Re: Keleti rész

by **Tachibana Makoto** Hétf. Jún. 06 2016, 17:19

Vásárlás közben fél szemmel a lányt vizslattam. Nem voltam teljesen tisztában a "macskák" viselkedésével, de néhány apróság arról tanúskodott, hogy felfigyelt rám, és ha annyira autentikus akar lenni, akkor az étellel való lekenyerezésre is reagálni fog. Persze csak szórakozásnak indult, adta magát a lehetőség, hogy megtréfáljam kicsit a teremtményt, akinek egyébként nagyon szép haja volt. Legalábbis az elején csak ennyit tudtam megállapítani róla. Viszont ahogy a trollkodásom kicsúcsosodott, és a hölgyemény talpra állt és megpördült, lényegében követve a hal útját, pislognom kellett kettőt-hármat. Egyrészt nem várt magasságokba emelkedett. Nagyjából egy szinten lehettek a szemeink, szóval ő is 180 centi körül lehetett, mint én... másrészt így elölről még kellemesebb látványnak bizonyult, mint hátulról :]
- Nyaa nyaa - feleltem, majd színpadiasan meghajoltam, elvégre az apró meglepetéstől eltekintve tökéletes alapanyag volt önmagam szórakoztatásához - Nyaa? - nyújtottam felé elmés kérdésemmel a kezemben lévő sikamlós halat, és ha közelebb lépett, akkor én hátraléptem egyet, hogy tartsam tőle a távolságot. Kíváncsi voltam, meddig tudok elmenni ezzel a "poénnal", feladja-e a méltóságát, hogy frusztráltságában megőrült vadmacskaként vesse rá magát az ételre... és rám :] Nem volt veszélytelen játék, elvégre ismeretlen gyorsasággal és erővel bírt, én pedig nem voltam a villámléptű bajnok, szóval adott esetben még utol is érhet. Mindenesetre hátha sikerül kicsit idomítanom, már ha tényleg ennyire komolyan veszi ezt a szerepet. De akár úgy is mondhatnám, hogy tényleg ennyire hibbant-e? :]

by **Nedzsem** Hétf. Jún. 06 2016, 17:41

Mindig megnevettet, hogy a pasik mennyire el tudnak ájulni a szépségemtől. Ez persze nekem már teljesen természetes, így nem lepődöm meg rajta, de ugye az, ahogyan a szemük majdnem annyira kikerekedik, mint az én szemecskéim, persze nem teljesen annyira, mert a cicaszemeknél nincsenek nagyobbak, de azért eléggé nagyra... szóval az azért nagyon vicces tud lenni. Egy macskaszellem azonban nem vihorászhat, rangon aluli lenne, így én is csak kedves lenézéssel jeleztem a fiúnak, hogy értékelem a gesztusát, de azért ez kevés volt. Rossz helyen ragadt meg a tekintete, hiszen megint a nyakamban lévő csengettyűt bámulta. A varázscsengettyűnek persze megbabonázó hatása volt az emberekre, mert ők nem értették a mitikus dallamát, ahogyan én, akinek volt ehhez füle, méghozzá macskafüle, ezért mindig rabul ejtette őket. Persze nem én lettem volna, ha ezért leszidom. Tudtam, hogy az emberek gyengék, és a legkisebb dolognak is örülnek, amit egy istenségtől kaphatnak, ezért csípőm, és emiatt az egész testem picinyke hullámzásával megszólaltattam a csengettyűt, hadd örüljön neki. Örült is, mert azon nyomban megszólalt. Istenkém jajj de cuki! Kommunikálni próbál! Mindig imádni való, amikor az emberek utánozni próbálnak minket, de nagyon nem megy nekik. A meghajlás viszont tetszett, legalább tudta, hogy hogyan kell viselkedni. Felemeltem a tappancsomat, és picit megbillentettem neki. Ez még nem volt egy teljes integetés, csak egy pici intés, de ez már így is felért egy kisebb isten áldásával. Az, hogy kérdezett, egyértelművé tette, hogy szegényke nem biztos abban, hogy megfelelő felajánlást választott ki nekem. Szépen becsuktam a szemeimet, hogy megnyugtassam, és bólintottam neki egyet.

-Nyaa!

A hasikám azonban itt megkordult, ami miatt egy picikét, de tényleg csak egy picikét kiestem a szerepemből. A bennem lévő vadmacska már ébredezik, a szellemem éhes, és vadászni akar, áldozatra vár. Nem fogom tudni sokáig visszatartani az ősi ösztöneimet, főleg akkor nem, ha a zsákmány elérhető közelségbe került, és finom illata folyamatosan cirógatja a nózimat. Nem adhatom fel a méltóságomat, így még húznom kell picit az időt. Csitulj még kissé ősi szellem, mindjárt falatozhatsz!

-Nyaa.

Jelentettem ki egy újabb bólintással, hogy hajlandó vagyok elfogadni a felajánlását, és kitartottam a mancsaimat magam elé, hogy átadhassa nekem. Nem léptem közelebb, nem léptem semerre, csak vártam, hogy befejezze a szertartást.

by **Tachibana Makoto** Hétf. Jún. 06 2016, 18:05

Mulatságos volt a helyzet, ez mindenképpen igaz volt arra a bizarr jelenetre, amit lefolytattunk. Egy-két ember meg is bámult minket, miközben nyávogtunk egymásnak, de persze ez engem a legkevésbé sem zavart, csak szemem sarkából láttam egy-két felénk forduló fejet. A figyelmem 99%-át a lánynak áldoztam, na és persze annak, hogy elszórakoztassam magam általa. Nem volt végső soron túl nehezen olvasható, bármennyire is macska akart lenni, a gesztusai emberiek maradtak, még ha egy kicsit torz is volt. Megvolt a köszönés a maga módján, a kérdésemre megkaptam az igenlő választ, aztán felém nyújtotta a kezét, hogy kéri a halat. És közben korgott a gyomra... szegény, nagyon éhes lehet :] El is bizonytalanodtam kissé, hiszen annyira még én sem voltam kegyetlen, hogy egy éhes emberből tréfát űzzek. Elég csak arra gondolni, én mennyire rosszul viselném, ha napok óta nem ettem volna, erre az orrom elé tennék a kedvenc ételem, aztán nem kaphatnám meg, mert valami idióta a kínzásomban leli a szórakozását. Minden bizonnyal megvadulnék, és felfalnám az illetőt, viszont mivel nem kívántam macskaeledelként végezni, így engedtem lelkiismeretemnek, és a kezébe helyeztem a halat.
- Beszéled az emberi nyelvet, Nyaa? - kérdeztem, kvázi feladva ezt a kommunikációs formát, ugyanis az nyilvánvaló volt, hogy legfeljebb három percig szórakoztató az, ahogy egymásnak nyávogunk, miközben igazából úgyis testbeszéddel kommunikáltunk - Nagyon éhes vagy, igaz? - kívántam megerősítést szerezni, majd megsimogattam a feje búbját - Nehéz lehet kóbor macskának lenni... - állapítottam meg kissé szomorkásan, majd a feje tetejéről lecsúszott a kezem az arcán keresztül egészen a csengettyűjéig - Bár ha ilyened van, akkor kell, hogy legyen gazdád is, nem? - érdeklődtem, miközben megpöcköltem az apró ékszert, hadd halljam újra a hangját.

by **Nedzsem** Hétf. Jún. 06 2016, 18:29

Én is láttam ám a bámulókat. Nagyon is! Egy macska mindig figyelje a környezetét, hiszen a világ tele van gonoszokkal, akik például el akarják lopni a nehezen megszerzett eledelemet. Az, hogy megbámulnak különösebben nem zavart, sőt, egyértelműen hízelgő volt. Néha még az én szemem is megakadt önmagamon egy-egy kirakat üvege előtt, nem csodálkozom, hogy a halandó emberek le sem tudták venni rólam a szemüket. Még feléjük is fordítottam néha a fülecskémet, hogy jelezzem, kegyeskedem azért ennyire nekik is szentelni egy kevéske figyelmet, de azért ennél többre nem számíthattak. Náluk nem volt hal. A kis kérdőjel ekkorra már eltűnt a farkincám végéről, és lassú seprésbe kezdtem vele. Nem, nem csak a végével, nem voltam ideges, hanem az egésszel, ami kis izgatottságomról adott tanúságot. Ha az emberek nem is tudtak annyit mint mi, de az ételeik finomak voltak, nekem pedig összefutott a nyál a számban. Ha még sokáig megváratsz, akkor persze itthagylak. Te sem gondolhattad komolyan, hogy feleslegesen pazarolnám rád az időmet. Amint a hal megérintette a mancsomat, amint sikerült megkaparintanom, azonnal rámarkoltam mind a tíz karmommal. Enyém! Megszereztem! Levadásztam! Egy újabb pördüléssel, ami nem volt annyira kecses, mint az előző, elfordultam, és amilyen gyorsan csak tudtam befaltam a finomságot. A zsákmány elfogyasztása közben vagyunk a legvédtelenebbek, nem szabad ezzel sok időt tölteni, mert ilyenkor bárki megtámadhat minket, és nem bízom abban, hogy te esetleg megpróbálnád megvédeni a zsákmányomat. Amíg eszek, addig azonban veled sem foglalkozom. Nem lehettél fontosabb mint az csillapíthatatlan éhségem lecsillapítása. Amikor azonban végeztem, már sokkal kedvesebb voltam megint, és mancsocskámat nyalogatva fordultam vissza feléd jelezve, hogy azért érdekel amit karattyolsz. Egy kis szemforgatással ugyan, de belementem abba, hogy lealacsonyodjak az emberi nyelvhez, de mivel te nem értetted a mi magasabb rendű beszédünket, sajnos ezt kellett használnom.

