Re: Játékos sarok

by **Shukaku** Vas. Nov. 09 2014, 19:51

Shu csak bólogatott. Valóban nem haladtak el nagyon, ám ha azt nézték, hogy jelenleg a tizennyolcadik boss ellen küzdöttek, és a harmincadik szintű harcosok küzdöttek ellene, valamint az, hogy ez a szint már az egyharmada annak, amit egyáltalán elérhetnek, úgy igenis nagy előrehaladás volt, már talán túl nagy is, és ez jelezte lánynak, hogy a frontharcosok továbbra is esélytelenek. Az, hogy Jaqen ilyen gyorsan és ilyen erőteljesen visszakozott, mosolygásra késztette a lányt, és már meg is bocsájtott a Timidust sértő szavakért. Persze a sárkány továbbra sem szólalt meg, nem is akarta felfedni, hogy érti az ember szavait, főleg pedig azt nem, hogy ő is tud ám beszélni. Jelenleg ezt nem tartotta fontosnak. Az azonban a kislányt nagyon meghatotta, hogy a férfi még ennek tudatában is azt mondta, hogy mindkettejük elnézését kéri. Bocsánatot kért Timidustól is. Így már arra sem húzta el a száját, hogy a férfi egyértelműen picinek titulálta a kutya méretű sárkincát. Itt nem számítottak a méretek, és ez is a pet második alakja volt, és ennél már csak egyel lesz nagyobb. Ezt persze még a kardforgatónak nem kellett tudnia.A rengeteg dicséretre azonban Shu már csak bólogatni meg pirulni tudott, de az alvós dologra már meg kellett szólalnia.
-Azért… azért inkább ne tessen kint aludni így sem, mert vannak mérgek és kristályok, amik bénítanak, és akkor már hiába tetszik felébredni, mert úgy is bánthatják. Ha nincs pénze szállásra, akkor tényleg szívesen adok, úgyhogy emiatt tényleg ne tessék aggódni…
A legutolsó részben pedig kellett neki egy pár másoperc, hogy ennyi dicséret után is meg tudjon szólalni a nagy megilletődéstől, és ekkor döntött úgy a sárkány, hogy közbeavatkozik.
-Shukaku. A neve Shukaku, én pedig Timidus vagyok. Te pedig nem tartozol semmivel. Nem azért segítünk.

by **Jaqen Ryssal** Kedd Nov. 11 2014, 20:02

-Nem kell, köszönöm. 70 aranyam van, csak kifutja valami olcsó szoba belőle.
* Mondja mosolyogva. Jaqen nagyot néz amikor Timidus megszólal.*
~Ez...meglepett. De most, hogy jobban belegondolok végül is Ő csak egy program. Mondjuk ennek ellenére eléggé ragaszkodik hozzá a lány. Érdekes. Ez a mesterséges intelligencia páratlan, még sosem láttam ilyet. Elképesztő.~
-Ööö értem. Oké, hogy nem azért segítetek de mégis. Az önzetlen segítséget megjutalmazom főleg azok után amit itt kaptam másoktól. Ha meg pénzért csinálnátok, akkor a pénz fizetség lenne. Ajándékot pedig nem illik visszautasítani. Nézd Ti önzetlenül segítetek másoknak, csak úgy. Én meg azt mondom, hogy az ilyen embereket megjutalmazom. Csak úgy. Ez az Én értékrendem.
*Ismét mosolyog, majd meghajol.*
-Örülök, hogy találkoztunk. Remélem nem ez volt az utolsó alkalom. Sok sikert a továbbiakban, és minden jót, Shukaku, Timidus!
*Mondja, majd elindul arrafelé amerről jött, de immár gazdagon. Tele van információval, és nem érzi magát olyan elveszettnek mint eddig. Hirtelen azonban megáll, és megfordul.*
-Még egyszer köszönöm.
*Nem tudja hanyadszorra köszöni meg. Tényleg sokat segítettek. Reméli, hogy vannak még ilyen játékosok mint Shukaku.*
~Eléggé megéheztem ami azt illeti. Nem tudom mikor ettem utoljára, de kezd fájni a fejem. Ezt ki nem állhatom a valóságban sem. Utána jön a hányinger, esetleg hányás. Gyűlölök hányni. Remélem az első szörnyem nem egy 2 méteres bestia lesz. De azért nem is egy ártatlan nyuszikát akarok megölni. Bár ha xp-t ad...
Aztán találnom kéne egy céhet amint nagyobb szintű leszek. Legalább lesz társaságom. A küldetéseket is meg kéne néznem ami azt illeti. Remélem van olyan ami a szintemhez való.~

by **Shukaku** Kedd Nov. 11 2014, 20:23

~Hetven aranya? Akkor tényleg nagyon kezdő, hiszen az még csak a játékba lépésért kapott jutalom. Biztos meg fogja találni a szállókat? Segítenem kell neki, nem hagyhatom csak úgy elmenni, ha még a sleep killről, meg semmiről sem tudott semmit. Még a leírást sem olvasta el a legelején, amikor belépett. Persze, a felnőttek mindig csak tovább kattintanak, hogy elolvastam és elfogadom, de soha nem olvasnak el semmit, mert ők mindent tudnak. jellemző.~
-Várjon! Én tudok olyan szállókat, amik olcsók is, de nincsenek olyan környéken, ahol esetleg rossz társaságba keveredhetne. Ha meg tetszik nyitni a térképét, akkor szívesen bejelölgettem. És… a hetven arany az valóban elég egy kis időre, de tényleg, ha bármire szüksége lenne, vagy bármi kérdése van, akkor csak tessen írni nekem, és segítek. Csak be kell írni a nevemet az üzenetekhez, a címzett helyére, és akkor megkapom és válaszolok. Általában rá szoktam érni, úgyhogy ne tessék aggódni, hogy zavarna.
És ha az újonc engedte, akkor szépen bejelölgetett a térképén minden fontosabb helyet.
-Itt van az olcsó szoba, itt lehet finomakat enni szintén olcsón, de ha szeretne magának csinálni, akkor itt van egy horgászbolt, itt pedig lehet horgászni, de ahhoz majd jártasság kell, szóval ne tessék megijedni, ha nem fog először semmit. Itt vannak a fontosabb céhházak, A Young és a JL és az Angelic Voice, itt bárhova megy, biztosan segíteni fognak Önnek. És… és tényleg nem kérünk semmilyen fizetséget, elég ha meg tetszik köszönni. Tényleg.
Mosolygott a lány is, Timidus pedig ugyan kifejezéstelen tekintettel, de rábólintott a mondatra. A kislány persze nagyon elpirult a dicséretektől, de igyekezett még mindig valami magas szintű játékosnak mutatkozni. Imádott segíteni, és imádta, amikor tudott segíteni, és ő is nagyon remélte, hogy látják még egymást.

