnyos mosollyal nem is volt semmi bántó gondolata, egyszerűen csak úgy érezte, hogy annak volt az ideje. Nem is az első ilyen megnyilvánulása volt, és nem is az utolsó. Ez is csak egy velejárója Kemabat társalgási szokásainak, ha egyáltalán mondható annak.
- Feltétlen, csak, ha biztos, hogy nincs szükségem rá, ha valamilyen véletlen folyamán többet ejtenék el, mint kellene.
Miután sikeresen elfogyasztotta a süteményeket, és bögréje tartalmát is eltüntette, kényelmesen hátradőlt székén. A kezeit maga mellett lógatta, fejét is hátradöntötte, majd csukott szemmel, elégedett mosollyal hallgatta az üzlet látogatóinak zaját. Ahogy Timidus felidézte szavait, kicsit meglepődött, de eszébe jutott, hogy rendkívül jó memóriája van. Nem felelt, már beugrott neki is, hogy mit mondott ezelőtt, bár az óta történt egy s más. Gondolkozott, hogyan magyarázza ezt meg a sárkánynak, de nem igazán talált tökéletes megoldást. Kérdőn nézett a lányra, hátha kisegíti, és hátha a képzelete nem más helyeket szel át. Végül erőt vett magán, és belekezdett.
- Valóban lenyűgöző a memóriád, és felidézve ezeket a szavakat, ténylege eszembe juttattad, mikről is beszélgettünk. Ahhoz tartom magam, hogy tapintatosabban kell az emberekhez beszélned, mert nem mindenki tolerálja a nyílt beszédet. Viszont azóta sok mindent hallottam, tapasztaltam, ami miatt nekem nyugodtan mondhatod úgy, ahogy sárkányként megszoktad, csak a lényeget, egyenesen bele a pofámba. Én már nem veszem rossz néven, és gondolom, neked is jobb, ha nem kell körülírni mindent. Másokkal nem biztos, hogy így működne, velem szerintem igen. Nekem tetszik a sárkányok őszintesége, és, hogy nem mondanak semmi feleslegeset, ezért mondtam, hogy beszélhetsz velem is úgy. Elhiszem, hogy nehéz ennyi mindenre figyelni, ha kell bocsánatot is kérek, ha megzavartalak valamivel. Kicsit elszomorít, hogy csak kis szinten. Bizonyára akkor magam is rá jöttem volna erre, de jobb előre tudni. A megfigyelésen és a könyvön kívül hogyan lehet még információkhoz jutni? Nem csak a harchoz, hanem bármi máshoz is. A besúgókat most nem kell megemlíteni. – érdeklődött mondandója végén, egy talán számára fontosabb téma iránt.

by **Shukaku** Csüt. Jún. 18 2015, 10:07

Szerintem mondható, ahogyan Shu manapság egyre gyakrabban kezdte használni a nyelvkiöltést, ahogy ebben a világban kicsit visszakaphatta a gyerekségét, és bár közeledett a tizenhathoz, most jutott eszébe, hogy nagy felelősségvállalás, a kicsik segítése, és a felnőttes viselkedés mellett, amely a koraérettségét jelezte, ő gyerek akar lenni. A kis álomvilága Aincradról is ezt jelenthette, bár azért azt meg kell jegyezni, hogy felnőtt, önmagukat racionálisnak valló emberek is képesek vallásokban hinni, és Shu sem tett igazán mást Kayaba Akihiko istenítésével. összecsapta a tenyerét, majd magasba emelt kézzel újabb rendelést adott le, valamint egy pár csipogás és füttyjellel rövid beszélgetést folytatott Timivel. Nemsokára ismét sütiadag volt mindhármójuk előtt, a poharaik is megtöltve, a sárkány pedig egy Go táblát tett az asztal közepére.
-Szupi, akkor mindent megbeszéltünk. Majd szólok Chizunak, hogy várjon téged. A usernevedet már tudjuk, de amúgy sincsen beléptetőkapu vagy ilyesmi. Tényleg… valahogy ez mindig kimarad, mert nem szoktam előttük a nevükön nevezni az embereket… de hogyan szeretnéd, hogy szólítsunk?
Ha ez minden megválaszolódott, akkor szépen beletette a tálkába a köveket, és az asztal közepére helyezte a táblát.
-Tudsz játszani? Szerintem először velem játssz egyet, utána a győztes pedig Timivel. Őt úgysem lehet legyőzni.
Persze Timidus tudott egyszerre több dologra is figyelni, így akár elkezdték ők ketten a játékot, akár nem, belekezdett a válaszba, hiszen feltételezte, hogy a másik is érti őt a játék mellett is.
-Még nincs felfedezve az összes potion, lehet, hogy a későbbiekben ismételten lesznek healing potionok vagy kristályok. A megfigyelésen és a könyvön kívül a két legegyszerűbb mód a saját tapasztalat. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy a magad bőrén, hiszen a bölcs más kárán tanul. A küldetések során rengeteg információt szerezhetsz a világról, hiszen főleg a kezdőknek szólok bevezető, magyarázó jellegűek. A másik mód az, ahogyan most teszed. Megkérdezel olyasvalakiket, akik többet tudnak. Itt azonban fennáll annak a veszélye, hogy becsapnak.

