Nagy Síkság

Miután leheveredtem, szívélyesen fogadtak. De valami furcsa volt ebben a túlzott jószívűségben. Mintha csak álca lett volna, amit azért emeltek fel, hogy fent tartsák a látszatot, hogy kedvesek. Valamennyire sikerült is nekik. De lehet, hogy csak rémeket látok. Aztán a vörös játékos elkezdett kérdezősködni, amire válaszoltam is.
- Semmi különös, gondoltam kimozdulok és felfedezem a vidéket. Gyönyörű ez a táj. – járattam körbe a szemem. – Tudjátok, szeretem a természetet, csak mostanában nem sok időm maradt a természetjárásra. Majd a piri megkérdezte, hogy nincs-e kedvem horgászni.
- Hát, nem is tudom. – mentegetőztem- A horgászat sose volt az én sportom. De egy próbát megér. – mosolyodtam el, és felvettem a horgászbotot. Egy ideig próbálkoztam, majd észrevettem, hogy a másik játékos farkasa egyszer csak eltűnt. Ő megnyugtatott, hogy csak elugrott valami ehetőért, de valamiért ettől nem nyugodtam meg. Hisz én is ehető vagyok! Így hát inkább letettem a horgászbotot. – Mondtam, hogy nem fog menni. – azzal visszahuppantam a helyemre. És a vörös játékosnak kezdtem mesélni az életemről, hisz ezt kérte.
- Nem volt túl izgalmas életem. – mondtam – A valóságban csak egy mozgássérült tizenéves vagyok, itt a játékban pedig még semmi említésre méltót nem tettem. – fejeztem volna be mondandómat, de az idomár úgy tűnik észrevette a céhlogót a nevem mellett és rá is kérdezett.
- Áh, igen. – mosolyodtam el – Ez talán az egyetlen olyan dolog, amit megtudnék említeni a játékban elért eredményeim mellett. Ez a Phoenix Brotherhood nevű céh logója. Egy kicsi, sőt, nagyon kicsi céh a miénk. Három tagból állunk, de most éppen toborzunk. A célunk az úgymond rendfenntartás a játékban, legalább is a céhvezérünk, Judy ezt adta meg irányelvnek. Lehet, hogy ismeritek őt. – fejeztem be mondandómat.

A srác beszéde hamarosan unalmassá vált Astaroth számára, bár a céhvezérről mikor szó esett, azért odafigyelt. Aztán már csak azt várta, mikor jelez Itachi. Ez a srác rosszkor volt, rossz helyen. Meg bizonyára ostoba is, hiszen ki a jó isten ül le egy piros indikátoros, és annak haverja közé? A férfi ütemesen dobolt a lábán. A rendfenntartásos résznél gúnyosan horkantott egyet. A fiú csak ücsörgött, mint aki jól végezte dolgát. Nagyon, de nagyon kezdte már unni a játékot Astaroth. Máskor, mikor csak ő, és a farkas van, talán élvezte volna, de így, hogy a céhvezér itt ül mellette, nem akarta megmutatni azt az énjét neki. Legalábbis még nem. Remélte hamar beleun Itachi is a játékba, és jelt ad nekik a támadásra.
Asmodeus ott hevert pár méterre az áldozat mögött. Ő is unta a csevejt, és tisztában volt vele, hogy gazdájának sem áll szándékában játszani most a prédával. Egyszerű feladat, csupán végeznek a sráccal, aki volt olyan botor, hogy rossz társaságba keveredjen. Lassan felállt és elkezdett a trió körül körözni. Tudta, hogy a srác nem érezheti meg a jelenlétét. Túl amatőr ahhoz. Ugrásra készen várakozott. Bár nem tudta, hogy fog elkezdődni, de minden eshetőségre felkészült, akár arra is, hogy a menekülni vágyó zsákmányt elejtse. Ha már ma egyszer jóllakott, akkor miért ne futkározhatna a préda után.


