[Küldetés] Bonds
4 posters
1 / 5 oldal
1 / 5 oldal • 1, 2, 3, 4, 5
Re: [Küldetés] Bonds
Egy darabig még élvezhetitek a meghitt, romantikus pillanatot. Megengedem. Tán az sem zavar titeket, hogy egy holló baljóslatú károgása szűrődik át azon a bizonyos susogáson, amit a szellő által zörgetett falevelek adnak. Kisvártatva azonban a nyugalmatok tovaszáll, ahogy a természet hangjait egy kétségbeesett üvöltés elfojtja. Nem lehet túl messze, mert még hallgatózás jártasság nélkül is eljutnak hozzátok azok a szófoszlányok, melyek azt sugallják, egy férfi éppen az életéért könyörög és kiabál segítségért felváltva. Igen, itt, a védett övezetben. Vannak persze körülöttetek imitt-amott emberek, láthatjátok, ahogy összenéznek és a távolba merednek. Azonban ahelyett, hogy segíteni indulnának, inkább az ellenkező irányt választják, hátha sikerül hallótávolságon kívül kerülniük, vagy szimplán figyelmen kívül hagyják az egyre keservesebb hangon könyörgő férfit. Szóval vagy ti siettek a segítségére, vagy a sorsára marad, akármitől is rémült halálra.
Cardinal- Moderátor
- Hozzászólások száma : 3348
Join date : 2012. Dec. 16.
Karakterlap
Szint: ?
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: [Küldetés] Bonds
Gyorsan fogyott a fagyi. A kóstolgatásról nem is beszélve. Mosolyogva vette tudomásul, hogy a dinnye bizony hidegen, behűtve jó és persze egyet is értett vele. A jó dinnye, legalább is, még jobb behűtve. Főleg ilyen meleg, nyárias őszi napon. Otthon vénasszonyok nyarának becézték az ilyen időt, s noha eszébe jutott, hogy talán Aincradra, avagy épp Taftra nem is igen jellemző a négy évszakos időjárás, hanem szintenként váltakozik, s hol monszun hol sivatagi vagy épp sarkköri éghajlat a jellemző, úgy döntött nem ezen fog filozni, s nem hagyja a gondolatait ~ még saját magától se ~ elterelni Hinariról. Mikorra azonban a fához értek, már nem volt tölcsér a fiú kezében, és ha Hinariéban még volt, hát úgy elvette tőle, hogy ezzel is, nah meg a tényleges segítséggel is elősegíthesse a kis pokróc leterítését. Persze ő ilyenre nem gondolt volna magától, őszintén szólva már épp ült volna le, ha a lányka nem folyamodik szóvá is tenni azt amit épp igyekszik előszedni.
Leülve a lány mellé, talán elmerengve, még a későbbi szavaira reagált. - Igen igen.. hmm, egy pohár limonádé nem lenne rossz... - Nem nézett a lányra, nem még, ám átkarolta a hozzá közelebbi karjával. Volt egy lélegzetvételnyi változás a mozdulatában. Elhatározta magát valamire, valami nagyon fontos bejelenteni valóra és elhatározása bizonyos is volt. Meg akarta tenni! Konkretizálni akarta a helyzetét. Tudatosítani a mostani pillanatot! Előrelendíteni! Kezdeményezni! Megmutatni, hogy mit érez, mit akar, miért van itt, miért van!
Egyre vörösödő fejjel fordult Hinarihoz.
- Hinari chan! .... - Mosolygott, de ez már az a fajta mosoly és hozzá tartozó nézés volt, ami elárulta róla, hogy a puszta megszólítás valami többet takar annál, minthogy talált egy szép cseresznyevirágot a közelükben, vagy hogy van e esetleg ülőhely a padon. Tulajdonképpen most nem is bánta, hogy kissé messzebb vannak a ~ zavaró ~ embertömegtől. - Tudod. Tegnap arra gondoltam, hogy ma milyen jó lesz elmenni veled ide, és fagyizni, meg beülni valahová és beszélgetni.... - Túlságosan előröl kezdte, és erre, ~ miközben beszélt ~ ő maga is rájött, így próbált egy lélegzetvételnyi szünet után ugrani. - Szóval. Már már akkor tudtam, hogy különleges vagy, amikor először találkoztunk... legelőszőr és... - És rájött, hogy még hátrébb ugrott előre helyett, de nem adta fel, tovább gördítette a szálat, amennyiben a lány hagyta. - és gyönyörű vagy. - spontán bókolás. A legegyszerűbb fajtája, de legalább megtörte az anekdótás részt vele. Még mindig tudott tovább vörösödni, de ez sem állíthatta meg elhatározásában. Megingathatatlanul folytatta a vallomást. Majd, ~ ahogy érezhetően rágondolt a lány még egy tulajdonságára ~ elmosolyodott, s valahogy föl is engedett a gondolatra. Ám nem kellett Hinarinak várnia, megtudta azt a "vicces" személyiségjegyét szinte azonnal. - És még sosem találkoztam veled hasonlóval. ^^ - Újra belepirult a következő szavaiba. - Ugyan azt írtam neked, hogy a tizenhetest akarom megünnepelni, de annak valójában semmi köze, csak egyszerűen melletted szerettem volna lenni. Sajnálom. - Sütötte le a szemét, hiszen valótlant állított, és a lányt úgy hívta el, hogy "nem tudhatta". Ekkor elengedve a lány derekát, ~ amit rég nem fogott, hiszen felé fordulva épp csak a közelében lóghatott a keze, vagy támaszkodhatott a fűben ~ és megfogta Hinari kezét. Remélte, ~ azon jelek után, amit eddig kapott ~, hogy meg is tudja fogni. Két kezébe zárta a könnyű, női kacsókat, az ő jóval nagyobb, férfiasabb kezébe. - Én nekem ez egy randi. Ha- ha neked is, engedd meg hogy megismételhessük.. sokszor. - Nem akarta kimondani azt a sablonos "járjunk" vagy "legyél a barátnőm" szöveget, mert egyrészt sietősnek illetve felületesnek gondolta, másrészt felületet szolgáltatott volna a visszautasításhoz, habár így is ~ teljesen vörösen ~ kockáztatott, mivel Hinari válaszolhat úgy is, hogy őneki ez nem randi és nem is gondolta volna soha annak. Most azonban nem engedhette meg magának azt a luxust, hogy tovább "kísérletezzen". Bíznia kellett és bízni is akart a megérzéseiben. Eddig olyan jeleket kapott a lánytól, amiből ő úgy szűrte le, hogy ő is hasonlóan érez, mégis óvatosabb és egyszersmind korrektebbnek vélte, mint "lerohanni" egy ilyen "legyünk kapcsolatban, majd beírjuk facéra is kint" dolgot. Nem sietett, nem gondolta úgy, hogy holnap meg kell halnia, még ha egy gyilkos játékban is élnek már több mint két éve.
Azonban a csöndes testbeszéd sokat mondó, s ha Hinari nem akadt ki még a végén se, így hát odahajolt hozzá, egészen közel, hogy ~ végre ~ megcsókolhassa úúgy igazán. ....
Azonban, ha adott is lett volna a helyzet, akkor sem sikerülhetett a csók, mert egy felettébb bizarr jelenség keresztül húzta a terveit. Egy férfi hangja szelte át a parkot. Egyértelműen kiáltás volt, mégpedig a segítségért könyörgő fajta. Alex összerezzent, s a hang irányába nézve, nem láthatott semmit. Tehát messzebb van vagy épp vannak, az illőt(k) hogy láthassák, de elég közel ahhoz hogy hallhassák őt(őket). Nem sokat forgolódott, egyből fordult vissza Hinarihoz, de azt még jól láthatta, ahogy az ott üldögélők inkább elmennek, mintsem hallják a keserves kiáltozást és segíteniük kelljen valakin.
Alexben is megfordult ez a gondolat, éspedig egész egyszerű tényezőn alapulva.
- Ez védett övezet... - Mondta ki hangosan Hinarinak hitetlenkedve. - .... küldetés lehet. Njk. - Akarta volna nyugtatni magát, s ha a lány nem kelt fel azonnal, csak a rákövetkező kiáltás bírta tettre a fiút. "Nem hagyhatja annyiban" Nem volt racionális gondolkozás, ha figyelembe veszi a rendszert, de mint első számű rendszeren kívűli ~ fájdalomérzettel rendelkező ~ úgy volt és kellett is lennie az üggyel, hogy megvan az esély rá, hogy játékosról van szó. Akkor pedig mennie.. menniük kell. Hinarira nézett. Ő a Justice Legue céhvezére, a leginkább igazságosság alapú és segítőkész profilú céhé. Talán ő is így gondolkozik, s ha beleveszi a lány saját önérzetességét, biztosra is veheti és veszi is, hogy így gondolkozik.
Eszébe jutott az a gonosz ~ de mégis zöld indikátoros ~ lány, aki még íjászként meg akarta ölni, csak mert fiú. Elhúzta hát keservesen a száját. Látniuk kell. Ez nem kétséges. Ezzel együtt pedig látszott is rajta a mehetnék, habár jobban szerette volna ha nem történik ilyen, de ki szeretné?
- Nézzük meg! >.< -
Leülve a lány mellé, talán elmerengve, még a későbbi szavaira reagált. - Igen igen.. hmm, egy pohár limonádé nem lenne rossz... - Nem nézett a lányra, nem még, ám átkarolta a hozzá közelebbi karjával. Volt egy lélegzetvételnyi változás a mozdulatában. Elhatározta magát valamire, valami nagyon fontos bejelenteni valóra és elhatározása bizonyos is volt. Meg akarta tenni! Konkretizálni akarta a helyzetét. Tudatosítani a mostani pillanatot! Előrelendíteni! Kezdeményezni! Megmutatni, hogy mit érez, mit akar, miért van itt, miért van!
Egyre vörösödő fejjel fordult Hinarihoz.
- Hinari chan! .... - Mosolygott, de ez már az a fajta mosoly és hozzá tartozó nézés volt, ami elárulta róla, hogy a puszta megszólítás valami többet takar annál, minthogy talált egy szép cseresznyevirágot a közelükben, vagy hogy van e esetleg ülőhely a padon. Tulajdonképpen most nem is bánta, hogy kissé messzebb vannak a ~ zavaró ~ embertömegtől. - Tudod. Tegnap arra gondoltam, hogy ma milyen jó lesz elmenni veled ide, és fagyizni, meg beülni valahová és beszélgetni.... - Túlságosan előröl kezdte, és erre, ~ miközben beszélt ~ ő maga is rájött, így próbált egy lélegzetvételnyi szünet után ugrani. - Szóval. Már már akkor tudtam, hogy különleges vagy, amikor először találkoztunk... legelőszőr és... - És rájött, hogy még hátrébb ugrott előre helyett, de nem adta fel, tovább gördítette a szálat, amennyiben a lány hagyta. - és gyönyörű vagy. - spontán bókolás. A legegyszerűbb fajtája, de legalább megtörte az anekdótás részt vele. Még mindig tudott tovább vörösödni, de ez sem állíthatta meg elhatározásában. Megingathatatlanul folytatta a vallomást. Majd, ~ ahogy érezhetően rágondolt a lány még egy tulajdonságára ~ elmosolyodott, s valahogy föl is engedett a gondolatra. Ám nem kellett Hinarinak várnia, megtudta azt a "vicces" személyiségjegyét szinte azonnal. - És még sosem találkoztam veled hasonlóval. ^^ - Újra belepirult a következő szavaiba. - Ugyan azt írtam neked, hogy a tizenhetest akarom megünnepelni, de annak valójában semmi köze, csak egyszerűen melletted szerettem volna lenni. Sajnálom. - Sütötte le a szemét, hiszen valótlant állított, és a lányt úgy hívta el, hogy "nem tudhatta". Ekkor elengedve a lány derekát, ~ amit rég nem fogott, hiszen felé fordulva épp csak a közelében lóghatott a keze, vagy támaszkodhatott a fűben ~ és megfogta Hinari kezét. Remélte, ~ azon jelek után, amit eddig kapott ~, hogy meg is tudja fogni. Két kezébe zárta a könnyű, női kacsókat, az ő jóval nagyobb, férfiasabb kezébe. - Én nekem ez egy randi. Ha- ha neked is, engedd meg hogy megismételhessük.. sokszor. - Nem akarta kimondani azt a sablonos "járjunk" vagy "legyél a barátnőm" szöveget, mert egyrészt sietősnek illetve felületesnek gondolta, másrészt felületet szolgáltatott volna a visszautasításhoz, habár így is ~ teljesen vörösen ~ kockáztatott, mivel Hinari válaszolhat úgy is, hogy őneki ez nem randi és nem is gondolta volna soha annak. Most azonban nem engedhette meg magának azt a luxust, hogy tovább "kísérletezzen". Bíznia kellett és bízni is akart a megérzéseiben. Eddig olyan jeleket kapott a lánytól, amiből ő úgy szűrte le, hogy ő is hasonlóan érez, mégis óvatosabb és egyszersmind korrektebbnek vélte, mint "lerohanni" egy ilyen "legyünk kapcsolatban, majd beírjuk facéra is kint" dolgot. Nem sietett, nem gondolta úgy, hogy holnap meg kell halnia, még ha egy gyilkos játékban is élnek már több mint két éve.
Azonban a csöndes testbeszéd sokat mondó, s ha Hinari nem akadt ki még a végén se, így hát odahajolt hozzá, egészen közel, hogy ~ végre ~ megcsókolhassa úúgy igazán. ....
