Re: Nagy Síkság

by **Kokoro** Vas. Feb. 16 2014, 21:40

A sárkány fura hangokat ad ki. A sakál pedig figyeli, fülel, meg félredönti a fejét. Egyebet nem csinál, a nyelve lóg, ettől a kutyaféle mosoly még szélesebbé válik. Jobban kinyújtja a mancsát a sárkány hasára. Aztán elcsúszik, és pofival előre a fűbe esik. Gyorsan pattan fel, megrázza magát, és körbenéz. Csak fél szemmel figyeltem, a róka maszkot kissé előrébb húzva. Megrázza magát, és immár két mellső mancsát is a sárkány hasának támasztja. Úgy tűnik, fel akar mászni rá, kis szemeivel Timidus arcát lesi. A nyelve már nem lóg. Kíváncsian néz. Hallgatózik. Hogy érti-e vagy sem a kérdést, azt nem tudni. Nem adja jelét egyik válasznak sem.
Én őket figyelem a szememmel. Fülemmel pedig Shukakut. Magyaráz, elég érthetően. A képesség szó már ismerős volt, de nem tudtam, honnan. Aztán rájöttem, van egy ilyen lista a menüben. Előhívnám, de Shukaku úgy dönt, a pet a fontosabb. És magyaráz tovább, én pedig hallgatom. A japán rókamaszk eltakarja a fél arcom.
-Szokott. -felelem végül. -De csak egy napja van velem. És nem volt ezelőtt sakálom. Sem kutyám. Ezt még meg kell tanuljam.
Majd rámutat, hogy a kölyök most például örül. No meg fel akar mászni a sárkány hordó hasára. Azt mondja, ha tetszik neki egy név, ugyanezt fogja csinálni. De én azt nem tudom elsősorban, hogy mi legyen az a név. Csak egy sakálnevet ismerek, de nem tudom, az illene-e rá, mert elég... gonosz. Egy halálisten neve. Ő viszont olyan ártatlan kis kölyök még. Nem kéne egy halálistenről elneveznem. Vagy igen?
Bizonytalanság. A rókamaszk miatt már csak a fél világot látom, és egy pici szeletet még a szemére vájt lyukból. Shukaku felé nézek, de el a feje mellett. Nem merek a szemébe pillantani. Nem tudom, illetlenség-e.
-Vannak... ötleteid? Egy sakálhoz. Én nem tudok neveket. Én...
Nem merem elárulni, hogy a magamét sem tudom. Nevem van, de sosem értettem, minek neveznek a nevelők. Hadarnak, ha szólítanak minket, és sosem figyeltem oda eléggé. Tudtam, ha engem kérnek. Tudtam, ha nem engem kérnek. És ez volt a lényeg. Itt pedig Kokoro vagyok. Houseki no Kokoro.
Vagy csak simán Kokoro, és a Houseki lehetne a sakálom. No, így már két név kapcsán gondolkodhatok. Talán módosítom is a kérdést.
-Anubisz. Ő sakál. Vagy Houseki. Drágakő. A másik nevem. Nem tudom.
Tényleg nem. Talán meg kéne jobban ismernem a picúrt.

by **Shukaku** Vas. Feb. 16 2014, 22:21

~Nem válaszol. Hmm… talán még annyira pici, hogy nem is tud válaszolni? Én mintha azonnal értettem volna Shu szavait. Bár az is lehet, hogy nem értettem azonnal, csak arra nem emlékszem, amikor nem értettem. Bár… de igen… értettem, mert akkor kérdezte meg, hogy nem őrült-e, én meg csóváltam a fejem, hogy nem. Szerencsére most már azt is tudom, hogy mi az az őrült. És szerencsére jó volt, hogy nemet mondtam. Jah… és szerencsére Shu tényleg nem őrült. Az nagyon nem lenne jó, ha olyan lenne ő is, mint a Kegyetlen.~
-Hát… nem kell válaszolnod, de akkor legalább azt tudjuk meg, hogy értesz-e engem.
~Persze Shu azt mondta, hogy illetlenség nem válaszolni, de lehet, hogy a te barátod ezt neked nem mondta el, így nem tudod, így nem is haragudhatok rád.~
-Tudod mit? Ha nagyon fel akarsz oda jutni, akkor segítek. De ne ijedj ám meg! No… készen vagy?
Lassan a sakál hátsója felé mozgatja a farkát, úgy, hogy a pet is jól láthassa, hogy nem bántani akarja vele, majd óvatosan a hasa alá dugva a végtagot megemeli, és felsegíti a kisállatot saját magára. Amennyiben mindezt hagyja a pet, úgy utána nyugodtan figyeli egy ideig.
-No? Most jó ott neked? Ne aggódj, elbírlak. Én már sokadik szintű vagyok, és már fejlődtem is. Majd te is fogsz, és akkor te is nagyobb leszel. Persze nem olyan nagy, mint én… de azért elég nagy. Tudod nagynak kell lennünk, mert nekünk kell megvédeni az embereket mindenfajta bajtól.
Igyekszik lassan, érthetően beszélni, és folyamatosan figyeli a sakál reakcióit. Közben Shu igyekszik inkább a lányra figyelni, bár őszintén szólva jelenleg sokkal jobban érdekli a két pet barátkozása, és nagyon szívesen jegyzetelne inkább, de ahogy Timidus a petet segíti, neki a saját fajtársát kell… elvileg… talán…
-Ne aggódj, gyorsan bele lehet tanulni ám. Legalább is az alapokba. Sokat kell hozzá beszélni, mert mindent ért, amit mondasz neki. És ha jól figyelsz, akkor még válaszolhat is. A nevek pedig… hmm…
Elgondolkodik, de igazából ő sem tud döntésre jutni a két név között.
-Mindkettő nagyon szép, és mindkettő különleges. Szerintem a legegyszerűbb és legokosabb az lenne, ha tőle kérdeznéd meg, hogy melyiket szeretné. Válaszd azt, amelyik neki jobban tetszik. Végül is csak az ő neve lesz. Egyébként nagyon szép a maszkod. Van sakálos is? Vagy... esetleg sárkányos?
Kuncog, majd most már teljesen okkal figyeli a két petet, és várja, hogy mit lép a lány.

by **Kokoro** Vas. Feb. 16 2014, 22:59

A kölyök figyel, nyelvét kidugva, hegyes füleit a sárkány felé fordítva. Néha meglibbenti a farkát, de nem tudom, válaszol-e vele vagy sem. A sárkány talán érti. Remélem, legalább ő tud vele beszélni. Ezen a fura nyelven.
Megijedek, mikor a sárkány megmozdítja a farkát. Nem veszek levegőt sem, a szívem erősen dobog. Figyelem minden mozdulatát, a sakál pedig becsukja a száját. Készen állok rá, hogy közbeavatkozzak. Nem történik semmi különös. A kölyök végül büszkén feszít a sárkány nagy hasa tetején. Ismét kidugja a nyelvét, ami boldog vigyort kölcsönöz neki. Füleivel és fénylő gombszemeivel a sárkányt figyeli, hallgatja. Talán érti is, amit mond. Az jót jelent, hisz akkor talán engem is ért. Meg kell tanuljam, hogyan szokott válaszolni, és akkor talán én is megérthetem.
Shukaku is magyaráz, tanít. Én hallgatom s figyelek, még ha csak a fülemmel is. A hallásom elég ahhoz, hogy informálódjak. Arra biztat, hogy beszéljek a picúrral. A nevek közül ő sem tud dönteni, én pedig nem tudom. A Houseki részben az enyém. De a sakál is. Az Anubisz pedig szép. De talán túl gonosz lenne a számára. Viszont ha egy nap felnő és erős sakállá lesz, akkor is szeretni fogja vajon a Houseki nevet?
Elveszem a kezem a maszkomról. Mindvégig fogtam az alját, nem tudom, miért. A rókafej marad a helyén, én pedig elpirulok alatta. Félig alatta. A térdeimre nézek, a szoknyámra és az ingemre.
-Van sokféle. Sakálos nincs. Gyűjteni fogom őket.
Ujjam mozdulatával előhívom a menüt. Ott a hátizsákomat. Majd egyesével előhozom a maszkokat, ahogy mondom. A róka helyére jelennek meg, kék pixelekből.
-A fiatal nő. Az öreg hölgy. Hannya. A boldogság istene. Hyottoko. Majom. Villámlás és mennydörgés. És a róka.
Körbementem, s a végén ismét a róka ült a fejemen. A két állatra néztem, a sakál nagyon jól érzi magát a sárkányon, még le is ült és úgy hallgatja annak magyarázatát. Úgy tűnik, tanul épp. Később pedig megkérdezem, mi legyen a neve.
-Majd szerzek sárkányost is. Nagyon szereted őket?

