Re: Belváros

by **Hürrem** Kedd Aug. 13 2013, 16:32

-Inkább érted aggódom, halandó Adonisz. Nehogy egy istennő szerelme összetörjön téged. -suttogom vissza negédesen, s így maradunk pár másodpercig. Hagyom, had várjon, izguljon, mi lesz következő lépésem: visszavonulok-e, mint a rémült szarvas, avagy közelebb hajolok, mint a szelíd kiscica. Adonisz úgy tűnik, a randevúzás etikettjével is maximálisan tisztában van, mi kevés férfitól mondható el igazán. Kiábrándító, ha ilyen helyzetben a férfi lép tovább, mikor ajkaik ily közel vannak egymáshoz, árnyékuk pedig már forró csókban egyesült a földön. Vannak ugyan nők, akik az ilyesmit szeretik, akik gyűlölik a vezető szerepet, de én nem tartozom közéjük. Olykor jólesik üldözött szarvasnak lenni, akit könyörtelenül letepernek, de időnként szeretem én fogni a gyeplőt s játszani a vadászt. Most viszont ide-oda ugrálnak köztünk a szerepek, mely új és felettébb jóleső érzés.
A szívem ordít, toporzékol és kegyelemért könyörög. Végül úgy döntök, megadom neki. Combján pihenő kezem a férfi álla alá vándorol, s gyengéden végigsimítom, miközben megajándékozom halandó vadászomat egy apró csókkal az ajkaira.
Egy apró, mézédes csók, mely pár másodpercre sötétbe burkolja a környezetünket, majd a szarvas kecsesen s lágyan hátrébb lép. Kezem a mellkasára siklik vissza, arcom csak centikkel távolodik el az övétől, szemeim pedig az arcát fürkészik, keresik a legapróbb jelét is a megbánásnak vagy a győzelem érzetének. Vajh' Aphrodité csalódni fog Adoniszban? Még én, a darab szereplője is kíváncsian s izgatottan várom a fejleményeket. A csókkal kaput nyitottam a szarvas felé, s most a vadász következik, hogy kilövi-e nyilát felé avagy sem.
Milyen gyönyörű, hogy mégsem hagytam itt a várost oly hamar. Köszönöm, Fortuna.

by **Tachibana Makoto** Kedd Aug. 13 2013, 17:47

Jelentőségteljes pillanatok következtek. Tekintetünk összefonódott, és mintha egymás lelkének legmélyébe próbálnánk belelátni, úgy merültünk el egymás lélektükreiben. Sárga... különös szín egy szemnek, inkább vészjósló, semmint kellemes belenézni, ám nem a szín számított, hanem a benne csillogó érzelmek. Vágy, szenvedély, érzékiség. Az én vörös íriszeim is perzselnek most, pedig máskor baljósan villannak. A szín lényegtelen volt. Csend telepedett ránk, csupán visszafojtott lélegzetünk hallatszott az estében. Minden más zajt kizárt az elmém, egy csorda elefánt sem tudta volna megtörni ezt a pillanatot. Hosszú pillanatot.
Aphrodité nem hezitált. Várt. Várta, hogy mit teszek, hogy teszek-e valamit egyáltalán? Nem tettem, játszottam a szerepem tovább. Töretlenül, kitartóan és türelmesen. Nem rontottam, elkerültem a csapdát, melyet a fondorlatos nőszemély felállított. Engedtem a lány kérésének, ki együtt kívánt vadászni velem. Neki megengedtem, mert láttam rajta, hogy jó vadász, kezébe való az íj és a nyíl. S végül ő volt az, aki engedett a kísértésnek is. Behunytam a szemem és átadtam magam puha ajkai érintésének, miközben viszonoztam a gesztust. Csókja érzéki volt és izgalmas, ám nem volt több, mint ízelítő. Egy kóstoló, hogy többet kívánjak belőle, kacér felhívás keringőre, hogy az orromnál fogva vezethessen. Aljas volt, ugyanakkor csodálatos. Meg tudta tartani az önuralmát és ezzel kézben tartotta az irányítást is. Nem bántam meg, hogy elcsábultam, ez a nő tudta, hogyan kell szeretni. Jó volt a megérzésem. Ahogy elváltak ajkaink, apró, vágyakozó sóhaj szökött ki a számon. Pillantásom az ajkára siklott, melynek ízét még éreztem a sajátomon. Gyönyörű, íves szája volt, arra teremtették, hogy örömet okozzon vele.
- Mondd csak, elbűvölő Aphroditém... hallottál Aincrad fekete özvegyeiről? - kérdeztem halkan, fejemet enyhén lehajtva. Látszólag váratlan volt érdeklődésem, ám lazán kapcsolódott az iménti szavaihoz. Ideje volt tapogatózni, hogy ez a szerelem mennyire jelent fenyegetést rám nézve. Nem feledkeztem el róla, hogy egy vörös indikátorossal bájolgok, és a menyecske korántsem tűnt ártatlannak, ahogy ő is joggal tarthat tőlem. Semmit sem tudtunk egymásról, de épp ez volt ebben a szenvedélyes románcban a szép: az ismeretlen veszélye.
Elmosolyodtam, vállán nyugvó kezem pedig lejjebb siklott Aphrodité karcsú derekára. Anélkül, hogy választ kaptam volna kérdésemre, ismét felemeltem a fejem, előremozdítottam és ajkaimmal megkerestem a lányét. Az újabb csók az eddigi táncunk ritmusához illeszkedett, mely mindig egy lépéssel közelebb vitt minket a másikhoz. Lágy volt, gyengéd, de hosszabb és forróbb. Kezem újfent végigsiklott a hátán, ezúttal a lapockáján megnyugodva, ám másik kezem is megmozdult, finoman megcirógatva Aphrodité gyönyörű, hibátlan combját. Kilőttem a nyilat, hogy megsebezzem, és talán el is ejtsem a szarvast, egy ilyen kedves invitálásnak nem lehet ellenállni.

by **Hürrem** Szer. Aug. 14 2013, 13:14

Megvagy, Adonisz. A markomban tartalak, és élvezettel figyelem, ahogy vergődsz ujjaim között. Nem kell aggódnod, nem akarlak bántani, gyengéd leszek veled, mint egy vékony héjú tojással - legalábbis amíg nem dühítesz fel.
Kérdése hallatán fejem kissé félrebillen, mintha csókra készülne, és halk, rövid hümmögéssel fejezem ki, hogy ehhez bizony gondolkodnom kell egy másodpercet. -Sok mindenről hallottam már, de az ő hírük elkerült. -suttogtam válaszul, de nem folytathattam. Szerettem volna megkérni, hogy kicsit meséljen róluk, had halljak többet. Rólam biztos nem lehet szó, hisz az egyetlen, akit megöltem eddig, egy nő volt, olyan kis fejletlen csitri, mint akikkel kezdetben találkoztunk a padnál, és a halálát is csak annak köszönheti, hogy illetlen szavakkal illette azt a nőt, aki most Aphrodité jellemében úszkál boldogan. Talán igaza volt, talán nem, de a szó kimondása akkor is sértésnek vehető, nem de bár? Nekem pedig jogomban áll megvédeni magam.
Tűzforró csókja elbódít, mint a létező legerősebb kábítószer, és nem hagyom, hogy ezúttal véget érjen. Nem támaszkodom tovább a padra, két kezemmel átkarolom Adonisz nyakát, s úgy hullok az ő karjai közé, mint szerelmes sellő a matróza ölébe. A szarvas túl figyelmetlen volt, és a vadász könnyedén leterítette az erdőben. Oly rég voltam már magányos, hogy észre se vettem, mennyire elgyengültem, avagy a férfi vetett be valami különös, mámorító varázst, aminek végül nem tudtam ellenállni.
Akartam egyáltalán? Nem. Vágytam rá, a társaságára, a szavaira, kezének érintésére, csókjaira. Elkábultam, elvesztem, eltévedtem, és nem bírok talpra állni. Vajon eddig is én voltam a vadász, vagy az elmém vezetett félre? Akárhogy is legyen, Adonisz érti a dolgát, végre egy igazi férfi, nem olyan nyámnyila és anyámasszonykatonája, mint az itteni játékosok többsége. Annak ellenére, hogy szabadnak tartom magam, remélem, ez a pillanat örökké fog tartani.

