Keleti rész

[Violeta del Sanchez]

Először elgondolkozom kicsit, hogy mire értheti a lány azt, hogy itt nem kell félnünk mi van az ételben, aztán majdnem homlokon csapom magamat a felismeréstől. Hát persze, nem is igazi csirkét és marhát eszünk. Szalmonella meg lejárt szavatosságú hús tuti nincs Aincradban. Meg úgy konkrétan étel sem, hisz csak pixeleket eszünk, és az ízek érzete meg az étkezés cselekménye olyan üzeneteket küld az agyamnak, mintha jóllaknék. Vajon az igazi testemet táplálják odakint? Bizonyára, hiszen elsorvadó testtel valószínűleg már itt sem élnék. Kellemetlen belegondolni mindebbe, de próbálom elhessegetni ezeket a gondolatokat, mert csak elszomorítanak. Nem szeretném, ha ezt asztaltársaságom is észrevenné, ezért válaszképen a megjegyzésére inkább csak intézek felé egy halovány mosolyt.
Csendben végighallgatom a lány további mondandóját és végül csak kiböki, hogy szeretne csatlakozni a céhemhez. Nyilvánvaló volt, hogy nem véletlenül érdeklődik, és engem is hasonló körülmények között toboroztak be anno a Voiceba.
- Neeem, nem vagyok beater. Bevallom őszintén nem vagyok egy nagy MMORPG-s sem, szóval én csak közvetlenül azelőtt ismertem meg a játékot, mikor kiadták. Szegény anyám biztosan nem gondolta volna, hogy ekkora galibát okoz a születésnapi ajándékával... - ez utóbbit már halkabban, inkább magamnak mondom, és ismét átfut arcomon a bánatos nosztalgia érzete - No, de visszatérve a céhre, mert ugye erre vagy kíváncsi. Nagyon jól látod a helyzetet! Egy erős csapatba összeverbuválódva több esély van a túlélésre, mint egyes egyedül. Még párban, úgy értem egy harcos társsal az oldaladon is biztonságosabb, de még így sem indulnék el bossokat öldökölni - kortyolok egyet a limonádéba, inkább hatásszünetet tartva, mintsem azét, mert kiszáradt volna a torkom - Annak idején, mielőtt csatlakoztam volna a Viocehoz, komolyan gondolkodtam egy saját céh alapításán. De mivel tapasztalatlan voltam és csóró, értelmetlen gondolat volt ez a részemről. Még most is dédelgetem egy saját céh álmát, de jelenleg nagyon elégedett vagyok a mostani helyemmel is. És szerintem te is hasonlóképpen éreznél, mint én, ha csatlakoznál. Amiatt pedig ne aggódj, hogy a többiek mit fognak gondolni. Mindannyiunknak szüksége van erős csapattársakra, és ha a főnökasszonynak beajánllak, nem hiszem, hogy elutasítana. Nagyon kedves teremtés Mirika, nem az a vérengző hajcsár. Na de befogom a szám, mert megint sokat dumálok... - majd ismét beletemetkezem az étkezésbe. Amint végeztem a maradékkal, ismét megtörlöm a szám, és most már rátérek a személyes beszélgetés fonalára.
- Egyezzünk meg abban, hogy ha válaszolsz egy kérdésemre, akkor te is feltehetsz egyet velem, vagy bármi mással kapcsolatban. Ha túl indiszkrétnek érzel egy kérdés, akkor persze elutasíthatod - elgondolkozom azon, hogy rögtön rákérdezek a bőrét elcsúfító hegekre, de ez túl korai letámadás lenne - Hmm, biztos vagyok benne, hogy nem vagy japán. Igazam van? Nagyon aranyos az akcentusod és a gyönyörű kreol bőröd elárul, a nem mandulavágású szemedről már nem is beszélve. Valamilyen mediterrán felmenőre tippelek.
Való igaz, az én szemeim sem tökéletesen mandulavágásúak és kaukázusi embertípusra utaló felmenőkre hajaz nekem is sok arcvonásom. Mivel a francia mellett a japánt is anyanyelvként tanultam, ezért nálam nem lehet felfedezni akcentust.

