Re: Nagy Síkság

by **Kurama** Csüt. Dec. 31 2015, 12:42

- Fura szerzetek? Mint például? – Ártatlanul teszem fel a kérdést mert elsőnek tényleg semmi hátsószándékom vele, viszont belegondolva már három év eltelt. Könnyen el tudom azt képzelni, hogy különféle szervezetek és szövetségek alakultak ki amik könnyen összetűzésbe keveredhetnek. Vajon a csoportosulások mellet a különféle társadalmi rétegek is kialakultak már? Nyilván vannak szegényebbek és gazdagabbak, becsületesek és kevésbé becsületesek, de hogy ez mennyire összehasonlítható a való élettel azt még nem figyeltem meg. Tachitól már tudom, hogy az indikátor szín a nem játékos karakterekre is kihatással van. Más a tolerancia szintjük egy zölddel és egy pirossal egyaránt. Ez pedig gondolom az emberekre is hatványozottan igaz. Ez pedig a bűnözést sokkal nehezebbé teszi. Ha megölsz valakit akkor azt mindenki tudni fogja. Ez nyilvánvaló volt már az elején. Érdekes, hogy más bűnt viszont nem kezel a játék.
A magam részéről viszont nem bántam meg a kasztom. Az állatidomár kaszt bár csábító, engem zavarna az állandó társaság. Jobb szeretek egyedül dolgozni az esetek többségében. Nem mondom, hogy nem élvezem mások jelenlétét hisz akkor nem is lennék most itt de, állandó jelleggel zavarna.
Viszont elkalandoztam a magam dolgaival de szerencsére semmi lényegesről nem maradtam le.
- Igen elég magas vagyok. Szerintem nincs akadálya, hogy méretarányos legyen esetleg felemelhetem Chizut a magasabb pontokra. – Pillantok a lányra és így nagyjából meg is volt a munkabeosztás. Shu a farkát formálta, én a felső részeket még Chizut nem tudom, de biztos ő is megtalálja a maga feladatát.
Nem akarok dicsekedni de ebben jó vagyok. Eleve szükségem van a jó kézügyességre ami nem tűnik el nyomtalanul még akkor sem ha épp a legtöbb tulajdonságot és jártasságot pontok vezérelnek és nem is nagyon jelentet nagy problémát a jégsárkány viszonylag pontos megformázása.
- Hogy haladtok? – Kérdezem miután az én részem kellően késznek éreztem.

by **Shukaku** Pént. Jan. 01 2016, 09:03

-Húúú! Hát ne tudd meg mennyi idióta meg szekta van ebben a világban is! Vannak ugye simán a rosszindulatú, gonosz emberek, akik csak azért akarnak bántani, hogy kilootoljanak, és mivel elég magas szintűek vagyunk, elég jó cuccaink vannak, meg mondjuk rajtunk keresztül a céhbankot is elérhetik, ami megint csak az egyik legnagyobb céh, így próbáltak már minket párszor elfogni. Az a szerencse, hogy vagy nem voltak elég erősek, vagy valahol elszámolták magukat, és elmenekültünk. Ugye a gonosz emberek csak azért kötnek beléd, mert szeretnek kötekedni, de ők általában nem bántanak, szóval csak elsétálhatsz és kész. Azután vannak a szekták. Például itt van Timi. Az egyik legerősebb és legokosabb pet, akivel valaha találkoztam. Már Hisamét is el akarták lopni egyszer Petertől, és Timivel is próbálkoztak már, persze nem sikerült nekik. Akkor van a másik szekta, aki simán csak el akarja pusztítani a peteket, mert azt mondják, hogy Kayaba gonosz teremtményei, és csak összekötik az idomárokat ezzel a világgal, meg meghülyítik az embereket, meg majd a végén ellenünk fordulnak, meg ilyenek. Persze ez is butaság. Aztán ott vannak, akik simán csak minket nem kedvelnek, mert vannak rólunk ilyen keringő pletykák. Eléggé híresek vagyunk, szóval ez így működik... ezért is szeretek a picikkel meg az Ébredőkkel lenni, mert rájuk még nem hatottak ezek.
Chizu alacsonyabb mint Shu, ezért logikus, hogy őt próbáld felemelni. Ezt még Timi is tudja... de azért átfut az agyán, hogy vajon tudod-e, hogy Shu tériszonyos. Na jó, kényszerből már legyőzte a félelmét, hiszen egy repülő sárkánnyal nem menő, ha nem mersz repülni, és Timi sem engedte neki, hogy ne használják ki ezt az előnyüket, de ha nem is retteg már a magasságtól, igyekszik elkerülni mindent, ahol nagyon el kell rugaszkodni a földtől. Ezzel szemben Chizu szinte a nyakadba ugrik, hogy felemeld. Ez súlyemelés jártassággal azért elég nehézkesen megy, de azért sikerülhet, és épül-szépül Hisame feje is... bár azért jelentősen be kell segítened. Chizu ügyes, a legügyesebb ebben is, természetesen... de a kis segítség mindig jól jön. Shu ezzel szemben jól elvan lent, és annyira belemerül a munkába, olyan részletességgel dolgozik, hogy hatalmas nevetésben tör ki, amikor kérdésedre feleszmélvén rádöbben, hogy már jó ideje csak Hisame fenekét simagatja, igyekezvén tökéletesre formázni a havat ott is. Timidus meg... Timidus csak Timidus. Kissé távolabb ülve figyeli a munkátokat és a környezetet, várva az esetleges támadást.

by **Kurama** Pént. Jan. 01 2016, 19:28

Hát, elhallgatva Shu talán kicsit túlzottan is hosszúra nyújtott felsorolását arra jutottam, hogy elég sok ellensége van a kis idomár lánynak. Legtöbbjük elégé beleillett abba a képbe amit a fejemben alkottam meg a bűnözésről és a tolvajok nem szerepeltek benne. Ez utóbbit már sejtettem Tachiból is (másról nagyon nem tudok példát venni) hisz ő mondhatni, eléggé otthon volt a szakmában mégis ragaszkodott ahhoz, hogy erszényben hordja az értékeit ami azt sejteti, hogy tapasztalata ellenére nem tart a tolvajoktól így erős a gyanúm, hogy nem annyira gyakori eset a tolvajlás. Ez egy olyan információ ami számomra igencsak hasznos.
Na de térjünk vissza a lényegre ami a hóember készítés lenne. Chizunak nem kellet kétszer mondani, hogy felemelem hisz szinte rögtön a nyakamba kötött ki és egyáltalán nem volt akkora nagy megterhelés megemelni őt ha azt vesszük, hogy csak egy „fél” emberpalántáról van szó aki alig ha nehezebb a leírásban is említett szikláknál.
Ez az idő meglehetősen csendesen zajlik tovább. A magam részéről el vagyok foglalva a hósárkány, pardon, jégsárkány felső részének kialakításával picivel később pedig áttérve a szárnyra is, és Shuról ugyan ez elmondható csak éppenséggel a lenti részéről. A csendet csupán a kérdésem űzi el amitől aztán Shu hangos nevetésbe tör ki amit nem is nagyon értek.
- Hmm? – Billentem oldalra a fejem kissé kíváncsian hisz én is szeretnék nevetni. :3
Na de amiben nem voltam biztos, hogy elkészült-e a sárkányocskánk vagy mégsem. Egy darabig nézegettem közbeiktatva egy-egy pillantást a két lányra.
- Nos, mit gondoltok? – Kérem ki a véleményüket. Szerintem egész aranyos lett,esetleg némi finomhangolásra szorulhat.