by **Kemabat** Pént. Jún. 19 2015, 12:07

Az üres tányér, és bögre nem sokáig árulkodtak arról, hogy Kemabat mindent elpusztított, Shu gondoskodott róla, hogy ismét elkényeztethesse magát az édességekkel. A felvett testtartásán nem változtatott, csak enyhe mosollyal viszonozta a lány kedvességét, és bár meg lett volna az újabb adag nélkül is, mégis hálásan elfogadta. Erőt vett magán, hogy ismét megmozduljon, kényelmes volt számára az a póz, és beleharapott a sütijébe, ami megint másmilyen volt, mint az előző kettő. A furcsa kommunikációt az idomár és sárkánya között, nem értette, de nagyon meglepettnek sem mondhatta magát, számított rá, hogy még akár vinnyogva is megértik egymást. A tábla viszont meglepte. Nem figyelte, hogy Timidus honnan vette elő, és sanda pillantásokkal méregette a petet. Ismerte a játékot, de játszani nem tudott, csak egy régi animéből rémlett neki, ami Go játékosokról szólt, meg ment már el Go szalon előtt is, de csak idősek voltak bent, így teljesen elvesztette az érdeklődését.
- Teljesen mindegy, hogyan szólítanak, nem vagyok válogatós e részből. Persze csak ésszerű határokon belül. Ha mégis nekem kellene választanom, akkor az lehet a Kemabat, a Kema, vagy esetleg a Kem.
A tábla nemsokára már tökéletesen helyet foglalt az asztal közepén, készen arra, hogy a fekete és fehér kövek elkezdhessék területfoglaló hadjáratukat.
- Nem tudok játszani, – vallotta be a lánynak – de ha kapok négy előnykövet, és közben segítesz megérteni, akkor játszhatunk. Néhány szabállyal tisztában vagyok azért, egy animéből valami csak rám ragadt, ha nem is minden, de próbálni sosem próbáltam még. Miután legyőztél, szívesen megnézem azt is, hogy Timidus lealáz téged. Mármint, ha tényleg annyira jó, ahogy mondod.
Egyszerre kétfelé figyelni megerőltető volt az íjász számára, de figyelme nagyobb részét mégis a sárkánynak szentelte, hiszen mégis ő kérdezte, illetlenség lenne figyelmen kívül hagyni segítő szavait.
- Akkor csak meg kell bizonyosodni afelől, hogy megbízható-e az adott személy, mielőtt elhinném a szavait. Még jó, hogy veletek beszélgettem el elsőnek igazán, hiszen nincs okom kételkedni bennetek. – mondta széles mosollyal, majd az asztalra összpontosított, minden erejével. Pillanatnyilag nem volt több kérdése, így a sárkányt is hagyta, hadd élvezze a halacskáit.

by **Shukaku** Szomb. Jún. 20 2015, 07:28

Shu ebben a percben jelölte ki rövidke életcélként, hogy márpedig innen ez a gyerek biztosan nem fog éhesen hazamenni, és mivel szegényke úgy vetette rá magát a szendvicsre, amit felajánlott neki, mint az éhező farkasok, ezért a sütiből is kijárt neki a következő adag. Persze erőszakoskodás és tukmálás nem volt, mindössze annyi, hogy amikor a fiú befejezte, Shu azonnal megkérdezte, hogy melyiket szeretné következőleg megkóstolni. A névválasztás sokat elárult a fiúról, például azt, hogy valószínűleg nem ez az igazi neve. Nem tudta Shu sem, hogy miért gondolja ezt, de valahogy érezte, ám nem hozta szóba. Eleve úgy gondolta, hogy jobb is, ha az emberek userneveket alkotnak és használnak, mert azzal ismét picit elfelejtik a kinti világot. Ő persze már elkövette azt a hibát, hogy a valós nevét adta meg, ám picit sem sajnálta, mert szerette a nevét, amit az anyja adott neki.
-Hát… mi már bemutatkoztunk, de akkor szólítás… hogy egyszerűbb legyen, elég csak a Shu és a Timi. Ugyanolyan egyszerű, mint a Go szabályok. Vannak ugye a köveid…
Emelte fel az egyiket, majd letette a táblára.
-Mindnek annyi élete van, ahány szabad kereszt van mellette függőlegesen vagy vízszintesen. Ennek az egynek itt középen, tehát négy. Ha mellé teszek egy másikat, akkor már egy, kettő, három, négy, öt, hat élete lesz. Ha én ide teszek mellé egy feketét, akkor ez ugye elvesz tőle egy életet. Ha e köré az egy köré négy feketét teszek, akkor mind a négy életét elveszíti, és olyankor fogoly lesz, és le kell venni. Ez egy pont. Az a lényeg, hogy úgy keríts be területeket a köveiddel, hogy én ne tudjak közéjük követ tenni, mert ha odatenném a kövemet, akkor annak nem lenne élete. Addig játszunk, amíg tudunk pakolni, utána összeszámoljuk a foglyokat, meg a bekerített területeket, és az győz, akinek több pontja van. Ennyire egyszerű. És… oké, akkor kapsz négy kő előnyt. Timi pedig minden logikai meg észjátékban jobb mint az emberek, nem nagy dolog, ha ő „lealáz”.
Mutatta a nyuszifüleket az ujjával is, majd hátradőlt, és várta a fiú lépéseit. A bizalmas kérdésre már csak mindketten bólintottak, de ha nem is látszott, Timidus pedig a következő kérdésre várt.

