Füstölgő Mezőség

Akae viszonylag sokat gondolkodott azon hogy Shu vajon mit is mondott neki pontosan és mivel nem sikerült jó magyarázatot találnia így Shu utolsó mondatában találta a mentsvárat.
- Te ismered Ceart?
Kérdezte meglepődve Akae Shut, de nem várta meg a választ hanem rögtön kérdezett tovább.
- Miért olyan fontos hogy a dolgoknak legyen nevük? Persze meg kell különböztetni őket valahogyan, de attól még személyt nem kapnak vagy de? Egy tárgy tükrözheti a használójának a modorát / stílusát?
Akae ismét sok, egy vele egykorút általában nem foglalkoztató kérdést tett fel Shunak. Akae nem is volt biztos abban hogy Shu tud válaszolni a kérdéseire, de abban biztos volt hogy még ha nem is fog pontos választ adni de valamilyen módon biztosan tud segíteni neki megérteni hogy megértse miért van ekkora prioritás helyezve arra hogy dolgokat, vagy személyeket elnevezzenek. Hisz Akae biztos volt benne hogy ha neki nem lenne neve attól még ugyan az a személy maradna, csak nehezebb lenne hozzászólni.
- Kezd lemenni a nap, Timidusz hogy látja meg ilyenkor is az olyan apró állatokat? Biztos nagyon jó a szeme. Vagy talán ösztönből képes ilyen hamar észlelni az állatkákat? Egyszer az edző azt mesélte hogy egy harcos csak akkor válhat igazi harcossá ha képes akár csukott szemmel is harcolni az ellenfelei ellen. Lehet hogy Timidusz már annyira jó hogy már biztosan tudja hogy hol lapulnak az állatok?
Kérdezgetett Akae, de azért még egy edzőjétől származó idézetet is sikerült a mondathalmazába illesztenie. Amiről persze egyből a harc jutott eszébe, és azon gondolkodott hogy ideje túltennie magát a vereségen, és végre újra harcolni az Arénában vagy egy küzdőtéren.

(Nem bírtam aludni anélkül hogy ne irtam volna meg a posztot >< )

-Bátyus, bátyus. Gyere már. Mért mindig rád kell várni?
Shakan a szokásához híven folyamatosan rángatni kezdett.
-Hékás, hékás, hiába rángatsz, attól nem fáradok el ritkábban.
De a kislányt ez nem igazán érdekelte, mert a közelben már meg is látott egy alakot, és rohant is oda hozzá.
-Szia, szia, hogy vagy? Te vagy az a kislány, akinek a sárkánya a szárnyai alá vett, ugye? Láttad már az új fejpántomat? A Chansherry csinálta nekem.
Majd mosolyogva mutogatja a fején található világoskék vadmacskafülekkel ellátott hajpántját.
-Így jobban hasonlítok egy vadmacskára, és könnyebben meg tudom téveszteni a valódi állatokat, és könnyebb elkapni őket. A múltkor, a múltkor csak azért nem vittem magammal, hogy nehogy elvesszen a mini elleni küzdelemben.
ÉS Shakan talán még folytatta volna a másik lány leterhelését, ha nem érkezek oda hozzájuk. Így Shakan figyelme egy pillanatra felém irányult.
-Figyelj bátyus, ez az a lány, akiről beszéltem. Tudod, aki abban a céhben volt, ahova beléptem, aztán meg kilépett a céhből egy másikba.
-Szervusz Shu-chan. Remélem Shakan nem fárasztott le nagyon.
Majd a lovag lányhoz fordulok.
-Igen tudok róla, hogy átlépett az Artesbe, és jó oka volt rá. Szóval kérlek, ne kérdezgesd emiatt.
Shakan csak zavartan nézett egyikünkről a másikunkra.
-Ti ismeritek már egymást? Mióta? És honnan tudod, hogy az Artesbe ment?
Leguggolok a kislányhoz, és egy buksisimi következtében az alábbiakat mondom neki.
-Hogy te milyen jókat tudsz kérdezni. Igen ismerjük egymást Azóta, hogy majdnem elvettem tőle egy erszényni aranyat. É, hogy honnan tudok az Artesről? Nos, volt egy komolyabb beszélgetésem a céhvezérrel.