Az eredeti maszkjai, be akartam őket linkelni egyesével, de ahhoz túl lassú a netem, bocsi Embarassed

by **Shukaku** Vas. Feb. 16 2014, 23:52

~Nem… talán tényleg nem ért engem? Talán ő valami fura pet lenne, aki nem tud se a petekkel beszélni, se a társával? Bár… mondjuk legalább figyel, ami jó jel. És nem is ijedt meg, tehát bízik bennem. Mondjuk azt nem tudom, hogy miért… elég naiv. Na de majd én kiokítom! De azt valahogy csak meg kellene már tudnom, hogy érti-e amit mondok neki. Hmm…~
-Tudod mit? Ugatni azt tudsz ugye? Shu szerint kutyaféle vagy, márpedig azok ugatnak. Tudsz?
Néz kérdőn a sakálra, és vár, türelmesen… ami Timidusnál maximum pár percet jelent.
-Tudod, vau-vau. Biztosan tudsz te ilyet. Ügyes vagy te! Szóval az lesz, hogy egy vau az igen, kettő a nem. Rendben?
Shu ezen csak elmosolyodik, és már biztos abban, hogy a sakált teljesen Timidusra hagyhatja. Még az is átfut az agyán, hogy a sárkányban a fejlődése miatt valami anyai ösztönök alakultak ki esetleg, de ezt a felvetést csak elraktározza későbbi továbbgondolásra, és inkább a lányhoz fordul.
-Tényleg nagyon szép gyűjteményed van. Gondoltál már arra, hogy…
Elmosolyodik, majd pár mozdulattal előszed az inventoryjából pár rajzlapot és ceruzákat.
-Szóval gondolkodtál már az, hogy saját maszkokat készíts? Egy picit tudok origamizni, szóval miután megrajzoltad, hajtogathatunk belőle maszkot. És… remélem nem pixeleződik el, amikor kivágjuk a szemét. De ahhoz majd olló kellene, nálam meg csak… szóval ollóm az most nincs, de addig is rajzolhatunk. Szeretnél?
Nyújtja át a lapokat és a doboz színes ceruzát a lánynak.
-Így olyan maszkot rajzolhatsz, amilyet csak szeretnél. Mondjuk sakált is, meg sárkányt is. És… és igen. Nagyon szeretem őket. Főleg Timidust és Hisamét és Nestort. Ők ketten másik sárkányok, akiket szintén ismerek. De… egyébként a sakálokat is nagyon szeretem és a rókákat is. Szerintem minden állatot szeretek… illetve nem tudok olyat, amelyiket ne szeretnék… pedig elég sokat ismerek.

by **Kokoro** Hétf. Feb. 17 2014, 20:20

Nem érti. Kérdőn néz, egyik füle hátrafordul, majd vissza, előre. Csak néz, hogy a sárkány elhallgat egy időre. Majd fura hangokat ad ki. Kissé félredönti a fejét, pislog, farkával megpaskolja annak hasát. Nyüszít. Nem ugat, helyette kérdő nyüsszentést hallat, mint egy kölyökkutya. Csupán egyet, nem kettőt.
Shukaku is figyeli őket. Így én is jobban merek rájuk nézni, vagy mögéjük. A sárkány nagyon barátságos, szelíd, nem hittem volna. A farkasok viszont vadak és támadnak, ha a közelükbe megyek. Furcsa ez a világ, ahova az a sisak hozott. Vajon vannak itt más veszélyes teremtmények is? Kiméra, naga, vízikígyó? Kobra, vipera, baziliszkusz? A kígyóféléket nem szeretem annyira. Gyönyörűek, de mérgezőek, én pedig nem akarok miattuk meghalni. Egyáltalán nem akarok meghalni. Azt mondják, akkor minden eltűnik, és nincs semmi. Azt nem akarom. A Vendég felesége és kisfia számára sincs már semmi. Meg a Vendég számára sem. Fura ebbe belegondolni.
Shukaku megdicséri, amiket eddig megvettem, maszkokat. Az arcom meleg lesz és a szám kissé felfelé mozdul. Ha minden igaz, elpirultam és mosolygok, de csak kicsikét. Ez jobb dicséret, mint a nevelőké, jobban esett. A szívem mos boldog, szinte érzem, a mellkasomban.
Felvet egy ötletet, készítsünk maszkokat. Kérdőn nézek felé, el a feje mellett, a szép tincseire és a fülére. Maszkokat rajzolni? Rajzoltam vajon már maszkokat? Magam sem tudom, nem vagyok benne biztos. Szoktam rajzolgatni, de sosem tudatosan. Csak unalomból, ha mégsem jött a vendég vagy épp nem akartam aludni még. Végül bólintok, s elveszem tőle a lapokat és az egyik ceruzát.
-Akkor... legyen először.
Felnézek Timidusra, a sárkányra. Megnézem a fejét, a szarvait, a szemeit. Olyanok, mintha egy gyík és egy madár keveréke lennének, legalábbis szerintem. Megnézem, aztán lehajolok és vonalat varázsolok a papírra. Szép sorban, határozottan. Néha javítok, mert elrontottam, ám alakul. Japán stílusúra akarom, mint a többi maszkomat, hasonlót, mégis mást. Végül hátrább dőlök, hogy a hajam ne takarja el többé a papírt. Nem lett teljesen Timidus, csak hasonlít.
-Legközelebb jobb lesz. -mondom, és a papírt lejjebb rakom. Új vonalak születnek, de még nem tudom, mik lesznek belőle. Közben beszélek, halkan.
-És ők ugyanolyanok, mint Timidus? Vagy vadak, mint a farkasok?
Kíváncsi vagyok rájuk, pedig nem szoktam az lenni. Magam elé akarom képzelni őket. Sárkányok, mitikusak, fenségesek, tiszteletet parancsolóak. Én... meg akarok ismerni mindent. Ha már a tojás hiába kelt ki, a játék nem engedett kilépni.
-Én a kutyaféléket szeretem. A farkasokat, a rókákat, a picúrt. Meg már a sárkányokat is. De a hüllőket nem szeretem annyira most még.

by **Shukaku** Hétf. Feb. 17 2014, 21:12

~Hmm… ez egyre érdekesebb. Az a baj, hogy Shu is érdekesnek tartja. Illetve… nem baj, de neki most inkább a lánnyal kellene törődnie. Mindketten nagyon furák.~
A sárkány el is határozza, hogy rendre utasítja a lányt, de természetesen a saját nyelvét használja, csipogást, hogy a másik ne jöhessen rá, hogy mit mondott, és nem is akarja Shut leégetni előtte.
-Shu! Ne minket! Őt!
Shu csak bólint, és visszafordul a Kokoro felé, Timidus pedig folytatja amit elkezdett.
-Hát… ez nem éppen volt ugatás. Lehet, hogy te még az ugatáshoz is pici vagy? Biztosan nem tanított meg senki ugatni. Megtanítsalak rá? Igaz én sárkány vagyok, de nagyon ügyesen utánozok ám mindent és mindenkit. És ugye sárkányúl mégsem taníthatlak meg, mert te nem vagy sárkány. De… ha vonyítani szeretnél, akkor arra is megtaníthatlak ám. Lehet, hogy a sakálok vonyítani szoktak. Na akkor próbáljuk…
Megköszörüli a torkát, és igyekszik leutánozni a kölyök előző hangját, a kérdő nyüsszentést.
-Nyüssz? Igen… ez kérdés. De vajon mit szeretnél tőlem kérdezni? Hmm?
Majd újra nyüszög egyet, ezután pedig a saját sárkány nyelvén hallatja ugyanazt a szót, a kérdő hangsúlyú rövid csipogást.
Míg a két pet a közös szókincs kialakításán munkálkodik, Shu mosolyogva figyeli, ahogyan a lány alkot. Illetve először csak azt figyeli, hogy figyelheti-e, zavarja-e Kokorot, ha nézi miközben rajzol. Azonban mivel ennek semmi jelét nem mutatja, tovább figyel. Miközben a lány belemerül a rajzolásba, ő a háta mögött gyorsan kipróbálja, hogy mi lesz akkor, ha a késével beleszel egy kicsit egy üres lapba, és örömmel tapasztalja, hogy a papírlap nem pixeleződik el.
~Persze! Chan is kiszögelte a rajzát a céhház falára, és az sem tűnt el. De… azért jobb az óvatosság.~
Amikor Kokoro elkészült, Shu is elpirul, hogy a lány első modelljének pont az ő társát választotta, és még Timidus is hátraveti a füleit meghatottságában.
-Nagyon szép!
-Igen… nagyon nagyon szép!
~Hiszen engem ábrázol… más nem is lehet.~
-Ha ideadod egy pillanatra, akkor kivágom neked a szemeket és meghajtogatom, hogy maszk alakja legyen. De csak ha szeretnéd.
Ha a lány elfogadja az ajánlatot, akkor Shu lassan, jól láthatóan előveszi a kését, és éppen csak a hegyével megdöfve a papírt, nagyon-nagyon óvatosan és koncentrálva két majdnem szabályos kör alakot készít a szemeknél. Szerencsére a kristályírás már magabiztossá tette a mozdulatait, így nem szakítja el, és bele sem vág ott, ahol nem kellene. Ezután pár mozdulattal elkészíti a hajtásokat, és visszaadja a lánynak a kész maszkot.
-Tényleg nagyon szép lett. A sárkányok, akiket említettem pedig ugyanúgy petek, mint Timidus. A farkasok, akikkel pedig te találkoztál, ők mobok. Ezért vadak. A petek minket védenek, a mobok pedig a saját területüket.
A felsorolás hallatán kicsit elgondolkodik, de úgy dönt, hogy inkább nem mondja el, hogy a sárkányok is a hüllők családjába tartoznak, hiszen ez most nem annyira fontos. A mondat végére azonban felcsillan a szeme.
-Picúr! Ez nagyon szép név. Miért nem nevezed el Picúrnak?