by **Tachibana Makoto** Szer. Aug. 14 2013, 15:33

Árgus szemekkel figyeltem minden apró rezzenést kérdésemet követően. A szavak nem számítottak, csakis a testbeszédre figyeltem. Az adta meg a valódi válaszát a kérdésemre. Szavakkal a legkönnyebb manipulálni, de a gesztusaink árulkodóak. Még az enyémek is, pedig sokkal nagyobb uralmam van felettük, mint más embereknek. Elég arra gondolnom, hogyan falom fel tekintetemmel a legszexibb nőt, akivel valaha találkoztam. Egyszerűen képtelen voltam uralkodni vágyaim felett, Aphrodité minden ellenállásomat könyörtelenül megtörte csáberejével. Figyelmemet azonban nem. Az enyhén oldalra billentett fej, a szünet, a hümmögés mind arra engedett következtetni, hogy a lány nem tartozik a helyi szirének közé, a fogalom új volt számára. Ebben az esetben még veszélyesebb vizekre eveztünk, hiszen ha feltételezésem igaz, akkor nem hátsó szándék vezérelte tetteiben, hanem őszinte vonzalom. Yare-yare...
Most már késő volt, mindketten átléptük a végzetes határt, nem volt lehetőségünk visszafordulni. Belefeledkeztem mámorító csókjába, egyre szenvedélyesebben és mohóbban faltam az ajkait. Átkarolta nyakamat és hozzám simult, testének közvetlen közelsége egészen megrészegített. Felforrósodott bőre feltüzelt, csodás illata elbódított. Örömmel birtokoltam őket érintésemmel, kezem gyengéden simogatta Aphrodité tökéletes vonalait, ám formás lábánál intimebb részekre még nem merészkedtem. Kínoztam, uralkodtam minden porcikáján, játszottam testén, mint egy hangszeren és ezt én is elvártam cserébe, ha majd ismét fordul a szerepünk és magának követeli a dominanciát. Végül eleresztettem ajkait, és felnyitottam a szemem, hogy lássam karjaimba omolva, teljesen védtelenül. Gyengének és sebezhetőnek tűnt, nyoma sem volt a benne rejlő vadmacskának, csak egy szelíd kiscicát láttam. Ám biztos voltam benne, hogy bármikor képes átalakulni és meghazudtolni ezt az elém táruló képet. A légszomjtól kissé lihegve mosolyodtam el, és megcirógattam a lány fejét.
- Folytassuk itt, a tekintetek kereszttüzében, térjünk be egy fogadó kényelmetlen és keskeny ágyára, vagy szívednek kedvesebb lenne elbújni egy sötét sikátorban, Aphroditém? :] - tettem fel kendőzetlenül kérdésem, mielőtt belemerülnénk a vágyak forró tengerébe a bámészkodók nagy örömére. Bíztam benne, hogy nem haragszik meg a leplezetlen fogalmazás miatt, a vérem már rég nem a fejemben összpontosult, nehéz volt gondolkodni egy ilyen tünemény mellett. Ha helyszínt kíván váltani, készségesen felsegítem és támaszt nyújtok számára, hogy el tudjunk indulni.
- Hogy érzed magad, szépséges istennőm? - érdeklődtem kedvesen, kíváncsiságtól fűtve, mi jár a fejében most. Különös vonzalom kerített hatalmába, amit nehéz volt behatárolni és kifejezni szavakkal.

by **Hürrem** Csüt. Aug. 15 2013, 14:36

Elmém lázasan küzd a bódulat ellen, sanda gondolataim óvatosságra intenek, miközben csókjában úszva kezeim vándorútra kelnek, először selymes hajában, majd végig a mellkasán. Már nem érdekel sem a színpad, sem a játék, csak ő és az, ami felé robogunk elképesztő sebességgel. Mikor ajkaink szétválnak, egy halk sóhaj is kiszalad közöttük, majd tekintetemmel az övét keresem újra, hogy el ne eresszem soha többé. Rubinszín szemei szokatlanok, mint az enyém, ám gyönyörűek és pillanatok alatt elvarázsolják az ember lányát. Vajon hányan estek már csapdájába és vergődtek, mint légy a pók hálójában? Egyértelmű kérdése hallatán nagyot dobban szívem egy pillanatra, s bár a szarvas visít, hogy nem szeretne még meghalni, Aphrodité már szívébe mártotta a nyílvesszőt, könyörtelenül, gyilkosan.
-A sikátorok közelebb vannak. -mosolyodom el, átölelve a férfi derekát és újabb, apró csókot lehelve ajkaira. -Ám ha Adonisz vágyik némi "kényelemre", az ágy ellen sincs kifogásom.
Ezzel ki is jelentettem egyértelmű utalásomat arról, hogy ha már folytatása következik, előnyben részesítem az olyan helyeket, ahol kettesben lehetünk, sötétben, s csak a vágy lángjai világítanak nekünk. Tény, hogy nem vagyok egy angyal, se nem prűd, mint a falubéli asszonyok, ám vannak dolgok egy nő tekintetében, ami véleményem szerint csak és kizárólag egy helyzetbe valóak, nem a nagyközönség számára.
Indulást követő kérdése ámbár meglepett kissé, amit néma kuncogással fogadtam. Mit válaszolhatnék erre? Hogy egy levadászott szarvasnak, aki épp kivérzik az erdő avarán?
-Mint akinek elűzték örökké tartó magányát. -felelem végül, egyik kezemmel hajszálaim végével játszva. - Ámbár szokatlan kérdés ez ilyenkor, Adoniszom. Eddig még senki sem tette fel.

by **Tachibana Makoto** Csüt. Aug. 15 2013, 18:45

Édes dilemmába kerültem. Felhevült testem türelmetlenül duruzsolt a fejemben, és kínzó emlékeztetőkkel mart, ösztökélt a helytelen ösvény felé lökdösve. Aphrodité izgató érintését és szédítő csókjait képtelenség volt elfelednem akár csak egy pillanatra is, és bár a lány válasza azt sugallta, ő is arra vágyik, hogy minél gyorsabban kettesben maradhassunk és levetkőzhessük gátlásainkat egymás előtt, de egyben benne volt a kényelem igénye is. Ami engem illet, számomra lényegtelen volt, noha ott motoszkált bennem, hogy egy ilyen nőnek illik megadni a módját, és érdemes megtisztelni civilizált körülményekkel. És nem csak azért, de a várakozás élvezetéért is jobb döntésnek tűnt a fogadó, hiszen igazán forró és szenvedélyekkel teli volt már az iménti csók is. Ha még jobban felcsigázzuk egymást, abból csakis jó sülhet ki.
- Tudod mit? Felejtsd el, ostoba kérdés volt. Sokkal jobbat érdemelsz egy sikátornál :] - simítottam végig Aphrodité izgatottságtól pirosló arcán, majd én is átöleltem őt, hogy egymáshoz simulva lépdelhessünk egyre közelebb a gyönyör kapujához. Kezem egészen csípőjéig csúszott le, szinte már formásnak bizonyuló hátsóján tartottam, miközben szabad mancsommal hófehér hajának egy tincsét emeltem fel, hogy magamba szívhassam illatát. Selymes volt, puha és illatos, mint mindene. Imponáló volt a nő nyíltsága, de nem is illett volna hozzá a gátlásosság. Aki ilyen "ruhában" jár-kel, ahhoz csakis a rámenősség illik.
- Szeretek szokatlan kérdéseket feltenni :] - kuncogtam én is - Földöntúli szépséggel és idomokkal megáldva hogy lehetsz magányos? Sosem találkoztam még ilyen elbűvölő és vonzó teremtéssel... és ezt komolyan is gondolom - hajoltam közel hozzá, és suttogtam fülébe, majd kecses nyakára egy apró puszit hintettem. Öt perc séta talán? Ennyi választott el minket a fogadótól, ha nem tévedek. Ám biztos voltam benne, hogy ez az öt perc is olyan lesz, mint az örökkévalóság.

