Re: Nagy Síkság

by **Shukaku** Hétf. Ápr. 06 2015, 07:26

Na akkor erre most milyen nagy életbölcsességet lehet mondani? Azért elég bonyolult volt ez a kezdők tanítgatása dolog, hiszen bár Shu tarthatott volna kiselőadást, de abban biztosan rengeteg olyan is lenne, ami egyébként őket nem érdekli, vagy számukra annyira nem fontos, és csak untatná vele őket. De vannak olyan dolgok is, amik evidensek, és nagyon nehéz rájuk akármit is mondani… persze próbálkozni lehet.
-Szerintem az a legfontosabb, hogy magadat ne szomorítsd el. Persze figyelni kell másokra is, de ez a világ szerintem eredetileg azért van, hogy jól érezzük benne magunkat. Tudom, hogy sokaknak ez nagyon nehéz, de azt hiszem már mindenkit láttam mosolyogni itt. Olyanokat is, akik ugyanúgy azt mondták, hogy nem tudják vidám dolognak látni. Mindig lehet látni valami kis reményt, és mindig lehet nézni az élet napos oldalát. Most úgysem tudsz kijutni. Problémát meg semmit nem okozol. Szívesen körbevezetlek, de ha szeretnéd, akár térképet is adhatok. Bejelölgettem rajta azokat a helyeket, ahol a kezdőknek való küldiket lehet felvenni, meg azokat, ahol könnyű vadászni például disznókra. Ők a leggyengébb mobok a világban, és még húst is adnak, szóval éhes sem leszel, és még gyakorolsz is, és még Exp-t is szerzel.
A tündérkére csak mosolygott, majd komolyabb arckifejezéssel nézett vissza a fiúra.
-Meg persze itt van neked ő is. Most már rá is vigyáznod kell, ha magad mellé vetted.
A becézésre bólintott. Nehéz lesz megszokni, de ha ez kell a békéhez, akkor miért is ne…
-Nem a tisztelettel van a baj, csak ne vidd túlzásba. És akkor ettől kezdve van hol aludnod. Van egy Dojo, amit mi építettünk, és alakítottunk ki benne pár hálótermet. Igaz csak ilyen kis ágyfélék, de van párna, takaró, meg persze meleg is. És egyáltalán nem kerül pénzbe most már, hogy megvettem. De még egyáltalán nincs késő, szóval…
Feltápászkodott, kicsit kinyújtózott, majd körbenézett.
-Mit szeretnétek először megnézni?

by **Danieru** Szer. Ápr. 08 2015, 00:14

Mivel kezdő vagyok nem vagyok tisztában azzal hogy mire kell ebben a világban odafigyelni. Lehet annyi dolog van hogy azt fel se tudnám fogni amíg nem érek el magasabb szinteket. Végül is ez is csak egy világ, még akkor is ha virtuális, de egy világ, és amíg a valóságban nem érünk el egy "szintet" addig ott sem érthetünk meg mindent. Viszont nem mese én is a legerősebbé akarok válni akárcsak sok játékos, szóval be kell hoznom a lemaradásomat ha nem is egyből de akkor is szép lassan, először csak a frontokig, végül a Rubint kastélyban váró bossig. Azt viszont sosem fogadnám el hogy meghalnék vagy nem jutnék ki. Tudom fontos a kikapcsolódás is hisz anélkül bedilizne az ember a pontvadászat közben.
-Én sem tudom vidám dolognak látni ezt a világot. Lehet hogy azért lett csinálva hogy jól érezzük magunkat de hogy legyek folyamatosan vidám ha a játék elvette tőlem azt ami a legfontosabb számomra? Megpróbálok nem elszomorodni de így hogy ne szomorodnék el? Ne mond azt hogy téged nem zavar hogy minden eltűnt mellőled ami fontos volt számodra. De most már inkább abbahagyom a nyafogást. Ha körbevezetsz annak örülnék és a térképet is elfogadom hisz nem lehetsz mindig mellettem. Nem is tudtam hogy a vaddisznó a leggyengébb mob és még ételt is ad, rendben ezt megjegyeztem, egy ideig ők lesznek a célpontjaim.
Ezután Shukakuchi mosolyogva Eryn-re nézett majd vissza tért a tekintete felém egy komoly arckifejezéssel párosítva.
-Tudom, és vigyázni is fogok rá, nem akarom hogy fájdalom érje őt is.
Miután Shukakuchi nem igazán akarta hogy visszautasítsam a felajánlott alvóhelyet belementem a dologba. Ekkor shukakuchi felállt és megkérdezte hova lenne kedvem elmenni:
-Nem tudom mit akarok megnézni ezért rád bízom magam, mutasd meg azt ami szerinted szép. Rendben?- mondtam mosolyogva.

by **Shukaku** Szer. Ápr. 08 2015, 05:38

Igen, ebben teljesen igaza volt Dannak. Annyi dolog van, hogy fel sem tudja fogni, és még Shu sem látott mindent. Igyekezett töviről hegyire bejárni az összes szintet, az összes várost, a legeldugottabb falvakat és a legsötétebb kazamatákat is, és bár a térképe szerint már mindent felfedezett, ami megnyitható volt, tudta jól, hogy a rejtett részek nagy részét még nem ismeri. Felfedezésre várt Junnal a negyedik szint víz alatti városa. Felfedezésre várt, hogy mi történik, ha leereszkednek a kezdetek városának kútjába. Még rengeteg minden várt felfedezésre, csak sem annyi idejük nem volt, sem megfelelő partner, aki ráért volna akkor, amikor nekik volt éppenséggel idejük. Persze ismerőseik voltak, akik biztosan szívesen benne lettek volna egy kis felfedezésben, csak SHu nagyrészüket nem akarta magával vinni a kis szintjük miatt. Nem akarta, hogy miattuk essen bajuk. Vagyis jobban mondva miatta. Visszatérve pedig Dan szavaira, Shu elhúzta a száját, majd megvonta a vállát.
-Tőlem a kinti világ vette el… ráadásul örökre. Mellőlem pedig… senki nem volt fontos kint. Senki nem számított. Most van már Timidus, Jun, Atoru, akik a barátaim, és mellé egy csomó másik kedves ismerős, és van Akira-san is, és Arata is ott van. Nekem igazából többet adott ez a világ, mint amennyit elvett… szóval nézőpont kérdése. És… ha gondolod, nyafoghatsz, csak azzal nem oldasz meg semmit.
Elhallgatott, majd megrázta a fejét.
-De ez most mindegy. Nem ezzel kell foglalkoznod. A vaddisznókkal pedig vigyázz, meg a főzéssel is. Amíg pici a jártasságod, addig elég nehéz finomat főzni meg sütni. És, hogy mi a szép…
Na, ez egy fogós kérdés volt. Shunak néha még a Black iron Castle is szép volt. Építészetileg biztosan, de a hangulata is olyan fennkölt… ám Dan biztosan nem értékelné.
-Szerintem már eléggé éhesek lehettek. Megmutatom nektek a Sweet Dreams cukrászdát, és veszünk valami sütit.

by **Danieru** Szer. Ápr. 08 2015, 22:56

Nem tudom biztosra hogy Shukakuchi mit érezhet, mármint azzal kapcsolatban hogy a valóság többet vett el tőle mint a játék. Ez egy olyan dolog amihez akkor tudnék csak hozzászólni ha velem is megtörtént, de nem történt hisz kinn boldogan éltem nem voltak problémáim, szerettem a valóságot, viszont kíváncsivá is tett az hogy mi történhetett Shukakuchival. Nem tudnám most megkérdezni, az nem esne jól se neki se nekem.
-Értem. Hát remélem majd nekem is ad valamit ez a világ és nem csak elvesz. Igazad van a nyafogással kapcsolatban ezért is mondtam hogy abbahagyom.
Hmmm ezek szerint még főznöm is meg kell tanulnom.
-Ááááá, nem akarok főzni az, az nem én vagyok. Mindig a húgom főzött és mindig nagyon finomat, annyira sem konyítok a főzéshez hogy egy levest megcsináljak. Ez az a dolog amit soha nem fogok megtanulni.- tettem hozzá kicsit arrogánsan, de na, én nem főzök és kész.
Lehet fura kérés volt hogy Shukakuchi mutassa meg azokat a helyeket amik szépek voltak számára, hisz nem hiszem hogy ugyanaz tetszene mindkettőnknek, viszont én nem is ismerek semmilyen helyet errefelé. Na mindegy biztos kitalál valamit, nem tűnik egy tehetetlen típusnak.
Szóval egy cukrászda méghozzá itt a környéken, azt hiszem jó lesz, elütni az időt és beszélgetni kicsit, meg jól is esne már egy kis változatosság, ne mindig azt a kenyeret kelljen ennem.
-Rendben legyen ez a Sweet Dreams cukrászda. Eryn mit szólsz hozzá?- fordultam Eryn felé mosolyogva.
-Jó lesz!- ekkor megkordult a kis hasa ami megint mosolygásra késztetett.- Bocsánat,..... már egy kicsit...... éhes vagyok.- enyhén elpirult.
-Rendben Shukakuchi, benne vagyunk a dologban.

