Mezőség #2

by **Kayaba Akihiko** Kedd Szept. 10 2013, 19:52

Itt lehet vadászni.

by **Mirika** Pént. Feb. 06 2015, 20:47

// Shukaku //

Újra és újra meghallgattam a hangfelvételt, ami arról a gyűlésről készült, és próbáltam kitalálni, hogy mi legyen az én következő lépésem. Megfordult a fejemben pár dolog, de valahogy egyiket sem éreztem helyesnek. Leginkább azért, mert Anatot csaptam volna velük talán arcul, és bár ő is megtette velem, szóval tök jogos lenne visszaadni a kölcsönt, nem voltam benne biztos, hogy rávisz a lélek. Főleg a Sayonara foglalkoztatott, azt éreztem a legveszélyesebbnek minden felsorolt "ellenség" közül. Leginkább azért, mert abba folyt bele a leginkább Nacchan. Az jelentett rá közvetlenül is veszélyt, és nem utolsósorban az sem tetszett, hogy azzal a tolvaj bandával egy lapon emlegethetik a nevét.
Viszont ha meg is lépem az újabb látogatást Yoshiaga laborjába, azt most még nagy falatnak éreztem. Kellett egy előétel, amire tökéletes ürügy volt a témázás, amit azzal a kislánnyal, Shu-channal lefolytattam. Nem akartam levegőben hagyni azt az ügyet, már csak azért sem, mert féltettem a kölyköt, és már csak az hiányzott, hogy a sárkánya belerángassa valami őrültségbe. És mivel úgy hírlett, hogy komoly trófeagyűjteménye van, nekem meg utánpótlásra volt szükségem fogyasztható hús terén, így üssünk két legyet egy csapásra alapon elhívtam egy üzenet formájában, és a főváros keleti kijáratánál táboroztam le, elvégre onnan lehet eljutni a legfinomabb húsú vadakhoz. A túrafelszerelésem egészen cuki volt, sikerült terepszínű rucikat beszereznem a környékről, szóval most egy időre lemondtam a rózsaszínről. Hülye azért nem vagyok, azzal tisztában voltam, hogy könnyen kiszúrják az olyan rikító színt a lények, mert hát nem csak területi alapon érzékelnek mindig, hanem vizuálisan is, és a hangokra is figyelni kell. Így volt rajtam most a hideg miatt egy terepszínű kabátka, combközépig érő szoknyával és egy fekete harisnyával, a fejemen pedig egy szintén terepszínű sapesz virított. Tiszta menőnek éreztem magam, bár azért kúszni nem fogok harisnyában, az biztos Razz

Ha ügyes vagyok, nem is kell majd közel férkőznöm. Na de tervezgetés helyett inkább a horizontot kémleltem, mert hát Shukaku-chanra vártam még csak :3

by **Shukaku** Pént. Feb. 06 2015, 21:06

Elég érdekes volt, hogy pont Mirika hívta meg őket, ráadásul pont szafarizni. Ez persze nem Timidust lepte meg. A sárkány számításaival ellentétben a lány nem a vörösökkel kapcsolatos teendőkről akart először informálódni, hanem szafarizni akar menni. Ennél azért gyorsabban várt tőle valami előrelépést. Mondjuk persze azt is feltételezte, hogy a céhvezér már egy csomó lépést tett az ügy rendezésének érdekében, és most egy ilyen elterelő szafarizás keretében fogja nekik is átadni ezeket az információkat. Ez persze csak feltételezés volt, ezer másik lehetséges másik feltételezéssel egyetemben. Shu ezzel szemben mindössze nem nézte ki Mirikából, hogy ő szafarizna. Bár igazából Anat mellett már a harcos amazonon sem lepődött meg, és Mirika elég könnyedén vette azt is, hogy megmártóztatták a hidegben… de a szafarizás, főleg ilyenkor télen igen cudar volt. Sokáig várni a hidegben egy-egy állatkára, dzsumbujban mászkálni, meg ilyesmi. Shu imádta annyira az állatokat, hogy ezt a fáradságot is megtegye, na meg persze ismerte annyira a környéket is, hogy könnyebb utat találjon. Most is már megtervezték Timidussal, hogy merre fognak menni. Mondjuk az is érdekes volt, hogy Miri miért a fővárosban akar találkozni. Az igazi szafarizást a szafariban kellett csinálni, ott voltak a legkülönlegesebb állatok, főleg a magasabb jártasságot igénylő szinteken. Persze az idomár nem csodálkozott volna, ha egy frontharcos nem vesztegeti ilyenekre a drága idejét, mint a vadászat és halászat jártasságok kifejlesztése gyakorlás útján… de azért titkon reménykedett abban, hogy mutathat Mirinek valami különlegeset. Persze akkor sem nézte volna le a másikat, ha csak kezdő állatkákat tud megfogni, és ugyanolyan lelkesen tanította volna meg az alapokra is… persze, csak ha nem veszi zokon. Mindenesetre időben megérkeztek, és meghajlással köszöntötték a céhvezért.

by **Mirika** Szomb. Feb. 07 2015, 16:29

Vettem egy nagy levegőt, hogy megpillantottam a jellegzetes párost a távolban. Elég könnyű volt észrevenni őket, elvégre nem sok kislány járkál ezeken a szinteken, pláne nem egy kutyaméretű, hosszúkás sárkánnyal az oldalán. épen láttam már tollas sárkányt bébi alakban, az sokkal cukibb volt, mint így. De hát kölyökként minden állat cukibb, szóval ezen nem volt miért meglepődni. Regi is édes volt még, amikor csak fióka volt, aztán ott volt Jackal, vagy Kurama, akik olyan cukik, hogy majd' megenném őket :3 No nem mintha ne lennének kivételek, Kokoro-chan pókja például már ott kiesik, hogy pók, és valahogy Aya-chan pónija se volt túl szimpatikus Rolling Eyes

Fú, és hirtelen nem is tudok több petet hasra ütés szerűen.
Felemeltem a kezem, és széles mozdulattal intettem a párosnak, hátha nem vettek észre a menő terepszínű ruhámban, ami mondjuk hülyeség volt, mert a városkapunál nem volt mibe beleolvadjak, de na...
- Ide-ide! Hahó! :3 - adtam hangjelzést is, csak mert miért ne? Hangom tiszta zsákmányüldöző volt, de itt még ilyesmitől nem kellett tartani, szóval nyugodtan kieresztettem, és a kezeimet végül a hátam mögött összekulcsolva vártam meg, amíg ideérnek hozzám. Hát, a köszönésük egy meghajlásból állt, amit rend a lelke mindennek alapon viszonoztam, aztán viszont odapattantam Shuu-chan mellé és magamhoz öleltem.
- Na mi van, elvitte a cica nyelveteket? - vigyorogtam, mint a vadalma - Kösz, hogy eljöttél, legalább nem lesz olyan uncsi a vadászat :3 - fejeztem ki a hálámat, aztán elléptem a kislánytól és a vadonba vezető út felé fordultam.
- Ha készen álltok, akkor menjünk is. Gondolom van mit megbeszélnünk :3 - mosolyogtam, most így első körben arra koncentrálva, hogy ők itt vannak, meg én is itt vagyok, a többit meg elvetettem valahová a pókhálós sarokba, és majd előhúzom, amikor kelleni fog.
- Mizújs, milyen volt a Karácsony és hogy telik az új év? - kezdtem némi csevegéssel a sétát, mert hát ha már az Artesbe tartozott a kiscsaj, akkor illett volna kicsit megismernem. Mondjuk mostanában nem sokat jártam arra, inkább kettesben voltam Anattal, amikor szabadidőm keletkezett. Most így belegondolva gyakran észre se veszem, mennyi mindenben beleütöttem már az orrom :/

