Re: Mezőség

by **Shukaku** Vas. Május 04 2014, 12:36

A sárkány csak bólintott, és nagyon örült annak, hogy végre egy olyan társat talált magának, akinek elég a dolgokat egyszer elmondani, ráadásul nagyon magyarázni sem kell, mert képes kikövetkeztetni azt, amire a sárkány céloz. Kevesebb beszéd, több munka. Timidusnak nagyon tetszett ez a fajta problémakezelés.
-El lehet fáradni a repülésben is, de ha ügyesen csinálod, akkor valóban nagyon pihentető is tud lenni, Majd odafigyelünk, hogy ne fogyjanak el a kitartáspontjaid. a meg Uta még örülni is fog neki, annak én is nagyon örülni fogok.
Bár a sárkány nem nagyon remélte, hogy így fog történni. Ismerve Shukakut, pont arra számított, ami be is következett.
-Persze, hogy elbír majd. Csak gyakorold a lovaglást. Shukakuval is megpróbáltam gyakorolni, de végül letettünk róla, mert fél a magasban. A menyét pedig valóban gyors. Úgy lehet legkönnyebben elkapni, ha gyorsabb vagy nála…
Ezután persze a kérdésre a válasz igazolta Timidus sejtését. A lány bepánikolt, dadogott, és a sárkány már teljesen biztos lehetett abban, hogy a felesleges féltés miatt sehova nem fogja Falcot elengedni, talán még a nyeregtáskából is kikapja, hogy esélye se legyen megtanulni repülni… amikor is fura dolog történt. Uta örömrivalgásba kezdett, körülbelül olyanba, mint amikor Timidus teszi meg a köröket az égben a győzelmei után… csak persze Utahime nem tudott repülni, de azért mindenesetre elég magasra ugrott. A sárkány igyekezte leplezni a meglepettségét, majd elégedetten bólintva szökkent újra a levegőbe, visszakiáltva kettejüknek.
-Köszi! Majd jövünk! Te meg ne aggódj annyit. Valószínűleg a vitorlázást is zuhanásnak gondolják. Nem érthetik, ők nem tudnak repülni. Szerintem nincs is rá szavuk.
Az idomárlányt is meglepte, hogy Uta ennyire nem félti a madarat, de mivel ő meg Timidusban bízott, így nem ellenkezett. Persze ideje sem lett volna, hiszen a lány futásnak eredt az állatok felé, neki pedig követnie kellett. Szerencsére azt már nem láthatták, ahogyan Timidus a halvány mosollyal csóválja a fejét ezen a csodálatos lopakodótaktikán.
-Akkor most felmegyünk még magasabbra, és ha megfelel a magasság, akkor jelezz és ugorhatsz. Végig melletted maradok, ha gond van szólj, és szépen alád repülök és megpihenhetsz a hátamon. Lehetőleg ne pánikolj, mert akkor nem tudlak megfogni…

by **Utahime** Vas. Május 04 2014, 18:46

- De te nem fáradsz már el, ugye? - Aki ilyen ügyesen repül, az már biztos tudja, hogy lehet pihenni repülés közben is...
- És nem akartál mondani valamit a csapdákról is...? - Azt mondta, majd repülés közben... Vagy az az üregöntés lett volna az amit említett? De arról nem mondott sokat, csak hogy nem azt tesszük...
- ...Értem, tehát lehet, hogy a nyílt vadászat és a becserkészés jobb mint a csapdák. Vagyis nem lehet, hanem biztos, viszont Uta túl ügyetlen ahhoz, hogy becserkésszen valamit. - Talán még nekem sem menne olyan jól.
- A lovaglást... már gyakoroljuk egy ideje... - Biccentettem az ég felé. Nem egyszer előfordult mr, hogy összementem valamiért, és így meg tudtam ülni Falcot. Egyszer néztem is, hogy az esemény után megjelent a lovaglás is a jártasságaim között. Ha pedig csak ennyi kell hozzá, akkor már egész jó lehetek benne, mire Falco megnő akkorára, hogy elbírjon. A mondandója másik felénél viszont nem tudtam mást tenni, mint értetlenül nézni.
- Hogy... lehetnék gyorsabb nála? Gyorsaságpontom annyi van amennyi, így nem lehetek gyorsabb nála... - Arról nem is beszélve, hogy egyesek inkább a gyorsaságra mennek és kevesebb erőre... de azért őket biztosan le lehet győzni valahogy. Az nagyon igazságtalan lenne, ha a gyorsaságot, vagy bármilyen pontot ne lehetne ellensúlyozni egy másikkal. Például kitartással? Hallottam, hogy afrikai törzsek ma is úgy is ejtenek el vadakat, hogy addig üldözik őket, amíg össze nem esnek a fáradságtól. Mivel a gazellák sprinterek, az ember pedig maratonra van felépítve, így pár napi követés után már nem bírják az állatok. De ez itt nem nagyon működne... Esetleg ha korábban meglátom, és szólok Shunak, akkor egyszerre támadva elkaphattuk volna? Mármint persze, hogy Shu elkapta volna, hiszen sokkal magasabb szintű, de egy velem egy szintű már nem biztos ugye...
Néhány hosszú pillanatig töprengtem, a nyakláncomat fényezve, mikor meghallottam Falco repülési tervét. A lelkes beleegyezésemre bólintva azonnal az égbe is szökkentek, és pedig örömujjongásokkal tarkítva elcsörtettem a megadott irányba. Egy idő után lassítottam, és körbenéztem.
- Hm... erre nem nagyon látok semmit.
- Igen... lehet. - Csipogta még egy kicsit duzzogva az emberek szegényes szókincsén, de örült, hogy Utát is ennyire lelkesítette a gondolat, hogy ezentúl repülhet mellette.
- Rendben, akkor menjünk. - Ne pánikoljak? Biztosan ő is olyan ügyetlennek hisz... de valóban izgulok kicsit. Sőt minél magasabbra érünk, annál jobban. Lehet, hogy hiba volt előre dicsekedni a vitorlázási tudásommal...

by **Shukaku** Vas. Május 04 2014, 21:27

Timidus egy kicsit elmosolyodott, hiszen tetszett neki a fióka naivsága. Mégiscsak egy kölyökkel állt szemben, így türelmesen válaszolt. Elég türelmet tanult már Shukaku mellett.
-De igen Falco, én is elfáradok. Egyszer mindenkinek elfogynak a kitartáspontjai, és akkor pihenni kell. Annyi a lényeg, hogy jól be tudd osztani. Mindig tartalékolj egy keveset vész esetére, hogy bármikor azonnal tudj lépni, ha kell. A csapdákról pedig… nos a csapdák nem csak tárgyak lehetnek, illetve nem is csak olyan tárgyak, amiket te készítesz. Például érdemes megfigyelni egy tájat is, mielőtt vadászni indulsz rajta. Kivizsgálod, hogy mely részeit használhatod fel esetleg. Például ha Utahimét akarok fogni, akkor már tudom, hogy egy bokorba kell kergetni, mert akkor ott fennakad. Nem én építettem a csapdát, csak kihasználtam azt, hogy vannak természetes csapdák is. Persze építhetsz magad is ilyeneket, de az általában csak akkor jó, ha sokáig laksz valahol, mint mi az erdőben Shuval, vagy akkor, ha magaddal vihető a csapda és több helyen is tudod használni. Ezek bonyolult dolgok, de ha megkéred, akkor Chan biztosan ad neked róla könyveket a könyvtárból. Én nem szeretem annyira az épített csapdákat, mert ott sokszor csak szerencse kérdése, hogy belefut-e az ellenfél, ráadásul nem is valami tiszta dolog úgy győzni valaki felett. Jobban szeretem szemtől-szembe legyőzni az ellenfelemet.
Mivel Timidus nem válaszolt Uta kérdésére a gyorsasággal kapcsolatban, Shu pedig nem tudott olyan szép beszédeket tartani a taktikáról mint a sárkány, inkább igyekezett egyszerűbben elmagyarázni, miután Utahime megállt a futásban.
-Timidus másképpen gondolkodik mint mi. Például amikor kicsi volt, akkor nagyon nehezen tudtam vele megértetni az idő fogalmát. Ha belegondolsz, ők tulajdonképpen halhatatlanok, és az életüket csak a fejlődési fázisok osztják fel. Timidus tudja a heteket, mert aszerint osztja be a dolgainkat. De tíz év neki talán ugyanannyit jelenthet, mint száz… mindössze azzal a különbséggel, hogy többet fejlődhet. Rengeteget mesél nekem ezekről… amikor azt mondja, hogy gyorsabbnak kell lenni, akkor ő tudja, hogy a menyét nem lesz soha annál gyorsabb, mint amilyen gyors most, te viszont fejlődhetsz, és gyorsabbá válhatsz. Szóval… végül is igaza van. Mindössze gyorsabbnak kell lenni, és akkor majd elkaphatod. Éééés… próbáljuk meg arra. Ott van pár cserjés, talán több szerencsénk lesz.
El is indult, azonban nem rohanva, hanem lassú léptekkel, halkan, óvatosan. Azt persze nem említette meg, hogy az előbb látott állatok talán pont Uta csörtetése miatt iszkoltak el előlük. Timidus ezalatt megtett egy utolsó kört, majd kicsit megdöntötte a testét oldalra, hogy Falco könnyebben kiugorhasson a nyeregtáskából.
-Én kész vagyok, kölyök. Indulhatsz ha gondolod. Jó utat!

