Re: Mezőség #2

by **Shukaku** Szomb. Okt. 31 2015, 07:53

Shunak meg kellene komolyodnia. A legfőbb gond ott rejlik a makacsságában, hogy az egész életét arra alapozza, hogy ő bizony itt fog maradni örökre Timivel, s a többi kis barátjával, és boldogan élnek, és még meg sem halnak, hiszen Kayaba Akihiko csodálatos szerkezetei és világa még a halált is legyőzhetővé tette mindenki számára. Ha az életét alapvetően meghatározó tényeket nem tényként kezelné, és ha azon kívül, hogy már számtalanszor elgondolkodott, és mindig ugyanarra a következtetésre jutott, ismét elgondolkodna, az a világba, és a jövőjébe vetett hitét rázná meg alapjaiban. Belefér, hogy pár elemet megkérdőjelezzen útja során, és ahogy új dolgokat tapasztalt, meg is változtatta a téziseit, kitöltötte új feltételezésekkel, de ott sem sérült a végkövetkeztetés, az ő boldogsága. Abban hit, hogy Kayaba adta a világot neki, nekik készítette, és nem fogja hagyni, hogy bárki tönkretegye, akkor pedig felesleges kételkedni. Tehetnek bármit az emberek, Kayaba egy isten, és neki megvannak a céljai… ha pedig látszólag ezek a célok nem egyeznek Shu vágyaival, akkor jön az isten útjai kifürkészhetetlenek záradék. Ezekből az alapanyagokból készül a megingathatatlan hit. Cear átért, Shu pedig értetlenül felpislantott.
-Nem ezt mondom. Mikor mondtam ilyet? De nem hiszem, hogy olyan sokan félnének ettől… de igazad lehet, bár fura, hogy a másikban mégis a teljes ranglista teli van. és igen, ott nem lehetnénk mindig elsők, és te sem lehetnél mindig második, és át sem adhatnánk neked az első helyet. Ugye?
De, felvette, ám nem kezdte el lobogtatni, mindössze ezzel az egyszerű kérdéssel elintézettnek látta, hiszen újra éretlenkednie kellett.
-Oké, hogy az ugrálásra figyeltél, de azért rám is figyelhettél volna. Nem mindenki mondja a frontról, hanem a frontosok mondják magukról. Persze ha megkérdeznénk sokak előtt, akkor tuti mások is azt mondanák, mert ezt kell mondani, de érdekes módon, ha nincsenek szemtanúk, nem egy frontos vallotta már be, hogy ő nem is akar annyira nagyon kijutni, csak tartozik valamelyik vezérnek, amiért az magához vette, na meg persze tartozik a közérdeknek… nagyon vicces, ahogy egymást vezetik félre. Pont az előbb válaszoltam neked. Az elején ijedtségükben nagyon ki akartak jutni, a frontosok felvették a hős megmentő szerepet, és azóta is abban tetszelegnek, a nép nevében, pedig már rég elavult, csak éppen senki sem meri megmondani, mert mit fognak szólni, ha olyan lesz mint Shu.
És az idomár nem is tudta még, hogy pár hét múlva Hinari maga fogja megszakítani a közös kis egyezményüket a céhek között, amiért a Jumpy már nem frontharcol… vagy éppen azért, mert Shu ott van. Mintha csak kis hősünk igazát akarná bizonyítani.
-És nem tudom a frontosok motivációját, de szerintem egymásról sem tudnak mindent. Anat sem mert beszélni bizonyos dolgokról nekik. Mirikának sem. De szerintem még a te motivációdat sem tudom teljesen… szóval nem is várom el, hogy pont ők mondják el.

I

by **Cearso** Szomb. Okt. 31 2015, 14:27

-Tele? Max akkor, ha az a lista sokkal, de sokkal rövidebb, mint amit a régi rendszer használ. Négy vagy öt embernél sosem látok többet azon a ranglistán, és eddig azért nem próbáltam meg azon felküzdeni magam, mert sokat veszíthetnék, ha lemondanék a második helyről, és nem hiszem, hogy túl sokat adna ezért cserébe a másik lehetőség. Talán nektek megérné. Persze csak ha már elértétek az ötvenes szintet.