//kövi postba 35 szóval pótolok. Bocsi a várakozásért mindkettőtöknek!   //

A beszédem közben, azért már valami kezdett látszani. Mintha csak úgy csinálnának, mintha figyelnének, legalább is a vörös játékos –miért nem említette a nevét?- mindenre azt mondta, hogy szuper, meg nagyon jó, mintha érdekelné. Legalább a társa figyelt. Habár ezt is abból tudtam meg, hogy megvetően horkantott egyet, mikor a rendfenntartásról beszéltem. Egy kicsit kezdtem ideges lenni, hisz ezzel mégis csak a céhünket és Judy-t sértették, de próbáltam nyugodt maradni.~ Nyugi Atoru, jól tudod, hogy vannak huligán játékosok, akik semmibe veszik a szabályokat, eléggel találkoztál már, tudod, hogy mire képesek.~ És amikor erre gondoltam, leesett valami. Hogy mire képesek? Szinte mindenre! Lopásra, csalásra, megvesztegetésre és… ölésre. Kezdtem úgy érezni magam, hogy tényleg átvertek. Már kezdtem a nyakamon érezni a halál hűs leheletét, mikor a vöri közbeszólt, hogy ismeri Judy-t.
- Tényleg? - Felvillant a szemem. Ismeri Judy-t? Ettől az egy mondattól, a mosolyom, még nagyobb lett. Hisz akkor biztos nem rossz szándékúak. Ebbe belegondolva kezdtem megnyugodni, mikor aztán elkezdtem gondolkodni. Az állításai több helyen, hogy is mondjam… furák voltak. Judy régebben mondta, hogy benne volt egy céhbe, aminek mi is volt a neve? Angelic… Voice? Ige, ez lesz az! Azonban azt nem említette, hogy rendfenntartók lettek volna. Hisz akkor minek alapítana még egy céhet? Teljesen fölösleges lett volna, csak több költséggel jár, főleg arra gondolva, hogy 3-an vagyunk a céhben, így legalább 700 arany lenne, ami azért nem kevés pénz. No meg a másik. Mit fizettek? Nem mintha, nem nézném ki a vöriből, de egyáltalán nem tűnik olyannak, aki árus lenne. Főleg, hogy vörös játékostól az égvilágon senki nem venne semmit. Maximum céhtagok. És ha már céhnél tartunk, így ránézve a másik kettőre, mintha ugyanaz a logó lenne mindkettőjüknél. Basszus… Ennyire csak nem voltam naiv? De visszagondolva, mégis az voltam. Hisz ha még igazak is az állításai, hogy Judy egy rendfenntartó céh tagja volt, akkor hogyan lehettek jó ismerősök? Egy vörös játékosról sem hallottam még, aki egy igazságosztóval lenne barátságban. Akkor hát itt a vége, úgy látszik, a játék most befejeződik számomra. De nem adom fel harc nélkül! Ha nem is nyerhetek, legalább az egyiket magammal viszem. Itt ránéztem az idomárra, persze még mindig mosollyal az arcomon. Az idomárok amúgy is az állatokra hagyatkoznak, így könnyen elvihetném. Azonban valami zavart. Hova lett a farkasa? o.o Csak úgy eltűnt, pedig ez elég nehéz egy síkságon. Tuti, hogy csak arra vár, hogy jelt kapjon. De azért először megpróbálom harc nélkül megúszni. A vöri ekkor szólt, hogy miért nem horgászok egy kicsit, aztán mesélhetnék közben.
- Miért is ne?- mosolyogtam rá. ~Mondjuk azért, mert akkor sebezhető lennék?~ Gondoltam, de nem mondtam ki. Hadd higgyék, hogy az álcájuk átláthatatlan. ~Ha pedig mese kell, akkor ne aggódjatok. Jó kis mesét mondok nektek~
- Sok story-t nem tudok, maximum a céhvezérről tudnék mesélni. – kezdtem bele, miközben elvettem tőle a horgászbotot és belekezdtem a horgászatba. – Tudjátok, régebben egy jó erős céh tagja volt, aminek a neve Angelic Voice volt. Habár gondolom, ezt te is tudod. – néztem rá a vörösre- Egy elég neves céh, amiben azért elég sok a frontharcos és elég jóban voltak vele. – azért se mondtam ki Judy nevét, hadd gondolkodjanak rajta – De aztán úgy döntött, hogy egy kicsit elvonul a fronttól és inkább a szinteken tartja a rendet. Itt kerültem a képbe én. Ő beszélt a céljairól és úgy döntöttem segítek neki. Azonban a pénzhiány egy kicsit hátrálhatott, így nem nagyon voltam az anyagi, inkább a lelki segély voltam a céhben. Azonban azt is mesélte, hogy nem szakította meg a kapcsolatot a volt céhével, sőt, mélyítette azt. Majd visszament a frontra, bossokat kaszabolni. Kb. ennyi lenne a történet. – fejeztem be, tovább horgászva. Nem tudom, hogy mennyit hittek el abból, amit mondtam, habár így igazából nem is tudom elhinni, hogy hordtam össze ennyi mindent. Ha ez egyszer Judy fülébe jut, nekem annyi. T.T