by **Shukaku** Pént. Jan. 01 2016, 19:52

Az eléggé híresek vagyunk rész persze pozitívan is igaz, és ha a kicsik körül legyeskedsz, már pedig kezdő tolvajként úgy hiszem legegyszerűbb ott tanyázni, akkor idővel rájöhetsz, hogy a kis idomárnak nem csak rossz híre van. Azok közül, akik nem kedvelik, valószínűleg a legtöbben inkább bolondnak tartják, mint gonosznak, akik viszont kedvelik, azok a segítőkészségét emelhetik ki... a néha túlzott segítőkészségét. Hetente tart ételosztást a Főtéren, azokból az ételekből, amit a szafarin fogott vadakból főz meg otthon, a céhe ingyen osztogat felszereléseket a kezdőknek, szóval ők az aincradi segélyszervezet, vagy persze ha úgy tetszik, a kihasználható balekok. Na de a nevetős résznél fejezted be, szóval kezdjük is onnan. Ha már Shu elterült a hóban, akkor hósárkányt is készít, ami nagyjából olyan, mint a hóangyal, csak összezárt lábakkal. Ezen munkálatok közben legalább kifújhatja magát, és kitalálhatja, hogy mit hazudjon a kérdésre, mert azt tuti nem fogja elmondani, hogy min nevetett valójában.
-Hát... csak örülök, hogy most találkoztunk, és máris ilyen jól együtt tudunk dolgozni.
Ekkor ő is felpattan, tesz pár lépést hátrébb, hogy jobban szemügyre vegye az alkotást, és elégedetten bólogat.
-Nagyon ügyesek vagyunk. Neked is tetszik, ugye, Timidus? Olyan élethű!
-Nem az.
-Jóóó, de olyan élethű, amilyen élethűen csak meg lehet csinálni egy sárkányt hóból.
Erre azonban már Timidus ismét nem felelt, ám most nem azért, mert nem akarta volna megsérteni Shut. Mindösszesen nem volt a birtokában elegendő adat sem a kijelentés megerősítéséhez, sem a cáfolásához, így nem mondott semmit. És ha már tolvajkodni akarsz, akkor úgy tűnik lesz egy tanítványod, ugyanis Chizu lekapott egy kristályt Shu oldaláról, majd terelgetni kezdett titeket.
-Most jön az a rész, hogy összeálltok és fényképezünk.

by **Kurama** Pént. Jan. 01 2016, 20:39

Nem nagyon akartam elhinni, hogy csupán ennyi lett volna az indok de nem erőltetem.
Én magam nem fekszem a hóba, már így is eléggé éreztem a hideg levegőt és a hóban fetrengés ha ténylegesen nem is, a kis fejemben biztosan hidegebbnek éreztem volna tehát maradok két lábbal a földön elkuncogva magam a sárkány és a lány beszélgetésén.
A fényképezős rész már valamivel érdekesebben hangzik tekintve, hogy nem nagyon tudtam elképzelni, hogy a világban valaki fényképezőgépekkel szaladgál.
- Fényképezünk? Hogyan? – Teszem fel kíváncsian a kérdést de amint Chizu leakassza a kristályt Shu övéről ami egyrészt most remek alkalom, hogy megnézzem mi minden egyebet tart ott még ha csak egy rövid pillanatra. Nem is igazán leplezem, kíváncsi tekintetem elvégre természetes, hogy figyelemmel kisérem a kis nindzsalány mozdulatait.
De az én kíváncsiságom most csak rövid ideig tart ki Shu öve mellet és inkább átpártol a kristályra. Mint ha olvastam volna a kézikönyvben kristályokról amik kis pluszt adnak a játékmenetben de túlzottan nem tértem rá mert nem volt még rá szükségem.
- Csináljuk, úgy hogy a sárkány is benne legyen.
Nincs ellenemre a fényképezkedés, sőt kifejezetten szeretem még ha nem is nagyon szoktam pozőrködni.
Ezt követően viszont már nem nagyon van okom itt maradni feltéve ha a Shu nem ad valami okot így épp ideje, hogy elköszönjek.
- Örültem a találkozásnak és köszönöm, hogy segíthettem. – Kezdek is neki. Eredetileg sem az volt, hogy játszani jövök és persze élveztem mert miért ne, de jobb ha visszatérek a harcrendszer működésének gyakorlásához.
Meghajlok majd még egyszer elköszönök és ezzel így vissza is térhetek a malacokhoz ami valamivel messzebb respawnolt.

/Na Kari elköszön hacsak nincs valami olyan amit még szeretnél akkor tovább is áll. Köszönöm a játékot Smile

/

by **Shukaku** Pént. Jan. 01 2016, 21:12

A hogyan kérdésre nem érkezett válasz, hiszen mindannyian tudták, hogy csak egy pillanat kell, hogy elteljék, és már látni is fogod az itemet, és láttad is. Láttad, ahogyan azt is, hogy Shu övén még ezen kívül egy potion és két kristály lóg. Ha csak olvastál róluk, akkor nem hiszem, hogy felismerheted őket azonnal, ám ha jó a memóriád, és az a pár pillantás, amíg visszahull rájuk a ruha, elég a megjegyzésükhöz, akkor utólag kikeresheted a képüket a könyvből. Alap itemek, Hazatérés Kristály, Nagy Potion és egy Erőtér Kristály. Timidus ugyan észreveszi, hogy vizslatod Shut, ám ezt nem jelzi senkinek, a többieket pedig vagy nem érdekli, vagy nem is veszik észre. Meg egyébként is, újabb hatalmas jó pontot kaptál, amikor te akarod beinvitálni Timit a képre. Na persze ha nem tetted volna meg, akkor megtette volna Shu vagy Chizu, de mivel jókor kapcsoltál, szerencséd volt. Timidus is mellétek röppen, Shu pedig mindkettőtöket átölel, igaz neked csak a derekadra teszi a kezét, Timit már jobban megszorongatja. Ezalatt Chizu leszúr egy termetes fáklyát a hóba, ami most fényképállványként fog funkcionálni, a tetejére helyezi a kristályt, aktiválja, majd visszaszalad közétek, és beáll valami egyértelműen nindzsás pózba. Az item villan, a kép pedig elkészül, ám azt már Shu veszi magához. Firkál valamit a hátuljára, és mielőtt elmennél, átnyújtja neked.
-Ezen rajta van egy bolt címe, amit érdemes megnézned. Olcsó felszereléseket adunk piciknek. Alatta ott a Dojo koordinátái. Ha gondolod, nézz be. Timidus többet tud mutatni neked, mint a malackák, ráadásul még baja sem esik senkinek. És mi köszönjük a segítséget.
Mindhárman viszonozzák a meghajlást, Chizu eltűnik a hójégsárkány mögött, Shu pedig még integet is neked.