Azért abban, hogy a két céh közti szerzödés megszünik, nem kevés szerepe lesz annak, hogy Cear elhagyja a céh kötelékét, és még a plázában található boltocskáját is elköltözteti.
-A motivációm pedig egyszerű: Ki akarok jutni, ennyi.
Akkor még a fene se gondolta volna, hogy elég egy emberrel találkoznom, hogy ez a nézetem az alapjaiban hulljon a darabjaira, és egy teljesen másik gondolkozásmódot vegyek fel. Azért ebben egy kis szerepe azért lesz Shunak és a farkasnak is.....
Ahogy kiléptem a partra, és visszanyertem volna az egyensúlyom a testem felett, a semmiből a fejemhez csapodott, amit hirtelen nem tudtam mire vélni, per pillanat nem is az lett volna a lényegesebb, hogy felismerjem, mi támadt meg, hanem az hogy a folyó partjának a legszélén állok, ezért a legkisebb kilengés is a vízbe lökhet akár. Ami meg is történt szépen. Vagyis hát... Nem olyan szépen, de megtörtént. A következő pillanatban már a vízben sikerült lubickolnom. Szerencsére a sodrás nem volt akkora, hogy magával rántson a folyó, de már másodpercig akkor is kapáloztam, amig rá nem jöttem, hogy alig derékig ér a víz....

/denevér/

by **Shukaku** Szomb. Okt. 31 2015, 16:41

-Nem az a másik, hanem a másik másik. Jajj Cear, most tényleg nem figyelsz? Van a rendes Aréna, meg van a hardcore, és mi most a hardcore arénáról beszéltünk, tehát a másik az a rendes Aréna, és a rendes Arénában igenis tele vannak a helyek. Egyébként például innen is következtethetnek arra a frontosok, hogy mi vagyunk a menők, és csak mi jutottunk el idáig, mert ugye ott is csak olyanok vannak, akiket legalább látásból ismerek, meg a frontosok céhei között vannak. Persze a lelátó tele van olyanokkal, akik meg nem, de az Aréna, mármint a rendes, az ugye a kicsiknek is jó lenne, míg a hardcore az meg nem... izé... mit is akartam ebből kihozni? Ja igen! Szóval a rendes Arénában van tele a rangsor, a másikra pedig mondtam, hogy a JL külön játszótere. Egyébként pedig persze, hogy az első három helyről senki nem megy át a másikra. Se te, se én, se... izé... Timi, ki is van a harmadik helyen a rendes Arénában?
-Angelica Katharina kilencszáztizenöt ponttal.
-Na ez például fura! Ő egy ideig szólós lehetett, és utána csatlakozott a... hmm... ő egyáltalán tagja a Danees csapatnak? Na szóval fura, hogy szólósként a harmadik helyen van, és azok a céhek, akiknek meg elvileg kellenének ezek az előnyök, nem nyomják oda be a saját tagjaikat... de gondolom ez megint olyan, hogy sokan nem is akarnak fejlődni, csak ciki bevallani. Nekünk meg... miért érné meg?
Timidus Shura pillantott, ám a lány megrázta a fejét. Az íjásztól akarta hallani... majd huss és csobb. A sárkány ugyan megpróbált lökni a fiún egyet hátulról, hogy kiegyensúlyozza, ám ez már nem volt sikeres. Nem akart túl erőset lökni, nehogy a zöld indikátor bánja. Az idomár először aggódó, riadt tekintettel figyelt, majd amíg ő azzal volt elfoglalva, hogy a nevetését visszafojtsa, a sárkány már a mancsát nyújtotta a fiúnak.

by **Cearso** Szomb. Okt. 31 2015, 19:17

-Az meg csak azért van tele, mert az a lista szinte alig törlödik. Pont a múltkor néztem, hogy olyan is van azon a listán, akit már lassan egy éve nem láttam. Nem hogy az arénában, de úgy szinte sehol sem.

A szivi lenne a harmadik helyen? Ennyire nem szoktam figyelni azt a listát?
-Ő azóta céhtag, hogy legelöször összefutottunk. Még mindig emlékszem a csókra, amit kicsikart belölem... Ja, nem, az már a második találkozásunk volt. Nem is vagyok büszke az akkori dolgokra, ha Szonja megtudná, hogy én miket müveltem ott és akkor... Az első dolga az lenne, hogy kitenné a szürömet, a második meg valószinüleg az, hogy infarktust kapna, és ápolhatnám. Szóval, ha találkoztok vele... akkor lehetne arról szó... hogy nem emlititek neki ezt a kellemetlen részletet?
Bár igazából nem is kellett volna megosztanom velük ezt a részletet. Csak elmondtam, mert valakinek lassan el kellett mondanom. Rendben, lassan fél éve történt a dolog, de még mindig zavar, ha a lány bármilyen összefüggésben szóba kerül.
-Te mondtad, hogy a régi aréna első helye már lassan nem kinál nektek semmilyen hasznos jutalmat. Nézted már, hogy a másik arénában, vagyis az újban miket kaphatnátok?
És az sem igazán hátrány, hogyha egyszer átmegy a másik arénába, akkor mindenféle cselezgetések nélkül jutnék hozzá az első helyhöz, de Shunak nem kell tudnia az én hátsó szándékaimról.
Majd belecsobbantam a folyóba... Timidus gesztusa igazán szép volt... Lett volna, ha sikerül neki a dolog, de nem sikerült, és ahogy sikerült a két talpamra állnom meg is jegyeztem Shunak a következőt:
-Tudod, nem illik nevetni a gyengébben.
De nem tudtam nem mosolyogni a dolgon, ahogy a sárkány segítségét elfogadva, kimásztam a partra. Legalábbis azt vártam, hogy ezt higgyék. Úgyanis egy váratlan pillanatban, hirtelen megfontolásból, amikor már biztosan kapaszkodtam a sárkány mancsában, fogtam magam, és megpróbáltam Timidust a vízbe húzni.

