Re: Nagy Síkság

by **Leafa** Kedd Aug. 06 2013, 13:01

~Higurashi Sango~

Nagy kő esett le a szívemről, hogy bent vagyunk a biztonságos területen. Sangonak sincs semmi baja. De mekkora teher voltam! Kirara mikor már annyira fáradt volt, cipelt a hátán. Ott kellett volna hagyniuk. Szierra vigyázott volna rám. És őket sem tettem volna ki ekkora veszélynek. Sango könnyes szemekkel nézett rám. Utolsó szavai elcsuklottak. Miért kért bocsánatot? Én tehettem róla, hogy elájultam. Túlságosan kifárasztottam magam.
-Sango .. -töröltem le arcáról legördülő könnycseppjét. -Én fárasztottam ki magam. Neked ehhez semmi közöd nem volt. Hiszen te hoztál be a biztonságos területre. - felültem. Egy padon ültünk. Kirara Sangot vigasztalta. Szierra mellettem feküdt. Megsimogattam fejét, majd rámosolyodtam. Aggódtam miattuk. Ha miattam kerültünk volna veszélybe, azt nem bocsátanám meg magamnak.
- Köszönöm, nagyon kedves tőled ez a sok törődés, de nem érdemlem meg. Hiszen én nem tettem semmit, amivel kiérdemelném a kedvességedet. -felálltam a padról. Erős szél fújt. Hajamat fújta egyik oldalról a másikra. Elmosolyodtam, majd odaléptem Sangohoz. Megfogtam két kezét és felrántottam a padról. Egyenesen nekem "esett" a hirtelen mozdulattól. Én szorosan megöleltem a meglepődött lányt. Annyi mindennel tartozok neki. Nem tudom, hogy adhatnám ezt meg neki a jövőben.
- Köszönök mindent! Egyszer még meghálálom! -majd elengedtem a lányt és a padon lévő köpenyemhez nyúltam.
- Neked is köszönök mindent! -simogattam meg Kirara fejét. Elővettem intervory-mból egy jutalomfalatot, majd a macskának adtam. Örömmel fogadta el. Most mi lesz? Mit fogunk csinálni? Szétválnak útjaink, vagy nem? És ha igen, hogyan hálálom meg tetteit? Ha pedig nem, hova tovább? Csak vártam Sangot nézve. Most érdekes módon nem zavart, hogy mindenki látja igazi énem, hogy nem takarózok hazugságaimmal együtt a köpenyem alá ...

by **Higurashi Sango** Kedd Aug. 06 2013, 18:03

//Leafa//

Nagyon meglepődött szavaimon, és úgy gondolta, minden az ő hibája. De én máshogy éreztem, ha nem vetem fel a dolgot, akkor nem megyünk oda ki, és akkor nem erőltetni meg magát, és nem ájul el. Minden gondolatom csak ezen járt. Valahogy éreztem, hogy ez lehetett az első igazi harca, és most tapasztalhatta meg igazi erejét. Igaz először nekem is sokkoló volt ez az élmény, de lassan belejöttem a dolgokba. Igaz, velem senki nem volt ott, hogy vigyázzon rám, csak Kirara, de ő elég sok dologban és éles helyzetben mentett meg engem. Nem is tudom mi lenne velem nélküle. Na persze lehet, ha ott hagytam Leafa-t, Szierra megvédte volna. Ám ilyen aljas és alattomos sose lennék. Hisz ő csak egy bajbajutott lány volt, akit nem hagyhattam ott kiszolgáltatva a természetnek. Ám gondolkodásom közepette Leafa hirtelen felrántott a padról, és átölelt. Így próbálta meg kimutatni a háláját, azért, hogy vissza hoztam, hogy nem hagytam sorsára a mezőn, és hogy vigyáztam rá. Nagyon aranyos lány.
-Meghálálnod nem kell semmit, cserébe annyit kérek, hogy legyél a barátnőm. itt még olyan kevés ismerősöm van, és nagyon egyedül érzem magam. És minden ellenvetés nélkül meghívlak egy finom ebédre. Hallottam egy helyről, ahol állítólag jól főznek, és szobát is olcsón lehet bérelni. Mit szólsz hozzá?- Néztem rá csillogó szemekkel a megszeppent lányra. láttam, magában nagyon vívódik valamin. Bár nem láttam a fejébe, szeme szomorúságot, és ijedtséget tükrözött, gondolom, ez még az előbb történtek utóhatása.
Ha elfogadta a meghívást, akkor elindultam vele a városban lévő Niceplace Fogadó felé. /Leírás és topic: szint1, épületek./ Ha nem fogadta el, és elindult másfele, akkor bár fájó szívvel de búcsút intettem neki, és egyedül indultam a fogadó felé.

by **Leafa** Kedd Aug. 06 2013, 19:39

~Higurashi Sango~

Legyek a barátnője? Milyen naiv kérés ez? Mondjuk ő is elég kis naiv csaj, de ezért szeretem annyira. Hát, nem is tudom, mit válaszoljak. Kicsit még nem vagyok biztos az egyensúlyomban, de már megleszek egyedül is. Most felkértek egy ebédre és egy fogadóba egy éjszakára. De közben itt bököd Szierra is, hogy őt nem kéne elhanyagolnom.
- Köszönöm a felkérést, szívesen mennék. De .. -Szierrának gyilkolhatnékja van. Ezt nem mondhatom! - De .. ígérd meg, hogy holnap elmegyünk valahova. Mondjuk egy erdőbe vagy valahova, ahol gyakorolhatunk Szierrával, mert már nagyon mozoghatnékja van! - majd elindultam előre. Sango is jött mellettem, Kirara Sango mellett, Szierra pedig mellettem. Köpenyemet szorongattam kezemben, nem érdekelt más, csak hogy jól érezzem magam Sangoval és a petekkel. Igazán jól éreztem magam ezen a napon, nem hiszem, hogy Sango mellett valaki szomorkodhatna. Nagyon életvidám és gondoskodó játékos. Mindig fontos neki mások épsége. Imádja az állatokat és esze is van hozzájuk. Könnyen megbízik mindenkiben .. na ez az, ami nem olyan megnyugtató a dologban. Bennem is megbízott első perctől kezdve idáig. Titkolózok előtte, pedig nem kéne. Furcsamód most már nem csak az én épségem a fontos, hanem Sangoé is. Azt akarom, hogy még ma megtudjon mindent. Hogy nem az vagyok, akit eddig hitt. Ha megijed és elmenekül, csak remélni tudom, hogy nem esik baja a játék alatt. Ha pedig elfogadja, akkor együtt vagy külön, de valahogy átvészeljük ezt a gyilkos világot. És kijutva is barátok leszünk. Csak egy dolog aggaszt .. vagyis kettő. Az első hogy ő sem a valódi énjét mutatja .. bár ennek elég kicsi a lehetősége. A második pedig, hogy úgy tesz mintha nem ijedt volna meg, és éjjel .. esetleg megöl álmomban. Bár ezek csak a gyilkos agyam szüleményei, amik senkiben sem bíznak, csak az állatokban ...

by **Aiko** Pént. Aug. 09 2013, 15:39

~Kazuma onee-sama~

Már egészen belejöttem a gyilkolásba, mármint a mobok ölésébe, játékost se ölnék, ha nem lenne ennyi perverz férfi a földön. Már azt is gusztustalannak tartottam, hogy néhányan alapból női karaktert indítottak, én legalább egészen valósághűen ábrázoltam magam… cs-csak kicsit nagyobb mellekkel és talán egy csöppet magasabbnak. „De hát én akkor is nő vagyok, én megtehetem, de ők mért?!” Idegesen csaptam le az egyik vaddisznóra. Minden dühömet kiadtam a játékkal kapcsolatban is, de az általam megölt játékosok képei egyre csak gyötörtek és gyötörtek. „Talán nem kellett volna… Talán nem kellett volna ilyen perverznek lenniük. Mért van az, hogy csak egy eszközként tekintenek rám a férfiak, ez annyira irritál, egyszerűen nem tudom elviselni..”. Bár a városban azt mondtam mindenkinek, hogy önvédelem volt, és sokak jó embernek ismertek meg, hiszen annak mutattam maga és valahogy a vásárlók is elfogadták az önvédelemre hivatkozást, de itt kint, itt kint akkor sem érzem magam biztonságban, hiszen tudom, hogy vannak olyanok akik nem kérdeznek, nem érdekli őket, hogy mért vagyok piros, csak le a karnak vadászni. Igen, valószínűleg ők lehetnek azok… megpróbáltam feltűnés nélkül a város felé indulni, először szépen lassan, majd láttam hogy négyen követnek, ekkor kicsit gyorsabbra vettem a tempót. A pánik szélén álltam, mikor végre sikerült úgy lehagynom őket, hogy el tudjak rejtőzni, egy fa mögé. Ekkor megláttam egy maszkos alakot, ugyan csak piros indikátorral, ha biztos lettem volna benne, hogy férfi, akkor nem szóltam volna neki, de a nem tudtam, mit takar a maszk így hát odakiabáltam, megfeledkezve, arról hogy még én is bajban vagyok.
- Nee-san vigyázz!
A négy játékos felfigyelt ránk, én odarohantam a maszkos alak mellé, mert kettő azért mégis csak több mint egy, ekkor már szinte biztos voltam benne hogy lány, hiszen fejét odafordította felém.

