Mezőség

by **Kayaba Akihiko** Szomb. Nov. 24 2012, 16:41

A harmadik szint egész felülete, a mezőség. Általában bolyongó, nincstelen NPC-k találhatóak meg itt.

by **Tetsuko Jin** Szer. Május 22 2013, 17:25

Korán reggel kelek fel szűk kis szobámban, melyet egy kis fogadóban bérlek még mindig a kezdetek városában. Az én céhemnek még nincs saját háza, nem igazán bánom, de valahol érdekes, hogy a Voice a legelső céhek közé tartozik és mégis ennyire le van maradva a többitől. Az okát sejtem, nálunk sokan csak magukra gondolnak, míg a céhekre nem, sajnálatos módon ez így van, nem lehet ellene mit tenni. Én nem tudok, esetleg maga a vezér, Mirika, remélem, hogy majd a gyűlésen, amihez már kiküldte a meghívókat, majd rendbe teszi a dolgokat és elmagyarázza, hogy mi alapján terjengnek azok a fura pletykák az Angelic Voiceról. Elég, nem foglalkozom többet ezzel, majd a gyűlésen kiderül minden, addig meg várok és hallgatok. Egy gyors reggeli után elindulok a városba, körülnézek.. keresek jobb páncélt, fegyvert, de nincs, mindennel el vagyok látva rendesen és ez elégedettséggel tölt el jelen pillanatban. Ha már így van, akkor talán küldetés után kellene néznem, hogy fejlődjek egy kicsit és segítsem ez által a céhemet is, amihez tartozom. elindulok a főtér felé, a hirdetések irányába, mikor is megpillantom a besúgót. Hallottam már róla, de még nem találkoztam vele. Ennyit megér nekem.. veszek gyorsan egy információt egy kis pénzért, amiből mostanság van bőven. Az információ szerint a harmadik szinten lévő mezőséghez kell menjek és ott keresgélni. Ez egyszerű feladatnak hangzik. Már jártam arrafelé, nem lesz gond, nem vészesek a mobok. A teleport kapuk segítségével már ott is vagyok a harmadik szinten. Egy húsz perc séta és pár mob el pixeleződése után megérkezek a cetliben említett helyre, tehát nincs más dolgom, mint vigyázni magamra és keresgélni, rendben…. lássunk is neki.

by **Sakamoto Rin** Szer. Ápr. 23 2014, 18:41

Démon és Szörnyeteg

A harmadik szint, de régen is jártam erre. Legutóbb ha jól emlékszem épp egy csapat nálam magasabb szinten lévő hím csapatot fosztottam ki, míg azok jó kedélyűen aludtak. Azóta azonban már jó pár hónap eltelt és ez idő alatt már egész megerősödtem, habár még van hova fejlődnöm minden értelmemben.
A vége láthatatlan mezőség. A várostól nem messze a hatalmas pusztán csak egy magam vagyok és természetesen a mobok. Alacsonyabb szinten lenni számomra csak azt jelenti, hogy nem kell az életemet féltenem ezek ellen a szörnyek ellen. Általában nem lelem az örömömet a végeláthatatlan öldöklésben, már ha azok egyszerű a játék által generált ellenfelek. Ma mégis úgy vagyok vele, hogy vicces, ahogy a nagyra nőtt vaddisznók elkeseredve a programjuk szerint dühtől vezérelve próbálják meg belém mélyeszteni méretes agyaraikat.
- Haha... nem talált! – jegyzem meg nevetve, miközben elugrom a lény elől. A kaszát a kezemben megmarkolva ekkor ellencsapást mérek az ellenfélre. A mozdulatom gyors és pontos így a lény hamar félbeszakad és a már ismert üvegtörést imitáló hangot követően szétrobban, majd elenyészik pici pixel kockák képében. Egy újabb lény támad rám, talán a másik elpusztult párja, már ha a primitív programjukban ilyen parancsok is teljesülnek, hogy még élet hűbbé tehessék őket. A varacskost ekkor csak egyszerűen átugrom, melye az akrobatikus képességemnek köszönhetően könnyedén is megy. Majd a földet érve ismét lecsapok. A szörny ismét megsemmisül és én újabb számottevő arannyal és exp-vel leszek gazdagabb, hurrá!
Nem is értem mit élvezek ezen annyira. A kasza a képességem korlátja miatt visszavált a pallosra. Mivel már minden élő mobot kiirtottam magam körül, úgy döntök, egy kicsit kipihenem magam. A város ugyan közel van, ám mégis inkább itt a mező közepén szúrom le a talajba a fegyvert majd nekidőlök, a hideg fémnek mely kiváltképp jól esik ebben a füledt időben. Habár ezen a szinten a nagy átlagban mindig jó az idő ma mégis szürke egybefüggő felhőréteg borítja a hamis eget viszont ennek ellenére nincs hideg, sőt ellenkezőleg fülledt a levegő mintha ezek a felhők is itt tartanák a jó idő után maradt kellemes hőmérsékletet.
- Hmm… kellemes. – hunyom be a szememet egy pillanatra, amiből aztán kettő majd sok lesz, így a végére már hirtelen el is bóbiskolok. Úgy tűnik Hack szundi kórja ragadósabb, mint gondoltam habár nem is baj hisz álmomban csinos lányok tömkelege egy egész hárem vesz körül és várják parancsom. Nem is vagyok benne biztos, de talán még a nyála, is lassan elkezd lecsordogálni az államon egy furcsa vigyor mellett, míg én az álomvilágomban élvezkedem.

by **Akuma** Szer. Ápr. 23 2014, 21:10

Démon és Szörnyeteg

Szívesen húzódott meg néha a veszély elől, főleg olyan gyakori csatározások után, melyekbe jóformán kényszerből keveredett vele, vagy mert erőt vett magán. Ha nem félt volna gyakran, talán nem is küzdött volna olyan vehemensen és olykor elkeseredetten, mint ahogy. Muszáj volt, de szívesebben lépett el az útból és keresett olyan ösvényeket, ahol többnyire zavartalanul fűzhette gondolatait olyan dolgokon, mint például hogy mennyi mindenki tudott kapásból felsorolni annyi másikat, akit ismertek, míg neki ez csak azért nem okozott nagy fejtörést, mert nem ismert senkit.
~ Pedig ez rossz... - futott át agyán, ahogy fegyvere eltűnt egy rátörő gyenge állat levágása után - csak... nem jó... ~
Vajon mit csinálhatott rosszul, vagy talán beszélnie kellett volna többet? De hogyan? Nem mindig jutott eszébe olyasmi, amit könnyű volt megfogalmazni úgy, hogy ne hangozzon furcsán a saját szájából. A jól megfogalmazott és felépített mondatok pedig már olyasmik voltak... amik nem voltak rá jellemzőek.
Tűnődve állt meg egy kis facsoport mellett. Messzebb egy játékos harcolt, talán vadmalacokkal - a méretükből ítélve, s megint sok minden jutott eszébe. Hogyan gondolkozhattak azok, akik mindig kerestek maguknak valamilyen ellenfelet legyőzni? Mert ő, hetekkel ezelőtt azért járt erre a vidékre gyakrabban, hogy ugyan lassabban, de erősebb lehessen annyira, hogy - reményei szerint képes legyen megvédenie magát, vagy... valaki mást, például, csak azt nem tudta még, kik lehettek volna ilyenek, vagy kik érdemelték meg, inkább?
~ Nyomasztó... - gondolta, ahogy leült egy bokor tövébe, s figyelte a "világot"
Ott volt például a messzi játékos szilhuettje, aki játszi könnyedséggel mozgott, míg ő általában inkább görcsös volt - például ahogy percekkel korábban is. Az ilyen összehasonlítások tanították meg egykor arra, mennyire sem ugyanazok az emberek, csak azt nem tudta megállapítani soha, hogy mennyire is. Nem volt verőfényes napsütés sem - nem értette, miért is szerették mások jobban a felhős homálynál, hiszen ő nem érezte máshogy magát? Vagyis... talán: amikor nem sütött a nap, valamiért jobban tetszett a légkör, mert olyan szürkének tűnt minden, mint amilyennek önmagát érezte.
Soká kerekedett fel, elvégre végül hanyatt feküdt és úgy nézte a szürke mennyezetet feje felett, mely annyira egyenletesnek tűnt, hogy csak akkor tűnt fel fodrozódása, mikor néha kicsit több fény mégis át-áttetszett rajtuk. Kicsit összébb húzódott, aztán körbenézett és tovább indult. Soká talán nem is sikerült eljutnia, a fedetlen vidéket járta, mikor valami egyre nagyobbá vált látóterében. Kellett néhány pislantás, hogy a statikus alak ahhoz hasonlító formát nyerjen, mint amilyet korábban is látott. Talán éppen ugyanaz a játékos volt, akin elgondolkodott, de lehet más. Jaj, csak ne mindig ennyit kellett volna gondolkodnia, jó lett volna néha kicsit kikapcsolni a fejét valamennyire, úgy nem lett volna annyira fullasztó néha!
A lépteit mindenesetre lassabbra vette, s kíváncsiságból többször is a játékos felé sandított, de az nem látszott mozogni. Fejébe végül szöget is ütött a dolog, rászánta hát magát: megnézi magának az esetet. Így is hamar odaért, ahol egy fegyverébe támaszkodó lányt talált, miután kicsit körbejárta. Biztosan butának találhatta volna a tekintetét bárki, aki most figyelgette volna, ahogy figyelgette az illetőt. Nyugodt, aranyos figura volt úgymond: sok-sok haja, de nem hosszú, meg idősebb, magasabb is nála. Csak ne lett volna annyira mozdulatlan! Ez foglalkoztatta végtére is, nem tudott nyugodni tőle, esetleg talán valami baj volt? De hogy tudhatta volna meg? Csak körözött, néha oda-odatolta szemeit a közelébe, megbökni vagy megszólítani viszont nem merte. Mi lett volna, ha... ha mi? Sem a helyes kérdést, sem a választ arra nem találta meg.

