Re: Keleti rész

by **Arisu** Szer. Jún. 10 2015, 16:58

Jaj, ugyan, nem kell ilyen kis tsunderének lenni, pontosan tudom, hogy azért segített nekem, mert erős, karizmatikus kisugárzásom van, és látta rajtam, hogy jó befektetés segíteni az elindulásom. Nemsokára világhírű leszek, és akkor majd elbüszkélkedhet vele, hogy az első pár aranyamat ő adta nekem, aztán vagy elhiszik majd neki, vagy nem :3 Talán majd én is megemlítem a nevét egyszer-egyszer, amikor a sikereimről beszámolok, elvégre ha tényleg ez a pénz fog elindítani, akkor igazán meg fogja érdemelni azt a pár jó szót, még ha nem is bizonyultak igazából túl segítőkésznek.
Az ajánlatán gondolkoztam egy kis darabon, igyekeztem számításba venni az eddigi tapasztalataimat a kislányról, aztán végignéztem a ruháján is. Hmm... nem volt bennem az őszinte lelkesedés. Persze akkor minek kérdeztem a véleményét? Meggondolatlan voltam egy kicsit, de nem számított. Hátha ad egy olyan címet, ahol találok valami értelmes, csinos ruhát, igaz elnézve, hogy milyen ruhát hordott, nem voltam túlságosan bizakodó.
- Elég lesz az is, hogy merre találom meg~desu. Eleget segítettél már, nem szeretném tovább rabolni a drága idődet~desu - mosolyodtam el. Tökéletes hárítás, még udvariasnak is tűnt, és ha ért a szóból, akkor nem erősködik, hogy segíteni szeretne, én meg megléphetek és megkereshetem, hogyan kell megszerezni azokat a jártasság dolgokat. Majd ha arra járok, akkor útközben beugrok és megnézem azt a kínálatot. Hogy az ő kedvence az enyém is lesz-e, az erősen kétséges volt, de ugye egy próbát megér, nem? :3

by **Shukaku** Szer. Jún. 10 2015, 17:18

Hála a magasságos vörös égben lebegő Kayabának, hogy nem akarja, hogy Shu elkísérje! Ugyan egy pillanatra elgondolkodott az idomár azon, hogy talán udvariatlanság lenne, ha nem kérdezne rá még egyszer, mert a lány talán csak próbára teszi a segítőkészségét, és úgy csinál, mintha nem akarná, hogy eljöjjön vele, miközben azt várja, hogy elkísérje, és azt, hogy a kibírhatatlan stílusa mellett kitartson mellette. Talán ezért volt ilyen finom és modoros, ezért mondta ilyen udvariasan, hogy nem szükséges, meg azt, hogy Shu sokat segített, és nem akarja rabolni az ő drága idejét. Eddig valahogy nem úgy tűnt, mintha ezt olyan nagyon figyelembe vette volna. Talán azon csodálkozik, hogy Shunak milyen végtelen birka türelme van vele szemben, és még nem zavarta el a sunyiba, mint ahogy mások nagy valószínűséggel, sőt biztosan elzavarták már… persze azokon kívül akik ennyire elkényeztették. Mindegy, a lényeg az volt, hogy kapni kellett a talán soha vissza nem térő alkalmon, és udvariasan elmenekülni, amíg még lehetett.
-Persze, szívesen megmutatom, és utána már biztosan te is megtalálod egyedül is.
Hívott elő egy térképet, szétnyitotta, és rámutatott az egyik bekarikázott épületre.
-Ezen minden fontosat bejelöltem neked, éttermeket, fogadókat, boltokat… szóval ez itt az, ahova én és Jun szoktunk járni, de sokan vásárolnak még itt rajtunk kívül. Ez pedig a Páncél Kinézet Változtató Bolt. Nincs is messze a kettő egymástól, szóval meg fogod tudni találni.
Át is nyújtotta a térképet, szépen összehajtogatva, vagy ha a lány úgy kívánta akkor kinyitva, hogy azonnal elkezdhesse követni. Már csak egy jó végszó kellett.
-Hát… örülünk, hogy segíthettünk, és reméljük, hogy szerencsével jársz. Ha bármi van, csak írj egy üzit, vagy keress meg minket a Dojoban.
Mosoly, még egy meghajlás, majd a remény, hogy Arisu sarkon fordul, és távozik…

Köszönöm szépen a játékot~desu! X3

by **Rosalia** Vas. Jún. 14 2015, 13:06

Arisu: Különleges *Fegyver*
Shu: Rubin Vért

by **Nolan Daneworth** Pént. Szept. 11 2015, 13:51

Előzmény

Jaden a hír hallatán nem is tudta mit mondjon. Megint a fának dőlt, lehunyt szemekkel. Nem szólt semmit. Shu szavait hallva bólintott.
"Valóban nem vagyok. De valamit valamiért."
Még egy kicsit a fának támaszkodott, majd a város felé nézett. A megvesztegetés hallatán Shu-ra pillantott.
"Ne haragudj, de nem. Nem kenyerem a megvesztegetés. Jobban szeretem önmagamtól elnyerni mások bizalmát."
Azzal, hogy Shu a nyelvét öltötte rá, nem törődött. De végül aztán, megejtett egy mosolyt.
"Belőled kiváló anya lesz, ha valaha is lesz gyereked, már most látom."
Tett pár lépést, majd elővette teleport kristályát.
"Ami a gitárt illeti, a való világban azt terveztem, hogy zenész leszek és lemezeket adok ki. Ránézett a lányra. Most egy kicsit elbúcsúzom, de ha kellenék, meg fogsz találni nyomkövetéssel, illetve este hatkor tudunk találkozni a főtéren."
Jaden visszateleportált a kezdetek városába.
___
Megjelent a főtéren, majd el is indult a legközelebbi cukrászda felé, a keleti részben.
"Ugyan nem tervezem eredetileg sem megvesztegetni egyikőjüket sem, de ha a jelek szerint így szeretik a süteményeket, akkor Shukaku biztos örülni fog egy szelet csokoládé tortának."
Elhagyva a főteret, végighaladt pár utcán, elérve azt a boltot, amit még kifelé menet látott, a kirakatban pedig ott volt a szett, amit csak futólag pillantott meg, de mégis jól emlékezett rá. Az előbbi vaddisznó ölésekből, most 100 aranya volt, a páncél pedig 30-ba került. Be is ment, majd alig egy pillanat múlva már a kinézett szettben jött ki.
"Most úgy nézek ki, mint a Herceg a régi Prince of Persia játékokból."
Továbbindult a cukrászda felé.

by **Shukaku** Pént. Szept. 11 2015, 14:11

-Jajj már, csak vicceltem! Nem láttad a nyelvöltést? Oké, nincs olyan nagy nyelvem, mint mondjuk a Mirinek, de azért láthatónak kellett volna lennie. Tudod, amikor kicsi voltam, nem vágták fel azt a bigyuszkát ott alatta, és emiatt nem tudom olyan nagyon kiölteni, mint mások, de... de akkor is látnod kellett volna, hogy csak viccelek.
Vágott durcis fejet, amiről remélhetőleg már tényleg látta Nolan, hogy ez is csak egy újabb vicc, vagy talán csak a viccnek a folytatása, vagy valami ilyesmi. Aztán jött az az egyetlen mondat. Nagy szerencse volt, hogy a fiú elteleportált utána, így nem látta, ahogyan Shu arca megdermed, majd az egész teste ezt követi, és lassan remegni kezd. Hátát egy fának döntötte, és mélyet sóhajtott, miközben átölelte a sárkányt, aki rögtön mellé ugrott, és odabújt hozzá. Azonban vele sem akart erről beszélni. Senkivel nem akart erről beszélni. Hagyják őt békén az anyaság témájával itt is, odakint is, mindenhol! Ez nem az ő dolga! Csak rá kell nézni, és látják, hogy gyerek... miért nem látta őt gyereknek? Miért hozta fel ezt a témát? Mindegy... elment... el fogja felejteni... mármint nem a fiút, hanem a fiú a témát. Igen. Biztosan így lesz. Az idomár megtörölgette a szemeit, kifújta az orrát, majd nemet intett a fejével Timinek, így a sárkány nem is tett fel kérdéseket. Még nem. Tudta, hogy ilyenkor nem szabad.

