Re: Füstölgő Mezőség

by **Asuka** Szer. Feb. 04 2015, 21:56

Összehordjuk a craftolni valót, ahogyan kell. A súlyemelésem pont jól jön, hogy a nagyobb kavicsokat is pehelysúlyúnak érezzem, Kita pedig jól boldogul a rőzse összeszedésével. Mire visszaér, kezében egy nagy halom faággal, én már azon ügyködöm, hogy a bográcsot biztonságban a tűzhely felé tehessem. A való életben ez persze sokkal nehezebb lenne, de itt valamiért tudja a játék, hogy mit akarok elérni, és nem szívat azzal, hogy beleborul a rakásba.
- Szuper mi? Nem, nem vagyok olasz... - a Márió pedig egy olasz név, amennyire én tudom. Tudom ám, hogy fantasztikus vagyok, de azért ez még nekem is túlzás. Very Happy

- Trust me, növénylátó vagyok. Az én szintemen már képesnek kell legyek ahhoz, hogy felismerjem az alsó 10 szinten található növények között, ha valami mérgező. - vagyis, elvileg így kéne működnie a képzettségnek, vagy mi.
- Ennyire ragaszkodsz hozzá? Különben is... miért mindig a csajok akarnak a számhoz jutni? T.T Tudom én, hogy tele a játék kocka pasikkal... de akkor is! Biztosan nem vagyok elég széhéééép! T.T - hüpp-hüpp. De most komolyan. Az első játékbeli csókomat is egy lánytól kaptam. Erre most Rin a fogai között nyújt nekem egy darabka gombát. Sóhajtok egyet, majd odatérdelek mellé, hogy egy magasságban legyünk. Ha hamar véget vetek ennek, akkor talán le fog kopni a témáról, és megnyugszik a pici lelke. Legyen hát. Rolling Eyes

Igyekezve elérni azt, hogy csak annyira érjek hozzá, amennyire feltétlenül muszáj, harapom ki szájából a gomba felét. Kicsit fura íze van, mondhatni, egészen édeskés, de nem rossz. Hümmögve adom jelét elégedettségemnek, miközben rágcsálom a gombát.
- Mondtam, hogy semmi baj. Na várj egy picit, hozok vizet. Ha akarod, segíthetsz. - felállok, majd odanyúlok a bogrács felé, aztán pedig a tóhoz sétálok.

by **Rinarin Ai Kita** Csüt. Feb. 05 2015, 17:23

Füstölgő Mezőség - Page 8 Paper-Luigi-super-mario-bros-32506973-200-200

Nem egészen arra gondoltam ami végül is történt, de legalább Asu nem emlékszik már erre a részre. Szóval csak az én rémálmaimat kíséri az, ahogy, odahajolt, és akkorát harapott a gombából, hogy majdnem összeértek az ajkaink. A szívem megállt egy pillanatra a rémülettől, de aztán – hála a magasságos égnek, nem kerültünk ennél közelebbi kapcsolatba. Egy darabig, csak bámultam, majd zavaromban egybe benyeltem a maradékot. Nem lett semmi bajunk, ezt gondoltam elsőre. Ó én hülye.
– De biztonságosabbnak érzem, hogy megkóstoltuk. – Csúszott ki a számon, mintha meg sem érintett volna az előbbi jelenet, pedig belül bizony megindult bennem az adrenalin. Azt nem tudtam, hogy a kolleginát töröljem-e képen amiért majdnem a számba nyalt, vagy inkább magamat, amiért ekkora baromságot találtam ki, de az biztos, hogy utóbbinak több értelme lett volna. Ahogy aztán felvetette az ötletet, hogy menjünk vízért kezdetét vette a baj. Bólinthattam csak, mert nem emlékszem, hogy bármit is mondtam volna válaszként, de végül is követtem. Amikor pedig a tóhoz értünk, elkezdődött a baj. Nem volt még semmi különleges, de baljós érzés lett úrrá rajtam, mikor elnéztem a tó felszíne felett és egy-egy hullám kicsit kintebb nyúlt, mint a többi. Persze, ezt még betudtam volna egyszerű természeti jelenségnek, de a metódust már kevésbé. Mintha lovak ugráltak volna ki a hullámokkal.
Megrázhattam a fejem, vagy pislogtam, de az biztos, hogy ahogy újra előre néztem, eltűnt a hatás. Mi volt az első gondolatom? Mobok? Na persze, ezt már ott is elvetettem, hiszen akkor kellett volna valamit látnom, nem csak ezt az effektet. Ahogy elkezdett megtelni a bogrács, én elkönyveltem magamban, hogy grafikai bug lesz a dolog.

by **Asuka** Csüt. Feb. 05 2015, 18:10

Semmi különös nincs ebben a gombában. Bizonyára csak a véletlen műve a HP csíkom mellett megjelenő, miniatűr ikon. Mivel azonban nem harci helyzetben vagyunk, így eszembe nem jut megvizsgálni. Szokott ilyet, hogy néha behülyül a rendszer. Hiszen egyáltalán nem olyan tökéletes ez a világ, mint amilyennek azt szerették volna. Rolling Eyes

- Hát te tudod. Én még nem láttam olyat, hogy valaki biztonságban érezné magát, csak mert megevett velem egy gombát... Sőt, igazából nem nagyon szokták magukat biztonságban érezni mellettem. Utálatos dolog, ha csak akkor mennek el veled kirándulni, ha végig a zsebükben szoríthatják a hazatérés kristályukat... Mintha azt hinnék, bármelyik pillanatban berzerk módba léphetek. Teljesen hülyék. És engem is annak néznek! T.T - jön a nyivákolás, hiszen ha Rin nem is, én sokat beszélek. Hátha ezzel ráveszem, hogy ő is beszéljen picivel többet. Rolling Eyes

Aztán persze elindulunk vízért, s ha már ott vagyok, a víztükörben megigazítom egyik hajtincsemet. Kissé furának érzem a tükörképem... Olyan nagynak látom benne magam. De bizonyára, csak azért, mert a víz felszínében látom magam. Az pedig nem az igazi. No mindegy... Menjünk csak tovább.
Visszaérkezünk a partra, majd belerakosgatom a húst is a bográcsba. A többi gombát is előszedem az inventorymból, s egy érintéssel felszeletelem, így az is mehet a többi közé. Nemsokára rotyog majd az a finom kaja. :3 Remélem, tényleg fincsi lesz...

by **Rinarin Ai Kita** Szomb. Feb. 07 2015, 14:59

Hát igen-igen, elkezdődtek a bajok, de akkor én még ezzel pindurkát sem foglalkoztam. Minek is tettem volna? Nem kaptunk mérgezés ikont, a másikat meg egyszerűen észre sem vettem, úgyhogy nem aggodalmaskodtam. Bug lesz az a hullámzás, ez volt a kis buksimban. Tévesen. Az ugyanis nem a játék hibája volt... De megint előre szaladok.
Ott tartottunk, hogy vizet mertünk a Bográcsba, miközben Asu szomorú sorsáról hallgattam kiselőadást. Sosem értettem, hogy miért is van vörös indikátora egy ilyen furcsaságnak, mint a kollegina, de volt egy pont, amikor már képes volt oly mértékű creepy kisugárzásra, hogy inkább nem volt kedvem kérdezősködni.
– Pedig nem vagy te hülye. Ez abból is látszik, hogy én nem szorongatok kristályt a kezemben, a gombakóstolás pedig a játék ellen szól, nem ellened. – Fontam össze magam előtt a karjaim, s megigazítottam a napszemüvegemet. – Bár a fene tudja. Ha valaki azt gondolja, hogy egyedül ő normális, az hülye? Mert ha igen, akkor van egy jó és egy rossz hírem. Rossz, hogy akkor tényleg kattant vagy. Jó, hogy én is, tehát nem leszel egyedül a diliházban. – Mosolyogtam végre Asura, majd megindultunk a tűzrakó felé. – De végül is a gumiszoba jó. Ha elég sokat ugrál valamelyikünk, a másik tud flippert játszani. Szóval szórakozásban nincs hiány. – Veregettem meg a vállát, miközben előintettem a menüm, hogy valami tűzszerszámot keressek, meg a húst, hogy végre ehessünk egy jó vegyes-vadas-gombás-pörköltes.... izét. Még a mai napig sem tudom megfogalmazni, mi is volt amit ott főzőcskéztünk, de azt nagyon. Alágyújtottam a bográcsnak, majd leültem a kolleginával szemben, azt hiszem a hajam csavargatva, mert eszembe jutott valami őrület.
– Te kozmetikus vagy, igaz? Tudsz, hajat is szobrászkodni?

