Re: Sweet Dreams cukrászda

by **Danee** Szer. Júl. 17 2013, 11:41

//Kurokoto, Elysion//

Amikor új ember állít be egy ilyen kis helységbe, mint ez a cukrászda is, mindig hajt a kíváncsiság, hogy ki lehet az, hátha egy jó nő, akin ha mást nem, hát legeltethetem a szemem.
De ezúttal egy fickó volt az illető, ráadásul elég leharcolt állapotban, enyhe cefrés lehellettel. Így aztán nem is foglalkoztam vele tovább, mindaddig, amíg el nem kezdett kötekedni a pincérrel, aztán meg, bár elsőre nem akartam elhinni, nekünk szegezte a következő kérdését, s én ugyanabban a hangnemben vágtam rá:
- Ja, barátom, az, cukrászda, süteményekkel meg más desszertekkel, édességekkel. Eléggé ritkaságnak számít itt a csehók, talponállók, fogadók és puccos éttermek tengerében, legalábbis a városban nem láttam egyetlen másikat sem!
- Miért, házszámot tévesztettél? - kérdezek még vissza
- Ugyan terveztem egy görbe estét az első pve-m megünneplésére, de most csak a hazai ízek, meg a honvágy miatt tértünk be ide kicsit, na meg pihenni!

by **Elysion** Szer. Júl. 17 2013, 19:48

Kurokoto, Danee

Elmosolyodok az iménti jelenetre és a kezemet Danee vállára teszem majd így szólok halál nyugodt szinte andalító hangon:
-Nyugi Danee. Nem hogy örülnél mert ahogy látom egy íjásszal van dolgunk. Nem te mondtál, hogy jó lenne egy köreinkben. Majd a minket megszólító személyhez fordulok. Eközben egyébként Anika megette a pudingját és már az enyémet dézsmálta.
Tudtad, hogy kétféle ember szokott általában rettenetesen bunkó lenni? Az aki rettenetesen primitív és ezzel önön bizonytalanságát próbálja palástolni érzet és fizikum tekintetében és az aki kimondottan okos és arra használja azt hogy érzelmileg távol tartson mindenkit magától, mert fél attól, hogy megsebzik. Mondom hidegen és gépiesen semmi nemű fölényesség nélkül.
-Szerintem te a második típus vagy már csak az alkoholból is gondolom. A jól sejtem olyan ember vagy akinek volt mit veszítenie és el is vesztette és egy örök fájdalmas sebet vájt az szívébe mely ezernyi kín kezdete volt és mi elől minden eszközzel menekülnél. Folytatom rámutatva a kanalammal.
-Most legszívesebben nekem förmednél hogy mit okoskodok és ez máris bizonyítsa igazamat. Most egy kicsit elmosolyodok.
Tudod én szeretem az ilyen bunkó embereket, mert ha valami fatális hibát vagy akár igen aprót is észrevesznek függetlenül attól, hogy kihez fűződik az, annak hangot adnak ami esetünkben egy csapatban igen hasznos lehet. Másrészt imádom a lelki betegeket... mondjuk kénytelen vagyok hisz magam is az vagyok. Még jóban elmosolyodok.
-Tudod jól jönne egy íjász a csapatunkba. És mielőtt elhúznád a csíkot vagy düh kitörést kapnál nekem csak tud beszélem a nyelved. Előveszek egy üveg bársonyosan vörös borocskát és leteszem az asztalra.
-Na ülj le és beszélgessünk te piaszagú szeszpusztító. Fejezem be már szinte nevetve mondandómat valami iszonyat menő pozitúrát felvéve majd mikor meglátom hogy kis kedvencem elfogyasztotta desszertemet lányos sikolyban török ki mely megtöri az epic-nek ható pillanatot majd rendelek magamnak még egy epres pudingot eközben pedig a bűnöst szemmel szuggerálom hogy szégyellje nagyon el magát de ő lassan oda repked hozzám tol egy puszit az arcomra minek következményében már meg is bocsátok neki majd az ölembe megy és elkezd édesen szuszogva szundikálva.

by **Danee** Szer. Júl. 17 2013, 20:32

//Kurokoto, Elysion//

- De! - préselem ki a számon.
Semmi bajom nem volt az új fiúval, még az se különösebben izgatott, na jó, az igazság érzetemet igen, hogy itt taplóskodott, de hogy mindezt a party-társam úgy értelmezi, hogy én felhúztam magam, s most mind neki, mind nekem kiselőadást tart, na ettől kissé felforr a vérem, főleg, hogy a mondandóját elsőre nem is értettem, kinek akarja célozni, hogy ki a kétféle ember.
Amiből csak annyi látszik, hogy összeszűkül a szemem és a kezem a kardom markolatára kulcsolódik. De aztán a mondandója végére letisztulnak a dolgok, és a kardom se szorítom tovább, hanem inkább továbbszövöm a mondandóját:
- Jól jönne egy íjász a csapatba, igen, ezt én mondtam - vetem közbe - és van ami könnyebben felejtet minden elszenvedett megpróbáltatást mint az alkohol. A neve, adrenalin.
- Odakint - mutatok az ablakon át abba az irányba, ahol az erdő elterül - azok a pixeldémonok, azok a programok képesek megölni, téged, engem, őt. Nincs respawn. Csak egyszer veszíthetünk, de ha csak ülünk itt és várunk, akkor sose leszünk szabadok újra, és a testünk odakint előbb-utóbb meghal, a tudatunk nélkül, mi meg a szeretteink nélkül.
- A küzdelem most csak játéknak tűnik, de ha az életed a tét, sokkal több adrenalin szabadul fel, és hidd el vagy rettegni fogod, vagy élvezni. Ez is egy út. Plusz kitölteni a dühöt és a frusztrációt rajtuk nem kis előny a négy fal közt senyvedőkkel szemben!
- A bor pedig remélem, édes desszert bor, ha már vörös! Például a Merlot az egyik nagy kedvencem - mondom, és címkével magam felé fordítom az üveget.
- Kérnék három poharat! - mondom hangosan a pincérnek intézve a kérésem, és nyomatékosításként a magasba emelem a karom, hogy lássák melyik vendég szólt
- Remélem nem csak borod, de dugóhúzód is van! - fordulok Elysion felé, a végén egy cinkos mosollyal az arcomon - amúgy a desszert borok tényleg hiányoznak innen... hüm...