by **Sakamoto Rin** Szomb. Ápr. 26 2014, 17:33

Démon és Szörnyeteg

Igen, semmi kétség a felől hogy a csillogó testnedv, ami az ajkaimon át és az államon végig halad a nyálam. Áhh, de mit lehet tenni, ha egyszer egy ilyen élvezettel teli álomkép tárul az ember szemei elé. Mióta itt vagyok bezárva végig úgy éreztem, hogy egy jó, sőt igazság szerint egyetlen egy álmomra sem emlékeztem, mintha nem is lett volna. De remélhetőleg ez a kép mélyen bele ég majd az emlékezetembe és egyszer-kétszer még visszaköszön. Mindenki itt van, akivel csak eddigi életemben kapcsolatot folytatta, még Tsukiko is és a szexi eladós hölgy is, aki a kinti világban az utolsó zsákmányom volt, mielőtt még bezártak ide.
Arcomon egy elég fura mosoly húzod ott el, ahogy az álombéli álomvilágban a lányok elkezdtek megfosztani a ruhadarabjaimtól, majd kezük a testemet kezdték el simogatni. Az álmomra úgy tűnik, hatással van a hónapokkal ezelőtt történ találkozás Mikoto-sannal, ugyan is biztos vagyok benne, hogy más különben nem ők kezdeményeznének, hanem én.
Minden esetre eléggé beleélem magam a valótlan eseményekbe, amik halk nyögéseket produkálnak a valós világban is. Arcom is eléggé kipirul, ám remélhetőleg a mobokon kívül ezt senki sem látja. Ki tudja, egy ember mit reagálna rá, talán azt hinné, hogy lázas vagyok, de egy hímből még azt is kinézem, hogy megpróbálna kikezdeni velem. Szörnyű egy lények és folyton csak olyan gondolataik vannak a lányokkal kapcsolatban… Öhm, várjunk, de hisz nekem is csak túlnyomó részt ilyen gondolataim vannak^^
- Mooo~ Na…. Natsuki~… senpai… – kezdek el motyogni halkan, de még épp, hogy érthetően. - …hah… ott… ott érzékeny…nee~ – vigyorodom el még jobban, miközben a kezeim a fűbe markolnak.

by **Akuma** Csüt. Május 01 2014, 08:07

Démon és Szörnyeteg

~ Uha...?
Hátrébb lépett, az egyre sűrűbben jelentkező, zavaros tünetek csak jobban összezavarták, már ötletei sem voltak, hogy mi lehetett a gond. Küszködött valamivel, a hangja ezt több mint elárulta és az ő távolságából egészen úgy tűnt, mintha láz is gyötörte volna. Csak valahogy mégis olyan furcsa volt, ahogy egy kardon támaszkodva kínlódott előtte, nem próbálva meg sem felkelni, sem legalább vízszintesbe helyeznie magát.
~ Méreg? Marás? Tövisek? - próbált gondolkozni okokon és hatásokon, melyeket ez a játékvilég produkált, de...
Nem látott semmilyen árulkodó indikátort, mint amilyenek ilyenkor általában meg szoktak jelenni, effektekként, vagy mondjuk névszínváltozásként - nem volt benne egészen biztos, nem értett nagyon az ilyen játékokhoz, míg ebbe nem zárták bele. Itt valahogy egyszerűbb volt irányítani dolgokat és őszintén szólva, a teste jobban engedelmeskedett bizonyos szándékainak és tovább is bírta a megerőltetést, s ugye erősebb volt mint valaha.
Most viszont egy olyan helyzetbe tűnt keveredni, ahol úgy festett szükség lehetett a segítségére. Talán lázálmok gyötörték, alig érthető dolgokat motyogott: neveket, na és könyörgött is, vagy... hát éppen az volt az egyik baj, hogy nem igazán tudta hova tenni. De csak nem hagyhatta itt, várt hát és a szemeivel a láthatárt pásztázta, nehogy valami felbukkanjon és támadásba lendüljön... akkor legalább tudta volna, hogyan oldódjon meg a probléma. Csak vérni nem tudott végül sokáig, azon kapta magát, hogy bal mutatóujjával vállba bökte a nyöszörgő lányt és aztán újra. Aztán moderálta magát, rágódva azon hogy szabad e ébresztgetni, de végül a muszáj mellett döntött: ha nem kérdezi meg őt magát, biztos nem fogja kitalálni mi bántja ennyire. Ezért óvatosan elkapta vállait és megrázta.
- Hé... Senpai, jól... van? - próbált mondani is valamit, de inkább megvárta, míg magához tér, nehogy el kelljen ismételnie a kérdéseit. Még rázott rajta, ha kellett, viszont ha nem sikerült jutnia semmire, fogait összeszorítva belemarkolt a hajába és meghúzta, hátha...

by **Utahime** Pént. Május 02 2014, 19:01

//Manó les - Shukaku & Utahime//

A párbajunk - ha lehet ennek nevezni - eléggé lesokkolt a végénél, így kissé megszeppenten indultam meg, Falco viszont lelkesen ugrált körülöttünk.
- De jó, egy közös szafarin tanulunk tovább! - Itt biztosan elleshetünk néhány új trükköt, vagy csak megtudjuk mi a rossz a miénkben... Vagy sokkal inkább kialakítjuk a miénket. Bár már vadásztunk együtt, hébe-hóba, de az sosem volt igazi vadászat. És igazán begyakorolt taktikáink sincsenek.
A teleport plázát most használtam először. Kicsit félve tekintettem körbe és végig szorosan Shukaku mellett haladtam. Még sosem voltam magasabb szinteken, hiszen még az elsőn sem ismertem ki magam teljesen. Viszont nem sokára nem ártana gyakrabban ellátogatnom ehhez hasonló felfedező túrákra, hogy hatékonyabban fejlődjek. Az első szinten már nem jön elég tapasztalati pont a harcokból és küldetésekből sem. Persze minél nagyobb leszek, annál jobban le fog lassulni a fejlődés, de ha legalább egy kicsit nagyobb szinten vagyok, akkor a több pont amit nyerhetek, többé-kevésbé kiegyensúlyozza ezt. Már a városban érezni lehetett hogy "új szinten" vagyok. Az NPC-k öltözete eltért az első szint divatjától, és az épületek designja is enyhén más... Egy új szint új hangulattal, igaz még ha érezhetően más is, nagyon hasonló az első szinthez. Talán mert hasonlóan kellemesnek és biztonságosnak tűnt a környezet... Lehet, ez minden alsóbb szintre igaz.
Amíg én a fejemet forgatva haladtam Shukaku mellett, Falco előrefutott, körbekémlelni, majd vissza és kezdte előröl. A szárnyával is csapkodott, hogy gyorsabban fusson. Előszeretettel tette próbára magát, az akadályok átugrásával vagy megmászásával. Egy nagy szárnycsapással elrugaszkodott, majd tovasiklott felette, ha nem volt túl magas. Viszont gyakran fennakadt már a lábszárközépig érő tárgyakban is. Ilyenkor csak belefúrta a csőrét, hogy erős szárnycsapásokkal felküzdje magát a tetejére.
- Most merre? - Csipogott hátra izgatottan minden alkalommal, mikor hátrafordult.
Kiérve a mezőre, viszont nem tudta folytatni ezt a tevékenységét, hiszen a hatalmas területen semmi akadályt nem talált. A ritkásan elszórt bokrok pedig talán még magasak voltak számára.
- Hogy fogunk itt vadászni, Timidus? - Ez a terep teljesen nyílt. Az égből könnyen megtalálhatnánk amit keresünk, de még nem tudok repülni. Az ellenség hamarabb észrevesz minket és elfut, mint hogy rájöjjünk, hogy itt volt...
- Szóval, ezen a szinten keresünk manókat? - Néztem körbe a végtelennek tűnő mezőségen. Csak a távolban lehetett látni néhány fát, de lehet csak a távolság miatt látom más színűnek a füvet.
- Sok állat van errefele... - Ismertem el szétnézve. Bár a nyílt terepnek köszönhetően látni lehetett jó néhány állatot és igaz nem tudom pontosan hogy is néz ki, amit keresünk, de a környéken határozottan nem láttam manófélét.

by **Shukaku** Pént. Május 02 2014, 19:29

Shu egyáltalán nem siette el a sétát, hiszen jól emlékezett még arra, amikor Peterrel járt itt először, és ő szintén ugyanilyen lelkesedéssel forgatta a fejét a rengeteg újdonság láttán. Halkan kuncogott, hiszen ettől a megállapítástól most meg olyan öregnek érezte magát, ami így, Utahime oldalán, aki idősebb lehetett nála elég vicces volt… bár régóta megtanulta, hogy itt inkább a szint váltotta fel a kinti világ korkülönbségét, tehát valószínűleg most ő számított a nagyobbnak. Persze ő nem volt Peter. Volt egy olyan hatalmas különbség kettejük között, hogy amíg a céhvezér már vagy nem tudott semmi újat találni a kis szinteken, vagy éppenséggel azon gondolkodott, hogy mennyi mindent hagyott ki amikor gyorsan átugrotta ezeket a részeket, Shu semmi ilyet nem érzett. Még mindig talált újdonságot magának az első szinten is. és mégsem érezte úgy, hogy az ő hibája lenne, hogy kihagyott volna valamit. Nagyon jól tudta, hogy a világ folyamatosan frissül, épül megújul. Együtt nézelődött hát Utahimével, mintha ő is most lenne itt először.
Timidus ezalatt lassan lépdelt mellettük. Még egy picit fájt a feje a teleporttól, hiszen azt a vackot máig nem tudta megszokni, és elhatározta, hogy egyszer majd építtet egy légifolyosót pihenőkkel a már megnyílt szintek között, hogy normálisan, repülve át lehessen jutni a két szint között, ne keljen teleportot használni. Egy ideig csak figyelte a csibe lelkesedését, de még közbe sem kellett szólnia, mert Falco ügyesen feltette magának a saját kérdéseit. Timidus felnézett az égre, majd vissza Falcora, és úgy válaszolt.
-A vadászat első pontja az, hogy megtaláljuk a vadat. Kiszemeljük és becserkésszük. Ezt pedig a legkönnyebben a levegőből tehetjük meg. Akarsz repülni Falco?
Shu csak pár szót értett a sárkány szavaiból, mint a vadászat és a repülés, de ez már bőven elég volt arra, hogy rákérdezzen, hogy mit susmusolnak ketten.
-Mit tervezel Timidus? Ugye tudod, hogy manókat szeretnénk találni? Őket pedig ebben a magas fűben igen nehezen fogod kiszúrni a földről.
-Jó a szemem. És kezdjük valami nagyobbal. De… talán még a manót is megláthatjuk. Megröptetem Falcot. Rendben?
-Hát… ne tőlem kérdezd, hanem tőlük…
Nézett az idomár a másik idomárra, majd Timidus is ránézett, kérdő tekintettel.
-Falcótol már kérdeztem.