by **Asuka** Vas. Feb. 08 2015, 16:23

A megváltozott státusz egyáltalán nem tűnik fel. A pindurka ikonnal nincs kedvem most foglalkozni, amikor egy olyan szép helyen vagyunk, mint ez itt. Ráadásul tele vagyunk kajával, csak el kell készíteni. Főzés jártasság, level up! Jövök! Very Happy

Feltesszük a vizet rotyogni, persze a hagyma, meg az ilyen dolgok egyáltalán nem jutnak eszünkbe. Különben sem szeretem a hagymát. Tiszta undorító, hogy az emberek ezt megeszik. A gólyatáborom óta pedig amúgy is kerülöm a hagymás dolgokat. Amúgy is, fokhagymakrémmel kellett fogat mosnom, és fúj már. De cserébe kapott a csapatunk 10 pontot, szóval totál megérte.
Belerakom a húsokat meg a gombát a bográcsba, s ráteszem a fedelét. A rendszer jelzi azt, hogy a kaja készülőben, bár a finom illatokat még nem érzem. Jóval egyszerűbb ebben a világban főzni, de még így is időigényes. Leülök az egyik nagyobb kavicsra, kezeimmel kitámasztom magam, s a felhőket bámulom egy darabig. Jó kicsit élvezni Aincradot, s kiszakadni abból a rengeteg harcból meg a színjátékból.
- Ami azt illeti, asztrofizikus vagyok. A Tokyo University végzős hallgatója voltam, és a Mars Two Projectre készültem. - nem, nem vagyok kozmetikus. Imádom az ilyen-olyan kencéket, de az már más dolog. Ebben a világban egyedül én foglalkozom ilyen dolgokkal... ez pedig valamiért jól eső érzéssel tölt el. Még akkor is, ha tudom, hogy amúgy nem sok értelme van.
- Észrevetted már, hogy ebben a világban minden túl tökéletes akar lenni? Nézd meg a bőröm. Nézd! Sehol semmi bőrhiba... egy karcolás, szeplő, anyajegy, vagy valami. Pedig mennyi harcot megvívtam... De mégis. Mintha nem lenne bizonyítéka annak, hogy élek. - talán ezért csinálom annyira elkötelezetten a felszabadító programomat? Bizonyítja, hogy létezem... Vagy azt, hogy nem.
- Az meg mi a manó? o.o - a felhőket bámulva mozgást érzékelek szemem egyik sarkából. Elfordítom a fejem, s valóban ott sunyul egy szőrös manó. Fúj már. o.o Elég undorító.

by **Kanami** Szomb. Feb. 14 2015, 15:03

Spoiler:

Továbbra sem értettem igazán, hogy mi történt itt az elmúlt napokban, de a kiképzőtisztes kalandom után nem sokkal fel kellett fedeznem, hogy bizony már több szint is nyitva van. Valakik itt nagyon elhúztak röpke egy hét alatt. Nem is értem, hogyan csinálták mindezt. Még én sem vagyok ennyire jó, pedig aztán elég sokat kockultam már életemben ahhoz, hogy ismerjem a járást ilyen terepen. Úgy tűnik, mégsem elég jól. Vagy talán lenne itt pár koreai vetélytárs? Surprised

Ők tényleg ennyire jók lennének? Pedig úgy tudtam, csak az ujj technikájuk megfelelő. Erre ki kell derülnie, hogy a valóságban is képesek ennyire jók lenni?
Habár az is elképzelhető, hogy direkt fejlesztették magukat, és harcművészetet kezdtek el tanulni, amint meghallották évekkel ezelőtt, hogy terveznek egy ilyen játékot. Sőt, a hírnevüket ismerve, ez nagyon lehetséges dolog!
Na de vissza a jelenbe.. Úgy döntöttem, körbejárok pár szintet, hisz a magasabb területek magasabb exp-vel is kecsegtetnek, túl persze a veszélyeken. De azén tehetségemmel persze nem érhet meglepetés, egyszerűen képes leszek farmolni akár a nyolcas szinten is!
És így is volt.. Habár némi problémába ütköztem, és az életcsíkom is megsínylette, végül egészen könnyen vettem az akadályokat. Attól eltekintve, hogy majdnem meghaltam, és nagyon gyorsan elfáradtam.. Több pont kell a kitartásra!
Így hát sétáltam egyet szusszanéskép, míg vártam, hogy visszatöltsön a csíkocska a fejem felett. Természetesen ilyesmire nem költök potiont, ha várhatok is, és úgyis kell néha egy kis szünet is. Igen, még nekem is szükségem van ilyesmire. Ilyenkor legalább van időm terjeszteni a csodálatosságomat..
Ekkor pillantottam meg a lányt, aki kedvesen a kiképzőtisztet ajánlotta nekem. Úgy döntöttem, ideje szépen megköszönni a szívességét, így el is indultam feléjük széles mosollyal, integetve.

by **Rinarin Ai Kita** Szomb. Feb. 14 2015, 16:14

Füstölgő Mezőség - Page 8 Paper_fire_luigi_by_yoshigo99-d4ciard

Asuka sokszor durrantotta el azt agyam az előtt is, és azt után is, de amit ott mondott, az olyan dolog volt, amit képtelen voltam feldolgozni.
– Asztrofizikus. – Egy pillanatra a szívem is megállt azt hiszem, mikor bejelentette, hiszen sok mindent el tudtam képzelni róla, de ez... Ezt még ma sem bírom elhinni. Alig fogtam fel, mikor a bőrről kezdett el magyarázkodni, pedig igazából evidens volt a dolog, mégis annyira belemerültem a meglepődésembe, hogy rövid szünet után tudtam csak megszólalni.
– Na igen, Pedig igazán nagy üzletet lehetne nyitni az ilyesmiből. Régi nagynevű játékoknál pedig mennyire foglalkoztak az ilyenekkel. Azt hiszem a Nerve Gear, vagy a SAO motorja nem bírja el az ilyen mértékű textúrákat. Valahol olvastam egy ilyet. Pedig tényleg, sok régebbi játéknál figyeltek arra, hogy legyenek bőrhibák, szeplők, sebhelyek a karaktereken. Itt ez olyan ehh. Nem kéne neki pedig más, csak dinamikus 4K-s textúrapack. – Nagyon nagy kocka szöveg volt amit én ott belöktem, de mit tehetnék? Felszólt belőlem a jó gamer. – De akkor végül is tudsz fodrászkodni? Kellene egy kis kinézetalakítás. – Löktem oda csillogó szemekkel, mikor megpillantottam azt az üveges tekintetet amivel a bokrok felé bámult. – Minó? – Lestem oda, a tekintete vonalát követve, mikor megpillantottam én is a szőrös manót. De ami utána következett, az leírhatatlan volt. Mint valami elcseszett Jak & Dexter jelenet SAO másolata. Megfordult azóta a fejemben, hogy ez egy easter egg lehetett, de ott csak pislogtam. – Menyus? – Hagyta el a számat a kérdés, ahogy a manó mellett felállt a két lábára egy menyét is. – De hiszen... Én vagyok Menyus! – Sikoltottam fel, és előre lendültem, elkapni a két kis jómadarat. Persze a nagy lendületben nem figyeltem másra, úgyhogy előbb a saját lábamban akadtam el, aztán egy I belive I can fly szimulátor lejátszása után fejjel és mancsokkal előrefele belezúgtam a bokorba. – Megfogtam! Elkaptam a manó fülét, és a menyét farkát! – Kiabáltam ahogy a kezem a két állatka köré fonódott, bele sem gondolva abba, hogy hogyan nézhetek ki. Valószínűleg, ahogy két lábbal kalimpáltam kifele a bokrétából, olyannak hathatott a jelenet, mintha éppen megenni készülne a mező szörnyetege.

