Re: Nagy Síkság

by **Scott Thompson** Szomb. Márc. 15, 2014 10:35 pm

Szenvedésemet egy meglepő hang szakította félbe, és ami meglepőbb volt, fentről. Egy beszélő mob, és amiért ilyen nincs, lekövetkeztettem, hogy pet. És amiket mondott... először azt se tudtam, mit feleljek.
Várakozó állásából... repüléséből és kíváncsi tekintetéből leszűrtem, hogy választ is vár. Most azon kezdtem el gondolkodni, hogy ezt kihívásnak minősítsem-e, ténynek, hogy most engem szemelt ki mai napi előételnek, vagy csupán egyszerű, puhatolózó kérdésnek vegyem-e?
Logikai alapon inkább arra kért fel, hogy almában a számban feküdjek elé, miközben egy közepesen nagy lángon (amit ő szolgáltat) a hasamat és felsőtestemet enyhén pirosra perzseli, a fejemet véresen, hátsóban félig átsütve, felszolgálva. A sárkány maga lenézett, rövid kis tompa szarvai égnek meredtek, farka maga alatt tekergőzött, nagyjából ugyanolyan hosszan, mint maga a teste. Mellékesen tollak borították testét, főleg a szárnyai végén.
Úgy határoztam, az a leglogikusabb és biztonságosabb lépés az, ha elfutok. Hiába gyorsabb és tud repülni, talán eljuthatok az erdőig anélkül, hogy bántana. Végül is, neki is kellenek parancsok, ami alapján dolgokat művelhet, ugye? Amíg visszarepül a gazdájához, és utánam talán elbújhatok… Esetleg. Nem bízok a sebességemben, meg azért realistán (lehet olyan egy játékban?) ez egy SÁRKÁNY! Egy kib@szott, repülő sárkány! Nagyon remélem, hogy nem az a öntörvényű fajta…
Ééés… uzsgyi neki! Teljes erőmből neki sprintelek az erdőszélének, mögöttem szárnysuhogás hangja hallatszik, majd pár másodperc múlva megszagolom a virágok illatát közelebbről, nagyon közelről, feltúrva magam előtt a földet, és egy nagy tömeget érezvén a hátamon, meg egy büdös szájat, ami nem tudom milyen és hány féle állatnak a visszamaradt része ez a szag… próbálok nem hányni, tovább rontva a helyzetet.
Közelebb hajol az arcomhoz, kis ördögi vigyorral nézve bele az arcomba.
- E-elfutnék, soha nem állnék le harcolni egy erősebb ellenféllel, soha! Nem akarok meghalni! M-most se… megoldható?

by **Shukaku** Szomb. Márc. 15, 2014 11:18 pm

És a fiú csak nézett, és bámult, és gondolkodott… legalább is Timidus merte remélni, hogy nem csak a semmibe mered. Már éppen noszogatni szerette volna egy picit, biztatni, hogy nem kell tőle félni, mert nem adhat rossz választ. A sárkány biztos volt abban, hogy a fiú azonnal felismerte a jártasságát a találós kérdésekben, és most azért gondolkodik ennyit, mert nem akar rossz választ adni, és megszégyenülni előtte. Persze Timidus azt is tudta, hogy mivel ő a legjobb a fejtörőkben, így ellene nem szégyen veszíteni, meg persze azt is, hogy ez nem olyan kérdés volt, amire lenne éppenséggel általános jó válasz. A következő pillanatban azonban meg is kapta a választ, hiszen a kérdezett alany futásnak eredt. Timidusnak persze ez nem volt elég, hiszen azért még is csak kérdést tett fel, amire ugye illik válaszolni. A srác lassú volt. Nagyon lassú. A sárkány már ebből tudta, hogy jól mérte fel a helyzetét, és kezdővel van dolga. Pár szárnycsapással már el is érte, és éppen hogy csak meg akarta kocogtatni a vállát, hogy felhívja a figyelmét az előbb vele szemben elkövetett modortalanságra, erre a fiú inkább úgy döntött, hogy eltanyál a fűben. Timidus nem értette a taktikát, de azután rájött, hogy ez biztos a megadás jele, ő pedig győzedelmeskedett. Persze ez egy pillanatig sem volt kétséges, de azért, hogy megbizonyosodjon arról, hogy Scot nem követ el újra modortalanságot, így úgy döntött, hogy biztosítja annak pozícióját a talajon, így óvatosan leszállt a hátára. A sárkánynak viszonylag könnyű volt a teste, hiszen Kayaba még arra is gondolt, hogy Timidusnak repülnie kell, így a lehető legvalóságosabbra tervezte még a súlyát is, hogy a szárnyaival megemelhesse magát. Meg persze Timidus tollas sárkány volt, nem Hisame.
-Elkaptalak!
Jelentette ki az egyértelműt diadalittasan, majd megmutatta, hogy ő nem olyan udvariatlan mint a beszélőpartnere, így közelebb hajolva annak arcához, a szemébe nézett, mikor hozzá beszélt, és még egy mosolyt is eleresztett, jelezve, hogy nem kell félnie.
-Ha elfutsz, akkor elkapnak. Egy erősebb ellenfél általában gyorsabb is. Mint például most én. És akkor elkap. A jó válasz szerintem az lett volna, hogy azonnal megadod magadat. Meghalni pedig… hát nem tudom megígérni, hogy nem fogsz, de… ha mondjuk mellettem maradsz… vagy jelen esetben alattam (vihogott picit) akkor megvédelek, és akkor biztosan nem. Egyébiránt pedig ha kérdeznek, akkor illik válaszolni. Valamint én még be is mutatkoztam, szóval neked is kellene. És azt hiszem…
Ebben a pillanatban érkezett meg az idomár, aki lihegve és elképedve figyelte a lezajló eseményeket, de amint kifújta magát, és szólni tudott, azonnal ráparancsolt Timidusra.
-Te… de… mi a fenét csinálsz?
-Fogócskázunk és kérdezz-feleleket játszunk.
-És… ebbe ő is beleegyezett?
-Igen. Ő kezdte a fogócskát amikor elszaladt.
-Szállj már le róla!
-De ha megint elszalad?
-Akkor…
-Bár… nem. Úgy sem fog elszaladni. Ezt éppen most beszéltük meg.
És két szárnycsapással már le is röppent a fiúról, és elfoglalta helyét Shu mellett, majd várakozó tekintettel várta a kérdéseire a választ. A lány továbbra sem tudott mit mondani, mindössze teljesen vörös és szégyenkező arccal bámult a fiúra. Igazából azt várta, hogy az fölpattan és megtámadja őket… vagy elrohan.
-Izé… gomena… én… nagyon sajnálom…
Hebegte, majd oldalba bökte a sárkányt, aki mindössze egy értetlenkedő csipogást hallatott, semmi egyebet.

by **Scott Thompson** Szomb. Márc. 15, 2014 11:59 pm

Először is örültem, hogy nem lettem felfalva. Másodszor meg meglepődtem, hogy egy petnek ilyen mély személyisége is lehet, megpróbálok hozzá jóval emberibben hozzáállni.
Még kissé remegve, és a sárkány alól próbáltam minél udvariasabban válaszolni.
- S-scott, a nevem Scott. Örvendek Timi..huss?
Nem volt időm még jobban kívánatossá tennem magam a sárkány bendőjének számára, ha már a nevét se tudtam rendesen megjegyezni (feltételezem) mivel befutott az idomárja, akinek ebből a testhelyzetből csak a hangját halottam, de az egy kifulladt kislánynak a hangja volt...
Rövid beszélgetésükből leszűrődött, hogy ez a sárkány totálisan energia kihasználatlan, annyira pörög mint a Baybledek a TV-ben. Lassan próbáltam feltápászkodni - miután leszállt rólam - még mindig remegve. Rendben, kedves, udvarias sárkány, de SÁRKÁNY. Nem fogok vele túl hamar puszipajtássá változni, egy olyanféle tisztelet, ami rémületet is hordoz magában, egy jó ideig fennfogok vele tartani. Akármi is fok történni, lassan elővettem a baltámat - amit elfejtettem mondani, de elraktam futás előtt - magam elé tartva védekezés képen, nem mintha sokra mennék vele, így próbáltam a támadásra való elhelyezkedést minél inkább elkerülni, végig a sárkányt nézve. De a hölgyikéhez máshogyan álltam hozzá, először is nálam fiatalabb volt, így kisebb veszélyt is jelent rám nézve. Ez nálam nagyon fontos szempont lesz a közeljövőben. Hanghordozásából meg egy félénkebb és visszahúzódóbb jellemet vélek felfedezni, és aki méghozzá azzal kezdte, hogy bocsánat! Vele leszek jobban, úgy hiszem. Hogy a sárkányt se vegyem támadásra, nagyon udvarias próbáltam vele lenni, kész úriembernek, és eszembe jutott, hogy egy gitárral talán többet érhetnék egy fegyvernél, így azt magam elé lerakva - tartva a szemkontaktust - kezdtem leoldozni a gitáromat - aminek szokása kiválasztás után odakerülni - közbe már beszélve:
- Szia! A nevem Scott és... - kis gondolkozás és macerálás - csak erre jártam. A sárkányoddal bár közelebbről is... megbarátkoztunk. Timi...dus, talán? És megbocsáss, de magácskát hogy hívják, hölgyem? - próbáltam minden birtokomban lévő udvariasságból bevetni, már asztal és ajtó hiányában. A sárkányról rátekintettem a szemem sarkából, remélem elég udvarias voltam, amit azzal próbáltam tetőzni, hogy szólni hagyom a beszélgetőpartnerem. Közben a gitárom már működő képes állapotba kerülvén, megkérdeztem:
- Szereted a zenét, vagy... te? - kerülvén akármit, amivel a sárkányt megsérthettem volna. Remélem arcom nem tükrözte ezt, de jelenleg csak ezzel nem próbáltam meg törődni.