by **Kurokoto** Szer. Júl. 17 2013, 22:55

Danee, Elysion

Mondhatnám, hogy a szőke kötekedni akar, de az csak szócséplés lenne, először is szerencséd hogy a barátod közbe vágott, gondoltam mélyen.
- Köszönöm szakállaska. A nevem Kurokoto, bennetek kit ismerhetek meg? - azzal egy mozdulattal átfordultam székemen feléjük és kijjebb rúgtam az asztaluknál egy üres széket. Felkeltem átsétáltam és leültem. Nem igazán érdekelt, hogy hívnak vagy sem mentem. Ezen most nem fogok szívinfarktust kapni, hogy kíváncsiak-e rám. Meg valami íjász keresést emlegettek mindketten. Szóval annyira még sem zavarhatok.
- Nyugi nem lesz dühkitörésem, semmi, de az a csiga lassú nyamvadt pincér hozhatná már az alkoholos sütit és kávét. - Azonban amit a szakállaska tett, nem csak, hogy meglepett, de le is esett állam. Elővarázsolt valahonnét egy üveg bort.
- Komám egy nyelvet beszélünk, azzal nyúltam is a jól megérdemelt üveg felé. A szőke herceg aggódott holmi dugó miatt, ami az üvegbe van.
- Számtalan trükk létezik hogyan szedd ki a dugót a palackból. Azzal a felszereléseim közül előhalásztam egy nyilam, és ügyesen a rambo nyílheggyel, ugyanis unalmamban ezt kirecéztem kirántottam a dugót.
- Tessék ennyi is lett volna - azzal visszatettem az asztalra a dugót és a palackot. Mivel meghívtak rá, nem rontok ezúttal ajtóstól a házba. Megvárom, míg szépen kiszolgálnak, ha már ennyire kedves emberek vesznek körbe. Meg egy szárnyas, tollas, nagy légy.
- Te izé, akkor azt már tudjátok, hogy íjász vagyok - bár szerintem a képemről nem rí le hogy lövöldözéssel nyírok ki mindenkit, más játékokban - szóval ti mik vagytok?
A szőke még mindig levan ragadva a bornál, igaz én is de hogy mi fán terem a Merlot, azt nem tudom, kiejteni is nehéz.
- Te mi az a Merlot? Tokyoban az utcán ilyenről nem hallottam.
Nem ismertem őket, előbb tudjam meg mifélék. Elég fiatalok, lehet babazsúrra készülnek. De egy próbát megér. Mit veszthetek, ha itt maradok, a szüzességem, azt biztos nem. Ha meg másak, akkor egyesével koncolom fel őket.

by **Danee** Csüt. Júl. 18 2013, 22:13

//Elysion, Kurokoto//

- Nyílheggyel még sosem láttam palackot bontani, de hasonlót sem, soha! - mondom lenyűgözve, nagy elismeréssel
- Öm, Danee... a nevem, ő pedig Elysion - mutatom be őt is magam után, majd az ölében kuporodó lényre mutatok - a házi kedvenc pedig egy sárkánybébi, egy tollas sárkány, a neve Anika
- Én kardforgató karit kezdtem, ő pedig gondolom, már sejted, idomárt.
Közben a poharaink megérkeznek, hála egy bögyös kis pincércsajszinak, akinek már majdhogynem a fenekére csaptam fordultában, de gondoltam nem alacsonyodok le arra a szintre, legalább is nem most.
- Köszönjük!
- A Merlot? Az egy európai bor, közép-európai leginkább, vörös, néhol száraz borként szerepel, néhol meg édesként a polcokon, a szőlősgazdán múlik, hogy ugyanabból a szőlőfajtából mit gazdálkodik ki, de én az édesért vagyok oda.
- Ja, igen. Talán furcsállod is miért pont egy európai bort emlegettem fel, de ha azt mondom, hogy én Japánban csak két hetes látogatáson voltam, és a Merlot vidékéről jöttem, akkor azt hiszem az megmagyarázza a szőke haját, és a világos bőrét is a karakteremnek. Kipróbáltam a játékot, és itt ragadtam, a vendéglátóim nyakán, Tokióban. - mondom mindezt úgy mintha ezt egyáltalán nem is bánnám ebben a percben

by **Kurokoto** Pént. Júl. 19 2013, 10:21

Danee, Elysion

- Szervusz Danee.. előbb értettem neved. Amikor válaszolt az Ely..Elysion akkor mondta neved. Szóval a tollas mizé az meg Anika. Biccentettem a szárnyas valaminek. Egy kardforgató és egy idomár, én meg íjász. Úristen mia péktökét keresek én egyáltalán itt..
- Szóval a Merlot vörösbor értem én magam is közép-európai vagyok, de már Tokyoban születtem. Tökszívás azon a két héten úgy látom sok múlott és pechedre vagy nem pechedte itt ragadtál. Igazán ez sem érdekelt, de ha már ennyire beszédes, mi a francot csináljak. Legalább úgy érezhetem magam, mint amennyinek kinézek. És ez egész jó..
- Te figya, amúgy sütizni jöttetek ide? Meg látom inni az a borocska nagyon tetszik! - még mindig nem tudtam leszedni szemem a palackról, vonzott mint rúdvast a mágnes. Vagy, mint ravnos szekért a kocsizúzó.
- Még egy kérdés és higgyétek el bekussolok. Ti most komolyan féltek holmi szörnyektől? Pixelezés ide vagy oda, odakint is benne van, hogy egy busz elpixelez az úttesten, vagy rosszkor vagy rossz helyen és egy benzinkút pixelez el egy tankoló csővel a fejedben. Amúgy milyen szörnyek vannak kint? Nem láttam még egyet se.. - talán még rántottam egyet a vállamon is. Az elhaladó pincér lány után néztem követtem Danee könnyen irányítható tekintetét. Túl fiatal nekem, de ő még suhanc neki biztosan ennyi is elég, hogy elcsavarják a fejét. Naiv. Vajon ez az Elysion is ily könnyen irányítható? Ha igen ők hamarabb odavesznek küldetésen, mint gondolná az ember. De a társulásuk lénye tényleg érdekel, vajon csak partyt akarnak. Vagy van más ötletük is. Mire kellhet nekik egy íjász. Remélem meg akarnak ölni valami nagyot..

by **Elysion** Pént. Júl. 19 2013, 15:07

Kurokoto, Danee

Meg fogom az üveget majd töltök a két pohárba. Ekkor megjön a pincér lány az epres pudingommal és le teszi elém illetve egy másik hozza a kávét és a rumos sütit és szintén leteszi tulajdonosa elé.
-Azt a poharat elvinné? Mutatok a harmadik pohárra majd odatolom az üveget Kurokoto-hoz.
-Csak nyugodtan szövegelj ha jól esik, bár ha jól gondolom a borocska fogyasztása jóban leköt. Mondom kanalamat a pudingba téve.
- Tudod én szeretek álmodozni és imádom a tündérmeséket is, de végtelenül realista vagyok. Beteszem a kanalat a számba és megízlelem a pudingot.
-Nem rossz, de ettem már ezerszer jobbat is. Vonom meg a vállam.
- Nincsenek illúzióim tudom hogy legjobb esetben is tömérdekszer lesz, hogy a nagy kaszás elmetszené a torkunkat és csak egy paraszthajszálon múlik majd, hogy ne tegye azt meg. Mondom kanalammal rá mutatva.
- Ha félnék a haláltól és nem szeretném a kihívásokat akkor most egy bandita bandában vagy egy bérgyilkos csoportban tevékenykednék, de... Danee légy szíves egy pillanatra ne a pincérnőket figyeld hanem a mondandómat mert téged is érint. Mondom meglökve egy picit kardforgató társam vállát.
-Nekem ennél nagyobb ambícióim vannak! Mondom kéjes mosollyal a hangomban.
-Akarok egy ütőképes csapatot szervezni akikkel együtt feltápolhatom magam hogy aztán ezzel a csappattal az arénában addig akarom tuningolni magunkat a Boss kill-el mivel ott nem halhatunk meg. Majd a frontharcosok szintjére érve az addigiakat meg próbálnám magunkhoz csatlakoztatni. Azok akik nem menne bele, az tökéletes lenne az emberek motiválására mint vetélytársak. Mondom nyugodtan és kimérten.
-Egészen őszinte leszek számomra jelenleg nem vagytok többek lehetőségnél. Két paraszt fiú akiből világmegmentő hős lehet. Persze képletesen értve. Mondom ugyanúgy mint az előbb majd folytatom.
-Ti katonák vagytok én meg taktikus ez lenne a helyzet. Mosolyodom el.
-Most már nézheted tovább a pincérnőket Danee. Fejezem be végül és eszem tovább a pudingom.