by **Kokoro** Hétf. Feb. 17 2014, 21:35

A kölyök nem tágít a helyéről, bár egyik lábát kinyújtja. Úgy tűnik, most kényelmesebb neki így ülni. Mókás és cuki hatást kölcsönöz neki ez a testtartás, miközben füleivel és szemeivel még mindig a sárkányt hallgatja.
Becsukja a száját, eltünteti kis fogait, mikor meghallja az apró, kérdő csipogást. Hasonló, rövid nyüszítéssel válaszol. Timidus ismét csipog, ő ismét nyüszít. Négy lábra áll, nem ül tovább, kinyújtott nyelvvel hallgatja a sárkány nyelvét. Végül kaffant egyet. Nem ugatás, mint a kutyáké, csak hasonló. Kaffant ismét, majd közelebb merészkedik a sárkány fejéhez, orrát bátran előre nyújtja és szagolgat. Farka csóválva szeli a levegőt. Kíváncsi, ismerkedik.
Mint én. Kíváncsi vagyok és ismerkedem. Csak mással. Egy fajtársammal. Remélem, a két pet megérti egymást. Jó lenne, ha Timidus értené. Ha tudná, hogy kéne a picúrt elnevezzem. Ha tudná, hogy mit akar és mit érez. Hisz az én tojásom, és kikelt. Gondoskodnom kell róla valahogy. Hisz alig egy napos csupán.
Shukakunak viszont tetszik a nem-annyira-Timidus. Látszólag a sárkánynak is. Örülök neki, nagyon, de csak picit mosolygok. Nem tudom, merjek-e szélesebben. Vagy hogy tudok-e. Mindegy is, hisz idővel minden kiderül. Ezt mondta bent az egyik lány mindig. Idővel kiderülnek a dolgok. Az is, hogy miért úgy élünk, ahogy. És hogy kik vagyunk valójában.
A lány kivágja a formát. Nagyon ügyes, abbahagyom a rajzolást, hogy figyeljem. Tudom, hogy a rendszer irányít itt. Mégis lenyűgöző. Végül készen van és felmutatja, odaadja. Kezembe fogom. Nem olyan, mint a maszk, hisz papír. Viszont nagyon jó alap.
-Láttam embereket a városban, akik dolgoztak. Kardokat meg páncélokat csináltak az ércekből. Szerinted ilyeneket is tudnának?
Az Alkony maszk. Egyszer láttam ezt kiírva valahol. Hogy Alkony Maszk eladó. Be akartam menni megnézni, de végül nem mertem. Majd legközelebb, ha arra járunk.
Shukaku magyaráz tovább, mesél a petekről meg a mobokról. Tehát ezért volt olyan farkas, ami támadott, és olyan, ami nem. Akkor sakál mob is biztos van, ami támad. Meg sárkány. Meg ilyesmi. Ezt jó lesz megjegyeznem. Tehát mob és pet. A mob vad, a pet szelíd.
Végül picúr. A kölyök nem figyel fel, csak a füle botját mozdítja, mikor meghallja. Hisz így szoktam hívni, de szerintem nem ez a neve. Nem ezt akarja. Shukaku viszont örül, csillog a szeme, érdeklődik. Picit azért én is elgondolkodom, de...
-De majd megnő, és akkor már nem lesz Picúr. Most még az, de... gondolni kell... a jövőre.
Ezt vajon ki mondta? Valamelyik lány vagy fiú? Vagy a Vendég? Mintha motyogott volna valamit, mikor odaadta azt a sok papírt a számokkal.
-Becenév. A beceneve lehet. De a rendes neve... azt nem tudom.
Hisz... nekem is Kokoro a becenevem. A "nicknevem". Amin itt szólítanak. De kint valami más a nevem.

by **Shukaku** Kedd Feb. 18 2014, 00:06

A sárkány elmosolyodik és megnózizza a sakált. Csak egy pici bökés az orrával, alig érintik össze őket, Timidus nem akarja ezzel elijeszteni, ha már ilyen közel tudta magához csalogatni.
-Ez az! Nagyon ügyes vagy! Tudtam én, hogy tudsz te ugatni! Viszont… most vajon mit jelenthet ez? Talán köszönés? Próbáljuk meg…
Ezúttal a vakkantást ismétli meg, majd a rövid, éles üdvözlő csipogását hallatja, és reméli, hogy ugyanúgy megtalálta a közös pontot mint a kérdő szócskánál. És Shu is örült, hogy ő is megtalálta a közös hangot a lánnyal. Ahogy Kokoro, úgy ő is csak mosolygott, és bólogatott.
-Azt nem tudom, hogy ott tudnak-e csinálni, de vannak a városban ruhaboltok is, ott biztosan találnál kedvedre valót. Illetve… ha nagyon kutatunk, akkor talán rendes, igazi maszkokhoz is találunk alapanyagot. De ezt nem tudom megígérni.
Ő is maga elé vett egy lapot és rajzolgatni kezdett, hogy még közelebb érezhesse a lány magához, újabb közös pontot fedve fel. Persze tudta, hogy a lány valószínűleg sejtette, hogy szeret rajzolni, hiszen ha nem szeretne, akkor miért is hordana magával lapokat meg ceruzakészletet. Shu egyértelmű volt, és ilyen téren egyértelműen is akart viselkedni. Semmi rejtegetnivalója nem volt színes ceruza fronton.
-Ha megnő, akkor valóban nem lesz Picúr, de Timidus sem az a félénk kis sárkányka, mint aki akkor volt, amikor kikelt a tojásból. Ettől függetlenül máig Timidus, és őt se zavarja, engem meg főleg nem, hiszen én adtam neki ezt a nevet. De az a két név is nagyon szép, amiket te választottál, és most már beceneve is van. Nagyon jól gondolsz a jövőjére.
~Mit mondjak még? Olyan… szótlan. Talán… talán nem arról beszélek, ami érdekelné? Akkor… akkor majd így.~
-Mi érdekel még a maszkokon kívül? Van esetleg valami… valami kérdésed? vagy valami amiben segíthetnék?

by **Kokoro** Kedd Feb. 18 2014, 21:10

A picúr rögvest visszahúzza az orrát és hátrább lép. Nem sokat, kicsit, megijedt. Aztán elcsúszik és zsupp; négy lába négyfelé. Hason fekszik a sárkány hasán. Megrázza a fejét és prüszkölő hangot hallat. Aztán addig ügyeskedik, amíg ismét ülni nem tud. Hallgatja a sárkány jelzését, és ugyanolyan kaffantással válaszol. Majd büszkén kihúzza a mellét és kidugja a nyelvét. Vigyorog. Biztos kezdi érteni.
A hangokra fülelek. Hallgatom őket, hogy mi folyik odaát. Közben figyelek Shukakura is. Elvégre, ő most egy vendég, még ha másmilyen is. Nem férfi. Nem kell neki dolgoznom. Csak beszélgetünk, ő tanít, én hallgatom. Furcsa érzés. A lányokkal az otthonban másmilyen volt. Velük azonos volt a Sorsom. Shukakuval nem. Vajon ha mesélnék neki, megrettenne? Nem akarok mesélni. El akarom felejteni. Egy kicsit csak a sakállal törődni. Meg a maszkjaimmal.
Kezemben még ott a nem-annyira-Timidus maszk. Az egyik elengedi, s végigsimítja a rókát a fejemen. Maszkkészítés... vajon meg lehet tanulni? Ha igen, hol? Hogyan? Gondolkodott ezen más is már? Shukaku nem tudja megígérni, hogy találunk ilyesmit. De én nem bánom, majd keresek. Aki keres, talál.
Felnézek a rajzról. Majd jobban kidíszítem, és utána keresek kidolgozót. A sakálra és a sárkányra nézek. Egy betűvel kezdődik a kettő, érdekes. Egymásra találtak, lassan már beszélgetnek. Ennek örülök, az arcom mégsem mutatja. Elnézek felettük, a messzi mező felé. Telik az idő, és kellemes. Jó itt üldögélni, nevekről elmélkedni.
-Lesz neve. Rendes neve. A Timidus mit jelent? -kérdezem végül. Hisz a neveknek van jelentése. Legalábbis szerintem. Szeretem lefordítani a neveket. Néha sokkal szebb szavak lesznek belőlük, mint az eredeti. Talán a picúrnak is ilyen nevet adok majd. Később utánanézek.
Rólam kérdez a lány, én pedig nem tudom. Ismét a maszk alapjára nézek, gondolkodom. Hogy kéne válaszoljak? Végül kinyitom a szám, és hagyom, hogy jöjjenek a szavak. Akadozva, mint a gondolataim.
-Minden. Érdekel minden. De a kérdéseimet nem tudom. -ejtem ki, ám eszembe jut egy. Shukaku felé nézek, el a hajtincsei mellett. Nem tudok fókuszálni. A távoli városfalat figyelem. -Mikor lehet kilépni? Sokan vettük közösen a sisakot. Szeretném, ha ők is játszanának.