by **Shukaku** Vas. Márc. 16, 2014 12:45 am

-Timidus.
Javította ki a sárkány vigyorogva, majd még szélesebb lett a vigyora, amikor a fiú maga elé tartotta a fegyverét. Legalább is a pet úgy sejtette, hogy fegyverként akarja használni, és nem favágásra készül.
-Izé… nem azt mondtad, hogy soha nem szállnál harcba egy nagyobb ellenféllel?
Bökött a fejével a fegyver felé, és már el is indult, hogy lefegyverezze a srácot. Shu persze bőszen tiltakozott, de Timidus nyugodtan odasétált, finoman ráharapott a fegyver nyelére, és egyszerűen kirántotta a fiú kezéből.
-De… de…
-Barátok vagyunk, úgyhogy nincs szükséged fegyverre. Ugye Shu?
-Timidus!
A lány már semmi többet nem tudott mondani. A sárkánynak igaza volt, és ezt ő is tudta… mindössze azt nem látta be, hogy jelen esetben az, hogy igaza van, még nem jogosítja fel arra, hogy így viselkedjen.
-Timidus! Add azt ide.
-Nem adom! Nem vagyunk ellenségek, tehát neked sem kell fegyver. Szépen leteszem ide Scott mellé, és akkor már rögtön barátságosabb lesz a légkör. Ugye? Egyébként én is örvendek!
Vigyorodott el újra, majd csöndben maradt, hogy Shu is válaszolhasson a kérdésekre.
-A nevem… izé… tényleg nagyon sajnálom. Csak… csak Timidus engem akar megvédeni… és ha elteszed a fegyveredet, akkor nem fogja elvenni többet. Megígérjük.
-Yap! Akkor természetesen nem.
-Tudod… ő nem a sárkányom… hanem a barátom… ezért nem parancsolgatok neki például. Pedig néha igazán megérdemelné.
-Oh… és mit parancsolnál?
Timidus hirtelen valami különös oknál fogva szégyellni kezdte magát, és ide-oda kezdte csóválni a fejét.
-Hát… az azért még sem járja, hogy én illedelmesen kérdezem, ő meg válasz helyett elszalad… utána pedig még fegyvert is fog ránk, pedig azt mondta, hogy nem akar harcolni. De… talán tényleg nem kellett volna elkapjalak. Sajnálom… nem tudtam, hogy ilyen könnyen elesel.
-Timidus…
-Most… mi? Most kértem bocsánatot! Egyébként te még be sem mutatkoztál.
-De… áh, mindegy! Szóval a nevem Shukaku. Idomár vagyok… bár azt hiszem nem végzem elég jól a feladatomat.
-Miért? Nem az a dolgom, hogy megvédjelek?
-De… de…
~Nem tőle!~
Fakadt ki volna a lány, de szerencsére gyorsan észbe kapott. Bármennyire is esetlenül nézett ki a srác, már csak az hiányzott neki, hogy ő is megsértse és megalázza.
-Egyébként látod? Máris sokkal udvariasabb, és szépen el tudunk beszélgetni, most, hogy nem kell a fegyverekkel bíbelődni. Hogyan beszélgessen a sárkány, ha a másik fegyvert szegez rá? Az olyan… bizalmatlan.
-Nem gondolod, hogy jogosan bizalmatlan, amikor a frászt hoztad szegényre és még rá is ültél?
Emelte fel most már tényleg a hangját picit a lány. Tudta, hogy Timidus nem az az értetlen fajta, és nagyon is jól tudja, hogy mit csinál.
-Jól van na… de ha nem kapom el, akkor sohasem tudjuk meg, hogy zenélni is tud.
-Zenélni?
-Az előbb kérdezte, csak megint nem figyelsz, mert velem acsarkodsz.
Majd újra a fiú felé fordult, és hevesen bólogatni kezdett.
-Igen. Mindketten szeretjük, és én még énekelni is tudok. Játszol nekünk valami szépet?
Shu már nem szólt semmit, csak ingatta a fejét, mint aki nem hiszi el, hogy ez vele történik.

by **Scott Thompson** Vas. Márc. 16, 2014 1:28 am

~ Ez idejön. Ez a BÖHÖM NAGY UDVARIAS DÖG IDE FOG JÖNNI! MEGINT! Ha idejön, akkor én nem tudom, mit teszek. Elájulok. Vagy sikítok. Vagy mindkettő egymás után.
- Dehogy szállnék szembe! Csak… ha mindenáron meg kell halnom, akkor legalább büszkén, harcban és- hova lettem a bárdom – nézhettem meg utólag fegyverem röppályáját, mivel megalázóan le lettem fegyverezve. Itt nem lesz semmi ilyesmi, ők DIREKT nem akaronak bántani, úgy hiszem. Csak legyünk barátságosak:
- Igen, barátunk vagyunk. Még, jó hogy! – belépett a képbe az életösztön. Ez nem játék, ezek ide fújnak, és én kétszer meghalok! Csak óvatosan, ez a nagyon kedves sárkány kiszámíthatatlan, még ha kedves is. Nem tudhatja, nálam mi a játék, hiszen… Csak Lvl 1 vagyok! Ez így de cikinek hangzik…
- Barátok? Ez nagyon kedvesen hangzik, ami itt… - gondolkodás… - nagyon figyelemre méltó! Örülök neki, kevés az efféle kapcsolat, úgy tudom. – Annyira nem értek én semmihez, hogy borzalmasan nem tudom semmihez érdemileg hozzászólni, vagy most egy nem első-randis szöveghasználatával élni.
- Shukaku… örvendek kisasszony! – mélyen hajolok meg, hajam még a földet is súrolja, pár pillanatig fel sem nézek, tudja a fene mi történik. - És rá se ránts, Timidus! – próbálom lazán venni, kevéske sikerrel, csak legközelebb ne törje kezem-lábam! Rongybaba vagyok hozzá képest. Milyen röhejesen festhetek most… csak úgy csurog rólam a víz, vagy két perce csak mosolyogok.
- Oké, játszhatok valamit. – ülök le egy farönkre. Itt nagyon sok farönk van. Na, de mit játsszak? – tűnődök el, inkább magamnak mondva, mintsem nekik. Csak metál és kevésbé metál rock zenéket tudok… gondolkozz! Biztos elő tudok adni valami könnyebbet is, a zene az a mindenem, majd megoldom.
- Ez jó lesz! - Kezdek neki egy számnak, amin eszembe jutott: https://www.youtube.com/watch?v=AIGeHQsVD58 (nem találtam ének nélkülit, vegyétek úgy, hogy nincs ott, kihívás erre éneljetek valamit, japánok!)