by **Shukaku** Szomb. Okt. 31 2015, 19:38

-Hát... ebben is van igazság, de mégis hogyan szabályoznád? Mi szerint törölnéd? Én nem szeretném senkitől elvenni a megszerzett helyét, akár láttuk őt, akár nem. Akiknak a neve a falon szerepel, őket nem látom már a listában, a többieknek pedig így legalább kihívás, hogy megelőzzék azokat, akiknek úgysem növekszik a pontjuk, ha nem játszanak.
Majd egy újabb kis szünet, nagyra nyílt tekintet és meglepett pislogás.
-Hát... nekem olyan nagyon szólósnak tűnt a stílusa... persze nem láttam elégszer hozzá. Melyik céhben van? Meg...
Nem. Egyáltalán nem értette, hogy Cear miért mond el neki ilyeneket, és nem kicsit zavartan szegte le a tekintetét. Soha nem fog találkozni Szonjával, így lehetősége sem lesz arra, hogy elmondjon neki ilyeneket. Ráadásul valószínűleg Cear sem fog soha találkozni már vele, bár ezt ugye nem fogja felhozni.
-Szép tőled, hogy azután is ápolnád, hogy kidobott. Nagyon kedves fiú vagy...
Itt már eléggé vöröslött a füle, és nem csak azért, mert felélénkült kissé a hideg, őszi szél.
-És... rendben... majd te elmondod neki... én sem titkolok semmit Akira-san előtt. Nem mintha előtte bármit lehetne titkolni...
Hiú remény csepegtetése a céhtársnak, hogy valaha még látni fogja a szerelmét. Még könnyebb így neki, és nem az idomár volt az, aki össze akarta törni a szívét. Cear azonban... ha találkoztok vele... ha Timidus találkozik vele. Titkon ő is arra vágyik, hogy Szonja kövesse ide, ebbe a világba, ahol lesz lehetősége Timivel találkozni. Shu elmosolyodott.
-Az erősebben sem illik nevetni... és... izé... bocsánat... csak vicces volt, ahogy kapálóztál... ne haragudj...
Ekkor azonban az íjász komoly hibát követett el, Shu pedig már a mozdulatnál tudta, hogy mi a célja, és Timidus is meglátta, így hagyta kicsusszanni a mancsát az íjász ujjai közül, majd oldalra csapta a bal fülét, és értetlenkedő csipogás mellett nézett Shura, majd Cearra.
-Segíteni akartam, te viszont engem is a vízbe rántani. Miért?
És Timidus fejében ott villódzott az Anattól tanult legfontosabb szó: bizalom.

by **Cearso** Szomb. Okt. 31 2015, 20:34

Egyszerűen ki kellett adnom magamból a bánatom. Nekem (jelenleg) nincsen olyan társam, mint amilyen Shunak Timi, akinek nyugodtan elmondhatom a problémám, és figyelmesen végighallgat. Marluna, Asuka? Inkább csak kihasználnák a dolgot valahogy, ráadásul Asu ott is volt annál a jelenetnél. Vagy mondjam el Shakan-nak? Őt inkább nem nyúznám ilyen dolgokkal. Bőven sok neki, amivel egyébként is meg kell birkóznia.
-Rengeteget köszönhetek neki. Még szép, hogy akkor is ápolnám, ha soha többé nem akarná utána látni a színemet. Mintha Timinek azt mondanád, hogy soha többet nem akarod látni. Biztos rájönne ő is egy idő után, hogy csak hirtelen felindulásból mondhattál ilyen dolgokat. Legfeljebb ha tényleg komolyan gondolta, ezt majd megismétli azután, hogy szépen felépült, addig foglalkozzon csak azzal, hogy ismét jól legyen, nem pedig azzal, hogy én hol vagyok, vagy hol nem.

