Re: Játékos sarok

by **Akairo** Szomb. Nov. 22 2014, 20:02

- Ezt viszont jó tudni hisz akkor nekem is lehet esélyem felzárkózni szintben. – Nem is tudom ez hirtelen miért is vált fontossá, bár a versengés azért mindig bennem van. – Elhatározásokban pedig jó vagyok! Bár ez sokak szerint inkább hátrány mint sem ténylegesen jó tulajdonság és inkább makacsságban hívják de hát nézőpontkérdése. – Nevetem el magam zavartan és a buksim simogatom. – Egyébként nagyon jó az a mondás, hogy nincs lehetetlen csak tehetetlen. És ezt még odakint halottam. – Kacsintok rá shura.
Sikerült megint okulnom és úgy tűnik a fájdalmat külső megjelöléssel kompenzálják, hogy ne éljenek vissza vele.
- Kár! Mármint ne hogy félre értsd nem azt mondom, hogy az erőszak jó dolog. – Pedig biztos nagyon úgy hangzott. – Csak szimplán szeretem a küzdő sportokat és tetszik a gondolat, hogy nincs fájdalom és ez miatt olyan dolgokat is lehet csinálni amit a másik világban nem. Például rendes kard vagy késpárbajt vívni. Vagy csak szimplán éles szituációkban de mégis biztonságosan gyakorolhatsz bizonyos mozdulatokat mint a lefegyverzés vagy bizonyos dobások stb. – Mondjuk egy két pankrátor mozdulatot amik sok gyakorlást igényelnek, hogy komoly veszély nélkül hajtsák végre őket.
Shu ügyesen kivágta magát a kérdés alól és ő maga is szépen próbált csőbe húzni minket. Igaz Timi azzal vágta ki magát, hogy lehagyta a ragozást de nem szólok érte, sőt kihasználom, hogy ilyet is lehet Razz

- Folyékony! – Majd ezúttal én is szépen felírom a saját betűm ami a H lett. – Meg tudnátok inni egyetlen húzásra a teát? – Majd teszem is fel a kérdést.
Amíg mi játszottunk fel sem tűnt, hogy a tojás időről időre megmoccant méghozzá egyre sűrűbben és már csak akkor veszem észre mikor már feltűnően gyakran történik ez meg vagy amíg a páros fel nem hívja rá a figyelmem. Ekkorra már leteszem a tojást az asztal közepére és figyelem, hogy mi történik. Nem kellet sokat várni, hogy a tojás megrepedjen majd végül darabokra törjön és a helyén egy csepp kiskutya jelenjen meg, ami azért elég bizarr látványt nyújtott.
- Kikelt! – pattanok fel örömömben a székről és figyelem Hawke első csetlő botló lépéseit amik egyenlőre még annyira esetlenek, hogy sikerül keresztül esnie a teás csészén és ha még volt benne ki is borítja a benne lévő teát.
- Sokat kell még gyakorolnod! – Nevetek fel a jelenet láttán majd talpra állítom a kis kópét is nézem mit is fog most csinálni. – Simán elférne a két tenyeremben. – Állapítom meg idő közben.

by **Shukaku** Szomb. Nov. 22 2014, 20:30

-Persze, hogy van! Ráadásul azt is sokan rosszul tudják, például volt olyan felnőtt is, aki azt mondta, hogy csak azzal tudsz előre jutni, ha gyilkolsz. Mármint… ugye a mobok megöléséért, akik nem szafaris mobok, ha megöljük őket, akkor kapunk Exp-t. És sokan azt hiszik, hogy azzal tudnak legeredményesebben fejlődni, pedig ez butaság. Mi Timidussal eddig nagyon kevés mobot bántottunk, őket is csak akkor, amikor tényleg nem volt más választásunk, mert védeni kellett valakit, vagy be voltunk zárva valahova. Ha van rá esélyünk, akkor inkább elmegyünk, és akkor nem kell bántani egymást. Jobb a békesség. És… igazából ha szeretsz harcolni, akkor még jobban fejlődhetsz. Timidus például szintén nagyon szereti a párbajokat, és… azt nem mondtam? Szóval van ilyen, hogy küzdőtér, párbajfelkérés, meg aréna, és ha ezzel a móddal harcolsz, akkor nem színesedik az indikátorod, és nyugodtan csapkodhatod a másikat, mert egy biztonsági fal meg fog védeni, mielőtt bármi bajod esne. Itt is van mondjuk teljes életes mód, de az csak azoknak van… igazából… nem is tudom, hogy az kiknek van, mert még csak párszor láttam, hogy valaki használta volna, és azok mind vörös indikátorosok voltak. Szóval ha szeretsz párbajozni, akkor itt még azt is lehet, és Timidus még szívesen is gyakorol veled.
A sárkány bólint, és bár ő érzékelte a tojás mocorgását, hiszen folyamatosan vizslatta a környezetet, nem tulajdonított neki nagy jelentőséget azon túl, hogy figyelt arra, hogy ha leesne, akkor közbe tudjon lépni. Talán emiatt is előzte meg őt Shu a válaszadással.
-Simán!
Erre persze Timidusnak is mondania kellett, ő azonban más módon gondolta ki a válaszadást.
-Nézd!
Majd felhörpintette a csészéből az italt. Ekkorra azonban már Shunak is feltűnt a mocorgás, és ez egyértelművé tette, hogy vége volt a játéknak. A kislány azonnal az asztal alá bukott, és egy rövid csipogással a sárkányt is erre szólította fel, Timidus pedig lefeküdt mellé. Ezután már csak Akairot kellett informálni.
-Semmi baj… csak azt szeretném, hogy téged lásson meg elsőnek. Ez nagyon fontos.
Suttogta halkan az idomár, hiszen hangoskodni sem szeretett volna, nehogy felhívja magára a lény figyelmit, amikor azonban már biztosan Akairo volt az első Hawke életében, már ő sem bírt tovább a kíváncsiságával, és kikukucskált, majd rögtön vissza is huppant a helyére, hogy jobban figyelhesse a kutyust.
-Jajj de kis aranyos!
A lány szeme úgy csillogott, mintha macskaszemek lennének, és végtelen szeretettel bámulta a kisállatot, persze ügyelve arra, hogy eközben maga mellé ölelje Timidust, nehogy véletlenül féltékenykedni kezdjen.
-Igen… most még pici, de majd nőni fog. Kétszer is. Izé… most…
Nem tudta, hogy mit kérdezzen, hiszen rengeteg kérdése és tanácsa lett volna ugyan, de nem akart beleszólni kettejük bimbózó kapcsolatába.

by **Akairo** Szomb. Nov. 22 2014, 21:06

Hát eléggé meglepődtem, hogy Shu az asztal alá bújt így nem is bírtam megállni, hogy ne kérdezzek rá.
- Jól vagy? – Persze utána megkaptam a választ és azt hiszem teljesen érthető is miért kell, hogy engem lásson meg előbb. Őszinte leszek nem nagyon tudtam mihez is kezdjek az egész helyzettel. itt volt előttem ez a kis csöppség akiről fogalmam sem volt, hogyan is kellene kezelnem így hirtelen ötletként megragadtam a grabancánál fogva és magam elé emeltem. Tudtam, hogy ez neki nem fáj hisz az anyja is így vinné.
- Isten hozott köztünk, Hawke! – Mosolygok rá mire vakkantott egyet és vidáman csóválta a farkát.
- Szerintem most már nyugodtan előbújhatsz. – Szóltam Shunak mikor látom, hogy kikémlel és közben visszateszem újdonsült társam az asztalra.
- Bocsi a teádért. kicsit még vannak gondok a koordinációs készségekkel. - Szabadkozom bár ki tudna haragudni egy kiskutyára :3.
Ekkora már Hawknak is feltűnt a lány jelenléte és gyorsan közelebb is ment hozzá , bár ez a menés inkább amolyan szökellés volt. Láttam már ilyet mikor még nem igazán megy futás és inkább pattognak mint sem ténylegesen szaladnának :3
- Most? – Kérdezek rá Shunál hisz láthatóan szeretne mondani valamit. – Mond csak bátran, úgy sem tudom most mit is kellene kezdenem. Gondolom ugyan úgy meg kell tanítanom őt a legtöbb dologra mint egy rendes kutyát. Egyébként milyen fajta lehet? – Vizsgálom meg a szememmel közben mert nagyon nem hagyományos kutya az biztos. Ez idő alatt Hawke gyorsan elvesztette az érdeklődését Shu iránt, így inkább az asztalon lévő dolgok iránt érdeklődött és végül a ceruzát kezdte el rágcsálni, már ha Shu ezt hagyta neki.

