Re: Mezőség #2

by **Cearso** Kedd Okt. 13, 2015 6:24 pm

-Mért ijednék meg? Nem az elveidet akarom jobban megismerni, hanem téged. És ha néha nem is értünk egyet bizonyos dolgokban, az is azt bizonyítja, hogy két ellentétesen gondolkodó ember is jóban lehet, ha vannak olyan dolgok, amiket szeretnek közösen csinálni.
A következő kérdés olyan hirtelen jött, hogy egy pillanatra el is felejtettem, hol is vagyok. Hirtelen fura gondolatok kezdtek el cikázni a fejemben. Leginkább a gépekkel, majd Szonjával kapcsolatban. Fura gondolatok a külvilágról. De nagyon gyorsan el is hesegettem őket.
-Hmmm érdekes kérdés. Ha engem kérdezel, kábé ugyanannyi az esélye, mint annak, hogy egy embernek sikerül úgy kicseleznie mindenféle elenörzéseket, és el tudja indítani a programot kilépési opció nélkül.
De ha egyszer a program nagyon bonyolult, és nagyon sok random értéket kell kidobnia, és azokkal számolnia, főleg egymásba ágyazva, akkor egy idő után előfordulhat, hogy olyan választ kapunk, amire eredetileg nem számít senki sem. Persze minél precizebben vannak megadva ezek az értékek, annál kisebb ennek az esélye.
Egy küldetés, ami megengedte volna, hogy egy játékmester kiengedhessen valakit? Végül is, a dolog nem elkézelhetetlen. De ehhez ismerned kell az algoritmust.
-Olyat nem hiszem, hogy csinálna, ami nincs beleprogramozva. De ha Kayaba legalább egy másik programozót beavatott a tervébe annak idején, akkor akár egyetlen sor is eredményezheti azt, amit az előbb mondtál. De belülről ezt nagyon nehéz lenne észrevenni, és sok macerába telne kihasználni.

by **Shukaku** Kedd Okt. 13, 2015 6:47 pm

-Ahha... én is ezt mondtam, de hát úgy tűnik ez nem mindenkivel működik... vagyis... nagyjából csak veled működik. A frontosok közül nem is tudom, hogy kivel vagyok úgy igazán nagyon jóban. Ha azt nézed, hogy például Asuval igen, és ő ment Bossra, hát most már ugye ő sem megy. Persze nem miattam... vagyis...
Itt a szája elé kapta a kezét, de az most kivételesen nem látszott, hogy egy titkot árult-e el véletlenül, vagy pedig a mosolygását akarta leplezni. Természetesen vágyott arra, hogy minél kevesebben menjenek a Bossra, hogy béke legyen, de itt nem az ő keze volt a dologban...
-Vagyis... hát meséltem előtte arról Asunak, hogy mindig veszekedés van, de ő azt mondta, hogy a saját szemével akarja látni. Aztán látta is... de lehet, hogy azért picit hatással volt rá a beszélgetésünk, és jobban meglátta a frontosok széthúzását... nem mintha olyan nagyon észrevehetetlen lenne. Aztán ott van ugye Jun, aki szintén nem jár már Bossra, és eskü, hogy vele jó pár hónapja nem is beszéltem ilyenekről, és én is csak úgy vettem észre, hogy Saya Bossra ment, Junt meg láttam a konyhában, és ő nem indult el, pedig együtt szoktak ugye menni azelőtt. De... most, hogy ő a céhvezér, én örülök annak, hogy inkább velünk törődik, mint a Bossokkal. Jó, neked bizti nem jönne be a közös sütisütés... de Jun a legjobb programszervező a világon. Na... de nem erről akartam beszélni...
Most már tényleg kuncogott, majd elindult a patak felé, amiben eddig Timi halászott, remélve, hogy Cear azért követi.
-Most... fogok kérdezni furcsa dolgokat. Mesélni fogok küldikről. És szeretném, ha úgy gondolkodnál róla, mint egy programozó. Rendben van?
Közben megtalálta a megfelelő helyet, és lecsüccsent a partra, majd bedobta a horgot.
-Csak, hogy ne uncsizz. De ha van más témád, akkor hozd fel nyugodtan.

I

by **Cearso** Szomb. Okt. 17, 2015 6:48 am

-Emiatt egyáltalán ne aggódj...
Ha majd eljön az az idő, amikor Shu vagy Timidus végül szembe fog állni a fronttal, én abból a harcból szeretnék majd kimaradni. És csak azután részt venni a végső csetepatéban, ha egyáltalán lesz még olyan.
És egyébként is a mindenkori (kettes számú) szabály: Tartsd közel azokat, akik valamikor akár az ellenségeid lehetnek. (Ugye az egyes számú szabály az, hogy készülj fel mindenre.)
-...csak ígérjük meg, hogyha eljön az az idő, akkor nem fogjuk egymást bántani.
Timiéknek az egész front ellen egyszerre nem túl sok esélye lenne. De ha egyesével is meg tudna győzni/ki tudna iktatni frontosokat, akkor sem szívesen állnék szemben a sárkánnyal.
-Szerintem őt Anat "távozása" kényszerítette arra, hogy inkább ne járjon azokra a harcokra. Gondolom, Anat is nagy frontos volt, vagy nincs igazam? És honnann veszed, hogy én nem szeretném a közös sütisütést? Csak mert fiú vagyok? Vagy mert felnőtt vagyok? Ez nem volt szép töled.
Csenden összekarolom a két kezem, és némán követem a lányt, mint aki tényleg megsértödött volna.
Ekkor jön utánunk egy kis állatka, ami egy halk kuncogásra késztetett, és máris elszállt a sértettség.
-Nyugodtan, de ne várdd el tölem, hogy mindenre tudok neked választ adni, hisz sosem voltam túl jó. És azt sem tudom megmondani, hogy ha veled vagyok, akkor mért bukkanak fel, és jönnek közel hozzám azok a vadak, amiket egyébként hosszasan kutatni szoktam.
/dingó/