by **Shukaku** Csüt. Ápr. 09 2015, 08:05

-Ebben biztos vagyok.
Bólintott mosolyogva Shu, és már el is indultak a Kezdetek városának kapuja felé. Sokkal jobban szeretett így, a hagyományos módon közlekedni rövidtávon, mint a kristállyal, hiszen így talán Dan is kicsit könnyebben szemlélődhet, és ha meglát valamit, akkor kérdezhet. Végül is még kezdő, elég sok minden jelenthet neki újdonságot, ami Shu tekintetét valószínűleg ugyan nem kerüli el, de már olyan szinten megszokta, hogy nem kezdené el magyarázni, ha a fiú nem hívja fel rá a figyelmét.
-Soha nem találkoztam olyannal, aki teljesen utálta volna Aincradot. Persze a felnőttek kicsit morcosak, mert ugye itt nem ők az erősebbek mindig csak azért, mert idősebbek, de egy idő után ezt is megszokják, és elkezdenek helyesen gondolkodni. Tudod, ez a világ úgy működik, hogy ha többet teszel a fejlődésért, akkor gyorsabban fejlődsz, és lassan ezt már mindenki elfogadja. Így sokkal igazságosabb.
A főzésre csak nevetni kezdett, majd legyintett egyet a kezével.
-Ne aggódj, majd megtanulod azt is. A rendszer rengeteget segít, és én sem tudtam nagyon jól főzni, amikor idekerültem, mára pedig már mesterszakács vagyok, meg cukrász, meg minden fajta ilyesmi. Csak gyakorolni kell és tanulni, és aki kitartó és szorgalmas, az bármit elérhet. Ha csak nem találsz magad mellé valakit, mint Anatole, akkor igenis meg kell tanulnod főzni. A vásárolt ételek soha nem lesznek olyan finomak, mint amit saját magának készít az ember.
Séta közben kicsit elgondolkodott, majd gondolta inkább rákérdez.
-A felszerelésedet már ismered, ugye? Van a kezdő felszerelés, és van a legfontosabb, a Hazatérés kristály. Azt soha nem szabad kiadni a kezedből. Azzal tudsz elmenekülni majdnem minden veszedelemből.
Annak kifejezetten örült, hogy Dan a tündérkét is megkérdezte a dolgokról. Hiába szelídítette meg, ha elhanyagolja, akkor még jó ideig könnyen visszavadulhat, de úgy tűnik, ebben nem kell neki tanácsokat osztogatni. Jól meglesznek. Timidussal persze már más a helyzet. Az, hogy nem szólalt meg egy ideje mindössze annyit jelentett, hogy nincs mit mondania. Semmi többet.

by **Danieru** Vas. Ápr. 12 2015, 01:04

Nem tudom miért de jobban örültem annak hogy gyalog mentünk. Én is jobban szeretem a hagyományos sétát rövidebb távokra.
-Nem, nem utálom teljesen, de..... de érted: nekem voltak nagyon fontos ismerőseim és még annál is kedvesebb húgom. Igen utálom, és utálni is fogom a játékot, de nem teljesen hisz feloldott a kinti felelőségek alól. Bár ez most úgy hangzott mintha lusta lennék, de érted mire gondolok. Sokkal kevesebb dolog miatt kell aggódnunk idebent mégis sokkal veszélyesebb. És most nem akarom védeni a játékot, mert eszem ágában sincs védeni, de lehetnek benne jó dolgok... azok is.
Miután beszéltünk a főzésről rá jöttem hogy:

-Értem akkor szereznem kell valakit magam mellé aki tud főzni! ...Eryn tudsz főzni?
-Hmmm, mi az hogy főzni?
-Áh, reménytelen. Mást kell találnom magam mellé. Viszont az sokáig is eltarthat. Mégis csak meg kell tanulnom főzni- lehajtottam a fejem- De hogy meg is tanulhassak kell egy tanár! És ha már mesterszakácsot említettél...... Majd segítesz megtanulni ugye?- majd a szemébe néztem a Copy-cat képességem jelzőjével (világító arany karika a szememben)- Talán így könnyebb lesz! Mármint remélem könnyebb lesz!
Miközben sétáltunk tovább Shukakuchi megkérdezte ismerem e felszereléseket:
-Igen ismerem őket. Nekem most egy kezdő hosszúkard egy kezdő ruha és a harcművész köpenye. Erre a kristályra gondolsz?- elővettem a hazatérés kristályt- Mindig kéznél van hogy egy pillanat alatt elővehessem, és igen tudom hogy megmentheti az életemet.
Nem tudom miért de Timidus nagyon csendben van, lehet hogy zárkózott vagy félénk de alig beszélt valamit amióta kiértünk a tóhoz. Előtte még társalgott rendesen de most.... mintha be lenne ragasztva a szája.

by **Shukaku** Vas. Ápr. 12 2015, 06:41

Shu bólintott. Értette persze, hogy ne értette volna, hiszen valamikor hozzá is tartoztak olyan emberek, akik a mai napig nagyon hiányoztak neki. A kinti világban, mivel Shu nem volt az a hívő fajta, avagy csak azokban a cuki állatszellemekben hitt, akiket szeretett, és azokban is inkább a gyermeki álomvilághoz való makacs ragaszkodás miatt, mint valódi hit következtében… szóval a kinti világban nem tudta elhinni, hogy a szülei valami jobb helyre kerültek. Persze azt itt sem hitte, hogy a játékból kiesők feltétlenül jobb helyre kerülnek, de abban biztos volt, hogy nem halnak meg és nem tűnnek el teljesen. Ez a világ még az elmúlásban is kegyesebb volt, mint a kinti. Csak meghajtotta a fejét, és igyekezett úgy mosolyogni, hogy Dan ne lássa. Persze nem az első mondaton tette, hanem a többin. Nem tudhatta a fiú így előre, hogy mindig is utálni fogja. Még Anatole is megszerette, és Shu már abban a hitben is fog élni, hogy a céhvezére is úgy ment el, hogy jó útra tért. A felelősség pedig…
-A felelősség? Fura, mert én pont annak örülök, hogy itt végre van valami dolgom. Küldetésem. Még úgy is, hogy nem veszek fel új küldetést. Jó dolog hasznosnak lenni. És miből gondolod, hogy veszélyesebb lenne ez a világ, mint a kinti?
A játék védésére nem mondott semmit. Nem kell védeni a világot. Nincs rá szüksége sem a világnak, sem neki. A fiú lustaságára halkan kuncogott. Úgy látszik Dan tipikusan az a fiú, aki még azt hiszi, hogy a lányoknak a konyhában a helyük, a fiúk meg majd hadakoznak. Vicces lesz szembesülnie azzal, hogy a frontot két hölgyemény, Mirika és Hinari vezeti. Persze a kérdésre bólintott.
-Szívesen segítek. Viszont itt vagyunk. A Sweet Dreams cukrázda.
És valóban, a díszes cuki épület ott állt előttük, és még a csengő is csilingelt, amikor Shu benyitott. A beszélgetés ugyan megszakadt, amíg helyet foglaltak, ám az utolsó mondatra már Timidus válaszolt, jobban mondva visszakérdezett.
-És használni is tudod a kardot?