by **Shukaku** Vas. Nov. 23 2014, 07:27

Shu ugye természetesen elő is bújik, majd gyönyörködve figyeli, hogy miként ismeri meg egymást a két barát.
-Semmi gond, úgyis te fizetted.
Ölti rá Shu a nyelvét a fiúra, bár az is látszik rajta, hogy egyáltalán nem tud haragudni egy ilyen csöppségre. Mármint Hawkeról van szó természetesen. Az pedig, hogy a fiú ismételten csak tőle kér tanácsot… na jó, igazából Akairora sem tudna haragudni jelen esetben, csak nagyon kevés dolog miatt.
-Hát… amiben nagy szerencséd van, hogy szobatisztaságra nem kell tanítanod. Az egy elég hosszú feladat, és általában nem szeretik a gazdik, de itt Kayaba Bácsi megoldotta. A fajtája pedig Démonkutya. Ritka pet, úgyhogy…
Kicsit közelebb hajol, hogy biztosan csak Akairo hallhassa, és bár néhányan valóban nézik már őket egy ideje, de még senki nem mert odajönni, bár párukon látszik a jajjdearanyosmegsimagathatom kérdés akaratlagos visszafolytása.
-Szóval… vannak olyan emberek, akik el akarják lopni az idomár mellől a peteket. A ritka peteket pedig még jobban. Hallottam már ilyet, és láttam is már ilyet, szóval… légy óvatos. Nem kell félned, csak légy óvatos.
Ezután azonban újra visszahajol az asztaltól, és úgy folytatja.
-Azon kívül… talán kezdésnek elmehetnénk valami kevésbé forgalmas helyre… mondjuk a szabadba. Természetesen védett területen belül, hogy egy kicsit összeismerkedjetek. Itt nemsokára meg fognak minket támadni a mobok.
És ez az utalás annyira nyilvánvaló, hogy még Timidus is megérti, a lány jóslata pedig be is vált. Miután láthatóan befejezte a bizalmaskodást, már meg is érkezik az első lánycsoport, akik körbeállva az asztalt felteszik a nagy kérdéseket a simogatásról, a kutyuska nevéről, és az ilyenkor szokásos dolgokról. Természetesen a bevezető mindig a nem akarunk zavarni, de…

by **Akairo** Vas. Nov. 23 2014, 10:59

- Ez igaz! – Vigyorodom el. – Egyébként nem feltétlen hosszú és nehéz. Volt egyszer egy kutyánk ami már rögtön kicsinek tudta, hogy nem szabad csak odakint pisilnie, pedig érdekes módon nem volt semmilyen módon tanítva. Egyszerűen ha dolga volt nyüszögött és az ajtó elé állt onnan tudtuk, hogy mi baja. Bár sok ilyen esetről nem halottam így ja, tényleg mázli, hogy ezzel nem kell foglalkozni. – A démonkutyáról nekem valami gonosz lény jut eszembe ő viszont inkább cuki mint sem gonosz, kinézetre legalábbis. Arra, hogy Shu odahajol és az állat tolvajokról beszél megcsóválom a fejem.
- Nem fogom majd hagyni, hogy bármi baja essen Hawkenak vagy, hogy elrabolják! – Szorítom ökölbe a kezem. Ez egyfajta ígéret is volt saját magamnak így mindenképp meg kell tartanom a szavam. De a negatív dolgok után szerencsére ismét vissza jön a vidámabb hangulat és Shu inkább egy csendesebb helyre szeretne menni.
- Mobok? – Értetlenkedem. Ha jól emlékeztem azt mondta, hogy azok városon belül nincsenek de aztán hamar rájövök mire is értette. Egy csapat leányzó támad ránk a kérdések fegyverével én meg hirtelen csak pislogok majd kedvesen rájuk mosolygok.
- Nem zavartok! – Rázom meg a fejem. – A neve Hawke és nyugodtan megsimogatjátok. – Ahogy ezt kimondom már nyúltak is a kezek az irányába. Ugyan Hawke hagyta ám láthatóan szúrós pillantásokat vetett és jobban össze is húzta magát valamint a ceruza rágcsálását is abba hagyta szimplán csak a szájában volt. Ismertem ezt a tekintetet és én csak úgy hívtam az irigy kutya nézés. Nem kellet sok idő, hogy az egyik lány túl közel nyúljon Hawke játékához mire ő oda is próbál kapni majd felpattanva hangos és vékony hangján próbálta túlharsogni a lánysereget. Ettől viszont csak még jobban beindult a cukiság faktor és még inkább csipogtak a lánykák így azt hiszem itt volt az ideje, hogy kimentsem őt onnan.
- Bocsánat, de ideje megetetnem a kis kópét. – Vettem fel őt az asztalról. Hawke ennek ugyan láthatóan örült viszont kitartóan próbált nyújtózkodni a ceruzáért így hát hagytam hadd vegye fel és jeleztem Shunak, hogy jobb lenne meglépni minél hamarabb. Ha fogta a jelzést akkor udvariasan elköszönök a lányoktól akik még utoljára összeborzolták Hawke bundáját majd amilyen gyorsan lehet meglépek onnan.
- Bezzeg ha nagy lesz már nem lesz ekkora lelkesedés utána. – Fújom ki a mélyen a levegőt. – Szóval, milyen helyet ismersz ahol négyesben lehetünk? – Pillantok a lányra.

by **Shukaku** Vas. Nov. 23 2014, 11:39

-Jó, hát persze vannak kivételek, meg néha az anyja is megtanítja neki, ha már ő is szobatiszta volt, de általában nem szoktak ilyen szerencsések lenni… legalább is akiket ismertünk.
És valóban, mivel Shu otthonról hozta ezt az állatimádatot, és az apja igencsak értett a kutyákhoz, nem egyszer kértek tőle tanácsot a rokonok vagy ismerősök, hogy miként is kell tanítani a kölyköket. Nem mondhatnánk, hogy Shu kutyakiképző lett volna, de az biztos, hogy rendkívül lelkes volt. Ráadásul úgy tűnt, hogy Akairo is hasonlóképpen elszánt, és máris megszerette a kis kutyulit, legalább is a hangjából és a nézéséből Shu erre következtetett. Ezen kívül ez még Timidust is arra sarkallta, hogy megdicsérje a fiatal idomárt.
-Okos beszéd. Sokan úgy hiszik, hogy egyedül a petnek kell védenie az idomárt, pedig igazából egymásra vigyáztok. Hamar felismerted ezt. Gratulálok.
Persze a sárkány egyáltalán nem volt sem lelkes, sem a dicséret melletti büszkeség nem hallatszott a hangjában, egyszerűen ezt is csak kijelentette, mint tényt. Ám nála még ez is nagy szó volt. Amikor pedig végre eljutottak odáig, hogy elmenekülhettek a tömeg elől, Shu már rögtön ki is találta, hogy hova menjenek. Csak pár sarkon kellett befordulni, és elértek egy kisebb tisztásra. Nem volt rejtett a hely, de mivel nagyon nem is volt rajta semmi, így nem igazán keresték az emberek.
-Szerintem itt tökéletes lesz. És… hát… elsőnek én csak barátkoztam Timidussal. Azt kell kitalálnod, hogy miként is szeretnéd kezelni Hawket. Mármint… szocializálni. Igen! Ezt a szót kerestem. Szóval mi Timidussal így barátok meg testvérek vagyunk inkább, mint idomár és pet… kivéve amikor harc van, mert akkor meg testőr… szóval szerintem ez az első, és legfontosabb, hogy milyen szerepet szánsz neki…

by **Akairo** Vas. Nov. 23 2014, 12:55

Timidus dicsérete kicsit zavarba hoz így a már jól ismert tarkóvakarással igyekszem ezt leplezni.
- Igazából ez nem csak rá vonatkozik. Minden barátomat és hozzám közel álló személyt igyekeznék megvédeni vagy segíteni nekik legjobb tudásom szerint. Meg azoknak is akiknek szüksége van rá. Ha titeket próbálna valaki elrabolni azt se hagynám. – Igyekszem valahogy kibeszélni magam de ettől inkább önfényezősre sikerült így a lányos zavar mellé még el is szégyellem magam amit egy erőltetett nevetéssel akarok palástolni. De szerencsére a lányok rohama és a menekülés feledtette velem ezt az érzést és hamarosan egy tisztás szerűségre jutunk ahol már tényleg négyesben lehetünk.
Kicsit furcsállottam Shu kijelentéseit meg úgy alap az egész logikát.
- Szerintem ez nem olyasmi amit előre el lehetne dönteni. Vagy legalábbis inkább az ő döntése mint sem az enyém. Ha csak simán gazdaként tekint rám kénytelen vagyok elfogadni a döntését és persze annak örülnék a legjobban ha barátként tekintene rám de ez majd magától kialakul szerintem. – Bár így jobban belegondolva ha Shu barátként kezelte akkor így Timi is barátként tekint rá, szóval lehet félre értelmeztem az egészet amit Shu mondani akart. – Minden esetre én csak gondoskodni akarok róla és boldoggá tenni. – Igen, azt hiszem tényleg csak ennyit akarok. Minden esetre letettem őt a földre és hagytam, hogy szórakozzon egy picit és felfedezze a környezetét. Így kicsit megborzolta a bundáját és még ugyan bizonytalan léptekkel de ezúttal Timi felé vette az irányt.
- Úgy néz ki tetszel neki. – Mondjuk ebben annyira nem voltam biztos eleinte. Először csak körbeszaglászta a sárkány tappancsait majd vidáman ugrált körülötte és olykor megkísérelte megbökni őt apró mancsával.
- Nehéz volt Timidussal mikor kicsi volt? – Kíváncsi voltam bár nem azért mert attól tartottam, hogy Hawke-kal is az lesz, pusztán kíváncsi voltam meg így legalább hagyhatjuk őket egy kicsit egymással foglalkozni még mi elbeszélgetünk.

