Re: Sweet Dreams cukrászda

by **Aida Atsumori** Kedd Júl. 23 2013, 21:43

Miya kicsit meglepődött attól hogy megragadtam a karját. "Olyan fura ez az egész nap. Még azt se értem mért szólított meg az erdőbe. Talán csak csupán társaságra vágyott? Ahj, nem értek én már tényleg semmit se" Közbe mesélt egy kicsit az iskolás éveiről.
- Ti aztán kutyák voltatok akkor. - mosolyogtam. - Legalább nem unatkoztatok. Azért remélem az én kezemet nem fogod eltörni. Még szükségem van rá. És amúgy..izé…kint mi volt a helyzet veled? Rokonaiddal nagyon rossz a kapcsolatod, a nem hétköznapi stílusod miatt? Bará-- - na itt azonnal elakadtam.
”Ez hogy a fenébe jutott eszembe? Mért érdekelne? Teljesen mindegy. Ahj.”
- Szóval ő…
”Gondolkozz, gondolkozz, mivel magyarázod ki magad”
- A munkahelyi haverjaidon kívül vannak még mások is? Amúgy ha kijutunk, esküszöm, elviszlek fagyizni és annyi gombócot kérsz, amennyit akarsz. Rokonoknak van egy cukrászdája ahol ííííííí~rtó jó fagyit csinálnak.
Beértünk a cukrászdába, ahol milliónyi ízű csodálatos fagylalt várt minket és egy npc, a fagyis.
- Jíííííííí~!!! – csillantak fel a szemeim, majd rátapadtam az üvegre. – Nézd meg ezeket! Milyen élethűek! Finom! Hűsítő! Édes! Krémes! Mindenes! Áááh! Ő nézzük.
”A csokis az túl mohó lenne, rossz benyomás meg minden. Inkább valami gyümölcsös. Az is finom”
- Én egy szőlőset és egy epreset kérnék! – teremtek az invertorymban a fagyik
- Amúgy ha megunnád a tiéd nyugodtan kér--- - akadtam meg ismét.
”Nigoval való hülyülések. Áhhjj..Bassszus mért mondok én ilyeneket? Úgy se kérne az én fagyimból meg az olyan…fura lenne” – pirultam. ”A végén még tényleg azt hinnék hogy együtt vagyunk.”
- Izé, nyugodtan kérhetsz még egyet.

by **Anatole Saito** Szer. Júl. 24 2013, 00:51

[Alex]

Úgy tűnik egyre szentimentálisabb vagyok... mint egy öregúr, aki fagyit oszt a kis unokáinak. Lehet, hogy a Vioval való elszakadásunk tesz ilyen érzelgőssé, vagy lehet, hogy a Stella kupa elnyerése, de egy a lényeg: itt ülök egy asztalnál és fagyit nyammogunk azzal a sráccal, aki még nálam is jobban ki tudja készíteni az embereket a WTF fejeivel. Na tessék, már megint kezdi... Kidülledő szemek, fújtató orr, szakadozó légzés, ingadozó pulzus, kótyagos fejtartás, idétlen tekintet. Talán baklövés volt ez a tiszta lappal kezdés, javíthatatlan ez a kölök. Rossz beidegződés talán, vagy egy elcseszett plasztikai műtét, ami közben átvágtak néhány arcideget, ezért időnként berándul a mimikája ebbe a hitetlenkedő ábrázatba. És még hangeffekt is járul hozzá egy "ehh" szócska kíséretében. Bámulatos...
- Nincs másik >.> Én vagyok az egyetlen! Utánozhatatlan vagyok - húzom ki magam délceg testtartással. Méghogy van belőlem egy másik... bosszantani akar? szánt szándékkal, vagy egyszerűen ez megy neki csípőből? Inkább jó nagyot kanyarítok a kanalammal a közben megérkező fagyiból és egybe le is nyomom az egészet, hátha ezzel sikerül lehűtenem a kedélyeimet. Anatole, relax-relax, tudod, azt ígérted magadnak, hogy tiszta lappal kezdhet a fiú és nem hánytorgatod fel neki a múltat. Az ígéreteit pedig sosem szegi meg egy Saito! Höhh, a szöszi tényleg nem ismert fel!
- Így? Hogy érted, hogy így? Annyira megváltoztam volna? - kérdezek vissza őszinte érdeklődéssel, látványosan megenyhülve, kissé fátyolos tekintettel. Nem szeretnék kifordulni önmagamból, de tény, hogy az utóbbi idők történései megviseltek. Ennyire látszana rajtam? Az nem lehet, hogy csak a szakáll az oka...

by **Halász Alex** Szomb. Júl. 27 2013, 13:07

Azonban a kis vörös nem méltatta szóra. Elmélyedt a sok fagyijában, és csak néha néha kukucskált ki közülük. Nem érdekli a személye? Wow....
~ Ezt buktam ~
A saját fagyijait kezdte méregetni. Most már késő elvitelre kérni, habár még megpróbálhatja, ha nagyon szakad a húr. Ekkor állt be némi szünet. Ő nem evett, csak nézte az ínycsiklandó gombócokat, és halál komoly arccal meredt maga elé, Anatole meg egyben lenyelt egy nagy kanállal. Ez a szünet pedig kezdett idegesítő lenni. Hát tényleg nincs mit mondaniuk egymásnak.
Nem volt kedve reagálni a fellengzős megjegyzésre. Érezhető volt rajta amúgy is, hogy csak helyzet mentő viccelődés. Nincs miért kinyitnia a száját, nah meg mit mondana? " Ja már értem! xD" Pfff...fújt egyet a gondolatra, majd a forgalom keltette fel az érdeklődését. Úgy bámult lefelé a teraszról, mintha lent lenne valami eget rengető dolog, vagy legalább is egy jó nő, viszont az egyhangú embertömegen kívül nem volt semmi és senki.
A kérdésre kissé meg is rezzent. Csodálkozó arckifejezéssel fordult vissza, mintha nem hinné el, hogy magától szólt hozzá a céhvezér.
- Hm? Hát... *tartott egy kis szünetet, a megfelelő szavakat kereste.* - Voltaképp igen. Leginkább azt mondanám, hogy "ez az ember le akar zárni egy fejezetet az életében."... vagy valami ilyesmi.
Aztán még küldött egy nem túl meggyőző mosolyt, és elhallgatott. Sehogy se jött össze, hogy mondjon is valamit. Nem is akart igazán. El akart menni. Minek van itt, hogy emlékeztessék arra a "hibájára" amit most is megtenne bármikor? Vagy arra, hogy ő még mindig solo, mikor az Artesben lévők könnyedén veszik a szinteket? Hogy minden egyes exp-ért meg kell küzdenie, és alig talál olyan küldetést, amihez jók a pontjai? Hogy egyedül van? Nem, ez kínzás.