-A minibossos dolgokat? Nem, még nem találkoztunk azóta.
Nem mintha Shakannak szándékában állt volna elmondani a céhvezérnek ezeket a dolgokat.
-Miről van is szó pontosan?
-Arról van szó bátyus, hogy elhívtál Turk után egy külön minibossra, ahol végül nem jelentél meg, és sok másik játékossal együtt nekimentünk a tizedik szinten található mininek.
-A tizedik szinten? Shakan, mért nem az eredeti szafariba mentünk vadászni?
-Mert még nem vagy tízes szintű.
-Akkor szerinted mért nem voltam ott a tizedik szinten található minibossnál?
-Mert már így is sokan voltunk ott.
Szegény lány, ha így sem éti meg a helyzetet, akkor nem igazán tudok tól sokat segíteni a gondolkodás módjának a megváltoztatásában.
-Amúgy én ott voltam a mininél, és vártam is rád, csak volt még ott valaki aki sürgette a küzdelmet ezért ketten álltunk ki az egyes miniboss ellen.
Ha az egyes ellen mentél, akkor nekem mért tízest mondtál?Azt mondtad, hogy a tízes mininél egy órakor.
-Biztos, hogy nem azt mondtam, hogy az egyes mininél tíz órakor?
Shakan nagyon könnyen bele tud kavarodni az ilyen dolgokba.
-Hogy én lennék Timidusnak a legnagyobb ellenfele? Mondjuk inkább azt, hogy egymást ösztönözzük a minél jobb teljesítményre. Ezért nem igazán ellenfelek vagyunk, hanem amolyan motivátorjai vagyunk egymásnak. Egyébként nem mintha felérnék a sárkány szintjére a küzdelmekben.
-Igen szafarizni jöttünk. Shakan szeretne látni egy vad vadmacskát is, Álomkelő után.
-Álomkeltő az vadmacska? Nem egyszerű cica?
Csak némán megrázom a fejem, ahogy hallgatom Shakan sületlenségeit, de nincs szívem kijavítani a dolgokat, amiket mond. Shakan az egyszerűen Shakan. Ezen nem lehet változtatni.

Shu beszédére csak szorgalmasan bólogatok, hogy neki biztosan igaza van.
-A céhes dolgokban nem igazán tudok neked segíteni kicsi Shakan, ugyanis én még nem vagyok céhtag.
Persze, elméletileg már dolgoznom kéne az ügyön, de valahogy nekem nem olyan sürgős ez a dolog. Előtte még magamat kéne rendbe szednem, hogy tudjam mit akarok, és miért akarom.
-És miért nem vagy céhtag, ha egyszer már az Árész vezérével is beszélgettél már?
-Háát, ööö.
Vakargatom meg ismét a tarkómat.
-Ez nem olyan egyszerű.
-Miért? Nem a céhbe lépésedről beszélgetettek?
-Shakan.
És egyértelmű, hogy nem érti meg a szúrós tekintet mögötti indítékot, de legalább elhallgat.
Hogy már karácsony volna? Észre se vettem, hogy mennyire repül az idő.
-Én most nagyon rosszul érzem magam, mert én nem szereztem neked karácsonyi ajándékot.
Amúgy se szeretem a karácsonyt, hisz az egyetlen ajándékot, amit egy meghatározott személynek adnék, már utolsó kint töltött karácsony idején megszereztem. Csak eddig nem volt bátorságom, hogy odaadjam Szonjának azt az ékszert. És ez az ünnep mindig arra emlékeztet, hogy voltaképp mennyire is gyáva vagyok.
Shakan persze egyből elfogadta az ajándékát szó nélkül. És miután rájött, hogy nem lehet felszerelni felszerelésként, hanem ennivalót kapott, boldogan elkezdte azt nyalogatni. Addig is legalább egy picit csöndben van, és ilyenkor olyan nagy butaságokat sem tud mondani. Nem mintha nem szeretném hallgatni az aranyos hangját, de vannak olyan dolgai, amivel elég szépen le tudja fárasztani az embereket.
Majd én is megköszöntem a medált, amit a lehető leggondosabban tettem a kitüntetett helyére.
A nyomkövetésem, vagy az észlelésem segítségével ebben a pillanatban vettem észre pár lábnyomot a földön, és elkezdtem őket követni, egészen addig, amíg el nem értem a csirkéhez, ami a nyomokat hagyta maga mögött.