Azonban, ha adott is lett volna a helyzet, akkor sem sikerülhetett a csók, mert egy felettébb bizarr jelenség keresztül húzta a terveit. Egy férfi hangja szelte át a parkot. Egyértelműen kiáltás volt, mégpedig a segítségért könyörgő fajta. Alex összerezzent, s a hang irányába nézve, nem láthatott semmit. Tehát messzebb van vagy épp vannak, az illőt(k) hogy láthassák, de elég közel ahhoz hogy hallhassák őt(őket). Nem sokat forgolódott, egyből fordult vissza Hinarihoz, de azt még jól láthatta, ahogy az ott üldögélők inkább elmennek, mintsem hallják a keserves kiáltozást és segíteniük kelljen valakin.
Alexben is megfordult ez a gondolat, éspedig egész egyszerű tényezőn alapulva.
- Ez védett övezet... - Mondta ki hangosan Hinarinak hitetlenkedve. - .... küldetés lehet. Njk. - Akarta volna nyugtatni magát, s ha a lány nem kelt fel azonnal, csak a rákövetkező kiáltás bírta tettre a fiút. "Nem hagyhatja annyiban" Nem volt racionális gondolkozás, ha figyelembe veszi a rendszert, de mint első számű rendszeren kívűli ~ fájdalomérzettel rendelkező ~ úgy volt és kellett is lennie az üggyel, hogy megvan az esély rá, hogy játékosról van szó. Akkor pedig mennie.. menniük kell. Hinarira nézett. Ő a Justice Legue céhvezére, a leginkább igazságosság alapú és segítőkész profilú céhé. Talán ő is így gondolkozik, s ha beleveszi a lány saját önérzetességét, biztosra is veheti és veszi is, hogy így gondolkozik.
Eszébe jutott az a gonosz ~ de mégis zöld indikátoros ~ lány, aki még íjászként meg akarta ölni, csak mert fiú. Elhúzta hát keservesen a száját. Látniuk kell. Ez nem kétséges. Ezzel együtt pedig látszott is rajta a mehetnék, habár jobban szerette volna ha nem történik ilyen, de ki szeretné?
- Nézzük meg! >.< -
_________________
"Alex a minden lében kanál karakter"
by Ranmaru
by Ranmaru
- flamberg:
- Zafírszálas fejpánt:
Statok
Alex és FalánkAlex Flamberggel
Halász Alex- Harcos
- Hozzászólások száma : 1731
Join date : 2012. Dec. 16.
Age : 30
Tartózkodási hely : JL palota; Hinari és Al közös lakrésze
Karakterlap
Szint: 36
Indikátor: Zöld
Céh: Justice League
Re: [Küldetés] Bonds
Odafordultam hozzá, azzal az őszinte mosollyal, amiben ugyan lakozott némi kíváncsiság, de ami egyben sejtettette, hogy érzi, talán tudja is, hogy a fiú most mit szeretne mondani. Pillanatnyi szünet, ő elvörösödött, én pedig néztem őt és vártam, vidáman és azzal az egyre hevesebb szívdobogással, mi a tincsemet meglengető szellő ellenére is melegséggel töltött el. Nem szakítottam félbe, nem nevettem el magam a zavarán, Alexhez mindezek pont illettek, s ami azt illeti, szavai nyomán én is elpirultam, s ha akartam volna se tudtam volna bármi értelmeset válaszolni neki. Az egész helyzet olyan megnyugtató és idilli volt, hogy aligha jelezhettem volna neki másképp és tisztábban, minthogy engedtem magam, hogy átkaroljon, hogy megfogja a kezem, és hogy úgy éreztem, hogy ebben a pillanatban szinte bármit megengednék neki.
- Örömmel – csupán ennyit feleltem, ebben az egy szóban azonban minden öröm és boldogság benne volt, amit a fiú az előző percekben okozott és sokszorosára emelt. Azt hiszem, nem kellett bővebb magyarázat, hogy szeretek vele lenni, hogy tudom, ő magamért kedvel, hogy számíthatok rá, hogy megvéd, és hogy vele minden perc annyira jó, hogy vele képes vagyok problémák és kötelességek nélkül élni. Közelebb hajolt hozzám, s én is követtem a példáját, szemeimet behunytam, készen rá, hogy belefeledkezzek a pillanatba, ajkaink pedig már majdnem összeértek…
Sikoltás, keserves, egy segítségért kiáltó férfihang, hangja élesen suhant végig a parkon, s csattant a cseresznyefa vaskos törzsén. A fiúval egyszerre rezzentem össze én is, s aggódva pillantottam fel, tekintetemmel a hang forrását keresve, s még a gyomrom is összerándult, amikor az meg-megismétlődött. Alex szavaira csak a fejemet ráztam, szomorúan, testembe újra visszaköltözött a borús érzés, melyet már úgy megszoktam a mindennapi harcok során, a bizonytalanság félelme, s a tenni akarásé.
– Segítenünk kell – mondtam végül kiszáradt torokkal, félig rekedten, lesütött szemekkel. S kezeim mozdultak, s öleltem őt magamhoz, még utoljára, egy hosszú pillanat erejéig, mielőtt végleg magunk mögött hagytuk volna a békés nyugalmat. Nem törődtem a többi játékossal, mégcsak dühösnek lenni sem volt időm, egyszerűen nem érdekeltek, gyávák voltak, s talán nekik volt igazuk. Felkeltünk, a takarót egyetlen kattintással tettem el, futás közben szerelve fel a Katanát az övemre, míg bal kezemben a kék tulipánt szorongattam, az öröm és a boldog percek utolsó maradványaként.
- Örömmel – csupán ennyit feleltem, ebben az egy szóban azonban minden öröm és boldogság benne volt, amit a fiú az előző percekben okozott és sokszorosára emelt. Azt hiszem, nem kellett bővebb magyarázat, hogy szeretek vele lenni, hogy tudom, ő magamért kedvel, hogy számíthatok rá, hogy megvéd, és hogy vele minden perc annyira jó, hogy vele képes vagyok problémák és kötelességek nélkül élni. Közelebb hajolt hozzám, s én is követtem a példáját, szemeimet behunytam, készen rá, hogy belefeledkezzek a pillanatba, ajkaink pedig már majdnem összeértek…
Sikoltás, keserves, egy segítségért kiáltó férfihang, hangja élesen suhant végig a parkon, s csattant a cseresznyefa vaskos törzsén. A fiúval egyszerre rezzentem össze én is, s aggódva pillantottam fel, tekintetemmel a hang forrását keresve, s még a gyomrom is összerándult, amikor az meg-megismétlődött. Alex szavaira csak a fejemet ráztam, szomorúan, testembe újra visszaköltözött a borús érzés, melyet már úgy megszoktam a mindennapi harcok során, a bizonytalanság félelme, s a tenni akarásé.
– Segítenünk kell – mondtam végül kiszáradt torokkal, félig rekedten, lesütött szemekkel. S kezeim mozdultak, s öleltem őt magamhoz, még utoljára, egy hosszú pillanat erejéig, mielőtt végleg magunk mögött hagytuk volna a békés nyugalmat. Nem törődtem a többi játékossal, mégcsak dühösnek lenni sem volt időm, egyszerűen nem érdekeltek, gyávák voltak, s talán nekik volt igazuk. Felkeltünk, a takarót egyetlen kattintással tettem el, futás közben szerelve fel a Katanát az övemre, míg bal kezemben a kék tulipánt szorongattam, az öröm és a boldog percek utolsó maradványaként.
_________________
Adatlap
Szín: #a8a8a8 #787878 #464699 #9F703A steelblue
Ki mit és mennyit tudhat Hinariról? Információk az adatlap alján.
Figyelem! Amennyiben valaki visszaél a plot armorral (pl kari előtt öl meg játékost vagy dicsekszik azzal hogy megtette stb), annak neki magának kell megoldást találnia rá, hogy kari miért ne tudja őt megölni/börtönbe zárni - ha pedig nem tud ilyet kitalálni, vállalja annak következményeit is! Ez karakter minden játékára, tehát a bossra is vonatkozik.
Hinari- Kardforgató
- Hozzászólások száma : 4966
Join date : 2012. Dec. 28.
Karakterlap
Szint: 50
Indikátor: Zöld
Céh: Justice League
Re: [Küldetés] Bonds
Ha futásnak eredtetek, azt bizony jól teszitek. Vagy mégsem? A hangok a park egy kevésbé látogatott része felé vezetnek. A fák itt sűrűbben szövik át a talajt, a közöttük vezető ösvényen pedig mindenféle gallyak hevernek, itt-ott a földből gyökerek is kiállnak. Elhal a madárcsiripelés, a szökőkút csobogásának hangja, a nevetgélések. Csak a segítségkérés marad, az ágak ropogása a talpatok alatt, és a susogó levelek hangja. Na meg a károgás. Nagy kiterjedésű tisztásnál lyukadtok ki. Afféle rejtett kincs lehet, a pázsit itt talán zöldebb, mint a park többi részén, és a közepén egy hatalmas, több száz, vagy több ezer éves fa áll egy dombocskán a maga girbe-gurba ágaival és olyan vastag törzzsel, hogy ketten sem éritek át. Ideális hely a pihenésre, ha valaki csendet és magányt szeretne, valószínűleg a fának valamilyen különleges tulajdonságot is adnának az NPC-k, ha rákérdeznétek. Teljesít egy kívánságot, vagy elűzi egy rossz tulajdonságotokat... ilyesmik.
Ennek a bizonyos fának veti a hátát most egy sarokba szorított férfi, előtte pedig egy lány áll gyönyörű, viktoriánus stílusú fekete ruhában, aki mellett egy holló csapkod türelmetlenül. A férfi életcsíkja pirosban van, kezéből szinte kiesik a pallos, annyira remeg. Arca falfehér, átszik rajta hogy egy utolsó, elkeseredett támadásra készül. Hinari talán értetlenül áll a jelenség előtt, hiszen nyilvánvalóan csak egy szimpla párbajnak vagytok tanúi. Alex azonban már biztos nem ilyen nyugodt. A lányt ezer közül is felismerné, éppen azelőtt gondolt is rá, hogy futásnak eredtetek. Kuromajo az.
Nem tudtok közbeavatkozni viszont. Kettes észlelésetek kevés ahhoz, hogy időben felfigyeljetek az egyik fa mögött megbúvó köpenyes alakra, aki ebben a pillanatban két dobókést hajít el felétek. Mindkettő talál, Alexnek a combjába fúródik, Hinarinak pedig az oldalát súrolja a kunai. Hirtelen elálmosodtok, képtelenek vagytok nyitva tartani az elnehezedő szemhéjatokat. Altató méreg volt a késeken.
Hinari, te egy matracon ébredsz. Az ablaktalan szobában gyér a világítás, de a gyertyák elég fényt adnak ahhoz, hogy mindent láss, ami körülötted van. Tágas helyiség, de szinte semmi bútor nincs benne. Te a fal mellett fekszel, melletted felfedezhetsz egy asztalt és pár széket. És kábé ennyi, ez pedig csak egy csekély hányadát foglalja el a teremnek. Ha körülnézel, felfedezheted, hogy nem vagy egyedül, de nem Alexet pillantod meg. A szőke kobak stimmel csupán. Egy nyugati származású lány üldögél keresztbe vetett lábakkal az egyik széken. Csinos, stílusos a ruhája, a haja két copfban be van göndörítve, és két masni is díszíti. A kezében pedig egy kardot tart. A tiédet.
- Are you awake? - angolul kérdez téged, kifogástalan kiejtéssel, akcentus nélkül - I've been waiting for the chance to meet you, Hinari. At long last, it's here! - fülig érő mosollyal szól hozzád, izgatottnak tűnik. Egyébként szabadon mozoghatsz, nem vagy se megkötözve, se lebénítva. A kezdben pedig még mindig ott van a tulipán, amit Alextől kaptál. Meglepő módon sértetlen.
Alex, egy kényelmes ágyban találod magad, de kényelmetlen helyzetben, ugyanis a kezeid hozzá vannak kötözöve a bútordarabhoz. A te szobád világosabb, lámpa ad fényt, szépen be van rendzve, azonban szintén ablaktalan. Az ágyad szélére épp akkor ül le Kuromajo, mikor magadhoz térsz, mintha csak kiszámolta volna, meddig fogsz aludni. Szinte azonnal feléd is dől, megtámaszkodik a könyökén, és végigsimít ujjával az arcéleden. Arcára undor ül ki, miközben végigsiklik a nyakadon is érintése. Végül maga alá húzza a másik kezét is, és félig fekve-félig ülve, a karjain támaszkodva néz tovább téged. Nem szólal meg, de azt érzékeled a mozgolódásából és a koppanó hangokból, hogy lerúgta a cipőjét.
Ennek a bizonyos fának veti a hátát most egy sarokba szorított férfi, előtte pedig egy lány áll gyönyörű, viktoriánus stílusú fekete ruhában, aki mellett egy holló csapkod türelmetlenül. A férfi életcsíkja pirosban van, kezéből szinte kiesik a pallos, annyira remeg. Arca falfehér, átszik rajta hogy egy utolsó, elkeseredett támadásra készül. Hinari talán értetlenül áll a jelenség előtt, hiszen nyilvánvalóan csak egy szimpla párbajnak vagytok tanúi. Alex azonban már biztos nem ilyen nyugodt. A lányt ezer közül is felismerné, éppen azelőtt gondolt is rá, hogy futásnak eredtetek. Kuromajo az.
Nem tudtok közbeavatkozni viszont. Kettes észlelésetek kevés ahhoz, hogy időben felfigyeljetek az egyik fa mögött megbúvó köpenyes alakra, aki ebben a pillanatban két dobókést hajít el felétek. Mindkettő talál, Alexnek a combjába fúródik, Hinarinak pedig az oldalát súrolja a kunai. Hirtelen elálmosodtok, képtelenek vagytok nyitva tartani az elnehezedő szemhéjatokat. Altató méreg volt a késeken.