by **Anatole Saito** Szomb. Júl. 27 2013, 15:44

Valahogy megnyugtat, hogy nem a külsőmre kaptam megjegyzést. Arra elég háklis vagyok. Mindig is adtam magamra, férfi létemre elég hiú vagyok, és ez a mostani váltás, még ha nem is nagy szám egy szakáll, de azért mégiscsak megváltoztatta a megjelenésemet. Érettebbnek érzem általa magam és büszkeséggel tölt el, hogy ezzel is jobban hasonlítok apámra. Eléggé meghatározó élmény volt vele találkozni a szerverleálláskor és ez nyomott hagyott minden tekintetben az itteni virtuális életemre is. Ellenben a visszatérés koránt sem olyan volt, mint ahogyan azt vártam...
- Igen, voltaképpen mondhatjuk így is... - Elgondolkozva téved tekintetem Alexről a fagylaltomra. Több szempontból is igaza volt. Nagyon sok idő eltelt már a leállás óta. Túl sok ahhoz, hogy tovább reménykedjek abban, hogy Vio visszatérhet. De ha feladom a reményt, az sem helyén való. Viszont az érem másik oldala, hogy jobb is neki odakint, mint ebben a gyilkos játékban, amibe hülye fejjel visszajöttem. S csak reménykedni tudok abban, hogy kedvesem kint megkeresett eddigre és vár rám.
- Jobb, ha időnként az ember kiüríti a fejét, mérlegel, meghoz döntéseket és tiszta lappal kezd. Nem gondolod? - teszem még hozzá sejtelmesen Alexnek, s mondatomból egyértelműen kiérződik a kétértelműség. Nem csak magamra értem, hanem rá is. Kár felhánytorgatni a múltbeli dolgainkat, mert akkor csak azt érem el, hogy ugyanúgy végződik ez a találkozó is, mint az eddigiek. Leszámítva talán a közös küldetésünket. Akkor bizonyíthatott volna a fiú, ellenben olyan siralmas lebőgés volt az egész, hogy nemhogy ő nem tudott meggyőzőt produkálni, de én is leszerepeltem. Tanulságos eset volt az a fejvadászok ellen, ráébresztett, hogy mennyire kis hangyák vagyunk ebben a világban. Ellenben a hangyák képesek felemelni testsúlyuk több tízszeresét is, s erre akár én is képes lehetek kitartó munkával. S azt is megfogadtam magamnak, hogy olyan erős céhet építek, amelynek tagjai mindig a legjobbat kapják meg, hogy minél előbb legyőzhessük a bossokat és kijuthassunk a játékból. Állandóan ezt hajtogatjuk, de most mindennél nemesebb célként lebeg ez előttem. Olyanoknak kell lennünk valóban, mint a kis hangyáknak, s ha összefogunk, ütőképesek lehetünk, mint egy hangyaboly. Nincs helye ellenségeskedésnek... még a szöszivel sem.
- Hallottál a szerverleállásról? - kérdezek újra vissza nyugodt hangnemben, mintha valóban rég nem látott barátokként diskurálnánk - A játékosok között OFF-ként híresült el. Legalább is azok között, akik átélték. Egy ilyen esemény után te is le akarnál zárni egy fejezetet az életedben - hangom végül tőlem szokatlan módon szomorúvá válik.

by **Halász Alex** Szomb. Júl. 27 2013, 17:44

Valahogy kirázta a hideg is. Okot nem tudna mondani, és egész biztosan a fagyira fogná ha rákérdeznének, miért is húzta így össze magát hirtelen. Újfent az utcát stírölte, mint aki oda vágyik teljes lényével. Nincs mit finomkodni, kényelmetlenül érezte magát. Nem elég, hogy Anat az az Anat van előtte, egy másik Artesessel is összehozta a sors, és mintha egyáltalán nem érdekelné. Kínos. De még mennyire az.
- Jobb, ha időnként az ember kiüríti a fejét,.... mérlegel, ....meghoz döntéseket.... tiszta lappal kezd. .... Nem gondolod? -
- Ühm... - egy helyeslő bólintással le is akarta zárni az ügyet. Persze, egyetért vele. Jó ha tart az ember szünetet, és át tudja nézni, mit miért tesz. Átértékelődnek ilyenkor dolgok. Azonban ez az "Ühm" úgy is kivehető, mintha gúnyból tenné csak hozzá. Nem változott sem a kedve sem a többiek felé tanúsított magatartása. Ugyanaz a komor, negatív hangulat áradt belőle. Ám ahogy ízlelgette a szavakat, valami beugrott. Rámeredt Anatra. Egy gondolat fészkelte be magát az elméjébe, de túl hihetetlen volt ahhoz, hogy fontolóra is vegye az igazságtartalmát. "Mert az nem lehet".
- Dee... gondolom...
Azonban csak ennyi. Hitetlenül nézett rá a céhvezérre azzal a "mire készülsz?" paranoid tekintettel. Persze, hogy gondolja, és jó ha az ember tud tiszta lappal kezdeni, de sokszor nem rajta múlik. Habár talán most igen. Újra csak Anatot fürkészte. Vajon mit akarhat? Nem tud mihez kezdeni ezzel az emberre, és emiatt megbízni se tud benne. De legyen, megpróbál úgy tekinteni rá, ahogy eddig nem sikerült. Tiszta lappal. Lássuk menni fog e.
- Hallottál a szerverleállásról?
A kérdésre kikerekedtek a szemei. Szóval ő is átélte? Soukka, akkor már minden érthető. Hát ezért a nagy változás, de maga Anat nem változott. Ha jobban figyel, észre vehette volna a kis franciát. Erre elmosolyodott. Előbb csak pislogott az Artes vezér szavai hallatán, most meg mosolyog. Habár csak halványan maga elé.
- Szóval ezért... nem lehetett könnyű visszakerülni.
Anatnak mondta de mégis úgy, mint aki nem akarja, hogy hallják. A bal karjára tévedt a tekintete, és önkénytelenül is rászorított a kiszakított tű helyére. Itt a valóságban most van egy nagy seb a karján.
- Sok minden átértékelődik ilyenkor. ...
Melankólikus hangulata kezdte eluralni, és még mielőtt bekebelezné, felemelte a fejét, hogy jól láthassa a céhvezér. Mondani akart valamit neki. Sosem tudtak csipkelődés, gúny vagy egyéb jelzők nélkül még egyetlen szót sem váltani. Talán itt az ideje. Ő is elmondott valamit magáról, pedig nem kérte, hát akkor ő is megteszi. Egy egy. Így fer.
- Tudod,... én is voltam kint. Nem is tudom miért jöttem vissza. Talán... - ekkor elvette a tekintetét a kis franciáról, ambivalens érzése volt a helyzettel kapcsolatban. Senkivel nem beszélt még erről, álmában se gondolta volna, hogy pont Anatole Saitonak fog.
- ...talán csak csökönyösségből. Itt nem lehettem az aki vagyok. Be akartam bizonyítani, hogy itt is megállom a helyem.
Komoly volt, de az utolsó mondat után visszafordult Anat felé, és elmosolyodott. Nem szereti, ha lehangoló a téma, próbálta menteni a helyzetet. Kényelmetlen volt ez is, mint az előbbi, és menni akart.
- ...hehe, nagy badarság, mi? Razz

by **Anatole Saito** Szomb. Júl. 27 2013, 18:06

- Igen, úgy gondolom... - intézek egy visszafogott mosolyt Alex felé. Azt hiszem már sejti. Talán már érti is. Legalább is ennyire nem beszélhetünk el egymás mellett. A mostani visszafogottsága, már-már vészjósló csendessége és elharapott mondatai azt jelzik felém, hogy magában őrlődik, akárcsak én. Lehet mindvégig kijöttünk volna egymással, ha félre tudtuk volna tenni a büszkeségünket és engedünk a másiknak. Talán most jött el az ideje. Talán nem. Majd elválik. Mindenesetre ha többet nem is, a kezdő lépést megtettük ezzel egymás felé. Nem tudom, hogy az én mosolyom, vagy valami egészen más váltotta ki Alexből is a mosolyt, mindenesetre jó jelnek vettem. Nem az a felsőbbrendű, lekezelő vigyor volt, nem is kínjában tette. Úgy tűnt, egyszerűen csak mosolyog. És ez jó. Ez jó? Hmm... Meredith időközben kikéredzkedett a mosdóba, mert sikeresen leette a ruháját. Hiába mondtam volna neki, hogy úgysem marad folt rajta, nem kell kimosni, azt hiszem tapintatosságból hagy minket pár percre magunkra.
- Valóban, sok minden... - bólintok az átértékelődős mondatára, miközben ismét komoran szemlélem a fagylaltomat és a kanalammal turkálok benne. Aztán elkezd zakatolni az agyam. Érti, hogy miről beszélek. Nem értetlenkedik és hitetlenkedik úgy, mint nem sokkal ezelőtt Meredith, nincs WTF fej, nincs kiguvadó szem. Egyszerűen csak mosolyog és átérzi, amit átéltem. S valóban, ő maga mondja el, hogy hozzám hasonlóan részese volt a leállásnak.
- Ugyan dehogy! - bátorodok fel és szemeim szinte kérlelik, hogy folytassa, ne álljon meg, nem érem be ennyivel, nem érhetem be ennyivel. - Milyen volt? Találkoztál valakivel? Család, barátok? Nem akarok tapintatlan lenni, elnézést, ha túl rámenős vagyok, de az OFF óta nem találkoztam még senkivel, aki átélte és most, hogy valakivel végre beszélhetek is róla, felbecsülhetetlennek tűnik... Talán én is mesélhetnék, hátha neked is segítség lenne. Persze csak ha akarod. - Úgy érzem, hogy ráakaszkodtam a fiúra. Mégsem érzek bűntudatot miatta, mert úgy vélem nem szabad elszalasztanom ezt a talán soha vissza nem térő lehetőséget. mi veszíteni valóm van? Legfeljebb feláll és elmegy.