by **Kazuma** Pént. Aug. 09 2013, 17:46

Végre szereztem egy nyúlcipőt. Eltartott egy darabig mivel elég ritka de ma végre sikerült. A Kezdetek Városából egyenesen a síkságra mentem hogy leteszteljem az új szerzeményemet. Egy kisebb csapat vaddisznóból pillanatok alatt pixel-esőt csináltam. Jó érzés volt, ha visszagondoltam rá hogy egyes szinten még egy-kettő is gondot okozhatott belőlük. Végül nem szórakoztam sokáig, hiszen pazarlás lenne itt eltölteni az egész napot, bár őszintén szólva a frontra sem volt nagy kedvem visszamenni egyelőre. Elindultam félig-meddig az első boss kazamatái felé azonban nem jutottam túl messze.
Ritkán fordul elő velem, hogy nem figyelek oda mi zajlik körülöttem, de a monoton gyaloglás közben és a nagy csendben alább hagyott az éberségem. Mélyen a gondolataimba merülve lépkedtem a végtelennek tűnő mezőn, mikor fúrni kezdte az oldalamat az érzés, hogy valami itt nincs rendben. Visszarángattam magam a valóságba és felkaptam a fejem. Ahogy körbenéztem szinte rögtön kiszúrtam a felém rohanó alakokat. Nem figyeltem eléggé és túl közel kerültek. Mondjuk valószínűleg simán, meglóghatnék még így is, de semmi kedvem pár ismeretlen elől csak úgy elfutni. Nem igazán lenne hozzám illő, hogy bárki elől is elfussak. Akkor már inkább leugrok Aincradról. Szépen tartottam a kényelmes sétámat. Csak fél szemmel figyeltem a rohangászó játékosokat. Különösebben nem tartottam tőlük de azért lassan közeledtek. Legelöl egy ijedtnek látszó lány mögötte jóval lemaradva pedig, négy, fegyvert lóbáló fickó közeledett. Aztán egy kisebb facsoporthoz érve elvesztettem őket szem elől. Nemsokára kiáltást hallottam az egyik fa mögül. Nee-san? Az előbb látott lány ugrott ki a fa mögül aztán egy ”arra” kiáltás kíséretében hallottam a bokron átcsörtető lábak zaját. Ezek se fogócskáznak a biztos.
A köpenyem alatt a késemre csúsztattam a kezem. Nem akarok beleavatkozni a dolgukba de, mindenre fel kell készülni. Közben a lány mellém ért és leesett hogy az előbb nekem kiabált. Na ezért még számolunk.
– Jobban teszed, ha tovább futsz. - tanácsoltam neki. Nem tudom, mivel dühítette fel a másik négyet de, látszólag tőlem várja, hogy megvédjem. Sajnálatos módon rossz emberbe futott, ha ez a szándéka. Intézze csak a dolgait egyedül. Ennek ellenére, ha nem hallgatott a tanácsomra, akkor a másik négynek szóltam oda mielőtt elérhettek volna minket.
– Állj! - szóltam rájuk erélyesen. Nem kéne belekeverednem.
– Ha a lány kell, csak vigyétek. - lépkedtem arrébb az említettől. Ezek után, ha engem kihagytak a ”mókából” akkor csak folytattam az utamat és a többit rájuk bíztam, intézzék csak el a maguk módján. Ha pedig nem hallgatnak a szép szóra akkor a késemet előrántva indultam rendet tenni közöttük.

by **Aiko** Pént. Aug. 09 2013, 18:27

-Kazuma onii-chan-

-Hehe…
Próbáltam egy erőltetett nevetéssel semmibe venni, amit mond, mintha csak egy viccet mondott volna.
- Mégis miről beszélsz? Ezek pirosakra vadásznak, nem látod a klán jelüket?
Mutogattam az előttünk állók mellkasára.
- Nem véletlenül szóltam ide, akár itt is hagyhattalak volna, hátha hátba támadnak téged.
Mondtam keresztbetett kézzel, sértődöttséget tetetve. „Lehet hogy semmit se lát abban az átkozott maszkban… fölösleges bárkinek is segíteni és most hogy belegondolok, akár le is kaszabolhatott volna. Áhh végül is egy lány nem tenne ilyet. Most hogy megnézem, elég lapos lá….”
- DE HÁT TE NEM IS LÁNY VAGY!
Ordítok miközben a mellkasára, mutogatok, majd lenézek a sajátjaimra. Mosolyogva, a fejemet vakarva kérdezem..
- Lehet hogy csak lapos vagy? Ohh várj, bocsánat, ez eléggé bántó lehet. Nem mégsem hiszen férfias hangod van… bár az lehet a maszktól is…
Mélyen elmerültem a gondolataimban, amiből persze mindent sikerült is kimondanom, talán egy-két szó, sértő lehetett ránézve, de végül összeszedtem magam.
- Teljesen mindegy hogy mi vagy!
Valójában nem volt mindegy csak egyszerűen nem akartam egyedül harcolni. „Ehh milyen irritáló ez az alak, fura aura árad belőle, most már szinte biztos, hogy fiú, de várjunk csak.. Egy fiú ezer örömmel vetné bele a harcba magát ha rólam van szó…”
- Csak nem meleg vagy?
Kérdeztem mosolyogva. Sok időnk már nem volt beszélgetni, ugyanis a vadászok közbevágtak, szó szerint, ugyanis egy kard suhant el közöttünk, kicsit hátrébb ugrottam, mert azért mégsem akarok meghalni. Lehet hogy stílust kéne váltani?
- Onii-chan védj meg.
Néztem rá csillogó hugica szemekkel, védelemre várva. Ha erre sem ugrott, akkor nem tudok mit csinálni, nekem is harcolnom kell, sajnos még új késeket nem sikerült szereznem, de ez is megteszi most.