by **Utahime** Kedd Május 06 2014, 15:12

A madár egy pár pillanatig hitetlenül nézte a sárkány tarkóját.
Mégis elfáradhat? De neki rengezeg kitartás pontja lehet már. És az előbb mondta is, hogy aki ügyesen repül, az repülés közben is tud ihenni. Akkor pedig nem veszti, hanem vissza nyeri a kitartását... nem erről szól a pihenés? - Majd megrázta a fejét, és igyekezett a többi mondandójára figyelni. A csapdákra koncentrálva hirtelen felcsuklott lángja is megcsappant egy kicsit, így már nem fogta körbe a sárkány testét. Az erős hátfényben viszont élesen kirajzolódott a sárkány sziluettje az égen.
- Utát... sok mindennel könnyű lenne megfogni... - Tehát az a legjobb csapda, ha megfigyelem a környezetet, és olyan helyre csalom, ami nekem kedves az ellenséggel szemben.
- De ehhez ismerni az ellenfelet. Mit tegyek, ha új ellenféllel kerülök szembe? - Nekem, pedig még majdnem mindenki új...
A sárkány féloldalasan repült egy rövid ideig, hogy Falco könnyebben kiugorhasson. A madárka viszont nem siette el a dolgot, erősen markolta a nyerget a lábaival, kicsit tipegett balra-jobbra közben a szárnyát bontogatta. Végül csak rászánta magát, és egy nagy levegővel kiugrott.
- Megyeeek! - Hallatszott egy éles csipogás visszhangot verve a következő szint aljáról. Egy kis darabig csak átlósan, hol merőlegesen lefele zuhant a szárnyait állítgatva, néhányszor megfordulva. Majd lassan fennakadva a szélen, sikerült majdnem vízszintesbe hoznia magát és nyíl egyenesen vitorlázott az égen.

A lelkes szaladás először lassult, majd meg is álltam mikor észrevettem, hogy semmi életjelet nem látok magam körül. Körbeforgattam a fejem, tanakodva, hogy merre is látta azokat a mobokat Timidus és Shu, aki eddig csak követett, most elmesélte hogy a sárkány hogy érthette azt, amit az imént mondott. Először továbbra is értetlenül hallgattam. A petek időhöz való viszonyáról még sosem gondolkodtam. De a napokat biztosan el tudják különíteni, sőt az évszakok váltását is, hiszen az itt is a valódi ritmusban zajlik. Ráadásul mindhez kötődnek eventek is, amik szintén támpontokat adnak hozzá. Meg persze arra is mindig emlékszik, hogy mikor milyen küldetést csináltunk... De az évek valóban mások. Már a halhatatlanság fogalma is érthetetlen számomra, hiszen minden elmúlik egyszer.
- Falco még nem mesélt nekem ilyesmit... - Annyira komolyan még nem is tud, hiszem elég egyoldalúak a "beszélgetéseink".
- ...de ők még fiatalabbak mint mi vagyunk, hiszen a legidősebb pet sincs két éves. Az, hogy tíz évre ugyanúgy gondol, mint százra... bizonyos mértékig érthető. Ahogy mondtad is, öregedésben nem halhatnak meg, csak, ha vesztenek valami mob ellen. - Persze minél tovább él, annál erősebb, így kisebb az esélye rá, hogy ez megtörténjen. Nehezebb szintekre sem kell mennie, hiszen várhat amíg erősebb lesz...
- De nem hiszem, hogy akár tíz évig is elélnénk itt, százig meg pláne... - Akárhogy is nézzük a dolgot, a kinti világ szempontjából nem kevés ember fekszik kómában. Egyszer lehet megelégelik az életben tartásunkat, úgy sejtve, már nem ébredünk fel. És mennyi helyet foglalunk a kórházakban? Egy járvány esetén inkább leállítják a rendszert, evvel megölve minket, mintsem hogy a megmenthető betegek elől vonják meg a helyeket.
Egy pillanatra megálltam lehajtott fejjel, majd a lány néhány bokor felé indult. Egy pár pillanatig csak néztem utána, majd pár ugrással felzárkózva hasonlóképp osonva indultam a nyomába. Eközben halkabban próbáltam feltenni neki is az eredeti kérdést.
- Valóban fejlődhetünk még... de ha fejlődök is, mindig lesznek gyorsabb mobok, nem? És ha netalán elérnénk a 100. szintet, akkor is lehetnének majd gyorsabbak nálunk, pedig annál tovább nem fejlődhetünk... Vagyis, lehet hogy igen, de biztos van egy maximum szint, igaz? Minden játékban van. - És ezt Timidus is biztosan tudja, hiszen ide tartozik, ahogy mondta Shu is...
- Meg a velem azonos szintűek is mind másra vannak specializálva, de ez nem jelenti azt, hogy nem győzhetünk a másik ellen, mert az egyik jobb... Vagy éppen hogy igen? Hiszen lehet, hogy egy felépítés egy másik legyőzésére van. Tehát, talán kitartással legyőzhetek egy gyors valamit, de aki erőre épít az hamar lecsaphat? - Suttogtam magam elé az államat simogatva, míg a bokrokhoz közeledtünk. Viszont mikor már vagy tíz méterre megközelítettük a kiszemelt területet, inkább csak igyekeztem halkan követni a lányt - már amennyire sikerült.

by **Shukaku** Kedd Május 06 2014, 16:22

Timidus nem válaszolt. Most inkább arra koncentrált, hogy ha a madárka történetesen zuhanni kezdene, akkor a lehető leghamarabb tudjon közbeavatkozni, és elkapni. Ez most teljes, százszázalékos koncentrációt igényelt. Amikor Falco megindult, akkor Timidus is tartotta vele a lépést, ugyanúgy, mintha csak egy repülő vadat akarna elkapni. Remélte, hogy Falconak sikerülni fog, és azt is elhatározta, hogy a legutolsó pillanatig nem avatkozik közbe, hátha akkor sikerülne a főnixnek szárnyra kapni. Szerencsére ezt azonban nem kellett megvárnia, hiszen a pet ügyesen ráfeküdt az áramlatokra, és máris egymás mellett vitorláztak.
-Ügyes vagy Falco. Gyorsan tanulsz. És ez a válasz a kérdésedre is. te gyorsabban tanulsz mint Uta, tehát neked kell őt megtanítanod a dolgokra. Például arra, hogy ne akadjon bele teljesen egyértelmű csapdákba. Ha pedig új ellenféllel találod magad szemben, akkor csak annyit tehetsz, hogy először védekező harcmodort vívsz, és igyekszel gyorsan kiismerni az ellenfeledet. Persze sokkal könnyebb, ha másokat figyelsz meg harc közben először. És persze sokkal biztonságosabb is.
Shu ezalatt nyugodtan sétált Uta mellett, folyamatosan kémlelve a terepet. Eddig is úgy gondolta, hogy kellemes beszélnie a lánnyal, és most csak még biztosabbá vállt ebben. Persze itt is voltak olyanok amikben nem értettek egyet.
-Majd mesélni fog, ne aggódj. Lehet, hogy már mesélt is, csak nem értetted. Hiába tanultam meg Timidus szavaiból rengeteget, ezeket a bonyolult dolgokat akkor sem tudtam volna megérteni. És… lehet, hogy fiatalabbak években… de szerintem itt nem ez számít. Ők másképpen fejlődnek, mint mi. Nekik a szintjeik az, ami nekünk a kor. Timidus már túllépte a fióka szintet, tehát nem gyerek, hanem mondjuk… kamasz… vagy ilyesmi. Még úgy is viselkedik néha. És sokkal komolyabb, mint amikor pici volt. Mire teljesen felnő már nem is tudom, hogy milyen lesz. Viszont nem gondolom úgy, hogy ne élhetnének tíz vagy száz évig. Ha elég ügyesek, akkor meg tudják magukat védeni. Csak… még nem kell ilyeneken gondolkodni… még nem meséltem neki arról, hogy mi nem addig élünk, ameddig nem nullázódik le az életünk egy csatában. Majd… ha nagyobb lesz, akkor elmondom neki. A többi dologról pedig szerintem kérdezd meg inkább Timidust. Ő ért az ilyen hadi dolgokhoz, és ő is szokta kitalálni azt, hogy hogyan győzzük le az erősebb ellenfelet. Szerintem…
Ekkor azonban hirtelen elhallgatott, és egy ugrással egy kis bucka elé vetette magát. Éppen csak sikerült megérintenie az ujja hegyével a manót, mielőtt az besurrant volna az odúba.
-Láttad? Ugye láttad? Hozzá hasonlót kell megfognod neked is.