by **Shukaku** Kedd Feb. 18 2014, 21:58

~Hát… te sem fogod megvédeni az idomárt, ha már az orromtól megijedsz. Hmm… pedig az előbb még morogtál is. Elég fura egy kutya vagy te hallod. Illetve… nem hallod, mert csak gondolkodom. Kezdem átvenni Shu értelmetlen mondásait meg szófordulatait. Nem lesz ez így jó. De… mit tegyek, ha mindig mellette kell lennem? Még mindig jobb, mintha Aldó beszédét kezdeném átvenni, mert akkor a felét nem érteném annak, amit mondok. Az sokkal rosszabb lenne.~
-Egészségedre!
Vigyorodik el a sárkány a prüszkölés után. Mivel itt nincs betegség, így csak nagy ritkán hallott ilyen hangot –egyszer Hisamétől, amikor megfázást imitált, és párszor Shukakutól, amikor a főzés jártasságát gyakorolta, és valamit elfűszerezett-, de már megtanulta, hogy ez rá a helyes válasz. Shu a legtöbb illedelmességi dologra megtanította a sárkányt, és most Timidus nagyon büszke volt magára, hogy még meg is tudta jegyezni. Bár érteni továbbra sem értette, de tudta jól, ez is az ő hibája volt, mert nem kérdezett rá. Amikor azonban a sakál a köszönést is megtanulta, Timi még boldogabb lett, és rájött, hogy ő ebben is a legeslegtehetségesebb sárkány egész Aincradban… bár azt nem tudta, hogy ezt a képességét hogyan is kellene neveznie.
-Szóval most már tudunk köszönni és tudunk kérdezni. Ez végülis két nagyon hasznos szó. Jah, és tüsszenteni is tudunk. Akkor az már három. Most viszont mutass te valamit. Mondjuk… érdekelne a neved. Tudom, hogy a lány még nem adott, de te biztos találtál ki már magadnak sajátot. Ha nekem nem adott volna Shu, akkor én is találtam volna ki magamnak… mégsem maradhatok mindig csak én. Az eléggé unalmas lenne. No… próbáljuk meg! Figyelsz?
Rövidke mancsával önmagára mutatott, pont a sakál előtt, majd saját nyelvén ejtette ki a nevét.
-Én, Timidus.
Majd a petre mutatott, de ezúttal nem ért hozzá.
-Te pedig...
Erre már Shu is oda akarja kapni a fejét, de inkább nem teszi. Nem szeretné megbántani a lányt azzal, hogy nem rá figyel. Ugyan Kokoro sem néz a szemébe, és emiatt ő is igyekszik kerülni a szemkontaktust, inkább a homlokát vagy a maszkot figyeli a kezében, hiszen a lány biztosan azért nem néz a szemébe, mert ez zavarja.
-Timidus egy meseszereplő volt. Egy félénk kis lovacska, aki elkerülte a bajt azzal, hogy… hogy nem hősködött feleslegesen, és mindent inkább az eszével oldott meg. Most persze már egyáltalán nem félénk, de még mindig nagyon okos, és szereti is a nevét, mert olyan… olyan mint a római hadvezéreknek volt.
~Olyan hangzású… persze, hogy olyan hangzású, hiszen latinul van.~
Ez volt Shu második titka a sárkány előtt a kettő közül. Amikor választotta a nevét, akkor tényleg csak a jó szándék vezérelte, és nagyon aranyosnak találta, és illet is a pici sárkányra. Egy idő után azonban ahogy Kokoroban, benne is felötlött, hogy megnézi, hogy pontosan mit jelent a Timidus név. Meg is találta a könyvtárban, és valóban félénket jelentett, de Shu talált még valamit. A szótárban az is oda volt írva, hogy a szó hímnemű, és nőnemben Timida lenne. Azt Shu sem értette pontosan, hogy minek kellene a szavaknak nemeket adni, de abban biztos volt, hogy ha ezt Timidus meglátja, akkor félre fogja érteni, és nagyon meg fog rá haragudni, amiért ilyen bután választott számára nevet. Közben azonban a lány végre megszólalt, és beszélt, és kérdezett. De rosszat. Nagyon rosszat.
~Nem… nem tudja? De őt is oda kellett, hogy teleportálja a teleport a főtérre, és neki is hallani kellett Kayaba bácsi beszédét. Mindenki hallotta. Mindenki ott volt. Most… most mit mondjak neki?~
Azonnal a sárkány felé fordult tanácsért, kétségbeesett tekintettel. Timidus mindössze egy szóval válaszolt, azt is a saját nyelvén.
-Igazat.
A lány bólintott, de elhatározta, hogy nem úgy fogja tálalni, mint a rengeteg buta ember, aki rá akar ijeszteni a másikra. Ő úgy adja elő, ahogy ő élte meg. Pozitívan. Kellemes élményként.
-Akkor lehet kilépni, ha végigcsináltad a játékot. De ne aggódj, nem kell sietned, sőt, ha tetszik a világ, akkor akár itt is maradhatsz. Csak arra kell nagyon vigyázni, hogy ne halj meg, mert akkor nem tudsz többé visszalépni, és a Picúr biztosan nagyon egyedül érezné magát nélküled.
~Igen… nem azt kell hangsúlyozni, hogy nem lehet, meg milyen nehéz, hanem azt, hogy ha akar, akkor van rá lehetőség… de még az sem fontos. Csak pozitívan!~
Hangja teljesen nyugodt volt, talán lelkes is egy picit, és végig mosolygott.
-És abban is biztos vagyok, hogy kint se fognak rád haragudni. Emiatt sem kell aggódnod.
~Igen… valóban nem kell. Nem hiszem, hogy sokan akarnának cserélni veled… de ők nem tudják, hogy miből maradnak ki.~
Mosolygott tovább, majd gyorsan terelte is a témát.
-Az nagyon jó, ha minden érdekel, de én sajnos nem tudok neked mindenre válaszolni... de amire tudok, arra szívesen válaszolok... és a kérdéseidet is segíthetek megtalálni... azt hiszem.
Egy pillanatra felragyogott a szeme. Ugyan már rég rájött arra, hogy ehhez ő bizony kevés, és felnőtt segítségét kellene kérnie, de mivel semmit nem akart a lányra erőszakolni, így nagyon lassan kellett előhozakodnia a témával.
-Viszont... vannak nálam sokkal okosabbak is. Például abban a céhben, ahol én lakom. Ott lakik még cica is, és főnix is, és egy másik sárkány is, és még sokan mások. Ha szeretnétek, akkor bármikor eljöhettek oda. És... oda még a farkasok sem tudnak bemenni, akik bántani akarnak.

by **Kokoro** Kedd Feb. 18 2014, 23:21

A kölyök kaffant. Elégedetten és büszke hangon. Érti, és tudja, hogy kell ilyenkor válaszolni. Figyelt Timidusra, megjegyezte, és most eszerint reagált is. Tehát érti, amit mondanak neki. Csupán azt kell megtanulnia, hogyan fejezze ki saját válaszait.
A név hallatán félrebillenti a fejét. Egyik füle lekonyul, a másik az égnek mered. Mókás látványt nyújt, édes és cuki. Mint egy igazi kis állatkölyök. Kíváncsian szemléli a felé mutató mancsot. Kinyújtja a sajátját, hogy elkapja. Elveszti az egyensúlyát, s lebucskázik, a sárkány mellkasára, majd onnan lejjebb. A földön köt ki, Timidus nyaka mellett. Mikor lehuppan, apró nyüsszentést hallat, mire odakapom a fejem. Fel akarok pattanni és segíteni, de nem kell. Picúr már fel is pattan, megrázza magát, hátrább lép, úgy néz fel a sárkányra. Nyelvét kinyújtva vigyorog és kaffant egyet. Úgy tűnik, azt akarja mondani, hogy jól van, nem esett baja. De nevet azt nem mond. Arra csak néz kérdőn, és ha kell, kettőt kaffant, hogy nem érti.
Az ijedelem helyére jön a nyugalom. Kieresztem a levegőt a tüdőmből és visszaülök. Csak picit emelkedtem fel, de ez elég ahhoz, hogy ismét le kelljen ereszkednem. Shukaku végül mesél, én pedig hallgatom és bólogatok.
-Valóban. Illik is rá. Timidus olyan... Timidus.
Én idegennek érzem a Kokoro-t. Lehet, mert még rövid ideje vagyok az. Eddig névtelen voltam. Nem emlékszem rá, minek neveztek az otthonban. Egyszerűen nem tudom. Az mindig is csak egy hangzavar volt, amiről tudtam, hogy én vagyok az. Egy sornyi hang, amire felpillantottam. De sosem jegyeztem meg, mi volt az.
Timidus viszont Timidus, Shukaku pedig Shukaku. Mindkettejükre illik a nevük. Biztos rám is illeni fog a Kokoro. Akkor biztosan, ha lesz szívem és lelkem.
Shukaku megijed, mikor a játékról kérdezem. A kilépésről. Nem tudom, miért ijedt meg. Talán azért a halál dolog miatt, amit nem értek. Illetve tudom, hogy a halál a nagy semmibe való visszatérést jelenti. De szerintem nem kell tőle félni. Persze ezt lehet, csak én gondolom így. Végül a lány megszólal, kizökkent. Most ő rémiszt meg engem. Tágra nyílik a szemem. Ránézek az arcára, a szeme köré. Halovány, elmosódott, de nézem. Végül a félelem, ahogy beszél, alább hagy.
-És mennyi idő, amíg végigviszem?
Picúrra pillantok. Tehát ha meghalok, akkor kiléphetek. De őt nem láthatom többé viszont.
Az egyik nevelő, mikor Vendég meghalt, azt mondta, jobb valamit addig elengedni, amíg még friss a kapcsolat. Picúrral friss a kapcsolatom.
-Ha sok, akkor muszáj lesz meghalnom. Várnak kint. Már biztos dühösek. Nem fognak mosolyogni. És dolgozni is kell.
Elkalandozok. A nevelők elmosódott arca úszik elém. A többieké, mikor "húúúú"znak, ahogy kimondtam a két szót. A fiú meg is kérdezte, mit látok, de már nem tudtam válaszolni neki. Jöttek a színes csíkok, meg az adatlapok. Meg az üdvözlő szöveg.
Shukaku beszél tovább. Említ mindenfélét. Céh, olyan szervezet, ami dolgozik, mondjuk cipőket. Középkori gyárat képzelek magam elé, ahol épp cipőket készítenek. Ő egy ilyenben lakik. Van ott még macska, cica, tehát még pici, főnix, sárkányhoz hasonló mitikus állat. Ami újjáéled a poraiból, a tűzmadár, egyiptomban ugyanúgy imádták, mint a sakált. Pedig csak a napkitörésekről hitték azt, hogy főnix.
-Az jó. -mondom végül fejemet lehajtva. Vajon én is egy céhben élek otthon? Egy gyárban? De mi mit gyártunk vajon? És ők mit gyártanak? Nem merek rákérdezni. Félek, hogy félreértettem valamit. Vagy... ő is ugyanolyan, mint én? És ugyanazt csinálják? Nem-nem. Akkor én is céhnek nevezném az otthont, nem otthonnak.
-Mi az a céh?
Ez a legtisztább. Ha rákérdezek. Így van, ez a legokosabb megoldás. Ebből nem lehet félreértés.