by **Shukaku** Vas. Okt. 18, 2015 4:51 am

-Ha nem állsz az utunkba, és nem veszélyezteted Shu biztonságát, akkor nem foglak bántani.
-Timidus! Cearso biztosan nem akarna engem bántani, ezt tudom, úgyhogy felesleges is ezen gondolkodni.
Intette le gyorsan Shu a sárkányt, mielőtt Timi puszta kedvességből azt a tervét is megosztaná a fiúval, hogy ha esetleg mégis, akkor könyörületes lesz, és nem hagyja majd, hogy Cearso szenvedjen. Eleget beszéltek már ők ketten erről ahhoz, hogy az idomár tisztában legyen azzal, hogy ha eljutnak egy bizonyos szintig, akkor elkerülhetetlen lesz a szembenállás. Persze az, hogy ez pontosan mit fog takarni, és mennyire a jövő zenéje, majd később fog kiderülni, de a sárkánynak már most milliónyi terv van a fejében, amik persze folyamatosan változnak.
-Anat... igen... nagy frontos volt... azt hiszem...
Megingott. Ott, akkor, a zombi állatkák erdejében megingott, és megfogadta, hogy soha többé nem fog menni, mert ő is megunta a frontosok baromságait. Ezt persze csak ketten tudták, és most mát tuti nem hinne nekik senki... de az idomár sokszor azon is elgondolkodott, hogy a vezérük vajon nem önként távozott-e. Valahogy a frontról eltűnők mindig rejtélyes körülmények között távoznak... kivéve Yurihimét. Talán nem merik vállalni, hogy beleuntak, hogy nem akarják csinálni, és inkább a kiesést vállalják. Ez is sokat elmond a frontról. A vádaskodásra pedig Shu csak megforgatta a szemét.
-Onnan veszem, hogy ritkán jöttél le, amikor mi Junnal kotyvasztottunk, ráadásul Akira-san is csak besegít a konyhában. És különben is, legutóbb még nem voltál felnőtt! De ha szeretnél, akkor várlak a Dojoba a főzőtanfolyamra.
Persze nem veszi komolyan a sértődést, és ha már az engedélyt is megkapta, megvárja, hogy Cear kezdjen valamit a dingóval, és utána el is kezdte az első történetet.
-Nem várok semmit, csak te okos vagy az ilyesmiben, és biztosan máshogyan gondolkodsz, mint mi Timivel, vagy Jun, vagy Asu, vagy... szóval érted! Az idomárok, vagyis a jó idomárok pedig szerencsét hoznak a szafarin.
Újabb nyelvöltés, majd azért ő is körültekintett, hátha rosszul mérte fel a horgászhelyszínt, de végül maradt.
-Szóval az első történet, amiről már sokat beszéltem. Egy fiú kért tőlünk segítséget, hogy találjunk meg egy kígyócskát. Nem volt valami kedves, sőt, igazából bunkó volt, és ezért Hisame rendre intette... csak hát túl erősen... és kiesett. Majd jött a húga pár hétre rá, és kiderült, hogy nem is "halt meg" a fiú, hanem csak elkapták, pedig Peter indikátora bepirosodott, csak aztán kizöldült. Utána harcoltunk azokkal, akik fogva tartják őket, és volt más baleset is, de akkor sem halt meg senki, pedig talán akkor még Burok sem volt...
Itt Timire nézett, a sárkány azonban megrázta a fejét. Akkor még kicsi volt, ilyen információkkal nem rendelkezett.
-Szóval utána előkerült egy öreg sámán, vagy varázsló, aki azt mondta, hogy őt is fogva tartották, és az ő speciális képessége tudja felülírni a szabályokat, és képes megvédeni azokat, akik meghalnak. Na ez nekem már akkor is fura volt, hiszen ha ilyen képim lenne, és mondjuk ki akarnék jutni, akkor tuti rögtön mennék a frontra felajánlani a segítségemet... meg ugye ez szembemegy azzal, amit Kayaba mondott a megnyitón... szóval azt nem értem, hogy ez hogyan lehet, amikor elvileg nem lehet? Meg miért?

by **Cearso** Vas. Okt. 18, 2015 5:55 am

-Nem áll szándékomban. És egyetlen szó néha többet ér minden kincsnél.
Persze nem mondom el melyik szóra gondolok, ha jókor használjk jó helyen, akkor soat nyerhetnek a dolgon, de jöjjenek rá maguk, mit kell mondaniuk.
-Talán, mert ritkán vagyok a céhházban, és nem is hívtok ezekre a programokra. És most el is fogadom a meghívást. Szóval úgy vigyázz a következő sütés szervezésénél.
Behunyom a szemem a kérdés hallatán. Pár másodpercig gondolkozok a dolgon, de csak egy logikus válasz jut eszembe a dologról.
-Minden szabály alól van kivétel. És a valóságban is, ha valaki elég gyorsan cselekszik, akkor a halál után nagyjából egy percig még újra lehet éleszteni egy embert. Szerintem a képesség azon alapul, hogy odakint az ilyen embereket, még megpróbálják életben tartani, ő meg megadja nekik azt a második esélyt, amit elvileg Kayaba kizárt a játékból. Külső segítség nélkül ezt szerintem nehéz véghezvinni, és csak közvetlenül a feltételes halál után használható. Az indikátorra meg még egyszerűbb a magyarázat: Kayaba nem gondolta volna, hogy ilyen akármikor is előfordulhat, ezért az azonnali visszaszínezést nem programozta be, de utólag valaki valahogy rájött a dologra, vagy valamilyen frissítés alatt ezt is leellenörizte a rendszer. És szerinted biztos jó ötlet egy ilyen képességet ott használni, ahol óriási a rizikó, és egyáltalán nem biztos, hogy a külső segítség időben megérkezik? És gondolom ennek a képességnek is megvannak a maga korlátjai. Mit szólnának szerinted ha az egyiket megmentené, a másikat meg nem? Illetve az sem biztos, hogy ki akar jutni.

by **Shukaku** Vas. Okt. 18, 2015 8:16 am

-Egyetlen szó?
Shu keserédesen elmosolyodott, rántott egyet a boton, majd megrázta a fejét.
-Ha arra gondolsz... nem... megmondtam, hogy nem. Tudod...
Egy pár pillanatra elgondolkodott, majd összenézett a sárkánnyal, ezúttal azonban Timidus nem tudta, hogy mire gondolhat a lány.
-Anat tudta, hogy igazunk van. Persze Mirinek erről nem beszélt... meg a frontosoknak sem... és ha elmondod nekik, én is letagadom. Anat nem akarta, hogy a többiek is tudják... mert félt attól, hogy bántanák emiatt... ahogy engem is... de ő tudta, hogy mindkettőnknek igaza van. Mármint mindkét oldalnak.
Újabb kis szünet következett, amíg rendezte a gondolatait.
-Azt is tudta, hogy Timi nem fogja hagyni, hogy olyasmi történjen, ami nekem rossz. Vagyis... legalább megpróbálja majd megakadályozni. Egyszer, amikor senki nem látta, küldtünk neki egy párbajfelkérést. Teljes életeset... védelem nélkül. Ő nem volt gyilkos.
De, az volt, csakhogy ez már olyan titok, amit senkivel nem fog megosztani.
-Kíváncsi vagyok, hogy melyikük lesz képes arra, hogy végezzen velünk... örülök, hogy ezt Anatnak már nem kell átélnie... és töktorta lesz.
Váltott gyorsan témát, nehogy ismét leragadjanak a borongós hangvételnél.
-Októberben lesz Halloween, és addig mindenki meg szeretné tanulni. Ráadásul az Angyalkákkal készülünk a másik nagy eseményre is, meg rengeteg díszletet kell tervezni. Van munka elég, szóval örülni fognak a segítségednek. Majd beosztunk abba a csoportba, ahova a szinted elég, és akkor gyakorolhatsz te is, és mesélhetsz is nekik mondjuk valamit. Biztos neked is sok izgi történeted van.
Ám most Shu történetén volt a sor, és a válasz, amit a fiú adott rá, nagyon nem tetszett neki.
-Cear... őszinte választ kértem, nem azt, hogy megnyugtass. Vagyis... hogy magadat... vagy nem tudom. Most gondolj bele! A mikrohullámos izé pont azért van, hogy ne tudják levenni a sisakot. Ha életben tarthatnák, meg újraéleszthetnék az embereket, akkor annyi idő alatt már le is lehetne venni, és már mindenkit kiszabadítottak volna. Pont az a lényege, hogy ha itt meghalsz, akkor vége. Na persze már tudjuk, hogy nem... de elvileg igen. Most... amit te mondasz, az az, hogy itt meghal valaki, a NerveGear megsüti az agyát, de küzdenek az életéért... és aztán valahogy a képesség megengedi, hogy visszatérjen, amikor az itteni dolgoknak a kinti mikrós izéhez elvileg semmi köze. Ezt én sehogy nem látom, hogy hogyan gondoltad. Max úgy, hogy kint megsüti az agyadat a sisak, ott meg is halsz, de a képesség miatt a programodat nem törli, hanem az itt marad. A többi viszont... az igaz lehet. Jöhet a második történet, vagy van erre jobb ötleted?

by **Cearso** Vas. Okt. 18, 2015 11:20 pm

-Egyetlen szó.
Válaszolok a kérdésre, de hamar belátom, hogy Shu nem arra gondolt amire én. Ennek ellenére nem javítom ki, és figyelmesen hallgatom melyik szóra gondol, de csak annyit sikerül leszürnöm, hogy valami nqgyon negatívra gondolt, és talán köze lehet Anathoz. Azt a megjegyzést, amit a végzetről mond, úgy teszek, mintha meg se hallanám, ha a frontosoknak van elég sütnivalójuk, akkor senki nem megy neki egyedül Timidusnak. Aki meg erre vetemedik, az inkább magára vessen, amiért ostoba és öntelt volt.

