Re: Mezőség

by **Shukaku** Pént. Május 09 2014, 16:48

A sárkány nyugodtan repülve tartotta az iramot a madárral, úgy cikázott mögötte és alatta, mintha csak a zsákmányt követné. A kérdésre bólintott, és mutatván, hogy neki az utat sem kell figyelnie, még hátra is fordította a fejét, hogy a barátja szemébe nézhessen.
-Csak nyugodtan Falco, ráérünk. Messze még a föld. Úgy szállsz rá a hátamra, ahogyan csak szeretnél. Majd korrigálok, ne aggódj. Még ha esetleg meg is karmolsz, nem tudsz rajtam sebezni, de azért igyekezz a nyeregtáska szíjában megkapaszkodni. Stabilabb fogás van rajta, mint a tollaimon.
Csipogva felkacagott és valóban végig a főnixszel együtt mozgott, tulajdonképpen éppen csak nem szállt le helyette. A sárkány sokszor gondolkodott már el azon, hogy ha most is ennyire ügyes, akkor mire lesz képes majd akkor, ha Shu kimaxolja az akrobatika jártasságát.
-Elsőre minden fárasztó. Majd gyakorlunk sokat, és akkor belejössz. Innentől kezdve már egyszerűbb lesz, pihenj nyugodtan. Ügyes voltál.
A sárkány nyugodtan vitorlázva célozta meg a talajt, és ezúttal nem a szokásos módon landolt, hiszen nem tudta, hogy Falco mennyire tud kapaszkodni, így még a föld fölött is vitorlázott kicsit, hogy lassítson, sőt még egy kicsit futott is egy keveset, amit tényleg nem igazán kedvelt. A lány ezalatt eltette az üvegcsét, de mivel Uta nem volt teljesen biztos abban, hogy ugyanarról beszélnek, így még hozzá tette.
-Kis Potion. Húsz életet gyógyít. Mindig jó, ha legalább egy darab van nálad, ha esetleg véletlenül kellene. Nekünk még sohasem kellett.
A következő megjegyzésre nem mondott semmit, csak egy picit elmosolyodott. Valahogy sejtette, és örült is annak, hogy nem ő volt az első, mert akkor ezek szerint más is törődik Utával… az persze más kérdés, hogy ezek szerint Uta nem nagyon törődik az ő javaslataikkal… A kérdésre azonnal elfordította a tekintetét, de azért természetesen bólintott. Persze, hogy hiányzott neki. Mondták, hogy egy idő után majd könnyebb lesz… és bár magának sem akarta bevallani, de tényleg könnyebb lett… ettől függetlenül nem hiányzott kevésbé. A két pet megérkezésére feléjük tekintett, és az arcáról el is tűnt a szomorúság… eltüntette. Timidust nem akarta lelombozni.

by **Utahime** Pént. Május 09 2014, 18:41

Falco pontosan a nyereg fölé navigálta magát, és sikerült egyenletes sebességgel repülnie. Olyan közel merészkedett, amennyire csak mert, de félve, hogy beleütközik, kicsit elszámította magát. Mikor kinyújtotta a lábait, nem érte el a sárkányt, de az hamar megemelkedett egy kicsit, hogy megkapaszkodhasson. Végül meg is feledkezett a lassításról, és örülve, hogy megkapaszkodott valamiben, csak közelebb húzta magát a szárnyairól megfeledkezve.
- Majd egy tó mellett gyakoroljunk legközelebb... - Csipogta fáradtan és hozzásimult a sárkányhoz, hogy stabilabban rajtamaradjon.
Mikor bizonytalanul tekintettem az üvegcsére, Shu kisegített, és bebizonyosodott, hogy jóra gondoltam. Ilyesmit én is tudok készíteni.
- Oh, nálam csak mini van éppen... de az életem is kevesebb még. - Bólintottam egy hálás mosollyal a megerősítésért, majd elgondolkodtam, hogy miért olyan fontos, ha még sosem kellett nekik... Ha jól emlékszem egyszer azt mondta, azért lett kristályíró, mert Timidus méregkeverő... meg hogy az nem a szakmája, hanem valami képesség. De akkor minek ilyen sok potion Shunak? Mármint ha elszakadnak, valóban nem árt egy, de az előbb jóval több volt nála és mondta is, hogy még nem kellett nekik. Bizonyára az ilyen féleszűeknek tarthatják, amilyen én vagyok... Ahogy eddig jutottam a gondolataimban, egy kissé összehúztam magam és megkérdeztem, hogy lehetnék óvatosabb... Bár azt hittem annyira azért nem voltam óvatlan, de a jelek szerint még van mit alakítani a dolgon. Talán akkor nekem sem menne mindig le a fél életem minden egyes alkalommal, ahogy elhagyom a várost. A kérdésemre csak bólintott, mire én is elfordultam. Talán nem kellett volna ilyesmit kérdezni, csak fájnak az emlékek tőle... Amikor megérkeztek a petek is, azonnal eléjük szaladtam. De Tim nem állt meg, hanem a földön futott a gazdájához.
- Nagyon ügyesek voltatok! - Szélesen integettem a kezemmel és körbeugráltam a leszálló párost. Ezentúl vajon magától is repülhet Falco? Amennyire figyeltem őket, többnyire csak ereszkedett, és mikor túl alacsonyan voltak, visszaszállta a sárkány hátára... De azért biztos tanult valamit, még sosem vitorlázott ilyen sokáig. Talán, mert alacsonyabbról kezdte. Levettem az alig pislákoló madárkámat a nyeregről.
- Tényleg fárasztó lehetett. - Simogattam meg az ölemben.
- Mond csak nem láttál még manókat odafentről? - Hajoltam Timidushoz, hátha én is megláthatok egyet teljes valójában...

by **Shukaku** Pént. Május 09 2014, 19:05

-A mini is jó, az a lényeg, hogy valamennyi mindig legyen nálad. Ezeket gyorsan lehet használni, és biztosan működnek. Öt darab van a miniből nálam, de… már nem is emlékszem, hogy miért. Timidus szerint nem árt, ha van tartalék, és másoknak is kellhet. A nagyobb pedig azért kell, hogy ha mondjuk harcba keverednénk, és nem tudnánk elteleportálni… mert… mondjuk… meg kell védenünk valakit… vagy nem tudom. Általában el szoktunk teleportálni a veszélyes helyekről…
-Meg a nem veszélyesekről is. De nem baj.
Fűzte hozzá a sárkány csak úgy mellékesen, és inkább visszafordult a madárkához.
-Bármikor szívesen gyakorlok veled ha ráérek. Szólj nyugodtan, a szobánkat megtalálod. Egyébként…
Picit elgondolkodott, és úgy döntött, hogy az igazságérzete megkívánja a szerénységet, hogy ilyenért ne fogadjon el dicséretet.
-Igazából nekem ehhez már nem sok ügyesség kell. Gyakoroltam eleget. Falco ellenben valóban ügyes volt. Manókat?
A sárkány gyorsan visszapörgette magában a táj felülnézeti térképét amit nemrég látott. A repülés közben leginkább a főnixet figyelte, de azért természetesen jutott ideje arra, hogy feltérképezze a tájat is. Módszeresen kutatott a memóriájában, majd füttyentett egyet.
-De igen. Láttam. Mindjárt hozom.
Felszökkent az égbe, majd láthattátok ahogy lecsap, és pár pillanat múlva már vissza is tért, csőrében egy sivítelő manócskával.
-Ilyenre gondoltál?
Kérdezte úgy, hogy közben ne eressze el a lényt. Direkt úgy fogta, hogy ne sebezze, de azért ne is tudjon elmenekülni.
-Timidus! Engedd el szegényt!
-Nem most mondta Uta, hogy kell neki egy?
-De… most, hogy megfogtad, ő már nem tudja megfogni… az csalás lenne… nem hiszem, hogy úgy lehetne szafarizni…
-Oké-oké! De akkor nézd meg jól legalább. Biztos elengedjem?
Fordult a sárkány Uta felé, és kérdő tekintettel várta a válaszát.