by **Utahime** Pént. Május 02 2014, 20:11

Kiérve a nagy területre megálltunk körbenézni, és természetesen semmi manószerút nem láttam akármerre is néztem. A rengeteg legelésző és távolabb egy-egy csoport lustálkodó ragadozót is látni, de a manóknak hírét sem látni.
- Te láttál már ilyen lényeket? - Fordulok Shuhoz, tudván, hogy mennyi lénytől vannak már feljegyzései. Ha tudjuk, milyen is az ellenfél, könnyebb kitalálni, hogyan találjunk rá. Jó tudni, hogy a kis termetük miatt tudnak-e megbújni a fűben, vagy üregekben laknak. Esetleg a helyenként elszórt bokrokban kéne keresni...
Falco megbillenti a fejét a kérdésre, és úgy néz fel a sárkányra.
Valóban, a legjobban az égből lehet megfigyelni a terepet és elég jó a szemem is, hogy bármelyen apró dolgot kiszúrjak elég távolról is. De még mindig nem tudok repülni... Vagy ő vinne el repülni? Az talán jó ötlet lenne csak...
- Repülni... - Ismételte a madár még mindig töprengve.
Valóban jó lenne körberepülni a területet. De amikor Uta eldobott, nem tudtam a levegőben maradni. Igaz, talán már elég erősek a szárnyaim, hogy siklani tudjak... És Timidus biztosan nem fog ledobni, végül is, nem repülni tanít, hanem vadászni...
De Shu hamarabb szólal meg, mire a madár is odafigyel.
- Persze, menjetek csak. - Mosolygok rájuk, hiszen ők az igazi vadászok. Örültem neki, hogy hasonló vadásztechnikájú pettel gyakorolhat, mint amilyen remélhetőleg ő is lesz. Hiszen repülő petek lévén az éles szemükre hagyatkozva pásztázzák a tájat. A legkönnyebben ők találhatják meg a manókat, hiszen sokkal jobbak az érzékeik.
- Addig mi meglessük, hogy mik azok a közelben. - Mutattam egy állatcsoportra és néztem Shura megerősítésért. Lehet neki más ötlete is van.
- Akkor menjünk repülni. De talán máshogy is lehet vadászni, nem? Valamilyen csapdát állítani, vagy hasonló? - Nézett vissza Utáékra, miközben pár lépést totyogott a sárkány felé, hogy indulhassanak.
- Talán ők is találhatnak valamit lent, amíg mi fent keresünk.

by **Shukaku** Pént. Május 02 2014, 21:02

Végre valami olyan kérdés, amire Shu is tud válaszolni, és nem csak Timidus tarthat kiselőadást a vadászat taktikai hátteréről. A lány gyorsan elő is kapja a füzetét, és megmutatja a rajzot.
-Csak egy pillanatra láttam az egyik szafari alatt. Elvileg egyáltalán nem veszélyesek, és üregekben meg odúkban bújnak meg. Megpróbáltam lerajzolni, de nemigazán sikerült. Hát… manó vagy kobold szerű, de sajnos nincsen vörös haja, pedig úgy könnyebben észre lehetne venni. Illetve… lehet, hogy van olyan színben is, de amit én láttam, annak fekete volt a bundája… vagy szőre… nem tudom...
Timidus csőrével ügyeskedve felnyitja a nyeregtáskája tetejét, majd felé bök.
-Azt hiszem ha Uta fejének nem ártanak a lángjaid, akkor ennek sem fog… de azért a dolgaimat a másik felében tartom.
Elvigyorodik, és Utahime felé pillant.
-Segítenél neki beszállni? Megígérem, hogy vigyázni fogok rá. De… ha gondolod majd védett terület felett megpróbálkozhatnánk lassan a repüléssel. Ott akkor sem esik majd baja, ha esetleg lezuhan.
Timidus eléggé meglepődött azon a bizalmon, amit egyrészt egymás felé, másrészt a lány őfelé tanúsított. Azért ilyen területen próbálgatni Falco szárnyait igencsak veszélyes volt, főleg mivel a madárka nem bizonyult valami nyugodt természetűnek, így akár megeshetett az is, hogy a nagy izgágaságban kipottyan a batyuból. Erre Utahime pedig csak annyit mondott, hogy persze, menjenek csak. Timidusnak nagyon tetszett a lány hozzáállása, hiszen ő is szerette volna, ha Shu nem aggódott volna annyit feleslegesen. Amikor kicsi volt, akkor végig aggódva figyelte a röptét, hívófüttyöket hallatott amikor túl messzire távolodott… szóval feleslegesen aggódott. Uta láthatóan nem féltette ennyire Falcot… de a pillangóktól meg félt. A sárkány nem tudta hova besorolni az emberek érthetetlen szokásait. Megvárta amíg Falco beszáll, vagy beszállítják, azután pedig neki is kiadta a parancsokat.
-A csapdákat majd fönt elmesélem. Most az a lényeg, hogy tartsd be a szabályokat. Ne mocorogj kölyök, és csak annyira hajolj ki, hogy nézelődni tudj. Elkaplak, ha kiesel, de azért ne próbálgasd a gyorsaságpontjaimat. Indulhatunk?
És ha Falco megadta a felszállási engedélyt, akkor Timidus a magasba szökkent. Shu egy ideig aggódva figyelte őket, majd megpróbált biztatóan rámosolyogni Utahimére. Ő teljesen biztos volt abban, hogy a lány ezerszer jobban féltheti a röpképtelen madárkát, mint amennyire ő Timidust, aki már elég régóta gyakorolja ezt a tudományt. Ezután bólintott, hogy egyetért, és lassan, halk léptekkel indultak meg a távoli állatcsoport felé…

by **Utahime** Pént. Május 02 2014, 22:28

Figyelmesen hallgattam a leírását, vajon milyen lény is ez a manó? Majd amikor elővette a füzetét és egy ábrát mutatott, izgatottan felvillant a szemem.
- Még rajzod is van róla? - Lelkendeztem közelebb lépve. A nyakláncomat morzsolgatva tanulmányoztam a képet, amit Shu mutatott a szóban forgó lényről. Valóban kobold szerű volt, talán túlzottan is. Pont egy hasonló kis szörnyecske vetett majdnem véget a játékomnak ebben a világban. Valami csoda folytán megúsztam ugyan, mikor aktiválódott a teleport kristályom... de nem igazán kedveltem az ilyesmiket.
- Szóval nem ártalmas? - Konstatáltam, de valahogy mégis kérdő hangnembe sikerült kimondani. Közelebb hajoltam, hogy szemügyre vegyem a rajzocskát róla, amit egyébként kifejezetten aranyosnak találtam.
- Egészen helyes kis valaminek tűnik... - Állapítottam meg már csak magamnak is. Lehet, hogy csupán azért láttam elsőre furcsának, mert ez is valami torzított humanoid izé. Vagyis egy mesebeli lény... de nem tűnik annak a gonosz fajtának semmiképp. Főleg ha Shu is azt mondja hogy ártalmatlan, nincs okom kételkedni benne. Egyébként sem feltétlenül ártalmas minden, hiszen egy csomó ártalmatlan vad is van, ami sebezni is alig tud. De ha az is lenne, most vadászgyakorlaton vagyunk, vagy valami hasonlón...
- Ha fekete, és üregekben lakik... meg fogjuk látni? - Csipogott Falci kicsit elbizonytalanodva. Majd indult a sárkányfuvar felé.
- Persze. - Guggoltam le a petek mellé és felsegítettem Falcot a nyeregbe.
- Rád bízom. Biztos nem fog lezuhanni. - Simogattam meg Timidust.
- Még szép, hogy nem zuhanok le! - Csipogta a madárka egy cseppet sértetten.
Lehet, hogy még nem tudok rendesen repülni, de nem vagyok egy darab kő... Igaz, hogy mindig leestem, amikor Uta eldobált "repülési gyakorlat" címszóval, de van szárnyam, és tudok siklani a levegőben... Persze az ilyen gyakorlatok elől mindig igyekezem menekülni, de Uta mindig azt mondta, hogy a kinti világban a madarak kilökik a fiókákat a fészkükből, hogy repülni tanuljanak. Nekem már kinőtt minden tollam, és ettől még nem tanultam meg repülni. Tehát lehet, hogy valahogyan mégis tanulni kell...
- Szép idő van, és sok a meleg légáramlat is... - Tette hozzá, hogy biztos legyen magában. Majd egykedvűen bólogatott a szabályok hallatán.
- Értettem, nem mocorgok, és nem hajolok ki. Indulhatunk. - De ha nem hajolok ki, akkor nem tudok rendesen körbenézni...
A sárkány a magasba lendült én pedig nevetve felálltam és jó utat integettem nekik.
- Azért ne vidd nagyon magasra... - Furcsa volt, hogy már nem körülöttem ugrált a kis fióka, de egyszer egyébként is meg kell tanulnia repülni. Akkor pedig nem lesz mindig a közvetlen közelemben. Egy madárról van szó, tehát biztos szívesen röpködne felettem, hogy a magasból vigyázzon rám... Akárcsak Timidus Shura.
- Ez Falco első repülése. - Nevettem a lányra mikor kettesben maradtuk. Nyilvánvalóan ő is tudta ezt, és nem is igazi repülés, csupán fuvar volt. Mégis szinte pattogtam izgalmamban, vajon milyen lesz, ha tényleg megtanul repülni?
- Vajon milyen állatok lehetnek? - Kérdeztem, mikor megindultunk. Ugyan én néztem ki a legközelebbi csoportot, de elég távol voltak, hogy ne ismerjem fel őket.