by **Kemabat** Kedd Jún. 23 2015, 15:26

Shu valószínűleg elégedett lehetett, mert elérte célját, Kemabat teljes mértékben jóllakott. igaz, hogy az utolsó tortaszeletet még elfogadta, de magában eldöntötte már, hogy ha még egyet kínálnak neki, azt már biztosan elutasítja, hiszen jóból is megárt a sok. Elégedetten simogatta meg a hasát, mint mikor annyira sokat evett, hogy már kidudorodik. Erről persze itt szó sem volt, de ezzel is jelezni akarta, hogy neki ennyi elég volt.
Sosem gondolt még arra, hogy bárhol is a valódi nevét használja, bár tényleg nem sok játékkal játszott, de mindig vagy egy értelmetlen szöveget, vagy valami álnevet használt. A Kemabat is egy mozaiknév, amit indulatokkal túlfűtve sikerült összehoznia.
- Ha nem tűnt volna fel, eddig is Shu-nak neveztelek, a sárkány után szabadon. – mosolyodott el – Timidus-t meg szándékosan nem akarom becézni, egy sárkány megérdemli, hogy a teljes nevén szólítsák!
A szabályok ismertetésénél csendben figyelt, amik elhangoztak, rémlettek is neki, de tudta, hogy ennyiből még nem fog tudni nagy sikereket elérni. Talán, ha előtte megnézett volna néhány játszmát, tudná, hogy milyen szokások szerint kellene támadnia az ellenfél köveit, és védenie a sajátjait, hogy minél nagyobb területet birtokolhasson.
- Hát… Fogjuk rá, hogy megértettem. Így elmondva valóban nem tűnik bonyolultnak, de majd játék közben kiderül, mennyire is az. – állapította meg, majd elhelyezte a négy előnykövet a csúcsokhoz legközelebbi hoshi-kra. Tekintetét a lányra emelte, és várta az ő lépését. Közben eszébe jutott még egy téma, amit megvitathat a sárkánnyal, így fel is tette neki, hogy ő se unatkozzon, amíg Shu-val játszik.
- Elég sok mindent elmondtál már nekem, de ha nem gond, beszélhetnél egy kicsit a jártasságokról is. Mi a véleményed, tapasztalatod a jártasságokkal kapcsolatban? Melyeket tartod kifejezetten előnyősnek?
Az igazat megvallva, nem vagyok biztos benne, hogy ezt akkor kellett megkérdeznie, mikor éppen egy számára nem a legismertebb stratégiai játékkal játszik, ráért volna akkor is, mikor Shu és Timidus méri össze tudását, de mindegy, ez volt Kemabat döntése.

