Mezőség

by **Kayaba Akihiko** Vas. Szept. 02 2012, 20:04

A második szint egész felülete, az újjáéledő mezőség. Néhány kopár, halott területet leszámítva mindenfelé újonnan ültetett, fiatal erdők, és egyre színesebb élővilág. A tavak vize viszont mérgezett, a szinten nem lehet halászni.

by **Anatole Saito** Szer. Feb. 13 2013, 02:50

Ismét itt vagyok, az előtt a bizonyos süteményárusító boltocska előtt. Csak nem bírok magammal, hajt a kíváncsiság, s mivel pénz szűkében sem állok szerencsére, így megengedhetem magamnak azt a luxust, hogy a haszontalannak tűnő hóbortjaimnak hódoljak. Persze nem az édesség vonzott most ide, hanem a benne található cetli. Ami azt illeti, a legutóbb is jól jártam vele, s már el is határoztam, hogy az Artes Liberales szépen megtisztítja majd Aincradot II. Bunmeitől. Ráadásul az új faj felfedezése miatt nemcsak a süti ára jött vissza, de még profitáltam is belőle. Szóval mégsem olyan haszontalan hóbort ez a sütizés. Habár azt is illik hozzátenni, hogy állítólag nem minden sütivel lehet jól járni. Fortuna asszony nagyon velem van mostanában, szóval ideje ismét csókot lopni tőle.
Belépek az ajtón, a jól bevált kulcsszavakkal megfűszerezett beszélgetést folytatjuk le a pultossal, majd ismét hátra vezet. Ezúttal azonban duplán kísértem meg a szerencsémet, merthogy nem egy, hanem egyenesen két szerencsesütivel vonulok félre. Izgatottan töröm ketté először a Kincsvadászok sütiét, hiszen mégiscsak az volt a drágább. Lássuk mi áll benne:

"Bizonyára fáj a fogad értékes holmikra, bevételre, s kalandra. Siess, a negyedik szinten még kevesen járnak, leld meg elsőként a várva várt kincsedet."

Hát hogy a fenébe ne fájna? A játék kezdete óta azon vagyok, hogy értékes, ritka, egyedi cuccokat gyűjtsek össze, s ma sem véletlenül vásároltam ezt a süteményt sem, mint ahogy annak idején sem véletlenül választottam a keresés jártasságot. No de majdnem megfeledkeztem a másik sütiről, így mielőtt felpattannék máris Indiana Jonest játszani és beszerezni egy ostort, kettétöröm a másik lutri süteményt is. Ó, az ostor meg nem is hülyeség, vajon van ilyen harcművész fegyver? Miközben az előzőt rágcsálgatom izgatottan, ez a süti a következő üzenetet tartalmazza:

"Te vagy a nap mázlistája, ne pocsékold el a szerencsével átitatott idődet, menj nézz körül a második szint mezőségén." Hátoldalán: "Légy fürge és fedezz fel elsőként egy új fajt."

Ez az Apró szerencsesüti is kész főnyeremény, nem gondoltam volna, hogy ekkora mázlista leszek ma, s hogy Fortuna ilyen könnyen adja majd magát. Könnyű kis nőcske vagy te, Fortuna xD Ideje viszont indulni, mert lehet más is kapott ebből a kiváló süteményből. Teletömöm a képem a maradék falatkákkal, elvégre azt is kifizettem, majd mint egy dagadó pofájú mókus, kiviharzom a boltból, persze kifizetve az árut és elköszönve az eladótól. De merre menjek először? Disznót vágni künn a réten, vagy ásóval az X-et keresni a térképen? Wááá, nagyon izgatja a fantáziámat a kincs, de előbb gyorsan letudom a mob vadászatot, mert tartok tőle, hogy a kincskeresősdi hosszadalmasabb meló lesz. Így hát átteleportálok Arbusba, majd onnan a koordinátákat követve eljutok a szint mezőségéig. Kezdem úgy érezni magam, mint egy szafari vadász, úgyhogy az óvatosság kedvéért magamra öltöm teljes harci díszemet és lehívom a kezembe a lándzsámat is, nehogy meglepjen a mobocska. Na és most? Kezdjek el lopózni? Jah nem, nincs is olyan jártasságom... se észlelésem... Hmm, akkor csak kémlelem a terepet. Akrobatikámat használva felmászok egy fára és onnan pislogok körbe, majd hunyorgok egy sort, hátha szabad szemmel is felfedezhetem a keresett mobot.

Felfedezted a Kék Csiga fajt. Jutalom: 20 arany

by **Tetsuko Jin** Csüt. Aug. 15 2013, 20:10

Korán reggel kelek fel szűk kis szobámban, melyet egy kis fogadóban bérlek még mindig a kezdetek városában. Az én céhemnek is van már saját háza, de a tagokat még nem ismerem, semmit sem tudok róluk, de valahol érdekes, hogy a Voice a legelső céhek közé tartozik és mégis ennyire le van maradva a többitől, mármint a tago ügyében. Az okát sejtem, nálunk sokan csak magukra gondolnak, míg egymásra nem, leszámítva Mirika-sant, sajnálatos módon ez így van, nem lehet ellene mit tenni. Én nem tudok, esetleg maga a vezér remélem, hogy majd a gyűlésen, amihez már kiküldte a meghívókat, majd rendbe teszi a dolgokat és elmagyarázza, hogy mi alapján terjengnek azok a fura pletykák az Angelic Voiceról. Elég, nem foglalkozom többet ezzel, majd a gyűlésen kiderül minden, addig meg várok és hallgatok. Egy gyors reggeli után elindulok a városba, körülnézek.. keresek jobb páncélt, fegyvert, de nincs, mindennel el vagyok látva rendesen és ez elégedettséggel tölt el jelen pillanatban. Ha már így van, akkor talán küldetés után kellene néznem, hogy fejlődjek egy kicsit és segítsem ez által a céhemet is, amihez tartozom. elindulok a főtér felé, a hirdetések irányába, mikor is megpillantom a besúgót. Hallottam már róla, de még nem találkoztam vele. Ennyit megér nekem.. veszek gyorsan egy információt egy kis pénzért, amiből mostanság van bőven. Az információ szerint a második szinten lévő mezőséghez kell menjek és ott keresgélni. Ez egyszerű feladatnak hangzik. Már jártam arrafelé, nem lesz gond, nem vészesek a mobok. A teleport kapuk segítségével már ott is vagyok a harmadik szinten. Egy húsz perc séta és pár mob el pixeleződése után megérkezek a cetliben említett helyre, tehát nincs más dolgom, mint vigyázni magamra és keresgélni, rendben…. lássunk is neki.

A következőt találtad: Futópajzs (+6 páncél +3 gyorsaság)

by **Shukaku** Vas. Márc. 30 2014, 15:35

/Desdemona/

Az idomár és a sárkány egy ideig csak némán ültek a fűben és bámulták az égboltot. A csendet természetesen a pet törte meg.
-Szerinted meddig lesz még ott az a vacak?
-Nem tudom Timidus.
-Nem kerestek minket azóta, ugye?
-Nem. Tudod, hogy mondanám, ha igen.
-Persze tudom.
-Szerinted kibékültek már egymással?
-Szerintem megölték egymást. Vagy az egyik a másikat.
-Megölték?
-TI… ti ezt a szót szoktátok használni.
-De te…
-Tudom-tudom. Én nem érthetem ennek a szónak a jelentését. De te sem érted azokat a szavakat, amiket én használok ehelyett. Nektek meg nincs rá jobb szavatok.
Ezután a sárkány gyorsan csipogásba váltott, és a beszélgetés többi részét, már az ő nyelvén folytatták, Shu pedig bőszen jegyzetelt. Amióta Timidus tudott emberi nyelven beszélni, végigpörgették az egész szótárat, hogy minden szó sárkány nyelvi megfelelőjét megtalálhassák. Persze számos olyan volt, amire Timidusnak nem volt szava, mert nekik nem volt fontos, vagy nem is volt jelen ebben a világban, és számos olyan sárkány szó volt, amire viszont a szótárban nem találtak megfelelő párt. Shu számára az emberiből sárkányra fordítás még ment is, hiszen könnyen megtalálhatta a szót, de Timidust lefordítani már nehezebb volt, hiszen azokat a hangokat nehezen lehetett ABC sorrendbe rakni, mert általában hosszú körülírás volt. Először minden esetben megpróbálta fonetikusan átírni, majd egy hullámos vonallal a hanglejtést és egy másikkal a hangmagasság változását, egy harmadikkal pedig a hangerőt is jelölte. Mindhárom fontos volt, és ha egy is eltért, már mást jelentett a szó. Ezen kívül még Timidus mimikája, fülének állása, szemének nyitva vagy csukva tartása is árnyalta a beszédét, és ezt mind-mind le kellett írni, így nehezen lehetett volna ezekre rákeresni. Így hát Shu továbbra is a szövegkörnyezetből próbálta kitalálni a szavakat, és Timidus sem használt túl bonyolult nyelvezetet.
-Most… beszéljek így? Az jobb?
-Jobb.
-Miért?
-Nem akarom elfelejteni.
-Nem lehet.
-Neked nem.
-Neked sem.
-Miért nem?
-Csak.
Ha valaki a közelükbe merészkedik, arra felfigyelnek, de a beszélgetésüket nem hagyják abba, hiszen az idegen úgysem értheti őket.