És én is köszönöm. Egy élmény volt :3

by **Seiun** Szer. Ápr. 20 2016, 14:22

//Akichi//
Előzmények
Nem válaszol. Milyen gonosz ember az, aki nem válaszol egy lány kérdésére? Ráadásul egy ilyen kétségbeesett kérdésre. O.O Nagyon gonosz. Viszont van egy nagyon édes madárkája, aki készségesen átpártol az én felemre, hogy iszogasson egy keveset. Szívesen adnék neki valami töményebbet, de hát még fióka a drága. Annyira romlott még én sem vagyok, hogy egy bébit pumpáljak alkohollal. Nem engedem vissza a gazdájához, de nem ám! Helyette engedem, hogy a vállamra vándoroljon, majd kissé morcosan ugyan, de megindulok kifelé. Egyik lábam pakolom a másik után, katonásan menetelve előre, ábrázatomon ekkor már széles vigyorral. Még arra sem veszem a fáradtságot, hogy bevárjam az idomárt. Nem megyek gyorsan, mondhatni egész lassan haladok egyensúlyom biztosítása érdekében. Ennek hála nem lengek ki oldalra, meg hasonlók, annyit elvégre még nem öntöttem magamba. Ha erősebbet ittam volna, minden bizonnyal sikerrel teljesíteném mostanra azt a szintet is, csakhogy még korán van. Messze még a nap vége, ezért nem akartam nagyon berúgni. Csak egy kicsit. Egy kicsit jobban a kicsinél.
- Szóval, merre is megyünk? - érdeklődöm, ha már így kirángatott korábbi helyemről.
Megtehettem volna, hogy nem jövök velük, igaz, de semmi kedvem nem volt ott maradni nélkülük. Mindemellett az sem garantált, hogy velük sokáig húzom, azon azonban majd akkor bánkódom, nemde? Egyelőre maradok a dudorászó masírozásnál, követve az idő közben elém vágó Akichit.

by **Akichi Murai** Hétf. Ápr. 25 2016, 12:39

-Azt gondoltam, hogy egy kis piknik jó lenne a Nagy Síkságon, nem? Hoztam egy kis szuvenírt a fogadóból, hogy lásd nem vagyok olyan rossz.
Ezzel a megmozdulásommal gyorsan a síksághoz mentem, hiszen tudtam, hogy Seiun lassan fog jönni, így van elég időm a kipakolásra és rendezgetésre. ~Remélem nem részeg még annyira, hogy útközben beájuljon nekem.~ Miután végeztem a rendezgetéssel biztosítottam a területet, más szóval mobtalanítottam egyet. Eléggé fárasztó volt, de ha kell akkor legyen egy jó kis hely, nem?
Végre ők is ideértek Skyfaller, pedig felszállt a legközelebbi fácskára és onnan osztotta nekem az eszet. Tetszik neki Sei-san az nem kétség, hiszen tudom mikor, hogyan érez hála a képességemnek. A nő felé fordultam mosollyal az arcomon.
-Egy kis italt még kér a hölgy? Smile

Persze ez amúgy nem kérdés volt, mert az italokat is kikészítettem meg egy kis kaját hátha valamelyikünk megéhezne. Kezembe vettem a saját poharamat, majd egy hangos "Konpai" után lehúztam az italt.

by **Seiun** Kedd Ápr. 26 2016, 17:48

Először szabályosan hülyének nézem, mikor megemlíti, hogy mit tervezett. Komolyan? Piknik? Ne mááár! Ezért hagytam ott azt a kényelmes kocsmát? Ez most komoly? Még Sky tollainak birizgálásával is leállok hirtelen, annyira nem akarok hinni mondhatni sértett füleimnek.
- Úgy nézek én ki, mint aki piknikezni szokott? - kérdem kinevetve őt, következő mondata azonban egy pillanatra belém fagyasztja kacajom.
Szemeim csillogva merednek Akichire, miközben kis időre a nyakába ugrok, úgy haladok vele néhány lépésnyit, mielőtt újra eltávolodva folytatnám korábbi menetelésem.
- Piknikezni megyűűűűnk! - ujjongtam máris, idővel már csak tekintetemmel követve, hogy mégis merre indul a madárka gazdája.
Nem haladok túl gyorsan, de azért még emberinek nevezhető tempóban. Arról én nem tehetek, hogy a srác ennyire sietett előre. Egy dolog viszont motoszkál bennem, mióta elhagytuk a védett várost. Akichi egy állatidomár. Az állatidomárok köztudottan a petjüket erősítik. Az ő petje viszont még mindig rajtam pihen, tűrve, hogy olykor-olykor megsimogatom a buksiját, vagy épp azt a tollát, amit elérek.
- Sky, biztos meg lesz egymaga az előre siető partnered? - kérdem a madarat, s komolyan, még választ is várok tőle.
Pallosom másik vállamon pihen, várva arra, hogy használjam. Nem kell. Meglepő, de egyetlen mobba sem akadok bele út közben, pedig minden bizonnyal még ilyen állapotban sem okozna nehézséget megküzdeni egyel-kettővel, s még a tollas is maradhatna a vállamon békességben. Még véletlen sem szeretném, ha megerőltetné magát harc közben. Idővel viszont beérjük tulajdonosát, ezért könnyes szemmel búcsút is kell intenem az egyik fára átpártoló madártól.
- Mond csak, te tudsz vele beszélgetni? - érdeklődöm.
Nem vagyok idomár, hogy ezzel tisztában legyek, bár az biztos, hogy valamiféleképp kommunikálnak egymással, méghozzá úgy, hogy én azt nem hallom vagy veszem észre. Kérdését hallva fintorba szalad szám. Én hölgy? Hol él ez? Az ide csöppenő hímnemű egyedek java hol él? Amint ide csöppennek máris középkori hősnek képzelik magukat, vagy mi? Hahó, ez egy játék, méghozzá meglehetősen modern korból!
- Hölgy az öreganyád - jelentettem ki magabiztosan - Semmi hölgyezés és igen, kérek - tettem azért még hozzá, hogy válaszoljak is kérdésére.
Ezt követően már nincs több hátra, mint lepakolni szép formájú ülepem az előre berendezett placc egyik részére.

by **Akichi Murai** Szer. Ápr. 27 2016, 20:27

~Na ezzel is megvolnánk!~ Skyfaller elmesélte nekem sunyiban mi is történt az ide vezető útjukon, de miután megkérdezte tudok-e vele beszélgetni egy ideig azon gondolkodtam, hogy válaszoljak-e a kérdésére vagy se.
~Te mit gondolsz Sky? Ez rajtad is áll most kivételesen, hogy meg szabad tudnia az igazat.
~Nekem tetszik, szóval mond meg csak nyugodtan ezt. Nem ő lenne az első aki megtudja. Egyetlen megkötésem azért lenne.
~Mégpedig?
~Az hogy nem mondod el azt, hogy már magamtól is tudok beszélni bár még eléggé gyengén.
~Rendben. Ezt meg is beszéltük.
Seiun felé fordultam egy pohárral a kezemben, hiszen én is iszogattam az itókából amit a kocsmából hoztam.
-Közös megegyezés alapján arra jutottunk, hogy megosztom a titkom. Tudod mindenki első szinten választhatott egy képességet. Én amellett döntöttem, hogy mivel idomár leszek, így egy olyan képesség kellene amivel a társammal tudjak kommunikálni, illetve más idomár petjével is. Röviden tömören: Igen, tudok. Veled mi a helyzet? Te szereted amúgy az állatokat?

