[Küldetés] Blackriver kúria (madness edition)

Bár gondoltam, hogy nem lesz ilyen egyszerű, de végül, azért mégiscsak kinyílt egy ajtó. Nos… már csak pár maradt zárva. Ahogy azonban nézelődök, rá kell, hogy jöjjek, hogy ez a terem full üres, kábé semmi sincs benne, ami hasznos lenne. Kivétel a közepén az asztalkát. A ház tulaja az hétszentség, hogy kirúgta a lakberendezőt, mert elvileg ennek egy hálószobának kellene lennie. És ha a tulaj nem egy vámpír, nem fog a lámpán lógva fejjel lefelé aludni. Az asztalkát elnézve azonban most sem vagyok túlságosan előrébb. Bár a az üvegcsén az állt, hogy ellenméreg, még mindig nem tudom, mitől van rá szükség. Mert szerintem szükség lesz rá. No, mindegy azért elrakom, ha nem is használom most fel, későbbiekben még jó lesz talán. Na… ezzel megvagyunk. Természetesen a kulcsot is visszaraktam az inventoryban, nem vagyok olyan hülye, hogy a zárban hagyjam. Nos, most, már csak az volt a kérdés, hogy a gombbal mi legyen. Természetesen meg fogom nyomni, az hétszentség. De lehetséges, hogy olyan dolog lesz ott, amelyhez a Raktárban levő dologgal lehetne valamit csak kezdeni. A feszültségem egyre inkább kezd alábbhagyni, ahogy figyelmem elterelődik. Végül is eddig sem történt semmi rossz. Jó Raven eltűnt, de amúgy lehet, hogy kutya baja. Végül is… ez csak egy küldetés…. legalábbis remélem. Így újult erővel, és már kevésbé parázva térek vissza a földszintre, és a pult melletti ajtóhoz lépve, megpróbálok belépni, ha meg nem nyitódik, akkor a raktár kulccsal próbálom kinyitni, hogy utána benézhessek oda is.  Egyelőre minden számomra „megnyílt” helyiségre kíváncsi vagyok, majd ha végeztem jöhet a gomb.

Felszerelés:

minimapok:

1 hét!

Ahogy pakolom, el a kulcsot a szemem sarkából hirtelen felfedezek egy kis apróságot… egy kis apróságot, amin kicsit meglepődtem. Hiába volt meg a kulcs, a Kuromajos kulcs neve akaratlanul is vonzotta a szememet, ugyanis akár hiszem, akár nem az inventorimban átneveződött. Nem is akárki neve jelent meg a kulcs nevénél… hanem drága jó barátom… hehe szarkazmus…  őőőő hol tartottam? Ja igen. Szóval drága jó barátom, a maszkos vöri, vagyis Kazuma. Jó rég volt már, hogy láttam volna, és nem repesett a szívem, hogy ismét találkozok vele. Bár lehet, csak túlkomplikálom. Előfordulhat, hogy ez másmilyen Kazuma, de hát amilyen szerencsém van mostanság, sajna nem lehet más. No, mindegy ebben az esetben, már 2 ismerős személy is van…. akiket meg kell mentenem. Természetesen, ha választanom kell, az természetes, hogy nem Zunak fogok segíteni Raven helyett. Szerencsére eközben én addig ismét lejutottam a raktárig, és miután kinyitottam azt máris elém tárul a következő helyiség. Nem volt itt sok minden, de én jó kislány módjára szépen mindent elraktam. Bár tökre hegymászó cuccnak tűnt nekem a nagyja, azért még is csak jól jöhet. Ha meg nem kellenek, igazság szerint tök mindegy, úgyis bármennyi elfér az inventoriban. Az egyik gyertyakristály azonban mégiscsak a szoknyám zsebébe rakom el, mert jó, ha rögtön kéznél van. Már épp azon voltam, hogy indulok, amikor is ismét leragadtam. Ahelyett, hogy minden további nélkül kimegyek, felfigyelek valamire. A Keresés jártasságom jelez, ami azt jelenti, hogy van még itt valami. Rögvest el is indulok, hát abba az irányba amerre a jártasságom mutatja, és rögtön találok is még pár dolgot. Elmosolyodok, és miután a jártasságom most már csöndbe maradt, így fel is megyek az emeletre. Bár szereztem még egy kulcsot, azért gyors megnyomom azt a gombot. Nagyon el fogom felejteni, ha ismét kulcsot találnék. Így hát ismét felmentem a 2. hálószobába, és végül megnyomom a gombot.

Spoiler:

1 hét!