by **Hürrem** Csüt. Aug. 15 2013, 19:59

Adonisz megcsillantja úrias énjét és a fogadó felé vesszük az irányt a közelebbi sikátor helyett. Szívem kismadarai felváltva örülnek és bosszankodnak miatta; hisz a fogadó messze van, ők pedig szomjazzák a másik test érzését a bőrön, ellenben örülnek, hogy diszkrétebb, illőbb helyen élvezhetik a másik forróságát.
Újabb bókolását apró, szégyenlős kuncogással, majd ajkaira lopott csókkal jutalmaztam. -Igazán hízelgő. De tudod, egy játékba csak kevés istenség, vagy hozzájuk férhető található csupán. Magányos voltam a sok egyszerű halandó között, akik még félre is ismertek. -engedem el egy pillanatra, hogy kecses pördüléssel szabadítsam fel a dicséret adta energiát, s Adonisz is vethessen tán egy pillantást arra, ami a fogadóba érve vár majd rá, ha ügyesen játszik még pár percig.
Ahogy haladunk az út porán, ismét egymáshoz simulva, még több ember figyelmét keltjük - avagy keltem - fel, szokatlan megjelenésünkkel. Bár környezetemben csak egyvalamire ügyelek, a kisgyerekek esetleges megjelenésére, valami egy pillanatra eltereli figyelmem és ravaszdi mosolyra húzza számat.
Csak kevés stand áll nyitva még ilyen késő éjszaka is, s szinte meglep, hogy az egyik közülük egy egyszerű ékszeres. Engedve női mivoltom ösztönszerű csábításának tekintetem végigméri a kínálatot, hisz már régen szerettem volna pár kiegészítőt is beszerezni szépségem kiemelésének céljából. A stand satnya kínálatában semmi hozzám valót nem találok, s már adnám fel, mikor valami mégis megragadja a figyelmem.
-Adoniszom, ezúttal tán én állok elő egy szokatlan kérdéssel. -pillantok rá kedvesen, rakoncátlan hajamat fülem mögé utasítva ismét. -Szerinted Aphrodité fülébe mennyire illene ez? -érintek meg lágyan egy pókformájú fülbevaló-párt. Pár másodpercig gyönyörködöm bennük, majd odébb rúgom a rakoncátlan kisördögöt a környékünkről >.>

by **Tachibana Makoto** Csüt. Aug. 15 2013, 20:55

Galád nőszemély, ajkai újabb és újabb érintésével kísérti meg türelmetlen testemet, ám eszem hősiesen állja a rohamokat. A bástya még stabilan áll annak ellenére, hogy oldalában egyre több lyuk keletkezik, és a létrán felmászó, fentről hangyára emlékeztető harcosok is visszaverhetőnek bizonyultak eleddig. Ám ki tudja meddig tart még ki a máskor masszív építmény, ilyen erős támadásoknak még sosem volt kitéve. Pördülése pedig olyan fegyvernek bizonyul, mely szinte végzetes csapást mér az építményre. Még a szám is tátva marad, légzésem szaporábbá válik és nagyot nyelek. Elmémbe kérlelhetetlenül betolakszik a gondolat, hogy mégis inkább az utca túloldalán található sikátorba rántsam be Aphroditét. Kitartás, már nem sok kell és az alig takaró ruha újra fellibben a selymes combokról.
- Sejthettem volna :] Megtisztelő, hogy halandóként megfelelek kényes ízlésednek, elűzhetem kínzó magányod és gondját viselhetem páratlan bájaidnak - feleltem áhítattal a hangomban. Ebben a pillanatban ez a nő képes lett volna engem dróton rángatni, ami olyan érdem volt, amire még soha, senki sem volt képes. Képes lettem volna feladni azt, ami vagyok, csak hogy szolgálhassam ezt a gyönyörűséges istennőt és kedvére tehessek.
- Mit értesz az alatt, hogy félreismertek? - kérdeztem, és bár sejtésem volt róla, az ő szájából kívántam hallani, mire is célzott: vörös indikátorára, kihívó öltözködésére, vagy esetleg mindkettőre. Különösen érdekes lenne, ha kiderülne a színes kurzor háttere, habár talán csökkentene a veszélyérzet, ha megtudnám, mi is történt. Vagy éppen ellenkezőleg, nőhetne :] Meg kellett hagyni, nem lett volna ilyen vonzó Aphrodité zöld indikátorral a feje fölött, ez is a része volt különleges lényének. A puszta bájak önmagukban nem lettek volna elegendőek ahhoz, hogy ilyen mértékben elcsavarja ez a lány a fejem, őt az apró részletek tették tökéletessé. Nem bírtam ki, hogy alkalmanként ne illessem gerincének vonalát apró simításokkal, nyakát és vállát pedig leheletfinom csókokkal, így is fenntartva kettőnk izgalmát. Ám figyelmének elterelődése az én árgus szemeimet nem csaphatta be. Nők, hát lehet őket hibáztatni azért, mert csinosabbak kívánnak lenni?
- Földi léptékkel kétségtelenül szokatlan választás, ám egy istennő ízlését nem kérdőjelezhetem meg, s meg kell valljam, véleményem szerint csak még elragadóbb leszel vele, Aphroditém :] - jelentettem ki szavaimból elhagyva a feltételes módot, és máris megnyitottam a menümet, hogy az NPC-től megvételezhessem a kicsiny ékszert, mely majd a lány fülét ékesíti néhány pillanaton belül.
- Engedd meg, hogy a találkozás emlékére ezt neked ajándékozzam - mosolyogtam a lányra, majd apró csókot helyeztem ajkaira. Különösen éreztem magam, Szophie nem engedte, hogy hasonló helyzetben megvegyek neki egy karkötőt. Talán túlzás volt a gesztus, hiszen nem voltak Aphroditével oly' komoly szándékaim, bár feltétlenül hosszabb távúnak szántam ismeretségünket immár egyetlen szenvedélyes éjszakánál. Megbabonázott, s nem hagyhattam csak úgy tovatűnni. Merengve pillantottam a távolba, ahol már látszódott a fogadó épülete.

by **Hürrem** Csüt. Aug. 15 2013, 22:51

Hallani vélem, hogy a kisördög a pult mögött győzedelmesen felnevet. Én pedig az innenső oldalon nem ellenkezem, bár érzem, ahogy arcomat megszínesíti végül némi pír. Más lányok ilyenkor kézzel-lábbal ellenkeznének, értelmetlenül, hisz ilyenkor csak valamilyen oknál fogva leplezni akarják, hogy igenis kell nekik az a valami. Fölösleges drámázás a boltok polcai előtt, számtalanszor láttam már ilyesmit fiatalabb párok esetében is, és mindig megvetettem őket magamban.
-Nagylelkűséged hatalmas. -jegyzem mag halkan, miközben elfogadom az apró ajándékot. Két gyors mozdulat a menü rengetegében, és a két kis pók elfoglalja méltó helyét. Viszonzom Adoniszom kicsiny csókját, s negédesen a fülébe súgom: -Köszönöm, én hősöm.
Kézen fogtam, gyengéd kacsóm szinte eltűnik erős markában, s unszoltam, hogy menjünk tovább a fogadó felé, különben sosem érünk oda - bár türelmetlenségemnek sosem adok hangot. Ez a kis holtidő közöttünk csak még élvezetesebbé teszi a várakozást, a levegő pedig még le is hűti a kedélyeket, hogy tán mindent jobban átgondoljunk. Pár lépés után közelebb húzódtam hozzá, átkarolva derekát, tovább sütkérezve testének melegében, amiről jól tudom, egyenlőre csak apró szelete annak, ami még vár rám. Persze kérdéséről sem feledkeztem meg, amire a fülbevalós figyelemelterelés után immár illene válaszolnom.
-Olyan szavakkal illettek, ami nem igaz rám, avagy megkísérelték kitalálni szakmámat. -feleltem nemes egyszerűséggel. Elvégre, valóban nem szokásom minden férfit és nőt megkörnyékezni, aki csak az utamba kerül, mindössze azokat, akik szemmel láthatólag is magányosak, avagy ha némi szórakozásra vágyom. Az, hogy alkalmi partnereim elfogadják a meghívásom, már nem az én felelősségem, miként ha valóban jelen van Perszephoné Adonisz életében, a vadász döntése, hogy miként foglalkozik kettőnkkel.