by **Seiun** Csüt. Ápr. 28 2016, 08:50

- Választani? Nem, erről szó sincs. Azt a képességet egyszerűen rásózzák az emberre - vágom rá.
Nincs az az isten, programozó vagy akárki, aki rávenne, hogy olyan képességet válasszak magamnak, mint amilyet kaptam. Bőven eleget szenvedtem azért, mert árulónak tituláltak, annyit, hogy már én is elhittem magamról, erre még a képességem neve is azzal kezdődik. A mellékhatásáról már nem is beszélve. Nem-nem. Nem én választottam, az biztos. Emellett viszont azt sem tudom, hogy miként lettek szétosztva ezek a... hm... meglepetések? Az apró javítás után tovább hallgatom. Akárhogy is kapta, választotta, vagy csak hozzá sorsolták, aranyos képesség. Én is szívesen beszélgetnék a petekkel.
- Mobokra is használható? - érdeklődöm a képesség további részleteiről, mit sem törődve azzal, hogy ez már a magánügyeibe tartozhat.
Nem kellett volna mondania, hogy képességről van szó. Kérdésére egyértelmű a válasz. Erre abból is rájöhetett, hogyan viselkedtem a tollassal. Erről jut eszembe... Megbeszélték a dolgokat. A madárkára nézek, aztán vissza Akichire és Sky felé bökök ujjammal.
- Mondott rólam valamit? Egyébként... Imádom az állatokat *-* - homályosítom fel.
Nekem is volt otthon nem egy. Elméletileg még van is, legalábbis nagyon remélem, hogy nem történt velük semmi. Sem az én kis imádni való macskámmal, sem a rottweilerekkel, akiket olyan sok időn át nevelgettem és tanítottam, hogy rendes házőrzők lehessenek belőlük. Olyanok, akik engem még egy vakkantással sem árulnak el, csak elkísérve az éppen aktuális szökési pontig figyelmesen nézzék, miként távozom, hátrahagyva egy-egy jutalomfalatot. Talán idomárnak kellett volna mennem, az viszont túl nagy ismeretlen tényezővel járt. Mi van, ha valami pókot, vagy gyíkot, vagy egyéb semmirekellő akármit sóznak rám? Itt most nem olyanra gondolok, mint a boltocskás sárkányára, mert annak örültem volna, sokkal inkább tényleg csak egy gyíkra. Azért az állatimádatomnak is vannak határai.

by **Akichi Murai** Hétf. Május 02 2016, 12:00

Igen, választani. Gondolom azért mivel kevés az idomár, így valami kedveskedés szerűség lenne. Amúgy meg ne aggódj semmi olyat nem mondott rólad Sky.
Még egy ideig próbálkoztam néhány hétköznapi kérdést feltenni Seiunnak, de egy idő után meguntam, így a maradék italomat nézve elgondolkoztam a helyzeten. Mostanában semmi érdekesről nem hallottam (amúgy se szoktam hallgatni az ilyeneket, csak akkor ha közöm van hozzá.), így még azokról sem tudtam volna beszélni. Skyfaller repkedett össze-vissza, majd miután megunta ezt le jött hozzánk és evett az ételünkből. Hát ilyen egy nyugis nap a SAO-ban? Nekem így tökéletes.
~Biztos, hogy nem akarsz magadtól beszélgetni vele? Egy picit fáradt vagyok, gondolom azért még se jó ha folyton csak tolmácsolnak, nem?
~Hát de, csak a titok attól még titok.~ Ezzel Sky be is nyomta a durcát.
Ezért nem jó, hogy régen egyedül éldegélt az ember és utána egy virtuális játékban van egy kötegnyi ember társaságában.
-Amúgy te mióta vagy bent Sei? Nem kell válaszolnod, csak érdekelne, hogy te mikor ragadtál be.

by **Seiun** Pént. Május 06 2016, 17:06

- Semmi milyet? - kérdezek vissza, kérve, hogy pontosítson.
Nem hiszem, hogy bármi rosszat mondhatott volna. Szerintem jól elvoltunk egész idő alatt. Vagy nem? Na mindegy! Poharamból szorgalmasan szürcsölgetem az italt, kiélvezve minden egyes kortyot, de csak óvatosan így városon kívül. A fűben elterülve kezdem el süttetni a hasam, a szó legszorosabb értelmében véve, hiszen mint oly sokszor, az most is fedetlenül élvezi a nap sugarait. Kellemes, meleg és mondhatni biztonságos is, amíg pallosom mellettem nyugszik a földön. Némi kekszet veszek elő és adom a közösbe. Néha elrágcsálok egyet-kettőt, vagy épp Sky számára török össze néhányat apróbb darabokra a kényelmesebb fogyaszthatóság kedvéért. A madárkát magamhoz is veszem, ha engedi és hasamra ültetem. Ebből a távolságból kényelmesen elé tudom tartani a morzsákat.
- Szerintem én is akkor ragadtam be, mint a többi ember. Talán valamivel hamarabb, néhányaknál, mert az elsők között megszereztem a játékot. Kár volt vele sietnem. Mégis mire volt jó váratni az embereket éveken át? Három évig nem csináltam semmit, csak aludtam, ez pedig elég szörnyű tény rám nézve - nyavalygok egy kicsit.
Poharamat készségesen tartom egy újabb adag alkoholért, remélve, hogy érti a célzást. Közben a bébimadarat simogatom szorgalmasan, újra és újra végighúzva ujjaim tollain. Még mindig olyan puhák *-*
- Te nem szeretnéd megkóstolni? - tartom a tollas elé a poharat, már ha az újra lesz töltve.
Tudom, nemrég még úgy voltam vele, hogy alkohollal nem itatok gyerekeket, de hát naaa... Én is megkóstoltam mindenfélét gyerekként. Meg most is. Mert miért ne? Tapasztalatokból tanul az ember. Honnan tudnám, hogy nem finom, ha még nem kóstoltam? Ki tudja, talán ez lesz a kedvenc itala a csöppségnek. Onnantól kezdve meg már az idomár baja, ha alkoholizál a pet. Razz

by **Takara Kazutoshi** Hétf. Jún. 06 2016, 15:55

Shu

A múltkori találkozásom Shuval rádöbbentett az emberi értékek (legfőképp a barátság) fontosságára, ezért, bár nem túl bátran, de nekiláttam felfedezni a világot. Bár tudom, hogy jártam már itt a játék elején, az túl rég volt ahhoz, hogy sok emléket fel tudjak eleveníteni belőle. Nem is ez a lényeg. Miután kiérek a nagy síkságra, öröm fog el, hiszen a mobokkal és mindennel együtt, ami zavaró tényező ezen a réten, vidámnak tűnik. Mondjuk, azután biztos, ami a játék elején történt itt. Arra még emlékszem, hogy szinte csatatérré vált a hely, a játékosok egymást öldökölték. Úgy döntök, elhívom Shut és Timidust szafarizni. A múltkori szerencsétlenkedés után talán most jobban fog menni a társalgás. A játékoskeresőben rákeresek a "shu" szócskára, nem emlékszem, hogy elmondta volna a teljes nevét. Szerencsére megtalálom. Shukakunak hívják. Milyen aranyos név! Az üzenet gombra kattintva már írom is a rövid, lényegre törő levelet:

Szia Shu!
A múltkor megbeszélt szafarizás jöhet? A nagy síkságon vagyok, az erdő felé néző részén.
Takara Kazutoshi

Örülnék, ha megint elkezdenék fejlődni, hiszen sajnos szükség van rá ebben a játékban. A szafarizáshoz sajnos nem nagyon értek, erre jobb lenne, ha Shu tanítana meg, legalább az alapokat. Leülök az erdő mellett egy részre, és várom, hogy reagáljon az üzenetemre.

