Re: Belváros

by **Chancery** Csüt. Feb. 05 2015, 13:36

Kyubei...? Nekem eltelik egy kis időbe, mire eszembe jut, kihez is tartozik a név, de még mielőtt elszontyolódhatnék, Álom megszólal a fejünkben:
~Helyes. Ha még egyszer elém kerül az a dög, felfalom.~
Persze, Kyubei volt az a furcsa, fehér, meghatározhatatlan fajú valami, ami még depressziós korszakomban a legmélyebb sebeimben szeretett turkálni, aki előszeretettel tépte fel a régi bánataimat, az önsanyargatásom, minden rosszat, hogy végül elkezdjek ész nélkül rohanni. Utána is még egy darabig nyomasztott a bűntudat, hogy talán pont emiatt ért véget idő előtt a küldetés, ami mégpedig nagyon jónak indult, és most már szívesen megpróbálkoznék a puzzle-k megfejtésével jómagam is. Ám a kastélyt azóta sem találtam meg ismét.
RenAi maga hozta a szokásos formáját, olyan tempóval beszélt és ugrált a témák között, hogy alig bírtam követni, csak mosolyogva bólogattam, amíg Jin szóba nem került. Jin... Tetsuko Jin? Igaz, mintha láttam már volna őket együtt valahol, de nem vagyok benne biztos. Hát igen, az arc-név memóriám nem épp a legjobb. Mindenesetre ha arra a Jinre gondol, akivel nem is oly rég az Arénában harcoltam, akkor mosolyogva vállat vonok.
-Nem tudom. Elvileg a férfiak szeretik az ilyesmit, de köztük is vannak kivételek.
Vajon Jay örülne egy hasonló ötletnek? Mondjuk ha... ilyen szexi cicajelmezben jelennék meg egyszer az ajtóban... vagy nővérke ruhában.... vagy rendőrnőként... Suspect

Gyorsan inkább kiverem magamból a gondolatokat, elvégre Ai-chan továbbra is pattog, mint egy kisbolha, és mire észbe kapok, már engem kérdez, van-e kedvem bármit is inni. Álomkelő továbbra is kedvetlenül hallgatózik, de én elmosolyodom.
-Egy kakaóban benne vagyok, ha te is :3 -húzom ki magam vigyorogva és keresem, hova ülhetnénk be. -Amúgy megvagyunk. Új helyet keresek a céhnek, nem tudom, maradjunk-e a Városban, vagy jöjjünk ide.

by **RenAi** Pént. Feb. 06 2015, 13:43

Meglepettségemre összefutottam Channal és ezt az egészet egyáltalán nem is bántam. Mikor Álom hangja megszólalt a fejemben. Meglepődtem… nem is kicsit. Sőt pár pillanatig csak pislogni tudtam, mivel a hangot ugyan felismertem, de nem emlékeztem hogy a múltkor is így beszélt volna. oO Ijesztőnek tűnt a helyzet picit, de igyekeztem nem mutatni.~ Uhh hangok a fejemben. oO ~ Váltogatok a témák között, hisz hirtelen hevességem és természetem is megköveteli ezt tőlem, hisz annyi mindent akarnék mondani tenni. Míg végül úgy tűnik Jint vagy nem ismeri, vagy pedig a téma túl feszélyezős nála így nem is folytatom tovább. A vállrándítása után visszateszem őket a helyére, bár az ördög szárnyakat és farkincát azért megveszem. A mondatával nem voltam kisegítve, bár nem is gondoltam teljesen komolyan a kérdést. ^^” Majd megívom őt inni vagy enni valahova ha van kedve hogy tudjunk beszélgetni. Elfogadja örömömre majd látom hogy keresni is kezdi a megfelelő helyet. Majd ha nem mond semmit akkor én javasolok egyet.
- Ismerek egy jó cukrászdát és kávézót. És isteni italaik és sütieik vannak. – Mondom lelkesen a mutató újjam felfelé tartva.
- És Állom tuti te is találsz valami fogadhoz valót. – Folytathatnám hogy Kyubeien kívül, de inkább nem teszem. Szeretem az a kis álnok bolhazsákot, magam sem tudom miért. Amúgy nem jött el velem de nem tartom elképzelhetetlennek hogy itt ólálkodik valamerre. Szereti ő is a vásári standokat… dézsmálni..>.> és mindezt persze engedély nélkül, majd fizethetem ki az egészet, majd egy küldinyi pénzt képes elenni…>.>

De vidámabb dolog, kérdezgettem hogy mi helyzet van felé, és választ is kaptam rá… miközben már úton voltunk a cukihoz ami alig pár száz méterre volt innen, tehát egy nyolc-tízpercnyi séta még várt ránk. :3
- Hmm… elköltözni? Mégis miért? – Lepődtem meg, kissé talán túlzottan.
- Mármint nem azért… nem úgy, ha nem akarsz nem fontos válaszolnod. – Visszakoztam hirtelen, nem akartam megbántani vagy bele mászni olyan dologba amiben nem vagyok illetékes.

by **Chancery** Pént. Feb. 20 2015, 21:09

A macska meglengeti farkát és pislant egyet a lány felé, mintha csak válaszolná, hogy "abban nem lesz hiba", miszerint ő ne találna bármit is az ízlésén belül. Álom tulajdonképpen örül minden falatnak, ami akár csak emlékeztet a húsra, de persze az ő esetében is megesett már, hogy füvet legelt. Hogy ezt a funkciót Kayaba miért tartotta meg a digitális világban is, azt nem tudom, hisz itt esély sincs rá, hogy az ember vagy az állat elcsapja a gyomrát valamivel.
Egy pillantást vetek a főnix felé, mielőtt elindulnánk, de Dust a jelek szerint nem szándékozik követni minket. Mivel csak díszpet, hagyom, had tegye, amit akar; na nem mintha Álomnak ugyanezt ne adnám meg, de ő követ mindenhova, árnyékként. Nem sokkal azután, hogy elindultunk, meg se lepődöm a kérdésen, de én csak mosolygok, sőt, még legyintek is, mikor Ai-chan a jelek szerint megijed, hogy rossz témába vágott bele.
-Ugyan, semmi. Egész egyszerűen csak kell a levegőváltozás az egész csapatnak. Az a ház még Peter hagyatéka, és szerintem mindenki akaratlanul is rá emlékezik ott, azért ilyen fásultak. Szerintem egy ilyen esemény felpezsdítené őket. -húzom ki magam, ahogy az animékben szokás ilyenkor, és figyelem, ahogy a szám és az orrom beszéd közben apró párafelhőket ont magából, mint valami kisvonat. Emlékszem, mikor pici koromban pont ezzel szórakoztam, hogy vonattá változtam és mondtam, hogy sihuhu :3 Milyen rég is volt Rolling Eyes

Hmm, kéne valami más téma is... de kár, hogy ilyenkor szinte semmi nem jut eszembe, ami pedig mégis, azt túl tolakodónak gondolom... >.>
-Amúgy, ha már így szóba került, Jin... az ugye Tetsuko Jin-sama? Nem akarom összekeverni senkivel :3

by **RenAi** Hétf. Feb. 23 2015, 22:11

Úgy tűnik a mennyünk nasizni hadművelet sikeres volt Chan és Álomkelő ellen. Könnyedén bele egyeztek aminek én örültem is. A kis petet ami egy főnix volt, ugyan eddig is láttam, de nem tudtam eldönetni hogy Chanhoz tartozik-e vagy csak elkóborolt a tömegben. Tudom hogy az ilyen peteknek bajuk nem lehet de azért inkább megkérdezem.
- Ő ott, nem hozzátok tartozik. – Mutatok a kis főnixre, és csak remélem hogy nem égetem le magam a kérdésemmel. A cserverészés folytatódik, és témát témára váltunk amit ugyan nem esik nehezemre követni, viszont az egyik kérdésemnél féltem hogy ényes ponthoz érek…Ugyan nem értem nekem miért nem esett le a dolog. Chan válasza nyilvánvaló volt.
- Értem… tudod… én csak nem rég tudtam meg. Hinari mondta el, és az utóbbi bossokon nem voltam, a black ironba meg… nem szívesen járok. – Fejezem be, majd folyatom.
- Az utóbbi időben valahogy mindenkit elhanyagoltam, így… kevésbé tudok dolgokról… ami persze csakis az én hibám, és ne haragudj hogy felhoztam. – A mondat első fele bizonytalan vontatott hangnemű volt, a másik meg heves tiltakozás, vagyis inkább védekezés, magyarázkodás… Persze azt hiszem nincs szükség erre mégis önmagától jött nem azért mert így akartam.
- Amúgy jó ötlet lehet a költözés. – Felelem, viszont én másképp gondolkodok, de ők közelebb álltak hozzá így nem merem elmondani hogy én a helyében maradnék hisz ezzel tartom ébren az emlékét és nem hagyom el. Megfogalmazni úgyse tudnám és már így is zavarban vagyok a baklövéseim végett így nem akarok rá tenni még egy lapáttal. Egy pillanatra csend lett és máris azon kezdtem el agyalni mivel is tereljem el a dolgokat valami vidámabb irányba, de ezt Chan hamarabb megtette mint én.
- Igen. – Válaszolok és engedek meg egyfajta szerelmes mosolyt a semmibe révedve.
- Igen, és szerintem ő összetéveszthetetlen. – Vigyorgok, bár viccnek szántam, számomra igaz.
- Amúgy te honnan ismered? – Kérdezek vissza és már látóterünkbe is kerül a kávézó.