by **Shukaku** Szomb. Május 03 2014, 08:38

A lány mosolyogva bólintott, és hagyta, hadd nézze Utahime a rajzot addig, ameddig csak szeretné. Igaz nem volt teljesen pontos mása a manónak, hiszen tényleg csak egy pillanatra látta, a képet az emlékeiből építette fel, és a lyukakat a mesék világában látott manók képeivel egészítette ki, de ha már manónak hívták az illető mobot, akkor sejthető volt, hogy manóra fog hasonlítani.
-Nem. Nem ártalmas. És… helyesnek gondolod?
Shu is belekukkantott a saját rajzába, és kuncogott egy picit. Soha nem gondolta volna, hogy valaki is helyesnek fogja gondolni a mobokat rajta kívül, főleg nem az ilyen manóféléket. Nem volt éppenséggel csúnya, de azért egy hiúz vagy éppen a sárkányok délcegségével nemigazán vetekedhetett. Az idomár inkább maradt az állatoknál.
Timidus bólintott egyet Uta felé, hogy a lány biztosra vehesse, jó mancsokban van a barátja, és a madárka szavaira már csak a levegőben válaszolt.
-A manókat inkább majd a földön kell keresnünk, és az üregeikből amúgy sem tudjuk kihalászni őket. Illetve… Shu egyszer mesélt egy mesét a vakondok-, és ürgeöntésről, de nem hiszem, hogy alkalmazná is. Egyelőre figyeljünk a nagyobb zsákmányokra innen a levegőből. A légáramlatokat okosan mondtad. Igyekszünk még a magasban fölé kerülni, hogy ne vehessen minket észre, azután pedig…
Timidus hátulról repült rá a zsákmányra. Fölé került, és végig rajta tartotta a szemét, valahogy úgy, mint a modern vadászgépek, akik célkeresztben tartják befogás előtt az ellenséges repülőgépet. Amikor a róka észrevette őket, már esélye sem volt. Egyszer ugyan megpróbált kitérni, de a sárkány villámgyorsan korrigált, így minden mozdulatát követni tudta, és gyorsan utol is érte a vöröskét. Megragadni ugyan nem ragadta meg, csak a lompos farka végét pöckölte meg kissé az egyik karmával, majd újra emelkedni kezdett.
-…és ennyi. Tudtad követni? Shu nem szereti, ha olyan állatokat fogunk, aminek ő nem akarja megenni a húsát. Ha vaddisznót találunk, akkor majd megmutatom, hogy hogyan kell igaziból vadászni.
Ezalatt Shu tenyerét a szeme fölé emelve igyekezett kikövetkeztetni, hogy milyen állatokat láthatnak a távolban.
-Talán egy róka… volt… de azt hiszem mi már lekéstünk róla. Ha Falco is megtanul vadászni, akkor neked sem fog sok lehetőséget adni, ha nem kéred külön meg rá. Viszont ott egy másik csoport, azt hiszem az már lehet a tiéd… ha Falco és Timidus is úgy akarja…

/Róka/

by **Utahime** Szomb. Május 03 2014, 14:07

- Tehát most csak nagyobb vadakat keresünk. - Bólintott, tudomásul véve, hogy az üregekbe nem láthatnak bele.
De azért az üregi állatok is előjönnek néha. Izgalmas lehet velük fogó-bújócskázni. Nagy állatokat pedig nem hiszem, hogy el tudnék ejteni, amíg nem fejlődök én is hasonlóan nagyra, mint Timidus...
- Wáó, de szép innen a kilátás! - Ahogy felértek olyan magasba, hogy a szinte az egész mezőséget át lehetett látni, azonnal forgolódni kezdett, hogy belássa az egész teret. A lángjai élénken magasra csaptak, és körbeölelték a sárkány törzsét is, mintha egy második nap jelent volna meg az égen.
Most végre megtanulhatok igaziból vadászni.
- Azt hiszem... de innen nem sokat lehet látni... - És túl gyors is vagy... az a róka előlem biztosan kitért volna.
- Mond csak, megpróbálhatnánk egy repülési gyakorlatot is? Hátha jobban látnám, ha mögötted repülök. A vitorlázás már nagyjából megy... Persze innen is viszonylag sokat látok... - Csipogta félénken.
Vajon van-e türelme ilyesmire a sárkánynak? Eddig is rengeteg dolgot tanított már éss lehet, hogy nem is fog menni... Ahogy mondta, sok pet csak fejlődés után képes bizonyos dolgokra, de amikor Uta dobál, attól féltem, mert nem is indulhatok magasról, hogy legyen időm megszokni, és a földet érés sem kellemes. És Timidus el tudna kapni, ha közel kerülnék hozzá...

- Ühüm. Egész... aranyos. - Bólintottam vissza. Igaz furcsa, mint minden humanoid szörnyecske, de főleg ahhoz képest, amilyenekkel már találkoztam... Persze nem szabad elfelejteni, hogy ez a rajz Shu szemén keresztül mutatja ilyennek a manót. Mindenesetre, ha nem ártalmas, akkor azt a szörnyecske designjával is jelzik, ily módon valami védtelennek tűnő külsőt kap. Ennek bedőlni azért nem ajánlatos, hiszen ettől még lehet valami fenevadat takar az ártatlan külseje, de fordítva azért nem szokott megtörténni. Vagyis ami szörnyetegnek néz ki az az is.
Az állatcsoport felé sétálva figyeltem a légi attrakciót.
- Áá, ha ilyen gyorsan megy, Falco nem esik le? - Kiáltottam tágra nyílt szemekkel, amikor Timidus villámgyorsan zuhanórepülésbe váltott, és már az állatcsoport közepén is volt. Mivel nem láttam mögötte elmaradó tűzcsóvát, csak a róla felcsapó lángokat közvetlenül a sárkány után, lassan meg is nyugodtam. Ha ettől nem esett ki, biztosan is nem fog, tehát nyugodtan nézelődtem tovább. Egy kisebb bokor mellett megállva figyeltük az eseményeket, de olyan gyorsan lezajlott, hogy nem is igazán láttam, mi történt. Újra felemelkedtek a magasba, és eltávolodtak a csoporttól.
- Szóval rókát fogtak... - Legközelebb a vadászatra kéne koncentrálnom, ahelyett, hogy hol látok tűzcsóvákat és hol nem... Mikor Shu szólt, hogy egy másik állatcsoportot is talált, hirtelen megfordultam a tengelyem körül, és felkiáltottam.
- Merre? - Evvel egy időben a mellettem lévő bokor is megrezzent. Egy pillanatra megálltam, majd a nesz távolodni kezdett, így egy nagy ugrással a bokorba vetettem magam.
- Egy manó! - Újra fejjel előre bennragadtam a bokorban és ereztem, hogy valami szőrös dolog elsiklik a kezeim között. A bokor túloldalán pedig egy menyét hullámzott el sebesen.
- Vagy mégsem... - Mondtam a bokorban vergődve de ezúttal sikerült valahogy kikászálódnom magamtól. Felálltam és lesöpörve magamról az elpixeleződő leveleket vörös arccal a lányra néztem.
- Bocsi... üm... Tehát merre menjünk? - Épp az előbb mondták, hogy ne ugráljak bokrokba, és mivel ketten vagyunk, könnyen kiugraszthattuk volna a másik kezébe... Így pedig csak elkergettem.

Zsákmány: Menyét

by **Shukaku** Szomb. Május 03 2014, 14:41

Timidus egy ideig csak körözött a levegőben, és gondolkodott a főnix kérésén. Ő legszívesebben azonnal elkezdte volna az oktatását, és abban is biztos volt, hogy bármikor elkapná a madárkát, ha az véletlenül zuhanni kezdene, de azt is tudta, hogy ezt se Shukaku, sem Utahime nem tudta annyira biztosra, mint amennyire biztos volt ő a saját dolgaiban. Meg azért mégiscsak Utahime társa volt a madárka, és ahogyan ők is megbeszéltek mindent az idomárral, úgy neki is úgy illet valószínűleg, hogy először Falco megbeszélje Utahimével, hogy beleegyezik-e a röptetésbe. Természetesen ez nem engedélykérés volt, hiszen Timidus önállóságának nem volt szüksége az idomárok engedélyére, mindössze jobb volt békében meglenni egymás mellett. Miután ezt ílyen okosan végiggondolta, megosztotta Falcovan is.
-Egyelőre úgyis az a dolgunk most, hogy egy picit pihenjünk. A többi vad is látta, ahogy lecsapunk, így picit altatni kell őket, különben nehezebb lenne az elkapásuk. A jó vadász türelmes és tudja, hogy mikor kell támadni. Szóval most van időnk, úgyhogy akár meg is kérdezhetnénk Utahimééket, hogy mit szólnak az ötlethez.
Nyugodtan ereszkedett le a lányok mellé, és inkább nem szólt semmit azzal kapcsolatosan, hogy Utahimét ismételten egy bokorban találta. Persze ezt látta föntről, de úgy csinált, mintha később ért volna oda. Amíg ők a levegőben köröztek, Shu is válaszolt a kérdésekre.
-Ne aggódj! Timidus még engem is elbír pár percig, a táskából pedig csak akkor tud kiesni, ha ki akar esni, de Timi úgyis el tudja kapni.
~Legalább is nagyon remélem. Bízom benned Timidus…~
És amíg a sárkányt kémlelte, Uta máris fogott valamit, így mire Shu visszafordította a tekintetét, a lány a bokorban volt, a menyét pedig már el is tűnt a sűrű fűben.
-Nem. Nem manó volt.
Kuncogott Shu, és segített kikászálódni a társának.
-Menyét, ha jól láttam. Gyors volt, lehetett nyuszt is vagy nyest is… de én menyétre tippelek. Főleg azért, mert vele már találkoztam… többször is. Nyusztot és nyestet még nem láttam itt.
Ekkor érkezett meg Timidus és Falco, és ha már Uta feltette a kérdést, Timidus válaszolt is.
-Abba az irányba láttunk egy csapat állatot. Most éppen az eget figyelik, úgyhogy van esélyetek. Falco szeretné gyakorolni a repülést, és gondoltam megkérdezem, hogy mit szólnál hozzá, Uta…