by **Shukaku** Szer. Jún. 24 2015, 06:58

És szerencsére Shu értett a szóból, és az elégedettségét egyáltalán nem törte meg, amikor Kemabat elutasította az újabb felkínálást. Ő is eléggé tele volt, és egyébként sem volt valami nagy étkű, szóval teljesen meg tudta érteni a fiú álláspontját. Ezután a pincérnő már csak a poharakat töltögette újra, hiszen kortyolgatni a játék közben azért lehetett. Persze azért ő ilyen hátradőlős pocaksimizós beájulást nem tett, annál sokkal inkább volt úri lány… legalább is akkor, ha más is látta, szóval szépen halkan kuncogott Kem válaszaira, miközben feltett egyet a saját kövei közül. Még a színeket sem sorsolták, ahogy szokás volt, hanem hagyta, hadd vegye ki a kezdéskor azt a srác, ami neki éppen színpatikus volt. Most nem nagyon számított.
-Feltűnt, de gondoltam…
Kicsit elgondolkodott, majd megvonta a vállát.
-Mindegy, az ilyesmit csak úgy illik elmondani. Lehet, hogy a Shu csak Timi kiváltsága, és mi még nem vagyunk olyan viszonyban, hogy becézhess.
Nevetett fel, majd ivott egy picit, és közben odanyújtotta mindkettejük üres tányérját a kiérkező pincérnőnek.
-És… oké, ha megérdemli szerinted, akkor ezt egyikünk sem fogja visszautasítani. Ugye, Timidus?
A sárkány bólintott. Bár egyáltalán nem gondolta úgy, hogy más teljes nevének kiejtése bármilyen tiszteletet jelentene, hiszen eleve azt a nevet használta, amit Shu adott neki, nem a sárkány nevét, de betudta ezt is emberi szokásnak. A nevek egyébként is csak arra kellettek, hogy megkülönböztethessék egymást. A játék szépen haladt, felkerültek Shu kövei is, szép sorban, és lassan elkezdték megtölteni a táblát.
-Apu szerint ez is olyan játék, hogy megtanulni játszani könnyű, de jól játszani már nagyon nehéz. Ééééés…
Ekkor kerített be teljesen egy kis területet, amire szépen rá is mutatott az ujjával.
-Ennek itt például szeme van. Ezt a kis lyukat hívják így, mert ugye ide te nem tehetsz követ, mert akkor nulla élete lenne a kövednek. Ha két ilyen szemet tudok csinálni, akkor az az alakzat már él is. Azt nem tudom, hogy miért így nevezik őket…
Majd játszottak tovább, és közben Timi elkezdte elmagyarázni a jártasságokat is.
-A harmadlagos jártasságok a szabadidőd eltöltéséhez fontosak, itt teljes mértékben te döntöd el, hogy melyiket fejleszted, és mivel az összes maximumra fejleszthető, nem is korlátoz semmi. A horgászat és a vadászat lehet talán a legfontosabb, mivel a szafarizás közvetlen jutalmazással jár. Másodlagos jártasságoknál a növény és érclátást javaslom, mivel a piac kovácsokból, írókból, és főzőkből nagyrészt telített, mindenkinek megvan a maga árusa, nyersanyagból viszont kevés van. Elsődleges jártasságoknál íjászként a lopakodást és az akrobatikát választanám elsőnek. Azért ezt a kettőt, mert távolsági harcosként az első segíthet abban, hogy te kezdeményezhess messziről, a második pedig abban, hogy a köztetek lévő távolságot fenn is tartsd. A súlyemelésről tudom, hogy inkább a harcosok választják maguknak. Ezen kívül viszont teljesen a te döntésed és a stílusod szabja meg, hogy miket választasz még ki.

by **Graceful** Csüt. Júl. 02 2015, 23:50

[Enherielnek a céh-ismerkedős dihez, hogy felrázzuk! =3]

- Én bízom abban, hogy működni fog – küldök félénk mosolyt jövendőbeli céhvezetőm felé. Félek, mi van, ha nem kerülök be? Akkor… nem tartogatnának sok újdonságot az elkövetkezendő évek, amit jósolok magamban ebben a virtuális kelepcében. Eddig is egyedül voltam, a háttérben húzódva. Valószínűleg utána is így lenne. Amennyiben nem szedem össze magam.
Idegesen pillantok a tőlünk távolabbi pasasra. Még mindig minket néz! Mit akarhat? Ha felém fordítaná a fejét, rögtön félrenézek, a ruhámat gyűrögetve. Nem hagy nyugodni.
Szerencse, hogy Enheriel ismét megszólal. Ha nem tenné, belemélyednék a rosszabbnál-rosszabb gondolatokba, amivel stresszelem magam. Ez az, amire a legkevésbé van most szükségem. Elég lesz akkor, ha egyszer megküzdök valakivel. Addig is lássuk csak! Cél, cél, cél... Elég ismételgetni, hogy Yuri jusson eszembe. Körbenézek, de nem szólal meg senki. Megragadom az alkalmat, és felegyenesedem.
- Eddig nem csináltam többet annál, mint a háttérbe húzódva amiatt aggódtam, mi lesz, ha meghalok! Végignéztem, ahogy emberek kötnek szövetséget, vagy válnak ellenségekké, akik végeznek egymással. Nem egy játékos halálát láttam már… És minél nagyobb lett a számuk, annál jobban futottam, bujdostam, hátha megfeledkezhetek a kétségbeesett arcukról – Fokozatosan megy fel bennem az indulat. Hogy lehettem ekkor szerencsétlen?, korholom is magam. Mindegy, nem segít. Kezeimmel az asztalra támaszkodok, majd ökölbe szorulnak. A hangom komoly, komolyabb, mint eddig volt. De aztán megbicsaklik az utolsó mondatnál. Vissza kell nyelnem a könnyeimet, hogy folytatni tudjam.
- A saját kardomra nem merem rátenni a kezem, mert máig irtózom a halál legkisebb gondolatától, viszont ez kezd megőrjíteni… Így én… nem lehetek kardforgató. Nem nevezhetném magam annak, pedig az vagyok. Nem harcos, vagy harcművész. Szeretnék erősebbé, de nem csak azért, hogy kijussak! Azért is, hogy másnak segítsek. Nem tudom, hány embert tudok megmenteni, vagy visszafogni abban, hogy meghaljon. Ám amit meg lehet tenni, azt megfogom, ha kényszerítenem kell magam rá, ha nem. Ha fáj, ha nem. Elsőként lehet, meglátogatom a kiképző tiszt bácsit… Aztán meglátom, miként haladok tovább – Gyermeki énem megtörik. Elsírom magam a folytatás elején, majd észbe kapok, és letörlöm a könnyeimet. Ezután tovább magyarázok. Mindent kifejtettem, ami bántott, s amit tervezek. Most ők jönnek, én csendben helyet foglalok addig. Remélem még nem gondolta meg magát a céh. Nagy reményeket fűzök hozzájuk.