- Elnézést kérek, ha túl rámenősnek tűntem... Nem áll szándékomban belekényszeríteni téged olyasmiben, ami nem illik a személyiségedhez - válaszolok kicsit megilletődötten, aztán hagyom, hogy a lány a személyes kérdésekre terelje a szót. Már csak azért is, mert elsősorban róla szeretnék megtudni többet, nem pedig arról a céhemről dicsekedni, amelyet még én sem ismerek igazán. Hálásan mosolygok rá, mikor hajlandó beadni a derekát és készséggel mesél magáról.
- Miss España! Parádés egy név, és roppant mód illik kegyedhez - vigyorodok el őszintén - Akkor én ilyen alapon lehetnék Mr. vagy Monsieur [Möszjő] Canada? - török ki huncut nevetésben, de bízom abban, hogy Violeta nem hiszi majd azt, hogy őt nevetem ki, hiszen csupán magamon viccelődök - Esetleg ajánlanál nekem is egy titulust? Vagy még nem érdemeltem ki? - mosolyodok el sejtelmesen. A költői kérdést elengedem a fülem mellett, csak bólintok egyet rá. Aztán akasztják a hóhért, szokás mondani, ugyanis megkapom a nem várt kérdést. Legalábbis nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar előáll a farbával ez a bájos szépség itt velem szemben. De hát mit is várok egy temperamentumos latin nőszemélytől, hogy majd finomkodni fog velem, mint a hímes tojással?
- Saitoné köszöni szépen jól van, de nem bánnám, ha előbb-utóbb felfedné előttem is személyét, mert bár megmásztam érte az Üveghegyet is, kerestem túl az Óperencián, s még a Felkelő Nap országának is bejártam minden szegletét utána, de még egyetlen olyan teremtést sem találtam, ki igazán rabul ejtette volna azt az állítólag dobogó izét a mellkasomban - ha kimondtam volna a lírai szavak végén még a "szívem" szót is, akkor már gumicsizmában járkálnánk a nyáltengerben. Ismét elvigyorodok, hogy érezze a viccet és az öniróniát a mondandóban, ugyanakkor megkaphatta a keresett információt is.
- Ha nem tévedek a Miss angolul hajadon hölgyet jelöl meg, tehát kegyed ezek szerint szintén nem élt még a vagyonmegosztás adta lehetőséggel itt Aincradban... és azon is túl? - próbálom úgy csűrni csavarni a szót, hogy ne tűnjön tolakodónak, de ne is legyen egyértelmű rákérdezés. Szeretem az ilyen csalafinta, ki nem mondott játékokat. Megvan a varázsa az ilyesminek, s én is inkább ennek vagyok a híve, mint az ajtóstul rárontásnak.

Asszem ennyi elég is volt a szánakozó tekintetemből. Ez a csaj sokkal keményebb annál, minthogy pátyolgatni kellene, én meg nem tűnhetek már rögtön az elején valami érzelgős töketlen szépfiúnak. Feltartott kézzel tiltakozom, kicsit megcsillantom előtte a bohókás énemet, nehogy negatív, komor hangvételbe torkolljon bele a beszélgetés.
- Értettem, csak semmi sajnálkozás! Maximum amiatt, hogy elfogyott az ebéd - tekintek ekkor a tányéromra és elégedetten dőlök hátra ölembe engedve a kezeimet. Ez a nem-átlagos-úr megnevezés meg tetszik. Tudom, hogy jócskán át van itatva iróniával, dehát akkor is simogatja a férfiúi egomat. A külvilági életére tett megjegyzéseire szándékosan nem reagálok. Örömmel tölt el, hogy ilyesmibe bizalmasan beavat, de a nesze semmi fogd meg jól értelmű mondatokkal nyilván olyan dolgokra utalgat, amikhez semmi közöm. Egyelőre. Nem is várom el, hogy első találkozás alkalmával, egyeten ebédmeghívástól elaléljon. Annál ő nem gyengén keményebb diónak tűnik, de jó tudni, hogy nem egy lelki roncs bigét fogtam ki. Minden egyes keserű gondolatot olyan körítésbe tálal előttem, hogy eszembe se jutna róla egy törékeny mimóza alkat, aki nem képes megvédeni magát. Ezt csak még jobban erősíti bennem az a bizonyos szigony. Volt egy film... meg nem mondom már melyik, amiben az ördög vasvillájának nevezték azt a vasvilla alakú fát, aminek a tövében a kincset találták. Lehet én is kincsre, egy csiszolatlan gyémántra leltem? Hmm, lássuk csak, hogy is volt spanyolul... vakítsunk már egy kicsit az anyanyelvén.
- El Tenedor... del Diablo - a kiejtésem elég franciás, de azért bizonyára érthető lesz számára - Igen, valóban elég karakteres fegyver és jól is bánsz vele! - Tekintetem közben akaratlanul is a kebleire vándorol, így az utóbbi mondatról nem tudni, hogy a szigonyra értettem, vagy a női bájakra. Kellett neki emlegetnie... Aztán észhez térek, de nem kapom el tekintetemet megilletődötten, hanem lassan felnézek rá, mintha mi sem történt volna.
- A különleges képességem? Nos, roppant egyszerű: bónuszt kapok a bevételeimhez és ez akár szintenként fejleszthető is. Nem nagy szám, de baromi hasznos ha az ember talpon akar maradni az üzleti életben. Nem mellesleg kényelmes dolog, hogy nem kell szűkölködnöm, s míg másoknak csak szikkadt kenyérre fussa, addig én megvendégelhetem a választottamat. Persze az lenne a legideálisabb, ha nap mint nap a házi koszt élvezeteinek hódolhatnék - Titokzatos fél mosoly jelenik meg az arcomon, majd megiszom a maradék limonádémat, s bevárom, hogy ő is végezzen az evéssel. - Amennyiben jóllaktál, volna kedved egy sétával levezetni az ebédet? Szívesen folytatnám még ezt a beszélgetést, de az idődet sem szeretném rabolni. Szóval hozzád igazodom. - Akár elfogadja az invitálást, akár nem, a számlát mindenképpen én rendezem a pulthoz lépve.