by **Shukaku** Szer. Feb. 19 2014, 07:31

-Hopsz!
Csak ennyit tud reagálni a sárkány hirtelen, és a sakál olyan gyorsan bucskázik le róla, hogy még utána se kaphat, és az nyekkenve ér földet, bár szerencsére nem esik túlságosan nagyot, és semmi baja nem lesz.
-Még szerencséd, hogy itt nincsen fájdalom. Viszont félreértetted amit csináltam. Nem mancsot akartam rázni, csak mutattam feléd. Viszont örülök, hogy semmi bajod nem lett. Nagyon szívós egy kutyus vagy, ha ilyen hatalmas esést is elbírsz. Izé… sakál. Bocsi!
Amikor meghallja a két vakkantást még jobban megörül, hiszen ez azt jelenti, hogy a pet mégiscsak ért valamit a szavaiból, nem pedig csak utánozza amit ő csinál.
-Vissza akarsz jönni? Ide fel.
Még meg is paskolja a mellkasát, és kérdő csipogást hallat. Ha a pet beleegyezik, akkor farkával újra felsegíti, de ezúttal kiengedi a szárnyait is, és egyfajta kordont képez vele a két oldalán, hogy a picúr nem tudjon újra leesni. Még arra is ügyel, hogy a lány oldaláról azért annyira ne takarja el, hogy ne láthassák egymást.
-Egyébként nem kell aggódnod. Ha nincs neved, akkor nincs neved. Majd lesz. Időnk az sok van. Szóóóval köszönés, kérdezés és tüsszentés. És most már tudjuk az igen-nemet is, meg azt is, hogy mit kell mondani, ha leesünk rólam. Bár… nem hiszem, hogy ez egy olyan nagyon gyakran használt hang lenne… de valamire biztosan jó.
Kicsit fülel, hogy jobban belehallgathasson az idomárok beszélgetésébe, majd újra a kölyökhöz fordul, ezúttal a sárkányok nyelvén megszólalva.
-Hát… a gazdád eléggé keveset tud a dolgokról. Remélem te okosabb vagy, mert neked kell megvédened. Készen állsz rá?
Shu mosolya ezalatt egyre kényszeredettebbé válik, de ez arcán még nem látszik, mindössze az egyik kezével kezd el matatni a fűben, de ugyanolyan kedvesen és nyugodtan igyekszik válaszolni a feltett kérdésekre.
-Annyira nem sok. Azt hiszem.
~Nekem biztosan nem elég ahhoz, hogy ne aggódjak miatta. De Timidus azt mondta, hogy úgysem tud senki eljutni a végéhez… szóval akkor mégsem aggódok miatta.~
-És sokan segítenek is, mert sokan szeretnének kijutni. Persze vannak olyanok is, akik nem, és ők sokkal murisabb dolgokat csinálnak mint a hadakozás, mert nekik van idejük másra is. Például zenélnek, vagy rajzolgatnak, vagy bűvészkednek, rendezvényekre járnak, vagy éppen az állatkákat figyelik.
~Nem! Azt nem szabad! Azt felejtsd el!~
Csak a szája széle rándul meg egy kicsit, de összeszorítja a kezei között az éppen birizgált fűszálat, azonban ha Kokoro figyelmes, akkor megint észreveheti, hogy a lány feszült.
-Biztos vagyok benne, hogy nem lesznek dühösek. Nem a te hibád, hogy nem tudsz kilépni, tehát rád nem lehetnek dühösek.
~Milyen jó is lenne, ha tényleg így működne.~
-És… az a baj, hogyha meghalsz, akkor nem kijelentkezni fogsz, hanem…
Itt egy pillanatra elhallgat, de gyorsan sikerül folytatnia.
-Hanem csak nem fogsz tudni hazajutni. Sokkal továbbig nem, mintha végigvinnéd a játékot.
~Az örökre egy elég hosszú idő…~
Azon, hogy a lánynak dolgoznia a kell, picit meglepődik, de örül annak, hogy ezzel végre esélyt kapott arra, hogy terelje a témát.
~Biztosan idősebb nálam. Nálam mindenki idősebb. De… nem annyira öreg, hogy dolgozzon. Talán csak otthon kell neki segítenie valamit, mint amikor én kisöpörtem a szobát az árvaházban. Igen… de az ráér.~
-Dolgozni pedig… biztosan megcsinálja majd helyetted a munkádat más, és szívesen fogják csinálni, hiszen te éppen játszol, és nem tudod.
~Igen… ez egy játék… neki csak egy játék… Peter… itt kellene lenned… te tudnád, hogy mit kell mondani…~
-De… de ha elmondod, hogy mit dolgoztál, akkor szerintem a céhben is tudunk neked adni valami hasonló feladatot, hogy addig se unatkozz, és akkor kint is fogják látni, hogy te nem vagy lusta, és itt is dolgozol, és akkor biztosan nem fognak haragudni.
~Igen… ez jó… ez így jó lesz…~
-A céh pedig egy olyan hely, ahol a játékosok együtt laknak. Mint egy család…
~Mint egy család… miért nem a szüleiről beszél? Miért azt mondja, hogy várnak? Miért nem azt, hogy apu és anyu vár? Nem… az nem lehet… ha ő is… akkor ő sem akarna visszamenni. De mi van, ha mégis?~
-Egy céh arra való, hogy megvédjük egymást és segítsünk a másiknak. De… ami fontos, hogy minden önkéntes, te jelentkezel ha szeretnél, és semmit sem kötelező csinálni. Mármint azon kívül, hogy rendesen viselkedsz. És cserébe kapsz saját szobát, saját ágyat, könyvtárunk is van, ahol van sok érdekes könyv, és… és talán valaki még azt is tudja, hogy hogyan lehet új maszkokat szerezni vagy készíteni.

by **Kokoro** Szer. Feb. 19 2014, 22:53

Egy kaffantás. Igen, vissza akar menni. Büszkén kihúzza magát, mint egy uralkodó. De azért segít is magának visszamászni. Nem beképzelt ő, csak kicsikét talán. Élvezi a figyelmet, amit a sárkánytól szerezhet. Élvezi a magasságot, az új világot. Sokkal távolabbra lát innen, mint a földről.
A sárkány szavait továbbra is hallgatja. Fülelve, élesen, hegyesen. Fejét kissé félre döntve. Hallgatag, de hallgat, értelmezni próbál. Kis, virtuális agya feldolgoz. Nem érti a szavak értelmét, de a lényegüket talán. Timidus az idomárok felé néz, és úgy beszél. Kérdez. Valami velük kapcsolatban. A kis sakál talán érti. Egyet kaffant. Igen.
Shukaku mesél a világról. Azokról, akik nem akarnak kijutni, és akik igen. Akik ki akarnak jutni, azok harcolnak. Én nem tudom, akarok-e harcolni. Szerintem nem. Szeretnék harc nélkül kijutni innen. Hogy más is játszhasson a sisakkal és a játékkal. Hogy más is lehessen idomár, hogy mások tojásai is kikelhessenek. Kíváncsi vagyok, a társaimnak milyen állatai lennének. Itt mindenki talán olyat kap, ami illik hozzá. A sakál csendes állat, mint én. De ravasz, mint a róka. Az alvilág hírnöke.
Keserű mosoly. De, haragudnának. Mert dolgozni kell. És engem szeretnek, mert én nem zajongok. Én meg se szólalok. Nem nyikkanok. Nem csinálok semmit. Ezt szeretik bennem. Tudom, mert kihallgattam. Az egyik elmondta. Végül felcsillan a szemem. Picikét ránézek a szemére. Bele a lelkébe.
-Vagyis meghalok? A semmibe kerülök?
Érdeklődöm. A hangom tele élettel. Kíváncsisággal, tudásszomjjal. Oda kerülnék, ahova a Vendég, és a felesége meg a kisfia. A Nagy Semmibe, a feketeségbe, ahol már nem létezem. Ahol nincsenek se gondolatok, se érzelmek.
Csábító és elgondolkodtató. Vajon milyen lehet oda kerülni? Jobb, mint otthon? De biztos nem jobb annál, mint itt. Itt nem kell férfiak alá feküdnöm. Nem nehezednek rám, és fáj utána a lábam. Meg az arcom és a szemem. Nem kell csinálnom semmi furcsaságot. Itt sokkal jobb, a Picúrral. Meg Shukakuval és Timidussal.
-Munka... hasonlót...? Nem. Azt nem akarok. Én... -gondolkodom. Hogy hívhatják? Mi lehet az elnevezése? Nem tudom. De talán Shukaku tudja. -Nekem csak feküdnöm kell, a férfiak pedig csinálnak... valamit. Nem tudom, mit. Csak azt tudom, hogy fáj. Nem szeretem csinálni. De kell, mert azt mondják. És ezért megkaphattuk a sisakot is. Nem akarom itt is.
De ha itt is csinálom, akkor nem fognak rám haragudni kint. Nem akarom, de ha akkor mosolyogni fognak, akkor rendben. Akkor csinálom. Az ajkamba harapok, a hajam mögé bújok. Nem akarom, de kell. Már nagyon sok ideje nem csináltam. Már biztos nem mosolyognak akkor. Még senki nem maradt ki egy évig.
Shukaku ismeretlen szót mond. Nem tudom, mit jelenthet. Picúrra pillantok. Majd később utánanézünk. Megjegyzem, hogy 'család', és majd utánanézünk. A céh viszont olyan, mint otthon. Saját szoba, ágy, egy könyvtár. Azt csinálunk, amit akarunk. Ha jól viselkedünk cserébe. És megesszük az ételt. Bólintok és mosolygok. Ha nem kell azt csinálni, amit otthon, akkor szeretnék. Talán. Valamikor. Előbb Picúr. Nevet kell neki találni. Megismerni, tanítani, nevelni.

by **Shukaku** Csüt. Feb. 20 2014, 00:00

~Hú de bátor valaki! De… hát nem az én reszortom eldönteni, hogy készen áll-e, vagy sem. Ha azt mondja, hogy készen áll, akkor készen áll. Illetve… talán mégsem. talán mégiscsak jobban meg tudom ítélni, mint ő. Falcot is olyan ügyesen nevelgetem, annyira sokat tanult már. Tudtam ám, hogy nekem kellene idomárnak lennem. Persze nem lehetek, mert akkor Shunak kellene petnek lennie. Shu nagyon nem lenne jó petnek. Egyáltalán… milyen pet lenne Shu? Szerintem macska… de nem az az Álomkelős büszke fajta, hanem olyan bújós és félénk. Igen… biztos cica lenne. Ezt majd el kell mondanom neki. Hihi!~
-Szóval na… én elhiszem, hogy készen állsz, de az biztos, hogy még sokat kell fejlődnöd. Gondolom te is akarsz olyan nagy és erős lenni mint én. Mondjuk… nem… olyan nagy biztosan nem leszel. De ha tanulgatsz és gyakorolgatsz, akkor akár még az is lehet. Szereznem kellene melléd egy kutyust. Hátha ő ért téged jobban. De majd még gyakorlunk… most baj van…
Mozdítani azonban csak e fejét mozdítja el, Shukaku irányába, és a saját nyelvén beszél, hogy a másik lány ne érthesse,
-Shu! Ez jó?
~Ez normális? Az emberek nem szokták szeretni a halált. Ez a lány viszont… nem… ez biztos nem normális.~
-Semmi baj Timidus.
-De… a Kegyetlen…
-Nem, Timidus.
~Nem… Kokoro nem őrült. Azt hiszem nem az. És fél… én is félnék. Ilyet… ilyet nem szabad.~
Önkéntelenül is hátrébb húzódik, amikor a lány elmagyarázza, hogy mit csinált a kinti világban. Ugyan az intézetben Shukakunak is mesélték, hogy éjszakánként össze lehet szedni egy kis zsebpénzt, és a nagyobb lányok valóban ki is szökdöstek, vagy át a fiúkhoz… és néhányukat utána át is szállították máshova. De Shu olyannal még nem találkozott, akinek ezt kellett is volna csinálnia. Persze keringtek olyan pletykák, hogy valamelyik lányt bántották a nagyobb fiúk… de azok a lányok szintén rövid úton elkerültek az intézetből, így Shu akkor sem beszélhetett volna velük, ha az ilyen lányok szóba álltak volna vele.
-Ige…
Kezdett volna bele a mondandójába, de hangja köhögésbe fulladt.
-Igen… akkor meghalsz. De… az egyáltalán nem olyan érdekes, mint hiszed. Azért nem, mert… ott semmi nincsen, és te sem vagy. Olyan, mint amikor úgy alszol, hogy nem álmodsz közben. Semmilyen. És… és nem kell! A céhben nem kell ilyeneket csinálnod! A céhben senki nem akarja, hogy neked fájjon, és senki nem fog neked fájdalmat okozni. A céhben semmit nem KELL csinálnod, csak azt, hogy jól viselkedsz.
Kicsit csöndben marad, és figyeli a lány reakcióját.
-És… és a könyvtárban biztosan találunk nevekkel foglalkozó könyveket is. Ott találhatunk nevet a picurnak.
~Peterhez… el kell vinnem Peterhez! Ilyet… ilyet nem szabad csinálni! Ilyennek nem szabadna, hogy történjen! Ez… ez…~
És Shu gyorsan maga elé tartotta az általa rajzolgatott őzike maszkot, hogy ne látszódjon az arcán az az elkeseredettség, az a gyűlölet, az a düh, az a harag… azok a meghatározhatatlan érzelmek, amiket az emberek iránt érzett.