by **Asuka** Szomb. Feb. 14 2015, 16:32

Nem szokták kinézni belőlem, hogy tulajdonképpen egy született zseni vagyok. Ami pedig így van jól, hiszen rendszerint szándékosan játszok rá a szegény, buta Asu-chanra. Ha viszont Aincrad egyetlen titkos vörös céhét működteted, s valójában te vagy az egyik legveszélyesebb játékos az egész világban, akkor ez így van jól.
- Ez íííígy van. Mostanság egyre több fura kéréssel találnak meg. Egy lány például azt kérte, hogy rajzoljak neki szeplőket. Ki akarta próbálni, milyen. - én pedig tényleg ebből csinálok üzletet. Amit a játék figyelmen kívül hagyott.
A szőrös manó látványa teljesen letaglóz. Kissé sikerül rázombulnom, főleg, amikor Rincicc valami teljesen nagy butaságokat beszél nekem. Dinamikus 4k-s micsodákról... Pedig fogalmam sincs, hogy mi az. Biztos valami gamer dolog ez is, amihez én meg nem értek. Ki tudom számolni, hogy Aincrad képzeletbeli égboltján melyik csillag valójában milyen messze kellene, hogy legyen, de meg nem mondom, mi az a damage dealer. A textúrákat is csak azért tanultam meg, mert a boltomban sokat foglalkozom velük.
- Nem, az ott nem menyét... Az egy ember, kevés HP-val! O.O - pillantom meg a felénk haladó lányt. Elég lazán veszi, hogy az életcsíkja kábé vörösben, de ő meg vigyorogva sétál az ösvényen. Legalább már az ösvényen van. Akkor talán nem murdál meg annyira.
- Hűűűűű, te aztán nem vagy semmi! *.* Olyan vörös az életcsíkod, mint az indikátorom. ^^ Na csüccs le ide, kész az ebéd. Kaphatsz egy tányérral, attól majd gyorsabban feltölt az életcsíkod, mielőtt megmurdálsz itt nekem. Én főztem. - már intek is neki, hogy üljön le az egyik kényelmes farönkre, amit mintha csak neki tartottunk volna fent. Persze, nem lepne meg, ha a piros indikátorom miatt inkább visszamenne oda, ahonnan jött. Viszont nem áll szándékomban ártani neki. Főleg nem kedvenc segédem, Rincica mellett.
- A hajad? Igen... Mit szeretnél csinálni vele? Nyírjuk meg? Az arcformádat teljesen megváltoztatná. Esetleg egy frufru, kicsit magas a homlokod. Hajfestésen gondolkoztál már? - előveszek az inventorymból három darab fa tányért, meg egy vekni kenyeret. Az étel készen van, talán még finom is. De valamiért a víz olyan, de olyan szépen csillog...

by **Kanami** Szomb. Feb. 14 2015, 17:53

Menyus? Ez valami új becenév lenne az aranyos kislányokra? Biztos valami itteni nyelvjárás. Mintha egy hét alatt kialakulhatna egyáltalán ilyesmi.. De egymás között biztosan így nevezik a cuki kislányokat. Habár a múltkor nem hívott menyusnak. Lehet, azóta jött rá, hogy illik rám az a cuki megnevezés. *-* Egyébként tényleg jópofa. Habár emlékeztet egy mesében lévő nem túl aranyos, sőt, kifejezetten gonosz figurára. Inkább mégse hívjon így. A Kanami név sokkal cukibb!
No lám, értem én, hogy örül nekem, hisz ki ne örülne ennek a bájos kis pofinak, de hogy ilyen lelkesen fut felém, arra aztán tényleg nem számítottam. Biztosan maradandó nyomot hagyhatott legutóbbi találkozásunk benne.
És hopp, már le is terített, mint valami sztárocskát a legkedvesebb rajongója. És hogy ölelget.. Biztos vagyok benne, hogy imád! Rendben, kapjon egy kis szeretetet, ha már ilyen drága, visszaölelgetem. De hogy milyen farkamat kapott el, azt aztán végképp nem tudtam hova tenni.
- Izéé.. Lány vagyok. - suttogtam oda neki, mielőtt valamit félreért. Habár fiúnak is biztosan csodálatos lennék. Mondjuk bájaim egyértelműen nőnek teremtettek, hisz ez a kis törékeny külső nem túl férfias. Ha pasi lennék, persze tennék ellene, hogy ne így nézzek ki, de jelen állapotban semmi kedvem gyúrni.
- Maximum egy botot kaphattál el, de semmilyen farokról nincs szó. - suttogtam még, majd megpróbáltam eltolni magamtól, és felállni, leporolgatni magam.
- Nocsak, köszönöm. - pillantottam a másik lányra, aki még ebédre is meginvitált. Micsoda kedves lányok! Vagy csak mindent megtesznek, hogy a kedvemben járjanak, hátha átragad valami rájuk az én csodálatosságomból.
Le is csüccsentem, és mosolyogva vártam a továbbiakat, miközben tekintetem megakadt azon a bizonyos indikátoron.
- Ami azt illene, érdekelne.. - kezdtem bele, de aztán megálltam, és beharaptam a szám szélét. Végül mély levegőt véve újra nekiveselkedtem a beszédnek.
- Egy gyilkosságért mennyit zsebelsz be átlagosan? - tettem fel végül a kérdést.
- Nem találtam túl sok vonatkozó leírást, és nem vagyok benne biztos, hogy megéri-e, ha csak a felszereléseit kaphatom meg, esetleg némi aranyat. Még nem döntöttem el, milyen játékstílust választok. - folytattam tárgyilagos hangnemben a csevejt.
Frufru és hajfestés.. Húha! Lehetne olyan a haja, mint nekem! A rózsaszín hajú lány biztosan erre céloz, hisz milyen másmilyen hajat csinálna neki, mint amilyen a legtökéletesebb? Habár ugyanilyen szép nemigen lesz, és már most is csinos, de igen, biztosan javítana rajta, ha hozzám kezdene el hasonlítani. Persze csak ha mer egyáltalán ilyesmibe kezdeni.
- Jajj, majdnem elfelejtettem! - kaptam hirtelen észbe. - A nevem Kanami. És köszönöm a múltkori segítségedet. - néztem a lányra, akivel pár napja a kezdetek városában találkoztam.

by **Rinarin Ai Kita** Szomb. Feb. 14 2015, 19:34

Ott kellett volna abbahagyni a gombák kajálását, mikor keresztülzúgtam a bokron, és elkaptam Kanami bokáját, meg a fülét, miközben azt kiabáltam, elkaptam a menyét farkát, és a manó fülét. De haladjunk szépen sorban. Bezuhantam a bokorba, ahonnan egy pillanattal előtte integetett ki egy új ismerősöm, sőt, szerintem a játéknak is új tagja, a Kezdetek városában megismert Kanami. Egyszer beszélgettünk hosszasan, egy fogadóban összefutva, mikor ugyanazt rendeltük egyszerre. Beszélgetésbe elegyedtünk, aztán mikor megláttam, hogy mennyire csillog a szeme valahányszor a fejlődésre terelődik a szó, egyszerűen nem bírtam ki, hogy ne rángassam el a kiképzőtiszthez. Innen ismertem meg, de azt nem gondoltam akkor, hogy mennyire fontos része lesz ő az én életemnek ebben a világban.
Szóval elkaptam, és csak akkor kaptam fel a fejem, mikor a válla elkezdte nyomni az arcom, és furcsa dolgokat kezdett a fülembe súgni. Nem értettem, hogy most flörtölni próbál velem, vagy mi? Persze egy pár pillanattal később azért realizáltam, hogy végül is én vetődtem rá, és szorongattam a földre teperve, szóval nyilván nem érzi magát kellemesen. Felugrottam, felsegítettem a bokorból, meg a földről, majd akkurátusan lesöprögettem a ruhájáról a koszt, és hagytam egy kis hatásszünetet.
– Kanami! – Lelkendezve magamhoz öleltem. – El sem hiszem, hogy itt találkozunk. Ne haragudj az előbbiért, éppen vadászat közben vagyunk, és azt hittem vad van a bokrétában. Biztos az izgalom teszi. – Megvártam míg a kollegina letessékeli a jövevényt, majd leültem én is a saját farönkömre. A kérdéseken egy kicsit meglepődtem, de még ma is inkább csak poénnak gondolom, mintsem komoly dolognak. Mármint nem akarhat vörös lenni. Még azóta sem derítettem ki mitől vörös Asuka indikátora, de nem is nagyon zaklatott. Valahogy nem éreztem úgy, hogy félnem kéne ettől a lánytól.
A bajok pedig csak itt értek igazán magasságokba. Mikor elkezdtük megkóstolni a pörköltet. Nem lett rossz ízre, sőt etette magát a kotyvalék, de így ilyen idő távlatából nézve ez csak tetézte a bajt.
– Rinarin Ai Kita. A legtöbben Kitáznak, Asu kollegina pedig Rinnek hív, illetve... Mi is az a megszólítás amit szoktál? – Mosolyogtam rá Asura, mikoris egy kissé azért lefagytam. Mármint nem minden nap lát az ember szabályosan foszforeszkálni egy játékost, főleg úgy nem, hogy egy Mini Mog les ki mögülle. Elkerekedett a szemem, és tátva maradt a szám egy kicsit, de aztán összeszedtem magam.
– Lenne elképzelés. Először is valami sötétebb színre gondoltam, aztán valahogy rövidebbre, mert egyszerűen lehetetlenség kezelni. Állandóan a számba, meg a szemembe fújja a szél. Szóval ez így nem maradhat. Azon gondolkodtam, hogy itt jobb oldalt meghagyhatnánk egy hosszabb tincset. A homlokomat pedig nem bántani, ezzel születtem. – Megjátszottam a durcást, és elfordultam, mikor észrevettem, milyen szépen csillog az ég.