-Bocsánat, én öszinte voltam. Három év alatt még egy normális ember is elfelejtheti, hogy egy NervGeart hord odakint a fején, annyira nem érez idebent semmit a dologból. Hát még én a betegségemmel. Akkor... Hadd gondolkozzak egy kicsit.
Menű le, papír és ceruza elő.
Leülök a folyópartra majd elkezdek írkálni és rajzolni a saját nyelvemen. Így néha könnyebben látom a dolgokat. Az első két-három ábrát szinte azonnal szét is tépem. Végül a többi ábra is hasonló sorsra jut. Csak nagyon kevés jut el addig a fázisig, hogy pár percnél tovább gondolkozzak el felette. De mindig ugyanannál a pontnál akadok el.
-Sajnálom Shu. Ha mindenki az igazat mondja, akkor a te igazad mellett csak egyfajta másik igazságot látok: a küldetés keretein belül a programm létrehozott egy karaktert, amit mindenki egy másik játékosnak láttak, és a küldetés azt tesztelte, mennyire tudtok elviselni kritikus helyzeteket. Mint például egy nagyon tolakodó "társ", vagy egy másik "játékos" megölése, majd hirelen felbukkanása. A sámán pedig csak arra kellett, hogy még csak véletlenül se feltételezzétek, hogy ez egyfajta teszt volt. És mivel voltaképp nem öltetek meg senkit a küldi végeztére az indikátornak vissza kellett változnia. Minden más gondolatmenetben elakadok a NervGear agykisütésénél. Megismétlem, ez a helyzet akkor áll fenn, ha mindenki az igazat mondta. És itt jön a következő lehetőség:
Várok néhány másodpercet mielőtt kimondanám a végső hipotézist:
-Kayaba hazudott.

by **Shukaku** Hétf. Okt. 19, 2015 6:00 am

-Nem tudom mire gondolsz. Vagyis... oké, ismerem, hogy légy szíves, de mondtam, hogy nem kérlek ilyesmire. Azt meg úgy is tudod, hogy szeretlek, de azt csak Akira-sannak szoktam mondani, de neki sem túl sokszor, mert nem akarom, hogy elcsépelté váljon... szóval érted...
Szóval te is érted, hogy Shu semmilyen negatív szóra nem gondolt, mindössze arra, hogy Cear azt várja, hogy szépen megkérje, hogy a végső csatánál ne álljon az útjába, de tudta, ha a fiú ki akar jutni, ilyet nem kérhet tőle. Ezt már megbeszélték. Az idomár végig az íjászra koncentrált, őt figyelte, persze anélkül, hogy belelesett volna a lapjaiba, és még a botot is Timinek kellett vigyázni, és jelezni azt, amikor az úszó alámerült. Majd rándult a bot, pörgött az orsó, Shu pedig egy kicsit hadakozott a fenevaddal, végül diadalittasan kiemelte a zoknit a vízből. Szerencsére ekkorra már Cear is végzett az elméletével, így az első mondat magára a hipotézisre is vonatkozhatott.
-És igen, és igen, és igen! Már csak kettő kell Cear, és meglesz a jelvény, amit még soha, de soha senki nem szerzett meg magának! Hihetetlen, hogy mekkora szerencsét hozol nekem! És...
Az őszintétlenséggel már nem is foglalkozott nagyon, mindössze annyit, hogy vágott egy olyan fejet, amin jól látszott, hogy megsértődik azon, hogy Cear komolyan gondolja, hogy ő komolyan gondolta, hogy a fiú hazudna. A lényeg azonban nem ezen volt.
-Na én is pont erre gondoltam!
És ő is teleirkálta már a füzetét jegyzetekkel, de okosabbnak tűnik, ha ezt most nem mutatja meg.
-Sokszor már azon is elgondolkodom, hogy hányan vagyunk igazából Aincradban. Elvileg ugye több ezren, mégis ugyanaz a pár ember van a fronton, ugyanaz a pár ember gyártja a menő itemeket, és ugyanaz a pár ember csinál mindent. Persze, lehet azt hinni, hogy mi nagyon menők vagyunk, és csak mi tudtunk idáig feljutni, de nekem ez az első utazásom egy másik világba...
Értsd, ez az első játék, amibe úgy igazán belemerül, de sem maga, sem Timi miatt nem mondhatja már így.
-Persze lehet, hogy ultratehetséges vagyok, de nem hiszem. Szóval vagy a többieknek is el kellett volna jutniuk idáig, vagy eljutottak, és mindössze tizenvalahány ember akar kijutni a több ezerből... aminek én örülnék leginkább... vaaaagy...
És itt ő hagyott egy kis hatásszünetet.
-Én hibrideknek hívom őket. Azok a falusiak meg városlakók, akiket Kayaba a küldikben közülünk valónak mutat, hogy elhiggyük, hogy tényleg van veszély. És ők is halnak meg mondjuk a küldikben. Senki ne mondja nekem azt, hogy ez egy hű de veszélyes világ, és közben Shakan, meg Chizu, meg Joey simán nem estek még ki, de több ezren meg igen, és nem a többi ember ejtette ki őket, vagy nem ugrottak le a szint széléről. Emlékezz vissza a küldijeidre, amikor olyanokkal taliztál, akiket előtte nem láttál soha, csak abban a küldetésben. Találkoztál velük utána? Hívtak másik küldire? Ha esetleg kiestek, akkor kereste őket bárki is? Kérték, hogy mutasd meg, hogy hol estek el, hogy elbúcsúzhassanak tőle? Nem... ők csak úgy kiestek, majd vége lett a küldinek, és ennyi. És jó, Kayaba persze, hogy füllentett. Már Gregnél meg Yoshinál nyilvánvaló volt, hogy csak ránk akart ijeszteni. Ja igen... és mielőtt megkérdezed, hogy miért nem ejtem ki magam, ha tudom, hogy nem halok meg odakint, akkor azért, mert azt is tudom, hogy nem tudnék visszajönni.

zokni

by **Cearso** Hétf. Okt. 19, 2015 1:11 pm

-Azt hiszem értem. Ennek ellenére nem fogadom el ezt a magyarázatot. Egy jól időzített és irányzott kérés csodákra képes. Mondjuk ha most kérnél meg rá, vagy már túl későn, akkor persze a válaszom negatív lenne. És nem ezekre a szavakra gondoltam, persze az eredmény ezekkel is lehet hatásos.

-Hibridek....
Ízlelgetem a számban a szót.
Majd lassacskán elkezdem rázni a fejem.
-Shu, ha tényleg ez az első másik világ, akkor elmondom... Figyelj ezek nem az én szavaim, én se értek minden pontjával egyet, és lehet, hogy nem is pontosan adom vissza a lényeget, de egy olyan ember szavai, akire valamikor felnéztem... Még amikor először kerestem menedéket egy virtuális világban. Ez talán választ ad néhány kérdésedre. Talán nem.
Elhallgattam, leülök a fűbe, behunyom a szemem, és hátratenyerelek. Egyenesen bele egy csapdába... Egy kicsit felszisszentem, de nem akartam kiesni a koncentrációból... Majd egy kicsit másik tónusban fogtam hozzá az idézéshez.
-Nem te vagy az első, és nem is te leszel az utolsó. Sokan azért jönnek, hogy elfelejtsék a valóságot. Több kevesebb sikerrel. Az ilyen embereket könnyű észrevenni: Mindig keresik a hasonló gondolkodású emberek társaságát, és a valóságban sohasem akarnak találkozni. Persze ezek a kapcsolatok felszínesek, és mindig ott van a levegőben, hogy veszély esetén inkább magukat védik, mint hogy közösen szembeszálljanak az ellen-nel. Az ilyenek hiába veszik magukat körbe barátokkal, ennek ellenére mindig magányosak maradnak. És ha valahol eltűnik egy ilyen ember, akkor senki sem fogja keresni, mert másoknak ugyanolyan jelentéktelen és feláldozható volt, mint neki mások.
Kinyitom a szememet.
-Gondolom arra is kíváncsiak vagytok ki mondta: Ő volt az első, akinek valaha is sikerült sarokba szorítani, és ez volt a válasza, mikor rákérdeztem, hogy miért szegezi a kést a nyakamnak. Akkor nem úsztam meg a dolgot, és hosszú hónapok munkáját kellett elölről kezdenem, de megváltoztam. Azóta nem menekülök magam elöl, hanem mindig kitűzök magam elé egy célt, és amikor legközelebb találkoztunk, akkor szinte egyenlő félként álltunk egymással szemben.
-Amit meg Kayaba hazugságáról mondtam, azt szerintem félreértetted. Csak azt mondtam, hogy Kayaba hazudott, azt nem, hogy abban hazudott volna, hogy az itteni halál a kinti halált is jelenti....