by **Shukaku** Szomb. Feb. 07 2015, 20:41

…ahogy a hangoskodást is. Ja igen, szóval ott tartottunk, hogy mit nézett ki Shu Mirikából. és a lánytól se a cserfes, se a hangoskodó nem állt távol, ami elég sok galibát okozhatott még a szafari során, de hát az is lehetett, hogy igazából tudta jól, hogy hogyan kell viselkedni, és ezt mutatta a terepruha is… bár talán csak látta valami filmben, meg jól állt rajta és ezért vette fel… de nem kell mindig rosszra gondolni. A pozitivitást már az is növelte, hogy bár Shu igyekezett minden tiszteletet megadni a céhvezérnek, ahogy az megillette, a sákány pedig, miután azt már megtanulta, hogy az emberek nem feltétlenül az érdemeseket jelölik ki vezetőjüknek, azután tisztelte meg az árnyharcost, hogy látta csapatot vezetni, majd a rövid összecsapásuk során is megfelelő ellenfélnek bizonyult. Igen, azt csak a Ren fajták hiszik, hogy valakit mindenképpen le kell győzni ahhoz, hogy a küzdelemből valaki győztesen jöhessen ki. Timidus régóta tudta, hogy akár az első csapás után is meg lehetett mondani, hogy érdemes-e folytatni a küzdelmet. A sárkány amit akart már megtudta Miri harcmodoráról, ő pedig nem kívánt többet kiadni a sajátjáról, hiszen az nem kifizetődő. Na de megint elkalandoztam. Szóval a nagy megtisztelés után ott tartunk, hogy Miri magához öleli az idomárt. Timid persze azonnal mozdult, a céhvezér és a kapu közé került. A biztonságos zóna határánál csak senki ne viselkedjen úgy, hogy a következő pillanatban kiránthassa a védencét a védett területen kívülre. Persze az ölelést már ismerte, ezért is nem támadta meg Mirit… de azért az óvatosság sohasem árt… bár talán valaki Timi óvatosságát már üldözési mániának nevezné, a sárkány azonban tudta jól, az, hogy üldözési mániád van, még nem jelenti azt, hogy nem üldöznek. Shu persze még így is intett a kezével a barátjának, hogy semmi baj, ám azért Timi nem tágított, amíg nem került újra kettejük közé, és ekkor végre már Shu is válaszolhatott.
-Nem, nem vitte el… és… igazából furcsa mód jól telt… pedig azok után nem gondoltam volna. De… Junnal ugye nagyon jóban vagyunk, Saya is megkapta az ajándékát, és még Alex is… csak Esu és Rav fúj ránk, és még mindig nem kértek bocsánatot… szerintem megint el fognak tűnni a céhből… furák… de… a legnagyobb ajándékot nem tőlük kaptam egyébként. De… izé…
Itt egy kicsit elpirult, és leszegte a tekintetét.
-Neked… nem csináltam semmit… sokaknak nem csináltam semmit, akiket ismerek… még mindig nem tudom, hogy kikkel vagyunk jóban… de… köszönöm az ölelést… meg a meghívást… köszönjük…

by **Mirika** Pént. Feb. 13 2015, 17:13

A sárkány milyen kis féltékeny Razz

Vajon hím? Gőzöm sincs, és nem is fogom se megkérdezni, se megnézni, de ha ennyire akarja, akkor jól van, hagyom, hadd érvényesüljön az akarata Rolling Eyes

Kicsit meglepett, hogy hagyta a kislányt beszélni és nem kotyogott bele, pedig eddig ilyet még nem is láttam. Shuu-chan meg olyan kis bizonytalan volt, akadozott a beszéde, meg minden. Valamilyen szinten cuki volt, de valahogy nem volt olyan elragadó, mint mondjuk amikor Kokoro-chan motyog. Nem tudom, miért, de mindegy is, nem az volt a lényeg, hogy aranyosnak találjam.
- Nem baj, nem is vártam :3 Hm, nem is kaptam túl sok mindenkitől ajándékot, valahogy tavaly a karácsonyi fesztivál jobban motiválta az emberkéket :3 - kuncogtam, immár határozott tempóban haladva, ki a városból, a nem messze lévő mezőség felé, ami már szafari területnek számított.
- Hát, az a kettő eléggé antiszoc, nem bizti, hogy fújnak rád :3 Lehet, hogy csak úgy tűnik - vontam meg a vállamat. Azért annak örültem, hogy Junnal vagy Saya-channal jól kijönnek, mondjuk ők szociálisabbak is, például nem is nagyon tudtam elképzelni, hogy Jun-chan valakivel rosszba legyen. Mondjuk én Raven-kunt nem ismerem, csak Esu-chant, és őt se túl jól, de asszem nagyjából összebarátkoztunk, még ha elég távolságtartó is az a csaj.
- És Anat? Vele mi újság? :3 - kérdeztem kíváncsian - Mármint akkor, amikor nem velem van - tettem hozzá, mielőtt esetleg félreértené. Bár nem tudom, lehet ez így kémkedésnek hangzik a részemről, de igazából csak arra voltam kíváncsi, hogy a beszélgetésünk óta változott-e valami a viselkedésében. Azt tudtam, hogy bevallotta az Artesnek is a Sayonara-tagságát, elvégre nálam volt a kristály, amire rávette a gyűlésüket, de ja, hát ezt muszáj volt. Meg amúgy is rá akartam terelni a szót :3

by **Shukaku** Pént. Feb. 13 2015, 20:51

Féltékeny? Timidus? Ha a sárkány nem olvasta volna el A Könyvben, hogy mit is jelent a féltékeny szó, akkor nem is ismerné ezt a kifejezést. Bár így sem nagyon érti, hiszen a könyv az érzelmekről mindig furán, és példákkal beszél. Shutól is megkérdezte ugyan, de csak még inkább belegabalyodtak, amikor a lány a féltékenység és az irigység közti leheletnyi különbség érzékeltetésével próbálkozott. Igazából Shu mindig is inkább másoktól tartott ilyen téren, azaz attól, hogy az emberek lesznek féltékenyek Timidusra, és ez Danee esetében már meg is történt, amikor kikelt magából, hogy a lány jobban szereti a peteket mint az embereket. Azóta jó páran megjegyezték már ezt neki, ő pedig már nem is igyekszik cáfolni. A sárkánynak is vannak ugyan rossz tulajdonságai, de még így is felülmúlja hűségben és odaadásban bármelyik ismerősét. Egyedül Jun van Timivel közel egy szinten… de Jun az Jun. Azt Shu nem tudta, hogy most zokon vegye-e, hogy Miri tőle nem is várt semmit… de a mondat második felére bőszen bólogatott.
-Úgy látszik erről is elfeledkeznek, ha Kayaba Bácsi nem hívja fel valamivel rá a figyelmüket.
Még szerencse, hogy a rendszer azt kijelzi, ha az ismerősödnek szülinapja van. Mert ugye biztosak lehetünk benne, hogy ez a csodálatosan hasznos alkalmazás még akkor is élni fog… A kettőre meg az antiszocra elhúzta a száját. Őrá is ezt mondták még a kinti világban, és most tessék-lássék mennyi ismerőse van. Még hogy a modern technika rossz hatással lenne az emberi kapcsolatokra…
-Miri… tudom, hogy Anatole készített neked felvételt, és azt is tudom, hogy hallottad az egészet. Nem vagyok buta, tudom, ha valaki utál, és ők ketten utálnak. Engem is meg Timit is. De nem baj. Junnal is jóban vagyok, meg Cearral is, meg Anattal is, ők meg csak pukkadjanak meg.
Az Anatra vonatkozó kérdés nem lepte meg. Múltkor is Anatról kérdezett, és jó volt látni, hogy ennyire fontosak egymásnak.
-Ne aggódj, Anat semmi rosszat nem csinál. Figyelünk rá.
-Csinál.
Vágott közbe a sárkány, az idomár pedig kérdő pislantást vetett felé.
-Nem fogadja meg a tanácsaimat.
-Azt hittem örülsz a döntetlennek. Nem lehet folyamatosan tanítani az embereket Timidus. Mi ezt nem bírjuk úgy, mint te.
-Nem erre gondolok. Elmondtam, hogy nem szabadna egyedül mászkálnia egyik céhtagnak sem. Jun betartja ezt a szabályt, Anatole viszont nem. Ha pedig a céhvezér sem tartja be, akkor senki más nem fogja.
-Hát… biztosan vigyáz magára…
-Veszélynek teszi ki magát, és ezzel az egész céhet veszélyezteti. Téged is.
-Akkor… mit szólnál, ha megkérnénk Mirikát, hogy vigyázzon rá ő is?
-Mirika sem pet, nem képes állandóan Anat mellett lenni. A céhvezérnek magának kellene gondoskodnia a védelméről.
Shu újra elhúzta a száját. Anat önmagát is felelőtlennek nevezte, és nem parancsolhatott rá, hogy változzon meg. Csak remélni tudta, hogy a sárkánynak most nem lesz igaza.
-Szóóóóval… így vagyunk. Nemrég tartott egy Timidus és Shu napot. Még Timivel is kedves volt. Szóval… szerintem nagyon büszke lehetsz rá… csak… vedd rá, hogy fogadja meg a jó tanácsokat.
Ugyan nem mondta ki, de a mondat természetesen úgy fejeződött be, hogy nem akar elveszíteni még egy céhvezért. Na de evezzünk vidámabb vizekre, és dobjunk be hőseinknek valamit, ami felvidítja őket. Legyen, mondjuk egy aranyos mosómaci. Akkor vették észre a piciny jószágot, amikor egy kis patak fölött keltek át. Timi gyakorlott mozdulattal le is csapott rá, majd szépen Shu kezébe nyomta, aki pedig Mirika elé tartotta, hogy ő is megsimizhassa.
-Szerencsés jószág. Ő az ötödik. Ilyen magasan már nem nagyon fordulnak elő.[/b]