by **Kemabat** Kedd Júl. 07 2015, 14:20

Shu úri lány, ha más is látja? Akkor, ha egyedül lett volna, ő is megengedett volna magának valami hasonló cselekedetet, mint Kemabat? Ezt persze nem az íjász kérdezi, hanem én, ki lejegyzi minden hülyeségét, akarom mondani megnyilvánulását. Meg hogy lásd, mennyire figyelek, és utánajárok egyes dolgoknak, Go-ban ha előnykő van, akkor mindig az a fekete, aki kapja az előnyt. Sorsolni akkor szokás, ha a két fél egyenlő feltételek mellett játszik.
- Ha nem hívhatnálak Shu-nak, azt már mondtad volna mikor elsőnek használtam ezt a becenevet, vagy tévednék? – nézett a lányra, most egy szelídebb mosolyát véve elő.
Meglepte, hogy milyen odaadással magyarázza a szabályokat, még egy olyan mondjuk jelentéktelen játéknál is, mint a Go. A félreértések elkerülése érdekében, nem jelentéktelen játék, csak Kemabat nem gondolja, hogy bármikor máskor játszana vele, vagy bárki mással. Esetleg egy későbbi időpontban is hajlandó játszani, ha Shu az ellenfele.
A játék lassan haladt, ahogy egyre több kő került fel, annál több időt töltött íjászunk gondolkodásra. Timidus válaszai meg tovább növelték két lépése között eltelt időt.
- Hmm. Lemertem volna fogadni, hogy a látást fogod kiemelni az akrobatika helyet. Ezzel most megleptél, és teljesen logikusnak is hangzik. Nem tudom miért is vártam mást. Most viszont nincs több kérdésem, és szeretnék a játékra koncentrálni, bár esélyem sincs a győzelemre, és egyszerre a kettő, hogy a játékra is, meg rád is figyeljek, nekem nehéz. Ha eszembe jut még valami, azt a játék után tenném fel, ha nem gond, vagy mondjuk mikor Shu ellen állsz ki. – mondta a sárkánynak, hangjából csak úgy sütött a kedvesség, ami szokatlan volt tőle. – És köszönöm az eddigi segítséget. – fejezte be szavait, és most már teljes figyelmét idomárra és a Go táblára összpontosította.

by **Shukaku** Kedd Júl. 07 2015, 14:40

Örülök, hogy ennyire figyelsz. Igen, Shu megengedett volna ilyet, meg még ilyenebbet is. Timidus tudna erről mesélni, ha nem kérte volna meg a lány arra, hogy az ilyen dolgokat kezelje bizalmasan, magánügyként. Persze nem azt mondom, hogy a kislány nagyon adott volna a látszatra, és meg akart volna téveszteni másokat, de szeretett jól viselkedni társaságban, társaságon kívül viszont ő is inkább a kényelmet választotta, és az egész napot eltöltötte pizsiben, ha nem volt semmi dolguk. Itt még nem is koszolódik, akkor sem, ha leeszi véletlenül az ágyban, és büdi sem lesz, hiszen a mosdás miatt sem kell aggódni. De az, hogy Shu ilyen kényelmes is tud lenni, hétpecsétes titok. A Go-t pedig apja után, aki ugye mivel a lány még akkor nagyon pici volt, csak az alapokat mutatta meg, ez idáig a számítógép (ide értem a parkban üldögélő NPC-ket is, akikkel lehet játszani) vagy Chizu ellen játszotta, ahogyan nagyjából én is, így hát csak azokat a szabályokat ismerjük, amik ott a súgóban, na meg persze a táblához járó papíron vannak, ott pedig ilyenek nem szerepeltek. Szóval igen, Shu nagyon lelkesen magyaráz, de egyáltalán nem nagy játékos, szóval döntsön a kocka arról, hogy Kemabat fog győzni. Shu mosolyogva biccentett is, de azért egy fricskát még ellőtt.
-Kezdők szerencséje, meg az előny, meg az, hogy én is Timire figyeltem…
-Hibásan léptél a tizedik, a tizenkettedik, a tizenhetedik, a…
-Oké-oké! Ügyesen játszottál Kem, gratulálok! És nem, nem tévedsz, nagyon szeretem ezt a becenevet. Most viszont Timi jön, és javaslom, hogy vele már tényleg nagyon figyelj. Még soha senki nem győzte le.
És akkor most nyiss meg egy Go programot, állítsd a gépi ellenfelet legnehezebbre, és győzől, ha ott győztél. Nem, picit sem szórakoztató, mert Timidus minden magyarázat nélkül, azonnal lépked, és nem is törekszik arra, hogy elhúzza a játékot, vagy megkönnyítse neked. Azt már megkaptad Shutól, és ezúttal nem a tanítás a cél, hanem a győzelem.