by **Kurama** Hétf. Dec. 28 2015, 22:19

Shu

Most, hogy már lassan megszokom az alapvető mozgást meg úgy magához a játékhoz bőven itt az ideje, hogy kicsit ismerkedjek a harcrendszerrel is. A terep maximálisan kielégítette az igényeimet. Már messziről kiszúrhattam minden legyőzendő lényt és esetleges más játékosokat. Egyedül a képességemet nem tudtam itt próbálgatni köszönhetően a friss hónak amiben a lábnyomaim látszódhatnak. De tényleg látszódna?
Egy pillanatra körbe tekintek, a távolban látok pár játékost. Talán majd máskor kipróbálom. Ellenben egy vaddisznó jóval közelebb keveredett hozzám és igencsak mérgesen kezdte el kaparni a havat.
- Hali. – Intek neki, hátha megszelídíthető. Hát nem az. Egyből nekem ront ahogy mozdítom a kezem és éppen csak félre tudok ugrani, bele a hóba. – Brrr… A hó itt is hideg. – Na most már ezt is tudom. Gyorsan feltápászkodom és addigra már a malac is megfordult készen egy újabb rohamra. – Na akkor, hogy is volt kézikönyvben? – Mormogom magamban elővéve a késeket. Szükségem van a megfelelő pozícióra majd ha felvillan a fegyver
- Ez az! – A kések reagálnak, ez már fél siker. Viszont még én ezzel bohóckodom addig a malac sikeresen felöklel, megszabadítva pár életerő ponttól. Okééé, ennél kicsit gyorsabbnak kellene lennem.
Ezúttal már picit gyorsabban szedem össze magam és veszem fel a megfelelő pozitúrát.
- Csapó kettő. – Ezúttal jobban ráfókuszáltam a malacra és a megfelelő pillanatban ugorva végig hasítom az oldalát.
Furcsa ezt mondani de a halál animációja egész szép, különösen így a havas tájjal vegyítve. Életem első győzelme. Már csak pár millió és utol érem az átlag szintet. Akkor folytassuk szépen, egyesével.

by **Shukaku** Kedd Dec. 29 2015, 07:49

Timidus nyugodt tekintettel szemlélte a harcot, miközben buksijában folyamatosan dolgozta fel az információkat. A felszerelésből nyilvánvalóvá vált számára, hogy a lány kasztjául az árnyharcost választotta, és az is, hogy nagy valószínűséggel kezdővel van dolga. Ez a valószínűség csak tovább növekedett, amikor feltűnt a vadkan. A sárkány észlelése is a vadat vette észre, nem a játékost, ő viszont sokkal előbb, mint Kurama, ezért tudta a játékost is megnézni magának. Azt is tudta, hogy a vaddisznó sebzése egy, és azt is, hogy az árnyharcos az alap öt életpontja mellé még kettőt kap a páncéljához, tehát neki még rengeteg ideje van beavatkozni, mielőtt Shu szomorú lenne egy ember halála miatt. Ja igen, Shu nem sokkal távolabb hóembert épített Chizuval, és mivel azzal voltak elfoglalva, nem igazán törődtek a környezetükkel. Az őr szerepét, amikor az idomár valóban gyerekként viselkedett, mindig Timidus látta el. A vadkan első támadása után a sárkány lassan megrázta a fejét, de azért még kivárt. Adott egy második esélyt a kezdőnek, hiszen az a jobb, ha ő maga tapasztalja ki a küzdelem szépségeit. A második rész azonban fura volt. Vagy mégsem teljesen kezdő a lány, vagy pedig ő is kiképzőtisztes, és ezért tudott egy ütéssel végezni a vadkannal. Mivel abból, hogy az első támadásnál még elugrani sem tudott, és a kések elővétele is rutintalan volt, ezt a helyzetet tartotta a legvalószínűbbek, és ezzel a meggyőződéssel indult el a lány felé. Közel a földhöz siklott, és mellsőivel lassú ütemben tapsolt, akárcsak Joker, mindössze neki nem volt vigyor a képén. Most, hogy Shu nem volt mellette, azonnal a tárgyra tért.
-Akrobatika nélkül eredményesebben támadsz, ha nem próbálsz félreugrani, csak a testsúlyodat helyezed át. Hajlítsd be jobban a térdedet, amin a súlypontod van, és válassz támadóállást. Hiába küzdesz két pengével, attól még nem leszel kétkezes, amíg nem segítenek eléggé a fegyverkezelés pontok. A terep adottságait sem használtad ki megfelelően. A vadkan egyenes vonalban támad, helyezkedned kellett volna, amikor megláttad.
Ekkor a földre ereszkedett, és mellsői megrogyasztásával meghajolt.
-Timidus vagyok, tollas sárkány, a Jumpy Vigor céh tagja. Kívánsz élni a lehetőséggel amennyiben felajánlom a segítségemet?

by **Kurama** Kedd Dec. 29 2015, 09:50

Úgy gondolom maga a harc elég tanulságos volt a számomra és jó néhány dolgot gyorsan le is szűrhettem. A bestiárum pontos. Kicsit féltem attól, hogy nem egyeznek az ott leírtak vagy kimarad pár részlet és egy kezdő malac helyett valami másba botlok. De szerencsére ez nem így van és harc sem bonyolult csak egy kis gyakorlás kell, hogy kitapasztaljam a rendszert. Régi mmo-s múltamból már megtanulhattam, hogy mindig vannak kis apró trükkök, hibák és kiskapuk a rendszerben amit ki lehet használni és ez itt sem lehet másképp, csupán meg kell találnom ezeket.
A tapsra, vagy ahhoz hasonló dologra már én is felfigyelek és a feltételezésemmel ellentétben nem az egyik rosszindulatú malac dicsért meg, hanem egy madár? Ilyen lénynek nem kellene itt lennie ám mikor neki kezd, hosszas és igencsak tartalmas beszédének már sejtem, hogy ő nem a céltáblák egyike. Úgy néz ki aktiváltam egy küldetést. Az oktatására nem reagálok semmi, elvégre csak egy előre megírt szöveg, meg amúgy is haszontalannak éreztem. A malacka mindkét támadása megsebzett még annak ellenére is, hogy elugrottam. Ez pedig csak megerősíti azt az infót, hogy a gépi ellenfelek támadását az esetek többségében nem lehet kivédeni. Innentől fogva pedig fölösleges bármilyen helyezkedés hacsak nem úgy mozgok, hogy ne tudjon támadást inditani.
Ahogy Timidus meghajol előttem akaratlanul is elkuncogom. Egy előkelő és tisztelettudó sárkány. Van pár ember aki tanulhatna tőle.
- Én pedig Kurama vagyok, árnyharcos és jelenleg céh nélküli magányos kalandozó. – Viszonozom a meghajlást és egyben a bemutatkozást is. – Ha nem jelent gondot előbb szeretném tudni miféle segítségről lenne szó? – Egyenesedem fel.

by **Shukaku** Kedd Dec. 29 2015, 13:02

A harcrendszer ugyan valóban úgy működött, ahogyan a lány azt gondolta, és ezt Timidus sem cáfolta. Pont ezért mondta azt, amit mondott. Ha van akrobatikája, akkor úgy is el tud ugorni, hogy a malackának lehetősége se legyen támadni, a mobok pedig csak akkor tudnak sebezni, ha támadni is tudnak. Így, hogy nem tudott ilyen ugrásokat véghezvinni, feleslegesen vetődött ide-oda. Az elhajlással is csak azt előzte volna meg, hogy a malac teljesen felöklelje, ami miatt esetleg elejtheti a fegyverét, vagy nem tud azonnal támadni, vagy valami hasonló dolog történik. Persze ha nem teszi fel ezeket a kérdéseit, és nem fejti ki a véleményét, akkor Timidus sem tud rá reagálni, és segíteni sem tud. Marad az a variáció, hogy a feltett kérdésekre válaszol. Természetesen közben azért egy hangjelzéssel tudatta a társával és Chizuval, hogy ő most tárgyalni fog, és ezért fokozottabban figyeljen oda az esetlegesen erre tévedő lényecskékre. Shu csak mosolyogva visszaintett. Mindig örült annak, ha Timi egyedül próbált barátkozni, és mivel a sárkány nem kérte a segítségét, nem is segédkezett neki. Timidus végighallgatta a megadott információkat, majd elismételte azokat, amik új információt jelentettek számára is, és amire rá kellett kérdeznie, mert nem értette teljesen.
-Üdvözöllek, Kurama. A Nagy Könyv szerint a magányos szó jelentése a társtalanság érzése, amikor egy személy boldogtalan, mert egyedül van, vagy távol van a szeretteitől, barátaitól vagy családjától.
Igen, Timidus az értelmező szótárból tanult jó néhány emberi kifejezést, szóval erre számíthatsz a későbbiekben is.
-Az eddigi tapasztalataim alapján az emberek többsége nem szeret magányosnak lenni, így már azzal is segítek, hogy szóba állok veled. A további segítséget az eddigi, ötven szint megszerzése alatt szerzett tapasztalataim részleges átadása jelentheti, amennyiben igényled. Én is a társam célul tűztük ki, hogy segítjük a kicsiket, te pedig, a harcstílusodból kivehetően még gyakorlatlan vagy. Természetesen tévedhetek, és lehetsz csak szimplán ügyetlen is.
Semmi gúny nem volt a hangjában, sőt, egyáltalán nem volt érzelem a hangjában, mindössze kijelentéseket tett.

