Belváros

//Cearso//

Nem mintha nem ápolnám naponta ébredés után és lefekvés előtt a számat, de most eljött az idő, hogy komolyabban is szájat tisztítsak, mert... mert kell, mert-mert... a szájápolás hónapja van! Igazából nem, csak valami kifogást kerestem ennek kimagyarázására... na jó, hagyjuk... nem érdekes... nocsak, vajon mit csinálnak itt a cicák?
Szóval szájápolás! De ahhoz, hogy eltüntessem a baktériumokat, kell egy olyan szert is belekeverni a szájöblítőbe. Miközben kutakodtam a szekrényben valami használható szer után, a cicák a semmiből folyamatosan érkeztek, és hol a földön, széken, az ágyon és az asztalon, vagy éppen a szekrény tetejéről figyelték csöndben vagy nyávogva minden lépésemet. De most tényleg... hogy kerültek ide a kicsi és nagy cicák? Vagy csak képzelődöm?
Találtam egy korábbi küldetésről egy szert. Láthatatlanná változtató ital, de azt mondta a küldetés feladója, hogy ez inkább egy kis dolgot tesz láthatatlanná el rajtam, mint teljes egészében engemet. Na de mi van, ha összekeverném a szájöblítővel? Akkor a szájöblítővel az ital talán egy olyan dologgá válik, ami nemcsak eltűntet, de el is pusztít mindenféle kórokozót a számban egyszer és mindenkorra. Nahát a kémia csodavilága! Ugye, cicuskáim!
A cicák nyávogtak, ugráltak és másztak, már szinte be se fértek a szobámba, annyian voltak. Azt hiszem most már tényleg képzelődöm. Bementem a fürdőszobába, összekevertem a láthatatlanság italt a szájöblítővel, és némi kevergetés után teszteltem az itt jelenlévő kísérleti alanyon, azaz magamon, mert kiscicákat és a nagy cicákat szeretem, és nem lenne szívem "kegyetlen állatkínzást" véghez vinni rajtuk.
Nos, az eredmény? Eltűntek és elpusztultak a baktériumok... de eltűnt a szám, a fogam és a nyelvem is! Jó, szerencsére, láthatatlanok, de akkor is!
A cicák a maguk cica módján mind kinevettek.
- Nem vicces - mondom nekik szomorúan, aztán elővettem egy kendőt, amivel elfedhettem a teljes számat.  Elmegyek Yuichihez valami ellenszerért, persze ha tud valami kotyvalékot kavarni.
A kiscicák és a nagycicák vagy követnek mindenhová, vagy tényleg beterítette még több a várost. Ahogy megyek az úton, mindenütt ott kukkantottak ki hol a dobozokból, hol az ablakból, hol a bódék mögül, és természetesen totyogtak, másztak, ugráltak és nyávogtak. Érdekes, hogy rajtam kívül még senki nem vette őket észre. Akkor ezek szerint tényleg csak odaképzelem őket.
Az egy dolog, hogy nagy hangzavart csaptak, de ettől függetlenül nagyon aranyosak voltak. Legalább jobbá teszik a reggelemet a szájöblítős-láthatatlanos kudarc után. Talán éppen emiatt nekimentem véletlenül egy másik játékosnak.
- Bocsánat - kértem bocsánatot a játékostárstól.
Ebben a pillanatban, ahogy jött a cicalégió, úgy tűnt el.

//Ördögök kijátszva \o/ //

/judy noxia/

Már megint sikerült a főtéren ébrednem, ugyanazon a padon.
Csak tudnám, hogy kerülök ide minden reggel.
Kezdetben csak nézem a járókelőket, de nagyon hamar elunom az agyamat.
El kéne indulnom valamerre.
Először arra gondolok elmegyek a cukrászdába, hátha megint összefutok Nio-val, de azt hiszem ez a találkozás talán még túl korai lenne, neki is és nekem is.
Azt hiszem jól jönne egy kis környezetváltozás, lehet hogy el kéne hagynom végre a várost. Gyorsan összeszedem a felszerelésemet, már amit megtalálok a nagy kapkodásban, és elindulok a Kezdetek Városa határa felé, de nem tudtom eldönteni merre induljak.
Valamivel el kell terelnem a figyelmemet, még mindig minden olyan zavaros.
Felnézek az égre, hátha ad valami támpontot, de nem sokat segít.
Tehát csak teszem egyik lábam a másik után. Egészen Tolbanáig sétálok így, majd azt veszem észre, hogy már a belvárosban lézengek. Még nem jártam ezelőtt a városban, szóval most rajta kapok az alkalmon és körülnézek errefelé. Egy kicsit talán el is mélázhattam, mivel az zökkent ki a gondolataimból, hogy egy másik játékos nekem jön.
Persze illedelmesen bocsánatot is kér.
-Nem tesz semmit, én sem figyeltem oda.
Majd végigmérem a nekem jövő játékost. A tekintetem egyből megakad a szája elé tartott kendőn.
-Mi ez valami helyi divat? Akkor azt hiszem nekem se kéne elmaradnom a kortól.
Mivel jelenleg nincs nálam semmilyen kendő, meg egyébként se szokott lenni, egyéb ötletem nem lévén, letépek egy darabot a ruhám ujjából, majd a szám elé tartom.
Ezt most jól megcsináltad, most találkoztok először és máris totál hülyét csináltál magadból.