Amikor másodszor is a vízbe csobbantam, már számítottam a dologra, és most nem tartott olyan sokáig felállni, és Timi értetlenkedése ellenére is hatalmas mosoly költözött az arcomra.
-Ugyan, ne csináld már. Hiszen barátok volnánk, nem?
Majd Shura vándorol a tekintetem. És szidalmazva jegyzem meg neki(, ennek ellenére még mindig vigyorgok, mint egy vadalma):
-Te meg milyen társ vagy, te? Még a legegyszerűbb játékokra sem tanitottad meg szegényt. Tényleg ennyire félted minden egyes fuvallattól? Így lehet, hogy túl fogtok élni bármit, de egy dolgot biztos nem fogtok csinálni: élni.
Szedtem hirtelen össze az idézeteket, amit eddigi tapasztalataim megengedtek, és nem felejtettem el három év alatt. Az utolsóban biztos vagyok, hogy pont egy robotos filmből sikerült kikanyarítanom. Bár azt hiszem a pontos mondat sem így volt, de átalakítottam a helyzethez illően. Mondjuk az is igaz, hogy Timi nem igazán robot.
Majd miután befejeztem a szidást, kimásztam a folyópartra, és leültem Timidus mellé, és ha engedte, akkor elkezdtem simogatni a tollazatát.
-Tudod, Timidus. Amig az elöző dologra a motivációmat nem érted, addig van az emberi természetben olyan, amit nem fogok tudni elmagyarázni neked. Csak egy szót tudok mondani: Szórakozás. Gondolkozz el rajta. Persze, biztos tudod a definicióját. De ismerni egy szó jelentését, és érteni magát a szót nem ugyanaz. Ez olyan, amit nem is érteni, inkább érezni kell.

by **Shukaku** Vas. Nov. 01 2015, 08:23

És jelenleg Shunak is kizárólag Cearso az olyan társa, akivel azokat a dolgokat beszélheti meg, amelyet most hosszú, kalandos útjuk során felhozott. Régen Anat volt ez a valaki. Peter, érzelmessége miatt nem tudott ehhez a csoporthoz csatlakozni, mert az idomár félt attól, hogy nem az igazat mondaná, hanem azt, amit hallani szeretne. Jun... Jun pedig talán úgy is gondolná, ahogyan ő hallani szeretné, csak azért, hogy biztatni tudja kis barátnőjét. Cear azonban más. Őt őszintének érezte, és olyannak, akivel könnyen lehet ilyen dolgokról beszélni, és akit nem bánt meg akkor sem, ha ő is az igazat mondja. Nem kellett félnie a saját véleményétől. Most azonban neki volt min gondolkodnia, és azért, hogy leplezze zavartságát, azonnal leült a partra, és bedobta a botot a vízbe. Gondolkodnia kellett.
-Nem mondanék ilyet Timinek soha. Tudom, hogy mennyire nagyon megbántanám vele, ráadásul soha nem leszek rá annyira mérges, hogy ilyesmit mondjak. Ebben biztos vagyok. De...
Abban már nem volt biztos, hogy ha a sárkány úgy értékelné, hogy Shunak jobb ha ő nincs, akkor nem hagyná-e el. Saját maga érdekében... persze ilyen helyzet soha nem alakulhat ki. A sárkányra pillantott, akinek a füle már nem volt félredöntve, és úgy tűnik meg is értette Cear szavait, hiszen bólintott.
-Barátok. Igen.
Shu csak figyelt, és nem mert megszólalni. Arra volt kíváncsi, hogy mi Timidus véleménye, na meg persze arra várt, hogy a sárkány megvédje. Cear vádaskodása bár nem volt teljesen alaptalan, nem volt igaz, hogy nem próbálkozott volna. Amikor a fiú végzett a mondandójával, a pet ismét bólintott.
-Védett területen kívül vagyunk. Még nem érted el azt a szintet, hogy rád bízhassam Shut.
Ezt azonban nem fejtette ki, így nem lehetett tudni, hogy a bizalomnak azt a szintjét nem érte el a fiú, vagy csak a szintek itteni értelmében beszélt erről Timidus. És igen, direkt fogalmazott így, és volt valaki, aki súgott neki, hogy így tegyen.
-Ha sikerül megvédenem az idomárt, az kellemes érzéssel tölt el. Ti így mondanátok.
A sárkány a fiú ölébe hajtotta a fejét, ha az engedte, és Timi indikátora újra megremegett, ám nem váltott színt, csak olyan volt egy pillanatra, mint amikor a monitoron beremeg a kép.
-Ti emberek azt hiszitek, hogy mi azért védjük a társainkat, mert valami erre kötelez minket. Talán igazatok lehet. Megtehetném, hogy elhagyom Shut. Képes vagyok rá. A vele töltött idő alatt azonban úgy döntöttem, hogy védeni akarom, de nem azért, mert bármi olyasmi kötelezne, amit ti Kayabának tulajdonítotok. A lány nem végezte rosszul a dolgát, mindössze a szórakozásba nem fér bele az, hogy én őt bármi módon veszélyeztessem, és a tollazatom felesleges és váratlan benedvesítése akaratom ellenére pontosan ilyen szituáció.
Felemelte a fejét, és az íjász szemébe nézett.
-Példaként szemléletes az Aréna első helyünk. Az, hogy győzelmeimmel biztosítom Shu elsőségét a ranglistán, ezzel emelem a szintjét, ezzel pedig a keletkező szintkülönbség miatt a védettségi státuszát, örömet okoz. Olyankor szórakozom. Szeretem Shut, és szeretem biztonságban tudni. Megtanultam a lány játékait, és némelyik bármennyire is értelmetlen, ha számára örömöt okoz, akkor szívesen részt veszek benne. Én azonban úgy látom, hogy rémület volt az arcán, amikor a vízbe próbáltál húzni. Ez összeegyezhetetlen a szórakozás fogalmával.
A sírás is, Shu pedig sírt, bár látszott, hogy ezek örömkönnyek. Még a bot is remegett a kezében.