Köszönöm szépen a játékot! ^^

by **Shukaku** Szomb. Nov. 22 2014, 11:18

Előzmény

-Hát… amíg nem tudtam, hogy Timidus ennyi mindent meg tud jegyezni, addig fontos volt, mert én ugye nem tudok mindent észben tartani. De… most is fontos, mert szeretek jegyzetelni. Az hiszem Timi ezt is tőlem tanulta. Mármint az információk fontosságát. És igazából… csak jó dolgokban különbözik a világ. Nincs fájdalom, nincs öregedés, nem lehet balesetet szenvedni, ha csak mondjuk le nem esel valahonnan, de azért akkor is majdhogynem direkt kell leugrani, mert itt egy méteres eséstől biztosan nem fogod eltörni semmidet… meg úgy egyáltalán nem lehet eltörni semmidet. Meg azt is tudom, hogy például aki kint nem tudott járni, az itt meggyógyult, mert mindenféle betegséget meggyógyított Kayaba Bácsi, szóval rengeteget hálásak neki. Meg ugye nincs éhezés, meg igazából szegénység se nagyon. Vannak gazdagabbak, de nekik is csak a felszerelésük a jobb, az ételt meg a szálást egy kis gyűjtögetéssel bárki meg tudja spórolni, és igazából nem is fárasztó munka, sőt, a legtöbb küldetés nagyon szórakoztató. És tényleg nyugodtan kérdezz tőlünk bármit, ha nem is tudjuk a választ, akkor majd megkeressük, vagy megkérdezzük olyanoktól, akik tudják.
Még mindig sokszor pillant a tojásra, ha Akairo a kezében tartja, de azért uralkodik magán, és legtöbbször mégis a fiúval tartja a szemkontaktust. A szótárfüzetet is szívesen átadja, ám arra figyel, hogy ne engedje nagyon belelapozgatni a fiút, hiszen tele van az is napló szerű, vagy bizalmas információkkal, a köszönés részt azonban nem nehéz megtalálni, és az nem is jelent semmilyen veszélyt. Körülbelül három oldalon keresztül van ecsetelve, hogy miként kell csak egy apró, alig hallható hanglejtést változtatni a csipogásban attól függően, hogy melyik napon, milyen napszakban, milyen időjárási körülmények között, milyen hangulatban, milyen állapotban, milyen rangú, milyen felszerelésű etcetc sárkánynak miként kell köszönni. Ez a fajta görcsös odafigyelés talán még egy japánnak is különös lenne, másnak meg még különösebb, aki ismeri Timidust, és tudja, hogy nem szokott foglalkozni az illemmel. Mindenesetre akármelyiket is választja Akairo, Timidus csak megcsóválja a fejét, Shu pedig halkan kuncog, és ha történetesen ismeri a szót fejből is, akkor kijavítja. A meghívásra pedig természetesen így is heves ellenállás a válasz.
-Tudom, hogy nem azért szeretnél meghívni, mert azt hiszed, hogy emiatt segítek, de tényleg teljesen felesleges. Nekünk rengeteg pénzünk van… izé… nem dicsekvésből, de tényleg, neked most pedig a kezdéshez fontos. Egyébként majd ha legközelebb találkozunk, és megengedik, akkor hozok neked felszerelést is.
-Azt pedig már régen elterveztem, hogy hova megyünk.
Na igen, Shu már észre sem vette, de egy ideje a szótlan sárkányt követte, aki egyenesen a Játékos Sarok elnevezésű boltocska-vendéglőhöz vezette őket, Shu pedig előre engedte a sárkány, majd önmagát is.
-Hát… akkor azt hiszem itt is vagyunk. Gyere! Szeretem ezt a helyet, mert csupa szép dolog van itt, meg rengeteg játék. Szeretsz játszani? És… hát akkor legközelebbre felszerelés, és valami finom… megjegyezted, Timidus?
-Tudod, hogy megjegyeztem.
-Izé… mit főzzek majd neked? ^^”

by **Akairo** Szomb. Nov. 22 2014, 13:22

- Ez azt jelenti, hogy te már idősebb vagy mint ahogy kinézel? – Kerekednek el a szemeim. Lehet már vagy kétszáz éves én meg úgy viselkedem vele mint egy… ahogy a korombeliekkel szoktam. Remélem nem mert az elég nagy tiszteletlenség lenne. De aztán ahogy így hallgatom Shu-t tényleg nagyon úgy tűnik, hogy ez a világ sok mindenben jobb mint a sajátom.
- Az tényleg remek, hogy nincsenek betegségek. Az éhenhalást nem tudom, én elég éhes voltam mikor magamhoz tértem. – Ami azt illeti még mindig az vagyok de ezt nem akartam neki mondani nehogy félre értse. – A fájdalom viszont szerintem hátrány sok szempontból. A fájdalom jelzi a korlátjainkat és egyfajta visszatartó erő. Ha pedig letudjuk győzni annál nagyobb sikerélmény alig ha van. - Eddig gyakran feszegettem a határaim különféle sportokkal így ezt első kézből megtapasztalva tudom állítani.
Nagyon is sejtettem, hogy ellenkezni fog de én is vagyok annyira makacs, hogy ezt ne hagyjam annyiban.
- Ugyan, mi értelme van a pénznek ha nem osztom meg másokkal nem igaz? Te pedig már így is sokat segítettél és adtál így legalább egy picit viszonozhatom. A felszerelések miatt ne fájjon a fejed, kemény munkával biztosan tudok majd szerezni. Meg amúgy sem fogathatnám el. Ha mindent elém tolnak még a végén elkényelmesedem.
Hamarosan megérkezünk egy aranyos kis boltocskához tele babákkal és bábukkal meg ehhez hasonlóakkal. Kicsit kételkedtem abban, hogy ez vendéglő de páran falatoztak és iszogattak valamit meg aztán eszem ágában sem lenne megkérdőjelezni a páros helyismeretét.
- Mondhatjuk… - Kicsit bizonytalan voltam a válasszal. Szerettem játszani de más jellegűekkel. Kocsmai játékok mint a darts vagy a csocsó, sportos játékok esetleg pár társas. Ezek voltak amiket kifejezetten szerettem de végül is mindegy mit csinál az ember ha jó társaságban van.
- Igazából mindent szeretek, nem vagyok az a válogatós fajta ha ételről van szó. Főleg ha házi kosztról beszélünk. Ha valaki megtisztel azzal, hogy saját kezűleg készítsen nekem ételt az már rossz nem lehet. Meg aztán szeretem a meglepetéseket. Izé… van kedved valamivel játszani? – Nézek körbe az épületben. Kicsit rossz érzésem volt az miatt, hogy ő ennyi mindent próbál értem tenni én viszont semmit. Igaz nem ismertem a helyet és saját otthonom sem volt amit megmutathattam volna így be kellet érnem azzal ami van.
- Oh, régen a húgommal volt egy vicces játék amivel szórakoztunk és nem kell hozzá semmi csak egy papír és egy ceruza... – Nézek körbe és hamar találok is mindkettőt. – A lényege, hogy felírok ide egy betűt. – Mondom miközben felírok egy A betűt. – Majd felteszek egy kérdés amire neked válaszolni kell. Nem muszáj az igazat a lényeg, hogy úgy felelj a kérdésre, hogy nem lehet benne a felírt betű ami ugye a tiltott betű és a válasznak kapcsolódnia kell a kérdéshez. Ezután te is felírsz egy betűt és kérdezel nekem pedig már úgy kell felelni, hogy az a két betű nem lehet benne és így tovább még valaki ki nem esik. Az veszít aki kimondja azt a szót vagy nem tud rendesen válaszolni. Ha mind a hárman játszunk akkor a kérdés nem egy hanem mindkettőtöknek szól. – Ha benne vannak akkor úgy el is kezdem. – Hogy hívnak?

by **Shukaku** Szomb. Nov. 22 2014, 14:03

-Hát persze!
Húzza ki magát a lány büszkén, de azért a huncut mosoly ott van az orra alatt.
-Ugye kettőezer huszonkettő november hatodikán kerültünk ide. Akkor voltam tizenkét éves, a szülinapom pedig ugye december harmadikán van. Tehát akkor kettőezer huszonkettőben lettem tizenhárom, huszonháromban tizennégy, és most leszek majd tizenöt, úgyhogy három évvel vagyok idősebb, mint aminek látszom. Miért, te mennyinek néztél?
Persze ha Akairo nem akar, akkor nem kell válaszolnia, Shu nem követeli ki magának, hiszen tudja, hogy ez egy nagyon nehéz kérdés. Ő azonban természetesen készséggel válaszol a fiúnak.
-Éhen halni nem lehet, de ettől még éhes az leszel. Ugyanúgy szomjas is, álmos is, de egyikbe sem halsz bele. Viszont… nem kell fürdőszobába járni… és igazából piszkosak sem leszünk, de én azért szoktam mindig mosdani, és Timidust is megmosdatom, még a fogait is. Ő is az epres fogkrémet szereti. Fájdalomra pedig egyáltalán nincsen szükség, hiszen itt rengeteg minden jelzi a korlátokat. Például az életcsíkod, ha lemegy a felére, akkor besárgul, utána pedig piros lesz. A mobok feje felett pedig indikátor jelzi, hogy mennyire van esélyed legyőzni, meg ugye ott vannak a szintek is, szóval annyi minden jelzi a korlátaidat, meg a veszélyt, hogy ilyen rossz dolgokra, mint a fájdalom, már egyáltalán nincsen szükség. Sikerélménynek pedig ott van, hogy szintet lépsz, vagy küldetéseket teljesítesz, vagy az arénában győzől, vagy párbajban… de például nekem az állatok megfigyelése a sikerélmény, és nem azért, mert nekem van a legtöbb jelvényem.
-A felszerelés azért van, hogy megvédje az életedet. Az elkényelmesedés már döntés kérdése.
Fűzi hozzá a sárkány, miközben Shu leadja a rendelését gyümiteára, meg egy kis süteményre.
-Hát… ha nagyon szeretnéd, akkor meghívhatsz egy teára. De többet nem fogok elfogadni.
Ezután mindketten végighallgatják a szabályokat, a lány pedig azonnal válaszol.
-Shu.
Majd picit elbizonytalanodik.
-Vagy… hosszabb mondatban kell? És csak a válaszban nem lehet benne, vagy a kérdésben sem? És… akkor most veszítettem?