(Megvan a manócska! \o/ )

by **Utahime** Kedd Május 06 2014, 18:34

Ez az! Sikerült vitorlázni... de most hogyan tovább? - A lángoló madárka nyíl egyesen haladt az égen, esetleg csak annyira kanyarogva, amerre az áramlatok sodorták.
Uhh, még Timidusra is alig tudok figyelni. Tényleg nehéz feladat, hogy mindig jól álljanak a szárnyaim... De azért jobb, ha igyekszem figyelni, főleg most, hogy megdicsért. A végén még ügyetlennek tartana...
- Ezt már gyakoroltam egy kicsit. - Igaz csak rövid szakaszon, amikor Uta eldobált. De a vitorlázást meg kellett tanulnom, hogy ne essek olyan nagyok...
- De a védekezés annyira nem megy nekünk. - Főleg, ha Uta mindennek nekirohan azonnal a "legjobb védekezés a támadás" címszóval. Nem mintha nem értenék egyet, csak támadni sem tud...
A főnix továbbra is egyenesen szállt, néha csapni próbált a szárnyaival, de csak magasságot vesztett és gyorsan visszaállt a vitorlázásba. Majd később a farkát billentve megpördült, és egy méter vergődő csapkodás után, újra vitorlázásba állt. A lángjai is egyre vörösödtek és kisebbek lettek, amivel egyre feltűnőbbé vált az égen.
- Timidus, hogyan tudok emelkedni? - Félek csapkodni, mert attól csak leesnék...

A lányka megint fején találta a szeget. Valóban lehet, hogy mesélt, nem csak erről, hanem egyéb dolgokról is. Pontosabban szólva szeretett volna mesélni, mert hogy alig értek meg valamit a mondandójából. Ugyan megtanítottam neki a morze abc-t de ebben is én vagyok az, aki nem tudja követni. Amíg kibetűzöm, mit csipogna, már elmegy tőle a kedve ezért is maradtunk elsősorban a testbeszéd használatánál. Már úgy általános esetben mindenképp. Azt pedig, hogy meddig van időnk így játszadozni egy virtuális világban, nem akartam feszegetni. Bár úgy tűnt, hogy a lány csak magát sejtette halandónak, de egy régi programot sem futtatnak a végtelenségig. Viszont ahogy mondta is, jobb nem arra gondolni, hogy mikor kapcsolják le a szervereket. Felesleges olyasmi miatt aggódni, ami ellen nem tehetünk. Talán jobb is lenne elfelejti, hogy mi van odakint, hogy meglegyen a lelki békénk... csak valamiért nem megy ez olyan könnyen, nekem legalábbis.
Csak hümmögve bólogattam, mikor Timidust javasolta a hadi kérdésekhez, és észre sem vettem, mikor a vakondtúrásra - vagy manótúrásra - ugrott.
- He? Hogy...? - Pislogtam nagyokat, a manó szó hallatán. Valóban, mintha láttam volna pár fekete szőrszálat visszahúzódni az üregbe... de felőlem vakond is lehetett volna, amennyit láttam belőle. Körbekémleltem, hogy van-e még hasonló lyuk a környéken és bár volt néhány, egyben sem láttam semmit. Kicsit előreszaladtam, hogy benézzek a lyukakba, és eközben kezdett Falco is ereszkedni. Egy közeli szarvas csapat talán a sárkány főnix párostól megijedve pont felénk indult meg. Amíg letérdeltem, hogy jobban lássam mi van a föld alatt, kis híján átgázoltak rajtam.
- Uwááá! - Kiáltottam a kezemmel védve magam, amíg az elvonuló csorda ide-oda lökdösött.
- Mi történt? - Nézek fel ültemből szipogva.

Megérintve: szarvas

by **Shukaku** Kedd Május 06 2014, 19:27

-Ügyes vagy Falco. Egyelőre maradjunk a vitorlázásnál. Az a legkevésbé megerőltető, és most igyekezzünk azt gyakorolni, hogy hogyan tudsz legkönnyebben a levegőben maradni. Mondjuk… ha addig sikerül, amíg elmagyarázom az emelkedést, akkor utána pihenünk egy picit, és te is megpróbálhatod. Rendben?
A sárkány megvárta a választ, majd elkezdte a bemutatót és a magyarázatot.
-Szóval… gondolom a saját szárnyadat ismered. Szerencséd van, hogy tollas sárkány vagyok, mert Hisame szárnya például teljesen másmilyen. Tehát akkor a szárnyad. Ugye van a szárnyad vége, amin a kézevező tollak vannak, illetve a közepe, amin a karevezők.
(Bizonyára ugyanúgy van saját elnevezésük a végtagjaikra mint nekünk, de a könnyebb érthetőség miatt nem találok ki ilyeneket, hanem használom az általunk is ismertet. )
-Azt gondolom már észrevetted, hogy nem azért maradsz fent a levegőben, mert csapkodsz. A kézevezőtollakkal tudsz előre mozogni, a karevezőkkel pedig felfele. Megpróbálom lassan megmutatni.
És a sárkány valóban igyekezett egy lassú szárnymozgatásra, ami így, repülés közben azért igen nehéz volt, és nem is szokott hozzá.
-Emelkedéskor a kézevezők becsukódnak, a karevezők nyitva maradnak.
És Timidus mutatta is, ahogy szárnyrészeinek élei egymással kilencven fokos szöget zárnak be, majd lassan behajlította, majd kinyújtotta a könyökízületét. A könyökízület behajlításával a csuklóízületét is hajlítja, ezáltal a felkarcsonttal párhuzamosan a kézközépcsontok és az ujjak is a testhez közelítenek, majd nyújtásnál ugyanezt láthatta Falco, csak fordítva. A művelet csúcspontjánál az alkar is fölfelé emelkedik és fölfelé is csavarodik, majd Timidus elkezdi az egészet elölről.
-Kanyarodni a farktollaiddal tudsz. Neked az kicsit könnyebb, mert nekem be is kell hozzá döntenem magam, neked viszont nagyobbak a kormánytollaid.
Ezt is bemutatta úgy, hogy könnyedén leírt egy hurkot a főnix körül. A sárkány imádta mutogatni magát, még mindig.
-Mindent megjegyeztél? Bírják még a pontjaid?
Shu éppen csak fel tudott tápászkodni a földről, mire Uta ismételten úgy döntött, hogy előrerohan. A lánynak esélye sem volt figyelmeztetni a másikat a közeledő veszélyre, és már közbe sem tudott avatkozni. Amikorra azonban Uta kinyitotta a szemét, már azt láthatta, hogy Shu ott áll felette potionnal a kezében és aggódva figyeli az életcsíkját, majd megkönnyebbülten sóhajt.
-Szarvasok. Szerencsére átugrált… a legtöbbjük. Nem sérültél meg? Lehet, hogy… óvatosabbnak kellene lenned…
Távol állt tőle, hogy rendreutasítsa Utahimét, de valahogy ez már a sokadik olyan jelenet volt, ahol a lány bajba keverte magát a hirtelenkedéseivel…

by **Utahime** Kedd Május 06 2014, 21:16

Ez volna a legkevésbé megerőltető? Pedig elég nehéz figyelni, hogy megtartsam az egyensúlyom... Vajon másnak is ilyen nehéz volt először?
- Rendben. - Bólintott a madárka, majd a mozdulattól újra megbillent, de már hamar vissza tudott állni egyenesbe és már leste is, a sárkány mozdulatait. Újra bólintott -már különösebb probléma nélkül- és lenézett a szárnyaira enyhén oldalra billenve. Majd a sárkány szárnyait figyelte meg.
Valóban, ugyanolyan szárnyunk van... tehát csak utánoznom kell, hogy én is úgy repülhessek, mint ő. - Az első körben csak megfigyelte, a sárkány mit hogyan csinál, majd megpróbálta leutánozni a mozdulatot. Nem sikerült elsőre, de még másodszorra sem. Jó néhány métert vesztett a magasságából újra, amíg végre sikerült eltalálnia és végül emelkednie egy kicsit. A sárkány végig a közelében kőrözött, így félnie sem kellett a koppanástól, és megfigyelhette a mutatott példát. A tüze viszont már egészen halvány, vörös lángokban égett, sőt a menetszél miatt inkább csak füstöt húzni látszott maga után. Mikor emelkedni kezdett, a sárkány leírt egy kört a madárka körül, hogy ezt is bemutassa, de az már nem próbálta utánozni csak bólintott.
- Megjegyeztem.
A kanyarodást én is észrevettem korábban, de alig egy kis billentéstől elvesztettem az egyensúlyomat. Evvel jobb lesz még vigyázni.
- Még egy kicsit bírom... De gyakorolhatnánk a leszállást is. - Eddig még sosem sikerült simán landolnom, és ha egyedül akarnék gyakorolni, talán ez a legfontosabb... És már nem hiszem, hogy sokáig fenn tudnék maradni így.
Evvel óvatosan megkezdte az ereszkedést, és most a farktollait is kipróbálva hol élesebb kanyarban, hol csak enyhén ívelve csigavonalban közelített felénk.
A szarvasoktól kissé megszeppenten emelkedtem fel és láttam Shut elém futni néhány potival a kezei közt. Az életcsíkomra pillantottam, és valóban elveszett néhány pont, az erős patáktól kapott pofonok végett. Az előző bokor is elvett tőlem egy keveset, de még mindig semmi vészes nem történt. Így magamhoz térve gyorsan felpattantam, és leporoltam a saras köpenyem, amiről azonnal elpixeleződtek a koszfoltok. Bárcsak így kitisztíthatnám kint is a ruháimat. Az érthetetlen esemény után mosolyogva néztem az őrangyalomra.
- Nem, semmi bajom! Ugye milyen szépek voltak? - Kezdtem legyezni a szarvasok után. Bár tény, hogy roppant mód megijesztettek, de tagadhatatlan, hogy gyönyörűek voltak. És még csak nem is bántottak... nagyon. Vagyis nem szándékosan.
Végül azt mondta, legyek óvatosabb... de hogyan? A hajamat borzolgatva álltam egy helyben és az elővett potikat fixíroztam. Bizonyára őt is megijesztettem, a kalandommal.
- Bocsánat. Hogyan kéne... óvatosabbnak lennem? - Talán ezt még korábban kellett volna megkérdeznem. De hát nem voltam elég óvatos, amikor a földkupacokat lestem? Persze a szarvasok sem a semmiből jöttek...

