Re: Kezdetek Erdeje

by **Stingray** Vas. Szept. 20 2015, 20:51

Ryutoshi Kurasai
"elefánt a porcelánboltban"

Egy pillanatra megtorpantam és miután köszöntem az idegennek, csendben végigmértem őt. Zöld indikátora volt, és nem úgy tűnt, mint aki keresi a bajt, így jobb kezemmel el is engedtem a nyílvesszőt, és lejjebb eresztettem az íjat. A srác meghajolt, amit viszonoztam is, de az üdvözlése meglepett. Azaz pontosabban a megszólítás, és az erőltetett hivatalos stílus. Felhúzott szemöldökkel egyenesedtem ki én is. Egy újabb furcsa alakkal hozott volna össze a sors?
– Elég zajosan tudsz közlekedni. - jegyeztem meg csípősen és a földbe fúródott nyílvesszőhöz sétáltam, amit a szabad kezemmel ki is húztam, és leráztam róla a rátapadt koszt. - Tartozol nekem egy menyéttel. - mutattam a nyílvesszővel az ismeretlen lovagra. Sem a mozdulat sem a hanghordozásom nem volt túlzottan fenyegető, inkább csak tárgyilagos. Végül eltettem a nyilat a tegezembe. Szemeimmel megkerestem a köddé vált állat nyomait, melyek végigcikáztak a bokrok között egyenesen az erdő sűrűjébe. Már a neszezését sem hallom. Minden másodperccel nagyobb előnyhöz juthatott, de ez már nem számított túlzottan. Hajtóvadászat a menyét ellen nehéz lenne. Csak akkor tudom eltalálni, ha lenyugszik és megáll valahol. Lehet inkább csapdákat kellett volna raknom a gyakrabban használt útvonalaira, de én persze a nehezebb utat választottam és íjjal megyek a kis vadra. Valahogy jelen pillanatban ez már kevésbé tűnt jó ötletnek, de ha idáig eljöttem utána, akkor már nem hagyom félbe. Már csak azért is levadászom, és megfőzöm magamnak. Nincs finomabb az alaposan átsült bosszúnál, valami finom körettel, amiért a fél napomat elcseszte a menekülésével. Ez mostantól már nem csak a jelvényről szól.

by **Ryutoshi Kurasai** Hétf. Okt. 19 2015, 22:26

Hideg, közömbös tekintettel néztem a (szerencsére nem rám szegeződő) nyílvesszőt, és bár készenlétben tartottam a pajzsomat, egyelőre nem nagyon emeltem védelemre. Egyelőre nem akarok harcot kezdeményezni, hisz nem ezért voltam itt. Természetesen, ha lőtt volna, akkor nem hagynám magamat kilyukasztgatni. Ám végül szerencsére az íjász is elengedte az íját, így én is kicsit engedtem a fogásból. Szavaira némán széttárva a karomat, és megvonva a vállam- Természetesen, én bár nem szóltam, a páncélom ugyanúgy zörgött. Miután ezzel a mozdulattal is megvoltam, és hallottam a „követelését”, csak megcsóváltam a fejem.
- Sajnálom úrfi, de nem szolgálhatok menyéttel. Mellesleg, ez nem farmolós helyszín, így legyen, szíves ne rója a számlámra, hogy zajongok.
Bár hangom nem volt barátságtalan, nem is volt barátságos… inkább… minő meglepő: közömbös. Tényleg nem értettem, miért kéri számon, de ház ez van. Miközben várom a válaszom szemeimmel egy nagyobbacska kő után keresgélek, amit meg is találtam egy kisebb szikla képében. Végül az íjászra nézek, majd egyik bokorba mutatok.
- Elég gyakorta járok erre, és azt a bokorcsoportban gyakran szállnak meg állatok. Ha minden igaz, most is lennie kell benn. Készüljön úrfi.
Végül lehajolok, és egy kisebb nekifeszüléssel megemelem a szikladarabot.
- Most! – adom ki az utasítást.
Végül egy nagy erőbedobással a Súlyemelést a végletekig tolva súlylökés szerűen a bokorba dobom a kisebb szikladarabot, mely szörnyű recsegés-ropogással járva összezúzta a rejteket. Részemről ennyi telt, de még épp időben néztem oda, ahogy láttam, hogy egy gyors valami kiszökik a bokorból. De sajnos az én reflexeim és a gyorsaságom nem elég ehhez. Legalábbis nem nagyon törtem magam hozzá.

by **Stingray** Csüt. Dec. 03 2015, 14:45

Ryutoshi Kurasai
"elefánt a porcelánboltban"

Az „úrfi” megszólítás hallatán megrökönyödve vontam fel a szemöldököm, de inkább nem tettem szóvá. Sok fura szerzet él itt a menyéteken, és koboldokon kívül, szóval inkább már nem lepődöm meg rajta.
– Ahol van menyét az farmolós helyszín. - szálltam vitába a lovaggal, csak a vita kedvéért. Meg persze azért is, mert egyértelműen nekem van igazam. - Ha nem lenne, akkor nem farmolnék itt. Tehát? - illesztettem a nyílvesszőt a húrra. - Hol a menyétem? - doboltam türelmetlenül az íj markolatán, várva a választ, ami hamarosan meg is érkezett. Na ugye hogy megérte rögtön letámadni? Futott át az agyamon a gondolat és megfeszítettem a húrt, ahogy felkapta a nagy követ. Egyenesen a bokor felé céloztam, és abban a pillanatban eresztettem el a nyílvesszőt, amint a kis állat előugrott a megsemmisült rejtekhelyéről. Az oldalát lőttem át, és sikerült a fa gyökeréhez szegezni a halálra ítélt mobot.
– Tudsz te ügyesen is zajongani, ha akarsz. - jegyeztem meg, és elindulta, hogy begyűjtsem a zsákmányt. - Viszont az eredeti célpontom akkor is megszökött miattad. - morogtam. - most mehetek utána egyedül, és egy fél napi hajsza lesz mire végre elkapom. - mondtam bosszúsan. Viszont a zsákmány amit helyette kaptam, se volt egy rossz példány, ha alaposabban megnézem, és gazdagodtam is egy új eredménnyel.
– Vegyük úgy, hogy kvittek vagyunk. - egyeztem ki vele a magam részéről, majd tovább nem is törődve vele, elindultam a megszökött menyétem nyomait követve egyik bokortól a másikig. Ha egyszer utolérem, biztos megbánja még, hogy elfutott előlem. Nem vagyok egy állatprogramvédő típus.

by **Ritsu** Pént. Dec. 25 2015, 21:10

Elindultam a főtérről, sőt már egy jó ideje úton is vagyok. Megláttam egy táblát amire az volt írva hogy "Kezdetek Erdeje" és mutatott egy nyíl az egyik irányba. Elkezdtem abba az irányba menni, amerre mutatott a nyíl. Sikeresen eltévedtem abban a bizonyos erdőben. Éhes is voltam, meg nem is, de úgy éreztem hogy talán ha eszek erőt kapok tőle és talán ki is találok ebből az erdőből. Felnyitottam az inventorymat majd találtam benne egy ételt, amit egyből kezembe vettem és elkezdtem felfalni. Az étel rettentően jó volt, de annyira jól nézett ki hogy nem is olvastam el a nevét. Ittam rá valami..folyadékot ? Nem emlékszem mit, de az biztos hogy iható volt. Felálltam és tovább mentem. Hallottam valami fura hangot amire ijedtemben kardot rántottam. Egyre hangosabban hallottam a hangot majd egyből az arcom elé ugrott az a lény..vagy, vagy mi. Kezemben a kardot egyre erősebben fogtam. Abban a pillanatban összeszedtem minden bátorságomat (igen azt is, ami nincsen) és neki rontottam. Sikeresen legyőztem azt a valamit. Nagyon megkönnyebbültem a csata után. Szívem erősen dobogott, de eközben ráeszméltem hogy ez a kegyetlen világ erről szól. Ölj,ölj,ölj..hogy életben maradj. Elkezdtem előre menni, talán nyugat felé. Csak előre mentem kezemben karddal. Láttam valami fényt, szóval elkezdtem abba az irányba menni. -Igen! Ez az, kijutottam ebből a hülyeségből végre! Miután kijutottam az erdőből már egyből vártam a következő kalandot. Továbbra is követtem a járda útját. Találtam egy bokrot amin voltak bogyók. Le is szedtem mindet majd egyet meg is ettem, de olyan borzasztó volt, mint hogy ha az én főztömből ennék. Az életcsíkom is ingadozott. Neki dőltem egy kőnek majd lepihentem.