by **Akairo** Szomb. Nov. 22 2014, 15:01

Megnyugodva fújom ki a levegőt. Nem is tudom honnan jött az a hülyeség, hogy már több száz éves mikor csak két éve létezik ez a hely. De ezzel egyetemben némi öröm is társult az érzéseim mellé.
- Igazából én most mondanálak körülbelül tizennégy-tizenhárom évesnek. De viszont ez tök jó így. Csak kicsivel több mint egy évvel vagy fiatalabb nála. Ez akár megmagyarázza azt is miért tudunk jól kijönni egymással. – Derülök még inkább jó kedvre.
- Szerintem a fürdésről én sem mondok le. Áztatni magam a forró vízben főleg egy hideg téli napon. Imádom. A fogmosásnak viszont már jobban örülök, azt sosem szerettem igazán. – A fájdalom témára csak hümmögök.
- Ha úgy vesszük van előnye is. – Itt belecsípek jó erősen az arcomba. – Például nem kell a arc csipkedős nagyiktól tartanom vagy legalábbis már nem zavar ha letámadnak. Sőt így én is nyugodtan megcsíphetlek. – Ül ki egy pimasz mosoly az arcomra és finomam megcsípem a lány vállát már ha nem kezd el túlzottan is ellenkezni.
- Miféle felszerelésekről van szó egyébként? – Most már azért kíváncsi lettem mert hát már többször is szóba kerültek de fogalmam sincs pontosan mire is érti pontosan hisz rajta sincs semmi extra. Bár út közben láttam nem egy és nem is kettő olyan embert aki nyakig páncélban flangált. Nem igazán tudnám magam elképzelni benne, biztos nagyon kényelmetlen.
Azért csak sikerült addig erősködnöm még végül kiharcoltam, hogy meghívhassam ezért gyorsan rendelek neki egy teát az ő igénye szerint.
Örültem, hogy valamennyire rábírtam venni a játékra bár nem tudom, hogy puszta kedvességből ment bele vagy tényleg érdekli de ha unja akkor majd kitalálok mást.
- Nem ez így tökélete. Az egyszavas válaszok is válasznak számítanak ha az egy létező szó vagy név így a Shu abszolút elfogadható. Most viszont te jössz. Vagy ha szeretnél játszani akkor te, Timi vagy ezt döntsétek el ti. – Mosolygok rájuk. Közben kényelembe helyezem magam, eddig nagyon fel se tünt, hogy még mindig állok és közben a tojáskát is letettem magam mellé. Nem akarom elszalasztani a pillanatot mikor ki kel.

by **Shukaku** Szomb. Nov. 22 2014, 15:46

~Már megint fiatalabb vagyok valakinél… hurrá…~
-Csak egy évvel? Az tényleg nem is olyan sok. De… nem hiszem, hogy azért jönnénk ki ilyen jól. A legtöbb kezdővel jól kijövök, mert rajtam kívül nem sokan segítenek nekik. Még pár olyan ember van, aki nem azért segít nekik, mert be akarja őket sorozni a céhbe, vagy valami kereskedős dologba. Tudod, mivel a kicsik nem léphetnek be a nagyobb szintekre, így nem is tudnak a nagyok mellett harcolni…
~Na meg persze a fronton sem.~
-Szóval emiatt nem nagyon érdeklik a nagyokat. Főleg, hogy azok legtöbben még önzőek is. Elég fura dolog, de szerencsére itt már nem is annyira számít a kor. A szint számít, és mindenki ugye egy szintről kezd, és ugyanolyan lehetőségei vannak, szóval igazságos. Mi is egy csomó felnőttet legyőztünk már versenyeken, és meg is tudjuk védeni magunkat… pedig attól még gyerek vagyok… legalább is Silver ezt mondta… de az jó, hogy ez már nem jelenti azt, hogy gyenge, és azt, hogy bántani is tudnak.
Kicsit elgondolkodott, majd igyekezett kirázni a fejéből ezt az igen problematikás témakört, és szerencsére a fogmosás meg a csipkelődés meghozta a hatását, na meg persze egy visszabökést.
-Naaa! Legalább ne Timidus előtt mondj ilyeneket! Tudod milyen rengeteg idő volt, mire meggyőztem, hogy ne butaság a fogmosás?
Ezután ez már meghozta a hangulatot a nevetgéléshez, meg persze a hely aurája is boldogságot árasztott, valamint a játék is tetszett Shunak, és az, hogy tudta, ebben Timidus is játszhat.
-Hát… szerintem akkor most jöjjön Timidus.
-Öt percet kérek.
És mivel Shu tudta, hogy a sárkánynál ez a kérés valóban pontosan öt percet jelent, így addig belevágott a felszerelések elmagyarázásába.
-Hát… az úgy működik, hogy neked ugye vannak statjaid. Van élet, erő, irányítás, fegyverkezelés, gyorsaság, kitartás és páncél. Ezekre a páncélon kívül mindig oszthatsz pontokat a szintlépésnél, és különböző előnyökkel járnak. A felszerelésekhez pedig ehhez adnak hozzá még pontokat. Ha megnézed, neked például egy kezdő ruhád van, és egy Kezdő Állatidomár Késed. Ez még nekem is megvan, mert ezt ugye ajándékba kapjuk az elején, és azt nem illik elajándékozni. Meg… egy kés azért mindig hasznos, amikor szafarizok.
Tette ki a kislány a teljesen ugyanolyan kezdő kést az asztalra, mint amilyet Akairo találhatott az eszköztárában.
-Ezután Pálcákat használtam, ebből van nálam kettő is, mert az egyik egy ritka tárgy, a másik pedig különleges, mert abból kaphat egyet Timi is. És amit most használok, az pedig ez a síp.
Emelte fel egy picit a nyakában lógó darabot.
-Persze másoknak kardjaik, meg hatalmas szablyáik, meg ilyen nagy erőszakos bigyuszaik vannak, de szerintem ezek sokkal okosabb dolgok, meg praktikusabbak is, mert nem csak harcra használhatóak.
Kisvártatva letelt a pet által kért öt perc is, és a sárkány megszólalt.
-Veszítettetek. Átvizsgálva az eddig ismert szavaitok nagy részét arra a következtetésre jutottam, hogy a leggyakrabban használt hangotok az E, és az általad választott A betű, csak a második. Az én választásom az E, kérdésem pedig a következő: Elismételnéd nekem azt a szót, hogy nem?

by **Akairo** Szomb. Nov. 22 2014, 17:34

- Értem, azt hiszem. Bár kicsit furcsa az, hogy csak haszonból foglalkoznak a kicsikkel. – Legalábbis számomra furcsa, sose tudtam megérteni, hogyan lehet haszonból barátkozni másokkal de lehet ez csak az én naiv felfogásom miatt van. Az, hogy ez így igazságosabb lenne már vitathatóbb.
- Nem tudom. Nekem úgy tűnik szinte ugyan az mint a kor. Ha valaki régebb óta él itt akkor nagyobb szintű és ezzel erősebb és tapasztaltabb még ugyan ez van a korral. Bár ott egy idő után visszafele fejlődsz ahogy öregszel de bölcsebbé válsz. – Mert az öregek bölcsebbek és tapasztaltabbak még ha fizikailag gyengébbek és betegesebbek is.
Szerencsére Shu nem az a lány volt aki rossz néven veszi ha incselkedek vele egy picit így vissza is kaptam tőle szinte rögtön és így vele együtt nevethettem.
- Bocsi! Khm… A fogmosás nagyon is fontos! Minden nap mossatok fogat még akkor is ha fárasztó és gyakran sokáig nem érzel rendes ízeket utána! – Játszom el a komoly okító szerepet persze eléggé erőltetett módon, hogy azért érezze egy picit a viccelődés szándékát.
Timidusnak is volt kedve játszani és még ő gondolkodott addig bőven volt idő, hogy Shuval tovább beszélgessünk és közben megmutatta a cuccait.
- Azt hiszem értem… - Bólogatok hevesen és közben igyekszem a gyakorlatba is átültetni és így némi keresgélés után sikerül is felszerelnem a kezdő ruhám. – Jéé ennyi az egész? – Kicsit furcsa volt így, hogy egyik pillanatról a másikra megváltozott a ruhám. – Azt hiszem késre meg hasonló fegyverekre nincs szükségem. – Jegyzem meg így a kést szépen békén hagyom. – Tényleg, hogy ha ennyi mindenféle fegyver van és mindenki hordja azt akkor elég gyakoriak lehetnek a nézet eltérések. Gondolom fájdalom nélkül az emberek bátrabban használják őket hisz nagyjából következmények nélkül verekedhetnek. – Tapasztalatból tudom, hogy a verekedésnek mindig van valami következménye. Egy monokli vagy heg vagy még rosszabb, de minimum szakadt ruhák. Idő közben Timi is kitalálta mit lépjen.
- Igen, az A és E betűk kivétele kiváló stratégia és kezdő lépés de vigyázni kell ám mert könnyen magunk alatt vághatjuk a fát. Kis gyakorlással azért ki lehet kerülni az efféle kérdéseket. – Okítom őket egy picit a játékról majd megköszörülöm a torkom és válaszolok.
- Kizárt! Ily módon kizárt, hogy lóvá tégy! – Felelem. – Most neked kell felelned majd utána te is elvehetsz egy betűt és teheted fel a kérdést. – Magyarázom Shunak.