by **Desdemona** Vas. Márc. 30 2014, 22:58

//Shukaku//

Egy hosszasabb séta a második szinten, hisz ha már megléptük ezt a szintet akkor miért is ne jönnénk erre a szintre. Számomra ez újabb teret nyit Sachi keresésére és Aisu pedig új és erősebb mobokban reménykedik, bár kétlem, hogy sokkalta erősebbek lenének nála, hisz itt vele egy szinten lévőkkel futhat össze és a moboknak nincs plusz felszerelése ami növelheti a harci erejüket, így még arra is van esély, hogy túllépi az itteni mobokat is erő terén. Már egy ideje bóklászunk itt a mezőségben, de sehol semmi csak is a háborítatlan természet tárul elénk mindenfelől.
~Itt nincs semmi sem…
~Mert azt vártad, hogy majd minden szembe fog jönni veled rögtön?
~Hát azért jöttünk ki a védet területeken kívülre, hogy mobra vadásszak, nem pedig a semmi miatt.
~Az igazat megvallva ez csak a te álláspontod és még jobban belegondolva, egyikünk sem tudja miképp működik a vadászat…
~De én tudom!
~Ige? Akkor elmagyaráznád nekem miképpen is kell vadászni?
~Hát ki kell jönni egy ilyesmi helyre, mert itt vannak mobok és utána meg kell keresni őket és elkapni.
~Érdekes. Bár jómagam sosem vadásztam, de néhány regényben volt már szerencsém olvasni róla és ott valahogy nem így írták le.
~Én csak egyszerűen mondtam el most, mert azt akartam hogy értsd amit mondok.
~Nyugodtan kifejtheted a bonyolultabban is.
~Hát..hát…Nem tudom elmondani ezt nem lehet! Nem tudom mit írtak a buta könyvekben, de biztos nem igazak!
Időm nem volt bármit is szólni neki, már nagy lendülettel halad is előre a mezőségben. Még szerencse, hogy sík terepen vagyunk, így elég messziről is kitudom szúrni, hogy merre van. De most sikerült szem elől tévesztenem most csak körülbelül tudom eldönteni, hogy merre is mehetett, talán nem kellet volna erőltetnem a témát csak egyszerűen ráhagynom a dolgot. Mindenesetre nem érek rá gondolkozni most meg kell találnom Aisut. Bár hallottam valami olyasmit, hogy aki felkerül a barát listára azt utána nyomon lehet követni a térképen is, talán egy idomár a petjét is nyomon tudja követni, ha az elkószál és keresni kell…Megnyitottam a térképet és igazat nyert a feltevésem, tényleg láttam, hogy épp merre csatangol Aisu. Ahogy nézem meg állt valahol és nincs is olyan messze, akkor jobb is minél hamarabb utolérnem addig még megvan és senki sem viszi el magával…Követtem a kis gólemet a térkép szerint, majd később feltűnt, hogy a térkép még jelez közvetlen a közelében még két alakot, de nem mobakat jelzett, bár nem is tudom miképp jelzi a térkép a mobokat, de akkor is minél hamarabb utol kell érnek Aisut. Egyre inkább közeledtem a térképen jelölt hely felé és ahogy közeledtem már láttam is alakokat kirajzolódni a távolban, majd oda érve egy lányt és egy sárkány láttam és köztük ott bujkált Aisu is, bár ezek után inkább nem rontottam el a játékát, így mit tettetve azt, hogy nem látom érdeklődni kezdtem a kis gólem holléte felől.
-Elnézést, nem látattok véletlenül errefelé egy Jéggólemet?

Aisu:

~Buta, hagyhatta volna az egészet…én igyekeztem elmondani még akkor is, ha nem tudom…Miért kellet elérnie, hogy tényleg ne tudjak mit mondani…
Eljöttem, hogy keressen, de nem megyek messzire csak kicsit arrébb. Majd láttam valakiket, óvatosan közelebb mentem akkor láttam, hogy egy lány és egy sárkány ül a fűben. Kicsit féltem, hogy elveszek és ők nem tűntek rossznak így oda mentem hozzájuk a sárkány úgy is érteni fogja mit mondok és ő eltudja mondani a gazdájának is a dolgokat akkor.
~Szia! Én Aisu vagyok és eljöttem gazdámtól, hogy keressen, mert felhúzott és…Nem bújhatnék el itt köztetek, mert elveszni se szeretnék nagyon és azt se, hogy elvigyenek, mert engem még könnyű elvinni egy nálam erősebbnek…én még kicsi vagyok…
Néztem előbb a sárkányra majd a gazdájára, ha megengedik, hogy maradjak akkor hassal lefekszem a fűbe és várom, hogy Desdemona megtaláljon…
~Ha jön a gazdám és nem vesz észre rögtön akkor én nem is jártam erre…
Teszem még hozzá, ha engedik hogy maradjak és onnantól csendben maradtam nem akartam zavarni őket csak biztonságos módon szeretnék elbújni Desdemona elől.

by **Shukaku** Hétf. Márc. 31 2014, 07:23

Egy jéggólem. A jéggólemeket nem nehéz észrevenni, főleg egy mezőség kellős közepén nem, így természetesen Shu és Timidus is már messziről felfigyeltek rá. Az alak ide-oda bolyongott egy ideig, majd egyenesen feléjük indult. Az idomár és a sárkány ugyan felkészültek a támadásra, de Timidus azért rákérdezett Shukakunál, hogy pontosan mivel is állnak szemben, jól látja-e amit lát. Természetesen a kommunikáció továbbra is sárkány nyelven folyt közöttük.
-Egy…
-Egy gólem.
-Azaz?
-Pet. A második szinten nincsenek gólemek.
-Mit akar?
-Egyedül van.
-Elveszett.
-Szerinted is?
-Igen.
Ekkorra azonban már oda is ért, és megszólította Timidust. A sárkány azonnal felvette a pihenő pózt, elhagyva eddigi támadóállását, és Shukakura nézett.
-Úgy beszél, mint Álomkelő.
Shu csak bólintott. Természetesen megértette, hogy a sárkány mire gondol, és egyáltalán nem zavarta, hogy a lény éppenséggel nem őt szólította meg elsőnek. Valahol természetesnek vélte, hogy a petek jobban megbíznak egymásban, mint az emberekben, és mivel ő is megbízott Timidusban, így hagyta, hogy ő döntsön.
-Azt szeretné, hogy bújtassuk el.
-Menekül?
-Bújócskázik. Kicsi.
-Akkor igen.
A lány és a pet egyszerre bólintottak, és hagytak egy kis helyet a gólemnek, hogy befurakodhasson mögéjük. Timidus persze folyamatosan figyelte, semmi kedve nem volt hátba támadtatni magát, de mivel nem érzett veszélyt, és a bújócska még logikus mese is volt, valamint a gólem hangjából tényleg kihallatszott, hogy mérges is meg fél is, így egyelőre nem kérdezett többet. Legalább is a gólemtől nem, ehelyett újra Shu felé fordult.
-Mi az, hogy felhúzni?
-Egy… egy ruhát tudunk felhúzni például…
-Nem. Nem az.
-Akkor… akkor például az órát is lehet. Hogy ne álljon meg.
Timidus végignézett a gólem hátán, de mivel sehol nem látott semmi arra utaló jelet, hogy az mechanikusan működne, így ezt a lehetőséget is elvetette, és megcsóválta a fejét.
-Az sem.
-Akkor még azt is jelenti, hogy felbosszantottak.
-Az az! Miért nem tudtok külön szavakat kitalálni a külön jelentéseknek?
-Ezeket hívják szinonimáknak Timidus…
-Butaság!
Ezután látták meg a közeledő alakot. Nem tűnt félelmetesnek, de azért Timidus megosztotta az utolsó információmorzsát is a lánnyal.
-El akar bújni az idomár elől. Fél.
-Fél?
-Fél.
-Elyision…
-A Kegyetlen.
-Megvédjük?
-Hazudhatunk?
-Segítünk.
-Értem.
És ez a párhuzam már egyértelművé tette mind a válaszukat, mind a Desdemonához való hozzáállásukat. Szegény Aisu elmenekült a gonosz idomár elől, mert valamiért megharagudott rá. Talán bántotta. Talán ugyanolyan kegyetlen, mint… A lány és a sárkány magabiztosan rázták meg a fejüket, és közelebb húzódtak egymáshoz, hogy eltakarják a gólemet.
-Először is szia.
-És nem. Nem láttunk.
-Egyetlen gólemet sem láttunk.

by **Desdemona** Hétf. Márc. 31 2014, 13:16

Aisu megszökött előlem, bár hála a térképnek megtaláltam viszonylag hamar. Bár az idomár lány és a társa védik, nem tudom mit mondhatott nekik, de még nem rontom el hamar a játékát egy kis siker élménye had legyen, ha már sikerült érzékeny ponton érintenem és megsértenem, bár nem egészen jogos felháborodása, de nincs mit tenni ez ellen ő már csak ilyen.
-Értem. – közben mosolyogva mutatok a térképem felé, hogy igazából tudom és látom is, hogy itt van - Az én neme Desdemona és kissé érzékeny pontjára tapintottam petemnek, így elbújt előlem. Minél előbb megszeretném lelni, hogy ne legyen baja. – majd a mögöttük megbúj gólemre néztem és folytattam – De, ha tényleg nem látattok akkor nem is szeretnélek zavarni titeket.
Úgy tettem mint aki indulni készül tovább, de nem állt szándékomban és kis idő után Aisu tudtára is adtam, hogy tudom, hogy itt bujkál.
~Látlak ám. A térkép is kijelzi hol vagy és azt is látom, hogy ott bujkálsz az lány és az sárkány mögött. Bocsánat az előbbi miatt, de most már fel függeszthetnéd a játékot…
~Én nem játszom! Ezt azért csináltam mert megharagudtam és büntetésnek szántam, de így nem jó buta térkép!
A kis gólem előjött a páros mögül és nagy lendülettel felém jött és kicsit meg is ütött. Meglepett, nem csinált még ilyet, igaz sebeződni nem sebeződtem csak egy sértődött kis ütés volt, de hideg volt és utána is éreztem az ütés helyén a hideget. Kicsit hátraléptem, de ami történ még jobban meglepett egy kis részen megfagyott a fű, nem értettem a dolgot, most ez Aisu ütése miatt lenne a hideg érzés nem múlik és a lépteim nyomán fagynak meg a fűszálak és a talajt.
~Nem aktalak megütni. Én…én sajnálom, bocsánat! Miattam fagy meg minden körülötted? Nem akartam bocsánat!
~Semmi baj. Én dühítettelek fel, bár igaz semmi sem történ, kicsit nyugodtabban is kezelhetnéd a dolgokat.
~Bocsánat…bocsánat! Most mi lesz? Ez már így marad? Nem tudom, hogy kell vissza csinálni!
~Nyugalom. Nem hinném, hogy miattad van ez vagy nem is tudom…De biztos nem marad így. Nyugodj meg.
A hideg érzés nem múlik és így minden más is fagyba borul körülöttem, kicsit meglepve néztem a társaságunkra is, hogy most ők miképp reagálnak erre az eseményre. Ahogy apránként lépkedtem egy nagydarab kő mellé értem, amin kicsit meg akartam támaszkodni, hogy felmérjem a helyzetet, de amint ahhoz hozzá értem azt is jégtakaró vonta be. Nem tudtam mi ez és nagyon is meglepő volt, bár ez kicsit sem látszott rajtam, de Aisu egyre jobba megijedt és már nagyon is rosszul érezte magát amiatt, hogy megütött.
~Mi lesz? Mi lesz? Bocsánat emiatt! Nyugodtan megbüntethetsz érte! És ígérem nem teszek többet ilyet!
~Nyugodj meg. Nem foglak megbüntetni. De örömmel hallom, hogy többen nem fogsz ilyet csinálni.
Mosolygok a gólemre és próbálom nyugtatni, közben a hideg érzés is múlik és szépen lassan az eddig megfagyott dolgok is kezdenek kiolvadni, majd minden helyre állt mintha mi sem történt volna, ismét rátettem a kezem kőre de az már nem fagyott meg újra, úgy néz ki ez csak ennyi volt, de épp elég volt ahhoz, hogy Aisu egy életre meggondolja mit cselekszik legközelebb ilyen helyzetekben.
~Látod, már vége is. Semmi komoly nem történ szerencsére.
~Látom, de nagyon megijedtem. Többet tényleg nem csinálok ilyet. Amúgy is csúnya dolog volt, de ezek után még inkább az volt. Bocsánat viselkedésem miatt és, hogy megütöttelek.
~Már mondtam nincs semmi baj.
Majd a lányra és a sárkányra néztem és mosollyal az arcomon szóltam hozzájuk.
-Ez egy elég érdekes ki közjáték volt. Nem gondoljátok? De szerencsére semmi komolyabb baj nem történt. Elnézést amiatt, ha megijesztettünk volna titeket és hogy Aisu zavart titeket.