/Újabb manó. Bocsi! Embarassed

/

by **Utahime** Pént. Május 09 2014, 20:20

Újra csak bólogattam, bár még nem használtam olyan gyakran a teleport kristályomat sem. Egyszer pedig talán magától aktiválódott - vagy Falco mentett volna ki - amikor egy veszélyesebb helyzetbe kerültem. Elsőre hasznosabbnak tűnik a kristály, de a menekülés nem mindig a legjobb megoldás.
- Petek is tudják használni a kristályokat, meg az ilyesmiket? - Persze, ha valóban nem lehet mindig használni, talán jobb lenne kotyvasztanom néhány potit magamnak, csak hogy legyen tartalék...
- Rendben. - A madárka csak bólintott egyet, mikor átvettem az ölembe és egy halk sóhaj szerű csipogást hallatott. A sárkány egy kis gondolkodás után bólintott, hogy mindjárt hozza.
- Hogy hozod? De... - ...én odamenni akartam, hogy elkapjuk. Akartam mondani, de a sárkány már el is repült. Végig követtem a tekintetemmel, amíg le nem csapott, és tettem felé pár lépést. Visszapillantottam Shure, hogy menjünk-e vagy maradjunk, de a sárkány megelőzve a kérdésem, már vissza is tért. Egy hangos "Whááá" kiáltással fogadtam, és felnyomtam Falcot a fejem tetejére - aki azon nyomban elkezdte fonni a fészkét a hajamból - hogy szabad legyen a kezem.
- De aranyooos. Ugye ez nem bánt? - A sötét szőrgolyót idehozta, hogy megnézhessem, és meg is indultam Timidus elé, hogy megsimogathassam, de Shu azt mondta, az nem lenne szafarizás. Majd pislogva kapkodtam a fejem az idomárról a sárkányra és vissza, amíg megbeszélték, hogy elengedik a manót.
- Um, és ha elengeded, utána fogjam meg? - Pislogtam feléjük. Való igaz, hogy a békát nem adta meg a zsákmányomnak a rendszer, mert nem én fogtam, így ha nekem adja, az nem zsákmány lesz. Tehát most úgy akarnak vadászni tanítani, mint a kisállatokat a szüleik? Idehoz egy manót, leteszi és magamtól kell elkapnom?
- Falco, leszállsz, vagy kapaszkodsz? - A madárka befejezve a fészkét, biztonságosan ült a megszokott helyén, így a kérdésre csak meghúzta egy kicsit a hajam.
- Maradok, kapd el. - A halk csipogás után, én is bólintottam a manóra szegezve a tekintetem.
- Rendben, engedheted. - Szóltam, mire a kis lény meglepően gyorsan iramodott el egy közeli üreg felé. Azonnal utána is ugrottam, és egy hosszú vetődés után sikerült elcsípnem néhány szőrszálát. Majd utánamászva óvatosan megfogtam és ölbe vettem a földön ülve.
- Bocsi, nem akartam meghúzni... - Simogattam meg vigyázva, hogy ne szökjön el, majd Shu felé fordultam.
- Mondjátok, hazavihetünk egy ilyet? A kertben biztos jól érezné magát... - Elég nagy kertünk van, egy kis erdő részletezettel. Akár be is telepíthetnénk mindenféle - ártalmatlan - állatkákkal.

Megfogva: Szőrös manó ^.^ (Köszi Tim)

by **Shukaku** Pént. Május 09 2014, 21:09

Az események félelmetes gyorsasággal követték egymást, és mire Shu észbe kapott, és válaszolhatott volna, Uta már a kezei közt szorongatta a manócskát, aki valamiért már kevésbé viaskodott vele. Timidus persze direkt olyan irányba engedte el a mobot, hogy Utának nagyobb esélye legyen elkapni, Falcora pedig büszke volt, hogy a fenti beszélgetésükből kiindulva, gyakoroltatja egy picit a lányt. Az egész kiképzés nagyon jól haladt, mindketten szépen fejlődtek, és még Shukaku is jól szórakozott. A sárkány imádta amikor ilyen jól beválnak a tervei.
-Szerintem… nem lenne okos dolog elszakítani a természetes élőhelyéről. Bár… ha szeretnéd, akkor megpróbálhatod megszelídíteni, és akkor hasonló pet lesz mint Falco, csak éppen harcolni nem fog tudni. De csak úgy odavinni a céhházba egy mobot nem is tudsz, mert a védett területre nem tudod bevinni. Az erdőben pedig nem tudsz rá vigyázni, és ha megfogja valami, akkor azt hiszem ide fog respawnolni. Szóval… szerintem a legokosabb, ha elengeded…
Shu bár nagyon remélte, hogy Uta hallgat az észérvekre és a szép szóra, tovább nem igazán erősködött, és ha a lány idomítani szerette volna az lényt… az is az ő döntése volt.
-A kristályok pedig…
-Oh… igen… a teleportot nem tudják, ha arra gondolsz… mármint Timidus hiába adna parancsot a teleportkristálynak, az nem működne, mert az rám van behangolva… vagy a hangomra… vagy nem tudom. De ha ők széttörnek egy füstkristályt, akkor az ugyanúgy működni fog például. Azt viszont már nem tudom, hogy ha Timidus pálcájára kenem rá a mérget, vagy éppen a karmára, akkor mi fog történni.
-Húú! Ezt egyszer majd ki kell próbálnunk egy KT alatt! *.*
-Hát… oké…
Bólintott bizonytalanul a lány, majd Utára nézett.
-A manókat megfogtuk… mi legyen a következő cél?
Persze itt a cél bármi lehetett. Maradhattak még gyakorolni, átmehettek más vadászmezőkre, vagy akár haza is térhettek. Falco fáradtnak tűnt.

by **Utahime** Pént. Május 09 2014, 22:06

A földön ülve a manót a felhúzott lábaimmal és a köpenyemmel egy kis börtönbe zártam. Fél kézzel simogattam, míg a szabad jobbommal lenyitottam a menümet és elővettem egy kevés péksüteményt meg némi pet eledelt, hogy válogasson belőle, ha akar.
- Szerintetek mit szeretnek a manók? - Majd végighallgatva Shut, egy elnyújtott "Haaa?" után szomorúan visszanéztem a kis szőrgolyóra.
- De kár... pedig jó lenne ilyen aranyos dolgokat vinni a kertbe. - De amíg a szörnyek és egyéb vadak egyértelműen ki vannak zárva a városoktól, úgy emlékeztem, mintha ártalmatlan kis állatkákat már láttam is volna némely falvakban.
- A sikló vagy mókus is vadállatnak számít? - Néztem fel a lányra. Critterek mindenhol vannak! Vagy talán ez nem is számít olyan ártalmatlan kis valaminek? Majd felsóhajtottam, és elengedtem a szőrgombócot. Ahogy utat nyitottam neki, már el is szaladt és eltűnt a legközelebbi odúban. Egy pillanatig figyeltem a földkupacot, majd Shura néztem. Lehet, hogy csak nem akarja, hogy feltúrják a kertjét? Egy kertész nagy valószínűséggel nem kívánna vakondokot a kertjébe...
- Pedig jó lenne egy állatkertet csinálni... - motyogtam magam elé durcásan. Majd Shukaku elmagyarázta a kristályok működését, amit - először kicsit, majd egyre jobban - meglepetten hallgattam. Ha tud használni bizonyos kristályokat, mást miért nem? De ami igazán meglepett...
- De Timidus nem tud mérgeket előállítani? - Bár az ártó jellegű potik egy kicsit mások, de mégis... ugyanúgy kell előállítani, és ugyanaz a szakma állítja elő ugyanazokból az anyagokból. Ha pedig ez így van - és pedig így van - akkor miért ne tudna Timidus is mérgeket előállítani? Vagy csak olyan pontosságnövelő szert tud csinálni? Egy kis meglepett pislogás után feltápászkodtam és újra lesöprögettem a ruhám, hogy csépen csillogjon mintha új lenne.
- A következő cél...? - Néztem körbe a sík mezőségen. Ez a hely nem sok felfedezni valót ígért első látásra, vagyis messze kéne gyalogolni, hogy új arcát lássuk. De miközben gondolkodtam, egy aranyszín lángcsóvát pillantottam meg magam mellett, jelezve, hogy Falco el is aludt a fejemen. Minden sípoló szuszogásnál egy kis lánycsóvát fújt előre.
- Most talán pihenjünk egy kicsit. De holnap körülnézhetnénk egy másik emeleten is.