by **Chancery** Vas. Márc. 22 2015, 23:35

Egy kis félfordulat, hogy lássam, Ai-chan mégis merre mutat, majd elmosolyodom. Rögvest kap is egy helyeslő 'Ühüm' hangot válaszul, míg lepereg előttem ismét a képsor, ahogy megtalálom a kandallómban és a kezembe véve azonmód kikel, mintha csak rám várt volna. Előtte láthattam egész Aincradot, kívülről, azzal a furcsa hapsival... bár még mindig van egy fura mellékérzetem, hogy talán csak álom volt az egész.
-Igen, ő is az enyém. Ajándékba kaptam. -öntöm végül szavakba is a válaszom, majd megyünk tovább, én pedig egyszer fordulok csak hátra. Dust jön utánunk, bár sokkal lassabb, ráérős tempóban, egyik fáról a másikra szárnyalva. Olyan önálló, mint egy Felnőtt példány, talán pont azért, mert csupán dísznek érzékeli elsősorban a rendszer.
-Dehogy haragszom, nyugi. És néha mindenkinek kell egy kis szünet. -megengedem magamnak, hogy kinyújtsam a kezem, és ha ő sem tiltakozik, megpaskoljam RenAi fejét, persze óvatosan, hogy a frizurában ne tegyek kárt. Széles mosoly, határozott hang, odafigyelek a szavakra, a hangsúlyra, ne legyek félreérthető véletlenül sem. Hisz ami elmúlt, az elmúlt, és persze nem hibás senki semmiben véleményem szerint ebben a témában. Menjünk is szépen tovább egyszerűen, elvégre a mi életünk még folytatódik.
S ahogy szóba is kerül Jin-sama, máris csettintek, illetőleg csettintést imitálok, mikor elém villan az arca, a mosoly, és az a hang, amit az Arénában megütött felém. Jin-sama, a megtestesült udvariasság.
-Akkor jó, egyről beszélünk :3 -teszem hátra elégedetten a kezem és kihúzom magam. -Hát, láttam őt itt-ott, minibossokon, de személyesen az Arénában kerültünk egyszer össze. Még mindig el vagyok csodálkozva, hogy létezhetnek még olyan pasik, mint ő. De nyugi, nem fogom elhappolni előled Razz

-viccelődök és ezt igyekszem is kuncogással nyomatékosítani, hogy tényleg egyértelmű legyen.

by **Ayse** Vas. Ápr. 12 2015, 20:12

Gondolataimban némán révedve feküdtem a fogadó ágyán kitakarva. Még kora reggel volt de nem tudtam aludni. Tömérdek gondolat kavargott bennem, és nem hagytak nyugodni. Lusta ember létemre nem volt kedvem semmit sem tenni, csinálni… egyre inkább belemélyedtem a tétlen ember csapdájába aki már attól is elfárad ha felemeli a kezét. Nem fáradtam el, mégis nyűgnek éreztem mint ahogy manapság mindent. Nem értettem magam körül az embereket, sem Atorut sem Ceart sem pedig magamat… Ezelőttig sosem gondoltam másra. Más emberekre, nem érdekelt hogy találkozom-e velük vagy sem. Hogy halottak vagy élnek-e… Most pedig mégis az elmúlt eseményeket veszem számon. A céhes találkát. Az ottani emberek miértjét. Azt hogy miért akarok mindent minél hamarabb elvégezni. Miért futok versenyt az idővel és a lehetetlennel. Miért keresem és egyszerre bujkálok a halál elől… Azt hogy miért élek még mindig, és hogy miért nem tudok én ennek örülni… Azt hogy mit akarok vagy hogy akarok-e egyáltalán kezdeni magammal valamit Aincardban. De fogalmam sincs mit tehetnék, mi az aminek értelme volna a jövő várható függvényében….

De éreztem hogy nem haladok jó úton. Talán napok is eltelhettek így. Némán, csendben, magamban. Nem értettem az embereket és ők sem engem, már nem is próbálkoztam ezzel. Viszont a tétlen embereket mindig is halottaknak gondoltam. Épp volt ez igaz ez rám manapság. A gondolataimmal lehetőségeket és eseményeket szőttem, hogy mit tudnék kihozni, másokból a helyzetből. Önmagamból. És pár felállás egész megtetszett. „Nem akarni mást csak szórakozni…” Miért van az hogyezt a mondatot nem tudom értelmezni… Cear csak ezt csinálja elmondása szerint, mikor azt mondja, hogy hasonlóképp gondolkodott, mint én… Meg akarom próbálni, de elképzelni sem tudom hogy hol kezdjem. Amit tudok hogy szeretek versengeni, legyőzni másokat, fejlődni… Viszont előtte más terveim vannak. Egyszerűek, egyáltalán nem bonyolultak bár azt nem tudom mennyi hasznot várjak tőlük…

Kikelek az ágyból, a kócos hajamat meg sem igazítom, úgy írom meg a röpke üzenetet Asuka-nak. Szerencsére megtudtam a nevét, és a kilétét is.

Asuka:

Ennyi, átellenőriztem az adatokat majd elküldtem. Válaszra nem vártam, ha nem fogadja el, megyek tovább a listán. Természetesen nem a tartózkodási helyem adtam meg neki, bár kíváncsi vagyok mit fog szólni a dolgokhoz.

by **RenAi** Hétf. Ápr. 13 2015, 17:27

Chan

Örültem a találkozásnak és gyorsan szóba is elegyedtünk. Azt hiszem a cicuskája még mindig orrol rám egy picit Kyubei miatt, bár biztosítottam róla hogy nincs itt. Vagyis nagyon remélem, önálló kis életet él az a teremtés, állandóan csavarog. Megismerhettem Chan új kis állatkáját is, amiről megtudtam hogy ajándékba kapta.
- Ajándékba? Kitől? Én még sosem kaptam hasonlót, bár Szophienak is van egy rakat kis állatkája… vagy mije. – Vigyorodtam el zavaromba hisz valahogy Yarut is bele számoltam, pedig ő nem állatka. Vagyis gondolom nem. Mármint ő is olyan lehet mint Maci, csak neki a testében nem lehet elbújni. Majd Peter került szóba, kicsit megijedtem, hogy rosszat teszek, hisz nem akarok ártani Channak, és nem tudom hogy mennyire tudta túl tenni magát rajta, mint ahogy abban sem lehettem biztos mennyire álltak közel egymáshoz. Így gyorsan szabadkozni is kezdtem. A mondata és a gesztusa viszont megnyugtatott. Hagytam hogy megérintse a fejem, bár kicsit összehúztam magam és még a szemem is becsuktam. Jin-től megszoktam hogy akkor kapok homlokpöckölést ha butaságot beszélek, és a mozdulatsor egy része megegyezett a fiúéval, majd ráeszméltem hogy buksi tapsit kapok. Tényleg nagyon kedves ez a lány. Az első megérzésem is ez volt, de én sok mindenkit tartok szimpatikusnak majd csalódok az emberismerőkémben, de most nem így lett. Ő nem olyan mint Shu aki kijelentette hogy Rita nem élhet, és nem hitt nekem. Éreztem hogy nem hitt… Ő nem olyan mint Suzume aki becsmérelte és ócsárolta Ritát az nélkül hogy tudott volna róla bármit is… Bár Ritát nem mertem felhozni előtte, így inkább kis szerelmemről kezdtem el beszélni. Éreztem hogy jobb ha hagyjuk a Peter-es témát… pedig én még nem dolgoztam fel… teljesen… mint ahogy senkit sem…. De Jin mindig felvidít, elég csak rá gondolnom és újból életerő szivárog belém a levegőből, fából napsütésből és az emberekből. Kiderült hogy tényleg egyről beszélünk.
- Ühüm. Magas, melírozott hajú, fülcsis, szemkötős srác, mély tisztelettel mások iránt. – Vigyorodok el, és a magas szónál mutatom körülbelül mekkora lehet, a melírnál a hajamban matatok, és a szemkötőnél letakarom a szemem mint a kalózoknak. Majd mikor megdícséri büszkén kihúzom magam jelezve hogy: igen Ő az enyém. Elvigyorodok majd mikor az elhappolásról kezd el beszélni egy pillanatra elő bújt előlem a zöldszemű szörnyike. Mindez eddig emíg fel nem hozta témába meg sem fordult a fejemben, majd végig gondolva, hogy nem kellene neki…>< Az meg a másik véglet. Egy olyan pasi mint ő… kizárt. >< Pár pillanatig csak pislogtam a lányra összeszűkült szemekkel, majd tenyeremmel megcsaptam a vállát, gyengéden és ördögien elvigyorodtam.
- Értem én a viccet. – Szívtam a vérét, félig.
- És neked nincs is barátod vagy nem is szeretnél? - Érdeklődök ha már témánál vagyunk.

by **Chancery** Csüt. Ápr. 16 2015, 09:50

Lelki szemeim elé vetül az a jelenet, ahogy kívülről nézhettem végig a lebegő kastély minden részletét. Álom volt vajon, vagy valóság? Olyannyira úgy éreztem, igenis megtörtént, hogy nem tudom, hazudok-e magamnak vagy sem. Tény, hogy képes vagyok annyira bebeszélni magamnak a dolgokat, hogy még a legnagyobb baromságok is el tudom hinni, de amióta ismerem Worgot, ez a tulajdonságom kissé alábbhagyott már. Maradt a kétely, na meg a kérdés, hogy ha meg is történt, akkor ki volt az a köpenyes férfi?!
-Fogalmam sincs, csak ott volt a szobámban a tojás egy ismeretlentől, hogy "Nesze". -nevetek fel végül, és egyre a kastély jár az eszemben. A robusztus, fekete alak, a megannyi csúcs és dísztorony, amiket alig lehet látni innen, belülről. -Dust egy igazi főnix, tele van rejtélyekkel.
~A gyíkja nem nagy szám. Még csak nem is finom.~ -kotyog bele a fejünkben Álom hangja is, mikor Szophie állatkáiról esik szó, bár én is csak kettőről tudok; Vezérről és a gekkóról, aki hiába keresgélt a mellkasomnál ._.;
Úgy tűnik, a viccem nem igazán talált be RenAi tekintete alapján. Így, hogy külön figyelmet szentelek az apróbb jelekre már, könnyebben észreveszem az egyes reakciók utáni érzelmek kifejezését, mint régebben. Bár az én humorom mindig is furcsa volt, valahogy azt, ami mások számára vicc, nem értem, de ami viszont sértő, az számomra a humoros. Legalábbis pár esetben. Egy Stand-up komedistán képes vagyok én is akkorákat nevetni, mint mások, vagy egy jó vígjátékon, de ha saját humorról van szó, néha elég elferdültnek érzem magam. Ai szeme és hangja egyértelműen jelzi, hogy ezúttal rossz helyre tévedtem, de szinte azonmód kérdést tesz fel, egy olyat, amivel megnyugtathatom.
Talán.
-Immár nyolc éve, hogy el van rabolva a szívem. Hmm, ez még rímelt is :3 -harapok az ajkamba egy kicsit, és persze nem maradhat el egy hajtincs-csavargatás sem. És némi pirulás. El sem hiszem, hogy még mindig a fejembe száll a vér, ha Jay romantikus oldalára gondolok.