by **Utahime** Vas. Május 04 2014, 11:53

- Altatni? Valóban, minket figyelnek... - Nézett le a kis főnix.
Még a távolabbi csoportok is... Ez azt jelenti, hogy ilyenkor nehezebb elkapni őket? Igaz, ha felkészültek a támadásra, védekezni is jobban tudnak, de az előbb Timidus villámgyorsan korrigálta a pályáját mikor kitért az a róka. Biztosan elkapná őket úgy is, ha figyelnek...
- Rendben, akkor a repülés gyakorlása is pihenésnek számít ugye? - A hírre majdnem kiugrottam a helyemről, de még időben visszakapaszkodtam. Valóban nem ártana megmondani nekik is, mit tervezünk. Ha csak meglátnák, hogy időnként zuhanok egyet, még aggódni kezdenének...
- Szerintem Uta örülni is fog neki, mert egy ideje már kinőttek a tollaim... - Bólintott egyet, igyekezve nyugton maradni, de azért időnként kinyújtogatta a szárnyait, hogy érezze, milyen, ha belekap a szél...
Shu válaszára végignéztem a lányon. Nem lehet túl nehéz, és azt mondja csak pár percig... Nem csoda, Timidus még mindig nem olyan nagy termetű, inkább azon csodálkoztam, hogy elbírja. Viszont engem talán már nem bírna el olyan könnyen, de legalább biztos, hogy Falcoval nem lesz gond. Egyébként is, sokkal nagyobb szintűek nálunk, tehát erősebbek és gyorsabbak.
- Vajon Falco is elbír majd, ha fejlődik? - De milyen jó lehet, ha valaki repkedhet a petjével együtt! Elmélázva figyeltem az égen szárnyalókat, új préda után nézelődtem Shuvel, míg meg nem rezdült mellettem a bokor.
- Menyét? Valóban elég gyors kis valami. Hogy lehet ilyesmit elkapni? - Az biztos, hogy nem így. Az állatka után néztem, ahol eltűnt a fűben, majd leszálltak mellettünk a petek is.
- Szép munka! Jó volt a repülés? - Dicsértem meg őket bohókásan, fél kézzel intve feléjük, hogy gyorsan eltereljem a szót a menyétemről. Majd Timidus kérdését hallva a szavam is elakadt pár pillanatra.
- Re- repülést... gyakorolni? - Egy pillanatig bambán dadogva ismételtem a hallottakat, hogy jól értettem-e. Meglepett, hiszem amíg én próbáltam magas helyekre vinni, hogy próbáljon repülni, mindig koppant a végén, és folyton menekült a dolog elől... Elvileg az ilyesmit ösztönösen meg kéne tanulnia, de bizonyára jobb, ha egy másik repülőképes állat is mellette van. Majd mikor megbizonyosodtam róla, hogy jól értettem, csillogószemmel bokszoltam egyet az égbe.
- Ez remek ötlet, Timidus! Számítok rád! - Majd még ökölbe tartott kezemet magam elé tartva fordultam Shukakuhoz.
- Timidus, azt mondta, az eget nézik a támadásuk miatt, ugye? Akkor ha légi gyakorlatokat tartanak, úgy az állatok továbbra is az eget nézik majd, ahogy folyton Falco leesik, majd felemelkednek újra...
- Mi az hogy leesik?! - Kezdett el csapkodni a sértett madár. De én már futottam a Timidus által mutatott irányba, jó utat intve intve hátra a peteknek.
- Gyerünk Shu, nézzük meg mit láttak!

by **Shukaku** Vas. Május 04 2014, 12:36

A sárkány csak bólintott, és nagyon örült annak, hogy végre egy olyan társat talált magának, akinek elég a dolgokat egyszer elmondani, ráadásul nagyon magyarázni sem kell, mert képes kikövetkeztetni azt, amire a sárkány céloz. Kevesebb beszéd, több munka. Timidusnak nagyon tetszett ez a fajta problémakezelés.
-El lehet fáradni a repülésben is, de ha ügyesen csinálod, akkor valóban nagyon pihentető is tud lenni, Majd odafigyelünk, hogy ne fogyjanak el a kitartáspontjaid. a meg Uta még örülni is fog neki, annak én is nagyon örülni fogok.
Bár a sárkány nem nagyon remélte, hogy így fog történni. Ismerve Shukakut, pont arra számított, ami be is következett.
-Persze, hogy elbír majd. Csak gyakorold a lovaglást. Shukakuval is megpróbáltam gyakorolni, de végül letettünk róla, mert fél a magasban. A menyét pedig valóban gyors. Úgy lehet legkönnyebben elkapni, ha gyorsabb vagy nála…
Ezután persze a kérdésre a válasz igazolta Timidus sejtését. A lány bepánikolt, dadogott, és a sárkány már teljesen biztos lehetett abban, hogy a felesleges féltés miatt sehova nem fogja Falcot elengedni, talán még a nyeregtáskából is kikapja, hogy esélye se legyen megtanulni repülni… amikor is fura dolog történt. Uta örömrivalgásba kezdett, körülbelül olyanba, mint amikor Timidus teszi meg a köröket az égben a győzelmei után… csak persze Utahime nem tudott repülni, de azért mindenesetre elég magasra ugrott. A sárkány igyekezte leplezni a meglepettségét, majd elégedetten bólintva szökkent újra a levegőbe, visszakiáltva kettejüknek.
-Köszi! Majd jövünk! Te meg ne aggódj annyit. Valószínűleg a vitorlázást is zuhanásnak gondolják. Nem érthetik, ők nem tudnak repülni. Szerintem nincs is rá szavuk.
Az idomárlányt is meglepte, hogy Uta ennyire nem félti a madarat, de mivel ő meg Timidusban bízott, így nem ellenkezett. Persze ideje sem lett volna, hiszen a lány futásnak eredt az állatok felé, neki pedig követnie kellett. Szerencsére azt már nem láthatták, ahogyan Timidus a halvány mosollyal csóválja a fejét ezen a csodálatos lopakodótaktikán.
-Akkor most felmegyünk még magasabbra, és ha megfelel a magasság, akkor jelezz és ugorhatsz. Végig melletted maradok, ha gond van szólj, és szépen alád repülök és megpihenhetsz a hátamon. Lehetőleg ne pánikolj, mert akkor nem tudlak megfogni…

by **Utahime** Vas. Május 04 2014, 18:46

- De te nem fáradsz már el, ugye? - Aki ilyen ügyesen repül, az már biztos tudja, hogy lehet pihenni repülés közben is...
- És nem akartál mondani valamit a csapdákról is...? - Azt mondta, majd repülés közben... Vagy az az üregöntés lett volna az amit említett? De arról nem mondott sokat, csak hogy nem azt tesszük...
- ...Értem, tehát lehet, hogy a nyílt vadászat és a becserkészés jobb mint a csapdák. Vagyis nem lehet, hanem biztos, viszont Uta túl ügyetlen ahhoz, hogy becserkésszen valamit. - Talán még nekem sem menne olyan jól.
- A lovaglást... már gyakoroljuk egy ideje... - Biccentettem az ég felé. Nem egyszer előfordult mr, hogy összementem valamiért, és így meg tudtam ülni Falcot. Egyszer néztem is, hogy az esemény után megjelent a lovaglás is a jártasságaim között. Ha pedig csak ennyi kell hozzá, akkor már egész jó lehetek benne, mire Falco megnő akkorára, hogy elbírjon. A mondandója másik felénél viszont nem tudtam mást tenni, mint értetlenül nézni.
- Hogy... lehetnék gyorsabb nála? Gyorsaságpontom annyi van amennyi, így nem lehetek gyorsabb nála... - Arról nem is beszélve, hogy egyesek inkább a gyorsaságra mennek és kevesebb erőre... de azért őket biztosan le lehet győzni valahogy. Az nagyon igazságtalan lenne, ha a gyorsaságot, vagy bármilyen pontot ne lehetne ellensúlyozni egy másikkal. Például kitartással? Hallottam, hogy afrikai törzsek ma is úgy is ejtenek el vadakat, hogy addig üldözik őket, amíg össze nem esnek a fáradságtól. Mivel a gazellák sprinterek, az ember pedig maratonra van felépítve, így pár napi követés után már nem bírják az állatok. De ez itt nem nagyon működne... Esetleg ha korábban meglátom, és szólok Shunak, akkor egyszerre támadva elkaphattuk volna? Mármint persze, hogy Shu elkapta volna, hiszen sokkal magasabb szintű, de egy velem egy szintű már nem biztos ugye...
Néhány hosszú pillanatig töprengtem, a nyakláncomat fényezve, mikor meghallottam Falco repülési tervét. A lelkes beleegyezésemre bólintva azonnal az égbe is szökkentek, és pedig örömujjongásokkal tarkítva elcsörtettem a megadott irányba. Egy idő után lassítottam, és körbenéztem.
- Hm... erre nem nagyon látok semmit.
- Igen... lehet. - Csipogta még egy kicsit duzzogva az emberek szegényes szókincsén, de örült, hogy Utát is ennyire lelkesítette a gondolat, hogy ezentúl repülhet mellette.
- Rendben, akkor menjünk. - Ne pánikoljak? Biztosan ő is olyan ügyetlennek hisz... de valóban izgulok kicsit. Sőt minél magasabbra érünk, annál jobban. Lehet, hogy hiba volt előre dicsekedni a vitorlázási tudásommal...