-Igen, elsajátítottam a ti nyelveteket is itteni életem során. Nem mindet, mert ha visszatérek, akkor úgysem lesz rá szükségem, de igen, tudok a te nyelveden is beszélni. Nya!

Az utolsó nya kissé morcibbra sikerült, mint szántam, de mégis csak lenézős volt, hogy azt hitted, hogy ha te meg tudsz tanulni valamit, az nekem ne menne. Nem szeretem az ilyet. A simagatást elfogadom, amíg legalább is nem a hasamat vagy a lábikómat próbálod simizni, hiszen az a tisztelet jele, azt azonban nem, ha nyúlkapiszkát játszol a szent ereklyéim körül. Azonnal fújtam is, és feléd suhintottam a karmaimmal, egyelőre csak figyelmeztető pofozkodás szintjén, és még a farkamat sem borzoltam, de azért a határ az határ.

-Tudom, hogy olyanok vagytok, mint a kölykök, és mindennel játszani szeretnétek, de csak akkor nyúlhatsz hozzá, ha megengedem. Ez nem játék, és sokkal nagyobb ereje van annál, mint amit a te emberi gondolataid el tudnának képzelni.

Sóhajtottam egyet, és leengedtem a mancsomat. Végtére is csak egy ember vagy, biztosan csak jót akartál.

-Kedves leszek hozzád, mert te is kedves voltál hozzám, de bánj velem tisztelettel, ahogyan megérdemlem. Most pedig mondd el a neved, hogy nevezhesselek valahogyan.

by **Tachibana Makoto** Hétf. Jún. 06 2016, 18:59

Jé, beszéli a nyelvünket. Egy beszélő macska! De meglepő... :] Megvan ugyan annak a bája, ha szavakat nem használunk a kommunikációra, de ez nem az a pillanat volt, amikor huzamosabban szórakoztatni tudott volna a dolog. A macskaszerű viselkedés pedig egyenesen... fárasztó lesz hosszú távon, főleg hogy ha így fog enni a társaságomban. Egyrészt nem illik állva enni, másrészt nem illik csámcsogni, harmadrészt jó, hogy nem akadt meg a torkán, annyira kapkodott :]
- Oh, ezt örömmel hallom. Ezek szerint alapszintű kommunikációra képes lény vagy, ez nagyban megkönnyíti a kapcsolatfelvételt veled. Viszont az emberi kandúrok nyelvét is beszéled-e? Ez egy titkos nyelv, nem sokan ismerik a fajtársaid közül - gondoltam úgy, hogy továbbviszem a fonalat immár a saját nyelvemet használva. Én aztán nem vagyok semmi jónak az elrontója, ha játszani szeretne, akkor adom alá a lovat. Nincs nagyobb öröme egy szerepjátékosnak, ha kedvét lelheti a szórakozásában. Ugye milyen vajszívű vagyok? :]
- Nahát, elnézést kérek. Figyelni fogok, nem szeretnék kárt okozni se benned, se magamban a felelőtlenségem miatt :] - kértem bocsánatot. Arra, hogy felém kapott, meg se moccantam, láttam, hogy nem fog elérni vele, ellenben egy apró jelzés volt számára, hogy nem eszik olyan forrón a kását. Én nem olyan ember voltam, mint amilyenhez hozzászokott :]
- Hálásan köszönöm, igazán örömömre szolgál, hogy egy szépséges cicalány kedvességét magaménak tudhatom :] A nevem Tachibana-sama von Gesundheitburg de Haagenmannschaft, de hívj csak nyugodtan Tachi-samának :] - mutatkoztam be illedelmesen, a fejemmel enyhén biccentve - Tudtad, hogy minél hosszabb egy emberi név, annál előkelőbb származású a használója? - faggattam kicsit az emberi társadalomról szerzett ismereteiről.

by **Nedzsem** Hétf. Jún. 06 2016, 19:27

-Alapszintű?! Mi az, hogy alapszintű?

Horkantam fel mérgemben, és még a fogaimat is kivillantottam, annyira de annyira nagyon dühített a modortalanságod. Így megalázni engem, hogy bármilyen tulajdonságomat és képességemet egyáltalán egy mondatban, vagy nem is, egy oldalon mered említeni az alapszintű kifejezéssel, az hihetetlen mértékű istenkáromlás volt. Azonnal megfordultam, nem érdemled meg, hogy gyönyörködhess a szépségemben. Farkincám a magasba emeltem, és gúnyosan billegtettem kissé le-föl.

-Chö!

Jutott eszembe a gondolat, azaz annyi, hogy te még ezt sem értheted. Egy macska érteni, még egy félmacska is értené, de te még félmacska sem vagy, csak egy copycat. A copycat a legrosszabb fajta nemmacska, mert a saját faját tagadja meg azért, hogy közénk próbáljon felkapaszkodni, pedig mindenkinek a saját szintjén kellene megtanulnia mozogni.

-Vond vissza! Amíg nem kérsz bocsánatot, addig egyetlen kis nyávogást sem fogok veled váltani, és ha kinyitom a harmadik ujjacskámat, és még akkor sem fogsz bocsánatot kérni, akkor egyszerűen itt hagylak. Egyetlen kis ajándékkal nem tudod megvásárolni egy macskaisten figyelmét, ahhoz tiszteletet is tanulnod kell. Ha esetleg a bocsánatkérés után megkérsz rá, akkor megtaníthatlak arra, hogy miként kell velem beszélned és viselkedned, de addig nem.

Tudatlan ember! Tudatlan és felelőtlen, de legalább az egyiket bevallod. A tiszteletlenséget azonban nem tűröm senkitől, akármilyen jóképű is az illető. Tudom, hogy csak az istenek tesznek próbára, hogy emberi testem buja vágyaival megkísértsenek, de már ez sem sikerül. Legyőztem az emberi test korlátait, és amióta itt vagyok, már nem érzek semmit. Felülemelkedtem ebben is rajtatok, buta embereken, de ha kedvesek lesztek, akkor majd szólok pár jó szót az érdeketekben Odaát. Ja igen, ujjacskák. Legalább adtam neked egy kis időt, hogy elgondolkodj. Felemeltem hát a mancsomat, és még mindig háttal állva, de úgy, hogy a te vacak emberi szemeid is jól láthassák, és kinyitottam az első ujjacskámat. Egy.

by **Tachibana Makoto** Hétf. Jún. 06 2016, 19:50

Nahát, milyen kis érzékeny. Lehet, hogy vigyáznom kell, milyen jelzőket használok, vagy úgy kell használnom őket, hogy ne fogja fel, hogy lekicsinylő szócskáról van szó :]
- Miért? Az emberi nyelv ezen alapvető primitív mivolta nem is teszi lehetővé az alapszintű kommunikációnál komplikáltabb formákat. Nem a te inkompetenciádra vonatkozott szavam, hanem a mi nyelvünk hiányosságait kívántam kiemelni. Ugyanakkor ha ragaszkodsz hozzá, természetesen bocsánatot kérek, nem célom feldühíteni téged - jelentettem ki késlekedés nélkül. Ennek, és a sok bonyolult szónak elégnek kell lennie, hogy megnyugtassam a kis hercegnőt :] Mindenesetre cuki volt, ahogy megsértődött, és az ujjaival akart számolni. Mintha egy kisgyereket fegyelmezne... de vajon mi szól ahhoz, ha amíg háttal áll, végigsimítok a farkincáján? Nosza kis is próbáltam :]
- Tudod, a primitív emberi nyelvnél jóval magasabb fokú forma az emberi kandúrok nyelve. Csak nőstények képesek rá, és ha jól beszéled, az valódi művészet. Bár a beszéd nem jó kifejezés, hiszen nem tartalmaz szavakat. Mindenesetre ha boldogulni kívánsz közöttünk, hasznodra válna az ismerete - magyaráztam neki, vagyis hát igazából azt csináltam, amit ő szeretett volna velem, meg kívántam tanítani arra, hogy kell velem viselkednie :] Már ha nem tudja, de szerintem van annyira művelt és okos cicalány, hogy egy ilyen fontos, művészi kommunikációs formát tökéletesen ismer, ugye? :]
- Mondd csak, cicám, kérsz még enni? Van még nálam halacska :] - említettem meg újra az ételt, ugyanis nagyon úgy tűnt számomra, hogy még nem igazán sikerült beidomítani, szóval talán több ételre lesz ehhez szükség. Mondjuk ezt már nem ingyen szándékoztam adni, hanem jutalomfalatként :]

by **Nedzsem** Hétf. Jún. 06 2016, 20:12

Nem gondoltam volna, hogy ennyire tartalmas bocsánatkérésre képes legyél, de mivel láttam, hogy nagyon igyekezel azon, hogy a lehető legszebben megfogalmazd a bűnbánatodat, így nekem is engednem kellett. A macskaistenek nem szívtelenek, sőt, a szívük csordultig van szeretettel és gondoskodással az emberi faj iránt, hiszen ez is egyik célja az ittlétünknek, hogy titeket terelgessünk, tanítgassunk. Nem véletlenül volt az egyiptomi fáraónál pásztorbot, és mi kötődik még Egyiptomhoz? Na mi? Hát persze, hogy mi, a macskák. Szegénykém! Annyira próbálkoztál, hogy lenyűgözz a monológoddal, hogy saját magad is belekavarodtál, és a végére már teljesen zagyvaság lett amit mondtál, de a próbálkozást értékelnem kell, szóval visszafordultam. Az érintésedet éreztem, de csak megmosolyogtam.