by **Kokoro** Csüt. Feb. 20 2014, 00:17

A picúr is érzi. Felénk néz. Kérdőn nyüszít, ahogy Timidusnak is az elején. Kérdez, hogy nem érti, és magyarázzuk el. Vagy azt, hogy mi a baj. Hogy mondjuk el. De én nem tudom, mi lehet a baj. A lány hátrább húzódik. Elhúzódom én is. Ösztönösen. Valami rosszat mondtam. Valamit, amit nem kellett volna. Vajon azt, hogy mi a dolgom? Vagy hogy mi volt a dolgom? Vagy a halálról, a semmiről? Vagy hogy én nem akarok itt is dolgozni úgy, mint otthon? Mi rosszat mondtam?
Az arcom elé húzom a maszkot. A picúr megremeg, majd feláll. Négy lábra, egyensúlyozva. Leugrik a sárkány hasáról, ügyesen ér földet. Nem nyekken a nyakára, mint az imént. Elindul felénk. Tekintete az enyém. Shukakuhoz megy, majd leül. Nézi félredöntött fejjel. Kérdőn nyüsszent egyet.
Ismét megremeg. Kissé elhúzom arcom elől a maszkot. Furcsa érzés megint itt. A sakálbunda meleg, jól esik. A szagok és a hangok élesebbek. Éreztem Shukaku felől valamit, rövid ideig. Csípett, mint a paprika. Picúr, már nem én, kérdőn néz. Mancsát nyújtogatja felé.
Megijed, mikor Shu köhög. Visszahúzom a maszkot. Ülj vissza. Kérlek. Csak picit. Maradj itt velem. Ne menj vissza a sárkányhoz. Kellesz nekem, szükségem van rád. Félrehúzom a maszkot. Félig takarja az arcom. A sakál ismét önmaga, a mancsát nyújtogatja. Nyüsszög.
Shukaku pedig megtalálja a hangját. Beszél, nyugtatni próbál, de a hangja remeg. A Vendég volt ilyen, aki ki akart vinni. Azt mondta, az az élet nem nekem való. Az senkinek sem való. Shukaku is így reagál. Vagy talán rosszabbul, jobban fél, jobban meg van ijedve. Pedig én nem akartam megijeszteni. Csak válaszoltam a kérdésére.
-Ne félj...
Suttogom. Kétlem, hogy meghallotta volna.
Mosolygok. Nem megyek hozzá közelebb. Kezeim a térdeimen összekulcsolva pihennek. A lábaim összezárva, japán módra. Fejem kissé lehajtom, fél arcom takarja a maszk. Mosolygok, és az arcára nézek. Nem fókuszálok. Nem tudok.
A kis sakál is lehajtja a fejét és Shukaku kezeit bámulja.
-Mi a baj?
Kérdezem végül. Mert megváltozott a levegő. És tudni akarom, miért. De tudom, hogy ennek utólag nem nézhetek utána. Ezt most kell megkérdezzem.

by **Shukaku** Csüt. Feb. 20 2014, 08:46

Shu nem meri elvenni az arca elől a papírlapot, és mivel azt még meg se hajtogatta, ki se vágta a szemeit, így nem nagyon észlel semmit a körülötte zajló események közül, legalább is ami a látást illeti. A sakál közeledését azonban észreveszi. Nem a lány hangja volt az, ami visszazökkentette ismét, nem az emberi közelség, hanem egy peté. A pet kérdezett, és ha valaki kérdez, akkor válaszolni illik, ezt Shu nagyon jól megtanulta. Az állatokra pedig még inkább érvényes volt ez a szabály. Ők nem csináltak semmi rosszat, nem érdemlik meg, hogy illetlenül viselkedjen velük. Elveszi az arca elől a rajzlapot, és a kisállatot figyeli. A szavait is inkább hozzá intézi. Könnyebb vele beszélgetni, mint a lánnyal.
-Nem… nem félek.
-Shu! Ne hazudj!
Szól rá csipogva Timidus erélyesen. Még nem nagyon sikerült sohasem füllentésen fognia a kislányt, és ő sem teszi… legtöbbször. Ha igen, az csak a taktika miatt van. A sárkány is jól megtanulta a szabályokat, amit az idomár tanított neki, de ha saját magára kötelezőnek érzi, akkor jogosan tartatja be Shu szabályait magával a lánnyal is.
-Nem félek, csak… Tudod picur, ahogy te sem vagy ugyanolyan, mint Timidus, úgy az emberek is különböznek. Valaki kevésbé, van, akik jobban. Vannak, akik sohasem érthetik meg a másikat, annyira nagyon más helyről jöttek.
Lassan előre nyújtja a kezét, és ha a sakál hagyja, akkor megsimogatja a fejét.
-De nem ez a baj. Ha az emberek egyformák lennének, akkor nem tanulhatnánk egymástól semmi újat. Unalmas lenne. Az a baj, amikor az emberek csak azért gondolnak rosszat a másikról, mert nem ismerik… mert különbözik tőlük.
Kicsit elhallgat, majd most már nyugodtabb hangon folytatja.
-Vannak olyanok, akiknek segíteni kell. Vannak, akiknek könnyebben lehet, vannak, akiknek nehezebben. De ettől még segíteni nagyon jó dolog. Én is szeretek… és megpróbálok nektek is… ha megengeditek.
Lassan felemeli a fejét, és belenéz a lány szemébe, ha megteheti.
-Ha nem akarsz, nem kell oda visszamenned. Ha nem mész vissza, akkor nem tudnak rád haragudni. Akkor nem bánthatnak többet.
~Ahogy engem sem. És… nem is tudják. Talán még aggódnak is értem, és sajnálnak. Megint csak sajnálnak… és én gyűlölöm őket emiatt. De… szerencsére ezt nem tudják. Nem akarom a kintieket megbántani azzal, hogy gyűlölöm őket.~

by **Kokoro** Csüt. Feb. 20 2014, 15:41

Olyan vagyok, mint a sakál. Nem értek semmit. Csak ülök és hallgatok. Ehhez értek a legjobban. A kölyök figyelmesen hallgat. Én is figyelmesen hallgatok. Minden szót, minden lélegzetet, minden jelentést. Dekódolok és visszakódolok.
Nem ért engem. Talán nem érti, honnan jöttem. Hogy mit kellett csinálnom. És megijedt, amiért nem érti. Én is megijedek, ha nem értek valamit. Mindig utánanézek, ha tudok. Néha nem tudok, és akkor hagyom. De most nem fogok magyarázni. Érzem, hogy nem kéne. Hisz azt tudom, hogy olyasmit művelek, amit más emberek nem beszélnek ki. Nem mesélnek el idegeneknek. Én titkot művelek, és túl sokat beszéltem. Shukaku még kislány. Talán nem is virágzott. Én... talán ilyenkor virágozhattam, mint ő. Már nem tudom. És nincs itt a naplóm, hogy megnézzem.
"Az a baj, amikor az emberek csak azért gondolnak rosszat a másikról, mert nem ismerik… mert különbözik tőlük. "
Lehajtom a fejem, elbújok. A maszk mögé, de kölyökkel semmi sem történik. Önmaga marad, s figyel. Fejét félig lehunyt szemmel tolja a kislány keze felé. Jól eső érzéssel élvezi a simogatást. Közben fülel és hallgat, úgy tesz, mint aki érti. Okos szemei csillognak, dekódol és visszakódol. Talán hogy egy nap majd nekem is elmondhassa a szavak jelentését.
Shukaku szeret segíteni. Rajtunk is szeretne. Kérdőn nézek felé, a rókamaszk mögül. Üres szemeim végigpásztázzák az arcát, majd megállapodnak az ajkain. Ahogy felém néz és beszél tovább. Hogy nem kell visszamennem oda. Hogy nem kell tovább csinálnom, amit eddig. Ha maradok, akkor szabad lehetek. Ígéretek és fogadalmak, esélynyújtás. Ígérete annak, hogy önmagam lehetek. De ki vagyok én?
-...
Meg akarok szólalni, nyílik a szám. Elakad a hang, és nem jön tovább. Becsukom a szám, a róka nem engedi látni. Sűrűn pislogok. Újra kinyitom a szám.
-Biztos?
Hinni akarok, hogy igaza van. Nem ismerem ezt a világot. Hinni akarok, hogy ez más. Hogy itt nincsenek a nevelők. Csak hiányoznak a társaim. Nagyon hiányoznak.