by **Kemabat** Kedd Júl. 07 2015, 16:37

Csoda történt. Kema nyert. Bizony, Kemabat első Go játékát megnyerte a „mestere”, Shu ellen. Másodpercekig csak pislogott, és a táblát vizsgálta szemeivel. Újra, és újra átszámolta, hátha félreértés a győzelme, majd miután tényleg nem akadt semmi, ami megcáfolhatná, hatalmas vigyorral a képén mutatta a győzelem jelét a leigázott ellenfelének. Nem volt semmi rossz szándéka vele, de így illik, éreztetni kell a vesztessel, hogy ki a jobb.
Persze elgondolkodott, hogy minek köszönheti diadalát, gondolt arra, hogy ez a kárpótlás, amiért vesztett Timidus ellen a küzdőtéren, vagy esetleg annyira belemerült az oktatásba, hogy nem figyelt teljes mértékben a táblára.
- …Meg szemedbe sütött a nap, meg álmosító volt a játékod, meg… - segített kifogásokat keresni a lánynak, gúnytól fröcsögő hangnemben. Az meg, hogy a sárkány elkezdte sorolni az idomára hibáit, hát hangos nevetésre késztették.
- Köszönöm, de csak szerencsém volt. – válaszolt a dicséretre, nem akarta, hogy egy rosszindulatú, idióta személynek tűnjön, ezért immáron már visszafogta magát. Hirtelen jött jókedve hirtelen szállt el, amikor meghallotta, hogy neki kell a sárkány ellen játszania. A lány felé fordulva, megajándékozta egy „Neked kellett volna nyerned, és Timidus ellenfelének lenned!” pillantással, majd jött a felismerés, miért is lehetett sikere az előző parti végén. A válasz pofon egyszerű, Shu nem akart kiállni a petje ellen. Valószínűleg már annyiszor lealázta, hogy nem tudná most is elviselni, így áthárította rá ezt a terhet. Kemabat apró bólintásokkal kísérte gondolatmenetét, majd összeszűkült szemekkel nézet ismét a lányra. Tekintete átvándorolt a sárkányra, aki már készen is állt az elsöprő diadalra, és mancsait figyelve, Kem nem tudta elképzelni, hogy fogja meg a köveket.
- Ellened az összes, vagyis mind a kilenc előnykőre szükségem lesz. Az igazat megvallva az is kevés, de ez ellen nincs mit tenni. – ha Timidus beleegyezett, felpakolta a kijelölt helyekre a fekete köveket, és nagyot nyelve gondolataiban elhangzott a „Kezdődjön hát a visszavágó!” mondat.

by **Shukaku** Szer. Júl. 08 2015, 15:14

Timidus idegesítő tud lenni. Nagyon idegesítő. Persze azok után, hogy Kemabat elővette ezt a gúnyos hangját, Shu egyáltalán nem törekedett arra, hogy csitítsa a sárkány lekezelő mivoltát. Persze volt különbség Timidus és Kemabat között. Azt nem tudnám megmondani biztosra, hogy a sárkány most nem kötekedett-e direkt azért, mert észlelte, hogy a fiú is gúnyolódik a társával, de azt tudom, hogy Timidusnak csak a megalázás miatt soha nem volt célja a győzelem, és nem is társult ez a kettő egymáshoz. Hetyke bólintással megadta a kilenc előnykövet a fiúnak, és figyelte, ahogy felrakja őket. Semmilyen becsmérlő kifejezés nem volt a pofájára írva. Amint Kemabat megvolt, ő következett, és a tőle megszokott gépiességgel pakolta a köveket. Az idegesítő rész talán már lehetett a csöndes precizitása is, ám az előző menet, és a mostani pár köre után, amikor Kemabat következett, a sárkány finoman koppintott egyet a karmával a tábla rácsvonalán. Nem mondta, hogy miért teszi, de nem az volt a célja, hogy segítsen a fiúnak. Nem a legjobb lépést mutatta meg, hanem azt, hogy véleménye szerint Kema az eddigi játéka alapján hova tenne követ. Ez persze egyfajta önbeteljesítő jóslat is lehetett, hiszen ha az íjász azt hitte, hogy Timidus segít, akkor ezért is tehette oda utána, ráadásul ha a sárkány még el is találta, akkor önbizalmat adhatott a fiúnak, hogy ő is odalépett volna. Itt azonban nem dobunk kockával. A játéknak logikája van, és megvannak a legjobb lépések. Ha Kaszparovnak nem ment Deep Blue ellen, neked sem fog Timidus ellen, szóval nem dobok kockával. A játék vége felé szólalt meg először és a befejezéséig utoljára a sárkány, amikor kijelentette, hogy hány lépés után és mennyi pontkülönbséggel fog nyerni. Ezt már csak akkor tette meg, amikor száz százalékos bizonyosságú volt az adatban, így be is igazolódott... ha csak az íjász nem borította rá a táblát. Ezután már csak annyi maradt hátra, hogy megmondja az eredményt, majd megköszönje a játékot. Persze Kemabat nyugodtan számolhatott, ha akart, de Timi nem számol el ilyesmit.