I. Fejezet
Küszködés
Küszködés
Hinari, te egy matracon ébredsz. Az ablaktalan szobában gyér a világítás, de a gyertyák elég fényt adnak ahhoz, hogy mindent láss, ami körülötted van. Tágas helyiség, de szinte semmi bútor nincs benne. Te a fal mellett fekszel, melletted felfedezhetsz egy asztalt és pár széket. És kábé ennyi, ez pedig csak egy csekély hányadát foglalja el a teremnek. Ha körülnézel, felfedezheted, hogy nem vagy egyedül, de nem Alexet pillantod meg. A szőke kobak stimmel csupán. Egy nyugati származású lány üldögél keresztbe vetett lábakkal az egyik széken. Csinos, stílusos a ruhája, a haja két copfban be van göndörítve, és két masni is díszíti. A kezében pedig egy kardot tart. A tiédet.
- Are you awake? - angolul kérdez téged, kifogástalan kiejtéssel, akcentus nélkül - I've been waiting for the chance to meet you, Hinari. At long last, it's here! - fülig érő mosollyal szól hozzád, izgatottnak tűnik. Egyébként szabadon mozoghatsz, nem vagy se megkötözve, se lebénítva. A kezdben pedig még mindig ott van a tulipán, amit Alextől kaptál. Meglepő módon sértetlen.
Alex, egy kényelmes ágyban találod magad, de kényelmetlen helyzetben, ugyanis a kezeid hozzá vannak kötözöve a bútordarabhoz. A te szobád világosabb, lámpa ad fényt, szépen be van rendzve, azonban szintén ablaktalan. Az ágyad szélére épp akkor ül le Kuromajo, mikor magadhoz térsz, mintha csak kiszámolta volna, meddig fogsz aludni. Szinte azonnal feléd is dől, megtámaszkodik a könyökén, és végigsimít ujjával az arcéleden. Arcára undor ül ki, miközben végigsiklik a nyakadon is érintése. Végül maga alá húzza a másik kezét is, és félig fekve-félig ülve, a karjain támaszkodva néz tovább téged. Nem szólal meg, de azt érzékeled a mozgolódásából és a koppanó hangokból, hogy lerúgta a cipőjét.
Cardinal- Moderátor
- Hozzászólások száma : 3348
Join date : 2012. Dec. 16.
Karakterlap
Szint: ?
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: [Küldetés] Bonds
// ennek fényében, Kuromajo //
"Segítenünk kell." Igen. Vonakodik ugyan, de tudja, hogy így a helyes. Ha nem ők, a frontharcosok, akkor kik segítsenek azon az emberen? Ha egyáltalán az. Eldöntötte azonban, hogy ha njk, vagy küldetésadó akkor egyszerűen csak megfordul és viszi magával Hinarit is. Mondja azonban, hogy "nézzük meg", ezzel is inkább magát biztatva a cselekedetre, mintsem Hinarit akarná sürgetni. A lány amúgy is eléggé ösztönzött volt, ahogy el is volt várható az igazság céhének vezérétől. Ha lett volna ideje rá, el is mosolyodott volna a tituluson, azonban mint hogy nem volt, nem tette. A kiáltás, velőt rázó sikolyba fulladt, ami nem méltó egy férfihez! Majd meglátták, kifulladva, mivel nem volt olyan közel és nehéz is volt az el-elhaló hangfoszlányból kitalálni, hogy merre lehet, de a lényeg hogy meglett! És akkor..... elborult ~ volna ~ az agya, ha ezt elég ideig látja. Azaz elég ideje van hozzá. Azonban már így is ott tartott, hogy kardot ránt és neki nyomul. Az a fiú rettegett és játékos! Az a nő, az a nő, akit ő hagyott életben.... - Állj! - Azonban ő állt meg, majd a lendülettől, amivel fel akarta venni az iramot és behozni Kuromajo és a fiú közti távolságot, alábukott. Fájt, bár nem sokáig, valami nehéz, vaskos állapot lett úrrá rajta, s nem soká elnyomta.
Úgy tetszett mintha nem is esett volna el, és még mindig ott állna a fiú és az az ostoba némber közelében, de nem elég közel, és mögötte Hinari. Fel akart hát állni, mit állni, hiszen úgy tudta, hogy áll, sőt, fut afelé a szörnyeteg nőszemély felé! Ám ez csak azt eredményezte, hogy visszahuppant az ágyra... milyen ágyra? Lázasan árt az agya, össze volt zavarodva. Lassan értette csak meg, hogy máshol van, mint volt. Elájulhatott, de mitől? Méreg? A fájdalom? Zavarodottságát csak tetézte a melléje ülő személy. Őszinte irtózattal próbálta a lehető legtávolabb nyomi magát a lány kezeitől, de nem kerülhette el, hogy hozzá ne érjen. Ekkor tudatosult az is benne, hogy ki van kötözve. Első dolga volt megnézni, hogy a ruhái még rajta vannak e >.> Ugyanis a jómúltkorit nem felejtette ám el. A lány cipőinek koppanását ~ nem tudott jelen helyzetben másra gondolni ~ azonban merő pánikkal reagálta le. - Ne gyere közelebb! Hagyj békén! Gyilkos! >.< Megölted! Megölted azt a szerencsétlent! - Aztán mintha egyszeriben fény gyúlt volna benne legbelül, rájött arra is, hogy kettejükön kívül nincs más ~ vagy nem vette észre ~ a szobában. Mély gyűlölet ült ki az arcára, és parancsoló, követelőző hangon szólalt meg az előbbi, félelemmel teli megnyilvánulása helyett. - Hol van Hinari!? Azonnal mond el! - Az cseppet sem érdekelte, hogy épp ki van kötözve. >.> "Még jó, hogy" a pallost nem tudta kivenni és az az inventoryban maradt.
"Segítenünk kell." Igen. Vonakodik ugyan, de tudja, hogy így a helyes. Ha nem ők, a frontharcosok, akkor kik segítsenek azon az emberen? Ha egyáltalán az. Eldöntötte azonban, hogy ha njk, vagy küldetésadó akkor egyszerűen csak megfordul és viszi magával Hinarit is. Mondja azonban, hogy "nézzük meg", ezzel is inkább magát biztatva a cselekedetre, mintsem Hinarit akarná sürgetni. A lány amúgy is eléggé ösztönzött volt, ahogy el is volt várható az igazság céhének vezérétől. Ha lett volna ideje rá, el is mosolyodott volna a tituluson, azonban mint hogy nem volt, nem tette. A kiáltás, velőt rázó sikolyba fulladt, ami nem méltó egy férfihez! Majd meglátták, kifulladva, mivel nem volt olyan közel és nehéz is volt az el-elhaló hangfoszlányból kitalálni, hogy merre lehet, de a lényeg hogy meglett! És akkor..... elborult ~ volna ~ az agya, ha ezt elég ideig látja. Azaz elég ideje van hozzá. Azonban már így is ott tartott, hogy kardot ránt és neki nyomul. Az a fiú rettegett és játékos! Az a nő, az a nő, akit ő hagyott életben.... - Állj! - Azonban ő állt meg, majd a lendülettől, amivel fel akarta venni az iramot és behozni Kuromajo és a fiú közti távolságot, alábukott. Fájt, bár nem sokáig, valami nehéz, vaskos állapot lett úrrá rajta, s nem soká elnyomta.
Úgy tetszett mintha nem is esett volna el, és még mindig ott állna a fiú és az az ostoba némber közelében, de nem elég közel, és mögötte Hinari. Fel akart hát állni, mit állni, hiszen úgy tudta, hogy áll, sőt, fut afelé a szörnyeteg nőszemély felé! Ám ez csak azt eredményezte, hogy visszahuppant az ágyra... milyen ágyra? Lázasan árt az agya, össze volt zavarodva. Lassan értette csak meg, hogy máshol van, mint volt. Elájulhatott, de mitől? Méreg? A fájdalom? Zavarodottságát csak tetézte a melléje ülő személy. Őszinte irtózattal próbálta a lehető legtávolabb nyomi magát a lány kezeitől, de nem kerülhette el, hogy hozzá ne érjen. Ekkor tudatosult az is benne, hogy ki van kötözve. Első dolga volt megnézni, hogy a ruhái még rajta vannak e >.> Ugyanis a jómúltkorit nem felejtette ám el. A lány cipőinek koppanását ~ nem tudott jelen helyzetben másra gondolni ~ azonban merő pánikkal reagálta le. - Ne gyere közelebb! Hagyj békén! Gyilkos! >.< Megölted! Megölted azt a szerencsétlent! - Aztán mintha egyszeriben fény gyúlt volna benne legbelül, rájött arra is, hogy kettejükön kívül nincs más ~ vagy nem vette észre ~ a szobában. Mély gyűlölet ült ki az arcára, és parancsoló, követelőző hangon szólalt meg az előbbi, félelemmel teli megnyilvánulása helyett. - Hol van Hinari!? Azonnal mond el! - Az cseppet sem érdekelte, hogy épp ki van kötözve. >.> "Még jó, hogy" a pallost nem tudta kivenni és az az inventoryban maradt.
_________________
"Alex a minden lében kanál karakter"
by Ranmaru
by Ranmaru
- flamberg:
- Zafírszálas fejpánt:
Statok
Alex és FalánkAlex Flamberggel
Halász Alex- Harcos
- Hozzászólások száma : 1731
Join date : 2012. Dec. 16.
Age : 30
Tartózkodási hely : JL palota; Hinari és Al közös lakrésze
Karakterlap
Szint: 36
Indikátor: Zöld
Céh: Justice League
Re: [Küldetés] Bonds
Bár a táj kicsit sem volt szimpatikus, sőt lehet éppen azért, de gyorsítottam a lépteimen, figyelve rá, hogy Alex se maradjon le túlságosan: akármivel is álltunk szemben, kettőnknek több esélye volt segíteni. A tisztás különlegességére és a roppant fára nem is fordítottam túl nagy figyelmet, ahogy a látóterembe került a két személy, már húztam is elő a Katanát, felkészülve rá, hogy azonnal közbeavatkozzak: igaz, hogy láthatóan egy párbaj végére futottunk be, ám a vesztes fél mimikája azt sugallta, hogy halállal végződő harcot vívnak. Meg kellett akadályoznom, hogy a lány és a hollója bevigye az utolsó csapást, bár azt nem tudtam, a rendszer engedni fogja-e. Ekkor ért el hozzám Alex kiáltása, és én meglepetten álltam meg, időm azonban nem volt a kérdezésre sem: szemem sarkából vettem észre a felénk repülő pengét, ám későn ahhoz, hogy ki tudjak térni előle. Hogy sebzett-e, azt már nem tudtam megállapítani: a méreg hatása hamar aktiválódott.
Túl sok volt a kérdés. Túlontúl sok. Lassan tértem magamhoz, fejemben ezernyi mondat, értetlen körülmény cikázott, ám egyelőre igyekeztem elnyomni magamban őket. Tudnom kell, hol vagyok. Kinyitottam szemeim, ám idő kellett, mire hozzászoktam a gyér fényviszonyokhoz, az életcsíkom azonban rendben volt. Ez némi megkönnyebbüléssel töltött el, de nem annyival, hogy meg tudjak akárcsak egy kicsit is nyugodni. Meghalt-e az a férfi? Hogy hathatott méreg ránk, ha védett övezeten belül voltunk? S Alex vajon jól van? Utóbbi gondolatra hirtelen ültem fel, talán túl hirtelen is, tekintetemmel a szobát pásztázva, nem is figyelve a lányra addig, ameddig nem tudatosult bennem, hogy a fiút máshová vitték. Csak ezután néztem körül jobban, egy szót se szólva, feltérképezve a helyet és őt is, kezében a Katanával. Összeszorítottam a fogaim, ajkaimat összepréselve próbáltam lenyugtatni magam, megállva a késztetést, hogy válaszokat követeljek: ebben a helyzetben aligha vezethet eredményre, ha csakúgy nekiesek.
Beszéde azonban meglepett, nem is igazán a tartalma, inkább az anyanyelvi szintű angol, és a tény, hogy valószínű pontosan tudta rólam, hogy érteni fogom őt. Csodálkozva pillantottam rá, kérdésére, hogy ébren vagyok-e, csak bólintottam, ám a szituációt továbbra sem értettem, és mosolyától a közérzetem se sokat javult.
- And you are…? – álltam fel, kicsit átmozgatva a tagjaimat, időközben felfedezve a tulipánt, melynek jelenléte egyszerre töltött el az emlékek melegségével és a fiú utáni aggodalommal. Elmosolyodtam, úgy vettem át egyik kezemből a másikba, arckifejezésem azonban megkomolyodott, amint tekintetem újra a lányra siklott – Where is he? Is he alright? – kérdeztem, ám nem léptem közelebb, s nem is ültem le: nem várhatta el tőlem, hogy biztonságban érezzem magam, s ami azt illeti, nekem tökéletesen megfelelt a mostani felállás is. Feszélyezett a nyugodtsága, és az is, hogy nála volt a Katana, s nem is igyekezett azt olyan gyorsan visszaadni: nyilvánvalóan szándéka volt velem.
- What do you want from me? – tettem fel a kérdést egy idő után, de csak akkor, ha direkt váratott magára, pillantásommal végigszaladva rajta, s végül megállapodva a sárkány szemén, melynek íriszei mintha életre keltek volna a gyertyák állandóan változó fényében...