by **Shukaku** Kedd Jún. 07 2016, 15:52

-Takara, Takara, mit akar a Takara... ♫
Dalolászott magában Shu, kissé vihorászva, amikor meglátta a levelet, és azon nyomban az ablakhoz futott, hogy kihajolva rajta keresztül behívhassa Timit. Remélhetőleg már a céh minden tagja ébren volt, így nem fogja őket felkelteni. Előhalászta a nyakából a sípot, majd nagy levegőt vett és belefújt.
-TIMÍÍÍÍ! LEVÉÉÉÉL!
Nos igen, hallgatózás jártassága az ugye nem volt egyikőjüknek sem, de azért süket sem volt a sárkány, aki a párkány alatt a tetőn napozott közös barátjuk, Aldo társaságában. A szegény macska azonnal eliszkolt amikor a sípszó keresztülvillámlott a koponyáján, de még Timidus is hátrabillentette a füleit.
-Mit mondtam neked Shu a körültekintésről?
A lány döbbent arccal bámult le a barátjára, majd el a távozó macska után, és a szája elé kapta a kezét. Még fújt párat a sípba amikor elnevette magát, és azt elfelejtette kivenni a szájából, de ezt egy pillanat alatt megoldotta.
-Bocsika! Nem vettem észre, hogy itt vagytok.
-Mert nem figyelsz.
-Jó, jó... de levelünk jött, és gondoltam téged is érdekel.
-Érdekel.
Bólintott Timi, és belibbent az ablakon, majd landolt az ágyon, az idomár pedig mellé huppant, és megnyitotta a levelet.
-Egyébként Frilinát hol hagytad? Nem együtt mentetek ki a kertbe?
-Vásárol.
-Ohh... megint ránk fogja költeni, és már nincs hely a szekrényünkben.
-Eddig arra panaszkodtál, hogy nem tudsz mit kezdeni a rengeteg arannyal.
-Most se tudok... csak már ruhában tartom az aranyat...
Morogta Shu az orra alatt, de igazából nem volt dühös, sőt, imádta, hogy foglalkoznak vele, csak éppen nem tudott mit kezdeni a helyzettel. Átfutották a levelet, összenéztek, majd egyszerre bólintottak.
-Hagyok cetlit a többieknek a táblán, és utána indulhatunk is. Előszeded addig nekem a szafaris tatyit?
-Persze.
Ezzel Shu lerohant a lépcsőn, megírta és kitúzte a cetlijét, visszafele pedig neked is bepötyögte a válaszlevelet.

Shu írta:Szia Takara!

Már indulunk is, pár perc és ott leszünk.

Üdv: Shu & Timi

Gyorsan átöltözött, a szafarizásra megfelelőbb és kényelmesebb ruhákba, a táskát, amit a sárkány előszedett elsűlyeztette az eszköztárába, és már rohant is lefele megint a lépcsőn, hogy kilépve a céhház kapuján teleportáljanak, majd megjelenve a Főtéren Timi hátára szökkenhessen, hogy nemsokára melletted landolva köszönthessenek.
-Halihó! Remélem nem várattunk meg sokáig, jöttünk, ahogy tudtunk.
Shu integetéssel és meghajlással köszöntött, Timi pedig egy biccentéssel.
-Felszerelésed van a szafarihoz? Mindig többet hozunk, hátha kell másnak is, szóval nem baj, ha nem...

by **Takara Kazutoshi** Kedd Jún. 07 2016, 16:10

Shu

Az eget bámulva éppen azon kezdek gondolkozni, hogy hogyan köszöntsem őket a múltkori után, de a végén úgy döntök, elé egy "sziasztok". Kicsit lelkiismeret furdalásom van a múltkori miatt, de hamar túlteszem magam rajta. Mióta velük találkoztam, tényleg úgy érzem, kicsit megváltoztam. Annyira már nem vagyok paranoiás, fogadókban is szívesen alszom. A távolban már talán Shuékat látom, ahogy egyre közelebb jön, tényleg őket látom.
Mikor meglátom Shut és Timit, rögtön megnyugszom, hiszen a múltkor is ők nyújtottak nekem kellemes társaságot már nem is tudom, milyen rég óta.
- Sziasztok! Nem várattatok meg, köszönöm, hogy ilyen gyorsan ideértetek.
Mikor teljesen mellém értek, Shuval csak úgy, barátilag kezet fogtam, Timidusnak, bár kicsit félve, megsimogattam a fejét.
Nagyon remélem, hogy a kezdő kardom elegendő az itteni szörnyek levadászásához, mert "szafaris felszerelésem" tudtommal nincsen. Bár nem nagyon szeretem, ha mások megkínálnak, Shu már tanúbizonyságot tett arról, hogy szeret másoknak adni bármit. Ez nem azt jelenti, hogy mostantól mindig tőle fogok kérni bármit is, hiszen ilyen nem vagyok.
- Nincsen nekem külön szafaris felszerelésem, de ha a kezdő kard megteszi, az is jó.
Persze nekem fogalmam sincs a szafarizásról, úgyhogy megkérem, tanítson meg rá. Ha a valóságban úgysem fiatalabb nálam pár évvel, annyira azért nem gáz, ha azt látják, egy kislány tanít egy nagykorúnak kinéző fiatalembert. Nagyot nyújtózkodom, és készen állok arra, hogy beavasson ebbe a valóságban annyira nem megszokott dologba. Felállok a fűből, ahol eddig ültem, megigazítom a hajamat, bár ezt mondjuk nem Shuék előtt kéne csinálni. Lehet, hogy most azt gondolják, nárcisztikus vagyok, pedig mindig igyekeztem elkerülni, hogy hiú legyek, vagy olyan, aki felvág a kinézetével.

by **Shukaku** Kedd Jún. 07 2016, 16:59

Hát Shuék a veled való találkozás óta szintén változtak, de azért nem olyan nagy mértékben, és nem is a te hatásodra, hogy ez így megemlítsék. Kicsit megváltozni pedig minden nap változnak, szóval tényleg nem volt említésre méltó. Ha viszont tudták volna, hogy mennyire változtatták meg az életedet, ami azért nem kis dolog volt így az elmondásod alapján, hát akkor bizonyára az idomár nagyon büszke lett volna magukra. A sziasztok bőven elegendő volt köszönésnek, nem is vártak többet, sőt, mivel a levélben csak Shut címezted meg, Timit nem, igazából még ezt sem teljesen várták, de ez kellemes meglepetés volt a részedről.
-Nagyon szívesen. Ha jól emlékszem mondtuk, hogy pittyenj nyugodtan, és jövünk. Oké, most éppenséggel nem nagyon csináltunk semmit, csak pihiztünk, szóval szerencséd is volt, de máskor is igyekeztünk volna, maximum megírjuk, hogy befejezzük a valamit és egy-két óra múlva ott vagyunk.
Kezdte magyarázni kissé túlzottan zavarában a lány, hiszen nagyon meglepte, hogy te kezet fogsz vele. Ez tipikusan fiús dolog volt, és igyekezett is valami pacsifélébe átvinni a dolgot, hogy ne legyen túlságosan kínos. Egy komoly kézfogás olyan lenne, mintha valami üzletasszonyként találkozna veled, egy ilyen hercegnős kézcsók pedig csak azt mutatná, hogy nem veszed komolyan... de a pacsi az jó. Az belefér. Ezen azonban igyekezett gyorsan túllépni, bár azért megjegyezte, hogy értsd, miközben Timidus teljesen nyugodtan, lehunyt szemekkel fogadta a simagatást.
-Izé... meghajlás... ölelés... valami... a kézfogást nálunk a fiúk csinálják... mármint gondolom te is japán vagy, csak azt hitted... vagyis nem tudom.
Megrázta a fejét, megpróbálván lezárni a témát, majd a kardodra nézett, és ismételten megrázta a fejét.
-Nem, arra nem lesz szükséged. A vadakat nem kell bántani, elég, ha megérinted őket. Persze ha van vadászat jártasságod, akkor el tudod tenni a húsukat, amin gyakorolhatod a főzés jártasságot, és készíthetsz magadnak finomságokat, de egyébként felesleges bántani őket. A rendszer akkor is elkapottnak tekinti, ha csak megérinted.