by **Shukaku** Pént. Dec. 25 2015, 21:26

A karácsonyi hangulat még az Obon fesztivál és az Állatok világnapja után is arra késztette kicsiny hősünket, hogy régi barátjára, Hisamére gondoljon. Ezért is voltak újra itt, a kezdetek erdejében. Az alacsony, kék ruhás idomár kislány, és a nem sokkal kisebb kék-fehér színű tollas sárkány, Timidus. Persze nem tébláboltak, jól ismerték már az utat, és egy bizonyos bokor felé tartottak, ami az évek során egyfajta szent hely lett a számukra, vagy legalább is kegyhely. Ez volt az a bokor, ahol anno Peter és Hisame rájuk talált, úgy három évvel ezelőtt. Persze nem állítottak oda semmilyen oltárt, nem akarták, hogy másnak is különleges legyen a hely, és főleg nem azt, hogy valaki esetleg lerombolja amit ide építenek. Igen, vannak ilyen rosszakaratú emberek is. Ez a bokor csak nekik volt különleges, meg persze annak a fiúnak, aki most a tövében feküdt. Shu csak egy kis karácsonyi csomagot akart volna elhelyezni itt, megajándékozva vele Hisamét, a szellemeket és az erdő állatait. Nem volt benne semmi különös, csak egy kis fatörzs torta. Most ezt a francia csemegét választotta az idomár, és kimaxolt főzés jártassággal a lehető legtökéletesebbre sikeredett. Úgy tűnik azonban, hogy Hisame és a többi szellem úgy döntött, hogy ez az ismeretlen idegen kapja meg az édességet. A felszerelése alapján kezdőnek tűnt. Na meg persze az alapján is, hogy védett területen kívül pihent le, kockáztatva az elalvás és a sleep kill veszélyét. Shu mindenesetre előszedte az ajándékcsomagot az eszköztárából, és azzal a kezében, na meg persze a sárkánnyal az oldalán lépett oda a fiúhoz.
-Szia idegen! Boldog karácsonyt!
Ezzel felé nyújtotta a dobozt a kék masnival, na és persze hatalmas mosollyal az arcán. Timi csak biccentett köszöntésképpen. Új emberekkel mindig csöndes volt, úgy több információt szerezhetett róluk.

by **Ritsu** Pént. Dec. 25 2015, 21:50

Amm..Izé...Köszi ? Vagy valami ilyesmit nyögtem a lány felé.
-Szia, ő, izé, neked is.
Átvettem az ajándékot és kibontottam.
-Azta! Kék masni,kedvenc színem a kék,köszönöm!
Hatalmas mosollyal mondtam ki s köszönöm-öt. Gondolkoztam hogy mit adhatnék a lánynak ezért hirtelen kinyitottam az eszköztáramat, de semmit sem találtam benne. Kínosan kibontottam az ajándékot és megnéztem mi van benne. Megpillantottam a fatörzs tortát és egyből felcsillantak a szemeim.
-Ő izé, köszönöm szépen.
A torta mellett volt egy kés meg tányérok amivel felszeltem a tortát. Átnyújtottam egy szelet tortát a lánynak.
-Boldog karácsonyt! Nem tudok mással szolgálni ezért bocsánatodat kérem.
A lány átvette a szelet tortát és elkezdték enni.
-Hmm, ez nagyon finom! Gondolom te csináltad..
Nagyon örültem hogy találkoztam egy emberrel, de sajnos tudtam hogy nem sokáig élvezhetem ezt. Szóló játékosként nem egészséges egy játékossal beszélgetni. Miután elfogyott a torta felálltam és próbáltam búcsúzkodni a lánytól, de nem igazán ment szóval leültem és még vagy fél órát beszélgettünk. Volt egy cuki kis sárkánya is akit megsimogattam. Nagyon puha volt szóval egész végig a tollát simogattam.
-Ezt a bokrot te ültetted ide ? Csak mert eléggé pocsék volt a bogyónak az íze..
Nem bírtam levenni a szemem a lányról, ezért amikor rám nézett hirtelen elnéztem a sárkányára. Megismertük egymást és bemutatkoztam neki.
-Az én nevem Ritsu.
Újra felálltam, de valamiért újra le is ültem. Nem tudtam el búcsúzni tőlük olyan könnyen amilyen könnyen én akartam.

by **Shukaku** Szomb. Dec. 26 2015, 10:19

-Áh, igazán semmiség!
Legyintett Shu, majd hálásan bólintott a jókívánság viszonzására.
-Mi is nagyon szépen köszönjük.
Itt még nem zavarta, hogy a fiú Timidusnak nem kívánt boldog karácsonyt, hiszen a srác nem tudhatta, hogy akár a sárkány is ünnepelhetné ezt a szép hagyományt. Egyébként nem, nem ünnepelte, maximum Shunak készített valamit, de azt is csak azért, hogy a társának örömet okozzon, nem pedig azért, mert karácsony volt. Olyan szinten hagyta hidegen, mint a mancsai alatt ropogó hó. Shu csak nevetett, amikor Ritsu a kék masnitól lett úgy oda. Nem gondolta volna, hogy egy fiút pont egy masnival fog lekenyerezni, de az itteni fiúkról egyébként is megvolt a jó véleménye, szóval csak halkan kuncogott rajta. Úgy tűnik elég volt a kés, és mivel a kardforgató nem használt villát, így most ezt az idomár is hanyagolta. Előkapott az eszköztárából egy széles tányért, és a sárkány elé is tett egy szelettel a sütiből.
-Nem kell bocsánatot kérned. Ez csak ilyen hirtelen jött meglepetés volt, én sem így készültem.
Mivel látszott, hogy az idegen nagyon a sárkányt vizslatja, Shu intett Timinek, aki közelebb lépett, és fejét a fiú keze alá nyomta, hogy bátorítsa egy picit, és jelezze neki, hogy szabad simogatni. A szelíd morgást most kihagyta, hiszen ha még nem ismeri a sárkányok jeleit, akkor akár rossz néven is veheti. Eközben Shu bólintott a kérdésre.
-Ahamm, én csináltam. Általában szendvicseket osztogatok a piciknek, de most karácsony van. A bokor meg...
Újabb kis kuncogás szakította félbe a mondandóját, és illedelmesen a szája elé tette a kezét, ha már evés közben sikerült megnevettetnie a másiknak.
-Az a bogyó a madaraknak van. Még szerencséd, hogy nem valami mérgezőt szedtél le. Kertészkedés jártasság nélkül nem ajánlatos minden vackot a szádba tenni.
Itt már biztos volt abban, hogy kezdővel beszél, ráadásul egy meglehetősen fiatal kezdővel. Neki utoljára talán öt éves korában kellett elmondani, hogy nem eszünk meg mindent, amit találunk.
-Shu vagyok, ő pedig Timidus, mindketten a Jumpy Vigor céh tagjai vagyunk, és állunk rendelkezésedre.
Teátrális meghajlás, ahogy kell, ezúttal a sárkány részéről is, mellsőinek megrogyasztásával.
-Te még pici vagy, ugye?
Az idomár nem szerette a kertelést, úgyhogy egyenesen a kardforgatónak szegezte a kérdését, és türelmesen, kedves, megnyugtató mosollyal várta a választ.