by **Asuka** Vas. Ápr. 19 2015, 02:25

[Ayse]

Meglep, hogy éppen Aysétól kellett üzenetet kapnom, de természetesen nem utasítom vissza a kérését. A Liberators tagjai között cseppet sincs meg az az összetartás, ami egy "normális" céhnél igen. Mindenki képes megtartani a maga függetlenségét, s inkább csak formálisan alkotunk közösséget.
Talán éppen ezért, talán másért, de igazából súlyos gondok vannak a céhen belül. Figyelmeztetni akartam őket valamire, ami jön, ami elkerülhetetlen, de egyszerűen nem foglalkoztak vele. Tachi még mindig azt hiszi, hogy csak paranoiás vagyok, pedig cseppet sincs így. Én megpróbáltam megvédeni őket. De nem kértek belőle.
Rövidebb időre "visszavonultam" tehát. Az elmúlt hetekben ráadásul senkit sem szabadítottam fel. Már-már monotonitásba torkollott a lehetséges áldozatok felkutatása, valamint felszabadítása, de egyszerűen muszáj volt szakítanom a rutinnal. Aztán egyszer csak érkezik egy üzenet, s éppen attól, akitől egyáltalán nem számítottam ilyesmire. Ayse... nehéz eset. Kicsit talán hasonlít Shuuhoz. Rengeteg, rendszeres találkozások kellenek hozzá, hogy ne idegesítse fel valamin magát, és végre engedjen a bizalmába férkőzni. Pedig minden Liberators tag közül talán épp neki van a leginkább szüksége a segítségemre.

Új Üzenet

Nyuff!

Legyen 4:20 a rend kedvéért. Vicc volt, ott leszek. Viszek sütit! Milyen a kedvenced? *-* Én csokis parféra gondoltam.

#420

XoXo

Asuka

Igaz, hogy a múltkor sem evett a sütimből, de nem baj! >.< Valamelyiket biztosan szeretni fogja. Olyan nincs, hogy most ne egyen a süteményemből. ._.
Nem tudom persze, hogy egészen pontosan mit is szeretne tőlem. Talán válaszokat vár, vagy talán ő ad választ néhány kérdésre... De az majd kiderül. A megadott napon aztán összekészülődök, felöltöm a magassarkú cipellőmet, megsütöm a süteményt, s elindulok Tolbanába a teleport kapun keresztül. A megadott időpontban ott ácsorgok a fogadó 2. emeleti, 12-es szobájának ajtajánál. Határozott kopogások, vendégváró mosoly, süti a kosárban, ráadásul az új parfümömtől úgy illatozok, ahogy csak nem szégyellem! >.< Így kell találkozót indítani.

by **Ayse** Vas. Ápr. 19 2015, 14:04

Célom volt. Konkrét okom. Vagyis inkább csak szerettem volna ezt hinni. Voltaképpen csupán egy elképzelésem próbáltam megvalósítani. Az a két nap amikorra időpontot adtam, az nem telt mással mintsem végre ki tudtam magam mozdítani a szobámból, és ösztönözni magam arra hogy élő emberek közé lépjek, és némi megfigyelést folytassak. Hogy mit és miért? Az egyenlőre az én dolgom… végtére is nem gondoltam át lépésről lépésre a folyamatokat, ami végzetes hiba lehet ugyan, de ki tudja… voltaképp nem volt kedvem és erőm többet foglalkozni a dologgal. Hamar kaptam választ, és az édes-mézes stílusára csupán elhúztam a szám, de hát csupán ennyit várhatok tőle…

Ayse írta:Rendben. Ne fáradj a sütikkel.

Egy röpke válasz a részemről. Az a két nap unalmasan telt, hisz sok időmet a fogadóban, töltve csupán a megfigyelésre szenteltem az időmet. Érdekeset és újdonságot aligha tudhattam meg, viszont örömmel fedeztem fel hogy azért akadnak rend és rendszerető emberek itt Aincardban is. Ez jó. Nagyon jó. Kihasználható. Az időpont, a dátum és a helyszín nem véletlen volt csupán, ugyanakkor egyéb óvintézkedéseket is kellett tennem, hisz már tudom Asukának két ütés lennél, lehet azóta csupán egy… hisz míg ő fejlődéssel töltötte az idejét, én csupán… léteztem. Láttam a lányt miképp betér a fogadóba, hisz nem volt vörös indikátoros odabenn, a kardom mégis izzani kezdett. Rezzenéstelen arccal indultam meg a folyosón, miképp ő is arra indult amerre én csupán a másik dalon. Hamarabb felért, hisz gyorsabb így én pont akkor fordult le mikor kopogott.
- Menj be, nyitva van. – Azzal ha benyitott, ha nem akkor én, beléptünk a szobába. Rózsaszín baldachinos ágy, az asztalon pár kristály szépen elrendezve sorba rakva, a függöny egyik szárnyai szépen felkötve, szimmetrikusan. Díszes, színes csinos kifejezetten lányos berendezéssel.
- Okkal hívtalak ide. A céhről szeretnék többet tudni, de inkább hagyjuk a felszabadítós maszlagot… - Pillantok a lányra hűvösen. Voltaképpen számon akarom kérni mi is volt az a találkozó, ami miatt az egész céh leíródott a szememben… bár maguk az emberek… a tagok is mind olyanok voltak akikkel nem szívesen paktálnék le, mégis élvezem a helyzetet, azt hogy érzem veszélyben vagyok, azt hogy egy rossz húzás és ki vagyok iktatva… kihívásnak ígérkezik, ugyanakkor valamiképp szeretnék közelebb is kerülni hozzájuk, bár ebben nem vagyok biztos még.

/Cuki az üzis matyid. ^^/

by **RenAi** Vas. Ápr. 19 2015, 15:32

Chan

Sok minden került szóba, sok kérdésem is volt a lányhoz. Mondhatni azt sem tudtam hol is kezdjem, majd a végén magam is meglepődtem hogy szinte úgy beszélgettünk mintha már évek óta ismernénk egymást. Elkerekedett szemekkel figyeltem Chan monológját az idegenről aki tojást adományozott neki csak úgy, ok és cél nélkül. Nekem furcsa volt, de én csak én vagyok.
- Nem tudtam hogy ez így szokott menni. Mond csak Állmot is így kaptad? – Tudtam hogy butaságok kérdezek, de nem tudtam hogy ez az idomároknál hogy is megy pontosan, sok verziót hallottam és nem tudom melyik az igaz, talán mindegyik… vagy nem tudom.
- Én találtam Kyubeit, épp a hasamat süttettem az egyik stégnél amikor sebesülten, szinte alig élve elém toppant. Majd az üldözőijei is megjelentek, és a végén már engem is el akartak kapni vele együtt. Kyubei azt akarta hogy öljem meg őket, de persze csak elmenekültünk… Voltaképpen nem beszél magáról semmit, így azt sem tudom hogy ő most egy igazi pet-e vagy hogy mi történt vele… szóval kérlek ne haragudjatok rá. Én igyekszem, de szinte kezelhetetlen néha… de ettől még szeretnivaló is tud lenni. – Magyarázkodom, hisz ÁK negatív hangnemben beszélt a gekkóról, biztos vagyok benne hogy Kyubeit sem szívleli jobban sajnos… Bár Timi és Shu kivételével talán senki nem érti meg őt, vagyis hogy is mondjam… ő szerintük én vagyok a rossz, mindenki más szerint viszont Kyub… vicces felállás. Viszont témát is váltottunk lassan, méghozzá egy tök izgi témát. A pasik és a szerelem *-*
- Nyolc éve?*-* - Döbbenek le, nem is kicsit, bár belém hasított a felismerés hogy akkor félő hogy nem lehetnek együtt, viszont akkor nagyon erős oka lehet kijutni innen. Kicsit bele gondolva nyogodtabb, sőt együttérzőbb hangnemben folytattam.
- Nyolc év az rengeteg idő… hogy bírod ki nélküle? – Tény és való, én beleroppannék azt hiszem, nem tudnám olyan jól viselni mint ő, elismerésem érte.