by **Shukaku** Szomb. Nov. 22 2014, 19:08

Shu csak megvonja a vállát, és inkább a későbbiekben akar foglalkozni ezekkel a részekkel. Meg van a véleménye mind a frontharcosokról, mint a rendfenntartó céhről, mint általában azokról, akik magas szinten vannak és lenéznek mindenkit. Persze nem gondolja úgy, hogy mindenkinek úgy kellene viselkednie, ahogy ő viselkedik, de egy kis önzetlenséget azért tényleg mutathatnának az emberek egymás iránt. Ez a tökéletes világ a legalkalmasabb lenne arra, hogy egy picit megtanuljanak békében egymás mellett élni. Shu persze nem akar kijutni, de abban biztos, hogy Kayaba Bácsi mindenkinek jót akar. Az ő elképzelése szerint, aki maradni akar majd, az olyanná válik, mint a petek, függetlenné a kinti világtól, akik pedig ki akarnak jutni, azok pedig majd kijuthatnak, ha megtanulják, hogy miként kell békességben meglenni az életben. Ezért engedte ki Kayaba Bácsi Kazumát is a börtönből, mert biztos megjavult közben, és majd mindenki meg fog javulni. Shu tudja jól, hogy igazi halál nincs a világban. Ezt mutatják az egyik bosson történt események, az első küldetésén történt események, ezt mutatja Rita esete, ezt mutatja maga a Pánik Burok. Az egész világ biztonságos, egyedül az emberek teszik tönkre, akik csak azért vannak itt, hogy idomulva a tökéletességhez, ők is valamivel tökéletesebbé váljanak. Csak idő kérdése. Persze a fiú legnagyobb tévedését azért eloszlatja.
-Nem ugyanaz. Egy évet az erdőben töltöttünk Timidussal, alig fejlődtünk valamit, és mégis gyorsan behoztuk a frontharcosokat. Az ismerőseink közül alig van valaki felettünk. Ezt… ezt nem dicsekvésből mondom, csak… tényleg csak elhatározás kérdése, és semmi sem lehetetlen, amit az egyik megcsinálhat, azt a másik is, amíg kint nem így van.
A fogmosós részre csak kuncog, és egy hálás pillantást vet a fiú felé, bár azt nem tudja, hogy ez most mennyiben fog változtatni a sárkány ehhez való nézetein. Persze kérdések még a játék közben is előkerülnek, és természetesen válaszol is rá a lány.
-Igazából nagyon kevésszer látok ilyesmit. Védett területen belül ugye az emberek ellen is védve vagy, tehát senki nem támadja meg a másikat, mert felesleges. Ha pedig védett területen kívül támadsz meg valakit, akkor meg besárgul az indikátorod, ha pedig ölsz, akkor vörös lesz. Amit meséltem. És ugye, ha az emberek látják rajtad, hogy gyilkos vagy, akkor nem nagyon fognak majd veled közösködni.
~Vagyis… hát így kellene lennie…~
Ám a kérdés gyorsan elhessegeti a szomorú tényt a fejéből, így inkább a válaszon gondolkodik.
-Később, Timidus.
Vágja ki magát mosolyogva, a sárkány pedig bólint.
-Akkor én a T betűt választom, és az a kérdésem, hogy milyen teát iszok én most.
-Finom.
Vágja rá azonnal Timidus, majd Akairora pillantanak mindketten.

(Kizárt betűk: A E T)

by **Akairo** Szomb. Nov. 22 2014, 20:02

- Ezt viszont jó tudni hisz akkor nekem is lehet esélyem felzárkózni szintben. – Nem is tudom ez hirtelen miért is vált fontossá, bár a versengés azért mindig bennem van. – Elhatározásokban pedig jó vagyok! Bár ez sokak szerint inkább hátrány mint sem ténylegesen jó tulajdonság és inkább makacsságban hívják de hát nézőpontkérdése. – Nevetem el magam zavartan és a buksim simogatom. – Egyébként nagyon jó az a mondás, hogy nincs lehetetlen csak tehetetlen. És ezt még odakint halottam. – Kacsintok rá shura.
Sikerült megint okulnom és úgy tűnik a fájdalmat külső megjelöléssel kompenzálják, hogy ne éljenek vissza vele.
- Kár! Mármint ne hogy félre értsd nem azt mondom, hogy az erőszak jó dolog. – Pedig biztos nagyon úgy hangzott. – Csak szimplán szeretem a küzdő sportokat és tetszik a gondolat, hogy nincs fájdalom és ez miatt olyan dolgokat is lehet csinálni amit a másik világban nem. Például rendes kard vagy késpárbajt vívni. Vagy csak szimplán éles szituációkban de mégis biztonságosan gyakorolhatsz bizonyos mozdulatokat mint a lefegyverzés vagy bizonyos dobások stb. – Mondjuk egy két pankrátor mozdulatot amik sok gyakorlást igényelnek, hogy komoly veszély nélkül hajtsák végre őket.
Shu ügyesen kivágta magát a kérdés alól és ő maga is szépen próbált csőbe húzni minket. Igaz Timi azzal vágta ki magát, hogy lehagyta a ragozást de nem szólok érte, sőt kihasználom, hogy ilyet is lehet Razz

- Folyékony! – Majd ezúttal én is szépen felírom a saját betűm ami a H lett. – Meg tudnátok inni egyetlen húzásra a teát? – Majd teszem is fel a kérdést.
Amíg mi játszottunk fel sem tűnt, hogy a tojás időről időre megmoccant méghozzá egyre sűrűbben és már csak akkor veszem észre mikor már feltűnően gyakran történik ez meg vagy amíg a páros fel nem hívja rá a figyelmem. Ekkorra már leteszem a tojást az asztal közepére és figyelem, hogy mi történik. Nem kellet sokat várni, hogy a tojás megrepedjen majd végül darabokra törjön és a helyén egy csepp kiskutya jelenjen meg, ami azért elég bizarr látványt nyújtott.
- Kikelt! – pattanok fel örömömben a székről és figyelem Hawke első csetlő botló lépéseit amik egyenlőre még annyira esetlenek, hogy sikerül keresztül esnie a teás csészén és ha még volt benne ki is borítja a benne lévő teát.
- Sokat kell még gyakorolnod! – Nevetek fel a jelenet láttán majd talpra állítom a kis kópét is nézem mit is fog most csinálni. – Simán elférne a két tenyeremben. – Állapítom meg idő közben.