by **Shukaku** Hétf. Márc. 31 2014, 14:27

Shu csak megforgatta a szemeit, és Timidus is legyintett a farkával.
-Ennyire butának gondolsz minket?
-Mi is nagyon jól tudjuk, hogy az idomárok látják a peteket a térképen.
-Ha megsértetted, akkor kérj tőle bocsánatot!
-Pontosan!
-Én ne aggódj, nem lesz baja. Mi megvédjük.
Ezután fura dolog történt. A gólem mégis előmerészkedett, és úgy látszik, hogy úgy döntött, hogy nem várja meg Timidusék segítségét, hanem ő maga rendezi le a nézeteltérését az idomárral. Az meg is kapta a büntetését, a jéggólem lesújtott, Timidus pedig hatalmas vigyorral bólintott egy nagyot.
-Így kéne Anikának is.
-Lehet…
Suttogta a lány, bár ő nem nagyon értett egyet az idomítás efféle módszereivel. Azt sem helyeselte, ha az idomárok erőszakoskodnak a petekkel, de a fordított esetet sem gondolta célravezetőnek, még akkor sem, ha Desdemona be is ismerte, hogy megsértette a petet.
Ami viszont az ütés következtében történt, még jobban felcsigázta Timidust, és még inkább megijesztette a lányt. A sárkány felröppent, és Shu elé állt védekező pózban, hogy a lány még véletlenül se tudjon a közelébe menni.
-Ez az Aidu! Megérdemli!
-Midász király…
Suttogta maga elé Shu, de a sárkány már egyáltalán nem ezzel volt elfoglalva, hanem azzal, hogy lefordítsa a lánynak a kis gólem szavait.
-Fél… nagyon fél. Folyamatosan bocsánatot kér. Szerintem nagyon meg szokta büntetni…
És morogva figyelte a lányt, de szerencsére ez a csoda nem tartott három napig, annál sokkal hamarabb elült, és a lány újra hozzájuk szólt, amire Shukakunak válaszolnia kellett.
-Nem tőlünk kell bocsánatot kérned, hanem…
-Hanem Aisutól.
Segítette ki a társát a sárkány, aki hallotta is a gólem bemutatkozását, és tudta, hogy nem csak a lány hívja így.
-Igen. És nem tehet arról, ami történt, úgyhogy ne büntesd meg.
-Már így is fél tőled.
-A peteknek nem szabadna tartaniuk az idomártól.
-Sem elszaladni előle.
~Timidus sohasem csinált még ilyet. Sohasem. És sohasem félt még így tőlem, vagy a büntetéstől. Ez nem jó. Ez nagyon nem jó.~

by **Desdemona** Hétf. Márc. 31 2014, 16:18

Úgy tűnik valamit rosszul léptem, nem volt valami szívélyes a fogadtatás, most már érdekelne picit Aisu mit is mondhatott nekik.
-Elnézést. Nem amiatt mutattam térképre, hogy buták lennétek csak Aisu játékába szálltam be picit, de már lényegtelen…Elnézést miatta.
Megvédik? Egek mit mondhatott Aisu nekik, de lehet csak félre értik a dolgokat, viszont ez így kicsit kellemetlen helyzet, érdekesen jöttek ki a dolgok. Majd Aisu megütött és egy ideig minden elkezdett megfagyni körülöttem. Mikor elnézést kértem a párostól, furcsa reakciót kaptam. Ugyan miért félne tőle Aisu? Sose bántottam még eddig, néha kicsit erélyesebben rászóltam, ha rossz volt, de ezen kívül szigorúbb módszert nem alkalmaztam sosem. Kicsit zavartan kezdtem el válaszokat adni nekik a történtekre, de nem igazán tudtam mi képp is kéne, kicsit feszélyezve érzem magam.
-Nos…Én sose bántanám Aisut…Néha kicsit szigorúbban szólok rá, de semmi komolyabb nem történt eddig. Már tőle bocsánatot kértem és nyugtatni is próbáltam csak ha én szólok hozzá telepatikus úton azt rajta kívül senki sem hallja.
Igen a kis gólem megijedt, de csak attól ami az ütését követte, és azért kért sűrűn bocsánatot is mert tudta, hogy igazából nem is kellet volna megütnie, hisz én sem szoktam bántani.
-Nem tőlem félt. Hanem megijedt attól ami az ütését követte és Aisu eldöntötte, hogy mindenképp megvéd, így bántja az is, hogy megütött végül…De tényleg nem történ semmi köztünk, szokása néha túlzottan megsértődni és elszelelni tőlem, bár bújócskát most játszott először velem…
~Tényleg nem történ semmi. Desdemona még egyszer sem bántott…A büntetést most én mondtam mert megérdemelném amiatt, hogy megütöttem őt…és…
Nem fejezte a mondatát, eléggé szégyelli magát az eddig történtek miatt és az is bántja most már, hogy rossz színben sikerül feltüntetnie a gazdáját. Bűnbánóan összehúzza magát a maga sajátos módján és földet nézi.
~Aisu, nem történ semmi sem. Márt túl vagyunk rajta, ne emészd magad ennyire miatta.
~De ez így sokkal rosszabb, mintha csak megbüntetnél érte.
~Ez nem elég büntetés neked? Megbántad és rosszul is érzed magad miatta, ezen felül hova büntesselek még pluszba? Elég neked ennyi is. Mindketten hibáztunk kicsit az ilyesmi megesik néha.
~De akkor is megütöttelek, azt nem kelet volna, hisz én a testőröd vagyok azok nem csinálnak ilyet…
~Legközelebb próbáld meg nyugodtabban kezelni a helyzetet és ne menj el rögtön megsértődve, rendben?
~Rendben…
Hát ezt most érdekes lesz elbeszélnem a társaságunknak, de igazából már a magyarázkodáson túl vagyok. Bár emiatt a kis félreértés miatt kicsit kellemetlen a helyzet és nehézzé vált számomra légkör, de mondanom kéne valamit. A kérdés az, még is mit mondja ezek után? Ők számunkra idegenek és Aisu által bele keveredtek a kis gólem sértődős játékába, most pedig itt állunk mindketten eléggé frusztrál lelki állapotban.
-Úgy néz ki, hogy ti kicsit félreértettétek a dolgot. Pedig tényleg nem történ semmi rossz köztünk csak Aisunak érzékeny pontja az, hogy ha nem támasztom alá a hibás érveit. Ilyenkor kicsit úgy érzi, hogy ellene vagyok, pedig csak azt szeretném, hogy amit tanul azt ne hibásan tanulja meg. Elnézésetek kérem ismét emiatt a kis közjáték miatt…
~Én is bocsánatot kérek. Nem akartam, hogy ez legyen belőle, igazából azt se tudom mit szerettem volna ezzel elérni. Bocsánat.

by **Shukaku** Hétf. Márc. 31 2014, 16:43

Timidus legyintett egyet a farkával. Bocsánatot kértek. Ha pedig valaki bocsánatot kér, akkor annak a valakinek illik megbocsájtani. A sárkány biztos volt abban, hogy nem értette félre a helyzetet. Aisu valóban menekült az idomár elől, és ott, akkor valóban nem voltak jóban. Timidus nagyon ritkán érti félre a dolgokat, és most is helyes következtetéseket vont le… legalább is abból az információhalmazból, amit neki eljuttattak. Arról már igazán nem tehetett, hogy nem mondtak el neki mindent. Ezt természetesen szóvá is tette.
-De… ha azt csak ő hallja… akkor miért nem beszélsz hozzá rendesen?
-Igen! Miért nem? Talán… titkolni akarsz előlünk valamit?
Kérdezte a lány, aki viszont még mindig furcsán és gyanakodva nézett az idomárra, hiszem őt nem nyugtatták meg a szép szavak, és Aisu beszédét sem hallotta.
-Valamint… engedd Aisunak, hogy hozzánk is beszéljen. Ismerem a telepátiát, és ha ugyanolyan, mint amit Álomkelő használ, akkor velem is tud beszélni.
-És miért szólsz rá Aisura?
-Mik voltak a hibás érvei?
-Lehet, hogy nem is volt hibás, csak te nem értetted.
Shu bólogatott. Ezt azért ő ilyen nyíltan nem merte volna a másik szemébe mondani, hiszen nem akart ő senkit sem megvádolni azzal, hogy tévedett, de természetesen benne is felmerült, hogy a lány esetleg ok nélkül mérges a petre, így annak felháborodása teljesen jogos volt, és az idomárnak azért is bocsánatot kellene kérnie, hogy alaptalanul büntette meg, vagy javította ki. A sárkány persze azt is tudta, hogy míg az idomárnak emlékeznie kell Aisu szavaira, ezzel szemben a gólem biztosan jobban tudja, hogy mit is mondott, mire fel oktatta ki őt a lány. Így hát inkább felé fordult, és tőle kérdezte meg.
-Mi volt az, amire azt hitte, hogy hibásan tudod?
A kérdést már a közös nyelvükön tette fel, hogy az idomár még véletlenül se befolyásolhassa a petet.