by **Kurama** Kedd Dec. 29 2015, 13:56

Egy rövid pillanatra az is megfordult a fejemben, hogy egy különleges kinézetű játékos áll velem szemben hisz a program által létrehozott karakterek nem nagyon viselnek indikátort. Kivéve persze a legyőzendő ellenfelek. De ennek valamivel másabb színe volt. A másik árulkodó jel a beszédében keresendő. Túl egysíkú és monoton hanglejtéssel darálja el a szöveget épp úgy mint az npc-k többsége. Annak tartalma pedig úgy szintén arra utal, hogy nem élő személy. Habár el tudnák képzelni olyan embert aki így beszél de mennyi az esélye ennek? Fogalmam sincs.
- A magányos szó tényleg ezt jelenti de a szöveg környezet kicsit változtat rajta. – Kacsintok rá. Kicsit tesztelgetni szeretném a lényt, mennyire is ismeri fel az emberi gesztusokat és, hogy mennyire zavarható össze. Na meg persze kívülről is jobban megvizsgálni őt. Itt ismételten csak hasznát veszem annak, hogy teljes mértékben ki tudom használni a térlátásom emiatt anélkül tudom megvizsgálni hogy a szemeimmel egy adott pontra fókuszálnék, mint pl. a nyeregtáskára (az adatlap alapján csak ezt az extrát tudtam kiszűrni ha van egyéb külső ismertető jegye akkor szólj Smile

)
A hangjelzésre viszont már felkapom a fejem és a nem olyan messze játszó gyerekekre pillantok. Másnak alig ha jelezhetett volna hisz más játékos jócskán hallótávolságon kívül lett volna. Ők azonban játékosoknak is tűntek. Akkor gondolom a sárkány egy pet. Ez megmagyaráz pár dolgot.
- Ez nagyon kedves tőletek. – Guggolok le a sárkány elé. – Jól gondolod, valóban csak nemrég kezdtem a játékot, azért is vagyok itt, hogy szokjam a rendszert. Ők a társaid? – Mutatok a kis csipet csapat felé. Kíváncsi vagyok mennyire terelhető el figyelme és, hogy az adott irányba néz avagy sem.
- Megsimogathatlak? – A kérdés egy újabb adag kíváncsiságból ered. Vajon egy sárkány viselkedését miként programozzák le.
Ha ezt engedi akkor ellőbb a buksiját simizem meg majd szépen haladok a gerince mentén végig a farkáig majd vissza. Ekkor már a szárnyán is végighúzom a kezem és közben a reakcióit figyelem, hogy mennyire követi a szemével a mozgásom. Végül a nyeregtáska környékén kötök ki és minél feltűnés mentesebben érintem meg mint ha csak véletlen lenne.

by **Shukaku** Kedd Dec. 29 2015, 14:44

Ez már mások fejében is megfordult, különösen azóta, amióta Timi különleges indikátorszínt szerzett. A petekkel ellentétben neki nem sárga az indikátora, hanem a sárga és a mobok által birtokolt vörös árnyalat között helyezkedik el. Narancsos, de nem az a narancs, mint amilyen a verekedős vagy bűnöző játékosoknak van. Teljesen egyedi, vagy legalább is nem találkozott még olyannal, akinek ilyen színű indikátora lett volna rajta kívül. De nem, Timidus nem játékos, és az ilyen lazán összekötött szövegkörnyezetet sem ismeri. Ha a magányos farkas kifejezéssel éltél volna, akkor tudta volna, hogy miről beszélsz, mert azt már hallotta, így azonban mindig az első jelentést értelmezi, csak utána a másodikat, hiszen a logika így diktálja, így ez alapján folytatta.
-Az egyedüllét állapota, visszavonult személy életmódja, aki távol él az emberektől, mások társaságától. A kacsintás pedig a kimondott szón túli jelentés jelzésére, avagy flörtölési szándék kifejezésére szolgál a fajodnál. Egyik általam ismert jelentés sem értelmezhető a mostani helyzetünkben, azonban ha ez segít neked, elfogadom az ilyen jellegű közeledésedet.
Kívülről megvizsgálva csak egy kicsit különbözik a képen látható példánytól. Nincsenek pikkelyei, a hasán is pici, testhez simuló tollak helyezkednek el, amikor pedig beszél, láthatod, hogy a csőrkáva mögött fogak sorakoznak. Timidus mindössze a tekintetedet figyeli, nincs szüksége arra, hogy oda nézzen, amerre te is nézel, így amikor Shuék felé mutatsz, szintén csak a kezedre pillant, és bólint.
-Igen. A társaim.
Shu most nagyon örülne, hogy nem a gazdájának hívtad, így Timi is beír neked egy jó pontot, mert ha nem is közvetlenül, de örömet okoztál a társának. A simogatásra szintén bólint, és egyre biztosabbra veszi, hogy amiként Tachibana is flörtölt vele, úgy te is ezt kívánod tenni. A kacsintás és a simogatás együtt már jelentősek. Még ki is tárja neked a szárnyait, hogy jobban megnézhesd, ám azt a kezedet, amelyik dominánsabb volt a harc során, tehát amelyikkel a menüt kezeled, végig szemmel tartja, és akkor sem szól semmit, amikor a táskához érsz. Nincs benne semmi hasznos, és ha megpróbálsz lopni, akkor egy jelentős tényt fog rólad megtudni.
-Milyen módon kívánod megszokni a rendszert, és hogyan lehetek ebben a segítségedre?

by **Kurama** Kedd Dec. 29 2015, 15:20

-Az egyedüllét állapota, visszavonult személy életmódja, aki távol él az emberektől, mások társaságától. A kacsintás pedig a kimondott szón túli jelentés jelzésére, avagy flörtölési szándék kifejezésére szolgál a fajodnál. Egyik általam ismert jelentés sem értelmezhető a mostani helyzetünkben, azonban ha ez segít neked, elfogadom az ilyen jellegű közeledésedet.
- Érdekes feltételezés. – Nevetem el magam. – De ha nem bántalak meg vele inkább maradok az embereknél flörtölés terén. A tollas, pikkelyes és szőrös lények nem az eseteim. – Mosolygok rá.
Az, hogy nem néz az adott irányba talán betudható az MI-nek ami irányítja. Az emberek többsége reflexszerűen az adott irányba pillant még ha csak rövid időre is.
- Értem. Úgy tűnik nagyon jól elvannak. – Mivel megkaptam a simogatásra az engedély így nem is voltam rest végigtapizni őt. Viszont azon felül, hogy a szárnyait széttárja más reakciót nem sikerült kicsikarni belőle így próbálgattam a simogatáson kívül más mozdulatokat is mint például erősebben megnyomkodni a háta közepén, afféle masszírozás szerűen és ezt kipróbálva több ponton is, mint a szárny alatt vagy annak tövénél tovább haladva a nyak és a nyakszirt felé, hogy ugyan ezt eljátsszam a buksijával is. Mint ha csak egy kutyát vagy macskát simogatnék.
Viszont a jobb kezemet folyamatosan figyeli és bár külön reakciót nem vált ki belőle a táska érintése ebben még nem lehettem teljesen biztos. A korábbi gépi árusnál már megfigyeltem, hogy az általa fontosnak hitt tárgyak érintésére rögtön reagál még ha az érintést nem is látja közvetlen. Ellenben ez kivédhető, ha egyszerre több dolog is interakcióba kerül.
- Jelenleg maga a mozgást is szoknom kell, valamivel másabb érzés mint a való világban. Meg a különféle mozdulatsorokra aktiválódó parancsokat mint a swordskilleket. – Adom meg a választ. – Azt viszont már nem tudom ebben hogyan segíthetsz. – Ez idő alatt már mindkét kezemmel dögönyözni kezdem őt eleinte egymáshoz közel később pedig egyre távolabb egymástól még a végén már szinte átölelem őt és két külön oldalát nyomkodom ezúttal is úgy intézve, hogy megérintsem a nyeregtáskát lehetőleg olyankor mikor a tekintete másfelé fókuszál.