by **Shukaku** Szer. Május 07 2014, 07:42

Timidus szaggatott csipogással kezd kuncogni, majd elégedetten szólal meg.
-Rendben kölyök. Akkor gyakoroljuk a leszállást. A leggyorsabban akkor tudsz leérni, ha zuhanórepülésbe kezdesz. Ilyenkor nyilazd hátra a szárnyaidat, majd indulj el lefelé. De… ezt majd szerintem akkor gyakoroljuk, ha már vadászunk. Egyelőre még kicsit veszélyes neked. A lassabb formája az, ha szépen kőrözve folyamatosan veszítesz a magasságodból, közben végig fékező siklásban vagy. Ilyenkor terjeszd szét a faroktollaidat, és ereszd ki a fiókszárnyakat. Amikor pedig elég közel vagy a földhöz, akkor szitálj egy picit, csapj néhányat a szárnyaddal, hogy teljesen lelassulj. Ha gondolod, és bírod még addig, akkor kereshetünk egy kis vizet is, és abban talán könnyebben tudsz landolni. Persze… csak ha nincs bajod a vízzel, és tudsz úszni… de szerintem sikerülni fog a rendes leszállás is. Majd végig alattad maradok, és akkor így a hátamra szállsz le, én pedig tudom korrigálni a sebességedet. Ha ez így megfelel.
Shu ezalatt boldogan vette tudomásul, hogy a lánynak akkora baja nem történt, és eltette az üvegcséket, de egyet azért a kezében hagyott.
-Ugye neked is van ilyened? És…
Elmosolyodik, és ő is gyönyörködve tekint a szökdelő állatok után.
-Igen. A szarvasok tényleg gyönyörű vadak.
Egy pillanatra összezavarodik a kérdésre, majd halk hangon -igyekezve elővenni a legszerényebbet- válaszol.
-Haste makes waste, izé… sokkō sonshitsu. Úgy tudom ez a közmondás mindkét nyelvben létezik. A gyorsaság veszteséggel jár. Nekem ezt sokszor mondták régen. Úgy tudsz óvatos lenni… ha mondjuk nem szaladsz mindig előre. A természetben halkan kell járni, mert vendég vagy. Ezt is apa tanította.
Kicsit elszomorodik, majd hirtelen ijedt tekintettel kapja fel a fejét.
-De… nehogy te is azt hidd, hogy ki akarlak oktatni… én csak… segíteni szeretnék…

by **Utahime** Pént. Május 09 2014, 15:45

A madárka újra bólintott figyelmesen hallgatva az utasításokat, majd megfigyelve a sárkány példáját megkezdte az ereszkedést. Gyorsan körülnézett, mielőtt válaszolt volna.
- Rendben, akkor megpróbálok a hátadra szállni. - Nem mintha bármi problémám lenne a vízzel... bár valóban nem a kedvenc közegem. De itt sehol nem látok tavat a közelben, még ha van is a szinten, nem tudnék elrepülni addig. Jó lenne leszállni addig, amíg még sikerülhet...
Néhány nagy ív után egyre élesebb kanyarokat tett, majd párszor megfordult a tengelye körül. A repülése egyre instabilabbá vált és mintha a szél sodorta volna ahelyett, hogy ő használta volna ki azt. Egy kis próbálkozás után sikerült nagyjából kitapasztalnia, hogyan kanyarodhat. A sárkány mögé navigálta magát - köszönhetően annak, hogy az követte a főnix fióka mozdulatait - és egyre stabilabb vonalban tudta követni. Mikor egész közel repült már hozzá, kicsit mintha összezavarodott volna.
Azt mondta csapjak néhányat, hogy lelassítsak... de most nem álló tárgyra akarok leszállni, ilyenkor ugyanolyan gyorsan kéne csak repülnöm, ahogy mozog? Mondjuk ilyesmire biztos figyel majd ő, de...
- Most kéne lassítanom, vagy ha már megkapaszkodtam a nyergedben? - Vagy egyáltalán nem kell, mert ha beszállok a nyeregbe már ő húz magával... csak hátráltatnám, ha csapkodnék, tehát az biztos nem jó ötlet.
Végül egy kis töprengés után, magasba emelte a szárnyait és a nyereg után nyúlt a lábaival. Ahogy megkapaszkodott összecsukta a szárnyait, és kényelmesen elhelyezkedett a sárkány hátán.
- Huh, ez fárasztóbb mint gondoltam...
Shu elpakolta az üvegcséit amíg leporoltam magam, majd felmutatott egyet. Az üvegre pislogtam, és egy kis szemlélés után határozatlanul bólintottam.
- Azt hiszem, igen. - Bár méregkotyvasztó volnék, még mindig nem tudok sokat róluk. A saját receptjeimen és a kezdésnél kapott üvegcséken kívül mást nem igazán ismerek, de úgy hiszem pont ilyent is mutatott fel. A sokkból felépülve megcsodáltam az elhaladó csorda hátát, amiben az esemény alatt kevésbé tudtam gyönyörködni és megkérdeztem, hogy értettek, hogy óvatosabb legyek... hiszen én az voltam, nem? Az más kérdés, hogy elég gyakran bajba kerülök... A válaszára pedig csak hümmögtem, lehajtott fejjel és a homlokomat ráncolgattam. Egyrészt, mert furcsálltam, hogy nem a saját nyelvének közmondásait használja, másrészt pedig az apját említette. Eddig úgy hittem, hogy a lányok, többnyire az anyai tanításokkal példázódnak, de hát.. kinek hogy. Talán a fura tekintetem miatt, felkapta a fejéét és mentegetőzni, kezdett, hogy nem kioktatni akart. Erre én is felkaptam a fejem, és a kezemmel is legyeztem magam előtt.
- Nem, nem. Csak elgondolkodtam, hogy ezt már sokan mondták nekem... - Főleg a "lassan járj tovább érsz" variációval traktáltak folyton, de lehet ideje lenne megfogadnom. Már ha eszembe jut időben. Majd elmosolyodtam és a már messze járó szarvasok után néztem.
- Hiányzik az édesapád? - Pillantottam rá a szemem sarkából. Bár gyakran megtévesztően komoly, de mégis csak egy kisgyerek aki elszomorodott, ahogy az apját említette. Bizonyára a legtöbbünk hasonlóan érez, ezért is próbálnak kijutni és a fronton harcolni a legveszélyesebb szörnyekkel.

by **Shukaku** Pént. Május 09 2014, 16:48

A sárkány nyugodtan repülve tartotta az iramot a madárral, úgy cikázott mögötte és alatta, mintha csak a zsákmányt követné. A kérdésre bólintott, és mutatván, hogy neki az utat sem kell figyelnie, még hátra is fordította a fejét, hogy a barátja szemébe nézhessen.
-Csak nyugodtan Falco, ráérünk. Messze még a föld. Úgy szállsz rá a hátamra, ahogyan csak szeretnél. Majd korrigálok, ne aggódj. Még ha esetleg meg is karmolsz, nem tudsz rajtam sebezni, de azért igyekezz a nyeregtáska szíjában megkapaszkodni. Stabilabb fogás van rajta, mint a tollaimon.
Csipogva felkacagott és valóban végig a főnixszel együtt mozgott, tulajdonképpen éppen csak nem szállt le helyette. A sárkány sokszor gondolkodott már el azon, hogy ha most is ennyire ügyes, akkor mire lesz képes majd akkor, ha Shu kimaxolja az akrobatika jártasságát.
-Elsőre minden fárasztó. Majd gyakorlunk sokat, és akkor belejössz. Innentől kezdve már egyszerűbb lesz, pihenj nyugodtan. Ügyes voltál.
A sárkány nyugodtan vitorlázva célozta meg a talajt, és ezúttal nem a szokásos módon landolt, hiszen nem tudta, hogy Falco mennyire tud kapaszkodni, így még a föld fölött is vitorlázott kicsit, hogy lassítson, sőt még egy kicsit futott is egy keveset, amit tényleg nem igazán kedvelt. A lány ezalatt eltette az üvegcsét, de mivel Uta nem volt teljesen biztos abban, hogy ugyanarról beszélnek, így még hozzá tette.
-Kis Potion. Húsz életet gyógyít. Mindig jó, ha legalább egy darab van nálad, ha esetleg véletlenül kellene. Nekünk még sohasem kellett.
A következő megjegyzésre nem mondott semmit, csak egy picit elmosolyodott. Valahogy sejtette, és örült is annak, hogy nem ő volt az első, mert akkor ezek szerint más is törődik Utával… az persze más kérdés, hogy ezek szerint Uta nem nagyon törődik az ő javaslataikkal… A kérdésre azonnal elfordította a tekintetét, de azért természetesen bólintott. Persze, hogy hiányzott neki. Mondták, hogy egy idő után majd könnyebb lesz… és bár magának sem akarta bevallani, de tényleg könnyebb lett… ettől függetlenül nem hiányzott kevésbé. A két pet megérkezésére feléjük tekintett, és az arcáról el is tűnt a szomorúság… eltüntette. Timidust nem akarta lelombozni.