by **Kazuma** Pént. Aug. 09 2013, 21:10

A céhjelzés, amire a lány mutogatott semmit nem mondott nekem. Az alacsonyabb szintek vadászaival ritkán futok össze de, ezek szerint lehet, mégsem úszom meg harc nélkül. Előhúztam a késemet. És felkészültem rá, hogy kicsit megleckéztessem azokat, akik elég merészek hozzá, hogy megpróbálkozzanak velem. Mielőtt azonban elértek volna minket a lány ismét magára vonta a figyelmemet a felkiáltásával? Felhúzott szemöldökkel néztem le rá a maszkom alól. Hirtelen felrémlett bennem hogy én ölöm, meg ahogy elkezdte kifejteni a feltevéseit a nememmel kapcsolatban.
– Fiú vagyok! - mondtam ingerülten a szavába vágva de, ő mondta tovább, mintha észre sem vette volna. Mérgemben már szinte meg is feledkeztem róla, hogy mire kéne igazából figyelnem. Az utolsó mondata, pedig tényleg kiverte a biztosítékot. Meleg!? Már épp készültem volna a visszavágással mikor a hallgatózásom már olyan erősen jelzett, hogy nem tudtam figyelmen kívül hagyni.
– Vigyázz! - figyelmeztettem, és könnyedén elléptem a kard útjából. Mondjuk, nem tudom miért szóltam neki. Nem is volt időm foglalkozni a kérdéssel, mert egy nyílvessző száguldott felém. Egyenesen a mellkasomba fúródott. Három pont? Komolyan ekkora sebzéssel akarja kiszúrni a szemem? Bal kézzel kitéptem a mellkasomból a nyílvesszőt és lehajoltam az újabb kardcsapás elől. Felegyenesedve elkaptam a torkát és a gyomrába állítottam a késemet. Ennyivel majdnem sikerült is sárágába vinnem az életét. Így nem lesz hosszú küzdelem. Az íjász próbált jobb helyet találni, ahonnan lőhet de a társával a kezemben nem nagyon tudott elég jól elhelyezkedni. A kezeim közt vergődő kardforgató időközben észbe kapott és a gyomromba szúrta a kardját. Ötöt sebzett. Nem is kell semmit csinálnom csak várnom pár másodpercet, míg végleg elfogy az élete. Az íjász, látva hogy velem nem sokra jut, a lányt próbálta meg célba venni, akit épp egy lovag szorongatott. Azonban nekem se lehetett nyugtom ugyanis egy lándzsa közeledett nagy sebességgel az oldalam felé. Gyorsan cselekedtem és egy erős rántás után a lándzsa a kardforgató hátába szaladt, aki ijedten felkiáltott a sárgába csúszó életét meglátva. Kihúztam belőle a kést és elengedtem a torkát majd egy jó nagyot, behúztam neki, amitől pirosló életcsíkkal a földre került. A lándzsás dühösen szurkálta előttem a levegőt ugyanis képtelen volt eltalálni. Hirtelen egy nyílvessző úszott be a látóterembe és egyenesen a combomba fúródott aztán egy lándzsa érkezett a gyomromba. Még tizenhárom sebzés. Ügyetlenül bánik a lándzsával de, egész nagyot sebez. Az íjász viszont nagyon idegesít jelen pillanatban. A lábamból kiálló nyílvesszővel nem törődve sebeztem meg kétszer a lándzsást és kitértem egy újabb próbálkozása elől. Ekkor egy éles tárgy fúródott a hátamba én, pedig lendületből a hátam mögé csaptam bal kézzel. A kardforgatónak esélye sem volt kitérni a csapás elől és rémült tekintettel vette tudomásul, hogy az élete nullára csökkent. Visszafordultam a lándzsát felém szegezve hátráló srác felé. Talán felfogták végre.
– Tünés. - morogtam, mire összenéztek, majd előkapták a teleportkristályukat és pillanatokon belül már csak a hűlt helyüket láttam. Az életemnek a bő háromnegyede megmaradt. Ennyit számít a szintkülönbség…
A lány felé fordultam, aki szintén egyben volt. Nem tudom, hogy sikerült-e elintéznie a lovagot vagy ő is elmenekült-e a másik kettővel. Igazából nem is érdekel. Újabb gyilkossággal bővült a listám. Magának köszönheti a bolond. Bezártam a kis ablakot, ami a kardforgató legyőzése miatt megjelent előttem majd elindultam, hogy folytassam az eltervezett útvonalat.

by **Aiko** Pént. Aug. 09 2013, 22:30

Kazu :3

Végül eljutott hozzám, és szépen lassan fel is fogtam, hogy fiúról van szó, így hát egyáltalán nem értettem hogy mért vagyok semleges számára. Figyelmeztetett a kard közeledtére, de mégsem tűnik valami lovagias típusnak. A lovagias típusról… Ebben a játékban nem minden lovag lovagias és könyörtelenül képesek lecsapni akár egy védtelen lányra is. Miközben próbálom tartani a lovagot, egy íjász rohangál mögötte, és látom, ahogy a fiú testét egyre több „ékszer” díszíti de az élete szinte alig csökken, ellentétben a kardforgatóval, aki már a végét járta. „Mégis hányas szintű lehet, lazán elbír három játékossal, és meg sem kottyan neki a támadásuk. Ha őt megölném… nem ilyenre nem is gondolhatok, először is abba hagytam a gyilkolást, másodszor, nem ölök ok nélkül és ő még segít is nekem, ha nem is szándékosan.” A gondolataimat, a nagyjából mellettem pixeleire hulló kardforgató szakította félbe. „Megölte őt, és meg sem rezzent, bár az arcát nem látom, de szinte biztos vagyok benne, hogy nem érdekli, ha megöl valakit.” A kardforgató társai el teleportáltak, én meg döbbenten magam elé bámulva néztem hogy, hogy lehet valaki ilyen kegyetlen.
- Ezt mért tetted?
Kérdeztem mereven bámulva.
- Mégis mért kellett megölnöd őt…
Majd rájöttem, hogy talán még igaza is volt a gyilkossággal kapcsolatban. És eléggé tartottam a fiútól ahhoz, hogy ne kérjek ezért a kérdésért bocsánatot.
- Bocsánat, igazad van, jól tetted hogy megölted.
Mosolyogtam rá miközben belül, reszkettem, hogy én leszek a következő.
- Merre tartasz? Esetleg mehetnék veled? K-kérlek.
„Megint egy fiúra kell bíznom az életem, mért nem találok egy erős lányt, aki segít nekem.” Lenéztem a késemre és rászorítottam. „De ha ő is egy mocskos perverz, akkor holtan végzi.”
Mindenféleképp vele akartam tartani, egyrészt féltem egyedül menni, másrészt pedig idegesít, hogy nem hat rá a vonzerőm. Ekkor jutott eszembe, hogy akár át is öltözhetnék, így hát a ruhatárban eggyel rövidebb szoknyára és egy jól kivágott felsőre cseréltem le az addigi felszerelésem.

by **Kazuma** Pént. Aug. 09 2013, 23:54

Nem szerepelt a terveim között hogy megölöm az egyiket de, ahogy a hátamba szúrta a kardot már reflexből csaptam felé. Végül is csak nyertem a dolgon bár nem volt nála sok minden. A társai dühös arcából ítélve nem most láttam őket utoljára. Hiba volt őket futni, hagyni. Be kellett volna fejeznem, amíg lehetőségem volt rá. Így most esélyt adtam nekik a visszavágásra. Nem lesz jó ez így. A lány hangját hallottam a hátam mögül és meglepetten fordultam felé a kérdésére.
– Nem hittem volna, hogy egy vöröstől fogom ezt hallani… – jegyeztem meg. Csak ”véletlenül” pirosodott volna? Megfordultam és el is indultam tovább a másik kérdésére már menet közben válaszoltam neki.
– A város arra van… - böktem a vállam fölött a hátam mögé. - és nem, nem jöhetsz velem. - pár lépés után hátralestem hogy követi-e a tanácsomat, de furcsa módon épp most döntött az átöltözés mellett. Még ha lenne a játékban vér vagy kosz, vagy bármi, akkor azt mondanám, hogy oké de így elég furcsa. Főleg hogy érezhetően többet mutat az előzőnél. Ha követ, akkor még meg is jegyzem neki:
– A rövid ruha nem ijeszti el a vadászokat. - ráncoltam a homlokom. Mit akar tőlem? Nem tetszik, hogy tetszik. Van valami hátsó szándéka de, idegesít, hogy nem tudom mi az. Semmi kedvem nem volt hozzá hogy magammal vigyem. Ha vannak még páran az üldözőiből, akkor intézze el ő. Vagy teleportáljon vissza a városba és probléma letudva. Így is épp eléggé belekevert már. Semmi kedvem egy egész céhet a nyakamba, még ha amúgy gyengék is.

by **Aiko** Szomb. Aug. 10 2013, 00:36

Kazu ano baka!