by **Shukaku** Szomb. Nov. 22 2014, 20:30

-Persze, hogy van! Ráadásul azt is sokan rosszul tudják, például volt olyan felnőtt is, aki azt mondta, hogy csak azzal tudsz előre jutni, ha gyilkolsz. Mármint… ugye a mobok megöléséért, akik nem szafaris mobok, ha megöljük őket, akkor kapunk Exp-t. És sokan azt hiszik, hogy azzal tudnak legeredményesebben fejlődni, pedig ez butaság. Mi Timidussal eddig nagyon kevés mobot bántottunk, őket is csak akkor, amikor tényleg nem volt más választásunk, mert védeni kellett valakit, vagy be voltunk zárva valahova. Ha van rá esélyünk, akkor inkább elmegyünk, és akkor nem kell bántani egymást. Jobb a békesség. És… igazából ha szeretsz harcolni, akkor még jobban fejlődhetsz. Timidus például szintén nagyon szereti a párbajokat, és… azt nem mondtam? Szóval van ilyen, hogy küzdőtér, párbajfelkérés, meg aréna, és ha ezzel a móddal harcolsz, akkor nem színesedik az indikátorod, és nyugodtan csapkodhatod a másikat, mert egy biztonsági fal meg fog védeni, mielőtt bármi bajod esne. Itt is van mondjuk teljes életes mód, de az csak azoknak van… igazából… nem is tudom, hogy az kiknek van, mert még csak párszor láttam, hogy valaki használta volna, és azok mind vörös indikátorosok voltak. Szóval ha szeretsz párbajozni, akkor itt még azt is lehet, és Timidus még szívesen is gyakorol veled.
A sárkány bólint, és bár ő érzékelte a tojás mocorgását, hiszen folyamatosan vizslatta a környezetet, nem tulajdonított neki nagy jelentőséget azon túl, hogy figyelt arra, hogy ha leesne, akkor közbe tudjon lépni. Talán emiatt is előzte meg őt Shu a válaszadással.
-Simán!
Erre persze Timidusnak is mondania kellett, ő azonban más módon gondolta ki a válaszadást.
-Nézd!
Majd felhörpintette a csészéből az italt. Ekkorra azonban már Shunak is feltűnt a mocorgás, és ez egyértelművé tette, hogy vége volt a játéknak. A kislány azonnal az asztal alá bukott, és egy rövid csipogással a sárkányt is erre szólította fel, Timidus pedig lefeküdt mellé. Ezután már csak Akairot kellett informálni.
-Semmi baj… csak azt szeretném, hogy téged lásson meg elsőnek. Ez nagyon fontos.
Suttogta halkan az idomár, hiszen hangoskodni sem szeretett volna, nehogy felhívja magára a lény figyelmit, amikor azonban már biztosan Akairo volt az első Hawke életében, már ő sem bírt tovább a kíváncsiságával, és kikukucskált, majd rögtön vissza is huppant a helyére, hogy jobban figyelhesse a kutyust.
-Jajj de kis aranyos!
A lány szeme úgy csillogott, mintha macskaszemek lennének, és végtelen szeretettel bámulta a kisállatot, persze ügyelve arra, hogy eközben maga mellé ölelje Timidust, nehogy véletlenül féltékenykedni kezdjen.
-Igen… most még pici, de majd nőni fog. Kétszer is. Izé… most…
Nem tudta, hogy mit kérdezzen, hiszen rengeteg kérdése és tanácsa lett volna ugyan, de nem akart beleszólni kettejük bimbózó kapcsolatába.

by **Akairo** Szomb. Nov. 22 2014, 21:06

Hát eléggé meglepődtem, hogy Shu az asztal alá bújt így nem is bírtam megállni, hogy ne kérdezzek rá.
- Jól vagy? – Persze utána megkaptam a választ és azt hiszem teljesen érthető is miért kell, hogy engem lásson meg előbb. Őszinte leszek nem nagyon tudtam mihez is kezdjek az egész helyzettel. itt volt előttem ez a kis csöppség akiről fogalmam sem volt, hogyan is kellene kezelnem így hirtelen ötletként megragadtam a grabancánál fogva és magam elé emeltem. Tudtam, hogy ez neki nem fáj hisz az anyja is így vinné.
- Isten hozott köztünk, Hawke! – Mosolygok rá mire vakkantott egyet és vidáman csóválta a farkát.
- Szerintem most már nyugodtan előbújhatsz. – Szóltam Shunak mikor látom, hogy kikémlel és közben visszateszem újdonsült társam az asztalra.
- Bocsi a teádért. kicsit még vannak gondok a koordinációs készségekkel. - Szabadkozom bár ki tudna haragudni egy kiskutyára :3.
Ekkora már Hawknak is feltűnt a lány jelenléte és gyorsan közelebb is ment hozzá , bár ez a menés inkább amolyan szökellés volt. Láttam már ilyet mikor még nem igazán megy futás és inkább pattognak mint sem ténylegesen szaladnának :3
- Most? – Kérdezek rá Shunál hisz láthatóan szeretne mondani valamit. – Mond csak bátran, úgy sem tudom most mit is kellene kezdenem. Gondolom ugyan úgy meg kell tanítanom őt a legtöbb dologra mint egy rendes kutyát. Egyébként milyen fajta lehet? – Vizsgálom meg a szememmel közben mert nagyon nem hagyományos kutya az biztos. Ez idő alatt Hawke gyorsan elvesztette az érdeklődését Shu iránt, így inkább az asztalon lévő dolgok iránt érdeklődött és végül a ceruzát kezdte el rágcsálni, már ha Shu ezt hagyta neki.

by **Shukaku** Vas. Nov. 23 2014, 07:27

Shu ugye természetesen elő is bújik, majd gyönyörködve figyeli, hogy miként ismeri meg egymást a két barát.
-Semmi gond, úgyis te fizetted.
Ölti rá Shu a nyelvét a fiúra, bár az is látszik rajta, hogy egyáltalán nem tud haragudni egy ilyen csöppségre. Mármint Hawkeról van szó természetesen. Az pedig, hogy a fiú ismételten csak tőle kér tanácsot… na jó, igazából Akairora sem tudna haragudni jelen esetben, csak nagyon kevés dolog miatt.
-Hát… amiben nagy szerencséd van, hogy szobatisztaságra nem kell tanítanod. Az egy elég hosszú feladat, és általában nem szeretik a gazdik, de itt Kayaba Bácsi megoldotta. A fajtája pedig Démonkutya. Ritka pet, úgyhogy…
Kicsit közelebb hajol, hogy biztosan csak Akairo hallhassa, és bár néhányan valóban nézik már őket egy ideje, de még senki nem mert odajönni, bár párukon látszik a jajjdearanyosmegsimagathatom kérdés akaratlagos visszafolytása.
-Szóval… vannak olyan emberek, akik el akarják lopni az idomár mellől a peteket. A ritka peteket pedig még jobban. Hallottam már ilyet, és láttam is már ilyet, szóval… légy óvatos. Nem kell félned, csak légy óvatos.
Ezután azonban újra visszahajol az asztaltól, és úgy folytatja.
-Azon kívül… talán kezdésnek elmehetnénk valami kevésbé forgalmas helyre… mondjuk a szabadba. Természetesen védett területen belül, hogy egy kicsit összeismerkedjetek. Itt nemsokára meg fognak minket támadni a mobok.
És ez az utalás annyira nyilvánvaló, hogy még Timidus is megérti, a lány jóslata pedig be is vált. Miután láthatóan befejezte a bizalmaskodást, már meg is érkezik az első lánycsoport, akik körbeállva az asztalt felteszik a nagy kérdéseket a simogatásról, a kutyuska nevéről, és az ilyenkor szokásos dolgokról. Természetesen a bevezető mindig a nem akarunk zavarni, de…

by **Akairo** Vas. Nov. 23 2014, 10:59

- Ez igaz! – Vigyorodom el. – Egyébként nem feltétlen hosszú és nehéz. Volt egyszer egy kutyánk ami már rögtön kicsinek tudta, hogy nem szabad csak odakint pisilnie, pedig érdekes módon nem volt semmilyen módon tanítva. Egyszerűen ha dolga volt nyüszögött és az ajtó elé állt onnan tudtuk, hogy mi baja. Bár sok ilyen esetről nem halottam így ja, tényleg mázli, hogy ezzel nem kell foglalkozni. – A démonkutyáról nekem valami gonosz lény jut eszembe ő viszont inkább cuki mint sem gonosz, kinézetre legalábbis. Arra, hogy Shu odahajol és az állat tolvajokról beszél megcsóválom a fejem.
- Nem fogom majd hagyni, hogy bármi baja essen Hawkenak vagy, hogy elrabolják! – Szorítom ökölbe a kezem. Ez egyfajta ígéret is volt saját magamnak így mindenképp meg kell tartanom a szavam. De a negatív dolgok után szerencsére ismét vissza jön a vidámabb hangulat és Shu inkább egy csendesebb helyre szeretne menni.
- Mobok? – Értetlenkedem. Ha jól emlékeztem azt mondta, hogy azok városon belül nincsenek de aztán hamar rájövök mire is értette. Egy csapat leányzó támad ránk a kérdések fegyverével én meg hirtelen csak pislogok majd kedvesen rájuk mosolygok.
- Nem zavartok! – Rázom meg a fejem. – A neve Hawke és nyugodtan megsimogatjátok. – Ahogy ezt kimondom már nyúltak is a kezek az irányába. Ugyan Hawke hagyta ám láthatóan szúrós pillantásokat vetett és jobban össze is húzta magát valamint a ceruza rágcsálását is abba hagyta szimplán csak a szájában volt. Ismertem ezt a tekintetet és én csak úgy hívtam az irigy kutya nézés. Nem kellet sok idő, hogy az egyik lány túl közel nyúljon Hawke játékához mire ő oda is próbál kapni majd felpattanva hangos és vékony hangján próbálta túlharsogni a lánysereget. Ettől viszont csak még jobban beindult a cukiság faktor és még inkább csipogtak a lánykák így azt hiszem itt volt az ideje, hogy kimentsem őt onnan.
- Bocsánat, de ideje megetetnem a kis kópét. – Vettem fel őt az asztalról. Hawke ennek ugyan láthatóan örült viszont kitartóan próbált nyújtózkodni a ceruzáért így hát hagytam hadd vegye fel és jeleztem Shunak, hogy jobb lenne meglépni minél hamarabb. Ha fogta a jelzést akkor udvariasan elköszönök a lányoktól akik még utoljára összeborzolták Hawke bundáját majd amilyen gyorsan lehet meglépek onnan.
- Bezzeg ha nagy lesz már nem lesz ekkora lelkesedés utána. – Fújom ki a mélyen a levegőt. – Szóval, milyen helyet ismersz ahol négyesben lehetünk? – Pillantok a lányra.