Csak egy halk sóhajjal fogadta a fiút, de az olyan szelíd, fejcsóválós sóhajjal, mint ahogyan a kölyökkutyát szemléled, ha valami rosszat tett.
-Csak elköltötted a pénzedet butaságokra? Na mindegy... már várnak minket a céhházban, szóval el kell mennünk a Kiképzőtiszthez, ott kiválasztod amit szeretnél, és már indulhatunk is. A tortát tedd el, majd vacsi után szétoszthatod. Gyere!
És megragadta a srác kezét, majd elindult vele a Kiképzőtiszt felé.

by **Nolan Daneworth** Pént. Szept. 11 2015, 16:21

Elérve a cukrászdát, benyitott. Hárman voltak előtte, így várt egy kicsit. Mikor sorra került, vett egy csokoládé tortát, mely egyből a tárgylistában landolt, későbbi elfogyasztás céljából. Vett magának egy üveg almalét, majd elhagyta a cukrászdát. Elindult vissza a főtérhez, miközben kortyolgatta az italt Megpillantva egy padot, leült oda és megitta a maradékot, az üveg pedig pixelekké vált, rögtön utána el is tűnt. Továbbindulva, befordult még egy sarkon, majd Shukakuval találta szembe magát, aki egy kissé megfeddte őt a vásárlás miatt, a fiú pedig csendesen hallgatta őt végig.
"Nézd, tudom hogy aggódsz értem, de némi pénzt áldoznom is kell arra, hogy jobb legyen."
Jaden csak követte a lányt. Miközben haladtak, nemigen nézett semerre. Végighaladtak pár utcán, majd elérték a főtérhez közeli helyet.
"Szeretném megmondani, hogy a tortát nem vesztegetés céljából vettem."
Mostmár sokkal közelebb voltak a kiképző tiszthez, így Jaden lassított egy kicsit. Odaérve a kiképzőtiszthez, Jaden csak nézte egy darabig, aztán még közelebb lépett.
"Ez az NJK a szintemet fogja növelni. Jól fog jönni a magasabb szint, ha teljesíteni akarok."

Kis szintű vagy? Ha szeretnéd kiképezlek, hogy tarthasd a többiekkel az ütemet.
Ha igényeled a szolgáltatásait, akkor a következőek közül választhatsz:

1. opció: Maradok a jelenlegi szintemen.
2. opció: A 10-es szintre szeretnék lépni.
3. opció: A 20-as szintre szeretnék lépni.
4. opció: A 30-as boss legyőzése szükséges a megnyitásához.

"A kettes opciót választom."

by **Shukaku** Pént. Szept. 11 2015, 18:39

-De... de... pont ezt magyaráztam az előbb, hogy nem kell áldoznod. Belépsz a céhbe, és teljesen ingyen választasz magadnak olyan páncélt, amilyet csak szeretnél. Fel van halmozva a bankban meg a boltocskában egy rakat egyes tierű páncél, csak be kell menned, körül kell nézned, és kiválasztani, hogy neked melyik tetszik. Teljesen ingyen. Ehelyett most te kiadtál pénzt egy olyanra, amit talán nemsokára válthatsz is le, mert adunk helyette egy jobbat.
Sóhajtott, és megforgatta egy picit a szemét.
-Figyelj... tudom, hogy nagyon gyorsan pótolni szeretnéd a lemaradásodat, de ha kapkodsz, azzal inkább csak még jobban rontasz az esélyeiden. Nem kell kapkodni, nem kell futkosni, nem kell rohangálni. Szépen, nyugodtan, mindenre lesz majd időd. Ha bármi kérdésed van, akkor például felteheted nekem, vagy Timinek, és megpróbáljuk megválaszolni. De majd ott lesz a céhes bigyuszka is, és majd ott is tehetsz fel kérdéseket, sőt, az is lehet, hogy tőled is kérdezni fognak. Ott sem kell idegeskedned, nem kell hadarnod, semmi ilyesmit nem kell majd. Mindenki a barátod, kedvelni fognak, mert ez a cél. Az a cél, hogy jólérezd magad. érted?
Persze Shu aztán reménykedhetett, legalább is abban nagyon reménykedett, hogy Nolan tényleg nem vette komolyan az ő megvesztegetős viccét, és nem mondta komolyan, avagy nem hiszi azt, hogy tényleg külön ki kell emelnie, hogy nem megvesztegeti a céhtagokat.
-És akkor is jól fog jönni, ha nálunk akarsz aludni. A Limen a tizedik szinten van, szóval minimum azt a szintet érd el.
Megvárta, amíg a fiú kiválasztja a neki tetsző opciót, majd megragadta a kezét, hogy ne rohanhasson el megint.
-Most pedig elmegyünk a teleportkapuhoz, és elviszlek a Limenbe, hogy talizhassunk a többiekkel. Mi érünk oda előbb, szépen bemutatkozol meg ilyenek. Kanami már jelzett, hogy ő ott lesz, bizti Junra és Cearra is számíthatunk. Gyere!
Erősen fogta a srácot, majd elindultak a kapu felé.

by **Nolan Daneworth** Pént. Szept. 11 2015, 19:39

"Ez a szett, ami rajtam van, csak kinézeti. Valójában még a kezdő ruha van rajtam. De körül fogok nézni, megígérem."
Jaden előhívta a menüjét, majd megmutatta a tortát.
"Nem hiszem, hogy komolyan gondoltad a megvesztegetést, de mindenesetre vettem nektek egy csokoládé tortát." mondta egy mosollyal, miközben a torta képe eltűnt.
Jaden csak nézett, ahogy a lány megint megragadja őt, mintha.... számára igen fontos személy lenne, vagy valami tulajdon. Persze az utóbbi csak egy furcsa gondolat volt és amúgy sem hitte, hogy Shukaku így vélekedne. Miközben húzta maga után, Jaden a szemét görgette.
"Oké, oké." mondta egy kis játékos piszkálódással a hangjában. "Megyek magamtól is."
A kapu felé haladva, Jaden felzárkózott Shukaku mellé és úgy követte őt.
"Te mióta játszol?" kérdezte csendesen. "Vagy te magad is afféle Ébredő vagy?"
Megérkezve a kapuhoz, odalépett.
"Nos, itt is volnánk. Mondd, mit tegyek."