-Olyanok vagytok mint a kölykök, mindig csak játszani akartok. Megmondtam, hogy nem nyúlkapiszka. Ha szeretnéd, akkor szerzek neked egy valami emberjátékot, és azzal játszhatsz, de tartsd távol a koszos mancsaidat a bundámtól.

Végigsimítottam a farkincámon, majd kicsit benyálaztam a mancsocskámat, hogy jobban eligazíthassam a bundámon a kárt, amit okoztál. A tökéletes megjelenés elengedhetetlen, hiszen a tökékletességem része.

-Elfogadom a bocsánatkérésedet, nyaa! Az azonban, hogy nekem imponálj tutibizti nem fog sikerülni. Az emberi kandúrok nyomába sem érhetnek az igazi otherkineknek. A testiség kevés, nekünk a lelkünk is összekapcsolódik közben, és ha megtalálod a lelki társadat, akkor tudsz rálépni a boldogság igazi útjára. Ti ezt nem tapasztalhatjátok meg, nekem pedig nincs szükségem a ti alantas kéjetek megismerésére. Csak meg kell találnom az igazi lelki társamat, és biztos vagyok benne, hogy valahol vár rám. Egyszer már ráakadtam, és két évig voltam vele együtt mielőtt úgy döntött, hogy visszatér az Övéihez. Rengeteg közös comissionunk volt, és megtartottam az összes chatlogot. Mi művészi szintre emeltük a párkapcsolatot a játékainkkal, nem hiszem, hogy ezt bármilyen testiséggel felül tudnád írni. Nyaa?

Kihívó, mégis kérdő nyaa. Arra szolgál, hogy jelezzem neked, hogy ezzel nem szállhatsz vitába, de mégis úgy tűnjön, hogy megadom a választás lehetőségét, ahogyan másnak a lehetőségét is megadom, amikor megnyaltam a számat.

-Megengedem, hogy vásárolj nekem még halacskát, de ne hidd, hogy ezzel lekenyerezhetsz. Ez a világ egy új lépcsőfok valódi formám visszanyeréséhez, és túlléptem a test vágyainak határain. Teljesen de egyáltalán nem érzek semmit, akárhogyan cukiskodsz. Már ebben is fölöttetek állok.

by **Tachibana Makoto** Hétf. Jún. 06 2016, 20:46

Yare-yare... talán mégse olyan buta, mint amilyennek gondoltam. Igaz, nem egy idegen lénnyel volt dolgom, csak egy saját kis világában elveszett lélekkel, úgyhogy csak-csak értette, mit hablatyoltam össze neki, csak nem volt rá vevő. Egyelőre :]
- Az előbb, amikor a fejedet simogattam, azt szeretted. Vagy a farkadban is van valami földöntúli erő? - érdeklődtem kicsit szkeptikusan - Pedig a macskák imádják, ha kényeztetik őket - jegyeztem meg óvatosan. Nekem se volt más célom, mint kényeztetni, legyen akármilyen tsundere eziránt, és ha valódi macskaként kíván viselkedni, akkor be kell, hogy hódoljon az ösztöneinek :] Különben nem lesz elég hiteles, és kudarcot vall, mint szerepjátékos. Vagy mint a saját kis világának lakója...
- Meglehetősen sokat beszélsz a testi vágyakról, miközben én egy szóval sem említettem őket. Mindenki arról szeret beszélni, ami érdekli, ezek szerint érdekel a mi... "alantas kéjünk"? :] - kérdeztem rá, majd kuncogni kezdtem, és fölényes, magabiztos hangon folytattam - Sajnálom, de közönséges testiséggel nem tudok szolgálni. Emlékszel arra, amit a nevek hosszúságáról említettem? Minél magasabb egy ember társadalmi státusza, annál kevésbé hasonlít a pórnépre, mellyel minden nap találkozol. Osztozom az érzéseidben, ezek a gyarló emberi lányok már semmit sem adhatnak számomra! De te... te különleges vagy. A kisugárzásod megbabonáz, a szépséged megrészegít, a hangod elbűvöl.... - bókoltam, elvégre eléggé nárcisztikusnak tűnt, úgyhogy a hiúságára kívántam hatni.
- A halacska pedig nem jár ingyen. Látom rajtad, hogy éhezel, hiszen egyél bármennyire is fenséges, a két szép szemedért nem adnak neked enni. Én viszont adok... feltéve, ha meg tudsz tartani :] - húztam elő most én egy kvázi ultimátumot. Élveztem ezt a kis játékot, néha jól esik egy kicsit bolondozni azért :]

by **Nedzsem** Hétf. Jún. 06 2016, 21:28

-Tudnod kell, hogy hol szabad simagatni. A testi érintkezéssel egyáltalán nincs bajom, nem tiltott, még akkor sem, ha egy ember érint meg, az ennél komolyabb dolgok a lélek egyesülése nélkül azonban rangomon aluliak. A macskák büszkék, megválogatják a partnereiket, és mivel tudom, hogy az emberkandúroknak majdnem minden nap tavasz, és állandóan bagzanak, ezért jó előre leszögezem a szabályokat, hogy ne tűnjék úgy, mintha becsapnálak titeket. Alapvetően kedvelem az embereket, nyaaa. Sokan nem kedvelnek titeket a fajtársaim közül, mert nem becsülitek a természet ajándékait és nem félitek az erejét, de én más vagyok. Én szeretnélek megismerni titeket is. Ugy bizony! Nyaa!

Ekkor már újra kíváncsian kunkorodott a farkincám kérdőjel alakúra, és engedtem a szigorú tartásomból is. Biztos feszélyezte már. Az emberhímeket lenyűgözi az erőm és a kisugárzásom, ezért ha túlságosan sokáig mutatom a tökéletes formámat, akkor vagy megijednek tőlem, vagy teljesen belém szerelmesednek, én pedig egyiket sem szeretném. És... most azt hiszed, hogy megfogtál, de nem. Egy kicsit idegesen megremegtettem az ajkaimat, és ha bajszom is lett volna, akkor az is cukin remegett volna, de azt a szintet még nem értem el.

-Pont az ilyesmi felett aratott teljes és fölényes győzelmemről beszéltem. Nyaaa? Ne próbáld a te buta gondolatmenetedet ráhúzni egy otherkin magasabb rendű kasztrális eszmefuttatására. Nem fog neked sikerülni.

Be is durcizhattam volna, mert azt is tudok, még akkor is, amikor nem, de ehelyett kedves voltam, és elnéztem neked, hogy ismételten tévedtél. Sokat kell még tanulnod, de én türelmes tanítód leszek, ha megérdemled. A farkincám kacskaringózása egy pillanatra meg is állt, és csak a végét törtem egy kissé meg. Megleptél. Nem hittem volna, hogy egy embernek valaha ez sikerülni fog. Persze nem fogom elismerni, mert akkor még vérszemet kapnál.

-Ezt örömmel hallom, Tachibana-sama. A macskák nevei persze nem úgy működnek, mint a ti neveitek. Mi egyszerű neveket választottunk magunknak, hogy ti is megjegyezhessétek. Még a nagy őseinknek is egyszerű neveik voltak. Högni és Þófnir, akik Freyja istennőt segítették égi szekerén. Ai-Apaec, a legrettegettebb és legimádottabb. Li Shou, az egerek és patkányok réme. Ovinnik, a démonűző. Hecate, aki visszahozta fajunk ferál egyedeinek az új aranykort. És még sorolhatnám a végtelenségig. Én is ezeknek az isteneknek a sorát bővítem, csak még dolgom van ebben a világban, hogy visszakapjam isteni formámat. Nyaa?

Igen, te is értetted, vissza se kellett volna kérdeznem, de azért a biztonság kedvéért megtettem. Néha túl sokat gondolok a fajotokról, és azt hiszem, hogy értetek valamit, de újra el kell magyarázni. Te azonban értelmesnek tűntél, a dicséreteidre pedig sorra rá is bólintottam, sőt, még el is pirultam volna, ha nem lenne ekkora önuralmam. Éreztem ugyan az arcomon a melegséget, te azonban ezt nem vehetted észre, nem vagy olyan jó megfigyelő, mint én.