Túl sok volt a kérdés. Túlontúl sok. Lassan tértem magamhoz, fejemben ezernyi mondat, értetlen körülmény cikázott, ám egyelőre igyekeztem elnyomni magamban őket. Tudnom kell, hol vagyok. Kinyitottam szemeim, ám idő kellett, mire hozzászoktam a gyér fényviszonyokhoz, az életcsíkom azonban rendben volt. Ez némi megkönnyebbüléssel töltött el, de nem annyival, hogy meg tudjak akárcsak egy kicsit is nyugodni. Meghalt-e az a férfi? Hogy hathatott méreg ránk, ha védett övezeten belül voltunk? S Alex vajon jól van? Utóbbi gondolatra hirtelen ültem fel, talán túl hirtelen is, tekintetemmel a szobát pásztázva, nem is figyelve a lányra addig, ameddig nem tudatosult bennem, hogy a fiút máshová vitték. Csak ezután néztem körül jobban, egy szót se szólva, feltérképezve a helyet és őt is, kezében a Katanával. Összeszorítottam a fogaim, ajkaimat összepréselve próbáltam lenyugtatni magam, megállva a késztetést, hogy válaszokat követeljek: ebben a helyzetben aligha vezethet eredményre, ha csakúgy nekiesek.
Beszéde azonban meglepett, nem is igazán a tartalma, inkább az anyanyelvi szintű angol, és a tény, hogy valószínű pontosan tudta rólam, hogy érteni fogom őt. Csodálkozva pillantottam rá, kérdésére, hogy ébren vagyok-e, csak bólintottam, ám a szituációt továbbra sem értettem, és mosolyától a közérzetem se sokat javult.
- And you are…? – álltam fel, kicsit átmozgatva a tagjaimat, időközben felfedezve a tulipánt, melynek jelenléte egyszerre töltött el az emlékek melegségével és a fiú utáni aggodalommal. Elmosolyodtam, úgy vettem át egyik kezemből a másikba, arckifejezésem azonban megkomolyodott, amint tekintetem újra a lányra siklott – Where is he? Is he alright? – kérdeztem, ám nem léptem közelebb, s nem is ültem le: nem várhatta el tőlem, hogy biztonságban érezzem magam, s ami azt illeti, nekem tökéletesen megfelelt a mostani felállás is. Feszélyezett a nyugodtsága, és az is, hogy nála volt a Katana, s nem is igyekezett azt olyan gyorsan visszaadni: nyilvánvalóan szándéka volt velem.
- What do you want from me? – tettem fel a kérdést egy idő után, de csak akkor, ha direkt váratott magára, pillantásommal végigszaladva rajta, s végül megállapodva a sárkány szemén, melynek íriszei mintha életre keltek volna a gyertyák állandóan változó fényében...
_________________
Adatlap
Szín: #a8a8a8 #787878 #464699 #9F703A steelblue
Ki mit és mennyit tudhat Hinariról? Információk az adatlap alján.
Figyelem! Amennyiben valaki visszaél a plot armorral (pl kari előtt öl meg játékost vagy dicsekszik azzal hogy megtette stb), annak neki magának kell megoldást találnia rá, hogy kari miért ne tudja őt megölni/börtönbe zárni - ha pedig nem tud ilyet kitalálni, vállalja annak következményeit is! Ez karakter minden játékára, tehát a bossra is vonatkozik.
Hinari- Kardforgató
- Hozzászólások száma : 4966
Join date : 2012. Dec. 28.
Karakterlap
Szint: 50
Indikátor: Zöld
Céh: Justice League
Re: [Küldetés] Bonds
Alex
Igen, a ruháid maradéktalanul megvannak, sőt a felszerelésed is, bár mivel kikötözve a menüt nem tudod használni, így erről nem győződhetsz meg egyelőre. Kuro meglepően nyugodtan viseli a közelséged, köszönhetően annak, hogy megbízik a kötelekben, amik a számára mocskos kezeidet béklyóban tartják. Sőt, még szórakoztatja is a hirtelen pánikolásod, elmosolyodik.
- Nem öltem meg. Csak eszköz volt, nem préda ^^ - közli kertelés nélkül, majd picit feljebb kúszik az ágyon, és arcát a tiédhez közelíti, behatolva az intim szférád legmélyebb bugyraiba is.
- Milyen érzés viszolyogni valamitől, Alex-san? Pontosan ugyanezt érezném én is, ha nem tudnám, hogy képtelen vagy hozzámérni - suttogja az arcodba, a füledbe, amit éppen ér. Testét a tiédhez nyomja, érzed a parfümje édes illatát, a mellkasodnak feszülő kellemes puhaságot. Végigsimít a mellkasodon egy ujjával, nyelvét a nyakadhoz érinti közben. És reagálsz rá, mármint testileg. Ki van kapcsolva az etikai módod. Hogyan? Hirtelen a lábadba éles fájdalom hasít, a lány ajkai pedig torz, elmebeteg vigyorra görbülnek. A szemed sarkában észreveheted, hogy veszítettél egy HP-t, Kuro indikátora azonban zöld marad. Nyilvánvalóvá válhat számodra, hogy nemezised matatott a menüdben és párbajmódban vagytok.
- Minden tudok rólad... tudom, hogy fáj =) - kuncog gonoszan, miközben valamit, egy éles tárgyat mozgat a lábadban. Nem láthatod, mi az, az egész látótered az arca tölti be. A követelőző kérdésedre pedig nem válaszol, pontosan tudja, hogy így kergethet a legjobban őrületbe. Az ismeretlenség és a bizonytalanság őrületébe.
Hinari
- My name is Freya, the goddess of Love. Also known as Duel Princess - válaszol az állát a kézfejére támasztva. Nem áll fel, de a tekintetét rajtad tartja. Derűs az arckifejezése, a halvány mosolya még egészen szimpatikusnak is tűnhet. Fiatalabb nálad egy kicsivel, de két-három évnél nem lehet köztetek több.
- How sweet *.* He's perfectly fine... for the time being. I'm not sure what is she planning to do with him though... - gondolkodik el, aztán megvonja a vállát, és végül talpra szökken - ...but I will make sure that your Love can blossom even further with him, so don't worry <3 - nem tudom, mennyire nyugtat meg az, amit mondott, de mindenesetre talán elég vidám és önfeledt a viselkedése ahhoz, hogy ne aggódd halálra magad Alex miatt. Freya közben hátat fordít neked és tesz néhány lépést, hogy biztonságos távolságban tudja kipróbálni a katanát. A fegyver felizzik a kezében, majd egy két vágásból álló kombinációt hajt vele végre. Arcán gyermeki mosoly tükröződik közben.
- Ths sword is amazing! I love it! Completely different from those common rubbish blades! - nevet fel, majd suhint vele még néhányat, mielőtt újra feléd fordulna - I'm challenging you! Let's have a duel with this as the stake. If you win, I'll give the sword back to you, if not, I'm keeping it. Simple, huh? - ajánlja fel, majd tekintete visszatéved a pengére és végigsimít rajta.
Igen, a ruháid maradéktalanul megvannak, sőt a felszerelésed is, bár mivel kikötözve a menüt nem tudod használni, így erről nem győződhetsz meg egyelőre. Kuro meglepően nyugodtan viseli a közelséged, köszönhetően annak, hogy megbízik a kötelekben, amik a számára mocskos kezeidet béklyóban tartják. Sőt, még szórakoztatja is a hirtelen pánikolásod, elmosolyodik.
- Nem öltem meg. Csak eszköz volt, nem préda ^^ - közli kertelés nélkül, majd picit feljebb kúszik az ágyon, és arcát a tiédhez közelíti, behatolva az intim szférád legmélyebb bugyraiba is.
- Milyen érzés viszolyogni valamitől, Alex-san? Pontosan ugyanezt érezném én is, ha nem tudnám, hogy képtelen vagy hozzámérni - suttogja az arcodba, a füledbe, amit éppen ér. Testét a tiédhez nyomja, érzed a parfümje édes illatát, a mellkasodnak feszülő kellemes puhaságot. Végigsimít a mellkasodon egy ujjával, nyelvét a nyakadhoz érinti közben. És reagálsz rá, mármint testileg. Ki van kapcsolva az etikai módod. Hogyan? Hirtelen a lábadba éles fájdalom hasít, a lány ajkai pedig torz, elmebeteg vigyorra görbülnek. A szemed sarkában észreveheted, hogy veszítettél egy HP-t, Kuro indikátora azonban zöld marad. Nyilvánvalóvá válhat számodra, hogy nemezised matatott a menüdben és párbajmódban vagytok.
- Minden tudok rólad... tudom, hogy fáj =) - kuncog gonoszan, miközben valamit, egy éles tárgyat mozgat a lábadban. Nem láthatod, mi az, az egész látótered az arca tölti be. A követelőző kérdésedre pedig nem válaszol, pontosan tudja, hogy így kergethet a legjobban őrületbe. Az ismeretlenség és a bizonytalanság őrületébe.
Hinari
- My name is Freya, the goddess of Love. Also known as Duel Princess - válaszol az állát a kézfejére támasztva. Nem áll fel, de a tekintetét rajtad tartja. Derűs az arckifejezése, a halvány mosolya még egészen szimpatikusnak is tűnhet. Fiatalabb nálad egy kicsivel, de két-három évnél nem lehet köztetek több.
- How sweet *.* He's perfectly fine... for the time being. I'm not sure what is she planning to do with him though... - gondolkodik el, aztán megvonja a vállát, és végül talpra szökken - ...but I will make sure that your Love can blossom even further with him, so don't worry <3 - nem tudom, mennyire nyugtat meg az, amit mondott, de mindenesetre talán elég vidám és önfeledt a viselkedése ahhoz, hogy ne aggódd halálra magad Alex miatt. Freya közben hátat fordít neked és tesz néhány lépést, hogy biztonságos távolságban tudja kipróbálni a katanát. A fegyver felizzik a kezében, majd egy két vágásból álló kombinációt hajt vele végre. Arcán gyermeki mosoly tükröződik közben.
- Ths sword is amazing! I love it! Completely different from those common rubbish blades! - nevet fel, majd suhint vele még néhányat, mielőtt újra feléd fordulna - I'm challenging you! Let's have a duel with this as the stake. If you win, I'll give the sword back to you, if not, I'm keeping it. Simple, huh? - ajánlja fel, majd tekintete visszatéved a pengére és végigsimít rajta.
Cardinal- Moderátor
- Hozzászólások száma : 3348
Join date : 2012. Dec. 16.
Karakterlap
Szint: ?
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: [Küldetés] Bonds
Azok a végletes szavak visszhangzottak a fejében, miközben hallotta a választ. Nem ölte meg. Nem tudta elképzelni, hogy ne tette volna meg. Ettől a nőtől nem. Túlontúl vérszomjas ahhoz, hogy veszni hagyjon egy prédát. Ha már megtörte és már csak egyetlen vagy netán két csapás kellett volna... Kuromajot, ezt a fekete hajú, viktoriánus korabeli szörnyet gyilkosnak könyvelte el és eddig semmi sem cáfolta ítéletét. Ám mégis, mikor hallotta azokat a szavakat, önkénytelenül is fellélegzett. - Hála Istennek! - Nem hitte el, de mégis. Jobb volt így. Eldédelgetni magát, hogy " a csali nem hal meg" márpedig miért ne kellene annak is meghalnia? Már csak azért is, mert látta őket, azt a sunyi másikat is talán, amelyik hátulról támadt rájuk. Hiszen az az ördög attól messzebb volt, mintsem hogy árthasson nekik. Olyan gyorsan és egyszerre mindkettőjükre nem! Az lehetetlen!
A közelség és a kivételesen beszédkedvelő nő azonban frusztrálta. Eddig csak azt tudta hozzá vágni, hogy tűnjön el, meg hogy egy koszos patkány.... vagy valami ilyesmi, most meg milyen készséggel eltrécsel mellette.... talán szó szerint is. Alex, ahogy csak lehetett próbáld minden tekintetben távol kerülni a lánytól. Mocorgott ahogy csak tudott, s szándékosan nem akart rá nézni sem. Azok a beképzelt szavak. - Cshh, nem mintha én kényszeríteném ezt rád. Engedj el és egyikünknek sem kell elviselnie a másikat. - Tudta, hogy csak magát akarja menteni. Abban a pillanatban nem is Hinari járt a fejében. A lehető legmesszebb akart lenni attól, aki potenciális gyilkost csinál belőle, amennyire lehet. Kuromajo, az a nő embereket kínoz meg, és sokukat meg is öli, ha teheti. Mégsem akarja a vesztét, pedig az lenne az ésszerű. És elöntötte a tudatra a düh. Vállalná az indikátorának besározását is.... igen még azt is! És nem bánná meg hiszen azzal életeket ment meg! De nem teheti, mert ez nem az ő dolga! Nem teheti meg,és nem is akar gyilkossá válni. Még egy gyilkos megölésével sem. Pedig tudja, hogy képes lenne rá....
Kellemetlenül húzta el száját a lány akciójának nyomán, s csak halványan derengett fel benne a tudat, hogy nem kapcsolta ki az etikai módot. Direkt nem. Most mégis úgy reagált az érintésekre ahogy, és ez felettébb idegesítette!
Ám mielőtt méltatlankodhatna vagy egyáltalán végig gondolhatná, hogy miket vágjon a csaj fejéhez vagy egyszerűen csak megpróbálja lelökni, gurítani magáról, éles fájdalom hasított a lábába. Az első meglepetés közben fel is kiáltott, s csak későn tudta elnyomni a késztetést.
Fojtott hangon szólt a másikhoz. Egyre elviselhetetlenebb lesz a fülébe lihegés, és az a torz vigyor!
- Hagyd abba... ennek, ... semmi értelme! - De tudta jól, hogy nem fogja. Kuromajo elméjében ennek pont annyi értelme van, amennyi elég ahhoz, hogy folytathassa. Bizonyára jót mulat azon, hogy az "emberi faj söpredékéből egyet szenvedni láthat". Elfogta az undor, de egyszersmind egy mélyebbről jövő félelem is.