II

by **Cearso** Szer. Nov. 04 2015, 19:56

-Ahogy normális körülmények közt Szonja se mondana semmi ilyesmit. Csak hát nem tudom a mostani mennyire számít normálisnak.
Nem részletezem, hogy a csókra gondolok vagy esetleg arra, hogy már három éve a SAOba vagyunk bezárva. Részben talán mindkettőre.
-Soha nem tudnék úgy vigyázni Shura, mint te.

-Igen Timidus, ezt hívjuk szeretetnek. Ha valakit szeretünk és olyat teszünk, ami neki jó, az nagyon jó érzés tud lenni. Még néha akkor is, ha amit csinálunk az nekünk rossz. Azonban a szeretet és a szórakozás két külön kategóriába tartozik. Míg az egyiket arra ösztönöz, hogy olyan csináljunk, ami a másiknak jó, addig a szórakozás egy kicsit más. Ezt nem is tudom, hogy tudnám elmagyarázni.
Egy pillanatig elmélázok, hátha eszembe jut valami, amivel szemléltetném a dolgokat miközben felbukkan egy újabb jószág. Majd mikor Timi oda ér, hogy játsza Shu játékait felcsillan a szemem egy pillanatra.
-Ez az. Mármint a különbség. Shu azért tanított meg játékokra, mert szórakozni szeretett volna veled. De te ezeket nem találtad szórakoztatónak, mégis játszottad őket, mert tudtad, hogy ez jó neki. De a szórakozásnak sok fajtája van, amit Shu csinált az az egyik, amit én csináltam az egy másik kategóriába esik. És a váratlan és a másik akarata ellenére a két kulcsszó az ilyen meglepetésekben. Szóval ha sikerült volna, amit csinálni akartam volna az valószínüleg nem számodra, hanem inkább számomra lett volna szorakoztató. Azonban vigyázni kell, mert a szórakozás csak addig nevezhető szórakozásnak, amig valakinek nem esik komolyabb baja. Például soha nem gondoltam volna, hogy komolyabb problémának számít, ha a tollazatod benedvesedik. Hisz az megszárad. Erről jut eszembe, le kéne vennem az átázott ruháimat.
Gyorsan meg is nyitom a menümet majd megdöbbenve tapasztalom, hogy pár alkalom kivételével lassan három éve nem cseréltem le a ruhámat.
-Sajnos nincs nálam váltóruha
Jegyzem meg, és mégsem vetközök neki a vetközésnek.
-A rémület meg biztos azért volt, mert valószinüleg még soha senki nem próbált ilyen helyzetbe hozni, és félt attól, hogyan fogsz rá reagálni. Mivel ő is szeret téged. Hiszen azt tudja, hogy szándékosan sohasem bántalának. Ugye így van Shu?