by **Ritsu** Szomb. Dec. 26 2015, 10:57

-Akkor jó, hát elhiheted hogy én sem így készültem..
Nagyon jól éreztem magam velük és ahogy éreztem a sárkánynak sincsen baja velem. Nem értettem miért jött ide a "piciknek" szó mivel én nem is vagyok pici, talán még öregebb is vagyok nála. Oda nyúltam az ajándék dobozához és a kék masnit levettem róla és a zsebembe raktam. Elkezdtem nevetni amikor kimondta a lány hogy "Az a bogyó a madaraknak van" és elkezdtem mentegetőzni.
-Őőő..Izé..T-Tudtam, csak éppen.. Tudod.. Nagyon puha a tolla a sárkányodnak, de komolyan. Tereltem a szót hirtelen. Nem szeretném ha megismerne engem, azt a "mindent elcseszünk" énemet. Ezután bemutatkozott ő is sőt, még a sárkányát is bemutatta.
-Örvendek, Shu és.. Timi? Ugye nevezhetem Timinek ?
Mivel én az előbb nem hajoltam meg ezért én is meghajoltam.
-Hát izé..Nem..Nem igazán, 15 éves vagyok ha..Ha érdekel.
-Legalábbis, annyi voltam amikor bekerültem a játékba, már nem is tudom már hogy milyen dátumot írunk.
-De igen..Újonc vagyok még és nem tartozom egyik céhhez sem.
-Egyébként.. Te sem vagy egy óriás.
Nem sokat gondolkoztam azon, hogy megkérdezzem tőle hogy mit keres itt szóval egyből feltettem neki a kérdést.
-Amúgy meg..Mi szél hozott erre téged ?
Elgondolkoztam azon, hogy az a lány nem is úgy néz ki a valóságban, mint itt szóval semmi sem igazi és akárhogyan is néz ki jól minden semmi sem igazi. Ez idő alatt végig őt néztem, ami miatt lehet hülyének nézett, de sebaj. Felálltam, oda nyújtottam a kezemet felé, majd megkérdeztem tőle hogy tudna -e segíteni a továbbiakban és vártam a válaszát mosollyal, ahogyan ő is.

by **Shukaku** Szomb. Dec. 26 2015, 13:53

Talán ennek a fiúnak szebb ajándék volt a kék masni, mint maga a sütemény? Shu egyáltalán nem értette a szalagokhoz való fura ragaszkodását, hiszen hallott már mindenféle gyűjtőkről, de szalaggyűjtőkről még soha. Persze ha neki ez okoz örömet, akkor legközelebb is hoz neki kék szalagot, csak majd valamilyen másik kéket. Vagy... átfutott az agyán az, hogy a hajában is kék szalag van, és ez a srác igazából bókolni akar vele, és ebbe bele is pirult kissé, ám gyorsan elhessegette a gondolatot. Nem volt neki ekkora önbizalma, de úgy tűnik, hogy Ritsunak sem, ha már mentegetőzni kezdett. Shu csak legyintett, és ezzel le is tudta a kérdést.
-Ne is foglalkozz vele, mindenkivel megesik, hogy nem tud ilyesmit. Timi pedig nem a sárkányom, hanem a barátom.
Ezzel még segített is, hogy elterelje a szót, hiszen látszott, hogy eléggé kínos ez a kardforgatónak.
-És igen, nyugodtan hívhatod Timinek, biztosan ő is megengedi.
És a pet bólintott. Sokszor játszották el ezt a színjátékot, és igazából már ő is kezdte érteni azt, hogy Shu mit élvez ebben. Majd következett a visszavágás, amire Shu hevesen rázni kezdte a fejét.
-A picit nem úgy értettem. Itt nem számít a kor, vagy a magasság, csak a szintek. A szintedre mondtam, hogy pici, és a kis szintűekre gondolok, amikor azt mondtam, hogy picik. Ha pedig akkor tizenöt voltál, most odakint tizennyolc lehetsz, de ezzel sem kell foglalkoznod. Én is tizenkettő voltam, amikor ide kerültem, most meg már tizenhat vagyok... de ez nem fontos.
A kéznyújtást elfogadta, hagyta is, hogy a fiú felsegítse, majd eszébe jutott valami. Leterített egy nagy pokrócot a földre, majd egy dobozkát hajított elé, amiből azonnal tábortűz pattant ki.
-Így talán kényelmesebb lesz, és te sem fogsz annyira fázni. Ha kérdezni szeretnél, akkor jobb, ha nem séta közben válaszolgatok. Akkor majd az állatokra kell figyelnünk, hogy szerezzünk neked egy kis zsebpénzt meg Exp-t. Természetesen szívesen segítünk, úgyhogy várjuk a kérdéseidet. ^^

by **Ritsu** Szomb. Dec. 26 2015, 17:49

-Őő, oké..Talán tényleg jobb itt, és legalább nem fázok.
Nem igazán akartam sokáig maradni, mert szerettem volna fejlődni, több ismeretséget szerezni, de ha ő így akarja akkor legyen így. Leültem a pokrócra és feltettem neki pár kérdést.
-Nos, lenne pár kérdésem szóval.
-Az egyik az lenne, hogy te hanyas szintű vagy hogy a "piciknek" segítesz ? A másik, tudnál majd segíteni abban, hogy mit hogyan és merre ?
Csak reménykedni tudtam hogy azért pár dolgot megmutat és türelmesen vártam a válaszát. Nem gondoltam volna hogy a sárkánya egyben a barátja is, de mivel láttam a ruháján, megállapítottam hogy ő valószinüleg egy Állatidomár a lány.
-Egyébként.. Tényleg kicsi vagy, szóval közülünk maximum te vagy a pici.
Nem bírtam kimondani ezt nevetés nélkül, de szerintem értette a viccet. Legalábbis remélem nem vette a szívére.
Remélem tud majd segíteni legalább egy picit is hogy mi merre van, mert egyedül nem fogok boldogulni az biztos.
-A sárká- .. Azaz a barátod, a.. Peted ?
Gondolkoztam rajta hogy neki honnan vannak ilyen menő cuccai szóval ezt is megkérdeztem tőle azt is. Őszintén.. Eléggé kínosan éreztem magam amiatt, hogy egy kislány gondoskodik rólam, aki ráadásul még valószinüleg nagyobb szintű is mint én szóval.. Mondhatni csak úgy támadtam a hülye kérdéseimmel.
-Fejlődni hogyan lehet ? Mivel megöltem egy lényt itt a közelben nem kaptam érte semmit.. Sok fajta játékban játszottam eddig, de ez különleges játék, egyrészt én játszom, más részt viszont nem értem ezt a harcrendszert. Szóval, szeretném ha segítenél nekem egy picit is legalább.