by **Asuka** Hétf. Ápr. 20 2015, 16:36

Nem a szobánál, hanem a fogadói részen találkozok Ayséval. Nem töltünk lent sok időt, amint meglát, azonnal felsietünk az emeletre. Egy ilyen helyhez természetesen egyáltalán nem efféle hálószobát képzeltem el. Inkább valami puritánabbat. Erre pedig minden tele van csudálatos rózsaszínnel! *-* Így se rossz talán.
- Egész szép! *-* Bocsi... valamit most muszáj megtennem. *_* - nem bírok ellenállni ennek a gyönyörű ágynak. Odasétálok, kitárom a karjaimat, s hagyom magam lezuhanni. Az én ízlésemnek egy picit kemény, de azért nem vészes. Főleg, mert rózsaszín. Persze, hallom eközben kérdését, de ez a fél percnyi mennyország már kijár nekem. Ennél csak az lenne jobb, ha a nyakamba borítanának egy csomó cuki kiscicát is! *.*
- Neked csak maszlag, másnak életfelfogás. - fészkelődöm egy picit az ágyban, végül a hátamra fordulok, majd megtisztelem azzal beszélgető partneremet, hogy felülök. Biztos, hogy lány... eddig nem voltam tuti benne, de ilyen ágyban pasik nem aludnak egyedül. Csak ha meghívják őket.
- Ó, és mégis mit szeretnél tudni, Ayse? Hogy kik azok, akik miatt a céh inkognitójának lőttek? Hogy ki lehet az, aki elárult minket? Vagy ki az, aki nem hallgatott a figyelmeztetésemre? ^^ - még mindig haragszom a többiekre ezért. Én megpróbáltam... tényleg megpróbáltam. Kaptam néhány fülest, de Tachibana azóta is azt hiszi, hogy egyszerűen csak paranoiás vagyok, és túl komolyan veszem az egészet. Undorító. Cellindir meg, ő meg hagyta magát megfélemlíteni, és rengeteget köpött egy vadidegennek. Mindenkinek megvan a sara, hogy a Liberators olyan helyzetben van, mint most. De valamiért mindannyian vakok, s nem látják azt a veszélyt, ami felénk közeleg.
- Tudod jól, hogy vannak, akik csak kifogásként jöttek a céhhez. Mert ezzel az eszmével már bűntudat nélkül is ölhetnek. Na de... mik a konkrét kérdéseid? Mit szeretnél tudni? Süteményt? - már késő, fáradtam vele. Ha ő nem is, de én igenis, süteményt fogok enni. Szóval, sütemény ki a kosárból, az ágyra leterítek egy kendőt, s rárakom a sütiket. Nincs is jobb az éjjeli nassizásnál! *-*

by **Ayse** Szomb. Május 02 2015, 08:58

A lány tényleg megjelent a megkért időben és helyen. Igazság szerint nem lepett meg, hisz szeret fontoskodni. Ez már hamarabb is lesütött róla. Mint ahogy az is, hogy pályázik a céh-vezér helyre is. Igazság szerint ha rajtam múlna nem ítélném neki, bár első ránézésre valahogy senkinek sem… Amint meglát én megfordulok és felsietek az emeletre, ő is követ épp csak a lépcsősor másik szárnyán. Összefutunk az ajtónál, majd belépünk. Nem látott minket senki, hacsak nem a magas lopakodásúak. Majd amint belépünk, Asu elalél. Én csak elhúztam a szám a dolgokra. Bár mindez engem dicsér, hisz gyorsan kiismertem a lány ízlését. Becsukom magam mögött az ajtót. Megvárom míg Asu végez és kiélvezkedte magát az ágyon, addig én az ablakhoz sétálgatok. Onnan tökéletes rálátásom van egy pontra, és a kilátás sem épp elhanyagolható. Hisz a fogadó egy nagyobb domb tetején van, így könnyedén belátni azt a területet amennyit az ablak enged nekünk. Nem állok ki közvetlen a függöny szára eltakar és csupán ha hátra fordulok résnyire dugom ki a fejem így nem lehetek feltűnő. Persze mindezt úgy csinálom hogy talán még Asu sem foghat gyanút, hisz befele fordulok a szobába, néha néha járok egyet, mindezt úgy hogy a kezeim hátra téve, vagy alul összefogva, vagy pedig jobb kezemmel a hátam mögött megfogom a bal könyökhajlatom és úgy beszélgetünk.
- Ostobaság. – Feleltem, arra hogy úgy jellemezte az egészet mint életstílus.
- De nálam sok vizet nem zavar, de ez legalább annyira hülyeség mint hinni egy feljebbvalóban. Tehát pont nem érdekel... De hagyjuk is ezt a témát, nem ezért vagyunk itt. – Majd Asu olyan dolgokat hint el nekem, ostoba nő módjára amikről nem tudtam, de éreztem hogy hamarosan be fog következni. Bár megfordult a fejemben hogy mindez szándékos, ugyanakkor ha így is van, én szépen bele sétálok a csapdájába önszántamból.
- Pontosan. Többnyire ez érdekel. Ugyanakkor ne haragudj… de amit ott leműveltél… ne lepődj meg ha az emberek nem bíznak meg benned és nem hisznek neked. És a másik, ha ismernéd a céh társaidat rájöhettél volna hogy egyesével kikérdezve őket többre jutottál volna mint így. Ez nem egy céh, és még csak nem is egy társaság. És nem is tudom, hogy lesz-e valaha is egy közösség szerű bármi is belőle. Itt mindenki önző és gyáva. Ne gondold, hogy bárki is kockáztatná magát a másikért. Bár ezt, ha a találkozó előtt nem is, de most levonhattad volna mint következtetés. – Majd lehuppantam egy székre, amit magam alá fordítottam, így szembe kerültem Asuval, úgy hogy a háttámláján megtámaszkodhattam.
- És a másik… miért is érzem azt hogy az utóbbi időben tehát pár hét vagy hónap, alatt több új emberke is bekerült a céhbe. És hogy az árulás Haku ostobaságának is köszönhető, hisz válogatás nélkül vesz be bárkit…. Engem is. Nézz rám. – Mutattam az indikátoromra. És a vörösen világító fegyveremre, ami a lány jelenléte miatt világított. És pár perc alatt elfecsegte nekem a titkát, és a céh létezését is.
– Ha így történnek a dolgok tovább, nem sokáig maradunk meg, és nem sokáig élvezhetjük a céh kényelmét és hasznát sem. – Nyújtottam meg egy picit a hátam. Természetesen szándékosan nem mondtam ki Haru nevét, mint ahogy a zöld inikátorom-at is szándékosan nem neveztem meg. Mondjuk ha ki is hallgattnak csakis annyit sejthetnek hogy egy titkos céhről van szó, de többet nem. Majd megmagyaráztam az utolsó kérdését is.
- Az ostobaság, hogy kifogásként, egy gyilkosnak nem kell ilyen. Csakis a kényelemért és a haszonért, amit egy ilyen céh nyújthat. – Magyaráztam meg. Majd folytattam.
- Lényegében érdekelne a többi céhtag neve, szintje és kiléte, plusz a volt áruló és a jelenlegi. – Jelentem ki hideg hangon. Tudom hogy ostobaság mind ezt tőle és ilyen nyiltan kérni, de megtettem. Úgyis ő dönti el hogy mennyi információt szolgáltat ki nekem.
- Nem kösz. – Utasítom el az ajánlatát. Majd felállok a székből, és ismét az ablak mellé sietek.

by **Asuka** Szomb. Május 02 2015, 09:55

Tolbana valamiért sosem lett népszerű hely, pedig megvan a maga sajátos hangulata. Kifejezetten üdítő a zsúfolt Kezdetek Városa után. Onnan már a boltomat is legszívesebben elköltöztetném, de azt nem tehetem, mert sok az olyan szolgáltatásom, ami az alacsony szintűeknek is jó. Szóval rengeteg profittól és potenciális ügyféltől elesnék, és ez nem lenne ideális.
- A saját hibáiból tanul az ember. - sóhajtok. Nem érzem magam ostobának, amiért legalább megpróbáltam közösséget kovácsolni ebből a... bandából. Az pedig nem mindig jó, ha a tagokkal külön-külön beszélgetsz. Tachival megtettem, Haruval szintúgy, valamint Cellindirrel is. Most pedig Ayse a soros. Igaz, ezúttal ő volt a kezdeményező.
- Igen, Ayse? - bájos mosollyal fordulok felé, és nézem meg jól a makulátlanul zöld indikátorát. Viszont tudom jól, hogy ő is egy ugyanolyan gyilkos, mint én. Csupán én hardcore-ban játszom.
- Ez csak egy szín. Te is tudod nagyon jól, hogy a rendszer millió módon kijátszható. Ha szabályos párbajban ölsz meg valakit, akkor sem változik az indikátorszíned. Vagy ha Sleep Killelsz... Nem beszélve arról, ha egy vörös indikátorost szemelsz ki. De még olyanról is tudok, aki tisztára mosta az indikátorát, és visszazöldült, mert a petje védelemből cselekedett. - ezt még Shuu mesélte nekem, nagyon régen. Meg valami sámánt is, de róla azóta sem tudtam meg többet. Nem tudom persze, hogy az utóbbi tényleg igaz-e, vagy csupán egy csapda.
- Az indikátor semmi más, mint egy jogosítvány, ami alapján megítélik, milyen dolgokat tehetsz meg, és miket nem. Én például sosem léphetek be némelyik városba, és mindig is gyanakvóbbak lesznek velem szemben a nagy céhek tagjai. Mégis... mégis tárt karokkal fogadták a segítségem a legutóbbi bosson, és mégis az én boltomba járnak új körmöket, meg potionokat csináltatni. Még sem gyanakodnak rám, mint a titokzatos vörös céh egyik tagjaként, sőt, még választásokat is adnak, hogy tisztázhassam magamat. - persze, gondolhatja azt is, hogy én vagyok az igazi áruló. Megtehetném. De akkor már az összes Liberators tag rácsok mögött ülne, vagy éppen az egyik erősebb frontos keze és fegyvere által búcsúzna itteni életétől. Valamiért még mindig életben vannak. Valamiért még mindig nem tudnak eleget. Megkínálom magam a sütimmel, s hátradőlök az ágyon ismét. Puha és kényelmes, pont, ahogy szeretem. :3
- Mielőtt hamis következtetéseket vonnál le, nem vagyok áruló. Viszont képes vagyok félrevezetni a nyomozásokat. Lényegébe véve megmentettem az életeteket, vagy meg fogom menteni azt. Viszont vannak olyan tagjaink, akik súlyosabb hibákat követtek el, mint amit én valaha is megtettem eddig. - volt néhány baklövésem, ezt kár lenne tagadnom.
- Cellindirt felkereste valaki, a céhhel kapcsolatban, és nagyon sokat köpött. Valamint egyéb módokon is felkeltette a figyelmet magára. - sóhaj, aztán kinyögöm végre. Ez az első információ a többi tagról, amit nem tud.