by **Danee** Szomb. Júl. 20 2013, 12:21

//Elysion, Kurokoto//

- Ugyan már, ne mond, hogy téged hidegen hagy a látvány, miből vagy te, fából? Amúgy meg csak NJK, szal mindent a szemnek...
Magamhoz veszem az egyik borral töltött poharat, meglögybölöm az orom alatt, beleszippantok, aztán belekortyolok.
- Nem rossz a borod! - és egy nagyobb kortyot legurítok belőle.
- Szóval eszközök, hümmm... - visszahelyezem a poharat az asztalra - nekem mindegy, amíg értjük egymás nyelvét, és nem akarod játszani a mindent tudó főnököt, mint most is.
- Mert az ilyen hangnemet nem szeretem! Vagy tiszteljük egymást, vagy itt és most istenhozzádot mondunk.
Azzal felveszem a villám, és komótosan lekanyarítok egy darabot a habos-mákos kockámból, a villám hegyére tűzöm, és mosolyogva húzom le a villáról a számmal. Aztán amint lenyeltem folytatom:
- Elysion, te bábjátékos szeretnél lenni, ahogy látom, és nem Anika lenne a báb, ahogy értem, én viszont jobb szeretem a dolgok szépségét, a tájét, a mozdulatokét, az ízeket, az illatokat, az adrenalintól fűtött remegést, és a táncot, amit ti csak harcnak hívnátok. Én ezért vagyok itt, az öt érzék miatt, a fegyverek miatt, a harc izgalma miatt. De nem fogom megöletni magam - teszem le a villát a sütemény mellé - annál óvatosabb vagyok
- Remek ez a habos-mákos - mondom hangosan a tétlenül várakozó pincérnőnek - azt hiszem máskor is betérek majd ide - mondom széles mosollyal az arcomon
- Nos? Mit mondtok? Megtudunk egyezni? Tudunk csapatként dolgozni? - és megtöröm a számat az odakészített apró céglogós papírszalvétával
- Ja és kérdésedre a válasz, Kurokoto, mielőtt még elfelejteném... odakint alacsony szintű szörnyek vannak, amikkel aránylag könnyen elbánsz, amíg nem kerítenek körbe. Kifejezetten íjászra pedig leginkább azért van szükségünk, mert a repülő szörnyekkel nem boldogulunk: Anika még kevés ehhez, én meg közelharcos vagyok.

by **Elysion** Szomb. Júl. 20 2013, 17:28

Elmosolyodom és megigazítom a nem létező kalapomat. Hihetetlenül idegesít, hogy nincs, de még egy nyamvadt cilinderem se.
-Félreértettél azt hiszem egy kicsit. Nézek Danee szemébe a reakcióját figyelve.
-Mindentudó ember nem létezik és istennek pedig nem képzelem magam, ha az lennék nem itt lennék. Én nem bábként gondolok rátok hanem lehetőségként mint mondtam. A két dolog nagy más. A bábok eszközök, míg a lehetőségek olyan dolgok melyeket megpróbálhatsz egyengetni, formálni de végül úgy is azzá lesznek mivé szeretnének maximum új utakat nyithatsz meg előttük, azokat elvenni soha. Nincs szándékomban irányítani titeket maximum javasolgatnék nektek, a szabad akaratotok a tiétek azt tesztek vele amit akartok. Egyébként is ha ti bábok lennétek én se lennék más nem vagyok különb ember másoknál vagyis egészen pontosan senki sem különb másoknál. Eszem tovább a desszertemet.
-A stílusomért pedig bocsánat de a sok olvasásból és elmélyedt gondolatból mely koponyámban megfordult eredményezte, hogy néha ily módon szólok.

by **Danee** Szomb. Júl. 20 2013, 19:16

//Elysion, Kurokoto//

- Így már mindjárt más a kép, amit felvázoltál! - válaszolom, és a villát felnyalábolva az asztalról, tovább fogyasztom a süteményem
- A bocsánatkérést pedig elfogadom! - teszem hozzá - már kezdtem azt hinni, hogy valaki egész másba botlottam, mint az elsőre látszott
- És mi a terv? Céh alapítás? Szerepel terveid között? Azt olvastam, hogy egész pofás kis előnyökkel jár, ha nem csupán partiban lófrálunk, hanem profi módjára szervezzük a dolgokat. Biztosra veszem, hogy lenne jó pár kezdő, mint mi, akiket be tudnánk szervezni!
- Másrészt, bár az első szintet lezáró Bosst már rég legyűrték előttünk, de szerintem, ha össze tudnánk szedni még egyszer ennyi embert, mint ahogy most vagyunk, itt hárman, akkor egy kis gyakorlásképpen lenyomhatnánk a Kobold Fejedelemet, Illfangot is! Hála az előttünk járóknak ismert minden statja!
Az utolsó falat süteménnyel is eltűnik a számban, majd a borospoharat kézbe fogva, Elysion felé emelve folytatom:
- És részemről végeztem is a sütimmel, úgyhogy ha kész vagytok mehetünk vissza szörnyet irtani, vagy bármi hasznossal tölteni a nap hátra levő részét!