by **Shukaku** Vas. Márc. 16, 2014 2:15 am

-Miért akarsz te mindig minden áron meghalni?
Kérdezte őszinte meglepődéssel Timidus, majd elgondolkodott picit a történteken.
-Egyébként pedig nem lehet büszkén meghalni. Akkor halsz meg, ha vesztesz, akkor pedig nincs mire büszkének lenned.
Timidus mindezt mosolyogva, és barátkozós, bár kissé kioktató hangon mondta el. Rengeteg idézetes könyvet bújt már át, nagy hadvezérektől, és még értette is a jelentésüket… de arról, amiről szóltak, a halál jelentését nem tudta felfogni. A mobok, akiket elpusztított egy idő után respawnoltak ugyanott, és embert is csak egyszer ölt eddig, és azt sem igaziból, hiszen nem halt meg végül is. Shu már sokszor próbálta neki elmagyarázni a halált, de Timidus nem tudta megérteni, hiszen igazából maga az ember sem tudta, hogy mit is élünk át akkor, így még ha akarták sem tudták volna a sárkány programjába beépíteni ezt a tudást.
-Harcban pedig szintén nem tudsz, főleg miután megígérted, hogy nem harcolsz. Főleg nem fegyver nélkül. Szóval szerintem hagyjuk is ezt a meghalósdit…
És ezzel végre Shu is őszintén egyet tudott érteni, és eddigre végre összeszedte magát annyira, hogy ő is megszólaljon, ezúttal folyamatosabban.
-Tényleg nem kell félned tőlünk. Zöld az indikátorunk is, és nem akarunk senkit se bántani. Nincs rá semmi okunk. Timidus azért kezdett el kérdezősködni, mert éppen a mobokat figyelgettem, és úgy döntött, hogy akkor ő pedig megfigyeli az embereket. Én is azért jöttem ide, mert érdekeltek az itt élő állatok. Teljesen logikus, hogy őket pedig a mi rendszerünk érdekelje.
A sárkány bőszen bólogatott, és amikor végre a fiú is belátta, hogy ők bizony barátok, már el is heveredett a fűben, és csak onnan válaszolt.
-Igen. Kevés az ilyen kapcsolat.
-Sok idomár sem érti meg, hogy lehetne másképpen is bánni a petekkel. Olyan, mint amikor a lovadat csak utasítgatod, vagy szépen együtt is dolgoztok… hatalmas különbség van a kettő között.
A lány csak egyszer lovagolt… és akkor is addig, amíg le nem nézett a ló hátáról, természetesen erről is sokat olvasott, és csodálta az ember és állat közötti ilyen mély kapcsolatokat. Az üdvözlésre persze ő is meghajolt.
-Te… ugye nem japán vagy?
Kérdezte picit kuncogva.
-Ugye tudod, hogy ilyen mélyen meghajolni… nem én vagyok a császár, és még fiatalabb is vagyok.
-Rá se ránts…
Ízlelgette a szavakat a sárkány, de Shu egyetlen csipogással jelezte felé, hogy újra csak egy cifra szófordulatba ütközött, amit így Timidus elintézett azzal, hogy legyintett a farkával. Azt viszont már mindketten örömmel fogadták, hogy a fiú már annyira megnyugodott, hogy még a hangszerén is tud játszani. Hamarosan fel is csendült a dallam, és amint Timidus kitapasztalta az akkordokat, már együtt is csipogott a gitárral, a sárkányok nyelvén énekelve. A hangja dallamos volt, fura ötvözete a ragadozó és énekesmadaraknak, a bálnák énekének… és talán minden hangnak, amit az emberek valaha is szépnek gondoltak. A sárkányok éneke semmihez nem hasonlíthatóan gyönyörű volt, és ezúttal még Shu is örömét lelte a dalban, hiszen nem volt annyira kemény, mint amit anno Alexék adtak elő. A művészt a koncert végén természetesen tapssal jutalmazták, majd várták, hogy mi a következő lépése…

by **Scott Thompson** Vas. Márc. 16, 2014 11:42 am

- Nem akarok én meghalni, Timidus. Pont ezért jön nálam mindig szóba! Reálisan, indulás óta - ami két éve volt - még mindig első szintű vagyok. Nem véletlenül. Nem szeretnék meghalni, szó-mi-szó rettegek úgy... mindentől. És, a büszkeségről pedig... igaz. Nem akarok sehogyan sem meghalni, se gyáván se bátran... - vallottam színt az idegeneknek, vagyis Timidusnak és Shukakunak. Így belegondolva, maga az egész téma meg az én hozzáállásom is... égő. Gyáva vagyok, és depressziós. Valakinek kikellet öntenem a szívemet, mielőtt végleg összetörik.
~~ Na végre, megtette.
~~ Méghozzá nem is egy pirosnak, amekkora szerencséje van. Ha valaki eddig hozzászólt volna, neki is ezzel kezdené el az egészet.
~~ Hajrá Shukaku és Timidus, adjátok vissza neki az önbecsülését, a bátorságát, a jófejűségét, és a... zenetudását. Bikini, really?
~~ Mondj egy, lazább dallamot, amit tudunk, Mike.
~~ Ehh... öhhh... ott a pont.
~~ Na nézzük, mi lesz még itten.
~~ Egyetértek.

- Hát, akkor én nagyon örülök, hogy egy ilyen jó, baráti párossal volt alkalmam találkozni - mosoly. Kedvelem őket, kedvesek. És sárkány. És miután nem akar megenni, onnantól az menő. Cool

- És nem, nem vagyok japán. Vedd úgy, hogy a tisztelet jele, mert legalább hússzor nagyobb szinttel rendelkezhetsz mint én. És úgy utólagosan is, tiszteletem Timidus - akkor meghajlás, hogy hallani lehet a fejem koppanását a földön - Ouch. - csak úgy halkan, magamnak.
~ Érdekesen méreget valamit a sárkány, tippelem a szavaimat. Hát igaz is, ő attól még, hogy egy összetett személyiség, egy pet. Nem tudhatja, mi folyik a kinti világban, így se szavakat, se szokásokat nagyon még nem ismerhet... vajon kezet-mancsot rázni szokott? - tűnődtem el úgy egy pillanatra.
- Köszönöm, nagyon szépen köszönöm - reagáltam le a tapsot - de azért ennyire bőven nem vagyok jó... - szerénykedtem őszintén, szerintem még kezdő vagyok. Very Happy

Bár nem hiszem el, hogy nem vették észre a muzsikám hibáit, annyira lekötött az énekes hangja, hogy néha el-elvétettem egy-egy akkordot, vagy késtem picit, de a sárkány igazodott hozzá. Elképesztő.
Négy, csillogó szempár várta lépésemet, nálam volt a labda. Színt már vallottam, hirtelen nem tudom, merre kéne elvinnem a beszélgetést, vagy többet.
- É-és, ti mióta vagytok együtt? Mármint hányas szintűek ééés... - nem tudtam jobban kitalálni, régen ismerkedtem már, meg a lányoktól ilyen téren félek is, kicsikét... nem mintha ÚGY akarnék közeledni, de no... ők mások.

by **Shukaku** Vas. Márc. 16, 2014 12:23 pm

Timidus végighallgatta a fiú mondandóját, majd letette a fejét a földre… és inkább nem mondott semmit. Egy ideig. Legalább egy percig. Shu is csak elképedve hallgatta a srác beszámolóját, majd inkább ő nyitotta a szólásra a száját, bár neki is csak ugyanannyi mondandója volt, mint a sárkánynak lett volna… csak talán picit finomabban.
-Izé… nem szégyen az, ha valaki fél. Teljesen természetes, hogy félsz a haláltól. De… ha ennyire tartasz mindentől, akkor…
-Shu…
-Jó… persze… tudom…
-Akkor?
-Hát… oké.
~Tehát akkor nem csak én viselkedtem így. Utahimére is az erdőben találtunk, és ez a fiú is itt van, és tényleg egyes szintű, és tényleg retteg mindentől. Most… komolyan nekem kell megvédenem? Nekem… egy sokkal nagyobb fiút? Az… az biztosan nem esne neki jól. Nem… majd Timidus. Én csak segítek.~
-Szóval… ha zavar, hogy egyes szintű vagy, és nem szeretnél mondjuk a városokban maradni, akkor a legegyszerűbb módja a fejlődésnek az, ha belépsz egy céhbe. Mi is tagja vagyunk egynek.
Mutatta meg a srácnak a céhlogóját.
-Ez a céh pont a fiatal és kezdő játékosokra specializálódott, és őket segíti, hogy tudjanak fejlődni. A hajlongást pedig hagyd már abba… akivel szemben ilyen mély tiszteletet táplálsz, azt meg sem szólíthatnád, de minimum keigot kellene használnod, úgyhogy már régen elrontottad, én pedig megsértődhetnék és faképnél hagyhatnálak. És az lenne a minimum ilyen arcátlanság után. Kedves tőled, hogy ilyenekkel próbálkozol, de semmi szükség nincs rá.
-De olyan szépen csinálja… olyan kis lelkes!
~Nem. Ráadásul még szépen sem csinálja…~
-De tényleg semmi szükség rá…
-Egyébként pedig a hússzor nagyobb szintet nem sikerült eltalálnod.
Szegte fel a fejét a sárkány, mintha sértésnek venné a feltételezést, de azért továbbra is vigyorgott, hogy ne ijessze meg a fiút. Ezután viszont még szélesebb lett a vigyora, és incselkedve tette fel a kérdést.
-Együtt?
-Jajj maradj már Timidus! Te is nagyon jól tudod, hogy…
-Tudom, tudom.
-Kayaba bácsi a belépésnél az idomároknak automatikusan ad egy tojást, amiből kikel a pet. Ezután az idomár képességein múlik, hogy mennyire tud jól kijönni vele… nekem szerencsére nagy szerencsém volt Timidussal.
-De kedves… Egyébként pedig a tizennégyes szinten vagyunk, ami valóban nem hússzal több… viszont ha jól számolom… márpedig jól szoktam számolni, akkor te az első szinten vagy, és a fegyveredből ítélve harcos. Ami azt jelenti, hogy ha mind a tíz pontodat az életre raktad volna, akkor már kétszer is meg kellene sebezzelek ahhoz, hogy legyőzzelek egy harcban. Persze ha minden pontodat az életre raktad, akkor te el sem tudnál találni… egyszer szeretnék egy ilyen küzdelmet.
-Timidus!
-Mi van?
-Azt hittem, hogy Álomkelő jó hatással van rád.
-És?
-Scott nem egér, te meg nem vagy macska, hogy csak úgy játszadozz vele…
-Jól van na… bocsi… te is tudod, hogy csak vicceltem, és csak akkor játszanék vele ilyet, ha ő is beleegyezne.
Sandított a fiú felé, hogy ő vajon készen áll-e élete első párbajára.