/csapda/

by **Shukaku** Hétf. Okt. 19, 2015 1:29 pm

-Most... egyre kevésbé értelek. Jól időzített kérés... használjam ki azt, amikor magad alatt vagy, és olyankor ígértessek meg veled dolgokat? Nem... ha valamit meg akarsz ígérni, azt most is úgy kell gondolnod, később is úgy kell gondolnod, és az utolsó pillanatban is úgy kell gondolnod. De fogalmam sincs, hogy pontosan milyen szóra gondoltál... de majd gondolkodom.
Kicsit megijedt attól, hogy Cearso valaki más szavaival akar neki megmagyarázni valamit. Miért nem használja a saját szavait? És... azt mondta, hogy ez olyasvalaki, akire valamikor felnézett. Múltidő. Tehát most már nem néz fel. Tehát csalódott benne. Akkor miért hozza fel példának? A csapda már nem foglalkoztatta, hiszen Cear mintha kereste volna az ilyesmit, vagy talán vonzotta is. A sokadiknál már vicces sem volt. És azt is tudta, hogy mindent ért. Tudta, hogy a fiú rá gondolt. És azt is tudni vélte, hogy miről akar beszélni, vagy mit jelentettek anno ennek a valakinek a szavai.
-Szeretném elfelejteni, de nem megy. Gondoltam már arra is, hogy megkérem Kayabát, hogy töröljön bizonyos részeket a memóriámból. Tudom, hogy lehetséges, mert kiolvasni is kitudta, ráadásul nem egy olyan emberrel találkoztam már, aki teljesen elfelejtette a kinti életét, vagy másra emlékezett helyette. De... a szüleimre szeretnék emlékezni... és azt csak így lehet. És... ha én azzal találkozhatnék a kinti világban, akivel akarnék... ha Timidus is ott lehetne... de... az nem igazi. És... és Jun például igazi barát... tudom, Utahimére is azt hittem, és ő is eltűnt... de szerintem nem az ő hibája volt. Akira-san pedig... igen... talán igazad van. Talán nekem is igazam volt, és nem az emberek között kellene keresnem... egyedül Timi az, aki még soha nem csapott be, és nem is kell félnem attól, hogy összeveszhetnénk valamin nagyon komolyan. És... a célok pedig... tudom, hogy azokra gondolsz, akik mögém bújnak, és ők sem akarnak kijutni, de nem merik... aki szembeszáll a frontosokkal, azt a többség kiközösíti. Mint az intézetben... ott sem utált ám mindenki, csak divat volt utálni, és ha nem utáltál, akkor te is béna voltál... ugyanez van a kijutással is.

by **Cearso** Hétf. Okt. 19, 2015 5:56 pm

-Gondolkozz csak nyugodtan, nem foglak sürgetni. Időd az van bőven, és ha szükséged lesz még, azt hiszem, fogok tudni még szerezni. Megmondtam, ne a kéréssel, vagy a könyörgéssel próbálkozz. Többet már nem segítek... Akár itt és most megölhetnétek, ha nem hisztek nekem. Azzal sok szenvedést megspórolnátok.

-Amíg nem halsz meg, nem fogsz tudni újraéledni. Ha nem szeretsz célpont lenni, a legegyszerűbb, ha te is célpontot keresel?
Most már vannak dolgok, amik világosabbak egy kicsit azzal, hogy Shunak a SAO az első virtual reality-je. Például az, hogy mért nem fél az éllista élén haladni. Túl hamar túl sok ellenséget tud ezzel szerezni magának. Egy kicsit hasonlít a nagyon régi önmagamra.
-Megkérhetlek még valamire? Megtennéd, hogy másoknak nem említed, hogy ez az első másik világ? Mindjárt meg is magyarázom, mért kérem ezt.
Ismét behunyom a szemem.
-Amikor újra találkoztunk szinte egyenlő ellenfélként álltunk egymással szembe. Szinte. Hírhedt volt a stílusa miatt. Rengeteg követője akadt. És mikor elérkezettnek láttam az időt, hogy kihívjam, mégsem utasította vissza a küzdelmet. Nem kellett sokat várnom a küzdelem kezdetéig. Nem voltam se híres, se hirhedt, se gazdag, de ő szinte azonnal rám ismert. Nem tudom, mennyi ideig, de viszonylag sokáig nem mozdult egyikünk se. Majd ő kezdte.
-Mért jöttél?
-Azelőtt csak a valóság elől menekültem, de te adtál nekem egy célt. Csak ezt szeretném megköszönni.
-És, elérted a célod?
-Most ki fog derülni.
És elindultam felé....

by **Shukaku** Hétf. Okt. 19, 2015 6:14 pm

-Jajj Cear, dehogy nem hiszünk neked! Ugye Timi? Hiszünk neki, csak nem tudjuk kitalálni, hogy mire gondol.
-Számtalan kérés lehetséges, ráadásul Cearso állításai furcsák számomra. Először azt mondja, hogy egyetlen szót kell megtalálnunk. Majd azt, hogy egy jól időzített és irányzott kérés csodákra képes. Most pedig azt, hogy ne kérésre gondoljunk.
-Akkor...
-Úgy vettem észre, hogy az emlékezetkiesései akkor lépnek fel, amikor olyasmi történik, ami számára kedvezőtlen. Ha megtalálnánk azt az egyetlen szót, ami képes számára olyan traumát okozni, hogy teljesen elveszítse az emlékeit a kinti világról, akkor...
-Timidus! Elég legyen!
-Ha nem vagy kíváncsi a válaszokra, akkor ne tegyél fel kérdéseket.
-Szerintem ennél sokkal de sokkal kedvesebb dologra gondolt Cear.
-A meggyilkolását hozta fel, amely nehezen összeegyeztethető a kedves dolgokkal.
-Jó, de tudja jól, hogy úgysem gyilkolhatjuk meg. Nem ölhetünk meg mindenkit, aki ki akar jutni.
-Elméletileg megtehetjük.
-Szerinted hányadik gyilkosság után kezdenének ránk gyanakodni?
-Az első után.
-Pfff! Téma jump! Szóval... persze, ha ezt szeretnéd, akkor szívesen megígérem... vagyis hát annak nem mondom el, akinek még eddig nem mondtam el. Mondjuk szerintem simán látszik, hogy nem vagyok gyakorlott az ilyenekben, hiszen ezeket a kocka szavakat már Timi is jobban tudja, mint én. De... oké. És... célpontot keresek? Hogy érted?
Ezután viszont már csak a történetet hallgatta, na meg persze a választ. Nem felejtette el, hogy a saját történeteit akarta elmesélni, de örült, hogy Cear végre mesél magáról. Pár pillanatig arra gondolt, hogy a fiú kicsit átszínezve saját magáról, azaz Shuról beszél, de utána elvetette az ötletet. Nem emlékezett ilyen jelenetre kettejük között.

by **Cearso** Hétf. Okt. 19, 2015 7:42 pm

Érdekes volt Shu és Timi vitáját hallgatni.
-A csoda független a mosstani helyzettől.
-Jelen esetben mindenki más szemében, te vagy a célpont. És ha nem akarod ezt, akkor keresned kell egy másik célpontot, amit közösen utálhatsz a többiekkel... Csúnya dolog, de sajnos így müködnek a dolgok.