by **Shukaku** Vas. Nov. 23 2014, 14:07

-Ne hősködj, ember. A szinted miatt jelenleg ha Shut én nem tudom megvédeni, akkor te sem leszel erre képes. De amennyiben felajánlod a segítségedet, úgy azt természetesen szívesen fogadjuk, abban az esetben, ha ezzel nem kevered önmagadat életveszélybe, és nem hátráltatsz minket.
-Látod? Mégis csak segíthetsz, ha már annyira vissza akarnád adni a segítséget. De… azért tényleg figyelj oda arra, hogy itt másképpen működnek a dolgok. A nagyon picike állatok is lehetnek nagyon veszélyesek, és nem csak azért, mert mérgük van vagy ilyesmi. Nekem is sokáig tartott ezt mind megszokni, és nem a kinti világ szerint gondolkodni, de nem lehetetlen, és sokat segít, ha van melletted egy társ, aki eleve ebbe született bele, és ide tartozik. Szerintem ezért is boldogabbak az idomárok, mint a többi kaszt. Soha nincsenek egyedül, és jobban be tudnak illeszkedni.
Az pedig hamar kitűnt, hogy Akairo valóban félreértette amit a kislány mondani szeretett volna. Persze az emberek valamiért így működnek általában, hogy kimondják, amit rosszul gondolnak, és kigondolják a helyes választ, amikor már kimondták a butaságot.
-Pedig… igazából nagyon is befolyásolhatod.
Timidus előrenyújtja a mancsát, végignyújtózik a földön, végig lassan mozogva, semmi hirtelen mozdulatot nem téve. Jackal miatt már van tapasztalata a kölyökkutyákkal, és Shut is rengetegszer látta szafari közben „idomítani”. Mindenesetre abban biztos, hogy a kisállatok nem tudják megkülönböztetni, hogy valaki veszélyes-e, vagy sem. Ebben nagyon hasonlítanak az emberekre, így hát hagyja, hadd szaglássza. Egyvalamire azonban kíváncsi. Találkozott már olyan pettel, aki nem értette a nyelvét, és az is kutya volt, de általában még a kölykök is értik a „közös nyelvet”. Legalább is Shu így nevezte el, pedig igazából minden pet a saját faja nyelvén beszél ilyenkor, csak valamiért értik egymást.
-Üdv, kölyök. Értesz engem?
Shu természetesen érti, legalább is az első mondatot biztosan, a másodikból pedig hallja a kérdő csipogást, tehát nagyjából kikövetkezteti, és elmosolyodik, de természetesen magyaráz közben Akaironak is.
-Már eleve azzal, hogy hogyan hívod. Álomkelő, és sok más pet a gazdájának hívja az idomárokat. Én sohasem kértem Timidustól, hogy így hívjon, és én sem hívom Timidust a petemnek. Nem azért, merthogy ne lenne pet, hanem azért mert nem az enyém. És ezt már az elején eldöntöttem. Vagy például azt, hogy nem parancsolok neki. Nem tanítom ilyenekre, hogy ül, fekszik meg ilyesmi, és ez is nagyon meghatározza a kapcsolatunkat.

by **Akairo** Vas. Nov. 23 2014, 15:01

Ne hősködj! Hányszor is mondták ezt már nekem és hányszor is fogadtam meg? Razz

- Ez nem a visszaadásról szól. – Kivételesen. – Ez egy olyan dolog amit nem lehet kontrolálni, ha valaki segítségre szorul segítek neki, ha valami gondja van próbálom felvidítani. Sosem mérlegelem, hogy veszélyes vagy sem vagy, hogy képes vagyok-e száz százalékban jól teljesíteni. Csak teszem még ha ezzel én magam is veszélybe kerülök. – Mert hát nem egyszer kerültem így bajba de ez sosem volt elég erős hozzá, hogy megváltoztasson. – Tudom, hogy ez felelőtlen… de nem igazán tudok vele mit kezdeni. – Mosolygok rájuk.
- Nem igazán tudom, hogy akarom-e egyáltalán befolyásolni, szándékosan legalábbis semmiképp. Az olyan lenne mint ha ráerőltetném azt amit akarok. – Legalábbis az én logikám szerint. Ahogy elnézem Timidust ezek a lények nagyon is eltudják dönteni mit akarnak és miként kezelnek minket embereket így inkább csak hagyom, hogy magától jöjjön minden. – Talán az lenne a legjobb ha hagyom, hogy maga tanuljon meg mindent és én csak támogatom és mellette vagyok ha szükséges. – Bár az én szótáram szerint valami ilyesmit jelent barátnak is lenni. Bár ennyire azért nem lehet leegyszerűsíteni. – Bár ha így belegondolok te is valami hasonlót teszel csak más megvilágításból. – Most, hogy így jobban bele gondolok. – A kapcsolatok bonyolultak. Igazából olyan dolgokra vagyok kíváncsi, hogy kell-e külön dolgokra figyelnem vagy mennyiben más itt neki mint a másik világban. Például nekem vannak szintjeim meg nincs fájdalom meg ilyenek. – Ez idő alatt figyeltem Timi és Hawke ismerkedését. Nagyon úgy tűnt értik egymást ugyanis Timi csipogására Hawke vakkant egyet és mint ha bólintott is volna bár lehet csak a vakkantás miatt tűnt úgy. Minden esetre most a sárkánnyal szemben fekszik le és hevesen csóválja a farkát.
- Róla is feljegyzéseket készítesz majd? – Ülök le a földre. – Mert ha igen akkor szívesen segítek majd ha mondjuk majd én is jobban megismerem őt akkor és valamire kíváncsi vagy.

by **Shukaku** Vas. Nov. 23 2014, 15:51

Timidus csak legyint egyet a farkával, és inkább a kutyulival foglalkozik, bár azért még egy próbát tesz.
-Nagyon nehéz titeket úgy védeni, hogy folyamatosan bajba keveritek magatokat. Együtt kellene dolgoznunk, mégis ilyenkor ellenünk, petek ellen dolgoztok, és erre nem találok semmilyen logikus magyarázatot. Ha egy fekete indikátoros mob végezni akar az egyik társaddal, akkor azért, mert föláldozod magad érte, nem fogja utána életben hagyni, csak ketten haltok meg egy helyett. Logikátlan, és hibás lépés.
-Hát… az emberek ilyenek Timidus, ezt már megtanulhattad mellettem.
-Az emberek furák.
És valóban, a sárkány még ennyi év után sem értette a motivációikat. Azt sem értette, hogy a kutyus miért bólint, hiszen Shu szerint ez csak az emberekre jellemző igenló mozdulat volt. Ezt onnan tudta, hogy neki is meg kellett tanulnia a különböző mozdulatokat, mint a meghajlás, a fejcsóválás, az integetés, és hasonlók. Erre mind megvolt a sárkányok megfelelő hangsora vagy mozdulatsora, csak azt az emberek nem értették volna. Különösképpen azonban a faroklegyintés az majdhogynem teljesen megegyezett azzal, mint amikor az emberek a kezükkel legyintenek. Talán a sárkányt megalkotó programozó itt fogyott ki a kreativitásból. Mindenesetre ha már bólintott, akkor a sárkány folytatta a szavait.
-Ugye tudod, hogy mi a feladatod, kölyök? Az, hogy megvédd azt az embert. Egyedül nem képesek rá, és neked kell őt terelgetni a helyes úton. Persze ezt úgy kell csinálni, hogy azt higgye, hogy ő irányít. Az emberek többsége szeret irányítani, és örömöt okoz nekik, nekünk pedig az is feladatunk, hogy boldogok legyenek. Amikor vicsorog, akkor boldog. Náluk így működik. Érted, kölyök?
Ezalatt pedig Shu is folytatta a belegabalyodást saját szavaiba.
-Igen… valami hasonlót teszek. Azt hiszem. De… ha ilyenekre gondoltál, akkor persze. Szóval neki is ugyanaz a szintje, mint neked, és a pontjaitok is egyeznek. Ami rá vonatkozik, és rád nem, az az irányítás, és fordítva pedig az erő. Az irányítás az, amivel ő sebez, az erő az, amivel te. Ugye neki is van indikátora. Ez a legtöbb petnél, és Hawkenál is sárga. Timinek narancsos van… de ezt még én sem értem teljesen. Ami nagyon fontos, hogy ők a küzdelmekben nem tudnak sérülni. De csak a rendes kihívos küzdelmekben nem, amikről beszéltem. Ha védett területen kívül megtámadja valami, akkor ő is sérül, és neki csak fele annyi élete van, mint neked. Aztán… fájdalmat ő sem érez, de éhes meg szomjas szintén lesz. Aludni nekik is kell, de máshogy alszanak, mint mi. Ezt majd Timidus elmesélheti. És… hát… izé… inkább kérdezz, és akkor nem mondok olyat, ami nem érdekel…