by **Scott Thompson** Vas. Márc. 16, 2014 12:50 pm

- O-oké... persze, hogy nem akarok... várnak rám, Odakint. Inkább úgy álltam hozzá, hogy lassan, de élve jussak ki... de, most, hogy egyedül vagyok... - kezdtem volna bele még valamibe, de azért még idegenek, ezért nem kéne ezzel is jönni - ... semmi, semmi. Céh? - próbálok témát váltani, ha már így szóba jött - Egyes szintű vagyok, nem vagyok méltó egy céhhez se, ahhoz valamit le kéne tennem az asztalra is valamit, nem? - melankóliáztam kicsit, jó hogy kezdőknek, de nem nyusziknak azért, közben gitáromat lábaimon pihentetve, baltám lábam előtt. Semmi szükség rá, de ha már így ön sajnáltattam magamat, a végén elvisznek valahová, akkor még kellhet, nem árt számon tartani.
- É-és, sajnálom, tényleg. Nem nagyon ismerem még a kultúrátokat, nagyon sajnálom - szegtem fejemet, mivel már ennél rosszabbat nem is tehetnék, nem tudom, hogyan kéne meg-nem-sértenem őt, és különben is: Mi a rák az a "keig"?
Végighallgatva a hogyan-működnek-az-idomárok leckét, rögtön is kérdések fogalmazódtak meg bennem ezek hallatán:
- Szóval másnak nem lehet petje, harci vagy nem-harci? - tettem fel a kérdést, mindig is szerettem volna egy fekete kutyust, csak anya allergiás a kutyaszőrre, legalábbis múltkor még az volt. Kerberosznak hívnám, vagy Cerberusnak, mint a pokol őrét... igen-igen, ez jól hangzik.
- Nekem az is elég, hogy sokkal erősebbek vagytok nálam, ekkora különbségnél ez már nem oszt-nem szoroz. - szomorkodtam el, elhatározva, hogy megölöm a hangulatot. Persze nem, de azért nekem is feltűnt, hogy túlzásba kezdem ezt vinni, de valahogy nem tudtam most sok jókedvet erőltetni az arcomra.
- Játszani? - tűnődök el - esélyem se lenne, rám fújsz elszállok, még játéknak se lennék kielégítő, és már kitárgyaltuk: célom életben maradni. Egyébként benne lennék, de így... nem lenne fair, nem? De, ha tudsz valami játékot, amiben esélyem is lenne, és nem szegem fejem miatta, abban benne vagyok - ajánlkozok fel. Játszani sosem rossz dolog, én meg magányos vagyok, meg letört. Biztos jól esne most.

by **Shukaku** Vas. Márc. 16, 2014 1:27 pm

~Várnak rá. Én… nem. Erre nem fogok rákérdezni. Csak még jobban elszomorítanám. Az is fura, hogy ő beszél erről. Soha senki nem beszél erről, pedig biztosan sokaknak van kint valakije, aki vár rá.~
-Jó terv!
Próbálta oldani gyorsan a komor hangulatot Shu, és még el is mosolyodott, majd Timidusra nézett. A tervezgetés az ő asztala volt, így hagyta, hogy a sárkány kifejthesse, hogy miért is volt jó terv…
-Azért… annyira lassan nem kellene, hogy visszafele haladj.
Vihogta a sárkány, és a többi mondandóját ezúttal inkább megtartotta magának. Nem akarta még jobban elszomorítani a fiút, így újra Shukakun volt a sor, hogy mosolyogva próbálkozzon.
-Emiatt tényleg nem kell aggódnod. Ha belépsz a céhbe, akkor biztosan lesz valami feladat a számodra. Feladat mindig van. Én is egyes szinten léptem be, és… hát már nem vagyok azért egyes szintű, de annyira erős sem, mint ahogy te hiszed. És sajnálkozni pedig nem kell. Már el is van felejtve.
Majd még inkább elmosolyodott, hiszen a fiú olyan témát talált, amiben igazán otthon volt.
-Már hogyne lehetne? Nem harci pet akárki mellett lehet. De… csak akkor, ha megfelelsz, és tudsz gondoskodni egy petről.
-Nagy szerencséd van ám, hogy minket találtál meg.
-Hát… izé… eléggé sokat kutattam a témában, és tudok valamicskét a petekről. Szóval szívesen segítek. Milyen petet szeretnél magad mellé?
Végighallgatták a választ, majd Timidus felkérésére is érkezett felelet, amire a sárkány csak megcsóválta a fejét.
-Az jó, hogy fel tudod mérni a lehetőségeidet, de azért… megpróbálni azért érdemes. Az persze igaz, hogy nem lenne fair… és szerintem velem szemben semmiben nem lenne esélyed… de azért gyakorolni gyakorolhatsz. Megígérem, hogy nem harapok vissza.
-Timidus…
-Shu! Ő ugyanolyan, mint te. Nem mer bántani senkit. Szóval ez a legjobb módja annak, hogy gyakoroljon, mert engem úgy sem tudna bántani.
Felkapta a földről a baltát, és a fiú kezébe nyomta.
-Harcossal még úgysem volt dolgom, legalább én is kitapasztalom, hogy milyen technikáitok vannak. Készen állsz?
Vett fel a sárkány védekező pózt. Bár igazából semmi szüksége nem volt rá, hiszen akár fél lábon állva, hátrakötött szárnyakkal is kivédhette volna a támadásokat, de azért ennyi tiszteletet megadott a srácnak, ha már az önbizalomtréning volt a cél.
-Egyébként ha olyanokkal állsz ki, akiket mondjuk el is találhatsz, akkor van párbajozásra lehetőség. Ha azt használod, akkor nem változik az indikátorod színe, és teljesen veszélytelen lesz a küzdelem, mert a rendszer megállít, mielőtt meghalnál.
-Yap! De ezt gondolom te is tudtad. No hajrá!

by **Scott Thompson** Vas. Márc. 16, 2014 2:18 pm

- Huhh – világrengető sóhajtás – rendben. Majd bepróbálkozok valahol, köszi… - nagyon kedves ez a lány, de tudom is, hogy szerénykedik. Szomorú vagyok, nem hülye. De lehet benne valami, amiről beszél. A céhekben kisebb az elhalálozási mutató, meg ott taníthatnak, gyakorolhatok, és boldogabban élhetnék is. Vajon náluk van toborzás? Szimpatikus a hölgyemény. De azért nem kérdezek rá, ennyire nem akarok tolakodó lenni.
- Kutyust szeretnék, ha van ilyesmi. Nem muszáj, hogy harci legyen, de egy olyannak jobban örülnék… gondoskodnék róla. Kéne valami – ez sértő volt… facepalm

- vagyis valaki, akivel le tudnám foglalni magam, aki színt visz az életembe, és tud énekelni. A kutyák meg úgy-ahogy tudnak, persze nem olyan szépen, mint Timidus – próbálok elmosolyodni, de azért ábrázatomról süvít a letörtség, még mindig. Nehéz lesz engem felvidítani, de ha lefoglalom magam, még meg is feledkezhetek eme baljós, kegyetlen világról, és vidáman gyerekként viselkedni, mint régen… Hirtelen kapom kézbe a fegyveremet, próbálom azért a gitárt visszarakni a kis inventory-mba, ott nehezebben fog széttörni azért. Timidusnak (most már biztos a névben) igaza van, próbálkozni, muszáj lesz. Különben még tovább itt ragad. Szerencse, hogy velük futottam össze. Különben hogy akar bármit kitapasztalni egy soha-sem harcolt harcostól? Biztos kifogás. Igen, csak játszani akar. Milyen udvarias, de átláttam rajta, hiperaktív hüllőmadár. A sárkány fölvette a védekező pozícióját, párbaj gomb kikeresése, kihívom Shu’t, aki helyett a sárkány fog harcolni (asszem így megy a procedúra).
- Na, akkor let's go! - Ilyen beállásból jobbra-ballra is ugorhat, meg fel is reppenhet, így egy minél inkább területlefeddő támadással nyitok. A képességemet nem most vetem be, egyrészt szereti a zenét, és így értelmetlen lenne, másrészt, ne tudja meg, mi is az. Lendületből jobbról balra vágok középmagasságban, így ha nem balra ugrik el, elég szép esélyem lesz egy pikkelyéről visszapattanni. Remélem.
Fejben közben hangolódok valami vérpezsdítő dalra, amivel lelkesedésem nem fog alábbhagyni: https://www.youtube.com/watch?v=8RhYtsS61Zo
~ És jövök, és jövök MINT A LAVINA!