Hol lehet most Hinari? Csak remélni tudja, hogy nem egy hasonló helyzetben.
Minek tettetni, hogy nem fáj, az előbb azzal az üvöltéssel kvázi beismerte.... ez a némber pedig nem fog válaszolni neki Hinari hollétéről....
- Engedj el! Kérlek! - Fogta könyörgőre, s bár egész idő alatt az vonaglott végig az agyán, hogy ennek semmi értelme és csak lejáratja magát. Mégis meg akarta próbálni, úgy érezte, hogy meg kell tennie. A lányért. Hátha alapon.
Látni azonban nem látta a talán kicsi, de éles tárgyat. Ezt az utóbbi tulajdonságát első kézből tapasztalhatta meg. Azon már meg sem lepődött, hogy csak egyetlen egy hp-t veszített.... jól felkészültek rá-juk!
- Vvává-várjál! - Nyögte a lány felé fájdalmában, hiszen még mindig nem volt hajlandó kivenni a sebből a "kést". Így, azzal küszködve kellett beszélnie. - Azth mondtad, hogy eszköz volt, és hogy nem préda.... ki-ki a préda? Én? Vagy Hinari? - Vett pár szünetnyi levegővételt, s próbálta gyorsabban elhadarni, hátha lát a másikon változást. Most egy kis rándulás az arcizmain is beszédes lehetett. Ami pedig Hinarinál biztosan értékes lehetett az... - Vagy a legi? A-a katana kell? -
A közelség és a kivételesen beszédkedvelő nő azonban frusztrálta. Eddig csak azt tudta hozzá vágni, hogy tűnjön el, meg hogy egy koszos patkány.... vagy valami ilyesmi, most meg milyen készséggel eltrécsel mellette.... talán szó szerint is. Alex, ahogy csak lehetett próbáld minden tekintetben távol kerülni a lánytól. Mocorgott ahogy csak tudott, s szándékosan nem akart rá nézni sem. Azok a beképzelt szavak. - Cshh, nem mintha én kényszeríteném ezt rád. Engedj el és egyikünknek sem kell elviselnie a másikat. - Tudta, hogy csak magát akarja menteni. Abban a pillanatban nem is Hinari járt a fejében. A lehető legmesszebb akart lenni attól, aki potenciális gyilkost csinál belőle, amennyire lehet. Kuromajo, az a nő embereket kínoz meg, és sokukat meg is öli, ha teheti. Mégsem akarja a vesztét, pedig az lenne az ésszerű. És elöntötte a tudatra a düh. Vállalná az indikátorának besározását is.... igen még azt is! És nem bánná meg hiszen azzal életeket ment meg! De nem teheti, mert ez nem az ő dolga! Nem teheti meg,és nem is akar gyilkossá válni. Még egy gyilkos megölésével sem. Pedig tudja, hogy képes lenne rá....
Kellemetlenül húzta el száját a lány akciójának nyomán, s csak halványan derengett fel benne a tudat, hogy nem kapcsolta ki az etikai módot. Direkt nem. Most mégis úgy reagált az érintésekre ahogy, és ez felettébb idegesítette!
Ám mielőtt méltatlankodhatna vagy egyáltalán végig gondolhatná, hogy miket vágjon a csaj fejéhez vagy egyszerűen csak megpróbálja lelökni, gurítani magáról, éles fájdalom hasított a lábába. Az első meglepetés közben fel is kiáltott, s csak későn tudta elnyomni a késztetést.
Fojtott hangon szólt a másikhoz. Egyre elviselhetetlenebb lesz a fülébe lihegés, és az a torz vigyor!
- Hagyd abba... ennek, ... semmi értelme! - De tudta jól, hogy nem fogja. Kuromajo elméjében ennek pont annyi értelme van, amennyi elég ahhoz, hogy folytathassa. Bizonyára jót mulat azon, hogy az "emberi faj söpredékéből egyet szenvedni láthat". Elfogta az undor, de egyszersmind egy mélyebbről jövő félelem is.
Hol lehet most Hinari? Csak remélni tudja, hogy nem egy hasonló helyzetben.
Minek tettetni, hogy nem fáj, az előbb azzal az üvöltéssel kvázi beismerte.... ez a némber pedig nem fog válaszolni neki Hinari hollétéről....
- Engedj el! Kérlek! - Fogta könyörgőre, s bár egész idő alatt az vonaglott végig az agyán, hogy ennek semmi értelme és csak lejáratja magát. Mégis meg akarta próbálni, úgy érezte, hogy meg kell tennie. A lányért. Hátha alapon.
Látni azonban nem látta a talán kicsi, de éles tárgyat. Ezt az utóbbi tulajdonságát első kézből tapasztalhatta meg. Azon már meg sem lepődött, hogy csak egyetlen egy hp-t veszített.... jól felkészültek rá-juk!
- Vvává-várjál! - Nyögte a lány felé fájdalmában, hiszen még mindig nem volt hajlandó kivenni a sebből a "kést". Így, azzal küszködve kellett beszélnie. - Azth mondtad, hogy eszköz volt, és hogy nem préda.... ki-ki a préda? Én? Vagy Hinari? - Vett pár szünetnyi levegővételt, s próbálta gyorsabban elhadarni, hátha lát a másikon változást. Most egy kis rándulás az arcizmain is beszédes lehetett. Ami pedig Hinarinál biztosan értékes lehetett az... - Vagy a legi? A-a katana kell? -
_________________
"Alex a minden lében kanál karakter"
by Ranmaru
by Ranmaru
- flamberg:
- Zafírszálas fejpánt:
Statok
Alex és FalánkAlex Flamberggel
Halász Alex- Harcos
- Hozzászólások száma : 1731
Join date : 2012. Dec. 16.
Age : 30
Tartózkodási hely : JL palota; Hinari és Al közös lakrésze
Karakterlap
Szint: 36
Indikátor: Zöld
Céh: Justice League
Re: [Küldetés] Bonds
Igen, így, hogy konkrétan kimondta a nevét, már tudtam hová és mihez csatolni a lányt, annak kiállását, stílusát, habár egyelőre nem tűnt olyan idegesítőnek, mint ahogy Miri leírta. Dual Princess… Zavart a titulus, nem volt elhanyagolható így, hogy nála volt a Katana. A kezében, és mégcsak engedélyt se kért rá, hogy elvehesse. Chh. Minél tovább néztem, annál jobban felhúzott, így próbáltam ideiglenesen nem tudomást venni róla, inkább a szavaira figyelve.
- She? – kérdeztem vissza, a homlokomat ráncolva – You mean the girl with that raven? Who almost… - nem tudtam folytatni, szabad kezem ökölbe szorult, a másikban megremegett a virág. Ha az a lány rájön, hogy Alex érzi a fájdalmat… Nem is akartam belegondolni, ahogy azt sem értettem, miért hurcoltak el minket onnan, az a lány mit akarhat a fiútól, hogy vajon mi céljuk lehet velünk. Szemeimet körbejárattam a teremben, megkeresve az ajtót, azon gondolkozva, hogy vajon védett övezetben vagyunk-e, illetve nálam van-e még, működik-e a teleportkristályom. Alex és a Katana nélkül azonban teljesen mindegy volt, így megadóan sóhajtottam: akármit is terveztek, sok választásom nem volt, mint belemenni a játékba. S most, hogy Freyja biztosított felőle, hogy mindkettőnket életben hagynak – másképpen hogyan folytathatnánk a fiúval – már én is tudtam a kisebb problémákkal foglalkozni, s bár aggódtam Alex miatt, bíztam benne, hogy rendben lesz. Amikor a lány hátat fordított, vettem egy nagy levegőt, s csak lassan engedtem ki, elszámolva ötig, hogy mire újra felém fordul, megnyugodjak: hihetetlen mértékben irritált, ahogyan a lány a Katanát próbálgatta. Az ajánlatára pedig… már értettem, Miri miről beszélt a múltkor. A döbbenettől megszólalni nem bírtam, kellett egypár másodperc, mire felülemelkedtem rajta annyira, hogy normálisan tudjam kezelni.
- You’re kidding.
Persze ettől még pontosan tudtam, hogy egyáltalán nem viccnek szánta, ám hogy mégis hogyan volt képes minderre… számomra teljességgel hihetetlen volt. Úgy álltam ott, mint a naiv kisgyerek, akitől elvették a játékát és nem akarják visszaadni neki: egyszerűen nem tudtam mit kezdeni a helyzettel.
- So you’re saying I'll have to beat the Duel Princess in a duel, to get back the sword who is actually mine? – csak hogy a másik oldalról is vázolva legyen a dolog – You’re a bit unfair you know – tettem hozzá, s elhúztam a számat. Erre ment ki ez az egész? A párbajra? Nem, biztosan nem ennyire egyszerű. Az tiszta volt, hogy ha a mezőn vagy valahol máshol hív ki, eszembe se jutna tétnek megtenni a Katanát, ha pedig csak egyszerűen elvette volna tőlem – ahogy épp az imént meg is tette – akkor valószínű nem párbajozhatnánk. Arról nem is beszélve, hogy igencsak biztos volt a dolgában; így, ez alapján, és azok alapján, amit Miritől és más pletykákból hallottam, nem hittem, hogy határozott esélyem lenne ellene – So what if I won’t take on? I guess you’ll just leave me here and take the Katana, won’t you? – nem is értettem, minek állok vele szóba egyáltalán, hisz minden kérdésemre tudtam a választ. A felháborodásomat viszont nehéz lett volna palástolni, s nem is próbálkoztam vele: félig öntudatlanul is eszközként használtam arra, hogy önmagam számára is el tudjam vele nyomni a fel-feltörő kétségbeesést, melynek most nagyon nem szabadott a felszínre törnie.
- And also, I haven’t got any other sword right know, so if you want a fair fight, you’ll have to give him back anyway – tettem csípőre a kezem, élesen nézve a szemébe: ha másra nem, a szenvedélyére biztosan építhetek. Ha annyira odavan a párbajokért, ha neki fontosak és jelentőséggel bírnak, úgy bizonyára elvárja a másiktól, hogy teljes erőbedobással küzdjön, s maga sem könyvelheti el teljes győzelemnek azt, ha a másik hátrányból indul. Azzal pedig azt hiszem mindketten tisztában voltunk, hogy jelenleg esélyem se lenne elmenekülni, sőt meg se próbálnám még akkor sem, ha újra a kezemben lenne a Katana. Erre használták Alexet. Pretty state of affairs. Legszívesebben felnevettem volna: túl jól volt kitalálva minden.
- She? – kérdeztem vissza, a homlokomat ráncolva – You mean the girl with that raven? Who almost… - nem tudtam folytatni, szabad kezem ökölbe szorult, a másikban megremegett a virág. Ha az a lány rájön, hogy Alex érzi a fájdalmat… Nem is akartam belegondolni, ahogy azt sem értettem, miért hurcoltak el minket onnan, az a lány mit akarhat a fiútól, hogy vajon mi céljuk lehet velünk. Szemeimet körbejárattam a teremben, megkeresve az ajtót, azon gondolkozva, hogy vajon védett övezetben vagyunk-e, illetve nálam van-e még, működik-e a teleportkristályom. Alex és a Katana nélkül azonban teljesen mindegy volt, így megadóan sóhajtottam: akármit is terveztek, sok választásom nem volt, mint belemenni a játékba. S most, hogy Freyja biztosított felőle, hogy mindkettőnket életben hagynak – másképpen hogyan folytathatnánk a fiúval – már én is tudtam a kisebb problémákkal foglalkozni, s bár aggódtam Alex miatt, bíztam benne, hogy rendben lesz. Amikor a lány hátat fordított, vettem egy nagy levegőt, s csak lassan engedtem ki, elszámolva ötig, hogy mire újra felém fordul, megnyugodjak: hihetetlen mértékben irritált, ahogyan a lány a Katanát próbálgatta. Az ajánlatára pedig… már értettem, Miri miről beszélt a múltkor. A döbbenettől megszólalni nem bírtam, kellett egypár másodperc, mire felülemelkedtem rajta annyira, hogy normálisan tudjam kezelni.
- You’re kidding.
Persze ettől még pontosan tudtam, hogy egyáltalán nem viccnek szánta, ám hogy mégis hogyan volt képes minderre… számomra teljességgel hihetetlen volt. Úgy álltam ott, mint a naiv kisgyerek, akitől elvették a játékát és nem akarják visszaadni neki: egyszerűen nem tudtam mit kezdeni a helyzettel.
- So you’re saying I'll have to beat the Duel Princess in a duel, to get back the sword who is actually mine? – csak hogy a másik oldalról is vázolva legyen a dolog – You’re a bit unfair you know – tettem hozzá, s elhúztam a számat. Erre ment ki ez az egész? A párbajra? Nem, biztosan nem ennyire egyszerű. Az tiszta volt, hogy ha a mezőn vagy valahol máshol hív ki, eszembe se jutna tétnek megtenni a Katanát, ha pedig csak egyszerűen elvette volna tőlem – ahogy épp az imént meg is tette – akkor valószínű nem párbajozhatnánk. Arról nem is beszélve, hogy igencsak biztos volt a dolgában; így, ez alapján, és azok alapján, amit Miritől és más pletykákból hallottam, nem hittem, hogy határozott esélyem lenne ellene – So what if I won’t take on? I guess you’ll just leave me here and take the Katana, won’t you? – nem is értettem, minek állok vele szóba egyáltalán, hisz minden kérdésemre tudtam a választ. A felháborodásomat viszont nehéz lett volna palástolni, s nem is próbálkoztam vele: félig öntudatlanul is eszközként használtam arra, hogy önmagam számára is el tudjam vele nyomni a fel-feltörő kétségbeesést, melynek most nagyon nem szabadott a felszínre törnie.