by **Asuka** Szomb. Feb. 14 2015, 19:57

Szeretem az új embereket! De tényleg! Surprised

Első komolyabb főzési élményem pedig minél többeknek kell megtapasztalniuk. Annál jobb lesz nekem, hiszen legalább egy olyan ember biztosan lesz, aki őszintén megmondja, milyen lett. *-* Igazából tamagoyakin kívül még nem nagyon csináltam mást, legfeljebb süteményt, abból is az egyszerűbb fajtát. De próba cseresznye. Annyira nem ronthattam el.
- Rincicc. ^^ - a bokorba vetődő, majd onnan visszatérő lányt kisegítem ezzel. Majd kezemben egy merőkanállal hosszasan elmerengek íriszeiben. Hűűűűű... Nem hittem volna, hogy egy szempár képes ilyen szép lenni. Azta...
S még jó hosszan csodálkoznék azon, hogy milyen szépen is csillog meg villog. Olyan, mint egy üveggolyócska, ami egyben hógömb is, de hó helyett csillámszivárványok repkednek meg szállingóznak benne. Majd az egész kavarogni kezd, s mindenféle nonfiguratív formát vesz fel. Saját gülüim egészen kimerednek, ahogyan Rincicc szemeit vizslatom, s ez még talán órákon keresztül folytatódna így, ha nem tennének fel egy érdekes kérdést. Azonnal visszaránt a valóságba, s rápislogok a jövevényre. Nem hiszem el, hogy képes volt ilyet kérdezni. Komolyan nem félti az életét, ha ilyen lazán kezeli a dolgokat Aincradban. Ez a lány... ez teljesen őrült. Őrültebb, mint én. Őrültebb, mint Malcolm, sőt! Őrültebb, mint Shuu! O_O Gyakorlatilag szembeáll a halállal, és kineveti. Mindezt pedig olyan határozott eleganciával, hogy az még számomra is irigyelendő. Talán még a Liberatorsnak is hasznára lehet?
- Én nem... Szóval nem. Baleset volt. Vagyis... meg kellett védenem magamat. - természetesen mindez hazugság. Annyi embert öltem meg, hogy már nem is számolom őket egy jó ideje. Felesleges. Csak egy szám. De persze, a külvilágnak nem ezt mondom. Eddig tökéletesen alakítottam szerepemet. Ez pedig most sem lehet másképpen. Rincicc persze sosem kérdezte, miért ilyen az indikátorom. Valamiért sohasem érdekelte. Azonban sokan mások viszont rengeteg pénzt fizetnének annak, aki el tudja mondani rólam az igazat.
- Nem sokan szoktak erről kérdezni, tudod. Tabu témának számít. Meg a legtöbben félnek rákérdezni. ^^" Egyébként igen, Asuka vagyok, ez pedig a híres-neves Konkurencia Pörkölt. *.* Van benne minden, amit vadásztunk. Mit is raktunk bele? Á, teljesen mindegy, csak együnk. Kockásra akarom enni a hasam. *.* - szedek mindenkinek egy jóóó tányérral a gombás-húsos pörköltből, amihez pár szelet kenyér dukál. Biztosan finom lett, még ha a hagymát ki is hagytam.
- Játékstílus? Mire gondolsz pontosan? Pedig már ideje lett volna eldöntened, mit szeretnél. >.< Persze, ha szeretnéd, segítünk szívesen. De most... együnk! *-* - az ölembe veszem a tányért, majd falatozni kezdek. Eközben Rincicc is elmondja, hogy milyen frizurát is szeretne.
- Sötétebb szín? Nagyon jó! Mit szólnál mondjuk a kakaó barnához? Teljesen megváltoztatná az arcodat. Esetleg megpróbálkozhatunk egy ombre festéssel is. Mondjuk vöröses végek? Szerintem elég állat lenne. A szelid kiscicából igazi tigrist faragok. - adom tanácsaim a következő frizurájához. Végtére is, tökéletes munkát kell végezzek.

by **Kanami** Szomb. Feb. 14 2015, 21:41

- Ami azt illeti, neked köszönhetem, hogy itt találkoztunk. – mosolyogtam rá a lányra hasonló lelkesedéssel a viszontlátásért. Legalábbis én lelkesedésnek tudom be ezt a nagy ölelgetést hirtelen, aztán lehet, egészen más dolog vezérli végül.. De legalább a „megfogtam a farkát” kijelentés meg lett magyarázva. Végül azért örülök, hogy nem értette félre a nememet, vagy ilyesmi. Valahogy egészen kínos érzés lenne. Bár az ölelgetést is magyarázná. Azon túl, hogy amúgy annyira elragadnivaló vagyok, hogy természetesen mindenkinek ölelhetnéke van tőlem.
- Akkor nekem Ai leszel, ha már senki más nem hív így. – néztem rá mosolyogva. – Természetesen csak akkor, ha nem zavar. – tettem azért hozzá. Mert könnyen megeshet, hogy valamiért nem szereti azt a nevét, vagy ilyesmi.
Mindeközben belekóstoltam a pörköltbe, ha már egyszer olyan finom illata volt, és kínáltak, majd feltettem egy kérdést Asukának, elnézve szépen vöröslő indikátorát. Válaszára egészen elszontyolodtam, hiszen egyáltalán nem tetszett. Ebből nem tudok rájönni, hogy érdemes-e ilyen útra lépnem, vagy sem. Viszont ha már egyszer vörösödött, nem tudom elképzelni, miért nem használja ki a helyzetet.. Nem oly mindegy? O.o Vagy ennyire jólelkű lenne?
Láthatóan elcsüggedtem, és csendesen eszegettem tovább a pörköltöcskémet. Persze azért a bemutatkozásra egy „Örvendek!”-et azért hozzátettem. Egyáltalán.. Mégis miért lenne tabutéma? Furcsa. O.o Itt ennyire komolyan vennék ezt? Lehet, már a móka kedvéért is érdemes lenne kipróbálnom ezt a vörös létet.
Igen, tudom. Egy hét hosszú idő, és ez alatt tényleg el kellett volna már döntenem. Bár azért nem hittem volna, hogy mások is a szememre fogják vetni ezt. Valahogy olyan koreai érzésem van megint, vagy nem tudom. Egész eddigi életemben azt hittem, hogy nem sok olyan megszállott van ilyen téren, mint én, de mint kiderült, tévednem kellett. Ez pedig egészen tetszik.
- Próbálom eldönteni, egyáltalán mire gyúrjak rá, mi legyen az erősségem, és milyen módszereket alkalmazzak. – sóhajtottam. – Általában könnyebb választani, de ebben a játékban jobban meg akarom fontolni a dolgot. Habár szerintem nem engedek a DPS jellegemből, lehet először inkább megérné az életre rágyúrni. Rettenet gyorsan fogy. – mutattam a fejem fölé.
- Ez eddig nem is zavart, de most valahogy egészen elkedvtelenít. És egyébként sincs az embernek eszében, hogy még iszogasson is harc közben.. Na meg ugye a kitartáson is kéne javítani. Hisz akkor többet tudnék egyszerre farmolni, lévén sokkal hamarabb fáradok ki, és úgy talán a fejlődésem üteme is megnövekedne. – magyaráztam eddigi koncepcióm, miközben lassan észrevettem, milyen gyönyörűek is a nap sugarai. Az egész tájat aranyló szépséggel vonták be! Csodálatos, majdnem annyira, mint én!
- Egyébként.. – hajoltam közelebb, bizalmas beszélgetés látszatát keltve. – Nem tudjátok, mi van ezekkel a koreaiakkal?
Végül meghallgattam a hajról folyt csendes csevejüket. Igen, amit Asuka elképzelt, az is biztosan nagyon szép. Habár nem annyira, mint az enyém. Viszont kíváncsi vagyok, mit tudna kihozni a tökéletesből ezen felül.
- Esetleg.. Engem is tudnál vállalni egyszer? – kérdeztem rá végül, biztatóan mosolyogva. Ne aggódj, a tökéleteset már el sem ronthatod. Szóval nyugodtan, hajrá!
Végül észrevettem valami jelenést a bokorban.. Egészen érdekes volt. Így hát úgy döntöttem, nekem azt muszáj megnéznem, és rávetettem magam. Így kaptam el egy csirkét. O.o