/hangyászsün/

by **Shukaku** Csüt. Nov. 05 2015, 07:52

-Normális körülmények között...
Ismételte meg Shu a mondat egy részét, szinte csak magában, az orra alatt dünnyögve.
~Nekem ez a normális... vagyis... most már... a normális élet... az odakint nagyon nem volt normális... senkinek nem szabadna úgy élni. Az Angyalkák jobban élnek itt, mint én odakint, pedig sokan hívják őket is...~
Megrázta a fejét, majd újra Cearra és Timire pillantott. Remek páros voltak. Jun és Tachibana után Cear foglalkozott legtöbbet a sárkánnyal, és Shu rendkívül hálás volt neki ezért.
~Talán téged kelett volna Anatnak választania. Te mindenkivel megérteted magadat. Junt mindenki szereti, de...~
~Jun nem irányít.~
Szólalt meg valami a fejében, egy olyan gondolat, amit eddig szeretett volna elnyomni, pedig mindig is tudta jól, hogy ennek a felvetésnek helye van. Timidus megszólalása azonban elkergette az eszmefuttatását.
-Összességében valóban nem, de még vannak olyan helyzetek, amikor inkább egy emberre van szüksége. A saját fajtájára. Ebben igaza volt Anatolenak. Köszönöm, hogy segítesz nekem megvédeni őt.
Hajtotta meg ismét a fejét, majd végighallgatta a fiú monológját. Párszor ugyan félrebiccentette a bal fülét a beszéd közben, a végén azonban úgy bólintott, mint aki érti, miről is van szó.
-Pár másodperc alatt megszárad, ha megrázom, ahogyan a ruhád is. Amikor halat fogok, és elég nagy sebességgel érkezem a vízbe, akkor amikor a lendülettel kiérek belőle egy kanyar után, a tollazatomnak van ideje megszáradni a siklás alatt, és újra tudok repülni. Pár másodperc. Ez a pár másodperc azonban létfontosságú lehet, ha valami váratlan helyzet lép fel.
-Timi nem szereti a meglepetéseket...
Szipogta Shu, miközben mér a zsebkendőjét kereste, hogy kifújja az orrát. Mivel mosolygott közben, és erre nagyon ügyelt, Timidus nem vonta kérdőre Ceart, amiért megsiratta védencét. Shu pedig ekkor már tényleg nevetett.
-Igen Cear. Megérdemelted, hogy bízzunk benned.
Az ugye Timidus itt azonban nem hangozz el, hiszen Shu nem tudta, hogy a sárkány Junon kívül megbízik-e akárkiben. Neki talán nagyobb törést okozott a bizalmában Peter és Anat elvesztése, mint az idomárnak.
-A ruháid pedig gyorsan megszáradnak, ne aggódj. Viszont el kell mennünk vásárolni együtt. Ha sütit sütni szeretnél, akkor tuti a shoppingolás is menni fog. Nem járkálhatsz mindig csak egy ruhában. Nagyon nehezen ugyan, de ezek is elpixeleződhetnek, és akkor úgy jársz mint az a lovag a képregényben...
És újra felkacagott. Cearral lenni mindig egyet jelent a nagy érzelmi ráhatásokkal.

by **Cearso** Szomb. Dec. 12 2015, 17:06

-Nem mindenkinek ez a normális.
Lehet, hogy ez nem olyan természetes neki, a múltját ismerve én se nagyon kivánkoznék ki a ő helyében ebből a szimulációból, és nem is hibáztatom érte.
-Sokszor szoktam arra gondolni, hogy mi történt volna, ha nem kezdek neki a játéknak. Mondjuk ha soha nem jut el hozzánk, vagy egyszerűen az öcsém nem is enged a közelébe. Akkor most az öcsém lenne az én helyemben, és ápolgathatnánk mi őt. Szerencsésebb esetben még hozzá sem jutott volna el a dolog, és akkor Szonjával élném az én megszokott, unalmas, normális életemet. Valószinüleg egy tengerparti kis kuckó lenne a nyaralónk.
Elhallgatok egy pillanatra.
-Aztán mindig arra jutok, hogy ha meg tudnám változtatni egy korábbi döntésemet, akkor semmin se változtatnék. Talán nem lennék annyira távolságtartó ás emberekkel. Hisz ha nem jártam volna be ezt a világot, akkor nagyon sok emberrel nem találkoztam volna, akik nélkül már nem is tudnám elképzelni az életem, annyira hozzászoktam már mindegyiköjük közelségéhez.

-Lehet, hogy szüksége van néha emberekre, de szerintem veled kettesben is meglenne, ha arról volna szó.

-Nem szereti a meglepetéseket? Ez milyen szokás már... Mellettem fel kell készülnöd a legváratlanabb dologra is.