//Cearso//

Akinek véletlenül nekimentem, egy fiatal srác volt. Hogy mi a kasztja, azt még nem nagyon tudom, legalábbis nem látom a fegyverfelszerelését (most jelenleg rajtam sincs semmi kasztomra utaló jel, csak úgy sima öltözetben caplatok Yuichi labora felé), de az indikátorát nézve nem kellett aggódnom, mert zöld. Én meg bizony a vörösöknek, akik szándékból vadásznak ártatlan játékosokra, velem gyűlik meg a baja. Első ránézésre nem tűnt olyasvalakinek a srác, aki legszívesebben megszabadulna tőlem, mert véletlenül nekimentem, de hát nem bízhatok meg mindenkiben. A külső felmérésen átment legalább, és az indikátorával sincs semmi ellenvetésem... hacsak nem az a fajta, mint Darkness.
- Nos... - igazítottam meg a kendőmet az orromig, mikor megjegyzést tett a kendőmre. - Volt egy kis balesetem egy szájtisztítóval és egy láthatatlanság itallal.
És méghozzá egy halom-alom képzeletbeli macska társaságában, jól mondom?
Csönd!
Ha már így összefutottunk ezzel az újonnan érkezettel, akivel szó szerint összefutottunk, akkor megkérdezem tőle, hová tart. Talán ugyanoda tart, és akkor együtt mehetnénk abba az irányba. Mikor megkérdeztem volna, azt veszem észre, hogy egy ruhadarabot tett már a szája elé. Nem tudom, ezzel most mit akar. Ha csúfot űz belőlem a balesetem miatt, akkor azt nem igazán venném jó névem. Ha meg csak szolidaritást kezdeményez, akkor még vicces is lehet a dolog. Remélem, az utóbbi.
- Mondd... te mit csinálsz azzal a ruhadarabbal? - kérdezem tőle.

Szájöblítő és láthatatlan ital? Már külön külön is furcsának tűnik ebben a világban, egyáltalán kinek kéne akármelyik is? Betegségek nem igazán léteznek, de teljesen egészében megértem azokat akik idebent is odaadnak a higiéniára. Talán a láthatatlan itallal tudnék kezdeni valamit
Na de együtt? El sem tudom képzelni a hatását, és azt hiszem el sem akarom.
Kölcsönösen leellenőrizzük egymást.
Az indikátora zöld- azt hiszem ez egy jó jel, nem látok nála semmilyen fegyvert, mondjuk ez nem jelent még semmit, hiszen általában én sem szoktam íjjal felszerelve rohangálni a városokban, meg aztán abból nem igazán sok mindent lehet megtudni a kaszton kívül.
Úgy néz ki nem tettem rá valami túl jó első benyomást.
-Bocsi, nem akartalak megsérteni- mondom, miközben elveszem a szám elől a ruhám darabját majd elteszem az inventorymba.- Én tényleg azt hittem, hogy ez egy helyi szokás. Most először járok ezen a környéken, esetleg körbevezethetnél, már ha nem lenne probléma, persze csak miután valaki segített helyrepofozni a láthatatlan problémáidat.
Nem mintha a problémáid láthatatlanok lennének, de ezt már csak magamban teszem hozzá. 
Elgondolkozok, valamit elfelejtettem. Már megint. Így állok pár másodpercig amikor eszembe jut. Megvan.
-Nagyon jól áll neked ez a kendő máskor is így kéne öltözködnöd.
Nem. Azt hiszem nem ez volt az. Valami fontosabbról van szó.
Újabb hosszú és néma másodpercek.
Ja persze, elfelejtettem bemutatkozni:
-Egyébként Cearso vagyok, örvendek a találkozásnak.- Majd enyhén meghajlok. Persze a találkozás helyett inkább hívnám összeütközésnek, de ez most már tényleg csak egy aprócska részlet.
Azt hiszem a bemutatkozást az én részemről letudhatjuk. Már ha nem felejtettem el már megint valami fontosat.