by **Shukaku** Szomb. Dec. 26 2015, 19:06

Shu látta a fiún, hogy nagyon mehetnékje van már, de szerencsére azt is látta, hogy nem az ő társaságát unja, hanem csak zabszem van a fenekében, avagy, hogy szebb képpel éljek, élni akar az új világ számtalan lehetőségével. Persze Shu most már akkor sem engedné el, ha le kéne fognia ahhoz, hogy visszatartsa. Túlságosan látszik rajta, hogy Ébredő, őket pedig nem szabad csak úgy elengedni a vakvilágba, főleg nem védett területen kívül, mert az is lehet, hogy soha nem látná őt viszont. Tehát mivel Shunak kötelessége segíteni és megvédeni a kicsiket, ez a kötelességtudat akkor is érvényt szerez magának, ha a delikvens nem akarja, hogy segítsenek neki. Most szerencsére nem ez volt a helyzet, és volt mire válaszolni.
-Hát... az elérhető legmagasabb szintű vagyok. Ötvenes. De... ez nem számít, azért nem szoktam mondani, mert nem szeretek kérkedni, meg egyébként is Timi érdeme. A másiknál pedig... hát... ez így elég tág kérdés. Az első, és legfontosabb, hogy fedél kell a fejed fölé és meleg étel a hasadba. A céhvel és a barátaimmal üzemeltetek egy Dojot, ahol kaphatsz ingyen szállást meg ételt.
Átnyújtott két kézzel rajzolt szórólap szerűséget. Csak egy Dojo képe volt az egyiken, meg a koordináták. A másikon a Szabad Rablás Boltocska felirat állt, és másik koordináták.
-Az a második szintén a céhünk boltja. Piciknek adunk ingyen felszerelést... vagyis... hát becsületkassza, de ingyen is el lehet vinni, csak vissza kell hozni, amikor már nem használod. Egyelőre ez a kettő a fontos. Utána ugye majd kell neked pénz meg Exp, de nemsokára erre is rátérünk.
A picizésre csak egy nyelvkiöltést kapott, amivel Shu igazolta érettségét, Timi újbóli felemlegetésére pedig egy újabb kuncogást.
-Nem a sárkánnyal volt a gond, hanem azzal, hogy úgy beszélsz róla, mintha a tulajdonom lenne. Timi a saját maga tulajdona. És igen, pet, és tollas sárkány, és a társam és a barátom.
Igazából már testvérként gondolt a sárkányra, de ezt az idegenek úgysem értették volna meg.
-A fejlődés is egyszerű. A városon belül a Főtéren van sok tábla, rajtuk küldetésekkel. Ott vehetsz fel, és ha teljesíted, akkor kapsz jutalmat. Ezen kívül lehet küzdőterezni is. Ne aggódj, ha a biztonságos opciót választod, akkor a rendszer megvéd ha veszítenél, és még azért is kapsz jutalmat. Ezen kívül lehet szafarizni. Vannak ugye olyan mobok, akik bántanak, belőlük kapsz Ext-t meg droppot, ha legyőzöd őket. Vannak olyan mobok, akik csak azért vannak, mert ez egy erdő, és állatok nélkül fura lenne. Őket hiába bántod, nem kapsz értük semmit. Valószínűleg te is egy ilyen lényecskét ölhettél meg. És vannak a szafaris mobok, akiket el kell kapni, és jelvényeket, pénzt, meg néha Exp-t kapsz, ha teljesíted a feltételeket. Ha ideadod a kezedet, és beléphetek a menüdbe, akkor megmutatom, hogy hol találod.
Nyitott tenyerét a másik elé helyezte, és várta, hogy beleegyezik-e.
-A harcrendszert majd Timi elmagyarázza. Ő ért az ilyesmihez.

IC, azaz a játékon belül, a karaktered szempontjából ő kap Exp-t, ha mobokat öl. OOC, azaz játékosok szempontjából azonban csak küldetések végén, küzdőterek végén kapnak. Ez azért van, mert mindenki leírná, hogy megölt ezer vadkant, és mindenki százas szintű lenne, nem lenne benne semmi érdekes.

by **Ritsu** Szomb. Dec. 26 2015, 19:43

Nagyon örültem amikor Shu önakaratból akart segíteni és hát bele is egyeztem.
-Azta! Jó nagy szintű vagy,.
-Biztos nagyon sokat beleadtál nap mint nap..
Fűztem hozzá halkan.
Átvettem a papírokat amit átnyújtott és elolvastam őket. Mind a kettőn egy helyiség.. vagy mi volt na meg koordinátái.
-Őő, köszi szépen, majd lehet benézek.
Annyira beleéltem magamat, hogy teljesen elfeledkeztem arról, hogy mit esküdtem a játék elején. "Én fogom egyedül kivinni az összes emeletet..Segítség nélkül." Tudtam, hogy neki sem lesz annyi ideje rám, mint én azt gondoltam.
-Értem, akkor gondolom te egy Állatidomár vagy, igaz ?
Hallgattam tovább Shu fejtágítását amihez hozzá is akartam fűzni pár dolgot.
-A fejlődés már látom, hogy nekem így is, úgy is nehéz lesz.
Mire kimondtam a mondatot újra elkezdtem mosolyogni, mutatva hogy egy balfék vagyok, és hogy nehéz lesz velem az élete, mármint az a kicsi is.
-Egyébként ha kérhetek még valamit, akkor az az lenne, hogy izé hát..
Ebben a pillanatban olyan hevesen vert a szívem, mint még soha pedig csak annyit akartam mondani neki hogy ne bánjon velem úgy, mint egy ötévessel. Ez miatt nem tudtam neki elmondani azt, amit akartam.
-Hogy izé.. A .. A Timitől .. Igen a sárkányodtól hogyan tudnék tanulni ?
A lány a kezét nyújtotta felém azért, hogy segítsen a dolgokban. Amikor megláttam Shu minden arcvonásait az egyik osztálytársamra emlékeztetett aki mindig piszkált minden negatívumom miatt. Egyből elszállt a jókedvem de, próbáltam elrejteni régi érzéseimet hogy még véletlenül se higgyen valami gyáva nyúlnak. Mivel ezt vártam, hogy valaki segítsen egy picit is, ezért egyből megfogtam a kezét és vártam.

by **Shukaku** Szomb. Dec. 26 2015, 20:11

Shu csak legyintett, és próbálta terelni a szót már tova, de azért a kis pír ott volt az arcán, na meg persze a jóleső érzés, amiért dicsérik. Tudta jól, hogy a szintjeinek növekedése főleg Timidus érdeme, de azért ő is ott volt mindig a sárkány mellett, na meg persze az is jólesett neki, ha Timit dicsérik, szóval újra elmormolt egy halk, de azért jól érthető köszönömöt. Dicsekedni azonban, ahogy mondta is, nem akart, olyannal meg pláne nem, ami nem is volt igaz, szóval hevesen rázta a fejét.
-Nem, dehogy! Én csak játszom, jól érzem magam, és a szintek csak úgy jönnek. Mindenki azt hiszi, hogy farmolni kell, meg állandóan küldetéseken lenni, meg nem is tudom... pedig nem. Egyszerűen csak élünk a lehetőségekkel. Úgy vettem észre, hogy aki állandóan a fejlődésen agyal, meg munkának veszi a dolgokat, nem mókának, az egyrészt rosszabbul fogja érezni magát, másrészt lassabban is fejlődik.
A lehet benézek nem volt az a válasz, amit várt, de nem haragudott meg érte. A fiú nem tudhatja, hogy régen mennyit kellett küzdeni azokért a dolgokért, amit ő most ingyen a kezébe nyomott, de mivel nem az volt a lényeg, hogy hálásak legyenek, hanem az, hogy az idomár segíthessen, így nem aggódott emiatt, és nem is tartotta fontosnak kiemelni. Mindösszesen meglepődött picit.
-Igen, idomár vagyok. A fejlődés miatt pedig tényleg ne aggódj. Seperc alatt meglesz, ha ügyi vagy.
Igen, Shu imádott anyáskodni, imádott törődni, és igen, túljátszotta a szerepét, de nagyon örült annak, hogy most végre ő segíthet másokon, hogy elérte azt, hogy rá lehessen számítani, és tett is érte. Megfogta a fiú kezét, belépett vele a menüjébe, majd lassan elnavigálta a szafarihoz.
-Itt nyiss magadnak egy új gyűjteményt, utána pedig megmutatom, hogy hogyan kell vadászni. Timi pedig... egyszerűen csak hívd Timinek. És szerintem az a legegyszerűbb, ha tőle magától kérdezed meg.
És sárkány oda is fordította a tekintetét a fiú irányába, és várta a kérdést.