by **Shukaku** Vas. Márc. 16, 2014 2:42 pm

-Valahol?
-Miért valahol? Miért nem mondjuk nálunk?
-Timidus…
-De most miért?
-Mert nem reklámügynökség vagyunk, és nem szeretnénk ráerőltetni semmit. De… abban igaza van, hogy valahol azért nem éri meg próbálkozni. Nem minden céh olyan kedves, mint Peterék vagy Anatolék. Hallottam olyanról, hogy kihasználják a tagjaikat, elveszik tőlük a tárgyaikat és megfenyegetik őket, hogy ha kilépnek, akkor végeznek velük. Szóval nagyon óvatosnak kell lenni ezzel kapcsolatban is.
~Jó… most már én is mondhatom. Mintha én olyan nagyon óvatos lettem volna, amikor beléptem. De… most akkor hátha ő tényleg óvatosabb lesz. Nagyon remélem…~
-Szóval… ha céheket keresel, akkor tudom ajánlani ugye a Young Justice-t, az Artes Liberales-t vagy a Justice League-t.
-De egy kezdőnek nálunk lenne a legjobb helye.
-Timidus!
-Jól van na…
És már témát is váltottak. Természetesen nem akartak semmit ráerőltetni Scottra, a kutya pedig… szóval sokkal jobban feküdt Shukakunak is, mint a reklámszakma.
-Kutyusokat könnyen találhatsz a városok piacán, de még elkóborolt állatokat is láthatsz, akik egy kis nasi és simogatás miatt mellés szegődnek. Az egyik céhvezérrel élő cica is ilyen volt eredetileg, most pedig már sokkal jobb dolga van.
-Túl jó dolga is…
Morogta a sárkány az orra alatt, persze csak önmagának.
-Szóval ennek semmi akadálya nincsen. A huskyk pedig nagyon szépen énekelnek, és még beszélni is megtaníthatóak…
-Persze nem úgy mint én.
-Persze. Nem úgy, mint te, Timidus.
Hagyta rá gyorsan a lány, majd hátrébb vonult, amikor elkezdtek gyakorolni. Timidust természetesen nem féltette, és mivel a fiúnak volt annyi esze, hogy párbajmeghívót is küldjön, így gyorsan beállította az első találatos harcot, majd kezdhették is. Timidus természetesen nem ugrott el az ütés elől, mindössze egy elhajlással kitért, majd ha a fiú esetleg nem tanyált el a lendülettől, akkor egy picit még lökött rajta, hogy biztosra menjen. Támadni természetesen nem támadott, de kíváncsi volt, hogy mit tud a srác.
-Közben egyébként elmesélhetnéd, hogy mit miért csinálsz, és akkor elmondom, hogy mit rontasz el. Most például ott hibáztál, hogy nem gondoltál tovább a támadásnál. Mindig legyen terved arra is ha találsz, arra is, ha nem. Próbálj pár lépéssel az ellenfél előtt járni.

by **Scott Thompson** Vas. Márc. 16, 2014 3:02 pm

- Nálatok? - ez már kész meghívás, egy csepp könny... nem szabad látniuk, én nem... *elfordul egy pillanatra eltörölni, valószínűleg nem vették észre mert erről tárgyalgatnak*
- S-szívesen elfogadnék Tőletek egy belépőt, ha nem baj... csak ha nem baj, és van plusz felesleges hely és a többieket sem zavarja és- csak nyugi, barátok vesznek körül, újra... nagy levegő, lenyugszunk - röviden ha mehetnék, megköszönném. - ajakharapás, egy könny több mint elég volt, sírtam már eleget emiatt.
- Igeen? - válaszolok a pet témára - ez ilyen egyszerű? Akkor majd beszerzek egyet, vagy keresek... inkább keresek, mindenki megérdemli a második esélyt... - hirtelen vágom félbe a mondatot, nem most kéne megint elérzékenyülni, maradjunk a jó hangulatnál.
A harcról, hát... hirtelen fellángoló magabiztosságom miatt nem gondoltam ezt teljesen végig, Timidus biztos tudja, hogy szeretem a természetet, ezért meginvitál még egy fű-és virágillat tesztre, biztos ami biztos. Mind az, hogy meglökött kicsikét, legalábbis neki biztos ennyi lehetett, biztos nem akar bántani, de azért én egy lendületből való baráti hátravágásként éltem meg ezt.
- Itty az vóty a tyejv - füvet köpköd, a nagyjától már megszabadulva - hogy minél nagyobb területet fogjak le a támadásommal, ennyi és nem több - szedek ki egy fűszálat a számból. És előtted hogyan járjak egy lépéssel? - szólítom meg és gondolkodok el. Most jön a riposzt, gondolkodjunk, most még van rá idő, egy igazi csatában már nem lesz.
Lazán kitér akármelyik támadásom elől, így inkább több gyorsabb támad mellett döntök, majd utólag kommentálom neki, miért. Támadó beállás, kisebb csapás balról, majd jobbról és végezvén a végén lévő tüskével egy szúrást is megpróbálok. Kíváncsian várom, most melyik virágot kell megszagolnom, vagy fa magasságát felülről mérnem.

by **Shukaku** Vas. Márc. 16, 2014 3:55 pm

Egy lány elől azért elég nehéz eltakarni a meghatódottság jeleit. Shu érdekes módon már sorozatjában fogja ki az ilyen kedves kisfiúkat, akik irulva-pirulva, szégyenkezve mernek csak beszélni vele, meg olyan dolgokért mondanak köszönetet, amiért igazán nem érdemel… vagy legalább is nem ő. Egy pillanatra felemeli a kezét, hogy előhúzzon egy zsepit, és átnyújthassa, de azután meggondolja magát. Ha Scoti ennyire rejtegetni akarja a sírást, akkor ő pedig úgy fog tenni, mintha nem vette volna észre. Bár azt nem tudja, hogy mennyi idős a srác, de nála biztosan idősebb, ahhoz képest pedig… Minden jel arra mutat, hogy itt az embereket annyira a szintjük határozza meg, hogy az elesettség és a gyámoltalanság érzése beköltözik mindenkibe kis szinten, azok pedig, akik eddig meghúzták magukat, és rejtőzködtek, amint egy pici előnyhöz jutnak, már magabiztosabban kezdik mutogatni magukat, és igyekeznek segíteni… már aki. Scottnak szerencséje volt. A lány mindössze mosolyogva bólint, de azért még hozzáteszi.
-Ezt azért még beszéld meg a céhvezérrel. Peter Worker. Neki kell rábólintania. Én csak ugyanolyan tag vagyok, mint aki mondjuk te lehetsz, ha felvesznek. És ha már oda jutottunk, és tudsz rendes körülményeket biztosítani egy pet számára, akkor majd segítek abban is.
Többet nem kellett mondani, és nem is mondhatott volna, hiszen a fiúnak most a harccal kellett foglalkoznia. Timidus jóízűen elkuncogta magát, szaggatott, éles csipogást hallatva.
-Most annyira kövér vagyok, hogy ilyen nagy felületen akarsz sebezni, vagy annyira vékony, hogy nem is próbálsz meg pontosan célozni? Ekkora energiát csak abba az ütésbe érdemes belevinni, ami biztosan találni fog. Persze próbálgathatod, mondjuk egy fán, azt úgy sem tudod megsebezni, de az ilyesfajta manőverekhez nagyobb pontosság szükségeltetik. Előttem meg nem fogsz tudni járni… azt általánosságban mondtam. Ettől függetlenül igyekszem segíteni, és majd megmutatlak Álomkelőnek is. Ketten talán még igazi harcost is faraghatunk belőled.
~Bár őszintén szólva Falco sokkal nagyobb esélyekkel indul… úgy is, hogy még repülni sem tud.~
Timidus az ilyen gyors ütések elől is kitérhetett volna, megvolt rá a lehetősége, de ezúttal valami mást szeretett volna kipróbálni. Ahogy a fegyver lesújtott, mancsával megcélozta annak lapját, így az szörnyű karistoló hangok közepette siklott végig a sárkány karmain, eltérülve az eredeti célponttól. És újra. És újra. Majd amikor a harmadik sikertelen támadást is hárította, egyszerűen tett egy gyors fordulatot önmaga középpontja körül, és a farkával rúgta ki a fiú lábát, majd a frissen reszelt karmait kezdte nézegetni.
-Ezt mindig is ki akartam próbálni. Általában a fegyverek sebezni is szoktak, de most ettől nem kell tartanom. Hát nem muris?