Csirke ["A szafariban nehéz rálelni, kivéve ha elszaladt a menedék környékétől"]

by **Rinarin Ai Kita** Kedd Feb. 17 2015, 20:02

Sokat el tudtam képzelni azon a napon, de az valahogy – teljesen érthetetlen okokból – az nem szerepelt ezek között, hogy majdnem nyálcsorgatva fogok az égre bambulni, hogy elkerüljem egy moogle látványát. Persze, nem lett volna az ilyesmi annyira problémás, hiszen a SAO mégiscsak egy játék, és mint olyan, tele Easter Eggekkel, kis hintekkel más dolgok felé. Azt viszont álmaimban sem gondoltam, hogy Aincrad gombái közé Kayaba betervezte volna... ezt. Pedig addigra már kezdett nyilvánvalóvá válni, hogy ez történik. Valahol mélyen azért feltűntek az árulkodó jelek, de egyszerűen az agyam elkezdte betompítani.
– Nem tudom, szerintem a játékban, vagy elszenveded a hiányosságaidat, vagy középszerű leszel. Mármint, nem tudsz mindenre rágyúrni, inkább csak az erősségeidre. Ha mindenre próbálsz tápolni, vagy nagyon jól kell kombinálnod a képességeidet, és tökéletes taktikai érzékkel kell nekiállni mindennek, vagy egyszerűen nem tudsz jól fejlődni. Persze, ez csak az én véleményem. – Fordultam vissza a lányok felé, és természetesen elkaptam Kanami tekintetét. Na ott voltak csak igazán hatalmas bajok. Ahogy megláttam azt a tükröződő szempárt, egyetlen gondolatmenet futott át a fejemen, ami valahogy így hangzott: „Ilyen szép szemeket még életemben nem láttam. Hogy lehet valakinek ennyire tiszta, csillogó, tekintetmegfogó pillantása? Én ezt a csillogást még az ágyamba is beinvitálnám. Jesszusom, milyen szépen fénylik.” Szerencsémre nem hagyta el a torkomat hang, de abban már nem vagyok biztos, hogy nem is mozogtak az ajkaim.
Ekkor ébresztett fel Asu csicsergése.
– Ombre. Ez tetszik. Chill Hermano. – Mosolyodtam el a random gondolatmeneten, és hevesen bólogattam a fejemben felötlő frizuraképre. Kifejezetten tetszett a kollegina ötlete – nem is bántam meg azóta sem. – Csináljuk! – Ekkor érkezett Kana-chan kérdése. – Biztos vagyok benne, hogy Asuka a legjobb fodrász Aincrad-ban. Mármint, ha fele annyira jó, mint amilyen kozmetikus, akkor zseni. – Fordultam a lányka felé, mikor is felötlött bennem a felismerés. Napszemüveg van rajtam. Ez volt az a pont, ahol kikapcsolt minden. A következő ép emlékem ugyanis az, mikor megmutatják a tükörképem a hajvágás után. Hogy a kettő közt mi történt, valószínűleg olyasmi lehetett, mint azelőtt belepillantani Nami szemeibe. Elképzelni sem akarom, hogy hogy nézhettem ki. Egy dologra emlékszem pontosan, mindennél tisztábban. Arra, hogy a szemüvek tükréből, egy széles mosoly érkezett, egy napszemcsis szőkétől.

by **Asuka** Szer. Feb. 25 2015, 19:23

Láthatóan Rinciccék már jól ismerik egymást, mindazonáltal akkor is ledöbbent a hozzáállása. Már sokféle módon reagáltak a vörös indikátoromra, de ilyet még nem pipáltam soha. o.o Ennek a lánynak tényleg ennyire mindegy?
- Ez íííígy van, ahogy Rincicc mondja. - helyeselek a statos dolgokra, s bőszen bólogatok.
- A kitartás például csak magasabb szinteken fontos. Én például OHKO-zni szeretek, a magas erőt részesítem előnyben, meg a nagy HP-t. Már majdnem megvan a 100 sebzésem. Sokan viszont a gyorsaság és fegyverkezelés kombinációt szeretik. ^^ Azzal nem lehet mellélőni. - legalábbis nem olyan nagyon. Sokszor kerültem abba a helyzetbe, hogy a nagy gyorsaságú karakterek lealáztak, alig találtam el őket ráadásul. Azonban ha egyszer sikerül találatot okoznom, ott általában vége a harcnak.
- Ha harci tanácsok kellenek, akkor nyugodtan keress fel. Úgy látom, legalább egy jobb felszerelésre szükséged lenne. Ezek még mindig kezdő cuccok? o.o Na mindegy. Akár az Arénában is megtalálsz. Ha sikerül megverned, akkor meghívlak egy fagyira. - persze, tudván, hogy kiképzős, ennek nem sok esélyt adok. Ellenem az alacsonyabb szintűek legfeljebb fondorlatokkal nyertek eddig is. Átkozott pióca méreg. >.>
- Aztaaaa, mekkora kacsááááák... - pillantok meg egy egész kacsa családot a parton. Fel is állok, s odatámolygok, azonban lépéseim kissé bizonytalannak hatnak. Annyira, hogy hiába a nagy akrobatika, a tűsarok a játékban először, ez egyszer, s talán utoljára kifog rajtam. Placcs, bele a vízbe. Igaz, esés közben legalább sikerül megérintenem egy kacsát is. Nagy dolog. Rolling Eyes

- Hát nem így akartam hajat mosni, ehhehe. - ücsörgök a sekély vízben. A fodrozódó hullámok még elég zaklatottak, de lassan és biztosan kisimulnak, s meglátom a saját tükörképemet. Nem érzem teljesen tisztán magam. De nem tudom, mi lehet az oka. Tudom, hogy nem bírom az alkoholt, de egy csepp bort sem öntöttem a pörköltbe. Vagy valaki mutyizott talán, amíg nem figyeltem?

by **Kanami** Szomb. Feb. 28 2015, 17:31

Bólintottam, megpróbálva elraktározni a hallottakat, de egy csöppnyit úgy éreztem, kóvályog a fejem. Meg mintha nem látnék jól. És bizseregni kezdett a bal lábam. De csak a bal, a másik nem. Néztem, ahogy Ai-chan a szememet nézte.. És mégsem láttam. Mármint, nem tisztán. Csak úgy bámultam bele a nagyvilágba. Ez nem olyan volt, mint amikor az ember szeme elromlik, igazából a kép továbbra is jó volt, csak közben mintha váltottunk volna a Hd-ról. Mintha csak füstön át néztem volna a világot, zavaros, gomolygó füstön át. De valahogy ki-ki csillogott egy-egy pontocska. És én egészen boldog lettem ettől.
Igazság szerint alapvetően nagyon boldog voltam, mert ezek a lányok értékeltek, és ezt végre nyíltan ki is mutatták. Nem voltak olyan kis félénkek, mint az összes többi ember, akivel eddig találkoztam. Akik hozzám sem mertek szólni, sőt, egyszerűen elkerültek, csak mert csodálatosabb voltam náluk. És ez a kettő így méltóvá vált a társaságomra.
Odalavíroztam zsibbadó lábammal Asu mellé a vízbe, és átöleltem őt, boldogan magamhoz szorítva, nem is tudom, miért.. Aztán kikecmeregtem, és Ai-chant vettem célba, ugyanilyen boldog öleléssel, habár rá már egész súlyommal ránehezedtem közben, és bizony ha nem sikerült megtartania, akkor össze is estünk.
- Azt hiszem, én a szeretetre fogok gyúrni. - jelentettem ki büszkén. - Ebben a játékban biztosan ez a legnagyobb előny! - persze nem gondoltam én sem teljesen komolyan. De abban a csillogó ködben, amiben éppen leledztem, könnyen kicsusszantak ilyen zagyvaságok a számon. Szerintem inkább a gyorsaságra fogok hajazni. De a kitartásból sem engedek, hiába a kijelentéseik. Jó dolognak tartom, ha nem fáradok el.. Hisz egész nap farmolhatok.. Úgy gyorsabban fejlődöm majd. Fejlődés, ehh. Micsoda furcsa dolog.. Most is azt kéne csinálnom. De mégis mit is csinálok? Ülök? Miért ülök? Jajj, de szép a fű!