by **Halász Alex** Szomb. Júl. 27 2013, 19:35

- ...hehe, nagy badarság, mi? Razz

- Ugyan dehogy!
~ Most bátorítani akar? ~
A nagy szóáradat valahogy sikerült megenyhítenie. Rájött arra, hogy talán most megismerheti Anat igazi énjét. Mindig is kíváncsi természet, és sikernek könyveli el, ha valakivel közös témát találnak. Persze nem az vezérli, hogyilyen kevés eset történik meg, mert nem xD. Hanem az, hogy ilyenkor az ember akaratlanul is megmutatja magát. Anatole pedig kivételesen is érdekelte. Nem tudta miért is vannak ennyire "rosszban"? Természetesen azon kívül, ami a toborzón történt. Lenne rá más magyarázat, vagy a jellemük ennyire különböző? Ugyan, ez nem lehetne akadály normális helyzetben, talán csak annyi, hogy nem tudták félre tenni a büszkeségüket. Most viszont egész értelmesen elbeszélgetnek itt ülve. A fagyi finom, jó a levegő. Mi kell ennél több?
Olyan érzést váltott ki belőle a céhvezér lelkesedése, mint amikor az ember megszabadul egy súlytól, ami már régóta nyomja a lelkét. Fellélegzett. Rámosolygott a beszélőre, és kissé bocsánatkérőn fogott beszédbe.
- Neem. ^^ Nem volt senki a nővéreken kívül, csak egy volt osztálytársam. Elég érdekesen zajlott le az a pár perc. Elsőre nem hittem el, hogy levehetem a sisakot, utána meg majdnem kinyírtam magam, mert későn akartam levenni. xD
Ennyit rólam... Razz

te találkoztál valakivel? Smile

Ráragadt a lelkesedés, ami Anatból áradt, és valahogy egy normális beszélgetés vette kezdetét. Egyikük kérdez a másik válaszol, majd vissza kérdez. Egészen elfogadható. Habár ahogy elnézi Anatot vele is történtek dolgok. Valószínűleg az OFF után. És ha már annyiszor összehozza őket a "sors" kezdi is érdekelni, hogy mi. Elsőre az OFF.

by **Higurashi Sango** Vas. Júl. 28 2013, 19:04

//Leafa//

Egy újabb unalmasnak tűnő nap elébe néztünk Kirara-val. Ahogy kinéztem az ablakon a nap már ezerfele szórta bágyadt fényeit, ezzel is kissé mesevilágbeli hangulatot árasztott a város. Bár még csak 7 órát mutatott az óra, én felöltöttem szokásos kimonómat, és útra keltem, hogy felfedezzem a város többi részét is. Kirara nagyon szépen sétált mellettem. Hála isten elég csendes volt a város, így nem kellett azon aggódnom, hogy bárki is belénk köt. Ahogy sétálgattam, hirtelen isteni süteményillat csapott meg. Ahogy tovább haladtam, az egyik sarkon észrevettem egy hangulatos kis helyet. Azonnal el is indultam felé, és reménykedtem benne, hogy a petek is bejöhetnek. Ahogy belibbentem az ajtón Kirara-t rendre intettem, és egy üres asztalt céloztam meg. Miközben azon gondolkozom, hogy mit is rendeljek, körbekémelek a jelenlévők között. Elég vegyes társaság gyűlt össze, már így kora reggel is. Nem gondoltam volna, hogy már ilyenkor ennyien lesznek. Na mindegy. Ha már így alakult, hát ez van. Kikérek egy eperturmixot, és egy nagy tál fagyit, és csendesen eszegetni kezdek. Kirara-nak is kértem egy kis tálkában vizet, valamint egy üres tálkát, amibe tettem neki is egy kis kajeszt. Bár mondjuk a fagylalttal nem fogok jól lakni, de hát ez van, majd eszek valami mást is. Gondolom el magamban. Kicsit szokatlan ilyenkor reggel ekkora nyüzsgés. Úgy gondolom, hogy most hogy végeztem, egy kicsit sétálok, megnézem a küldetés táblát. De lehet, hogy vissza jövök ide is. Ám fáradozásom hiába valónak bizonyult. A küldetéstábla kongott az ürességtől. Ez kicsit fel is húzott, de a türelem rózsát terem. Így tehát utamat a cukrászda irányába vettem. De hogy én hogy is lehetek ilyen édes szájú.. Na mindegy. Mikor visszaértem a cukrászdába az az asztal, ahol az előbb ütem, még mindig üres volt, így oda ültem le, ám most egy csokiturmixot, és egy nagy adag palacsintát rendeltem magamnak.