by **Ayse** Hétf. Május 04 2015, 15:11

Ahogy sejtettem… alig válaszol és reagál azokra a dolgokra amik van nem érdeklik, vagy pedig mismásol valamit… Mint például a megjegyzésemre sem reagál úgy ahogy gondoltam. Nem magyarázkodik, tehát nem érdekli mit gondolok róla és hogy szerintem hol bukott meg az egész, azon kívül hogy így összegyűltünk.
- Ahogy te nem… - Jegyeztem meg flegmán, hisz nem csinálni valamit nem hibából való tanulás, inkább megfutamodás a hiba elől… Érdekel mik a szándékai, a tervei a céhel kapcsolatban, mint ahogy az is hogy velünk mit is kíván tenni vagy épp tetetni konkrétan. Majd egy kis szentbeszéd vagy valami hasonló részemről. Pár kérdéssel és szemrehányással megspékelve… Mielőtt az indikátorokra került volna a sor.
- Az indikátor felesleges és úgy hülyeség ahogy van… - Jelentem ki. És a harmadik szempontra mikor a pet védelméből való zöldülést jelenti ki… csak felvonom a szemöldököm… hogy hülye ez a nő ha elhiszi… és ahogy nézem elhiszi….
- Persze hogy nem léphetsz be… bár ez is csak egy ostoba korlátozás, szinte értelmetlen…Amúgy láttad azt ahogy az idomának visszaváltozik az indikátora? - Adok egy esélyt a dolgoknak....
- Persze mert a frontosok hülyék és gyávák… és kevesen is vannak szerintem, mármint azok akikre igazán lehet számítani, arról nem is beszélve hogy szenteskednek hogy mindenkinek jár egy második esély…. – Jegyzem meg hűvös hangon…
- Arról nem is beszélve hogy gyávák… Ők nem ölnek és ezzel akarják elkerülni a konfrontációkat… - Fejtem ki rövidke véleményem, hisz eleget hallgatózok hogy tudjam hogy átlagban hogy is állnak hozzá az emberek a dolgokhoz, világhoz, fejlődéshez és a pirosakhoz.
- Arról nem is beszélve hogy nyugtunk lesz mindaddig amíg valaki fel nem emeli a hangját és nem szít ellentétet. –Húzom végig a kezem a hajamon, hátra dobva azt.
- Szóval körmözöl és potion főző vagy. – Jelentem ki, ugyanis ezt jó tudni. Legalábbis a potonfőzést.
- Amúgy persze… egyszerűbb becsukott szemmel járni. – Vigyorodok el, ám ezen a szintet negatív gondolatok járnak át, és a mosolyomra is nyomot pecsételnek, így annak is van egyfajta sötét árnyalata a mosolyomban. Majd a kérdésem nagy részét még mindig kikerülve, de legalább már közeledünk a témához és a céhről, a tagokról, és annak veszélyéről kezdünk el beszélni…
Viszont úgy látszik, érzi hogy én őt gondoltam árulónak, és talán pont Celindírt akarja bemártani, bár nem… Ennyire nem kispályás. Úgy néz ki Celindír köpött és mint megtudtam nem is keveset és olyannak akitől tényleg tarthatunk… Mondom én, saját magunkat fogjuk kicsináltatni, vagy börtönbe dugatni it… A gondolatokra fel tudtam volna sóhajtani, viszont nem adtam meg Asunak azt a lehetőséget hogy lássa mennyit is foglalkozok a dolgokkal.
- Ez érdekes… folytasd csak. – Szólalok meg amikor a baklövéseit kezdi pecegetni.
- Celindír is kiképzős mi?.... – Hisz a találkozón aligha volt rajta valami értelmes hacuka, épp mint rajtam, vagyis én nem szerelkeztem fel… szándékosan. Rólam egyedül Asu tudja még csak hogy kiképzős vagyok… Viszont nekem nincs sem elég szavam sem elég kiállásom ahhoz hogy tehessek valamit a dolgok ellen… még…
- Ki kereste fel és miket mondott?... És mivel hívta még fel magára a figyelmet?.... – Nem hagyom alább, szinte már-már faggatom a lányt, úgy hogy én magam is megfeledkeztem magamról.

by **Asuka** Kedd Május 05 2015, 22:31

Éppen azt fejeztem ki számára, hogy hibát vétettem, mégis csak egy flegma megjegyzést kapok csak válaszként tőle. Nem egészen értem ezt a... lányt, mert bizonyára lány lehet. Elvégre, mi másért is bérelt volna rózsaszín szobát? Nem baj, szerencséje van, van nálam körömlakk, és szívesen kilakkozom a körmeit. ^^ Pizsiparti! *w*
- Ami azt illeti, elméletileg beléphetnék, de minden NJK rám támadna, ezt pedig még a kisebb szinteken sem kockáztatom meg. - felsóhajtok, s kinyúlok az ágyon. Pedig még a cipőmet sem vettem le.
- Hát, van pár érdekes ember a fronton. Vicces, amikor az igazságérzetüket hangoztatják, pedig igazából ők sem gondolják komolyan. - még mindig zavar Yuichi pillantása. Semmit nem mondott nekem, semmit nem szólt, csak nagyon csúnyán nézett. Mintha én tehetnék a barátai haláláról. Na jó, talán nem kizárt, hogy akad a listámon egy-két ember, akiket én szabadítottam fel, de ez csakis a véletlen műve lehet.
Felhúzom a lábaimat, hogy leszerelhessem a cipőmet, miközben Aysét hallgatom. Aztán pedig átgördülök úgy, hogy a hasamon feküdjek. Két kezemmel felkönyökölök, és a kezeimen pihentetem a fejemet. Ayse még mindig nem vett a sütimből. Tudtam, hogy rózsaszín popcake-eket kellett volna csinálnom! De hát nem hittem volna, hogy ilyen az ízlése.
- Aha... Enyém a Konkurencia, meg a St. Germaint Alkímialabor. Egyből a főtér mellett. Talán emlékszel rá. Ha pedig szeretnél mondjuk egy új frizurát, ilyesmit, keress fel nyugodtan. - első találkozásunk alkalmával is a reggeli zajongásra ébredtem, hiszen nagyon sokan járkálnak a főtérre ellenfeleket keresni. Mondatom végén rákacsintok, a lábaimmal pedig lassan kalimpálni kezdek. Elszórakoztatom én magamat.
- Igen, kiképzős. Azt nem mondom, hogy áruló, még akkor sem, ha köpött. Egyszerűen... egy gyenge láncszem. - valóban. Annak a srácnak nem áll szándékában elárulni a céhet. Mégis megtette, mert azt hitte, nincs más választása. Sarokba szorították, sőt, tudták, hogy őt kell sarokba szorítani. Valamiért tudták. És azt hiszem, sejtem is, hogy miért.
- Ó, rengeteg dologgal. Apróságok ugyan... de valamiért mégis sikerült elérnie, hogy megjegyezzék nevét. Pedig elmondtam neki külön is, hogy mit nem érdemes csinálnia, erre... - drámai sóhaj. Igazából tényleg frusztrál a helyzet.
- Sajna elég bonyolult elmagyarázni a részleteket. A lényeg az, hogy felfigyeltek rá, mert olyan, amilyen. És mert meg sem próbálta igazán palástolni, hogy milyen ember is ő valójában. Ezek után pedig valahogyan összerakták, hogy nincs egyedül. Aztán pedig felkeresi őt egy vadidegen, mert tudta, hogy nála van a legkönnyebb dolga. - tartok egy kis szünetet, addig is, befalok egy kisebb csokoládét, hogy ezután árasszam el a további információkkal. Olyan, mintha nem is igazán Aysénak mesélném. Mintha magamnak összegezném a történteket, hogy jobban átlássam a helyzetet.
- Vagy csak az ő kilétét ismerik... de erre kevés az esély. Úgy hiszem, Tachimachi is a képzeletbeli listájukon van. Már csak idő kérdése, mikor tudnak meg többet rólunk. - az én feladatom pedig, hogy ne csak időt nyerjek, de össze is zavarjam őket. Abban biztos vagyok, hogy őket már felfedezték, s külön figyelmeztettem is őket. Na jó, azt nem mondtam Tachinak, hogy bemártottam Kathát is.
- Miért is akarod pontosan tudni ezeket? Például hogy ki kereste fel Cellindirt... Nem sajnálom egy felszabadítótól az információkat, de kíváncsivá teszel. - arra meg nem igazán emlékszem, mi történt pontosa a gyűlésen, ugye.