- Igazad van, butaság bolt ilyet mondanom.
Mondtam, miközben tartottam a mosolyt. „Veled ellentétbe nekem fáj amit tettem te mocsok…” Bár ezzel a fájdalommal csak áltatom magam, az utóbbi két gyilkosságot talán még élveztem is ha nem lenne a játék automatikus szárítója, akkor talán bugyit kellett volna cserélnem. Öröm volt nézni, ahogy azok a perverz disznók kilehelik a lelküket és könyörögnek az életükért.
- Ehh.. én nem.. én nem is a városba megyek, inkább veled tartok, hiszen egy erős férfi mellett sokkal jobb nekem…
Mondtam, mert nem volt jobb ötletem és az eddigiekből ítélve talán nem fog kérdezni. Észre vette, hogy ruhát váltottam, bár ez nem volt nehéz, hiszen majdnem kilátszik a fenekem ebben a szoknyában, kicsit zavarban is vagyok….
- Mii?
Leesett az állam, valahogy nem ezt a reakciót vártam tőle.
- Ehh.. t-tudod.. itt olyan meleg van, ezért kicsit rövidebbre vettem a dolgokat.
Mosolyogtam tovább, de már kezdtem ideges lenni, „Mi az hogy, a rövid ruha nem ijeszti el a vadászokat? Nem is a vadászoknak szántam. Egyre jobban idegesít ez a kölyök, mért nem képes észrevenni, hogy milyen szép vagyok? Ráadásul az a maszk is idegesít, nem látom hogy milyen az arca, nem látom, hogy mivel mit váltok ki belőle.. Így nem tudom eljátszani a neki megfelelő lányt” Néztem őt és az a mosoly az arcomon egyre erőltettetettebbé vált a végén már nagyjából inkább vicsorítottam, mint mosolyogtam. Ekkor eszembe jutott hogy nálam van a teleport kristályom. „Nem bírom tovább ezt a gyereket, egyszerűbb lesz eltűnni innen.”
- Háhá! Te ostoba! Nincs szükségem a segítségedre! Hogy lehetsz olyan idióta hogy nem látod hogy milyen csodálatos nő áll előtted, de erről most lecsúsztál, bár úgyis csak egy újabb áldozat lettél volna. Gondolom te is olyan perverz vagy mint a többi! De én most lépek! Viszlát Lúzer!
Ezzel a zsebembe nyúltam, majd legszívesebben elsírtam volna magam, ugyanis valószínűleg, a harc közben megloptak, hogy ne tudjak elmenekülni, én meg csak szimplán azt hittem, hogy tapizni akar a lovag. Az előttem álló PIROS játékost viszont eléggé felhúzhattam ezekkel, a mondatokkal, így most már csak egy választásom maradt.
- Cs-csak vicceltem ehhe-ehhe! Igazából, azt akartam mondani, hogy.. hogy felfogadlak zsoldosommá! Hú.. nem.. harminc aranyat kapsz naponta!
Kiáltottam, szinte már az életemért könyörögve, bár egyértelmű volt , hogy ha a városba akarok eljutni, ahhoz egy nap se kell így hát teljesen megúszom ingyen az egészet!

by **Kazuma** Szomb. Aug. 10 2013, 01:49

Egy erős férfi mellett… erős hízelgést szimatolok, ami ritkán jelent jót. A ruhájára tett megjegyzésem után viszont már inkább idegesnek tűnt. Mondjuk jól állt neki a ruha. Vajon mi lesz a következő? Elkezdi legyezgetni magát, és majd lihegve belehajol az arcomba? Inkább gyorsan visszarántottam magam a valóságba. Kicsit túlságosan is hagytam elkalandozni a gondolataimat. A szemem sarkából ránéztem és elkönyveltem, hogy megérte a beszólásom. Látva az arcára fagyott mosolyt kicsit megjött a kedvem a további piszkálásához. Ha már ennyire teper, akkor szenvedjen csak. Vajon mit akarhat tőlem? Pénzt? Vagy inkább az „erőm” kell neki? Vagy esetleg minden? Nem tűnik valami veszélyesnek de, azért nem szívesen téveszteném szem elől, amíg a közelemben van. Az indikátorát is megszerezte valahogy szóval fölösleges kockázat, lenne akár egy minimális bizalmat is adnom neki. Egyelőre nem követte a tanácsomat, hogy forduljon a város felé de, már-már kezdett érdekelni, hogy mégis mi az, amit ennyire akar tőlem. Nem kellett azonban sokáig mennem mikor ismét meghallottam a hangját. A harsány nevetésre azért megálltam és érdeklődve figyeltem hogy mi olyan vicces. Éreztem, hogy kicsit sötétebb vizekre eveznek a gondolataim, ahogy elkezdte mondani a magáét. Szóval áldozat, mi? A zsebében kezdett keresgélni valamit de minden egyes másodperccel fehérebb lett az arca. Először nem értettem de aztán mikor stílust váltva elkezdett magyarázkodni akkor már szinte biztos voltam benne, hogy mi is az, amit nem talál. Ahogy hallgattam, nem tudtam megállni mosoly nélkül. Mondjuk nem az a tipikus „hehe ez vicces” mosoly volt. Sokkal inkább a „könyörögj az életedért” típusú, nem túl megnyugtató mosoly.
– Nos… - kezdtem bele még mindig fenntartva az ijesztően jól sikerült mosolyomat. - Elég lealacsonyító hogy manapság zsoldosnak nézik a frontharcosokat. Az ár, pedig még lealacsonyítóbb. Ja és mielőtt elfelejteném… mi is volt ez az áldozatos dolog? Mert azt hiszem nem hallottam túl tisztán. - ne nevess Kazu, ne nevess! Szóltam rá magamra. - Szóval… csak hogy összefoglaljam. Te elvárod egy vörös indikátoros frontharcostól, akit néhány perces ismeretség alatt meglehetősen sokféleképpen megsértettél, hogy napi 30 aranyért védjen meg? Ez valahogy úgy hangzik az én fülemnek, hogy: „ölj meg, ölj meg most!” - közben kezeimmel egy mérleget szemléltettem, aminek az egyik oldala kicsikét nagyon megszaladt lefelé. Persze nem akarom megölni de, ezt neki nem kell tudnia. Nem is tudom, mikor szórakoztam ilyen jól utoljára.

by **Aiko** Szomb. Aug. 10 2013, 12:15

K-kazuma s-sama T.T

A reakciója váratlan, és félelmet keltő volt-e? Igen az, talán így lehetne összefoglalni: Majdnem összepisiltem magam. Ebben csak a játék rendszere akadályozott meg.
-F-f-f-front harcos!?
Rogytam térdre előtte, majd folytattam. „Mi, ne.. ez hogy lehet? Mit keres ilyen szinten egy frontharcos? De igazat mondhat, és akkor ez azt jelenti, hogy nagyjából egy ütés lehetek neki. És valószínűleg ahogy egy zöldnek sem, úgy egy pirosnak sem kegyelmez."
- H-hát persze, hogy frontharcos vagy, h-hiszen olyan erős és, és bátor és.. he-he he-he
Már nevettem kínomban a nagy dadogás közben. Majd előre hajoltam a földnek vetve arcomat, annyira hogy talán még a bugyim is kivillant.
- B-bocsánat! Úgy értettem, had legyek a szolgád napi 50 aranyért! És azt tehetsz velem amit akarsz.
„He? Heeee?? Hogy mondhattam ekkora hülyeséget? Így sosem szabadulok tőle, ráadásul, őt nem is tudom majd megölni, nem akarom, hogy bármi olyat csináljon velem!”
- És, és az áldozattal kapcsolatban…. ööö
Elkezdtem gondolkodni, mert valamit ki kellett találnom. Majd hirtelen bevillant valami, olyan jó ötlet volt, hogy akár egy felvillanó villanykörte is megjelenhetett volna a fejem felett, mint azokban a vicces mesékben. Felpattantam a földről és kiáltottam.
- Megvan! M-mármint persze hogy megvan, he-he,he-he… M-mind a rendszer áldozatai vagyunk!
Közben próbáltam okosan mutogatni, és reméltem hogy, ennyi elég neki válasznak. Egyre irritálóbb a maszk, még mindig nem látom tőle az arcát. „Waaaaaaaaaa idegesíít!”
- VEDD MÁR LE A MASZKOD!
Üvöltöttem rá, majd gyorsan kiegészítettem.
- K-kérlek, hős lovagom…
Senkit nem akartam még így megölni, mint az előttem álló férfit, de tudtam, hogy egy rossz mozdulat, és végem. „Dögölj meg te mocsok, csak ess össze helyben és porladj szét!” Szuggeráltam az előttem álló férfit.