by **Kurokoto** Szomb. Júl. 20 2013, 21:08

Danee, Elysion

Nagyszerű, megkapom az egész üveget. Azonban Elysion szavai kissé meglepnak, majd átfajul túlzásba az egész, hogy mi van! Bábként akar kezelni, hogy elérje a saját célját! Ez tetszik, az ötlet, de nem leszek a talpnyaló kutyája. Ez kizárt.
- Na idefigyelj. A katona ötlet, egy csapat tagja ként, feladatok végrehajtásával oké. Számtalan ilyen játékot játszottam - jegyeztem meg még nyugodt testartással, az a bor sokat dobott, hogy itt helybe ne támadjak rájuk. Max a lilás cucc megvédené őket, de szándékomon nem változtatna.
- Másodszor, ne mutogass a kanaladdal, vagy a homlokodban fog kikötni, azonban mivel már bocsánatot kértél, a megjegyzésekért ettől eltekintek én is.
Ahogy megjelent az asztalomon a kajám és a kávém, egy falással eltűnt bennem. Napok óta nem ettem semmit, csak ittam, nem mintha sokat változtatna a helyzeten ez a rumos süti.
- Na szóval, egyenlőre támogatom a tervedet, de azt kikell jelentsem, nem óhajtok céhhez csatlakozni jelenleg. Később ez változhat. Ha anynira szükségetek van íjászra, viszont résztvennék. Akár viadalon is. Vagy ez a szörny öldösős mizéria. Bár értelmét nem nagyon látom - azzal befelyeztem a beszédem és ezt egy megelégedett hátradőléssel zártam. Mostmár tudják mire számítsanak tőlem. De a tollas sárkányos fazon, felkeltette érdeklődésem. Bizony résztvennék egy masszívabb multi pvp csatában ahol lehetőleg más játékosokat, üthetek és lőhetek tropára. Pár napja találkoztam a kifejezéssel, "Túlélő Csarnok" ahol az eddig legyőzött bossokat lehet lecsapni. Kell még egy kis idő míg oda felérek, de tervemben van. Ha nem is solozni, velük jobbára menne.
- Danee egyetértek veled, jó ötletnek tartom lecsapni a bosst, hátha nyerünk belőle valamit - azzal helyeslőn bólintottam a nőcsábász, kardforgató felé, és érdeklődve néztem Elysionra.

by **Elysion** Vas. Júl. 21 2013, 07:57

-Nem kívánok céhet alapítani. Befejezem a desszertet.
-Legalábbis még nem. Tudjátok ha céhben vagy a más céhekbe tartozók szinte szóba se állnak veled, de legalábbis kevésbé segítő készek. Ezért míg fejlődünk bízok abban, hogy más céhek meg akarnak nyerni majd maguknak és ezért segíteni fognak nekünk magasabb szintűek. Vakarom meg a bal kezemet amit megcsípet valami.
-Good fortune! Mondom fejemet hátrahajtva az ég felé.
-Tőlem is mehetünk végül is ha csak itt ülünk nem fogunk fejlődni.

by **Danee** Vas. Júl. 21 2013, 18:55

//Elysion, Kurokoto//

- Akkor próbáljon mindenki még embert toborozni a Boss ellen! - vágom rá Kurokoto válaszára, felbuzdulva, majd a másik irányba fordulok:
- Igazad lehet - válaszolom Elysionnak - bár én azért körbenézek a városban, mik a lehetőségek céh terén!
- Akkor én aszem fizetem a részem - s az asztalra kicsengetem az étlapon látható árat - lehet most mégis csak sétálnék egyet mielőtt újra egy szörnnyel kéne farkas szemet néznem, de ha van valami küldjetek üzenetet!
- Tényleg! Még fel sem vettelek titeket az elérhetőségeim közé, vagy barát lista, vagy mi itt a neve SAOban - azzal elővarázsolom az opálos menüt a levegőbe, magam elé, párat kattintok a menüpontok között, gyors ütembe begépelek valamit, még egy kattintás, újabb szöveg.
Kurokotonak és Elysionnak is megjelenik 1-1 kis felkiáltójeles ablak az orruk előtt
- Ha elfogadjátok, akkor tudunk üzenni egymásnak! Nem kell egymást keresgetni a városban! Elég ha írtok, hogy mi a helyzet, vagy hol fussunk össze!
Bárhogy is tesznek, én kezet nyújtok nekik búcsúzásképpen, és távozom a cukrászdából.

by **Halász Alex** Vas. Júl. 21 2013, 22:22

Az egyik pillanatban még sütött a nap, és jókedve volt, a másikban pedig hideg északi szél lengedte meg a haját. Úgy élt Anatole emlékeiben, mint egy vörösesbarna hajú, nagyzolós kissrác, aki franciát játszik, de ez a másik egy teljesen új ember volt. A számára biztosan, soha de soha nem azonosította volna Anatole Saitoval. Egy gyöngéd "Hee?" kérdés feltevése után.... se tudta elengedni a másik kezét. Egy jó hosszú pillanatra leragadt. Érezhető volt az a három másodpercnyi szünet, amíg resettel a vinyo. Végül csak megszabadult a céhvezér kezétől, s kissé megrázva a fejét kérdésekkel és feltevésekkel árasztotta el a két Artesest.
- Mi? Nani nani... van egy másik Anatole is? Nahát! Razz

Háháhá,.....öhh -.-...
Egyik pillanatról a másikra komorodott el. Nem hülye, szóval csak játszottak vele, hanem több szót nem préselt ki magából. Annál is inkább mert megjöttek a desszertek, és vadul markolta fel a kanalat, hogy belemárthassa a habba. Ahogy megízlelte az édes habot, egy szem málnával a tetején már minden kicsit másabb volt. Az ínyencek világa tiszta élvezet. Ő is közéjük tartozik, és egy ilyen remeket nem ronthat el semmi sem. Az sem, hogy megint össze hozta a sors azzal az egy személlyel, akivel egyáltalán nem tud mihez kezdeni.
Mondhatni elég laposan nézett fel a két céhtagra, majd egy kijózanító levegőcsere után erőt vett magán. Valahogy rendezni kell a helyzetet, ha már kialakult.
Anatole felé fordult, s miután megkostólta a banánosat, próbált valami kézzel fogható témához nyúlni.
- A-ano sa, .... oo....- de nem ment, a kidüllesztett szemeken kívül semmire se futotta. Aztán eszébe jutott szegény Meredith. Őt környékezte meg inkább. - Óh, bocsánat. Yoroshiku Meredith. Régebben már volt szerencsém Anatole sanhoz, így fel sem ismertem. ^^
~ "Szerencsém, mi? ... meg mit is akarok most menteni? Jobb lenne mennem xd ~

by **Zakuro** Hétf. Júl. 22 2013, 18:47

Telnek a napok... És egyre elkeseredettebb vagyok, egyedül... Passzívan sétálgatok a városban, körbe-körbe. Egyszer csak-PUFF!-neki egy embernek
-Áú!-kördül le egy könnycsepp az arcomon. Nem a fájdalom miatt, mert nem éreztem semmit, hanem mert az illető észre se vett engem.
S mikor felnéztem, egy cukrászda! Sweet Dreams. Ígéretes! Asszem már halottam róla.
Belépek. Leülök egy asztalhoz. Rendelek barackteát (természetesen mézzel, nem cukorral), és fekete erdő tortát. Majd gondolataimba mélyedek. Az én édes húgocskám, mióta nem láttam, és nincs mit csinálnom, tök egyedül... Ekkor valaki felkiált mögöttem:
- Igen! Persze, hogy igen!- kiállt föl egy barna hajú, zöld és könnybe lábadt szemű nő. Erősen fogta, a vele szembe ülő férfi kezét, miközben megcsillant a kezén egy gyűrű. Biztos megkérte a kezét, villan át az agyamon, de már nagyban csókolóznak, úgyhogy gyorsan leveszem róluk a szemem.
Milyen sok boldog ember. De csak együtt... Még egy meleg könnycsepp gördül le az arcomon. Egyedül... egyedül. S ezzel a szavakkal merülök el gondolataimban.