by **Tachibana Makoto** Pént. Aug. 16 2013, 02:48

Bevallom nem számítottam rá, hogy Aphroditém orcáján a zavar vörös pecsétje nyomot üthet, mégis megfigyelhettem ezt a különös jelenséget, ahogy a fülbevalókat átadtam a lánynak. Nahát, csak nem sikerült megérintenem a szívét? :] Hiába, viselkedjen bárhogy egy nő, legbelül mégis érzékeny, szelíd kiscicák. Más kérdés, hogy talán nem is szerettem volna efféle reakciót kiváltani a hölgyeményből, elvégre nem célom meghódítani és elnyerni kegyeit.
- Megköszönheted máshol is :] - vigyorogtam rá pajkosan, mihelyst újra láthattam arcát, és haját félresöpörve megérintettem fülcimpáját. Elbűvölő látványt nyújtott a lány, ahogy az utcalámpa fénye megcsillant az apró ékszeren. Nem tévedtem, díszítette az arcát szokatlan formája ellenére is. Vajon vonzzák a pókok, vagy csupán pillanatnyi szeszélynek köszönhető a vonzódása ehhez a fülbevalóhoz? Lényegtelen, erről nem volt szükséges tudnom. Nem számított, mit szeret és mit nem, mi a kedvenc étele, színe, virága. Ez nem az a fajta kapcsolat volt, ahol értéke lett volna ezeknek az információknak. Nyersnek hangozhat, de az igazság ritkán kegyes.
Kézen fogtam, ahogy kívánta, és ujjaimmal végigsimítottam törékeny kézfején. Egy szembejövő férfi hosszasan, szúrós szemmel bámult meg minket, és ez arra késztetett, hogy külső szemlélőként is megvizsgáljam kettősünket. Két piros indikátoros, egy férfi és egy hiányos öltözetű nő egymás kezét fogva sétál az utcán, miközben gyengéd pillantásokat vetnek egymásra és diszkréten öszebújnak. Elmosolyodtam, mulattató volt a látvány, groteszk és abnormális. Nincsenek is érzelmeink mások szemében és mégis, mint két szerelmes, úgy turbékoltunk :]
- Nahát, csak nem beleesnek az előítéletek csapdájába? Egy lenge öltözet és máris... - megcsóváltam a fejem - Ezek szerint nem veszik komolyan az indikátorod sem? - érdeklődtem, újabb tapogatózó kísérletet téve a vörös státusza irányában. Bátor ember, aki nyíltan sérteget egy hozzánk hasonlót, noha nekem se fordult meg a fejemben, hogy kerülnöm kellene Aphroditét, sőt ahogy a mellékelt ábra is mutatja, tárt karokkal fogadtam közeledését, elfogadva a vele járó kockázatot. Akár épp ebben a pillanatban is szövögetheti a tervét arra, hogyan fog végezni velem, hiába mutatott eddig minden az ellenkezőjére. Én sem vagyok átverhetetlen :]
- Csak ön után, Aphroditém - tessékeltem be a bejáraton az elbűvölő virágszálat, mikor végül megtettük azt a maradék néhány tucat métert az árustól, mely így is maratoni távnak tűnt. Nem tagadom, lehűtött a séta valamelyest, de bizonyos voltam benne, hogy a lányban rejtőző vadmacska semmi perc alatt újra felforrósít. Határozott léptekkel szeltem át a hallt, hogy kivehessek egy szobát, szerencsére az NPC-ket nem különösebben érdekelte, hogy miféle alakok is szállnak meg náluk. Alig pár (hosszú) perc múlva kezemben volt a virtuális kulcs, mely a kijelölt szobába való belépésre feljogosított, és partneremet derékon ragadva már irányítottam is a megfelelő irányba. Vágyaink kapuja hamarosan kitárult, és miután beengedtem istennőmet, beléptem én is, az ajtót pedig, a lányról egy pillanatra sem levéve a szememet, becsuktam. Kettesben maradtunk hát.
- Attól tartok, újra fel kell izgatnod, cicám :] - vigyorodtam el az ajtónál maradva, és míg vártam az invitálását, addig lassan, türelmesen kigomboltam az ingem. Kíváncsi voltam, mivel édesget magához, szívverésem pedig hevesebbé vált, ahogy arra gondoltam, mivel is segíthetne "problémámon". Ha a perdülését vesszük, amit az utcán mutatott be, nagyon is ígéretesnek tűnt a szituáció.

by **Hürrem** Pént. Aug. 16 2013, 12:28

Teljesen érthető módon rövid beszélgetésünk végül ráterelődött indikátorom színének okára, úgy, ahogy engem is hajt a kíváncsiság, mi állhat az övé mögött. Balga módon mégsem tudom eldönteni, az igazat áruljam-e el, avagy a hazugságot - ami nevezhető féligazságnak is. Hisz tényleg csak önvédelem volt; önvédelem, hogy ne idegesítsen tovább a szuka a folyamatos átkozódásával. Végül úgy döntök, nem játszom meg a szende szüzet, ahogy eddig sem.
-Ezt a színt is egy olyantól kaptam, aki beszólt. -árulom el mosolyogva, figyelve Adonisz reakcióját, ámbár jómagam egy rövid időre újra Jeanette lettem. -Persze még mindig vannak, akik kifejtik a véleményüket, de azóta csak tisztes távolból merik megtenni. -biccentek fejemmel példának okáért arra a férfira is, aki úgy nézett ránk, mintha kanál vízben meg tudna minket fojtani.
Mire a fogadóhoz érünk, egy enyhe főhajtással köszöntem meg partnerem újabb daliás tettét. Szívem és eszem a továbbiakban sem gondolták meg magukat, és bár Perszephoné feltételezett jelenléte még foglalkoztatja őket, jómagam nem törődöm a dologgal. Türelmesen vártam, leplezve vágyam fokozódását, melyet a múló percek csak még erősebbé és erősebbé tesznek. Ajkamba haraptam kissé, mikor hallottam, ahogy Adonisz mögött csukódik az ajtó, és a játék különleges szobái immár csak a miénk. Aki Hallgatózik, az úgysem titkokat vagy taktikákat fog majd hallani.
-Adonisz leeresztette íját? -vándorol mutatóujjam ajkaim felé, hogy nyelvem apró csókot adhasson neki, mindezt úgy, hogy Adoniszom is láthassa. Aphrodité újra a porondra kerül, a szajhaistennő ég a vágytól, hogy szarvas képében ismét megkísértse szeretett vadászát erre az éjszakára. Lassan hátrálva az ablakhoz lépek, hófehér selyemhajamat lágyan félresimítva, hogy az éjszakai fények teljes pompájukban megmutathassak szabad nyakamat és sejtelmes fénybe borítsák idomaimat. Kezeimet az ablakkereten pihentetve, félredöntött fejjel figyelem Adoniszt, s ismét benedvesítem ajkaimat. Ím első fegyverem, a puszta látvány. -Pedig ez a szarvas immár új életre kelt, s csak arra vár, hogy levadásszák.

by **Tachibana Makoto** Pént. Aug. 16 2013, 15:48

Elcsíptem a hezitálás pillanatát. Bizonytalansága érdekes színt adott a témának, ha csapdába kívánt volna csalni, akkor gondolkodás nélkül, hanyagul adta volna elő meséjét, hogy elterelje a figyelmemet. Ehelyett meggondolta, mit mondjon. Most sem elsősorban szavaira figyeltem, hiszen nem feltétlenül az igazság surrant ki ajkai közül még így sem, csupán újabb jelét adta, hogy nem kell tartanom tőle. Sokkal árulkodóbb volt, ahogy a reakciómat figyelte, ez az apróság bizonyságot adott afelől, hogy nem kíván félrevezetni. Ez esetben ugyanis terelné magáról a figyelmet a már említett hanyag, érdektelen magatartással, hogy ne gondolkodjak sokat a szavakon. Azonban neki számított, hogy milyen választ adok.
- Veszélyesen hangzik, de éppen ezért vagy olyan... izgalmas :] - mosolyodtam el sejtelmesen, dereka pedig kapott egy csekély simogatást. Ezek szerint nem érdemes Aphrodité sötétebbik oldalára kerülni, ám ez nem is állt szándékomban. Egyébként sem szívesen bántanám, mind a mai napig fájó szívvel gondolok vissza Violára, akit kénytelen voltam igen csúnyán becsapni és szó szerint tőrt döfni a hátába a saját biztonságom érdekében. Gyönyörű és titokzatos szépség volt ő is, de Aphrodité mellett még az ő fénye is csupán halványan pislákolt.
Végül kettesben maradtunk, és a keringő, melyet a padon ülve már egyszer eljártunk, most újrakezdődött. Mégis izgalmasabb volt minden mozzanat, hiszen míg akkor még csupán ismerkedtünk egymással, most már kristálytiszta volt az út vége. A lány a holdfény fátylába vonta magát, s úgy kísértett meg, édesgetett magához. Szavakkal leírni a látványt lehetetlen volt, Aphrodité hófehér haja tündöklő csillogással vonta be istennőm sziluettjét, csábos mosolya, tüzes pillantása, és nyelvének finom mozdulatai mellett szinte máris meztelennek éreztem őt, és rövid hálóing helyett csupán a fény öltöztette lenyűgöző idomait.
- A szarvas nem csak nemes, de felettébb okos állat. Csalogatás nélkül nem sétál be íjam célkeresztjébe :] - sétáltam egy-két lépéssel beljebb magabiztos, sármos mosolyra kanyarítva ajkaimat, és a lánnyal szemben, a szoba másik végében állva meg bújtam ki sötét ingemből. Ruhátlanná váló felsőtestem nem volt felfújva mesterségesen létrehozott izmokkal, ám kellőképpen karban volt tartva ahhoz, hogy elnyerje egy istennő tetszését, és a játéknak köszönhetően még szőr sem befolyásolta a látványt. Játsszunk hát, drága Aphroditém. Hadd lám, belelépsz-e a csapdámba :]