by **Akairo** Vas. Nov. 23 2014, 17:50

- Persze, hogy nem logikus. – Vigyorodom el. – Nem csak a sárkányoknak vannak ám sárkányos dolgaik. Az embereknek is megvannak a saját furcsaságai. – Igen, furcsaság. Hisz van abban valami amit Timi mond de a logika sosem fért meg velem túlzottan.
Megint sok hasznos dolgot sikerült megtudnom hála a lánynak.
- Igen, majd nem árt ha pár dolgot maga Timi mond el. Egyébként nem igazán tudom mit is kellene kérdeznem de azt tudom, hogy olyat nem tudsz mondani ami nem érdekel, de legalábbis csak nehezen tudnád megtalálni. – Nyújtom rá a nyelvem és elterülök a fűben. – Annyira, hihetetlen ez az egész. – Nézek fel az égre. - Annyi minden szakadt a nyakamba hirtelen, hogy nem is volt időm felfogni, hogy be vagyok ide zárva és nem is tudom mit kellene kezdenem az egész helyzettel. - És ezt most a lehető legőszintébben mondtam. Talán eleve rossz ötlet is volt ez felhozni shunak bár ő láthatóan jól érzi itt magát. Halkan felsóhajtok és felültem főként Timi hosszabb csipogására. Hawke csak lelkesen vakogott Timi ismeretlen monológjára.
- Kíváncsi lennék miről is beszélnek. – Jegyzem meg ezúttal már fel is állva a földről. – Azt hiszem igazából már csak egy kérdésem maradt. Említettétek mennyire veszélyes lehet a világ és, hogy meg kell védenünk egymást Hawke-val. Mivel itt minden más gondolom a harc is másképp működik. Meg tudtok tanítani harcolni? – Nagyjából úgy érzem az alapokat már ismerem szóval nem is igazán marad más csak, hogy megtanuljam megvédeni magam és másokat. – Volt szó a sebzésről meg, meg a többi pontról de magára a gyakorlati részre is kíváncsi vagyok.

by **Noah Evangelos** Hétf. Dec. 15 2014, 13:19

//Shukaku//

*Talált magának egy fogadót, ahol kényelmesen meg tud élni abból a kis aranyból, amit a mindennapok során a mobok vadászása során begyűjt. Az utóbbi harca egész sikeres volt, így elég aranyhoz jutott ahhoz, hogy megkockáztasson magának egy kis ajándékot, ami otthonosabbá teszi a szobáját. Az utóbbi időben azon gondolkodott, hogy is rendezhetné be az életét, hogy könnyed, és élhető legyen, sok vidámsággal, de hasznos dologgal is. Fejlődni is kellene valamennyire, de szeretne egy rendszerezett napirendet kialakítani. Minden ember jár dolgozni a normál életben. Neki mi lehetne a munka? Az exp-gyűjtés? Vagy kifejleszthetné ismét italkészítési jártasságát, hogy azokat eladva pénzhez jusson. De ott vannak még a kötelező sétái is és barátkozási próbálkozásai is. Eléggé elszigetelten élt régebben, mindig csak a szűk baráti körével volt együtt, de így, hogy ők már egyáltalán nincsenek, ráadásul egy év ki is maradt neki, most olyan, mintha teljesen új világba csöppent volna. Itt az egyes szinten senki sem ismerős számára, hogy valaha látta is volna őket. Ráadásul akiket csak párszor látott korábban, s emlékezett a nevükre, azok is mind vagy meghaltak, vagy sehol sem találta őket. Így új barátokra volt szüksége, ezzel tisztában volt. És ami nagyon is fontos, hogy ajándékot vegyen magának. Ezért is tért be ebbe a játékboltba. Ahogy meglátta a kirakatokat, játékos bensője megelevenedett, s arra a pillanatra gondolt, amikor nagybátyja megvette neki kedvenc kisvasútját. Úgy érzi, akkor okozott neki legnagyobb örömet a nagybátyja. Benyitott hát a boltocskába, és máris eluralta gyermeki énje. Játék játék hátán, gyerek gyerek hátán, de nem csak kiskorúak, hanem tinédzserek is szép számmal bámészkodtak az izgalmasabbnál izgalmasabb áruk között. Ő is belefeledkezett a nézelődésbe, s bármi újat vélt felfedezni, az magával ragadta. Majd akkor derült fény a szívében igazán, amikor meglátott egy gyönyörű kisvasutat. A terepasztalhoz sétált, s nézte, ahogy a szerkentyű működik, s ahogy pöfékel a vonat. Észre sem vette magát, hogy jó pár perce a játékot nézi, de nem igazán foglalkozott azzal, hogy esetleg mások gyerekesnek tarthatják.*

by **Shukaku** Hétf. Dec. 15 2014, 13:41

-Ugye nem kell elhinnem, hogy csak azért akarsz odamenni, hogy kis szintű emberekre vadásszunk?
-Jajj nem is vadászunk Timidus, ne hívd így!
-Terelsz, megint terelsz.
-Kitől tanultad te ezt a számonkérős magatartást kisasszony?
Öltötte rá a nyelvét az idomár a barátjára, miközben sétáltak a jól ismert boltocska felé.
-Aldotól. Nem tetszik?
-Csak nyugodtan, úgysem kell válaszolnom, mert tudod jól a választ.
-De tőled akarom hallani.
-Miért?
-Mert akkor beszámolhatok róla Alexnek és Anatolenak.
-Alexnek? Hogy jön ide Alex? Mert Anatot még értem.
-Érted?
-Most komolyan ilyen butának gondolsz? Tudom jól, hogy ovisnak gondolnak, és azt akarják, hogy viselkedjek gyerekesen.
-Nem gondolnak, de azt valóban mondták, hogy túlságosan komoly dolgokkal foglalkozol…
-A koromhoz képest. Tudom, tudom, már nekem is elmondták ezerszer. Majd ha ők is képesek lesznek foglalkozni ezzel, a nagy okos felnőttek, akkor majd abbahagyom. Addig meg úgysem csinálja más. Egyébként meg igazad van, nem csak azért akarok odamenni, hanem tényleg jól érzem magam ott. Elmondhatod Anatéknak is.
-Rendben. De elmondhatod neki te is. Nem csak nekem kell erősítenem a kapcsolatomat a céhvezérrel, hanem neked is. Mindannyiunk érdeke, ha normális csapatot akarunk kovácsolni abból a céhből.
-Hát most a dojo ügyeivel fogunk foglalkozni Timidus. Utána majd meglátjuk, hogy mi lesz. Úgyis itt vagyunk.
És valóban, a következő pillanatban már be is fordultak a sarkon, és el is érkeztek az épület ajtajához, melyen benyitva meg is szólalt a kis csengettyű. A sárkány körbepillantott, majd fejével azonnal a vasútnál álló lovag felé bökött.
-Ő újonc. Soha nem láttam még itt.
-Lehet, hogy csak erre nem járt még. Ha érdekli a plakátunk, akkor úgyis fel fog rá figyelni.
És már szökkentek is a tulaj mellé, hogy megkérdezzék, feltehetik e az egyik üres falfelületre a kiírásukat, amely a kezdőket segítő új gyakorlótermet hívatott reklámozni.