by **Takara Kazutoshi** Kedd Jún. 07 2016, 17:23

Shu

Én pontosan emlékszem arra, amikor Shu mondta, hogy nyugodtan hívhatom őket bármikor, úgyhogy, mivel nem volt semmi dolgom, rájuk írtam. Eléggé kínosnak tartanám, ha azt mondta volna, hogy épp egy fontos megbeszélés közben írtam rá, de szerencsére nem így történt. A kézfogás számomra is kicsit kínos volt. Csak úgy, hirtelenjében csináltam, nem is nagyon gondoltam bele. Japán létemre én lányokkal is fogtam kezet, például az osztályfőnökömmel. Közeli lány (mondjuk fiú is) barátom nem volt, szóval nem igazán tudom, hogy mit kell olyankor tenni. Erre sajnos nem világosítottak fel.
- Ömm... Elnézést, ha kellemetlen helyzetbe hoztalak. Nem volt szándékom. Persze, hogy japán vagyok, csak nem tudom, kivel kell kezet fognom, vagy nem. Tudod, nem volt ember, akin gyakorolhattam volna - kínosan felnevetek, de az önsajnáltatásból már múltkor túl sokat hallott, ezért úgy döntök, inkább meg sem szólalok.
Miután ezen túl teszem magam, a szafarizásra koncentrálok. Örömmel hallom, hogy nem szükséges állatokat öldökölnöm, elég csak megérinteni őket. Így belegondolva, ez távolról furán nézhet ki. Loholok egy állat után, aztán megérintem, és már boldog is vagyok. Elképesztő!
- Nincsen vadász jártasságom, de egyelőre nincs is rá szükségem. És, ha megérintem őket, minimális Exp.-t kapok utánuk? Esetleg változik valami, vagy ez csak a könnyed szaladgálásból áll?
Ha csak ennyi, az egész elveszti az értelmét, akkor meg miért szeretik? Nem ástam bele magam túlságosan ebbe az elfoglaltságba. Miután a fegyveremet elraktam, mert időközben azért megmutattam Shunak, hogy ezzel lehet-e szafarizni, körbenézek. Néhány állat azért van itt, nyilván nem lesz ez olyan nehéz. Legalábbis remélem.

by **Shukaku** Szer. Jún. 08 2016, 06:44

Olvasd el ezt a részt, ha bármi kérdésed van, kérdezz nyugodtan PM-ben

~Gyakorolhattad volna? A kézfogást? Nem... biztos nem a kézfogásra gondolt, hanem arra, hogy kivel kell kezet fogni. Basszus... újra valaki, aki soha nem volt emberek között? Jó, oké, mondta múltkor, hogy döcögős, de nem gondoltam volna, hogy ennyire. Oké Shu, csak úgy, ahogy Kwi mondta. Nem mondod el sokszor, hogy magas szintű vagy, nincs hencegés, és úgy próbálsz segíteni, hogy azzal se mutasd, hogy te jobban tudod. Ehmm... ez aztán fura lesz!~
A kínos mosolygás kuncogássá változott, ő pedig gyorsan elkezdte piszkálni a haját, majd a háta mögé kulcsolta a kezeit, hogy ne lásd, hogy mennyire mocorogni szeretne a zavarodottsága miatt. Mondani akart volna valamit, olyasmit, minthogy semmi gond, de... tudta, hogy igazából ez igenis gond, és nem mondhatja rá, hogy semmi gond, mert azzal elbagatellizálná. A sárkány lépett mellé, és segítette ki szorult helyzetében.
-Hozták már ennél kellemetlenebb helyzetbe is, nem fog emiatt rád haragudni. Shu, mesélj kérlek Takarának a szafariról.
Na erre kissé felbátorodott, még utoljára megpróbálta kirázni a zavart a fejéből, ami miatt megint meg kellett kissé igazgatnia a masnit a hajában, de legalább szóhoz jutott.
-Nem az érintésükért kapsz Exp-t, hanem a jelvényekért. Vannak úgynevezett teljesítmények. Ha ezeket a teljesítményeket teljesíted, akkor kapsz egy jelvényt, a jelvényt pedig be tudod váltani jó dolgokra, de egyszerűen gyűjteni is lehet őket, mert nagyon szépek. Nekem már...
~Nem henceg!~
-Szóval nekem van pár darab, és ha szeretnéd, akkor szívesen megmutizom őket. Exp-t nem mindegyikért kapsz, de általában szokott melléjük vagy arany, vagy Exp járni. Te ugye még kics... szóval most kezded el a szafarit, így neked még az első jelvényeket könnyű lesz megszerezni, de minél tovább jutsz, annál nehezebbek következnek.
Shunál sem volt egyetlen fegyver sem, sőt, még felszerelést sem viselt. Kényelmes short volt rajta és egy sárga póló, sőt, most hogy itt voltatok, még a masnit is csatokra cserélte gyorsan a hajában, hogy ne akadjon fel a bozótban.
-A vadászat pedig tényleg egyszerű. Például ott van ő.
Mutatott egy nyuszira, aki az erdő szélén lévő kis odúból dugta ki a fejét. Az eszköztárából azonnal egy répát varázsolt elő, majd lassú léptekkel megindult az állatka felé, közben pedig már suttogósabbra vette a hangját.
-Én idomár vagyok, nekem könnyebb. Tulajdonképpen van egy olyan képességem, mint a Disney hercegnőknek, így tőlem kevésbé félnek az állatok.
És valóban, szép lassan odaért az odú elé, majd lehajolt, és finoman az ölébe vette a nyuszit, aki semmi ellenállást nem tanúsított.
-Persze előled majd megpróbálnak elszaladni, de nem túlságosan gyorsak, még a nyuszi sem. Itt az első szinten úgy vannak megteremtve az állatkák, hogy mindenki el tudja őket kapni. Megsimized?
Kérdezte, és ekkor már vissza is ért, kezében a mozgó orrú nyulacskával, akit most feléd nyújtott.

(nyuszi)

by **Takara Kazutoshi** Szer. Jún. 08 2016, 14:35

Shu

Látom, hogy kicsit Shu zavarba jön valamiért, de nem tudom, mi oka lehet. Nem is szeretném tőle megkérdezni, lehet, hogy megsértődne.
- Hm, értem. Szóval, elkapok egy állatot, kapok érte egy teljesítményt, azért egy jelvényt, azt pedig be tudom váltani... hol is?
A szavaiból nem sikerül leszűrnöm, hogy hol lehet ezekért kapni bármit is. Valamiért néhány szót nem akar befejezni, mintha attól félne, hogy megsértene. Remélem, nem mondtam neki semmi rosszat. Mikor Shu a nyúlért megy, rögtön megfigyelem, hogyan csinálja. Szóval, csak simán odamegy és elkapja. Nem, sajnos ez nem ilyen egyszerű. Ő állatidomár, én pedig csak egy lovag vagyok. Mikor a nyulat idehozza, mosolygok, és megsimogatom a fejét.
- Aranyos. Szóval, ha fogni akarok egy állatot, csak ki kell néznem magamnak egyet, aztán utánafutni. Ha elmenekül, gondolom automatikusan nem sikerültnek veszi a rendszer, ugye?
Remélem, jól értem, nem akarok hülyének tűnni Shuék szemében. Ha ez ilyen könnyű, lehetek én még a szafari királya. Csak ahhoz több játékossal kéne játszanom, akkor lenne sok a gyűjteményemben. Körbenézek, talán látok egy olyan állatot, amit könnyen el tudnék kapni. Kezdőknek, sajnos nem tudom, milyen ajánlott, de ha itt, az egyes szinten könnyűek, akkor csak kicsit kell óvatosnak lennem. Mikor sikerül minden részletet összerakni a fejemben, úgy döntök, szerencsét próbálok. Egy kicsit száraz részen meglátok egy siklót. Hát, csak azért lehet itt, hogy elkaphassák, szóval miért ne? Próbálom óvatosan megközelíteni, hirtelen próbálom magam rávetni, még épp sikerül elkapnom. Az eséstől mondjuk kicsit beütöttem a fejem, azt sem tudom, hogy sikerült-e elkapnom. Mikor kinyitom a szemem, látom, hogy a kezeim között van az első állat, amit sikerült elkapnom.
- Sikerült, Shu!