-Szépen bánsz a szavakkal, Tachibana-sama, mégis összekavarodsz. Olyan vagy, mint az egyik ismim, aki ahelyett, hogy megélte volna a valódi ősi érzéseit, elkezdte kiszínezni a történetét, hogy különlegesebbnek tűnjék mindnyájunknál, és a végére már ő is belekavarodott. Ha már megbabonáztalak, miért lenne nehéz megtartsalak téged?

by **Tachibana Makoto** Hétf. Jún. 06 2016, 23:14

-Nahát, ezek szerint a farkincád érzékeny terület? És mondd csak, hol áll a rangsorban? :] - mosolyodtam el ravaszul a kijelentésre - Amiatt pedig igazán nem kell aggódnod, hogy én valami közönséges, szóra sem érdemes... partner lennék. Erős lovag vagyok, kezeim között irigylésre méltó hatalom összpontosul, arisztokrata származásom okán pedig képes vagyok a varázslásra is - soroltam fel erényeimet magasztosan - Ki merem jelenteni, hogy jelenleg nálam hatalmasabb emberkandúrt nem találsz-e világon, cicám - vontam le a következtetést elnagyolt, drámai gesztikulálás közepette. Valahol ez így igaz is volt, top 10-es játékos lettem, bár kétségtelenül vannak nálam magasabb szintű férfi játékosok is, de ők nyuszik ahhoz, hogy megmutassák az erejüket :]
- Ez egy igazán különös módja annak, hogy kijelentsd, még szűz vagy :] - vigyorodtam el, téve egy halvány kísérletet rá, hogy zavarba hozzam a testiségen felül emelkedett hölgyeményt. Miközben ő szemrebbenés nélkül megadta nekem a legmagasabb tiszteletet jelző formalitást.
- A mi neveink azért hosszúak, hogy azzal is kimutathassák a tiszteletüket a követőink, hogy veszik a fáradságot és energiát fektetnek a nevünk megtanulásába. Ha valakit a teljes nevén szólítasz, azzal kifejezed a hűségedet iránta. Ezért is ajánlottam a rövidebb formát neked, hiszen nem várhatom el, hogy egy magasabb rendű lény a teljes nevemen szólítson - folytattam az ismeretterjesztést, miközben elégedetten néztem, ahogy a bókjaimtól fülig pirult. Mégis csak egy fiatal, figyelemre éhes leány volt, akit nem mellesleg nem ártana kis jómodorra tanítani, de engem a legkevésbé sem zavart, hogy például nem mutatkozott be. Nem feltétlenül volt szükségem a nevére :]
- Hadd érzékeltessem egy példával. Képzelj el egy finom halacskát. Nem valami közönségeset, hanem egy ritka, mennyei ízű csemegét, egy olyat, aminél ízletesebbel talán soha többé nem fogsz találkozni. Eléd rakják, érzed az illatát, látod a rózsaszín, omlós húsát, ám mégse eheted meg. Csak bámulni szabad és csodálni, jóllakni viszont nem fogsz belőle. Előbb-utóbb sarkon fordulsz és keresel valami olyan étket, ami csillapítja az éhségedet. Nos, az én esetem is hasonló. Ahhoz, hogy megtarts, nem elég, hogy bálványozhatlak, ha nem csillapítod az éhségem, más halacskát fogok keresni - magyaráztam, miközben jószerivel azt vártam, hogy megkordul a gyomra, ha vizuális típus, akkor mindenképp :]
- Egy istennő a puszta létezésével nem szerez híveket, tennie kell a követőiért, elégedetté kell őket tegye, és cserébe hűséget és áldozatokat kap a híveitől. Így hát a kérdésem: megáldasz-e páratlan, földöntúli szépségeddel, ha hűséges követőd leszek? :] - tettem hozzá az általános érvényű igazságot. A mi isteneink bőséges termést, esőt, termékenységet adományoztak, mi pedig cserébe szentélyeket emeltünk nekik, ahol áldozatainkat bemutathattuk. Nagyon másképp a cicaistennőknél se lehet :]

by **Nedzsem** Kedd Jún. 07 2016, 06:31

-Nos, ez igazán egyszerű. A buksimat simizheted, ahogyan a hátamat is, egészen a derekamig. A mellső tappancsaim és a farkincám tiltott terület, a hátsó tappancsaim miatt harapok, ha pedig a hasikámat próbálod simizni, akkor halott ember vagy. Történetesen artist is vagyok, és tudom, hogy az embereknek nehéz elképzelnie a dolgokat, szóval lerajzolom neked.

Ezzel előhúztam az eszköztáramból egy rajztáblát, lapot, és ceruzát. Ehhez a varázslathoz rengeteg összpontosítás kellett, hiszen ha Természetanyánk erejével nyitom meg a menüt, az sokkal de sokkal elegánsabb, mintha úgy csinálnám, ahogy ti teszitek. Szépen begörbítettem a mancsocskámat, és finoman pofozgattam a menüpontokat, és a megfelelő varázsigéket duruzsoltam hozzá halk nyávogással, természetesen hadarva, nehogy véletlenül megpróbálhasd lemásolni. Nektek egy ilyen erő csak ártalmas lenne, nem vagytok rá felkészülve.Nem zavart, ha nézel közben, a menü adatai az emberi testemre vonatkoztak, abból úgysem szárheted le az igazi hatalmamat, a vagyonommal pedig még akár büszkélkednék is, de persze nem teszem, mert a hiúság negatív dolog. Persze itt is gazdag voltam. Nem azokat a földi csacskaságokat gyűjtöttem, mint ti, de már rengeteg artist kelléket sikerült összegyűjtenem, ami egy olyan tehetséges művésznek, mint én, feltétlenül szükséges, hogy a rajzaiban kiélhesse a magasabb szférákhoz való tartozását, és ezt a csodát valamennyire megoszthassa veletek is. Rengeteg talizmánom volt, olyanok, amiket ti csak az út porában hagynátok, egyszerű kavicsnak nézve, mert nem tudjátok, hogy mennyit dolgozott Természetanyánk azon, hogy ilyen tökéletes formát érhessen el. Megmentettem néhány cicás ereklyét a vásárból is, hiszen a kallódó ősi tárgyaknak jó kezekben kell lenniük, de sajnos az ittenieknek is csak a földi hívság csillogó érméi kellenek, amiből még nem rendelkezem elegendővel, hiszen még a felszerelésemet sem tudtam macskásítani, ezért nem is hordtam, de a késekre már kötöttem egy-egy masnit. A jobboldalira pirosat, a baloldalira kéket, hogy mindig jó mancsomba fogjam, és megfelelően áramoljon a csí. A mappát is megmutattam neked, hogy lásd, mennyit törődök a földi dolgaimmal is. Az igénytelenség közelebb hozna hozzátok, de rossz értelemben, így nem hagyhatom tökéletességemet elhalványulni. A mappára ráfestettem a legfontosabb szimbólumokat, az otherkinek ősi jelét, a hétágú csillagot, az élet kevésbé ősi jelét, az Ankhot, valamint a béke jelét is, na meg persze pár cicasmileyt. Ezzel már elkezdhettem rajzolgatni az egyik bódénak dőlve, de még így is tudtam rád figyelni, és válaszolni.

-Sokan hiszik közületek, hogy képesek varázsolni, ám az csak szemfényvesztés. Még ha Természetanya adott is nektek egy kis hatalmat, hogy élhessetek vele, sajnos a ti lelketek halandó, és nem fog visszatérni Hozzá. Persze ti is újjászületettek, és ha a következő életetekben jobban viselkedtek, akkor ti is olyanok lehettek majd, mint mi. Majdnem olyanok.

Úgy tűnik, hogy végre megértetted amit mondtam, bár gondolhattam volna, hogy nektek ilyen egyszerűen kell fogalmazni.

-Természetesen az vagyok, és amíg a lelkem nem egyesül egy szeánszon Örök Életem párjával, addig ez nem is változhat, hiszen azzal akár el is veszíthetném az egyik életemet. Ezt te sem kockáztatnád meg, ha értenéd, hogy miről beszélek.

A neves részed jól láthatóan untatta, még hatalmasat is ásított hozzá, olyan nagyra kinyitva a száját, amennyire csak tudta.

-Nyaaaaah! Nem vagy olyan buta, mint a többiek, de nem érdemelsz a Tachibana-sama izénél többet.

Sőt, annyit sem, de ha csak Tach-nak szólítanálak, az túlságosan hasonlítana a Maccs szóra, azt pedig pláne nem érdemled meg. Miközben beszéltél, végig rajzoltam, de azért az egyik fülecskémet feléd fordítottam, és még bólogattam is neked néha. Ha túlságosan nagy figyelmet áldoznék rád, azt félreérthetnéd, meg egyébként is mindjárt kész az újabb mesterművem. Már csak szignózni kell. Az itteni nevemet használom, nem érdemled meg, hogy lásd az igazit, majd felét fordítom a csodát.

-Tessék. És, hogy lásd, hogy tetszel nekem, megkaphatod giftartban, ha már annyira nagyon a követőm szeretnél lenni.