by **Nex** Pént. Okt. 23 2015, 02:40

Kusumi Ayani

Alig egy nap telt el, a tegnapi küzdelmem óta, csak fekszem az ágyba és arra gondolok, na meg persze az utána történtekre. Kicsit lelkiismeret furdalásom van, könnyű azt mondani, hogy senki sem érdekel, bár egy idegen mért is érdekelne, de úgy tűnik végül sikerült megsértenem valahogy Stingrayt de nem olyan módon ahogy szerettem volna, csak csipkelődés lett volna, vagyis talán inkább egy össz-visszavágás a sok kis „humoros” megjegyzésért. Persze most mégsem érzem magam olyan jól, és bár ő is fog szemét dolgot vágott hozzám, talán jobb, nem ellenségeket szerezni, míg ebben a világban vagyok. Bár személyesen nem menne, de üzenetben legyen, írok neki egy bocsánatkérő levelet. Nem mondom, hogy van is mögötte valami, hiszen ezek csak szavak, de jobb leírni őket, igaz, a tegnapi győzelmeim után felpörögtem kicsit, és talán túl nagy lett a szám.
"-Stingray-kun, kérlek bocsájtsd, meg tegnapi viselkedésem, ne értsd félre, nem újabb információt akarok kinyerni belőled, egyszerűen csak lekellet higgadnom kicsit.-" Persze, nem mondom, hogy nem örülnék neki ha egy bejövő üzenet formájában ő is bocsánatomért esedezne, de bizonyára ez nem fog megtörténni. Viszont, felmerült a kérdés bennem, hogy vajon el tudja-e bármiféle kovács készíteni azt a fegyvert, mely Konzumáé volt? Persze, nem állítom, hogy az én kezemben hasznosítva lenne oly módon, mint az övében, hiszen ha jól tudom, sok boss harcnál segédkezett. Persze, nem is akarok, egy Kazumává válni, ráadásul én két olyan fegyvernek örülnék a legjobban, szimplán igyekszem kiküszöbölni, a problémát miszerint, nem vagyok képes fegyvert ragadni. Bár az is lehet, hogy már egy ilyen fegyver is segítene, abban hogy hozzászokjak a dologhoz. Rövidke reggeli után, hozzá is kezdenék, a kereséshez. De Nobuo úgy dönt, befog munkára, és pakolásznom kell, majd kiszolgálni a vevőket, egészen négyig, persze ez így van rendjén, alig rajtuk élősködöm. Persze mikor mutattam Nobuo-nak a frissen szerzett, maszkot, csóválta a fejét, és azt mondta, hogy a tulajáról nem sok infót fogok találni, eddig így is van, bár igazából nem is Kazuma érdekel, csak a fegyvere, már ha fegyver, mert még most sem vagyok biztos benne, hogy nem egy képesség, de ha az, akkor időt pazarlok, bár idebent... inkább időtöltésnek mondanám, mint pazarlásnak. Itt az idő, végre kiszabadulok a boltból, s egy fegyverkovács boltjába vezet az utam, persze maszkommal együtt, hátha valaki felismeri, és még akar is beszélni róla. Végül, betérek egy kovács műhelybe, ahol a pultnál álló lányt megszólítom. - Üdv, egy fegyvert keresek, vagyis inkább, érdekelne, hogy mit tudsz róla, vagy hogy van-e ilyen. Nehéz egészen pontosan megfogalmazni, hogy mire is gondolok, valami olyasmire, ami a testem részévé válik, persze árnyharcos fegyverre, lehetséges ilyet készíteni, láthattam már valahol ilyet? - Teszem fel nem is olyan egyszerű kérdésemet a lánynak.

by **Takara Kazutoshi** Hétf. Május 16 2016, 16:14

Mivel tudom, hogy ez a rész az, ahol csak úgy becsapnak, és meglopnak, vagy zsarolnak, igyekeztem elkerülni. Legalábbis eddig. Most viszont kénytelen vagyok visszatérni ide azzal a céllal, hogy megfelelő, biztonságos helyet keressek magamnak. Egy félresikerült zsákmányszerzés után majdnem kinyírtak. Azok az átkozott banditák! Úgy látszik, csak az marad életben, akinek a feje fölött már vörös csík van? Soha nem gondoltam arra, hogy embereket ölnék. Inkább elfutottam minden konfliktus elől, mintsem hogy harcba keveredjek. Na, de mindegy. Megnyugodva érek el a keleti részre, hátam mögött hagyva a banditákat. A kereskedők hangosan árulják portékáikat, de jelenleg erre semmi szükségem. Kezdő felszerelésem van, kevés az aranyam is. Mivel ismét az első szinten vagyok, nagyrészt NPC-kkel találkozom. Ó, az a csodálatos mesterséges intelligencia. Emlékszem, apám mondta mindig ezt, amikor valami MMO-val játszottam régen. Régen. Oly távoli emlék, mintha sosem történt volna meg, csak egy idegen testbe lennék zárva egy idegen elmével. Próbálom kizárni a múltam töredékeit. "Elmúlt! Meg sem történt!" Mindig ilyenek jutnak az eszembe. Gondolataimból kizárva az elmúltakat, a járókelőket kezdtem el nézni. Szemet szúr egy kis termetű lány, akinek a lépései nem illenek az NPC-k jól megszokott beprogramozott menetelésébe. Egy elég paranoidnak tűnő teremtés, mellette egy pettel. Egy kereskedő előtt áll, a portékáit nézegeti. Nem tudom miért, talán hiányzik valakinek a társasága, vagy egyszerűen csak szimpatikus, megszólítom:
- Szép napunk van, ugye?
Magam sem tudom, miért egy ilyen átlátszó, üres dumával próbálok valaki felé közelíteni, talán elveszett belőlem minden emberségem. Talán. De akkor miért akarnék bárkivel is beszélni?

by **Shukaku** Hétf. Május 16 2016, 16:31

Egyszer már sikerült itt tolvajt fogni, szóval a kis idomár és társa újból ezen ügyködnek. Nem, nem mindenképpen lenyakazni akarják a bűnösöket, még akkor sem, ha egy vörös indikátoros kiejtése nem okozna indikátorszín változást egyikőjüknél sem. Ők azon mesterkednek, hogy kiszűrjék a piti tolvajokat, és segítsenek nekik. Ja igen, ha már indikátorokról beszélünk, az azonnal szemet szúrhat, hogy a sárkány indikátora nem olyan, mint a szokványos peteké, hanem inkább narancsszínű. Talán tulajdonítasz ennek jelentést, talán nem. Szóval kis hőseink tudják, hogy innen csak azok lopnak, akiknek tényleg nincs más ötletük vagy bátorságuk, esetleg megfelelő felszerelésük ahhoz, hogy másképpen szerezzék meg a napi betevőt. Ide nem járnak a gazdagok, pár aranyas erszényeket lehet csak elcsenni. Ha pedig valakit rajtakapnak... nos, lehet rájuk haragudni azért, mert szegényeknek szükségük van a pénzre? Ugye, hogy nem? Éppen egy ilyen zsebtolvaj fiúcska volt a legutóbbi delikvensük is, mivel azonban neki adták oda az utolsó eleséget, ami jelenleg náluk volt, így újat kellett beszerezni, és bizony ki másnál szereznék be, mint a közeli árusoknál. Először a sárkány figyel fel rád, nem is próbálja meg álcázni azt, hogy végigmér, ám mivel meglátása szerint nem jelentesz rájuk veszélyt, így nem tulajdonít neked nagy jelentőséget egészen odáig, amíg melléjük nem lépsz. Az aranypénz csilingelve pottyan az NPC kezébe, a lány meghajol, és még elköszön, válaszol az árusnak, mielőtt feléd fordulna.
-Mi is nagyon szépen köszönjük, biztosak vagyunk benne, hogy ízleni fog.
És ezzel a gyümölcs már el is tűnik az eszköztárában, ő pedig üres kézzel fordulhat feléd, a sárkánnyal egyetemben. Először rád vet egy pillantást, majd az égre, majd vissza rád, egy kissé furcsálló, de kedves mosollyal.
-Ehm... igen, szép...
Az átlátszó dumákkal az a gond, hogy nem nagyon lehet rájuk mit reagálni. Persze szerencsére a felszerelésből azonnal leveszik, hogy kezdő vagy, így a megkezdet mondatot viszonylag hamar be tudja fejezni.
-Én Shu vagyok, ő pedig a társam, Timidus. Miben lehetünk a segítségedre?