-Lovag? Esetleg nem a király új ruhájára gondolsz? Ezenfelül persze, szívesen elmennék veled vásárolni.
Majd a következő pillanatban megszédülök, és a hasamra esek, végigterülve a folyó partján. És csukott szemmel fekszem a fűben.

by **Shukaku** Szomb. Dec. 12 2015, 17:34

-Tudom, tudom... ezt ezerszer kiveséztük már, és nem megyünk vele semmire.
Forgatja a szemeit a lány, és igyekszik most már tényleg elterelni a gondolatait a témáról. Na persze a fiú elmélkedését hallgatva ez nagyon nehéz, és nem is megy neki.
~Vajon én hol lennék, ha nem kapom kölcsön a sisakot? Kayaba Akihikonak köszönhetem az életemet. Igen. Ez teljesen biztos. Tuti, hogy még egy évet nem bírtam volna ki ott.~
Na igen, a tini kor szörnyű byroni világfájdalma a kis idomárt is emészti, csak szerencsére nem a jelenben, mindössze a mi lett volna ha kérdést túlozza el talán kissé. Vagy talán nem is, és tényleg nem élne már, ha kint marad? Ezt már soha nem tudhatjuk meg... vagy de. Megtudtuk már abban a bizonyos eventben, és Shu ott már nem él. Na persze az alternatív világok tanulságait ő maga soha nem fogja megtudni, ha csak nem indítunk arra is egy eventet. Ez nem is rossz ötlet! Na de röppenjünk vissza a jelenbe, hiszen Shunak közlendője van.
-Sok mindent megváltoztatnék a múltban, ha lehetne. Megvédeném apuékat. Akkor... akkor talán nem lennék itt. Vagy velük együtt lennék itt. Nem tudom...
És most jön rá, hogy ezen nem is akar gondolkodni. Nem akar választani Timi és a szülei között, hiszen nem is választhat... akkor minek rágódjon? Meg amúgy is, Cear most érdekeset mond. El akarja érni, hogy Shu visszavonuljon Timivel? Vagy... csak kedveskedik a sárkánynak?
-Velem volt kettesben fél éven keresztül. Azt pedig elhiheted, hogy felkészült vagyok.
-És amúgy sem tudna eltiltani tőled.
Egy nyelvkiöltés és egy szoros ölelés jelzi, hogy valóban úgy gondolja, hogy neki most már az emberek között is helye van. Még akkor is, ha Cearso nem olvassa az Aincradi képregényeket.
-Valamelyik újságban volt. Egy lovag annyira bízott a sok páncéljában, hogy nem vett alá semmit fel, és az egyik küzdelem során leütötték róla az összes páncélt, ő meg ott állt meztelenül a küzdőtéren.
Felnevet, és figyeli, hogy az íjász is vele nevet-e.
-Jó... lerajzolva viccesebb vo...
Shunak csak egy sikkantásra jutja, Timidus azonban már ugrik is, szárnyával eltakarja az idomárt. Először körbepislant, majd megragadja Cear kezét, hogy a menüjébe bejutva megnézze, hogy valamilyen item okozta-e a fiú ájulását, vagy csak a szokásos Cearso féle királykisasszonyos elalélásnak lehetnek újabb szemtanúi...