Ezzel leszedtem a rajzot a kis pöckökről, és kegyesen átnyújtottam neked. Ilyen rövid ismeretség után ekkora kegyet is régen gyakoroltam, de te voltál itt az első kedves ember, és lehetsz akár egy próba is, a próbákat pedig ki kell állnom.

by **Tachibana Makoto** Kedd Jún. 07 2016, 12:14

- Szóval nem simizhetem a farkincád, a pocid, a tappancsaid, és a hátadat csak a derekadig szabad... - ismételtem el a tanultakat halkan, miközben az államat a hüvelyk- és a mutatóujjam közé csippentettem - Ígérem, megtanulom a leckét :] - bólintottam végül. Mókás volt, ahogy teljes egészében figyelmen kívül hagyta, hogy emberi testben leledzik, de nekem így is jó, sőt, így a legjobb :] A menüvel való bohóckodása a legkevésbé sem érintett meg, azt már régen sikerült leszűrnöm, hogy teljesen ártalmatlan jószág. Némiképp foglalkoztatott, hogy mi vezetett ahhoz, hogy kitalálta magának ezt az alteregót, de tekintve, hogy meglehetősen fiatalos volt az arca, ez még akár önmaga keresése is lehetett, nem feltétlenül valamiféle trauma miatt menekült bele a macskaistenségek világába. Chuunibyou-szindróma... amiből majd idővel kinő. Érdekes lenne előhozni a valódi személyiségét, de egyelőre végtelenül hardcore módon elmerült az alternatív személyiségében, és csak egy-egy pillanatra remegett meg az álca, akkor se súlyosan. Kétségtelenül egy elhivatott, szenvedélyes kislány volt :]
- Az általam is képviselt társadalmi réteg nem szeret a pórnép között járni, viszont ahogy te, úgy én is más nézeteket képviselek, mint a hozzám hasonlóak. Ezáltal viszont majdnem biztos vagyok benne, hogy nemessel még nem találkoztál, én vagyok az első. Még nem láttad, mire lehet képes egy valódi arisztokrata :] - próbáltam felkelteni kicsit az érdeklődését, és egyben utalni arra, hogy akikkel esetleg eddig dolga volt, ők tényleg mind szemfényvesztők, én azonban más vagyok.
- Nahát, igazán tehetséges vagy - mondtam, miután a kezembe vettem a rajzot, és megnéztem a darabokra vágott macskáját. Láttam már ennek a képek az eredetijét, jó tudni, hogy képes használni az internetet :] - Megbecsülöm az ajándékod, cicám, hálám jeléül kérlek fogadd el áldozatomat - biccentettem, majd rövid úton kihalásztam :] egy halat az ínyencségemhez szánt csomagból. Szardíniaszerű, kisméretű édesvízi halat nyújtottam át tiszteletteljesen.
- Látod, ez így működik. Minél inkább a kedvemre teszel, annál bőségesebben áldozok. És nem csak halacskát, de finom tejecskét is kaphatsz, biztosíthatok számodra kényelmes fekhelyet, ahol annyit lustálkodhatsz, amennyit csak szeretnél, és persze simogatnálak is, szigorúan elkerülve az általad felsorolt helyeket - soroltam fel a szolgáltatásaimat - Jól hangzik, ugye? Mit mondasz, megengeded, hogy gondoskodjak rólad?

by **Nedzsem** Kedd Jún. 07 2016, 12:39

-Nyaa! Ponntosan, Tahibana-sama, ahogy mondod. Jól ismered a macskák felépítését, ez plusz pont, de azért ne bízd el magad.

Emeltem fel a mutatóujjamat, hiszen a következő pillanatban már hibát is vétettél. Már meg kellett volna tanulnod a leckét első hallásra, hiszen jó ideje a közelemben tartózkodsz, és nem is szabadna úgy a közelemben tartózkodnod, hogy nem tudod, hogy miként érinthetsz. Még szerencse, hogy nem vagyok sárkány, akire rá se nézhetnél, vagy az angyalok és démonok szent szövetségének egyik tagja. A macskákkal könnyű, mi évezredek óta együtt élünk veletek, és hajlandóak vagyunk elnézni a hibáitokat. Szerencséd, hogy velem futottál össze. Még mindig érdekesebb voltál, mint a többiek, és ez valamennyire hitelt adott a szavaidnak. Felőlem lehetsz nemes, meg lehetsz arisztokrata, amíg szépen viselkedsz, addig nem zavar egyik címed sem, és te a leküzdhetetlen emberi hibáidtól eltekintve szépen viselkedtél.

-Megengedem, hogy bemutasd a tudományodat.

Nem, nem fogom elmondani, hogy még nem találkoztam olyannal, mint te. Bizonyára találkoztam, csak majd kell egy szeánsz, hogy felidézzem az előző életemben szerzett emlékeket ezzel kapcsolatban. Addig viszont úgy kezellek, mint a többieket. Te is csak egy ember vagy. Hátrébb léptem egyet, majd pofikámat a felemelt mancsocskáimra támasztottam, és vártam az attrakciódat. A dicséretedre már csak egy fülrángást kaptál. Egy idő után nem elegendőek a szavak, hiszen akkor azt hihetnéd, hogy hiú vagyok, és le lehet kenyerezni szép szavakkal. Tenned is kellett ezért. Igen, a halacska például egy ilyen tett volt. Ekkor már nem voltam annyira éhes, tehát ezúttal méltóságteljes macskahercegnőként láttam neki a halacska elfogyasztásához. Kecsesen fellógattam a nózim fölé, megszaglásztam picit, majd mintha egy horgászboton tettem volna, leengedtem a pofimba. A legszebb az lett volna, ha ezután kihúzhatom a szálkát az ajkaim közül, de most nem engedhettem meg magamnak, mert akkor azt hihetnéd, hogy nem értékelem az egész ajándékot, így hát a halacska egyben lecsusszant a bendőmbe, és pedig újra megnyaltam a szájacskámat.

-Nyaa! A hálád jelei rendkívül finomak. És az ajánlatod is kecsegtető. Úgy döntöttem, hogy ma a te hajlékodban szállok meg, és megengedem, hogy kiszolgálj. Ígérem a portádat a következő hónapban elkerülik a rágcsálók.

Újra kihúztam magam, amikor végeztem a cicamosdással, és felajánlottam az egyik mancsocskámat számodra. Te legalább termetben is közelebb voltál hozzám, legalább is emberi termetben.

by **Tachibana Makoto** Kedd Jún. 07 2016, 14:21

Elmosolyodtam, majd megcsóváltam a fejem.
- Ilyet követelni olyan, mintha egy humoristától azt kérnéd, meséljen egy viccet. A mágiát nem szabad felelőtlenül használni, különben a természet isteneinek haragját vívom ki vele. Ha eljön az ideje, látni fogod a tudományom :] - oktattam ki a lányt. Nem arról volt szó, hogy ne tudtam volna egy egyszerű bűvésztrükköt előadni itt helyben, inkább arról, hogy a megfelelő időzítéssel sokkal hatásosabb, jobban lenyűgözné. Egyébként még azt is el kellett döntenem, hogy mennyire kell komplikált trükköt mutatnom ahhoz, hogy lenyűgözzem. Ha valami egyszerű is megteszi, akkor nem fogok többet mutatni annál, hiszen akkor nem tudnám hová fokozni.
Szegény annyira igyekezett, hogy még a halat is egyben nyelte le, de legalább most már kecses és elegáns mozdulattal eresztette be a szájába. Igaz ezt könnyebb is volt így, mint az előzőt, hiszen jóval kisebb volt. Közelebb léptem hozzá, és újból megsimiztem a feje búbját, majd mellékerültem, és finoman megragadtam a mancsát.
- Ez esetben engedd meg, hogy elkísérjelek hajlékomba. Remélem elég méltónak találod majd - mosolyodtam el, majd megtettem az első lépéseket a megfelelő irányba. Gyorsan átvariáltam magamban a terveimet, már ami az étkezést illeti, azt hiszem majd valami egyszerűbbet fogok választani a tartalékaimból, ugyanis nem kívántam megváratni azzal a kisasszonyt, hogy mindenféle kitérőket teszünk. Most pedig igazán kapóra jött az egykori céhházunk, ami még a játék legelején volt az otthonom, és valóban előkelő nemes látszatát kelti majd. Szerencsére nem volt messze, alig tíz perc séta árán elérhettük a kastélyszerű épületet, mely most, lévén a céh össze tagja elveszett engem kivéve anno, rám maradt, és azóta sem adtam el. Búvóhelynek kiváló volt, bár már jó néhányan ismerik, többek közt egy bizonyos rendfenntartó céh vezére is, úgyhogy azóta sokkal kevesebbet tartózkodtam itt...
- Megérkeztünk, remélem megfelel az igényeidnek. Lásd, az én gazdagságom nem csupán egy szobára vagy egy kisebb házra terjed ki - invitáltam be, miközben finoman a dereka fölé tettem a kezem, és úgy öleltem át - Gondolom a kupolateremben lévő medencét nem értékelnéd, úgyhogy mit szólnál hozzá, ha megmutatnám a tetőkertet? Vagy szeretnél valami mást csinálni? - kérdeztem a lányt, a lépcsősor felé intve közben.

by **Nedzsem** Kedd Jún. 07 2016, 15:06

-Már miért ne kérhetnék arra egy humoristát, hogy meséljen egy viccet? Nem azt szokták csinálni a humoristák? Én úgy tudom, hogy igen, bár lehet, hogy ahonnan te jöttél, ez másképpen működik.