by **Shukaku** Vas. Május 04 2014, 21:27

Timidus egy kicsit elmosolyodott, hiszen tetszett neki a fióka naivsága. Mégiscsak egy kölyökkel állt szemben, így türelmesen válaszolt. Elég türelmet tanult már Shukaku mellett.
-De igen Falco, én is elfáradok. Egyszer mindenkinek elfogynak a kitartáspontjai, és akkor pihenni kell. Annyi a lényeg, hogy jól be tudd osztani. Mindig tartalékolj egy keveset vész esetére, hogy bármikor azonnal tudj lépni, ha kell. A csapdákról pedig… nos a csapdák nem csak tárgyak lehetnek, illetve nem is csak olyan tárgyak, amiket te készítesz. Például érdemes megfigyelni egy tájat is, mielőtt vadászni indulsz rajta. Kivizsgálod, hogy mely részeit használhatod fel esetleg. Például ha Utahimét akarok fogni, akkor már tudom, hogy egy bokorba kell kergetni, mert akkor ott fennakad. Nem én építettem a csapdát, csak kihasználtam azt, hogy vannak természetes csapdák is. Persze építhetsz magad is ilyeneket, de az általában csak akkor jó, ha sokáig laksz valahol, mint mi az erdőben Shuval, vagy akkor, ha magaddal vihető a csapda és több helyen is tudod használni. Ezek bonyolult dolgok, de ha megkéred, akkor Chan biztosan ad neked róla könyveket a könyvtárból. Én nem szeretem annyira az épített csapdákat, mert ott sokszor csak szerencse kérdése, hogy belefut-e az ellenfél, ráadásul nem is valami tiszta dolog úgy győzni valaki felett. Jobban szeretem szemtől-szembe legyőzni az ellenfelemet.
Mivel Timidus nem válaszolt Uta kérdésére a gyorsasággal kapcsolatban, Shu pedig nem tudott olyan szép beszédeket tartani a taktikáról mint a sárkány, inkább igyekezett egyszerűbben elmagyarázni, miután Utahime megállt a futásban.
-Timidus másképpen gondolkodik mint mi. Például amikor kicsi volt, akkor nagyon nehezen tudtam vele megértetni az idő fogalmát. Ha belegondolsz, ők tulajdonképpen halhatatlanok, és az életüket csak a fejlődési fázisok osztják fel. Timidus tudja a heteket, mert aszerint osztja be a dolgainkat. De tíz év neki talán ugyanannyit jelenthet, mint száz… mindössze azzal a különbséggel, hogy többet fejlődhet. Rengeteget mesél nekem ezekről… amikor azt mondja, hogy gyorsabbnak kell lenni, akkor ő tudja, hogy a menyét nem lesz soha annál gyorsabb, mint amilyen gyors most, te viszont fejlődhetsz, és gyorsabbá válhatsz. Szóval… végül is igaza van. Mindössze gyorsabbnak kell lenni, és akkor majd elkaphatod. Éééés… próbáljuk meg arra. Ott van pár cserjés, talán több szerencsénk lesz.
El is indult, azonban nem rohanva, hanem lassú léptekkel, halkan, óvatosan. Azt persze nem említette meg, hogy az előbb látott állatok talán pont Uta csörtetése miatt iszkoltak el előlük. Timidus ezalatt megtett egy utolsó kört, majd kicsit megdöntötte a testét oldalra, hogy Falco könnyebben kiugorhasson a nyeregtáskából.
-Én kész vagyok, kölyök. Indulhatsz ha gondolod. Jó utat!

by **Utahime** Kedd Május 06 2014, 15:12

A madár egy pár pillanatig hitetlenül nézte a sárkány tarkóját.
Mégis elfáradhat? De neki rengezeg kitartás pontja lehet már. És az előbb mondta is, hogy aki ügyesen repül, az repülés közben is tud ihenni. Akkor pedig nem veszti, hanem vissza nyeri a kitartását... nem erről szól a pihenés? - Majd megrázta a fejét, és igyekezett a többi mondandójára figyelni. A csapdákra koncentrálva hirtelen felcsuklott lángja is megcsappant egy kicsit, így már nem fogta körbe a sárkány testét. Az erős hátfényben viszont élesen kirajzolódott a sárkány sziluettje az égen.
- Utát... sok mindennel könnyű lenne megfogni... - Tehát az a legjobb csapda, ha megfigyelem a környezetet, és olyan helyre csalom, ami nekem kedves az ellenséggel szemben.
- De ehhez ismerni az ellenfelet. Mit tegyek, ha új ellenféllel kerülök szembe? - Nekem, pedig még majdnem mindenki új...
A sárkány féloldalasan repült egy rövid ideig, hogy Falco könnyebben kiugorhasson. A madárka viszont nem siette el a dolgot, erősen markolta a nyerget a lábaival, kicsit tipegett balra-jobbra közben a szárnyát bontogatta. Végül csak rászánta magát, és egy nagy levegővel kiugrott.
- Megyeeek! - Hallatszott egy éles csipogás visszhangot verve a következő szint aljáról. Egy kis darabig csak átlósan, hol merőlegesen lefele zuhant a szárnyait állítgatva, néhányszor megfordulva. Majd lassan fennakadva a szélen, sikerült majdnem vízszintesbe hoznia magát és nyíl egyenesen vitorlázott az égen.

A lelkes szaladás először lassult, majd meg is álltam mikor észrevettem, hogy semmi életjelet nem látok magam körül. Körbeforgattam a fejem, tanakodva, hogy merre is látta azokat a mobokat Timidus és Shu, aki eddig csak követett, most elmesélte hogy a sárkány hogy érthette azt, amit az imént mondott. Először továbbra is értetlenül hallgattam. A petek időhöz való viszonyáról még sosem gondolkodtam. De a napokat biztosan el tudják különíteni, sőt az évszakok váltását is, hiszen az itt is a valódi ritmusban zajlik. Ráadásul mindhez kötődnek eventek is, amik szintén támpontokat adnak hozzá. Meg persze arra is mindig emlékszik, hogy mikor milyen küldetést csináltunk... De az évek valóban mások. Már a halhatatlanság fogalma is érthetetlen számomra, hiszen minden elmúlik egyszer.
- Falco még nem mesélt nekem ilyesmit... - Annyira komolyan még nem is tud, hiszem elég egyoldalúak a "beszélgetéseink".
- ...de ők még fiatalabbak mint mi vagyunk, hiszen a legidősebb pet sincs két éves. Az, hogy tíz évre ugyanúgy gondol, mint százra... bizonyos mértékig érthető. Ahogy mondtad is, öregedésben nem halhatnak meg, csak, ha vesztenek valami mob ellen. - Persze minél tovább él, annál erősebb, így kisebb az esélye rá, hogy ez megtörténjen. Nehezebb szintekre sem kell mennie, hiszen várhat amíg erősebb lesz...
- De nem hiszem, hogy akár tíz évig is elélnénk itt, százig meg pláne... - Akárhogy is nézzük a dolgot, a kinti világ szempontjából nem kevés ember fekszik kómában. Egyszer lehet megelégelik az életben tartásunkat, úgy sejtve, már nem ébredünk fel. És mennyi helyet foglalunk a kórházakban? Egy járvány esetén inkább leállítják a rendszert, evvel megölve minket, mintsem hogy a megmenthető betegek elől vonják meg a helyeket.
Egy pillanatra megálltam lehajtott fejjel, majd a lány néhány bokor felé indult. Egy pár pillanatig csak néztem utána, majd pár ugrással felzárkózva hasonlóképp osonva indultam a nyomába. Eközben halkabban próbáltam feltenni neki is az eredeti kérdést.
- Valóban fejlődhetünk még... de ha fejlődök is, mindig lesznek gyorsabb mobok, nem? És ha netalán elérnénk a 100. szintet, akkor is lehetnének majd gyorsabbak nálunk, pedig annál tovább nem fejlődhetünk... Vagyis, lehet hogy igen, de biztos van egy maximum szint, igaz? Minden játékban van. - És ezt Timidus is biztosan tudja, hiszen ide tartozik, ahogy mondta Shu is...
- Meg a velem azonos szintűek is mind másra vannak specializálva, de ez nem jelenti azt, hogy nem győzhetünk a másik ellen, mert az egyik jobb... Vagy éppen hogy igen? Hiszen lehet, hogy egy felépítés egy másik legyőzésére van. Tehát, talán kitartással legyőzhetek egy gyors valamit, de aki erőre épít az hamar lecsaphat? - Suttogtam magam elé az államat simogatva, míg a bokrokhoz közeledtünk. Viszont mikor már vagy tíz méterre megközelítettük a kiszemelt területet, inkább csak igyekeztem halkan követni a lányt - már amennyire sikerült.