by **Kazuma** Szomb. Aug. 10 2013, 15:01

Ez egyre jobb és jobb lesz. Ahogy ott térdelt előttem falfehéren az életéért remegve az minden piszkálódást megért. Érdeklődve hallgattam és már alig vártam, hogy mi sül ki ebből. Mikor felbukkant az üldözőivel akkor még csak nem is sejtettem, hogy ilyen jól fogok rajta szórakozni. Az előbb még zsoldost akart csinálni belőlem most meg már ő akar a szolgám lenni. Magam előtt összefont kezekkel álltam előtte és úgy hallgattam a könyörgést. Az áldozatos magyarázata valami rettenetes volt. Mindketten tudjuk hogy mire gondolt valójában. A kedvemet azonban ez sem törte le. Amikor rám kiáltott kicsit felhúztam a szemöldököm aztán gyorsan ”javított”. Természetesen a maszk marad a helyén. Már-már sajnáltam de túl szórakoztató volt a szerencsétlen vergődését nézni. Mikor végzett már rajtam volt a sor.
– Hmm... - hümmögtem, mint aki épp azon gondolkozik, hogy öljön, vagy ne öljön?
– Hmmmmm - húztam kicsit az idegeit. - nem bánom. - vontam meg a vállaimat. Megfordultam és szépen elindultam az eredetileg tervezett útvonalon. Menet közben beszéltem hozzá miközben direkt olyan sétálási sebességet vettem fel, ami mellett neki már szinte kocognia kellett, hogy le ne maradjon. Az alacsony termet átka…
– Nem szokásom útitársakat fogadni de fel kell ismerni a jó ajánlatot. Mihez értesz? Ha már a szolgám, vagy akkor szeretnék tisztában lenni a képességeiddel. - kicsit vártam hogy tudjon válaszolni.
– Oh és a megszólításom természetesen Kazuma-sama. Megtudhatnám a te nevedet? - ismét megvártam, míg válaszol, aztán folytattam.
– Természetesen nem vagy rabszolga így addig maradsz a szolgálatomban, amíg csak akarsz. Ha eleged van belőlem, bármikor folytathatod az utadat egyedül. - talán kicsit túlságosan is beleéltem magam a helyzetbe. Van ilyen. Nem hagyok futni egy ilyen szórakozási lehetőséget.

by **Aiko** Szomb. Aug. 10 2013, 16:24

Kazuma-sama

A hümmögése ijesztő volt, egyre inkább úgy gondoltam hogy direkt csinálja, és még élvezi is. „Mocskos szadista… Biztos ezért ölt olyan könnyen.” Végül azt mondta nem bánja, egy kisebb megkönnyebbülés volt ezt hallani, és ezzel a megkönnyebbüléssel talán kicsit többet is megengedtem magamnak, mint ami neki megfelelhetett.
- Ehh… szolga.. nem lehetne inkább az útitársnál maradni?
Kérdeztem mosolyogva, pedig valójában csak még idegesebb voltam, hogy engem, aki másokat uralma alá hajt, szolgának, mert nevezni.
- Haladó szakács vagyok, egyébként n-nem mehetnénk kicsit lassabban?
Nem értettem, hogy hova siet ennyire, hiszen a város nincs olyan messze hogy sietnie kelljen. „Mi?? Kazuma-sama?? Mégis hogy képzeled!? Hogy lehetsz ilyen nagyképű!? És Mért kell nekem ezt elviselnem!?” Sorra tettem fel magamban a kérdéseket mellyel csak tovább idegesítettem magam. „Ebből elég Aiko!” Mondtam magamnak.. „Kapcsold ki az agyad, most nem eshetsz ki a szerepedből.” Kitisztítottam az elmém és minden érzelem nélkül reagáltam mindenre, de a mosolygáson nem változtatok.
- Aiko a nevem Kazuma-s-s- „Gyerünk Aiko megy ez neked” sama
„Még szép, ahogy beértünk a városba, tuti hogy megszabadulok tőled.” Gondoltam, majd körülnéztem, hogy hol is járhatunk, de egyáltalán nem volt ismerős a táj, és egyre több, már számomra erősebbnek mondható szörny volt körülöttünk.
- Kazuma-s-sama… Mégis hová tartunk? Nem erre van a város…
Egyre jobban féltem, hiszen itt már volt néhány agresszív szörny is és egyetlen dolog van, amitől igazán félek, az a halál és nem lehettem benne biztos, hogy Kazuma-sama megvéd. Megfogtam a köpenyét, becsuktam a szemem és úgy próbáltam követni őt, s közben magamban mondogattam. „ha nem látom nem bánt, ha nem látom nem bánt.” Közben a másik kezemet a késemen tartottam a biztonság kedvéjért. „Mért nem vagyok erősebb? Akkor nem kéne erre a féregre támaszkodnom.” Idő közben már egyre sötétebb volt.

by **Kazuma** Szomb. Aug. 10 2013, 17:05

– Az útitárs kicsit többe kerül. - sóhajtottam lemondóan, mint aki szörnyen sajnálja és tehetetlen a szabályokkal szemben.
– Szakács? Főzni én is tudok, tehát nem vagyok nagyon kisegítve… Lassabban? - néztem rá csodálkozva. - Hiszen a 10. szint elérése óta nem vánszorogtam még ilyen lassan. Tudod, nem véletlenül én vagyok a leggyorsabb. - furcsa hogy mennyire megeredt a nyelvem. Nem szoktam ennyit beszélni idegenekkel. A bemutatkozása után fél szemmel felé sandítottam, ahogy a nevemnél elakadt de végül mégiscsak befejezte. Mennyire erőlködik, hogy még véletlenül se bosszantson fel. Nem haladtunk sokáig mire jött az újabb kérdés.
– A város? Hiszen csak most jöttem el a városból. Feltöltöttem a készleteimet szóval akár egy hétig is simán megvagyok itt kint. Sőt volt már hogy három hétig nem is jártam egy városban sem. Persze a városokon kívül éjszakázni rendkívül veszélyes, hiszen az embert álmában bármikor megölhetik de, ha valaki tudja, hogyan rejtőzködjön akkor nincs probléma. - Felé fordítottam a fejemet. Egész aranyos volt, ahogy csukott szemmel a köpenyemet markolászta. - Te tudsz rejtőzködni? - kérdeztem szinte suttogva. Tényleg ennyire félne vagy ez is csak a színjáték része? Mióta a köpenyembe kapaszkodott kicsit jobban figyeltem rá. Nem akarom hogy ”véletlenül” eltűnjenek a cuccaim. Időközben már a nap is alacsonyan járt, ami nem igazán tetszett. Nem szeretem, ha a nyílt mezőn ér az éjszaka ezért kicsit gyorsítottam a lépteimen. Végig a horizontot pásztáztam a szemeimmel. Keresnem kell egy biztos helyet éjszakára. Azt hiszem elő is jött az első probléma. Ha hagyom, hogy maradjon akkor erősen hátráltatni fog. Ezen kívül vagy nekiadom a teleportkristályom, amit szeretnék elkerülni, vagy egyszerűen itt hagyom. Esetleg megölöm. Ez lenne számomra a leghasznosabb de, ezt sem szeretném. Ha már elvállaltam, akkor maradjon de, azért az ő érdekében remélem, hogy nem csak a levegőbe beszélt mikor a pénzt említette.

by **Aiko** Szomb. Aug. 10 2013, 19:14

goshujin-sama

„Az útitárs többe kerül…?? Egy arannyal sem vagyok hajlandó többet fizetni neki."
-Akkor maradok szolga Kazuma-sama..
„Még szerencse, hogy nem azt várja el tőlem, hogy goshujin-samának hívjam, az már tényleg mindennek az alja lenne."
-A-a leggyorsabb? He-hehe…
„Istenem, kérlek, bocsásd meg a bűneimet. Tudom, hogy most a vétkeimért akarsz elégtételt, de ne kínozz tovább.” Továbbfolytatta a rémisztő meséjével, ami nem is tűnt annyira mesének, hiszen nem véletlenül nem hagytam el eddig a város környéki részt, de azok a vadászok túl messze üldöztek, és nem tudtam, hol vagyok.
- Ehh… Elméletileg Árnyharcos vagyok, a rejtőzködés a véremben van, vagyis a pixeljeimben.. Ugye?? Kazuma-sama.
Vártam a megerősítését, mert nem nagyon néztem utána a karaktereknek, mielőtt elkezdtem a játékod de gondolom, az árnyharcos nem véletlenül az. Végül, mikor már egy jó ideje csukott szemmel a köpenyét fogva sétáltam, vagyis inkább már szinte kocogtam utána, kicsit begyorsított. Egyre jobban fáradtam, és végül már nem bírtam tovább, de a köpenyét nem engedtem el, elég gyorsan,így sikerült elesnem és egyszerűen minden kitört belőlem.
- Nem bírom tovább, gyűlöllek, idióta vagy utállak, mért kell ilyen gyorsan menni? Hogy lehetsz ilyen tapintatlan egy lánnyal? Baka baka baka baka baka baka!!!!! Ráadásul veled ellentétben én csak hetes szintű vagyok! Ráadásul neked kéne az én szolgámnak lenned nem nekem, a tiednek! Ez nem egy maid kávézó! Te perverz! Megtisztelve kéne érezned magad, hogy velem utazhatsz!
Majd könnyektől csillogó szemekkel néztem rá, kissé elpirulva a kérés miatt, szememmel kerülve a tekintetét és még néhány szó hagyta el ajkaimat.
- V-vigyél a hátadon…..K-kérlek…. G-goshujin-sama.
Már teljesen mindegy volt, hogy ki kinek a gazdája, és mit csinál, de egyszerűen nem bírtam tovább menni, az állóképességem ennyit engedett. Ha most emiatt itt akar hagyni, a semmi közepén akkor nem tudom hogy mit fogok csinálni…