by **Scott Thompson** Vas. Márc. 16, 2014 4:28 pm

- Kö-szönöm-SZÉPEN! - próbálok a harc közben válaszolni Shukakunak, majd fel kell keresnem ezt a Petert. Vagy megkérem Shu-t, hogy mutasson be. Inkább úgy, a céhvezérek nagy és erős valakik, azokkal óvatosan kell bánni... a nagy kutyákkal mindig óvatosan kell bánni. A nagyobb előfeszítés hatására seggre este volna a fűben, de Timidus szerint azt a nárciszt még nem szagoltam meg, ami hatalmas kimaradásnak számított, így utólag pótoltam. Jó volt az illata.
- Ne vedd sértésnek Timi- van jogom őt becézni így rögtön- dus (kis kihagyás a toldalékolás előtt), csak tudom, hogy akármerre eltudsz ugrani, biztosra akartam menni. Nem jött össze - válaszoltam már felülvén.
- Shu'! Majd ha kapok levegőt és van időd, körbe is nézhetünk petért, én ráérek, ha ez neked nem baj - nyitok a barátság felé, remélem. Nem akarok tolakodni. >.< - szeretném egy szakértő véleményét ebben kikérni - használtam ki a kommunikációt egy kis pihenésre, a balta nekem még nehéz, és eddig nem nagyon harcoltam, szoknom kell még a súlyát.
- Ki az a Álomkelő, ha már megint szóba jött? - kérdem, még egy kicsit lihegve, közben visszanyervén erőmet, és felállván.
Utolsó próba az adu előtt, meg kell lepnem valamivel, valami váratlannal.
- Készüüülj! - futok felé, jobban jártam volna ha nem szólok neki de az unfair lett volna. Neki ugrok és levegőben felé vágok, majd mivel tudom, hogy kifogja kerülni, - mivel ha nem tenné én járnék rosszabbul, és ő nagyon kedves ezt remélhetően tudja - mögötte földet érve hátba próbálom vágni, de ha felröppenne, akkor hülyén néznék kicsit, ha ellenlökés lenne, akkor megpróbálok az elől kigurulni.

by **Shukaku** Vas. Márc. 16, 2014 5:22 pm

-Nem veszem sértésnek.
Biccentett a sárkány, és legyintett a farkával, hogy jelezze, már el is van felejtve. Ma ilyen megbocsájtós kedvében volt, bár azt nem nagyon értette, hogy jelenesetben mi miatt is kellett volna megsértődnie, de abban biztos volt, hogy nem vette sértésnek, és nem sértődött meg.
-Biztosra nagyon ritkán tudsz menni. Most elmondtam neked, hogy igen, akármerre el tudok ugrani. Nyugodtan bízhatsz a szavamban, nem szoktam hazudni. De ha mondjuk most valóban harcolnánk, akkor lehet, hogy hazudnék, hogy félrevezesselek. Egyébként még ki se kellene térnem, mert egyszerűen képtelen vagy megsebezni. Szóval… ahogy te mondtad, nem jött össze.
A sárkány még sohasem élvezett egy ennyire jelentéktelen csatát. Shu nagyon örült a fiú lelkesedésének, de sajnos el kellett utasítania a kérését, ahogy az előbb is mondta.
-Majd… majd ha lesz helyed a céhben, akkor segítek neked találni egy kutyust. Addig amíg nem biztos, hogy minden nap tudsz neki enni adni, meg fedett helyet biztosítani, meg mindent, amire szüksége lehet, addig felesleges még magad mellé venni egy állatot.
Elmosolyodott, majd kuncogva hozzátette.
-Ez a szakértői véleményem.
Timidus elvigyorodott, ahogy a rohamot figyelte. Valahogy erre számított. Elkeseredett, durva, esztelen, szemtől-szembeni támadásra. Persze jelen esetben ugyanolyan hasztalan volt, mint egy akármilyen legjobb csel, A sárkány nem tért ki, mindössze két lábra emelkedett az utolsó pillanatban, hagyta bemenni az ütést, ami azt jelentette, hogy a penge szépen végigsiklott a tollazatán, megsebezni nem tudta, ő pedig minden végtagjával megragadta a fiút, a farkát is köré csavarta, és a szárnyaival is körbeölelte, majd elvigyorodott.
-Ha már úgyis annyira közel kerültünk egymáshoz, hogy becézgetsz... Egyébként én készültem… de nem okos ötlet felhívni az ellenfél figyelmét arra, hogy támadni fogsz. Valamint… te viszont nem készültél. Az első lecke az volt, hogy gondolkodj tovább. Addig stimm, hogy számítasz arra, hogy kitérek, de arra is számítanod kell, hogy nem. Rendes csatában most beengedtem volna egyetlen ütést, ami nem nagy ár azzal szemben, hogy jelenleg a foglyom vagy, ismételten elkaptalak, és védekezni sem tudsz nagyon. De… valamit még nem próbáltál ám ki.
A sárkány ezúttal óvatosan, gyengéden helyezi le a fiút a földre, majd az még egy nyalintást is kap tőle, amivel kap egy Tartós Specialitás Potiont, ami három körig 5-tel növeli a speciális képesség pontjait. Persze Scoti csak annyit érez, amennyit általában szokott, ha potiont használ… ha egyáltalán használt már valaha.
-No… akkor próbáld ki az utolsó lehetőségedet! Én készen állok.

by **Scott Thompson** Vas. Márc. 16, 2014 6:01 pm

- Csak próbálkozok, én is tudom, hogy semmi esélyem - válaszolok. - Mi mást tehetnék? Harci tapasztalataim a mínusz végtelen és a nulla között mozog, tőlem nagy dolgokat ne várj. - Azért ez szerintem egyértelmű, és az álláspontomat is leszögeztem. Ha ennek a mondatnak volt értelme egyáltalán.
- Oké Shukaku, megértem. - nem nagyon örültem neki, ez van, attól még csak egy idegen vagyok neki, akivel nagyon barátságosan viselkedik valamiért... mert kedves. De attól még idegen. Tartja a távolságot. Esze van. - Teljesen igazad van. Csak... mindegy, inkább bírom még egy ideig, mintsem mellettem még tovább szenvedjen egy állat. - közlöm vele. Teljesen igaza van, de szeretnék valaki állandót magam mellé, akire támaszkodhatok.

Kicsit meglepődtem, hogy nem vált be a gondolatmenetem. Mert még ötletnek is silány volt, belegondolva. Most meg itt ülnék a kutyaszorítóban, ha ez nem egy barátságos meccs lenne.
Majd lerak és arcon nyal, amit hirtelen nem tudok hova tenni, de valami belső, meleg érzés fog el ezután. Bizsergős, de jó. Sok jó emlék felszínre tör, de most a feladatomra kell koncentrálnom. Jön az adu-m.
Hátralépek egy olyan 5-8 métert, majd fegyveremmel fentről lefele suhintok, mint aki le akar csapni, majd alig láthatóan egy fehér csík jelenik meg a levegőben, ami Timidus felé száll. Ha már kíváncsi volt a képességemre, nem hiszem, hogy kiakarna térni előle. Egy biztos, ezt nem fogja. Ez teljesen biztos. Lehet, hogy meggondolatlanság, de megpróbálom. Ha a utóhatás nem is hat rá, legalább meglepődni fog, hogy mi történik a fejében, és ez a töredék másodperc elég lesz arra, hogy egy rendes csapát bevigyek. Remélem sikerülni fog, még be sem ér a képességem, neki iramodok Timidusnak, majd amikor beér a képesség, egy másodperc késéssel lesújtok a nyakára.