by **Shukaku** Kedd Május 06 2014, 16:22

Timidus nem válaszolt. Most inkább arra koncentrált, hogy ha a madárka történetesen zuhanni kezdene, akkor a lehető leghamarabb tudjon közbeavatkozni, és elkapni. Ez most teljes, százszázalékos koncentrációt igényelt. Amikor Falco megindult, akkor Timidus is tartotta vele a lépést, ugyanúgy, mintha csak egy repülő vadat akarna elkapni. Remélte, hogy Falconak sikerülni fog, és azt is elhatározta, hogy a legutolsó pillanatig nem avatkozik közbe, hátha akkor sikerülne a főnixnek szárnyra kapni. Szerencsére ezt azonban nem kellett megvárnia, hiszen a pet ügyesen ráfeküdt az áramlatokra, és máris egymás mellett vitorláztak.
-Ügyes vagy Falco. Gyorsan tanulsz. És ez a válasz a kérdésedre is. te gyorsabban tanulsz mint Uta, tehát neked kell őt megtanítanod a dolgokra. Például arra, hogy ne akadjon bele teljesen egyértelmű csapdákba. Ha pedig új ellenféllel találod magad szemben, akkor csak annyit tehetsz, hogy először védekező harcmodort vívsz, és igyekszel gyorsan kiismerni az ellenfeledet. Persze sokkal könnyebb, ha másokat figyelsz meg harc közben először. És persze sokkal biztonságosabb is.
Shu ezalatt nyugodtan sétált Uta mellett, folyamatosan kémlelve a terepet. Eddig is úgy gondolta, hogy kellemes beszélnie a lánnyal, és most csak még biztosabbá vállt ebben. Persze itt is voltak olyanok amikben nem értettek egyet.
-Majd mesélni fog, ne aggódj. Lehet, hogy már mesélt is, csak nem értetted. Hiába tanultam meg Timidus szavaiból rengeteget, ezeket a bonyolult dolgokat akkor sem tudtam volna megérteni. És… lehet, hogy fiatalabbak években… de szerintem itt nem ez számít. Ők másképpen fejlődnek, mint mi. Nekik a szintjeik az, ami nekünk a kor. Timidus már túllépte a fióka szintet, tehát nem gyerek, hanem mondjuk… kamasz… vagy ilyesmi. Még úgy is viselkedik néha. És sokkal komolyabb, mint amikor pici volt. Mire teljesen felnő már nem is tudom, hogy milyen lesz. Viszont nem gondolom úgy, hogy ne élhetnének tíz vagy száz évig. Ha elég ügyesek, akkor meg tudják magukat védeni. Csak… még nem kell ilyeneken gondolkodni… még nem meséltem neki arról, hogy mi nem addig élünk, ameddig nem nullázódik le az életünk egy csatában. Majd… ha nagyobb lesz, akkor elmondom neki. A többi dologról pedig szerintem kérdezd meg inkább Timidust. Ő ért az ilyen hadi dolgokhoz, és ő is szokta kitalálni azt, hogy hogyan győzzük le az erősebb ellenfelet. Szerintem…
Ekkor azonban hirtelen elhallgatott, és egy ugrással egy kis bucka elé vetette magát. Éppen csak sikerült megérintenie az ujja hegyével a manót, mielőtt az besurrant volna az odúba.
-Láttad? Ugye láttad? Hozzá hasonlót kell megfognod neked is.

(Megvan a manócska! \o/ )

by **Utahime** Kedd Május 06 2014, 18:34

Ez az! Sikerült vitorlázni... de most hogyan tovább? - A lángoló madárka nyíl egyesen haladt az égen, esetleg csak annyira kanyarogva, amerre az áramlatok sodorták.
Uhh, még Timidusra is alig tudok figyelni. Tényleg nehéz feladat, hogy mindig jól álljanak a szárnyaim... De azért jobb, ha igyekszem figyelni, főleg most, hogy megdicsért. A végén még ügyetlennek tartana...
- Ezt már gyakoroltam egy kicsit. - Igaz csak rövid szakaszon, amikor Uta eldobált. De a vitorlázást meg kellett tanulnom, hogy ne essek olyan nagyok...
- De a védekezés annyira nem megy nekünk. - Főleg, ha Uta mindennek nekirohan azonnal a "legjobb védekezés a támadás" címszóval. Nem mintha nem értenék egyet, csak támadni sem tud...
A főnix továbbra is egyenesen szállt, néha csapni próbált a szárnyaival, de csak magasságot vesztett és gyorsan visszaállt a vitorlázásba. Majd később a farkát billentve megpördült, és egy méter vergődő csapkodás után, újra vitorlázásba állt. A lángjai is egyre vörösödtek és kisebbek lettek, amivel egyre feltűnőbbé vált az égen.
- Timidus, hogyan tudok emelkedni? - Félek csapkodni, mert attól csak leesnék...

A lányka megint fején találta a szeget. Valóban lehet, hogy mesélt, nem csak erről, hanem egyéb dolgokról is. Pontosabban szólva szeretett volna mesélni, mert hogy alig értek meg valamit a mondandójából. Ugyan megtanítottam neki a morze abc-t de ebben is én vagyok az, aki nem tudja követni. Amíg kibetűzöm, mit csipogna, már elmegy tőle a kedve ezért is maradtunk elsősorban a testbeszéd használatánál. Már úgy általános esetben mindenképp. Azt pedig, hogy meddig van időnk így játszadozni egy virtuális világban, nem akartam feszegetni. Bár úgy tűnt, hogy a lány csak magát sejtette halandónak, de egy régi programot sem futtatnak a végtelenségig. Viszont ahogy mondta is, jobb nem arra gondolni, hogy mikor kapcsolják le a szervereket. Felesleges olyasmi miatt aggódni, ami ellen nem tehetünk. Talán jobb is lenne elfelejti, hogy mi van odakint, hogy meglegyen a lelki békénk... csak valamiért nem megy ez olyan könnyen, nekem legalábbis.
Csak hümmögve bólogattam, mikor Timidust javasolta a hadi kérdésekhez, és észre sem vettem, mikor a vakondtúrásra - vagy manótúrásra - ugrott.
- He? Hogy...? - Pislogtam nagyokat, a manó szó hallatán. Valóban, mintha láttam volna pár fekete szőrszálat visszahúzódni az üregbe... de felőlem vakond is lehetett volna, amennyit láttam belőle. Körbekémleltem, hogy van-e még hasonló lyuk a környéken és bár volt néhány, egyben sem láttam semmit. Kicsit előreszaladtam, hogy benézzek a lyukakba, és eközben kezdett Falco is ereszkedni. Egy közeli szarvas csapat talán a sárkány főnix párostól megijedve pont felénk indult meg. Amíg letérdeltem, hogy jobban lássam mi van a föld alatt, kis híján átgázoltak rajtam.
- Uwááá! - Kiáltottam a kezemmel védve magam, amíg az elvonuló csorda ide-oda lökdösött.
- Mi történt? - Nézek fel ültemből szipogva.

Megérintve: szarvas

by **Shukaku** Kedd Május 06 2014, 19:27

-Ügyes vagy Falco. Egyelőre maradjunk a vitorlázásnál. Az a legkevésbé megerőltető, és most igyekezzünk azt gyakorolni, hogy hogyan tudsz legkönnyebben a levegőben maradni. Mondjuk… ha addig sikerül, amíg elmagyarázom az emelkedést, akkor utána pihenünk egy picit, és te is megpróbálhatod. Rendben?
A sárkány megvárta a választ, majd elkezdte a bemutatót és a magyarázatot.
-Szóval… gondolom a saját szárnyadat ismered. Szerencséd van, hogy tollas sárkány vagyok, mert Hisame szárnya például teljesen másmilyen. Tehát akkor a szárnyad. Ugye van a szárnyad vége, amin a kézevező tollak vannak, illetve a közepe, amin a karevezők.
(Bizonyára ugyanúgy van saját elnevezésük a végtagjaikra mint nekünk, de a könnyebb érthetőség miatt nem találok ki ilyeneket, hanem használom az általunk is ismertet. )
-Azt gondolom már észrevetted, hogy nem azért maradsz fent a levegőben, mert csapkodsz. A kézevezőtollakkal tudsz előre mozogni, a karevezőkkel pedig felfele. Megpróbálom lassan megmutatni.
És a sárkány valóban igyekezett egy lassú szárnymozgatásra, ami így, repülés közben azért igen nehéz volt, és nem is szokott hozzá.
-Emelkedéskor a kézevezők becsukódnak, a karevezők nyitva maradnak.
És Timidus mutatta is, ahogy szárnyrészeinek élei egymással kilencven fokos szöget zárnak be, majd lassan behajlította, majd kinyújtotta a könyökízületét. A könyökízület behajlításával a csuklóízületét is hajlítja, ezáltal a felkarcsonttal párhuzamosan a kézközépcsontok és az ujjak is a testhez közelítenek, majd nyújtásnál ugyanezt láthatta Falco, csak fordítva. A művelet csúcspontjánál az alkar is fölfelé emelkedik és fölfelé is csavarodik, majd Timidus elkezdi az egészet elölről.
-Kanyarodni a farktollaiddal tudsz. Neked az kicsit könnyebb, mert nekem be is kell hozzá döntenem magam, neked viszont nagyobbak a kormánytollaid.
Ezt is bemutatta úgy, hogy könnyedén leírt egy hurkot a főnix körül. A sárkány imádta mutogatni magát, még mindig.
-Mindent megjegyeztél? Bírják még a pontjaid?
Shu éppen csak fel tudott tápászkodni a földről, mire Uta ismételten úgy döntött, hogy előrerohan. A lánynak esélye sem volt figyelmeztetni a másikat a közeledő veszélyre, és már közbe sem tudott avatkozni. Amikorra azonban Uta kinyitotta a szemét, már azt láthatta, hogy Shu ott áll felette potionnal a kezében és aggódva figyeli az életcsíkját, majd megkönnyebbülten sóhajt.
-Szarvasok. Szerencsére átugrált… a legtöbbjük. Nem sérültél meg? Lehet, hogy… óvatosabbnak kellene lenned…
Távol állt tőle, hogy rendreutasítsa Utahimét, de valahogy ez már a sokadik olyan jelenet volt, ahol a lány bajba keverte magát a hirtelenkedéseivel…