by **Kazuma** Vas. Aug. 11 2013, 00:41

– A játék ritkán segít a bajban. A kaszt semmit nem változtat a rejtőzködési képességeiden. A jártasságaid de főleg a tapasztalat, ami segít. - válaszoltam a rejtőzködéssel kapcsolatos kérdésére. Ahogy begyorsítottam lassan érezni kezdtem a köpenyem rándulásaiból, hogy egyre nehezebben bírja az iramot de, itt nem állhatunk meg. Aztán már nem éreztem, hogy fogja a köpenyem és rögtön utána egy puffanást hallottam a hátam mögül, ahogy elterült. Megfordultam közben, pedig elkezdett mindenfélét hozzám vágni. Kicsit sikerült felmérgesítenie, amin a befejezés se sokat segített.
– Na jó. Ide figyelj. Mint mondtam, nem kell velem jönnöd. Ha nem tetszenek a módszereim, akkor mehetsz, amerre látsz, engem nem érdekel. Amúgy meg pontosan miért is kéne megtisztelve éreznem magam? Ki vagy te? Mit tettél eddig? Mit értél el amiért „megtisztelve” kéne éreznem magam a társaságod miatt? Azt hiszem inkább fordítva áll a helyzet. Nélkülem valószínűleg már nem is élnél. Hálásnak kéne lenned. Szerinted véletlenül sietek? Azt hiszem nekem kicsit több tapasztalatom van arról, hogy mi is van idekint. Szedd össze magad és induljunk, vagy itt maradsz, és talán meghalsz talán nem de, én nem fogok miattad kockáztatni. Ha nem vagy elég erős nem fogod sokáig húzni a játékban. - na ez most kijött belőlem. Elfordultam tőle és elindultam. Csak hátráltat. Már sokkal messzebb járnék, ha nem kell miatta olyan lassan haladni. Megengedtem, hogy velem tartson, de azon túl semmit nem ígértem neki. Végül, ha nem szedte össze magát, akkor visszamentem hozzá. Hülyeség de úgy érzem, hogy mégsem hagyhatom csak úgy itt.
– Ne bízd el magad. - mondtam neki, ahogy a hóna alá nyúltam hogy talpra állítsam. - Ha gyenge vagy meghalsz. Ha túl sok gondot okozol, akkor egyedül kell tovább menned. - Menet közben támogattam amennyire kellett és csak vánszorogva haladtam. A már eléggé besötétedett de a távolban még láttam egy nagyobb árnyékot. Talán az megfelelő hely lesz.

by **Aiko** Vas. Aug. 11 2013, 01:34

Kazuma-sama :3

Tehát végül is teljesen mindegy volt, hogy milyen karaktert választok ebben a játékban, a rejtőzködés ezektől független, ez azért nem valami jó hír főleg a kitörésem után, hiszen ahogy látható nem volt Kazuma-samára jó hatással. De amit mondott, az én rám nem volt jó hatással, szinte eltörölte a teljes létezésemet, amit mondott, néha próbáltam közbevágni miközben beszélt.
- D-de én…. Én nem… Én…
De valahogy semmit se sikerült mondanom, és minél többet mondott, annál jobban folytak a könnyeim, a végén már taknyom-nyálam egybefolyt, mert tudtam, hogy igaza van, eddig még bele sem gondoltam, hogy ebben a játékban semmit nem értem el, csak öltem és öltem, ehhez képest ő a fronton harcol, a Bossokkal küzd értünk, hogy kiszabadulhassunk. Észre sem vettem, hogy elindult nélkülem. „Ne hagyj itt, kérlek, nem akarok itt meghalni..” Kimondani már nem mertem ezeket, a szavakat azok után, amiket ő mondott, így hát csak figyeltem, ahogy elmegy. Egyre távolabb és távolabb volt, a sötétben már szinte alig lehetett látni a hátát. Majd egyszer csak megállt. Mintha az idő is megállt volna, a könnyeim megszűntek folyni. Láttam hogy elindul visszafelé és nem látszott rajta rossz szándék, így hát erőt vettem magamon és felálltam , majd leporoltam magam. Mikor még távolabb volt, elmosolyodtam, miközben egyik kezemmel töröltem a könnyemet, ez igazi mosoly volt, nem erőltetett. Közben a másik kezemmel görgettem a ruhatáram, szoknyámat nadrágra, a kivágott felsőt, garbós pulóverre cserélve. „Ez, annál az idiótánál úgysem jön be.” Majd mikor odaért hozzám, a földet bámultam, nem is tudtam, hogy mit mondjak neki így hirtelen, bár de, mégis tudtam, de valahogy nem lett volna most könnyű kimondani azt a köszönöm szót. Kezével, kezem alá karolt ami kicsit hirtelen ért, és a testem meg is rezzent egy kicsit ettől. Elindultunk, közben a kezét néztem és gondolkodtam. „Merjem, ne merjem?” Majd végül ujjaimat az ő ujjai közé tettem, másik kezemmel rákapaszkodtam a kezére, és fejemet a vállának döntöttem. Csodálatos érzés volt, egy teljes megkönnyebbülés, mintha újjászülettem volna, nem nagyon volt alkalmam még ilyet érezni, egyfajta melegség árasztott el, valószínűleg tartom, hogy arcom a vörös árnyalataiban úszott, de ezt a sötétben még Kazuma-sama sem láthatta. „Tehát ilyen lehet ha valakinek,… Ha valakinek… apukája van.” Egész úton egy szót sem szóltam, csak éveztem a sétát és a karján csüngve töltött időt. Minden irányába táplált gyűlöletem és dühöm eltűnt és csodálattá csapott át.

by **Kazuma** Vas. Aug. 11 2013, 02:07

Végül mégis együtt mentünk tovább. Nyugodtabbnak tűnt, ahogy a karomba kapaszkodva lépkedett és nekem döntötte a fejét én, viszont egyre nyugtalanabb lettem. Kezdett már zavarni a helyzet. Alig haladunk, teljesen besötétedett és valami vele sincs rendben. Na meg velem se hogy hagyom ezt. Bő negyed órás séta volt elérni az árnyékot, amit korábban megpillantottam. Egy magányos fa volt a mező közepén. Szerencsére elég vastagok az ágai így megfelelő lesz éjszakára. Sajnos túl sok időt vesztegettünk el, de legfeljebb majd kicsit korábban kelünk.
– Itt maradunk éjszakára. - jelentettem ki. Ezek után fogtam magam és fa törzsén felfutva egy-két lépést, elkaptam az egyik ágat. Felhúztam magam aztán megkapaszkodva lenyújtottam neki a jobb kezem. Felhúzni fél kézzel nem valószínű, hogy sikerülne de, ha elég lendületet vesz, akkor kis segítséggel ő is fel tud kapaszkodni mellém. Ha esetleg nem akaródzna neki feljönni, akkor leszólok neki.
– Lent vagy fönt. Ha lent maradsz, talán éjszaka széttép valami, vagy valaki… - Ha ezek után se jött fel akkor annyiban hagytam a dolgot.
Ezután elővettem magamnak egy szendvicset és nekiláttam a vacsorámnak.
– Kiket öltél meg és hogy? - kérdeztem két falat között akár lent volt akár fent. Vagy elmondja vagy, nem. Igazából csak félig-meddig érdekelt a dolog. Ha nem akarta elmondani akkor ráhagytam. Nem az én dolgom végül is. Valószínűleg megvolt rá az oka. Ha másért nem akkor a pénzért. Ez már csak így működik errefelé. Majd mikor végeztem a vacsorámmal az inventorymban matattam és hamarosan már pár kötéldarab virított a kezemben. Ideje lesz aludni de, előbb biztosnak kell lennem abban, hogy éjszaka senki nem öl meg merő véletlenségből.