by **Noah Evangelos** Hétf. Dec. 15 2014, 14:14

- Bácsi? Ha megveszi a vasutat, enged engem is játszani vele?
* Szólította le hirtelen egy kisfiú olyan boci szemekkel, hogy a férfi szíve majd belesajdult. Leguggolt hozzá s enyhe szomorú mosollyal felelt neki. *
- Ha valaha megveszem, akkor igen, játszhatsz vele.
~ Bár nem hiszem, hogy lesz valaha pénzem erre. ~
*Megsimogatta a kisfiú fejecskéjét. *
- Szeretnéd, ha vennék neked nyalókát?
* A kisfiú szemei már ragyogtak is az ötlet hallatán, s félénken bólogatni kezdett. Noah felegyenesedett, majd a pulton lévő nyalánkságokhoz sétált, nyomában a fiúcska tipegett. *
~ Milyen szomorú. Lehet vagy 8 éves. Vagy azóta 10? Ilyen fiatalok és rabjai lettek ennek a különös világnak. Nem befolyásolja ez nagy mértékben a személyiségüket? Nem pusztítja el belőlük az érzéseket, az empátiát? Tudni fogják, milyen erővel érhetnek valakihez hozzá, hogy az ne fájjon neki? ~
- Melyiket szeretnéd?
* A kisfiú rápillantott egy nem túl olcsó édességre, de végül nemet rázott a fejével, hogy nem tud dönteni. Noah azonban észrevette azt az epekedő pillantást a drága és nagyon finom édességre, így enyhét sóhajtva mosolyogva mutatott rá a boltosnak. *
- Ezt kérném.
* Majd fizetett, a nyalókát pedig a kisfiú kezébe adta, aki csillogó szemekkel nyúlt kicsi kezeivel a finomság után. Ahogy megszerezte, már a szájában is volt. *
- Köfönöm, báfi!
* Majd elsétált a kisfiú. Noah megnézte, mennyi aranya maradt. Nem valami sok. Kicsit arrébb állt, hogy ne legyen a vásárlók útjában, nekitámaszkodott a falnak, s a menüjét vizsgálgatta. *
~ Végülis nincs is szükségem semmire. ~

by **Shukaku** Hétf. Dec. 15 2014, 14:37

Bár igencsak lefoglalta őket a megbeszélés, majd az engedély megkapása után az, hogy felragasztgassák a legmegfelelőbb helyre a plakátot, azért arra mindkettejüknek jutott ideje és energiája, hogy figyelgessék a környezetüket, és legfőképpen a Timidus által kiszemelt delikvenst. Amikor pedig végeztek, akkor kicsit hátrébb léptek mindketten, megcsodálták a kézzel rajzolt plakátot. Na persze csak Shu gyönyörködött, Timidus inkább csak azt figyelte, hogy minden oldalról jól lehet-e látni, jól olvasható-e, illetve, hogy egyenesen álljon. Feliratnak pedig ugyanazt a szöveget illesztették, ami az épületbe való belépéskor is fogadta a vendégeket, tehát a segítőkészségükről és minden ilyensmiről biztosította az olvasókat Mindenesetre ezzel elkészültek, szóval lehetett foglalkozni a lovaggal. Shu ugyan elgondolkodott egy pillanatra azon, hogy akar-e egyáltalán egy ilyen békés valaki tőle segítséget, hiszen Adrian is jól megvolt, és ő is a városlakó szerepét játszotta, bár azért a súlyemelés jártassággal elég ügyesen bánt, tehát nem lehetett tudni, hogy igazából mivel is foglalatoskodott a csaposkodás mellett. Szumma-szummarum Shu akkor is segíteni akart ennek a valakinek, ha éppenséggel a gyerekekkel akart foglalatoskodni. A kislány és a sárkány nem csak a harcban tudott ám társ lenni, hanem abban is, ha valaki csak boldogulni akart. Ezért is főzött például minden szafarizás után egy kis csomagnyi elemózsiát az árvaház számára, ezért gyártott a peteknek élelmet, ami megfelel az ízlésüknek, és ezért csinált tulajdonképpen mindent. Ő is odasétált a pulthoz, majd kiválasztotta ugyanazt az édességet, amit az előbb a lovag, majd kért belőle hármat. Az ő vagyonát már ez sem viselte meg nagyon, meg egyébként is szerette az ilyesmit. Az egyiket Timidus szájába nyomta, a másikat a sajátjába, és így sétált oda az ismeretlenhez, és felé nyújtotta a nyalókát.
-Jó tett helyében jót várj. Én Shu vagyok, ő pedig Timidus… Ön pedig remélem nem a cukros bácsi.

by **Noah Evangelos** Kedd Dec. 16 2014, 16:15

*Ahogy a kisfiú kilépett az ajtón, a szemével követte őt, de ekkor meglátott egy kislányt a sárkányával, ahogy egy plakátot kezdenek igazgatni. A plakátra pillantott, messze volt, de amennyit el tudott olvasni, annyiból már tudta, hogy az őt nem érdekli. Így nem mozdult, továbbra is a falnak támaszkodva a menüjét vizslatta. Ekkor azonban odasétált hozzá a kislány, s felé tartott egy ugyanolyan nyalókát, amit a kisfiúnak vett korábban. Meglepődött a gesztuson, de a hallottakon is. Szélesen elmosolyodott. *
- Hát, ha a cukros bácsi lennék, nem kellene, hogy tele legyen a zsebem ilyesmi édességekkel? Köszönöm, Shu és Timidus.
*És már el is vette a nyalókát, és meg is kóstolta. *
- Én Noah vagyok. Mi az, amit olyan nagy lelkesedéssel hirdettek a plakáton? Kezdőknek segítetek beilleszkedni? Akkor ti már biztos nagyon tapasztaltak vagytok. Örülök neki, csak így tovább!
* Mosolyodott el ismét, és már újra a szájában érezte az édességet. *
~ Ennyire esetlennek tűnök, hogy idejönnek? Hmm... hmm... vagy csak tényleg kedvességgel akarnak válaszolni az előbbi tettemre... Viszont, ha kezdőnek néznek.. hm..hm... valamennyire igazuk is van. ~
*Végignézett a kislányon. Arra gondolt, mennyire tipikus, hogy a kiskorúak inkább peteket választottak maguknak. Akár ő maga is választhatta volna azt a kasztot, így biztosan nem neki kellene harcolnia, hanem ezt a kellemetlen dolgot megtenné helyette a petje. Azonban nem sok kedve volt egy robot társaságához, főleg, hogy az idillt eléggé megtöri egy beszélni tudó gépezet. Nem mintha ezzel olyan sok gondja lenne, de a békés lelki világába nem igazán fér ez bele. Na meg a petje állandóan piszkálná, hogy menjenek már harcolni. neki viszont ehhez semmi kedve.

by **Shukaku** Kedd Dec. 16 2014, 16:32

Ami már azonnal jó jelként mutatkozott, hogy a férfi hajlandó volt elfogadni az édességet. Nem mintha itt, védett területen belül bármifajta turpisságot elkövethetett volna a kislány, meg nem is kellett félni a Kezdetek városában semmitől, de akkor is, mindig a felnőttek mondják, hogy ne fogadjunk el édességet idegenektől, erre tessék! Amellett persze, hogy elfogadta, még azért is kapott egy piros pontot az idomártól, amiért Timidusnak is megköszönte az ajándékot. Nem nézte levegőnek a petet, és bár még nem lehetett tudni, hogy azért nem, mert tényleg nincsenek ilyen buta előítéletei, mint általában a felnőtteknek, vagy azért nem, mert tudhatta, hogy Shu biztosan kedveli Timidust, és sértésnek venné, ha csak hozzá, mint emberhez szólna. Mindenesetre a válaszon kuncogott egy picit, majd megrázta a fejét.
-Nagyon szívesen! És az, hogy nincs nálad cukor, az lehet elterelés is. Mondjuk… például… például úgy…
-Ha innen veszed meg az édességet, akkor láthatod, hogy a gyermek melyiket nézte ki magának, így nagyobb az esélyed a sikerre, hiszen nem csak egy cukrot adsz neki, hanem azt, amelyikre vágyik.
-Izé… na látod!
Shu végigsimított a sárkány fején dicséretképpen. Tudta ő régóta, hogy Timidus egy zseni, már sokszor bebizonyította, de azt még inkább imádta, amikor őt segítette ki, és befejezte a mondatait. Na de jött is a következő kérdés, szóval nem ért rá nagyon büszkélkedni.
-Nemrég nyitottunk egy dojot a kezdőknek, ahol elmagyarázzuk az alapokat, meg segítünk nekik. Ilyen kiképzőtiszt szerűség, csak mi nem csak szintet adunk, hanem igazi tudást. Meg ha kérik, akkor segítünk fegyvereket, meg mindenféle itemet beszerezni, ami csak kellhet. De akár olyanokban is segítünk, mint a szafari, vagy a főzés… nem csak harcokra kell ám mindig gondolni…
A dicséretre a lányka csak elpirult, így Timidustól kapta meg rá a lovag a választ.
-Igen, tapasztaltak vagyunk. Feltételezhetően a Top5-ben. Köszönjük a dicséretet.