(mosómaci)

by **Mirika** Hétf. Feb. 23 2015, 21:12

- Hát, gondolom mindenki elfoglalt ^^" - feleltem is rögtön, valamiféle magyarázatot keresve arra, hogy miért maradt el kvázi a karácsony idén. Ami azt illeti, én is csak Anatnak, a céhtagoknak meg még egy-két havernak készültem bármivel is, tavaly minimum kétszer annyi ajándékot szórtam szét az ismik között. De hát ez történik, ha egy halálos játékba vagyunk bezárva, mindenki elfoglalt a túléléssel.
- No, hát ez meg miféle hozzáállás? - vontam kérdőre némi hajborzolással egybekötve a kislányt - Ne legyél te ebben annyira biztos. Én sose tudom, mi van az ilyen emberek fejében, simán lehet, hogy te is csak rosszul fogod fel őket :3 - mosolyogtam rá. Céhtársak, nem kéne hogy ellentétek alakuljanak ki köztük, csak mert egyikük vagy másikuk kicsit nehéz ember. Nálunk Judy volt ilyen, de valahogy csak elevickéltünk egymás mellett, amíg ki nem lépett végül, és az se miattam volt, hanem Aya-chan miatt. És az tökre érthető is volt, nem is voltam miatta kiakadva.
- Hát, nem könnyű hatni rá :/ Még nekem se megy mindig, inkább a saját kárából tanul... asszem - szólaltam meg újra, miután végighallgattam a párbeszédet Nacchanról. Lehajtottam a fejem, nem tetszett, hogy még mindig így viselkedett. Kicsit úgy éreztem, mintha csak egy üres ígéretet kaptam volna, jó hogy nálam van az a kristály meg a jegyzetei, de még mindig egyedül játszik ezek szerint.
- Amúgy nem hallgattam rátok, beszéltem vele - tettem hozzá, csöppnyi bűntudatot sem mutatva, mert elmulasztottam követni a tanácsot. Most kicsit olyan voltam, mint Mackóm, legalábbis ebből a szempontból Rolling Eyes

Csak arra kaptam fel a fejem, amikor a sárkány hirtelen mozgásba lendült, és rövid úton egy mosómacit kaparintott a karmai közé, ami néhány pillanattal később már az én orrom előtt pislogott, vagyis hát próbált szabadulni, mert nyilván kényelmetlen volt neki az, hogy a csúnya, nagy ragadozók most korlátozzák a mozgásban. Én azért persze megsimiztem, ha már ott volt. A puha, selymes szőre egy picit nyirkos volt, de ettől még jó érzés volt végighúzni rajta az ujjam.

by **Shukaku** Hétf. Feb. 23 2015, 21:49

-Miri… nem kell kifogásokat keresned más helyett. Ha nem akarnak karácsonyozni, mert van fontosabb dolguk… hát az is jelent valamit. Mi szépen megszerveztük Junnal a karácsonyt, és aki akarta, az megajándékozta a másikat. Nem tudom, hogy kinek jutott eszébe volna, ha mi nem vagyunk ott… mármint… hogy ezzel nem magunkat dicsérem… csak… csak már múltkor is mondtam, hogy egy csomóan nem foglalkoznak már a kinti dolgokkal. Egyszerűen… nem érdekli őket. Ezt nem én mondom, hanem mások… sokan… és panaszkodnak. Szerintem a szép dolgokat azért meg kéne tartani. Mint a fogmosás… az például nagyon hasznos, és megtanítottam Timinek is. Meg a szappanbuborékok. Szóval…
Megvonta a vállát, és tovább sétált úgy, mintha nem is figyelne a környezetére.
-Egyébként pedig mindenkinek arra van ideje, amire időt szakít. Alex is számon kérte a dojoban, hogy miért nem tudott dolgokról… pedig lehet, hogy azért, mert állandóan Hinari nyakán lóg ahelyett, hogy a céhben lenne. Tudod… én nem vagyok rájuk irigy, meg rád meg Anatra sem, főleg mert… szóval nem vagyok, de akkor sem kéne elhanyagolnia a céhet. Ennyi erővel átmehetne a Ligába is. Fura, hogy Atoru… szóval ő mesélte, hogy nálatok minden rendben van, és azt, hogy milyen rendes céhvezér vagy… hogy nem kényszeríted őket semmire. Tudod… én találkoztam először Kokoroval. Azt hittem, hogy majd Chanhoz fog csatlakozni… de örülök, hogy hozzátok került.
A hajborzolást nyugodtan tűrte, még a száját sem húzta el.
-Miri… ugye hallottad, hogy miket mondtak ránk? És…
Na jó, mégsem hagyta szó nélkül a hajborzolást. Megállt a lány előtt, mint a százötven centijével.
-Te mennyi idősnek gondolsz engem? Én… én nem sértődöm meg… tényleg nem… de nem kell ilyen… tudom, hogy vannak gondok… nem kell megvédeni… és…
Közben letette a macit, aki vígan az útjára indult, és komiszul elmosolyodott.
-Szerinted nem tudtuk, hogy beszélni fogsz vele? Na jó… Timi nem tudta, de én tudtam. A fölnőttek sohasem fogadnak szót… de te talán tudsz hatni rá… azt reméltem… nem szeretném, ha Peter után… én nem tudom, hogy mihez kezdenék…

by **Mirika** Vas. Márc. 01 2015, 18:54

- Hát, azért itt nehéz követni a... kinti szokásokat, nem sok minden emlékeztet rá :/ De hogy... a fogmosás mitől szép? Tiszta időpazarlás, ha nem félteném a fogaimat, nem is csinálnám >.> - sóhajtottam fel. Amúgy ja, nem is tudom mi lesz velem, ha egyszer visszakerülök a saját ki világomba, ahol takarítani kell, meg nem olyan egyszerű a főzés... és miért csak a házimunka jut eszembe? Neutral

- Voltál már valaha szerelmes? Úgy igazán? Gondolom még nem, mi? - kérdeztem az eszmefuttatására reagálva - Nekem és Anatnak könnyű, mert a mi kapcsolatunkban van egy erős baráti szál is, szóval más, mint Lexi-chan és Hinari :3 Náluk van rózsaszín köd is, meg minden, aztán úgy meg tényleg nem látsz semmi mást, nem tudsz másra odafigyelni. Ez tök természetes, szóval ne hibáztasd érte :3 Majd ha tompul egy kicsit a dolog pár hét, vagy hónap múlva, akkor jobb lesz - magyaráztam a kislánynak mosolyogva. Még biztos nem tapasztalt eleget ahhoz, hogy értsen is mindent, és most aztán hiába mondom neki, csak akkor fogja tényleg megérteni, ha átéli ő is azt, amit most Hina-chanék. De azért én elmondtam, vannak ilyen egyetemes dolgok, amiket úgyse hisz el senki, amíg nem tapasztalja meg, és mégis csak mondják, csak mondják :3
- És akkor te küldted Kokoro-chant T3-as páncélboltba is? - kérdeztem kicsit kötekedő hangnemben. Azt sose fogom elfelejteni, hogy kezdőként az én boltomban akart cuccokat venni, de nem tudom, hogy lesz-e olyan idő, amikor már mindketten nevetni fogunk rajta. Jó lenne, ha Kokoro-chan kicsit lazábbá válna és nem szorongana mindenen, menő csajszi lehetne, és legalább olyan cuki, mint én :3
- Gőzöm sincs, kislányok esetében mindig mellétippelek 2-3 évvel - öltöttem rá nyelvet szemtelenül. Hehe, csak nem kifogásolja, hogy kislányként kezelem? Már biztos olyan korban van, amikor felnőttnek hiszi magát, aztán majd pár év múlva rájön, hogy nem úgy volt az.
- Heh, szerinted én felnőtt vagyok? x3 - nevettem fel, de aztán gyorsan befogtam a szám, mert a szemem sarkában észrevettem valamit. Bokrokban mozgolódó szörnyikék talán? Az biztos, hogy nem a szél fútta azokat az ágakat, a kezecském rövid úton a késeimre is vándorolt.
- Mondott pár dolgot. Aztán hogy csak azért, hogy engem megnyugtasson, vagy komolyan is gondolta, az majd kiderül... dee... hát az alapján, amit mondtál, az előbbi - sóhajtottam fel, és közben egyre inkább arrafelé fordítottam a figyelmem, ahonnan a prédámat sejtettem.