by **Desdemona** Hétf. Márc. 31 2014, 21:39

Nem volt rózsás a helyzetem a lány és a sárkány előtt. Ebből nem lesz egyszerű kimásznom, pedig tényleg nem történ semmi komoly se köztem és Aisu közt, sőt mikor beszélgettünk még csak nem is bántottam vagy oktattam ki csak próbáltam kicsit más megvilágításba helyezni azt amit mondani akart nekem és miután nem tudott mit mondani inkább elinalt és elbújt. Még a társalgási formánk is csak elásott ebben a helyzetben. Igazából azt se nagyon tudom miképp kezeljem a helyzetet, nem túlzottan kerültem még ilyen helyzetekbe.
-Nos…Eddig csak Aisu volt a fő társaságom, így már megszoktam hogy csak egymás között beszélgetünk. Nincs semmi titkolni valóm, egyszerűen csak a szokás hatalma. Ritkán beszélünk más játékosokkal is ezért van az, hogy csak telepatikusan szóltam hozzá a ti társaságotokban is. Elnézést emiatt.
Már kezd egyre kellemetlenebbé válni a dolog. Még is csak egy kislány az akinek mentegetőzöm. Vajon most mit gondolhat rólam? Biztos, hogy semmi jót. De engedjem meg Aisunak, hogy hozzá is beszéljen. Igazából soha egy szóval se tiltottam meg neki, hogy ne beszéljen más játékosokhoz ezt maga döntötte le, hogy nem beszél a játékosokhoz. Bár nem tudom ki az a Álomkelő, de lehet igaza van.
-Sose lett megtiltva neki az, hogy beszéljen a játékosokhoz. Maga dönti el, hogy akar e beszélni más játékoshoz vagy sem. Igazából én már elég sok helyzetben mondtam neki, hogy beszéljen ő és ne én mondjam helyette, de mindig makacsul kiállt a döntése mellet miszerint nem szól más játékoshoz.
~Én már nem értem. Most baj, hogy én nem beszélek a lányhoz? De miért a te hibád? A beszélgetést meg én kértem, hogy így beszéljük, akkor az is mért baj?
~Nem tudom.
-Az érvei? Nem igazán volt annak nevezhető és nem is mondtam neki, hogy hibás csak próbáltam volna elmondani neki, hogy kicsit hiányos az amit mondott és tud. Utána pedig mondtam neki, hogy mondja el másképp és erre megsértődött és eljött tőlem. – már tényleg kezdem egyre jobban kellemetlennek érezni ezt az egészet, de már nincs mit tenni, meghátrálni már nem tudok – Igazából a téma amiről beszéltünk, abba egyikünk sincs otthon igazán. Így próbáltam volna összegyúrni a kettőnk tudását és emiatt akartam bővebb kifejtést kérni Aisutól, csak néha rosszul viseli az ilyesmit.
Innentől nem beszéltem tovább, igazából még egy kibújtató jellegű mosolyt se vettem az arcomra. Teljes ridegség ült ki helyette az arcomra és már kezdtem nyugodtabban kezelni a helyzetet, hisz nem egy hebegő-habogó bizonytalan lányka lennék én. Közben a sárkány kérdezhetett valamit Aisutól, mert hallottam hogy beszél és letudtam szűrni azt is, hogy nem hozzám.
~Igazából…nem is mondta, hogy rosszul tudom csak annyit, hogy ő kicsit másképp tudja. Nem is szidott le csak annyit mondott, hogy fejtsem ki másképp amit mondtam. Mármint röviden valami ilyesmi a történet. Még az előbb provokált viselkedésem miatt se haragszik rám és megbüntetni se akar. Igazából leszidni is nagyon ritkán szokott, megbüntetni pedig még egyszer se büntetett meg…
-Hogy hívnak titeket? Nem hallottam még a nevetek eddig. És ha eddig netán egyikünk se említette volna, akkor elmondanám, hogy a téma ami miatt ez a kis galiba kerekedett ki a vadászat volt.
Nem foglalkoztam azzal, hogy Aisu mit mond a sárkánynak. A kettejük beszélgetésébe nem szólok bele. De a nevükre akkor is kíváncsi voltam ezek után már csak illő lenne, ha tudnám a nevüket.

by **Shukaku** Hétf. Márc. 31 2014, 22:14

-Oh!
Semmi több reakció nem kellett. Csak ez az egyetlen hang elég volt ahhoz, hogy a lány kifejezhesse azt, teljesen megérti a másik helyzetét, és most már át is értékeli a kialakult szituációt. Azonnal mosolygósabbra váltott és Timidus felé is intézett egy-két csipogást, hogy felhívja az ő figyelmét is az információra, ha esetleg nem vette volna észre.
-Mint mi.
-Tudom.
-Mi legyen?
-Félreértés.
-Lehet.
-Biztos.
-Miért?
-Csak. Tudom.
A többi kifejtést már sokkal nyugodtabban és baráttságosabb légkörben mondhatta el a lány, bár az igaz, hogy Shu azért nem ugrott ettől azonnal a nyakába, de már nem úgy tekintett rá, mint valami gonosz boszorkányra. A lány leguggolt a gólem elé, és figyelni kezdte. Rámosolygott, majd a kezét nyújtotta.
-Szia! Miért nem beszélsz?
Tette fel a kérdést a sárkányok nyelvén. Információ. Új információ és egy érdekes pet. Egy pet, aki saját elhatározásából kifolyólag valamiért nem beszélt a mellé rendelt idomáron kívül egyik játékossal sem, pedig megtehette volna. Ennél figyelemfelkeltőbb lény nem is kerülhetett volna Shu elé a mai napon. Timidus persze észlelte, hogy Shukakunak mindenki megszűnt a jéggólemen kívül, így az idomárral való beszélgetést ő vállalta magára… de azért még egy pár szót intézett a pethez.
-Légy vele kedves! Kérlek.
Ezután Desdemonára nézett, mélyen a szemébe és elvigyorodott.
-Ti emberek sokszor használtok rossz szavakat. Olyan szavakat, amin mi teljesen jogosan sértődünk meg. A petek vigyáznak az épségetekre, mi vagyunk felelősek értetek. Ha megkérdőjelezed azt, hogy tökéletesen ellátjuk ezt a feladatunkat, akkor tulajdonképpen a létünk értelmét kérdőjelezed meg.
~Imádom azt a könyvet! Shu nagyon okos, hogy nem csak a képregényeket mutatta meg, hanem szerzett nekem hadászatos könyveket is. A harcos útja.~
-Amikor egy harcos elhatározza magát valamire, mindent meg kell tennie érte, de felelősséget kell vállalnia azért, amit csinál. Akármit is tesz, először is azt kell tudnia, hogy miért teszi, majd cselekednie kell, anélkül, hogy kétkedne a tettében, vagy megbánná azt.
A sárkány kihúzta magát, és büszkén felcsapta a füleit. Esze ágában sem volt megosztani a lánnyal, hogy minden szavát egy könyvből szedte. Imádott a bölcs sárkány képében tetszelegni, amit amióta tanítóvá avanzsáltatta magát, igyekezett minél többször felvenni. Utol akarta érni Álomkelőt, és felülmúlni a mesterét.
-Egyébként én Timidus vagyok, tollas sárkány.
~Az érdemeimet majd elsorolom később. Úgyis látni fogja.~
-A társam pedig Shu.

by **Desdemona** Csüt. Május 01 2014, 23:58

Sikerült tisztázni a félreértést, úgy ahogy…Végre nincs ez a feszült légkör ami eddig volt és már nem is néznek rám szúrós szemekkel. Bár még mindig elég kellemetlenül érzem magam az eddig történtek miatt, de idővel ez feszengő érzés is elszáll. Ami meglepő volt számomra, hogy a lány beszéli a petje nyelvét. Ilyennel még nem találkoztam eddig, bár igaz nem is nagyon találkoztam még más játékossal. Viszont így belegondolva a helyzetbe, vajon én miképp viszonyulnék ahhoz, ha Aisu is a „petek nyelvén” szólna hozzám. Úgy tűnik a lány kizárt a mostani társalgásából Aisuval, hisz a sárkány nyelvét használta. Bár ez a dolog jobban meglepte Aisut mint engem. Értetlenül nézett a lányra, majd felém fordult, de semmit se szólt. Csak zavarodottan kapkodta tekinteté ide oda, majd fejét kicsit félre billentve figyelte tovább az előtte lévő lányt. Közben a sárkány szóba elegyedett velem. Végig hallgatom a monológját, majd egyetértően biccentek egyet. Bele lehet kötni a mondandójába, de nem teszem, hisz van igazsága és látszólag még büszke is magára, hogy ilyen okosakat tud mondani. És az előbbi galiba után…Nos nem szeretnék ismételten kellemetlen helyzetbe kerülni. Majd a sárkány bemutatkozik és bemutatja a társát is aki jelenleg a kis gólemmel van elfoglalva.
-Örvendek Timidus és Shu…
Ahogy elnézem Aisut nem nagyon tud mit kezdeni a helyzetével, sőt egy ideje nem szól semmit se. Nem mond semmit csak csendben nézi Shu-t. Valamit kezdeni kéne a helyzettel, de hiába utasítom szóra akkor sem fog beszélni, sőt még csak jobban megmakacsolja magát. Bár igaz, hogy azt se tudom mit mondott neki Shu, hisz semmit se értettem belőle. Sose láttam még Aisut ennyire megszeppenve, kicsit mókás így látni. Egy kissé el is mosolyodtam, majd odamentem a gólemhez leültem mellé és a kis kobakjára tettem a kezem.
-Nos, Aisu mi ez a szólatlanság? Nem szoktál ilyen csendes lenni.
A gólem nem szólt semmit se csak rám fordította a tekintetét, majd vissza is vezette Shu-ra és ugyanolyan megszeppentve nézte tovább mint eddig.