-Ahogy mondtam, szinte egyenlő ellenfelek lettünk volna. Csak hogy neki voltak társai, amíg én egyedül küzdöttem el magam az ő szintjére. És ahogy elindultam felé, azonnal hárman ugrottak elém, és álltak be kettőnk közé, és legalább másik tíz körbevett minket. Elég gyorsan felfogtam a helyzetet, és leengedtem a fegyverem. Azt hiszem, akkor döntöttem úgy, hogy ezentúl, ha lehetséges távolsági harcos leszek.
-Úgy néz ki, még várnunk kell a célom elérésével.
Ekkor kilépett a társai mögül.
-Nem vagy te ostoba. Gyere, csatlakozz hozzám...
és a további sallangok, amiket ilyenkor mondani szoktak, és általában nem szokta seni csak úgy légből kapottan elfogadni. Én se fogadtam el. Persze még próbálkozott. De fogalmam sincs, mért akart volna a sorai közt tudni...
-Még várni foglak, ha meggondoltad magad, vagy ha ismét elölröl akarsz kezdeni mindent.
Persze hiába próbálkoztam máshol, vagy egyáltalán nem hallgattak meg, vagy aki meg is hallgatott, annak nem volt annyi mersze, hogy szembeszálljon vele. Végül csak két másik embert sikerült rávennem, hogy jöjjön velem, de szinte biztos voltam benne, hogy hárman nem leszünk elegek.
De egy kérdésem, még maradt hozzá.
-Miért pont engem akarsz magad mellett tudni?
Persze ő halvanyan elmosolyodott, mielőtt válaszolt volna...

by **Shukaku** Hétf. Okt. 19, 2015 8:01 pm

-Csoda? Akkor... nem is tőled kell kérnem, hanem Kayabától? Mondjuk... ő tehetne csodát, biztos meg tudná oldani, hogy mindkettőnknek, vagyis, hogy mindkét csoportnak jó legyen... de ha így akarta volna, akkor így csinálta volna. De nem így csinálta, szóval tőle sem várhatok csodát... vagyis ilyen csodát nem. Persze... dolgozik rajta, és segít nekünk. Egy csomó mindenben segített már, amikor látta, hogy egyedül nem boldogulunk. A kedvencem az volt, amikor a frontosokra szólt rá, hogy nem szabad önzőzni. Persze nem értették meg, de hát biztos meglesz ennek is a büntije, csak ki kell várni. A célpont pedig...
Határozottan megrázta a fejét, majd egy kis ideig kutatgatta a zsebeit, végül azonban felhagyott vele.
-Volt egyszer egy új gyerek. Az új gyerekeket mindig szekálni szokták, és ha a régi béna is elkezdi szekálni, és az új béna bénább mint a régi béna, akkor a régi béna kikerülhet... vagy valami ilyesmi. Az, aki előttem volt, még bocsánatot is kért tőlem, meg megköszönte, hogy már nem piszkálják... de persze csak amikor nem látták a többiek. Az... az vicces volt. Szóval... nem. Na jó, persze, próbáltam, de nem ezért. Próbáltam ugye a frontosoknak megmutatni, hogy nem én vagyok az ellenségük, hanem például Ren, aki önzőzik a receptekkel. Vagy például mindenki, aki pénzt kér. A frontos fizet a frontosnak a páncélért, ami egyébként nem kerül pénzbe. Mikor vettünk utoljára alapanyagot pénzért magas szinten? Meg... úgy általában... pont ezért nem fejlesztem a szintemet a kristályírásból. Vagy arra, hogy nem a világ ellen kéne harcolni, hanem megkeresni a gyilkosokat az emberek között, és megbüntetni őket. Na persze mindig én vagyok a gonosz, mert azon semmi nem tesz túl, hogy nem akarok kijutni. Lehetnék vörös, aki tudja gyártani ingyen a Burkot, de nem ad senkinek... akkor is az lenne a baj, hogy nem akarok kijutni.
Majd hallgatta tovább a történetet, bár egyre kevésbé értette. Most... Cear arról beszél, hogy sokan vannak akik nincsenek a fronton, és nem érti, hogy az idomár miért őt akarja kihozni? Vagy miről szól ez a történet?

I

by **Cearso** Csüt. Okt. 22, 2015 1:46 pm

-Kayaba biztos tudna ebben segíteni, de biztos hogy kérnéd egy hazud ember segítségét? Mi a garancia arra, hogy nem fog ismét hazudni? Vagy csak megígéri, hogy segít, de amikor elérkezik a szükséges pillanat, akkor nem tartja be az ígéretét? Nem azt mondom, hogy rossz ember, de én nem tudok megbízni benne. Kayaba a második legjobb manipulátor, akit ismerek. Talán a legjobb, de akit egyszer már kihasználtak már egy cél elérésére, másodszorra már nehezebben kezelhető.
És a lánynak igaza volt abban, hogy vonzza az állatokat, most egy kecske mászott el mellettem karnyújtásnyira. Majd tovább folytattam a mesémet.
-Nem fogom elfelejteni azt a mosolyt, ami a válaszát előzte. Persze a válaszát se.
-Egyszerű, mert utálsz.
Akkor még nem értettem ezeket a szavakat, csak sokkal később sikerült megértenem ezt a sort. Nagyon könnyen manipulálta a környezetében élőket, amire sajnos egy kicsit későn jöttem rá, de mikor sikerült összetennem a szálakat hirtelen hatalmasat nőtt a szememben. Hónapokkal előre mindent alaposan kigondolt, és hatalmas kockázatokat vállalt, nagyjából 10% alatti volt az esélye, hogy minden úgy alakul, ahogy akkor alakult. Persze ezt csak a történet végén árulta el azoknak az embereknek, akikkel közvetlen kapcsolatot tartott. Akik sosem voltak három vagy négy embernél többen. Ezek a személyek kiválasztására is egy furcsa módszert használt. Ugyanis ezek közt csak olyanok voltak, akik valamiért a vesztét akarták, és ezt tudták is a másik két vagy három emberről. Ezek közt volt olyan aki bosszút akart, egy másik pedig a hírnevét akarta megszerezni. Csak a közös ellenség miatt tartottunk össze, de egy ütőképes csapatot alkotunk. Hiába tudta, hogy a vezetők többsége az életére akar törni, a saját osztagunk felett szabad kezet adott, és csak a nagyon fontos ügyekben intézkedett, vagy ha valamelyikünk kikérte a véleményét.
De a kritikus pillanatban feltett egy olyan kérdést, ami mind a négyünk szemléletét megváltoztatta.

/kecske/

by **Shukaku** Csüt. Okt. 22, 2015 2:05 pm

-Kayaba egy zseni. Olyan zseni, akit senki sem érthet meg... de persze ő is hibázhat. Szerintem nem is hazudott az elején, csak túl sokat nézett ki az emberekből. Azt hitte, hogy okosabbak. Én megláttam, vagy legalább is szerintem megláttam, meg a Sayonara néhány tagja, meg azok még páran, akik nem harcolnak... na szóval sokan meglátták, hogy mi az igazi célja, és aszerint cselekednek. Na de akik nem látták meg... szerinted hányan haltak volna már meg igazándiból is, ha betartotta volna az ígéretét? Kayaba próbálja rávezetni őket az igazságra. Nem tudnak összefogni, és kiesés nélkül megoldani a Bosst? Nem baj, segít nekik, és ad nekik Burkot, hogy fenntartsa a reményt. Összevesznek a Boss itemeken, és emiatt nem tudnak együttműködni? Nem baj, megváltoztatja azt a részét a szabálynak, hogy a last hit dobná a Boss itemet. Nem segítenek egymásnak a recikkel, és még egymástól is pénzt kérnek el? Nem baj, a legönzőbbnek adja a legjobb reciket, hogy észrevegyék magukat. Sírnak, hogy nem halad a Boss? Nem baj, kicsit megkönnyíti, és akkor talán észreveszik, hogy egymás segítésével kellene foglalkozniuk, mert csak páran tudnak majd megjelenni a kapu előtt, mert kicsi lesz hozzá a szintjük. Minden történés stimmel, csak szépen össze kell rakni. A történetedből pedig már nagyon de nagyon szeretném megérteni, hogy ez hogyan is kapcsolódik hozzánk, és hogyan ad választ a kérdésemre, amit feltettem neked...