by **Shukaku** Vas. Márc. 01 2015, 19:58

-Nehéz? Miért lenne nehéz? Ott a menüdben a kis naptár, még az ünnepek is be vannak jelölgetve, és még a szülinapok is, ha valaki a barátlistádon van. Nekem mondjuk nem sokan vannak rajta, mert eddig a legtöbb elfeketedett, akit felvettem, szóval most már nem veszek fel nagyjából senkit. Szóval még Kayaba Bácsi figyelmeztet is arra, hogy ünnep van, és mégis elfelejtik jó páran. Mondjuk érdekes módon azok a kicsik, akiknek segítettem, azok mind küldtek valamit karira, meg én is nekik. A fogmosás pedig nem időpocsékolás. Egyrészt finom fogkrémet kell találni, másrészt meg sokkal jobb érzés, hogy olyan jóízű a szád utána. Parfümöt is használsz, pedig itt nem leszel büdi se.
Egy kicsit értetlenül pislogott Mirire. Ennyire igénytelen lenne a lány? Mit szeret akkor benne Anat? Vagy ő az ilyen fiúsabb lányokért van oda? Az is lehet… bár Shunak amúgy sincs semmi beleszólása ebbe. Meg Alexék ügyeibe is, szóval csak bólogatott.
-Hát… igenis voltam szerelmes, meg vagyok is, és… és értem én, hogy ő is az… de akkor ne kérjen számon semmit Anaton, ha egyszer ő döntött úgy, hogy nincs ott. hangosan kiabált, hogy ő miért nem tud semmiről, meg miért nem volt beavatva, amikor avattuk volna, ha ott lett volna… csak nem volt. Én nem hibáztatom semmiért, csak tényleg nem volt szép tőle, hogy azok után még ő játszotta a felháborodottat, meg Anat jobbkezét.
Kokoro-chanon ő is nevetett, hogy éppen Mirika páncélboltjába tévedt be, és megcsóválta a fejét.
-Nem küldtem, dehogy küldtem! Már nem is emlékszem, hogy hogyan váltunk el, de biztosan nem úgy… ugye Timidus?
-Nem úgy.
Válaszolta röviden a sárkány, majd tovább fürkészte a tájat. A kislányos és felnőttes részre Shu inkább nem mondott semmit. Most megint nénizze le Mirikát, amiért nem tartja magát ahhoz a megállapodásukhoz, hogy nem kötekszik? Nem. Ennél sokkal jobb ötlete támadt. Amikor Miri a kései felé nyúlt, egyszerűen ráfogott a kezére.
-Jajj Miri, nem lehetsz ennyire… komolyan! Azt megértem, hogy mások előtt úgy kell tennetek, mintha a mobok veszélyesek lennének, mert ez a frontharcosok taktikája, de előttünk nem kell. A szafarin vagyunk, tízes szint. A legerősebb mob a tigris meg a jéggólem, de még miattuk sem kell elővenni a fegyveredet. Meg valószínűleg egy nyuszika lesz a bokorban, vagy valami hasonló.
-Ha pedig a ti fajtátok, és valóban veszélyes, akkor már támadniuk kellett volna, ha végezni akarnának velünk.
-Naugye! Szóval ne aggodalmaskodj!
Persze a biztonság kedvéért ő is a zsebébe süllyesztette a kezét, és rászorított a kristályra.

by **Mirika** Vas. Márc. 08 2015, 20:33

- Aztán tudod, ki nézegeti a naptárat, amikor minden nap ugyanolyan :/ Még az időjárás is... ha január nyolcadikán esett a hó az egyik évben, akkor a következő évben is fog - sóhajtottam fel. A kiszámítható időjárás egyszerre volt jó is, meg rossz is, mert legalább tudtad, mikor lesz eső, vagy mikor érdemes napozni, de amikor már harmadszor mész végig ugyanazon a nyákos, rossz időjáráson, és nézed az ablakból a szürke felhőket, és tudod, hogy nem fog előbújni a nap még 72 órán keresztül, az azért vacak és uncsi. Bezzeg, ha haladnánk felfelé, akkor el lehetne menekülni a felsőbb szintekre más időjárásért, de nem haladunk.
- Ja, meg az is - bólintottam, de ettől függetlenül nem szerettem a fogmosást, minden reggel és este ugyanaz, és még csak nem is olyan volt, mint a fürdés, hogy jól esett a forró vízben ázni. És én már nem vagyok dedós, hogy gyümölcsízű fogkrémet használjak Rolling Eyes

- Ohó, és ki a szerencsés? :3 - kérdeztem bele kapásból, ha már így elszólta magát, és abban biztos lehet, hogy nem fogok tágítani, amíg ki nem faggattam :3
- Egyébként biztos vagyok benne, hogy el tudtátok volna érni Alexet, ha nagyon akarjátok. Eszem ágában sincs az ő oldalát pártolni, de titeket is hunyónak érezlek, hogy odáig fajult az a gyűlés Különben meg engem kábé utoljára akart csak Nacchan beavatni, mikor én kellene legyek a legközelebb hozzá... - szóltam hozzá Alex felháborodásához. Szerintem tök jogosan érezte magát becsapva, perfektül át tudtam érezni, hogy min mehetett keresztül. Éli a kis boldog életét, aztán jön a hidegzuhany... ha nincs annyi eszem, hogy gyanakodjak, és engem is hirtelen ér, tuti kicsapom a balhét én is.
- He? És most mire akartok kilyukadni? - néztem abszolút meglepve a lányra, és persze egyből kihúztam a kezem az övé alól. Nem vágtam, mi bajuk lett hirtelen, szóval inkább léptem odébb kettőt, felvettem egy kavicsot, és behajítottam a bokorba. Persze készen állva, és mikor felreppent a két madár, gyorsan cselekedtem. Egy kés reppent, majd még egy, és mind a kettő tökéletes találat lett. Pixeleső, előttem pedig felugrott az ablak a tapasztalatpontokkal, az arannyal, a jelvényekkel, a fácán- és a kacsahusival, szóval diadalittas vigyor ült ki az arcomra.
- Yosshi, megvan a vacsi :3 - könyveltem el magamnak, miközben leokéztam a jutalmat - Nem nyúl volt, de ez is finom :3 - mosolyogtam, majd elsétáltam a késeimért.

3. körről elmaradt: fácán
Mostani kör: kacsa

by **Shukaku** Hétf. Márc. 09 2015, 09:30

A kis idomár pislogott párat, majd nevetésben tört ki.
-Te komolyan ezt figyeled? Két éve vagyunk itt, de te már eldöntötted, hogy minden január nyolcadikán esni fog a hó. Hát ezért uncsizol te állandóan, és ezért hiszed azt, hogy minden ugyanolyan. Ha azt lesed mindig, hogy miben különbözik ez a világ a buta kinti világtól, akkor persze, hogy bele fogsz hülyülni, és állandóan csak a búgócsigádat fogod pörgetni, mint abban a filmben. Egyszerűen lazíts és érezd jól magad. Ahogy mi is. Jó, persze te is aggódsz Anat miatt, meg én is, meg ilyesmi, de azért azt nem mondhatod, hogy itt egyhangú lenne bármi is. Ha akarom itt vagyok, egy szavannán, a kövi pillanatban pedig már a tenger közepén, vagy egy esőerdőben. Ez ahhoz képest, hogy reggel bemegyek a suliba és este meg hazajövök… vagy te dolgozni… vagy nem tudom… ennyi sok izgi dolog még soha nem történt velem, mint itt.
Alexre pedig csak megvonta a vállát.
-Abba, hogy ti ketten mit csináltok nem akarok beleszólni… de Alex meg egyáltalán nem mutatta, hogy érdeklik a céh ügyei. Ha ő Anat jobbkeze, akkor nem nekünk kéne utána rohangálnunk, hogy ugyan tessék már értesülni a dolgokról…
Ahogy röppent a kés, úgy röppent a sárkány is a kések után. Bár azt nem akadályozta meg, hogy Mirika kései eltalálják a madárkákat, ám a fegyvereket már nem a lány, hanem a sárkány vette fel, és belenyomta Shu kezébe, aki nyugodtan forgatta egy ideig, nézegette, egy mozdulattal eltüntette az inventoryba, majd újra elővette, és átnyújtotta Mirikának. Fura, hogy a frontharcosok ilyen könnyen megválnak a fegyvereiktől. Esu is átadta a kislánynak Artemist már az első találkozásukkor, mintha ennél értelemszerűbbet nem is tehetett volna, most pedig Mirika hajigálja úgy a Mezők urának karmait, mintha minden sarkon találhatna egyet belőle. Nem mintha nagyon titkolhatná, hogy ezt a felszerelést használja, hála a cicafüleknek… na meg persze közbevetve elég undok dolog, hogy Shunak nem lehetnek cicafülei… Szóval azért fura, hogy miként működnek a dolgok frontoséknál. Egymásnak nem adják ki az adataikat, hiszen az milyen már, de Miri egyszerűen megmutatja Shunak a pontozását, és szinte hozzávágja a fegyverét, hogy megbizonyosodhasson afelől, hogy az van nála, aminek látszik is. Furcsa. Rendkívül furcsa. Arról már nem is beszélve, hogy ha mondjuk Shu nem Shu lenne, akkor most szerzett volna két itemet, amik közül az egyik még egyedi is.