- Helyi szokás? -Körülnéztem. Egy olyan njk-t vagy játékost nem látok, akik hozzám hasonlóan maszkot viselnek. - Hát szerencsédre nincs ilyen helyi szokásunk - mosolyodtam el.
A srác levette a ruhadarabot a szájáról, és eltette az inventoryjába, aztán bókolt nekem a szájkendőm miatt, amit egy meglepett "köszönömmel" fejeztem ki, de nem mintha ezt hallani lehetett volna a kendőm miatt, mert tényleg annyira meglepett voltam, hogy csak nyögni tudtam. Így jár az, aki kémiai kísérletet folytat két egyáltalán nem összeférő anyaggal, mint egy szájtisztító szer és egy láthatatlanság szérum...
Nem is tudom... talán kicsit zavart egyéniség lehet, vagy csak simán nem nagyon tud még sok mindent a SAO világáról. Inkább az utóbbi, mivel a felszereléseit nézve még kezdő szintű lehet. Időbe, telt, amíg némi csend után a srác újra megszólalt, mintha egy rosszul kezdődő állásinterjún lenne.
- Örvendek, Cearso, az én nevem Judy Noxia - én is meghajoltam enyhén, ahogy a japánoknál szokás. Persze, aki főiskolás évei alatt Tokióban tengődik, még szép, hogy ráragadnak a helyi stílusok. De ettől függetlenül a japánok amúgy sem fognak elfogadni magukfajtának, mivel csak egy magyar születésű brit állampolgár vagyok.
- Ami a feltételes kérdésedet illeti, szívesen körbevezetnélek a városban. A hely, amerre megyek, az Aincrad fővárosában van. Ha szerencsém van, talán a láthatatlanság szérum el fog múlni idővel, ahogy az eredeti útmutatójában is le volt írva. Egy perc türelmedet kérem...
Lehívtam az üzenetküldés menüt, és azért biztos, ami biztos alapján írtam Yuichinak a ma reggeli "balesetemről", és hogy nem tudna-e csinálni egy ellenszert, és elküldenie nekem. Arra az esetre, ha netán a keverés miatt az atomrészecskék befolyásolták a láthatatlanság hatásának menetét. Mikor elküldtem az üzenetet, visszafordultam Cearsohoz.
- Mehetünk is. Szóval merre szeretnél előbb körülnézni Tolbanában? - mosolyogtam rá  láthatatlan számmal a maszkom mögül.

/Judy Noxia/

Reflexből én is körülnézek. Úgy néz ki tényleg nem valami divatról van szó.
-Tényleg, senki sem hord a tiedhez hasonló darabot, de a mentségemre szóljon, hogy nem igazán szoktam nézegetni a fel és alá rohangáló játékosokat és városlakókat.
Természetesen ez nem teljesen igaz, hiszen a Kezdetek Városa főterén napokon keresztül szabadjára tudom engedni a fantáziámat, amikor azt nézem, ahogy a többiek fel alá mászkálnak vagy vásárolnak. Csak hát a két helyzet teljesen más, hiszen olyankor egy helyben ülök egy rengeteg ember közelében. Most pedig céltalan lődörögtem egy kisebb lélekszámú városban. 
-Persze, ha egy ilyen szépség nekem jön, akkor vele kivételt teszek.
Ekkor megakad a figyelmem az egyik szaván.
Szerencsémre? Mi az, rajtam nem állt olyan jól, mint rajta?
Persze hogy nem, hiszen csak egy letépett rongydarab volt a ruhádból.
Tényleg, még azt is meg kéne csináltatnom.
Szerencsémre nem figyel fel a belső dialógusomból származó némaságomra, mivel hümmög valamit a kendője mögül, majd végül ő is bemutatkozik.
-Én is örvendek Judy. Már ha megengeded, hogy így szólítsalak.- Judy? Mintha hallottam volna már ezt a nevet valahol. Méghozzá nem is olyan régen.  Ezen gondolkozom miközben elküld egy üzenetet, majd megkérdezi, hogy merre akarok menni.
Köszi szépen, ezzel már két dolgon kell gondolkoznom.
-Azt hiszem először ezzel kéne valamit kezdenem.- mutatok a ruhám ujján virító lyukra. Kellett nekem letépni.- Nem ismersz a környéken egy jó szabót?
Ekkor az is eszembe jut kitől hallottam a nevét és egyből fel is teszem a kérdést:
-Te Nio barátja vagy, nincs igazam?

Inu mivel bízott bennem így bocsánatot kért. Megmondom őszintén, hogy nem hittem, hogy sikerülni fog! Ismerem Inu-t és amit e világon a legjobban gyűlöl: bocsánatot kérni mástól(kivétel én), ha fiúval beszélgetek, ha veszélyben vagyok.

Azért sem van annyira oda ha egy idegen lánytól kell bocsánatot kérnie, nemhogy egy fiútól. Szerintem ezt a világ 8.csodájának kellene hívni!!!
-Én sem vagyok türelmetlen. Legalább is aki Inu partnere az elég türelmes emberré válik. Már aki...
-Kösz Haruka...

Ichihara mondta, hogy megbocsát Inu-nak. Csak remélni tudtam, hogy ténylegesen vége lett a háborúnak! Amennyire Inu-t ismerem szerintem nem fog annyira sokáig kitartani. Habár ha mégis kitart akkor az lesz a világ 9. csodája!
-Viszont sok minden ellenére örülök, hogy téged kaptalak társamnak Inu!!! -mondtam Inu-nak mosolyogva.
-Én sem panaszkodhatok. Nem hinném, hogy még egy ember e földön elbírna viselni engem!

-Ebben én is biztos vagyok. *nevet*
-Jut eszembe! Amikor hazafelé megyünk majd akkor vegyünk neked egy párnát. Ha már este az ágyból lerúglak akkor valami puhára essél akkor.
-Nem lenne egyszerűbb ha, nem is tudom....NEM LÖKNÉL LE AZ ÁGYRÓL?!
-Őőő... Nem.
-Értettem. -mondtam lehajtott fejjel. -Huh.