by **Kemabat** Szer. Júl. 08 2015, 16:20

Mondhatjuk, hogy Kemabat megérdemelte, amit kapott, bár a gúny hozzá tartozik alap személyiségéhez, még ha az adatlapon nincs is feltüntetve, bár ez az én hibám. Nem mondom, hogy nincs benne rosszindulat, de Shu-val szembeni megnyilvánulásaiban eddig még csak elő sem jött.
Az előnykövek felhelyezése után minden lépésre próbált figyelni, kitalálni, hogy mit tervez az ellenfele, mondanom sem kell, sikertelenül. Minden lépését alaposan átgondolta, már az elejétől fogva a lassan játszott. Timidus ezzel szemben villámgyorsan. Kemabat még szinte le sem tette a követ, amit szorongatott, a sárkány már válaszolt, ismét átadva neki a kört. Az egy kicsit frusztráló volt a fiúnak, de sikerült figyelmen kívül hagynia, úgy ahogy, és a saját játékára koncentrálni. Nagyban törte a fejét, mit kellene lépnie, amikor halk kopogásra lett figyelmes. Ez egy kicsit kizökkentette, és hiába látta, hogy ahova a sárkány mutat, nem lenne rossz lépés, lehet, hogy meg is lépte volna, ha nem látja, de így csak azért is másik helyet keresett, hogy jobb lett-e, az most lényegtelen, a végkimenetelen úgy sem változtatna, ha elmondanám. Még pár lépés, pár lépés, és Timidus ismét megzavarja. Most nem egy jó lépést mutatott, hanem bemondta mikor lesz vége a játszmának, és mi lesz a pontos eredmény. Megalázó vereség semmi több, várható volt, bár örömmel felborította volna a táblát, mint ahogy megemlítetted, de volt benne annyi tisztesség, hogy némán tűrje, és az elkerülhetetlen jóslat beteljesüljön. Hízelgő, hogy a szerencsétlen kezdő íjászomat, aki ezen a napon tanulta meg a szabályokat egy olyan profi sakkozóval hozod párhuzamba, mint Kasparov, de azért egy kicsit túlzásnak érzem. A parti után meghajolt, ahogy illik, és megköszönte a játékot. Egyre biztosabb lett abban az elméletében, hogy Shu direkt hagyta őt nyerni. Elképzelni sem tudta, hányszor kaphatott már ki a sárkánya ellen, biztos, hogy megvolt az újabb nélkül is. Belekortyolt italába, majd még egyszer, és utána a lányhoz intézte szavait.
- És most? Mi legyen? Nem játszol te is egyet Timidus ellen? Mondjuk, kihívod a nyertest ürüggyel? – arcán ismét mosoly volt, bár még érezte a keserű ízt a szájában, hiába készült fel erre az eredményre.

by **Shukaku** Szer. Júl. 08 2015, 17:00

Volt amikor valóban jobbat lépett, mint amit a sárkány eltervezett számára, ám Timidus azt is nagyon hamar észrevette, hogy direkt nem oda lép, ahova az eddigi lépései alapján lépett volna, amivel pedig ugye csak saját magával cseszett ki, hiszen valami felépített taktikája csak volt, ami ezzel semmissé lett. Az íjászodat pedig nem Kasparovhoz hasonlítottam, a párhuzam arra vonatkozott, hogy ha még egy olyan profi sakkozónak sem sikerül legyőznie a gépet, mint ő, akkor egy kezdő Go játékosnak sem fog. Ezen kívül pedig megválaszolok még egy kérdésedet, így a karik feje fölött. Shu csak nagyon ritkán játszott Timivel ilyesmit. A sárkány észrevette, hogy a lány bár nem viseli rosszul a vereséget, de nem esik jól neki, ám megkérte rá, hogy ne is hagyja nyerni… tehát az egyetlen maradék út volt, ha inkább olyan játékokat játszottak, amiben a szerencse is nagy szerepet játszott, mert bár itt is Timi volt előnyben, néha azért Shu is nyert. Megedződni Timidus már az előbb említett parkos ellenfeleken tudott. Számítógépet játszatod a számítógép ellen, ráadásul egy tanulóprogramot egy olyan ellen, amibe már be van programozva a Go-mester. A sárkány minden játékkal addig játszott, amíg el nem érte az NPC legmagasabb szintjét, ahol általában döntetlen lett az eredmény. Ja igen, és nem csak a karik tanácstalanok most, hanem én is. Szerintem lassan a játékunk végéhez közeledünk.
-Isten őrizz! Timivel én akkor játszhatok, amikor szeretnék, gondoltam neked érdekes. Viszont… nem nagyon tudok már más programot kitalálni… persze nem lépünk le, vagy ilyesmi… csak… megkérdeztem már, hogy van-e hol aludnod?