by **Ritsu** Szomb. Dec. 26 2015, 21:16

-Hát azért ez a játék nem csak annyiból áll hogy jól érezzük magunkat, meg minden, az életed múlik rajta azt ne felejtsd el.
Végre tudtam én is mondani én is valami fontosat.
-Amúgy, belegondolva.. Szeretnék majd a boltotokból venni egy jobb kardot ami lehetne egy kicsit nehezebb is, meg nem ártana ha erősebb is lenne valamennyivel. Mintha túl könnyű lenne ez a kard nekem. Remélem tudsz majd segíteni a felszerelés választásában is, mivel nem vagyok biztos a döntésemben és gondolom te többet tudsz ezekről mint én, legalábbis remélem.
Megmutatta a lány hogy hol kell csinálni gyűjteményt, majd kis idő múltával készen is lettem vele. Eleinte elég nehézkesen ment ez a gyűjteményes dolog, de aztán belejöttem és végül sikerült megcsinálnom.
-Ehh, azt hiszem hogy készen vagyok a gyűjteményes dologgal. Most már megyünk harcolni ? Vagy előbb kivesszük a felszereléseket ?
Annyira tetszett az a harc az erdőben, hogy már vártam hogy menjünk tovább, de mintha Shu visszafogott volna. Na de a hülye gondolkozásaim után kivettem a zsebemből a masnit amit kaptam tőle, és a kezemre kötöttem, olyan szorosra, hogy még a fene se tudja letépni rólam. Az emlékek mindig is fontosak voltak nekem szóval muszáj volt felkötnöm.
Timi felém fordult ami miatt eléggé meglepődtem, elsőnek azt hittem valami támadó pozícióba állt, de rájöttem hogy ezt csak beképzeltem magamnak. Mivel ő egy pet, ezért nem gondoltam volna hogy ért a szavakból. Én is így tettem és feltettem neki a kérdést.
-Nos,ő..Timi..Izé, majd tudnál nekem segíteni a harcrendszerben?

by **Shukaku** Vas. Dec. 27 2015, 17:05

Shu legyintett, majd sóhajtott egy nagyot, és lassan csóválni kezdte a fejét.
-Neked is bemesélte valaki ezt a meghalós izét? Nem kell aggódnod, annak a nagy része csak hablaty. Persze ha meghalsz, akkor kiesel, de egyrészt nagyon bénának kell lenni ahhoz, hogy elpixeleződj, másrészt pedig nem egyszer láttunk már olyat, hogy valaki visszatért a halálból. Szóval ez az életed múlik rajta dolog eléggé sántít. Óvatosnak kell lenned, tehát ne ugorj egyedül minibossok elé, vagy ilyesmi, de azért rettegni nem kell. Csak annyira, mint a kinti világban. Tudod, szétnézel mielőtt lelépsz a járdáról, meg ilyenek. Igazából ugye nem is mehetsz olyan szintre, ahol nem tudsz még megmaradni, szóval csak az emberektől kell félned.
A masni már megmosolyogtatta, szóval összecsapta a kezét, mintha ezzel egy nagyon fontos dolgot tudott volna le, majd folytatta, ám ismételten fejcsóválás következett, ám immár a tiltakozás jeleként.
-Én? Dehogy értek én a felszerelésekhez! Én csak a színét állítom össze, meg ha valamelyik nem tetszik, akkor megváltoztatom az alakját a boltban. Az, hogy melyik legyen, meg a pontok, meg az összes ilyen hadi izé az Timi asztala. Egyébként pedig kukkants ide!
Mutatott a fiú paneljén pittyegő kis ikonra, és ha engedte, akkor megnyitotta az ujjával.
-Már meg is csináltál egy teljesítményt azzal, hogy megcsináltad a listádat.
És valóban, az üzenetben az szerepelt, hogy sikeresen teljesítette a „Nehogy elfelejtsem...” elnevezésű teljesítményt, és jutalmul tíz arannyal lett gazdagabb.
-Itt van a menüdben a lista a teljesítményekről. Csak ki kell választanod egyet, amelyiket meg szeretnéd csinálni, utána pedig... na azt majd elmondom, amikor elindulunk vadászni. Ha esetleg találkozunk valami olyan mobbal, akivel harcolhatsz is, akkor majd harcolunk... de az már Timi dolga.
És ha már Timi, a sárkány bólintott, és illedelmes pethez illően válaszolt a fiúnak.
-Tudnék, ahogyan a vadászatban is segítek. Kelj fel, és induljunk.
A hangja nem volt gépies, de nem is volt emberi, mert nem tükrözött sok érzelmet, nem volt se parancsoló, se izgatott, mindössze kijelentette a dolgokat vele.

(Te pedig beírhatod a gyűjteményedbe az első teljesített teljesítményt, amit ebben a topikban, ilyen módon kell bejelenteni, hogy megkapd érte a jutalmadat OOC is. :3 )

by **Ritsu** Hétf. Dec. 28 2015, 16:55

-Ezt nem bemesélték ez így van! Jobb félni mint megijedni!
Mondtam felemelkedett hangon a lány felé.
-Hiszen.. A.. A fejlesztő is mondta! Kayaba Akihiko! Ő maga mondta a játék elején!
-Ha te nem hiszed el ezt nem az én bajom, de ha egyszer a halál szélére jutsz, jusson eszedbe amit az imént mondtam.
Miért is segít rajtam ? Miért pont rajtam ? Én is csak egy játékos vagyok a sok közül.
-Egyébként is, megoldom magam is a felszerelést. Annyit csak megtudok tenni a saját érdekemért. Ja és igen.. A kinézet ha esetleg nem tetszene akkor remélem át tudnád nekem alakítani, tudom, nem a kinézet a lényeg, de ha már tudsz rajta alakítani akkor használjuk is már ezt a képességet vagy mi ez..
Annyira irritál hogy mindenbe a húgomra hasonlít. Parancsolgat és még segít is rajtam.. Felbosszant hogy mindig a kisebbek segítenek rajtam. Egyszer én is akarok valakin segíteni.
Azt mondta írjam be a gyűjteményeimbe a teljesítményt és a tíz aranyat jutalom képpen. Így is tettem, majd be írtam ahova kellett.
-Jól van. Kész vagyok. Viszont most már tényleg mehetnénk valamerre.. Kezd unalmas lenni hogy már egy.. egy.. Mindegy.. Nem számít.. Sok ideje itt vagyunk és nem megyünk semmire, út közben is eltudtad volna ezeket mondani. De.. Mindenesetre megbocsátok.
A nevetésünk után a sárkány válaszolt a kérdésemre, majd kérte hogy kelljek fel és induljunk.
-Végre! Oké, gyerünk!
Akár mennyire is gyerekesen viselkedtem, örültem hogy végre továbblépünk.

by **Shukaku** Hétf. Dec. 28 2015, 20:24

-Persze, persze! Jobb félni, mint megijedni, én is azt mondtam, hogy ne legyél idióta, és ne ugorj a minibossok elé, de azért rettegni nem kell. Azt pedig nem kell készpénznek venni, amit Kayaba mond. Sokszor kaptuk már füllentésen. Például azt mondta, hogy aki elpixeleződik, az végleg meghal, és nem lehet visszahozni. Na azóta már van Pánik Burok, ami egy olyan item, ami elteleportál, ha meghalnál. Nekem is van, megnézheted a leírását.
Előhalászta az inventoryból, majd a srác kezébe nyomta, és felhozta neki az item menüjét is.