by **Shukaku** Pént. Május 09 2014, 22:33

Shukakunak nem kellett sokat gondolkodnia a kérdésen, mert a manó azonnal habzsolni kezdte a sütiket, de az indikátora éppenséggel nem változott. Talán azért, mert Uta tulajdonképpen fogságban tartotta, így nem teljesen a mob döntése volt, hogy elfogadja-e az ételt, tehát a megszelídítés sem működött ilyen egyszerűen.
-Szerintem mindenevő lehet. Talán a rágcsálók közé tudnám sorolni…
Ahhoz több vizsgálat és megfigyelés kellene, hogy ezt megállapíthassa, és ő inkább szerette természetes környezetükben megfigyelni az állatokat, és Utahime kezei nem éppen jelentették a manó természetes környezetét.
-Oh… értem már, hogy mire gondolsz. A siklóból és a mókusból… meg minden ilyen állatkából nem csak egyfajta mob van. Azok, akiket a városokon belül is láthatsz, a madarak a bogarak, nem mobok, de nem is vadászható állatok. Ha megnézed, a szafarizáshoz is ki kell jönni a védet területen kívülre, különben nem fogadja el a rendszer. Túl könnyű lenne a céh melletti halastóban lévő halakat kifogni.
Még fel is nevetett az ötleten, annyira abszurd volt. Az állatkertes javaslat pedig még el is szomorította egy picit, és talán még dühös is volt, de ezt nem mutatta.
-Az állatoknak sokkal jobb a szabadban. Bármikor kijöhetsz és megnézheted őket, még vadászlest is lehet építeni… talán… azt hiszem. Felesleges szegénykéket bezárni, főleg ha még utaznod sem kell, hiszen van teleportkristályod.
Nagyon remélte, hogy Utahime megértette a mondandóját, hiszen nem lett volna jó hatással a barátságukra, ha pont egy ilyen nagyon fontos kérdésben nem értenek egyet.
-Timidus potionokat tud előállítani. Mérgeket nem.
-Bár igazán jó lenne, ha azt is tudnék… nem is értem…
-Ne elégedetlenkedj Timi. Nagyon jó kis képességed van így is. Szerintem mindegyik képességünk eddig nagyon jó.
-Csak annyira, amennyire ki tudod használni… illetve inkább én… szóval persze, hogy nagyon jó…
Jelentette ki az egyértelműt a sárkány, majd mindketten figyelték pár pillanatig a szunyókáló főnixet.
-Okos kölyök. Én is figyeltem a kitartásra, de ő maga tudta, hogy mikor kell befejeznie a gyakorlást. Remek tulajdonság. Megérdemli a pihenést.
Shu persze inkább a végtelen aranyosságot vélte felfedezni az alvó Falcoban, mint a harci érdemeket, de mivel nem akarta sem tőle, sem Timidustól elvitatni azokat, így inkább csak mosolyogva figyelt tovább.
-Rendben. Akkor holnap majd kopogjatok be.
Zárta le gyorsan a kérdést, mielőtt Uta még konkrét időpontot mondana, majd ha a másik lány is úgy gondolta, akkor elindultak vissza a céhházba. Timidus a magasba röppent, és onnan vigyázta az útjukat.

/Köszönöm szépen a remek kirándulást. ^^ /

by **Sakamoto Rin** Szer. Május 21 2014, 16:27

Démon és Szörnyeteg

Gyötrelem… nem élvezet. Még ha csak egy álom is olyan valóságosnak tűnik. Habár a valóságban a hűs fűszálakat markolászom, mégis úgy érzem, mintha egy selymes fehér lepedőt gyűrögetnék. Pedig ne is tudtam, hogy itt is lehetnek álmai az embernek. Vagy, hogy ennyire valóságosak.
De hirtelen valami nem stimmel. Az egész álom szerkesztette világ rezegni, dülöngélni kezd jobbra-ballra… Mi a szösz?
Egy hangot hallok, vízhangozni, egyre erősebben, és érthetőbben.
- Mmm…? – kezdek el ébredezni. Szemem előtt még minden homályos még az emberi alak is, aki az álmom romba döntéséért felelős, de mégis olyan ismerős, vagy csak képzelem?
Kezd egyre tisztulni a kép ahogy egymás után pislogok lassan álmatagon még egyenlőre. Egy valamit már tisztán látok. Egy szemüveg… igen ez egy szemüveg és rövid haj… akkor ez.
- Natsuki… senpai… – ragadtam kézen a szemüveges egyént és rögvest a számba veszem a mutató ujját és nyelvemmel nyalogatni kezdem. - Nyasuki… milyen? Sessik? – kérdem, a lánytól miközben közelebb hajolok hozzá. Ekkor azonban megdöbbentő dolog történik. Pislogok egyet és a kép hirtelen ismét tiszta, és így hamar rájövök, hogy sok dolog nem egészen pontos. Először is, Natsuki-senpai sokkal magasabb, az emlékeim szerint, tehát az ujjai is sokkal hosszabbak kéne lenni, ezt megjegyeztem anno! Másodszor, ez a lány nem Natsuki-senpai. Ahogy erre rájövök, magamra húzom a jó kislány szerepet és hamar kikapom a számból az idegen lány vékony testrészét, és kezecskéimmel letörlöm róla a nyálamat.
- Eto… mm… gomen… – fordítom félre a fejem és még halványan el is pirulok a tettem miatt.

by **Akuma** Szomb. Júl. 12 2014, 07:59

Démon és Szörnyeteg

A próbálkozásai úgy tűnt, nem voltak hiábavalóak. A lány hamar abbahagyta kínlódó motyorgását és hümmögő hallot hallatott, majd felpattantak szemhéjai és pislogott néhányat. Egy pillanat telt csak el így, éppen valamit kérdezni szeretett volna tőle, de kigondolni se sikerült még, mikor a lány kézen ragadta és mire ő éppen meglepődhetett volna, mutatóujja már a szájában volt és egy nyelv tekergőzött körülötte, nagyon lelkesen. Szó mi szó, ettől annyira zavarba jött, hogy arca is biztos menten rákvörössé vált, s nem győzte akarni megkérdezni, hogy mit csinál, mi baj van, s más eszén átvillanó kérdések. Ez nagyon furcsa volt, annyira furcsa, hogy még érthetetlen szavak sem buggyantak ki belőle, egyszerűen elkerekedett szemekkel bámult, mint akin megnyomták a kikapcsológombot, s nagyon furcsa dolgok kezdtek kavarogni a fejében.
Nem tudni, hogy teljesen szobormerevvé vált volna, ha ez így folytatódik még, vagy pocsolyává olvasztotta volna a zűrzavar, de a támadás (?) végül váratlanul véget ért, s ahogy magázoh tért végre, már egy bocsánatkérő lány törölgette apró ujját előtte. Ő még mindig vörös volt, jó hogy gőz nem kezdett fütyülve szivárogni a füleiből, most nagyon zavarban volt, ilyet eddig csak a filmekben látott, ez nem olyan volt mint amikor a babák a hüvelykujjukat szopogatták naphosszat. Amikor elengedte végre, masszírozgatni kezdte kezét, remélve, hogy az majd megnyugtatja kicsit, de valahogy ez nem látszódott hamar végbe menni. Pedig mondania kellett valamit, már bocsánatot is kértek tőle, ő pedig nem haragudott, hiszen a lány biztosan rosszul volt és lehet álmában ronda álmok gyötörték még emellett is. Dadogni támadt kedve, de moderálta magát, így hát suttogva szólt hozzá, még mindig kezét dörgölgetve.
- Kōkai shinoide, Senpai... nem kell bocsánatot kérnie tőlem... - bökte ki, s kényelmetlenül pislogva illegetni, avagy hintáztatni kezdte magát kicsit, jobbra-ballra, hogy talán úgy megnyugszik - Nem akartam megzavarni, én csak úgy láttam hogy valami baj van. Mondja kérem, ugye jól van Senpai...? Nem fáj semmilye?