by **Leafa** Vas. Júl. 28 2013, 23:14

~Higurashi Sango~

Álmosan ballagtam Szierrával az oldalamon a hatalmas város egyik utcáján. Kedvenc cukrászdámba mentem a Kezdetek Városának északi részébe. Reggel fél nyolc van, és én már itt kint sétálok. Ritka eset ... Tegnap egész éjjel Szierrát tanítgattam. Ránéztem fáradt mozgású Tűzsárkányomra .. nagyon melege lehet szegényemnek. Majd kérek valami innivalót neki a cukrászdában. Tényleg, a cukrászda! Már látom is a két fagyi tölcsért. Odaérve a nagy bejárati ajtóhoz intettem Szierrának, hogy várjon meg idekint. Belépve a cukrászdába összefutott a nyál a számban. Imádtam a helyet, finom sütiket és fagyikat lehetett itt venni. Belibbentem piros-fekete kapucnis köpenyemben, majd máris az eladó lánnyal találtam szembe magam.
-Jó napot! Mit parancsol? - kérdezte mosollyal az arcán. Hidegen hagyott a lány, ma fáradt voltam, nem volt kedvem gyilkolászni.
-Egy cukormázas Csokiálmot kérek egy nagy tál hideg vízzel. A Tűzsárkányomnak lesz. - mondtam szemébe nézve. A lány kicsit elbizonytalanodott tűzpiros szemeimtől .. mint mindenki. Nyelt egy nagyot, majd halvány mosollyal az arcán szólalt meg.
-Máris visszük az asztalhoz, ahova ül. A vizet is odavigyük magához, vagy a Tűzsárkányának adjuk?
-Nehéz kérdés. Ha még ma meg akar halni, nyugodtan kiviheti neki. De vigye csak, ma elég fáradt. - a csipkés kötényű lány arca rideg lett és hófehér.
-Jó .. jól van. - dadogott. Láttam, hogy előre fél, ezért halványan, alig láthatóan rámosolyodtam. Megfordultam, majd asztal után kutattam. Minden hely foglalt .. remek! De .. ott valaki egymagában ül. Oda megyek, kit érdekel, a lényeg hogy üljek. Odalibbentem az asztalhoz, majd tekintetem felemeltem az unalmasan előremeredő lányra.
-Leülhetek? - néztem bele szemeibe.
-Persze, gyere csak! - mosolygott rám kedvesen. Ezt nem értem .. hiszen belenéztem a szemeibe .. mégis olyan magabiztos. Ma tényleg nem vagyok valami jó formámban. A lány mosolyogva simogatta Petjét asztala mellett. Pár percig csendben ültünk. mikor végre kihozták a rendelésünket.
-Tessék, kisasszony! - nyújtotta oda boldogan a vajszínű ruhás lány a palacsintát és a csokiturmixot az előttem ülőnek. -És tessék .. Leafa .. a cukormázas Csokiálmod .. jó étvágyat! -sietett el az asztaltól a pincércsaj.
-Öhmm .. és te mit rendeltél? -nézett rám az állatidomár lány mosolyogva. Majd közelebb hajolt és körbekémlelte a Csokiálmomat. Megfogtam homlokát majd visszanyomtam székébe. Elszégyellve magát fészkelődött székében.
-Bocsi, kíváncsi természet vagyok. - nézett rám turmixát kevergetve.
-Vettem észre... - majd mélyen belenéztem szemeibe .. most sikerülnie kell, megfélemlítem! Belenézett tűzpiros szemeimbe .. nézte azt pár hosszas pillanatig, majd nevetett egyet .. Mi? Nem szoktak nevetni ..
-Bocsi, csak úgy néztél rám, mintha megettem volna a csoki finomságodat. Mondjuk, elég jól néz ki... -mondta szomorúan az édességemet bámulva. Úgy nézte azt, mintha az övé már nem is kéne neki. Csak nézett rá szomorúan . nem bírtam tovább! Felpattantam székemről, majd a pulthoz siettem. A lány aggódva rohant elém.
-Sajnálom a várakozást .. mit szeretne? -nézett rám ijedten.
-Egy cukormázas Csokiálmot! De nagyon igyekezz, vagy ma te leszel a sárkányom ebédje! - néztem a lányra idegesen.
-Igenis, futok! - sietett a konyhába a lány. Nem kellett fél percet várnom, és már a pultnál is volt a kis csajszi.
-Tessék! Bocsánat a várakozásért! -lihegett a lány fáradtan.
-Gyorsíthatnál néha! -kaptam fel a kelyhet a pultról. Visszamentem az asztalhoz, ahol ültem. A lány még mindig a Csokiálmomat nézte ..
-Tessék! Nem kell kifizetned. -néztem bele szemeibe, hátha most hat. De nem.. most is csak felnevetett, maga elé kapta az édességet és egy alig hallható "Köszönöm!" hagyta el a száját ...

by **Higurashi Sango** Hétf. Júl. 29 2013, 11:36

//Leafa//

/Off: Sango cselekedetei Leafa postjában előre meg lettek beszélve/

Miközben a rendelésemre vártam egy érdekes leányzó jött oda az asztalomhoz. Kérdésére, hogy leülhet-e igennel feleltem. Nagyon szép volt, bár kissé érdekes. Mélyvörös szeme valahogy vonzotta tekintetemet, és a ruhája se volt divatjamúltnak mondható. Párszor mélyen a szemembe nézett, mintha valami reakciót várt volna, de ahogy nézett belőlem nevetést váltott ki. Kicsit el is szégyelltem magam. Nem akartam megbántani a lányt. A pincérnő egyszerre hozta ki a rendelésünket, és az övé valami mennyeien nézett ki. Annyira megtetszett, hogy bele is feledkeztem és csak néztem azt a csokis finomságot, hogy a hölgyemény felpattant, és a következő pillanatban egy ugyanolyannal tért vissza.
- Tessék! Nem kell kifizetned.- Csattant magabiztosan a hangja.
- Eto... Izé.. Bocsánat, nem azért néztem, csak még nem láttam ilyet, és istenien nézett ki. De mennyire modortalan vagyok. Sango-nak hívnak, és ahogy sejtheted állatidomár vagyok. Ő itt az én kis macsekom: Kirara. Még nagyon pici, de imád hízelegni.- Néztem le az én kis drágaságomra, aki idő közben be is próbálkozott asztaltársamnál, hogy kaphat-e egy ölelést. Istenem, néha az őrületbe kerget ez a macska.
- És, ha nem vagyok neveletlen, benned kit tisztelhetek?- Kérdeztem ismét a lányra nézve, majd hozzátettem:- Sajnálom, hogy az előbb úgy kinevettelek. Neked mi a kasztod?- Kérdeztem, miközben lassan iszogattam a turmixomat. A palacsinta és a csokis finomság, már rég elfogyott. De nálam ez van. Nincs nálam édes szájúbb ember a világon. Ránéztem az én kicsi cicámra. Vajon mehetnékje van-e már vagy még szeretne lustulni. De ahogy elnéztem, egy simogatást és egy mosolyt szeretett volna kicsalni az ismeretlen hölgyeménytől.

by **Leafa** Hétf. Júl. 29 2013, 12:19

~Higurashi Sango~

Ez a lány itt előttem, Sango, megkérdezte ki vagyok és hogy mi a kasztom .. mit mondjak? Elmondjam az igazat, vagy hazudjak? Ha megtudja hogy gyilkos vagyok, biztos megijed .. nem mintha nagyon barátkozni szeretnék vele, de mégis .. ő más mint a többi játékos.
-Én Leafa vagyok és mint te is Sango, állatidomár. - néztem szemeibe. Már nem vártam, hogy megijed. -Nekem egy Tűzsárkányom van. Szierrának hívják. Odakint vár rám - mondtam, miközben Csokiálmomat falatoztam. Ő már csak turmixát szürcsölgette. Nagyon édesszájú lehet .. Milyen állata lehet neki? Állandóan itt ül és könyörög. Talán kaját kér?
-Miért néz engem egyfolytában a Peted? -kérdeztem arrébb húzódva. Már bújik is. A lány csak megvonta vállát, majd rákacsintott petjére. Tudtam, hogy valamit akarnak tőlem. Talán ők is gyilkosok? Csak állca lenne ez a kedvesség? Vagy valami képessége van az enyém ellen? Áhh.. megint ez a pesszimizmus! Pedig kedvesnek tűnnek. Ez a Kirara egyre jobban csak könyörög. Mit kéne csinálnom? Azt mint Szierrával? Na jó, legyen. Megpróbálom.
-Jó kis pet, okos vagy. -tettem rá kezem Kirara fejére. Elkezdtem simogatni ... jó ez így? Nem fog megharagudni Sango? Arcom ugyan úgy komor és érzéstelen volt .. nagyon ritkán változott. Talán Szierra és a megrémült áldozatok tudtak csak mosolyt csalni arcomra.

by **Anatole Saito** Hétf. Júl. 29 2013, 12:31

[Alex]

Úgy kapaszkodok abba a pár tömör mondatba, abba a néhány szófoszlányba is, mintha az életet jelentő mentőövet adná nekem a háborgó tenger hullámai közt. Sokat jelentett most nekem, hogy bár szűkszavúan, de megosztja velem a kinti élményeit a fiú. Nem haboztam soká, én is szólásra nyitottam a szám, bár a szavak nehezen akartak utat találni. Aztán egyre gördülékenyebben ment a dolog, látva, hogy Alexet valóban érdekli a mondanivalóm.
- Igen, találkoztam. Apámmal. Furcsa volt, ugyanakkor nagyon jó érzés. Mégis vissza akartam ide jönni, bár azóta sokszor megkérdőjeleztem a döntésem helyességét. Az viszont mindenképpen pozitív élmény volt, hogy apám annak ellenére, hogy nem helyeselte, mégis segített visszajutnom. Azok az ápolók nagyon vérmesek tudnak lenni, mindenáron le akarták venni a sisakot a fejemről. Hadd döntsek már a saját életem felől...
Aztán jön az újabb kérdéseim áradata. Nem tudom visszafogni magam, úgy érzem az OFF hidat képez köztünk, két balga férfiú között, akik eddig mindig elbeszéltek egymás mellett, s akik talán mindketten maguk sem értik, hogy miért vannak fasírtban. Most pedig teljesen értelmesen el tudunk beszélgetni egymással. Érdekes.
- És milyen érzés volt látni magad a kórházban? Elég sokkoló látványt nyújthatunk mindannyian lesoványodva, hulla fehéren... Téged amúgy mi motivált a visszatérésben? Meg mertem volna esküdni, hogy eszed ágában sem lett volna visszajönni. Bár ha jól értem, később meggondoltad magad és mégis kint akartál volna maradni, csak már késő volt.