by **Cearso** Csüt. Okt. 22, 2015 7:02 pm

Shu Kayabizmusát, és lenézését a front felé egyszerűen elengedtem a fülem mellett. Nem akarok most egy másik vitába belekeveredni. Vagyis... a két téma, ez és az elöző vitánké egy szinten összefügg, ezért jobb inkább a békesség. Ezért inkább nem is avatkozok bele a dolgokba. Csak a következtetést vonnom le:
-Ezek mindegyike az én elméletemet támasztja alá: Kayaba nagyon jó manipulátor. A legjobb manipulációra csak a legnagyobb zsenik képesek. Illetve azt szeretné, ha az emberek kivinnék a játékot, vagyis a te helyedben biztos, hogy nem Kayabát kérném meg, hogy hirtelen változzon meg a kijutni vágyók véleménye. Ha nem így lenne, akkor sohasem hozta volna ezeket a változtatásokat. Ez az én véleményem. Ennyi.
Hagyok egy kis időt, hogy megeméssze a dolgokat, amit mondtam, bár biztos vagyok benne, hogy ezeket is mind Kayaba erényeinek fogja betituálni, és nem hiszi el, hogy a legnagyobb ellensége pont az, akire a legjobban néz fel. Azon se nagyon leödnék meg, ha Kayaba személyesen jelenne meg Shu előtt, és azt mondaná, hogy minden úgy van ahogy a lány gondolja. Az lenne Kayaba legnagyobb manipulációja, és egyben Shu veszte is. Ugyan ki hinné el neki?
-Sajnálom Shu, de vannak olyan dolgok, amiket nem tudok elmagyarázni.
Vagy nem szívesen mondanék el, mert az már szembemenne a Kayabizmusával, már amennyit eddig mondtam, az is szögesen ellentétben áll azzal, amit eddig Kayabáról gondol, ha ennél többet mondanék, akkor az már túl sok lenne neki.
-A történetről pedig. Hááát, elkezdtem egy történetet, és csak szeretném befejezni, az hogy mennyi köze van ehhez a világhoz, azt utána döntsétek el ti. De ha nem akarjátok végighallgatni, akkor csak szóljatok, és itt és most abbahagyom, nem szeretném feleslegesen rabolni az időtöket. Persze ennek a történetnek is megvan a maga tanulsága, csak szerintem azt nem lehet átvonatkoztatni a SAO-ra.

by **Shukaku** Csüt. Okt. 22, 2015 7:17 pm

-Manipulátor? Mégis mit manipulálna? Vagyis... hát irányít egy egész világot, persze, hogy manipulál. Az a dolga, hogy vezessen minket, és ahhoz manipulálnia kell. És...
Nagyon vigyorgott az orra alatt, majd megvonta a vállát.
-Az előbb mondtad, hogy hazug. Be is bizonyítottuk, hogy hazug. Honnan veszed, hogy azt szeretné, hogy az emberek kivigyék a játékot? Mert azt mondta? Te hiszel egy hazugnak?
Megrángatta picit a botot, majd színlelt, aggódó tekintettel nézett hol a víztükörre, hol az íjászra. Tényleg a választ várta a fiútól, de úgy látszik, hogy válaszokat ő sem tud adni, de legalább elismeri, hogy neki is igaza lehet, és talán pont ezért, az idomár ugyanígy tett.
-Lehet, hogy tényleg azt akarja... de szerintem nem. Vagyis... hát persze, hogy szerintem nem. Vicces lenne, ha a világ ura is ellenem lenne... de tudom, hogy Kayaba szeret engem. Persze nem úgy, mert azt a Valentin napon elmondta, de attól még rengetegszer kedveskedett. Ne aggódj, nem csak velem, nem kivételezik senkivel... remélem...
Itt összeakadt a tekintete a sárkányéval, aki kérdőn nézett rá.
-Ugyan már! Ki hinné el neki, ha tovább adná valakinek? Na... de ott tartottam, hogy szerintem azért hozta a változtatásokat, hogy tartsa a lelket a frontosokban. Tudod, hogy az elején sokan kiestek, mert leugráltak a szint széléről kétségbeesésükben. Ha most megint kétségbeesnek, akkor túl sokan esnek ki, és nem marad aki éljen a világban. Az emberek még nincsenek készen arra, hogy megértsék Kayaba tervét, ezért ad nekik időt, és nem veszi el tőlük a reményt. És...
Újra a botot kezdte el piszkálni, majd ráöltötte a srácra a nyelvét.
-Ha elkezdted, akkor már fejezd be! És különben is, érdekel, akár ide vonatkozik, akár nem. Nagyon jól tudsz mesélni.

by **Cearso** Szomb. Okt. 24, 2015 6:37 am

-Egy hazug embernek is lehetnek őszinte pillanatai. Akik az elején nem estek kétségbe, azok mért esnének kétségbe 3 év után? Ha meg megteszik, akkor az az ő hibájuk.
Shu újonnan bizonyította, hogy még mindig egy kiváncsi kislány. Elmosolyodtam, és belekezdtem a történet következő részébe. Ha minden jól megy, akkor az utolsóba.
-Rendben, akkor befejezem. Az érintett kérdés pedig így hangzott:
-Nélkülem ki lesz a célpontotok?
Hagyok egy kis időt, hogy Shu és Timi is megemészthesse a kérdés fontosságát.
-Majd folytatta:
-Mindig lesz egy célpontja a embereknek, és ti akkor jártok a legjobban, ha ez a célpont én maradok. Valaki mindig kapzsi lesz, és annak a vesztét kivánja, akinek több pénze, vagy hírneve van. Az erőszak meg csak újabb erőszakot szül. Ha meg valaki a bosszúját beteljesíti, az szintén egy új bosszú alapja lesz.
-Értitek, erre készült attól a pillanattól fogva, hogy találkoztunk. Ezért felnéztem rá, és pont ugyanezért minden porcikámban gyülöltem. A felső vezetők összegyültek, és tanakodtak a dolgon, végül arra jutottak, hogy amíg csak mi négyen tudunk róla, addig rendben van. Aki hatalomra vagy vagyonra vágyott az már megkapta a részlege vezetésével, aki erőszakra az meg más csapatok elleni küzdelemben bizonyíthatott. A bosszú pedig... Nos akárhnyszor négyszemközt maradtunk, mindig felajánlotta a lehetőséget, de én sosem fogadtam el. Ha valamelyik vezetőt egyszer leváltották, akkor a másik négy vezér elmagyarázta neki a helyzetet, és minden ment tovább a maga útján. Ha akár csak az egyikünk többet akart volna, vagy nem fél a célponttá válástól, akkor azon nyomban leomlott volna minden, amit hosszú úton szedett össze a vezér. Azzal, hogy vállalta a célpont szerepét, így lett ő az, akit a legkevessebben vettek célba. Másfél év alatt kereken nulla kihívója akadt.
Elhallgatok, és várom a többiek véleményét a dologról.