by **Hürrem** Pént. Aug. 16 2013, 21:40

-Ám csalogatnod is ügyesen kell ám. -jegyzem meg oly halkan, hogy Adonisznak is fülelnie kelljen ahhoz, hogy minden szavamat hallhassa. Szemeim éhesen falják a látványt, ahogy a férfi megindul felém és leveti az első ruhadarabot, majd megáll, mintha várna rám. Na-na, ifjú vadász, a szarvasnak ennél azért több kell. Tekintetem végigsiklik felsőtestén, a látvány igazán ínyemre való, s egyik kezem el is engedi az ablakkeretet, hogy saját ruhám egyik pátjával bíbelődjön a továbbiakban.
-Vajh' nekem is meg kéne szabadulnom valamitől? -suttogom, mintha erősen töprengenék a dolgon, mérlegelném lehetőségeimet és a kockázatot, miközben puszta "véletlenségből" lecsúszik helyéről a pánt, akárcsak odakint a padnál. Mindezt egy egyszerű, huncut mosollyal zárom ismét, hisz nem vitás, Adonisz testét jóval több ruhanemű fedi, mint az enyémet, így ha szeretné, hogy én vetkőztessem magam, kicsit előrébb kell mennie pár lépéssel, akármilyen szemszögből is nézzük.
Legszívesebben rávetném magam a férfira, az ágyra dönteném és leszakítanám róla mindenét, de lelkem pajkosabbik énje még játékra éhezik egy kicsikét. Én pedig szívesebben hallgatok a szarvasra, mint a vadmacskára. Hiába csak egyszeri kalandról van szó, meg kell adni a módját, ha az ember élvezni szeretné minden percét, tudom jól. Ellépek az ablaktól, de nem közelítek a férfi felé, csak amennyire a fal vonala kényszerít, lassú léptekkel olvadok a sötétbe, mintha körbe akarnám járni Adoniszt és végigmérni, minden centimétert a testén, minden porcikáját és izmát. Közben én sem rejtegetek semmit, hisz nincs is mit, és a holdfény így jobban megvilágítja partnerem idomait is, mint mikor még takartam az útját. Végül már kartávolságra kerülök hozzá, persze ezt is puszta "véletlenségből", mintha észre se venném.

//A macskám nem szeretheti ezt a játékot. Pár kör óta mindig akkor bújik az ölembe és lehetetleníti el a normális tempójú és fájdalommentes gépelést, mikor ide akarok reagálni Very Happy

//

by **Tachibana Makoto** Pént. Aug. 16 2013, 22:26

Halk kuncogást hallattam szavaira, suttogását az éjjel csendjének köszönhetően elmém képes volt levadászni fülemen keresztül, és bár egy kampós szigony kellett hozzá, de bevonta a zsákmányt, hogy tudomásomra juthasson az a néhány megformált hang. Félszeg mosollyal figyeltem, ahogy a szarvas az avarban hanyagul elrejtett csapdám felé téved, talán tudja is, hogy mi vár rá, ha rálép arra a gyanús kupacra.
- Lássuk, hogy a szarvas mennyire van játékos kedvében... - folytattam a játékos analógiát, és lassan egy képzeletbeli nyílvesszőt helyeztem a képzeletbeli idegre, majd felemeltem képzeletbeli íjamat. Vártam, hogy Aphrodité önként és dalolva sétáljon bele a nyíl útjába, megcsillantva az esélyt, és végül az utolsó pillanatban szökkenjen el, hogy a vadász hoppon maradjon és a lövedék ártalmatlanul csapódjon egy fába. Macska-egér játék kicsit más szerepekkel :]
A pánt lehullt, és én ismét megbabonázva találtam magam attól az erotikus kisugárzástól, mellyel istennőm megajándékozott. Áhítattal a szememben figyeltem kecses, ruganyos lépteit, tekintetemmel szinte felfaltam minden porcikáját, ahogy ő is vágyakozóan mért végig újra is újra minden lépés után, ahogy más és más szögből csodálhatta meg felsőtestem. Én csak fejemet fordítottam utána, ő azonban olyan volt, mint a Hold, ugyanazt az oldalát mutatta felém végig. Egy pillanatra sem vettem le azonban a tekintetem a lányról, hiszen elbűvölő alakja fogva tartotta a figyelmem, s nem engedte azt. Kezem ügyén kívül eső ruhadarabjaimat, a menüm segítségével távolítottam el, erre a sorsra jutott lábbelim és övem is, rajta az életmentő felszereléseket rejtő erszénnyel. Mire a szoba fala közel terelte hozzám, addigra már csak nadrágom, és az az alatt rejlő egyetlen ruhadarab maradt rajtam, így lényegében kiegyenlítetté váltak a viszonyok.
- Javasolhatom a gátlásaidat, Aphroditém? :] - vigyorodtam el huncutul még az iménti költői kérdésre felelve, majd jómagam is megmozdultam, hogy körtáncunk irányát befolyásolhassam és a szarvas tereléséhez hozzáfoghassak, belehajtsam a valódi csapdába. Alig néhány lépés és elzártam menekülőútját, ha tovább menekül előlem, az ágy állja útját. Mit teszel hát, Aphrodité? Ha sarokba szorítalak, megszabadulsz a gátlásaidtól, ahogy tanácsoltam? :]

by **Hürrem** Pént. Aug. 16 2013, 23:12

Láthatatlan nyílvesszejét nem volt nehéz dolgom kikerülni, még akkor se, ha csak hajszállal kerülték el a szívemet. Menekülésem iránti örömömben ismét megpördültem tengelyem körül, had hullámozzon hajam a légben, s selymes vége még tán meg is simítva Adonisz izmos vállát, ha elég közel állok már hozzá.
Frappáns válasza halk nevetést csal ki belőlem. Adonisz újabb meglepő mozzanattal ajándékozott meg, hisz az ilyesfajta szellemességgel még csak nem is találkoztam ezelőtt. Át kell értékelnem a játék valódi világát, hisz ki tudja, miféle fákba botlok még meg, ha már ez a mindig üde, idegesítő város is egy ilyen kincset rejtett magában.
-Ahogy kívánod. Aphrodité ma epekedve hallgatja minden kívánságod, dicső Adonisz. -felelem kis nevetéssel, mint a nővé vált róka a mitológia lapjai között. -Ámbár nehéz lesz levetkeznem azt, amit már rég a földre dobtam.
Mostanra Adoniszon ugyanannyi ruhadarab maradt, mint rajtam. Kissé közelebb merészkedtem vadászomhoz, ujjhegyeimet végigsimítottam vállán, majd lefelé a hátán, egész a derekáig. Szinte sajnálom azokat a nőket, akik szerelemtől epekedve vágynak erre a férfira, aki most egy olyan magamfajta karjaiba hullik, aki nem vár tőle mást egy éjszakánál. Minden idegszálam bizsereg, érzem, hogy az elkövetkezendő pár óra megannyi újdonsággal fog még megajándékozni, hogy különlegesebb lesz, mint bármelyik másik életemben. Mindezek után csak egy dolog fog még életemből hiányozni, bár vágyni nem vágyódom rá.
A szerelem. Talán egy nap majd eljön, de az nem ma lesz, és nem is a közeljövőben.
Adonisz megmozdul, felém fordul, én pedig mint lenge pillangó, térek ki útjából, visszaszökkelve s tartva a távolságot. Nem telik el két lépés, s már látom is, a vadász ezúttal milyen cselhez folyamodott. Ügyes, egész ügyes. Aphrodité az ágy szélére ül, lassan, nem siet sehová, majd karcsú lábait is maga mellé húzza. A szarvas sarokba került, de rémült szemek helyett vággyal telve várja a vadász nyilát.