by **Shukaku** Vas. Márc. 16, 2014 6:36 pm

Timidus izgatottan várta, hogy mit fog lépni a fiú. Igazából nem gondolta volna, hogy valaki ennyire naiv legyen, hogy mindössze a kérésre bemutatja az egész repertoárját, de a sárkány végtelenül jól szórakozott. Azonban még egy elhatározás megszületett benne. Az, hogy hagyni fogja győzni a nebulót. Igaz, hogy a fegyver nem hatott rá, és igazából a srác meg sem tudta sebezni, de ha valami meglepővel áll elő speciális képesség gyanánt, akkor Timidus kinevezi tiszteletbeli győztesnek.
-He?
Többet nem is mondott. Az első része a kritériumainak már sikeres is volt, és valóban meglepte a támadás jellege. Csak bámulta a felé közeledő vonalat, és ahogy megérezte a széllökést, azonnal kitárta a szárnyait, így mindössze pár méterrel csak hátrébb repítette a hullám. Sokat nem fog tenni a támadás ellen, de azért ilyen könnyen nem adja magát. Ezután azonban valami fura történt. Még volt ideje arra, hogy kérdőn a fiúra pislantson, majd a társára, hogy ő is hallja-e, de mivel egyikük arcán sem látott semmit, így egyszerűen behunyta a szemét, majd farkával ütemesen dobolni kezdett a dallamra.
~Fura egy képesség. Azt hittem az ellenségnek általában rosszat akarunk… de… mindegy. Azért ha nem akarnám beengedni a támadást, ezzel nem tudná elvonni a figyelmemet. Oh… Kayabára, legalább ne trappolna ilyen hangosan a lábával. Még a zene mellett is hallom, és így csukott szemmel is háríthatnám a támadását. Hát… az biztos, hogy nagyon lelkes, de több erénye nem nagyon van a harcok terén. Rengeteg dolgom lesz vele. Nyüssz!~
A balta elérte, és természetesen ismét lesiklott a nyakáról, sebzés nélkül. Timidus kinyitotta a szemeit, és elvigyorodott.
-Hát… azt hiszem akkor ezt vehetjük találatnak is. Két majdnem találat az már lehet egy… és akkor lényegében te győztél, mivel ez egy első találatos küzdelem volt. Egyébként a zene mikor halkul el?
-Miért kiabálsz Timidus?
-He?
Shu csak legyintett, aki a csata végeztére azért közelebb sompolygott, hogy meglesse, tényleg nem esett-e senkinek baja. A rendszer természetesen nem írt ki győzelmet egyik oldalon sem, mivel találat nem történt, Timidus pedig nem akarta egy csapással leütni szegény Scott életcsíkját csak azért, hogy a rendszer is elhiggye, hogy befejezték a küzdelmet, így Shu a menüjében állította le a viadalt. A sárkány megrázta a fejét, hogy végleg kimenjen belőle a zene.
-Egyébként szép dallam. Micsoda volt ez? Jah… és győztél.
-Timidus!
-Igen?
-Büszke vagyok rád.
-Én is. Mármint magamra.
Vigyorodott el újra a sárkány, és várakozóan tekintett nemes ellenfelére.

by **Scott Thompson** Vas. Márc. 16, 2014 7:30 pm

Számításom bevált, ami meg is lepett. A sárkány a széllökést tompította szárnyaival, alig repült hátra pár métert, bár nem is ez a technika lényege, és én megállíthatatlanul trappoltam (ekhm wtf

) célpontom felé, aki földre érkezés után nagy szemekkel rám tekint, majd gazdájára - ezt kihasználhatnám, ha már odaértem volna, jelenleg nagyon suta vagyok még, bőven nem vagyok ott - és végül becsukja a szemét, elkezd a farkával ritmust ütni. Ezt most vegyem sértésnek? Vagy megadásnak? Vagy nem tudja ezt a magas szintű művészetet feldolgozni az énekesmadárka? Sértésnek veszem, és még nagyobb hévvel, minden erővel belecsapok a nyakára, de ártalmatlanul lecsúszok róla, erre kinyitja a szemét, majd kb. leüvölt.
- A ZENE MINDJÁRT ABBAMARAD, ATTÓL FÜGG MENNYIRE ÁLLSZ ELLEN NEKI! - üvölt vissza rá, felfogva, hogy még a mestermű a fejében ülteti el a csíráját. Közben Shu-t és észreveszem, nagyon Timidusra koncentráltam.
Hirtelen vége lett a párviadalnak, mivel valaki megszakította. Gondolom Shu.
- A zene? Mindig teljesen random a lelkemből, csak hangos és metál. Hogy most mi volt, nem tudom... ez a hangulatomtól függ, mármint a kilövés pillanatában - még elmondom, hogyan lehet ellene védekezni, és mindent tud rólam. Gyee, baka vagyok és naiv. Vagy magányos. Vagy mindkettő.
Fülem és szemem előtt lejátszódó párbeszéd megerősítette azt, amit gondoltam. De így kimondva igen rosszul esett, bár ideig-óráig próbálkoztak elhitetni, hogy nem. De valószínűleg ezt nem vették észre, mert egy nem is akartam őket megbántani érzéseimmel, másrészt Timidus hatalmas mosolya másra akart mutatni.
- Háát... köszönöm a harcot, jól szolgáltál... izé harcoltál - nyújtottam kezemet a sárkány felé önkénytelenül, emberi megszokásból, de amikor leesett mit tettem, visszahúzni sem mertem. Remélem tudja mit akarok, és nem egy darabot adni magamból.
- Felvehetlek titeket - bár mindkettő egy személy ilyen szemszögből de mindegy - a friendlistemre? - küldtem el a felkérést válasz megvárására nélkül. Nézzük csak, ki van rajta: Halász Alex, Alee. Egy harmadik ember és pet soha nem rossz pont. Lesznek barátaim, végre. Ez így belegondolva jól esik.
- És ha bármikor ráértek, szeretnék még... gyakorolni? Nem szeretnék idő előtt sírba feküdni. És még valami, Shu. - fordultam Shu felé - Egy kérésnek van egy nagyobb vagy kisebb verziója, most mindkettőt feltárom: Nagyobbik: Bemutatsz Peternek, a céhvezérnek? Ha nem kérek nagyot? A kisebb: Merre találom őt, a céhházat vagy akármit, amivel már nem tévedek el? - remélem nem voltam ezzel tolakodó. Nagyon remélem. Érzem az elbúcsúzás perce közeleg.

by **Shukaku** Vas. Márc. 16, 2014 8:23 pm

-Én aztán semennyire nem küzdök a dallam ellen. Egyébként mi ennek a képességnek a célja? Mert… gondolom nem az, hogy szép zenéket hallgattattass az ellenféllel. Annak semmi értelme nem lenne.
Vigyorog Timidus, és továbbra is dobol a farkával, fejét ide-oda ingatja, és élvezi a muzsikát. Sőt, amikor a fiú elmondja, hogy mi is pontosan a dallam, akkor még jobban elvigyorodott, és elismerően bólintott Scoti felé.
-Ha ilyen számok vannak a lelkedben… ~bármi is legyen az pontosan~ akkor neked nagyon jó lehet. Meg a hangulatod is. A hangulatod nagyon szép dallamokat tud csinálni.
Majd a sárkány mancsával elkapta a fiú kezét, és olyan óvatosan szorította meg, amennyire csak tudta, és egy picikét meg is rázta. Természetesen ismerte a mozdulatsort, és annak jelentését is, hiszen sokszor látta már a férfiak között. Azt persze nem szűrte le, hogy ez férfiak között szokás csak, így nem is sértődött meg azon, hogy a fiú neki nyújtotta a kezét.
-Persze, hogy felvehetsz. Anélkül nehezen tudnánk megbeszélni majd a találkozót.
Mosolyodott el a lány, de azután rájött, hogy Scott sokkal gyorsabban döntött, mint ahogy azt ő gondolta, így hát válaszolt a következő kérdésre is.
-Ha… ha ilyen gyorsan el is döntötted, hogy csatlakozni szeretnél, akkor akár indulhatunk most is. Peter biztosan örülni fog. Ha gondolod szívesen megmutatjuk hol van a céhház, ha szeretnél, akkor bejösz, és ha Peter is ott lesz, akkor akár össze is ismerkedhettek. Csak előtte persze küldök neki egy üzenetet, hogy vendégünk lesz. Egyébként nem kell tőle félned, nagyon-nagyon barátságos, és egyáltalán nem annyira szigorúan céhvezéres, mint gondolnád. Az egész céh ilyen… barátságos hely. Majd meglátod. Persze csak ha szeretnéd…
Kérdőn nézett a fiúra, és ha az beleegyezett, akkor elindultak a céhpalota irányába.

by **Scott Thompson** Vas. Márc. 16, 2014 8:41 pm

- Csökkenti a speciális képességek hatását, már ha ellenáll az illető. Ha nem, akkor kibékíti, ha nem akar megölni, azzal is jól járok, és azzal is, ha nem tud a képességire odafigyelni. - magyaráztam, remélem érthetően.
- Háát, köszi. Felvidított a csata, meg fel is lelkesített... - megdicsértek. És mint ilyenkor, elpirulok. És ilyenkor a földet nézem, nagyon udvariatlanul, fejem vakargatva közben. De így megy ez.
Szerencsére nem követtem el hatalmas hibát, elfogatta a kezemet, bár erős marka van, azt hittem, hogy el fogja törni, szerencsére nem. Miket képzelek, biztos lágyan próbálja...
Ezután Shukaku felé fordultam:
- Igen, ahol olyanok vannak, mint te az nagyon rossz hely nem lehet, és nekem most is jó. Tőlem indulhatunk Smile