by **Sakamoto Rin** Kedd Júl. 22 2014, 19:39

Démon és Szörnyeteg

Az a vékony rövidke ujj olyan édesnek érződik a nyelvem számára, mintha csak Natsuki-senpai-éi lett volna. Az egyetlen probléma, hogy nem az övé, hanem egy teljesen meglepődött leányzóé. Mihelyst erre rájövök, a társasága azonnal megköveteli az áljellemem felvételét, miközben letörölgetem a lány kezét. Még elvörösödni is sikerül ˝zavaromban˝ csak úgy, mint a szemüveges szépségnek. Igen, csakugyan egy szépség, egy aranyos – és jelenleg zavart – törékenynek tűnő szépség. Épp az a fajta, akivel szívesen eljátszadozom.
~ Hmm… igen lehet, hogy így lesz. Sehol senki a láthatáron és a mobok sem fognak még egy ideig feléledni ezen a környéken… tehát semmi akadálya.~ ezek a gondolatok hamar tűzbe is hoznak. Habár ezt tökéletesen elrejtetem a bocsánatkérő mosolyom mögé.
- Eto… kész is… – jegyezem meg, és habár már letöröltem az ujjacskáját még szívesen simogatnám tovább egy kis előjáték gyanánt, ám ekkor hirtelen elrántja tőlem.
- Senpai…? – állok értetlenül a megszólítás felett hisz nem épp a suliban vagyunk. Ám egyben nosztalgikusnak is tűnik e megszólítás csengése. Pont mint ő, vagyis ők… oly sokan voltak és szinte mindegyikük „senpai”-nak szólított. Ahh… egyre jobb, és egyre izgatóbbá vált a szememben a lány.
~ Vajon milyenek lennének a kéjes nyögései? Hallani akarom! Igen, mindenképp! Az enyém leszel! ~
- Izé… nem-nem fáj semmim, jól vagyok. De köszönöm az aggódásod. – felelem kisebb szünet után mely a lelkes gondolataim miatt következett be. - Viszont az arcod… – kezdek bele a mondatba, majd négykézlábra tornázom magam és kezeimmel kettőt előre lépve hajolok közelebb az ismeretlen lány arcához, annyira, hogy magamon érezhessem, a lehel letét. -… elég vörösnek tűnik. Ugye nem vagy lázas… - persze eközben a jobb kezem sem tétlenkedik és szavaimmal egy időben kúszik fel az ismeretlen lány combjára.
A szívem egyre hevesebben ver, ahogy egyre jobban hatalmába kerít a vágy a lány megízlelésére. Olyannyira, hogy még azt sem vettem észre, hogy esőcseppek hullának alá az égből, csak akkor mikor már nem lehet ellene tenni. Másodpercek alatt ázom el, ahogy a lány is és ez sajnos lehűti egy kicsit a kedélyemet. Vagy mégsem…
Egy fondorlatos ötlet kerekedik a határtalanul perverz elmémben, mellyel magamhoz közel tudhatom a lány több időre.
- Ano… gyere ide, gyorsan… gyere… – nyúlok az irányába miközben a másik kezemmel a lehető leggyorsabban váltom le a pallost az inventory-mból előszedett nagydarab pajzsra, melyet aztán a fejem felé emelek, esernyő gyanánt. -… így nem ázunk el még jobban… – intézek a lány felé megnyugtató szavakat egy kedves mosoly kíséretében habár az egyetlen vágyam, hogy amint közelebb lép magamhoz ölelhessem a szabad karommal.

by **Cearso** Hétf. Nov. 17 2014, 21:09

/Miu/
Nem véletlenül hagytam ott azt a T'urk nevezetű minibosst, egyszerűen nem bírom nézni mikor másokkal olyan lekezelően bánnak, mint Morrigan Asukával. Így bánni valakivel mert csak vörös az indikátora? Nem hallott az a csaj a második esély kifejezésről? Vagy csak nem érti ezt a dolgot?
Tényleg, volt ott egy másik vörös is.
Hogy is hívták? Pedig be is mutatkozott, azt hiszem.
Úgy bújt el abban a tömegben, mintha nem akarná, hogy észrevegyék az indikátorát. Az én szemeimet azért nem kerülte el, de inkább békén hagytam. Nem lett volna jó, ha az az átkozott nőszemély őt is el kezdte volna piszkálni. Még szerencse, hogy a pókos lány nem találta meg
De azért jó lenne megismerni.
És amint eszembe jut a neve, már küldöm is a következő üzenetet:

Cearso írta:
Hali Vöri.
Ne aggódj, csak viccelek, nem ítéllek el azért, mert valamikor rossz döntést hoztál.
Szeretném megismerni a történeted, ha nem lenne neked probléma.
Ha rászántad magad, akkor találkozhatunk a harmadik szint mezőségén egy kis vadászatra.

Egy vadászat során legalább megtapasztalhatom, hogy hogyan viszonyul a kicsi lány ehhez a világhoz, és az itt élő állatokhoz. És ami a legfontosabb, mennyire tudja elfogadni azt, amit én jelentek. A lehető legkevesebb kár okozásával a lehető legtöbbet megtapasztalni.
És a másik, hogy ezzel a vadászattal megpróbálhatok egy újabb teljesítményt kipipálni.
A mező közepére sétáltam, és megálltam, mint egy jelzőoszlop, és becsukott szemekkel vártam az esetleg erre tévedő játékosokra, illetve állatkákra.
így akármerről is érkezik a lány szinte biztosan ki tud szúrni. Így könnyen meg tud találni, ha esetleg meg akar keresni, és nem kell sokat kutakodnia.

by **Miu** Pént. Nov. 21 2014, 15:46

//Cearso//

Mostanság egyre bátrabban merészkedek fel a magasabb szintekre is. Amióta sikerült kicsit összekapnom magam és kicsit megbarátkoznom magával a játékkal, már kevésbé érzem magam veszélybe. Néha talán már túlzottan is biztonságba érzem magam. Pedig ez a szép vörös indikátor a fejem fölött nem igazán a nyugalmat vonzza be. Bár hiába tudom, hogy megégethetem magam, ha tűzbe nyúlok, én akkor bele nyúlok és addig nem veszem komolyan míg meg nem égetem magam. Szóval hiába is próbálok óvatos lenni, amíg valaki nem akar levadászni pusztán az indikátorom színe miatt, addig nem fogok miatta aggódni. Bízok abba a nagy szerencsémben, ami eddig is kihúzott az éles helyzetekből. Remélem nem fog elpártolni mellőlem ez a szerencse, mert nélküle biztos, hogy meghalok valahol. Bár most nem kell aggódnom. Védett területen vagyok, olyanon ahonnan nem kergetik ki vasvillákkal az embert az npc-k a szép vörös indikátora miatt. Bár igaz még erről is csak hallottam, tapasztalni még nem tapasztaltam. Szóval legalább egyszer kikell kergettetnem magam egy ilyen városból csak, hogy biztosra menjek. Bár a harmadik szint városa eddig nem úgy fest, hogy itt lennének járőröző npc-k. Tehát itt a játékosokon kívül más nem tud belém kötni. Bár a ez a város a nevén kívül nem túl érdekes. Ugyanolyan, mint bármelyik másik. Egyre unottabban haladtam előre a már unott sétálgatást egy üzenet szakította meg. Kissé meglepve olvastam el. Nem igazán tudtam ki találni, hogy ki is írt nekem. De valahol már biztos találkoztunk, ha tudja ki vagyok és még üzenetet is írt nekem. Viszont azt örömmel olvastam, hogy vadászatra invitál és hogy pont ugyanazon szinten tartózkodunk. Így nem kell annyit bolyonganom majd. Remélem azért megfogom találni, mert tényleg nem tudom, hogy most kit kéne keresnem pontosan. Szóval inkább írtam egy válasz üzit, hogy tutira ne kerüljük majd el egymást.