by **Utahime** Pént. Május 09 2014, 18:41

Falco pontosan a nyereg fölé navigálta magát, és sikerült egyenletes sebességgel repülnie. Olyan közel merészkedett, amennyire csak mert, de félve, hogy beleütközik, kicsit elszámította magát. Mikor kinyújtotta a lábait, nem érte el a sárkányt, de az hamar megemelkedett egy kicsit, hogy megkapaszkodhasson. Végül meg is feledkezett a lassításról, és örülve, hogy megkapaszkodott valamiben, csak közelebb húzta magát a szárnyairól megfeledkezve.
- Majd egy tó mellett gyakoroljunk legközelebb... - Csipogta fáradtan és hozzásimult a sárkányhoz, hogy stabilabban rajtamaradjon.
Mikor bizonytalanul tekintettem az üvegcsére, Shu kisegített, és bebizonyosodott, hogy jóra gondoltam. Ilyesmit én is tudok készíteni.
- Oh, nálam csak mini van éppen... de az életem is kevesebb még. - Bólintottam egy hálás mosollyal a megerősítésért, majd elgondolkodtam, hogy miért olyan fontos, ha még sosem kellett nekik... Ha jól emlékszem egyszer azt mondta, azért lett kristályíró, mert Timidus méregkeverő... meg hogy az nem a szakmája, hanem valami képesség. De akkor minek ilyen sok potion Shunak? Mármint ha elszakadnak, valóban nem árt egy, de az előbb jóval több volt nála és mondta is, hogy még nem kellett nekik. Bizonyára az ilyen féleszűeknek tarthatják, amilyen én vagyok... Ahogy eddig jutottam a gondolataimban, egy kissé összehúztam magam és megkérdeztem, hogy lehetnék óvatosabb... Bár azt hittem annyira azért nem voltam óvatlan, de a jelek szerint még van mit alakítani a dolgon. Talán akkor nekem sem menne mindig le a fél életem minden egyes alkalommal, ahogy elhagyom a várost. A kérdésemre csak bólintott, mire én is elfordultam. Talán nem kellett volna ilyesmit kérdezni, csak fájnak az emlékek tőle... Amikor megérkeztek a petek is, azonnal eléjük szaladtam. De Tim nem állt meg, hanem a földön futott a gazdájához.
- Nagyon ügyesek voltatok! - Szélesen integettem a kezemmel és körbeugráltam a leszálló párost. Ezentúl vajon magától is repülhet Falco? Amennyire figyeltem őket, többnyire csak ereszkedett, és mikor túl alacsonyan voltak, visszaszállta a sárkány hátára... De azért biztos tanult valamit, még sosem vitorlázott ilyen sokáig. Talán, mert alacsonyabbról kezdte. Levettem az alig pislákoló madárkámat a nyeregről.
- Tényleg fárasztó lehetett. - Simogattam meg az ölemben.
- Mond csak nem láttál még manókat odafentről? - Hajoltam Timidushoz, hátha én is megláthatok egyet teljes valójában...

by **Shukaku** Pént. Május 09 2014, 19:05

-A mini is jó, az a lényeg, hogy valamennyi mindig legyen nálad. Ezeket gyorsan lehet használni, és biztosan működnek. Öt darab van a miniből nálam, de… már nem is emlékszem, hogy miért. Timidus szerint nem árt, ha van tartalék, és másoknak is kellhet. A nagyobb pedig azért kell, hogy ha mondjuk harcba keverednénk, és nem tudnánk elteleportálni… mert… mondjuk… meg kell védenünk valakit… vagy nem tudom. Általában el szoktunk teleportálni a veszélyes helyekről…
-Meg a nem veszélyesekről is. De nem baj.
Fűzte hozzá a sárkány csak úgy mellékesen, és inkább visszafordult a madárkához.
-Bármikor szívesen gyakorlok veled ha ráérek. Szólj nyugodtan, a szobánkat megtalálod. Egyébként…
Picit elgondolkodott, és úgy döntött, hogy az igazságérzete megkívánja a szerénységet, hogy ilyenért ne fogadjon el dicséretet.
-Igazából nekem ehhez már nem sok ügyesség kell. Gyakoroltam eleget. Falco ellenben valóban ügyes volt. Manókat?
A sárkány gyorsan visszapörgette magában a táj felülnézeti térképét amit nemrég látott. A repülés közben leginkább a főnixet figyelte, de azért természetesen jutott ideje arra, hogy feltérképezze a tájat is. Módszeresen kutatott a memóriájában, majd füttyentett egyet.
-De igen. Láttam. Mindjárt hozom.
Felszökkent az égbe, majd láthattátok ahogy lecsap, és pár pillanat múlva már vissza is tért, csőrében egy sivítelő manócskával.
-Ilyenre gondoltál?
Kérdezte úgy, hogy közben ne eressze el a lényt. Direkt úgy fogta, hogy ne sebezze, de azért ne is tudjon elmenekülni.
-Timidus! Engedd el szegényt!
-Nem most mondta Uta, hogy kell neki egy?
-De… most, hogy megfogtad, ő már nem tudja megfogni… az csalás lenne… nem hiszem, hogy úgy lehetne szafarizni…
-Oké-oké! De akkor nézd meg jól legalább. Biztos elengedjem?
Fordult a sárkány Uta felé, és kérdő tekintettel várta a válaszát.

/Újabb manó. Bocsi! Embarassed

/

by **Utahime** Pént. Május 09 2014, 20:20

Újra csak bólogattam, bár még nem használtam olyan gyakran a teleport kristályomat sem. Egyszer pedig talán magától aktiválódott - vagy Falco mentett volna ki - amikor egy veszélyesebb helyzetbe kerültem. Elsőre hasznosabbnak tűnik a kristály, de a menekülés nem mindig a legjobb megoldás.
- Petek is tudják használni a kristályokat, meg az ilyesmiket? - Persze, ha valóban nem lehet mindig használni, talán jobb lenne kotyvasztanom néhány potit magamnak, csak hogy legyen tartalék...
- Rendben. - A madárka csak bólintott egyet, mikor átvettem az ölembe és egy halk sóhaj szerű csipogást hallatott. A sárkány egy kis gondolkodás után bólintott, hogy mindjárt hozza.
- Hogy hozod? De... - ...én odamenni akartam, hogy elkapjuk. Akartam mondani, de a sárkány már el is repült. Végig követtem a tekintetemmel, amíg le nem csapott, és tettem felé pár lépést. Visszapillantottam Shure, hogy menjünk-e vagy maradjunk, de a sárkány megelőzve a kérdésem, már vissza is tért. Egy hangos "Whááá" kiáltással fogadtam, és felnyomtam Falcot a fejem tetejére - aki azon nyomban elkezdte fonni a fészkét a hajamból - hogy szabad legyen a kezem.
- De aranyooos. Ugye ez nem bánt? - A sötét szőrgolyót idehozta, hogy megnézhessem, és meg is indultam Timidus elé, hogy megsimogathassam, de Shu azt mondta, az nem lenne szafarizás. Majd pislogva kapkodtam a fejem az idomárról a sárkányra és vissza, amíg megbeszélték, hogy elengedik a manót.
- Um, és ha elengeded, utána fogjam meg? - Pislogtam feléjük. Való igaz, hogy a békát nem adta meg a zsákmányomnak a rendszer, mert nem én fogtam, így ha nekem adja, az nem zsákmány lesz. Tehát most úgy akarnak vadászni tanítani, mint a kisállatokat a szüleik? Idehoz egy manót, leteszi és magamtól kell elkapnom?
- Falco, leszállsz, vagy kapaszkodsz? - A madárka befejezve a fészkét, biztonságosan ült a megszokott helyén, így a kérdésre csak meghúzta egy kicsit a hajam.
- Maradok, kapd el. - A halk csipogás után, én is bólintottam a manóra szegezve a tekintetem.
- Rendben, engedheted. - Szóltam, mire a kis lény meglepően gyorsan iramodott el egy közeli üreg felé. Azonnal utána is ugrottam, és egy hosszú vetődés után sikerült elcsípnem néhány szőrszálát. Majd utánamászva óvatosan megfogtam és ölbe vettem a földön ülve.
- Bocsi, nem akartam meghúzni... - Simogattam meg vigyázva, hogy ne szökjön el, majd Shu felé fordultam.
- Mondjátok, hazavihetünk egy ilyet? A kertben biztos jól érezné magát... - Elég nagy kertünk van, egy kis erdő részletezettel. Akár be is telepíthetnénk mindenféle - ártalmatlan - állatkákkal.