Black Fist

- Bacchus – szúrósan ránéztem Xenre - ..azaz W-w-wolf. Akk-kk-kor én ki-i-imegyek és-s hir-hirdetek – felelte a dadogós srác. Így ránézve cseppet sem megnyerő, de talán éppen ebben lesz a fegyvere. Fraggyra és Malcolmra ezt biztosan nem bíznám rá.
- Rendben Xen, aztán tartsd szem előtt, az oda nem illőket öld meg, vagy legalább tántorítsd el őket – épp szólni készült volna, mire öklöm felmutattam, hogy hallgasson, én beszélek. – Malcolm veled megy, ha gond lenne, de rejtsd el ezt a melákot - itt Malcolm kivillantotta a fogait és gúnyosan rötyögött és tarkón vert.. Felpattantam, odasétáltam a kolosszushoz. – Szórakozni akarsz, kisgyerek? – azzal meg akartam ütni, de az meg csak elhajolt előle.
- Nőjjél fel Wolfi. Áúúúúú.. áúúú.. – hangos röhögés töltötte be a helyet, egyedül az ajtó nyílása változtatott ezen. Xen kilépett az ajtón és Malcolmra néztem, majd neki mentem.

- Kö-kö-köly-kölykök.. gyere Mal-mal..! – kiáltottam vissza. Aminek hatására nem soká nyílott is az ajtó és Bacchust visszatuszkolva Malcolm ide futott. Szemüvegem megigazítottam és készen álltam az útra és a vele járó tortúrára. Malcolmnak nem kellett volna jönnie, menne ez nekem egyedül is. Wolf nem bízik meg az egyéni erőmben.. sosem fog, túl önfejű.
Hosszúnak tűnő gyaloglás után, amiben hátráltatott a lustaság, megérkeztünk a főtérre. A hírető táblára kiakasztottam egy rövid üzenetet, majd indultunk a következő pontra, ezt biztosan egyes igazság osztók meg fogják semmisíteni.
Pár óra múltán több kocsmában és sikátorban is függött egy rövid üzenet Koordinátával.

Cetli írta:„ Bevállalós vagy, szeretnél egy banda tagja lenni, sok pénzt keresni? Keress engem a lent megjelölt helyen. Wolf Edgar. Trollok és angyalok gyertek.. háhá.”

Bacchus még csak ezt sem bízta rám, csóváltam meg a fejem. Egyáltalán lesz valaki, aki odafigyel egy ilyen üzenetre?
- Ma-maa-malcolm-m-m. Sze-sze-szerint-t-ted erre lesz je-je-jelentkezőnk? – kérdeztem összeszűkült szemekkel. Ez a beszédhiba annyira rossz.
- Nem, hacsak le nem fizeted őket. Az meg pénz pazarlás lenne. Biggyeszd oda, hogy csinos nők és jóvágású férfiak is lesznek, mindjárt lehet válogatni a jelentkezők között – nem is hülyeség, amit mond Malcolm, oda is írom, meg némi aranyat is, ami vonzóbbá teszi, Malcolm úgyis szereti a pénzt.

Cetli írta:„ Bevállalós vagy, szeretnél egy banda tagja lenni, sok pénzt keresni? Lesznek csinos nők, jóvágású pasik és sok-sok pia, aki legyőz, jutalomban részesül. Keress engem a lent megjelölt helyen. Wolf Edgar. Trollok és angyalok gyertek.. háhá.”