Szia!

Remélem nem sértődsz meg emiatt, de nem igazán tudom, hogy ki is vagy. Szóval elsőnek engem vadász le a mezőn, mert megeshet, hogy képes leszek elsétálni melletted.

Elküldtem az üzenetet és már indultam is arra a mezőre. Nem sok idő volt oda érnem, már csak bele kell botlanom abba aki ide hívott.

by **Cearso** Szomb. Nov. 22 2014, 23:03

Nagyon gyorsan meg is érkezett a válasz a levélre.
Örültem annak, hogy nem ignorál, csak azért mert nem ismer, és már küldtem én is vissza a viszont választ.

Nem vagyok az a sértődős fajta. És legalább lesz mire vadásznom mielőtt, megérkeznek a vadak.

Miután megírtam az utolsó mondatot, már meg is láttam a lányt sétálni nem is olyan messze.Gyorsan le is csekkoltam az indikátorát, ami vörös volt. Már csak azt kell kiderítenem, hogy arról a lányról van-e szó. De azért a biztonság kedvéért elküldöm neki az üzenetet, és amikor meglátom hogy az üzenet felé nyúl, már teszem is a kezem a vállára.
-Elkaptalak. Kár hogy érted nem jár jelvény.
Próbálom a lehető legviccesebbre venni a hangulatot.
-Egyébként mi újság? Jó gyorsan ide értél.
Persze próbálok minél kedvesebb lenni a lányhoz. Lehet hogy az indikátora szerint érdemes lenne inkább elkerülnöm, de én mindenkinek megadom a második esély lehetőségét. Egyébként se láttam még, hogy ez az aranyos lány másik játékost ölt volna, és nem is tudnám elképzelni hogy ilyet tett volna.
Ezeken gondolkoztam, és közben akaratlanul is az indikátorát figyeltem, és mikor észrevettem, hogy egész végig azt a buta csíkot bámulom, megráztam egy kicsit a fejem.
-Bocsi, elkalandoztak a gondolataim, gyakran megesik.
Majd pár másodperc múlva, mikor kínosnak érzem a csöndet, felhozakodok a témával, ami miatt leginkább ide hívtam őt.
-Nem akarlak megsérteni, de nem akarod elmondani hogyan sikerült szert tenned a színes indikátorra? Persze nem kényszerítelek rá, és ha bámit most elmondasz még az ismeretségünk legelején arról biztosíthatlak, hogy kettőnk között fog maradni.

by **Miu** Vas. Nov. 23 2014, 16:20

Megérkeztem arra az emlegetett mezőre. Most már csak ki kéne szúrnom valakit a „csodálatos sas szemem” állttal. Na jó igazából az se tudom, hogy kit keressek. De csak meg keres az a illető aki ide hívott, ha már látni kívánt. Nem sok időbe telt és kaptam is egy újabb üzenetet. Nyitnám is le, hogy elolvassam, mikor is valaki megfogta vállam. Kicsit össze rezzentem, de amint hallottam a megjegyzését leesett, hogy az kapott el aki idehívott.
-Nah igen, sajnos csak az elfogott vadakért kapunk jelvényt.
Jegyeztem meg kicsit csipkelődve.
-Épp ennek a szintnek a városába voltam csak is emiatt értem ide ilyen hamar. Máskor tovább tart eljutnom A-ból B-be.
Feltűnt, hogy kissé mintha túlzottan is elmerengene az indikátorom felett. Gondoltam megvárom míg visszatér a gondolatai közül és utána folytatom a társalgást vele. Félek, hogy így nem igazán jutna el hozzá az amit mondok.
-Ugyan nem gond. Velem is megszokott esni az ilyen.
Épp megszerettem volna kérdezni tőle, hogy pontosan honnan is ismerjük mi egymást, mikor újfent beszédbe kezdett.
-Ezzel nem sértesz meg. De még mielőtt mesélnék neked, szeretném megtudni, hogy pontosan honnan is ismerjük mi egymást. Így, hogy most már látlak rémlik az, hogy láttalak már valahol. De még mindig elég homályos a kép. Gondolom te tudod, ha már így felkerestél engem. Bocsi emiatt, de kissé lyukas a fejem és elég nehezen jegyzem meg a dolgokat.
Valahonnan tényleg nagyon ismerős, de az a lyukas fejem nem akarja felfedni előttem ,hogy hol is találkoztam már vele. Szóval inkább megvárom a felhomályosítást és majd utána mesélek neki, ha ennyire kíváncsi. Nem olyan titkos a történetem, de azért még sem fogom fűnek-fának elmondani.

by **Cearso** Vas. Nov. 23 2014, 17:07

-Ezek szerint te szelíd vagy, mint a kezesbárány? Ha egyszer nem vagy vad.
Újabb szójáték, hátha ezzel fel lehet oldani a hideg hangulatot.
-Így már érthető.
Igazából eddig azt se tudtam, hogy milyen város van ezen a szinten. Amióta meghallottam, hogy bizonyos városokból ki vannak tiltva a vörösök, úgy döntöttem inkább nem is fogok benézni a városok többségébe. Persze a Kezdetek Városával kivételt kell tennem, hiszen valahogy be kell majd szereznem a következő Tier darabjait.
-Nem csoda, ha nem emlékszel rám, elég gyorsan leléptem amiért nem akartam bántani a kis törpét. És ahogy visszahallottam a dolgokat Shakantól, nem mindenkinek tetszett ez a húzásom. Egyébként se tetszett ahogy az a nő Asu-val szemben viselkedett.
Célzok ezzel arra, ahogy beszélt Morrigan Asu-val.
Ekkor meglátok mozogni egy bokrot a közelben.
-Nézz oda.
Mondom a lánynak, rámutatok a mozgó bokorra, majd lassan indulok a jelzett bokor felé. Persze minél óvatosabban, nehogy elijesszem a vadat. Mikor odaértem óvatosan elhajtottam a leveleket. A bokor egy kacsát ejtett foglyul, aki nem tudott elrepülni, mert beakadt az egyik szárnya a gallyakba.
-Ó, te szegény.
És már nyúltam is érte, hogy kiszedjem a bajba jutott állatot a kis csapdájából, majd a kiskacsával a kezemben visszasétáltam a lányhoz, miközben simogatással próbáltam megnyugtatni a megszeppent kisállatot.
-Hol is tartottunk?
Kérdezem a lánytól, amint visszaérünk hozzá.
-Ja, meg is van, arról volt szó, hogy honnan ismerlek. Emlékszem, ahogy megbújtál a sor végén amikor az a pókos nő lekiabálta Asu-t, mintha attól félnél, hogy te is olyan fogadtatásban részesülsz az indikátorod színe miatt.