Kód:: Pánik Burok: A burok aktiválódik, ha egy karakter meghalna, és a burok halál előtt kiteleportálja a karaktert a főellenség harcból. Hátrány: Használat után teljesen kiteleportálódsz, így jutalmat sem kapsz. A tárgy használat után széttörik.

-Persze az sem igaz, ami oda van írva. Működött ez a Viadalon is, ami egy ilyen nagy túlélős játék volt az Éhezők Viadalának mintájára, és működött már küldetéseken is. És jutottam már a halál szélére, nem is egyszer. És olyat is ismerek, aki meghalt és feltámadt. Olyat is, aki meghalt, és most egy kristályban csücsül. Kayaba akkor változtatja meg a szabályait, amikor csak szeretné, és ez a meghalós dolog is már rég nem igaz. Akkor, amikor mondta, lehet, hogy igaz volt, de már nem mindenkire az. Persze vigyáznod kell magadra így is, de nem kell úgy élned itt, mintha egy gyilkos világ lenne. Nekem pedig kötelességem megvédeni a kicsiket, úgyhogy ha nem fogadod el a felszerelést, akkor lenyomom a torkodon.
Ezzel jó hosszan a fiúra öltötte a nyelvét, majd csak nevetve csóválta a fejét.
-Ti fiúk mind ugyanolyanok vagytok. Erősködtök, hogy megoldjátok egyedül, meg nem kell nektek segítség, és a következő leltárnál már ki van húzva a nevetek a falon. Engedd, hogy segítsünk, egyáltalán nem szégyen az. Nekem is segítettek anno, és a legtöbbünknek segítettek. Még a legnagyobb szólós sem egyedül csinált mindent... és egyébként már ő is kiesett. De ha az segít, akkor megígérjük, hogy soha senkinek nem mondjuk el, hogy segítettünk neked. Becsszó! Ugye Timi?
A sárkány is bólintott, és még a szívére is tette a mancsát, ahogy az embereknél ez szokás volt. Na meg persze válaszolt is a fel nem tett kérdésre.
-Ebben a pillanatban hat perce, és tizenhét másodperce ülünk itt. Eddigi tapasztalataim alapján ez az időhossz nem összeegyeztethető az emberek által használt „sok ideje” szavak jelentésével.
Shu ezalatt küldött egy csapatmeghívást, és ha a fiú elfogadta, akkor azt is láthatta, hogy az életsávja bizony nincs a maximumon.
-Kapkodsz, ember. Így még nem engedhetlek valódi mob ellen. Tartsd elém a kezedet, felgyógyítalak. Utána gyakorolhatod a harcot.

by **Ritsu** Hétf. Dec. 28 2015, 21:43

-Jól van, jól van. Talán.. De csak talán, igazad van.. Csak talán.
Utálok veszíteni, sőt azt is utálom, ha valaki jobban tud valamit mint én.
Shu pont olyan volt, mindent jobban tudott nálam, és ki is nevetett.. Nem vettem rossz néven, csak utálok veszteni.
-Mindenesetre, ez egy elég menő tárgy, egy életet menthet ? Jól hangzik.
-Fiúk.. Jó lenne a fiúk csoportjába tartozni.
Nem arra céloztam hogy lány vagyok, csak mindig is egyedül voltam, legalábbis ha nem egyedül, lányokkal, és nem fiúkkal.
-Kellenek a felszereléseid, de nem ingyen. Az nem fair ha ingyen csak elviszem őket. Szóval, ötven (50) aranyat tudok érte adni. És persze nagyon szépen köszönöm hogy segítesz nekem, és neked is Timi.
-Nem, tudom nem szégyen, és nem, nem kell eltitkolni. Becsszó!
Én is bólintottam, mint ők, csúfolódás képpen. Persze csak viccből, nem komolyan.
-Egyébként nem áll szándékomban kiesni. Sem meghalni.. Fűztem hozzá halkan.
-Amúgy is.. az a hat perc nekem igen is sok.
Shu behívott egy csapatba amit el is fogadtam, majd jött újból a leszidás.
-A kapkodás csak azért van mert 6 percet már elvesztegettünk az életünkből! Lehet hogy ti nem veszitek komolyan, de én igen is komolyan veszem, és nem akarok ebben a játékban maradni!
Nagyon utáltam ha valaki, aki igazából egy felnőtt csak számomra, vagy ez esetben egy barát le gyerekezzen, vagy le emberezzen csak úgy.
A fiú nagyon beleélte magát a helyzetbe sőt, még túlzott is, szinte nem is ő volt aki beszélt az imént. Talán az eszére ment a bogyó amit evett.
Elé tartottam a kezemet ahogy kérte.
-------------------------------------------------------------------------------
Bocsi, kissé gagyira sikeredett ez, de nem tudtam jobbat kitalálni. Majd a következő jobb lesz remélem

by **Shukaku** Kedd Dec. 29 2015, 08:11

-Talán... ahamm. Ha nekem nem hiszel, megkérdezhetsz másokat is, ők is el fogják neked mondani... ha nem hazudnak. Persze sokan szépítenek ezeken, vagyis hát pont fordítva, rosszabbnak tüntetik fel az eseményeket, mint amilyenek. Tudod, a frontosoknak az a jó, ha mindenki retteg, mert akkor nekik több dicsőség jár, amiért harcolnak a kijutásért. Az emberek valamiért soha nem elégednek meg egy kis dicsőséggel, mindig több és több kell nekik. Szerintem már az is nagy dolog, hogy küzdenek azért, hogy kijussanak azok, akik ki akarnak jutni, de az ugye menőbb, ha azt mondják, hogy életeket mentenek meg. Aki ebben a világban képes meghalni, az nem tudom, hogy hogyan maradt életben idáig a kinti világban.
Immár felállva pislogott értetlenül az idomár. Persze ezt már Ritsu nem láthatta, hiszen Shu éppen a tűzrakóhely eltüntetésével, meg az egyéb pakolással volt elfoglalva. Mindig mindent úgy hagyott maga után, ahogyan találta, főleg a természetben.
-Miért ne tartoznál te a fiúk csoportjába? Vaaaagy... jó, tudom, hogy a legtöbb fiú lány avit csinált magának, és szomorúak, amiért Kayaba visszatette őket a rendes testükbe, mert nem tudnak... szóval érted. De...
Szerencsére a haja és a sapka eltakarta a vöröslő füleit, és nem is fordult vissza addig, amíg ki nem fújta magát picit, és terelte is a témát.
-Mondtam, becsületkassza. Ha ötven aranyat szeretnél fizetni érte, akkor annyit fizetsz, de nem szoktunk pénzt kérni, hiszen amikor átlépsz kettes tierre, akkor úgyis visszakapjuk az itemeket.
A nem akarok ebben a játékban maradni részre is csak hallgatott, és Timidusnak is intett, hogy ő is hallgasson. Még nem volt itt az ideje annak, hogy kifejtse, hogy ő viszont igen. Timidus egy gyors mozdulattal megnyalintotta a srác kezét, mire annak feltöltődtek az életpontjai. A csapatmeghívásnak hála most már Ritsu is sokkal többet látott. Shu élet és páncélpontjait, és azt is, hogy céhben van. Ezzel azonban nem sok ideje volt foglalkozni, mert Timidus újra megszólalt.
-Lássuk, hogy hogyan vadászol. Ott az a bokor. Az lesz a feladatod, hogy engem levadássz.
Ezzel felröppent, majd bevetette magát a bozótosba. Ha Ritsu az idomárra nézett volna, Shu csak megvonta a vállát, és mosolygott. A harci bigyusz Timidus területe, és ha ő így akarja...