by **Aiko** Vas. Aug. 11 2013, 02:47

Kazuma-sama

Végül, elég lassan, legalábbis számára ez lassúnak tűnhetett, nekem valahogy még túl gyors is volt. Igen, de a jó hangulat, csak eddig tartott, ugyanis nem tudtam, hogy egy fán kell majd éjszakáznom, még sosem aludtam fán és így ránézésre, tuti nem kényelmes. Kazuma-sama felmászott a fára, és a kezét nyújtotta. Először valahogy nem akaródzott reagálnom erre a gesztusa, de aztán említette, hogy lent milyen veszélyek leselkedhetnek rám, ezeket magamtól is tudtam. De egy fán aludni, ez milyen már? „ Ahh jól van.” Nyújtottam a kezem és a kezébe kapaszkodva végül sikerült nekem is felmásznom. Már készültem az alváshoz, amikor jött egy váratlan, és kicsit túl hirtelen kérdés. – Kiket öltél meg és hogy? – Nagyot nyeltem, elakadt a lélegzetem „Hogy tud ilyet ilyen spontán kérdezni? De végül is valamit mondanom kell…”
- A-a lényeg annyi, hogy a hatos szintig ezzel fejlődtem, a gyilkosságok oka, pedig a perverzség.
Mikor később belegondoltam, hogy mit is mondtam, rájöttem, hogy akár értheti úgy is hogy a gyilkolás az én perverzióm része, már késő volt változtatni azon amit korábban mondtam. Kazuma-sama befejezte az evést és elővett egy kötelet. „Mégis mit akar azzal? Függőágyat készít belőle? Vagy magát köti a fához, hogy le ne essen éjszaka.” Minél jobban néztem azt a kötelet, annál jobban úgy éreztem, hogy nekem szánja. Végül is teljesen megértem, talán én is ezt tenném fordított helyzetben, vagyis ezt tettem, mielőtt megöltem az áldozataim, de gondolom ő nem megölni, akar, hiszen már korábban megtehette volna. Szinte egyértelmű volt, hogy engem akar kikötözni. Bámultam a tenyereimbe merev tekintettel „Ilyen szörnyű ember lennék, mégis mikor váltam ilyenné?” Végül, rávetem magam a kérdésre.
- Azt a kötelet nekem szánod ugye?
Kérdeztem, majd folytattam a következő kérdéssel, kicsit elpirulva.
- Ugye nem fogsz csinálni velem semmilyen perverz dolgot, ha kikötözöl?
Az imént, még mintha apámmal sétáltam volna együtt, most meg talán én vagyok a legnagyobb ellenség számára, én vagyok az, aki a legjobban veszélyezteti az életét. „Pontosan ilyen ez a játék, ha nem vagy elég óvatos, akkor áldozatként végezheted. Pont úgy, mint azok a fiúk akiket a késemmel előre eltervelten, szinte már élvezettel öltem meg.” Bár már úgy érzem túl vagyok azon a korszakon, de még mindig mardos a gondolat, hogy talán, mert nem tudhatom biztosan, hogy a valóságban is meghaltak-e.. de talán gyilkossá, nem is.. inkább sorozatgyilkossá váltam. Ez a tény egész életemben kísérteni fog, bár már feladtam a gyilkolást, de talán azt is azért tettem, mert megijedtem magamtól, hogy mennyire is élveztem azt. „Ez a játék torzítja az embereket, de engem? Bennem mégis mit torzíthat, azt sem tudok, ki vagyok valójában, bár az is lehet hogy, ez a valódi énem, ez a gyilkos, igen talán ez vagyok én, de akkor inkább sosem akarok önmagammá válni.”

by **Kazuma** Vas. Aug. 11 2013, 03:24

A gyilkosságokra adott válasza… meglepett. Azok után, hogy látszólag zavarta mikor megöltem azt a kardforgatót, nem néztem ezt ki belőle. Hatos szintig? Ilyen az, mikor a veszély egy aranyos arc mögött rejtőzik. Nem véletlen az óvatosságom. Talán hazudott, mert úgy gondolja ezzel majd többnek tartom, vagy esetleg nem merek vele packázni, talán igaz. Mindenesetre az a piros indikátor a feje fölé került valahogy. Ráadásul az ok is furcsa. Miféle perverzió ez nála? Valahogy nem volt tiszta a kép vele kapcsolatban de nem firtattam tovább a kérdést. Az ő dolga.
Mikor elővettem a köteleket láttam a szemében, hogy zavarja a dolog, de nyugodtabb volt, mint vártam. Azt gondoltam, hogy hevesen tiltakozni fog de nyugton maradt csak talán kicsit félve kérdezősködött.
– Kettő neked, egy nekem. Mindkettőnk érdekében. - válaszoltam neki nyugodt hangon. Én tuti nem hagynám, hogy egy ismeretlen csak úgy megkötözzön de, úgy tűnik szerencsére nem magammal, kell szembenéznem.
– Nyugi. Nem tervezek semmi „olyat”. - másztam mellé az ágon. - Tedd hátra a kezeidet. - utasítottam. Ha nem tette, amit mondtam, akkor megmondtam neki, hogy akkor mehet, amerre lát de, az eddigiek után nem hiszem, hogy túlságosan ellenkezne. Kicsit ügyetlenkedve de végül elég jól sikerült hátrakötöznöm a kezeit. Már megszoktam, hogy sok mindent egy kézzel kell csinálnom de, a csomókkal azért megszenvedtem. Aztán elővettem egy hosszabb kötelet és az egyik végét elkezdtem a derekára kötni.
– Ez megtart, majd ha leesnél. - Miután ez sikerült a másik végét az ághoz kötöttem. Szerencsére elég öreg fa volt elég nagy lombkoronával és vastag ágakkal, ami megkönnyítette a helyzetet.
– Na figyelj! Ha éjszaka mobokat látsz, ne törődj velük. Itt nem érnek el. Ha játékosokat, akkor lapulj meg és lehetőleg levegőt, se vegyél. Ha pedig észrevesznek minket, rögtön ébressz fel. Világos? - mondtam mélyen a szemébe nézve. Nem hiszem, hogy szükség lesz erre, de jobb, ha tudja mi a helyzet. Ezek után kicsit feljebb mászva kerestem magamnak is egy ágat, amihez hozzákötöztem magam. Majd az ágon úgy helyezkedtem, hogy tökéletes rálátásom legyen a lányra. Ezután nehézkesen de sikerült elaludni.

by **Aiko** Vas. Aug. 11 2013, 14:46

Kazuma-sama

Végül, igazam volt, azt a kötelet tényleg nekem szánta, vagyis egyet magának is először furcsálltam, hogy mért is kötné meg a saját kezeit és mégis hogyan..? Majd rájöttem, hogy a fához is oda köt minket, ahogy korábban gondoltam. Megerősítette, hogy nem csinál velem semmi rosszat, bár ha még nem is bíztam benne teljesen, nem tudtam mit csinálni, hiszen akár úgy is dönthet, hogyha nem engedelmeskedek, akkor akár le is lökhet a fáról. Így már tettem is a kezeimet a hátam mögé. Eltartott egy ideig a csomó megkötése, valami lehet a kezével, gondoltam.. Majd rájöttem, hogy elméletileg a játékban mindennek tökéletesen kell működnie, szóval csak szimplán béna. Majd egy másik kötelet a derekamra kötött, szerencsére nem lett túl szoros, bár talán még ez is mindegy volt, hiszen eléggé fáradt voltam ahhoz, hogy nem érdekeljen ilyen apróság. „Mobokat látok? Én aludni terveztem, most valahogy nem érdekel semmi, és ha jön valami, akkor valószínűleg Kazuma-sama eléggé tapasztalt ahhoz is, hogy ezt észrevegye."
- O-oyasuminasai Kazuma-sama.
Mondtam, majd megpróbáltam jól elhelyezkedni az ágak közt, majd elnyomott az álom. Kinyitottam a szemem, és láttam, ahogy Kazuma-sama rajtam van, és benyúlt a ruhám alá, majd elkezdett fogdosni.
- Ne, kérlek, ne tedd, azt mondtad, nem csinálsz velem semmit.
Semmit nem reagált, de a keze egyre feljebb csúszott, majd érzékeny pontot érintett.
- Ahh, ne ott ne!
Nyögtem fel piros arccal. „A mellemet fogdossa, beteg perverz, nincs menekvés, most meg fog erőszakolni igaz? Hogy hagyhattam, hogy kikössön ide…?” Majd a maszkját feljebb húzta, és elkezdte csókolgatni a nyakam, miközben kezével továbbra is a mellemmel játszott. Végül, elérkezett a számig, ekkor már teljesen kikészültem az intenzív érzésektől, kezdtem elveszíteni a józan gondolkodásomat, hiszen bármennyire is rossz, amit tesz, mégis jól teszi. Majd, néhány csók után, felkelt rólam. Kezdtem örülni, arra gondoltam, hogy csak ennyi volt, csak ennyit akart velem tenni, ezt még megbosszulhatom rajta. De ekkor elkezdte kicsatolni az övét.
- M-mégis mit csinálsz!? Tedd vissza a micsodádat!
Üvöltöttem rá, de továbbra sem reagált, viszont a felhúzott maszk alatt, megjelent egy perverz mosoly. Bele piszkát a panelembe, hogy hozzám nyúlhasson, ekkor lerántotta szinte rólam a gatyám, semmi nem volt rajtam alul, elkezdtem sírni, és könyörögtem neki, hogy ne tegyen velem semmit, de csak tovább mosolygott, és felemelte a derekam, hogy betegye a micsodáját. Ekkor sikítottam egy nagyot, majd zuhanásérzés fogott el, végül, arra keltem, hogy egy erős rándulást éreztem a derekamnál. „Cs-csak álom volt!?” Könnyebbültem meg, hiszen annyira valóságosnak tűnt, annyira hogy a könnyeim valóban cseperegtek az alattam lévő talajra, miközben én lógtam a kötélen, bár ekkor már reggel volt. „Átéltem egy egész estés rémálmot, Kazuma-samával. Ezek után még kevésbé merek majd a szemébe nézni, hiszen álmomban… álmomban megerőszakolt.” Olyan valóságosnak hatott, és úgy féltem, hogy a könnyeim még ezek után sem szűntek meg csepegni. Ha Kazuma-sama elengedett, akkor csak a fa törzsének támaszkodva ültem egy ideig, összekuporodva és próbáltam túltenni magam az álmomon.