/kacsa/

by **Miu** Vas. Nov. 23 2014, 19:56

-Hát én nem egészen, így értettem. De így is lehet értelmezni a dolgot.
Válaszoltam újfent csipkelődve a szójátékra. A rövid bevezető beszélgetés után ki is tértünk arra, hol is láttuk már egymást ezelőtt.
-Ohh…Tényleg! Te voltál az aki olyan gyorsan ott hagyta T’urk-ot . Bár én arra a húzásodra nem igazán figyeltem. Már csak azért mert az a kis tolvaj okozott elég fejfájást. Én speciel nem nagyon figyeltem fel arra, hogy hirtelen eggyel kevesebben lettünk. De most már beugrottak a dolgok onnan.
Majd gyorsan terelődik tovább a szó és a figyelmem egy mozgó bokor felé lett irányítva. Cearso nem sokkal a figyelem felhívás után meg indult a bokor felé és egy kacsával a kezében tért vissza.
-So-so igaz, hogy megbújtam a háttérbe. Nem akartam, hogy piszkálva legyek, meg aznap nem is volt valami sziporkázó hangulatom. Mert úgy egyébként nem szokott zavarni az, ha megkapom magamét az indikátorom miatt. Volt elég időm hozzá szokni a dologhoz, meg felőlem mindenki azt mond amit akar én tisztában vagyok a magam helyzetével és az éppen elég.
Tartottam egy röpke szünetet és folytattam is tovább.
-Jaj igaz is! Téged érdekel a történet arról, hogy is lett ilyen szép színe az indikátoromnak. Nem részletezem túlzottan és nem is fogom túl magyarázni. A lényeg az, hogy olyan jó egy évvel később kerültem játékba és akkoriban jött egy csapat játékos, hogy segítenek nekem. De átvertek, azok a tagok szerették kínozni a náluk kisebbeket, de a vörös indikátor nem kellet nekik. Így előszedtek engem és kényszerítettek a végzetes ütés bevitelére. Ez csak egyszeri alkalom volt, mert nem sokkal utána sikerült megszöknöm előlük. Olyan fél évig bujkáltam előlük. Azóta mászkálok a játékban, mióta megleltem a kiképzőt és azóta sikerült egy-két ismerőst is szereznem. Tehát jó ideje nem találkoztam azokkal a pupákokkal. Azt pedig tudom, hogy nem mentesít a tettem alól az, hogy kényszerítettek lehettem volna okosabb is és el teleportálhattam volna, de akkoriban még nem láttam át a játékot és a butaságom miatt meg is kaptam a bélyegem. Ennyi lenne a történetem.
Amint befejeztem a mesélést meg is pillantottam nem messze tőlünk egy Fácánt. Az invertorymból gyorsan elő hívtam a mindig teli sütis szütyőm. Majd kicsit összetörtem egy sütit, óvatosan közelebb mente ma madárhoz és a morzsát elé szórtam. Aztán újfent összetörtem egy sütit, de ezúttal a tenyeremben hagytam és azt tartottam a madárka elé. Amint elkezdte kicsipegetni a morzsát a kezemből a másik kezemmel lassan felé kezdtem nyúlni és amint megbizonyosodtam arról, hogy nem fog elszaladni megsimogattam. Tisztában vagyok azzal, hogy elég megérinteni az állatkákat ahhoz, hogy elkapottnak legyenek titulálva,tehát ennyi bőven elég volt. A maradék morzsát oda szórtam a Fácán elé és visszasétáltam Cearsohoz és a kacsájához.
-Ha már egyszer vadászatról is volt szó, akkor én is neki állok bővíteni a jelvényeim számát. De nem lenne ideje elengedned azt a kacsát? Ha a karodban szorongatod, akkor nem tudsz más állatkákat elkapni.

/Fácán/

by **Cearso** Hétf. Nov. 24 2014, 11:53

-Olyan nehéz volt az a küzdelem?
Majd a következő pillanatban már egy kacsa is ott csücsült a kezeimben.
-Nem, én nem szoktam valakit elítélni az indikátora színe miatt. Hiszen bármi történhetett. Mondjuk csak azért vettem észre az indikátorod, mert elég feltűnően bújtál el a háttérbe, másképp meg se néztem volna, hogy milyen az indikátorod, de szerencsédre az a nő nem igazán figyelt fel rád.
Figyelmesen végighallgatom a történetét az indikátora elszíneződéséről.
-Nem, egyáltalán nem tudhattad, hogy ez lesz a vége.
Milyen szörnyű, ahogy mások a gyengébbekkel bánnak.
-Tudod mit? Ha szeretnéd segíthetek a fejlődésben. Én biztos nem használnálak ki, mert vörös indikátoros vagy, és tudtommal nem is túl sokan segítenének neked. Lehet hogy Shu-chan elkezdett segíteni a kezdő illetve a kis szintű játékosoknak, de van egy olyan érzésem, hogy nem szívesen találkozgatna vörös indikátoros játékosokkal. Nekem is folyton mondogatja, hogy kerüljem el őket, de nem hagyhattam figyelmen kívül azt a tényt, hogy szinte mindenki olyan lekezelően bánik velük.
Mintha nem is egy vörös indikátorossal beszélgetnék, úgy beszélek most róluk.
-És rólad nem is tudtam volna elképzelni, hogy bárkinek szándékosan kárt tegyél.
Végignézem ahogy a lány magához édesget egy fácánt, majd hagyja hogy elmenjen. Miután visszajön rám is rám szól, hogy el kéne engednem a vadat, különben nem tudok rendesen vadászni.
-Tényleg, tényleg. Észre se vettem, hogy még mindig a kezemben van. Csak megsajnáltam szegényt, ahogy a bokorban kínlódott. Esetleg nem akarod megsimogatni mielőtt elengedném?
Kérdezem meg a lányt, és egy picit közelebb is tartom hozzá a kacsát, és akár megsimogatta akár nem a következő pillanatban már el is engedem a kacsát, és nézem ahogy tovaszáll.
-Viszlát Hápi.

by **Miu** Hétf. Dec. 01 2014, 18:12

-Nem igazán mondanám nehéznek. Inkább az kötött le mindenkit, hogy időnként a miniboss mindig ellopta valakitől valamelyik felszerelését. Tőlem is csent el felszerelést és nem igazán repestem az örömtől akkor. De szerencsére mindenki visszaszerezte mindenét, szóval senki se szenvedett el veszteségeket.
A mini kibeszélése után, meg neki kezdtem a mesélésnek. Egy kicsit örültem annak, hogy nem tart hibásnak a dolog miatt. De attól én még mindig felelősségre vonom magam, mert most már tudom, hogy akkor okosabban is cselekedhettem volna. Viszont megkellet magam égetni ahhoz, hogy benőjön a fejem lágya és elkezdjek kicsit komolyabban gondolkozni a játékról.
-Hát úgy konkrétan a fejlődésben nincs társam. De már egy-két megfelelő embert tudtam találni magam mellé. Innentől már csak arra kell vigyáznom, hogy ne haragítsam magamra őket. Viszont a pvp harcokat kerülni szoktam, szóval inkább fejlődök küldetésekből, mint párbajokból. De néha jól jönne egy társ a vadászatokhoz. Egyedül is jól elszoktam szórakozni, de még is csak kissé unalmas magamnak lenni…Tényleg sok az előítélet a vörös indikátorosokkal szemben, de nem ok nélkül van ez így. Ezért nem is veszem magamra, ha netán valaki kissé bosszúsan reagál a jelenlétemre.
Kicsit nehezen tudom követni a beszélgetést úgy, hogy valamelyikünk mindig mozdul valamit. Bár én eredetileg csak a vadászat miatt jöttem ide, persze beszélgetni lehet közben. De így megesik, hogy átsiklok dolgok felett és nem egészen úgy reagálok vagy válaszolok mint kéne.
-Nem. Enged csak el. Hadd repüljön tova innen.
Körbe néztem a mezőn és sehol semmi rajtunk kívül. Akkor most beiktatom a nasi szünetet. Elővarázsolom a mindig teli sütis szütyőm és mer kezdődhet is a süti majszolás.
-Kérsz?
Nyújtottam Cearso felé a kis sütis batyut.