[off] Köszönöm az ismerkedős játékot Vionak! A toborzó eseményei pedig hetekkel később történnek az előző játékhoz képest. [/off]


Egyszerűen rajongtam a Kezdetek városa ezen negyedéért és nyilvánvaló indokok miatt választottam éppen itt lakhelyet is. A Keleti részben lehet megtalálni a legelismertebb boltokat, a magasabb szinteken is elhíresült kereskedők legkiválóbb portékáit és a járókelőktől csak úgy nyüzsögnek az utcák. Nem véletlenül, hiszen még mindig az első szinten mozog a legtöbb játékos, és valószínűleg lesznek olyanok is, akik sosem merészkednek majd feljebb. Én viszont nem ilyen embereket keresek, s ez reményeim szerint világosan kiderült a hirdetésemből.
Már egy héttel korábban felmértem a terepet és ezen kereskedőnegyed központjában, a körtéren található egy jellegzetes szökőkút. Ez a pont ideálisnak tűnt ahhoz, hogy kellően a figyelem központjába kerülhessen az esemény, könnyedén felhívjuk magunkra a figyelmet és még esztétikus is a háttér. Reményeim szerint ma nemcsak olyanok csatlakoznak be a toborzóba, akik olvasták a három napja kifüggesztett hirdetésemet, hanem olyanok is kedvet kapnak, akik csak bámészkodnak a környéken. Mivel ez egy igen rangos esemény az aincradi életemben - mondhatni az új életem igazi kezdete - ezért olyan puccba vágtam magam, mint még soha. Magamra öltöttem imádott vértemet és gyorstalpalómat is, szakad köpenyem pedig harcedzett, kazamatákat megjárt külcsínt kölcsönzött, egyedül lándzsámat pihentettem inventorymban. Homlokomra legdíszesebb fejpántomat kötöttem, s mint minden fontos pillanat előtt, most is végigsimítottam ujjaimmal galléromon, hogy úgy álljon, mintha éppen anyám vasalója alól szedtem volna ki. Egyedül kovács jelvényemet érzem most ujjbegyeim alatt, furcsa érzés, hogy a bal oldalt nincs rajtam az angyalszárnyas céhjelvény. Hamarosan azonban új logot választunk, s egy egész délutánom fog rámenni az Artes Liberales jelvények legyártására. Ám mivel a céhvezér kíséretének is illő módon kell megjelennie, ezért Violeta számára is készítettem egy minőségi vértet, amelyben a kedvesem még nálam is jobban fest. Miután összeöltöztünk és utoljára átbeszéltük a terveinket, magabiztosan indultunk meg a kijelölt helyszínre. Aldo is velünk tartott, hiszen a céh kabalája mégsem maradhat otthon egy ilyen rendkívüli esemény idején. Peckes léptekkel tipeg mellettem koromfekete macskám, fejét úgy tartja, mintha minimum tigrisnek képzelné magát. Úgy tűnik megértette, hogy neki is fontos szerepet szánok és ez igenis ínyére való.
Nem akartam korán érkezni, pontban 3 órakor kívántam megjelenni, hogy a kívánt hatást tudjuk elérni. Most itt állunk a sarkon, Violeta jobbomon belém karol, majd úgy vonulunk keresztül a téren, mint valami középkori filmből idepottyant nemesi pár. Lehet kicsit mesterkélt, lehet kicsit nagyzoló, de egy céhvezér és a first ladyje igenis viselkedjen úgy, hogy az figyelemfelkeltő legyen. Nekem pedig ez a magatartás amúgy is kedvelt szerepem. Egyedül csak a cica festhet furcsán mellettünk, de Aldo igenis nagyon jól érzi magát a tömegben, és mivel korábban utcamacska volt, ezért félelem nélkül, komfortosan közlekedik a járókelők között. Ahogy elérjük a szökőkutat, még utoljára megszorítom Vio kezét, majd felállok egy kis emelkedőre, hogy belássam az összes körülöttem állót. Aldo mellém ül és kidüllesztett mellkassal pillog az emberekre. Megköszörülöm a torkomat, majd teátrálisan széttárom a karjaimat.
- Üdvözlet néktek, Aincrad lakói! Az Artes Liberales céh tagtoborzója ezennel kezdetét veszi. Örömmel várom minden érdeklődő kérdését és jelentkezését. - Hangom messzire elhat, tekintetemmel pedig a járókelőket fürkészem, hátha ismerős arcokra lelek, vagy máris érkezik egy-két jelentkező. Igazság szerint abban bízom, hogy Ren is megkapta az üzenetemet és eljön, bár nélküle is sikeres lehet a toborzó. Az pedig egyenesen meg sem fordul a fejemben, hogy senki sem jelentkezik a felhívásomra, a negatív gondolatok ugyanis bevonzzák a rossz dolgokat.

// Kibic-reag, kéretik ignorálni a jelenlétemet :3 //