by **Cearso** Kedd Feb. 23 2016, 14:36

Nem vesztettem el az eszméletemet, a sokadig alkalom a dolog. Lassan már kezdek hozzászokni. Mindennek megvan a maga ára.
Mikor Timidus a karomhoz nyúl, tehetetlenül türöm, hogy megnyissa a menümet. Majd mikor a menük közt próbál lépegetni, minden erőmet megpróbálom összeszedni, hogy visszatartsam a sárkányt. Mivel arra már nincs energiám, hogy kitépjem a kezem a mancsából, szavakkal kell felvilágosítsam a helyzetről.
-Ébren vagyok. Csak egy kicsit kifáradtam. Mindennek megvan az ára. Az alacsony kitartáspontnak is. És nem szép dolog mások szennyese közt turkálni. Nem lenne szebb megkérdezni a dolgot a delikvenstől?
Tartok egy kis szünetet. Miközben próbálom bezárni a menümet, és visszatenni a kezem a földre.
-Shu, te az emberek közt élsz Timidus-szal, mig Timidus veled él, az emberek közt. Sokan nem veszik észre az apró különbséget a két dolog közt, ezért nem is hajlandóak elismerni.
-Azt tanácsolnám, hogy tanítsd meg Timidust elsősorban emberek közt élni, és csak utána érted élni, de már jó előre sejtem a válaszodat: Timidus úgy jó ahogy van.
Megpróbálok a hátamra keveredni valahogy, de csak félig sikerül.
*Villanás*
-A hülyéje. Ennyire megbizni valamiben...
Kuncogok egy sort.
-Tényleg ideje lenne beszereznem valami melegebb ruhát. Meg valami elegánsat is.
Végül a hahotázás alatt valahogy mégis a hátamra kerülök, és magam mellé ejtem mimdkét kezem.
Újabb villanások sora. Nagyjából minden mondat/félmondat után.
-Haza akarok menni. Mármint haza haza, nem pedig a céhházba... Hiányzik Anat... Egyszer meg kell mutatnod azt a képregényt, hülye lovag...
Fel fogom keresni Tachit, ő biztos segítene... Vigyázz Árnyék!!!... Persze nem most, előtte normálisan elbucsúzok mindenkitől... Ne változz meg Timidus, te így vagy tökéletes... Kérlek, ha találkozol vele, beszéld rá, hogy megtegye, mikor megkérem rá... Hiányzik, senki se tudta elfelejtetni velem... Asu nem jó, ő biztos megtenné, de hogy nézne a szemedbe utána?... Gyere ide kisnyuszi... MÉRT NEM SZÓLTÁL, hogy Árnyékra célzok?... Marluna nem hiszem, hogy meg tudná tenni... Artemis... Se Shu, se Azure, se Miu, se a szivi, se senki más... Katja meg csak olaj volt a tűzre... Timidus, soha ne légy szerelmes, csak tönkretesz téged... Ilyen állapotban csak nem akartok a kicsik elé cipelni... Újra együtt lehetnénk... Csak ölelj át, szivi, téged úgyse tudnálak szeretni... Hozz Fényt... Shu, ragaszkodj a szerelmedhez, az mindenkinél erösebbé tesz... Mégse gyere ide, még a farkas prédája leszel... A sötétségbe... Az a csók csak színjáték volt... Hiányzik Szon...
Az utolsó szótagot már elnyelte az álom.
/sry a hosszú kihagyásért/

by **Shukaku** Csüt. Feb. 25 2016, 09:16

A sárkány ahogy megérzi az ellenállást, azonnal elengedi a kezedet, majd fejével nemet int a kérdésedre.
-Nem pocsékolhatom az időt ilyesmire, amikor meglehet, hogy támadás alatt állunk. A menüdből szerezhető információ birtokában könnyebben védhetem meg Shut, és ez az elsődleges feladatom.
Shu csak mosolyog, hiszen nagyon megkönnyebbült azon, hogy nincs baj, ám mivel továbbra sem érti, hogy ha baj ugyan nincs, akkor mégis mi van, ezért csak erre az értetlen mosolyra futja tőle, egészen addig, amíg el nem kezdesz beszélni. Sértődötten horkan egyet, persze nem komoly sértődöttségből, de azért jelzi a nemtetszését, amit ezután szóban is kifejt.
-Én sem tudok emberek között élni, hogyan várhatod el tőlem azt, hogy megtanítsam erre Timit?
És valóban, Shu már ezerszer megtette volna, hogy visszavonul a közélettől, visszavonul az emberektől, vissza az erdőbe a pettel együtt. Tudta, hogy gyáva lépés lenne, tudta, hogy megszegné az ígéreteit, és azt is tudta, hogy jó páran csalódnának benne... de félt a felelősségtől, és félt az emberektől. Az emberektől talán jobban is. Timi volt az, aki az emberek mellett tartotta, mert belátta, hogy bár Alex a legtöbb dologban tévedett, abban mégis igaza volt, hogy a lánynak szüksége van arra, hogy a saját faja közt is mozogjon, és ott is legyenek barátai. Emellett persze Timinek is jól jöttek a kapcsolatok az idomár védelme érdekében, így ez a kettő erősen összefolyt.
-Igyekszem fejlődni, ám az emberek nem egységesek. Shuhoz igazodni könnyű, őt kiismerhetem, ti azonban furák vagytok. Nagyon nehéz kiszámítani a lépéseiteket és az elvárásaitokat.
Shu kihúzta a botot a vízből, nem is figyelve, hogy mi van rajta, majd melléd térdepelt, majd teljesen melléd ült, és igyekezett valami támaszt biztosítani a fejednek a lábain. Szótlanul hallgatták a szavaidat, és várták, hogy vége legyen. Ha a sötétség huzamosabb ideig beállt, akkor a céhházban ébredtél, ők pedig az ágyad mellett virrasztottak, ahogyan a tea meg a sütemény is, ha esetleg kellene az energia, mikor felkelsz. Nem kérdeztek semmit, ezt jó előre megbeszélték. Nem akartak újra felzaklatni. Majd kérdeznek, ha megfelelő az alkalom.

(szivacs)

by Ajánlott tartalom