by **Shukaku** Pént. Május 02 2014, 07:54

-Mi is örvendünk. Ugye Shu?
-Igen. Szer-szervusz!
Fordította a fejét a lány a másik idomár felé is egy pillanatra, hogy újra köszönhessen, de azonnal vissza is fordult Aisu felé, és csöndben figyelte pár pillanatig. Amikor azonban a lány szólalt meg ismét, kissé összeszorult Shu szíve.
~Eddig nem szokott ilyen csendes lenni? Akkor csak miattam ilyen? Csak nekem nem válaszol? Mit rontottam el? Miért nem kedvel? Pedig… én segíteni szerettem volna neki. Már… már a petek is félreértenek. Pedig… én nem is. Timidus nem szokott félreérteni. Meg egyik másik pet sem. Nem szeretném,hogy haragudjon rám.~
Ezután már mindketten megszeppenve figyelték egymást. Timidus nagyon jól látta, hogy nem tud a lány mit tenni, ezért gyorsan segített neki, mivel ő tudta, hogy mi miatt hagyta faképnél Aisu a társát.
-Vadászat.
-Tessék?
-Aisu. Vadászat. Vita.
-Köszönöm!
A lány hálás tekintettel nézett a sárkányra. Így már volt valamilyen szál, amin el lehetett indulni, így Shu tovább folytathatta a beszédet.
-Sajnálom, ha megbántottalak. Nem akartam. Bocsánatot kérek. Persze… ha nem szeretnél hozzám beszélni, akkor nem kell. Elég ha… mondjuk bólogatsz. Igen. Timidussal is sokszor játszottunk barkochbát, amikor még nem értettem olyan jól a nyelvét. Szereted azt a játékot? Tudod, hogy hogyan kell játszani? Csak… csak annyit kérek, hogy jelezz, hogy igen vagy nem. És akkor nem kell velem beszélned, ha nem szeretnél. De… előbb talán akkor segítek. Ha a vadászaton… szóval ha abban nem értettetek egyet, akkor abban azt hiszem segíthetek. Mi sokat járunk szafarizni Timidussal.
Megpróbált mosolyogni, de ez most nem nagyon sikeredett valami bíztatóra. Szavait végig a kisgólem felé intézte.
-Szóval a vadászat. Tudod a vadászat úgy működik, hogy kijövünk a védett területen kívülre, valahova a természetbe. Vagy akár csak egy tavacska vagy egy patak mellé, ahol pedig horgászni lehet. A vadászat lényege, hogy legyenek a közelben mobok. Utána nagyon kell figyelni, hogy észrevedd őket, és ha sikerül észrevenni, akkor pedig el kell őket kapni. Elég csak megérinteni, nem feltétlenül kell őket teljesen igaziból levadászni, de ha van vadászat jártasságotok, akkor annyit le lehet belőlük, amennyit meg tudtok enni. De… többet felesleges. Ennyire egyszerű. Érted?
Timidus ezalatt Desdemona mellé telepedett, és kíváncsian figyelte az egyoldalú beszélgetés menetét.

by **Desdemona** Hétf. Május 12 2014, 11:58

Kissé kényelmetlenül éreztem magam, hisz Aisu szava elállt nem volt mit tolmácsolnom és ahogy láttam a lányt is kissé meghatja a gólem hirtelen szótlansága. A kis gólem csak szótlanul pillogott hol rám, hol Shura, de csak nem szólalt meg. A lány ismételten beszélt és már, úgy hogy én is értettem mait mond, ez már így nagyobb segítség, így már legalább tudom mi a probléma és talán tudok segíteni Aisu szótlanságán is, bár igaz most nem tudok mit tenni. Mikor kitért a vadászatra és, hogy segít kicsit elnevettem magam, de csak amiatt mert számomra kissé mókás, hogy egy kislány az akik kisegít minket egy kissé problémás helyzetben.
-Aisu a bólogatás menni fog, ugye? Tanítottalak jelbeszédre akkor, ha most ennyire elállt a szavad, akkor hasznosítsd az eddig tanultakat jel nyelvből. – majd kicsit még nevetek magamba, majd a lányra fordítom a tekintetem – Elnézést nevetés miatt. Nem rajtad nevetek inkább magamon, hogy egy kislány segít ki a problémámból. Néha kissé mókás a saját esetlenségemre rájönnöm. Ha Aisu is rábólint akkor megpróbálkozhatunk a vadászattal, bár egyikünk sem ért hozzá.
Majd kicsit meglöktem Aisut, hogy reagáljon valamit vagy legalább is kicsit térjen vissza erre az idő síkra és ne csak meredjen előre. A lökésre a gólem kissé megrezzen és kissé összehúzta magát, hogy jelezze szégyelli az előbbi és az eddigi viselkedését, majd biccent is egyet, hogy jelezze részéről is rendben a vadászat. Bár, ha az ember nem figyelt eléggé akkor nem igen veszi észre ezt a bizonytalan kis biccentést. Így inkább én még szóban hozzá tettem, hogy Aisu részéről is rendben van a dolog.
-Nos akkor Aisu is belegyezett. Bár tényleg nem lesz egy egyszerű dolog ez a vadászat.
Majd felkeltem a földről és egy kis intéssel jeleztem Aisunak, hogy ő is szedje össze magát kicsit és készüljön rá akkor erre a vadászatra, hisz többnyire ő lesz aki itt aktívan csinálni is fog valamit.

by **Shukaku** Hétf. Május 12 2014, 12:28

A lány rámosolyog a gólemre, majd Desdemonára is, hogy jelezze, tényleg nincs semmi baj, és egyáltalán nincsen megsértődve a történtek miatt. Aisu saját döntésén múlik, hogy meg szeretne-e szólalni, avagy továbbra is csöndben marad. Shu nem szokta az ilyen dolgokat erőltetni.
-Persze! Nekem teljesen elég a bólogatás is. Ha nem szeretnél beszélni, akkor nem kell. Semmi baj. A jelnyelvet pedig… hát… nem sokat értek belőle. Köszönni tudok, és azt a jelet, hogy köszönöm. Ez… nem sok. De ha Desdemona fordít, akkor majd nagyon figyelek, és igyekszem minél hamarabb megtanulni.
Picit kíváncsi volt ugyan arra, hogy a lány honnan ismeri a jelnyelvet, de természetesen nem kérdezett rá. Ha Des esetleg siket volt vagy néma a kinti világban, akkor bizonyára nem szívesen beszélne erről a témáról, de Shu kissé örült annak, hogy ha ez tényleg így volt, akkor bizonyára ez a lány is örül annak, hogy Kayaba bácsi megadta neki egy másik élet lehetőségét. Shu ezen igazándiból még nem gondolkodott el, de most eszébe jutott, hogy mennyi embernek nyílhatott meg a lehetőségek végtelen tárháza hála a NerveGiernek.
-Nem… nem kell elnézést kérned. És…
~Nem vagyok már annyira kislány…~
-…ez tényleg vicces.
Ő is kuncogott egy keveset a felvetésen, de ő ennek már régen tudta a miértjét.
-Itt annyira nem a kor számít, hanem a szintek. Ha én régebb óta vadászom, akkor nagyobb a szintem és ügyesebb vagyok. Még egy felnőttnél is. Vagy akár erősebb is lehetek, ha éppen olyan jártasságom van. Szeretem ezt a világot.
Elmosolyodott újra, és a sárkányra tekintett, majd vissza a lányra.
-Szerintem így sokkal igazságosabb. Az kap jutalmat, aki megdolgozott érte, nem aki nagyobbra nőtt.
-A vadászathoz pedig nincs szükség semmire. Egyszerűen észreveszed a vadat, becserkészed, lecsapsz és már meg is van. Megmutatom.
A sárkány ugrott, felröppent, kémlelt egy kicsit a levegőben, majd bevágódott az egyik bokorba, pár másodperc után pedig már vissza is tért, szájában egy siklóval. Szépen letette a lány elé, mire az állat azonnal el is indult a fűben tekeregve valami menedéket találni.
-Tessék. Kígyó. Ilyen egyszerű.
-Egy sikló volt, Timidus.
-Az is kígyó, nem?
-De… igen. Az.
-Látjátok? Semmiség az egész.

/sikló/

by **Desdemona** Hétf. Május 12 2014, 17:55

-A jel nyelv alatt nem kell, olyan nagy dologra gondolni. A kinti világban foglalkoztam vele egy időben, de én se vagyok olyan nagy tudású benne. Igazából most is csak Aisu makacssága miatt vettem elő, mivel ha szóban nem hajlandó kommunikálni akkor legalább jelekkel tudjon. De én is most kezdek újra visszarázódni bele, így Aisu se tud sok mindent még…
Bár ez annyira nem volt lényeges dolog, de jobbnak tartottam lemondani, hogy nem egy túlzottan extra dologról van szó. Annak örültem, hogy nem vette sértésnek a nevetésem. Majd végig hallgattam kifejtését, nos igen itt tényleg a szintek számítanak és hogy mire mennyi pontot tesz az ember.
-Igen a szintekkel és a jártasságokkal már tisztában vagyok…csak idő még teljesen megszokom ezt a világot. A kinti világban elég gyakran ágyhoz voltam kötve, így még szoknom kell ezt a nagy mozgás szabadságot. Itt nem akadályoz a gyenge szerveztem semmiben sem és külön öröm, hogy itt van Aisu, nélküle lehet nem is tennék semmit se itt bent…
Közben Timidus megmutatta miképp is folyik a vadászat, bár igaz Aisu nem tud az égbe röppenni, de neki se olyan nehéz kicsit magasabbról végig nézni a terepen. Miután a sárkány visszatért egy siklóval szájában és elmondtam milyen egyszerű is ez Aisu még inkább elbizonytalanodott.
~Mi baj? Ne szégyenlősködj, inkább tegyél egy próbát.
A kis gólem nem válaszolt csak bólintott egy nagyot felém, majd végignézett Shun és Timiduson és neki is indult keresni valami vadat amit ő is elkaphat. Ugyan kiszúrt valami mozgást a fűben, de nem sikerült elkapni a prédát, kissé bizonytalanul indult neki és az áldozata közben elillant. Kissé csalódottan tért vissza, amiatt hogy nem sikerült neki az első próbálkozása, de van még időnk még próbálkozhat elég sokszor a mai nap.