by **Noah Evangelos** Csüt. Dec. 18 2014, 13:55

*Felvonta a szemöldökét. Elterelés? Na vajon mire utalhat a kislány? Gondolkodott el magában a férfi, de a kis sárkány át is vette a szót. Meglepődött a válaszon. Kivette a szájából a nyalókát, s szélesen elvigyorodott.*
- Nahát! Nagyon okos gondolat!
*Tudta, hogy a petek megfelelő intelligenciával rendelkeznek, de hogy melyik milyen mennyiségben, az mindig is különböző volt. Egyik barátjának is petje volt, aki úgymond a hangulatfelelős volt, sokat lehetett nevetni nem csak a vicces játékosságán, de a beszólásain is. A kis sárkányt vizsgálgatta szemeivel, kissé mindentudó tekintettel, de nem folytatta ezt a fajta eszmecserét, inkább a plakátról tette fel következő kérdését. A kislány készséggel válaszolt, ő pedig figyelmesen hallgatta. Talán közben kicsit olyan fejet vágott, hogy igen, csak egy kisgyerek találhat ki ilyen naiv dolgot, de mégsem tartotta teljesen őrültségnek. Főleg, hogy tudja, az erő és az ügyesség ebben a világban kortól független. Így igyekezte apai viselkedését levetkőzni, s valóan ember számba venni a kislányt. Nem mintha nem tudná embernek tekinteni, de valahogy akaratlanul is csak egy kislányt lát benne, aki a kis állatkájával sétál. Mit lehet ez ellen tenni? Az érzéseknek nem lehet parancsolni, de a döntéseket az emberek maguk hozzák meg, függetlenül az érzéseiktől. Mármint az okosabb és előrelátóbb egyedek. Így úgy döntött, komolyan veszi a kislányt. Nem is volt rossz ötlet ez a dojo, ahogy hallgatta, na de amit a sárkány mondott, az még meglepőbb volt. *
- Nahát! Akkor azt hiszem kitüntetésnek kell vennem, hogy ilyen magas szintű játékosokkal találkozhattam. Nagyon örülök.
* Biccentett mindkettőjüknek tiszteletadóan. Ismét a lányra tekintett, s így válaszolt. *
- Nagyon érdekesnek és hasznosnak tartom ezt az ötletet. De vannak még újak? Már két éve vagyunk ide bezárva. Még akadnak olyanok, akik nincsenek tisztában a harcrendszeri szabályokkal?
* Kérdése őszinte volt, korán sem piszkálkodó. Hisz fogalma sincs erről az egészről, neki egy év kiesett. Ráadásul, hiába vesztett el mindent, amit eddig elért, tisztában van a fegyverekkel, s a harcrendszerrel is. Emlékezetét nem veszítette el. *
- Azonban... ha ti valóban segítetek itemeket beszerezni, lehet, hogy ezt a segítséget elfogadnám. Ugyanis a kezdő lovagi fegyvereimen kívül semmim sincs. Nem ártana kicsit jobb felszerelést találnom magamnak. Bár még nem tudom, hogyan fizethetném ki, hisz pénzem alig van. De ne aggódjatok, biztos nem fogadnám el ingyen.
* Mosolyodott el lágyan. A szafari azonban felkeltette az érdeklődését, ugyanis erről most hallott először. Hiába, nem volt még sok szint megnyitva, amikor elvesztette az eszméletét. *

by **Shukaku** Csüt. Dec. 18 2014, 14:26

Timidus bólintott. Tudta jól, hogy okos gondolat, bár eszébe sem jutott tippeket adni a fiúnak, és igazából az egész cukrosbácsi dologból csak annyit értett, hogy Noah ezzel akarná magához édesgetni a gyerekeket. Nem nagyon akarta Shu ilyesmi dolgokról felvilágosítani, így a sárkány nem is tudott róla. Azt persze megjegyezte magának, hogy a férfi a nahát kifejezést használta a kijelentés előtt, tehát meglepődött azon, hogy ő okosat mondott. Nem sértődött meg, vagy ilyesmi, egyszerűen elkönyvelte, hogy az emberi faj ismételten lebecsüli a képességeit már csak az alapján, hogy ő egy pet. Emiatt nem nagyon szomorkodott, hiszen éppen eléggé ellenük tudta fordítani, bár sokszor okozott neki gondot a makacsságuk ilyen téren. Amikor azonban a lovag már a második mondatát is naháttal kezdte, akkor picit módosított az elképzelésén, és megadta a lehetőségét annak, hogy a férfi csak keveset tud, ezért csodálkozik el mindig mindenen. Azonban erre már meg kellett csóválnia a fejét.
-Nem kell kitüntetésnek venned. Miért kellene?
És Timidus valóban nem értette, ám Shu igen, és bele is pirult a dicséretbe, ám ő sem tudott mást mondani, mint a barátja.
-Igaza van Timidusnak, tényleg nem jelent semmit. Mi nem nagyképűsködünk, és elbeszélgetünk akárkivel. És mi is örülünk a találkozásnak.
Még ő is biccentett, ahogy a fiú tette, és már fel is merült az első kérdés, amiben felvilágosítást adhat.
-Igen, vannak. Nem mindenki kezdett el tanulni a legelején. Például mi is egy évet a Kezdetek Erdejében töltöttünk, és alig csináltunk valamit. Meg… vannak olyanok, akik sztázisba kerültek, és csak most ébredtek fel. Ők mind újak, és szegénykék le vannak maradva, és nagyon kevesen segítenek nekik, ezért önállóan kellene boldogulniuk… ami meg nehéz. Szóval ezért segítünk.
A bezárva kifejezésre igyekezett nem elhúzni a száját… talán sikerült is neki.
-Igazából… nem nagyon szoktunk ilyenekért pénzt kérni…
-Maximum szívességet. Aréna küzdelmet, ahol gyakorolhatsz.
-Nem, olyat sem szoktunk kérni Timidus.
-De kérhetnénk.
-Oké, oké, csak előbb nézzük meg, hogy mit tudnánk egyáltalán adni. Szóóóóóval…
És már nyitotta is meg a menüjét, majd elkezdte nézegetni, hogy mi van a bankban.
-Van a fegyverek közül Stramm és Tompa. Pajzsok közül van Körpajzs, Pókháló Pajzs, Nagy Körpajzs és Futópajzs is. Azután van egy Vas sisakunk, Használt cipőnk, Bronzgyűrű, Bronz vért, Csigamintás Gyűrű, Selyem Köpeny, Kapcsolat gyűrű… de az ugye inkább idomáros… és Gyorstalpaló, de az ritka, szóval nem tudom… arról meg kellene kérdezni a céhvezért. Jujj igen, szóval céhben vagyunk, és onnan van ez a sok minden…

by **Noah Evangelos** Kedd Jan. 06 2015, 11:12

//Ezer bocsánat, nincs mentségem! //

* A sárkány visszakérdezésére nem felelt. Rápillantott, s elmosolyodott ismét, de ez a mosoly inkább olyan volt, hogy "mindegy". Minek magyarázkodjon? Nem kötelessége. De szerencsére nem is volt a kérdés következménye hosszas csend, mert a kislány átvette a szót, így szépen folytatódott a beszélgetés. A lánynak biccentett válaszadásként. Talán ők nem igazán értik, hogy magas szintűnek lenni nagyon is különleges és kitüntetett dolog, s mivel kevés a magas szintű, ritka eset, hogy egy teljesen átlagos ember, mint Noah, találkozzon is ilyennel. Ezért kitüntetett a helyzet. Noah elkomolyodott.*
- Hmm. Sztázis? Csak újak kerülnek sztázisba?
* Tett fel újra egy kérdést, de aztán az itemekre került a sor. Mindegyiket ismerte, tudta, mi mire jó, csak azért, mert másik barátja lovag volt, s a kezdetek óta együtt lógtak, így a fejlődését is szemügyre vehette, ahogy szintet lép, fegyvereket és itemeket cserél magán. Ráadásuul nagyon is egy okoska volt az a fiú, mindig szerette részletesen elmagyarázni a barátainak, hogy mi mire jó. ÍGy mondhatni a lovagi felszereléseket Noah oda-vissza kívülről fújja. Legalábbis a T1-eseket. Az azutániakról már semmit nem tud. Majd a fizetségről volt szó, amin ismét elmosolyodott a férfi. Nagyon rossz személyt találtak maguknak. *
- Nos. Úgy tudom, ezek közül a futópajzs adja a legtöbb védelmet és pontot. És fegyverben a stramm a legjobb. Nem igaz? Az még páncélt is ad, ha jól emlékszem. Szemtelenség volna ezekről tárgyalnunk? Azonban kedves Timidus, valószínűleg el kell, hogy keserítselek, de én nem harcolok. Így ez fizetségnek nem lesz megfelelő. Mondjátok meg az árát, én pedig amint összeszedem a pénzt hozzá, kifizetem.
* Mondta még mindig enyhe mosollyal az arcán, de magabiztosan. *

by **Shukaku** Kedd Jan. 06 2015, 12:30

// Semmi gond, de ha előre tudod, hogy nem leszel egy ideig, van hiányzásos topikunk, és akkor nem fognak aggódni érted. :3 //