by **Shukaku** Szomb. Okt. 24, 2015 6:59 am

-Persze...
Most már Shu nagyon vigyorgott, és egy kicsit közelebb húzódott a fiúhoz, majd a megfelelő pillanatban, amikor az úszó biztosan nem mozdult, és nem volt szüksége mindkét kezére, jól oldalba bökte az íjászt.
-Értem én! Te azt a részét tartod igaznak, ami neked kedvez, de ami nem, arról hazudik... és én is ugyanígy gondolom, csak éppen nem ugyanarról gondoljuk. Vicces, hogy ugyanazt hisszük Kayabáról, mégis majdnem teljesen más a véleményünk... vagyis... a következtetésünk. És... miért ne esnének kétségbe? Eddig három évig hihettek abban, hogy kijuthatnak. Akik leugráltak az elején, azok nem hitték el, hogy van elég erejük kijutni, vagy éppen pont azt gondolták, hogy úgy juthatnak ki. Akik maradtak, azok vagy maradni is akarnak, vagy hisznek a kijutásban. Na ha most Kayaba nem foglalkozna azzal, hogy tartsa bennük a reményt, és már ilyen korán elmondaná nekik, hogy nem tudnak visszamenni, akkor tuti kitőrne a pánik. Ezért mondtam, hogy még nem állnak készen. Maguktól kell belátniuk, hogy nem képesek kijutni, de amíg erre nem képesek, addig Kayaba vigyáz rájuk.
Ekkor azonban már újra két kézzel fogta a botot, és ez számított is, hiszen újra merült az úszó, és újra be kellett rántani, Shu eszköztárában pedig már ott is pihent a tengeri süni. Ezúttal elmaradt az ujjongás, hiszen a történetet kellett hallgatni, Cear pedig a végére is ért.
-Ahamm... szép történet... de ez mondjuk kicsit olyan Sayonaras. Vagy nem tudom. Lehet azért nem akarják elkapni Yoshit és Greget sem. Vagy egyszerűen félnek tőle... eddig egyszer sem láttam, hogy tisztelték volna őket. De még mindig nem értem, hogy miként vonatkozik ez ránk.
A lány a sárkányra pillantott, azonban ő is megrázta a fejét.
-Egy történetnek számos tanulsága lehet, és ebben a történetben is vannak olyan momentumok, amelyekből mi is tanulhatnánk, ha nem lettünk volna eddig tisztában ezekkel a tényekkel. Arra azonban csak te tudod a választ, Cear, hogy miért mondtad el ezt nekünk.
-De... ha csak úgy, és nem kell értenünk, az is jó. És szívesen meghallgatjuk a többi történetedet is, ha vannak. Már csak egy szivacs kell, de azt nem itt fogjuk kihalászni, hanem a torkolatnál, picit arrébb.
És mire ezt kimondta, már el is varázsolta a botot az inventoryba.
-Útközben is tudsz mesélni, vagy most meséljek én? Láttam, hogy szeretsz közben feküdni...
És halk kuncogás jelezte a részéről, hogy ezt igazán aranyosnak találja.

(tengerisün)

by **Cearso** Szomb. Okt. 24, 2015 8:53 am

Némán idulok a lány után, érdekes dolgokat hozott fel.
-Nem, Yoshiagát már rég legyőzték volna, ha valaki lenne olyan erős, hogy legyőzze. Ne a Sayonarára vetísd ki a dolgokat, hanem inkább rátok. A Sayonara csak látszólag ilyen. Elgondolkoztatok rajta, hogy kit és hányan vennének célba, ha ti ketten nem lennétek?
Elkezdem számolni a kezemen a dolgokat.
-Ott vannak például a vörösök, ha nem lennétek, akkor a front legnagyobb figyelme rájuk fordulna, ahelyett hogy folyton azzal foglalkoznának, hogy ti mivel próbálnátok tömni a fejüket, de mivel úgysem akarsz kijutni inkább nem foglalkoznak veled. Ez igaz a frontosokra is. Amíg a valódi vörösök veletek vannak elfoglalalva, addig őket maximum ti zavarjátok meg a boss-csapkodásban. Aztán ott vannak azok, akik szintén nem akarnak kijutni, de nincs akkora hangjuk, mint nektek. Ők szintén elvannak amíg mindenki veled törödik, de ha nélküled el mernék mondani a véleményüket, akkor minden dárda az ő torkukra szegeződne. Vagyis amíg valakinek nincs elég bátorsága, hgy ő váljon a célpontá, vagy valami miatt tényleg a végetek akarja, addig ti és a közvetlen közeletekben elők vannak a legnagyobb biztoságban.
Egy újabb lépés, egy újab váratlan meglepetés.
-Főleg, ha nem minden második lépésük csapdában végződik.
Most már legalább azt is tudja, hogy mért nem félek barátkozni vele. Ha nem tetszik nekik legfeljebb elzavarnak.

by **Shukaku** Szomb. Okt. 24, 2015 9:36 am

-Senki nem lesz olyan erős, hogy legyőzze. Nagyjából az összes petet láttam már, akik a könyv szerint előfordulhatnak Aincradban. Tudom, hogy melyik fejlettségi fázisban nagyjából mekkorák, és még nem láttam egyetlen kifejlett példányt sem, akik segíteni akarnának a Sayonara legyőzésében, tehát idomár kilőve. Az Arénában figyeljük a küzdelmeket, és ha látunk specképit, akkor strigulázunk. Senkinél nem számoltunk még hatot. Igaz ezt már régen mondta Anat, de úgy tudom, hogy ő és Hina volt a legmagasabb szintű a frontosok között, és akkor már én Anat szintjének a közelében jártam. Egyszer megküzdök Hinával, és aktiválok rajta egy Erőtér Kristályt, hogy megtudjam, kisebb-e nálam. Vicces lenne, ha én lennék már a legnagyobb szintű. Éééés, ami a lényeg, hogy még én sem tudom legyőzni nemhogy Yoshit, de a parancsnokokat sem. Mármint nem mindet. Egyszerűen félnek megtámadni őket. Ha nyernek, akkor talán rávehetik arra, hogy ingyen adjanak nekik Burkot meg infókat, de ha veszítenek, akkor lehet, hogy bedurciznak, és sehogy nem fognak adni. Ügyesen kitalálta ezt Kayaba. Mondjuk azért elég száni, hogy a több ezer emberből nincs annyi kijutni vágyó, hogy közösen megrohamozzák a Sayonarat.
A többire viszont csak hol legyintett. hol értetlenkedve pislogott, hol szomorúan bólintott.
-Bocsi Cear... nem foglak kinevetni, mert elhiszem, hogy te így gondolod, és kedves vagy, hogy minket akarsz védeni... de a vöris részben nincs igazad. Mi sokáig nem voltunk sehol, én pedig titkoltam, hogy nem akarok kijutni, mert féltem... de a vörik vígan randalíroztak akkor is. Most oké, Hina megfogja a piciket, hogy bizonyítson a népnek, de azt azért láthatod te is, hogy virágzik a... korrupció. Ezt hívják így, ugye?
-A korrupció olyan törvénybe vagy közerkölcsbe ütköző cselekedet, aminek során valaki pénzért vagy más juttatásért vagy juttatásra való kilátásért cserébe jogosulatlan előnyhöz juttat másokat.
-Na, akkor ez az! Érdekes módon azok a vörik, akik nincsenek Hina útjában, vagy akár még segítik is őt, valahogy soha nem fogódnak el. Persze én kihallgattam Tachibanát is, Asut is, Kazut is, és én például tudom, hogy nem olyan veszélyesek vagy gonoszak, mint amilyennek hiszik őket, de az a fura, hogy Hina például nem így gondolja, legalább is legutóbb még nem így gondolta, mégsem kattan rajtuk a bilincs. A front legnagyobb figyelme a fronton van. Sorolj fel nekem bűnüldözőket a bűnüldöző céhből.
Öltötte ki a nyelvét, ám a következő pillanatban már a fejét vakarta.
-Azt viszont nem értem, hogy miért gondolod, hogy a valódi vörösök velünk lennének elfoglalva. Kik a valódi vörösök? A legtöbb vörös csak fél, mert véletlenül bevörösítette az indikátorát, és most úgy csinál, mintha félelmetes lenne, hogy ne is próbálják meg elkapni őket. Szerintem pont a vörikre igaz az, amit te a Sayonarara mondtál. Ott van például Asu. Valódi vörös és erős is. Jóban vagy vele te is, én is. Ott volt Kazuchi, aki az egyik legcukibb és legfélénkebb srác, akivel valaha találkoztam. Ott van Tachibana is. Ő elvileg frontos, én meg elvileg a front ellen vagyok, mégsem próbált meg soha bántani, és még Timinek is udvarolt, hogy jobb kedvre derítse. Persze, vannak igazi vörösök, akik mondjuk Anat eltűnéséért lehetnek felelősök... de ők nem foglalkoznak velem, és a frontosok sem foglalkoznak velük. A többi maradni vágyóval kapcsolatban... igen... lehet...
Itt is elgondolkodott egy kis ideig, majd megvonta a vállát.
-Az azért fura, hogy a frontosok nem foglalkoznak azzal a több ezer emberrel, aki passzívan ugyan, de hátráltatja őket azzal, hogy nem segít. Lehet azt hazudni, hogy egy lány, aki életében először lép be egy ilyen világba, már mindjárt az ötvenes szinten van, és a sok kocka meg még nem érte el a Boss szintjét... de ez csak védekezés. A több ezer emberből az a tizenöt akar harcolni, és még abból sem akar mind kijutni, a frontosok pedig erre is tesznek magasról. Nem akarják se megbüntetni őket, se rávenni arra, hogy segítsenek nekik. Örülnek annak, hogy ők lehetnek a hősök.
Az újabb csapdára már ő is a fejét fogta, a következő pillanatban viszont már az íjász kezét.
-Itt át kell gázolnunk a patakon. Csak oda lépj, ahova én, különben beleesel. Gyere!