by **Shukaku** Csüt. Feb. 20 2014, 16:59

-Biztos.
Vágja rá azonnal a lány, teljes magabiztossággal a hangjában, de a sárkány azonnal közbecsipogott. Halkan, de magabiztosan.
-Shu…
-Tudom…
-Nem szabad…
-Tudom…
-De…
-Amíg itt maradsz, addig segíthetünk neked, hogy ne essen bajod. Segíthetünk, hogy erősebbek legyetek, és meg tudjátok magatokat védeni. Segíthetünk, hogy ne kerüljetek olyan helyre vagy helyzetbe, ahol bántani tudnak titeket. Nem hazudok. Amíg nem mész oda vissza addig ők nem tudnak bántani.
~Nem hazudok, de nem is mondok igazat. De… de mások sem! Sokan azt mondják, hogy Kayaba bácsi gonosz, pedig nem is! Pedig… pedig ha mindannyian ugyanazt a hazugságot mondják, és meggyőzhetetlenek, akkor az olyan… olyan, mintha igazuk is lenne. Legalább is nekik olyan. és ha nekik olyan lehet, akkor nekem is lehet olyan! Kayaba bácsi ezek szerint nem csak engem mentett ki valahonnan, hanem Kokorot is. És… és ő is idomár lett. Talán… talán az olyanok mint mi, mind idomárok leszünk.~
Szeme Timidus és a sakál között ingázott.
~Ha kint nincs senkink, akkor itt sem szeretnénk egyedül maradni. Kayaba bácsi nyugalmat és társat ad mellénk. és nem kér cserébe semmit, csak azt, hogy játszunk a játékával, amit megépített. És… és ez teljesen jogos kérés, hiszen biztos rengeteget dolgozott vele, és csak miattunk.~
Miközben gondolkodott, újra leszegte a fejét. Igazából valahol haragudott magára… több okból is. Egyrészt azért, mert valóban hazudott a lánynak azzal, hogy nem mondta el neki a teljes igazságot. Shu nagyon jól tudta, hogy itt is bánthatják, de ezt a lány is tudta, hiszen találkozott már a farkasokkal… csak ezt Shu nem emelte ki neki. Ami miatt legjobban haragudott magára az viszont az volt, hogy saját magát sem volt már képes meggyőzni az igazáról. Amióta Elysionnal összefutott, újra is újra rémképek gyötörték a gonosz emberekről, akik itt is átveszik a hatalmat. Szerette a meséket, de nagyon jól tudta, hogy a valóságban általában nem jók győznek. A barátságos céhek számát ismerte. Tudta, hogy sokan vannak és erősek. Azonban a vörös céhnek, a gonoszaknak senki nem tudta a számát. Ismeretlenek voltak, és a sötétben rejtőztek, ez a kettő pedig mindig ijesztő volt. Az ismeretlen és a sötét félelmetes dolgok. Shu egyetlen dologban bízott, és ezt a viadal is megerősítette benne. Tudta, hogy ebben a világban Kayaba bármit megtehet, és nagyon remélte, hogy az a kedves bácsi, aki ennyi mindent adott már neki, nem fogja hagyni, hogy a gonoszok elrontsák a játékát. Miután mindezzel végzett, lassan újra a lány tekintetét keresve szólalt meg, megerősítve a szavait.
-Ha megengeded, hogy segítsünk, akkor megvédünk. És barátokat is találhatsz.

by **Kokoro** Csüt. Feb. 20 2014, 23:29

Döbbenet. Szemem ide-oda jár kettejük között. A lány beszél, a sárkány csipog. Úgy tűnik, érti a csipogást is. Bár én is érteném a kaffogást. Talán egy nap. Csak meg kell tanuljam.
Rezzenéstelenül hallgatom a szavait. Az ígéreteit, az esküjét. Én nem kérek esküt, se semmit. Csak választ, s az nekem elég. Shukaku látni, hogy fiatalabb nálam. És ennek örülök. Biztos nem élt még át mindent, amit én. Talán soha nem is fog, ha más otthonban él.
-Nem bántottak, amióta itt vagyok. -mondom végül. Hosszabban, a sakál pedig figyeli a kislányt. Én büszke vagyok erre. Hogy még egy férfi sem próbálkozott. Nem akarom újra. Kerülöm őket, ahogy lehet. Nem akarom, hogy megint fájjon. De még ha nem is fájna, akkor sem. Kényelmetlen volt, és mocskos. Szerettem fürdeni, kivéve utánuk. Meg büdösek is voltak, a legtöbbje. Némelyiknek olyan szaga volt, mint vécé után. Némelyiknek meg olyan, amitől fulladozott az ember. Hiába öntötte magára egy virágcsokor illatát. Nem kaptam tőle levegőt. De még olyankor sem szólaltam meg.
Felkelek a földről. Eleget ültem már. Néha nem jó, ha sokat ül az ember. A kölyök kíváncsian rám néz. Leporolom a szoknyám. A maszk kissé odébb csúszik. Most már szabadabb az arcom. Shukaku rám néz. Beszél, szavakat fúj felém. A segítségét ajánlja. Nincs rá szükségem. De nem akarom megbántani. Nagyon megijedt. Én pedig nem akarok kolonc lenni rajta. A kolonc rossz dolog, idegesítő. Nem akarok idegesítő lenni.
Barát. Ismerős a szó, de nem tudom. Azt hiszem, az a barát, akik a társaim voltak. Akitől a naplót kaptam. Igen, az egy barátom volt. Shukaku vajon már az? Nem hiszem. Szerintem még nem. Majd idővel. Ha ő is úgy akarja.
-Megmutatod a könyvtárat...? -kérdezem végül. Érdekel. Még nem találtam könyvtárat a játékban. Mindent a kézikönyvben olvastam el. Ha van könyvtár, az nagyon jó. Majd leszek ott néha, ha megengedik. De céh... az nekem még sok. Ha emlékeztet majd, akkor nem. Előbb körülnézek. Majd később talán. Valahova. De most még nem.

by **Shukaku** Pént. Feb. 21 2014, 21:01

-Igen.
Bólint a lány sokatmondóan, bár igazából ez csak talán saját magának mondott sokat.
-Nem bántottak, amióta itt vagy.
Ismétli meg a mondatot, és hangja mindent elmond arról, hogy miként is vélekedik erről a világról, ahol ha ügyes, ahol ha elkerüli a bajt, akkor nem bántják. A kinti világban ez nem így volt. A kinti világ szabályait nem Kayaba alkotta, hanem olyanok, akik bántani akarták az embereket. A kinti szabályokat nehezen lehetett betartatni, és az emberek sokszor megszegték a saját maguk alkotta szabályokat is. Sőt, még az íratlan szabályokat is rengetegszer megszegték. És úgy is megszegték, hogy abból nekik semmi hasznuk nem származott. Ez volt az a dolog, amiről a lány úgy gondolta, hogy talán sohasem fogja megérteni. Értette a fölényeskedés és a zsarnokoskodás okát. Sokszor érzett dühöt, elkeseredett haragot azokkal szemben, akik bántották, és érezte azt is, hogy ha megtehetné, ha elég erős lenne ahhoz, hogy visszaadja ezeket a pofonokat, akkor élvezné az elégtételt. Persze emiatt sokszor érezte magát gonosznak, vagy ami még rosszabb, ugyanolyannak mint azok, akik vele kötekedtek, de az érzés akkor is benne volt, és bár nem bántott, és talán nem is tudott volna bántani senkit, nem tehetett semmit sem az érzés ellen. Azt azonban nem értette, hogy valaki miért gonoszkodik úgy, hogy neki abból semmi haszna ne származzon. Voltak olyan gyerekek is, akik csak elküldték valahova a másikat, csak bajba sodorták, és az sem érdekelte őket, hogy lássák ahogyan a másik szenved. A legtöbb gonosz gyereket érdekelte. Szerettek gonoszkodni és bántani, és tetszett nekik, ahogy megalázhatják a másikat. Azt élvezték. De egy-kettő nem ilyen volt. Nem érdekelte őket, hogy lássák a munkájuk eredményét, elég volt számukra annyit tudni, hogy sikerült a másikat bajba keverniük. Amikor a lány felállt, ő még egy kicsit ülve maradt. Nem mert felállni, mert ha ő is feláll, akkor már elbúcsúzhatnak, és úgy semmi sem tartaná vissza a másikat attól, hogy elmehessen. Shu nem akarta, hogy elmenjen. Többet akart tudni, hogy segíthessen. Meg akarta mutatni a lányt Peternek, aki jobban értett az emberekhez, mint ő. Neki, aki felnőtt volt.
~De… de még nem. Peter felnőtt. Felnőtt férfi. Még… még nem szabad. Talán megijedne. Azt hinné, hogy csak azért vittem oda, hogy…~
Kissé elsápadt, nyelt egy nagyot, de az, hogy a lány hirtelen a könyvtárról kezdett érdeklődni, erőt öntött belé. Felkelt és bólintott.
-Igen, megmutatom. Nincs nagyon messze.
Bólintott egyet, majd elindult. Timidus elcsippantotta magát, mintegy jelezvén, hogy indulást, és azonnal a lány mellett termett, és csak egy kérdő csipogást hallatott.
-Most… most mi lesz?
-Nem tudom.
Csóválta meg az idomár a fejét, és séta közben megnyitotta a menüjét, és a címzéshez beírta a céhvezér nevét. Belemélyedni nem mélyedt bele, folyamatosan figyelte a lányt, ha esetleg az szólt hozzá. Azt még amúgy sem tudta, hogy az üzenet mit is fog tartalmazni.