by **Shukaku** Kedd Dec. 29 2015, 15:42

Kíváncsivá tenni Timidust is? Továbbra is egy tanulóprogramról beszélünk, akinek hite szerint meg kell védenie a társát, mert meg akarja védeni a társát, és aki annál eredményesebben tudja Shut megvédeni, minél többet tud az emberekről, azaz arról a fajról, aki eddig a leginkább bántani akarta kis barátját. Ismerd meg az ellenséget, ez egy nagyon fontos parancs. Így tehát ha valami olyasmi merül fel, amit nem ért, rögtön kap az alkalmon, hogy tanulhasson.
-Miért találod érdekesnek?
És nem, nem sértődik meg, legalább is nem mutat sértődött képet, már amennyire egy sárkány mimikáját le tudnád olvasni, ha Timidus egyáltalán próbálkoznak mimikával. Most teljesen hanyagolja az ilyesmit, hiszen nincs Shu közelében, aki nagyon is igényli, hogy kissé emberibben viselkedjen. Szóval nem láthatsz semmit, de még el is mondja, hogy mi erről az ő véleménye.
-Nem hiszem, hogy képes lennél megbántani. Az lelki fájdalommal jár, és a fajtád sok tagja szerint az én fajtámnak nincsen lelke. Ha nem vagyok az eseted, mit kívántál kifejezni a kacsintással?
Újabb talány, amit meg kell fejteni, és a dolgokat úgy a legegyszerűbb kideríteni, ha kertelés nélkül rákérdezünk. Az egy újabb jó pont, hogy nemcsak a társának nevezted Shut, de még ügyelsz is az állapotukra, így Timi ismét bólint.
-Igen. Shu élvezi a játékot, így nincs okom meggátolni ebben a tevékenységének végzésében.
És mivel úgy tűnik belőled viszont az ő dögönyözése vált ki örömöt, ezért hagyja neked. Érezheted, ahogy a kezed alatt feszülnek az izmai. Nem ernyeszti el őket, tehát tudhatod, hogy azonnal képes lenne ugrani, ha úgy hozza a helyzet. A szárnyainál is kitapogathatod az inakat, ha pedig érdekelt a sárkányok anatómiája odakint is, akkor érezheted, hogy a lehető legélethűbben van összerakva, nem csak ráillesztették a szárnyakat, és kész. Viszont nem kezd el neked hemperegni, és még a morgást is hanyagolja, hiszen bár Shu tudja, hogy az az élvezet jele nála, mások, köztük te is, félreérthetnétek. Az utolsó mondataidra viszont felpislant, és megrázza a fejét.
-Akkor íme az első lecke. Már ez a való világ. Sokan estek ki azért, mert ragaszkodtak az előző világukhoz, és annak a szabályai szerint akartak élni, vagy pedig túlságosan elkülönítették a kettőt. Úgy kell itt élned, hogy ez a valóságod. A második szabály pedig, hogy felejtsd el a sword skilleket, ha nem csak mobok ellen kívánsz küzdeni. Egy jó ellenfél ismeri az összes kaszt összes alap mozdulatát, és már az első moccanásodból tudni fogja, hogy melyiket fogod aktiválni, és azt is, hogy hogyan védekezzen ellene. Ha csak azokra hagyatkozol, veszíteni fogsz a jobb ellenfelek ellen, ez pedig az életedbe kerülhet.

by **Kurama** Kedd Dec. 29 2015, 16:54

Arra nem válaszolok még egyszer, hogy miért, hisz részben már meg is kapta a választ.
- Egy a jelentés mögötti titkot fejeztem ki amit vagy megértesz vagy nem. Ez ad egy kis misztikumot és esélyt, hogy tovább dögönyözzelek. – Kicsivel hevesebb és erősebben kezdem el őt masszírozni még mindig ugyan abból a célból ám ebből picit visszaveszek mikor épp megszólalok.
- Fajtádnak? Úgy érted, hogy a sárkányoknak? – És ezzel megint neki kezdek egy vadabb mozdulatnak persze nem annyira mint az előbb viszont ezt is csak azt próbálgatom mennyire tud több pontra is figyelni avagy kizárni a külső ingereket jelen esetben a beszéd közben.
Az én figyelmem azonban itt már a nyeregtáskára irányult. Persze nem nézek rá közvetlen vagy épp leplezem azzal, hogy a kezemmel épp azon a részen járok. Nagyon úgy tűnik, hogy a jobb kezemre koncentrál így jóval könnyebben tesztelhettem korábbi feltételezésem. Újból megérintem a nyeregtáskát és pont mint a valódi játékosoknál semmi sem jelzi, ahogy nagy valószínűséggel azt sem ha valami eltűnik belőle. Ez utóbbit már magamon tapasztalhattam mikor leakasztották a kést az övemről.
- Nos, nem nagyon tervezek másokkal harcolni így talán nem vagyok akkora veszélyben. – Állok fel végül abba hagyva a kényeztetést. Amit szerettem volna azt megtudtam. Maga a táska viselkedését már nem itt és nem élesben fogom tesztelni. – A sao szabályait pedig hamar meg fogom szokni, de kedves, hogy aggódsz értem. Mi lenne ha bemutatnál a barátaidnak? – Pillantok immár talán harmadjára a pöttömkék felé. – Talán segíthetek nekik hóembert építeni. Kicsinek mindenféle állatot próbáltam megformálni hóból. Talán egy sárkányt is sikerülne. – Nézek vissza rá mosolyogva.

by **Shukaku** Kedd Dec. 29 2015, 17:14

-Nem. Jelenleg nem értem, azonban mivel képes vagyok megjegyezni minden egyes, általad kiejtett szót, így a beszélgetésünket visszaidézhetem a későbbiekben olyan emberi egyedek számára, akik képesek majd megérteni az utalásokat és célzásokat, amiket tettél, így pedig elmagyarázhatják nekem is, amennyiben ezt most te nem kívánod megtenni. Arról pedig, hogy meddig dögönyözhetsz, kizárólag én döntök, a jelen helyzetben.
Timi továbbra sem figyel arra, hogy miként masszírozod. Nem élvezi különösebben, de nem is zavarja, így csak engedi, és inkább válaszol neked.
-Nem. Úgy értem, hogy a peteknek. Az emberek többsége nem tesz különbséget ilyen szempontból a petek fajai vagy fajtái között, pedig nagyon különbözünk. A többségüknek azonban csak petek vagyunk, és nekik ez elég is.
Sajnos nem tudhatsz meg sokat. Nem masszírozol rosszul, de mint mondtam, Timi nem próbál ellazulni. Ha mással terelnéd a figyelmét, akkor talán menne, így azonban csak azt veszed észre, hogy a füleit mindig feléd fordítja, tehát a beszédedre azzal figyel. Az arcodat különösebben nem nézi se akkor, amikor te szólsz, se akkor, amikor ő beszél. A környezetet vizslatja, és a jobb kezedet. Ha lennének az öveden kristályok, vagy más itemek, akkor azzal is foglalkozna, de ha jól tévedek, ezek még nem állnak rendelkezésedre, így csak a menüdből vehetsz elő bármit is, ami árthat neki, vagy Shunak. Hála a jártasságoknak, érzi a közeledő veszélyt, így elég passzívan figyelnie, más pedig nem érdekli, úgyhogy nem kell megosztania a figyelmét. Nem érdekli, ha megérinted a táskát, és nem, a táska nem tartozik a testéhez, ha nem csörgeted a csatot, vagy valami, észre sem veszi, hogy megérintetted. A kijelentésedre azonban újra megrázza a fejét.
-Nem mondtam, hogy ezt tervezni fogod. És nem, nem érted aggódom. Ha jól sejtem, meg akarod ismerni Shut is, a társam pedig szomorú, ha az ismerősei meghalnak, nekem pedig kötelességem megvédeni Shut a lelki fájdalmaktól is, mint a szomorúság.
Ha abbahagytad a masszírozását, akkor nyújtózik egyet, tehát láthatod, hogy nem volt eredménytelen a munkád, hiszen még egy köszönömöt is kapsz tőle, majd elindul a két lány felé, ám útközben még mond egy fontosat.
-Most újra kicsi vagy. Ezt ne feledd el. Itt a szintek számítanak. Viselkedj ehhez mérten, különben bajba kerülhetsz.