Értetlenkedtem egy pillanatra, felszegve a fejemet, és egyik karmocskámmal a fogamat piszkálgattam. Talán tényleg kéne egy nagyobb szemfog, lehet, hogy gyorsabban felfedeznék a csodálatosságomat az emberek, hiszen ők állandóan villogtatják a fogaikat amikor mosolyognak. Nyaa! Nehéz rajtatok kiigazodni. Ezúttal én csóváltam a fejem, és halk kuncogással, persze azt is cicásan, kissé sziszegősen, de azért mégis csak kinevettelek.

-Olyan dolgokhoz akarsz érteni Tachibana-sama, amihez semmi közöd nincsen. A természet isteneinek haragját nem vívod ki szemléltetéssel, hiszen azért adták neked az erőt, ha valóban adtak, hogy jóra használd, és mi más lenne nemesebb cél annál, minthogy engem elkápráztass? Nyaa?

Hát semmi! Tutibizti, hogy semmi se nem! Tuti, hogy nem is tudol igazából varázslani, csak hazudol, és le szeretnél nyűgözni. De nem baj, megszoktam már, hogy az emberkandúrok ezt csinálják, és igazából még aranyosak is vagytok közben. Azt azonban nem fogom engedni, hogy ezt a Természet Ősi Isteneire fogd.

-És azt is mindenki nagyon jól tudja, hogy egyedül Magiador Istennő haragszik meg ilyesmiért, de csak akkor, ha Useless Spellt használsz arra, hogy másokat lenyűgözz. Nem szereti, ha feleslegesen pazarlod a manát a semmire.

Persze nem haragudhattam a tudatlanságod miatt, és nem is tettem, ehelyett egy elégedett purrogással jeleztem, hogy értékelem a buksisimit, és elfogadom a bocsánatkérésedet. Kétszer azonban nem fogok semmit mondani, már megengedtem, hogy elkísérj, abban azonban biztos vagyok, hogy nem lehet méltó hozzám. Némán és kecsesen lépdeltem melletted, figyelve a többiek irigy pillantásait. Bizonyára jóleshet neked, hogy ezután eszméletlenül híres leszel, hiszen már percek óta veled együtt láthatnak engem. Unottan fürkésztem végig az épületet kívülről, és újra ásítottam.

-Megteszi, bár jobban szeretem a finomabb stílusokat. Ezek az unalmas fehér falak, sehol egy kis frillir vagy komolyabb díszítés. Remélem belül azért már igényesebben rendezted be.

Engedtem, hogy átölelj, hiszen ezzel tesztelhettem a legjobban, hogy mennyire jegyezted meg a követelményeimet. Az első próbán átmentél, bár elég bátor dolog volt, hogy rajtam is hagyd a mancsodat, de már így is tovább jutottál, mint a legtöbb emberkandúr.

-Tetőkerted is van? Remélem legalább egy vastagabb törzsű növénykét tartasz ott. Ha azzal végeztünk, akkor megmutathatod a keddi lakosztályomat, valamint felszolgálhatod a vacsorát. Ettől a pár kis falatka előételtől igazán megéheztem. Nyaa!

by **Tachibana Makoto** Kedd Jún. 07 2016, 16:00

- Próbáld csak meg, ha egyszer találkozol eggyel :] - mondtam, azt már nem téve hozzá, hogy akkor majd megérti, mert még a végén megsértődik és kikéri magának, hogy a mi alantas logikánk kifog az ő eszén, és igenis érti már most is. Nos, erre nem volt szükségem, úgyhogy megválogattam a szavaimat, így nem kellett az energiámat bocsánatkérésekre pazarolni, hanem haladhattam a céljaim felé mindenféle vargabetű nélkül. Így is épp elég messze volt még az alagút vége :]
- A mesterem az orromra kötötte, hogy ne használjam a tudományom felelőtlenül, de ne aggódj, mindent meg fogok tenni azért, hogy elkápráztassalak - mosolyodtam el. Most biztos nem hitte el, hogy tudok varázsolni, de ez is volt a célom többek között. Azzal már nem törődtem, hogy ő milyen kitalált isteneket és varázslatokat ismer, nem volt releváns információ. Ráadásul meglepően béna is volt, ennél eddig sokkal több kreativitást mutatott :]
- Vannak nagyobb paloták is az országban, de azokon sok-sok ember osztozik. Ez viszont egyedül az enyém, és most megosztom veled, hogy kényelembe helyezhesd magad - tájékoztattam, mielőtt beléptünk, majd lassú léptekkel az említett lépcső felé vezettem. Nem volt kifejezetten csicsás hely, de az előteret már díszítette néhány oszlop, és a lépcső tetejéről nyíló folyosót színes címerekkel ékesített pajzsok dekorálták a falon.
- Rendben van, kívánságod számomra parancs. Addig megfontolhatod, milyen formában osztod meg velem a szépséged :] - vigyorodtam el, majd kicsit közelebb húztam magamhoz, ugyanis a saroknál befordultunk. A kupolaterem emeletét elkerültem, inkább egyenesen az említett tetőkertbe vezettem, melyhez egy újabb, rövid lépcső vezetett fel. Az ajtón túl pedig elé tárult egy üvegtetős, és így rendkívül sok fénnyel megvilágított terem, melyet... mondjuk úgy, meghódított a természet. Lévén a növényeket nem volt ki kezelje, ezért nem voltak szép virágok, legfeljebb gaz és futónövények a falon.
- Ideális a lustálkodásra, egész nap van olyan pontja, amelyet megvilágít a nap, és ha kinézel az ablakon, az egész kerületet beláthatod. Ha szeretnél lepihenni, szívesen megdögönyözlek kicsit :] - ajánlottam fel, miközben elengedtem az ölelést, és helyette mögé álltam, a kezemet pedig a vállára tettem.

by **Nedzsem** Kedd Jún. 07 2016, 16:19

-Meg is fogom próbálni! Lehet, hogy neked nem mondana viccet, de az én kérésemnek biztosan nem tud ellenállni. Az én kérésemnek senki nem tud ellenállni.

Még az a buta NPC sem tudott ellenállni, ha kicsit kitartóbban próbálkozom, de ha elhajtalak, és folytatom az eredeti küldetésemet, akkor talán elestél volna attól a lehetőségtől, hogy még ma a szolgálóm lehess. Bizonyára szépségem annyira megbabonázott volna, hogy ha csalódottságodban el is kullogsz, másnap tuti itt vártál volna rám megint, hogy feltűnjek, egyedül találj, és meg merj szólítani. De így is jó. A butaságod azonban egyre inkább előkerült. Ezt sokszor veszem észre az emberkandúrokban, hogy a közelemben elveszítik az eszüket, és butaságokat beszélnek össze is, meg vissza is. Fitymállóan legyintettem egyet a mancsommal, de még a farkincámmal is, mielőtt kijavítottalak volna.

-A lelkedre, Tachibana-sama. Úgy helyes, hogy a lelkedre kötötte. Az jelenti azt, hogy megígértette veled. Az orrodra kötés, az teljesen mást jelent. Olyan cukik vagytok, amikor megpróbáltok olyan szavakat használni, amit nem ismertek.

Megnevettettél, és ez megint egy pozitív tulajdonságod volt. Az emberi butaság sokszor adott okot arra, hogy sajnáljalak benneteket, vagy szánakozzam rajtatok, te azonban aranyosan, cuki módon volátl butus, és ez vicces volt.

-Ne ess túlzásokba azért. Már hozzám is érhettél, sőt, engedem, hogy folyamatosan érints. Ez a következő jutalmad. Nem szabad semmit elsietni. Az én ösztöneim megérzik, ha kapkodsz, és a kapkodást nem szeretem. Nem méltó egy nemeshez.

Ha eddig azt hitted, hogy nem tudom, hogy milyenek a nemesek, hát most megmutattam, hogy igenis tudom, ha pedig továbbra is úgy akartál tenni, mintha neme lennél, akkor nem szabadott kapkodnod. Kitűnő kis csel, nem véletlenül használják annyian. Amint engedtél az ölelésből, azonnal megindultam, hogy körbejárjam a helyet, megtapogassak pár növénykét, és picit meg is szaglásszam kissé. Fontos, hogy a legmegfelelőbb helyet találjam meg a pihizésre, ahol a leginkább feltöltődhetem. Szerencsére az istenek ebben is a segítségemre voltak, és az erőt adó nap sugarai kijelölték számomra a megfelelő pontot. Először állva nyújtózkodtam egy picit, ismételten nagyot ásítva, majd mellső mancsaimat előre tolva, hátamat homorítva már kényelmesebben is, hogy utána teljesen átadhassam magam a napozás örömeinek. Persze rólad sem feledkeztem meg, és akartam neked valami feladatot adni, nehogy haszontalannak érezd magadat.