by **Higurashi Sango** Hétf. Júl. 29 2013, 15:01

//Leafa//

-Leafa, de szép neved van. A petem, Kirara csak barátkozni szeretne. Tudod, ő imád hízelegni, és szereti a simogatást.- Néztem rá mosolyogva Lefae-ra. Tehát ő is idomár. Végre még egy idomárral találkoztam. Elsőre kicsit magának valónak tűnt, de ahogy Kirara-t simogatta, kezdett mosolyogni. Bár ez elég halvány mosoly volt, de mosoly volt, az tuti.
- És a te peted merre van? Meg szabad nézni? Imádom a sárkányokat.- Néztem rá vissza mosolyogva.
- Ha gondolod, és van kedved, akkor sétálhatnánk egyet. Én már teljesen tele vagyok édességgel, ami eléggé ritka tőlem, hisz eléggé édes szájú vagyok. Ha gondolod, akkor a városon kívülre is kimerészkedhetünk. Egyik ismerősöm már megtanított engem pár dologra. Persze, ha zavarok, csak szólj nyugodtan, és már itt se vagyok.- Mondjuk nem én mentem oda más asztalához, de mindegy. Ahogy a mondás is tartja: Okos enged, szamár szenved. És valahogy a lány kisugárzása azt mutatja számomra, hogy nem valami barátkozós típus, illetve, hogy eléggé magának való. Lehet jobb lesz vele vigyázni. De ugyan miért. Teljesen ártalmatlannak tűnik. Ha meg bármi baj lenne, itt van nekem Kirara, akinek a hátán teljesen könnyen elmenekülhetek ha veszély van. De miért is gondolok én ilyen furcsákat egy idegen lányról. Nem tudom. Hirtelen furcsa érzés kerít hatalmába. Nem tudom megmagyarázni. Viszont Kirara nyugodt, és élvezi a lány simogatását. Ez egy kicsit megnyugtat. Kifizetem a számlámat, és várom, vajon mit szól a lány az ötletemhez. Ha elfogadja, akkor esetleg mehetünk Kezdetek Erdejébe Elysionnal is találkozni. Ha vele nem szeretnél, akkor ajánlom esetleg Nagy síkságot.

by **Leafa** Hétf. Júl. 29 2013, 16:01

~Higurashi Sango~

Még mindig azt a nagymacskát simogattam, ő pedig csak nézett rám hálásan. Aranyos állatnak tűnt. Amúgy ez a Sango azt mondta szép nevem van? Még nem mondták. Eközben ő idegesen gondolkodott valamin. Nem tudom, mi járhat a fejében. Hirtelen rám nézett. Ja tényleg, válaszolnom kéne.
-Az én Tűzsárkányom kint vár, mint már azt mondtam. Megnézheted, csak vigyázz vele, mert gy.. mármint nem valami engedékeny. -majdnem kimondtam, hogy gyilkos! Vigyáznom kell! Nem szabad megtudnia, rögtön elmenekülne. -És ha gondolod, máris indulhatunk a városon kívülre. Szeretem a kalandokat. Csak általában egyedül szoktam menni mindenhova. -mondtam Sangonak. Felálltunk, majd én kifizettem az édességeket. A pincérlány ugyan úgy félt, mint mindig. Pff... gyenge egy játékos. Kiérve a cukrászdából egyből Sango elé vágtam.
-Szierra, ő itt Sango és az ő petje, Kirara. Ne bántsd őket, barátok. -Szierra felemelte a fejét, majd csak nézegette őket. Aztán rám vetette pillantását. Szinte már kérdőn nézett rám. Persze, hiszen nem tudja mi az a barát szó. Soha nem kellett neki megtanítanom, és nem is hittem, hogy valaha ezt fogom neki mondani. -Mindegy, csak ne bántsd! -néztem bele Tűzsárkányom szemeibe. Gyönyörű nagy szemei mindig elragadtak. Olyan szépek és nagyok. És persze nem ijednek meg az enyéimtől. Szierra felállt. Körülbelül kétszer akkora volt, mint Sango petje. Ezért is maradt ő hátul. Inkább csak nézte az eseményeket.
-Most már nyugodtan oda mehetsz hozzá. Nem fog bántani. -néztem rá Sangora, aki csak kedvesen elmosolyodott. Már csak egy dolog foglalkoztatott .. miért nem ijed meg? Vagy legalább csak bizonytalanodna el .. de semmi. Csak tovább fokozom a jókedvét. Bosszantó egy helyzet, de egyben megnyugtató is. Nem kell lehajtott fejjel és földet néző tekintettel beszélgetnem. Nyugodt lehetek a környezetében.

by **Meredith White** Hétf. Júl. 29 2013, 18:04

Alex, Anat

Hogy Anat a barátom? Rázott a hideg, a gyomrom émelygett még a gondolattól is. Egy ideig sikerült a fagyiba burkolóznom, ám inkább félrevonultam egy egyszerű okra hivatkozva, minthogy leettem a ruhámat. Semmi különös dolog, csupán csak egy pár perc csend, mi kellett nekem.
- Ostoba Anatole. – csak ő tudott elrontani így egy ilyen jó napot, csak ő volt képes erre – Vááá! Ostoba! – szemeim előtt égett a meztelen alakja – Ezt még visszakapja. Nyehehehe! – visszhangzott a nevetésem a majd üres mosdóban.

Illegetve magam, csípőre tett kezekkel lépdeltem vissza az asztalhoz. Az alakom baljós árnyékként vetült az asztal fájára, majd a fújtam a frufrum, hogy az ne a szemembe lógjon. Le kellett volna már rég vágni.
- Elnézését! – hajoltam meg mélyen és talán túl hosszan is előttük – Pi… - siltem. Dicsekedtem majdnem, ám eszembe jutott, hogy nem is emiatt mentem ki – Nem jött ki belőle a folt. – és húztam fel a szoknyám, hogy mutassam a tiszta szövetet – Mindegy is. – vontam a vállam, majd ültem vissza a helyemre – Mondjátok, mit szakítottam félbe? – könyököltem az asztalon és felváltva néztem őket. A szőkét és barnát, majd fordítva. Nagyokat pislogtam és mosolyogtam, hogy lássák, figyelek rájuk, még ha ez nem is így történt.
Túl drámai lett volna a hatás, miként felállva megpofoztam volna Anatot: Megcsaltál! Nem, nem, valami egyszerűbb kellett, valami komolyabb, valami hihetőbb, mert hát ki csalna meg engem? No mindegy, a gondolat, hogy legyen a bosszú elnapolva egész jó ötletnek tűnt.
- Vagy folytassátok úgy, mintha itt sem lennék. – persze ha semmibe vesznek, azt is megbánják!