by **Kurama** Kedd Dec. 29 2015, 17:56

- Ez egy igazán hasznos képesség, sajnos én nem rendelkezem ilyennel pedig mennyit segíthetne a mindennapi életben. Egy csomó szülinap és névnap van amit mindig elfelejtek és egy csomó jegyzetet kell írnom mindenfelé, hogy ne felejtsek el dolgokat. – Dicsérgetem egy picit azáltal, hogy saját gyenge képességeimhez mérem őt. Mondjuk a memóriám nem annyira pocsék mint ahogy felvázoltam, sőt nagyon is szükséges, hogy a legtöbb dolgot megjegyezzem amit látok vagy hallok. Persze egyáltalán nem lenne hátrány ha nem kellene az agyamnak szelektálnia, hogy mit tartson meg és mit dobjon ki.
- Talán elsiklanak afölött a tény felett, hogy minden fajnak más képességei lehetnek. – Persze van egy olyan sejtésem, hogy itt ő nem pont erre akar utalni, legalábbis a csak szócska erre enged következtetni. – De gondolom jellemben és viselkedésben is eltértek egymástól. – Ez részben kérdés is akart lenni. Az egy dolog, hogy látom Timidus miként reagál bizonyos dolgokra, attól még nem általánosíthatok.
- Jól látod, kíváncsi lettem miféle társai lehetnek egy hozzád hasonló sárkánynak. – Arra, hogy az első hallásra önzetlen segítségnek hangzó kijelentései valójában nagyon is önző célokat szolgálnak nem is reagálok. Nincs is rá szükség. Sose akadok fent olyan dolgokon, hogy ki, mit és miért tesz.
- Nincs mit. Ha bármikor szükséged van egy masszásra csak szólj. – Attól független, hogy nem csak kényeztetésből dögönyöztem örültem annak, hogy valamennyire élvezte így boldogan tekintek felé.
- Köszönöm a figyelmeztetést, észben tartom majd. – És ezzel le is tudom az utolsó mondatát. Ezzel én is tökéletesen tisztában voltam és éppen ezért nem tulajdonítottam nagy jelentőséget mindarra amit korábban mondott. Tők mindegy milyen ügyesen forgatod a fegyvert vagy mennyire vagy taktikus. A szint az ami dönt mindenről, na meg a felszerelésed és tárgyaid. Ez minden játékban így működik.
Ám ahogy odaérünk a többiekhez rögtön kapok is az alkalmon és illedelmesen bemutatkozom ahogy azt kell.
- Sziasztok, Kurama vagyok, örülök a találkozásnak.

by **Shukaku** Szer. Dec. 30 2015, 04:53

-Eddig egyetlen emberrel sem találkoztam, aki rendelkezett volna hozzám hasonlóan ezzel a képességgel. Sőt, ilyen pettel is csak kevéssel találkoztam. A jegyzetelés pedig nem mérhető az én memóriámhoz, hiszen én kikeresni is azonnal ki tudom a nekem kellő részleteket, ti azonban, ha elfelejtitek azt, hogy valamit felirtatok, az olyan, mintha nem is írtátok volna fel, tehát a jegyzet nem pótolja az emlékezetet.
Bár sokan úgy hiszik, hogy ez nem igaz, Timidus dicsekvés szempontjából nagyon hasonló volt Shuhoz. Kizárólag olyasmire volt büszke, amit tényleg ő maga ért el, és mivel azzal a tulajdonsággal kelt ki a tojásból, hogy be tudta táplálni a memóriájába az összes emléket, és amíg a SAO szerverei nem égnek ki, addig meg is marad neki, így ezzel hiába hízelegsz neki. A sárkány pedig emellett még paranoiás is, ha Shuról van szó, és mindig fel van készülve az esetleges támadásra. Nem mondom, hogy nem lehet lekenyerezni, vagy elaltatni a figyelmét, de nem azzal, hogy közvetlenül neki teszel jót, neki hízelegsz, sokkal inkább azzal, ha a társának teszed. Ő talált meg téged, tehát ha te örömet okozol Shunak, abban közvetetten az ő mancsa is benne van, és mivel programjának alapja megvédeni és jól tartani az idomárt, ha ez sikerül, az elégedettséggel tölti el.
-A képesség nem fajonként változik. Shu tanulmányozza a peteket. Pár gyakori fajnál vannak hasonló képességek, mint a kutya vagy a macska, vagy az is jellemző, hogy a mérgeskígyók méregtermelő képességet kapnak, ám a hasonlóság nem száz százalékos. Fajon belül is nagyon eltérnek. A jellemünk és viselkedésünk pedig Shu szerint inkább a társunktól függ, akik mellett felnövünk. Mindegyikünk rendelkezik alap jellemmel, ami azonban a fejlődésünk során változhat.
És itt visszagondol arra a pillanatokra, amikor Shu arról áradozik, hogy mennyire cuki is volt Timi piciként. Shu szerint fióka korban erre azért van szükség, hogy az idomár biztosan megszeresse a petet, a programozó is élt a természetből ellesett, bébiállatokra jellemző cukiságfaktorral. A nagy szemek, az aranyos hangok védelmező anyai ösztönöket váltanak ki, így a pet és idomár kapcsolata erősebb lesz. És lásd, hogy Timidus azért sokat tanult az emberektől, most sem említette meg, hogy a társai nem egy hozzá hasonló sárkány társai, hanem egy pont olyan sárkány társai, mint amilyen ő. Sok fura, értelmetlen emberi kifejezést értelmezett már, vagy egyszerűen csak megtanulta kiszűrni azokat, amiket ignorálni kell, mert az emberek csak azért teszik bele a mondataikba, hogy hosszabban beszélhessenek. A masszázsra is bólintott. Itt ismét egy tanult tulajdonságot, az illemet használta. A masszázs bár ellazította, kényelmesebb volt utána a mozgás egy ideig, ám nem növelt semmilyen statpontot, így lényegében haszontalan volt. Ugyanúgy száz százalékon teljesített utána is, mint előtte. Ám mivel Shu jó barátnője, Asu is szeretett masszírozni, ott már megtanulta, hogy nem minden esetben mondjuk meg az embereknek, hogy tudományuk haszontalan. A szinttel kapcsolatos dolgoknál pedig majd nagyot fogsz koppanni, és jól le is írtad Timidus következő pontját, amit majd megtanít neked. A tapasztalatpontokat azért hívják tapasztalat pontoknak, mert tapasztalat útján kell megszerezni. A kiképzőtisztesek általában azért esnek ki, mert elhiszik, hogy valóban húszas szintűek, vagy azt, hogy legalább tizenhatosak. A szint csak akkor jelent valamit, ha mögötte a szinthez illő tudás is van, de akkor sem az az, ami leginkább számít. Timidus első győzelmét egy nála nyolc szinttel nagyobb ellenfél ellen szerezte, és azóta is győzött már le magasabb szintű, de rosszabb képességű ellenfeleket. Na de térjünk át oda, hogy végre megismerheted az idomárt is. Chizut nem. Chizu bekapcsolta a lopakodását, és elbújt a hóember mögé, amikor észrevette, hogy közelítesz feléjük. Ő ninja, és a semmiből fog előbukkanni, hogy megvédje mestereit, ha szükséges lesz. Az, hogy a terep egyébként sík, és ha ismered egy picit a rendszert, és figyeltél arra, hogy nem volt Hazatérés Kristály okozta villanás, akkor egyértelmű lehet számodra, hogy csak ott lehet... na az már más kérdés, és nem bír különösebb jelentőséggel. Vele ellentétben Shu még eléd is siet, és jó mélyen meghajol.
-Szervusz Kurama! Mindig öröm látni Timi barátait!
Láthatod, hogy jól megnéz magának, ám egyáltalán nem azzal a vizslatással, amivel Timi tette. Őt tényleg te érdekled, nem pedig az, hogy mekkora veszélyt jelentesz a társára.
-Izé... én is örvendek... és... miben lehetünk a segítségedre?
Na igen, nem szabad elfelejteni, hogy amíg Chizu itt van, addig ő most senpai. Sajnos ezzel jár az ötvenes szint. Nagy felelősséggel, ahogyan Ben bácsi is mondta.