by **Tachibana Makoto** Vas. Aug. 18 2013, 19:58

Mosolyom immár állandósult arcomon, ám ez nem az a fajta kedves, barátságos fajta volt. Egy ragadozó prédára éhes vigyora volt, ki élvezetét leli abban, ha játszhat áldozatával, főleg ha maga a vad is csalogatja vadászát, játékosan kacérkodva a csemege ígéretével még akkor is, ha az életével játszik közben. Ez a szarvas ugyanis nem féltette magát, tisztában volt azzal, hogy a vadász is játszik vele, megengedhette magának, hogy beszálljon a mulatásba. Ő volt a legnemesebb vad, kit elejthettem, és a fenséges megjelenés egyenes arányban állt a hoppon maradás esélyével. Csakhogy tapasztalt vadászként az én esélyeim jóval magasabbak voltak az átlagnál, és bár efféle dörzsölt vaddal most találkoztam először, nem estem kétségbe.
- Nahát... Csak hallgatja vagy teljesíti is azokat, szépséges istennőm? :] - kérdeztem vissza, hiszen korántsem mindegy, bőre és illata mellett még mivel rendelkezhetek. Talán nem túl nagy kihívás kitalálni, hogy szaván kívánom fogni valamiben, amit lehetséges, hogy másképp gondolt a lány, ezért van szükségem effajta megerősítésre. Úgy véltem Aphroditém intelligenciája megüti azt a szintet, mely a szavak mögött rejtőző hátteret is felfedi, noha erre bizonyítékot még nem láttam, csupán a nőről alkotott benyomásom mondatja ezt velem. Vajon hogy vélekedik majd ennek tudatában a kérdésről, ha beigazolódik sejtésem? :]
Tétlenül hagytam Aphroditének, hadd ízlelgessen, hadd merészkedjen hozzám közelebb. Ujjai végigsiklottak hátamon, jólesően borzongatva testemet. Halk hümmögés hagyta el az ajkaimat, már a kóstoló is mennyei volt érintéséből. Felcsigázott, ha arra gondoltam, hogy csupán percek választanak el attól, hogy ez a vágyfokozó érzés ennél sokkal jelentősebb dózisban jelentkezzen. Egyetlen mozdulatom elég volt ahhoz, hogy ezt a varázst összetörjem, és szarvasom tovaszökkenjen, ám ez így is volt jól. Még csak játékunk második felvonása tartott, a türelemjáték, mely idegeink tűrőképességét tette próbára. Előre megkoreografált táncunk azonban most mégis jelentős fordulóponthoz érkezett, hiszen a vadász hozzáfogott prédája becserkészéséhez, megtettem az első lépést a játék komolyabbá tétele felé. Ám az első lépés csupán az út eleje, és bár hívogató látvány volt, ahogy Aphroditém elhelyezkedett az ágyon, még nem jött el az ideje, hogy csatlakozzak hozzá, és összegabalyodjanak végtagjaink.
- Ez esetben mutasd meg kérlek, milyen gátlástalan tudsz lenni, cicám :] - fűztem hozzá éhesen végigpillantva a nőn, hiába telt el talán már egy-két perc is szavait követően, azok nem vesztették érvényüket. Közelebb léptem, és nyilaimmal megsebeztem az állat lábát, hogy ne tudjon menekülni. Talán már nem is szeretett volna, ám ennek ellenére kínoztam még kicsit.

by **Hürrem** Kedd Aug. 20 2013, 20:08

-Egy istennő igen szeszélyes tud lenni, Adoniszom. -felelem halkan, vad galambként búgva, miközben ujjaim táncot járnak testén. -Ki kell mondanod szíved vágyát, hogy meghallja, s eldöntse, érdemes-e teljesíteni azt. -kuncogok, miközben körmeim apró, ám gyorsan tovatűnő sávokat hagyva maguk után elszakadnak a férfi bőrétől, s a szarvas az ágyon találja magát.
Sorsdöntő pillanat következik, hisz legyek akár Aphrodité, akár Hürrem, akár önmagam, ha Adoniszom kívánságai nem tetszenek nekem, nem is fogom őket teljesíteni. Nem vagyok holmi utcalány, aki bármire kapható, de feltételezem, ezzel alkalmi partnerem is tisztában van. Amennyiben mégsem, úgy au revoir, örültem a találkozásnak. Hiába ég már bennem méteres lángokkal a vágy és érzem úgy, hogy meggyúlok a hőségben, amit a testem gerjeszt, nem vagyok hajlandó lealacsonyodni senki és semmi kedvéért.
Az viszont nyugtató pont, hogy Adonisz kiélvezi minden percét a helyzetünknek. Más férfiak már rég a lényegre csaptak, és ilyenkor jóval messzebb tartottam velük - ami persze szintén nem rossz, de mégis más, mint a mai éjszaka. Azt hittem, bármire képes vagyok, de eszem alig bírja féken tartani zakatoló vágyam, hogy magamra húzzam Adoniszt, mint egy türelmetlen szerelmes. Nem, ma nem egy egyszerű lány vagyok, hanem egy istennő, akitől félnek a férfiak és csak óvatosan merik megérinteni.
Kissé hátrébb húzódom, mikor Adonisz közelíteni kezd, de a vadász nyila túl gyorsan éri lábaimat. Nem értem elég messzire. Ajkaim kissé szétnyílnak egymástól, hogy teret engedjenek egy halk, fájdalommentes, egyszerű "au" számára, s így maradok, lábaim Adonisz csapdájában, kezeimen támaszkodva, mint egy pihegő kismadár a macska karmai között, annak ellenére, hogy én lettem cicának nevezve az imént.
-Csak akkor, ha ugyanezt te is megteszed, vadászom. -felelem, fürdőzve pillantásának édes tengerében, s összecsattintottam a levegőben fogaimat, hogy tudja, a csapdába került, sebzett szarvas és képes harcias maradni, ha elég közel mennek hozzá.
Ám bár ki tudja, milyen sebeket okozna. Talán olyanokat, amikkel aztán büszkén feszítenének a férfiak.

by **Tachibana Makoto** Szomb. Aug. 24 2013, 18:32

Ravasz, nagyon ravasz, és minden kétséget kizáróan nő. S mint ilyen, megtartja a kezében a döntés jogát, legyen kérésem bármi. Alighanem jelen pillanatban mindketten másra gondolunk kívánságok alatt, hiszen talán nincs is tisztában a sorok között megbúvó üzenettel, azon aprónak hangzó, de egy ilyen kaliberű vadmacska számára mégis hatalmas kívánsággal, mely elmém felszínén úszik, és mely még egy darabig kimondatlan is fog maradni. Hogy ez meddig marad így, az csupán az előttünk álló események kérdése, erre az időre azonban félre kellett, hogy tegyem a gondolatot, hogy belefeledkezhessek istennőm mennyei szépségébe, és a buja élvezetekbe, melyet egymásnak nyújthatunk.
- Ne feltétlenül csupán a szavaimra figyelj, Aphroditém. Fülelj, a kívánságok máshol is rejtőzhetnek :] - tanácsoltam bölcsen, miközben tekintetemmel simítottam végig az ágyon várakozó tüneményt. Kecses ívű bokájától kiindulva haladtam keresztül vékony lábán, hosszú combjain, és értem el egészen csókolni való ajkáig, igéző szeméig és selymes hajáig. Ám a legjobban mégis a ruhájának rejteke alatt megbúvó részletek vonzották immár pillantásom. Az újabb válasz hallatán pediglen eljött az ideje annak is, hogy a padon tapasztalt forró pillanatokat felelevenítsük és vágyaink óceánjának hullámai átcsaphassanak fejünk felett.
- Szép válasz. Valamit valamiért, egy istennőnél mindenek ára van. Igaz? :] - mosolyodtam el, miközben jómagam is letelepedtem az ágyra, ujjaimmal pedig finoman megérintettem a lány bokáját, körberajzoltam ívét, majd előrecsúsztatva kezemet lassan, türelmesen simítottam végig lábán, egyre feljebb és feljebb jutva a bársonyos csodán. Törzsem fokozatosan dőlt előre, és ahogy elhagytam a combokat és Aphrodité oldalát cirógattam, úgy került arcunk is eléggé közel ahhoz, hogy megérezzük egymás forró, tüzes leheletét. Finom nyaka, állának keskeny vonala és zamatos ajkai következtek, majd végigsimítottam haján is. A vékony tincsek ártalmatlanul csusszantak ki ujjaim közül, ám a hálóing vékony pántja, mely még a lány vállán kapaszkodott, már nem menekült. Tekintetem mélyen szántotta a sárga íriszek vággyal és szenvedéllyel teli termőföldjét, ajkainkat pedig alig egy-két centi, vagy még annyi sem választotta el egymástól, miközben a pánt, mely oly' sokáig kitartott, lecsúszott végre.

by **Hürrem** Kedd Aug. 27 2013, 15:55

Lassacskán a szarvasnak rá kellett jönnie, hogy nem szokványos vadásszal van dolga. Adonisz szavai az utolsó kétségét is elsöpörték annak, hogy tán ez az éjszaka is ugyanolyan lesz a végére, mint bármelyik másik, amit valaki más ágyában töltöttem eddig. Bőröm alatt forró hullám söpör végig rajtam a felismerés hatására, és azt kívánom, bár majd odakint, a valóságban is megkereshetném őt, hogy megmutassa, a digitális világ nélkül hogy is érződne ez az egész, köztünk pattogó szikraáradat.
Ajkaimon már csak a szenved, ám hívogató mosoly ült meg a továbbiakban. Úgy éreztem, eljött az a pont, mikor a szavaknak már vége, és következnek a tettek. Adonisz hasonlóképp vélekedhetett, feladta a leckét és hagyta, hogy Aphrodité magától találja meg a megoldást, miközben figyeli a vadász minden lépését. Nem húzódtam el a közeléből - minek is tettem volna? Férfias kezének érintése a bőrömön mindent elfeledtetett velem egy pillanatra, bár az sem foglalkoztatott már, hogy ez áldás avagy átok-e egyáltalán. Talán mindkettő, talán egyik se, és véleményem szerint ez az élet rendje. Még soha, egy férfi érintése sem volt ilyen, karjai között én is újra egy tapasztalatlan kis szűznek érzem magam. Ki tudja, talán az is vagyok, csak még sosem tudtam magamról.
Szívem egyre hevesebben ver, ahogy a férfi arca lassan közelít az enyémhez. Tekintetünk összekapcsolódik, úgy érzem, nincs az az erő, mely újra szétválasztaná őket. Kezemet lassan arcához simítom, ujjaim végigvándorolnak fülének körvonalán, majd végig lefelé a nyak hídján, hogy elérjék karját. A digitalizálás ellenére meglepően élethűek izmainak vonalai, testének melege és szemeinek vággyal teli csillogása.
Áthidalom a köztünk levő, üres centimétereket, hogy ajkam az övére tapadhasson és csillapíthassa étvágyát. A sötétség még mélyebbre nő körülöttünk, s kezem vándorútjának célja lassan nyilvánvalóvá válik. "Valamit valamiért". Jóleső érzés, ahogy a ruha pántja ismét, s ezúttal visszafordíthatatlanul lekerül a vállamról, miért cserébe úgy gondolom, a férfi nadrágja is csak akadály lenne, amitől érdemes lenne megszabadulnunk.