by **Ayse** Szer. Május 06 2015, 09:32

- Értelmetlen, elvileg nem sebezhetnek mert védett zónán belül vagy nem? – Hiába még nem találkoztam olyannal aki belépet, és ezt a frisst még nem ismerem annyira, csak hallottam róla. Majd a frontosokról kezdtünk el beszélgetni.
- Nincs igazságérzetük, legalábbis legtöbbjüknek, leginkább csak kényelmes számukra ez a szerep. Gondolj bele… ha a frontosok száz százalékát nézzük, ott is csak tíz százalékuknak van annyi merszük hogy saját véleménnyel éljenek, és hangoztassák is. Majd tíz százalékuk az aki befolyásolható, és egyáltalán semmi véleményük, leginkább a saját kényelmüket biztosítják. Majd a maradék nyolcvan csak követő. A nagyobb hangú embereket kezdik el ajnározni, és felveszik az érveiket, céljaikat. De ha a nagy hangú vezető eltűnik akkor ők meg lesznek lőve…. – Fejtem ki röviden, talán nem túl érthetően, de majd jelzi ha nem stimt neki valami… Mindezt követően a saját munkásága lesz a téma.
- Láttam, de nem kínálsz számomra semmi érdekeset, így kihagytam. – Fejtettem ki röviden. Persze potionok azok érdekeltek, de azt sok helyről be lehet szerezni… És most már tudom ki pakolgatja be a céhbankba azokat. A mennyiségre csak néztem mikor megpillantottam. Ezek szerint tényleg jól mehet neki az üzlet. Arról nem is beszélve hogy központi ember lévén sokakat ismerhet, ami egyszerre jól kihasználható, és ezzel válik ő is azzá…. És végre a céhtagok is sorra kerültek. Legalábbis az egyik…
Figyelve a beszélgetésünket, Már tudtam, hogy Celindír lesz a következő, akit felkeresek. A gyenge láncszemeket egyszerűen ki kell szedni. Nem vesztünk vele sokat, főleg hogy nem csak szintben, de ezek szerint agyban is… a tudatában is gyenge… és csupán bajt hoz ránk. Persze nem lesz egyszerű dolgom, főleg hogy Asu védelmét élvezi, legalábbis szavaiból kivéve… így én nem is tehetem el láb alól őt… Bár esélyt is adhatnék neki, nem akarok az előtt ítélkezni hogy kiismertem volna jobban. Nem adok Asu szavára.
Hogy miért is aggódom mindez miatt, természetesen csupán a kényelmem és a biztonságom biztonsága érint. Hisz legyen ez a céh akármilyen bajos is… megtartanám magamnak hisz hasznom származik belőle… egyelőre. Nem is kevés. Egy átlagos céh túlontúl átlagos lenne a számomra. Nem éreznék benne se félelmet se a tulajdonom és életem elvesztésének lehetőségét sem, így… egyszerűen képtelen lenne ösztönözni bármire is igazán…
- Igen, emlékszem rá, a megjelenése és a szóhasználata is szokatlan, legalábbis számomra. Túlontúl régimódi vagy hogy is fogalmazzak, olyan mintha nem ennek a kornak hanem egy középkori világot játszana, és nem fogná föl hogy ez bizony a valóság. – Valóság?... Furcsa volt ezt így kimondani hisz én magam sem élem meg teljesen annak… De legalább nem menekülök egy fantáziavilágba mint egyesek akik játsszák a hőst, anime klisékel dobálóznak, vagy épp egy saját elképzelt világot építenek fel magunka, mert nem képesek elfogadni azt amit a valóság a képükbe tol… Majd a mondatát figyelve…
- Gondolom sejted hogy kikről is lenne szó… - Kezdtem faggatni, de ahogy elnézem csupán azt és annyit mond amihez neki is kedve van, és ez a legkevésbé sem tetszik…
- Szóval azt mondod hogy Celindír hívta fel magára a figyelmet, és igen a meetingen is kijelentette hogy általánosítva beszélt a titkos céhekről… És mégis mivel tudták ennyire sarokba szorítani? – Egyszerűen nem fért a fejembe… és ettől független okolom az ostobasága miatt. Persze arra már nem térek ki hogy Mis Rendőrkisasszony, Shukaku vagy kicsoda nálam is bepróbálkozott, csak úgy a semmiből… Mind a céhet illetően mind, pedig látott embert ölni, és rögtön önbírálónak titulált… Nem foglalkoztam vele különösebben, hol érdekelne egy olyan kislány véleménye mint az övé… Az hogy szintben felettem jár egy tény, de ettől még nem tud megfélemlíteni. Asuka kijelentésére, miszerint az indikátorommal sem foglakozott, és felhozta példáknak a gyilkozáslást így… gondolom kinézi belőlem, esetleg tud is róla hogy én sem vagyok makulátlan. Inkább csak kijátszom a rendszer adottságait, mint oly sokan… Minek pirosodjak ha nem szükséges és csupán bajom származik belőle… Érthetetlen…
- Tachi-machi? – Nézek rá értetlen. Persze becézi… engem is becézgetet, és abba is hagyta mikor rájött hogy nem vagyok vevő rá… Gondolom Tachi lenne az illető neve, de hogy kicsoda ennyiből nem tudom összerakni. Szét kell nézzek, hátha árul piacon, vagy van boltja, esetleg ért el valamit ami feljegyezte a nevét… Bár az sem kizárt hogy ilyen rövid nevet használjon. Mindegy egy pm-küldése megoldja a kérdést. Így nem is kell konkrétabban rákérdezne. Celindír, Haru és Asuka. Egyenlőre az ők személyazonosságát ismerem csupán. A gyűlésen, még volt egy magas sötét hajú fickó, egy macska füles fehér hajú lány és ennyi? oO Tényleg ennyi, tehát két esélyes hogy ki volna az a Tachi, és ha tippelnem kéne inkább férfi név mint női… Majd indokokat követel.
- Egyszerű. Nem akarom hogy a céhnek baja essen, így is alig van tag és alig él ugyan, de hasznos számomra. – Felelem.
- Ugyanakkor ha kell Celindírt is kicsinálom, ha nincs annyi esze hogy képes legyen megvédeni magát… - Dőlök előre a széken, mire a hajam a szemem elé csúszik, így kénytelen vagyok megigazítani azt.

by **Danieru** Vas. Május 17 2015, 18:27

Graceful

Pár napja már semmit nem csinálunk.

-Unaaaatkozok.- mondta Eryn majd a hasára feküdt és elkezdte a lábait lengetni- Ma csinálunk végre valamit?

-Ha nem dől össze a lebegő kastély akkor ma megnézegethetjük az első szint maradék területeit.

-Hurrá! Végre valami!... És mikor megyünk?

-Minnél elöbb.

-Az akár most is lehet?

-Igen most is lehet, csak gyors felszerelem az új felszerelésem.

-Hmmm... már nem hosszúkardod van hanem ... valami más... de a páncélod jobban néz ki mint az előző.

-Ez egy Chokutō - emeltem feljebb a kardot- a páncél pedig egy megváltoztatott bronz vért .

-Mien csoki?

- Mindegy neked ez nehéz lenne.

-Nem igaz,- morcos arc- mond el a nevét én pedig ujra elmondom!

-Chokutō.

-Csoktuto.
-Majdnem... de akkor akarunk menni?
-Hurrá indulunk!- és egy pillanat alatt elfelejtette miröl volt szó.
A szintet járva találtam egy kissebb "várost". Nagyon pici városhoz képet de ha annak van kiírva akkor város. Kevés ember van itt... nagyon kevés.
Nem tudom miért de itt eszembe jutott Graceful a Céhes találkozórol. Lehet a kevés ember láttán. Itt nem lenne annyira szégynlős az egyszser biztos. Felnyitottam a menüt és irtam egy üzenetet Graceful-nak:

Danieru írta:Szia Graceful! Lenne kedved találkozni valahol? Ha igen akkor most Tolbanán vagyok, egy nagyon pici városban. Alig vannak emberek a környéken, akik pedig itt vannak azok kedvesek. Neked is tetszene, ebben biztos vagyok. Előre is várom a válaszodat.

by **Asuka** Hétf. Május 25 2015, 14:22

A nagyhangú vezetők elhallgattatása általában tényleg működik. Hiszen így a birkák elvesznek, nincs, ki vezesse őket, ez pedig súlyos következményekkel járhat. Már nincs, aki terelgesse őket, és a farkasok így könnyedén prédára lelnek. Különösen, ha eddig ráadásul még báránybőrbe is bújtak.
Biccentek egyet megállapítására, majd veszek még egyet a saját készítésű süteményemből. Nagyon sokat dolgoztam vele, ami meg is látszik, igaz, ez csupán egy alaprecept, és még sütni se kellett. :3 Nem én vagyok a legjobb szakács Aincradban, de azért nem ártott megtanulnom néhány trükköt. Sokkal, de sokkal finomabbak az ételek, ha egy hozzáértő valaki készíti el őket. Rengeteget számít. Az meg egészen elképesztő, hogy egyébként konkrétan éhségérzete is van idebent az embernek, pedig egyébként mindannyian gépekre vagyunk kötve, és infúzióról kapjuk a sós vizet. Szóval elég durva. >.<
- Igen, helyes a meglátásod. Nekem is ez volt a benyomásom róla. De azzal még nincs semmi baj, ha valaki egyszerűen csak olyan, amilyen. Én is messze vagyok a tökéletességtől, és elhiszem, hogy vannak, akik a kezükben bicskát nyitogatnának a modoromtól. – érzékelhetően nem fogok depresszióba esni ettől a ténytől. Megesik, van ilyen. Emberek vagyunk. Inkább kiélvezem a pihi-puha ágyat. Odahaza is kell nekem egy ilyen. Még mindig az egyszemélyesben alszok, ami alapjáraton járt a boltomhoz. Ha egyszer sikerül végre felköltözni Taftba, biztosan olyat veszek, ahol nagyobb a hálószoba.
- Sejteni? Ugyan, dehogy. Feltétezem viszont, hogy a kontaktom ismeri azt, aki felkereste Cellindirt. Sajnos Cellindir nem volt alkalmas erre a feladatra... S az, aki megkereste, ennek tökéletesen tudatában volt. – nem nagyon tudom, ki lehetett az, de aggaszt a dolog. Feltétlenül meg kell tudnom, ki állhatott ennek a hátterében. Sellőpózba vágva magamat kalimpálok a lábaimmal, mintha a világ legjobb dolga lenne ezt csinálni. Valahol a kislány énem még mindig nem tudott felnőni. De ezt néha élvezem.
- Félreértés ne essék, nem tartom Cellindirt árulónak. Ő csupán egy gyenge láncszem. Képtelen kezelni egy ilyen kihívást, főleg, mivel még ő maga sem tudja, hogyan kéne a saját dolgaival megbirkóznia. Ha elhiteted vele, hogy erős vagy, és hatalmad van, nem tud majd veled mit kezdeni. – Cellindir egyszerűen gyenge. Nagyon erősnek akarja mutatni magát, de nem az. A fejmosást persze már személyesen megkapta, de ennél többet nem tehetek. Mindenesetre megtalálom a módját, hogy kikerüljön a figyelő tekintetekből.
- Valóban, Aycsimajcsi? :3 – végül leeresztem a fáradó kezeimet, és rájuk hajtom a fejemet úgy, hogy éppen az állam érje azt. Így annak ellenére, hogy fekszem, mégis jól láthatom Aysét. Legalábbis azt, amit mutat magából. Tisztára megható, hogy így beszél a céhről. Viszont akkor sem áll össze a kép.
- Azt állítod, alig él. De mégis mik az elvárásaid egy olyan céh felé, ahol a legfőbb cél titokban maradni? Szervezzünk tűzijátékot a templomban? Azt pedig ne feledd, hogy a céh van a tagokért. Nem pedig mi, tagok a céhért. – ezt még akkor is így látom, ha mindenki közül talán nekem a legodaadóbb a munkám a céh felé.
- A céh akkor működik, ha olyanok leszünk, mint egy gépezet. Mindenki egy-egy alkotóelem. A probléma viszont az, hogy nem mindenki tudja, mi is a szerepe, és hol a helye. Neked azonban még mindig van választásod. Hasznos leszel, cserébe mi is hasznosak leszünk neked. – újabb süti, mert megérdemlem. Ez nekem jár, mint a rózsaszín szoba. *.*