Utolsó pár plakátot így raktuk ki, a korábbiakon már nem módosítok.
- Gye-gyerünk Mal! – úti célunk nem más, mint a nagy síkság.
- Nem kell mondogatnod, én a testőröd vagyok itt, amerre mész, arra megyek én is, amúgy meg hagyj békén, újra kell számolnom az aranyam, annyira jó, hogy elő lehet venni..
- Nem érd-d-dekel a pé-pé-énzed, sok-k-kal jobb-bö-bö-bat t-találtam, m-m-magam-n-n-nak. Megigazítottam szemüvegem és hagytam, hogy Malcolm árnyéka eltakarja előlem a bántó napfényt. Körbe néztem későbbi áldozatainkon Aincradi lakosokon és játékosokon. Wolfnak sikerülni fog, meghódítjuk Aincradot, a magunk módján. Már csak az a kérdés.. hogy kik lesznek még tervem hódítói. Tudom mit akar Bacchus, és azt is hogy mit akarok én, Bacchus az én bábom, legalább van egy szám, ami.. tud beszélni. – Ne-ne-nem soká.
- Kussolj már, most kezdhetem elölről – Malcolm narancssárga indikátora fejem fölé virított, ahogy ránéztem és az én zöld indikátorom furcsa mód szokatlan volt, most leginkább megütném, de nekem nem kell az a szín, sokkal könnyebb, ha mások sárgulnak, nem én, egy nap visszakapja ez a hitvány a sértéseit.
Utunk a megjelölt pontig könnyedén telt és este ötig várakoztunk, ezt öt napon át megtettük minden nap. Akik addig érkeztek és kérdéseikkel, ha zaklattak, csak annyit mondtam nekik, hogy:
- W-w-wolf, vár b-b-benn-n-neteket, a-a-azon a nap-pon. L-l-legye-t-tek tü-tü-türelemmel.
Itt elmondtam az éppen aktuális hátralévő napot, mikor lesz itt Wolf is velünk. Malcolm minden egyes alkalommal csak mellettem állt, nem rejtettem el jelenlétét.

// következő körig be lehet csatlakozni, ha felkeltette tetszésed, vagy nem tetszésed a cetli tartalma. Addig, aki ír jelezze, hogy a Black Fisthez írt. Köszi!

- Lá lá lá... lá lá lá lá...
- Mit dúdolgatsz?
- Fogalmam sincs... unatkozom. - emelte a lány magasba a korábban beszéltetett játékszert, megrázta, majd a mellkasára tapasztotta a kezét. - Hjaj milyen unalmas... - Sikeresen beszivárogtam a városba, már a felfedezését is megkezdtem, mégis úgy érzem, hogy a tervnek több hátulütője van mint előnye. Könnyebben megközelíthetőek azok a hülye táblák, viszont túl sok a kíváncsi szem, a sok hülye kérdezősködő, és még követnek is... Nem értem egyáltalán miért van ennyi hülye bámészkodó egy helyen... mintha nem láttak volna még embert. Alig van egy-két eldugott hely ahol nem kell ilyesmitől tartani. Viszont... mégsem maradhatok örökre egy tetőn, miközben a fegyveremmel játszom.
- Yosh... - hangtalanul felültem, miközben a tető túloldala felé másztam, hogy a sikátor környékén mászhassak le távol a kíváncsi szemektől. Viszont az időzítés rettenetes volt, éppen néhány alak tanakodott, hozzám hasonlóan "koszos" indikátorral. - hmm -halkan alig hallhatóan hümmögtem, majd gyorsan észbe kaptam és vissza húzódtam mielőtt még kiszúrnak. Cseppet sem lenne jó leleplezni a tökéletes búvóhelyem. Mennyi fejfájást okozott így is, hogy megtaláljam. Micsoda nyűg... viszont az nem árthat ha kicsit hallgatózok. Az idiótáknak még csak annyi eszük sincs, hogy ne itt beszéljék meg a menetrendjüket... érdekes lesz. Kifigyeltem miközben valamit a falra ragasztottak, majd amint elmentek leugrottam, hogy meglessem mi is az. Ami fentről plakátnak tűnt közelebbről nézve inkább csak egy papírfecni, néhány betűvel meghintve. Letéptem a papírdarabot a falról, nem igazán hiszem, hogy csak ide tették ki, ha pedig mégis akkor így jártak.
- Banda? Pénz?
- Pénz? - csillant fel a kapzsi baba szeme, - add csak ide! - nyúlkált a lapért viszont nem érte el, ezért sértődötten karba tette a kezét és elfordult. - hmph...
- Héé, óvatosan, mi lesz ha elszakítod... Ha ezek pénz ígértek akkor biztos, van is nekik... - húzta száját széles mosolyra majd kilesett a sikátorból, és észrevétlenül kellő távolságot tartva követni kezdte az alakokat.
- Hová mész?
- Hát nem egyértelmű? Vadászni! \o/ - a lelkesedés nem akart szűnni, sőt minden egyes lépéssel tovább mélyült, olyan rég volt már utoljára, hogy valakit követtünk, majd mint egy ragadozó levadásztunk. Egy új trófea... egy új kincs... új játékszer. Egy darabig még a várost járták, már kezdtem volna feladni, amikor a sikátorok és koszos épületek helyett a városból kivezető út felé vették az irányt. Itt az alkalom. Egyre távolodtam tőlük, de nem tértem ki abból a mezőből amiből még látom őket. Kellő távolság, az a táv amiből könnyűszerrel kinyírhatom őket, de ők nem tudnak engem megsebezni. Ha csak nem egy íjász valamelyikük...
Ha elérték az ulticéljukat, a hozzám legközelebbre eső fát kezdtem megmászni, tökéletesen elrejtőzve a lombok között, és onnan lesem az eseményeket, fegyvert kézben tartva. Kavicsnak álcázom magam...  