by **Cearso** Csüt. Dec. 04 2014, 19:48

-Shakan, hogy viselte hogy ott hagytam veletek?
Bár lehet, hogy ezzel sem foglalkozott nagyon a küzdelem alatt, de a biztonság kedvéért azét felteszem a kérdést. A minibossról való távozásom óta ne is találkoztunk. Lehet hogy azt hiszi, hogy megsértődtem rá mert elvitt ahhoz a minihez? Legközelebb majd én viszem el őt, de oda nemm viszünk magunkkal olyanokat, mint amilyen Morrigan volt. És akkor nem kell holmi parancsnokkal szórakoznunk.
-Pedig az ilyen küzdelmekből lehet szerezni a legtöbb tapasztalatot. Persze ha nem akarod, akkor én nem fogom erőltetni.
És gondolatban már le is húztam a listáról, amit akkor írtam össze, mikor összekészülődtünk a minibosshoz. Hiszen én nem is azért mentem, hogy megküzdjek a minibossal, de ezt a többieknek nem kellett tudniuk.
-A vadászatnál persze segíthetek néhanap. Csak szólj rám és máris ott termek. Engem kevésbé fog zavarni az indikátorod színe. Láthatod, most is simán elbeszélgetek veled.
És a nemleges válasza után már el is engedem Hápi-t, hagy repüljön tova.
A felém nyújtott batyu láttán egy pillanata elgondolkozom, de végül is úgy döntök, hogy elfogadom az ajánlatát.
-Igen, köszönöm.
Ha már elhívtam ide, nem fogom megsérteni azzal, hogy nem fogadom el a felkínált sütiből. És ugyan ki gondolná azt rajtam kívül, hogy valaki mérgezett étellel akarja megetetni? Egyébként is lett volna sok más alkalma ha végezni akart volna velem. És ha eddig nem tette, akkor mi oka lenne rá?
-Amúgy mért viselsz szemkendőt?
Kérdezek rá amíg nem találom meg a közelben a vadakat.
-Történt valami a szemeddel?
Majd kettétöröm az elvett édességet, és az egyik felét elkezdem rágcsálni.

by **Miu** Vas. Dec. 07 2014, 22:23

Shakan?...Ő volt az kis lovag lány, ugye?...Nem igazán figyeltem meg a csapatot, de egész jól viselte, meg egész szépen harcolt. ^^
Csak reméltem ,hogy jó személyre gondoltam. De hát egy egyszeri látás után, elég nehéz észben tartani ennyi embert és nevet.
-Én elhiszem neked. De akkor sem vagyok nagy pvp-s. Néha nap kedvet szoktam kapni rá, de azok ritka alkalmak szoktak lenni. Sajnos túl sokan csak győzelem miatt játszanak és túl komolyan veszik, én meg jobb szeretek mindenhol szórakozni és ebből kifolyólag sose veszem túlságosan komolyan a dolgokat az ilyen harcoknál. :3 De a ritka alkalmak során akkor most már téged is számba veszlek majd és szólok mikor kényszert érzek egy aréna vagy küzdőtéri harcra. ^^
Annak viszont jobban örültem, hogy lesz egy szafari partnerem, ahhoz mindig van kedvem.
-Rendben. Amint erdőn-mezőn fogok járni újfent, majd szólok. Ami egyébkén elég gyakori, mert nem szokásom sokat időzni a városokon belül. Tehát lehet, hogy gyakran foglak majd a vadászattal zargatni. =)
Majd haladt tovább a beszélgetés, mert a természet még egyelőre nyugton van. Bár ritkán szoktam így beszélgetni bárkivel is. Sose kérdeztek még ennyi mindent rólam egyszerre.
-A szemkötőm…Hát van oka amiért elkezdtem hordani, de nem azért van rajtam mert valami történ volna szememmel. A másik szememnek nincs semmi baja. Régen okom volt arra, hogy elkezdjem hordani ezt a szemkötőt, mára pedig már megszoktam, hogy rajtam van és kissé furcsán érzem magam, ha nem lehet rajtam. Meg még mindig tartok attól, hogy mit szólnak hozzám a szemem miatt, tehát inkább takargatom. Röviden tömören ennyi lenne. Nem is megyek bele jobban, mert nem akarlak itt untatni az életemmel.
Tartottam egy levegő vételnyi szünetet és folytattam is tovább a köröm a zárással.
-De én eleget beszéltem már magamról. Most mesélj te magadról egy kicsit.

by **Cearso** Vas. Dec. 07 2014, 23:14

-Igen, igen ő lesz az.
Örömmel hallom, hogy Shakant nem nagyon viselte meg a távozásom.
-Pedig lehet ám egy komoly küzdelem is szórakoztató.
Jegyzem meg.
-Amíg nem az életed a tét, addig bármi lehet szórakoztató. Szóval nem feltétlen kell külön választani a komolyságot a szórakozással. És bármikor hívhatsz ha kedved támad hozzá.
-És ha megkérném, akkor levennéd előttem a szemkendőt? Persze még mindig nem kényszerítelek rá, ha nem akarod. Csak kíváncsi vagyok.
-Hogy magamról?
Veszek egy mély lélegzetet.
-Hát, a szüleim gyakran utaztak, és ők tanítottak meg a vadászatra különböző eszközökkel. Később pedig programozásra adtam a fejem, és olyan programokat kezdtem el készíteni, mint a SAO. Persze az én programjaim közel sem voltak annyira tökéletesek, mint ez.
Odamegyek az egyik bokorról és letépek róla egy levelet.
-Ha nem tudnám, hogy nem igazi, akkor azt hinném, hogy igazi. Egyszer pedig kaptam egy felkérést, hogy programozóként írjak egy kritikát egy játékról. Nos, így jutottam ide. És persze sikerült benn is ragadnom.
-A játék kezdetén történtek olyan dolgok, amik egy ideig az életkedvemet is elvették. Később pedig részben ezek a kisállatok hozták vissza, részben pedig néhány segítőkész játékos.
És a bokor, ami mellett álltam ismét megzörrent, és meglepve veszem tudomásul, hogy egy újabb kacsa mászik elő a bokorból. Ezt most már nem veszem fel, hanem csak egyszerűen elé tartom a kapott édesség másik felét, és amikor elkezdi rágcsálni, megsimogatom. Hiszen most már nincs értelme odacipelni a lányhoz, és nem úgy néz ki, mintha ez a kacsa veszélyben lenne.
-Úgy néz ki egy kacsa család lakik a környéken. Csak óvatosan, nehogy miattunk keljen elköltözniük.