by **Graceful** Hétf. Május 25 2015, 19:52

~Danieru~

Nyugtalanul ingázok az embertömegben, mint hal, ha cápák övezik. Rosszul érzem magam, s szabályosan rándul össze a gyomrom. Mégis magamra erőltetem a tovább haladást. Reggel kitűztem célomul a fóbiám legyőzését. Le akarom győzni! Ott akarok lenni a társaim oldalán, és átjutni a valóságba, Yurihoz. Ám meglehet már nem ő az egyetlen, aki vár a túloldalon… talán anya is tud valamit rólam. ’kaa-san! Kérlek, mondd, hogy ez így van! Hiányzol. Rettenetesen, mert miattam kerültél adósságokba. Te mégis harcoltál értem, mikor az állam el akart venni tőled... A szemeimben visszafogott könnycseppek jelennek meg. Nem engedem meg magamnak a sírást, mert arra felfigyelnének. Helyette szaporábbra fogom lépteimet, így sikerül elhagynom a kezdetek városát, és gondolataimba temetkezve kicsivel nyugodtabban sétálnom. Mikor elég messze kerülök, ismét a megszokott tempóban gyalogolok, az eget fürkészve. Néha már bosszantó, mennyire kék az ég, mennyire szépek a felhők, és mennyire hasonlít megszólalásig a valódira. … Ugyan elvettek végül, mégis ennek volt köszönhető, hogy végül itt lyukadtam ki. Tudod, Kayaba Akihiko műve ez az egész. Ő készítette a játékot, és ha egyszer megsemmisül, lehet ez a test is eltűnik vele együtt. De míg megvan, én is harcolok érted! Ki fogok jutni, hogy ne sírj mindennap értem – ha sírsz még -, ahogy én sírtam, mikor nagyon hiányoltalak. Kijutok innen, majd beszélek Yurival… Elmegyek hozzád, talán vele együtt. Jó lenne látnod azt a világot, ahol élek… ahol éltem… És ahol most élek a mai napig.
Figyelmemet lekötik az anyukámnak szánt bensőséges szavaim, így megyek neki egy táblának, amire „Tolbana” van írva. Épp csak átfutom, majd megszeppenve beteszem a lábam. Falu lehet, annyira kevés ház van! Városnak ezért nem is hívnám. Emberekből is jóval kevesebb van, tehát kicsit stressz mentesebben folytathatom a napomat. A közepén álló szökőkúthoz megyek, ez után levetem magam a szélére, hogy kifújjam magam. Ekkor jön az üzenet Danierutól, és azt hiszem ez a csúcspont. Értetlenül olvasom át újra, s újra a sorokat – már jóval figyelmesebben, mint a tábla esetében -, majd a következővel válaszolok:

Graceful írta:Ohayo, Danieru-kun!
Én már itt vagyok, keress meg bátran! Úgy hiszem, hamar megtalálsz majd, elvégre ez tényleg pici. Szinte városnak se mondanám.
Köszönöm, hogy írtál:
Gf.

G-gondolt rááám??! Húha… Ez meglep, de már kíváncsi vagyok, mi sül ki ebből! S míg a felbukkanására várok, tovább tudom gondolni azt, amit anya felé szánok. Remélem, eljut hozzá. ’Kaa-san! Úgy tűnik, társaságom is akadt. Még mindig nem bírom elviselni a nagy tömeget, ám azt kell mondjam, megnyugtat ez a faluféleség. És egy kicsit boldoggá tett, hogy valaki gondolt rám ma. Pedig nagyon lebőgtem előtte, lehet a szavaim sem estek jól neki, amiket a kibukásánál vigasznak szántam.
Feljebb csúszok a szökőkút szélén, így még lóbálhatom is a lábam.
- Járja át a szellő, szívemet, szívemet. Enyhítse a fájdalmat a lelkemben. Enyhítse fájdalmam, a dühöm. S nyújtson támaszt, ha küzdök! – Éneklésbe kezdek, ami kicsit leköt. Nem zavartatom magam, ha többen is rám néznek emiatt. Észre sem veszem, ahogy valószínűleg.. a fiú közeledését sem fogom.

by **Ayse** Hétf. Május 25 2015, 20:44

Helyeselt a véleményemre nem is vártam mást, nem szerettem magyarázkodni így örültem hogy nem kellett plusz időt húzni ezzel is, bár ha magyarázkodásra kellett volna szánnom magam, le is írta volna magát teljesen a szememben. Ennek a nőnek volt sütnivalója ami tetszett is ugyan, ugyanakkor pont ezért is gondoltam őt idegesítőnek, veszélyesnek… Arról nem is beszélve hogy már szintekkel is jóval felettem jár, bosszantó… Viszont a dolgok úgy hozták, hogy nem kerülhetem ki őt semmilyen eszközzel kénytelen leszek alkalmazkodni, beilleszkedni.
- Például nálam. – Jegyzem meg hűvösen, és vallom be őszintén hisz a nyájas modorával aligha kellemes társaságot nyújtana, viszont el kell viselnem, és úgy látszik az idő segít hogy hozzászokjak a stílusához. Majd Celindírre és az árulására került sor. Az egyik mondatával támadta, majd kijavította önmagát. No lám, hiába a sok beszédnek sok az alja még a segítségemre lesz… hisz könnyebben téved, csak nem gondolja meg a mondatait úgy mint ahogy én azt elsőre gondoltam. Jobb lesz ha jobban figyelek hátha szór még el akaratlan információkat a számomra amikre ráharaphatok… Az első… az az érzésem hogy Asuka ismeri Celindir támadóját, vagyis tőrbecsalóját, és pont így… Nem gondolom hogy biztosan a „mi” oldalunkon áll, hisz védi azt a bizonyos ellenséget… Bár lehet, csak annyira nyomra akarok akadni hogy képes vagyok doldogat képzelni az eseményekbe, tudom magamról hogy hajlamos vagyok rá, többször bebizonyosodott már…
- Tehát úgy véled szándékosan Celindirt kereste? – Kérdezek vissza, hátha esetleg engem is felkres majd az az illető.
- Lényegtelen hogy miért tette, megtette és az árulás. – Szögezem le. Majd az amit mondott hogy elhitethető vele hogy legyőzték… ez sokakra igaz lehet, hisz ha mentálisan veszítesz, onnantól vesztes vagy, ez tény.
- Értem… - Felelem, nem volt mit cifrázni rajta. Még mindig a széken üllve a háttámlájára támaszkodva beszéltem hozzá.
- Egy a gond amit látok… senki sem hajlandó felvenni a szerepét, viszont ha már itt tartunk… Miféle szerepet akarsz szánni nekem? – Kérdezem kíváncsian, hisz a szereplésben sosem voltam jó, mindig is magamnak való voltam, így egy gépezet működőképes tagja sem lehetek igazán, azt ne várja tőlem senki. Viszont… még nem mondtam le a céhről, amúgy is célom van vele… ennyi nem elég. Majd felálltam a székről, visszatoltam az asztal alá a helyére majd az ablakhoz léptem. Nem telt el sok idő, viszont sokáig már nem maradok. A félig elhúzott függöny mögül lestem ki az arénára ami nem messze tőlünk volt látható.