by **Rinarin Ai Kita** Vas. Márc. 01 2015, 22:20

Nem tudom, mi volt az a vízió, de annyi biztos, hogy azóta is kísért néha, mikor felveszem a napszemüveget. Ott viszont nem ez zavart a legjobban, hanem az, hogy egyszerűen megfagytam. Nem tudtam reagálni szinte semmire, pedig tisztán emlékszem, hogy Asu fejjel előre belehasalt a kacsaúsztatóba, ahogy arra is, hogy Kanami odatocsogott mellé a vízben. Egyedül az ébresztett fel, mikor leterített a Harmadik Grácia, s teljes erejéből szorított. Nem mondom, nem volt nehéz, sőt. Kifejezetten pehelysúlyú lányka, de ott valahogy olyan érzésem volt, mintha ki akarnák belőlem csavarni a lelket is. Nem segített az, sem mikor felült a hasamon, ugyanis ekkor meg a levegő hagyott el teljesen. Csak ez az élmény húzott ki a napszemcsi mögül, s késztetett cselekvésre. Megragadtam Kana-chan mancsát, majd átfordultam a másik oldalra, hogy ő kerüljön alulra. A feje fölé tettem a kezeit, s nem tudom mennyi időt tölthettem el így, mert elbambultam a szemének a csillogásában. Talán csak pár másodperc lehetett azt hiszem, mert még a lendülettől vezérelve másztam talpra, s poroltam le a ruházatomat.
– Nem kell neked arra gyúrni. Tele vagy vele. Ezt én mondom neked, szóval hidd el nekem. Nem mertem levenni a retinavédő kéziműszert, mert félő volt, hogy a fényesebb felületébe pislogok bele, így inkább a kollegina irányába araszoltam. A nyakába borulva kezdtem birizgálni a haját.
– Te Asuu... – nyávogtam. – Nem akarod befesteni te is a hajadat? Mondjuk barnára? Tutira jól megcsinálnám. Mit szólsz hozzá? Jobban áll az neked. Ja és. – Ekkor félig kiütve a vállához érintettem az öklömet. – Megfertelek, kérem a fagyit. – Mosolyogtam az arcába, majd lepillantottam a vízre, és két gondolat öntötte el az agyam. Egy: Mennyire szépek vagyunk mi ketten. Igazi istennők a nagyvilágban, s nem csak úgy játszásdiból. Tényleg azok vagyunk. A másik: Kanával együtt még jobban néznénk ki.
– Kana-chan. Gyere te is, Nézd meg, milyen gyönyörűségeket látni a tükörben. Mindjárt hármat is.

by **Asuka** Hétf. Márc. 30 2015, 21:19

A vízbe érve azt hinné az ember, hogy majd kitisztul a feje a sok gombától. De a valóság nem ilyen. Ez sajnos nem így van. @_@ Uram atyám, édes istennőm, mit raktunk mi bele abba a pöribe? o.o
Hát nem kell sok hozzá, hogy bele ne fulladjak a körülbelül bokáig érő vízbe, hiszen úgy belepottyanok, ahogy csak kell. Hamarosan aztán a sekély parton ücsörgök, s flesselek a felhős égre. Nem is tudtam, hogy ilyen szép, színes az ég. Ezt muszáj leírnom. Muszáj feljegyeznem ezt a fantasztikus észrevételt, mely megrengeti majd egész Aincradról alkotott képünket, miszerint az ég nem kék, és az űr sem a fekete végtelenség.
- Mi, mi, hajfestés? Most? o.o - kamillázok a két szép szememmel. Hallottam, hogy a szeretetről, meg ilyesmikről beszélgettek az imént, de az egész most már olyan távolinak tűnik... Mintha csupán visszhangként hullámzana minden a térben. Alig vannak tőlem pár méterre, de hihetetlenül távolinak, elérhetetlennek tűnnek. Mintha egy másik dimenzióból integetnének kifelé.
- Miért éppen barnára? Az olyan szomorú szín! Depressziós leszek tőle. - nem szeretem a barnát! >.< Az olyan lehangoló. >.> Haru sem engedi, hogy legalább egy sarkot kifessek a céhházban rózsaszínné... de akkor legalább nem lenne mindenki olyan morci, hogy csak na.
- Kana-chan, ugye szerinted is depis a barna? Kivéve, ha az csokiból van... Mert úgy elfogadom. Csoki... hmm. Éhes lettem. - kivánszorgok a vízből, s visszamegyek a helyemre, a bogrács mellé. Imbolyogva ugyan, de képes vagyok a talpamon megállni. Kutakodni kezdek az inventorymban. Először is, kiveszek egy jó nagy doboz bonbont, majd pedig az S.O.S. fodrászcsomagomat. Egy ecsetet, néhány tégelyt, amikben festék van, egy ollót, meg egy tálkát.
- Szőke leszek. Azt mondják, a szőkék boldogabbak. Ez tényleg így van? o.o - jelentem ki nagyon határozottan, miközben pakolom ki a vészhelyzet csomagot az inventorymból.
- A szeretet az ellenséged ebben a világban. Idomítsd, s akkor képes lehetsz uralmad alá hajtani azt. - normális esetben nem beszélnék ilyen hülyeségeket. Rolling Eyes

Most azonban kezdek egyre mélyebbre és mélyebbre süllyedni. Már hónapok óta nem öltem meg senkit. Mondhatni, egészen tiszta vagyok. S tisztán érzem, hogy a sok elfojtás most felül akar kerekedni rajtam.
- A boldogság pedig csupán egy távoli emléke annak a múltnak, ami soha nem is létezett. - fel sem fogom, hogy ezeket még hangosan is kimondom. Megemelem tekintetem Rinre, s határozottan kijelentem.
- Tudod mit? Csináljuk! Festheted a hajamat! >.< - ha nem lennék begombázva, akkor nem engedném, hogy csak úgy hozzáérjen a hajamhoz. o.o Biztosan nem vagyok most magamnál. @_@

by **Kanami** Csüt. Ápr. 02 2015, 13:34

Elgondolkodhatnék rajta, hogy idegenektől nem szabad elfogadni semmit, épp azért, hogy elkerüljük az ilyen állapotokat. Csakhogy először is ők már nem voltak idegenek. Másodszor pedig totálisan elkerültek ezek a gondolatok.
A maga módján egészen vicces gondolatok jártak a fejemben. Például, hogy milyen csillogó is a bőröm. Tényleg csillogott a napfényben. Nagyon szép. Persze ezt már eddig is tudtam.. De ennyire szépnek még sosem láttam.
A hangok zajokká mosódtak össze, egy távoli zúgássá csupán. Nem figyeltem rájuk, nem tűntek fontosnak. Semmi sem lehet fontosabb nálam. És táncra kelt körülöttem minden. Vibrált, elmosódott, mintha csak egy álom lenne az egész. Egy tűnő álom. De még ott volt. Nem akart megsemmisítődni. Csak elkezdődött az egész. Lassan valami fel fog számolni a látomással, az egész jelenéssel, és akkor eltűnik ez a szépség, és csak sötétség marad utána.
Nem akartam azt. Elszomorodtam. Meg akartam ölelni a teret, ezt a szép álmot. Itt akartam tartani. Olyan jól éreztem magam.. Nevetgéltem. Kitártam kezeimet, és megöleltem a levegőt. Éreztem, ahogy visszaölel. Meleg volt, és áradt belőle az erő felém. Kinyitottam a számat is, és engedtem, hogy befújjon rajta, megcsókoljon a szél. Egészen szerelmes lettem a szélbe. Simogatott, cirógatott, körülfont. De aranyos.. Felnevettem, mintha csak valami nagyon vicces dolog történt volna. Pedig nem történt. De vicces volt valamiért mégis.
Dülöngélni kezdtem. Mintha csak táncolnék, csak ülve. Szép zene szólt.. Emberi hang. Mint egy beszélgetés. De nagyon szép. Csilingelő.

by **Asuka** Hétf. Május 25 2015, 14:45

//Nem az itt lévő játékhoz!//

Van bölény, van nyuszi, minden happyness! \o/ Shuuék is ügyesek a nyúlfogással, és azt hiszem, ez elég jó, mert akkor szépen haladunk. Már nem kell sok neki sem, hogy megszerezze azt a nagyon nehéz jelvényt. Egyszer talán nekem is sikerül. De addig is... Jöhet az elátkozott csirke nyolcas. Még mindig kell hozzá három csirke. Sad