- And also, I haven’t got any other sword right know, so if you want a fair fight, you’ll have to give him back anyway – tettem csípőre a kezem, élesen nézve a szemébe: ha másra nem, a szenvedélyére biztosan építhetek. Ha annyira odavan a párbajokért, ha neki fontosak és jelentőséggel bírnak, úgy bizonyára elvárja a másiktól, hogy teljes erőbedobással küzdjön, s maga sem könyvelheti el teljes győzelemnek azt, ha a másik hátrányból indul. Azzal pedig azt hiszem mindketten tisztában voltunk, hogy jelenleg esélyem se lenne elmenekülni, sőt meg se próbálnám még akkor sem, ha újra a kezemben lenne a Katana. Erre használták Alexet. Pretty state of affairs. Legszívesebben felnevettem volna: túl jól volt kitalálva minden.
_________________
Adatlap
Szín: #a8a8a8 #787878 #464699 #9F703A steelblue
Ki mit és mennyit tudhat Hinariról? Információk az adatlap alján.
Figyelem! Amennyiben valaki visszaél a plot armorral (pl kari előtt öl meg játékost vagy dicsekszik azzal hogy megtette stb), annak neki magának kell megoldást találnia rá, hogy kari miért ne tudja őt megölni/börtönbe zárni - ha pedig nem tud ilyet kitalálni, vállalja annak következményeit is! Ez karakter minden játékára, tehát a bossra is vonatkozik.
Hinari- Kardforgató
- Hozzászólások száma : 4966
Join date : 2012. Dec. 28.
Karakterlap
Szint: 50
Indikátor: Zöld
Céh: Justice League
Re: [Küldetés] Bonds
Alex
A lány halk kuncogással jutalmazza a szenvedést, amit bemutatsz neki. Premier plánból láthatod, mennyire élvezi, amit veled tesz. Pont az undorod, a szabadulási kísérleteid, a nyöszörgésed, a könyörgésed, az aggodalmad, a félelmed, a tehetetlenséged, az erőtlen próbálkozásaid a szabadulásra vagy arra, hogy minél távolabb kerülj tőle... ezek tetszenek neki. Úgy nyalja meg az ajkait, mintha egy ínycsiklandó falat lennél. Mintha egy macska lenne, aki a törött szárnyú, menekülni képtelen kismadárra feni a fogát.
- Ha tudnád, én hányszor ejtettem ki ezt a számon... "Hagyd abba!" "Engedj el!" Dühösen, könyörögve, félelemmel telve... mindegy volt, hogyan, egyik sem használt, egyik sem! - csattan fel a végén. Hangja elkeseredetté válik, és érzed azt is, ahogy megborzong. Fájdalom és düh ül ki az arcára, a mozdulata is agresszív, amivel kirántja a combodból a kését, majd újra beléd döfi és jobbra-balra mozgatja az így keletkezett pixelsebben a pengét - Egészen mást terveztem, de aztán rá kellett jönnöm, hogy nem tudnám ugyanazt a rémálmot megismertetni veled, amit én is átéltem. Hiszen férfi vagy... ti védve vagytok ellene... vagy élveznéd... vagy alapjaiban lehetetlenítené el a félelmed. Felfordul a gyomrom tőletek! - sziszegi tiszta gyűlölettel és megvetéssel. Újra kirántja a tőrt, és ezúttal le is mászik rólad, majd a látótereden kívülre sétál, az ágy mögé - Ezért is voltam olyan boldog, amikor megtudtam, hogy van egy hibás kód a karaktered virtuális felépítésében. Igazán kár, hogy vér és csontok így sincsenek, nemde? ^^ - beszél tovább, miközben guruló hangot hallasz onnan, ahol a lány tartózkodik. Közeledik újra. Gyorsan dolgozik, kioldja a jobb kezeden a kötelet, erősen megragadja, és a következő pillanatban már a hideg fémet érzed a karod alatt, miközben leszíjaz - Szóval összeraktam ezt a kis szerkezetet míg aludtál - közli veled, miközben az ujjaidat állítgatja. Persze ezt már láthatod te is, ha oldalra fordítod a fejed. A fakonstrukció így önmagában nem sokat mond, csupán annyit láthatsz, hogy az egyik ujjad egy tartóelemen fekszik, és annyira le van szorítva, hogy nem tudod ki- vagy behajlítani. Ha kicsit mozgatod, akkor viszont érezheted, hogy a támaszték két részből áll, és közte egy vékony rés húzódik. Ott lesz nyilvánvaló, hogy mi is ez, amikor Kuro egy sword skillt helyez a késére, és a ragyogó pengét bedugja a tákolmány tetején lévő résbe, kábé 20 centivel az ujjad felett. Egy mini-guillotine kipróbálásának lehetsz tanúja.
- Mindketten prédák voltatok =) - osztja meg veled az információt, és egy kart felfelé rántva lecsapja a mutatóujjad felső két percét a tőrjével. Döbbenetesen hideg és érzelemmentes az arckifejezése, ebben a pillanatban teljesen üressé válik. Mintha egy gépet látnál.
Hinari
Freya kérdésedre csak bólint kettőt, megerősítve a feltételezésed. Valószínűleg ha ismernéd a hollós lányt, akkor nem lenne ennyire enyhe a reakciód, de ez is a svéd istennő kezére játszik pechedre. Talán ezért is nem mond többet ellenlábasod, mert tart tőle, hogy elrohannál és így meghiúsulna a rég áhított párbaj köztetek. Pedig látszik rajta, hogy alig tudja visszafogni magát, az alsó ajkába harapva akadályozza meg, hogy kicsússzon a száján a szerelemmel kapcsolatos hasonlata, ami aggodalmat ébreszthetne benned.
- All is fair in Love and war <3 - reagál végül döbbenetedre egy kacsintással - Besides, the Katana is not yours anymore. He's not mine either. Right now he's waiting for the girl who loves him more - helyesbíti a mondandód, majd egy szeretetteljes pillantást vet a kardodra. Hogy te is, úgy már ő is élőlényként kezeli, ahogy nő benne a tisztelet a katana irányában. Végül felsóhajt, és a terem túloldalához sétál, ahol a fal közepére erősített díszes tartóba helyezi a katanát. Miközben visszasétál hozzád, kínosan ügyelve arra, hogy közted és a katana között maradjon, már nyitja is a menüjét, és kettő kardot hív le belőle. Mindkettő Kezdő kard. Az egyiket hanyagul feléd is hajítja, teljesen másképp viselkedik ezekkel a pengékkel szemben.
- What do you think I am? A thief? I'm greatly offended! - reagál a feltételezésre sértődötten - I can tell that you have a lot of Love in yourself. You love that pretty boy and you love that sword as well. You want both, but I'm also in Love with them, so I can't let you have them. Unless you prove me that your Love is greater than mine... - szól hozzád, miközben a kezében lévő kardot lóbálja - So here's my offer. You can decline, and you can have the Katana back, but then I won't let you have the pretty boy. If you accept my challenge and lose, I'll take you to your boyfriend and keep the sword. If you win and you prove that your Love is powerful enough, only then I will allow you to take both of them. That's my responsibilty as the Goddess of Love, Hinari <3 - mosolyodik el lágyan, és intézi feléd a párbajfelhívást.
A lány halk kuncogással jutalmazza a szenvedést, amit bemutatsz neki. Premier plánból láthatod, mennyire élvezi, amit veled tesz. Pont az undorod, a szabadulási kísérleteid, a nyöszörgésed, a könyörgésed, az aggodalmad, a félelmed, a tehetetlenséged, az erőtlen próbálkozásaid a szabadulásra vagy arra, hogy minél távolabb kerülj tőle... ezek tetszenek neki. Úgy nyalja meg az ajkait, mintha egy ínycsiklandó falat lennél. Mintha egy macska lenne, aki a törött szárnyú, menekülni képtelen kismadárra feni a fogát.
- Ha tudnád, én hányszor ejtettem ki ezt a számon... "Hagyd abba!" "Engedj el!" Dühösen, könyörögve, félelemmel telve... mindegy volt, hogyan, egyik sem használt, egyik sem! - csattan fel a végén. Hangja elkeseredetté válik, és érzed azt is, ahogy megborzong. Fájdalom és düh ül ki az arcára, a mozdulata is agresszív, amivel kirántja a combodból a kését, majd újra beléd döfi és jobbra-balra mozgatja az így keletkezett pixelsebben a pengét - Egészen mást terveztem, de aztán rá kellett jönnöm, hogy nem tudnám ugyanazt a rémálmot megismertetni veled, amit én is átéltem. Hiszen férfi vagy... ti védve vagytok ellene... vagy élveznéd... vagy alapjaiban lehetetlenítené el a félelmed. Felfordul a gyomrom tőletek! - sziszegi tiszta gyűlölettel és megvetéssel. Újra kirántja a tőrt, és ezúttal le is mászik rólad, majd a látótereden kívülre sétál, az ágy mögé - Ezért is voltam olyan boldog, amikor megtudtam, hogy van egy hibás kód a karaktered virtuális felépítésében. Igazán kár, hogy vér és csontok így sincsenek, nemde? ^^ - beszél tovább, miközben guruló hangot hallasz onnan, ahol a lány tartózkodik. Közeledik újra. Gyorsan dolgozik, kioldja a jobb kezeden a kötelet, erősen megragadja, és a következő pillanatban már a hideg fémet érzed a karod alatt, miközben leszíjaz - Szóval összeraktam ezt a kis szerkezetet míg aludtál - közli veled, miközben az ujjaidat állítgatja. Persze ezt már láthatod te is, ha oldalra fordítod a fejed. A fakonstrukció így önmagában nem sokat mond, csupán annyit láthatsz, hogy az egyik ujjad egy tartóelemen fekszik, és annyira le van szorítva, hogy nem tudod ki- vagy behajlítani. Ha kicsit mozgatod, akkor viszont érezheted, hogy a támaszték két részből áll, és közte egy vékony rés húzódik. Ott lesz nyilvánvaló, hogy mi is ez, amikor Kuro egy sword skillt helyez a késére, és a ragyogó pengét bedugja a tákolmány tetején lévő résbe, kábé 20 centivel az ujjad felett. Egy mini-guillotine kipróbálásának lehetsz tanúja.
- Mindketten prédák voltatok =) - osztja meg veled az információt, és egy kart felfelé rántva lecsapja a mutatóujjad felső két percét a tőrjével. Döbbenetesen hideg és érzelemmentes az arckifejezése, ebben a pillanatban teljesen üressé válik. Mintha egy gépet látnál.
Hinari
Freya kérdésedre csak bólint kettőt, megerősítve a feltételezésed. Valószínűleg ha ismernéd a hollós lányt, akkor nem lenne ennyire enyhe a reakciód, de ez is a svéd istennő kezére játszik pechedre. Talán ezért is nem mond többet ellenlábasod, mert tart tőle, hogy elrohannál és így meghiúsulna a rég áhított párbaj köztetek. Pedig látszik rajta, hogy alig tudja visszafogni magát, az alsó ajkába harapva akadályozza meg, hogy kicsússzon a száján a szerelemmel kapcsolatos hasonlata, ami aggodalmat ébreszthetne benned.
- All is fair in Love and war <3 - reagál végül döbbenetedre egy kacsintással - Besides, the Katana is not yours anymore. He's not mine either. Right now he's waiting for the girl who loves him more - helyesbíti a mondandód, majd egy szeretetteljes pillantást vet a kardodra. Hogy te is, úgy már ő is élőlényként kezeli, ahogy nő benne a tisztelet a katana irányában. Végül felsóhajt, és a terem túloldalához sétál, ahol a fal közepére erősített díszes tartóba helyezi a katanát. Miközben visszasétál hozzád, kínosan ügyelve arra, hogy közted és a katana között maradjon, már nyitja is a menüjét, és kettő kardot hív le belőle. Mindkettő Kezdő kard. Az egyiket hanyagul feléd is hajítja, teljesen másképp viselkedik ezekkel a pengékkel szemben.
- What do you think I am? A thief? I'm greatly offended! - reagál a feltételezésre sértődötten - I can tell that you have a lot of Love in yourself. You love that pretty boy and you love that sword as well. You want both, but I'm also in Love with them, so I can't let you have them. Unless you prove me that your Love is greater than mine... - szól hozzád, miközben a kezében lévő kardot lóbálja - So here's my offer. You can decline, and you can have the Katana back, but then I won't let you have the pretty boy. If you accept my challenge and lose, I'll take you to your boyfriend and keep the sword. If you win and you prove that your Love is powerful enough, only then I will allow you to take both of them. That's my responsibilty as the Goddess of Love, Hinari <3 - mosolyodik el lágyan, és intézi feléd a párbajfelhívást.
Cardinal- Moderátor
- Hozzászólások száma : 3348
Join date : 2012. Dec. 16.
Karakterlap
Szint: ?