by **Asuka** Kedd Aug. 25 2015, 07:50

Nem igazán értem Aysét. Épp az imént vallotta meg, hogy nála is éppen olyan bicskanyitogató és tenyérviszkető a jelenlétem, amilyen sok más embernél is. Mert nem ő az egyetlen, akitől ezt tapasztalom, de azzal mindig is tisztában voltam, hogy vannak, akik nehezen viselnek. Ennek ellenére mégis engem hív meg egy csini kis szállodába, egy igazi álom szerelem szobába, ahol minden csupa rózsaszín, pont, ahogyan szeretem. :3 Különösen ezek a masnis párnák tetszenek, ráadásul nem is túl puhák. Emlékszem, az első aincradi szobámban tollpárna volt, arra pedig allergiás is vagyok. Nem mintha ez odabent számítana, de olyan lehangoló, amikor a nagy párnára ráfekszel, és egyből összemegy meg összesüpped az egész. Ezek viszont jóféle párnák, nem is értem, ebben a koszos kis fogadóban hogy tellett nekik ilyenre. Valamivel talán kompenzálni kellett a pocsék kaját, nehogy csődbe menjen az üzlet.
Cinikus arckifejezésem láttán talán nem tudja, hogy mire is gondolhatok e pillanatban. Nem, nem hiszem, hogy tényleg nem kedvel. Csak megvan a maga habitusa. Az a baj, hogy olyan lehangoló tud néha lenni, pedig én tényleg nem azért vagyok ám itt, mert nem érdekelne, mi van vele.
- Az sem kizárt, hogy így van. Cellindir nem jó színésznek, messze nem olyan jó, mint te. – fejtegetem neki. Nem tetszik, hogy felvették Cellindirrel a kapcsolatot, éppen ezért még mielőbb intézkednem kell, hogy ne legyen baj.
- Persze valószínűbbnek tartom, hogy csak azt várták, mikor követünk el hibát. Bármelyikünk. Cellindir pedig hibát követett el akkor, amikor felvette a kapcsolatot azokkal, akik felfigyeltek rá. Pedig elsőre olyan okosnak tűnt... – ennek ellenére már első találkozásunk alkalmával sorra kötötte el a hibákat. Nézegetem egy darabig a bokámon pihenő galambot. Rengeteg áldozatot hoztam érte, de mégis, nagyon sokszor úgy érzem, hogy egyedül vagyok ezzel. Ezért egy picit talán hálás is vagyok Aysének, hogy valamiféle visszajelzést adott nekem azzal, hogy elhívott ide. Nem tudom, mi a célja ezzel, de úgyis megosztja velem, ha akarja.
Aztán Ayse rátér mindarra, ami talán eljövetelének és meghívásának valódi célja volt. Maga az ego. Nem, nem egoizmus, hanem a tényleges ego. Máskülönben miért is kérdezne ilyeneket? És miért éppen tőlem? Én nem vagyok céhvezér, soha nem is szeretnék az lenni. Nem vagyok alkalmas rá, én szeretem ugyanis, ha van valaki, aki nálam is karizmatikusabb, és egy kicsit vezet meg irányít. Főleg, ha ezt úgy teszi, hogy ebből semmit sem veszek észre. Bár az ilyen elég ritka. Az élet kiképzett e téren, és megtanultam, hogy legyek én vezetői helyzetben, nem pedig fordítva. Persze, a gépezetes dumát éppen most mondtam el, számomra viszont felfoghatatlan, hogy mi ez a bizonytalanság benne. Mi lehet az oka?
- Nekem is van egy-két kérdésem. Miért vagy ilyen bizonytalan önmagaddal szemben? És miért hívtál meg ebbe a csecse Hello Kitty palotába, amikor azt mondod, hogy még csak nem is kedvelsz? Miért félsz az emberektől? Miért gondolod azt, hogy lenézlek, és hogy biztosan csak bántani akarlak? Miért nem figyelsz eléggé a külvilágra? Pedig minden képességed megvan hozzá. Tökéletesen rá tudsz érezni az emberekre. Miért nem használod ezt a képességedet? – tartok tőle, hogy kicsit sok lesz neki a kérdésáradat. Pedig rengeteg potenciál van a lányban, de egyfolytában ezeket a dolgokat érezteti velem. Illetve szerintem nem csak velem, hanem mindenkivel, akivel kapcsolatban áll.

by **Ayse** Kedd Szept. 01 2015, 18:10

- Ha nem jó színész, ne bújjon szerepekbe. – Csattant fel Ayse, még magát is meglepve kissé. Ugyan figyelte Asu minden mozzanatát, arcrándulását, de ez a szerencsétlen aligha venne tudomást dolgokról. Olyanokról amik nem érdeklik, olyanokról ami nem nyitja fel azonnal a szemét. És ezt Asuka hamar ki is tapasztalta nála. Egyszerű lélek, aki túl akarja magát bonyolítani, nem nagy képlet ha ismered az alkotóelemeit. Viszont Asu így is csupán sötétben tapogatózhatott, és talán nem is gondolta bizonyos pontokban mennyire ráhibázott Ayse valós jellemére, de pssszt. Ayse ezt nem tudhatja meg, még a végén otthagyna. Ugyanakkor nem kell csendben maradnunk, hisz a Vöröske könnyedén kikerüli azt hogy mindezt észre kelljen vennie.
- Amúgy hiába mondom hogy válogassuk meg a tagokat… - Veti fel másodjára az ötlete, ugyan tudja azt ő is hogy több tag, több exp és arany, meg levetett cuccok… de… Megéri a kevés biztosat kockáztatni a több bizonytalanért? Utalgatott rá, mármint ha nem is, ő úgy gondolta hogy mindez egyértelmű talányok.
- Mondom, aki hibázik nem való közénk. – Mondja ezt úgy, mint aki nem hibázott. Dehogy is nem, és tudja is, mint ahogy azt is hogy lezárt maradt az, az ügy ugyanakkor nem fél mert védve van. Hogy ki és mi által? Ne gondold, hogy van közöd hozzá. Razz

Talán majd egyszer megtudod, most viszont… Ayse közönyös pillantásokkal méltatta Asuka kérdéseit. Ugyan felfigyelt a dícséretre hogy jó színésznek tartja, amit annyira mondjuk nem értett, hisz nem érzi hogy színészkedett volna előtte. Bár gondolataiban átfutott hogy hallhatott arról miként mártotta be Hermitet Alex előtt, de túl nagy Aincard hogy ilynek eljussanak egy ilyen lányhoz… bár, így azt is megtudhatja hogy Asu végez-e kutatást a tagok után. Bár kétesélyes Ayse reakciója, de valószínű ha nem is most ebben a pillanatban, de pozitívumként értékelné Asu munkáját. Alig telt el pár pillanat, amire Ayse csupán félre húzta a száját, Asu szemeibe furta a pillantását majd megszólalt.
- Hülye kérdések csak hülye válaszokat érdemelnek. Elég lenne? – Kérdezte vissza egyszerűen.
- Amúgy nem néztem volna rólad hogy psichológust szeretnél játszani, lássuk van-e hozzá tényleges tehetséged. – Dőlt előre a székben, majd folytatta.
- Tedd fel a kérdéseket egyesével, újra, majd meghallgatom az elképzeléseid, a levezetéseid, és talán le tudod olvasni rólam miben hibázhattál rá és miben nem. – Szerette az ilyesfajta játékokat, sőt sokan szeretik. Ugyanakkor biztos volt benne hogy vissza fogja utasítani, hisz hasonlót tényleg csak olyasvalaki tudna csinálni akinek már van mire támaszkodnia. Ő nem ismerhette Ayset, mint fordítva sem. Viszont a kérdéseit okkal tette fel, okkal nem is válaszolt rájuk, és okkal nem zárta el magát tőlük, pedig a kezdeti dac megvolt. És van egy másik oka is a dolognak. Elkezdte élvezni a társalgást, élvezni… túlzás. Kezdet reménykedni abban, hogy szórakoztató lehet még az este.

by **Enheriel** Vas. Ápr. 17 2016, 17:13

//Blue-Eyes és Taka//

Tolbana belvárosába plakátoltam ki a céh tagfelvételis hirdetését, ahol lehetett persze, mert egyszer egy falra raktam, mikor kijött onnan egy játékos:
- Na de kérem, ez a boltom!
- Jaj, elnézést! - gyorsan levettem a plakátot, de szerencsére a játékos nem haragudott meg érte, sőt, mutatott is egy táblára, ami a boltja mellett volt, hogy oda kitehetem nyugodtan, csak erősen, mert könnyen el szokta róla fújni a cuccokat a szél. Meg is tettem az erősítést rá, aztán szép lassan kitettem a maradékot is. Igazából egy néhány darab volt, amit jól látható helyekre tettem, de talán pont az a baj, de egyelőre lássuk, így is mükődik-e. Miközben leültem a szökőkút szélére pad hiányában, legalábbis nem láttam egyet se, hogy olvassak, Villámlás mellém feküdt pihenni, bár az új játékosok tágra nyílt szemmel nézték a méretei miatt. S ha nem hallom az alábbi beszélgetést, el se hiszem:
- Madár!
- Nem, griff!
- Madár!
- Mondom nem madár, hanem griff!
- Az mi?
- Egy sas ás egy oroszlán keveréke.
- Akkor cicamadár! ^^ - ennél a pontnál a hihetetlen módon alig 6 évesnek kinéző játékos társa feladta a magyarázkodást, s annyit mondott neki, hogy inkább menjenek fagyizni. Ilyen kicsi gyerekeknek miért vettek a szülei ilyen játékot? Aztán persze csodálkoznak majd, hogy miért olyan agresszívok. Mindegy, legalább most nyugiban olvashatom tovább a regényt. ^^ Aaaw, annyira szeretem, olyan jó! ^^ Emlékszem, mikor innen szerzett a kedvesem is udvarlási trükköket, aaaw. ^^ Vajon ha a valóságban is lesz esküvőnk, akkor ugyanolyan lesz, mint a regényben? ^^

by **Blue-Eyes** Vas. Ápr. 17 2016, 17:38

//Enheriel & Taka//

Egy kis kikapcsolódásnak szánt lődörgéssel ütöm el az időt, mielőtt belekezdenék bármi másba. Néha még nekem is szükségem van ilyesmire, ezért nem sajnálom arra az időt, hogy végigjárjam a várost, felidézve idekerülésem kezdeti időszakát, mikor felfedezéssel töltöttem napjaim. Úgy döntöttem, ma ismét olyasmit csinálok. A térképem nagy mértékben való hanyagolásával járom az utakat, olykor meg-megállva kisebb pihenőkre. Ezek a pihenők mondhatni csak torpanásig tartanak. Addig, míg előveszek egy kis vizet, vagy jelen esetben egy szendvicset, mit aztán gondosan kicsomagolva kezdek eltüntetni. Ezt már séta közben, hogy minél több helyet bejárhassak ismét. Egy kis memóriafrissítés sosem árt, főleg, ha nem akarok mindig a térképemre hagyatkozni. Nem bízom a rendszerben. Még mindig nem. Még mindig úgy gondolom, hogy bármikor adódhatnak hibák, amik megkeseríthetik a játékosok életét.
Egy hirdetőtábla előtt állok meg. Egyesével kezdem el olvasni a rajta szereplő plakátokat, mikor pedig végzek, egyszerűen tovább állok egy másikhoz, hogy azon is megnézhessem a felhozatalt. Munkák, munkák, munkák... Na meg persze egyéb hirdetések, ezeket azonban nem nagyon veszem figyelembe. Egyet azonban találok, amivel többedszerre találkozom. Kajámból harapok egy újabb falatot, hogy lassú nyammogásom közepette alaposabban megnézhessem az igencsak kitartónak tűnő céh plakátját. Nem áll szándékomban csatlakozni, szó se róla. Egyszerűen csak érdekel, hogy miféléket kínálnak a magamfajta egyedül járóknak.

by Ajánlott tartalom