by **Takara Kazutoshi** Hétf. Május 16 2016, 16:42

Shu

Tisztában vagyok vele, hogy Shu zavarba jött, amiért csak úgy véletlenül hozzáléptem, de olyan jó látni néha barátságos arcokat is! A való életben sosem ment jól a barátkozás, ezért próbáltam minél jobban elkerülni az embereket. A SAO-ban sem mentem oda még egy emberhez sem, de olyan rég óta itt vagyok, hogy kezdek beleőrülni abba, hogy nem szólok senkihez. Felveszem a jól megszokott ál mosolyomat, ezzel tudatva vele, hogy Én is úgy gondolom, hogy nagyon szép időnk van.
- Ne haragudj, csak olyan régen nem beszéltem már senkivel, hogy abba kezdek beleőrülni, pedig a való életben ez fel sem tűnt. Kazutoshi vagyok, kezdő játékos, aki már egy jó ideje a játékban van.
Mivel sejtem, hogy mit mondana ezután, valami olyasmit, hogy "akkor miért van kezdő ruházatod?", gyorsan tisztázom a helyzetemet.
- Amióta a játékban vagyok, nem fejlődtem semmit. Olyan kevés dolgot csináltam, annyi kevés XP-t kaptam, hogy még nem léptem szintet. Miután a nagyfőnök bejelentette, hogy innen többet nem szabadulunk, összetörtem. Ezidáig egy kezemen megtudom számolni, hány játékossal beszéltem eddig. Amúgy a kérdésedre a válaszom ez: tudnál-e segíteni abban, hogy ne őrüljek bele a magányba?
Olyan hülye vagyok! Olyan nagyon hülye vagyok! De amit egyszer mondtam, azt már nem lehet visszaszívni.

by **Shukaku** Hétf. Május 16 2016, 16:58

Na ilyen gyorsan sem nyílt meg senki még a párosnak, mint amilyen iramban ezt te megtetted. A miben segíthetünk kérdésre általában kitérő válaszok szoktak születni, hiszen az emberek többsége azt hiszi, hogy ahogyan odakint, így idebent sincs semmi ingyen, és rendkívül kíváncsivá és óvatossá vállnak akkor, ha valaki csak úgy felajánlja a segítségét. Oké, vannak olyanok, akik őszinte válaszokat tudnak adni anélkül, hogy mindenféle hátsószándékot keresnének, és ki tudják mondani, hogy a fejlődésben szeretnének segítséget kérni, vagy esetleg éhesek, szomjasak, vagy ha nem is azok, de már nagyon unják az egyhangú olcsó ételeket, és szeretnének valami finomat vacsorázni. Olyan is akadt szép számmal, aki harci tanácsokra, küldetésben való segítségre, vagy konkrétan felszerelésre vágyott, szóval azt hiszem kijelenthetjük, hogy a csipetcsapat már rengeteg fajta kéréssel találkozott, de ilyennel, mint amit te megfogalmaztál, még soha. Mivel sejtetted, hogy mit mondana, így nem is volt ideje kérdezni, csak miután végigmondtad az egész mondandódat, addigra azonban már a tekintete is teljesen megváltozott. A fürkésző, kissé zavart, kissé bizalmatlan és fürkésző tekintet azonnal gyámolító, gondoskodó figyelembe csapott át.
-Jajj ne butáskodj, dehogy haragszunk! Szívesen beszélgetünk akárkivel, és szívesen segítünk is. És...
És ha már itt voltak, akkor gyorsan ismét előkerült az előbb vásárolt mangó, amit azon nyomban fel is ajánlott neked.
-Tessék, biztosan éhes lehetsz. Szendvicseket szoktunk osztogatni, de az sajnos már elfogyott. És... hogy a magányba..?
kicsit elgondolkodott, majd egy távolabb lévő üres padra mutatott, ami kiesett már a piac térségéből, és nem özönlötték annyira el az emberek. Persze amíg kísért, ha elfogadtad a felajánlott ülőhelyet, addig is próbált szóval tartani.
-Ilyen kérdéssel még soha senki nem fordult hozzánk, de szívesen nyújtunk társaságot neked... én például azért lettem idomár, mert így mindig van mellettem valaki.
Összenézett a sárkánnyal, aki biccentett, és természetesen végig követett titeket, majd helyet foglalt a pad előtt, a lány lábainál.
-Deee... ha magányos vagy, akkor a legjobb választás egy céh lenne neked. Tudod, ilyen kis közösségek, ahol barátokat szerezhet az ember.

by **Takara Kazutoshi** Kedd Május 17 2016, 17:00

Shu

Szinte majd leesik az állam, annyira meglepődöm Shu válaszán. Azt hittem, minimum segítségért fog kiáltani, amiért zaklatom. Nem lehet idősebb 15-16 évesnél. Nem pont olyannak tűnik, aki csak úgy hellyel kínálja az embert, de lehet, hogy ő is magányos. Mondjuk, a pete mellette van, szóval annyira mégsem. Próbálom összeszedni minden gondolatomat, de már egy mangót tart a kezében, a kezembe nyomja, majd hellyel kínál. Hirtelen megállok, miközben a pad felé tartunk. Mi van akkor, ha éppen most visz el a bandita haverjaihoz, akik még a maradék cuccaimat és a legrosszabb, az életemet is elveszik? Ezeket a gondolatokat próbálom kiverni a fejemből, végül is, ha így van, csakis az én hibám, hozzá sem kellett volna szólnom. Igazán le kéne küzdenem a paranoiámat, vagy valami. Miután helyet foglaltunk, próbálom a jól megszokott mosolyomat bedobni.
- Hát, eléggé meglepődtem azon, hogy nem hajtottál el rögtön, és ilyen kedves voltál hozzám. Köszönöm.
Nem tudom, hogy éhes vagyok-e. A gyomrom görcsbe rándult, mindjárt elájulok.
- Tudod, próbáltam már beszélni játékosokkal, de mind olyan megbízhatatlanok voltak. Mielőtt ide érkeztem volna, volt egy nem túl kezdő felszerelésem, de a velem tartó játékosok ellopták tőlem minden felszerelésem, a pénzem, sőt, még valahogy a szintjeimet is. Nyilván csalók voltak. Mindig megfogadom, hogy nem bízom többet az emberekben, de túl magányos vagyok ahhoz, hogy sokáig bírjam.
A céhekre gondolok. Talán az is egy céh volt, amivel összefutottam, és múlt éjjel mindenemet leszívták és ellopták.
- Nem bízom a céhekben. Egyszer tagja voltam egynek, de egy másik csapat levadászott minket. Tipikus, ha találsz jó embereket, mind meghalnak. Te tagja vagy-e valamilyen céhnek?
Ránézek a petére. Szerintem büszkeséggel töltheti el, hogy megvan neki, ezért úgy döntök, róla is kérdezek.
- A sárkányod jó a harcokban?