||Astaroth & Saton x Atoru|| [ Bocs a késésért srácok :S ]]

Belement a horgászatba és mesélt is keveset. Nem sokat értettem a hadoválásából de én csak bólogattam és úgy mondtam mint ha mindent tudnék. Aztán eluralkodott bennem a fenevad. Szemem felvillant és bevöröslött és én pedig halálszagot éreztem. Próbáltam visszafogni magamat de nem sikerült arcomra őrült mosoly fagyott majd Astaroth-ra néztem és utána pedig a srácra.
-Pedig ismerned kéne engem! Mi védelmezzük a céheteket cserébe ti fizettek. Viszont ebben a hónapban nem fizettetek, talán most le is tudhatnánk a fizetést. Ki is fizethetnéd
Majd őrült kacajba kezdtem és mikor befejeztem teljesen elcsendesedtem.
-Óh ne haragudj a tapintatlanságom miatt. Viszont tényleg ha már itt vagy akkor ki is fizethetnéd a védelmi pénzeteket. Igaz Astaroth még-e hónapban nem fizettek?
Majd Astaroth-ra pillantottam és bólintottam, hogy most már tényleg álljon készen ha nem fizet akkor az életével fog fizetni. Majd kicsit, hogy enyhítsem a körülményeket a céh vezérükről kezdtem beszélni.
-Egyébként tudd, hogy a vezéretek nagyon kedves ember! Ő az egyik legjobb és emlékszem mikor még az Angelic Voice-ban volt. Akkor is ő intézte a pénzügyeket akkor őket védtük és akkor is szépen rendszeresen adták be havonta a pénzt. -felnevettem és így folytattam- bár mindig mondta, hogy megérjük a pénzünket sokat emlegetett. Nem szeretnék felvágni de ez tényleg így volt. Egyszer volt, hogy megtámadta őket egy vörös céh már meghalt az összes tagja sokan nem bírták őket de amikor megtámadta őket... Fuhuuu de nagy bajban voltak aztán küldtek egy üzenetet és pár perc múlva ott is voltunk. Úgy elbántunk velük mint a sicc szerintem már senki nem élne az Angelic-ből ha nem mentünk volna... És ezt most nem felvágás céljából mondom.
Majd intettem Astaroth-nak hogy álljon fel és felálltam én is majd Atoru mellé álltam.
-Szóval barátom akkor van pénzed? Lassan lemegy a nap mennénk mi de akkor gyorsan letudnánk a pénzügyeket!
Majd vártam, hogy válaszoljon bár mélyen belülről reméltem, hogy nem fog tudni fizetni.