-Úgy vélem most jött el az ideje annak, hogy felszolgáld a vacsorát, és ezúttal ne feledkezz meg az italról sem. Elsőnek nem szóltam, de mivel másodszorra sem ajánlottad fel, úgy látom megint nekem kell kérnem, mert magadtól nem jönnél rá.

by **Tachibana Makoto** Kedd Jún. 07 2016, 16:59

Őszintén szólva nem sok időt töltöttem az épület ezen szárnyában, inkább csak a kupolatermet és a szobám környékét látogattam. Ennyi bőven elég volt élettérnek, sokkal nagyobb ez az épület annál, hogy egyedül belakhassam. Valószínűleg nem járnék rosszul, ha eladnám, azonban kellemes és kellemetlen emlékek kötnek ide, melyektől nem szívesen szabadultam volna meg holmi értéktelen aranyért. Tulajdonképpen azóta talán nem is voltam itt, hogy Szophie börtönbe került. Tudat alatt kerülöm még azokat a helyeket, ahol a fontosabb állomásai megtörténtek a kapcsolatunknak, ezért nem tartózkodom túl sokat Taftban sem. Frieven pedig alapból kobold uralom alatt van, azzal nincs gondom :]
Ami engem és a cicámat illette, most bölcsen hallgattam és befogadtam a tudást, amit az irányomba sugárzott. Csak a nemlétező bajszom alatt somolyogtam, mikor kijavított, vagy éppen kioktatott. Nem volt mit hozzátennem mindahhoz, ami a kicsi száján kiesett, ilyenkor úgyis az fog benne tudatosulni, hogy valami jót tett, és bölcsessége határtalan. Csak akkor avatkoztam közbe újra az események alakulásába, amikor tanácsomra hallgatva napozáshoz kezdett készülődni.
- Úgy vélem, ha már megengedted, hogy folyamatosan érintselek, vétek lenne elmulasztanom a lehetőséget, hovatovább megtagadnám vele kedvességedet, és én nem kívánom megkockáztatni a haragodat, cicám - léptem oda hozzá, majd leültem és a karjaim közé vontam a lányt - Csak pihenj és hagyd, hogy kényeztesselek :] - mosolyodtam el, majd újfent a fejét kezdtem simogatni, most lassabban és nyugodtabban, mint eddig - A vacsorád a lakosztályodban szeretném felszolgálni, itt nem illik enni egyébként sem - nyugtattam meg, hogy majd enni is kap, ha egy kicsit türelmes, viszont bíztam benne, hogy nem lesz szüksége a türelmére, mert meg fog feledkezni az étkezésről, ha egy kicsit ellazul.

by **Nedzsem** Kedd Jún. 07 2016, 17:14

Sokkal otthonosabb volt így az épület, hogy hagytad benne a természetet tombolni. Nem gondoltam volna, hogy bármelyik ember képes lenne ilyen otthonos zugot teremteni a kő meg fadobozaikban, de úgy tűnik téged valaki felkészített a fogdásomra. Ha nem lenne megfelelő mértékű önbizalmam, akkor még meg is ijednék, hogy ennyi minden akár még csapda is lehet, de ezt csak azok hiszik, akik nem tudják elképzelni, hogy megérdemlik a jó dolgokat az életben, és a jó dolgok igenis szembejöhetnek velünk az utcán. Vagy ha nem is a jó dolgok, de a jó dolgok tulajdonosai. A karjaidaidat egy mozdulattal lefejtettem magamról, hiszen ismételten rosszul közelítettél.

-Nyaaa! Illem, Tachibana-sama, illem. Most megtanítalak arra, hogy miként kell megtenned az előkészületeket. Először is...

Újra végigpofozgattam a csodaládikómat, miközben a földre mutattam, a napozós részemre.

-Csüccs! Nyaa!

Jelentettem ki határozottan, majd az öledbe dobtam a kedvenc, pihe puha párnikámat.

-Ezt neked kellett volna már eleve idekészítened, de nem várhatok el mindent egy embertől, szóval most az egyszer segítek. Azt is tudd, hogy egy macskát soha nem vehetsz te az öledbe. Az nem úgy működik. Meg kell várnod, amíg én döntök úgy, hogy alkalmas vagy fekvőhelynek.

És azért, hogy ennyi sikertelenség után ne szontyolodj el, csak háromszor futtattam végig a tekintetemet a szobán, mielőtt úgy döntöttem, hogy megfelelsz, és az öledbe hajtottam a fejemet. Természetesen hason feküdtem, mind a négy tappancsomat magam alá húzva, a legkényelmesebb pozícióba, ahogy csak hason feküdhet egy cica.

-Hagyom, hagyom, csak ne álld el a napot, és ne duruzsolj túl sokat. Szeretném hallgatni a vadon hangjait. Az otthonomra emlékeztetnek.

Toltam el kissé a fejedet onnan, ahol képes voltál elállni az éltető napsugarakat, majd teljesen átadtam magam a napozás örömeinek.

by **Tachibana Makoto** Kedd Jún. 07 2016, 17:34

Persze erről is megvoltak a saját elképzelései. Nem is vártam mást, elvégre egy macskának nem lehet parancsolni, ha egyszer valami nem tetszik őnagyságának, akkor nem is hagyja magát. Most például azt, hogy úgy öleljem át, ahogy nekem, és legfőképp neki is kényelmes lenne, ehelyett fickándozni kezdett a kezeim között, aztán elővett egy párnát is... nos, nehezen tudtam megállni, hogy ne nevessem el magam, de valahogy megakadályoztam a kuncogást, mielőtt esetleg félreértené. Végül vállat vontam, és megtettem azt, amit kért, vagyis úgy ültem le, hogy az ölembe tudja hajtani a fejét. Párnástul.
- Még nem találkoztam olyan cicával, akinek ne tetszett volna, ha az ölembe fektetem. Te is érzed, nem? - húztam az ajkaimat halvány mosolyra. Lám, ő is szívesen megtette, bizalmat érzett az irányomban. No persze az ő helyében én is kapva-kaptam volna az alkalmon, hogy végre van valaki, aki hajlandó a bolondériám alá adni a lovat. Minden bizonnyal eddig minimum hülyének nézték a legtöbben, esetleg kiröhögték, most azonban itt voltam én, a helyes pasi, aki hajlandó volt játszani, törődni vele és megadni a figyelmet, amire vágyott. Miután elhelyezkedett, folytattam a simizést, azonban már nem csak a fejét cirógattam, hanem hosszú mozdulatokkal bejártam a hátát is, szigorúan derék felett. Aztán újra, kezdtem a fejénél, majd végig a hátán, és így tovább. Mintha tényleg egy cicát simogatnék. Ugyanakkor nem tudtam elmenni amellett a gondolat mellett, hogy rettentő kényelmetlen lehet ez a póz egy emberi testbe zárva, hiszen a mi végtagjainkat egyáltalán nem arra tervezték, hogy magunk alá húzva őket feküdjünk, szóval kíváncsian vártam, mikor kezd el mocorogni a kezem alatt. Merthogy előbb-utóbb el fog kezdeni mocorogni, és ha megtette, akkor bizony a hóna alá nyúltam, hogy feljebb húzzam és a mellkasomra fektessem a fejét és ne érezze magát kényszerítve arra a furcsa pózra.

by **Nedzsem** Kedd Jún. 07 2016, 17:56

-Persze, hogy érzem! Nyaa! Ez egy nagyon buta kérdés, Tachibana-sama!

Sértődtem meg újra, és először a levegőben kezdtem el szimatolni, majd közelebb nyomtam az nózimat az öledhez, és ott is körbeszimatoltam. Igen, természetesen éreztem. Eleve nevetséges volt azt hinned, hogy ilyesmit rejtegethetsz előlem.

-Érzem az összes cicát, akit valaha az öledbe ültettél, és az összes cicát, akit valaha elhoztál ide. Tudom, hogy le akartál nyűgözni azzal, hogy ezt mind nekem építetted, de ne aggódj, nem vagyok féltékeny típus. Ha megígéred, hogy mostantól kizárólag engem szolgálsz, és csak azokat hozod föl ide, akiket én leellenőriztem, akkor jóban lehetünk.

Ismét kegyelmet gyakoroltam felette. Nyilvánvaló volt, hogy semmi sietni nincsen benne, semmi nemes, akármit is mond. Egy igazi otherkin nem próbálkozik ennyit, hogy külön fel kelljen hívni a figyelmét a rengeteg cicalányra, akit már az ölébe fektetett. Egy igazi otherkin érzi a lélek rezdüléseinek közös dallamát, és a lélekállataink egymásra találnak, vagy vicsorogva jelzik nekünk, ha valaki be akar minket csapni. Ezért bíztam meg benned is, mert csak a nyakamban lévő csengő csilingelt néha, a fejemben lévő az nem, tehát bizton tudtam, hogy teljes biztonságban vagyok.

-Purrr! Ez jóóó, ezt csinálhatod. Megengedem.