by **Shukaku** Szer. Május 18 2016, 06:45

Pontosítsunk kissé, mert vagy többnek nézed Shut, mint amekkora, vagy elszámoltad magad. A lány tizenhárom éves sem volt, amikor belépett a játékba, és mint tudjuk, a világ a regisztrációkor betáplált kinézetét rögzíti, és tartja meg egészen addig, amíg ő Aincradban létezik. Ehhez hozzájön az is, hogy Shu nem volt valami egészséges gyerek, így eleve kisebbnek, fejletlenebbnek tűnt a koránál, tehát úgy tizenkét éves körülire tippelheted kinézetre. Mivel ebben a korban azért elég jelentősek a különbségek, nem hiszem, hogy tizenkettőt összekevernél tizenhattal, ezért gondoltam, hogy segítek picit. Az feltűnt neki is, hogy hezitálsz, így megtorpant ugyan, de bátorító tekintettel, türelmesen várta meg, amíg döntesz, követed-e őket, vagy sem. A meglepődöttséged mosolyt csalt az arcára, mert ebből már sejtette, hogy nem ilyen válaszra vártál, azt pedig tudta, hogy aki pozitívan csalódik, az könnyebben fog megnyílni, bár nálad ez pont nem tűnt nagy akadálynak. Az újabb megtorpanás is ugyanazt az eredményt szüli, bár legszívesebben megfogná a kezed, és vezetne kissé, de tudja, hogy azt talán zokon vennéd, lévén idősebb vagy és még fiú is, így ismételten csak hagyja, hadd dönts. A bandita haverok képzelése azért egy picit túlzás volt, hiszen a pad bár messze volt a tömegtől, félreeső helyen, mégis rá lehetett látni a főtérről, nem egy sikátorba hurcolt be, a nyílt utcán pedig azért csak nem fog kifosztani. Mosolyra mosoly volt a válasz, szavaid pedig igazolták a sejtését, és egy félig bólintás, félig meghajlás szerű választ kaptál, már amennyire ezt az ülő pozíció engedte.
-Ugyan már, igazán semmiség, nagyon szívesen. Senkit nem hajtunk el, akinek segítségre van szüksége.
Ahhoz képest, hogy mennyire könnyen beszéltél, mármint az egyenességet illetően, az izgalom jól láthatóan ütközött ki az arcodra, aminek hála a kis idomár aggódó tekintetét folyamatosan rajtad tartotta, bár még mindig hagyta, hogy te irányítsd a beszélgetést, hátha az megnyugtat kissé. A kirablásodra egy mély sóhaj hagyta el ajkait, nem volt újdonság számára, amit mondtál, ám a szintek ellopásánál már összehúzta a szemöldökét, sőt, Timidus is félrebillentette a bal fülét. Ilyenről még egyikük sem hallott, ám mivel nem tudták, hogy igaz-e, vagy csak szánalomra méltóbbnak szeretnél-e látszani a nagyobb segítség reményében, na és persze azért, mert rossz emlék volt számodra, inkább nem firtatták a témát. Vagyis Shu nem firtatta, és egy kis kézjellel, amit talán te észre sem vettél, mert csak a mutatóujját nyújtotta ki a pillanatra a lábai mellett, jelezte a sárkánynak is, hogy ő se kérdezzen. Válaszolni viszont kellett, szóval a lassú, szomorú és csalódott fejcsóválás mellett meg is szólalt a kislány.
-Sajnos vannak páran, akik ki tudják kerülni a világ szabályait, de tudom, hogy dolgoznak azon, hogy elkapják őket.
Nem, nem a rendfenntartókra gondolt, hanem Kayabára, hiszen az egyik küldetésen ő maga segédkezett abban, hogy egy ilyen csaló banda áldozatai kiszabaduljanak.
-Az emberek pedig... hát szerencsére Timi nem ember, és akkor ha bennem nem bízol, benne legalább megbízhatsz.
Egy újabb mosoly kereste a tekintetedet, megpróbálván jelezni, hogy ez a mondat viccnek lett szánva a felvidításodra, és igazából benne is nyugodtan megbízhatsz, nem akar bántani. Az azonban már őt is lehervasztotta, amit a céhekről, vagyis inkább a jó emberek haláláról mondtál, és egy pillanatra elfordította a tekintetét. Ezzel nem tudott vitába szállni, igazad volt.
-Én... hmm... mi már itt vagyunk a kezdetek óta, de azt hiszem mi is jók vagyunk, mégse estünk ki. És... igen, mindketten a Jumpy Vigor céh tagjai vagyunk.
Próbálta ismét jelezni a többesszámmal, hogy ő nincs, csak ők vannak, ám mivel ezután Timiről kérdeztél, ez a probléma is megoldódni látszott. A sárkány, aki eddig hol a környezetét, hol téged lesett, most feléd fordította a fejét, és magas, de nem fülsértő hangon, teljesen nyugodt, kifejezéstelen tónussal kezdett beszélni.
-Timidus, ember.
Nevezte meg önmagát jelezve, hogy amiként ő sem hív téged embernek, neked sem illik őt csak a faj alapján szólítani... legalább is eddig úgy vette észre, hogy a ti fajotok ezt nem szereti.
-És nem vagyok Shu sárkánya, a saját sárkányom vagyok, az eddigi eredményeim alapján pedig a teljesítményemet a harcokban jónak ítélem meg.
Nem, nem sértődött meg, semmi sértettséget nem érezhettél ki a hangjából, de egyéb más érzelmet sem. Szenvtelen volt és teljesen tárgyilagos. Shu halkan kuncogott, hiszen ez a jelenet általában kizökkenti kissé a beszélgetőpartnert, amire neked most talán szükséged is volt, hogy ne idegeskedj annyira.
-Nem kell félned, nyugodtan kérdezhetsz tőle is, szívesen válaszol, és egy csomó témához jobban is ért nálam.

by **Takara Kazutoshi** Szer. Május 18 2016, 17:42

Shu

Shu nem úgy nézett, mint aki bevette volna a szintleszívós szövegemet. Én is furcsának találtam, és tényleg remélem, hogy elkapják a bűnösöket. Mondjuk, nem biztos, hogy ezt akarom. Ki tudja, mit csinálnak a csalókkal? A kezemben tartott mangót úgy döntök, visszaadom Shunak.
- Nagyon kedves vagy, Shu, de nem fogadhatom ezt el. Miért adnál egy vadidegennek, aki évekkel idősebb nálad, egy ételt? Inkább nekem kéne hálásnak lennem, amiért szóba állsz velem. Köszönöm - meg sem várom a válaszát, a kezébe nyomom a friss, digitális gyümölcsöt.
Nem vagyok képes elfogadni mástól az ajándékokat. Szerintem az csak a szánalom miatt van. Csak egy kis társaságra vágytam, évek után. A kormeghatározásban sosem voltam túl jó, mindig is idősebbnek néztem az embereket. Főleg most, hogy már nem is látok igazi embereket, elég nehéz valakinek a korát megállapítani. Most, hogy már a padon ülünk, és körülöttünk van a sok ember, úgy érzem, nincs mitől félnem. Shu és Timidus teljesen barátságosnak tűnnek.
- Uh, bocsánat. Nem vagyok állatidomár, néha azt is elfelejtem, hogy a... hozzád hasonlók tudnak beszélni - ezt Timidusnak céloztam, pedig nem tűnt sértődöttnek. Kicsit félek, hogy rosszul fogalmaztam meg, nem akarom megsérteni. Egy emberrel is nehezen tudok kommunikálni. Amikor mondta, hogy benne van egy céhben, nagyot sóhajtottam. Eléggé megviselt a sajátom elvesztése. Mosolygok, mikor azt mondja, hogy Timidusban jobban bízhatok, mint magában Shu-ban. Már mindketten elnyerték a bizalmamat, annyira elfogadtak úgy, ahogy vagyok. Lehet, hogy túlságosan kishitű vagyok. Nem tudom, megkérdezzem-e tőle, hogy milyen volt neki a valóságban. Úgy döntök, inkább nem kérdezem a múltjáról. Mindenkit megviselt az, hogy egy virtuális világban rekedtünk, meg aztán, nem tudom, mi történhetett vele a múltban. Én is csak azért kezdtem el MMO-kkal játszani, mert azokban győztesnek éreztem magam.
- És, bízol a céhed tagjaiban? Úgy érzed, teljesen befogadtak?