by **Shukaku** Vas. Nov. 23 2014, 11:39

-Jó, hát persze vannak kivételek, meg néha az anyja is megtanítja neki, ha már ő is szobatiszta volt, de általában nem szoktak ilyen szerencsések lenni… legalább is akiket ismertünk.
És valóban, mivel Shu otthonról hozta ezt az állatimádatot, és az apja igencsak értett a kutyákhoz, nem egyszer kértek tőle tanácsot a rokonok vagy ismerősök, hogy miként is kell tanítani a kölyköket. Nem mondhatnánk, hogy Shu kutyakiképző lett volna, de az biztos, hogy rendkívül lelkes volt. Ráadásul úgy tűnt, hogy Akairo is hasonlóképpen elszánt, és máris megszerette a kis kutyulit, legalább is a hangjából és a nézéséből Shu erre következtetett. Ezen kívül ez még Timidust is arra sarkallta, hogy megdicsérje a fiatal idomárt.
-Okos beszéd. Sokan úgy hiszik, hogy egyedül a petnek kell védenie az idomárt, pedig igazából egymásra vigyáztok. Hamar felismerted ezt. Gratulálok.
Persze a sárkány egyáltalán nem volt sem lelkes, sem a dicséret melletti büszkeség nem hallatszott a hangjában, egyszerűen ezt is csak kijelentette, mint tényt. Ám nála még ez is nagy szó volt. Amikor pedig végre eljutottak odáig, hogy elmenekülhettek a tömeg elől, Shu már rögtön ki is találta, hogy hova menjenek. Csak pár sarkon kellett befordulni, és elértek egy kisebb tisztásra. Nem volt rejtett a hely, de mivel nagyon nem is volt rajta semmi, így nem igazán keresték az emberek.
-Szerintem itt tökéletes lesz. És… hát… elsőnek én csak barátkoztam Timidussal. Azt kell kitalálnod, hogy miként is szeretnéd kezelni Hawket. Mármint… szocializálni. Igen! Ezt a szót kerestem. Szóval mi Timidussal így barátok meg testvérek vagyunk inkább, mint idomár és pet… kivéve amikor harc van, mert akkor meg testőr… szóval szerintem ez az első, és legfontosabb, hogy milyen szerepet szánsz neki…

by **Akairo** Vas. Nov. 23 2014, 12:55

Timidus dicsérete kicsit zavarba hoz így a már jól ismert tarkóvakarással igyekszem ezt leplezni.
- Igazából ez nem csak rá vonatkozik. Minden barátomat és hozzám közel álló személyt igyekeznék megvédeni vagy segíteni nekik legjobb tudásom szerint. Meg azoknak is akiknek szüksége van rá. Ha titeket próbálna valaki elrabolni azt se hagynám. – Igyekszem valahogy kibeszélni magam de ettől inkább önfényezősre sikerült így a lányos zavar mellé még el is szégyellem magam amit egy erőltetett nevetéssel akarok palástolni. De szerencsére a lányok rohama és a menekülés feledtette velem ezt az érzést és hamarosan egy tisztás szerűségre jutunk ahol már tényleg négyesben lehetünk.
Kicsit furcsállottam Shu kijelentéseit meg úgy alap az egész logikát.
- Szerintem ez nem olyasmi amit előre el lehetne dönteni. Vagy legalábbis inkább az ő döntése mint sem az enyém. Ha csak simán gazdaként tekint rám kénytelen vagyok elfogadni a döntését és persze annak örülnék a legjobban ha barátként tekintene rám de ez majd magától kialakul szerintem. – Bár így jobban belegondolva ha Shu barátként kezelte akkor így Timi is barátként tekint rá, szóval lehet félre értelmeztem az egészet amit Shu mondani akart. – Minden esetre én csak gondoskodni akarok róla és boldoggá tenni. – Igen, azt hiszem tényleg csak ennyit akarok. Minden esetre letettem őt a földre és hagytam, hogy szórakozzon egy picit és felfedezze a környezetét. Így kicsit megborzolta a bundáját és még ugyan bizonytalan léptekkel de ezúttal Timi felé vette az irányt.
- Úgy néz ki tetszel neki. – Mondjuk ebben annyira nem voltam biztos eleinte. Először csak körbeszaglászta a sárkány tappancsait majd vidáman ugrált körülötte és olykor megkísérelte megbökni őt apró mancsával.
- Nehéz volt Timidussal mikor kicsi volt? – Kíváncsi voltam bár nem azért mert attól tartottam, hogy Hawke-kal is az lesz, pusztán kíváncsi voltam meg így legalább hagyhatjuk őket egy kicsit egymással foglalkozni még mi elbeszélgetünk.

by **Shukaku** Vas. Nov. 23 2014, 14:07

-Ne hősködj, ember. A szinted miatt jelenleg ha Shut én nem tudom megvédeni, akkor te sem leszel erre képes. De amennyiben felajánlod a segítségedet, úgy azt természetesen szívesen fogadjuk, abban az esetben, ha ezzel nem kevered önmagadat életveszélybe, és nem hátráltatsz minket.
-Látod? Mégis csak segíthetsz, ha már annyira vissza akarnád adni a segítséget. De… azért tényleg figyelj oda arra, hogy itt másképpen működnek a dolgok. A nagyon picike állatok is lehetnek nagyon veszélyesek, és nem csak azért, mert mérgük van vagy ilyesmi. Nekem is sokáig tartott ezt mind megszokni, és nem a kinti világ szerint gondolkodni, de nem lehetetlen, és sokat segít, ha van melletted egy társ, aki eleve ebbe született bele, és ide tartozik. Szerintem ezért is boldogabbak az idomárok, mint a többi kaszt. Soha nincsenek egyedül, és jobban be tudnak illeszkedni.
Az pedig hamar kitűnt, hogy Akairo valóban félreértette amit a kislány mondani szeretett volna. Persze az emberek valamiért így működnek általában, hogy kimondják, amit rosszul gondolnak, és kigondolják a helyes választ, amikor már kimondták a butaságot.
-Pedig… igazából nagyon is befolyásolhatod.
Timidus előrenyújtja a mancsát, végignyújtózik a földön, végig lassan mozogva, semmi hirtelen mozdulatot nem téve. Jackal miatt már van tapasztalata a kölyökkutyákkal, és Shut is rengetegszer látta szafari közben „idomítani”. Mindenesetre abban biztos, hogy a kisállatok nem tudják megkülönböztetni, hogy valaki veszélyes-e, vagy sem. Ebben nagyon hasonlítanak az emberekre, így hát hagyja, hadd szaglássza. Egyvalamire azonban kíváncsi. Találkozott már olyan pettel, aki nem értette a nyelvét, és az is kutya volt, de általában még a kölykök is értik a „közös nyelvet”. Legalább is Shu így nevezte el, pedig igazából minden pet a saját faja nyelvén beszél ilyenkor, csak valamiért értik egymást.
-Üdv, kölyök. Értesz engem?
Shu természetesen érti, legalább is az első mondatot biztosan, a másodikból pedig hallja a kérdő csipogást, tehát nagyjából kikövetkezteti, és elmosolyodik, de természetesen magyaráz közben Akaironak is.
-Már eleve azzal, hogy hogyan hívod. Álomkelő, és sok más pet a gazdájának hívja az idomárokat. Én sohasem kértem Timidustól, hogy így hívjon, és én sem hívom Timidust a petemnek. Nem azért, merthogy ne lenne pet, hanem azért mert nem az enyém. És ezt már az elején eldöntöttem. Vagy például azt, hogy nem parancsolok neki. Nem tanítom ilyenekre, hogy ül, fekszik meg ilyesmi, és ez is nagyon meghatározza a kapcsolatunkat.