by **Utahime** Kedd Május 06 2014, 21:16

Ez volna a legkevésbé megerőltető? Pedig elég nehéz figyelni, hogy megtartsam az egyensúlyom... Vajon másnak is ilyen nehéz volt először?
- Rendben. - Bólintott a madárka, majd a mozdulattól újra megbillent, de már hamar vissza tudott állni egyenesbe és már leste is, a sárkány mozdulatait. Újra bólintott -már különösebb probléma nélkül- és lenézett a szárnyaira enyhén oldalra billenve. Majd a sárkány szárnyait figyelte meg.
Valóban, ugyanolyan szárnyunk van... tehát csak utánoznom kell, hogy én is úgy repülhessek, mint ő. - Az első körben csak megfigyelte, a sárkány mit hogyan csinál, majd megpróbálta leutánozni a mozdulatot. Nem sikerült elsőre, de még másodszorra sem. Jó néhány métert vesztett a magasságából újra, amíg végre sikerült eltalálnia és végül emelkednie egy kicsit. A sárkány végig a közelében kőrözött, így félnie sem kellett a koppanástól, és megfigyelhette a mutatott példát. A tüze viszont már egészen halvány, vörös lángokban égett, sőt a menetszél miatt inkább csak füstöt húzni látszott maga után. Mikor emelkedni kezdett, a sárkány leírt egy kört a madárka körül, hogy ezt is bemutassa, de az már nem próbálta utánozni csak bólintott.
- Megjegyeztem.
A kanyarodást én is észrevettem korábban, de alig egy kis billentéstől elvesztettem az egyensúlyomat. Evvel jobb lesz még vigyázni.
- Még egy kicsit bírom... De gyakorolhatnánk a leszállást is. - Eddig még sosem sikerült simán landolnom, és ha egyedül akarnék gyakorolni, talán ez a legfontosabb... És már nem hiszem, hogy sokáig fenn tudnék maradni így.
Evvel óvatosan megkezdte az ereszkedést, és most a farktollait is kipróbálva hol élesebb kanyarban, hol csak enyhén ívelve csigavonalban közelített felénk.
A szarvasoktól kissé megszeppenten emelkedtem fel és láttam Shut elém futni néhány potival a kezei közt. Az életcsíkomra pillantottam, és valóban elveszett néhány pont, az erős patáktól kapott pofonok végett. Az előző bokor is elvett tőlem egy keveset, de még mindig semmi vészes nem történt. Így magamhoz térve gyorsan felpattantam, és leporoltam a saras köpenyem, amiről azonnal elpixeleződtek a koszfoltok. Bárcsak így kitisztíthatnám kint is a ruháimat. Az érthetetlen esemény után mosolyogva néztem az őrangyalomra.
- Nem, semmi bajom! Ugye milyen szépek voltak? - Kezdtem legyezni a szarvasok után. Bár tény, hogy roppant mód megijesztettek, de tagadhatatlan, hogy gyönyörűek voltak. És még csak nem is bántottak... nagyon. Vagyis nem szándékosan.
Végül azt mondta, legyek óvatosabb... de hogyan? A hajamat borzolgatva álltam egy helyben és az elővett potikat fixíroztam. Bizonyára őt is megijesztettem, a kalandommal.
- Bocsánat. Hogyan kéne... óvatosabbnak lennem? - Talán ezt még korábban kellett volna megkérdeznem. De hát nem voltam elég óvatos, amikor a földkupacokat lestem? Persze a szarvasok sem a semmiből jöttek...

by **Shukaku** Szer. Május 07 2014, 07:42

Timidus szaggatott csipogással kezd kuncogni, majd elégedetten szólal meg.
-Rendben kölyök. Akkor gyakoroljuk a leszállást. A leggyorsabban akkor tudsz leérni, ha zuhanórepülésbe kezdesz. Ilyenkor nyilazd hátra a szárnyaidat, majd indulj el lefelé. De… ezt majd szerintem akkor gyakoroljuk, ha már vadászunk. Egyelőre még kicsit veszélyes neked. A lassabb formája az, ha szépen kőrözve folyamatosan veszítesz a magasságodból, közben végig fékező siklásban vagy. Ilyenkor terjeszd szét a faroktollaidat, és ereszd ki a fiókszárnyakat. Amikor pedig elég közel vagy a földhöz, akkor szitálj egy picit, csapj néhányat a szárnyaddal, hogy teljesen lelassulj. Ha gondolod, és bírod még addig, akkor kereshetünk egy kis vizet is, és abban talán könnyebben tudsz landolni. Persze… csak ha nincs bajod a vízzel, és tudsz úszni… de szerintem sikerülni fog a rendes leszállás is. Majd végig alattad maradok, és akkor így a hátamra szállsz le, én pedig tudom korrigálni a sebességedet. Ha ez így megfelel.
Shu ezalatt boldogan vette tudomásul, hogy a lánynak akkora baja nem történt, és eltette az üvegcséket, de egyet azért a kezében hagyott.
-Ugye neked is van ilyened? És…
Elmosolyodik, és ő is gyönyörködve tekint a szökdelő állatok után.
-Igen. A szarvasok tényleg gyönyörű vadak.
Egy pillanatra összezavarodik a kérdésre, majd halk hangon -igyekezve elővenni a legszerényebbet- válaszol.
-Haste makes waste, izé… sokkō sonshitsu. Úgy tudom ez a közmondás mindkét nyelvben létezik. A gyorsaság veszteséggel jár. Nekem ezt sokszor mondták régen. Úgy tudsz óvatos lenni… ha mondjuk nem szaladsz mindig előre. A természetben halkan kell járni, mert vendég vagy. Ezt is apa tanította.
Kicsit elszomorodik, majd hirtelen ijedt tekintettel kapja fel a fejét.
-De… nehogy te is azt hidd, hogy ki akarlak oktatni… én csak… segíteni szeretnék…

by **Utahime** Pént. Május 09 2014, 15:45

A madárka újra bólintott figyelmesen hallgatva az utasításokat, majd megfigyelve a sárkány példáját megkezdte az ereszkedést. Gyorsan körülnézett, mielőtt válaszolt volna.
- Rendben, akkor megpróbálok a hátadra szállni. - Nem mintha bármi problémám lenne a vízzel... bár valóban nem a kedvenc közegem. De itt sehol nem látok tavat a közelben, még ha van is a szinten, nem tudnék elrepülni addig. Jó lenne leszállni addig, amíg még sikerülhet...
Néhány nagy ív után egyre élesebb kanyarokat tett, majd párszor megfordult a tengelye körül. A repülése egyre instabilabbá vált és mintha a szél sodorta volna ahelyett, hogy ő használta volna ki azt. Egy kis próbálkozás után sikerült nagyjából kitapasztalnia, hogyan kanyarodhat. A sárkány mögé navigálta magát - köszönhetően annak, hogy az követte a főnix fióka mozdulatait - és egyre stabilabb vonalban tudta követni. Mikor egész közel repült már hozzá, kicsit mintha összezavarodott volna.
Azt mondta csapjak néhányat, hogy lelassítsak... de most nem álló tárgyra akarok leszállni, ilyenkor ugyanolyan gyorsan kéne csak repülnöm, ahogy mozog? Mondjuk ilyesmire biztos figyel majd ő, de...
- Most kéne lassítanom, vagy ha már megkapaszkodtam a nyergedben? - Vagy egyáltalán nem kell, mert ha beszállok a nyeregbe már ő húz magával... csak hátráltatnám, ha csapkodnék, tehát az biztos nem jó ötlet.
Végül egy kis töprengés után, magasba emelte a szárnyait és a nyereg után nyúlt a lábaival. Ahogy megkapaszkodott összecsukta a szárnyait, és kényelmesen elhelyezkedett a sárkány hátán.
- Huh, ez fárasztóbb mint gondoltam...
Shu elpakolta az üvegcséit amíg leporoltam magam, majd felmutatott egyet. Az üvegre pislogtam, és egy kis szemlélés után határozatlanul bólintottam.
- Azt hiszem, igen. - Bár méregkotyvasztó volnék, még mindig nem tudok sokat róluk. A saját receptjeimen és a kezdésnél kapott üvegcséken kívül mást nem igazán ismerek, de úgy hiszem pont ilyent is mutatott fel. A sokkból felépülve megcsodáltam az elhaladó csorda hátát, amiben az esemény alatt kevésbé tudtam gyönyörködni és megkérdeztem, hogy értettek, hogy óvatosabb legyek... hiszen én az voltam, nem? Az más kérdés, hogy elég gyakran bajba kerülök... A válaszára pedig csak hümmögtem, lehajtott fejjel és a homlokomat ráncolgattam. Egyrészt, mert furcsálltam, hogy nem a saját nyelvének közmondásait használja, másrészt pedig az apját említette. Eddig úgy hittem, hogy a lányok, többnyire az anyai tanításokkal példázódnak, de hát.. kinek hogy. Talán a fura tekintetem miatt, felkapta a fejéét és mentegetőzni, kezdett, hogy nem kioktatni akart. Erre én is felkaptam a fejem, és a kezemmel is legyeztem magam előtt.
- Nem, nem. Csak elgondolkodtam, hogy ezt már sokan mondták nekem... - Főleg a "lassan járj tovább érsz" variációval traktáltak folyton, de lehet ideje lenne megfogadnom. Már ha eszembe jut időben. Majd elmosolyodtam és a már messze járó szarvasok után néztem.
- Hiányzik az édesapád? - Pillantottam rá a szemem sarkából. Bár gyakran megtévesztően komoly, de mégis csak egy kisgyerek aki elszomorodott, ahogy az apját említette. Bizonyára a legtöbbünk hasonlóan érez, ezért is próbálnak kijutni és a fronton harcolni a legveszélyesebb szörnyekkel.

by Ajánlott tartalom

Mezőség

Mezőség

Re: Mezőség

Re: Mezőség

Re: Mezőség

Re: Mezőség

Re: Mezőség

Re: Mezőség

Re: Mezőség

Re: Mezőség

Re: Mezőség

Re: Mezőség

Re: Mezőség

Re: Mezőség

Re: Mezőség

Re: Mezőség

Re: Mezőség

Re: Mezőség

Re: Mezőség

Re: Mezőség

Re: Mezőség

Re: Mezőség

Re: Mezőség

Re: Mezőség

Re: Mezőség

Re: Mezőség

Re: Mezőség