by **Cearso** Szomb. Okt. 24, 2015 3:18 pm

-Az arénában nem hiszem, hogy bármikor összefutnál bárkivel, aki harmincas szint felett lenne. Onnantól kezdve már nem egyszerű ellenfeleket találni, és inkább arénán kívül oldják meg a dolgokat. Pont a hozzátok hasonlóak miatt. Láttál már Sayonara tagot az arénában például? Azt meg már nem hiszem el, hogy találkoztál már az összes, több ezer játékos mindegyikével, és mindegyikről meg tudod mondani ebben a pillanatban, hogy nagyjából hanyas szintű.

-Biztos vagy benne, hogy ők nem nyernek abból, hogy te azt szajkozod, amit szajkózol?

-Kihallgattad? Ez alatt azt érted, hogy találkoztál velük a te feltételeid mellett, és feltettél nekik pár kérdést, amire akár kitérő vagy hamis választ is adhattak, vagy találkát kértél, és négyszemközt tettél fel kérdéseket az illetőnek? A két módszer nem ugyanaz.

-Én ezzel sohasem foglalkoztam, fogalmam sincs, hogy melyik céhnek mi a specializálodása. Általában az embereket, mint ember veszem számba, nem aszerint, hogy mi lóg a fejük felett. Asuval és Marlunával is ezért vagyok jóban. A Vigorol is csak azért tudom, hogy kereskedő céh, mert a tagja vagyok.
Büntetni, csak mert nem azt csinálja, amit mi szeretnénk? Segíteni? Mi a garancia arra, hogy nem lesz ugyanolyan kijutásellenes, mint ti? Egyiket se látnám helyénvalónak.
Ne kamuzz, csak azt szeretnéd, hogy nehogy még egyszer csapdába lépjek.

by **Shukaku** Szomb. Okt. 24, 2015 3:38 pm

-Akárhogy is van, mindig nekem lesz igazam.
Ölti ki újra a nyelvét Shu, miközben próbálja vezetni a srácot a patakban, kövekről kövekre ugrálva. Az ő akrobatikájával ez szinte gyerekjáték, Timidus pedig egyszerűen átrepül felette. Persze mehetne a sárkány hátán is, mivel azonban azt már tudja, hogy az íjásznak nincs megfelelő szintű lovaglás jártassága, így marad ez a segítő módszer.
-Ha valóban nem mi vagyunk a menők és hatalmasok, akkor csak még rosszabbul áll a frontosok szánája, mint először hittem, mert egyre többen vannak azok, akik segíthetnének nekik, és mégsem teszik. Persze én is találkozom magasabb szinteken játékosokkal, szóval tudom, hogy vannak ott is, de azért menj csak föl húsz fölé, és láthatod, hogy eléggé kihalt a terep. Mármint városlakók vannak, meg falusiak is, de indikátorosok alig lófrálnak az utcákon. A hozzánk hasonlók miatt pedig mehetnének a másik Arénába, és láss csodát, ott sem tolonganak annyian. Sőt... ha nem tudnám, hogy mi is az, még azt hihetném, hogy a JL szervezett magának valami belső játékot. Na már csak egy szökkenés...
És ő szökkent is, átért a túlpartra, majd nyújtotta a kezét a fiúnak, hogy követni tudja.
-Picit csúszós az oldala, és nincs súlyemelésem, szóval ha megcsúszol elengedlek.
Jelezte finoman, hogy a kinyújtott kéz csak amolyan jelképes segítség, nem sokat tud valójában tenni, ha Cear lába megbicsaklik.
-És azt nem tudom, hogy ki miből mit nyer. Én magamért csinálom azt, amit, és azokért, akik ugyanúgy gondolkodnak, mint én. Ha valaki szeretne hozzánk csatlakozni, akkor csatlakozhat, teljesen mindegy, hogy vörös, vagy nem vörös, ha jó ember. És igen, kihallgattam... és inkább a második módszerrel. Nem lecsukni akarom őket, hanem megtudni, hogy miért vörös az indikátoruk. Tudod... ártatlanság vélelme, meg ilyenek. És oké, én nem büntetném, csak gondoltam ők igen. A frontosok azt hangoztatják, hogy a közérdekből cselekszenek, miközben a köz tojik rájuk magasról. Csak azért nem megkérdezni őket pedig, mert esetleg nem velük értenének egyet, hanem velem... ez igazán undi dolog lenne.

by **Cearso** Pént. Okt. 30, 2015 4:56 pm

Shu meg is adta arra a választ, hogy mért is nem szoktam vitatkozni. Sokkal egyszerűbb, ha rá hagym az ilyen makacsságait. Semmi kedve nincs egy újabb felesleges vitába keveredni. Sokkal egyszerűbb ráhagyni az iyen apró dolgokat.
-Azt mondod a másik arénában nincsenek olyanok, akik azért figyelik a mérközéseket, hogy statsztikát készítsenek a játékosokról? Ott szerintem ugyanaz van, mint a másiknál, csak más a rendszer. Ott nem lehetnél folyton az első.
Valami ilyen megfontoltságból készülhetett a másik ranglista. Shu azonban fel sem fogja venni a lapot.

-Gondolom te azt szeretnéd, ha most azonnal mindenki abbahagyná a bosstermek tisztitását, de csavarjunk egyet a dolgon. Mindenki azt modja a frontról, hogy közérdekből ütik a bossokat, vagy csak valaki azt mondta szintén a fonttól, hogy ez lenne a köz érdeke? Esetleg tudod mindegyik frontos motivációját?
Valahogy nem hiszem el, hogy mindenki olyan felelőtlenül bánik a szavakkal, mint azt Shu állítja. Sokkal valószínűbb, hogy csak azért használja így a kiejezéseket, hgy engem ijeszen el a front hivásától, azzal hogy mnegyi frontos egy érzéketlen gép, akik közül egynek sincs olyan önző vágya, mint nekem. Ezt azért nem hiszem el. Inkább a második lehetőségnek adok nagyobb esélyt, vagy annak, hogy ezt egyiköjük se volt hajlandó megosztani ezt a tényt egy kiváncsi lánykával.
Ettől függetlenül kiváncsivá tett. Vajon mit mondana a többség arra a kérdésre, hogy szerintük mennyire fontos, amit a frontosok müvelnek, és ha szóba kerül a századik boss esetleges kihívása.

by Ajánlott tartalom