Megfogva: Szőrös manó ^.^ (Köszi Tim)

by **Shukaku** Pént. Május 09 2014, 21:09

Az események félelmetes gyorsasággal követték egymást, és mire Shu észbe kapott, és válaszolhatott volna, Uta már a kezei közt szorongatta a manócskát, aki valamiért már kevésbé viaskodott vele. Timidus persze direkt olyan irányba engedte el a mobot, hogy Utának nagyobb esélye legyen elkapni, Falcora pedig büszke volt, hogy a fenti beszélgetésükből kiindulva, gyakoroltatja egy picit a lányt. Az egész kiképzés nagyon jól haladt, mindketten szépen fejlődtek, és még Shukaku is jól szórakozott. A sárkány imádta amikor ilyen jól beválnak a tervei.
-Szerintem… nem lenne okos dolog elszakítani a természetes élőhelyéről. Bár… ha szeretnéd, akkor megpróbálhatod megszelídíteni, és akkor hasonló pet lesz mint Falco, csak éppen harcolni nem fog tudni. De csak úgy odavinni a céhházba egy mobot nem is tudsz, mert a védett területre nem tudod bevinni. Az erdőben pedig nem tudsz rá vigyázni, és ha megfogja valami, akkor azt hiszem ide fog respawnolni. Szóval… szerintem a legokosabb, ha elengeded…
Shu bár nagyon remélte, hogy Uta hallgat az észérvekre és a szép szóra, tovább nem igazán erősködött, és ha a lány idomítani szerette volna az lényt… az is az ő döntése volt.
-A kristályok pedig…
-Oh… igen… a teleportot nem tudják, ha arra gondolsz… mármint Timidus hiába adna parancsot a teleportkristálynak, az nem működne, mert az rám van behangolva… vagy a hangomra… vagy nem tudom. De ha ők széttörnek egy füstkristályt, akkor az ugyanúgy működni fog például. Azt viszont már nem tudom, hogy ha Timidus pálcájára kenem rá a mérget, vagy éppen a karmára, akkor mi fog történni.
-Húú! Ezt egyszer majd ki kell próbálnunk egy KT alatt! *.*
-Hát… oké…
Bólintott bizonytalanul a lány, majd Utára nézett.
-A manókat megfogtuk… mi legyen a következő cél?
Persze itt a cél bármi lehetett. Maradhattak még gyakorolni, átmehettek más vadászmezőkre, vagy akár haza is térhettek. Falco fáradtnak tűnt.

by **Utahime** Pént. Május 09 2014, 22:06

A földön ülve a manót a felhúzott lábaimmal és a köpenyemmel egy kis börtönbe zártam. Fél kézzel simogattam, míg a szabad jobbommal lenyitottam a menümet és elővettem egy kevés péksüteményt meg némi pet eledelt, hogy válogasson belőle, ha akar.
- Szerintetek mit szeretnek a manók? - Majd végighallgatva Shut, egy elnyújtott "Haaa?" után szomorúan visszanéztem a kis szőrgolyóra.
- De kár... pedig jó lenne ilyen aranyos dolgokat vinni a kertbe. - De amíg a szörnyek és egyéb vadak egyértelműen ki vannak zárva a városoktól, úgy emlékeztem, mintha ártalmatlan kis állatkákat már láttam is volna némely falvakban.
- A sikló vagy mókus is vadállatnak számít? - Néztem fel a lányra. Critterek mindenhol vannak! Vagy talán ez nem is számít olyan ártalmatlan kis valaminek? Majd felsóhajtottam, és elengedtem a szőrgombócot. Ahogy utat nyitottam neki, már el is szaladt és eltűnt a legközelebbi odúban. Egy pillanatig figyeltem a földkupacot, majd Shura néztem. Lehet, hogy csak nem akarja, hogy feltúrják a kertjét? Egy kertész nagy valószínűséggel nem kívánna vakondokot a kertjébe...
- Pedig jó lenne egy állatkertet csinálni... - motyogtam magam elé durcásan. Majd Shukaku elmagyarázta a kristályok működését, amit - először kicsit, majd egyre jobban - meglepetten hallgattam. Ha tud használni bizonyos kristályokat, mást miért nem? De ami igazán meglepett...
- De Timidus nem tud mérgeket előállítani? - Bár az ártó jellegű potik egy kicsit mások, de mégis... ugyanúgy kell előállítani, és ugyanaz a szakma állítja elő ugyanazokból az anyagokból. Ha pedig ez így van - és pedig így van - akkor miért ne tudna Timidus is mérgeket előállítani? Vagy csak olyan pontosságnövelő szert tud csinálni? Egy kis meglepett pislogás után feltápászkodtam és újra lesöprögettem a ruhám, hogy csépen csillogjon mintha új lenne.
- A következő cél...? - Néztem körbe a sík mezőségen. Ez a hely nem sok felfedezni valót ígért első látásra, vagyis messze kéne gyalogolni, hogy új arcát lássuk. De miközben gondolkodtam, egy aranyszín lángcsóvát pillantottam meg magam mellett, jelezve, hogy Falco el is aludt a fejemen. Minden sípoló szuszogásnál egy kis lánycsóvát fújt előre.
- Most talán pihenjünk egy kicsit. De holnap körülnézhetnénk egy másik emeleten is.

by **Shukaku** Pént. Május 09 2014, 22:33

Shukakunak nem kellett sokat gondolkodnia a kérdésen, mert a manó azonnal habzsolni kezdte a sütiket, de az indikátora éppenséggel nem változott. Talán azért, mert Uta tulajdonképpen fogságban tartotta, így nem teljesen a mob döntése volt, hogy elfogadja-e az ételt, tehát a megszelídítés sem működött ilyen egyszerűen.
-Szerintem mindenevő lehet. Talán a rágcsálók közé tudnám sorolni…
Ahhoz több vizsgálat és megfigyelés kellene, hogy ezt megállapíthassa, és ő inkább szerette természetes környezetükben megfigyelni az állatokat, és Utahime kezei nem éppen jelentették a manó természetes környezetét.
-Oh… értem már, hogy mire gondolsz. A siklóból és a mókusból… meg minden ilyen állatkából nem csak egyfajta mob van. Azok, akiket a városokon belül is láthatsz, a madarak a bogarak, nem mobok, de nem is vadászható állatok. Ha megnézed, a szafarizáshoz is ki kell jönni a védet területen kívülre, különben nem fogadja el a rendszer. Túl könnyű lenne a céh melletti halastóban lévő halakat kifogni.
Még fel is nevetett az ötleten, annyira abszurd volt. Az állatkertes javaslat pedig még el is szomorította egy picit, és talán még dühös is volt, de ezt nem mutatta.
-Az állatoknak sokkal jobb a szabadban. Bármikor kijöhetsz és megnézheted őket, még vadászlest is lehet építeni… talán… azt hiszem. Felesleges szegénykéket bezárni, főleg ha még utaznod sem kell, hiszen van teleportkristályod.
Nagyon remélte, hogy Utahime megértette a mondandóját, hiszen nem lett volna jó hatással a barátságukra, ha pont egy ilyen nagyon fontos kérdésben nem értenek egyet.
-Timidus potionokat tud előállítani. Mérgeket nem.
-Bár igazán jó lenne, ha azt is tudnék… nem is értem…
-Ne elégedetlenkedj Timi. Nagyon jó kis képességed van így is. Szerintem mindegyik képességünk eddig nagyon jó.
-Csak annyira, amennyire ki tudod használni… illetve inkább én… szóval persze, hogy nagyon jó…
Jelentette ki az egyértelműt a sárkány, majd mindketten figyelték pár pillanatig a szunyókáló főnixet.
-Okos kölyök. Én is figyeltem a kitartásra, de ő maga tudta, hogy mikor kell befejeznie a gyakorlást. Remek tulajdonság. Megérdemli a pihenést.
Shu persze inkább a végtelen aranyosságot vélte felfedezni az alvó Falcoban, mint a harci érdemeket, de mivel nem akarta sem tőle, sem Timidustól elvitatni azokat, így inkább csak mosolyogva figyelt tovább.
-Rendben. Akkor holnap majd kopogjatok be.
Zárta le gyorsan a kérdést, mielőtt Uta még konkrét időpontot mondana, majd ha a másik lány is úgy gondolta, akkor elindultak vissza a céhházba. Timidus a magasba röppent, és onnan vigyázta az útjukat.