(kecske)

by **Mirika** Szer. Ápr. 01 2015, 17:06

- Heeeh? Szerintem meg ez a hely sokkal uncsibb, mint a valóság. Ott sose unatkozok... persze vannak vacak részek, mint a suliba járás, de az meg olyan, mint itt farmolgatni a szintekért Itt meg sokszor van azért olyan, hogy csak fekszem az ágyban, és nem tudok mit csinálni, mert már mindent csináltam ezerszer, amit itt lehet, és már herótom van tőlük >.> - bosszankodtam a számat húzgálva és a szememet forgatva. Mobokat ölni uncsi, vadászni uncsi, a küldetések vacakok, nincs egy jó hely, ahol lehetne bulizni, a főzésről meg már nem is beszélek, mert annyira primitív volt. Elvoltam, de azért nem élveztem túlságosan az itteni életet. Voltak páran, akik fel tudták dobni a hétköznapjaimat, de ennyi :/
- Naaa, ne tereld a témát, tessék csak szépen mesélni. Kibe vagy beleesve, milyen srác? :3 - mondtam, hogy nem tágítok, szóval persze, hogy rákérdeztem. Engem az ilyen témák nem kerülhetnek el, tudni akartam ˇ^ˇ Csak... hát igazából pletykálni jó velük, de most nem nagyon volt kivel pletykálni. Hinari és Szophie állt a legközelebb hozzám ebből a szempontból. Mondjuk majd szeretnék Kokoro-channal is dumálni ilyesmikről, kíváncsi vagyok rá is :3 Ami pedig Alexet illeti, csak egy fáradt sóhajt ejtettem meg. Az egyiknek volt most fontosabb dolga is, a másik meg makacsul kitartott az elgondolása mellett. Nem csodálom, hogy abba a vitába torkollott az a gyűlés, ha ennyire nem veszik figyelembe egymást :/
Ja, és a repülő kések. Na, azok meg nem sokáig maradtak Timidus karmai között, ugyanis pár pillanattal később semmivé váltak, ahogy visszakerültek az inventory-mba, hála képességemnek. Én meg csak vigyorogtam a párosra, hogy meghiúsítottam a terveiket, bár nem tudom, mit akart a sárkány a fegyvereimmel, de nem úgy tűnt, hogy vissza akarná nekem hozni.
- Nézzenek oda, Shuu-chan! Te tudtál róla, hogy Timi-chan kleptomániás? - öltöttem nyelvet a kislányra, majd néhány gyors mozdulattal visszavarázsoltam a kezembe a késeimet, és pörgetni kezdtem az ujjaim között a markolatukat.

by **Shukaku** Csüt. Ápr. 02 2015, 06:16

Shu elhúzta a száját, majd egy kicsit megcsóválta a fejét, de ez inkább ilyen bús maga elé meredés volt, mint tiltakozás… bár az sem maradt el.
-Fura vagy. Én pont az iskola részét szerettem a kinti életnek. Tanulni, hogy kikerülhessek majd az intézetből, egyetemre mehessek és etológus lehessek. Mint Richard Dawkins vagy Konrad Lorenz. Vagy… ha kicsit idősebb lettem volna, akkor bizti én is segítettem volna Kayabának… olyan lennék, mint Susan Calvin. Bár… bár most is Leo Maxweld professzor mellett dolgozom, szóval majdnem ugyanolyan. Én szeretek tanulni. Nem lenne semmi értelme annak, ha csak így vagy a világban, és nem csinálsz semmit, meg nem is értesz semmit…
Ezután azonban kis kuncogást hallatott, és mosolyra görbült a szája.
-Ha csak feküdnék az ágyon, akkor én is biztosan unatkoznék. Komolyan mondod, hogy már mindent csináltál? Minden szintet bejártál és mindent felfedeztél? Azt azért nem hiszem, mert én is ezzel foglalkozom, de még én sem értem a végére. Például még soha senki nem találkozott Bianka nénivel. Szórakozásra pedig ott van például a kőszínház. Ha már a könyvtárt úgyis kirámolták, ott meg lehet hallgatni a históriákat. Vagy például kiderítetted már Tolbana lakosai miért olyan boldogok mindig? Vagy kiderítetted már, hogy miért mocsaras a tizennyolcadik szint? Annyi rengeteg felfedezetlen titok van még, pedig a világ ötödét járhatjuk csak be, és te azt mondod, hogy unatkozol.
Lassan közelebb somfordált, majd megfogta a lány kezét. Mirika tényleg alacsonyabb volt nála. Ilyennel se nagyon találkozott még.
-Hát ha a frontharcos barátaid tojnak a fejedre, és nem visznek el izgi helyekre, akkor majd én elviszlek. A bárkát láttad már a négyes szinten? Elvileg ott él a Megalodon is, és én nemsokára elkezdhetem kutatni. Ha szeretnél, akkor gyere velem. Megalodonra még biztosan nem vadásztál sohasem. Viszont őt nem bánthatod, mert veszélyeztetett faj.
A késes trükkre Shu meglepődött, majd ismét nevetni kezdett, ám Timidus csak elismerően bólintott, és mintha még mosolygott is volna, ilyen összekacsintás szerűen Mirikára.
-Nem kleptomániás, csak rendszerető. Nem tőle kell féltenie a tárgyaidat, ne aggódj. A srác pedig… hát… az neked miért fontos? Neked ott van Anatole…

Milyen képi? Én nem találtam semmi ilyet a leírásban.

by **Mirika** Vas. Ápr. 12 2015, 19:15

Uh, hirtelen megdobált egy csomó furcsa névvel. Ezeket mind ismernem kéne? Kicsit azt hiszem bután néztem és egy ici-picit piszkált belül, hogy a kislány most okosabbnak tűnt nálam, pedig nem kéne zavarjon, mert se időm, se kedvem tanulni. Persze ezt neki nem kellett tudnia, sőt, meg se akartam vele osztani a valós okát annak, hogy miért vacakak a jegyeim és miért izzadok vért, ha át akarok menni egy angol- vagy egy matekvizsgán. De azt leszámítva is untam a tanulást, szóval nem is törekedtem rá, hogy a szabadidőmet ráfordítsam. Sokall hasznosabb volt bulizni, vagy mangákat olvasni, animéket nézni. Na jó, a játékok annyira nem voltak hasznosak az én szempontomból, de mindenkinek lehet egy bűnös élvezete, nem?
- Azzal, amit a suliban tanulunk, én nem tudok semmit kezdeni Én egy seiyuu-iskolába fogok menni, és majd egyszer abban a munkában fogok szerepelni, amiben apu is dolgozik :3 Fogok tudni énekelni, táncolni, és sokkal többre megyek majd vele, mint a deriválással, a buta háborúk ismeretével vagy Konuradu Lorenzuval. Bleee - öltöttem nyelvet szemtelenül, de aztán elnevettem magam a saját viselkedésemen. Nem voltam én ilyen elkényeztetett fruska, aki csak ábrándozik egész nap, ha majd innen kikerülök, és felvesznek abba a suliba, akkor azért megéri majd keményen dolgoznom, mert az már az álmom lesz, amit meg akarok valósítani. És meg is fogok, ha rajtam múlik.
- Persze, engem ezek a dolgok nem érdekelnek - vontam vállat. Vagy tudtam rájuk a választ: például az a szint azért mocsaras, mert így programozták le a terepet. Vagy az NPC-k is azért boldogok. Hallgattam Shuu-chant, és mintha ő lett volna a kiskölyök, aki még hisz a Mikulásban, én meg a felnőtt, aki tudja, hogy az apu volt. Valahogy nem hittem benne, hogy majd pont ő fog olyan helyekre elhinni, ahol én szórakozni fogok tudni. Igazából itt is kijött, hogy nagyon különbözőek vagyunk.
- Miért félteném? Ha elveszi, akkor simán visszaveszem, erősebb vagyok nála - kuncogtam a szemtelen hanglejtésű piszkálódás után, majd megállítottam az egyik kés pörgését, és átvettem a másik kezembe, hogy az ajkaim elé tehessem az ujjamat, és úgy gondolkodjak el - Hát, azért akarom tudni, mert tudni akarom. Például, hogy te milyen pasiba vagy belezúgva. Meg aztán hátha ismerem is. Nem akarom lenyúlni a srácot, ne aggódj :3 - mosolyodtam el, és hogy még szemtelenebb legyek, arcon csíptem a lányt. Nem tudtam nem kislányként kezelni Embarassed