by **Tachibana Makoto** Szer. Szept. 25 2013, 03:36

Nem tartottam magamat vallásos embernek, hiszen minden jelenség mögött logikát kerestem, gondolkodásom okok és okozatok körül forgott. Az istenek körében azonban ilyesmiket nem találtam, megfoghatatlan entitások voltak, formák és alakok, melyeknek az emberi hit adott testet. Ám most minden kétséget kizáróan kézzelfoghatóvá vált számomra egy istennő, méghozzá a görög mitológia legszebb teremtése, és miközben minden érzékemet ő töltötte ki, folyton az járt a fejemben, hogy isteni áldást bocsátottak rám. Sosem volt alkalmam ilyen nőt a karjaim között tartani. Nem azért, mert félénk lettem volna, és nem is azért, mert fiatalságom okán az érettebb nők rám se néztek volna. Csupán csak nem sodort össze a sors hozzá fogható teremtéssel, ami nem is csoda, hiszen egy istennőről beszéltünk, olyan pedig nem terem minden bokorban. Őszinte csodálattal adóztam minden pillanatnak, amit ilyen közel tölthettem hozzá. Mi több, szabadon rendelkezhettem minden porcikája felett, kényemre-kedvemre bánhattam vele. Valószínűleg kívülről magabiztosnak tűnhettem, határozott fellépésem mögött azonban rég nem érzett gyerekes izgalom húzódott meg. Mintha először fedeztem volna fel egy női testet. Megmosolyogtató volt a gondolat is, és ezt mimikám is tükrözte, miközben vágyam fűtötte tekintetem partneremébe fúrtam, és abban a lélektükörben megláttam a végtelen szenvedély és érzékiség lángját.
Hosszú, csintalan táncunk a végéhez ért. Ahogy a lány ujjai végigfutottak arcomon, végleg összeforrott a két felhevült test, innentől kezdve egyetlen olyan pillanat sem lehetett, mikor valamilyen formában nem érintettük volna a másikat. Képtelennek éreztem magam arra, hogy elszakadjak tőle. Csókunk egyre hevesebb és mohóbb lett, nem volt többé mi visszatartson. Eddig kínosan ügyeltem arra, hogy ne lépjek át egy bizonyos határt, Aphrodité rövid és lenge öltözete pedig mintha ezt jelképezte volna. Amint kiszabadultak gömbölyű keblei, az a vékony mezsgye eltűnt, elveszett. Egy csapásra mindenét magaménak kívántam, ezt pedig csókjaimmal és érintésemmel is érzékeltettem, ahogy az eddig felfedezetlen területeken is meghódítottam velük. Aphroditét gyengéden az ágyra döntöttem és magamhoz húztam, átkaroltam és nem engedtem. Érezni kívántam forró bőrét a bőrömön, hallani a gyengéd sóhajait. Egy pillanatra azonban mégis megálltam, hogy mélyen a szemébe nézhessek. Nem tűrt halasztást az ajkaimra toluló szavak.
- Gyönyörű vagy - ejtettem ki a végtelenül egyszerű, ám őszinte mondatot, hogy aztán búvár módjára visszabukjak a bájakban gazdag felszín alá, és örömet, mi több, élvezetet okozhassak neki, és nekem. Kettőnknek.

***

A reggel első napsugarai betörtek a szobába ott, ahol néhány órája még a holdfény festette romantikusra a lány kecses alakját, ki mellettem szuszogott békésen. Nem ölt meg álmomban, amit én felettébb jó jelnek tartottam, így aztán kedvtelve nézegethettem angyali arcát. Olyan természetesnek tűnt most, hogy Aphroditével töltöttem az éjszakát, de most, hogy a varázs hatása elapadt, egyre-másra bukkantak felszínre gondolataim. Elnyújtott hümmögéssel fordulta a hátamra, és a plafon sivár felszínét hívtam segítségül. Még a nevét se tudom... habár ez talán nem is baj, valahogy így különlegesebb volt minden. Különben is csupán egy hamis álnevet kaphattam volna tőle, az nem sokban különbözött az egymásra aggatott becenevektől.
- Yare-yare... milyen váratlan fordulatok várnak még rám ezen a helyen? - sóhajtottam fel, majd fejemet ismét a lány felé fordítottam. Ugyanolyan elbűvölő volt, mint tegnap este, a nappali fény azonban mégis más megvilágításba helyezte - szó szerint, s átvitt értelemben is.

by **Hürrem** Pént. Szept. 27 2013, 15:12

***

Aphrodité magához ölelt, belém olvadt, elrabolta a testem és kilökte a helyéről a lelkem. Mégsem bántam. Mindig is színésztípus voltam, de soha egy szerepem sem olvadt össze úgy velem, mint a görög istennő fátyollegendája. A siker kulcsa talán partnerem volt, Adonisz tökéletessége szinte vonzotta magához az istennő valódi arcát. Mindig is realistának gondoltam magam, de megfordult kósza fejemben a gondolat, hogy talán valóban Adonisz szállt közénk, halandó emberek közé, és rajtam keresztül tölti el kellemes perceit Aphroditéval, mielőtt visszatérne pokolbéli kedveséhez is.

Álmomban lebegtem, a végtelen kékség ölelt körbe, a levegő és a víz, mind egy helyen, egy időben. Különös zene csengett fülemben, távolian, sejtelmesen és hívogatóan, de nem tudtam mozdulni, nem akartam úszni felé, csak lehunytam a szemem és hallgattam. Oly békés volt minden, oly természtes, hogy a zenét még akkor is hallani véltem, mikor már ébren feküdtem, éreztem bőrömön a napsugarak virtuális melegét, s hallgattam Adonisz lélegzését a hátam mögött.
Töpreng, oly módon, ami más nőket elgondolkodtat ilyenkor. Én viszont nem vagyok átlagos, sosem voltam az, és nem is tervezek azzá válni.
A hátamra gördülök, arcomon jóleső mosollyal, a takaró selymes tapintása círogat kedvesen. Aphrodité jelenléte immár szertefoszlott, de a levegőben még ott reszket a néma kérés, hogy folytassuk, az ígéret, hogy mi sosem leszünk egymásnak azok, amiknek elneveztek a szüleink, vagy mi magunkat a játék kezdetén. Ez a férfi számomra örökké Adonisz fog maradni, akkor is, ha ő másképp dönt végül. Lassan kinyitom a szemem, hogy lássam minden arcvonását, és leolvashassam, vajon örül-e kései jelenlétemnek, avagy azt kívánja, bár ne is léteznék. Máskor sosem figyelek az ilyen jelekre, de Adonisz más. Ő kivételt élvez, de ez az érzés a szerelemtől távol áll.
-Egy ilyen városkában sosem lehet tudni... -válaszolom halkan, ravasz mosollyal ajkamon, fehér hajam szétterül a párnán, mintha még aludna. -Jó reggelt, Adonisz.