by **Shukaku** Szer. Május 18 2016, 18:17

A lány ugyan visszaveszi az ételt, de jól láthatóan megforgatja a szemeit a buta szövegre, amit előadsz neki.
-Hmm... mondjuk azért adnék, mert ez a vadidegen lehet, hogy éhes, én pedig telis-tele vagyok pénzzel és igazából már el sem tudom költeni, és jól esik, hogy segíthetek másokon... mert így úgy érzem, hogy teszek valamit. Hmm... igen, azt hiszem ezért.
Szélesen mosolygott és úgy bólogatott, mintha valóban nagyon elgondolkodott volna ezen a komoly filozófiai kérdésen. Persze nem kellett elgondolkodnia, hiszen a miért segítesz nekem, meg a mivel tartozom kérdésekből már untig eleget kapott, és vagy ezernyi választ tudott rájuk rávágni szinte azonnal.
-És... mi köze ennek az egésznek ahhoz, hogy mennyi idős vagy? A nagyobbak nem lehetnek éhesek? Szerintem tuti, hogy ti is lehettek éhesek. És... hálásnak...
Megvonta a vállát, olyan nekem mindegy, és hagyd csak, nem tartozol semmivel jelzések keverékével.
-Ha szeretnél, nyugodtan lehetsz hálás, de ne próbáld meg visszafizetni, vagy ilyesmi. Vagyis... a társaságod pont megfelelő a visszafizetéshez, ha nagyon szeretnéd. Igazából mára végeztünk mindennel, és nincs semmi dolgunk, szóval nagyon jó, hogy nem uncsizni kell, hanem beszélgethetünk valakivel.
Úgy tűnik azért az unszolás nem volt elegendő ahhoz, hogy beszélgetésbe elegyedj a sárkánnyal, de ezt egyikük sem vette zokon. Úgy sejtették, hogy Ébredő lehetsz, azaz olyasvalaki, aki a sztázisból nemrég került elő, és eddig nem sokat játszott, az ilyeneknek pedig valóban furcsák lehetnek a petek és a képességeik. Választ persze kaptál, még akkor is, ha csak rövidet és lényegre törőt.
-Nincs okom haragudni, nem kell bocsánatot kérni, és nem mindegyik hozzám hasonló tud a ti nyelveteken is beszélni.
A mosoly már egy jó jel volt ugyan, az azonban, hogy kérdeztél, ráadásul pont a céhről, még ennél is jobb, Shu pedig örömmel válaszolt, miközben a mangót dobálta le-fel a tenyerében.
-Háát... miért ne bíznánk? A céhvezér az egyik legeslegjobb barátnőm... vagyis... hmm... azt hiszem a legjobb. Sayával is jóban vagyunk, a többiek pedig nagyrészt utánunk érkeztek, szóval őket már inkább nekünk kellett befogadnunk. Jó, persze valakivel jobban vagyunk, mint másokkal, de ilyen, hogy nem befogadás, meg kirekesztősdi az nincs. Fura is lenne, ha valakit csak azért vennénk be, hogy utána kiközösítsük...

by **Takara Kazutoshi** Csüt. Május 19 2016, 17:53

Shu

Kicsit meglepődök, mintha Shu azt várná, hogy tudjak róla mindent. Honnan tudnám, hogy mennyi pénze van? Esetleg úgy nézek ki, mint aki nem tudná magát ellátni, ha nagyon szeretné? Nem akartam neki elmondani azt az örökös felnőttes dumát, hogy a fiatalok még nem értenek a felnőttekhez, meg, hogy mi már ellátjuk magunkat, meg hasonlókat. Túl kedves hozzám, ez kicsit megrémít. Talán túlreagálom. Petekkel pedig már találkoztam korábban, de nekem sajnos nem volt. Nem tudnék rá vigyázni. Azért viszont tényleg hálás vagyok, hogy a társaságomat kellemesnek találja. Nyilván vannak nálam sokkal magányosabb, és rosszabb helyzetben lévő játékosok (mondjuk a halottak), úgyhogy tényleg csak túl sokat filózom ezen. Ráadásul nem azért szólítottam meg valakit, hogy rögtön paranoiás legyek mellette, csak kellett a beszélgetés. Úgy döntök, inkább a céhemről beszélek kicsit.
- Abban a céhben, ahol voltam, talán az volt a rossz, hogy túl sok viszály volt közöttünk. Legalábbis, a céhvezér túlságosan makacs és önfejű volt. A vesztünket is ez okozta. Olyan helyre vezetett minket, ahol mindenki biztos volt abban, hogy megtámadnak.
Nagyot sóhajtok. Nem könnyű elveszteni a maradék barátaidat. Inkább még kérdezek róla.
- Van olyan hely a játékban, ahova szívesen mész? Vagy valami ilyesmi?

by **Shukaku** Csüt. Május 19 2016, 18:08

Meglepődött a meglepődésen, és mivel látta, és azt is sejtette, hogy te láttad, hogy látta, egy egyszerű kérdő hangocskával rá is kérdezett arra, hogy min lepődtél meg.
-Hmm?
Csak ennyi, nem több. Fejét egy kicsit félrebillentette, szemöldökét kicsit felvonta, de nem vádlón vagy faggatóan, csak színtiszta érdeklődéssel, és azt sem zavarta igazán, ha nem válaszoltál, mert akkor csak betudta annak, hogy félreértette a jelzéseidet. Őszintén szólva pedig miután kifakadtál neki, hogy megőrülsz a magánytól... igen, tipikusan úgy néztél ki, mint aki nem tudja ellátni magát, és segítségre szorul. Shu azonban ismerte ezeket a felnőttes dumákat, tudta, hogy hála a buta büszkeségeteknek akkor sem fogadnátok el semmit egy gyerektől, ha az éhhalál szélén állnátok, és mivel ezt csak az idő tudta megoldani, nem pedig az agresszív tukmálás, így rádhagyta, a mangót pedig letette kettőtök közé, hogy ha esetleg mégis megkívánnád, akkor nyugodtan elvehesd. A céhes sztorira nem nagyon tudott mit mondani. Az, hogy sajnálja, meg együttérez, meg ilyenek, nem sokat segített volna neked, szóval csak szomorú arckifejezéssel bólintott, és mivel eddig az ő céhéről kérdezted, inkább azzal kötötte össze.
-Nálunk bizti nem történne semmi ilyesmi. Eleve a vezérünk nem egy olyan zsarnok alak, hogy megparancsolja, hogy hova menjünk, és ha valaki nem ért vele egyet... és tuti nem értenénk egyet azzal, hogy olyan helyre menjünk, ami nagyon veszélyes... szóval akkor egyszerűen nem megyünk, vagy kérünk segítséget más céhektől. De eleve mindent szépen megbeszélünk, megszavazzuk együtt, és együtt döntünk róla, így ilyesmi fel sem merülhet.
A sóhaj után pláne nem akarta erőltetni a témát, és mivel neked sikerült továbblendülni, így ezt sem neki kellett megoldania, ezért pedig nagyon hálás volt.
-Mhmm, persze, hogy van! Én nagyon szívesen járok ki a szafarira. Imádom az állatokat, meg felfedezni az új fajokat, helyeket, meg ilyesmi. Timi inkább az Arénában szeret ücsörögni, hogy a harcokat figyelje meg, vagy néha be is szálljon egy kicsit gyakorolni. Neked mi a kedvenc helyed?