by **Aida Atsumori** Kedd Júl. 23 2013, 21:43

Miya kicsit meglepődött attól hogy megragadtam a karját. "Olyan fura ez az egész nap. Még azt se értem mért szólított meg az erdőbe. Talán csak csupán társaságra vágyott? Ahj, nem értek én már tényleg semmit se" Közbe mesélt egy kicsit az iskolás éveiről.
- Ti aztán kutyák voltatok akkor. - mosolyogtam. - Legalább nem unatkoztatok. Azért remélem az én kezemet nem fogod eltörni. Még szükségem van rá. És amúgy..izé…kint mi volt a helyzet veled? Rokonaiddal nagyon rossz a kapcsolatod, a nem hétköznapi stílusod miatt? Bará-- - na itt azonnal elakadtam.
”Ez hogy a fenébe jutott eszembe? Mért érdekelne? Teljesen mindegy. Ahj.”
- Szóval ő…
”Gondolkozz, gondolkozz, mivel magyarázod ki magad”
- A munkahelyi haverjaidon kívül vannak még mások is? Amúgy ha kijutunk, esküszöm, elviszlek fagyizni és annyi gombócot kérsz, amennyit akarsz. Rokonoknak van egy cukrászdája ahol ííííííí~rtó jó fagyit csinálnak.
Beértünk a cukrászdába, ahol milliónyi ízű csodálatos fagylalt várt minket és egy npc, a fagyis.
- Jíííííííí~!!! – csillantak fel a szemeim, majd rátapadtam az üvegre. – Nézd meg ezeket! Milyen élethűek! Finom! Hűsítő! Édes! Krémes! Mindenes! Áááh! Ő nézzük.
”A csokis az túl mohó lenne, rossz benyomás meg minden. Inkább valami gyümölcsös. Az is finom”
- Én egy szőlőset és egy epreset kérnék! – teremtek az invertorymban a fagyik
- Amúgy ha megunnád a tiéd nyugodtan kér--- - akadtam meg ismét.
”Nigoval való hülyülések. Áhhjj..Bassszus mért mondok én ilyeneket? Úgy se kérne az én fagyimból meg az olyan…fura lenne” – pirultam. ”A végén még tényleg azt hinnék hogy együtt vagyunk.”
- Izé, nyugodtan kérhetsz még egyet.

by **Anatole Saito** Szer. Júl. 24 2013, 00:51

[Alex]

Úgy tűnik egyre szentimentálisabb vagyok... mint egy öregúr, aki fagyit oszt a kis unokáinak. Lehet, hogy a Vioval való elszakadásunk tesz ilyen érzelgőssé, vagy lehet, hogy a Stella kupa elnyerése, de egy a lényeg: itt ülök egy asztalnál és fagyit nyammogunk azzal a sráccal, aki még nálam is jobban ki tudja készíteni az embereket a WTF fejeivel. Na tessék, már megint kezdi... Kidülledő szemek, fújtató orr, szakadozó légzés, ingadozó pulzus, kótyagos fejtartás, idétlen tekintet. Talán baklövés volt ez a tiszta lappal kezdés, javíthatatlan ez a kölök. Rossz beidegződés talán, vagy egy elcseszett plasztikai műtét, ami közben átvágtak néhány arcideget, ezért időnként berándul a mimikája ebbe a hitetlenkedő ábrázatba. És még hangeffekt is járul hozzá egy "ehh" szócska kíséretében. Bámulatos...
- Nincs másik >.> Én vagyok az egyetlen! Utánozhatatlan vagyok - húzom ki magam délceg testtartással. Méghogy van belőlem egy másik... bosszantani akar? szánt szándékkal, vagy egyszerűen ez megy neki csípőből? Inkább jó nagyot kanyarítok a kanalammal a közben megérkező fagyiból és egybe le is nyomom az egészet, hátha ezzel sikerül lehűtenem a kedélyeimet. Anatole, relax-relax, tudod, azt ígérted magadnak, hogy tiszta lappal kezdhet a fiú és nem hánytorgatod fel neki a múltat. Az ígéreteit pedig sosem szegi meg egy Saito! Höhh, a szöszi tényleg nem ismert fel!
- Így? Hogy érted, hogy így? Annyira megváltoztam volna? - kérdezek vissza őszinte érdeklődéssel, látványosan megenyhülve, kissé fátyolos tekintettel. Nem szeretnék kifordulni önmagamból, de tény, hogy az utóbbi idők történései megviseltek. Ennyire látszana rajtam? Az nem lehet, hogy csak a szakáll az oka...

by **Halász Alex** Szomb. Júl. 27 2013, 13:07

Azonban a kis vörös nem méltatta szóra. Elmélyedt a sok fagyijában, és csak néha néha kukucskált ki közülük. Nem érdekli a személye? Wow....
~ Ezt buktam ~
A saját fagyijait kezdte méregetni. Most már késő elvitelre kérni, habár még megpróbálhatja, ha nagyon szakad a húr. Ekkor állt be némi szünet. Ő nem evett, csak nézte az ínycsiklandó gombócokat, és halál komoly arccal meredt maga elé, Anatole meg egyben lenyelt egy nagy kanállal. Ez a szünet pedig kezdett idegesítő lenni. Hát tényleg nincs mit mondaniuk egymásnak.
Nem volt kedve reagálni a fellengzős megjegyzésre. Érezhető volt rajta amúgy is, hogy csak helyzet mentő viccelődés. Nincs miért kinyitnia a száját, nah meg mit mondana? " Ja már értem! xD" Pfff...fújt egyet a gondolatra, majd a forgalom keltette fel az érdeklődését. Úgy bámult lefelé a teraszról, mintha lent lenne valami eget rengető dolog, vagy legalább is egy jó nő, viszont az egyhangú embertömegen kívül nem volt semmi és senki.
A kérdésre kissé meg is rezzent. Csodálkozó arckifejezéssel fordult vissza, mintha nem hinné el, hogy magától szólt hozzá a céhvezér.
- Hm? Hát... *tartott egy kis szünetet, a megfelelő szavakat kereste.* - Voltaképp igen. Leginkább azt mondanám, hogy "ez az ember le akar zárni egy fejezetet az életében."... vagy valami ilyesmi.
Aztán még küldött egy nem túl meggyőző mosolyt, és elhallgatott. Sehogy se jött össze, hogy mondjon is valamit. Nem is akart igazán. El akart menni. Minek van itt, hogy emlékeztessék arra a "hibájára" amit most is megtenne bármikor? Vagy arra, hogy ő még mindig solo, mikor az Artesben lévők könnyedén veszik a szinteket? Hogy minden egyes exp-ért meg kell küzdenie, és alig talál olyan küldetést, amihez jók a pontjai? Hogy egyedül van? Nem, ez kínzás.