Pedig a magassága vetekedett az enyémmel, csak hát azért látszik nagyon az alkatunkon, hogy van köztünk pár év, hehe :3

by **Shukaku** Vas. Ápr. 12 2015, 19:50

Furcsa ez a kettősség, amivel Mirika szemléli Shut. A post elején még pironkodik magában, amiért egy kislány okosabb nála. Még Shu sem hitte volna, hogy pont tőle sajnálja ezt, azaz, hogy az zavarja, hogy konkrétan ő az okosabb. Tudta jól, hogy a felnőttek még mindig a kinti világ szabályai szerint gondolkodnak, és nem képesek elrugaszkodni tőle, és végre belecsöppenni az igazi valóságba, Aincradba. Abban az álomvilágban élnek, ami nekik a kinti világot jelenti, és amiről úgy hiszik, hogy egyszer majd visszajutnak. A post végén viszont már ő kezelte kislányként Shut. Persze ha belegondolunk, hogy mindössze annyi történt, hogy állatos tudományos témákról áttértünk a szerelemre… nos látszik, hogy Mirika miben mozos otthonosan. Shu se a nevetésre, se az arccsipkedésre nem sértődött meg, hanem együtt nevetett Mirivel.
-Seiyuu-iskolában? És szerinted oda nem kell mondjuk a… mondjuk amit nyelvtan órán tanulsz? Hogy hogyan kell szépen beszélni, meg ilyesmi? Mondjuk… a hangszínészek… az szép foglalkozás…
Itt látszott, hogy picit elpirult, pedig még vissza sem tértek a kis szerelmének témájára. Viszont Shu szerelmes volt ám hangokba is. Mármint nem a képzeletének hangjába, hanem pár szinkronszínész hangjába, akiket most Mirika felébresztett benne. És ami a legviccesebb volt, remélte, hogy néhány NPC hangját ebben a világban majd pont ezek a színészek fogják adni. Például Katsuyuki Konishi. *.* (insert cross-over)
Arra viszont már csak megvonta a vállát, amikor Miri kifejtette, hogy ezek a dolgok nem érdeklik. Vagyis ki sem fejtette, így nagyjából nem is nagyon volt mit tenni.
-Hát… ha téged az éneklés és a tánc érdekel, azt is gyakorolhatnád itt. A mozdulatokat, amiket megtanulunk nem felejtjük el.
Kedves akart lenni. Inkább Kedves, és nem elmondani Mirinek, hogy jobb lenne, ha végre letenne erről a lehetetlen kijutási tervről. A felnőtteket nem szabadott hirtelen kiragadni az álomvilágukból. Nem tudtak olyan gyorsan szerepet váltani két játék között, mint a gyerekek. Az elvevős dologra sem mondott semmit. Tudta jól, hogy ha az inventoryjába süllyeszti, majd elteleportál, akkor Miri nem fogja meg, de ezt Miri is tudta. Ám megtudhatott mást is, ha már ez érdekelte.
-Hogy milyen pasiba? Hát… magas, okos és kedves. És ismered, de nem annyira személyesen, mint én. De nem akarod lenyúlni. Te nem kedveled annyira, mint én.

by **Mirika** Hétf. Május 11 2015, 18:01

Megráztam a fejem. Volt egy pici belelátásom abba, hogy milyen skillekre van szüksége egy seiyuunak: ének- és tánctudás, jó szociális készség, hangterjedelem, beszédkészség, szorgalom, munkabírás, és aztán jönnek az extrák, mondjuk ha valaki főzni tud, vagy rajzolni, annak is hasznát veheti mindenféle showműsorban. Ugyanígy, ha valaki mondjuk okos és tudja másodpercre pontosan, mikor esett le az első bomba a pearl harbour-i csatában, az mehet kvízműsorba bohóckodni Rolling Eyes

- Beszélni és hangsúlyozni nem japánórán fogok megtanulni Maximum a bonyolultabb kanjik ismerete jön jól - mondtam, bár azt hiszem a szkriptek úgy vannak megoldva, hogy ott van a kanjik felett a hiragana is, ne ez akadályozzon már meg egy tehetséges seiyuu-t abban, hogy érvényesüljön. Én meg mindig úgy képzeltem el, hogy gyakorlatilag teljesen nulláról fogok elkezdeni tanulni, ha majd megvalósul ez az álmom, aztán csiszolgatják a készségeimet, és miután kiderült, hogy csak tsunderét tudok hitelesen eljátszani, én leszek az új Kugimiya Rie -.-
- Emlékszel, volt az a tehetségkutató event. Na, én ott voltam és tök jókat mondtak rám De sokat is gyakoroltam rá :3 - mosolyodtam el. Azzal elégedett is voltam, amit ott nyújtottam, megcsillantottam a tehetségem, és még Ren-chan is megdicsérte a táncom és a hangom is, azok voltak a legfontosabbak :3 Mondjuk igaz, azóta nem nagyon perdültem táncra, maximum Nacchannal. Talán újra kéne kezdenem a gyakorlást, ha már egyszer a harcstílusomat már sikerült többé-kevésbé kialakítani. Jah, ez mondjuk nem rossz ötlet :3
- Magas, okos, kedves és nem kedvelem? Olyan nincs, akit nem csípek, az vagy nem okos, vagy nem kedves... Ugye nem Yuichi? - ijedtem meg, hogy az a gané már kislányokra is rágerjed Neutral

Mondjuk valamilyen szempontból én is kislány voltam még, de asszem arra a srácra ráillik ez a leírás, ha valaki nem vágja, hogy milyen borzalmakat volt képes elkövetni -.- Kit nem csípek még? Rent, de ő meg se nem okos, se nem kedves, szóval ő kiesik. Ééés.. valami szaladt a fűben, úgyhogy újra villant az egyik késem, ami sikeresen mellé is ment, úgyhogy újra szükségem volt mindkét késre. Másodszorra már egy picit jobban céloztam, és pixelesőt teremtettem. Csak akkor láttam, mit ejtettem el, amikor kiírta a rendszer.
- Öhm... a borz húsát meg lehet enni? - kérdeztem tétován, miközben újra eltűntek azok a kések, és visszakerültek a virtuális tarisznyámba egy-két percre.

[Borz] \o/

by **Shukaku** Hétf. Május 11 2015, 18:31

~Rossz ötlet. Nagyon nagyon nagyon rossz ötlet.~
Ez futott át Shu agyán, amikor meglátta, hogy mit is céloz meg Mirika. Nem tudni, hogy a lánynak a látása vagy az észlelése nem volt-e elég jó, vagy éppen türelemre nem rakott elég pontot ahhoz, hogy meg is nézze, hogy hova dobálja azokat a késeket. Shunak még az is átfutott az agyán, hogy elé ugrik, hogy megvédje a szegény ártatlan állatkát, akit úgysem fog megenni az árnyharcos, tehát feleslegesen gyilkolja meg, ám nem akarta Mirikát, vagyis az indikátorát besárgítani. Szóval már csak a kések beérkezése után ugrott oda, ám ekkor már úgy tűnt, hogy magát Mirit védte, egy nagyon is feldühödött méhészborztól.
-Meg lehet enni, de nem hiszem, hogy ízlene, szóval gratulálok, feleslegesen végezted ki szegénykének a barátját.
Lassú mozdulatokba kezdett, lassan közelített a vicsorgó állat felé, majd a Jedi elmetrükköt használva, ami úgy is nézett ki, mint ahogy Kaigontól láthattuk, na meg egy kis gyümölccsel, elkezdte jobb belátásra bírni a mobot, aminek lassan remegni is kezdett az indikátora.
-Igazán megnézhetnéd, hogy hova hadonászol a késeiddel! Ha a legközelebbi bokorban egy kisgyerek bújócskázik akkor, bevörösíted az indikátorodat? Ato azt mesélte, hogy ennél több eszed van.
Ezalatt a mobocska indikátora a hathatós képességre már teljesen megváltozott, így Shu felemelte, majd egyszerűen Miri kezébe nyomta.
-Tessék. Vígasztald meg, ha már megölted a barátját. A tehetségkutatóban meg… hát nem tudom. Azt láttam, hogy jól szerepeltél, de csak én maradtam le az eredményhirdetésről, vagy az maradt el, vagy most mindenki győzött…
Yuichi nevére egy nagy fintor került az arcára.
-Yuichi? Dehogy! Az egy idióta! Mondtam, hogy kedves! Nem figyelsz?