by **Kurama** Szer. Dec. 30 2015, 10:11

- Szerintem nem is nagyon fogsz találkozni ilyen emberrel, hacsak valakinek nem ez a speciális képessége. – Jegyzem meg. Igaz vannak olyan emberek akik rendkívüli memóriával rendelkeznek de biztos vagyok benne, hogy egy gép memóriabankjával még ők sem vetekedhetnek. Talán majd mesterségesen létrehoznak valamit ami lehetővé teszi ezt de erre még várni kell.
- Akkor a társad hasonló jellemmel bír mint te? – Érdeklődöm egy picit még, egészen addig amíg oda nem érünk a többiekhez, illetve most már csak az egyedül maradt lányhoz mert a másik eltűnt.
Miért hisz mindenki azt, hogy rögtön segítségre szorulok?
- Mondjuk elárulhatod nekem a neved. – Mosolygok rá és egyben finoman utalva rá, hogy ha bemutatkoznak akkor azt illik is viszonozni. Igyekszem ezt nem szemre hányó hangsúllyal intézni hanem ha már úgy is segíteni akkor ebben. Tekintetem viszont időről időre a hóember felé irányul hisz nemrég még két kicsi lány játszott ott most viszont már csak egy aki itt áll előttem. Meglehet, hogy el teleportált, ha jól emlékszem kezdéskor kapunk egy erre alkalmas követ de annak van valami effektje így ezt kizárhatom. Viszont ha meg elbújt sok lehetősége nincs . Vagy beásta magát a hóba amit azért nem hiszek, vagy marad a hóember mögé bújás.
- A barátod ennyire szégyenlős lenne? – Kérdezek rá mert miért is ne? Úgyis azért jöttem, hogy megismerjem őket, úgy viszont nehéz ha az egyikük elbújik előlem. – Nem kell tartani tőlem, nem harapok. – Nézek vissza a lányra. – Szép hóembert építettek, nem baj ha megnézem? – Kérdem tőle és ha nincs ellenére akkor oda is sétálok hozzá.
- Üdvözletem Ms.Hóember, remélem nem bánja ha csatlakozom hozzátok? ^^

by **Shukaku** Szer. Dec. 30 2015, 10:32

Timidus ismét bólint, és megjegyzi magának a leckét. Ha valakinek tényleg ez lenne a speciális képessége, az egyes embereknek nagyon sok fejtörést okozna. Ők azok, akikről már a sárkány is beszélt, és szerintük a tudatuk a lelkükhöz van kötve. Ha a tudatukkal babrálnának a programozók, ahogyan Timi tudatát is megírták szerintük, akkor már semmiben nem különböznének tőle, és nem tudnák magukat magasabb rendűnek képzelni. Persze az nem számít nekik, hogy ez már megtörtént, amikor a Viadalhoz leklónozták őket, és gépek játszották el teljesen hitelesen a játékosokat. Érzelmestül, lelkestül mindenestül. A következő kérdésen viszont neki is kell gondolkodnia, hiszen az még az ő gépi agyának is sok idő lenne, amíg számba veszi mind az ő, mind Shu jellemvonásait, és párosítja a hasonlókat, majd eldönti, hogy megfelelő fölényben vannak-e a különbözőkkel szemben ahhoz, hogy kijelenthesse, hogy hasonló a jellemük. Mivel erre most nincs ideje, egy kitérő választ ad.
-Részben.
Ekkorra azonban már oda is érnek, Shu pedig a segítőkészségével és a lelkességével most pironkodhat, mert Timidus előtt felejtett el egy olyan illemet, amit még ő tanított meg a sárkánynak, hogy mennyire fontos. Szóval mélyen meghajol, és elkezd bocsánatot kérni... na persze a fiatalok sajátos módján, azaz kifogások keresésével.
-Elnézést, Shu vagyok, a társam pedig Chizu... csak... ő ninja, szóval most nincs itt.
Az utolsó részt már suttogva mondta, és próbált összekacsintani Kuramával, hátha veszi a lapot.
-Ő pedig Timidus... és... és azt hittem, hogy már bemutatott minket. Sokat beszélgettetek, és láttam, hogy... szóval köszönöm, hogy kedves vagy vele.
És valódi hála csillogott a szemében. Timidusnak volt egy eléggé elviselhetetlen jelleme, amit nem sokan tűrtek meg, ezzel szemben ők már csaknem ölelkeztek, ami fura volt, de nagyon jó érzéssel töltötte el a kis idomárt. Sűrű bólogatás közepette jelezte, hogy nyugodtan beszállhat az építésbe. Most még az sem zavarta, hogy látszott, hogy gyerekként van kezelve. Most gyerek is akart lenni. Azt, hogy honnan tudta a hóember nemét, nem kérdezte, meg, de mivel a hóember nem ellenkezett, így ő sem.
-Szerintem biztos nem bánja. Szeretnél esetleg segíteni az építésben?
A hóembernek még nagyon csak az alapja áll, három gömb, eléggé formátlanul, és súlyemelés jártasság híján azzal is eléggé megküzdöttek, szóval elkél a segítség. Chizu pedig továbbra is rejtőzik, hiszen nem vetted észre. Nem vehetted észre. Ő egy ninja. És igen, feketében van, hiszen az a legjobb rejtőszín, még a hóban is.

by **Kurama** Szer. Dec. 30 2015, 11:38

- Oh… értem. – Ez aranyos. Régebben én is szerettem ninjasat játszani, meg szamurájosat, meg tanárnőset. – Nem, a neveteket nem említette csak annyit hogy a társai vagytok. – Magyarázom meg miért is nem tudtam már a nevüket és közben egy újabb mosolyra húzódik a szám. – Miért ne lennék vele kedves? Aranyos lénynek tűnik. Meg amúgy se sűrűn találkozok sárkányokkal. – Ami innentől fogva jó eséllyel változni fog. Timidus csak az első a szokatlan jelenségek listáján, ebben biztos vagyok.
- Persze, nagyon szívesen. – Kapok is rögtön a lehetőségen és bár a kis ninja lányt nem sikerül elő csalnom talán idővel sikerül. Na meg aztán ha már úgyis a hóember előtt álltam akkor a kezemmel szépen elkezdem megformázni a hóember testéül szolgáló három gömböt, néhol elvéve, néhol pedig hozzáadva egy kis havat.
- Milyen hóembert terveztek belőle csinálni? Hagyományos répa orrú kalapost, esetleg ő is ninja lesz majd? – Kérdezem mialatt igyekszem minél „hóemberesebb formát kialakítani”.
Különös érzés volt a hóban nyúlkálni. A kezem bepirosodott és a hideget is éreztem de nem azt a csípős hideget amit már megszokhattam. Ez talán részben jó is volt mert kesztyű nélkül alig ha nem már lefagytak volna az ujjaim. Így viszont nem volt ilyesfajta problémám. Igaz ezt már a Tachival töltött idő alatt is megfigyeltem. A kezdő ruha amit kapok, nagyon nem télre tervezték és bár érzem a hideget és néha a vacogás is elkap még sem olyan mértékben mint ahogyan azt elvárnám avagy, számítanák rá.
- Remélem így jó lesz. – Távolodok el picit a hóembertől miután úgy éreztem már nincs mit formázni rajta. Persze ezt úgyis a két lány (vagy egy) fogja eldönteni, hisz ez az ő építményük elsősorban.