/Köszönöm szépen a remek kirándulást. ^^ /

by **Sakamoto Rin** Szer. Május 21 2014, 16:27

Démon és Szörnyeteg

Gyötrelem… nem élvezet. Még ha csak egy álom is olyan valóságosnak tűnik. Habár a valóságban a hűs fűszálakat markolászom, mégis úgy érzem, mintha egy selymes fehér lepedőt gyűrögetnék. Pedig ne is tudtam, hogy itt is lehetnek álmai az embernek. Vagy, hogy ennyire valóságosak.
De hirtelen valami nem stimmel. Az egész álom szerkesztette világ rezegni, dülöngélni kezd jobbra-ballra… Mi a szösz?
Egy hangot hallok, vízhangozni, egyre erősebben, és érthetőbben.
- Mmm…? – kezdek el ébredezni. Szemem előtt még minden homályos még az emberi alak is, aki az álmom romba döntéséért felelős, de mégis olyan ismerős, vagy csak képzelem?
Kezd egyre tisztulni a kép ahogy egymás után pislogok lassan álmatagon még egyenlőre. Egy valamit már tisztán látok. Egy szemüveg… igen ez egy szemüveg és rövid haj… akkor ez.
- Natsuki… senpai… – ragadtam kézen a szemüveges egyént és rögvest a számba veszem a mutató ujját és nyelvemmel nyalogatni kezdem. - Nyasuki… milyen? Sessik? – kérdem, a lánytól miközben közelebb hajolok hozzá. Ekkor azonban megdöbbentő dolog történik. Pislogok egyet és a kép hirtelen ismét tiszta, és így hamar rájövök, hogy sok dolog nem egészen pontos. Először is, Natsuki-senpai sokkal magasabb, az emlékeim szerint, tehát az ujjai is sokkal hosszabbak kéne lenni, ezt megjegyeztem anno! Másodszor, ez a lány nem Natsuki-senpai. Ahogy erre rájövök, magamra húzom a jó kislány szerepet és hamar kikapom a számból az idegen lány vékony testrészét, és kezecskéimmel letörlöm róla a nyálamat.
- Eto… mm… gomen… – fordítom félre a fejem és még halványan el is pirulok a tettem miatt.

by **Akuma** Szomb. Júl. 12 2014, 07:59

Démon és Szörnyeteg

A próbálkozásai úgy tűnt, nem voltak hiábavalóak. A lány hamar abbahagyta kínlódó motyorgását és hümmögő hallot hallatott, majd felpattantak szemhéjai és pislogott néhányat. Egy pillanat telt csak el így, éppen valamit kérdezni szeretett volna tőle, de kigondolni se sikerült még, mikor a lány kézen ragadta és mire ő éppen meglepődhetett volna, mutatóujja már a szájában volt és egy nyelv tekergőzött körülötte, nagyon lelkesen. Szó mi szó, ettől annyira zavarba jött, hogy arca is biztos menten rákvörössé vált, s nem győzte akarni megkérdezni, hogy mit csinál, mi baj van, s más eszén átvillanó kérdések. Ez nagyon furcsa volt, annyira furcsa, hogy még érthetetlen szavak sem buggyantak ki belőle, egyszerűen elkerekedett szemekkel bámult, mint akin megnyomták a kikapcsológombot, s nagyon furcsa dolgok kezdtek kavarogni a fejében.
Nem tudni, hogy teljesen szobormerevvé vált volna, ha ez így folytatódik még, vagy pocsolyává olvasztotta volna a zűrzavar, de a támadás (?) végül váratlanul véget ért, s ahogy magázoh tért végre, már egy bocsánatkérő lány törölgette apró ujját előtte. Ő még mindig vörös volt, jó hogy gőz nem kezdett fütyülve szivárogni a füleiből, most nagyon zavarban volt, ilyet eddig csak a filmekben látott, ez nem olyan volt mint amikor a babák a hüvelykujjukat szopogatták naphosszat. Amikor elengedte végre, masszírozgatni kezdte kezét, remélve, hogy az majd megnyugtatja kicsit, de valahogy ez nem látszódott hamar végbe menni. Pedig mondania kellett valamit, már bocsánatot is kértek tőle, ő pedig nem haragudott, hiszen a lány biztosan rosszul volt és lehet álmában ronda álmok gyötörték még emellett is. Dadogni támadt kedve, de moderálta magát, így hát suttogva szólt hozzá, még mindig kezét dörgölgetve.
- Kōkai shinoide, Senpai... nem kell bocsánatot kérnie tőlem... - bökte ki, s kényelmetlenül pislogva illegetni, avagy hintáztatni kezdte magát kicsit, jobbra-ballra, hogy talán úgy megnyugszik - Nem akartam megzavarni, én csak úgy láttam hogy valami baj van. Mondja kérem, ugye jól van Senpai...? Nem fáj semmilye?

by **Sakamoto Rin** Kedd Júl. 22 2014, 19:39

Démon és Szörnyeteg

Az a vékony rövidke ujj olyan édesnek érződik a nyelvem számára, mintha csak Natsuki-senpai-éi lett volna. Az egyetlen probléma, hogy nem az övé, hanem egy teljesen meglepődött leányzóé. Mihelyst erre rájövök, a társasága azonnal megköveteli az áljellemem felvételét, miközben letörölgetem a lány kezét. Még elvörösödni is sikerül ˝zavaromban˝ csak úgy, mint a szemüveges szépségnek. Igen, csakugyan egy szépség, egy aranyos – és jelenleg zavart – törékenynek tűnő szépség. Épp az a fajta, akivel szívesen eljátszadozom.
~ Hmm… igen lehet, hogy így lesz. Sehol senki a láthatáron és a mobok sem fognak még egy ideig feléledni ezen a környéken… tehát semmi akadálya.~ ezek a gondolatok hamar tűzbe is hoznak. Habár ezt tökéletesen elrejtetem a bocsánatkérő mosolyom mögé.
- Eto… kész is… – jegyezem meg, és habár már letöröltem az ujjacskáját még szívesen simogatnám tovább egy kis előjáték gyanánt, ám ekkor hirtelen elrántja tőlem.
- Senpai…? – állok értetlenül a megszólítás felett hisz nem épp a suliban vagyunk. Ám egyben nosztalgikusnak is tűnik e megszólítás csengése. Pont mint ő, vagyis ők… oly sokan voltak és szinte mindegyikük „senpai”-nak szólított. Ahh… egyre jobb, és egyre izgatóbbá vált a szememben a lány.
~ Vajon milyenek lennének a kéjes nyögései? Hallani akarom! Igen, mindenképp! Az enyém leszel! ~
- Izé… nem-nem fáj semmim, jól vagyok. De köszönöm az aggódásod. – felelem kisebb szünet után mely a lelkes gondolataim miatt következett be. - Viszont az arcod… – kezdek bele a mondatba, majd négykézlábra tornázom magam és kezeimmel kettőt előre lépve hajolok közelebb az ismeretlen lány arcához, annyira, hogy magamon érezhessem, a lehel letét. -… elég vörösnek tűnik. Ugye nem vagy lázas… - persze eközben a jobb kezem sem tétlenkedik és szavaimmal egy időben kúszik fel az ismeretlen lány combjára.
A szívem egyre hevesebben ver, ahogy egyre jobban hatalmába kerít a vágy a lány megízlelésére. Olyannyira, hogy még azt sem vettem észre, hogy esőcseppek hullának alá az égből, csak akkor mikor már nem lehet ellene tenni. Másodpercek alatt ázom el, ahogy a lány is és ez sajnos lehűti egy kicsit a kedélyemet. Vagy mégsem…
Egy fondorlatos ötlet kerekedik a határtalanul perverz elmémben, mellyel magamhoz közel tudhatom a lány több időre.
- Ano… gyere ide, gyorsan… gyere… – nyúlok az irányába miközben a másik kezemmel a lehető leggyorsabban váltom le a pallost az inventory-mból előszedett nagydarab pajzsra, melyet aztán a fejem felé emelek, esernyő gyanánt. -… így nem ázunk el még jobban… – intézek a lány felé megnyugtató szavakat egy kedves mosoly kíséretében habár az egyetlen vágyam, hogy amint közelebb lép magamhoz ölelhessem a szabad karommal.

by **Cearso** Hétf. Nov. 17 2014, 21:09

/Miu/
Nem véletlenül hagytam ott azt a T'urk nevezetű minibosst, egyszerűen nem bírom nézni mikor másokkal olyan lekezelően bánnak, mint Morrigan Asukával. Így bánni valakivel mert csak vörös az indikátora? Nem hallott az a csaj a második esély kifejezésről? Vagy csak nem érti ezt a dolgot?
Tényleg, volt ott egy másik vörös is.
Hogy is hívták? Pedig be is mutatkozott, azt hiszem.
Úgy bújt el abban a tömegben, mintha nem akarná, hogy észrevegyék az indikátorát. Az én szemeimet azért nem kerülte el, de inkább békén hagytam. Nem lett volna jó, ha az az átkozott nőszemély őt is el kezdte volna piszkálni. Még szerencse, hogy a pókos lány nem találta meg
De azért jó lenne megismerni.
És amint eszembe jut a neve, már küldöm is a következő üzenetet:

Cearso írta:
Hali Vöri.
Ne aggódj, csak viccelek, nem ítéllek el azért, mert valamikor rossz döntést hoztál.
Szeretném megismerni a történeted, ha nem lenne neked probléma.
Ha rászántad magad, akkor találkozhatunk a harmadik szint mezőségén egy kis vadászatra.