Bár megnyomtam a gombot nem történt semmi olyasmi, amire számítottam. Nem záródott be az ajtó, és telt meg a szoba vízzel. Nem nyílt szét a padló, és nyelt el engem is egy apóajtó. Nem ugrott elő a falból egy emberevő mob, hogy széttépjen és megegyen sok borssal és sóval fűszerezve, rozmaringgal megszórva almával a számban, miután 2 órán át 200 fokon sütött a sütőben… Jó az utsó lehet nem lett volna semmi kép sem, de hé, jobb mindenre felkészülni. Azonban amire nem számítottam, hogy a gomb nyomása után egy apró csing hangzása, egy halk kattanást okoz valahol a folyosón. Rögtön megfordulok, és szemöldökömet összeráncolva kilépek a folyosóra, ami ugyanolyan változatlan volt, mint a belépésem előtt. Mivel más ötletem nem volt lehívtam a menümet, hátha megnyílt valami titkos járat, ám ahelyett, hogy a térképen extra útvonal jelent volna meg a térkép jelezni kezdte, hogy a könyvtár ajtaja nyitva. Heh… ezt eddig is jelezte? Úgy tűnik feleslegesen feszegettem az ajtókat. No, mindegy. Most, hogy ez megvolt ideje belépni a könyvtárba, hogy megnézzük mi volt a hangok okozója. Ahogy az ajtóhoz lépek, és benyitok, elsőre úgy tűnik a szoba üres, ám ekkor máris felfigyelek a lyukra a szoba közepén.  Elsőre ránézve szép nagyot pottyanhatnék, ha beleesnék, viszont a kijutás már neccesebb lenne. Nyilvánvaló, hogy a szobából érkező hangok innen jöttek, a kérdés már csak az, hogy hogyan tovább. Persze ezen csak addig merengtem, míg észre nem vettem a két lányt a lyuk alján… meztelenül.  Kicsit.. nagyon meglepődtem.
- Hé, jól vagytok? – kiáltok le végül – Várjatok mindjárt megyek.
Már majdnem azon voltam, hogy használom a kötelet, amikor is jobb ötletem lett. Gyorsan visszaszaladtam az én kezdeti helyemre, és szépen lehuzatoltam az ágyat, és leszedtem róla a lepedőt. Végül ezeket mind összekötözöm, és visszatérek a könyvtárba, hogy a legközelebbi, szilárd dologhoz kötve leengedjem a huzat kötelet. Végül elkezdek lemászni, majd végül, ha nem elég hosszú a kötél, vagy leérek egyszerűen próbálok nem a lányokra érve földet érni. Végül furcsálló tekintettel nézek rájuk.
- Amm….  megzavartam valamit? – végül megrázom a fejem, és inkább körülnézek – Mindegy. Szedjétek össze magatokat, és…. öltözzetek fel… nem szeretnék itt lenni addig, mikor a Játékmester megunja a játszadozást.
Természetesen , ha kérik felsegítem őket, majd hátrébb lépek tőlük, majd lehívom a menüm, és a térképnél a megosztásra gombra nyomok, és kijelölöm a két személyt, így kettejük is láthatják azokat a helyeket, ahol én már megfordultam.
- Elég nagy terepet bejártam, már és elég sok dolgot összeszedtem. A kijutáshoz viszont 5 mozaik darabot kell összekaparnunk. Mondjátok találtatok már? Sajnos én még nem. – közlöm a lányokkal – találtam egy két Gyertya Kristályt is ezt tegyétek el, hátha jól jön még. – nyújtok át 1-1 kristályt.
Végül várok egy kicsit, és ha úgy látom, hogy nem jönnek sóhajtok egyet, és megfordulva az ajtó felé veszem az irányt.

// 1-1 Gyertya Kristály átadva Kuronak és Natinak :3 //

Spoiler:

A két lány végül elvette tőlem a nekik szánt kristályokat, én meg még meg sem lepődtem, amikor az egyik ilyen baromságokat kezdett összehajtani. Már az elején tudtam, hogy legalább az egyikük nem normális, bár különösebben nem is érdekelt mit csinálnak, de a pucér csajszi kezdett egyre jobban az agyamra menni. Én jószívű vagyok, és kedves, de azért megvan a határ, hogy meddig tűröm el a pofátlanságot. Ráadásul ilyen helyzetben rögtön elpazarolt egy kristályt, amelyre talán még szükségünk lett volna, csak azért, hogy lepervezhessen. Szúrós szemmel legyintek felé, és inkább az ajtó felé vettem az irányt, de ha már ennyire nagy arca van, azért még visszaszólok neki még valamit.
- Tudod, ha nagyon pucér nőket akarnék leskelődni, tuti te lennél az utolsó, aki érdekelne. – majd ezzel megfordulva továbbindulok.
Igazság szerint még nem is hazudtam ezzel. Ha választhatnék inkább Mirit lesném meg, mint ezt a libát. Meh… vajon Miri jól van? Már csak az kéne, hogy ő is ide kerüljön. Bár, ha ő itt lenne szerintem, már összefutottunk volna. Apropó összefutás. Kazuma lehet itt van lent? Hm… talán. Mindenesetre, mielőtt még benyithattam volna az ajtót, egy nagy robajt hallok, majd mire a lyuk felé fordulok, már bezáródott. Nagyszerű. Barmok. Persze idegesített, hogy bezártak, különösebben nem lepődtem meg. Mindketten azok a sunyi fajták, itt lent kellett volna hagynom őket! De akkor nem tudnánk tovább felfedezni dolgokat. Mielőtt azonban belépnék a szobába hirtelen más ötletem támadt. Lehívom a menüm, és a térképnél kikapcsolom azt a funkciót, hogy az általam felfedezett terület nyilvánosságra hozhassa. Így elvileg, ha fel is fedezek egy helyiséget, akkor ők nem láthatják. Miután ezzel megvoltam, benyitok a szobába, ahova ez a rejtélyes ajtó vezet.