(méhészborz)

by **Mirika** Szer. Jún. 03 2015, 17:45

Hm-hm, nézzük csak, mit adott... egy rövid kattintgatás után máris elém tárultak a legfrissebb szerzeményeim. Volt egy adag hús meg egy kis szőrme. Akkor ezek szerint meg lehet enni, csak még nem hallottam az elkészíteni módjáról. Úgy fest, ha hazaérek, lesz minek utána néznem, esetleg majd tanácsot kérek a közeli étteremből, hátha szerencsével járok és segítenek. Igazából kíváncsi is lettem az ízére, csak arra kaptam fel a fejem, hogy a kislány gyakorlatilag teljesen kiakadt. Ráadásul ok nélkül, szóval furcsán pislogtam rá, amíg ő nekiállt etetni egy másik borzot.
- Szerinted én úgy nézek ki, aki összekever egy játékost és egy mobot? - feleltem szemrehányóan és kicsit sértődötten. Nem tudok mit képzel rólam, nyilván egy fűben rejtőző állatról onnan tudom, hogy ott van, hogy látom az indikátorát, és az vörös Rolling Eyes

- Dehogy vigasztalom, pár perc múlva visszakapja a haverját, amint respawnol - utasítottam vissza, és le is tettem az állatot a földre. Nem fogok én ilyesmiket fogdosni >.> Totál nem vágtam, hogy ezen miért kellett Shuu-channak kiakadnia, ez nem sporthorgászat, hogy kifogom a halat és visszadobom, én most a húskészleteimet töltöm fel azzal, amit találok éppen. Tíz-húsz perc múlva pedig akár újra elkaphatnám ugyanezt a borzot újra, amikor visszarakja a rendszer ezt a kódot a mezőre.
- Hát, passz. Én készültem a harmadik fellépésre, még csináltattam is egy spéci kristályt Yuichival, de aztán nem volt harmadik >.> - húztam el a számat. Pedig jó poén lett volna, azóta se találtam meg azokat a KoB-osokat, pedig a zsűri biztos többet tudott. Rent meg tuti nem fogom megkérdezni, örültem neki, hogy minimálisat kell vele beszélnem.
- Heeh? Veled mit tett, hogy így kivagy rá? - kérdeztem rá, ezek szerint nem csak velünk cseszett ki az a nyomorék? Rolling Eyes

by **Shukaku** Szer. Jún. 03 2015, 20:46

-Ha képes vagy összekeverni a ragadozót a növényevővel, akkor szerintem erre is képes lehetsz. Itt nincs dúvad, akit egész évben lehetne vadászni. Vannak olyan állatkák, akiknek megéri megszerezni a húsát, és vannak olyan állatkák, akiknek nem éri meg, és őket feleslegesen gyilkolászod le. A hússal nem tudsz mit kezdeni, gondolom nem vagy Szörnyella de Frász sem, hogy szegény állatkák bundájába öltözz, szóval ha csak a teljesítmény kell, akkor elég őket csak megérinteni is. Úgy, ahogy én csináltam. Ha félsz tőlük, hogy megharapnak, akkor megszelídítem neked előtte. Szívesen segítek, csak szólj... vagy... oké, nem akarod a segítségemet kérni, tudom, a felnőtteknek ez nehéz, de akkor vegyük úgy, hogy nem kérted, és úgy szelídítem meg neked.
És valóban látszott rajta, hogy ezúttal semmi gúny nincs a szavaiban, sem lenézés, csak tényleg a szegény állatkáit akarja megkímélni. Ezután Miri kapott egy facepalmot, azonban még nem a saját arcába, csak Shu csóválta a fejét értetlenül az értetlenkedésen.
-Te tényleg nem ismered az állatokat, ugye? Még senki nem bizonyította, hogy ugyanaz az állatka respawnol, mint akit te megöltél. Vegyük például a Viadal eventet. Mennyire örültél volna, ha mondjuk Anat is részt vesz rajta, majd megölik Anatot, és te meg visszakapod a klónját? Na ugye, hogy nem ugyanaz?! Amíg nem tudod, hogy milyen károkat okozol az élővilágban, addig minél kevesebbet kell beleavatkozni. És ha ennyi eszed van Miri, akkor jó étvágyat kívánok hozzá! Ne is gondolj bele, hogy azért nem esszük kint sem a ragadozók húsát, mert nem finom. Majd amikor főzöl, javaslom, hogy nyisd ki az ablakot, mert nagyon büdi ám a húsuk, meg készíts be szájvizet is, mert az íze is nagyon rossz. Sőt, védett területen belül fogyaszd, mert valamelyik még mérgező is. Gondolom hallottál már a medve májáról meg az A vitamin mérgezésről.
Azt persze már nem kötötte Mirika orrára, hogy azért van szörnyű ízük a ragadozóknak, mert nagy mennyiségű sav van a húsukban, és ha tejben kiáztatod előtte, akkor az oroszlán burger is nagyon ízletes… tanuljon a saját kárán az ilyen, ha képes megölni a szegény állatkákat. Most már a tehetségkutatóra is megvonta a vállát… majd úgy döntött, hogy még mindig kedves marad, ő lesz a nagylány, ha Miri ilyen értetlen, és szép lassan kifújta a levegőt a dühével együtt.
-Hát… ha gondolod mi Timivel szívesen megnézzük az előadásodat. Biztos nagyon sokat készültél rá, és akkor miért ne adhatnád elő? Yuichi meg… igazából ami a legfontosabb, hogy tulajdonképpen bevallotta, hogy csak ölni lépett be ebbe a világba… elég beteg ember lehet. Találkoztam ilyen agresszívokkal az árvaházban, de őket mindig bevitték az ápolók a nyugiszobába. Volt ilyen dühkitörésük, meg ilyesmik. Yuichi is hasonló lehet, ha egy egész világban csak annyit lát, hogy itt büntetlenül gyilkolászhat.

by **Mirika** Vas. Júl. 19 2015, 20:46

Oké, na ilyenkor van az, hogy nem tudok ezzel a kiscsajjal mit kezdeni. Csak beszél, és beszél, és beszél, magyaráz mindent, ami eszébe jut, és mondjuk az esetek 90 százalékában zöldségeket dumál,mert például fogalma sincs, hogy én mit akarok. És akkor hát nyilván a saját szemszögéből nézi a dolgokat, csak azt felejti el, hogy nem csak az övé létezik Rolling Eyes

De amúgy ja, gyakorlatilag követhetetlen volt, nekem meg nem nagyon volt mit hozzáfűznöm ezekhez a monológokhoz, maximum odaszúrni pár apróságot.
- Engem nem érdekelnek a teljesítmények, a húsért jöttem És igenis, meg fogom tudni úgy csinálni, hogy finom legyen ˇ^ˇ - csak ennyi, másért minek jártassam a szám? Talán ha élvezném a beszélgetést, de ez nem az a fajta volt, amit élvezni szokás, maximum ha mazochista lennék. Lényeg az, hogy szentbeszédek ide vagy oda, én továbbra is késsel fogok támadni mindenre, aminek vörös az indikátora, akár tetszik neki, akár nem Rolling Eyes

- Nem is kell bizonyítani, ez tök egyszerű. Ugyanaz lesz a kódja a respawnolt programnak, mint annak, amit legyőztél. Amikor pixelekre esik, eltűnik a mapról és jutalmat ad a játékosnak, majd a rendszer visszagenerálja a mapról hiányzó kódot az előre beállított respawn idő után. Ez így működik a mobok esetében, a bossoknál, minibossoknál meg talán a peteknél is pedig a respawn idő alapértéke nullára van állítva, vagyis nem működik - magyaráztam most én is kicsit hosszabban, és bár nem értettem a programozáshoz, de azt sejtettem, hogy egy ilyen játék milyen logika alapján működik. Zavart, hogy Shuu-chan lényegében valódi élővilágként kezelte ezt a környezetet, de messze nem volt olyan. Akkor azt sem tudnám megmondani, hogy egy év múlva pontosan ugyanitt milyen időjárás lesz: olyan, mint most.
- Hát, már nincs meg hozzá az a kristály, amivel megoldottam volna, szóval hiába ^^" Yuichi-chan meg nem is ennyire vérszomjas, mint amilyennek beállítod - folytattam a két könnyedebb(?) témát is, miközben séta közben kémleltem a magas füvet, a bokrokat.És ott is van egy másik vörös indikátor.
- Most szóljak előre, hogy el fogom dobni a tőröm, vagy megint felhúzod magad rajta, hogy vadászni jöttem? - kérdeztem kicsit halkabban, miközben szemmel tartottam a lényt, megpróbálva kitalálni, hogy mi rejtőzik a bokorban.