(Sikló)

by **Shukaku** Szer. Jún. 08 2016, 17:12

Nem sértődne, meg, maximum még inkább zavarba jönne, de azért biztosan válaszolna. Mindenesetre könnyebben lehetett így továbblendülni az eseményeken, hogy nem tettél fel kérdéseket, és ő is hamarabb megnyugodott. Ezek olyan kérdések voltak, amiknek fel nem tétele nem befolyásolta rossz irányba a kapcsolatotokat, nem okozott sötét titkokat, és cserébe kényelmetlenséget sem. Mindenkinek jobb így. Újabb bólogatássorozat következett, majd a lány a fejéhez kapott, és gyorsan lehívta a térképét, hogy megmutassa neked a helyet, amit keresel. Hamar meg is találta, és rábökött egy pontra a térképén.
-Itt! Ez a jelvény beváltó hely, ide szépen elviszed a jelvényeidet, és adnak helyette dolgokat, meg mást is, ha mást szeretnél.
-Elsoroljam, hogy miket kaphat?
-Ehmm... szerintem ő is el tudja olvasni a táblán, majd ha odakerül, és tudod Timi... mi emberek úgysem tudjuk megjegyezni azt az egészet, még akkor sem, ha te most elsorolod.
Persze Shu azért nagyon hálásan tekintett a barátjára, és oda is kacsintott neki köszönetképpen, de most tényleg felesleges lett volna olyasmit rád zúdítani, amit nem tudsz megjegyezni. A nyúl elfogása, majd megsimogattatása után az idomár azonnal az útjára is engedte az állatot, aki beiramodott a fák közé. Ezután félrelépett, és utat engedett neked, és az első kísérletednek.
-Ha nem sikerül elkapni, akkor nem sikerül elkapni. Igen. Nem kell mindent a rendszerben keresni, a legtöbb dolog olyan, mint a valóságban, ugyanolyan egyértelmű, csak picikét viccesebb és könnyebb.
Összekulcsolta mindkét mutató és hüvelykujját, majd felemelte feléd a kezeit jelezve, hogy nagyon szurkol neked, és igyekezett nagyon csöndben lenni, nehogy megzavarja a becserkészendő első vadadat. A sárkány persze a környezetet is figyelte, ha már arra senki nem ügyelt, de ő sem szólt közbe. A vadászati módszered teljesen hagyományos, ámde eredményes volt, a lány pedig meg is tapsolt, persze csak szolidan, halkan, nem elijesztve az erdő összes állatát.
-Gratula! Elsőre nem mindenkinek sikerül, de úgy látszik te tehetséges vagy. Most már csak egy gyűjteményt kell létrehoznod a menüdben, amibe a rendszer számolni tudja a vadakat neked, és ezzel azonnal két teljesítményt is megcsináltál, amiért meg is fogod kapni a jutalmadat hamarosan.

Keresd ki a listából, hogy melyik teljesítmények sikerültek, és jelentsd be a bejelentőben :3

by **Takara Kazutoshi** Csüt. Jún. 09 2016, 14:16

Shu

Miután úgy érzem, képben vagyok az egésszel, bólintok. Még nem döntök úgy, hogy szükségem lenne elmenni egy ilyen beváltó helyre. Inkább gyűjtögetem még a jelvényeimet. Miután felálltam a földről, elengedtem a siklót. Nem volt rá szükségem, hiszen nincsen a főzésben jártasságom. Szóval, nem a rendszer, hanem én tehetek róla, ha nem sikerül elkapnom az állatot. Azért ennyire nem vagyok buta. Ha meg arra gondolok, hogy ez a túlélésünket is szolgálja, akkor nem tudom, miért vicces. A gyűjteményt hamar létrehoztam, nem volt annyira nehéz. Mikor tehetségesnek nevez, kicsit összezavarodok. Nem nagyon mondtak nekem ilyet már... elég hosszú ideje. Persze, nem kéne ennyire nagy dolognak tekinteni, de hát akkor is!
- Köszönöm, hogy megtanítottál! Ugye nincs korlátozva, egyszerre mennyi állatot foghatunk el?
Mindennek vannak korlátai, még egy játéknak is. Úgy döntök, tapasztalatot fogok gyűjteni, növelni a vadászási képességeimet, a főzési tudományomat. Talán ebben a világban más leszek, mint kint. Inkább még kérdezek Shutól, ha már úgyis ilyen profi játékos.
- Tapasztalatod szerint mi a legkönnyebb módja annak, hogy Exp.-hez jussak, az által pedig szintet lépjek?
Ha gyorsan szeretnék fejlődni, akkor bármit megteszek érte. Most veszem észre magamon, hogy egy elég gyenge játékos vagyok, a többiek pedig simán ki tudnak nyírni. Már, ami a vörös színű játékosokat illeti. A céhem tagjait is olyanok nyírták ki. Kicsit leülök a földre, várom, hogy Shu is fogjon valamit. Gondolom, ezt felváltva szabad csinálni.
- Nos, fogsz még valamit? Én itt várok és nézlek.
Ha fog, eltanulhatom tőle, hogyan kell ezt jól csinálni. Remélem, egyszer fölnőhetek az ő szintjére. Én eddig túl gyenge voltam hozzá, de Shu... Ő nagyon is erős. Nem úgy tűnik, mintha bármikor is ki akarna jutni innen. Ha sikerül egy jó, és szinte legyőzhetetlen játékosnak lennem, akkor majd én sem akarok kiszállni ebből a virtuális börtönből.