Ne aggódj, majd megtalálod a hangodat :3

by **Ritsu** Kedd Dec. 29 2015, 18:49

-Ja.. Igen, ez kissé érthetetlen hogy fiúk lány karit csinálnak.. Na mindegy is.
Miért is mondtam én ezt neki ? Nem is akartam.. Csak kicsúszott a számon. Hülye, hülye, hülye Ritsan! Ez csak egy hülye játék. Miután Shu behívott csapatba, azután láttam az életcsíkomat, a páncélomat stb. De nem volt sok időm ezekkel megismerkedni mivel Timi újra hozzám szólt. Ezúttal egy elég merész feladatot adott, de nekem pont ez kellett.
-Jól van.
Most megmutatom neki, hisz ő csak egy sárkány.
A fiú elkezdett nevetni, és ha ők rá figyeltek, akkor láthatták elszánt arcát, és azt is hogy mennyire elhiszi hogy le tudja csak úgy győzni Timit, de ezt csak beképzelte magának, igazából esélye sem volt a sárkány ellen.
-Induljon hát!
Első támadásom, egy egyedi támadásom, [ Swords Master ]
Neki rohantam, mint egy .. Egy nem is tudom mi.. A képességemnek köszönhetően előhívtam a második kardomat. Igaz, semmi értelme sem volt, mert igazából ezen a képességen kívül semmit sem tudtam. Szóval két kardal alap támadásokkal ütögettem, de semmi értelme sem volt.
Valahogy.. Valahogy csak meg tudom sebezni, talán egy picit is.
Ritsu rájött hogy ez fizikai képtelenség, de ő nem adta fel. Megtett mindent amit tudott, de sajnos nem volt sok értelme.
Megvan ! Talán.. Ha lesből tudnám támadni. Nem.. Azt az elején kellett volna csinálnom. Megpróbálom a lehető leggyorsabban megsebezni.
Valahogy.. Gyorsabbnak kell lennem!

by **Shukaku** Szer. Dec. 30 2015, 05:16

Shu újfent értetlenül pislogott, és megrázta a fejét, ám most nem azért, hogy nemtetszését, vagy ellenkezését kifejezze, szimplán csak ki akarta rázni belőle a gondolatokat. Számára nem volt érthetetlen, hogy a fiúk miért csinálnak lány karit. A fiúk ilyenek. Persze vannak kivételek, de általában csak az ilyen huncut dolgokon jár az eszük, ha a lányokról van szó. Ritsu azonban... Ritsu miért más? Miért mondta, hogy nem tartozik a fiúk csoportjába, és miért gondolkodik ezek szerint teljesen másképpen, mint a fiúk? Az idomár újfent megnézte magának, de Ritsu határozottan fiú volt, legalább is az ő szemének. Akkor viszont mi lehet a dolgok mögött? El sem tudta képzelni, de abban már biztos volt, hogy ezt el fogja mesélni Junnak, és majd jól kibeszélik otthon, hogy ez mit jelenthet. A céhvezér imádta az ilyen pletyiket és témákat, és nagy szakértőjük is volt, tehát biztos tudni fogja a válaszokat. Na de ezen nem gondolkodhatott tovább, mert a dolgok hirtelen fordulatot vettek. Ritsu karddal indult, ráadásul két karddal indult Timi ellen, úgy, hogy nem is volt párbajfelkérés. Shu még sikkantani is elfelejtett a meglepődéstől, és csak némán bámulta, hogy mi a frászkarikát csinál a kardforgató. Ha Timire ez jellemző lett volna, ő is elnyomott volna egy facepalmot, ám ehelyett inkább a védekezésre ügyelt. Méghozzá annyira ügyelt, hogy a penge folyamatosan szikrázott a karmain, ahogyan hárította az ütéseket, és a teste is folyamatosan kígyózott, amiképpen kitért a szúrások elől. A nagy szintkülönbség sokat számított, ám itt Timidus inkább Ritsuért harcolt, mint önmagáért, ám hamar meg is unta, mert úgy a tizedik próbálkozás után felröppent a levegőbe.
-Kapkodsz, ember, és remek úton haladsz afelé, hogy narancs színű indikátort szerezz magadnak. Ha engem küzdőtérre való kihívás nélkül megütsz, az indikátorod színe megváltozik. Ezért intéztem a csapatmeghívást is, hogy lássam, hogy az alapokkal tisztában vagy-e. Nem vagy. Ha csak egyszer is visszaütök, elpixeleződsz. Most leülsz a fenekedre, és végighallgatsz.
Ezt a mondást már az Angyalkákkal dolgozó tanárnénitől leste el, és igyekezett úgy is hangsúlyozni, ami ritka volt tőle, de most úgy gondolta, hogy erre volt szükség. Leereszkedett a társa mellé, aki megvárta, hogy Ritsu újra leüljön, Timidus pedig beszélni kezdett.
-A csapatmeghívás azért jó, mert látjuk egymást a térképen, látjuk egymás élet és páncélcsíkját, és azokat az adatokat, amihez a csapatmunkához elengedhetetlenül szükségünk van. Ez viszont nem párbajfelkérés. Ha párbajfelkérés nélkül ölsz meg valakit, az elpixeleződik, te pedig vörös indikátoros gyilkossá válsz.
-Timííí... ne légy olyan szigorú vele! Még pici, nem tudhatta...
-Az életével fizethet a heveskedésért. Azt mondtad fiú, hogy nem célod meghalni. Ehhez elsősorban türelemre lesz szükséged, ezzel pedig jelenleg nem rendelkezel. Emlékszel, hogy milyen feladatot jelöltem ki a számodra, mielőtt támadni kezdtél?

by **Ritsu** Szer. Dec. 30 2015, 15:24

Értetlen arcot vágott Shu. Azt gondolom valamit nagyon elszúrtam. Vagy..vagy lehet félreértett valamit.
-Mi a baj, Shu ?
A fiú nem tudta, vagyis inkább nem tudhatta hogy mit csinál, sosem játszott még ilyen fajta játékban. Mindig is kiváló volt a párbajokban, de ez nem simán csak egy MMORPG játék volt számára. Ez egy különleges mmorpg volt neki. Mivel teljesen abban a tudatban élt hogy az élete a tét, így nem tudott koncentrálni. Persze idővel Ritsu is rájött arra, hogy ez így nem mehet tovább.
-Jól van értem. És nem nem leszek narancs színű. Akkor sem fair egy ötvenes szintű ellen párbajozni úgy, hogy még csak egyes vagyok. Értem, én kértem a segítséget, de nem így. És tisztában vagyok az alap feltételekkel is!
Ölbe tettem a kezemet mintha várnék egy bocsánatot, vagy valamit. Majd végül, egy pár perc elteltével én magam is rájöttem hogy fölösleges úgy viselkednem mint egy kölyök. Azt kell tennem amit mond.
-Jó.. Jobb ha nem vitatkozunk, szóval figyelek és nem leszek türelmetlen. És igen, emlékszem.
Vissza is mentem a kijelölt pontra és vártam a felkérésre. Mivel ezelőtt neki mentem minden ok nélkül, nekem kell bocsánatot kérnem.
-Izé, Timi.. Bocsi, hogy csak úgy.. Szóval.. A.. Figyelek rád. Oké ? És.. És nem.. Nem vagyok tisztában semmivel ami a harcrendszerrel kapcsolatos, szóval..
Fenébe is már.. Megint veszítettem. Neki volt igaza. Mindig vesztek..
-Szóval szeretném, ha elmagyaráznád újra. És ezúttal figyelek rád.
Leültem a fenekemre, ahogyan ő mondta és figyeltem rá.