Shu úgy érezte, hogy Timidus kérdésére azért nem válaszolt Noah, hiszen már ő maga válaszolt azzal, amikor elmondta, hogy ők nem ilyen gőgösök, mint a frontharcosok, mindössze szimplán magas szintűek és ennyi. A sztázisos kérdésre viszont még nem válaszolt, szóval az következett.
-Hát… a sztázis az ilyen hibernációs féle. Azt mondják, hogy a já… szóval, hogy a világnak a tároló izéjei… nem tudom pontosan, de valami olyasmi, hogy nem bír el ennyi embert, így a felesleget elküldi szunyókálni, és ha lesz hely, mert valaki… szóval tudod… szóval akkor beenged valakit azok közül, akik eddig nem voltak bent. És így folyamatosan leszünk elegen, és nem fogynak el az emberek. Persze ez nem olyan nagyon jó, de gondolom ha lehetne jobbat, akkor Kayaba Bácsi azt találta volna ki… szóval nem, nem csak az újak kerülnek sztázisba, hanem valamennyi ember, akik utána szépen ide kerülnek, ebbe a világba, és elkezdhetnek fejlődni. Mi meg segítünk.
Shu nagyjából semmit nem tudott a lovagos itemek védelméről, meg pontjairól, szóval csak elkezdte keresgélni a céhbankban ezeket a tárgyakat, ám Timidus végig bólogatott.
-Tárgyalnunk? Mit kellene tárgyalnunk? Nem kell tárgyalni, mert azt úgy sem szeretek, meg azok általában unalmasak is. Nem azért segítek, hogy tárgyaljunk, meg nem is a pénzért. Ha meg nem harcolsz, akkor nem harcolsz, igazából én sem szeretek, és helyettem is Timidus szokott, mert ő meg szeret. Szóóóóóval… Futópajzs és Stramm… bigyusz… és Noah. Simán csak Noah, vagy van más is? Nem szeretném, hogy véletlenül rossz embernek küldjem el. Hmm… nem is…
Rányomott a menüjében a kivételre, majd meg is jelent a kezébe a két tárgy, és nyújtotta is a férfi felé.
-Tessék. Fizetni meg nem kell, csak annyit kérek, hogy ha már nincs rá szükséged, akkor add vissza, hogy oda tudjam adni másoknak is, akiknek meg kellene. De… ha nagyon akarsz, akkor meghívhatsz egy szörpre. Epres vagy málnás. Tudom, hogy a felnőttek nem szeretnek tartozni, és nem hiszik el, hogy valaki nem vár szívességet a segítségért…

by **Enheriel** Kedd Ápr. 07 2015, 16:25

//Hirasawa Yuki, Miu, Danieru, Graceful - CÉH BEJELENTKEZÉS//

Ryutoshi-nak nem sikerült újakat toboroznia, meg nem ért rá, ezért én véletlenszerűen beírtam több nevet is, s elküldtem nekik a céhünk hirdetését egy üzenet formájában. Alig pár múlva döbbenten láttam, hogy hárman(!) akarnak jelentkezni, egy pedig érdeklődni! Majd szólok a Lovagnak, hogy ha legközelebb is lesz toborzás, próbálja ő is ki ezt a módszert. Smile

- Az igen! Korábban is eszünkben juthatott volna!
- Igen.^^ Na de siessünk, nehogy lekéssünk! - még megfésültem Villámlás tollazatát és bundáját, majd sietve megindultunk a Játéksarokba, amit végül kiválasztottam a megbeszélésre. Úgy gondoltam, hogy ezen a vidám kis helyen jobb lesz a hangulat, plusz talán itt jobban megnyílnak.^^ Le is foglaltam egy asztalt, közben kértem Villámlást, hogy maradjon az ajtóban, s ha jönnek, akkor vezesse az asztalhoz őket. Persze megírtam a jelentkezőknek, hogy keressenek egy griffet, s nem lesz gond. A pincér mintha olvasott volna a gondolatomban, már jött is, így nem kellett hívnom.
- Parancsol valami a kishölgy?
- Egy tál sütit és 5 pohár vizet, illetve a petemnek is egy tál vizet kérek, vendégek is jönnek majd ide.^^
- 5 perc és hozom, kishölgy.

Ahogy mentem az ajtóhoz, azt hittem rosszul látok: Snowcat ott ült egy másik, Enhiéhez közeli asztalon, egy seprű sörtéjének darabjával bajusznak! Oda mentem, s suttogva rátámadtam.
- Snowcat, mit művelsz?!
- Ki az a Snowcat?
- Ne tedd a hülyét hülyegyerek, nem vetted le a macskafület!
- Ooops O.O... - és gyorsan lekapta. Szerencséjére Enhi még nem vette észre.
- Mit csinálsz itt álcázva?!
- Vigyázok az én kis Enhikémre! Azt hallottam, hogy az egyik jelentkező vörös! - a mancsommal lenyomtam egy facepalm-ot.
- Snow... Enherielről van szó. Szerinted hányan akarnak megölni egy olyan lányt, aki az állatmobokat is fájó szívvel üti meg?!
- Akkor is féltem!
- Elhiszem, nem is azt mondom, hogy húzz el innen, de ne csinálj akkor semmit, főleg ne hülyeséget, csak ha jelzek, oké?
- Oké! - na, ez gyors volt. O.o És Enheriel és senki más se hallotta, főleg nem a jelentkezők! Very Happy

Gyorsan odamentem az ajtóhoz, mielőtt megjönnének!

by **Danieru** Kedd Ápr. 07 2015, 18:43

Abban a Dojo-ban keltem amit Shukakuchi ajánlott fel. Felültem és körbenéztem, senki nincs már itt Eryn-en és rajtam kívül.
-Már biztos elment- mondtam halkan- Tényleg ma van a Fehér Rózsa céhes ismerkedés. Végre elkezdhetek komolyabban fejlődni- gondoltam majd megnéztem az időt.
-Még korán vagyok a találkozóhoz.- mormogtam magamban ami felkeltette Eryn-t.
-Hmmmm........Hol vagyok?- majd észrevette hogy pont őt nézem- He? J...Jó reggelt!
-Jó reggelt neked is.- felkeltem majd nyújtóztam kicsit.- Eryn éhes vagy?
-Igen!- majd a leült a fejemre.
-Rendben, akkor csinálok valamit.- gondoltam bizonytalanul, hisz nem tudok főzni.
Kimentünk a konyhába ahol meglepetésemre az asztalon kettő tál volt tele finomnak tűnő étellel.
-Szóval még reggelit is hagytak itt nekünk. Shukakuchi tényleg nagyon kedves.- gondoltam közben elmosolyodtam.
Eryn egyből odarepült az egyik tálhoz.
-Ezeket nekünk hagyták itt?- kérdezte.
-Csak mi voltunk itt Shukakuchin és Chizun kívül, szóval szerintem igen.
-Hurrá!- ezzel a lendülettel el is kezdett falatozni a kisebb tálból.
Leültem én is enni, majd amikor végeztünk:
-Nagyon finom volt!- mondta Eryn.
-Szerintem is,- mondtam majd eszembe jutott a találkozó. Megint megnéztem az órát- Még van pár óránk.
Elindultam az ágyam felé a felszerelésemért, majd kimentünk az udvarra. Körbenéztem de csak Chizu volt itt.
-Na mindegy majd ha újra találkozunk.- Chizu elém állt meghajolt, köszönt és megkérdezte hova megyünk- Szia Chizu, a tóhoz megyek ahol tegnap elött találkoztam Erynnel. Akkor mi most mennénk. Viszlát Chizu.- ezután elindultam a kapu felé de mielött oda értem volna megint elötttem volt és elköszönt tölünk.