by **Shukaku** Csüt. Jún. 09 2016, 16:04

Hogy miért vicces? Nos azért, mert Shu imád szafarizni, és nem is az állatok elkapkodását, hanem sokkal inkább a megfigyelésüket imádja ebben. Szereti ezeket feljegyezgetni, szereti megmutatni a dolgokat nektek, és szereti megmutatni Maxweld professzornak is, aki kicsit másképp áll hozzá a dolgokhoz, mint az átlag játékosok. Szereti gyűjteni a jelvényeket, szereti fényesíteni és rendezgetni őket, egyszóval nagyjából mindent szeret, ami a szafarihoz kötődik, de legfőképpen azt, hogy itt kikapcsolódhat, és tényleg ebben tényleg ügyesnek gondolhatja magát. A zavarodottságod megnevetteti kissé, rendkívül aranyosnak gondolja, ha egy fiú zavarba jön, de természetesen nem nevet ki emiatt, csak halkan kuncogva figyeli, ahogyan a menüdbe kotorászol. Nem leskelődik, tudja, hogy az illetlenség, szóval nem áll végig a hátad mögött, de azért nézi, hátha segítségre van szükséged, vagy valami hasonló. Hasonló például, ha kérdezel, és mivel kérdezel, ő válaszol is.
-Szerintem nincsen. Még soha nem vettem észre, hogy lenne. Persze annyi van, hogy egy álatot csak egyszer foghatsz el egy bizonyos ideig. Mármint úgy értem, hogy azt nem engedi, hogy felveszem a nyuszit, leteszem a nyuszit, és megint felveszem. Azért nem jár pont. És ha megölöd őket, akkor az állatok nem respawnolnak azonnal, és azt sem engedi a rendszer, hogy teljesen kiaknázz egy respawnolós helyet. Ha túl sokszor ölöd meg a respawnolt állatot, akkor nem fog ott respawnolni egy ideig.
Hosszú magyarázatra sikeredett, de nagyon reméli, hogy nem volt kioktató jellegű. Picit birizgálja ugyan a ruháját, de azért látszik, hogy rád figyel, és várja a reakciót vagy az újabb kérdéseket.
-Hát... az ilyesmit inkább Timitől kérdezd. Én soha nem próbáltam ezeket forszírozni, csak egyszerűen játszottam, és ha fejlődtem akkor örültem neki. Szerintem ez a legkönnyebb módja, ha engem kérdezel.
-Ha viszont engem kérdezel, akkor az Aréna első helyén tudsz leggyorsabban fejlődni.
Szól közbe Timidus, azt azonban nem teszi hozzá, hogy azt tőlük kellene elvenned. Majd rájössz, ha megkukkantod a listát. Ezalatt Shu már azon ügyködött, hogy egy kis csalit szórjon ki egy bokor alá, egy másik odú elé, a sürgetésedre pedig meg is rázza a fejét.
-Ez nem lóverseny, nem rohanunk sehova. Sokszor órákig követjük egyetlen vad nyomát, hogy rábukkanhassunk arra, akit éppen keresünk. Türelem.

by **Takara Kazutoshi** Csüt. Jún. 09 2016, 16:37

Shu

Teljesen érthető volt Shu magyarázata, szóval igazából nincs semmi kérdésem a továbbiakban. Timi válasza pedig már meg sem lepett azok után, hogy számomra kiderült, Shu valószínűleg a legjobb játékos az egész Sword Art Online-ban.
- Hát... Ahhoz még tanulnom kell, sokat. Nem hinném, hogy egyhamar versengenünk kéne az első helyért.
Természetesen eszembe sem jutott, hogy valaha is kipróbáljam magam az arénában. Engem ez túlságosan is felzaklatna, akár meghal ott az ember, akár nem. Mikor elhelyezi a csalit, gondosan megfigyelem. Ezek szerint ki is lehet csalogatni a vadat a rejtekhelyéről. Mikor végez, úgy döntök, ismét megpróbálkozom egy állattal. Körülnézek, megfigyelem a területet. Egy rókán akad meg a szemem, ami nem is messze figyeli, hogy mit csinálunk. Egy sikló akár gyors, akár nem, azért nem egy nehéz zsákmány, ez a róka talán kicsit nehezebb lesz. Nem baj, ha elkapom, boldogabb leszek. Mikor épp félrenéz, egy kicsit közelítek felé. Intek Shueéknak, hogy most ne nagyon beszéljenek, remélem, nem fognak közben zavarni. A róka még mindig a másik irányba néz. "A vadakat nem kell bántani, elég, ha megérinted őket." Shu szavai a fejemben kavarognak. Nem kell ahhoz semmi trükk, hogy csak egy kicsit is megérintsem. Talán kicsit lassú lehettem, mert az állat hirtelen hátranézett, és azon nyomban elkezdett futni, én pedig utána loholtam. Talán jobban kellett volna figyelnem a biológia órákon, mert ez a vöröske csak úgy simán elszaladt előlem. Bánatosan térek vissza Shuékhoz, anélkül, hogy megérintettem volna az állatot.
- Gondolom, megesik az ilyen.
Csak ennyit tudok mondani. Lehuppanok a földre, és bánatosan bámulok magam elé. Igen, ezt még gyakorolnom kellene.

Róka

by **Shukaku** Pént. Jún. 10 2016, 09:18

Ha nincs semmi kérdésed, akkor elég nehéz lesz beszélgetni, mert Shu általában kérdésekre szokott válaszolni. A legtöbb embernek az ébredés után rengeteg kérdése van, így neki magának nem kell témákat felhoznia, így nem is tudja elrontani a dolgot, vagyis csak sokkal kevesebb esélye van elrontani, de az is bőven elég nagy segítség. Így azonban, hogy nem hoztál fel semmi témát, neki kellett előhozakodnia valamivel. Igen, kellett, mert elég uncsi lenne az, hogy csak szótlanul lépdeltek egymás mellett amíg fel nem tűnik egy vad, akire rávethetitek magatokat. Na de először is válaszoljunk a már felvetett kérdésre.
-Versengeni? Nem, nem kell. Amúgy sem szeretek versengeni. Butaságnak tartom.
A csali kitevése bár nagyon sikeres volt, egy ideig senki nem jelentkezett érte, ráadásul te újra cserkészésbe fogtál, így Shu csak leguggolt Timi mögé, hogy minél kevesebb látszódjék belőle, és a sárkány háta fölött kikukucskálva figyelte a ténykedésedet. Timidus már a bátortalannak tűnő első lépteidnél érezte, hogy ebből ma nem lesz rókafogás. Nem a sebességgel volt gond, hanem az elszántsággal, és ezt nem csak a sárkány, hanem a róka is tudta. Ezért tudott előled elszaladni. Amikor visszatértél Shu már újra felállt a barátja mellől, és bátorítóan igyekezett mosolyogni.
-Semmi baj, történnek ilyen dolgok néha. Ha szeretnéd követni a vadat, akkor érdemes felvenned nyomkövetés jártasságot. Az rengeteget segít. Ha szeretnéd szívesen megmutatom, hogy az ilyeneket hol lehet megcsinálni.
Melléd lépett, és a válladra tette a kezét, majd valami fura ötlettől vezérelve masszírozni kezdett, mint ahogy a bokszmeccseken csinálják amikor biztatják a játékost a sarokban.
-Nyugi, ne csüggedj. Ha tudnád, hogy előlünk mennyi állatka szaladt el, amire megtanultunk...
Á propos állatka. Az eleségre nem az üregből érkezett válasz, hanem az egyik fáról, méghozzá egy mókuska formájában, aki bátortalanul ereszkedett le, és közelítette meg a csalit. Shu talán észre sem vette volna, ám a sárkány egy bökéssel jelzett neki. Shu felemelte az ujját, hogy még várjon, és megvárta, amíg a kisállat beletöm a szájába pár falatot, csak utána bólintott, Timidus pedig előrelendült. Villámgyors volt, még felszerelés nélkül is negyvenszer gyorsabb, mint te magad, így talán követni sem tudtad igazán, és már vissza is tért mellétek, ám mókus nélkül. A mancsa ugyan üres volt, de az egyik közeli fa ágára mutatott, ahol a meglepődött állat ücsörgött. A sárkány egyszerűen felkapta és letette az ágra, így az érintés is megvolt, és még egy kis bemutatót is tarthatott. Shu eddigi ismerőseinek a többsége értékelte az ilyesmit.
-A határozottság sokszor fontosabb, mint a gyorsaság. Ha nem vagy elég magabiztos, azt az állatok megérzik, és tudják, hogy az egy esély számukra a menekülésre. Soha ne indulj eleve hátrányból.

(mókus)

by Ajánlott tartalom