by **Shukaku** Hétf. Május 12 2014, 18:37

-Oh… így már értem. Minden világos.
Mosolygott rá újra mindkettejükre, majd bíztatóan a kisgólemre helyezte a kezét, ha az nem röppent arrébb.
-Biztosan nagyon ügyes vagy Aisu, és már rengeteg mindent tudsz. Nálam biztosan többet. Ha a jelnyelven szeretnél beszélgetni, akkor az is tökéletes lesz, én pedig majd nagyon figyelek.
Igaz még egy kukkot sem tudott kiszedni se szavakkal, se telepátiával, se jelnyelvvel a petből, és bár ez zavarta, egyáltalán nem mutatta és türelmetlen sem volt. Majd Aisu megszólal, ha jól esik neki. Shu persze még mindig érdekelte, hogy Desdemona miért foglalkozott a jelnyelvvel, de még mindig udvariasabb dolognak tartotta nem rákérdezni. A hallgatása el is nyerte a jutalmát, bár éppenséggel igen szomorú jutalom volt, hiszen beigazolódott a sejtése. A lánynak ugyanolyan feszültségekkel és csapásokkal teli lehetett a kinti élete, mint neki magának. Persze emellett jó volt hallgatni, hogy ő is olyan lelkesen és szeretettel beszél erről a helyről, ahogyan azt Shu is teszi néha-néha este, eldugottan Timidusnak. Furcsa volt, ahogy egyre jobban köré gyűltek az olyan emberkék, akik hasonlóképpen gondolkodtak, mint ő maga. Szerette ezt a világot, és valahol biztos volt abban, hogy ez is ennek a világnak a hatása. Természetesen a rossz dolgokra nem akarta tovább emlékeztetni a lányt, inkább rátért a kellemesebb témákra.
-És… neked sem kell aggódnod… gyorsan bele lehet rázódni mindenbe, és akkor hamar rájöttök a dolgokra. A vadászatra is, és a világot is hamar meg lehet szokni. Az pedig valóban nagyon jó, hogy ilyen remekül kijöttök. Mi is nagyon jó barátok vagyunk Timidussal.
A sárkány a „vadászat” után kissé elbizonytalanodva nézett a lányra, aki gyorsan megcsóválta a fejét. Timidusnak bizonyára lett volna egy pár jó tippje, hogy miért nem sikerült elkapni a zsákmányt, de Shu valahogy sejtette, hogy Aisunak most nem az ilyesfajta biztatásra van szüksége, így inkább ő szólalt meg.
-Első próbálkozásnak nem rossz.
-Nem?
-Pillangó.
-Valóban nem is rossz.
Helyeselt a sárkány, ahogy eszébe jutott az említett eset, amiről soha senkinek nem beszéltek. Valamikor régen még Timidus is volt fióka, és neki is el kellett kezdenie valahol a vadászatot, Shu pedig mivel ott volt, képes volt erre emlékeztetni.
-Csak… egy kicsit próbálj gyorsabb lenni.
-Azt nagyon ügyesen csinálod, hogy... hogy nem csapsz zajt.
A sárkány erősen próbálkozott, hogy valami dicsérni valót találjon. Abban biztos volt, hogy hazudni nem fog.

by **Desdemona** Vas. Jún. 22 2014, 17:00

A vadászat első próbálkozásra nem sikerül Aisunak. Eléggé elszontyolodott emiatt. Valahogy a biztatás sem esett jól neki. Kissé merev és zavart. Persze számomra kissé érthető miért, ő még nem lendült túl a kezdeti kis közjátékon. Pedig azt már rég elfelejtette mindenki. Mindenesetre valahogy fel kéne dobni kicsit Aisut. A probléma ott kezdődik, hogy a biztatáson kívül mást én sem tudok tenni. Tekintettel a közjátékra, amiből kiderült, hogy a most megismert személyek nem igazán örültek annak, hogy telepátiával szólok a gólemhez, most hangosan kimondva szólok hozzá.
-Aisu ne legyél ennyire letörve. Nem sikerülhet mindig minden elsőre. Próbálkozz csak bátran. Senki sem nevet ki vagy gondol rosszat amiatt, mert nem ügyetlen vagy.
Ezt követve Aisu kicsit megrezzent és máris összeszedettebbnek látszott, mint ez idáig. Újra és újra neki lendült a feladatnak. A mezőn lévő füvet egy ideig csak szépen lekaszálta. De a sikertelen próbálkozások után nem jött vissza, hanem ismét neki lendült és próbálkozások hosszú sora következett. Míg végül taktikát nem váltott és hirtelen eltűnt egy magasabb fű tengerben. Szépen lassan halad előre és igyekezett nem nagy feltűnést kelteni, hogy ezúttal ne ijessze el a kiszemelt áldozatát. Végül sikerrel is járt. Sikerül elkapni egy kis menyétet. Nem bántotta az állatot, csak szoros ölelésbe fogta és diadal ittasan indul el vissza felénk. Sajnos nem tudta odahozni, mivel fél úton a menyétnek sikerül kivergődni Aisu szorításából és el is tűnt a rengetegbe. A kis gólem pár pillanatig még kereste a tekintettével, majd kicsattanó örömmel sietett vissza az őt figyelő díszes társasághoz. Az öröme elfeledtette az eddig szótlanságát és annyira kiakart jelenteni a sikerét, hogy nem csak felém közvetítette a mondandóját, hanem mindenki számára jól halhatóvá tette.
~Láttátok? Elkaptam! Csak megszökött…nem tudtam ide hozni. De elkaptam!
Nem szóltam neki semmit. Csak a kezem a szám elé téve kuncogtam. Kissé mókás volt az, hogy mennyire lelkes és boldog és jó volt viszont látni a megszokott formáját. A próbálkozásait figyelve fel sem tűnt, hogy elszalad az idő. Mára már fel kell függeszteni a tevékenységünk és ideje haza menni.
-Ügyes vagy. Viszont jól elszaladt az idő, ideje mennünk. – a lányra és a sárkányra néztem - Örülök, hogy találkozhattam veletek és, hogy elég sajátos mód, de tanítottatok valamit mind kettőnknek. De mára búcsúznunk kell, remélem még látjuk egymást. Viszlát, további szép délutánt nektek.
~Máris? Pedig, most kezdtem bele jönni. – kis tétovázás után ismét, úgy szólalt meg, hogy azt mindenki hallja – Akkor mára ennyi volt. Sziasztok!
Aisu még egyszer próbálta megtalálni a menyétet aki megszökött tőle, majd kis idő után rájött, hogy többet mát nem fogja látni. Rávárta kicsit míg teljesen feldolgozza Aisu a ma történteket és indultunk is utunkra.

/Menyét/

//Köszöntem a játékot és a sok türelmet is ^^//

by **Shukaku** Vas. Jún. 22 2014, 17:49

A sárkány fejcsóválva figyelte ahogyan a kisgólem próbálkozik a vadászattal, igyekszik becserkészni az áldozatát, azonban mindezt igyekezett úgy csinálni, hogy ezt Aisu ne láthassa, és még hangot sem adott azon irányú megrökönyödésének, hogy egy pet ennyire ne érthessen a vadászathoz. Persze nem saját gondolatai során jutott arra a következtetésre, hogy hallgasson, hanem azért, mert amikor a társára pillantott, a lány egyértelműen jelezte, hogy hagyja a petet próbálkozni. Persze Timidus tanítási módszerei gyökeresen eltértek attól, amit Shu alkalmazott, de ezt már megszokta. A lány inkább annak a híve volt, hogy hagyta a másikat –Timidust magát is- kibontakozni, és nem nagyon mondta meg, hogy szerinte mit hogyan kellene csinálni. A sárkány ezzel szemben ugyan ő is hagyta, hadd próbálkozzon a delikvens, de azért magyarázott, és egyszer mindenképpen elmondta, hogy mi a legcélravezetőbb út, hogy megelőzze a hasztalan időpocsékolást. Szerencsére nem kellett nagyon kipróbálni egyikük türelmét sem, hiszen a kis gólem viszonylag hamar sikerrel járt, és ugyan ha vissza nem is sikerült térnie a zsákmánnyal, de az való igaz volt, hogy elkapott egy vadat, amire természetesen Shu is azonnal dicséretben részesítette.
-Persze, hogy láttuk! És te is látod? Mondtuk, hogy nem is annyira nehéz, főleg nem neked! Nagyon ügyes vagy Aisu!
-Szép munka.
Persze a lány öröme inkább annak szólt, hogy végre meghallhatta a pet hangját, mint a vadászszerencsének, de természetesen annak is nagyon örült, hiszen nagyban hozzájárult ahhoz, hogy kissé oldódjon a hangulat. Timidus is egy bólintással jelezte az elismerését, azt azonban már mindketten kicsit szomorkodva vették tudomásul, hogy a csapatnak ilyen rövid ismeretség után távoznia kell.
-Hát… izé… rendben. Nem akarunk feltartani. Most már… tudjátok a nevünket, ha gondoljátok küldhettek üzenetet, ha szeretnétek újra találkozni. Sziasztok!
A sárkány is intett, majd egy ideig még figyelték a két távozó alakot, mielőtt ők is elindultak volna.