Ekkor kimentünk majd célba vettük a tavacskát ahol tegnap elött találkoztunk a tündéremmel. Gondoltam jó lesz egy kis időtöltésnek. Leértünk a tóhoz ahol Eryn egyből nagyon vidám lett és elkezdett cikázni a víz felett. Megmutatott pár dolgot a tó körül ami közben egyre boldogabb lett. Ránéztem az órára majd észrevettem hogy idő van, indulni kell a találkára.
-Eryn mennünk kell.
-Ilyen hamar?- kicsit elszomorodott, láttam az arcán.
-Igen sajnos. Én is maradnék még egy ideig de dolgunk van. Megígérem még el fogunk jönni ide.
-Oké, de akkor legközelebb tovább maradunk igaz?
-Jó, legközelebb tovább maradunk.
-Akkor megyek is.- helyet foglalt a vállamon és elindultunk a kezdetek városa felé.
Útközben azon gondolkoztam hogy Miuchi-t és engem kivéve kik lesznek ott. Vajon ki jelent meg ekkor a hátam mögött?
-Szia Miuchi.- hátranéztem egy kis mosollyal, de azért meg is lepett rendesen.
-Szia Miu nee-san!- Kiabálta Eryn hisz tegnap nagyon összebarátkoztak.
Miuchi egyből lenyúlta Eryn-t és elkezdett játszani vele.
-Miuchi, ha már így összefutottunk, megyünk együtt a találkozóra?- bele egyezett majd elindultunk a megbeszélt hely felé, közben elfutott melletünk egy macskának öltözött alak. Megláttam a griffet az egyik ajtóban. Be is mentünk abba az épületbe majd leültünk ahoz az asztalhoz amelyiknél Enhriel ült. Eryn lecsücsent a fejemre, ezután pedig elkezdtünk beszélgetni.

by **Miu** Kedd Ápr. 07 2015, 19:50

Nem régiben kaptam egy toborzó levelet egy céhtől. Visszajeleztem nekik, hogy érdeklődnék a dolog után, viszont még nem szándékozom tagnak állni. Igaz nem vagyok arról híres, hogy ilyesmiket csinálok, de Cearso a legutóbbi aréna harcunk során, sikeresen bogarat ültetett a fülembe. Szóval most érdeklődni minden olyan céh után, amelyik szívesen látna a soraiban, mint tagot. Bár ebből a kosárból az Anarchisták kiestek, hisz az a kerge marha eltűnt és még mindig nem tudom, hogy hol lehet és miféle kórságban szenved épp a krónikus hülyeségen kívül. White Rose, elég hangzatos név, mármint nekem tetszik. Remélem nem szúrom el az esélyem és sikerül majd kiküszöbölnöm azt az apró kis hibát, amit az indikátorom színe jelent. Bár ezen nincs mit aggódnom, eddig is sikerült jól kijönnöm más játékosokkal, szóval most sem lesz problémásabb a dolog. De azért kicsit izgulok. A hűvös időre való tekintettel magamra öltöttem a kedvenc macskafülekkel ellátott pulcsim és a fejembe is húztam a kapucnit, hogy kicsit elrejtsem az arcom és kevésbé legyen feltűnő a bal szemem lefedő szemkötő. Mostanában elgondolkoztam azon, hogy lehet meg kéne válnom tőle, hisz itt ebbe a játékban vannak bőven csudabogarak, viszont még mindig feszélyezve érzem magam nélküle, szóval még jó ideig maradni fog ez az apró kis kiegészítő. Sikeresen elindultam a célállomás felé és félúton sikerült egy nemrégiben szerzett ismerősbe botlanom, pontosabban ismerősökbe. Persze ők is csak azért ragadtak meg elsőre az emlékezetembe, mert először is az egyikük egy tündér, másodszor pedig a pöttöm lénynek van egy gazdája is, így illő a gazdi nevét is tudnom.
-Sziasztok!
Köszönök oda nekik hangosan, majd kicsit meglepődöm mikor Danieru felteszi a kérdését.
-Dan-kun, még is milyen találkáról beszélsz? Netalán-tán, te is a White Rose toborzós találkájára mész? :3
-Ha véletlen egy helyre tartunk, akkor mehetünk tovább együtt. Felőlem nincs akadálya. ^^
Tovább folytattam az utam, immáron már nem egyedül. Mikor oda értünk Danieru már rögtön tudta, hogy ki mellet is kell helyet foglalnunk. Nekem fogalmam se volt arról, hogy küllemre milyen is lehet az akihez jövünk, még a nevét is nehéz volt megjegyeznem az üzenetből. De így, hogy van velem valaki, aki kicsit jobban tájékozottabb nálam, így elmaradt a belépek az épület és kiabálva kiderítem, hogy kihez is jöttem című dolog. A kapucnim továbbra is a fejemre van húzva és egy ideig nem is szándékozom kibújni a takarásából.
-Örvendek a találkozásnak Enheriel-san. Az én nevem Miu és én lennék az a személy aki csak érdeklődni jött ide ma. :3
Sebtibe elkaptam egy sütit és elkezdtem majszolni azt.
-Kérdezősködni csak akkor kezdek el, mikor már a többiek is ide értek. Gondolom ők is kíváncsiak lesznek és nem akarom, hogy bármi miatt is ismételni kelljen majd magad. ^^

by **Yue** Szer. Ápr. 08 2015, 03:32

Reggel az keltett, hogy jött egy levelem. Egyből furcsállni kezdtem. Nekem levelem jött, akit senki nem ismer? Megnéztem, hogy ki küldte, Enheriel. Nem volt ismerős. Elolvastam a levelet. Szóval tagfelvétel, hmmm... Jól hangzik! Amúgy sem szeretném örökké szólóban nyomatni, már amennyire szóló az, hogy kettő pettel élek. Na de mindegy, gyorsan írok ennek az Enherielnek, hogy jelentkezek. White Rose, nem hangzik rosszul!
Volt még pár órám a felvételig. Visszaaludtam még két órát. Tájékoztattam a szokásosan veszekedő párosnak a helyzetet. Nem nagyon izgatta őket, főleg Inu-t. De már csak azért sem akart eljönni mert ha esetleg egy ismerőse ott lesz akkor el kell mondania mi történt. Nem tette túl magát a tragédián, és nem is fogja.
Szóltam Airisnek, hogy készüljön mert lassan megyünk, nehogy elkéssünk. Inu kérdezte, hogy pizsamába fogok-e menni? Elpirultam erre. El is felejtettem, hogy pizsamában vagyok. Felrohantam a szobámba, hogy átöltözzek, Airis jött utánam. Megkértem, hogy viselkedjen olyan jól mint ahogy szokott. Erre mondta, hogy csak Inu-val veszekszik. Erre mondtam, hogy csak azért mert még mással nem nagyon találkozott akivel veszekedhetne. Az új ruhámat vettem fel. Ha nem akartam volna se lett volna más választásom mert Airisnak és Inu-nak hála pixelekké vált...
Arcmosás, fésülködés és már készen is voltam. Remek! Kivételesen nem aludtam el a frufrumat! Megtudnám szokni. Lementem a földszintre, elmondtam Inu-nak, hogy mit ne csináljon majd elköszöntünk tőle és kimentünk a házból. Inu végül jött velünk. Kényelmesen mehettünk a Játéksarokba, nem kellett sietni. A teleportkristállyal az egyes szintre teleportáltam magunkat a Kezdetek Városába. Onnan meg mentünk a Játéksarokhoz.
Hamar odaértünk a helyhez. Bementem, azt írták keressenek a jelentkezők egy griffet. Nem volt nehéz megtalálni, az ajtónál volt. Griff. *.* :3
Jól nevelt griffnek nézett ki. Odavezetett az asztalhoz ahol Enheriel és a többi jelentkező ült, utána a griff visszament az ajtóhoz, szóval még jönni fognak.
-Örülök a találkozásnak Enheriel-san! -hajoltam meg- A nevem Hirasawa Yuki. -köszöntem mosolyogva.
-Szintén örvendek! Az én nevem Airis. -jól van Airis, csak így tovább! Szerencsém, hogy udvarias. ^^"
-Jó napot. Inu-nak hívnak. -köszönt Inu. Valamikor Miu-t fel kell keresnem, mégiscsak Miu volt Haru-chan legjobb barátnője. Inu azt a személyt látta meg akit nem annyira kellett volna ezen a napom. -Miu?!
-Mármint az a Miu Inu?! -kérdeztem riadtan és a szokásosnál is falfehérebben mert ha ez az a Miu aki Haru-chan legjobb illetve az egyetlen legjobb barátnője volt, akkor azt hiszem ez nem lesz zökkenőmentes...
(Igen, ő az...)-gondolatban mondta nekem Inu.

by Ajánlott tartalom