Úgy látszott a szövegelésem valamennyire célját tévesztette, hisz továbbra is csak bólogatott mindenre. No fene, akkor mégse az információk érdeklik? Vagy talán ezeket az infókat már tudta? Sokáig már nem gondolkozhattam, mert egyszer csak a vörös játékos átment őrültbe és egyszer csak elkezdett a fizetésről beszélni, de nem éppen a legszebb modorral. Úgy látszik rájött, és utána már nyugodtabb hangnemre váltott, azonban ennyi elég is volt nekem, hogy lássam, csak színészkedik. Talán észrevette a gyanakvásom, talán nem, de elkezdett beszélni Judy-ról. A kedves ember részét én is tudtam, azonban amit utána mondott, az már csak hazugság volt szerintem. Azt még elhinném, hogy az Angelic Voice vörös céhekkel volt összetűzésben, és még talán azt is, hogy ennek a céhnek hírmondója se maradt. De hogy ők segítettek volna ebben, és hogy az Angelic Voice gyengébb volt náluk, azt már nem. Nem tudom elképzelni, hogy a legnevesebb céhek egyike akármikor is segítségre szorulna. Habár az is igaz, hogy nem mindig lehetett ilyen erős céh, de azt is kötve hiszem, hogy olyan erős piros céhek lettek volna akkoriban. Azonban, ha valamennyi is igaz ebből, akkor az azt jelenti, hogy egy igen tapasztalt játékossal állok szemben. Védelmi pénz? Nem hinném, hogy Judy akármikor is fizetett volna nekik, azonban ebben a helyzetben nem ellenkezhettem. A kettő az egy ellen arány, azért mégis csak sok, főleg akkor, ha az egyik egy idomár, akinek a farkasát már jó ideje nem láttam. Eddig soha nem láttam egyetlen petet sem, amelyik eddig távol maradott volna a gazdájától. Habár az is igaz, hogy mindig tanul az ember, így már mondhatom, hogy ilyet is láttam. Már lassan itt a válaszolás ideje, szóval válaszoltam.
- Két kérdésem lenne: Mennyi a védelmi díj? És kinek köszönhetjük a védelmünk? – a mosoly kezdett lehervadni a harcomról, remélem nem fog gyanakodni arra, hogy kiderítettem, mit akarnak.

A srác elég okos talán valamit sejthet. A fene se tudja ahoz szerintem túl hülye. Tök mind egy hamar vége van ha nem tetszik neki valami. Készenlétbe helyeztem a késeimet ha valamit disputál egyből vérfürdőt rendezek és utána talán kérdezek. -ezek a gondolatok futottak végig az agyamban a másodperc tört része alatt- majd láttam, hogy a srác nem igen fog balhézni sőt mint-mintha egy két izzadság cseppet is látnék a homlokán. Talán megijedt mikor kiborultam vagy talán csak okos és taktikázik de ezt senki sem tudja csak ő maga. Nem baj egy szó mint száz remélem parádét rendez mert most szívesen megszabnák kicsit a srácot, de csak azért, hogy formásabb legyen! -nevettem magamban- Viszont a srác nem kereste a bajt viszont gyanakodni gyanakodott az már bebizonyosodott számomra mikor kérdezett. Kicsit hirtelen ütött a kérdés mivel nem gondoltam végig mennyi aranyat is kérjek, de gyorsan kitaláltam valamit:
-Háát, őő, általában 100 aranyat szoktunk kapni de mivel ebben a hónapban kevés volt a teendő így nem kell sokat. Mostani pénzt 60 aranyra becsülöm és majd mond meg a vezetőtöknek, hogy a cég ajándéka!
Igen biztosan sejt most már tudom rákérdezett a nevemre. Valamit ki kéne találnom csak a fene sem tudja, hogy mit mondjak. Tudok pár infót róluk talán küldhetek nekik üzenetet. Nem is rossz ötlet ez szép gondolat Itachi.
-Sajnos a nevemet nem mondhatom meg de adok egy levelet egy üzenettel, ne nyisd ki csak majd a vezetőtöknek add át!
Az üzeneten ez áll:

Köszönet:

-Kérlek a levelet ne nyisd ki csak Judy-nak add oda!

||Te döntöd el, hogy kinyitod-e vagy sem a levelet viszont Judy-hoz így vagy úgy de jusson el a levél. Arra gondoltam, hogy talán kicsit játszhatnánk ti nyomozgathatnátok és lenne egy kis + írogatás ha van kedvetek||