/ Én is köszönöm szépen! ^^ /

by **Anatole Saito** Szomb. Jún. 28 2014, 18:12

Nincs most kedvem csak lazsálni és áztatni magam az onsenben, s a céhtársaim társasága sem tudott volna helyrerázni. Rendkívül társaságkedvelő ember vagyok, egymagam már biztos megkattantam volna a SAO-ban, de van, amikor az embernek magára kell koncentrálnia és a magány jobban esik, mint a móka és kacagás. Igen, még nekem is. Először úgy terveztem, hogy kiülök a teraszra, hogy Aldoval az ölembe nekiveselkedjek egy jó könyvnek, de valami hiányzott. Mégpedig a természet közelsége. Tisztában vagyok vele, hogy mindez csak virtuális illúzió, de régen nem zavartatom már magam emiatt. Egyszerűen felesleges örökké nyúzni magam és emlékeztetni az elmém, hogy ez csak átverés. Ha a szabadban akartam lenni, akkor nem vehettem le a sisakot és nem biciklizhettem el a Shinjuku Gyoen kerthez. Pedig mennyire szerettem ott tölteni a délutánjaimat. Órákig tudtam üldögélni ott és a legjobb dallamok is ott születtek a fejemben. Éles ellentétet képzett a park meghitt nyugalma és a nem messze lévő pályaudvar zajos forgataga. Imádtam Tokyo mindkét arcát! Úgy gondoltam, egy kis zenélés most is jót tenne nekem, s a Limen kertbe kiülve, ha lehunyom a szemem, olyan lehetne, mintha most is a Shinjuku Gyoenben ücsörögnék és a jobbnál-jobb dallamokat dúdolgatnám. Azonban félő volt, hogy valaki megzavar, s nyilván egyik céhtársamat sem küldeném el, ha már a társaságomat keresi.
Így hát végül úgy döntök, hogy meglépek otthonról és a nagyobb és még igazibbnak tűnő természetben keresem a megnyugvást. Azonban túl sok gondolat cikázik a fejemben, s ilyenkor mi lehetne a legjobb gyógyír a megfáradt elmének, ha nem egy kis vadászat, ami közben kikapcsolódhat. Persze a vadászathoz is kell ész, s ha már úgy döntök, hogy komolyan is veszem, akkor viszont nem árt rendet tenni a szafaris adatbázisomban és célirányosan választani vadászhelyet. A horgászattal egy ideje felhagytam. Lehet jobb döntés lett volna most is inkább leheveredni a kempingszékembe és várni a kapásokra, meg azokra a bizonyos dallamokra, amelyek elkergetik minden komorságom, de ennél valami sokkal aktívabbra van most szükségem. Folyamatosan edzésben kell tartanom magam és fejlődnöm kell. Így nem maradhat ki egyetlen nap sem, amit tétlenséggel töltök. Nem tehetem meg, szégyent hoznék a céhemre. A sajátomra is, de a Sayonarara különösképpen. Hol vagyok én Nabnoshoz vagy Terumihoz képest, Yoshiagáról már nem is beszélve!? Nem, ha csak ülök otthon tétlenül a kertben és várom a sült galambot, akkor sosem érem be őket és sosem vívhatom ki a tiszteletüket. Márpedig Sayonaran belül a tiszteletet nem lehet másként kivívni, hacsak le nem győzöd azt, aki rangsorban feletted nem áll. Legalább is én így vélem.
Így hát rendet teszek mind a nappaliban, mind a szafaris adatbázisomban, s csakhamar kiderül, hogy több roppant könnyű teljesítmény is van, amik eddig elkerülték a figyelmemet. Az egyik rögtön nem is olyan messze, itt a második szinten. Még mielőtt távoznék, gondosan megetetem Aldot, majd felszerelkezve minden szükségesnek vélt holmival, sietősen a teleportkapu felé veszem az irányt.
Nem időzök sokat Urbusban, csak amennyit muszáj, s átvágva a városon, nekiveselkedek a mezőségnek. Nem szeretem ezeket a füves pusztaságokat, de az itteni bokrokban is akadhat az ember érdekességekre. Éppen ezen a mezőségen fedeztem fel egy új fajt, a kék csigákét. Azóta se láttam ilyen lényt, bár túl gyengének vélem ahhoz, hogy magasabb szinteken is előforduljon. Ráadásul a csiga az a 2. szint sajátossága lehet, emlékezve a bossra, mint ahogyan a koboldok az első szint sajátosságai. Bár lehet téves az egész gondolatmenetem, hiszen az 5. szinten még egyetlen bikával sem találkoztam...
Fellapozom a szafari kiskönyvemet, s a derékig érő fűben botorkálva igyekszem átnézni az új fajok listáját. A minap kerültek be a rendszerbe a neveik és a leírásaik, akkor gyorsan átfutottam őket, viszont még nem rendszereztem magamnak, hogy melyikhez milyen teljesítmény csatlakozik. Hallgatózásom aktiválva, így nem lephetnek meg orv támadók, tehát könnyedén belefeledkezhetek a listák szövevényes rengetegébe. Aztán megakad a szemem egy teljesítményen és nem tudom türtőztetni magamat, egyszerűen felröhögök. - Elefánt egy bokorban? Háhh - Igencsak nagy bokrot kell találnia szegény párának, ha el akar bújni mögötte x"D
Azonban a hallgatózásom neszezést jelez a közelből. A nevetésem bizonyára felvert egy vadat. Ki is szúrok egy nagyobbacska bokrot és komolyan már azon merengek, hogy mi van, ha egy elefántot találok mögötte. Mondjuk igazán nagy fáni nem lehet, ahhoz túl kicsinyke a bokor. Aztán ahogy megfontolt léptekkel közeledek, kezemben az izgatott Falánkfiúval, egyszer csak felröppen a jószág! Úgy tűnik csak kacsa ez az egész elefánt a bokorban sztori Razz

Mármint hogy tényleg kacsa, az szállt föl az imént. Olyanom még nincs! A csirke mellé kell az ínyenc madarakhoz! Nem szabad futni... vagyis repülni hagynom. De hogy a francba csípjem el? O.o Nem gondolkozok, csak lendületet veszek és a madár után hajítom a pörölyömet. Szerencsétlent teljesen miszlikbe aprítja Falánk és a belőle fröcsögő vércseppek elég borzalmas haláltusa látványát keltik. Item felvillan, egy újabb pipa a gyűjteményemben Cool

by **Utahime** Pént. Júl. 11 2014, 01:54

//Atoru//

Csípőre tett kézzel nézek körbe, kilépve a város kapuján. A második szint... Ezt eddig valamiért kihagytam. Az emeletre még mindig alig merészkedtem, annak ellenére is, hogy a szintem már megnőtt. Eléggé ahhoz, hogy az első szinten az egyszerű mobok már ne adjanak annyi tapasztalati pontot, hogy az észrevehető legyen mutatón. És még ennek ellenére is csak kísérettel mertem elhagyni az első szintet... Vagy legalábbis kellően felkészülve. De nem lóghatok folyton céhtársaim nyakán, és a szintemet tekintve már itt sem érhet komolyabb probléma. Még így sem, hogy először járok a környéken. A terepet márpedig fel kell fedezni, hiszen a játék a felfedezésről szól! Engedve hát az ismeretlen csábításának kiléptem a mezőre, és Facoval a nyomomban megindultam egyenesen előre. Természetesen nem volt különösebb úti célom, csupán mentem az orrom után. Forgatom a fejem, hátha látok valami érdekeset, ami felé érdemes lenne haladni, de első pillantásra csak egy újabb végtelen pusztának tűnik. A fák is ritkábbak, de itt-ott azért csak előfordul egy-két ritkás liget. A távolban pedig talán egy tó csillogását látom? Elmosolyodom a sétám alatt, majd bólogatok magamban. Kellemes helynek látszik, talán gyakrabban kéne idelátogatnom a vadász gyakorlat alatt. Mert hogy akármilyen céltalanul nézelődök is, mégsem csak tájat nézni jöttem -bizonyára még az első szinten is bőven akad hely, ahol nem jártam. De amíg lassan bandukoltam a magas fűben, Falco már szárnyra is kelt, hogy felderítse a terepet. Az égen szinte hullócsillagként cikázott, nagy köröket írva a mezőség felett, így elég távol érve a várostól és is megálltam, és petem példáját követve zsákmány után néztem. Mikor rájöttem, hogy közel s távol nem látok semmit, eszembe jutott Shu, és hogy a nem agresszív mobok elmenekülnek a zajra. Igaz, hogy még mindig alacsony szinten vagyok, tehát a mob sem mind támadnak. Kicsit megvakarva a állam arra jutottam, hogy búvóhelyet keresek, így a közelben spawnoló mobok majd nem menekülnek el... A tervet követve egy közeli sziklacsoport felé vettem az irányt, amit dús fű nőtt be. Úgy gondoltam, köztük eléggé el leszek rejtve, ha erre jönne valami, nem vehet észre könnyen, ha a sziklák közé ülök. Majd melléjük érve, szűknek ítéltem a rést, ezért inkább megmásztam az egyiket. Elég magas az akrobatika szintem, hogy ne szenvedjek balesetet, így a kezeimmel takarva a fényt, körbenéztem a sziklán állva, hátha találok másik lest, vagy egy vadat, amihez ezúttal majd igyekszem halkan közelíteni. ...Majd léptem egy lépést hátra. A repedésbe azonnal bele is zúgtam, és néhány életpont elvesztése mellett megállapíthattam: Valóban szűk. Mozdulni alig bírtam, de legalább nem szorultam be. Vagy mégis? Oldalt néztem jobbra, néztem balra, de a még szűkebb réseken talán csak egy kisgyermek férne át... Felfele viszont kiférnék de hogy jutok fel? Falco nem tudna felhúzni... Megfordult a fejemben, hogy újra segélykérő üzenetet küldjek Shunek, de gyorsan lebeszéltem magam. Már így is folyton a szerencsétlenségeimmel nyaggatom szegény kislányt, és Timidusztól is biztos megkapnám a magamat... Legalább megpróbálok felmászni, és ha nem megy, még utána is kérhetek segítséget.
Evvel fogást kerestem a sziklán, amiből hamarosan folyamatos zajok szűrődtek. Az apróbb földomlásokat tompa nyöszörgés, kis puffanás kíséretében kavics csikorgás követte, ahogy visszaestem. Pedig igyekeztem minél kevesebb zajt csapni, már nem a mobok miatt, hisz ha egy harciasabb fajta meg is lát, itt talán nem ér el, ha mellém nem esik. A játékosoktól annál inkább tartottam, hisz ilyen szorult helyzetben könnyen kirabolhatnak. Igaz Falco a közelben körözött, figyelve minden mozdulatom, így biztos lehettem benne, hogy az esetleges veszélyről is értesít majd.