by **Shukaku** Hétf. Júl. 20 2015, 06:11

-Hát hajrá! Ha pedig majd mindenki kimenekül a szagra a céhházból, akkor gondolj arra, hogy én megmondtam.
Öltötte ki a nyelvét a lányra, majd ő is próbált valami vidámabb témát keresni a beszélgetésükben, ám Mirika még most is a saját kis elferdült világnézetét erőltette rá, amivel Shu nem igazán tudott mit kezdeni.
-Igen, gondolod te! De ezt még soha senki nem bizonyította. Azt sem tudjuk biztosan, hogy te ugyanaz a Mirika vagy-e egy kiburkolás után, mint aki bement a boss termébe. Az is lehet, hogy most már te is csak egy mob vagy, amit a világ generált le, és csak itt létezel, a kinti világban már nem is. Észre sem vennénk. Tök jó muri lenne, mert akkor végre nem kéne azon nyavalyogni, hogy jajj mennyi idő telik el odakint, amíg itt bent vagyunk. Csak szépen csillogó pixelek. itt is…
Kezdte el mutatóujjával bökdösni az árnyharcost, és halkan kuncogott hozzá.
-…meg itt is, meg itt is, meg itt is…
~Még hogy olyat mondani, hogy Timidus respawnol. Mintha csak olyan egyszerűen el lehetne fogadni valakinek a halálát azért, mert respawnol. Persze amikor a Burokról van szó, akkor már vinnyognak, hogy mi van, ha nem működik, meg megrázza őket a kiburkolás. Ekkora álszentséget!~
Yui-chanra Shu ismét kuncogott egy picit. Fura volt ez a Mirika, de azért aranyos, hogy mindenkit ennyire védett, és mindenkiben meglátott valami jót.
-Hát… én kristály nélkül is szívesen megnézném, nekem pedig ezeket maga Yui-chan mondta, és szerinte ez nem vérszomjasság. Ha te meg ennyire el akarsz pusztítani minden állatkát, akkor legalább a ritka, veszélyeztetett állatokat ne bántsd lécci! Arra legalább megkérhetlek?

by **Mirika** Vas. Aug. 23 2015, 18:29

Vállvonás. Bár annak hangozhatott, nem dacból mondtam, hogy el fogom készíteni azt a húst, hanem mert tudtam, hogy tudok túljárni a szörnyű íze "eszén", de ezt neki nem kellett tudnia. Hadd higgye azt, hogy én ilyen kis makacs vagyok. Mert igazából az is voltam Razz

Ja, tisztában voltam vele, hogy ha van hibám, akkor az a makacs ragaszkodás, de én ilyen voltam és kész, ha nem tetszik, le is út, fel is út.
- Szerintem a burok is hasonlóan működik, visszaállítja a minket alkotó program utolsó állapotát, vagy valami ilyesmi Ehhez nem bizonyíték kell, csak egy kis ismeret, sok szempontból ez a játék is olyan, mint bármelyik másik MMO. Igazán megtanulhatnál már elvonatkoztatni a valódi világtól, itt egy számítógép logikája szerint kell gondolkodni - oktattam ki a kislányt, de minek? Úgyis a saját hülye meggyőződése alapján fog gondolkodni. Ellenben a bökdösést nem hagyhattam szó nélkül, úgyhogy egy váratlan mozdulattal megfordítottam a helyzetet, és mögé kerülve csikizni kezdtem az oldalát egy jó darabig Razz

- Így jár, aki piszkál, és vannak ám sokkal, sokkal gonoszabb és kellemetlenebb büntetéseim is - mondtam közben, majd amint abbahagytam, azonnal sprinteltem is, mert a hangoskodás megriasztott egy kisállatot a fűben. A szemem sarkából észrevettem a mozgást, és bíztam benne, hogy egy nyulat fogok találni, de ez már csak akkor derült ki, amikor a levegőbe szökkenve felülről telibe hajítottam a késemmel, és pixelekre esett. A rágcsáló. Csak nem nyúl volt, hanem menyét Suspect

Hát menyétburgerről aztán még véletlenül se hallottam, nem is adott húst, csak szőrmét. Elégedetlenül csettintettem a nyelvemmel. Mondjuk így is szereztem pár szárnyast, azokkal szerintem a hétvégéig megleszek.
- Hát, egy merő öröm volt veled dumálni, de most inkább megyek vissza a városba, a balszerencsét nem kell üldözni Pápá :3 - intettem a lánynak, meg a szokatlanul néma repülő rágcsálójának. Szerintem azért vadászok le ilyen vackokat, mert ők itt vannak >.>

[menyét] és köszi a játékot :3

by **Shukaku** Vas. Aug. 23 2015, 19:10

Inkább ne firtassuk azt, hogy Miri honnan tud ilyeneket, mert az oroszlánburger evő anyuka nem volt jó válasz. A makacsságot pedig mintha már Anat is említette volna párszor, szóval egyáltalán nem volt újdonság kis hősünk számára. Nem először találkozott Mirivel, és valahogy kezdett rájönni arra, hogy minél jobban akarja meggyőzni valamiről, annál jobban ellen fog állni, így inkább hagyta is a fenébe. Maximum nem fog finom falatokhoz jutni ma, ha továbbra is így vadászik. A makacs ragaszkodás egyébként Shunak is egy jó ismérve volt, ám nála abban teljesedett ki, hogy ha most elhatározta, hogy ő bizony jobban lesz a céhvezérrel, akkor az úgy fog történni, még akkor is, ha nem.
-Fogalmam sincs, hogy milyenek a bármelyik másik MMO-k, mert semmi ilyesmivel nem játszottam. Egyrészt időpocsékolásnak tűnt...
Másrészt meg ő volt az első, akit ki lehetett hajítani a géptől amikor arra éppenséggel egy másik gyereknek égető szüksége volt. Ő pedig természetesen minden kedves kérésre örömmel adta át a helyét a klaviatúra előtt, megszakítva azt, amit éppen csinált. Ezért is maradt inkább a könyveknél, azokat valahogy soha nem kapdosták ki a kezéből, maximum addig, amíg kigúnyolták, fejbe csapták vele, majd hozzávágták. A számítógéppel ellentétben a könyv viszont ezután is olvasható maradt.
-Szóval én nem nagyon fogok tudni máshogy gondolkodni, de már gyakorlom. Timi például egy csomó új ilyen kocka szót tanított nekem, amit a csarnokban hallott. És... igenis elvonatkoztatok! Csak te sem örülnél annak, ha valaki feleslegesen elkezdene téged újra és újra lecsapkodni csak azért, mert van nálad Burok. Na tuti, hogy az állatkák sem örülnek neki, és egyébk...
És itt befolytatta a szót a csiklandozás. Timidus már automatikusan röppent oda, és fogta le az idomár lábait, mert Shu azt mág mindig nem tudta megtanulni, hogy uralkodjék a rendszer felett annyira, hogy csikizés esetében se támadólag rúgja meg Mirikát. Persze ahogy jött, úgy ment is az árnyharcos, hőseink pedig csak pislogtak utána...
-Ennek meg mi baja?
-Éhes.
-Hát... ha mindig előbb dobálja a késeit, és után néz, akkor éhes is marad.
-Én is éhes vagyok. Az pedig ott egy kecske.
-Legalább megvárod amíg szerzek egy kis tejet?
-Igen.
Így osztották el testvériesen az utolsó zsákmányt arra a napra, majd elindultak hazafelé ők is.

(kecske)

Én is köszi! ^^

by Ajánlott tartalom

Mezőség #2

Mezőség #2

Re: Mezőség #2

Re: Mezőség #2

Re: Mezőség #2

Re: Mezőség #2

Re: Mezőség #2

Re: Mezőség #2

Re: Mezőség #2

Re: Mezőség #2

Re: Mezőség #2

Re: Mezőség #2

Re: Mezőség #2

Re: Mezőség #2

Re: Mezőség #2

Re: Mezőség #2

Re: Mezőség #2

Re: Mezőség #2

Re: Mezőség #2

Re: Mezőség #2

Re: Mezőség #2

Re: Mezőség #2

Re: Mezőség #2

Re: Mezőség #2

Re: Mezőség #2

Re: Mezőség #2

Re: Mezőség #2