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: [Küldetés] Bonds
Összeszorítottam a fogaim, de nem feleltem neki. Szóval így… Behunytam szemeim egy pillanatra, ahogy ő az izgatottságát, én a dühömet próbáltam elfojtani, azonban minden érzékem, minden porcikám ellenezte a kialakult helyzetet és a beletörődést. Mindegyik, kivéve a logikát. Ott, azon a tisztáson, amikor nem tudtam időben kitérni a mérgezett kés elől… ott vesztettem. Hogy nem az életemet, az sem rajtam múlott. S így mégis mi jogom lehetne a felháborodásra? Nem fair… Ideje volt megtanulnom, hogy semmi sem az. Tekintetem komollyá vált, ahogy a szemébe néztem, de eltűnt belőle a harag, helyét a határozottság vette át. Nem szabad kétségbeesnem. Nem lehet! Ha megteszem, mindent elveszítek… Léptem feléje egyet, nyilvánvalóan ő volt helyzeti előnyben, ám nem szabadott, hogy sokat agyaljak ezen. Sértődött kérdésére majdnem rávágtam egy éles igen-t, ám valahol talán még én magam is tudtam, hogy nem lenne igazam, s ez a kicsi, bennem motoszkáló érzés fogott vissza, és hagyta, hogy Freyja kitegye a Katanát, és visszasétáljon. Egy centit nem mozdultam eközben. Még akkor sem, amikor lehívta a kardokat, és felém hajította az egyiket. Nem törtem meg a szemkontaktust, úgy kaptam el, csak a karomat kinyújtva, felesleges mozdulatok nélkül. S ugyanazzal a lendülettel forgattam meg fél kézzel, majd szúrtam le a földbe, s csak miután ezzel megvoltam, pillantottam rá a virágra szelíden. Két tenyerembe vettem, majd szó nélkül léptem oda az asztalhoz. Az inventorymból előhívtam egy hosszabb poharat vízzel – eközben észrevétlenül csekkolva, hogy az itemjeim megvannak-e – s tettem bele a tulipánt, óvatosan, nehogy baja essen. Tekintetem a virágról a Katanára suhant, átszelve a termet, majd az annak közepén álló lányra. Nem tudtam, győzhetek-e, de meg kellett próbálnom.
Míg ő lelkesen beszélt, én egy szót nem szóltam hozzá. Ő vidám volt, bennem azonban a hideg gyűlöleten kívül csak a maximális határozottság dolgozott, nem voltak fölösleges érzések, ebben a két percben nem. Majd utána, talán. Felugrott a kisablak: ő is pontosan tudta, hogy nincs más választásom. De én dönthettem. Egy kis hezitálás után nyomtam rá a féléletes opcióra, s arcomon csupán egy halvány mosoly jelent meg, ahogy a felszerelkezés végén materializálódott a jelöletlen fiola a kezemben. A sűrű folyadék lassan kúszott végig a pengén, még mielőtt letelt volna a felkészülési idő. All is fair in love and War. Ha veszítek is, nem terveztem könnyen adni magam.
Nem kiemelkedő sebzés, valószínű nagy kitartás és sok speciális pont, ehhez mérten pedig a képességei se lehetnek gyengék. Ennyit tudtam róla, s bár tisztában voltam vele, hogy a skilljei és a statelosztása is a féléletes párbajokra lehet kihegyezve, ezúttal nem érdekelt: bíztam a fegyverkezelésemben - még úgy is, hogy most nem volt segítségem – és gyorsan akartam befejezni ezt a harcot. A hozzám közelebbi falhoz helyezkedtem, a három gyertya elé. A kardot vízszintesen emeltem magam mellé, a jobb kezemben tartva. Addigra már minden jártasságom aktiválva volt, kivéve a Lopakodást.
Megszólalt a gong. Elkezdődött.
Egyetlen mozdulattal szeltem ketté a gyertyákat - vigyázva, hogy a méreg ne érintse őket -, a terem egyik részét félhomályba borítva, eközben aktiválva a Lopakodást, nem hagyva a lánynak időt arra, hogy alkalmazkodjon a megváltozott fényviszonyokhoz. Nem frontálisan támadtam, sréhen oldalról közelítettem, maximális sebességgel, s mikor már rájöhetett, honnan jön a szúrás (feltéve ha képes volt észrevenni), akkor vettem át a fegyvert a bal kezembe, s indítottam el a másik irányból, alulról fölfelé lendítve a pengét, egy csuklómozdulattal folytatva vágásban a megkezdett mozdulatot. Valószínűsítettem, hogy sokat tud rólam, ekképpen azt is, hogy alapból a jobbkezes harcmodort preferálom, így bíztam benne, hogy meg tudom lepni. Abban a pillanatban pedig, ahogy megláttam a pixelcsíkot, indítottam útjára egy víz elemű sárkányt, amíg még közel voltam hozzá; ám ha hárította a mozdulatom, akkor képesség helyett csupán hátraugrottam, védekező állásba állva.
Gyenge spec méreg rákenve a pengére, még harc előtt. :3 Támadás lopakodás bónusszal, ha talál, és csak akkor!, pedig vizisárkány (kitartásdebuff).
Míg ő lelkesen beszélt, én egy szót nem szóltam hozzá. Ő vidám volt, bennem azonban a hideg gyűlöleten kívül csak a maximális határozottság dolgozott, nem voltak fölösleges érzések, ebben a két percben nem. Majd utána, talán. Felugrott a kisablak: ő is pontosan tudta, hogy nincs más választásom. De én dönthettem. Egy kis hezitálás után nyomtam rá a féléletes opcióra, s arcomon csupán egy halvány mosoly jelent meg, ahogy a felszerelkezés végén materializálódott a jelöletlen fiola a kezemben. A sűrű folyadék lassan kúszott végig a pengén, még mielőtt letelt volna a felkészülési idő. All is fair in love and War. Ha veszítek is, nem terveztem könnyen adni magam.
Nem kiemelkedő sebzés, valószínű nagy kitartás és sok speciális pont, ehhez mérten pedig a képességei se lehetnek gyengék. Ennyit tudtam róla, s bár tisztában voltam vele, hogy a skilljei és a statelosztása is a féléletes párbajokra lehet kihegyezve, ezúttal nem érdekelt: bíztam a fegyverkezelésemben - még úgy is, hogy most nem volt segítségem – és gyorsan akartam befejezni ezt a harcot. A hozzám közelebbi falhoz helyezkedtem, a három gyertya elé. A kardot vízszintesen emeltem magam mellé, a jobb kezemben tartva. Addigra már minden jártasságom aktiválva volt, kivéve a Lopakodást.
Megszólalt a gong. Elkezdődött.
Egyetlen mozdulattal szeltem ketté a gyertyákat - vigyázva, hogy a méreg ne érintse őket -, a terem egyik részét félhomályba borítva, eközben aktiválva a Lopakodást, nem hagyva a lánynak időt arra, hogy alkalmazkodjon a megváltozott fényviszonyokhoz. Nem frontálisan támadtam, sréhen oldalról közelítettem, maximális sebességgel, s mikor már rájöhetett, honnan jön a szúrás (feltéve ha képes volt észrevenni), akkor vettem át a fegyvert a bal kezembe, s indítottam el a másik irányból, alulról fölfelé lendítve a pengét, egy csuklómozdulattal folytatva vágásban a megkezdett mozdulatot. Valószínűsítettem, hogy sokat tud rólam, ekképpen azt is, hogy alapból a jobbkezes harcmodort preferálom, így bíztam benne, hogy meg tudom lepni. Abban a pillanatban pedig, ahogy megláttam a pixelcsíkot, indítottam útjára egy víz elemű sárkányt, amíg még közel voltam hozzá; ám ha hárította a mozdulatom, akkor képesség helyett csupán hátraugrottam, védekező állásba állva.
Gyenge spec méreg rákenve a pengére, még harc előtt. :3 Támadás lopakodás bónusszal, ha talál, és csak akkor!, pedig vizisárkány (kitartásdebuff).
_________________
Adatlap
Szín: #a8a8a8 #787878 #464699 #9F703A steelblue
Ki mit és mennyit tudhat Hinariról? Információk az adatlap alján.
Figyelem! Amennyiben valaki visszaél a plot armorral (pl kari előtt öl meg játékost vagy dicsekszik azzal hogy megtette stb), annak neki magának kell megoldást találnia rá, hogy kari miért ne tudja őt megölni/börtönbe zárni - ha pedig nem tud ilyet kitalálni, vállalja annak következményeit is! Ez karakter minden játékára, tehát a bossra is vonatkozik.
Hinari- Kardforgató
- Hozzászólások száma : 4966
Join date : 2012. Dec. 28.
Karakterlap
Szint: 50
Indikátor: Zöld
Céh: Justice League
Re: [Küldetés] Bonds
Nem válaszolt neki a lány, s ez ~ habár várható volt ~ felettébb frusztrálta. Még csak egy kis jelt sem vélt felfedezni rajta. Annyit sem, hogy rosszul érinti e, talált e, jó e az elképzelése... egyszóval semmit! Az ég egy adta világon semmit se! Mi ez a nő? Ez a nő őrült! Hidegen nézte a lányt, abban a pillanatban gyűlölte őt. "Bárcsak ne lenne itt" "Bárcsak halott lenne!" Nem tudott mit mondani a dühkitörésre, nem lett volna értelme. És valahogy el is felejtette, hogy amit is akart megfogalmazni magában, amikor a csaj kirántotta a sebből a kését, majd visszanyomta egy újabbat létrehozva. A szájába harapott Alexünk, csak azért sem fog még több örömet okozni ennek a hibbant nőszemélynek. Fél szemét csukva, míg a másikat a fekete hajkorona tulajdonosára szögezve meredt ki a fejéből. Elkeserítő volt a helyzete és ezt lassan neki is be kellett látnia. Kuromajo nem fog neki elhinni semmit, nem is lenne értelme, mégis meg fogja próbálni. Tudta, hogy megcsinálja, még ha a levegőnek is beszél. Ezzel ő is úgy érzi, hogy tesz valamit, és másrészről nem fogja engedni, hogy eluralja a félelem. Még mit nem! "Bárcsak Kuromajo belátná, hogy nem tesz semmi jót."
Azok a szavak kimértek voltak. Érezhette bennük azonban az elégedettséget. Most megkapta a "prédáját". Ám nem cinikuskodhat. Ha most kicsinyes módon reagálja le, ~ még ha fájdalmában más nem nagyon jut eszébe ~ azzal tönkre teheti azt a halvány esélyét is, aminek a reménye még megvan.... valahol.
- Figyelj rám kérlek. ... - A fogai közt szűrte a szavakat fájdalmában, s közben próbálta tartani a szemkontaktust a lánnyal, s mikor eltűnt mögötte, rendületlenül beszélt tovább. Nem izgatta, ~ nem izgathatta ~ a guruló hang, az eszelős vigyor, a tény, hogy a lány a vérét kívánja.
- Te nem ezt akarod. Most ugyan azt hiszed, hogy igen, de biztos vagyok benne, hogy a lelked mélyén ugyanúgy vágysz arra, hogy szeressenek, mint mindenki más. - Lecsatolták a karját, őneki pedig eszébe sem jutott a harmadik szintű jártassága. Azonban megugrott a hangja. Félt, és hiába meresztgette a szemeit, egyszerűen nem is sejtette, hogy az a furcsa tákolmány mire volt hívatva. Azonban nagyon is érezte, hogy egyre fogy az ideje. - Várj. Hidd el, hogy az egyes egyedek nem tudják reprezentálni az egész "faj" viselkedési formáját! - Érezte, hogy remegni kezd. A hangja is halványabbá, vékonyabbá vált. - Én nem tettem semmit se ellened se más ellen, legyen az lány vagy fiú!
>.< Miért akarsz olyan lenni, mint azok akik téged megkínozta-? - El akarta venni a kezét, de olyan szoros volt, hogy mocorogni sem volt lehetősége. Tudta már, hogy mi ez. A csattanást pedig hosszú ideig az ő kiáltása kísérte. Csukott szemmel, az újabb, meglepően hasonló keletű fájdalomra megvonaglott az egész teste. Már amennyire képes volt béklyói közt. A fájdalom. Ugyan hasonló volt. Már rájött arra, hogy minden ütést ugyanúgy reagál le a teste. Éles nyomás, majd egyre tompább. Ez is olyan volt, ám az intenzitása sosem érzett mértékekig jutott el.... és ha belegondol, hogy ez "csak" egy új volt.... még kissé kábán hallotta a jellegzetes szétpixeleződéses hangot....
Azok a szavak kimértek voltak. Érezhette bennük azonban az elégedettséget. Most megkapta a "prédáját". Ám nem cinikuskodhat. Ha most kicsinyes módon reagálja le, ~ még ha fájdalmában más nem nagyon jut eszébe ~ azzal tönkre teheti azt a halvány esélyét is, aminek a reménye még megvan.... valahol.
- Figyelj rám kérlek. ... - A fogai közt szűrte a szavakat fájdalmában, s közben próbálta tartani a szemkontaktust a lánnyal, s mikor eltűnt mögötte, rendületlenül beszélt tovább. Nem izgatta, ~ nem izgathatta ~ a guruló hang, az eszelős vigyor, a tény, hogy a lány a vérét kívánja.
- Te nem ezt akarod. Most ugyan azt hiszed, hogy igen, de biztos vagyok benne, hogy a lelked mélyén ugyanúgy vágysz arra, hogy szeressenek, mint mindenki más. - Lecsatolták a karját, őneki pedig eszébe sem jutott a harmadik szintű jártassága. Azonban megugrott a hangja. Félt, és hiába meresztgette a szemeit, egyszerűen nem is sejtette, hogy az a furcsa tákolmány mire volt hívatva. Azonban nagyon is érezte, hogy egyre fogy az ideje. - Várj. Hidd el, hogy az egyes egyedek nem tudják reprezentálni az egész "faj" viselkedési formáját! - Érezte, hogy remegni kezd. A hangja is halványabbá, vékonyabbá vált. - Én nem tettem semmit se ellened se más ellen, legyen az lány vagy fiú!