Hangoskodó szikla:

by **Atoru** Pént. Júl. 11 2014, 10:52

//Utahime\\

A második szint. Hogy én mennyire szeretem ezt a helyet! Elég szép emlék köt engem ide, az Újévtől kezdve egészen a találkozásig Desdemonával. Igen, régi szép idők.
Talán az emlékek miatt, vagy más okokból nem tudom, de ma megint ellátogattam ide, hogy egy kicsit nosztalgiázzak és felderítsem a terepet. Hogy miért kell felderíteni a terepet? Erre kettő logikus magyarázatom is van. Az első az, hogy eddig még nem jártam errefelé, hiszen a városon belül voltam csak itt, így most felfedezném ezt is.
Most persze jöhetne a kérdés, hogy miért pont a második szinten teszem mindezt? Erre válasz a második magyarázatom: Timidus.
Miután azon az estén találkoztam a sárkánnyal, sok dolgot átgondoltam. Nem, nem arról, hogy helyes-e, amit teszünk - bár ez is megfordult néhányszor a fejemben -, hanem arról, hogy hogyan is tudnám elősegíteni ezt a célt. Mert az csak egy dolog, hogy sorra felkeresek mindenkit, akit csak ismerek, de ezzel nem lendül előre a cél,csak annyit, hogy az ismerőseim szándékait kiismerjük.
Ezért aztán úgy döntöttem, hogy sorban bejárom a szinteket, felfedezve a területi adottságaikat. Az első szint felfedezése volt igazán fárasztó. De azzal már kész vagyok, most jön a kettes szint! Azonban itt is lesz munkám bőven. Eddig még csak Urbus-ban jártam, sem a környező falukat, sem pedig a természetet nem fedeztem fel. De úgy döntöttem, hogy a településeket most hanyagolom, inkább maradok a jó öreg Floránál és Faunánál. És meg kell hagyni, hogy a kettes szint is legalább annyira gyönyörű, mint az egyes. Szép táj, elszórt fák, napfényben fürdőző tótükör, egy szikla felett köröző lángcsóva... hogy mi?! O.o
Értetlenül bámultam a jelenségre, amit láttam. De az értetlenségemet hamar felülmúlta a kíváncsiságom, így közelebb mentem a sziklához.
A távolságot nyílt terepen kiszámítani szinte lehetetlen, és nem is nagyon lehetséges, így csak saccolni tudtam, hogy mennyi időre van szükség ahhoz, hogy odaérjek.
De ahogy közelebb értem, már jobban kirajzolódtak a körvonalak is, és azt is megtudtam állapítani, hogy a köröző lángcsóva egy madár. Talán főnix? Vagy egy egyszerű tűzmadár? Mindkettő lehetséges.
Nem sokára viszont másra lettem figyelmes. Hangok. Próbáltam keresni a forrását, és nagyjából arra jutottam, hogy a sziklából jön a hang. Nem, nem a szikla tetejéről, nem mögüle, hanem belőle. Talán egy küldetés lesz? Lehet.
- Hahó, Szikla úr, jól van? - kérdeztem meg tőle. Most ha lett volna itt valaki, biztosan zakkantnak nézett volna, hogy egy sziklával beszélgetek. De sajna ez van, ha valaki rejtett küldetésre vágyik, akkor mindent meg kell tennie.
Bár beszélgetni egy sziklával talán mégiscsak túlzás...

by **Utahime** Pént. Júl. 11 2014, 19:13

Megkapaszkodtam a földben, míg hátamat a mögöttem lévő tömbnek támasztottam. A föld leomlott, a kavicsok pattogtak. Kis puffanással talajt fogtam, és megint csak felmordultam. Kicsit kifújva magam felnéztem az égre, mióta is próbálkozok már? Mindegy is, biztosan fejleszti az ügyességem... hisz láthatóan nincs elég pontom, hogy kijussak. Falco már nem kőrözött felettem, egy közeli fa ágára szállta le, ahol még épp láthattam, a résből. Valamit igen szúrós szemmel nézett, így én is érdeklődve próbáltam követni a tekintetét. A látóköröm viszont elég szűk volt, így újabb erőlködő nyikorgást adtam magamból, ahogy a résnek szorítva magam igyekeztem kilátni. Majd megszólalt egy hang a szikla túloldaláról. Azonnal mozdulatlanra fagyva hallgatóztam, még a lélegzetem is visszafojtva. Bizonyára az előbb körbejárta a sziklát... De azt mondta, szikla úr? Vagyis nem látott meg. Kifújva a levegőm hátrébb húzódtam az árnyékba, hogy ne lásson meg könnyen akkor se, ha benézne a résbe. Majd leülve elkezdtem gondolkodni a hallottakon, míg a kobakom püföltem. Gondolj, gondolj... Szikla úr... Tehát most a sziklához beszélt? Igaz, az előbb meglehetősen nagy zajt csaphattam, talán azt hitte a szikla volt az. Ebben a világban nem teljesen szokatlanok a beszélő tereptárgyak, így az sem meglepő, ha valaki leáll beszélgetni egy sziklával. Ami azt illeti az ilyesmik gyakran küldetés adók lehetnek, tehát biztos azt hiszik, egy ilyen küldetésbe botlott. Egy kicsit el is mosolyodtam, de hamar összeráncoltam a homlokom... De hogy ÚR? Persze, csak nyöszörögtem, és a hangom is viszonylag mély... de akkor is. Legalább kölyöknek nézhetne... Egy sóhaj kíséretében megállapítottam, hogy talán nem csak az öltözködési szokásaimban van a hiba. Persze talán a szikla akusztikája is ludas lehet a dologban.
Valamit válaszolnom kéne neki? Pislogtam a rés felé. Igaz, megvárhatnám, amíg rájön, hogy a szikla nem beszél, és nem okozna több fejfájást, viszont akkor hogy jutok ki? Most itt a lehetőség, hogy segítséget kérjek, de nem tudhatom, hogy nem-e rabolna ki, ha így meglátna. Persze, a legtöbb játékos csak nem tenne ilyent... ugye? Mire észbe kaptam, már újra hangosan hümmögtem, gondolkozva, hogy megszólaljak-e. Pislogtam néhányat, és úgy döntöttem, azért illene legalább válaszolni, abból csak nem lehet baj.
-Szervusz, Ifjú harcos...- Mondtam, gyanítva, hogy evvel nem sokat tévedhetek.
-Nem kifejezettem állíthatom, hogy jól vagyok, de ami azt illeti igazán rosszul sem vagyok.- Mondtam őszintén, és a fény felé pislogtam. Majd egy kis szünet után újra megszólaltam.
-Hát, te hogy vagy? Mi járatban vagy erre?- Talán jobb megtudni, hogy ki is vetődött erre, mielőtt a segítségét kérném? De ha beszélek hozzá, nem csak rájön, hogy bibi van a dologban? Mindenesetre ezután elhallgattam, és füleltem. Vajon a szikla melyik oldalánál jár? Falco végig a fáról nézi a jelenetet, és néha, ha ránézek megbillegeti a fejét. Viszont hiába látom, nem értem mit akar mondani.

by **Atoru** Pént. Júl. 11 2014, 20:50

Amilyen gyorsan szólaltam meg, olyan gyorsan hallgatott el a szikla. Mondjuk eddig sem adott ki magából túl lelkesítő hangokat, de most, hogy elhallgatott, egy kissé zavartan éreztem magam. Mi van akkor, hogyha az egészet, csak hallucináltam, és igazából semmilyen hang nem volt. Vagy a kismadár volt? Ha jól láttam, már ő sem köröz, hanem csak leszállt egy ágra. Szép madár. És abból ítélve, hogy nem támadott le egyből, nem veszélyes. Vagy csak ekkora hatással lenne rá az, hogy magasabb szintű vagyok? De ez is milyen szintkülönbség? Csak az a nyavalyás Kiképzőtiszt segített. Hogyha nincs az az NJK, még mindig csak az első pár szinten lehetnék továbbra is. Így viszont eljárhatok már a tizedik szintig is. Ennek egyfelől örülök, mert máskülönben nem találhattam volna egy állandó szállást a békés Friben falucskában. Másfelől viszont sokkal nagyobb a lemaradásom az átlagos tízesekhez képest.
Ekkor szólalt meg a szikla visszhangos hangon. Szóval nem vagyok őrült! Ez nagy megkönnyebbülés számomra. A harcossal pedig nem is sokat tévedett.
- Ömm... Hello, Atoru vagyok. - mondom kissé bizalmatlanul. Ez akkor most tényleg egy küldetés lesz? Akkor viszont közelebb megyek a réshez, hogy jobban hallhassam, hogy mit mond. Hisz gondolom, ezt használja szájként.
- Ééértem... - válaszolom a sziklának. Ez így bizony elég nyögvenyelős lesz, hogyha még nem avat be a küldetés lényegébe. De talán majd később.
- Oh, a célom. Felfedezem a terepet, mert egy barátom beszéde elgondolkodtatott, és szeretném bővíteni a helyismeretemet és a tudásomat egyaránt. És különben is, ez a hely egyszerűen gyönyörű, mint Aincrad többi része is. És a növények! Azok külön egzotikumnak számítanak. Ezért is lettem potion készítő... Oh, de ne haragudj, elvesztem a mondandómba. Szeretnél esetleg te is mondani valamit? - kérdezem meg a sziklától, aki a hangja után, már nem olyan biztos, hogy úr lesz... De az azért mégiscsak hülyébben hangzik, hogy Szikla Kisasszony, nem igaz? Vagy csak nekem ilyen a felfogásom? Meglehet. De ő sem sértődött meg, szóval gondolom nem jártam messze az igazságtól. Már csak ezt a kis madárkát nem értem. Talán a küldetés része lesz? Talán a szikla megmondja.

by Ajánlott tartalom

Mezőség

Mezőség

Re: Mezőség

Re: Mezőség

Re: Mezőség

Re: Mezőség

Re: Mezőség

Re: Mezőség

Re: Mezőség

Re: Mezőség

Re: Mezőség

Re: Mezőség

Re: Mezőség

Re: Mezőség

Re: Mezőség

Re: Mezőség

Re: Mezőség

Re: Mezőség

Re: Mezőség

Re: Mezőség

Re: Mezőség

Re: Mezőség

Re: Mezőség

Re: Mezőség

Re: Mezőség

Re: Mezőség

Re: Mezőség