! - ez nagyon furán ment és következetlenül, főleg én nem voltam ebben a helyzetben normális. Úgy kaptam a lehetőség után mint a fuldokló a kötél után... bár a helyzetemet tekintve, a példa reális. - Háát... ha te mondod. Általában a főnökök olyanok, mint a tanárok. Mogorvák, és parancsolgatósak. De hiszek neked. - nagyon remélem, hogy nem egy kerítő hálójába léptem bele, és az egész csak egy nagyon jól megjátszott színjáték volt, kezdők kizsákmányolására. Bár ezt ő említette... hogy erre ne is gondoljak. Ha ez volt a szándéka, akkor mellényúlt, mert én nem is tudtam ilyenről. Meg nálam nincs is semmiféle érték.
Szótlanul követtem a hölgyet utunkon, mivel nem tudom hova is megyünk, pontosan. Timidus meg... jött ahogy akart. Ebbe nincs beleszólásom.
~~ Na, csak sikerült neki. Innen már könnyebb lesz neki.
~~ Csak szüksége volt rá, hogy beszéljen valakihez, meg valaki hozzá.
~~ A Young Justice az jó hely, ott majd vigyázznak rá, és lesznek barátai is.
~~ Japp. És most?
~~ Követjük. Jobb ötlet?
~~ Nem. Akkor menjünk.
Határozták el és kezdték követni a kívülről különösen festő kompániát.

by **Kayaba Akihiko** Csüt. Márc. 27, 2014 8:02 am

Scott: Röhögőgörcs Méreg (megállíthatatlan nevetés, két körig, maximum 1 találatig marad a pengén)
Shukaku: Pókháló Pajzs (+3 páncél +1 erő)

by **Kagome Sora** Vas. Ápr. 13, 2014 7:39 pm

Hi? Hi. Hi... Sora és Kaibutsu

Megint a kedvenc elfoglaltságomat űztem a nagyvilágban: céltalanul bolyongtam. Valahol a kezdetek városától messze, egy kisebb, békés platformon gyűjtögettem. Úgy terveztem, reggel begyűjtöm a holnapi ebédre valót, aztán ledőlök valahol a napon hajcsikálni. Ha minden jól megy, akkor mindezt békében megtehetem, egy árva lélek nélkül a környezetemben. A virágokat gyűjtögettem, amik valakinek biztosan hatékony alapanyagok lennének. Egyszer nekem is az lesz, mert biztosra veszem, hogy nekiállok mérgeket és potikat gyártani. A boltolás egy nyugis meló, ráadásul jövedelmező is. Plusz, én határozom meg, hogy mikor vagyok nyitva. A nap melegen süt le rám, s az arcomat melengetve, egy furcsa érzés száll rám. Menni akarok. Csinálni valamit. Futni, szaladni, kaszabolni. Mi van velem? Beteg leszek ez már fix, de hiába minden, a lábaim már visznek is, ki tudja hova. Egy nagy síkság felé szaladok, ahol rendszerint sok ember mászkál. Minek akarok én idejönni? Ez a hely tele van mobokkal, és baromira semmi kedvem most kaszablászót játszani. De valamit akkor is csinálni akarok. Kicsattanok az életkedvtől, ahogy belerohanok egy másik játékosba. Alacsony lányka ő, de határozottan szimpatikus. Csillogó tekintetet vetek rá, majd a kedvem, szinte azonnal lelohad. Nem tudom, mi volt ez a késztetés, de határozottan fura volt. Lassacskán fókusztalanná válik a tekintetem, s a tartásom is kissé összeesik. Ahogy szokásos. Ekkor pillantok magam elé, az élet csíkomra, meg az alatta lévő kis jelre. Biztosan beszipkáztam, valamilyen élénkítőt az egyik virágból. Fura.
Viszont, ha már itt vagyok, akár interaktolhatnék is vele. Miért is ne? Vállat vonok a saját gondolatomra, aztán a lányra pillantok.
- Hi? Hi. Hi... - Magabiztosságom, lenyűgöző, meg a sebességem is. Annyira nem érdekel az egész, hogy az néha engem is meglep. Lassú menetben nyújtom felé a kezem, aztán, úgy döntök, nem nyújtok mégsem kezet. – Hack vagyok. - Bököm oda, de nem vagyok hajlandó megkérdezni, hogy őt hogy hívják. Egyszerűen, nem érdekel.

by **Sakamoto Rin** Vas. Ápr. 13, 2014 9:30 pm

He… he?... Sora és Kaibutsu

Első szint. Már rég jártam erre. Az utóbbi időben sokat foglalkoztam a szintem növelésével, holott ez régebben nem is nagyon érdekelt. Vagyis csak olyan szinten hogy mehessek a csini lányok után akik, már mind magasabb szinteken élvezik a játékot. Pont, mint Majo-chan. Hmm… Azóta sem találkoztam vele, pedig érdekes és izgató egy személy. A teleport kaput elhagyva egyenest a városon kívülre vezet az úti célom. Igazság szerint nemrég pár nappal ezelőtt találkoztam egy kívánatos kislánnyal, akivel hamar össze is barátkoztam. Most pedig itt az első szinten beszéltünk meg egy találkát. *megnyalja az ajakait*
- Hé, kislány? Nem csatlakozol hozzánk? – hangzik el előttem a vízhangzó kérdés. Mikor felkapom a fejem három gyönyörű hölgy áll előttem. Csábító hangjuk egyszerűen megbabonázott.
~ Nos, azt hiszem, egy kis kitérő nem lehet probléma…~ fut át a gondolat a fejemen majd el is indulok a lánykák felé.
- He?- eszmélek fel hirtelen. Bárhogy is nézem ugyan is előttem már nem a szépséges hölgyek, hanem egy méretes kő áll.
- Ez valami bug? Vagy hallucinálok? – hátrálok el a természeti képződménytől, miközben megdörzsölöm a szemeim. - Na, jó azt hiszem, inkább tovább állok.
Gyorsan útirányba is fordulok és gyorsan szedve a lábam, néha hátra tekintve hagyom el a helyszínt.
Kiérve az erdőből egyenest a Nagy Síkságon haladok tovább. Szép hely meg kell hagyni, amerre csak nézek távolra ellátni, így aztán egy alacsony szintű mob sem lephet meg. Az már más kérdés, ha itt állok neki játszadozni a lánnyal, akkor igen csak szem előtt leszünk. Ez nem jó.
- Ch-chottooo~!* – fordulok hátra hirtelen, kiesve a jó kislány szerepből, mikor valaki nekem jön. Jobban szemügyre véve veszem csak észre, hogy ha bár nem az, akit várok, de ismét egy nőbe botlok bele. A tekintete épp ekkor elég furcsa meneten megy át, amit nem tudok szó nélkül hagyni.
- Eh… K-kaibutsu desu… ano, daijoubu… desu ka?** – lépek közelebb hozzá, visszatérve a szerepemhez, majd közelebb hajolok a hirtelen már-már élettelenné váló arcához.

*Héé - vagy valami ilyesmi^^
**Jól vagy?

by **Kagome Sora** Vas. Ápr. 13, 2014 10:16 pm

Hi? Hi. Hi... Sora és Kaibutsu

A fülembe bekúszik a karattyolás, és ásítanom kell tőle. Egy pillanatra nem értem azt a tekintetet, amit rám vet de aztán rájövök, hogy annyira nem is foglalkoztat. Ahogy az arcomba hajol olyan közel jön, hogy az összes apró bőrhibát megszámolhatom a kislányos fejen. Mi több, neki is kezdek, hiszen éppen nincs jobb elfoglaltságom, de közbeszól a fura hang. Most tényleg értelmeznem, és válaszolnom kell? Miért akar minden áron valami reakciófélére kényszeríteni? Ez a legtöbb embernek valami fura szokása. Én nem várom el pedig, hogy ők válaszoljanak bármire is. De ha már interaktolni akartam, akkor talán válaszolhatok is neki.
– Daijoubu da. – Hagyják el a számat a szavak, mint a gőz a forró fürdőt. Szépen, lassan. Nem rohanok a válaszadással. Hátrébb lépek végül az arcából, s hason elnyúlok a fűben. Ennyi volt a mai beszélgetés adagom. Ha kérdez, természetesen válaszolok neki, de mondandóm nagyon nincs. A menümet kezdem birizgálni, s azt tervezgetem, vajon mit fogok holnap ebédelni. Mennyi cucc gyűlhetett össze a mai loot körútból. Széleseket ásítok, és látni, hogy unatkozok, ami egyébként nem szokott felzaklatni, de most, hogy ez a kis csaj itt áll mögöttem, valahogy frusztráló. Érdektelen tekintettel az arcomon fordulok meg, s mivel ő van a képben, hát azt lesem, mit csinál. Mivel ott sem találok semmi olyat, ami lekötne, előkapok egy újságot, és a fejemre terítve próbálom megejteni a délutáni szundimat. Ebből a közelségből persze még el tudok olvasni pár sort, de többet amúgy sem bírnék el, tehát elég is most. Nem tudom mit csinálhat a kislány, de nem nagyon foglalkoztat. Két ásítás között nem szoktam törődni a külvilággal. Márpedig ezek ketten igen távol esnek egymástól, úgyhogy mégis kipillantok a papírok alól. Hátha még akar valamit.

by Ajánlott tartalom