Jeleztem neki elégedett dorombolással, hogy megfelelő munkát végez. Az emberek szeretik, ha jutalmazzák és dicsérik őket, kellenek nekik a pozitív visszajelzések, hiszen mindegyik nagyon ideges, hogy nem tudja kielégíteni egy isten vágyait. Nem is tudjátok, de ha mindent megtesztek, amit szűk emberi határaitok megengednek nektek, azt értékelni fogjuk. A póz a lehető legkényelmesebb volt, de amikor éreztem, hogy az oldalamat is szeretnéd simizni, és oda nyúlkálsz, akkor engedtem neked. Kedves volt tőled, hogy segítettél az átfordulásban, ilyen odaadó szolgálót régen láttam, így ezt gyorsan megháláltam neked azzal, hogy újra eldőltem, ezúttal háttal, a derekamat és a hátamat helyezve ezúttal a combjaidra, és most teljesen kinyújtóztattam a végtagjaimat.

-Nyaaa! Igazad van, a hasamat is sütnie kell a napocskának.

by **Tachibana Makoto** Kedd Jún. 07 2016, 18:27

Nem, most nem bírtam ki, hogy ne kuncogjak kicsit rajta, meg azon, ahogy félreértette a kérdésemet.
- Egy macska érzékeit még én se csaphatom be, ugye? :] - kérdeztem, de választ azt nem vártam nyilván, mert egyértelmű volt, hogy nem Legalábbis számára. Az igazság ezzel szemben az volt, hogy bár valóban sok "cica" megfordult az "ölemben", ide viszont még egyet sem hoztam. Az épületben csak Szophie járt eddig, és ő sose járt az emeleten, legalábbis amennyire én tudom. Rajta kívül legfeljebb a három évvel ezelőtti lakókat lehetne érezni, akik között alig volt cica, és ők nem is jártak az ölemben. Sajnos. Legalább is az egyiküket mindenképp sajnáltam.
A dorombolás fontos visszajelzés volt számomra, noha így is tudtam, hogy semmi olyasmit nem teszek, ami ne lenne a kedvére. Se neki, se a testében lakó macskaléleknek. Viszont az, hogy hajlandó szóban is kifejezni, hogy élvezi, amit csinálok, az sokat jelentett nekem. Egyébként meglepően selymes volt a haja, elég régen találkoztam olyan lánnyal, akinek ennyire jó érzés lett volna megérinteni a haját. Pedig még csak nem is fekete volt, de ebből is látszik, hogy nem lehet szigorú keretek közé határolni azt, hogy valaki milyen testi jellemzőket kedvel. Ennek a cicának se vörös szeme, se fekete haja nem volt, a frizurája stílusa se volt éppen a kedvencem, de így is kellemes melegség kerített a hatalmába, miközben a haja az ujjaim közé került.
- Arról nem is beszélve, hogy így máshol is tudlak cirógatni :] - jegyeztem meg, miután újra elhelyezkedett az ölemben. Immár sokkal inkább kézre állt nekem, és ez volt a célom azzal, hogy megmozgattam kicsit. Először csak a buksiját simiztem kicsit, meg kívántam várni, amíg újra teljesen ellazul, aztán áttértem az oldalára, lágyan végigfuttatva az ujjaimat rajta néhányszor. Hozzászoktattam egy bizonyos ritmushoz, mielőtt az ütem megtörése nélkül, teljes természetességgel áttértem a mellei cirógatására. Óriási keblei voltak, talán még nem is volt a kezeim között ekkora, hiába voltak már dúskeblű "cicáim". Bőven megáldotta a természet, az biztos :]

by **Nedzsem** Kedd Jún. 07 2016, 18:50

A zavart kis kuncogásodra én is felnevettem. Aranyos, ahogyan ideges nevetéssel próbálod leplezni a feszélyezettségedet, de látod, semmi okod nincs arra, hogy mellettem idegeskedj. Értékelem az őszinteségedet. Sokan szédítettek már azzal, hogy én vagyok az igazi, és a lelkük tisztaságáról próbáltak győzködni, amikor nyilvánvaló volt, hogy nagyon de nagyon beszennyezte már őket az emberi lét piszka. Te legalább nem próbáltál közénk kerülni, hanem megmaradtál esendő, buta embernek, a saját kereteid között.

-Nya-ah! Ne is próbálkozz, mert kiszimatolom a füllentés illatát rajtad, és mindig nem fogom megbocsájtani csak azért, mert emberkandúrból vagy. Párszor elnézem a hibáidat, és azt, hogy nagy a megfelelési kényszered egy cicaszellemmel szemben, de hidd el, nem kell hazudnod. Értékelem azt a keveset is, amit nyújtani tudsz nekem, ne aggódj.

Az, hogy a hajamat simizted megint csak azt mutatta, hogy bár a megérzéseid jók, amik meglepőek egy embertől, de a tudásod nagyon de nagyon kevéske a fajomról. Szeretem ha a bundámat birizgálod, és ebben a nyamvadt szőrtelen formámban valóban az a legbundásabb részem, főleg most, ebben az új világban, de a fülem mögött kellett volna vakargatnod, ha már ott járt a kezed. Egy pillanatra felötlött bennem, hogy elkezdem irányítani a kezedet, de lehet, hogy zokon vennéd, és megint csak tudatnám veled emberi tökéletlenségedet. Kedves vagyok, és kedves vagyok veled is, így hagytam, hadd tégy úgy, ahogy neked jólesik, amíg nekem is jólesett. Amikor az oldalamhoz értél, ami picit csiklandós, egy kis kuncogás mellett felhúztam a lábacskáimat, és a mancsocskáimat is, és kissé meghajoltam, tipikus C alakba. C, mint cica. Nem véletlenül. Persze arra figyeltem, hogy ne kerüljön rossz helyre a kezed, de mivel semmi olyanhoz nem értél, ami tiltott terület lenne, elégedetten doromboltam tovább, lehunytam a szememet, persze nem teljesen, csak nagyon laposakat pislogva, és boldogan kunkorítottam a farkincám végét, picit seperve vele.

-Purrr!

Már vártam, hogy oda is eljuss. Az emberkandúrok mind egyformák, mind gyerekesek, és olyan dolgokért rajonganak, amiért csak a kölykök szoktak. Ilyenek voltak a mellek is. Furcsák az emberek, egyáltalán nem arra használták őket, mint amire a természetanyánk adományozta nekünk, ráadásul nem is volt elég belőlük se nekem, de szerintem még nekik sem. Ha majd elérem az igazi anthro formámat, akkor legalább négy pár lesz majd, végig a hasikámig. Engedtem, hogy simizz, ám néha azért eltoltam a fejedet, ha eltakartad a napocskát, de ha egyébként jól viselkedtél, akkor nem volt semmi okom ellenkezni, egészen addig, amíg újra meg nem kordult a hasikám.

-Nyaaa? Te is hallod ezt a hangot? Pocica szeretne valamit.

by **Tachibana Makoto** Kedd Jún. 07 2016, 19:20

- Nincs miért hazudnom neked. Mi emberek is érezzük, ha valaki nem őszinte, ezért én nem is folyamodok ilyen buta trükkökhöz - mondtam a lánynak. Úgy, hogy nyilván már elég sok mindent kiszíneztem magammal kapcsolatban, hogy jobban passzoljon az ő világába, de tekintve, hogy a legfontosabb dolgokat nem titkoltam egy pillanatig se, így ennek nem volt jelentősége. Igazából meglepően könnyű volt bánni vele, nem háborodott fel a szándékaimon, sőt, még elég alaposan ki is tárgyaltuk. Arra azonban mégsem számítottam, hogy a fiatal lány mivoltát teljesen levetkőzte, és olyannyira beleélte magát a szerepébe, hogy egy mukk nélkül tűrte, ahogy a melleit fogdostam. Pislogtam rajta párat, amit ő nyilván nem láthatott, de aztán megtorpanás vagy habozás nélkül folytattam a játszadozást. Nyilvánvaló volt, miért tudott ilyen nyugodt maradni: nem érzett semmi olyat, amit ilyenkor éreznie kellene.
- Akkor hát irány a lakosztályod :] - jeleztem neki, hogy akkor ideje talpra állnia, majd én is követtem őt. Ha lenne vérünk, most alaposan zsibbadnának a lábaim, de így gond nélkül talpra tudtam állni - Mielőtt azonban megmutatom, szeretném, ha előhívnád a... varázslódobozod - választottam egy random szót a menüre - Mutatok egy igét, amivel sokkal kellemesebbé fog válni az, ahogy cirógatlak - mondtam, miközben mögéje léptem és átöleltem hátulról, hogy ne tudjon csak úgy megszökni, meg így aztán egyszerűbb is volt navigálni őt, hogy hol keresse az etika mód kikapcsolását. Ha engedett a kérésemnek, már magyaráztam is.
- Ennek a világnak az urai egy pecséttel korlátozzák az örömünk szintjét. Tartanak tőle, hogy ha megtapasztaljuk a valódi boldogságot, akkor elvesztjük az eszünket. Valóban veszélyes dolog, de mivel te magasabb szinten állsz, mint mi, halandók, ezért te biztosan meg tudod őrizni a józanságod. Hát nem nevetséges, hogy korlátozni próbálnak téged? Ha viszont idézel rá egy varázsigét, megtöröd a pecsétet - mondtam neki véresen komoly hangszínnel.

by Ajánlott tartalom