by **Halász Alex** Hétf. Júl. 29 2013, 20:23

Anat, Mer

Igen. Találkozott. Az apjával. Ó, mennyire szerette volna, ha nem a volt barátnője találja meg, hanem a húga, az édesanyja, vagy az apja. És eközben biztos volt abban is, hogy akkor egy percet se habozott volna, hogy levegye e azt az átkozott sisakot, mert megteszi. Legyen bármilyen rossz előérzete is. Talán ezért is kérte meg Yukit, hogy ne beszéljen az esetről a szüleinek. A nővéreket nem kérte meg, mi lesz ha elmondják? Valószínűleg semmi, habár magyarázkodhat, mikor kijut. Nem lényeg. Amúgy is elmondja majd. Nem áll szándékában titkolózni előttük. ...
Milyen magabiztos gondolatai vannak, és ez nem rémítette meg! Jól esett, hogy mindannak ellenére, amit Libu miatt átéltek, és ami eddig érte a SAO világában, képes pozitívan gondolkodni. Ez pedig még több erőt adott a jövőre.
A nővéres megjegyzésre viszont felcsillantak a zöldjei, és akaratlanul is közbe vágott, nem törődve azzal, hogy talán folytatná a céhvezér.
- Nem mondod! Nálam ugyanez volt pepitában, azzal a különbséggel, hogy egy orvos is megkörnyékezett, hogy ugyan vegyem már le. Megvoltak győződve róla, hogy nem vagyok a teljes ítélőképességem birtokában.... a vérmes szó nem is elég jó rá >.>
Habár így utólag nézve, elég poénos volt a kis dulakodásunk xD
Fel is nevetett. Persze akkor ez jócskán nem a vicces kategóriába tartozott, de most már nem mindegy? A kérdés elgondolkoztatta. Anat ha akarja magához tudja ragadni a szót, még akkor is, ha kiveszik a kezei közül. És mindezt valamiféle tapintatos erőszakossággal, némi játékossággal megfűszerezve. Jobban belegondolva ilyen emberrel még nem találkozott eddig, ez az oldala pedig igenis szimpatikus volt számára a céhvezérben. Tartott egy leheletnyi szünetet a válasz adás előtt.
- Hmm, nem akartam levenni, míg nem voltam benne biztos, hogy megtehetem, és mikor kitudódott, hogy már késő, csak azért se akartam aktiválni a rendszert. Aztán elfogott egy érzés. Nem is tudom hogy mondhatnám el leginkább... az kavargott bennem, hogy Kayaba játékszerként gondol ránk, valójában lenézi ezt a generációt. Nem vagyok nagy gépezős, de akkor ott be akartam bizonyítani, hogy a mi generációnk is van olyan jó, mint a többi.
... *ekkor megint az utca felé fordult elmerengve* ....
- Nem tudom te hogy érzed, de kicsit olyan ez a hely, mint a felnőtté válás színtere. Messze mindentől, ami eddig a biztonságot nyújtotta.
Mélabús mosoly jelent meg az arcán.
- Tudod én kint elég sikeres voltam. Jól tanultam, nem okoztak gondot a készség tantárgyak sem. Voltaképp azt tehettem, amihez kedvem tartotta. Ott kint ezt a tudást inkább felelősségnek éreztem, mint kiváltságnak. Valami olyasmit akartam kezdeni vele, amivel majd segíthetem azokat, akik nem boldogulnak annyira.
Az itt töltött pár hónap alatt viszont átéltem a gyengék fájdalmát. Rettegést attól, hogy mit hoz a nappal.
Ekkor fordult csak vissza Anat felé.
- Szóval elhiheted, hogy én lepődtem meg magamon a legjobban, mikor visszaléptem.
Valamikor etájt pillantotta meg Meredithet. Rámosolygott egy viszont-üdvözlésképp. Bólintott a ruha miatt, habár valami hátul azt suttogta, hogy "Mindezt a cécót, pont a SAOban? Érthetetlen!"
Azonban világosan kihallatszott a lány szavai mögül a nem is annyira leplezett sértődöttség. Alex pedig, mint a kedvesség és tapintat mintaképe, ezt nem hagyhatta szó nélkül.
- Ugyan dehogy. Nem tennénk ilyet. Nem de? ^^
Hárított gyorsan Anat felé, habár a következő pillanatban az a gondolata támadt, hogy miért ne mondhatnák el, hogy miről folyt a csevej. Mondjuk ő még azt se tudja, hogy mennyit hallott belőle a lány. Azonban több szót nem fecsérelt el, ráhagyta a kovácsra. Tegyen belátása szerint, az ő céhtagja végső soron a kis vörös.

by **Kayaba Akihiko** Pént. Aug. 02 2013, 01:06

Danee: Könnyű Kard (+1 erő +1 gyorsaság)
Elysion: Gyenge Fárasztó Méreg (-2 kitartás, minden találattal, maximum 3 találatig marad a pengén)

by **Anatole Saito** Hétf. Aug. 05 2013, 23:08

- Komolyan? Nálunk is jöttek a nővérek, ápolók egyre-másra és le akarták venni a sisakot, de Apa szemfüles volt és kizárta őket - együtt nevetünk a szöszivel, pedig akkor és ott nem volt olyan mókás a szituáció. Mikor Meredith visszaérkezik, először csak pillogok, aztán egyre nagyobb vigyorra húzódik a szám. Ez a vörös nőszemély bármikor képes mosolyt csalni az arcomra, még akkor is, ha koránt sem szándékosan teszi ezt. Látom rajta, hogy kissé duli-fuli hangulatban van, azt hiszem ideje több figyelmet szentelnem neki is, elvégre őt hoztam el fagyizni. - Örvendünk, hogy ismét megtisztelsz jelenléteddel és bearanyozod az asztaltársaságunk. - kezdek bele negédes hangon, fejet hajtva az éppen közénk visszaülő lánykának, miközben előzékenyen kihúzom neki a széket, hogy azt popójával illethesse. - Ha nem tartod elég szépnek és tisztának a ruhád, akkor beáldozom magam és elrángathatsz shoppingolni, s veszünk neked egy újat. Egyébiránt arról beszélgetünk Alex úrf... - az úrfit jobbnak látom végül elharapni, hisz emlékeim szerint nincs elragadtatva tőle a srác - szóval épp az OFF-ról beszéltünk. Képzeld, Alex is járt kint. Most már talán végre elhiszed nekem is... vagy mindkettőnket sültbolondnak nézel. - nevetem el magam, s bármennyire is bugyuta maflaság volt amit mondtam, egyszerűen jól éreztem magam kettejük társaságában. Ritka dolog ez mostanság. Miközben kanalazom az olvadó fagyimat, úgy válaszolgatok Alexnek, hogy Merryt se vonjam ki a beszélgetésből.
- Hasonlóképpen érzek én is az ittlétünkkel kapcsolatban. Kénytelenek vagyunk felnőni, önállóan boldogulni, felelősséget vállalni a döntéseink végett és kiállni egymásért. Odakint is dolgoztam, de zsebpénzért és nem a megélhetésért, a napi betevőért. Odakint Apám árnyéka vetült minden cselekedetemre, itt magam dönthetek a sorsom felőle. Már amennyire ezt Kayaba lehetővé teszi. Viszont mikor találkoztam kint Apámmal, akkor az adott egy óriási löketet ahhoz, hogy maximális erőbedobással folytassam a dolgokat idebent. Nem akartam félbe hagyni, az eddigi munkámat és cserben sem akartam hagyni a társaimat. - Ekkor Meredith felé fordulok és egy apró mosolyt ejtek meg felé. Aztán egy pillanatra elgondolkozok, majd visszakapom a fejemet Alexhez. - Tartozok neked egy vallomással - kezdem vészjóslóan - Igazság szerint Meredith nem a barátnőm. Illetve az, mármint remélem még mindig a barátjának tart - sandítok a lány felé szemlesütve - de nem úgy, ahogy szerintem gondolod...Al...

by **Meredith White** Hétf. Aug. 12 2013, 21:24

- Oké, bolt! – álltam fel, majd ültem vissza, minthogy folytatta. Én voltam ostoba, megszokhattam volna már, hisz Anatról volt szó és az ő beszélőkéjéről – Ja sültbolondok, mindketten. – mértem végig Alexet is. Minden egyes centiét, mit szemmel nézni lehetett, felderítettem – Ja, sültbolond ő is. – és végül konstatáltam egyszerűen.