/kacsa/

by **Miu** Hétf. Dec. 08 2014, 00:10

Megnyugodtam, mikor azt hallottam, hogy jó személyről beszéltem. Bár ezt a szálat nem is folytattam tovább, mert igazából nem is lehet folytatni. A miniboss téma körülbelül ennyiben ki is fújt.
-Igen, néha azokban is kedvem lelem. De én igazából azokat nem szeretem akik görcsösen nyerni akarnak. Nem látom értelmét a görcsölésnek.
Aztán kitértünk a szemkötőmre. Kissé meghökkentem Cearso kérése hallatán. Ennyire még senkit se érdekelt ez a dolog vagy nem kérdeznek rá vagy elfogadják valami bolondos hóbortnak nálam és kész.
-Levehetem. Igazából semmi titkos nincs benne. ^^
Levettem a szemkötőm. Most megtörténik a ritka alkalmak egyike, mikor is mind két szememmel láthatom a világot. Meg persze, így láthatóvá válik a fiú számára az eddig rejtegetett arany színű szemem. Még valaki aki tudni fogja, hogy felemás szempárral rendelkezem. Kissé zavartan nézek rá. Nem vagyok én hozzászokva ehhez, így kissé feszélyezve érzem magam. /kép/
-Nos… akkor remélem, hogy most már kevésbé fog fúrni a kíváncsiság.
Majd végig hallgathattam az ő történtét is. Elég érdekesnek hangzott még így röviden-tömören is.
-Hát biztos lesz mit írnod a játékról, ha kijutottál innen. ^^
A szemkötőm még nem vettem vissza. Megvárom mit reagál rám. Közben újabb mozgás és egy újabb kacsa kerül elő a bokorból.
-Persze, majd oda figyelek rájuk. Én se szeretném kilakoltatni őket. =)
Aztán figyelmes lettem egy újabb neszelésre valahonnan. Gyorsan meg is kerestem, hogy pontosan merről is jönnek a zajok és lám ugyanabból a bokorból, amiből a most lelt kacsa került elő. Süti elő és már le is raktam egyet a bokor aljába. Ahonnan egy menyét dugta ki az orrát kíváncsian. Most nem óvatoskodtam annyit. Amint megláttam az állatot el is kaptam. Persze arra figyeltem, hogy kárt ne tegyek benne. Nem emeltem meg csak meg fogtam egy kis időre, majd útjára engedtem. A menyét meg kapva a szabadulás alkalmán el is rohant a sütivel a szájában.

/Menyét/

by **Cearso** Hétf. Dec. 08 2014, 00:58

-Azok a küzdelmek tényleg nem jók. Ha valaki görcsöl, az nem tud rendesen szórakozni. És a görcsölésnek csak az lesz a vége, hogy az ellenfeled simán kiüt téged.
Kíváncsian várom, hogy levegye a szemkötőt a helyéről.
-Heterókrómia.
jegyzem meg csak úgy magamnak.
-És egy ilyen szép és ritka szempárt rejtegetni.
Megcsóválom egy kicsit a fejem. Én biztos nem takargatnám, ha ilyen szemeim lennének.
-Igen, jó sokat tudnék majd ha egyszer kijutottam innen. Bár az vagy nagyon soká lesz, vagy sohasem.
Előbújik egy második kacsa, majd egy menyét is elfut a megszerzett süteményével. Én pedig ismét a lány felé fordulok.
-Az én szemem színe se szokványos, mégse rejtegetem.
És ha még nem vette vissza a szemkötőjét, akkor megpróbálom kivenni a kezéből, és egy ügyes kézmozdulattal fel is teszem az egyik szememre. Nem hiszem, hogy hozzá tudnék szokni ehhez a viselethez.
-Mondd csak, nem lenne sokkal egyszerűbb, ha szemkendő nélkül járnál? Idebent, akiket nem érdekel az indikátorod színe, azok már úgy se néznének le a szemed színe miatt. Akik meg foglalkoznak az indikátoroddal, azokat pedig nem érdekelné a szemed színe.
Majd leveszem a szemkötőt és visszaadom a lánynak. Sőt, akár a helyére is visszasegítem, ha úgy gondolja, hogy érdemes volna visszavenni. Hisz nem vagyok én gonosz, ha nem akarja mutogatni, akkor nem kell mutogatnia.
-Szerintem teljesen felesleges ez a szemkötő. Csak elrejted vele a külső szépségedet. Persze a te döntésed, én nem szólok ebbe bele, csak elmondtam a véleményem.
-És gondolom a látómeződ is elég szépen megnövekedne. És sokkal több állatot is láthatnál egyszerre.

by **Miu** Hétf. Dec. 08 2014, 19:53

-Nah, igen a görcsölésből semmi jó nem szokott kisülni. De, hát vannak elvetemült emberek a világban. ^^
Közben lekerült róla a szemkötőm is. Meglepet a reakciója, senki se fogadta még ilyen pozitívan a dolgot, sőt eddig legtöbbször csak bántottak miatta.
-Te vagy az első aki, így vélekedik a szememről. Eddig csak bántottak miatta és végül emiatt is döntöttem a szemkötő mellet. Embarassed

Közben előkerült egy újabb kacsa, majd sikerült kicsalnom egy menyétet is a bokorból. Majd Cearso elvettem a szemkötőm és felvette azt.
-Na, igen. De neked mind két szemed megtudott állapodni egy szín mellet. Nekem meg nem tudták eldönteni, hogy most vörös vagy arany színű legyen. Régen szerettem ,hogy ilyen a szemem, de történ pár dolog és arra kényszerültem ,hogy az egyiket elrejtsem és szégyelljem a dolgot. Mire túl tettem magam ezeken a dolgokon, pedig már megszoktam a szemkötőt és furcsa érzés anélkül lennem. >.>
Úgy éreztem , hogy mára eleget látott a másik szemem és inkább visszavettem a szemkötőt. Cearso segített is a visszavételben. Majdhogy nem ő adta vissza rám, csak én nem hagytam a dolgot és igazgattam magam is a szemkötőt. Amint újra a helyén tudtam, már sokkal jobban is éreztem magam.
-Felesleges vagy nem felesleges ez nekem teljesen mindegy, mint mondtam én már így érzem jól magam. De ejtsük most már ezt a témát. Nem szeretek erről beszélgetni, majd eltűnik róla a szemkötő, ha valaki elkobozza tőlem. Addig is a részem fog maradni és kész. ˇ^ˇ
Azért látható a kissé vörös képemen, hogy örültem annak amiket mondott, csak én jobb szeretem azt a verziót amit bemesélek magamnak. Mindenesetre most kicsit kattogni a kezdtek a fogas kerekeim, így nem is nyitom szóra szám, mert még véletlen mondok valami olyat amit később megbánnék.

by **Cearso** Kedd Dec. 09 2014, 12:58

-Pedig nagyon szépek a szemeid. Biztos csak azért bántottak miatta, mert irigyek voltak rád. A legtöbben csak ezért szokták bántani a többieket. Mert irigyek, hogy ők nem lehetnek olyan különlegesek, mint te.
A kacsa és a menyét felbukkanása eléggé eltereli a figyelmét, így sikerül tőle elvenni a szeme eltakaróját, és csupán heccelésből fel is veszem eltakarva az egyik szemem. Biztos, hogy nem tudnék hozzászokni ehhez a viselethez. Az egész számomra olyan bizarrnak tűnt, ahogy eltűnt a szemem elől a fél világ.
-Ne gondold, hogy én sohase akartam, hogy rendes színe legyen a szemeimnek. És semmi szégyellni való nincs abban, ha különleges vagy.
Teljesen meg tudom érteni azonban az ő logikáját is. Én is titkolom a betegségem szinte mindenki előtt. Alig pár ember van, aki tud róla. Hisz a félelem nagy úr. Még szerencse, hogy nem túl sok dolog van, amitől félni szoktam.
-Színváltó kontaktlencsén sohasem gondolkoztál? Kevésbé feltűnő, mint a szemkötő.
Persze fogalmam sincs, hogy a játékba lehet egyáltalán szerezni kontaktlencsét, gyorsan le is jegyzem magamnak, hogy erre majd rá fogok kérdezni valakinél. És talán a szemkötő már hozzátartozik, a róla kialakult képhez
Majd visszasegítettem a szemfedőjét. Azért elég vicces, hogy nem sikerül rendesen visszaadni rá azt a szemfedőt. Pedig szinte biztos voltam benne, hogy jól rakom vissza a helyére. Biztos csak dacból csinálta.
-Ha tényleg így érzed jól magad, én nem fosztalak meg a szemkötődtől, Aranyszem kisasszony.
Semmi jogom nincs hozzá, hogy így tegyek, és ha lenne akkor se fosztanék meg senkit se a saját énjétől.
-Csak ne miattam húzd fel a vizet.

by Ajánlott tartalom