by **Anatole Saito** Szomb. Júl. 27 2013, 15:44

Valahogy megnyugtat, hogy nem a külsőmre kaptam megjegyzést. Arra elég háklis vagyok. Mindig is adtam magamra, férfi létemre elég hiú vagyok, és ez a mostani váltás, még ha nem is nagy szám egy szakáll, de azért mégiscsak megváltoztatta a megjelenésemet. Érettebbnek érzem általa magam és büszkeséggel tölt el, hogy ezzel is jobban hasonlítok apámra. Eléggé meghatározó élmény volt vele találkozni a szerverleálláskor és ez nyomott hagyott minden tekintetben az itteni virtuális életemre is. Ellenben a visszatérés koránt sem olyan volt, mint ahogyan azt vártam...
- Igen, voltaképpen mondhatjuk így is... - Elgondolkozva téved tekintetem Alexről a fagylaltomra. Több szempontból is igaza volt. Nagyon sok idő eltelt már a leállás óta. Túl sok ahhoz, hogy tovább reménykedjek abban, hogy Vio visszatérhet. De ha feladom a reményt, az sem helyén való. Viszont az érem másik oldala, hogy jobb is neki odakint, mint ebben a gyilkos játékban, amibe hülye fejjel visszajöttem. S csak reménykedni tudok abban, hogy kedvesem kint megkeresett eddigre és vár rám.
- Jobb, ha időnként az ember kiüríti a fejét, mérlegel, meghoz döntéseket és tiszta lappal kezd. Nem gondolod? - teszem még hozzá sejtelmesen Alexnek, s mondatomból egyértelműen kiérződik a kétértelműség. Nem csak magamra értem, hanem rá is. Kár felhánytorgatni a múltbeli dolgainkat, mert akkor csak azt érem el, hogy ugyanúgy végződik ez a találkozó is, mint az eddigiek. Leszámítva talán a közös küldetésünket. Akkor bizonyíthatott volna a fiú, ellenben olyan siralmas lebőgés volt az egész, hogy nemhogy ő nem tudott meggyőzőt produkálni, de én is leszerepeltem. Tanulságos eset volt az a fejvadászok ellen, ráébresztett, hogy mennyire kis hangyák vagyunk ebben a világban. Ellenben a hangyák képesek felemelni testsúlyuk több tízszeresét is, s erre akár én is képes lehetek kitartó munkával. S azt is megfogadtam magamnak, hogy olyan erős céhet építek, amelynek tagjai mindig a legjobbat kapják meg, hogy minél előbb legyőzhessük a bossokat és kijuthassunk a játékból. Állandóan ezt hajtogatjuk, de most mindennél nemesebb célként lebeg ez előttem. Olyanoknak kell lennünk valóban, mint a kis hangyáknak, s ha összefogunk, ütőképesek lehetünk, mint egy hangyaboly. Nincs helye ellenségeskedésnek... még a szöszivel sem.
- Hallottál a szerverleállásról? - kérdezek újra vissza nyugodt hangnemben, mintha valóban rég nem látott barátokként diskurálnánk - A játékosok között OFF-ként híresült el. Legalább is azok között, akik átélték. Egy ilyen esemény után te is le akarnál zárni egy fejezetet az életedben - hangom végül tőlem szokatlan módon szomorúvá válik.

by **Halász Alex** Szomb. Júl. 27 2013, 17:44

Valahogy kirázta a hideg is. Okot nem tudna mondani, és egész biztosan a fagyira fogná ha rákérdeznének, miért is húzta így össze magát hirtelen. Újfent az utcát stírölte, mint aki oda vágyik teljes lényével. Nincs mit finomkodni, kényelmetlenül érezte magát. Nem elég, hogy Anat az az Anat van előtte, egy másik Artesessel is összehozta a sors, és mintha egyáltalán nem érdekelné. Kínos. De még mennyire az.
- Jobb, ha időnként az ember kiüríti a fejét,.... mérlegel, ....meghoz döntéseket.... tiszta lappal kezd. .... Nem gondolod? -
- Ühm... - egy helyeslő bólintással le is akarta zárni az ügyet. Persze, egyetért vele. Jó ha tart az ember szünetet, és át tudja nézni, mit miért tesz. Átértékelődnek ilyenkor dolgok. Azonban ez az "Ühm" úgy is kivehető, mintha gúnyból tenné csak hozzá. Nem változott sem a kedve sem a többiek felé tanúsított magatartása. Ugyanaz a komor, negatív hangulat áradt belőle. Ám ahogy ízlelgette a szavakat, valami beugrott. Rámeredt Anatra. Egy gondolat fészkelte be magát az elméjébe, de túl hihetetlen volt ahhoz, hogy fontolóra is vegye az igazságtartalmát. "Mert az nem lehet".
- Dee... gondolom...
Azonban csak ennyi. Hitetlenül nézett rá a céhvezérre azzal a "mire készülsz?" paranoid tekintettel. Persze, hogy gondolja, és jó ha az ember tud tiszta lappal kezdeni, de sokszor nem rajta múlik. Habár talán most igen. Újra csak Anatot fürkészte. Vajon mit akarhat? Nem tud mihez kezdeni ezzel az emberre, és emiatt megbízni se tud benne. De legyen, megpróbál úgy tekinteni rá, ahogy eddig nem sikerült. Tiszta lappal. Lássuk menni fog e.
- Hallottál a szerverleállásról?
A kérdésre kikerekedtek a szemei. Szóval ő is átélte? Soukka, akkor már minden érthető. Hát ezért a nagy változás, de maga Anat nem változott. Ha jobban figyel, észre vehette volna a kis franciát. Erre elmosolyodott. Előbb csak pislogott az Artes vezér szavai hallatán, most meg mosolyog. Habár csak halványan maga elé.
- Szóval ezért... nem lehetett könnyű visszakerülni.
Anatnak mondta de mégis úgy, mint aki nem akarja, hogy hallják. A bal karjára tévedt a tekintete, és önkénytelenül is rászorított a kiszakított tű helyére. Itt a valóságban most van egy nagy seb a karján.
- Sok minden átértékelődik ilyenkor. ...
Melankólikus hangulata kezdte eluralni, és még mielőtt bekebelezné, felemelte a fejét, hogy jól láthassa a céhvezér. Mondani akart valamit neki. Sosem tudtak csipkelődés, gúny vagy egyéb jelzők nélkül még egyetlen szót sem váltani. Talán itt az ideje. Ő is elmondott valamit magáról, pedig nem kérte, hát akkor ő is megteszi. Egy egy. Így fer.
- Tudod,... én is voltam kint. Nem is tudom miért jöttem vissza. Talán... - ekkor elvette a tekintetét a kis franciáról, ambivalens érzése volt a helyzettel kapcsolatban. Senkivel nem beszélt még erről, álmában se gondolta volna, hogy pont Anatole Saitonak fog.
- ...talán csak csökönyösségből. Itt nem lehettem az aki vagyok. Be akartam bizonyítani, hogy itt is megállom a helyem.
Komoly volt, de az utolsó mondat után visszafordult Anat felé, és elmosolyodott. Nem szereti, ha lehangoló a téma, próbálta menteni a helyzetet. Kényelmetlen volt ez is, mint az előbbi, és menni akart.
- ...hehe, nagy badarság, mi? Razz