by **Kayaba Akihiko** Vas. Feb. 23 2014, 09:53

Shukaku: Gyenge Lénygyengítő Méreg
Yokuatsu: Kapcsolat Gyűrű

by **Kayaba Akihiko** Szomb. Márc. 01 2014, 10:13

Kokoro: Béna Frissítő Potion (+2 gyorsaság egy körig és +10 HP)
Shukaku: Futó *Fegyver* (+3 erő +3 gyorsaság)

by **Hermit** Szomb. Márc. 08 2014, 11:23

//ÖKÖL//

* Megint a hirdetőtáblát leste. Néha azért körbenéz, hogy talál-e valami izgalmasat, hisz halál unalom az élete. Most meglátott egy rövidke írást, ami igazából semmit sem mondott, csak annyit, hogy alapul lassan egy céh. Mert nevezhetik bandának, attól az még céh lesz. A szavak alapján olyasmi lesz, ahol nem gond a sárga vagy vörös indikátor. Nem nagyon keltette fel az érdeklődését, itt inkább a szükség volt a nagy úr. Elgondolkodott a dolgon. De ezután elment egy kocsmába inni egyet. Nem mintha ő nagy pis lett volna, de ki tudja, talán öbb infót megtud erről a bandáról. Ott azonban valóban egy hosszabb szöveget talált a céhről. *
~ Nők? Ch... Pia? Nekik csak ennyi az élet?! Szánalmasak! ~
* Trollkodni tud, ha kell. Angyal is tud lenni, szóval ezzel nincs gond. Szánalmas egy banda, ami itt alakulóban van. Azonban tökéletes a beolvadáshoz. Nem kell olyat megtennie, amit nm akar, semmire sem kötelezhetik főlg hogy bármikor el tudna a szemük elől rejtőzni. Éppen ezért eldöntötte, hogy olyan alakban fog megjelenni, amit nem szokott használni. Elmegy, mert miért ne, exp szerzés szempontjából talán jó lesz. De mivel eddig két céhbe akart csatlakozni és mindegyik befuccsolt, csatlakozásával talán jót is tesz Aincrad népének, ha tönkremegy a céh. Azonban előtte el kellett döntenie, milyen alakban is fog megjelenni. A koordinátákat feljegyezte, de első állomása mégis csak a kocsma-fogadó egy szobácskája volt. A képessége engedi, hogy bárkinek az alakját felvehesse. Ezt úgy teheti meg, hogy lenyithat egy listát, mind a 10ezer játékos nevével. Amelyiket aktiválja, annak az alakját veszi fel. Külön jelölve van neki, hogy ki halott. Kipróbálgatta pár halott képét, majd megmaradt az egyiknél. Jól is nézki, kimértnek, szigorúnak és pszichopatának tűnik, így nem lesz gond. *
~ Áh... tényleg... ebben a céhben játszhatnám a pszichopatát... ~
* Majd még végiggondolja. Az alakot megtartotta, azonban elnevezte. *
~ Nazo... azaz rejtély. Tökéletes lesz. ~
* Ezt az alakot a másik gyakran használt alak mellé tette a listájában, Hypnose mellé. *
~ Biztos nem női alakban fogok megjelenni... még lesmárolnának...~
* Elég volt egyszer megcsókolnia egy férfit. Azóta is köpköd, ha eszébe jut a jelenet. Hermit alakban távozott az épületből, de a kijelölt helyre már Nazoként ment el. Egy-két ember már megjelent, de ő egyenlőre csak várakozott. *

Nazo:

by **Scott Thompson** Szomb. Márc. 15 2014, 20:32

//Shukaku//

Huhh… csak bátorság, csak bátorság. Először csak harcolni kéne, nem vágok bele rögtön egy questbe, de mindenekelőtt, csak ne essünk pánikba. Csak ne essünk pánikba, csak ne essünk pánikba…
Ezekkel és más hasonló gondolatokkal indultam neki a veszélyes vadvilágnak, nagyon, nagyon lassan. A főutcán dolgokkal foglalkozó emberek siettek fel-és alá, én meg csigalassan és orromat lógatva rovom a főutcát, fel-felnézve az egyre közeledő városkaput, amin túl a Zord Kaszás lelkek aratására készen járja a földeket. Valahogy nem sikerült meggyőznöm rettegő lelkem, valószínűleg azért, mert nem is bíztam se magamban, se abban, hogy túlélem. Meg úgy semmiben. Képes lennék legyőzni? Képes lennék megölni? – lépéseim számomra nagy vízhangot vertek a macskaköveken, szívem a torkomban ugrált, elmémet csak negatív és mélyen depressziós gondolatok borították el.
Tudom, hogy csak pixelekből álló adathalmazok, de akkor is… kívülről csak ártalmatlan, gonosz, habzó szájú beteg vad… aranyos és ártalmatlan farkasokról van szó. Ahh… de el kell kezdenem fejlődni, mert már vagy… 2 éve? Nem is tudom mióta, de csak menekülök és futok a sorsom elől… vagy a halált akarom elkerülni. Igazából a kettő egy és ugyan az… Elég! – lettem dühös magamra, elhatározva magam. Legyünk férfiak, meg tudom csinálni, meg tudom csinálni! – jöttem végül lázba, szemeim erei pattogtak az adrenalintól.
Lépdelek ki a Kezdetek Városa kapuján ki a Tettek Mezejére, vagy hivatalosan a Nagy Síkságra, de az enyém jobban hangzik. A nap belesütött a szemembe, orromban a tavasz illata, a madarak csiripeltek, a nyugalmat harapni lehetett. Újdonsült elhatározottságommal indultam le az úton, rajtam kívül nem láttok errefele, nem mintha alaposan körülnéztem volna. Nagy hévvel jöttem, villogó szemekkel kerestem áldozatom, ami egy gyanútlan farkasra tévedt. Éppen valamit ehetett, vagy áshatott, a lényeg, hogy háttal állt nekem. Óvatosan odalopakodtam hozzá, csak Fortuna közreműködésével nem halott meg. Kezem hátamon logó baltám markolatára kulcsolódik, amíg a másikkal kikapcsolom a csatos övem tartásából. Lassan engedem magam elé fegyverem, csapásra készen emelem magam fölé a fokost, és épp amikor a megfelelő fokban állt a pengerész, amikor hirtelen az eddig háttal levő farkas megfordul, és amikor fel fogja mi fog történni, szemei ijedséget ábrázolnak, én meg belenéztem ezekbe
Percekkel később fejemet csóválva ülök egy farönkön, hogy hogyan lehettem ilyen gyenge, ilyen idióta, és hirtelen ennyire magabiztos. Meg akartam ölni egy érző… érzésre képtelen lényt… adathalmazt. Ez a jéghideg logika felrúgja az én érzékeny lelkivilágomat, mi lesz így velem? – nézek rá az előttem lévő csatabárdra, pengéjén vér - vagyis pixelmaradványok – nélkül.
~~ Megint nyafog. Pedig most olyan közel volt!
~~ Aham. Kéne neki a segítség.
~~ Az ám. Látsz errefele játékost? Sugalmazzuk neki, hogy van itt egy nyuszi?
~~ Tudod, hogy nem hallanak minket Scotton kívül, és hozzá sem szólalhatunk.
~~ Igen… csak nem tudom nézni ezt a mihasznát, ahogy magának okozz kárt. Remélem, egy igazlelkű erre téved.
~~ Én is remélem. A végén lemegyek és álmaiban belesuttogok a fülébe.
~~ Heh, csak nem trollkodnál szegénnyel?
~~ Nem volt tervben, de ha így mondod…
~~ Legalább mi nem változunk.
~~ Japp. Scottnak sem kéne.
~~ Majd helyreáll, ismerjük.
~~ Valaki mintha közeledne…
~~ Igaz is, nézzük mi sül ki ebből.

by **Shukaku** Szomb. Márc. 15 2014, 21:07

/Scott/

-A Nagy síkság.
-Az. Minek vagyunk megint itt?
-Miért zavar, ha ide szeretnék jönni?
-Mert felesleges. Már mindent tudunk az itt lévő mobokról.
-Nem. Nem tudunk mindent.
-Például mit nem tudunk?
-Meg akarom tudni, hogy hogyan gondolkodnak.
-Sehogy.
-Hmm?
-Ők csak vadak. Védik a területüket… ösztönösen. Ezt te mondtad.
-Igen, én mondtam. De most meg szeretném vizsgálni, hogy tényleg így van-e.
-Micsoda?
-Majd meglátod. Menjünk!
-Most… akkor te harcolni fogsz?
-Nem én. Csak a mobok. De majd meglátod.
Timidus ingatta egy picit a fejét, de azért követte a társát, egészen addig, amíg nem találkoztak egy farkassal.
-És… most akkor…
-Most akkor figyelj!
Mosolyodott el a lány, elővette a füzetét és a ceruzáját és odasétált a farkashoz, majd integetett neki, ha nem reagált, akkor finoman megpöckölte az orrát,. Ha az rátámadt, akkor csak folyamatosan elhajolgatott az ütések elől, amikor pedig az állat pihent, felírta a támadások jellegét a füzetébe.
-Most… te szórakozol?!
Figyelte elképedve a sárkány a mátrixba illő jelenetet, és nem hitte el amit lát.
-Miért? Így nem kell bántani, de testközelből figyelhetem a reakciójukat.
-Ahamm… és ha végeztél, akkor majd én…
-Akkor majd szépen elszaladunk, mert a gyorsaságunk is sokkal több mint a farkasé.
-És… ezért jöttünk ki ide?!
-Igen, ezért.
Bólintott Shu, miközben egy újabb támadás elől tért ki.
-Szerintem nem fogja abbahagyni. Huhúú, ordas! Semmi esélyed!
-Nem… szerintem se. Úgy látszik addig fog támadni, amíg itt vagyunk a közelében.
-De ezt mondtam én is! Akkor mehetünk?
-Mehetünk!
Mondta a lány, eltette a füzetét, és mindketten elkezdtek loholni a farkas elől. Nem kellett sok, hiszen majdnem hétszer akkora sebességük volt mint a mobnak, így hamar maguk mögött is hagyták a farkast.
-Akkor most keresünk egy másik mobot.
-Nemáááár! Mindegyik ugyanezt fogja csinálni. De…
Röppent fel Timidus a magasba, és körbekémlelt.
-Szerinted az emberek mit csinálnak, ha nem tudnak megsebezni? Ők meddig küzdenek?
-Most… te embereken akarsz kísérletezni?
-Miért ne?
-De tőlük meg is lehet ám kérdezni…
-Akkor kérdezzük!
És Timidus már el is repült a fiú irányába, Shu pedig fejcsóválva követte a barátját a földön. Timidus természetesen sokkal hamarabb ért oda. Nem ereszkedett le, hanem biztos távolságból, a levegőből kiáltott oda a srácnak, incselkedő hangon.
-Hali! Timidus vagyok, a tollas sárkány. Sokkal erősebb vagyok mint te. Nagyobb vagyok, mint te. Magasabb a szintem, mint neked. Semmi esélyed nem lenne ellenem. Meddig kellene küzdenem veled ahhoz, hogy ezt te is belásd és feladd a harcot?

by Ajánlott tartalom