/csirke/

-Nem bánom, ha kérdez, de vannak olyan dolgok, amikről nem szívesen beszélek, és szerintem a magánbeszélgetéseim nem tartoznak másra. Ugye megértitek?
De Shakan mintha oda se figyelt volna a beszédemre, hanem mintha Shu-chan kioktatását vette volna a szívére.
-Nem kell ismételgetni, húgi.
Húzza fel az orrát Shakan.
-elsőre is megtudtam jegyezni, hogy Árész über alles.
Látszik, hogy Shakan-nak elég rossz a névmemóriája, hiszen azt sem tudta visszamondani, amit közvetlen előtte mondtak el neki, de azt már megtanulta, hogy ezt nem szabad szóvá tenni neki, mert akkor valahogy így fog reagálni, és egy darabig figyelembe se veszi, hogy mit mond a másik. A nyalóka azért segített egy kicsit a helyzeten.
-Hadd érezzem már rosszul magam attól, amitől akarom.
Válaszoltam vissza a lány csipkelődésére. Majd leültem egy kényelmesnek tűnő sziklára.
-Ha ennyire mese délutánt szeretnétek, akkor ám legyen.
Leültettem Shakant az egyik lábamra.  Majd felajánlottam Shu-chan-nak a másik lábamat, ami még teljesen szabad volt, és ha elfogadja, akkor a két lány vállát átkarolva, és egy kicsit előre dőlve elkezdek mesélni.
-Az egész két évvel ezelőtt novemberben kezdődött, amikor már tudtuk azt, hogy a benti vereség egyenlő a kinti bukással.
Majd elmeséltem az első alkalmat, amikor nagyon közel kerültem a halálhoz.
-Inkább magamat mentettem, mint hogy valakin segítsek. Szerintetek egy ilyen önző alak megérdemli, hogy befogadják egy közösségbe? Nekem bőven elég, ha Shakan nem rohan el mellölem.
-Miért rohannék? Hisz kisegítettél az erdőből.
-Igaz, igaz. És azt a képet amit eldobott, még most is őrzöm, és  ez emlékeztet, hogy milyen gyáva is voltam még akkoriban.

-Én nem morcogok.
Majd még hozzáteszem:
-Annyira.
Shakan nem is érti Shu mért piszkálja a nevekkel. Vagy hogy mért piszkálja mindig mindenki a nevekkel.
-Ezt mondom én is, Árész über alles. Ezt mért kéne leírnom?
-Szerintem hagyd rá, amíg érted, hogy miről beszél, addig nincs vele sok probléma.
Shakant nem igazán zavarta, hogy a másik lány nem foglalja el a neki fenntartott helyet, hiszen ezzel neki sokkal több helye maradt.
-Nem, nem kapták el.
Most viszont egy hatalmas válaszút elé érkeztem, vagy továbbra is titkolózom a lányok előtt, vagy pedig töviről hegyire beszámolok a Marlunával való kapcsolatunkról.
Úgy döntök, hogy előtte inkább befejezzem a mesét.
-Én is remélem, hogy ez tényleg nem elég ahhoz, hogy megutáljanak. De ez csak a történet első fele volt.
Lehívom a menümet, és előveszem azt a fényképet, amiről az előbb beszéltem.
-Jé, ez i a növélke.
Shakan semmiképp se akarta letenni a nyalókát, de azt el akarta mondani, hogy ismeri a képen szereplő húszas éveiben járó lányt.
-Igen, ő Marluna, ő volt velem, amikor megtaláltam Shakant az erdőben.
Magyarázom a dolgokat Shu-channak.
-Ugyanis nem olyan régen elővettem ezt a képet, és elkezdtem keresni a tulajdonosát.
-Azelőtt pár nappal találkoztunk, hogy kisegítettük volna a kis lovagocskánkat az  erdőből.
-Marluna egy kedves, aranyos és segítőkész lány. Persze van egy aprócska hiba, ami miatt eddig még nem láthattad mellettem.
Körbenézek, hogy megbizonyosodjak róla, hogy senki sincs a közelben.
-Kérlek, amit most hallasz azt kezeld bizalmasan.
Ha a lányka jelét adja, hogy nem fogja elmondani a dolgot, akkor még hozzáteszem a következő mondatot:
-Marluna feje fölött is vörös indikátor díszeleg.
Shakan pedig minden egyes információnál bólogat, hogy igen, ez így van.