by **Tachibana Makoto** Pént. Szept. 27 2013, 16:40

Szükségét éreztem annak, hogy átgondoljam az elmúlt estén történteket, hiszen a csalimat azzal a szándékkal vetettem vízbe, hogy megválaszoljak egy fontos kérdést. Azonban várakozásaimmal ellentétben nem gumicsizma, koi-ponty, de még nem is a kívánságot teljesítő mesebeli aranyhal akadt a horgomra, hanem egy bűbájos sellő, ki varázst bocsátott rám, és kibillentett józanságomból. A mágia utóhatását még most is érzem, emlékeim meghagyták a lenyomatát a szenvedélyes, buja éjszakának, melyet a lánnyal töltöttem. Ám hiába tört meg a varázs, a véleményem mit sem változott: Aphrodité különleges volt, és én nem az a típusú férfi vagyok, aki ne vétkezne egy ilyen nővel, ha lehetősége adódik rá. Bűntudat, megbánás? Egy csepp sem volt bennem, ám a kérdésemre a nem megfelelő alany ellenére talán megtaláltam a választ így is. Olyannyira, hogy nem éreztem szükségét több halászatnak, feltéve ha minden úgy alakul, ahogy én azt kívánom...
Tanúja lehettem annak, ahogy a szemhéjak felfedik a sárga szempárt, látványuktól azonban ezúttal megborzongtam. Túl jellegzetesek voltak ahhoz, hogy ne juttasson eszembe valamit, ami még az én idegszálaimat is képes könnyedén eltépni. Kénytelen voltam becsukni a szemem egy pillanatra, hogy mikor újra kinyissam, akkor Aphrodité lélektükreit lássam viszont, és ne másét.
- Jó reggelt, istennőm. Kegyed kipihente magát? :] - viszonoztam a mosolyt, mihelyst rávettem magam az iménti élmény után a beszédre. A válasz váratlan volt, és a lány nem is tudhatta, hogy nem csak Torubanára, hanem egész Aincradra értettem. Elvégre terveim között nem volt olyasmi, hogy szerelembe essek, de még az sem, hogy ilyen rettenetesen elszédítsenek. Igaz, mindkét történés kedvemre valónak bizonyult.
- Bevallom az istennők étrendjével nem vagyok tisztában, szoktak reggelizni? És ha igen, mit? :] - érdeklődtem játékos köntösbe burkolva az igényeiről, miközben felültem az ágyon, és hajamat áthúztam a vállam felett, hogy ellenőrizzem állapotát.

by **Hürrem** Hétf. Szept. 30 2013, 11:54

Más, hasonló reggeleken már nem szoktam a szobában tartózkodni ahhoz, hogy akárki is "Jó reggelt"-el köszönthessen. Sosem hiányzott, és ezek után sem fog, annak ellenére, hogy ez a reggel mindegyiknél különb. Kérdése hallatán halkan, kissé elnevetem magam, szemem lehunyom és a plafon felé fordulok.
-Pihentünk egyáltalán? -kérdésre kérdéssel felelek, piszkálódón, szabadon, és pimaszul. A filmekben ilyenkor a nő a férfi mellkasához bújik szorosan, átöleli és szerelmes andalgásba kezdenek, de nekem semmi kedvem az ilyesmihez. Helyette csak feljebb húzom magam, ülő helyzetbe, hátamat az ágytámlának támasztva és a takarót diszkréten magam köré csavarva. Hisz tudjátok: nem olyan lány vagyok én Razz

Egy-két mozdulattal helyükre rendezem hajam eltévedt loboncait is, ismét a fehér folyóvá változtatva azt, ami fényesen ragyog az esti holdfényben és diszkréten csillog a napsütésben. A hajamra mindig is büszke voltam, és sosem voltam hajlandó elhanyagolni annyira, hogy bárki is rendkívül kócosnak láthassa meg reggelente.
A reggeliemlítésére, hümmögve, a plafont nézve úgy tettem, mint aki igen-igen mélyen gondolkodik, majd mosolyogva ismét Adonisz felé siklott tekintetem. -Egy kis mennyei mannával mindig meg lehet minket venni. És tudod, az istenek és istennők számára minden földi étek olyan, mint a manna. -nyújtom ki kissé nyelvem hegyét és kuncogok, remélve, érti a célzást. Valójában csak ritkán reggelizem, a játékba kerülésem óta pedig ez az arány csak tovább csökkent, mintha az éhségérzet még kevesebbszer támadna meg itt, mint odakint - bár ennek oka lehet az is, hogy hazatétem után átalszom a délelőttöt. És sosem a válogatásról voltam híres, úgy is fogalmazhatnék, teljesen rábízom magam Adoniszra. Megfogta az Isten lábát, hogy nem egy válogatós fruskát fogott ki magának. Cool

by **Tachibana Makoto** Vas. Okt. 06 2013, 14:26

Rutinos mozdulatokkal vizsgálódtam, és megkönnyebbülten vételeztem észre, hogy fonatom nem bomlott ki az éjjel sem a hancúrozás, sem alvás közben. Való igaz, abban sem voltam biztos, hogy ez egyáltalán jelentene-e kellemetlen macerát. Kevés dolog tekintetében maradtam homályban eme játékot illetőleg, a haj rendszerhez fűződő viszonya az egyik. Itt, ahol semmilyen szőrzet sincs az emberen az arcot és a hajat leszámítva, annak színét pedig kényünkre-kedvünkre változtathatjuk a megfelelő eszközök segítségével, bármit el tudtam képzelni. Még azt is, hogy gombnyomásra afro frizurát varázsolhatnék magamnak.
- Hm, ami engem illet, egy keveset igen :] Nem bánnám, ha lennének még ilyen álmatlan éjszakáink - húztam ajkaimat hamiskás mosolyra, miközben a lány felé sandítottam. Hozzám hasonlóan a hajával foglalkozott, majd feljebb húzódott az ágyon, hogy felüljön és nekitámaszkodhasson a támlának. Sajnálatos, hogy maga köré csavarta a takarót, bájai kétségtelenül rabul ejtettek. Akár egész nap képes lettem volna kényeztetni :] Ehelyett azonban a menü aktiválását követően némi ruhát öltöttem magamra, hogy kibújhassak nevezett dunyha alól és teljes egészében átadhassam azt az istennőnek, amennyiben kívánja.
- Szóval száraz kenyér és víz, értem :] - reagáltam pajkos mosollyal, noha persze méltó étekre gondoltam valójában, nem pedig a fogolytáborok oly' népszerű étrendjére. A magas labda azonban felkínálta magát, s én lecsaptam.
- Mondd csak, Aphroditém, mi élvezeted leled egy olyasfajta öltözékben, melyet tegnap este mutattál? Bevallom a kérdés azóta foglalkoztat, hogy szemet vetettem rád :] - pillantottam a nőre érdeklődő tekintettel, miközben lassan, de biztosan elszakítottam a felettébb erős képzeletbeli láncokat, melyek az ágyban tartottak.

by **Hürrem** Vas. Okt. 13 2013, 15:26

Száraz kenyér és víz. Egy rövid pillanatig Jeannette kislány elneveti magát, halkan, s csillogó szemekkel néz vissza a férfira, hogy két pillanat múlva ismét Aphoridtévé váljon. -Maximális Főzőtudománnyal azt is ínycsiklandóvá lehet varázsolni, nem igaz? -utalok a folyton emlegetett kézikönyv egy leírására, amire tán nem emlékszem kristálytisztán, de mintha hasonlóval rendelkezne a sorai között.
Míg Adonisz kilépett az ágyból, én még ott maradtam egy darabig, mindössze a fehérneműt varázsoltam vissza magamra egyenlőre, hogy ne kelljen mindig figyelnem a fránya takaróra. Ezek után már szabadon nyújtózkodhattam akármerre, ahogy a kedvem tartotta, hisz fekete csipkéim tették a dolgukat, s takarták, amit takarni kellett :].
A férfi végül teret ad némi kíváncsiságnak, s bevallom, ehhez hasonló kérdést, annak ellenére, mily' sokat megéltem, most hallok először. A férfiak sosem törődtek ennyire az öltözékemmel, inkább leszedni szerették a ruháimat, mint kérdezősködni felőlük. Hmm, de a kérdések választ érdemelnek, főleg egy ilyen ember felé, mint átmeneti udvarlóm.
-Ez az én stílusom, a szabadságom a játékon belül. És egy nő megérdemli, hogy nőnek érezhesse magát egy kicsit. -fűszerezem meg egy kacsintással, majd félredöntött fejjel, tettetett aggodalommal még hozzáteszem, miután a takaró fölé keveredem, majd hasra fekszem. -Miért, talán nem tetszik?
Mindössze egyvalamivel érheti el Adonisz a dühömet, ha örömlánynak nevez, de akkor egy istennő haragjával fog szembeállni. Én nem olyan lány vagyok, hanem szabad ember, és semmi több. Tisztába vagyok vele, sokan mit gondolnak rólam, hisz emiatt kaptam vörös lámpásomat is, de sosem érdekelt annyira mások véleménye, hogy gyakran reagálhassak rá. Adonisz kicsit érdekel, de semmi több, pont úgy, mint ahogy annak a lánynak is reagáltam egy kaszacsapással, aki üvöltözött és szitkozódott rám a semmiért.

by Ajánlott tartalom