Egy vadászat során legalább megtapasztalhatom, hogy hogyan viszonyul a kicsi lány ehhez a világhoz, és az itt élő állatokhoz. És ami a legfontosabb, mennyire tudja elfogadni azt, amit én jelentek. A lehető legkevesebb kár okozásával a lehető legtöbbet megtapasztalni.
És a másik, hogy ezzel a vadászattal megpróbálhatok egy újabb teljesítményt kipipálni.
A mező közepére sétáltam, és megálltam, mint egy jelzőoszlop, és becsukott szemekkel vártam az esetleg erre tévedő játékosokra, illetve állatkákra.
így akármerről is érkezik a lány szinte biztosan ki tud szúrni. Így könnyen meg tud találni, ha esetleg meg akar keresni, és nem kell sokat kutakodnia.

by **Miu** Pént. Nov. 21 2014, 15:46

//Cearso//

Mostanság egyre bátrabban merészkedek fel a magasabb szintekre is. Amióta sikerült kicsit összekapnom magam és kicsit megbarátkoznom magával a játékkal, már kevésbé érzem magam veszélybe. Néha talán már túlzottan is biztonságba érzem magam. Pedig ez a szép vörös indikátor a fejem fölött nem igazán a nyugalmat vonzza be. Bár hiába tudom, hogy megégethetem magam, ha tűzbe nyúlok, én akkor bele nyúlok és addig nem veszem komolyan míg meg nem égetem magam. Szóval hiába is próbálok óvatos lenni, amíg valaki nem akar levadászni pusztán az indikátorom színe miatt, addig nem fogok miatta aggódni. Bízok abba a nagy szerencsémben, ami eddig is kihúzott az éles helyzetekből. Remélem nem fog elpártolni mellőlem ez a szerencse, mert nélküle biztos, hogy meghalok valahol. Bár most nem kell aggódnom. Védett területen vagyok, olyanon ahonnan nem kergetik ki vasvillákkal az embert az npc-k a szép vörös indikátora miatt. Bár igaz még erről is csak hallottam, tapasztalni még nem tapasztaltam. Szóval legalább egyszer kikell kergettetnem magam egy ilyen városból csak, hogy biztosra menjek. Bár a harmadik szint városa eddig nem úgy fest, hogy itt lennének járőröző npc-k. Tehát itt a játékosokon kívül más nem tud belém kötni. Bár a ez a város a nevén kívül nem túl érdekes. Ugyanolyan, mint bármelyik másik. Egyre unottabban haladtam előre a már unott sétálgatást egy üzenet szakította meg. Kissé meglepve olvastam el. Nem igazán tudtam ki találni, hogy ki is írt nekem. De valahol már biztos találkoztunk, ha tudja ki vagyok és még üzenetet is írt nekem. Viszont azt örömmel olvastam, hogy vadászatra invitál és hogy pont ugyanazon szinten tartózkodunk. Így nem kell annyit bolyonganom majd. Remélem azért megfogom találni, mert tényleg nem tudom, hogy most kit kéne keresnem pontosan. Szóval inkább írtam egy válasz üzit, hogy tutira ne kerüljük majd el egymást.

Szia!

Remélem nem sértődsz meg emiatt, de nem igazán tudom, hogy ki is vagy. Szóval elsőnek engem vadász le a mezőn, mert megeshet, hogy képes leszek elsétálni melletted.

Elküldtem az üzenetet és már indultam is arra a mezőre. Nem sok idő volt oda érnem, már csak bele kell botlanom abba aki ide hívott.

by **Cearso** Szomb. Nov. 22 2014, 23:03

Nagyon gyorsan meg is érkezett a válasz a levélre.
Örültem annak, hogy nem ignorál, csak azért mert nem ismer, és már küldtem én is vissza a viszont választ.

Nem vagyok az a sértődős fajta. És legalább lesz mire vadásznom mielőtt, megérkeznek a vadak.

Miután megírtam az utolsó mondatot, már meg is láttam a lányt sétálni nem is olyan messze.Gyorsan le is csekkoltam az indikátorát, ami vörös volt. Már csak azt kell kiderítenem, hogy arról a lányról van-e szó. De azért a biztonság kedvéért elküldöm neki az üzenetet, és amikor meglátom hogy az üzenet felé nyúl, már teszem is a kezem a vállára.
-Elkaptalak. Kár hogy érted nem jár jelvény.
Próbálom a lehető legviccesebbre venni a hangulatot.
-Egyébként mi újság? Jó gyorsan ide értél.
Persze próbálok minél kedvesebb lenni a lányhoz. Lehet hogy az indikátora szerint érdemes lenne inkább elkerülnöm, de én mindenkinek megadom a második esély lehetőségét. Egyébként se láttam még, hogy ez az aranyos lány másik játékost ölt volna, és nem is tudnám elképzelni hogy ilyet tett volna.
Ezeken gondolkoztam, és közben akaratlanul is az indikátorát figyeltem, és mikor észrevettem, hogy egész végig azt a buta csíkot bámulom, megráztam egy kicsit a fejem.
-Bocsi, elkalandoztak a gondolataim, gyakran megesik.
Majd pár másodperc múlva, mikor kínosnak érzem a csöndet, felhozakodok a témával, ami miatt leginkább ide hívtam őt.
-Nem akarlak megsérteni, de nem akarod elmondani hogyan sikerült szert tenned a színes indikátorra? Persze nem kényszerítelek rá, és ha bámit most elmondasz még az ismeretségünk legelején arról biztosíthatlak, hogy kettőnk között fog maradni.

by **Miu** Vas. Nov. 23 2014, 16:20

Megérkeztem arra az emlegetett mezőre. Most már csak ki kéne szúrnom valakit a „csodálatos sas szemem” állttal. Na jó igazából az se tudom, hogy kit keressek. De csak meg keres az a illető aki ide hívott, ha már látni kívánt. Nem sok időbe telt és kaptam is egy újabb üzenetet. Nyitnám is le, hogy elolvassam, mikor is valaki megfogta vállam. Kicsit össze rezzentem, de amint hallottam a megjegyzését leesett, hogy az kapott el aki idehívott.
-Nah igen, sajnos csak az elfogott vadakért kapunk jelvényt.
Jegyeztem meg kicsit csipkelődve.
-Épp ennek a szintnek a városába voltam csak is emiatt értem ide ilyen hamar. Máskor tovább tart eljutnom A-ból B-be.
Feltűnt, hogy kissé mintha túlzottan is elmerengene az indikátorom felett. Gondoltam megvárom míg visszatér a gondolatai közül és utána folytatom a társalgást vele. Félek, hogy így nem igazán jutna el hozzá az amit mondok.
-Ugyan nem gond. Velem is megszokott esni az ilyen.
Épp megszerettem volna kérdezni tőle, hogy pontosan honnan is ismerjük mi egymást, mikor újfent beszédbe kezdett.
-Ezzel nem sértesz meg. De még mielőtt mesélnék neked, szeretném megtudni, hogy pontosan honnan is ismerjük mi egymást. Így, hogy most már látlak rémlik az, hogy láttalak már valahol. De még mindig elég homályos a kép. Gondolom te tudod, ha már így felkerestél engem. Bocsi emiatt, de kissé lyukas a fejem és elég nehezen jegyzem meg a dolgokat.
Valahonnan tényleg nagyon ismerős, de az a lyukas fejem nem akarja felfedni előttem ,hogy hol is találkoztam már vele. Szóval inkább megvárom a felhomályosítást és majd utána mesélek neki, ha ennyire kíváncsi. Nem olyan titkos a történetem, de azért még sem fogom fűnek-fának elmondani.

by **Cearso** Vas. Nov. 23 2014, 17:07

-Ezek szerint te szelíd vagy, mint a kezesbárány? Ha egyszer nem vagy vad.
Újabb szójáték, hátha ezzel fel lehet oldani a hideg hangulatot.
-Így már érthető.
Igazából eddig azt se tudtam, hogy milyen város van ezen a szinten. Amióta meghallottam, hogy bizonyos városokból ki vannak tiltva a vörösök, úgy döntöttem inkább nem is fogok benézni a városok többségébe. Persze a Kezdetek Városával kivételt kell tennem, hiszen valahogy be kell majd szereznem a következő Tier darabjait.
-Nem csoda, ha nem emlékszel rám, elég gyorsan leléptem amiért nem akartam bántani a kis törpét. És ahogy visszahallottam a dolgokat Shakantól, nem mindenkinek tetszett ez a húzásom. Egyébként se tetszett ahogy az a nő Asu-val szemben viselkedett.
Célzok ezzel arra, ahogy beszélt Morrigan Asu-val.
Ekkor meglátok mozogni egy bokrot a közelben.
-Nézz oda.
Mondom a lánynak, rámutatok a mozgó bokorra, majd lassan indulok a jelzett bokor felé. Persze minél óvatosabban, nehogy elijesszem a vadat. Mikor odaértem óvatosan elhajtottam a leveleket. A bokor egy kacsát ejtett foglyul, aki nem tudott elrepülni, mert beakadt az egyik szárnya a gallyakba.
-Ó, te szegény.
És már nyúltam is érte, hogy kiszedjem a bajba jutott állatot a kis csapdájából, majd a kiskacsával a kezemben visszasétáltam a lányhoz, miközben simogatással próbáltam megnyugtatni a megszeppent kisállatot.
-Hol is tartottunk?
Kérdezem a lánytól, amint visszaérünk hozzá.
-Ja, meg is van, arról volt szó, hogy honnan ismerlek. Emlékszem, ahogy megbújtál a sor végén amikor az a pókos nő lekiabálta Asu-t, mintha attól félnél, hogy te is olyan fogadtatásban részesülsz az indikátorod színe miatt.

/kacsa/

by Ajánlott tartalom