by **Takara Kazutoshi** Csüt. Május 19 2016, 18:25

Shu

- Ja, csak azon lepődtem meg, hogy olyan, mintha elvárnád, hogy tudjam, mennyi pénzed van. Mikor bekerültem a játékba, 16 voltam, a játékon belül pedig nem nagyon tudtam megtanulni, milyen igazából a felnőtt lét. Erre sajnos nincs tutorial - végre egy őszinte mosolyt is képes vagyok megjeleníteni az arcomon, ami kicsit még le is nyugtat.
- Talán, ha kicsit is éltem volna felnőttként a... nagyvilágban - itt kiver a víz, mikor belegondolok abba, amit utoljára tettem a valóságban - tudnám, hogyan kell megfelelően viselkedni. Tényleg nem vagyok valami önellátó személy.
Viccesnek találom, hogy egy kislánnyal beszélgetek ilyesmiről, de annál furcsább már úgysem történhet, hogy egy virtuális világban ülök valakivel egy asztalnál. Az állatimádatát tényleg ki tudom belőle nézni, hiszen itt van neki Timidus. Vagy Timidus van neki itt.
- Az én kedvenc helyem talán a huszadik szinten a virágmező. Csendes, nyugodt, békés. Nincs sem erőszak, sem halál. Csak a virágok, a napfény, meg ilyesmik. Mikor megnyitották azt a szintet, az egyik legjobb dolog volt, ami velem történt a játék során.
Eszembe jutnak az ott eltöltött délutánjaim. Azt hiszem, még a céhemmel is kimentünk, és virággyűjtögetős küldetéseket csináltunk. Igen, az talán kicsit vissza tudott mozdítani az őrület határából a normális kerékvágásba.
- Mi lenne, ha egyszer közösen elmennénk a szafariba? Úgy hallottam, a közös halászat/vadászat jutalmat ad. Megtaníthatnád, hogy kell csinálni.

by **Shukaku** Pént. Május 20 2016, 05:56

-Elvárni?
Pislogott értetlenül, majd hevesen megrázta a fejét. Nevetni is nevetett volna ezen a buta feltételezésen, de mivel nem szerette volna, hogy azt hidd, hogy téged nevet ki, így inkább ezt benntartotta.
-Nem, dehogy! Ha elvártam volna, akkor nem mondtam volna el. Pont azért mondtam, hogy tudd. És... ez a korszámítás tényleg megkavarja az embereket idebent.
Felemelte az egyik kezét, majd hüvelykujjának felmutatásával számlálni kezdett.
-Talán az Ébredők esete a legnehezebb, akik bekerültek X évesen, átaludtak éveket, amiket ugye nem éltek meg, és igazából ha most ébrednek, akkor pont annyi idősek, mint amikor beléptek, mármint lelkileg is meg itteni testileg, de közben meg évek teltek el.
Nyílt a mutatóujj, következett a második rész.
-Másrészt ugye például nekem is furi, így ezért neked is furi lehetek én. Nem voltam tizenhárom amikor idekerültem, és tudom jól, hogy nem is nézek ki még annyinak sem, én viszont itt vagyok a kezdetek óta, és még ebben az évben tizenhét leszek, miközben te azt hiszed, hogy egy kislánnyal beszélgetsz. Szóval ha azt vesszük, én most ugyanannyi vagyok, mint amennyinek te kinézel. Persze nekem ez muris, meg sokan akarnának örökre fiatalok maradni, de tudom, hogy páran ennek nem örülnek.
A mosolyra mosoly a válasz, és egy kis halk kuncogás, amit most már úgy érzi, megengedhet magának, sőt, még legyint is a szavaidra.
-Ne aggódj, idebent nem nagyon találkoztam még igazi felnőttekkel. Mármint olyanokkal, akik valóban sokáig képesek lettek volna felnőttesen viselkedni.
A huszadik szint imádata egy kicsit meglepi az idomárt, bár pozitívan. Nem sok fiú vallaná be, hogy virágos réteken szeret szökdécselni ahelyett, hogy a kazamatákban irtaná a mobokat. Emlékszik még azonban a szintellopásos történetre, szóval ha kényelmetlen is erre rákérdezni, meg kell tennie.
-A virágmező tényleg nagyon gyönyörű, bár sokan azt is csak arra használják, hogy nyersanyagot gyűjtsenek, és ha valami nagy esemény van, akkor olyan az egész, mintha aratás lenne, vagy nem is tudom. Viszont... a szafari az a tízes szinten van ugye... és... szóval te most akkor hányas szintű vagy?

by **Takara Kazutoshi** Pént. Május 20 2016, 17:50

Shu

- Ja, tényleg. Meg kell szoknom, hogy 1-es szintű lettem ismét. Nem haladtam sokat a játékban a négy év alatt, nem létem sok szintet, a szafarit mindig ki akartam próbálni. Most meg itt vagyok 1-es szinttel, kezdhetem elölről a fejlődést. Most körülbelül úgy érzem magam, mint egy rokkant, akinek újra meg kell tanulni járnia - mondom, bár a szavaim számomra is hihetetlenek. - Különben, miért kéne ahhoz magasabb szinten lennem, hogy el tudjak menni a szafariba? Nem ismerek olyan szabályt, hogy egy alacsonyabb szint játékos ne mehetne egy magas szintű helyre. Meg aztán, a szafarit bárki használhatja.
Ha hülye vagyok a játékhoz, az azért van, mert nem nagyon tanulmányoztam át a szabályzatot. Az első dolgom volt biztonságos helyet keresni magamnak, hogy átvészeljem a kezdeti időszakokat. Mondjuk, akkor lehetett volna lehetőségem legalább belekukkantani a szabályzatba. A fenébe, milyen hülye vagyok! Mindenesetre, a szafari nem egy rossz ötlet. Talán közelebb kerülnék az emberekhez, ha együtt vadásznék velük. Eleinte biztosan csak szerencsétlenkednék, de majd csak belejönnék egy idő után.
- Mikor a valóságban voltam, nem szerettem az embereket. Kerültem a tekintetüket, sőt, még itt a játékban is. Minél több ideig nem láttam senkit, annál jobban kezdtek hiányozni. Ha Isten létezik, és arra teremtett, hogy barátkozzunk és csapatokat alkossunk, talán csak félreismertem magamat - nem vagyok benne biztos, hogy ez érdekli Shu-t vagy Timidust, de már okoztak meglepetéseket, szóval meglehet, hogy erről is szívesen beszélgetnek.