Nem siettem túlzottan az ajtó fele. Megbízhatatlan „társaimnak” köszönhetően most be lettem zárva a föld alá, szóval most mehetek arra amerre látok… nagyszerű. Kissé mogorva voltam emiatt természetesen, de számítottam rá, hogy ez lesz a vége. Elsőre látszott, hogy megbízhatatlanok. Mind a ketten, és lám igazam lett. Nos, mindegy, ami elmúlt elmúlt, mindenesetre lesz egy két keresetlen szavam hozzájuk, ha nem ölik meg magukat. Azonban ahogy közelebb érek, egyre inkább lelassítok, és hunyorítva nézek az ajtóra. Egy pillanatra megállva kissé furcsa érzés kerülget, így lehunyva a szemem koncentrálok. Először azt hittem, hogy csak képzelődök, de valóban jól éreztem. Az ajtón túlról hideg, friss kinti levegő volt semmi kétség. Ami azt jelenti, hogy találtam egy kijutat? Gyanakvásom nem hagyott nyugodni, így miközben lassan az ajtó felé közelítek, sokkal jobban ráhangolódok a jártasságaimra, mint eddig, főleg az észlelésre és a hallgatózásra. Óvatosan közelítem meg az ajtót egyre több mindent kivéve a hold fényének köszönhetően. Végül az ajtó előtt megállok, és harcra kész állapotba, gyors lehívom a menüm és előkeresem a kalapácsot. Bár hivatalosan nem fegyver besorolású elvileg, de ebben a világban bármit lehet harci eszközként használni, ha ügyesek vagyunk. Szóval egyelőre nincs vele bajom. bár be nem vallom magamnak, azért a kalapács csöppet biztonság érzetét sugallta felém, de ez most lényegtelen. Egy kicsit még hezitáltam, majd végül felemelem a lábam szépen lassan, az Akrobatikámmal ügyelve el ne essek, majd egy nagy lendületet véve, határozott rúgást viszek be az ajtóba, hogy teljesen kilökjem. Végül a kalapácsot felemelve kész vagyok lesújtani, ha bármi elő ugrana. Persze ezt nem paranoiából, csak szimplán nagyon rossz érzésem volt.

Eltartott egy ideig, mire elhatároztam magam, majd mikor végül elég erőt gyűjtöttem magamba fogtam magam, és amennyire erősen csak tudtam lábammal kirúgtam az ajtót. Szerencsére nem befelé nyílt, így ha engedte volna a rendszer, sem tudtam volna áttörni (nem mintha képes lettem volna rá képes), de legalább az út tisztán állt előttem… Legalábbis így gondoltam. Ahogy lábammal túlmentem az ajtón, egy különös szerkezet indult útnak, és a visszafele tartó lábamból egy jókora darabot lenyisszentett, és ezzel a továbbhaladó lendület a földre is lökött, hisz nem álltam hátsó lábamon olyan biztosan. Idegesen mormogva ülök fel, és nézem az előttem bezáruló vaslemezeket. Nagyszerű, legalább, ha meg akarok halni, csak ki kell dugnom a fejemet. Kicsit morgok egy kicsit, de végül úgy döntöttem nem éri meg ennyit szenvedni vele, és inkább a HP csíkommal kezdetem el törődni. Elég jól levitte az életemet, még szerencse, hogy ilyen tankos vagyok, kitudja mi lett volna velem, ha nem tankosítottam volna eléggé. Így viszont már csak újra kell töltenem, amit a 2. képességemmel meg is próbálok, ezzel is gyógyítva magamon 54 HP-t. Azonban ez nem lesz elég, ha ki akarok jutni innen. Az itemek, amik nálam vannak nem olyan hasznosak ebben a környezetben, és ha nem sietek a teljes időmet itt fogom tölteni, míg meg nem fullaszt a beömlő víz… bár kitudja… ha a zár légmentes, akkor a végén a játék végéig itt fogok raboskodni… már csak az kéne… ej… annyira hiányzik Tűzrózsa… meg Miri… Sóhajtok egyet, mert tudom, hogyha sajnálkozok nem jutok ki. Aktiválom keresésem, Észlelésem, hátha találok valami másik utat, ami kivezet innen, és nem kell lenyakaznom cserébe magam.