by **Shukaku** Csüt. Dec. 31 2015, 09:37

-Hazudik.
Jelentette ki Timidus, majd azonnal Shu mellé szökkent, és most már nem csak a jobb kezedet figyelte, hanem nyíltan vizslatott.
-Beszélgetésünk során öt alkalommal említettem meg Shu nevét.
-Timííí... tudod, már megbeszéltük, hogy nem hazudik, csak nem emlékszik, vagy rosszul emlékszik.
Kelt azonnal a lány védelmére az idomár, és egy kis simítással igyekezett megnyugtatni a sárkányt, aki ugyan nem volt ideges, csak paranoid, na meg persze az esetek többségében még mindig mindent szó szerint értelmezett, azt pedig, aki hazudott nekik, tehát megbízhatatlan volt, azon nyomban veszélyesnek könyvelte el. Volt azonban egy egyezményes jelük, amivel Shu ilyenkor jelezte neki, hogy újfent az emberi butasággal találkozott, hiszen vele ellentétben ők nem gondolják át minden kimondott szavukat.
-Szóval... én vagyok Shu, én vagyok Timi társa, aki pedig nincs itt, ő Chizu. Timi pedig... hát Timi bemutatkozott.
-Az ilyen erős élcelődést még én is felismerem.
-És szereted, ha őszinte vagyok veled.
Öltött nyelvet a barátjára a lány, a sárkány pedig ismét bólintott, továbbra is végtelen komolysággal kezelve a dolgokat. Az ilyen fajta kis utalgatások egymás között gyakoriak voltak, hiszen Shu nem tett le arról, hogy teljesen megtanítsa Timinek az emberek közötti megfelelő viselkedést, Timi pedig nem tett le arról, hogy ennek ellenálljon, mert akkor lankadna a figyelme, ami pedig veszélybe sodorhatná az idomárt. Majd jött a kérdés, Shu pedig hátrébb lépett, hogy hagyja dolgozni Kuramát.
-Hát... igazából nem terveztünk, csak...
-Te nem terveztél, Senpai!
Ugrott elő Chizu a „semmiből”, és jó mélyen meghajolt mindenki előtt.
-A bocsánatodat kell kérnem amiért ellentmondok szavaidnak, ám én, mint ninja, mindig tervezek, és nem érhet meglepetés. Ugye Sensei?
Ekkor fordult Timi felé, aki ennél a kérdésnél viszont Shura nézett, és passzolt. Az esetek többségében Chizu vagy nem tervezett, vagy ha tervezett is, akkor a lehető legrosszabb tervet választotta ki, vagy azt, ami először az eszébe jutott. Mivel azonban Timidus nem hazudhatott, azt pedig már megtanulta, hogy Chizut megbántani nem okos dolog, és rengeteg vesződséggel jár, ilyenkor bölcsen hallgatott.
-Pff! Hisamét fogunk építeni! Mi mást építenénk hóból, mint jégsárkányt?
Shu lágyan elmosolyodott, majd kotorászni kezdett az eszköztárában, és nemsokára egy Fotókristállyal készült képet nyomott Kurama kezébe, amin egy termetes jégsárkány pózolt.
-Az első céhvezérünk társa volt. Azóta már... kiestek... de az egyik legviccesebb és legkedvesebb lény volt egész Aincradban.

by **Kurama** Csüt. Dec. 31 2015, 10:43

- Említetted volna? – Meredek gondolkodóan az ég felé. – Végül is lehetséges, túlzottan elvoltam foglalva, hogy egy sárkányt tapizhatok és nem figyeltem. – Mosolyodom el, ügyet sem vetve a sárkány túlzottan paranoiás reakciójára. Valamilyen szinten vicces volt kettőjüket nézni másrészről viszont picit egy picit zavaró volt a sárkány viselkedése. Tachival ellentétben neki még oka sem volt bármivel is gyanúsítani. Olyan mint egy mogorva, kiöregedett paranoiás rendőr. Folyamatosan a kézmozdulataim figyeli meg azt, hogy mikor teszek bármi gyanúsat. Ami azt illeti ismerek egy ilyen embert.
- Nem lehet rossz egy olyan társ aki mindig ennyire figyel mindenre. Biztonság érzetet ad, meg talán egy picit bosszantó is lehet de végső soron nem akar rosszat, ugye? - Billentem oldalra fejem a kérdést követően a már elmaradhatatlan mosollyal egyűt ami szinte mindig jelen van így nem is fogom többször említeni.
A lány hirtelen felbukkanása ugyan meglep, de nem azért mert nem tudtam, hogy ott rejtőzik hanem maga a tény, hogy ott rejtőzik. Kifejezetten aranyosnak tűnt amit egy halk nevetéssel jelzek is és mivel a duó nem válaszolt így megtettem én.
- Ez így van. Egy tapasztalt ninja mindig előre tervez és te annak tűnsz. Szóval megosztod velünk a terved? –Bizony, hogy megosztja és a hóból, jégsárkányt fogunk építeni.
- Hósárkányt, például… - Felelek a költői kérdésre és ha nem veszi nagyon szívére a hangsúlyból kiveheti, hogy ez csak viccelődöm vele.
- Értem. – Kiestek? Úgy érti meghaltak? – Ehhez szerintem egy picivel több hóra lesz szükség. Már ha méretarányosra szeretnétek. – Nézem meg picit jobban is a képet majd, hagyom, hogy neki kezdjenek és hozzájuk igazodva igyekszem besegíteni.

by **Shukaku** Csüt. Dec. 31 2015, 11:08

Mondanám, hogy Timidus elszomorodott, vagy megsértődött, hiszen mi értelme volt egy olyan beszélgetésnek, ahol nem tudhatja, hogy mennyit is jegyeztél meg abból, ami kettőtök között lezajlott. Az legalább biztos, hogy azokat a kérdéseket felfogtad, amikre válaszoltál, és azokat a szavakat, amelyekre reagáltál, de az egész mondandóját tekintve ez még mindig kevés. Na persze a sértődékenység nem volt a sárkány programjába írva, ahogy a szomorkodás sem, így te mindössze egy újabb példája voltál annak számára, hogy az emberi faj sokszor nem éri meg a belé fektetett időt. Illetve te nem éred meg, de az, hogy Shunak örömet szerzett azzal, hogy foglalkozott veled, az már megéri. Shu pedig egyszerűen megszokta azt, hogy Timidus ilyen, és amellett, hogy megmosolyogtatja a viselkedése néha, tudja jól, hogy ez a fajta reagálás számos esetben mentette már meg őt a kieséstől. Igen, kieséstől, ugyanis egyikük sem hiszi azt, hogy igaz lenne az a buta meghalós bemesélés. Shu is egyedül Timit félti, ugyanis azt már elhiszi, hogy a petek teljesen meghalnának, hiszen ők száz százalékig ennek a világnak a lényei.
-Ugye? Ezért is választottam az idomár kasztot. A legjobb kaszt mind közül, mert soha nem vagy egyedül. És... igazából Timi csak az ismeretlenekkel ennyire... szóval ilyen. És nem, nem akar rosszat.
-Nem bántom azt, aki nem bántja Shut vagy engem, vagy Shu barátait, vagy érdekkörét.
-Hát... igen. Tudod, vannak akik nem kedvelnek minket, vannak akik irigyek ránk, meg vannak akik csak bosszút szeretnének állni, és nem egyszer küldtek már ellenünk fura szerzeteket. Persze amíg Timi... és természetesen Chizu itt van, addig nem kell aggódnunk.
Chizu pedig most már itt volt, és büszkén kihúzta magát a dicséretekre. A hósárkányt egyszerűen ignorálta. Meg volt a válasza arra, hogy miért nem lehet hósárkányt építeni a hóból, de azt te úgysem értenéd, úgyhogy felesleges elmondania. És mivel több hó kellett, el is kezdte odahordani a hókupacokat. Shu inkább a pepecselős munkával törődött, tehát az ágaskodó sárkány farkát kezdte el építgetni.
-Szép lenne, ha méretarányos lenne, de hát...
Itt kicsit elpirult, majd a saját homlokához tette a kezét, majd pipiskedve a tiédhez.
-Hmm... gondoltuk, hogy Timi hátára állva könnyebb lenne, de az úgy sokáig tartana. Te viszont elég magasnak tűnsz...

by Ajánlott tartalom