by **Shukaku** Pént. Május 20 2016, 18:20

-Hááát... nem hiszem, hogy ez olyan nagyon rossz lenne. Vagyis... értem, hogy miért vagy szomorú emiatt, meg van is rá okod, de szerintem nézd a jó oldalát. Újra megcsinálhatsz egy csomó dolgot, csak most másképpen, és a kicsiknek való küldetések sokkal murisabbak, mint azok, amiket magasabb szinteken oszt ki a világ. Ott már azt hiszik, hogy mindenki csak kaszabolni akar, meg mindenki mindenfajta rendszerismeretből profi, és nincsenek olyan aranyos, egyszerű questek, mint az alacsony szinteken. Ráadásul... szóval nekünk pont egy olyan képink van, amivel kisebbek lehetünk, és én szeretem azt a képességet, szóval egyáltalán nem érzem ezt annyira szörnyűnek. mint egy rokkantságot.
Na persze nem volt buta, értette, hogy mi a baj, csak éppen még mindig nem tudta elhinni a történetedet, és a további szavaid erre csak ráerősítettek. Ha valóban felfejlődtél a húszas szintig, akkor ezt az alapszabályt szerinte biztosan ismerned kellett volna. Össze is nézett a sárkánnyak, majd egy kicsit félénken, nagyon igyekezve azon, hogy ne bántson meg, megpróbált felvilágosítani a témáról.
-Ööö... izé... szóval... de van. Ez Aincrad egyik legalapabb szabálya, hogy csak azokra a szintekre mehetsz, amiket már elértél. Azért van így, hogy a kicsik ne menjenek túlságosan veszélyes helyekre, ahol bajuk eshet. Tudod, mint amikor a gyerekeknek ilyen rácsos izéket tesznek a konyha elé. Szerintem nagyon cuki, hogy így gondoskodnak rólunk.
És valóban mosolygott még a saját példáján is, hálás volt Kayabának, amiért megvédte az embereket a saját hülyeségüktől.
-Persze ez a többi játékostól nem véd meg... de semmi sem lehet tökéletes. Viszont szafarizni egyes szinten is mehetsz, csak éppen nem a szafarira. Az első szinten is tele van minden állatkákkal, akiket elkaphatsz, és szívesen megmutatjuk, ha szeretnéd.
Nem ugrott fel azonnal, bár legszívesebben úgy tett volna, és jól is tette, hiszen éles váltás következett. Nem értette, hogy honnan szedted most elő ezt a témát, de készségesen meghallgatott, és válaszolt is.
-Azt hiszem ez a legtöbbünkkel így van. Különben... mi másért jöttünk volna ide, ha a kinti világ annyira tetszett volna nekünk? Isten pedig... hát odakint nem tudom, de itt Kayaba körülbelül olyan hatalmas, mint kint az istenek, és végül is betette a céhfunkciót meg a barátlistát is, szóval tuti, hogy ő ezt szeretné. A kérdés csak az, hogy te szeretnél-e barátkozni.

by **Takara Kazutoshi** Pént. Május 20 2016, 18:46

Shu

- Biztosan igazad van, csakhogy én nem akarok itt élni, és megöregedni. Szeretném lezárni azt, amit a valóságban elkezdtem, talán kibékülnék az ellenségeimmel. Bár, ha belegondolok, e világ nélkül valószínűleg ez eszembe se jutott volna. Mondjuk, ez már kicsit egy pozitívum. Talán kevésbé leszek antiszociális, mint a valóságban. Lehet, hogy Kayaba Akihiko csak egy őrült pszichológus, aki pont az ilyeneket kutatja - mivel ezt én is elég valószínűtlennek tartom, megrázom a fejem. Biztos tényleg van, aki örül annak, hogy szuper képességei lehetnek, de én soha nem gondoltam volna, hogy ezeket a képességeket birtokoljam. Akármilyen rossz volt nekem a kinti világ, sosem gondoltam rá, hogy bántsam a többieket, akármi történjék is. A szabályra pedig felkapom a fejem. Tényleg ennyire nem olvastam volna a szabályokat? Milyen figyelmetlen vagyok! Ezek szerint a virágmezőre sem térhetek vissza. Nem sértődök meg a felvilágosításon, csak simán meglepődök.
- Mielőtt "ellopták" volna a szintjeimet, 13-as szintig mentem föl. Tudom, nem sok 4 év alatt, de mint mondtam, nem vettem nagyon részt sok küldetésben. A céhvezér pedig az XP pontjainkat is minimálisra korlátozta.
A szafaris ötletre felderülök. Tényleg jó ötlet lenne itt, valahol az első szinten elkezdeni a gyűjtögetést, talán ha szinteket lépek, pont én leszek az, aki legyőzi a 100. bosst.
- Nekem tetszik ez az ötlet. Örülnék, ha megtanítanál rá - megint mosolygok, csak hogy jelezzem, őszintén beszélek. - A kinti világ tényleg nem volt túl jó, de ott nem vártam, hogy miközben alszom, valaki az óriási kardjával leszúr, aztán elhúz a tárgyaimmal. Szerettem a szobámban élni. Itt viszont nincs szobám. Nem vagyok sehol sem teljes biztonságban. e nem szoktál szorongani emiatt?

by **Shukaku** Pént. Május 20 2016, 19:02

-Megöregedni?
A többi részt már hallotta unásig, és nem is akart elkezdeni vitatkozni vele, ám erre a szóra felkapta a fejét. Egész idáig arról beszéltetek, hogy itt bent nem lehet öregedni, és pont ezért néz ki Shu úgy ahogy, miközben mindjárt felnőtt lesz. Persze időközben eszébe jutott, hogy talán nem a konkrét megöregedésre gondoltál, de erre sem nagyon tudott mit mondani, hiszen ő hitt a világon belüli halhatatlanságban... legalább is addig, amíg nem nullázódnak le az életpontjaid. Ezt azonban nem akarta az orrodra kötni, mert talán sok lett volna neked így egyszerre. Kayabára se nagyon mondott semmit, hiszen ha túlságosan a védelmébe veszi, akkor talán megijedsz, és most nem ez a cél. Kayaba Akihiko meg tudja magát védeni a buta vádaktól nélküle is, te azonban nem tudod megvédeni magadat, ha még a saját füllentéseidbe is belekavarodsz. Shu mélyet sóhajtott, és hátradőlt a padon, majd a szemedbe nézett.
-Figyelj... én nem foglak téged bántani, és Timi sem. Nem kell félned tőlünk, és nem kell történeteket kitalálnod. Akkor is szívesen segítünk, ha csak most érkeztél a világba, és az sem szégyen, ha itt vagy nagyon régóta, és azért nem fejlődtél, mert féltél. Sokan félnek, és igen, a fiúk is meg a nagyobbak is félhetnek. Az előbb még azt mondtad, hogy szerettél a Virégmezőn lenni, most meg azt, hogy a tizenhármas szintig jutottál el. A Virágmező a huszadikon van, nem is láthattad soha, maximum képeken, ha nem érted el a húszas szintet.
Nem vádló volt a hangja, még dorgáló is csak alig, inkább bátorítani szeretett volna, megmutatni, hogy előttük nem kell felvágnod, mert csak belekavarodsz a sok füllentésbe. Azonban azt sem akarta, hogy magyarázkodni kezdj, és csak még inkább belekavarodj, szóval összecsapta a tenyerét és felpattant.
-És ha szafarizni szeretnél, akkor szafarizni megyünk. Azt pedig biztosan tudod, hogy a védett területen belül böködhet akárki akármeddig a kardjával, semmi bajod nem lesz, ha nem hív ki küzdelemre miközben alszol, ezt azonban a céhházban nem tudja megtenni, mert oda nem mehet be idegen. Ha pedig szobát szeretnél, akkor szívesen adunk neked egy szobát, ahol nem kell félned.

by Ajánlott tartalom