Úgy tűnik, nem nagyon szerette a kérdéseim, és ez azon is látszott, hogy két kést húzott elő. Szóval árnyharcos! De miért bánik így egy ügyféllel? Persze, nem vagyok igazi ügyfél, csak azt hiszi, hogy azt hiszem, hogy el tudja velem hitetni azt, hogy minket védelmeznek. Nevetséges! De akkor menjünk bele a játékba. Én is előhúztam két kést, hogy lássa, nem vagyok fegyvertelen. De többet nem csináltam. Az összegen pedig csak nevettem magamban. 60 arany? Azt hittem egy horribilisebb számot fog mondani. Mondjuk kétszázat. Vagy lehet, hogy nem akarja, hogy gyanakodjak, ezért mondd ennyicskét? Habbár az is igaz, hogy ezzel is azért egy kicsit megvágja a pénzügyemet. Körülbelül a fél vagyonom. Azonban ez sem riaszt vissza. Inkább egy kis pénzt adok, mint az életemet. Csak Judy-nak mit fogok mondani. Most jó sokáig nem szeretnék a szeme elé kerülni. Hisz ezzel a becsületem sértették valamilyen szinten, plusz a céhünkre is rossz fényt vethet. Ezzel most nagy bajba sodortam saját magam. Azonban ezért még megfizet ez a vörös. De nem most. Majd később, amikor nem lesz itt a haverja.De addig is valahogy meg kéne tudnom a nevét. Talán majd a kereskedő ablakban ki lesz írva. Így elkezdtem átutalni pénzt ezeknek a pénzéhes játékosoknak, akármennyire is bántott a dolog. Azért szépen átnéztem a kereskedő ablak minden egyes zugát, de sehol egy név. No fene! Akkor ezzel se lettem okosabb. De akkor legalább az arcukat megjegyzem, ha mást nem is. Ezután adott egy levelet és azt mondta, hogy ne nyissam ki, csak adjam oda Judy-nak. Tehát mégis tudja nevét.
- Rendben, úgy lesz. - mosolyogtam rá, de persze belül tudtam, hogy ez nem így lesz. Persze, hogy oda adom Judy-nak, csak előtte elolvasom én is.
- Akkor viszont látásra, Védelmezők. - Köszöntem el, direkt nyomatékosítva az utolsó szót. Ahogy távolodtam a helyszíntől, úgy tért vissza belém az élet. Majd amikor már elég távol voltam, kinyitottam a levelet. A nagyját nem vettem komolyan, főleg azért, mert hazugság volt. Nem beszéltem se a többiekről, se a törzshelyünkről, és a nevét sem ejtettem ki. A pénzt pedig, hát... azt nem sajnálom. Judy pedig nem tudom mit fog szólni erre.

// Én részemről rendben, majd még Judy-t megkérdezem. Köszi az ismerkedést! //

A srác nem vacakolt és láttam hogy nem éppen akart kötekedni, és bármi csak harcolni ne kelljen. Viszont azt is láttam rajta, hogy eléggé szégyenli magát amiért fizetett a főnöke biztos nem lesz oda érte. Ha egyik tag azzal jönne, hogy meglopták eléggé nagy balhét csinálnék miatta de ez már a srác és a vezérének baja nem az enyém. Ideadta a pénzt, nem akartam elröhögni magam de nagyon vicces volt a könnyen jött pénz, bár én is tudom ami könnyen jött az könnyen megy. Ám a srác sem volt teljesen hülye és bár a lóvét ideadta és harcolni nem harcolt az arcomat jól megnézte meg kicsit villogtatta a két kis bicskáját. A kezébe nyomtam a levelet és a srác látszólag örült nekem de ismerem már a mimikát és nem volt őszinte mosoly. Elvette és aztán el is ment, nem tudom, hogy mennyire igaz az, hogy nem olvassa a levelet de ez engem már egészen nem érdekelt. Azt csinál amit akar a kis hülye. Astarothra mosolyogtam és szóltam neki:
-Na mehetünk? Sikerrel zártuk a napot azt hiszem itt lehetne a napnak a vége.
Majd elindultam hazafelé és egy pici egeret vettem észre a földön ami össze vissza cirkált én pedig rajta nevettem a séta közben. Hamar  viszont színt váltott és rózsaszín lett majd az egérből patkány lett és a patkányból pedig egy ló méretű egér ami egészen kötődött hozzám. Astarothra néztem és szóltam neki, hogy ha már ennyire szeret ez az egér akkor szórakozok egy kicsit és ezzel megyek haza. Felugrottam az egér hátára és amikor már a városba majdnem beértünk az egér ismét kicsi lett én pedig leestem ról, bukfenceztem párat és a földön hevertem. Az egér mire felkeltem teljesen eltűnt. Felálltam leporoltam magam és megvártam Astarothot majd vele együtt mentem haza.

||Köszi az ismerkedést||