by **Shukaku** Csüt. Dec. 31 2015, 09:11

Shu nem nagyon tud megszólalni, hiszen ez most harcikálós rész, ez Timi területe, és mivel fogalma sincs, hogy a sárkány milyen módszerekkel szeretné rávezetni a fiút arra, hogy hogyan is működnek Aincradban ezek a dolgok, így nem mer beleszólni, mert a végén még elrontana valamit, lelőné a poént, vagy ilyesmi. Tudja ő, hogy más kárán könnyebb tanulni, és okosabb is, de azt is tudja, hogy ha a saját károdon tanulsz, az a tudás biztosan jobban rögzül, és úgy érzi, hogy Timidus most ezzel szeretne élni.
-Sportszerű. Becsületes. Korrekt. Tisztességes.
Sorolta el Timidus a fair szó általa ismert szinonimáit, majd miután átfuttatta ezt a programján, bólintott.
-Valóban nem az, de senki nem kért meg arra, hogy párbajozz. De döntöttél úgy, hogy megtámadsz engem. Azt pedig, hogy hogyan segítek, én döntöm el. Vagy igénybe veszed így a segítségnyújtást, vagy nem.
Most már egyáltalán nem próbált parancsoló hangnemben beszélni, újra kijelentő és tárgyilagos lett, ám úgy tűnik ez is elérte a hatását, mert Ritsu visszakozott, majd belátta, hogy ő hibázott. A sárkány újra bólintott.
-Beismerni a hibáidat már hatalmas előrelépést jelent. Ez dicséretes. Mint mondtam, te döntöttél úgy, hogy megtámadsz. Én azt a feladatot adtam neked, hogy levadássz. Ehhez nincs szükséged kardra. Ha egy vad kerül eléd, amelyik nem vörös indikátoros, és benne van a listában, amit a menüdben találhatsz a szafarinál, akkor elég csak megérintened a vadat. Így nem kapsz húst, szőrmét, fogakat, vagy hasonló lootot, de amíg nincsenek pontjaid a vadászat jártasságon, egyébként sem kapnál. A harcrendszer bemutatása majd később fog következni. Ahhoz majd felszerelünk, és én is egyes szinten fogok kiállni ellened, hogy fair legyen. Most vadászni tanítalak, hogy pénzt és Exp-t szerezz. Most próbáld meg újra, ám ezúttal nem én leszek a célpontod.
Ekkor egy másik bokorra mutatott, ahol láthatóan mocorgott valami.

Na akkor szafari:

1. Ebből a listából kiválasztasz neked tetsző hat, az ismerkedős játékokban megfogható vadat.

2. Ilyen módon beírod a hat vadat, és lentebb beállítod a hatos kockát, majd beküldöd a postot, és a rendszer dob neked.

3. Amit kidobtál, annak a levadászását kijátszod itt, és beírod a gyűjteményedbe

by **Ritsu** Vas. Jan. 03 2016, 17:02

Akár mennyire is idegesített Timidus, csak így bírta megértetni velem a dolgokat és amúgy sem akartam vele veszekedni tovább.. Szóval még jól is csinálta. Elkezdte sorolni a fair szó szinonimáit tök fölöslegesen, de azért végig hallgattam.
-Tudom, félreértettem, és sajnálom. És köszönöm is egyben.
Timi feladta a feladatot. Egy bokorra mutatott ahol mocorgott valami. Egy menyét volt.
-Hmm.. Lássuk csak.. Egy menyét?! Hát ez.. Úristen.
Ez egy elég fürge kis izé, szóval gyorsnak kell lennem.
-Na jól van. Gyere!
A fiú elkezdett felé futni, de a menyét időben reagált a helyzetre, szóval nem sikerült egyből elkapnia. Ritsu a földet csókolva nyögött valamit a száján, ami tele volt földdel.
-Istefem má'. Kis isé.
Kitisztítottam a számat és újra megpróbáltam, ezúttal egy kapósabb módszerrel.
-Aha.. Lássuk csak.. El nevezlek mondjuk Toninak és ha egyszer is elkaplak én győztem. És nem te!
Mutattam a hülye menyét felé.
-Na, gyere csak!
Újra megpróbálta elkapni a menyétet Ritsu. Lopakodva, bokrokban járkált hátha nem veszi észre a fiút. Sikerült is megközelítenie de újra és újra kudarcot vallott. Ritsu arra gondolt hogy csak úgy, puszta kézzel el fogja tudni kapni
-Affj má'. Meginn hülye Tzoni..
Újra felálltam és kardot előrántva neki futottam.
A fiú ezúttal kevésbé nyugodtan, de eszét tudva neki rohant Toninak.
Nem hibázhatok most már. Felé futottam, tudtam hogy észre fog venni ezért a kardot arra dobtam, amerre ő akart futni. Toni megijedt majd ezt az időt kihasználva rávetettem magamat és elkaptam a menyétet. Szerényen, tiszta sáras arccal visszamentem Shuékhoz és felmutattam nekik a menyétet, majd a nevét is elárultam nekik.

by **Shukaku** Hétf. Jan. 04 2016, 10:19

-Nem jutunk előbbre a sajnálatoddal, fiú, és nincs is rá szükségem, ahogy neked sincs szükséged arra, hogy bocsánatát kérj. A hevesség az emberek sajátossága, és különösen a fiatal és kezdő egyedeké, mint amilyen te is vagy. Azonban hajlandó vagy figyelni, és képes vagy megnyugodni, és belátni a hibáidat, elismerni a hiányosságaidat. Fejlődsz. Ez különösen fontos. Sokan csak a szintekben fejlődnek, tudásban azonban nem. Te, a tudásban most új szintet értél el azzal, hogy figyelmesen és türelmesen hallgatsz. Ez dicséretes. Most pedig a feladatod adott, hajtsd végre a tőled telhető legjobb módon.
Ezzel lecsüccsent, majd le is feküdt, fejét mellső lábain pihentette, és mindössze a szemeivel követte a mozdulataidat. Úgy tűnik ő cseppet sem aggódott, ám Shu annál inkább, aki viszont nagyon biztatóan mosolygott rád, szinte láthattad és hallhattad, ahogy a gondolataiban hangosan szurkol neked. Na persze valójában nem, hiszen azzal elijesztené a zsákmányodat, de talán a belső szurkolás is sokat segíthet. És ami talán még fontosabb, hogy ez az egész folyamat alatt megmaradt. Akárhányszor rontottad el az ugrást, akárhányszor csusszant ki éppen hogy az állatka a kezed közül, Shu ugyanolyan lelkesítően és biztatóan figyelt. Úgy tűnik ő hisz a sikeredben, talán jobban, mint te magad. Elszántságod végül eredményre vezetett, a feladatot teljesítetted, és Shu halkan meg is tapsolt.
-Nagyon szép! Ügyi vagy! Ugye Timi?
-Most, hogy mi itt vagyunk és megvédünk, okos megoldás volt a fegyverrel elterelni a lény figyelmét. Gratulálok. Azt azonban gondolom tudod, hogy a legtöbb esetben hiba megválni a fegyveredtől.
Shu közben végigsimított az állatkán, aki erre sokkal de sokkal nyugodtabb lett, és már szinte kezessé vált, odabújt hozzád, elfeledve, hogy eddig üldözted.
-A varázslat nem tart sokáig, úgyhogy pár percen belül el kell engedned, addig viszont babusgathatod.
És közben felugrik egy üzenet is, ugyanis teljesítetted az Én fogtam! teljesítményt, így újabb 10 arannyal, és egy jelvénnyel lettél gazdagabb.

Ajánlom ezt az oldalt neked. Rengeteg mindent kiszámol helyetted. :3

by Ajánlott tartalom