- Hű... Így utólag már nem is olyan ijesztő. A legtöbb mob pedig tényleg nem bánt, ha nem piszkálod őket. De vajon honnan tudják, hogy magasabb szintűek vagyunk náluk? – abban nem vagyok biztos, hogy ha egy szinten lennénk velük, akkor ne találkoznánk egy csordával, de másképpen viselkednek a mobok a velük azonos szintűekkel, meg az erősebbekkel. De még a sokkal gyengébbekkel is. Az utóbbi mondjuk fura, mert olyat is láttam, hogy direkt nem támadtak egy kisebbre, meg olyat is, hogy pont azért támadtak, mert tudták, hogy nyerni fognak. De ez biztosan mob függő akkor.
Végighallgatom, amit Akira-sanról mesél, de valahogyan nem érzem teljesen okésnak. Más volt, amikor közösen kajakoztunk, meg horgásztunk bakancsokért, és megint más a mostani. Lehet, hogy gáz van, mert egyáltalán nem úgy beszél kelletlenül róla, mintha csak egyszerűen szégyenlős lenne. Tudom, hogy Shuu nagyon szolid az ilyen dolgait illetően, de viszont ez a sok jó tulajdonság, ahogyan felsorolja, szóval nem volt túl meggyőző. Megegyezek vele, hogy a következő szinten találkozunk, így odateleportálva várom be a teleport kapuban.
- Itt is vagyunk. ^^ Remélem, most is kiengednek néhány csirkét... – az nem lenne rossz. Tényleg kéne némi szerencse. Sok szerencse. Ez egy nehéz jelvény ugyanis.
- Szóval Akira-san... – ízlelgetem magamban a nevet. Biztosan rengeteg Akira nevű játékos van, úgyhogy esélytelen, hogy így találjak rá. Szóval rá kell hagynom Shuura, hogy egyszer majd mutasson be neki. Vagy valami ilyesmi. Viszont... Akkor sem stimmel valami. Így a 12 évesek szoktak beszélni, amikor kitalálnak maguknak egy pasit, mert véletlenül chateltek egy random idegennel chat roulette-en, de egyébként meg közben nem is létezik.
- Figyelj... ha valami gáz van, nekem nem kell hazudnod. – még az is lehet, hogy mégis létezik, de esetleg bántotta volna Shuut? Ha olyat tett vele, amit nem akart, akkor garantáltan meg fogom keresni. >.>

by **Shukaku** Hétf. Május 25 2015, 15:01

-Tudják. Az állatok még kint is megérzik, ha félsz tőlük, vagy ha bántani akarod őket. Itt is megérzik. Ilyen egyszerű.
Egyszerű és gyors válasz, ami számára teljesen egyértelmű volt, majd teleport és újabb kínos kérdések, és kínos tarkóvakargatás.
-Jajj dehogy! Nem kell mindig rosszra gondolni, csak… nem tudom. Sokkal könnyebb arról beszélni, hogy te embereket gyilkolászol a többiek szerint, mi meg ugye idióták vagyunk, mert egy álomvilágban élünk, vagyis csak én, mert Timidus nem is létezik… szóval ilyen butaságokról, meg ezekről a dolgokról szívesen beszélek veled, de Akira… ő teljesen más.
Kicsit elmerengett, és az arcára bárgyú mosoly került, ahogy visszaemlékezett a randikra.
-Nincs semmilyen gond, csak én még soha nem csináltam ilyet, vagy egyáltalán ilyesmit, és szeretném úgy csinálni, ahogyan ő szeretné. Először arra gondoltam, hogy majd kérek tanácsokat, veled is azért beszéltem ugye, de azután rájöttem, hogy nem kell. Voltunk a…
Itt ismét elhallgatott, és belepirult a mondandójába.
-Voltunk a Tenglo fürdőben. Együtt. És nem, nem azért, mert ő is lány lenne, nem vagyok olyan… mármint nem baj, ha valaki olyan, de én nem… szóval érted… de megoldottuk, hogy együtt lehessünk, és oda… szóval ugye azokba a fürdőkbe meztelenül kell menni… és… de nem csináltunk semmi olyat… de egy kicsit megijedtem, mert… mert hát…
Nem volt nagy tömeg, csak lézengtek a városban, úgyhogy a sima beszédet sem hallhatta senki, Shu mégis suttogósra fogta.
-Szóval csókolóztunk. Úgy… úgy igaziból. Tudod, olyan nyelveset. De… de nem csinált semmi olyasmit. Oké… egy kicsit megijedtem, és biztosan látta is… meg ugye nagyon közel volt… de…
Lesütötte a tekintetét, majd Asuura emelte a pillantását.
-Lehet, hogy nem tetszem neki? Mármint… mármint úgy…? Lehet, hogy zavarja, hogy ilyen kicsinek tűnök? De nem vagyok már kicsi. Tizenhat vagyok. Na jó, csak decemberben leszek, de az mindjárt itt van. Szóval… szóval szerinted ez zavarja, és ezért nem… szóval ezért nem kér meg… de még randiztunk utána… meg találkozgatunk… meg együtt is alszunk… meg persze félek egy picit, hogy milyen… de érted…

by **Asuka** Hétf. Május 25 2015, 15:28

Úgy éreztem, hogy kötelességem volt rákérdezni, hogy akkor most mi van. Ez a néhány odavetett jó tulajdonság, meg hogy ő mekkora céhvezér, hát ez kevés. Mondjuk így máris könnyebb lesz megtalálni, ha esetleg egyszer arra kényszerülök, hogy meglátogassam. Nem szeretnék creepy lenni, és ha lehet, meghagyom Shuunak a magánéletét. De jó ezekről tudni. Ő még fiatal, és könnyedén követ el olyan hibákat, amiket én is régen.
Aztán megered végre a nyelve, s ha már a nyelveknél tartunk, erről is kapok egy kis beszámolót. Talán picit többet is, mint amit amúgy tudni akartam, de igyekszem erre a semleges „ühüm” fejet vágni. Nagyon odavan érte, de legalább egy picit megnyugtat, hogy nincs semmi gond. Talán tényleg csak én fújtam fel az egészet.
- Ez egészen aranyos tőle. :3 Szerintem boldog lehetsz, hogy figyel rád, és nem akar egyből olyanokat csinálni veled. *.* – érezhető a hangomból, hogy kissé megkönnyebbültem. Sajnos halálok halálával halt volna, ha Akira-san csak arra használja Shuut, hogy megkaphatja. Nem kételkedem benne, amikor azt mondja, hogy még nem jutottak messzire. Az idegesség viszont így is látszik rajta. Picit ráfeszül a témára. Mondjuk megértem, az ő korában én sem voltam vele másképp.
- Nem hiszem, hogy nem tetszenél neki. Csak nem akarja, hogy azt gondold, csak arra kellesz neki. Szóval szerintem ne parázz. Ha eddig tisztelt téged, később is fog. – a kaputól elfele indulok meg. A helyi mezőket már jól ismerem, meg azt a gombát is, amit nem szabad leszedni, mert picit mérgező. És én abból pörköltet főztem. facepalm

- De tudod mit? Ha egyszer feltalálom a korkorrigáló főzetet, neked ingyen elkészítem. :3 – csirke, csirke... honnan szedjek össze még három csirkét? Az nagyon sok. Sad

- Ki mondott olyat, hogy Timidus nem létezik? o.o Áh, az emberek buták. >.> – mivel látom, hogy kellemetlen neki a téma, s kellőképpen megnyugodtam, hogy nem fog vele rosszul bánni ez az Akira, ezért visszakanyarítom a témát valamire, ami kellemesebb. Ami pedig nem lehet más, mint mások szidalmazása, és a sérelmek megosztása. \o/ Végtére is, erről már biztosan szívesebben beszél. Ő maga mondta.

by **Shukaku** Hétf. Május 25 2015, 15:51

-Hát… izé… igen, aranyos, de azért kicsit félek is, mert nem akarom, hogy azért ne, mert azt hiszi, hogy akkor velem nem, mert, hogy akkor azt hiszem, hogy csak azért, és emiatt túl sokáig fog várni, meg ilyenek. Én boldog vagyok, hogy nem akarja rögtön azt, viszont azt is hallottam, hogy ilyenkor nekem kell kezdeményezni, mert a fiúk azt várják, hogy mikor engedjük meg, viszont arról fogalmam sincs, hogy azt hogyan kell, meg mit csináljak…
Igen, borzasztóan kínos volt neki a téma, ám az még kínosabb, hogy eddig Junon kívül nem nagyon beszélt senkinek erről, Jun pedig ugyanolyan értetlennek avagy éretlennek tűnt a témában, mint ő, pedig nem ezt mondta… de akkor is végig megpróbálta elviccelni a dolgot, nem pedig tényleg segíteni, és ez csak annak a jele lehet, hogy igazából neki sincs fogalma a dolgokról. Na viszont itt van Asu, aki már annyira felnőtt, hogy mások „élete” felett is dönthet, akkor biztosan tud segíteni ebben is.
-És… oké, akkor nem parázok. És biztos, hogy tisztel engem. Az a szerencse, hogy nála legalább nem kell félnem attól, hogy zavarná, hogy magasabb szintű vagyok mint ő. Régen is sokat leveleztünk, de most, hogy randizunk is, mármint személyesen, már teljesen más. Nem is tudom, hogy hogyan van ennyi ideje, hogy még rám is jut.
Az utolsó mondattól viszont szabályosan megijedt, és meg is állította Asuut.
-Nem. Ha fel is találod, én nem akarok tudni róla. Jó ez nekem így ahogy van, teljesen megszoktam, és nem is akarok rajta változtatni.
~És ha Akira-san szeretné, akkor úgyis olyanra varázsol, amilyenre csak akar.~
-Nincs szükség semmi ilyesmire. Ezt a hülyeséget meg Alex találta ki. Azóta már kevesebbszer hajtogatja, de ez az egyik mániája. Tudod, hogy csak pixelek, és nem is igazi. Persze azt nem veszi észre, hogy ő is csak pixelek.