by **Anatole Saito** Szomb. Júl. 27 2013, 18:06

- Igen, úgy gondolom... - intézek egy visszafogott mosolyt Alex felé. Azt hiszem már sejti. Talán már érti is. Legalább is ennyire nem beszélhetünk el egymás mellett. A mostani visszafogottsága, már-már vészjósló csendessége és elharapott mondatai azt jelzik felém, hogy magában őrlődik, akárcsak én. Lehet mindvégig kijöttünk volna egymással, ha félre tudtuk volna tenni a büszkeségünket és engedünk a másiknak. Talán most jött el az ideje. Talán nem. Majd elválik. Mindenesetre ha többet nem is, a kezdő lépést megtettük ezzel egymás felé. Nem tudom, hogy az én mosolyom, vagy valami egészen más váltotta ki Alexből is a mosolyt, mindenesetre jó jelnek vettem. Nem az a felsőbbrendű, lekezelő vigyor volt, nem is kínjában tette. Úgy tűnt, egyszerűen csak mosolyog. És ez jó. Ez jó? Hmm... Meredith időközben kikéredzkedett a mosdóba, mert sikeresen leette a ruháját. Hiába mondtam volna neki, hogy úgysem marad folt rajta, nem kell kimosni, azt hiszem tapintatosságból hagy minket pár percre magunkra.
- Valóban, sok minden... - bólintok az átértékelődős mondatára, miközben ismét komoran szemlélem a fagylaltomat és a kanalammal turkálok benne. Aztán elkezd zakatolni az agyam. Érti, hogy miről beszélek. Nem értetlenkedik és hitetlenkedik úgy, mint nem sokkal ezelőtt Meredith, nincs WTF fej, nincs kiguvadó szem. Egyszerűen csak mosolyog és átérzi, amit átéltem. S valóban, ő maga mondja el, hogy hozzám hasonlóan részese volt a leállásnak.
- Ugyan dehogy! - bátorodok fel és szemeim szinte kérlelik, hogy folytassa, ne álljon meg, nem érem be ennyivel, nem érhetem be ennyivel. - Milyen volt? Találkoztál valakivel? Család, barátok? Nem akarok tapintatlan lenni, elnézést, ha túl rámenős vagyok, de az OFF óta nem találkoztam még senkivel, aki átélte és most, hogy valakivel végre beszélhetek is róla, felbecsülhetetlennek tűnik... Talán én is mesélhetnék, hátha neked is segítség lenne. Persze csak ha akarod. - Úgy érzem, hogy ráakaszkodtam a fiúra. Mégsem érzek bűntudatot miatta, mert úgy vélem nem szabad elszalasztanom ezt a talán soha vissza nem térő lehetőséget. mi veszíteni valóm van? Legfeljebb feláll és elmegy.

by **Halász Alex** Szomb. Júl. 27 2013, 19:35

- ...hehe, nagy badarság, mi? Razz

- Ugyan dehogy!
~ Most bátorítani akar? ~
A nagy szóáradat valahogy sikerült megenyhítenie. Rájött arra, hogy talán most megismerheti Anat igazi énjét. Mindig is kíváncsi természet, és sikernek könyveli el, ha valakivel közös témát találnak. Persze nem az vezérli, hogyilyen kevés eset történik meg, mert nem xD. Hanem az, hogy ilyenkor az ember akaratlanul is megmutatja magát. Anatole pedig kivételesen is érdekelte. Nem tudta miért is vannak ennyire "rosszban"? Természetesen azon kívül, ami a toborzón történt. Lenne rá más magyarázat, vagy a jellemük ennyire különböző? Ugyan, ez nem lehetne akadály normális helyzetben, talán csak annyi, hogy nem tudták félre tenni a büszkeségüket. Most viszont egész értelmesen elbeszélgetnek itt ülve. A fagyi finom, jó a levegő. Mi kell ennél több?
Olyan érzést váltott ki belőle a céhvezér lelkesedése, mint amikor az ember megszabadul egy súlytól, ami már régóta nyomja a lelkét. Fellélegzett. Rámosolygott a beszélőre, és kissé bocsánatkérőn fogott beszédbe.
- Neem. ^^ Nem volt senki a nővéreken kívül, csak egy volt osztálytársam. Elég érdekesen zajlott le az a pár perc. Elsőre nem hittem el, hogy levehetem a sisakot, utána meg majdnem kinyírtam magam, mert későn akartam levenni. xD
Ennyit rólam... Razz

te találkoztál valakivel? Smile

Ráragadt a lelkesedés, ami Anatból áradt, és valahogy egy normális beszélgetés vette kezdetét. Egyikük kérdez a másik válaszol, majd vissza kérdez. Egészen elfogadható. Habár ahogy elnézi Anatot vele is történtek dolgok. Valószínűleg az OFF után. És ha már annyiszor összehozza őket a "sors" kezdi is érdekelni, hogy mi. Elsőre az OFF.

by **Higurashi Sango** Vas. Júl. 28 2013, 19:04

//Leafa//

Egy újabb unalmasnak tűnő nap elébe néztünk Kirara-val. Ahogy kinéztem az ablakon a nap már ezerfele szórta bágyadt fényeit, ezzel is kissé mesevilágbeli hangulatot árasztott a város. Bár még csak 7 órát mutatott az óra, én felöltöttem szokásos kimonómat, és útra keltem, hogy felfedezzem a város többi részét is. Kirara nagyon szépen sétált mellettem. Hála isten elég csendes volt a város, így nem kellett azon aggódnom, hogy bárki is belénk köt. Ahogy sétálgattam, hirtelen isteni süteményillat csapott meg. Ahogy tovább haladtam, az egyik sarkon észrevettem egy hangulatos kis helyet. Azonnal el is indultam felé, és reménykedtem benne, hogy a petek is bejöhetnek. Ahogy belibbentem az ajtón Kirara-t rendre intettem, és egy üres asztalt céloztam meg. Miközben azon gondolkozom, hogy mit is rendeljek, körbekémelek a jelenlévők között. Elég vegyes társaság gyűlt össze, már így kora reggel is. Nem gondoltam volna, hogy már ilyenkor ennyien lesznek. Na mindegy. Ha már így alakult, hát ez van. Kikérek egy eperturmixot, és egy nagy tál fagyit, és csendesen eszegetni kezdek. Kirara-nak is kértem egy kis tálkában vizet, valamint egy üres tálkát, amibe tettem neki is egy kis kajeszt. Bár mondjuk a fagylalttal nem fogok jól lakni, de hát ez van, majd eszek valami mást is. Gondolom el magamban. Kicsit szokatlan ilyenkor reggel ekkora nyüzsgés. Úgy gondolom, hogy most hogy végeztem, egy kicsit sétálok, megnézem a küldetés táblát. De lehet, hogy vissza jövök ide is. Ám fáradozásom hiába valónak bizonyult. A küldetéstábla kongott az ürességtől. Ez kicsit fel is húzott, de a türelem rózsát terem. Így tehát utamat a cukrászda irányába vettem. De hogy én hogy is lehetek ilyen édes szájú.. Na mindegy. Mikor visszaértem a cukrászdába az az asztal, ahol az előbb ütem, még mindig üres volt, így oda ültem le, ám most egy csokiturmixot, és egy nagy adag palacsintát rendeltem magamnak.