by **Akairo** Vas. Nov. 23 2014, 15:01

Ne hősködj! Hányszor is mondták ezt már nekem és hányszor is fogadtam meg? Razz

- Ez nem a visszaadásról szól. – Kivételesen. – Ez egy olyan dolog amit nem lehet kontrolálni, ha valaki segítségre szorul segítek neki, ha valami gondja van próbálom felvidítani. Sosem mérlegelem, hogy veszélyes vagy sem vagy, hogy képes vagyok-e száz százalékban jól teljesíteni. Csak teszem még ha ezzel én magam is veszélybe kerülök. – Mert hát nem egyszer kerültem így bajba de ez sosem volt elég erős hozzá, hogy megváltoztasson. – Tudom, hogy ez felelőtlen… de nem igazán tudok vele mit kezdeni. – Mosolygok rájuk.
- Nem igazán tudom, hogy akarom-e egyáltalán befolyásolni, szándékosan legalábbis semmiképp. Az olyan lenne mint ha ráerőltetném azt amit akarok. – Legalábbis az én logikám szerint. Ahogy elnézem Timidust ezek a lények nagyon is eltudják dönteni mit akarnak és miként kezelnek minket embereket így inkább csak hagyom, hogy magától jöjjön minden. – Talán az lenne a legjobb ha hagyom, hogy maga tanuljon meg mindent és én csak támogatom és mellette vagyok ha szükséges. – Bár az én szótáram szerint valami ilyesmit jelent barátnak is lenni. Bár ennyire azért nem lehet leegyszerűsíteni. – Bár ha így belegondolok te is valami hasonlót teszel csak más megvilágításból. – Most, hogy így jobban bele gondolok. – A kapcsolatok bonyolultak. Igazából olyan dolgokra vagyok kíváncsi, hogy kell-e külön dolgokra figyelnem vagy mennyiben más itt neki mint a másik világban. Például nekem vannak szintjeim meg nincs fájdalom meg ilyenek. – Ez idő alatt figyeltem Timi és Hawke ismerkedését. Nagyon úgy tűnt értik egymást ugyanis Timi csipogására Hawke vakkant egyet és mint ha bólintott is volna bár lehet csak a vakkantás miatt tűnt úgy. Minden esetre most a sárkánnyal szemben fekszik le és hevesen csóválja a farkát.
- Róla is feljegyzéseket készítesz majd? – Ülök le a földre. – Mert ha igen akkor szívesen segítek majd ha mondjuk majd én is jobban megismerem őt akkor és valamire kíváncsi vagy.

by **Shukaku** Vas. Nov. 23 2014, 15:51

Timidus csak legyint egyet a farkával, és inkább a kutyulival foglalkozik, bár azért még egy próbát tesz.
-Nagyon nehéz titeket úgy védeni, hogy folyamatosan bajba keveritek magatokat. Együtt kellene dolgoznunk, mégis ilyenkor ellenünk, petek ellen dolgoztok, és erre nem találok semmilyen logikus magyarázatot. Ha egy fekete indikátoros mob végezni akar az egyik társaddal, akkor azért, mert föláldozod magad érte, nem fogja utána életben hagyni, csak ketten haltok meg egy helyett. Logikátlan, és hibás lépés.
-Hát… az emberek ilyenek Timidus, ezt már megtanulhattad mellettem.
-Az emberek furák.
És valóban, a sárkány még ennyi év után sem értette a motivációikat. Azt sem értette, hogy a kutyus miért bólint, hiszen Shu szerint ez csak az emberekre jellemző igenló mozdulat volt. Ezt onnan tudta, hogy neki is meg kellett tanulnia a különböző mozdulatokat, mint a meghajlás, a fejcsóválás, az integetés, és hasonlók. Erre mind megvolt a sárkányok megfelelő hangsora vagy mozdulatsora, csak azt az emberek nem értették volna. Különösképpen azonban a faroklegyintés az majdhogynem teljesen megegyezett azzal, mint amikor az emberek a kezükkel legyintenek. Talán a sárkányt megalkotó programozó itt fogyott ki a kreativitásból. Mindenesetre ha már bólintott, akkor a sárkány folytatta a szavait.
-Ugye tudod, hogy mi a feladatod, kölyök? Az, hogy megvédd azt az embert. Egyedül nem képesek rá, és neked kell őt terelgetni a helyes úton. Persze ezt úgy kell csinálni, hogy azt higgye, hogy ő irányít. Az emberek többsége szeret irányítani, és örömöt okoz nekik, nekünk pedig az is feladatunk, hogy boldogok legyenek. Amikor vicsorog, akkor boldog. Náluk így működik. Érted, kölyök?
Ezalatt pedig Shu is folytatta a belegabalyodást saját szavaiba.
-Igen… valami hasonlót teszek. Azt hiszem. De… ha ilyenekre gondoltál, akkor persze. Szóval neki is ugyanaz a szintje, mint neked, és a pontjaitok is egyeznek. Ami rá vonatkozik, és rád nem, az az irányítás, és fordítva pedig az erő. Az irányítás az, amivel ő sebez, az erő az, amivel te. Ugye neki is van indikátora. Ez a legtöbb petnél, és Hawkenál is sárga. Timinek narancsos van… de ezt még én sem értem teljesen. Ami nagyon fontos, hogy ők a küzdelmekben nem tudnak sérülni. De csak a rendes kihívos küzdelmekben nem, amikről beszéltem. Ha védett területen kívül megtámadja valami, akkor ő is sérül, és neki csak fele annyi élete van, mint neked. Aztán… fájdalmat ő sem érez, de éhes meg szomjas szintén lesz. Aludni nekik is kell, de máshogy alszanak, mint mi. Ezt majd Timidus elmesélheti. És… hát… izé… inkább kérdezz, és akkor nem mondok olyat, ami nem érdekel…

by **Akairo** Vas. Nov. 23 2014, 17:50

- Persze, hogy nem logikus. – Vigyorodom el. – Nem csak a sárkányoknak vannak ám sárkányos dolgaik. Az embereknek is megvannak a saját furcsaságai. – Igen, furcsaság. Hisz van abban valami amit Timi mond de a logika sosem fért meg velem túlzottan.
Megint sok hasznos dolgot sikerült megtudnom hála a lánynak.
- Igen, majd nem árt ha pár dolgot maga Timi mond el. Egyébként nem igazán tudom mit is kellene kérdeznem de azt tudom, hogy olyat nem tudsz mondani ami nem érdekel, de legalábbis csak nehezen tudnád megtalálni. – Nyújtom rá a nyelvem és elterülök a fűben. – Annyira, hihetetlen ez az egész. – Nézek fel az égre. - Annyi minden szakadt a nyakamba hirtelen, hogy nem is volt időm felfogni, hogy be vagyok ide zárva és nem is tudom mit kellene kezdenem az egész helyzettel. - És ezt most a lehető legőszintébben mondtam. Talán eleve rossz ötlet is volt ez felhozni shunak bár ő láthatóan jól érzi itt magát. Halkan felsóhajtok és felültem főként Timi hosszabb csipogására. Hawke csak lelkesen vakogott Timi ismeretlen monológjára.
- Kíváncsi lennék miről is beszélnek. – Jegyzem meg ezúttal már fel is állva a földről. – Azt hiszem igazából már csak egy kérdésem maradt. Említettétek mennyire veszélyes lehet a világ és, hogy meg kell védenünk egymást Hawke-val. Mivel itt minden más gondolom a harc is másképp működik. Meg tudtok tanítani harcolni? – Nagyjából úgy érzem az alapokat már ismerem szóval nem is igazán marad más csak, hogy megtanuljam megvédeni magam és másokat. – Volt szó a sebzésről meg, meg a többi pontról de magára a gyakorlati részre is kíváncsi vagyok.