by **Asuka** Hétf. Május 25 2015, 16:13

Shuu elég konkrétan meg tudja fogalmazni, hogy mi is a problémája, s mitől fél igazán. Nem csinált még ilyet, és igen, az első alkalmak mind ijesztőek, szóval nincs ebben semmi meglepő. Aztán a korkorrigálós dolgon egy picit azért sikerül kiakadnia, pedig igazából kétlem, hogy valaha is lenne a játékban ilyen. De hát, ő tudja. Nem csinálok nagy ügyet belőle, inkább próbálok valami hasznos tanáccsal szolgálni.
- Hmmm.... – egy pillanatra elkalandozik a tekintetem, s Timidusra nézek. Igen, igen. Azt hiszem, ez jó lesz.
- Timidus ugye tud repülni. De soha senki nem tanította meg rá. Mármint nem úgy, hogy megmutatta neki, mit hogyan csináljon. Igaz? – amennyiben helyeselő választ kapok, folytatom.
- Ez azért van, mert egy sárkány, vannak szárnyai, tehát repülnie tudni kell. És ahogyan Timidus is megtanult repülni, úgy te is megtanulsz majd kezdeményezni. ^^ Onnan fogod tudni, hogy készen állsz rá, hogy ösztönösen jön, természetesen. – ez a legjobb, amit tudok neki mondani. A saját nyelvére próbálom lefordítani a dolgot. Persze, attól még az első repülés tele lesz csetlésekkel, botlásokkal, ahogyan az biztosan így volt Timidusnál is, de ettől függetlenül az ember úgy van kitalálva, hogy tudja, mit és hogyan kell majd csinálnia. Minden más már tanulható.
- Csirke! \o/ – nem is húzom az időt. A közeli faluból szökhetett el. Biztosan örülni fog a gazdája, hogy megtaláltam. A csirkék nem igazán élnek túl a szabadban, ami azt illeti. Szóval nekimegyek, leguggolok hozzá, és elkapom a lábainál fogva.
- Ezt azt hiszem, visszaviszem a faluba. Vagy szezámos csirkét csinálok vacsorára. Még nem döntöttem el. De már csak egy kell. :3 – nagyon megküzdöttem ezért a jelvényért, hiszen többszöri nekifutással sem sikerült még összehoznom. Remélem, találok még egyet, és végre letudhatom a csirke nyolcast.
- Hát... minden létezik, amit valamilyen szinten érzékelsz. Még a napfény is, pedig tudod, hogy ez nem az igazi nap. De ha ilyet mondott Timire, akkor lehet, csak szimplán nem kedveli. Vannak, akik szeretnek másokat bántani, főleg szavakkal. – a csirkét elrakom az inventorymba, egyelőre arra a részlegre, ahol nem lesz belőle friss husi. Ha sikerül még egy csirkét fognom, akkor elég lesz egyet hazavinni.

by **Shukaku** Hétf. Május 25 2015, 16:43

Shu is kétli, hogy valaha is lenne a játékban ilyen, ám ha lenne, az beláthatatlan következményekkel járna. Az öregedés hiánya teszi örök érvényűvé és halhatatlanná a világot, és őket is. Ugye elmondta már Asuunak is, hogy hite szerint a Limboban vannak, és odakint alig telik az idő, amíg idebent pörögnek az évek. Innen már könnyen levezethető, hogy jelenleg halhatatlanok. Persze nem sebezhetetlenek, csak halhatatlanok, és pont ezért teljesíthető Timidus küldetése is. Amíg megvédi az idomárt attól, hogy elfogyjon az élete, addig Shu élni fog. Ha örökké tudja védeni, akkor örökké fog élni, ezt pedig eléggé tönkre vágná az öregedés. Shu bár odakint gondolkodás nélkül végezne magával, idebent fél a haláltól, és nem akar meghalni. öregedni sem akar. Nem akarja azt sem, hogy mások öregedjenek. Most van lehetősége megvédeni azokat, akiket szeret. Az öregedéstől nem tudná őket megvédeni, szóval nem létezhet ilyen szer, vagy ha létezik, akkor el kell pusztítani. Jól is jött, hogy Asuu elterelte az idomár figyelmét.
-Hát… izé… tudom, hogy nem szabadott volna, meg azt, hogy az anyamadarak is csak kilökik a fiókákat a fészekből… de én nem tudtam volna Timit csak úgy ledobni valahonnan… szóval… hát azért megpróbáltam neki elmagyarázni… de igen, nagyrészt magától tanulta meg… viszont ezzel az ösztönös bigyóval nem sokra megyek, mert mindenki ezt mondja, és ha így van, akkor nagyon nem jól van, mert én még nem tudom, szóval akkor nem is állok készen rá…
A csirkénél legszívesebben tapsolt volna, ám jelenleg eléggé megfájdult a feje a rengeteg kérdéstől, szóval csak mosolyogva felemelte a hüvelykujját.
-Akkor már csak egy. És… Alex meg csak ilyen. Fél beismerni még, hogy ez a világ jobb, és még mindig kapaszkodik a kintibe, és győzködi magát arról, hogy mennyivel jobb kint, mert már ő sem hiszi el, csak el akarja hinni. Ezért mondja azt mindenre, hogy nem is igazi, mert az neki könnyebb.

by **Asuka** Csüt. Május 28 2015, 10:31

Őszintén reméltem, hogy a hasonlatom elég jól érzékelteti számára, hogy mire is gondolok pontosan, s hogyan is kell elképzelnie ezt a kezdeményezés dolgot. Általában működik az, hogy az embernek a saját nyelvén magyarázd el a dolgokat. Csupán rá kell jönni arra, hogy mi is ez a nyelv, amit beszél. Shuu pedig a leginkább Timidus nyelvén beszél. Na nem a sárkányságra gondolok itt, meg arra, hogy mindent nagyon egyszerűen, s pontosan kell elmagyarázni neki, hasonlatok nélkül – abból kaptam már néhány leckét, hogy ezeket Timidus hajlamos félreértelmezni - , hanem arra, hogy számára ő a legfontosabb. Végül is, érthető. Nekem is volt olyan macskám, akivel ott voltam a születése kezdetétől, és nagyon közel állt hozzám. Tizenegy évet élt le velem, ami nagyon szép kor egy macskától, mielőtt elragadta őt a halál. Szóval, Shuu is valami ilyesmit érezhet Timidus felé, azzal a különbséggel, hogy ő konkrétan függ a pettől, s képtelen élni nélküle. Vagy ahogyan ő mondta, nem fog nélküle, vagyis a való világban élni.
Aztán úgy néz ki, beigazolódik az, amit „megjósoltam”, s sikerült megértenie, amit közölni akartam. Vagyis a pontos megoldást a problémájára. Biccentek egyet megállapítására, miszerint akkor egyszerűen még készült fel rá.
- Igen, akkor egyszerűen csak erről van szó. Próbálj kevesebbet aggódni miatta. Ha Timidus is megtanult repülni az anyukája nélkül, akkor neked is menni fog ez a dolog anélkül, hogy erőltetnéd. Ha Akira-san pedig tényleg szeret, akkor várni fog. – nem egyszerű meggyőzni egy összezavarodott, fiatal lányt arról, hogy nem kell szégyenkeznie a saját szexualitása, vagy annak hiánya miatt. Pedig hiányról szó sincs,
- Tényleg... a peteknek van anyukájuk? És lehet a peteket breedelni? Tudod... mint amikor különböző cicákat és macskákat tenyésztenek. – odasandítok Timidusra, hogy választ kapjak. Gyanítom, a pet tojások csak úgy vannak, de azért vicces lenne, ha lenne egy pet napközi, ahova beadhatod a petedet, hogy új pet tojások legyenek.
- Hát, nem ismerem ezt az Alexet. De meg kell tanulnia elfogadni ezt a valóságot. És nem illik ilyet mondani egy petre, még akkor sem, ha egy pet. Hümm, ideje megenni a halas pizzát. ^^ Az egyiken garnélarák is van. És hoztam desszertet is. Igaz, azt nem én csináltam, mint a sütiket. De az meglepi. :3 – már elég sok idő eltelt azóta, hogy megcsináltam a pizzákat. De Shuu azt mondta, hogy még Timi is imádja a halas dolgokat. Ideje megenni, nem túl jó a szavatossága a halas ételeknek ugyanis.

by Ajánlott tartalom