by **Kemabat** Szer. Júl. 08 2015, 21:16

Tisztában vagyok a párhuzam mibenlétével, de egy aprócska illúziónak igazán meg lehetett volna hagyni a megtiszteltetést. Azért a Timidus Deep Blue párhuzam is sántít egy kicsit, nehéz lenne elhinni, hogy minden pat helyén egy szuperszámítógép lenne. Persze értem én, hogy mindent tökéletesre fejlesztett, meg Kemabat számára, ha gyakorlottabb lenne, akkor sem tudná legyőzni, ezzel nincs is gond. Ez az íjász meg alapból nem az eszéről híres. Próbál higgadt maradni, átlátni a dolgokat, és a lehető legkevesebb hibát elkövetni, ami sok erőfeszítésbe is kerül neki, legalábbis most, hogy mit hoz a jövő, azt még én sem tudom. Hm, ez kezd nagyon out of character lenni, azt hiszem ideje visszatérni Kemabat-hoz.
A keserű ízt a forró csoki édességének sikerült legyőznie, és megviselt lelkét ismét a béke járta át. Milyen szép is lenne, ha ez történt volna. Nyugodtnak nyugodt maradt, ez megérdemel egy tapsot, de a béke egy jó ideig ki lesz még utasítva belső világából. Lehet, hogy úgy tűnik, hogy testvérének tett ígéretet már elfelejtette, hogy annyira jól érezte magát, hogy nem foglalkozik már vele, de ez korán sincs így. Shu-val és sárkányával töltött idő sok hasznos ismeretet hozott számára, és tagadhatatlan, hogy jól szórakozott, ezért remélte, hogy Juro nem a sárkány ebédéként végezte. Hiszen lehet, hogy piros indikátoros volt az öcsikéje, ennyire nem naiv, nem hiszi azt, hogy egy áldott jó lélek volt. Ezeket mind elbambult állapotban hozta össze, és hiába ő kezdeményezte az újabb párbeszédet, nem mondhatni, hogy teljesen odafigyelt. Talán túl mozgalmas volt számára ez a nap, talán ennyi mindenre odafigyelni túl fárasztó, ne tudom, de az biztos, szegény Shu-nak meg kellett ismételnie magát, hogy minden a helyére kerüljön.
- Nem kérdezted még, de majd az egyik olcsó fogadóban elalszom, mint ahogy az első éjszaka is, e miatt nem kell aggódnod. – mosolygott kedvesen, és a bögréje után nyúlt, és kortyolt egyet. Fejét hátradöntötte némán töltött pár percet, majd ismét megszólalt. – Ez egy nagyon élvezetes nap volt!

by **Shukaku** Csüt. Júl. 09 2015, 06:19

Valóban, ha a narrik már többet beszélgetnek egymással, mint a karakterek, az a játék végét jelzi. Ezért is jeleztem én is az előző postban, hogy a végére értünk, és ennek örömére ez lesz a zárópostom is. Tudom, ezt a legvégére illik tenni, de köszönöm szépen a játékot, egy élmény volt. Azt azért hozzáfűzném, hogy a Deep Blue 1997-ben volt szuperszámítógép, és az volt a nagy vívmánya, hogy itt kapcsoltak először össze két processzort. Azért szerintem a SAO rendszere 2025-ben már jóval fejlettebb technikáról fut. Nyo, de akkor vissza a karikhoz. Shu nem vette észre először Kemabat letörtségét, hiszen előre elmondta neki, hogy Timi fog győzni, és Timi ellen veszíteni azért nem volt egy nagy dolog. A kis idomár már bőszen azon gondolkodott, hogy hogyan kerülje el a kínos csendet. Remek téma lett volna, ha Kem rákérdez Timinél, hogy ugye nem ő ölte meg az öccsét. Ha rendes személyleírást ad, és ugye még a kasztját is tudja, Timidus elég nagy bizonyossággal meg tudta volna válaszolni a kérdését, és legalább egyvalakit kihúzhatott volna a listájáról. Shu szívesen megismételte a feltett kérdést, és mosolyogva bólintott, amikor megkapta a választ. Nem akart semmit ráerőszakolni a másikra, így hát hagyta, hadd pihenjen, és ő is hasonlóképpen tett.
-Igen. Szerintem is nagyon szép nap volt, és ha gondolod, megmutatom a város legolcsóbb, és… hát nem a legkényelmesebb, de abban az árkategóriában a legkényelmesebb fogadóját. Vannak akik olcsónak tűnnek, de reggel jössz rá, hogy a reggelit nem is tartalmazza az ár, és még az ágy is kényelmetlen. Utána… meg majd valamikor összefutunk.
És ha Kem igénybe vette a segítségüket, akkor odáig még elkísérték, majd egy meghajlással elköszönve, csakhogy ne érezze magát kényelmetlenül a srác egy ölelés esetén, távoztak a saját céhházuk felé.

...és mint már említettem volt, köszönöm szépen a játékot! ^^

by Ajánlott tartalom