- Mi? – vált ijedté a tekintettem – Mond újra! Mond újra! Nem vagyok a barátnőd? – néhány erőltettet könnycsepp és magasabb hangnem. A felállásommal a széket borítottam – Megcsaltál? Megcsaltál? – remegő kézzel mutattam rá és emeltem a hangom olyan magaslatokra, hogy a cukrászdába minden szem ránk szegeződjön – Megcsaltál! – és a pofon, mit elméletileg el akartam napolni. Erős volt és a csattanása után hallottam a sziszegéseket a közönség soraiból. Ez nem színészi előadás volt, igazi pofont adtam neki. Egy újabbat, mire nagyon is büszke voltam. Mit eddig adtam neki, azt úgy biza’ mind megérdemelte! Az Anat előtt levő pohár vizet a fiú arcába borítottam, majd fellelkesülve így tettem az Alexével is. Miként tudatosult bennem, hogy mindketten kellőképp áztak, úgy sírva, zokogva rohantam ki az üzletből – Ezt még megbánod te Kurafi! Ezt még megbánod!
Miként becsaptam az ajtót magam után és odébb vánszorogtam a kirakattól, úgy hangos és őszinte nevetésbe törtem ki. A hangom eleinte az ördögi kacajhoz hasonlítottam volna, majd enyhült egy ördögi fattyúévá, végül pedig mintha lóként nyerítettem volna. Sosem a nevetésem vonzotta a fiúkat… No mindegy. Megnyugodtam, kiegyenesedtem, megigazítottam a ruhámat, majd karjaimat keresztbefonva magam előtt vártam a fiúkra. A frufrumat még kifújtam a szemeim elől és vártam rájuk, hisz vásárolnunk kellett még és az nem tűrhetett halasztást.

by **Halász Alex** Kedd Aug. 13 2013, 15:10

- Hogy? Kizárta? Egyszerű és nagyszerű! hihihii ^^
Nevetett fel közben. Vizuális típus révén egyből elképzelte Anat felnőttesebb képmását ahogy kituszkolja a tiltakozó nővéreket, majd rájuk zárja az ajtót.
Azonban ez a Meredith lány egészen elképesztő egy egyéniség, de ne ugorjunk ekkorát. Ott tartunk, hogy a lány megérkezik, Alex próbál kedveskedni, majd Anatole is egy negédes vigasztaló beszédbe fog, majd ahogy az (úri)lány helyet foglal vissza térnek a fagylaltok és a beszélgetés kavalkádjába. Az ő 4 gombócosa is már kezdett olvadozni, ahogy a többieké is... Meredith még szinte meg se karcolta azt a asokat amit kikért. Ahogy egy újabb adag ízletes banán splitet vesz íjászunk a szájába akaratlanul is elkalandozik az előbbi történésekre. Jó érzés volt beszélgetni kicsit, és együtt nevettek a közös élményen, mintha az OFF közelebb hozta volna a céhvezérrel.
Lassan fogyogatott a fagyi, de biztosan, közben Anat elújságolta kis hírüket. Mindketten ugyanabban a szerverleállásban részesültek pár hónapja, mire a kis vörös lesültbolondozta mindkét fiút.
- o.O Kedves xP... akkor te nem voltál részese az OFFnak Mer...san?
Nem merte lechanozni, ahhoz túl heves volt a lányka, nah meg mindannyian külföldinek néztek ki, csak hát, aki itt nőtt fel, annak nehéz leszoknia ezekről a gesztusokról.
- Hallottam, hogy nem mindenki élte át. Valószínű, hogy több szerver alatt mozog a Sword Art Online, és csak egy pár állhatott le akkor...
A válasz az ő szavaira ugyan a kis lánghajú lobonc kislány beérkezése miatt eltolódott, de úgy látszott Anatole nem feledkezett meg róla, és folytatta a beszélgetést ott, ahol abba hagyták. Valamiért nagyon jól esett most ez Alexnek. Kissé mosolyogva hallgatta végig, és egyetértett az összes pontjával. A munka résznél bólogatott is, de az apás résznél is. Ő már csak tudja milyen, mikor egy cég egyik vezére az ember apja.
Viszont Anat hirtelen váltása és a "komoly bejelenteni valóm van" arckifejezése megdöbbentette.
~Dafug? o.O ~
El nem tudta képzelni, hogy mi következik, de az akkor se jut eszébe, ami azután következett, ha megkínozzák sem. Azt még megemésztette valahogy, hogy félre értette, ám lereagálni a helyzetet nem volt ideje, ugyanis kedvenc vörös ciklonunk megint akcióba lendült. Ezúttal az ügyben, hogy Anatolet az egész cukrászda szeme láttára egy nőcsábász kéjencnek nyilvánítsa ki, aki megcsalta. A pohár víz pedig olyan nemtörődöm egyszerűséggel csapódott Alex arcába, hogy ha előre tudta volna, sem védi ki. Ott ült megsemmisítetten, és csak nézett a lányka után, majd Anatra emelte nagy, kérdő tekintetét.
- Én miért kaptam?

by **Anatole Saito** Csüt. Aug. 15 2013, 01:44

- Nem, nem vett rész rajta. Úgy tűnik csak elenyésző számú játékost érintett a szerverleállás. - Megnyugtató azért, hogy legalább nem csak én lettem lesültbolondozva ^^" Mondjuk Alexről ez amúgy is köztudott, Meredith csak megerősítette a nyilvánvalót. Aztán ugye igyekszem tiszta vizet önteni a pohárba, már ami a párkapcsolati státuszomat illeti, de ami ezután következik, arra igazán nem számítottam! Eddig is tudtam, hogy Meredith vérmes kis nőszemély, na de azt egy pillanatra sem gondoltam volna, hogy gyengédebb érzelmek fűzik őt hozzám. Én mindig is úgy tekintettem rá, mint a kis pártfogoltamra. Szerettem őt, de nem szerelemmel, élveztem a társaságát, de sosem akartam tovább menni. Ez a mostani reakciója azonban nagyon ledöbbentett, s ami azt illeti az arcomban landoló víz még jól is esett. Lehűtötte a piruló fejemet. Zavartan pillantok körbe és nem meglepő módon minden szempár rám szegeződik. Jobban mondva ránk, mert Alex is kapott egy zuhét. Kínosan nevetgélek, miközben felemelem a kezemet, hogy biztosítsam a jelenlévőket: Én aztán semmit nem tettem!
- Azt se tudom én miért kaptam O.o - válaszolok Alexnek továbbra is értetlenül, majd gyorsan felállok, hogy Meredith után eredhessek. Mégsem hagyhatom, hogy csak így elrohanjon szegény lányka. A pultnál még gyorsban rendezem mindhármunk számláját. - Kis kárpótlás Al, a kellemetlenségekért. - vigyorgok a srácra kínosan, majd utoljára visszapillantok, hogy követ-e, végül kiviharzok az ajtón.
Ha Alex utánunk jön, akkor azt láthatja, hogy Meredith megállás nélkül nevet, én meg eleinte kétségbeesve, aztán felhúzott orral trappolok felé. Mire odaérek, már karba font kézzel vár rám, s én is ezt a testtartást veszem fel, mikor megállapodok vele szembe. - Magyarázatot kérek kisasszony! Ez mégis mi volt? ˇ^ˇ

by **Ai Hane** Csüt. Aug. 15 2013, 13:20

>>Hime<<

A másik személy, akivel a méreg hatása alatt voltam kiderült, hogy egy céhbe kerültünk, s így utólag eléggé bunkónak látszhattam a céhtalálkozón, hogy nem vettem észre, majd csak későn, s nem első látásra figyeltem fel rá. Bár a méreg miatt nem emlékeztem rá, így most mégis jobbnak látom, hogyha elhívom valamire , akár egy fagyira, s elnézést kérek. Bár nincsen fent a barátlistámon, megpróbáltam neki küldeni egy üzenetet, mert a nevét már szerencsére tudom. Az üzenetemben ez állt:

" Üdvözöllek Hime, Talán emlékszel még rám, Ai Hane vagyok. Kérlek eljönnél ma velem a Sweet Dreams Cukrészdába? Mondjuk délután? Szeretnék beszélgetni veled, ha lehet. "

S remélem eljön. Ez csak rajta áll. Ha nem , éppen azt is megértem.
Én már kb. dél óta itt ülök, s várom mikor toppan be. Estig tervezem , hogy maradok, s így biztosan elkapom valamikor, ha ideér. Himekonak hoztam tejet, elég nagy mennyiségben, így el lesz egy ideig.
Én eközben kértem magamnak, egy hideg üdítőt, a nagy melegben, plusz az édességgel meg akartam várni a vendégemet.
Ha eljön majd fizetek neki valamit, hiszen mégiscsak miattam fáradt ide, nem ő akarta. S az édesség talán hamarabb feloldja majd a mérgét, amennyiben mérges rám. Nem ártana jóban lenni a céhtársaimmal, elvégre szükségünk lehet egymásra.
Ahogy vártam az étlapot figyelgettem, majd lassan olyan volt mintha nyáladzanék, mert eszembe jutott a sok édesség íze a valóságban, ahol minden ugyebár finomabb volt, mint idebent. S annyira szívesen ettem volna valami finom csokit, vagy tortát, esetleg fagyit, hisz elég meleg időnk volt.
Lassan néha, az ajtó irányába néztem, s figyeltem nem e lép be rajta az a személy akire várok. De egyenlőre nem láttam belépni senkit sem, ajtócska csak ott volt , s nem mozdult ...

by **Hime** Csüt. Aug. 15 2013, 16:24

Egy újabb unalmas napnak néztem elébe, gondoltam én. Még mindig az előző délutánon morfondíroztam. Vajon Hane nem emlékezett rám, vagy nem ismert meg, vagy csak nem vett észre. Hisz ki tudja a méreg milyen utóhatást váltott ki belőlünk. Nem haragudtam rá, hisz bárkivel előfordul az ilyen, csak kissé furcsának találtam. Na mindegy, ezen kár filózni. Én örülök neki, hogy ő is ebben a céh-ben van. Éppen azon kezdtem el agyalni, hogy mit is csináljak, mikor hirtelen jött egy üzenetem. Vajon ki lehet az. No lám csak emlegetett szamár mindig megjelenik gondoltam magamban, persze nem bántásból, hisz ez csak egy mondás, Hane írt nekem:

"Üdvözöllek Hime, Talán emlékszel még rám, Ai Hane vagyok. Kérlek eljönnél ma velem a Sweet Dreams Cukrászdába? Mondjuk délután? Szeretnék beszélgetni veled, ha lehet."

De jó, végre meg van a programom. Gyors magamra öltöttem vadi új ruhámat: Ezt: . Kicsit visszafogottabb, mégis elég jól megy a stílusomhoz. El is indultam, és már csak az ajtóban jutott eszembe, hogy elfelejtettem választ írni Hane-nek. Az ajtó előtt kicsit összeszorult a gyomrom, hátha már nem találom ott a lányt, de reménykedtem benne, hisz még csak két órára járt az idő. Be is léptem kedvenc helyeim egyikébe, majd tekintetemet körbe is hordoztam. Egyből észre vettem a leányzót.
- Szia Hane-chan. - Mentem oda hozzá mosolyogva, majd ha megengedte, megöleltem. - Mizújság? Miért hívtál?- Kérdeztem. Bár ha semmi oka nem volt, annak is örülök, hisz mára úgyse volt semmi tervem, de ha már így alakultak a dolgok, lehet el megyek vele kicsit csatangolni, esetleg legyilkolni pár mobot gyakorlás képpen.

by **Ai Hane** Pént. Aug. 16 2013, 09:49

>>Hime<<

Már két óra felé járt az idő, de még fiatal a délután, s úgysem terveztem semmit sem mára, így vártam, s tekintetem erősen a bejáratra szegeztem. Ahol egyszer csak egy nagyon ismerős női alak jelent meg, s lépett be a cukrászdába. Hime volt az.
- Szia Hane-chan.Mizújság? Miért hívtál? - Jöttek a köszönés, majd a kérdések, miközben megölelt.
- Szia Hime-chan. - Folytattam én is, majd válaszoltam neki. - Igazából különösebb oka nem volt, csupán talán arra gondoltam, haragudhatsz rám, amiért a céhtalálkozón nem ismertelek föl egyből. De sajnos a méreg eléggé megkuszálta az agyamat. - Mondtam, ami végül is kifogás volt. - S emiatt szerettelek volna meghívni itt valamire, illetve kicsit megismerni téged. - Folytattam.
Ha jól látom Himén most újféle öltözet van , ami igencsak elnyerte tetszésemet.
Eközben kicsit odébb Himeko még mindig a tejecskét szürcsölgette, persze látta , hogy Hime megérkezett, de mindig a hasa az első, de amint elfogy a tej bizonyára majd "megtámadja" , mert számára ez csak egy újabb játszótársat jelent még egyenlőre azt hiszem.
Mikor mind ketten helyet foglaltunk kezembe vettem az étlapot, s máris nzegetni kezdtem , hogy mit is kéjek, a várakozásom alatt már eléggé összefolyt a nyál a számban a sok finomság láttán, így hamar ki akartam szemelni mit is kérek. Amint ezt észrevette a pincér máris felém szaladt, s várta, hogy majd mondom mit is kérek.
- Hmmm...azt hiszem én maradok a jól bevált eper fagyinál. És te mit kérsz Hime? Most én állom . - Mondtam , s rábíztam kérjen amit szeretne.

by **Hime** Pént. Aug. 16 2013, 18:55

Hmm. Azt mondta, azért hívott meg, mert azt hitte, haragszok rá. Pedig nem. Kis ideig nekem se volt minden tiszta. De hát ez a méreg utóhatása.
- Ugyan már, egyáltalán nem haragszok. Ez valószínűleg a méreg utóhatása lehetett. Egy jó darabig nekem se volt minden tiszta, de az a lényeg, hogy túléltük. És nagyon örülök, hogy egy céhbe kerültünk.- Mondtam, miközben széles mosollyal néztem a lány felé. Persze állatkájáról se feledkeztem meg.
- Szia Himeko.- Néztem mosolyogva rá is. Majd újra a gazdijára fordítottam figyelmemet.
- Hogy mit kérek. Hmmm. Szerintem kezdésnek egy csokiturmixot. Rekkenő hőség tombol odakinn ma is.
- Amúgy köszönöm a meghívást, úgysem terveztem mára semmit. És veled mi újság amúgy, céhgyűlés óta nem hallottam felőled.- Szólaltam meg ismét, miközben a rendelésünkre vártunk. De már jött is a pincérlány, és hozta is, amit kértünk. Szótlanul szürcsöltem a turmixomat, és azon gondolkoztam, vajon Hane-nek van-e valami terve cukrászda után, vagy végig itt leszünk, és csak beszélgetünk. Mondjuk nekem mind a két megoldás megfelelt, hisz semmi kedvem nem volt a nap további részét is egyedül tölteni. Hisz mindig is társasági ember voltam. A való életben is, és itt is. Bár odakinn kevés barátom volt, de mindig is gyűlöltem a csendet és a magányt. De most, hogy bekerültem egy céhbe, végre társasági nőnek érzem magam itt bent is. Sokkal magabiztosabban megyek végig az utcán, és sokkal több energiám van.
- Tényleg Hane, és mi a további terv mára.- Néztem rá kíváncsian a lányra. Majd a pincér felé fordultam és rendeltem magamnak egy hatalmas adag fagyit is tejszínhabbal a tetején.

by Ajánlott tartalom