by **Noah Evangelos** Hétf. Dec. 15 2014, 13:19

//Shukaku//

*Talált magának egy fogadót, ahol kényelmesen meg tud élni abból a kis aranyból, amit a mindennapok során a mobok vadászása során begyűjt. Az utóbbi harca egész sikeres volt, így elég aranyhoz jutott ahhoz, hogy megkockáztasson magának egy kis ajándékot, ami otthonosabbá teszi a szobáját. Az utóbbi időben azon gondolkodott, hogy is rendezhetné be az életét, hogy könnyed, és élhető legyen, sok vidámsággal, de hasznos dologgal is. Fejlődni is kellene valamennyire, de szeretne egy rendszerezett napirendet kialakítani. Minden ember jár dolgozni a normál életben. Neki mi lehetne a munka? Az exp-gyűjtés? Vagy kifejleszthetné ismét italkészítési jártasságát, hogy azokat eladva pénzhez jusson. De ott vannak még a kötelező sétái is és barátkozási próbálkozásai is. Eléggé elszigetelten élt régebben, mindig csak a szűk baráti körével volt együtt, de így, hogy ők már egyáltalán nincsenek, ráadásul egy év ki is maradt neki, most olyan, mintha teljesen új világba csöppent volna. Itt az egyes szinten senki sem ismerős számára, hogy valaha látta is volna őket. Ráadásul akiket csak párszor látott korábban, s emlékezett a nevükre, azok is mind vagy meghaltak, vagy sehol sem találta őket. Így új barátokra volt szüksége, ezzel tisztában volt. És ami nagyon is fontos, hogy ajándékot vegyen magának. Ezért is tért be ebbe a játékboltba. Ahogy meglátta a kirakatokat, játékos bensője megelevenedett, s arra a pillanatra gondolt, amikor nagybátyja megvette neki kedvenc kisvasútját. Úgy érzi, akkor okozott neki legnagyobb örömet a nagybátyja. Benyitott hát a boltocskába, és máris eluralta gyermeki énje. Játék játék hátán, gyerek gyerek hátán, de nem csak kiskorúak, hanem tinédzserek is szép számmal bámészkodtak az izgalmasabbnál izgalmasabb áruk között. Ő is belefeledkezett a nézelődésbe, s bármi újat vélt felfedezni, az magával ragadta. Majd akkor derült fény a szívében igazán, amikor meglátott egy gyönyörű kisvasutat. A terepasztalhoz sétált, s nézte, ahogy a szerkentyű működik, s ahogy pöfékel a vonat. Észre sem vette magát, hogy jó pár perce a játékot nézi, de nem igazán foglalkozott azzal, hogy esetleg mások gyerekesnek tarthatják.*

by **Shukaku** Hétf. Dec. 15 2014, 13:41

-Ugye nem kell elhinnem, hogy csak azért akarsz odamenni, hogy kis szintű emberekre vadásszunk?
-Jajj nem is vadászunk Timidus, ne hívd így!
-Terelsz, megint terelsz.
-Kitől tanultad te ezt a számonkérős magatartást kisasszony?
Öltötte rá a nyelvét az idomár a barátjára, miközben sétáltak a jól ismert boltocska felé.
-Aldotól. Nem tetszik?
-Csak nyugodtan, úgysem kell válaszolnom, mert tudod jól a választ.
-De tőled akarom hallani.
-Miért?
-Mert akkor beszámolhatok róla Alexnek és Anatolenak.
-Alexnek? Hogy jön ide Alex? Mert Anatot még értem.
-Érted?
-Most komolyan ilyen butának gondolsz? Tudom jól, hogy ovisnak gondolnak, és azt akarják, hogy viselkedjek gyerekesen.
-Nem gondolnak, de azt valóban mondták, hogy túlságosan komoly dolgokkal foglalkozol…
-A koromhoz képest. Tudom, tudom, már nekem is elmondták ezerszer. Majd ha ők is képesek lesznek foglalkozni ezzel, a nagy okos felnőttek, akkor majd abbahagyom. Addig meg úgysem csinálja más. Egyébként meg igazad van, nem csak azért akarok odamenni, hanem tényleg jól érzem magam ott. Elmondhatod Anatéknak is.
-Rendben. De elmondhatod neki te is. Nem csak nekem kell erősítenem a kapcsolatomat a céhvezérrel, hanem neked is. Mindannyiunk érdeke, ha normális csapatot akarunk kovácsolni abból a céhből.
-Hát most a dojo ügyeivel fogunk foglalkozni Timidus. Utána majd meglátjuk, hogy mi lesz. Úgyis itt vagyunk.
És valóban, a következő pillanatban már be is fordultak a sarkon, és el is érkeztek az épület ajtajához, melyen benyitva meg is szólalt a kis csengettyű. A sárkány körbepillantott, majd fejével azonnal a vasútnál álló lovag felé bökött.
-Ő újonc. Soha nem láttam még itt.
-Lehet, hogy csak erre nem járt még. Ha érdekli a plakátunk, akkor úgyis fel fog rá figyelni.
És már szökkentek is a tulaj mellé, hogy megkérdezzék, feltehetik e az egyik üres falfelületre a kiírásukat, amely a kezdőket segítő új gyakorlótermet hívatott reklámozni.

by **Noah Evangelos** Hétf. Dec. 15 2014, 14:14

- Bácsi? Ha megveszi a vasutat, enged engem is játszani vele?
* Szólította le hirtelen egy kisfiú olyan boci szemekkel, hogy a férfi szíve majd belesajdult. Leguggolt hozzá s enyhe szomorú mosollyal felelt neki. *
- Ha valaha megveszem, akkor igen, játszhatsz vele.
~ Bár nem hiszem, hogy lesz valaha pénzem erre. ~
*Megsimogatta a kisfiú fejecskéjét. *
- Szeretnéd, ha vennék neked nyalókát?
* A kisfiú szemei már ragyogtak is az ötlet hallatán, s félénken bólogatni kezdett. Noah felegyenesedett, majd a pulton lévő nyalánkságokhoz sétált, nyomában a fiúcska tipegett. *
~ Milyen szomorú. Lehet vagy 8 éves. Vagy azóta 10? Ilyen fiatalok és rabjai lettek ennek a különös világnak. Nem befolyásolja ez nagy mértékben a személyiségüket? Nem pusztítja el belőlük az érzéseket, az empátiát? Tudni fogják, milyen erővel érhetnek valakihez hozzá, hogy az ne fájjon neki? ~
- Melyiket szeretnéd?
* A kisfiú rápillantott egy nem túl olcsó édességre, de végül nemet rázott a fejével, hogy nem tud dönteni. Noah azonban észrevette azt az epekedő pillantást a drága és nagyon finom édességre, így enyhét sóhajtva mosolyogva mutatott rá a boltosnak. *
- Ezt kérném.
* Majd fizetett, a nyalókát pedig a kisfiú kezébe adta, aki csillogó szemekkel nyúlt kicsi kezeivel a finomság után. Ahogy megszerezte, már a szájában is volt. *
- Köfönöm, báfi!
* Majd elsétált a kisfiú. Noah megnézte, mennyi aranya maradt. Nem valami sok. Kicsit arrébb állt, hogy ne legyen a vásárlók útjában, nekitámaszkodott a falnak, s a menüjét vizsgálgatta. *
~ Végülis nincs is szükségem semmire. ~

by **Shukaku** Hétf. Dec. 15 2014, 14:37

Bár igencsak lefoglalta őket a megbeszélés, majd az engedély megkapása után az, hogy felragasztgassák a legmegfelelőbb helyre a plakátot, azért arra mindkettejüknek jutott ideje és energiája, hogy figyelgessék a környezetüket, és legfőképpen a Timidus által kiszemelt delikvenst. Amikor pedig végeztek, akkor kicsit hátrébb léptek mindketten, megcsodálták a kézzel rajzolt plakátot. Na persze csak Shu gyönyörködött, Timidus inkább csak azt figyelte, hogy minden oldalról jól lehet-e látni, jól olvasható-e, illetve, hogy egyenesen álljon. Feliratnak pedig ugyanazt a szöveget illesztették, ami az épületbe való belépéskor is fogadta a vendégeket, tehát a segítőkészségükről és minden ilyensmiről biztosította az olvasókat Mindenesetre ezzel elkészültek, szóval lehetett foglalkozni a lovaggal. Shu ugyan elgondolkodott egy pillanatra azon, hogy akar-e egyáltalán egy ilyen békés valaki tőle segítséget, hiszen Adrian is jól megvolt, és ő is a városlakó szerepét játszotta, bár azért a súlyemelés jártassággal elég ügyesen bánt, tehát nem lehetett tudni, hogy igazából mivel is foglalatoskodott a csaposkodás mellett. Szumma-szummarum Shu akkor is segíteni akart ennek a valakinek, ha éppenséggel a gyerekekkel akart foglalatoskodni. A kislány és a sárkány nem csak a harcban tudott ám társ lenni, hanem abban is, ha valaki csak boldogulni akart. Ezért is főzött például minden szafarizás után egy kis csomagnyi elemózsiát az árvaház számára, ezért gyártott a peteknek élelmet, ami megfelel az ízlésüknek, és ezért csinált tulajdonképpen mindent. Ő is odasétált a pulthoz, majd kiválasztotta ugyanazt az édességet, amit az előbb a lovag, majd kért belőle hármat. Az ő vagyonát már ez sem viselte meg nagyon, meg egyébként is szerette az ilyesmit. Az egyiket Timidus szájába nyomta, a másikat a sajátjába, és így sétált oda az ismeretlenhez, és felé nyújtotta a nyalókát.
-Jó tett helyében jót várj. Én Shu vagyok, ő pedig Timidus… Ön pedig remélem nem a cukros bácsi.

by Ajánlott tartalom