by **Kazuma** Vas. Aug. 11 2013, 16:56

A nap első sugaraira felébredtem. A lány a helyén volt. Még aludt. Ellenőriztem a felszerelésemet, mint minden reggel és minden rendben volt, mint eddig minden reggel. Körbekémleltem a környéket a fáról de minden csendes volt. Pár mob kóricált erre-arra de túl messze ahhoz, hogy bármi gondot okozhassanak. Nyugodt éjszakánk volt. Reggelire ismét csak egy szendvicset ettem de, arra elég, hogy elűzze az éhségérzetet. Már befejeztem, és épp azon gondolkoztam, hogy felébresztem a lányt, amikor motyogni kezdett valamit.
– Menjünk. - szóltam le neki az alsó ágra de nem reagált. Úgy tűnik mégse kelt még fel. Mocorgott és egyre hangosabban beszélt. Hamarosan már volt egy sejtésem hogy mit álmodik. Fel kéne ébresztenem. Éreztem hogy kicsit melegem lett, ahogy tovább hallgattam. Egyre jobban kapálózott az ágon aztán sikított egyet és leesett. Szerencséje hogy a kötél megtartotta. Leszedtem magamról a kötelet, aztán lejjebb ereszkedtem végül egy kis ugrás után már a földön voltam. Aiko kb fejmagasságban lebegett előttem hátrakötött kezekkel. Szánalmasan festett, ahogy ilyen helyzetben sírdogált. Megfogtam a karját, hogy ne essen hasra aztán bal kézzel egy nagyot, rávágtam az őt tartó kötélre, ami rögtön el is szakadt, ahogy megérezte a Parazita érintését. Aztán a kezéről is levettem a kötelet.
– Ideje tovább menni. - morogtam. Ő viszont fogta magát és lekuporodott a fa tövébe.
– Erre nincs időm. - szóltam utána. Végül vártam egy percet, aztán ha addigra nem szedte össze magát, akkor elindultam felé.
– Elindulsz most, vagy itt maradsz? - Vártam még pár másodpercet, aztán ha nem jött, akkor elindultam nélküle. Már közel járunk a kazamatákhoz. Nem akarom ezen a szinten tölteni a következő éjszakát is.

by **Aiko** Vas. Aug. 11 2013, 17:25

Kazuma-sama

„Ez az álom szörnyű volt. Még sosem álmodtam, még csak hasonlót sem, volt már erotikus álmom, de idáig sosem jutottam, és az nem is erőszak volt, és ami még rémosztóbbé tette, hogy akár meg is történhetett volna, hiszen épp úgy kötötte meg a kezem előtte Kazuma-sama.”
- K-kazuma-sama…
Néztem rá vörös arccal a korábbi rémálom miatt, majd felkeltem az induláshoz.
- Napi 60 aranyért, levennéd a maszkod, amíg velem vagy? Vagyis, inkább… Kérlek, vedd le a maszkod. R-rossz érzés, hogy nem láthatom az arcodat. Van aranyam, kérlek, mondj egy árat, ha a 60 nem elég…
Remélve, hogy nem mond túl sokat, végül felkeltem, és ha levette maszkját, ha nem, siránkozás nélkül folytattam az utat és próbáltam felvenni a ritmusát, hogy ne okozzak több kellemetlenséget. Bár a távolságot így is tartottam, mert azt az álmot, sehogy sem tudtam kiverni a fejemből. Nem szoktam túl sokat nadrágot hordani, és végül visszacseréltem szoknyára, a garbós pulóverből kapucnis lett, hiszen zavaromban, valahogy takarni akartam arcomat. Eszembe jutott, hogy már fordult elő, hogy beszéltem álmomban és a gondolat is szörnyű volt.
- U-ugye nem beszéltem álmomban Kazuma-sama?
Kérdeztem rettegve a választól, közben egyre közelebb értünk, az első szintű kazamatához, legalábbis azt hiszem, ez lehet az, bár még sosem voltam itt, egyedül be sem merném tenni a lábam, bár így se nagyon szeretném megtenni ezt. *korog* Megkordult a gyomrom, hiszen már lassan több mint egy napja nem ettem semmit, és a játék fenntartja az éhségérzetet, de Kazuma-samáva ellentétben, én semmit sem hoztam magammal. Így csak haladtam tovább, remélve, hogy ő nem hallotta ezt a kínos hangot és nem okozok vele több gondot neki.

by **Kazuma** Vas. Aug. 11 2013, 18:26

Felkelt a fa tövéből és látszólag nem akart itt maradni, de ahogy megszólalt már tudtam, hogy kérni akar valamit.
– Mi az? - kérdeztem. Furcsa kérése volt. Vegyem le a maszkomat. Még pénzt is ajánlott érte. Ettől függetlenül nem akaródzott megszabadulni tőle. Az enyém. Akkor veszem le, amikor akarom de, nem akarom. Csak olyankor szoktam levenni, ha egyedül vagyok, vagy ha jó okom van rá. A pénze nem elég ok. Ez azért nem olyan egyszerű.
– Bocs. - mondtam majd megfordultam és elindultam. Kicsit lemaradva követett. Valamivel még gyorsabban is tudtunk haladni, mint tegnap ennek azért örültem. Minél kevesebb időbe telik itt végezni annál előbb mehetek vissza, hogy tényleg elkezdhessek tovább fejlődni. Nemsokára aztán jött az újabb kérdés.
– Nem. Csak lefordultál az ágról. - mondtam hátranézve az időközben ismét átöltözött lányra. Szereti váltogatni a ruháit, az biztos. Nem volt sok kedvem az álmairól csevegni. Így is túl sokat foglalkozom már vele, és nem akarom lelassítani a haladásunkat ezzel. Csendben haladtam és hamarosan feltűnt az első boss kazamatája. Ezen keresztül feljutunk a második szintre. Sosem jártam még itt korábban. Lehet, nem találjuk meg elsőre a termet de, kíváncsi vagyok a helyre.
– Megjöttünk. - jelentettem, ki ahogy elindultam a sötét nyílás felé.
– Remélem, van látásod. - néztem rá aztán beléptem a sötétségbe. Mondjuk, ahogy a szemem kezdte megszokni a gyengébb fényt és a látásom is aktiválta magát már egyáltalán nem volt vészes a helyzet. Fura hogy korábban még nem jöttem el ide de, most úgy döntöttem nyugodtan szakíthatok rá egy kis időt. Ez a kis idő, amit a fronttól távol töltök még nem vészes.

by Ajánlott tartalom