by **Leafa** Vas. Júl. 28 2013, 23:14

~Higurashi Sango~

Álmosan ballagtam Szierrával az oldalamon a hatalmas város egyik utcáján. Kedvenc cukrászdámba mentem a Kezdetek Városának északi részébe. Reggel fél nyolc van, és én már itt kint sétálok. Ritka eset ... Tegnap egész éjjel Szierrát tanítgattam. Ránéztem fáradt mozgású Tűzsárkányomra .. nagyon melege lehet szegényemnek. Majd kérek valami innivalót neki a cukrászdában. Tényleg, a cukrászda! Már látom is a két fagyi tölcsért. Odaérve a nagy bejárati ajtóhoz intettem Szierrának, hogy várjon meg idekint. Belépve a cukrászdába összefutott a nyál a számban. Imádtam a helyet, finom sütiket és fagyikat lehetett itt venni. Belibbentem piros-fekete kapucnis köpenyemben, majd máris az eladó lánnyal találtam szembe magam.
-Jó napot! Mit parancsol? - kérdezte mosollyal az arcán. Hidegen hagyott a lány, ma fáradt voltam, nem volt kedvem gyilkolászni.
-Egy cukormázas Csokiálmot kérek egy nagy tál hideg vízzel. A Tűzsárkányomnak lesz. - mondtam szemébe nézve. A lány kicsit elbizonytalanodott tűzpiros szemeimtől .. mint mindenki. Nyelt egy nagyot, majd halvány mosollyal az arcán szólalt meg.
-Máris visszük az asztalhoz, ahova ül. A vizet is odavigyük magához, vagy a Tűzsárkányának adjuk?
-Nehéz kérdés. Ha még ma meg akar halni, nyugodtan kiviheti neki. De vigye csak, ma elég fáradt. - a csipkés kötényű lány arca rideg lett és hófehér.
-Jó .. jól van. - dadogott. Láttam, hogy előre fél, ezért halványan, alig láthatóan rámosolyodtam. Megfordultam, majd asztal után kutattam. Minden hely foglalt .. remek! De .. ott valaki egymagában ül. Oda megyek, kit érdekel, a lényeg hogy üljek. Odalibbentem az asztalhoz, majd tekintetem felemeltem az unalmasan előremeredő lányra.
-Leülhetek? - néztem bele szemeibe.
-Persze, gyere csak! - mosolygott rám kedvesen. Ezt nem értem .. hiszen belenéztem a szemeibe .. mégis olyan magabiztos. Ma tényleg nem vagyok valami jó formámban. A lány mosolyogva simogatta Petjét asztala mellett. Pár percig csendben ültünk. mikor végre kihozták a rendelésünket.
-Tessék, kisasszony! - nyújtotta oda boldogan a vajszínű ruhás lány a palacsintát és a csokiturmixot az előttem ülőnek. -És tessék .. Leafa .. a cukormázas Csokiálmod .. jó étvágyat! -sietett el az asztaltól a pincércsaj.
-Öhmm .. és te mit rendeltél? -nézett rám az állatidomár lány mosolyogva. Majd közelebb hajolt és körbekémlelte a Csokiálmomat. Megfogtam homlokát majd visszanyomtam székébe. Elszégyellve magát fészkelődött székében.
-Bocsi, kíváncsi természet vagyok. - nézett rám turmixát kevergetve.
-Vettem észre... - majd mélyen belenéztem szemeibe .. most sikerülnie kell, megfélemlítem! Belenézett tűzpiros szemeimbe .. nézte azt pár hosszas pillanatig, majd nevetett egyet .. Mi? Nem szoktak nevetni ..
-Bocsi, csak úgy néztél rám, mintha megettem volna a csoki finomságodat. Mondjuk, elég jól néz ki... -mondta szomorúan az édességemet bámulva. Úgy nézte azt, mintha az övé már nem is kéne neki. Csak nézett rá szomorúan . nem bírtam tovább! Felpattantam székemről, majd a pulthoz siettem. A lány aggódva rohant elém.
-Sajnálom a várakozást .. mit szeretne? -nézett rám ijedten.
-Egy cukormázas Csokiálmot! De nagyon igyekezz, vagy ma te leszel a sárkányom ebédje! - néztem a lányra idegesen.
-Igenis, futok! - sietett a konyhába a lány. Nem kellett fél percet várnom, és már a pultnál is volt a kis csajszi.
-Tessék! Bocsánat a várakozásért! -lihegett a lány fáradtan.
-Gyorsíthatnál néha! -kaptam fel a kelyhet a pultról. Visszamentem az asztalhoz, ahol ültem. A lány még mindig a Csokiálmomat nézte ..
-Tessék! Nem kell kifizetned. -néztem bele szemeibe, hátha most hat. De nem.. most is csak felnevetett, maga elé kapta az édességet és egy alig hallható "Köszönöm!" hagyta el a száját ...

by **Higurashi Sango** Hétf. Júl. 29 2013, 11:36

//Leafa//

/Off: Sango cselekedetei Leafa postjában előre meg lettek beszélve/

Miközben a rendelésemre vártam egy érdekes leányzó jött oda az asztalomhoz. Kérdésére, hogy leülhet-e igennel feleltem. Nagyon szép volt, bár kissé érdekes. Mélyvörös szeme valahogy vonzotta tekintetemet, és a ruhája se volt divatjamúltnak mondható. Párszor mélyen a szemembe nézett, mintha valami reakciót várt volna, de ahogy nézett belőlem nevetést váltott ki. Kicsit el is szégyelltem magam. Nem akartam megbántani a lányt. A pincérnő egyszerre hozta ki a rendelésünket, és az övé valami mennyeien nézett ki. Annyira megtetszett, hogy bele is feledkeztem és csak néztem azt a csokis finomságot, hogy a hölgyemény felpattant, és a következő pillanatban egy ugyanolyannal tért vissza.
- Tessék! Nem kell kifizetned.- Csattant magabiztosan a hangja.
- Eto... Izé.. Bocsánat, nem azért néztem, csak még nem láttam ilyet, és istenien nézett ki. De mennyire modortalan vagyok. Sango-nak hívnak, és ahogy sejtheted állatidomár vagyok. Ő itt az én kis macsekom: Kirara. Még nagyon pici, de imád hízelegni.- Néztem le az én kis drágaságomra, aki idő közben be is próbálkozott asztaltársamnál, hogy kaphat-e egy ölelést. Istenem, néha az őrületbe kerget ez a macska.
- És, ha nem vagyok neveletlen, benned kit tisztelhetek?- Kérdeztem ismét a lányra nézve, majd hozzátettem:- Sajnálom, hogy az előbb úgy kinevettelek. Neked mi a kasztod?- Kérdeztem, miközben lassan iszogattam a turmixomat. A palacsinta és a csokis finomság, már rég elfogyott. De nálam ez van. Nincs nálam édes szájúbb ember a világon. Ránéztem az én kicsi cicámra. Vajon mehetnékje van-e már vagy még szeretne lustulni. De ahogy elnéztem, egy simogatást és egy mosolyt szeretett volna kicsalni az ismeretlen hölgyeménytől.

by Ajánlott tartalom