>.< Miért akarsz olyan lenni, mint azok akik téged megkínozta-? - El akarta venni a kezét, de olyan szoros volt, hogy mocorogni sem volt lehetősége. Tudta már, hogy mi ez. A csattanást pedig hosszú ideig az ő kiáltása kísérte. Csukott szemmel, az újabb, meglepően hasonló keletű fájdalomra megvonaglott az egész teste. Már amennyire képes volt béklyói közt. A fájdalom. Ugyan hasonló volt. Már rájött arra, hogy minden ütést ugyanúgy reagál le a teste. Éles nyomás, majd egyre tompább. Ez is olyan volt, ám az intenzitása sosem érzett mértékekig jutott el.... és ha belegondol, hogy ez "csak" egy új volt.... még kissé kábán hallotta a jellegzetes szétpixeleződéses hangot....
_________________
"Alex a minden lében kanál karakter"
by Ranmaru
by Ranmaru
- flamberg:
- Zafírszálas fejpánt:
Statok
Alex és FalánkAlex Flamberggel
Halász Alex- Harcos
- Hozzászólások száma : 1731
Join date : 2012. Dec. 16.
Age : 30
Tartózkodási hely : JL palota; Hinari és Al közös lakrésze
Karakterlap
Szint: 36
Indikátor: Zöld
Céh: Justice League
Re: [Küldetés] Bonds
Alex
Kuro vigyora egyre szélesebbé és szélesebbé vált, ahogy észlelte, lassan elfog a pánik, és kétségbeesve próbálsz időt nyerni beszéddel. Nem hatotta meg, ő nem az a fajta gonosz karakter, aki ilyenkor megtorpan és érvelni kezd. Helyette tette a dolgát, hogy kihasználja a ritka alkalmat. Közel két évet várt erre a pillanatra, és nem akarta egyetlen másodpercét sem elvesztegetni a csodálatos élménynek, amit a velőtrázó sikolyod vált ki belőle. Gépiessé váló állapotából a hangodra felébred, arckifejezése is ellágyul.
- Tényleg érzi a fájdalmat, tényleg! - nevet fel boldogan végül, és kitágult pupillákkal bámulja a kíntól vonagló tested, a szenvedő arcod, majd eltávolítja a csonkot és a középső ujjad hajlítja a helyére. Újra beizzítja a kést, és a fegyver másodszor is lesújt rövid időn belül. Ezúttal a lány kifejezetten az ujjadra koncentrál, a csonkolás folyamatát figyeli meg. És kissé elégedetlenül veszi tudomásul a játék által adott animáció egyszerű és primitív mivoltát. Két ujj hiányában kapsz most néhány perc szünetet, hiszen ő sem akarja, hogy elájulj az idegi túlterheléstől. Megvárta, amíg egy kicsit lenyugszol, aztán újra leült melléd az ágyra.
- Nii-sama egyszer régen, mikor még kicsi voltam azt mondta, hogy egy sarokba szorított ember szavai hiteltelenek. Épp egy könyvet olvastam, ahol a vallatás hatására egy ártatlan olyan bűnt vallott be, amit nem is követett el. A félelem és a fájdalom elviselhetetlensége megtörte. Csak meg akart szabadulni tőle, bármi áron. Te is ezt akarod, Alex-san. Csak az irhád mentenéd - pillant rád végtelenül megvető tekintettel, gyűlölettől sötét szemekkel. Közelebb hajol hozzád, majdnem ugyanazt játssza el, amit akkor, amikor felébredtél.
- Jobb vagy náluk. Ezt elismerem. Jobb vagy azoknál, akik a hatalmukat vagy az erejüket használva kényszerítenek mocskos dolgokra az akaratom ellenére. Mint Ren-san, például ^^ De más, az nem vagy. Ugyanolyan aljas patkány vagy, velejéig romlott élősködő - csöpög a hangja a színtiszta undortól, szinte már csak az hiányzik, hogy le is köpjön. De helyette csak még közelebb hajol és suttogóra fogja - Nekem nem kell olyan érzelem, amit olyan könnyű színlelni, mint a szeretet. Te sokkal értékesebbet adtál nekem. Olyat, ami mindig tiszta és őszinte, amit nem lehet tettetni. Egészen jóképű vagy, amikor a fájdalomtól eltorzult arccal üvöltesz =) - szól, és az ajkait a tiédre tapasztja.
Hinari
- Excellent. I love your answer. Prove that you're worthy to wield such a lovely weapon ^^ - csupán ennyit fűz hozzá ahhoz, ahogy megjelenik a párbaj számlálója. Veled ellentétben ő egyetlen felszerelését sem vette magára, és ez így is maradt egészen az utolsó másodpercekig. Kardját védekezően tartotta maga elé, fél szemmel pedig az órát figyelte, ujját a menü megfelelő gombja felett tartva. Aztán eljött a pillanat, és ahogy a rajtjel felharsant, úgy jelent meg rajta a vért, a köpeny, a cipő, minden. Nem hagyott rá időt, hogy áttanulmányozhasd a felszerelését, de támadás közben akármelyik részét is kapod el tekinteteddel, az valami elsőrangú, sokszor ritka cucc.
Egyébként elkövettél egy hibát. Túl gyors akartál lenni, és még azelőtt cselekedtél, hogy sötétbe vontad volna magad. Az ellenfeled rendkívül felkészült, ilyesmit nem engedhetsz meg magadnak, ha győzni akarsz. Freya kezébe Rövid Ellenméreg terem, és azon nyomban fel is hajtja a bájitalt. Elvégre mi mást is kenhettél a fegyveredre, ha nem mérget? És persze a lopakodásodra is fel volt készülve, egy PvP-specialistának alapvető a magas észlelés. Ha nem kellett volna a potival foglalkoznia, akkor talán meg is próbált volna téged becsapni vele, azonban így végig rajtad tartotta a szemét. Emiatt is nem tudod megtéveszteni. Csuklómozdulatával keresztbe fordítja a pengét, bal kezével kitámasztja, és egy fél lépést hátrálva elnyeli a támadásod energiáját, teljes megálljt parancsolva a suhintásodnak. A hárítás módja is elárulja, hogy nem hétköznapi ellenféllel van dolgod, ahogy azt is, hogy nem ügyetlen a karddal. Nem is kell, hogy hátraugorj, ő maga is segít azzal, hogy ellöki a pengéd, majd nyomban utánad szökken. Erős rohamozással kényszerít hátrálásra, és közben cselből a lábad felé szúr, de a valódinak szánt támadása már a szíved felé tart. Egyszerű szúrás ez is. Viszont ami furcsa, hogy míg a cselnél felvillant a kard, itt most nem segít neki a rendszer.
Két szintnyi pontozásom hiányzik Freyáról, de 50 körül van a sebzése, ha esetleg úgy döntesz, hogy eltalál.
Megjegyzés: a párhuzamos mesélés ellenére az események nem ugyanakkor történnek, Alex később tért magához. Ha a két szál érinti egymást, az meg fog jelenni a mesélésben.
Kuro vigyora egyre szélesebbé és szélesebbé vált, ahogy észlelte, lassan elfog a pánik, és kétségbeesve próbálsz időt nyerni beszéddel. Nem hatotta meg, ő nem az a fajta gonosz karakter, aki ilyenkor megtorpan és érvelni kezd. Helyette tette a dolgát, hogy kihasználja a ritka alkalmat. Közel két évet várt erre a pillanatra, és nem akarta egyetlen másodpercét sem elvesztegetni a csodálatos élménynek, amit a velőtrázó sikolyod vált ki belőle. Gépiessé váló állapotából a hangodra felébred, arckifejezése is ellágyul.
- Tényleg érzi a fájdalmat, tényleg! - nevet fel boldogan végül, és kitágult pupillákkal bámulja a kíntól vonagló tested, a szenvedő arcod, majd eltávolítja a csonkot és a középső ujjad hajlítja a helyére. Újra beizzítja a kést, és a fegyver másodszor is lesújt rövid időn belül. Ezúttal a lány kifejezetten az ujjadra koncentrál, a csonkolás folyamatát figyeli meg. És kissé elégedetlenül veszi tudomásul a játék által adott animáció egyszerű és primitív mivoltát. Két ujj hiányában kapsz most néhány perc szünetet, hiszen ő sem akarja, hogy elájulj az idegi túlterheléstől. Megvárta, amíg egy kicsit lenyugszol, aztán újra leült melléd az ágyra.
- Nii-sama egyszer régen, mikor még kicsi voltam azt mondta, hogy egy sarokba szorított ember szavai hiteltelenek. Épp egy könyvet olvastam, ahol a vallatás hatására egy ártatlan olyan bűnt vallott be, amit nem is követett el. A félelem és a fájdalom elviselhetetlensége megtörte. Csak meg akart szabadulni tőle, bármi áron. Te is ezt akarod, Alex-san. Csak az irhád mentenéd - pillant rád végtelenül megvető tekintettel, gyűlölettől sötét szemekkel. Közelebb hajol hozzád, majdnem ugyanazt játssza el, amit akkor, amikor felébredtél.
- Jobb vagy náluk. Ezt elismerem. Jobb vagy azoknál, akik a hatalmukat vagy az erejüket használva kényszerítenek mocskos dolgokra az akaratom ellenére. Mint Ren-san, például ^^ De más, az nem vagy. Ugyanolyan aljas patkány vagy, velejéig romlott élősködő - csöpög a hangja a színtiszta undortól, szinte már csak az hiányzik, hogy le is köpjön. De helyette csak még közelebb hajol és suttogóra fogja - Nekem nem kell olyan érzelem, amit olyan könnyű színlelni, mint a szeretet. Te sokkal értékesebbet adtál nekem. Olyat, ami mindig tiszta és őszinte, amit nem lehet tettetni. Egészen jóképű vagy, amikor a fájdalomtól eltorzult arccal üvöltesz =) - szól, és az ajkait a tiédre tapasztja.
Hinari
- Excellent. I love your answer. Prove that you're worthy to wield such a lovely weapon ^^ - csupán ennyit fűz hozzá ahhoz, ahogy megjelenik a párbaj számlálója. Veled ellentétben ő egyetlen felszerelését sem vette magára, és ez így is maradt egészen az utolsó másodpercekig. Kardját védekezően tartotta maga elé, fél szemmel pedig az órát figyelte, ujját a menü megfelelő gombja felett tartva. Aztán eljött a pillanat, és ahogy a rajtjel felharsant, úgy jelent meg rajta a vért, a köpeny, a cipő, minden. Nem hagyott rá időt, hogy áttanulmányozhasd a felszerelését, de támadás közben akármelyik részét is kapod el tekinteteddel, az valami elsőrangú, sokszor ritka cucc.
Egyébként elkövettél egy hibát. Túl gyors akartál lenni, és még azelőtt cselekedtél, hogy sötétbe vontad volna magad. Az ellenfeled rendkívül felkészült, ilyesmit nem engedhetsz meg magadnak, ha győzni akarsz. Freya kezébe Rövid Ellenméreg terem, és azon nyomban fel is hajtja a bájitalt. Elvégre mi mást is kenhettél a fegyveredre, ha nem mérget? És persze a lopakodásodra is fel volt készülve, egy PvP-specialistának alapvető a magas észlelés. Ha nem kellett volna a potival foglalkoznia, akkor talán meg is próbált volna téged becsapni vele, azonban így végig rajtad tartotta a szemét. Emiatt is nem tudod megtéveszteni. Csuklómozdulatával keresztbe fordítja a pengét, bal kezével kitámasztja, és egy fél lépést hátrálva elnyeli a támadásod energiáját, teljes megálljt parancsolva a suhintásodnak. A hárítás módja is elárulja, hogy nem hétköznapi ellenféllel van dolgod, ahogy azt is, hogy nem ügyetlen a karddal. Nem is kell, hogy hátraugorj, ő maga is segít azzal, hogy ellöki a pengéd, majd nyomban utánad szökken. Erős rohamozással kényszerít hátrálásra, és közben cselből a lábad felé szúr, de a valódinak szánt támadása már a szíved felé tart. Egyszerű szúrás ez is. Viszont ami furcsa, hogy míg a cselnél felvillant a kard, itt most nem segít neki a rendszer.
Két szintnyi pontozásom hiányzik Freyáról, de 50 körül van a sebzése, ha esetleg úgy döntesz, hogy eltalál.
Megjegyzés: a párhuzamos mesélés ellenére az események nem ugyanakkor történnek, Alex később tért magához. Ha a két szál érinti egymást, az meg fog jelenni a mesélésben.
A hozzászólást Klein összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Szept. 09 2014, 17:30-kor.
Cardinal- Moderátor
- Hozzászólások száma : 3348
Join date : 2012. Dec. 16.
Karakterlap
Szint: ?
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: [Küldetés] Bonds
Csak messziről hallja a lány örömtől ittas felkiáltását. Tényleg érzi, Tényleg! Zúg a feje, majd akkor megmozdul valami sérült karjánál. A borzalmas tákolmány, melyet volt szíves összeeszkábálni a nő külön csak neki, újabb akcióra készült. Megszédült, ahogy bele kellett gondolnia, hogy az előző után, most jön még egy abból a kínból. Megrázkódott és ezúttal erősen feszítette meg a karját. Hátra akarta csapni, magához húzni sebesült karját. Nem hagyhatja ott, ám a szerkezet nem mozdult. Talán megingott, de a nő figyelhetett mindenre. Fel volt készülve. Hát persze! Hiszen ő is egy olyan "préda" volt. Fel kellett készülnie! Habár Kuromajo egy őrült gyilkos, nem igen végez félmunkát. Legalább is így képzelte el az eddigi viselkedése alapján... nem is volt oka mást is feltételezni. Most azonban bármennyire fel volt készülve a lány, neki ki kell rántania onnan a kezét!
- Ne, Ne ne ne ne ne, engedj engeedj, nem akarooooáááhhhhnnn-nmh - Előbb szem lehunyva, majd a plafonra meresztve tekintetét próbálta össze szedni az erejét. Nem akart üvölteni, de nem volt más választása. Újabb rémületbe vesző pillanatokra csak az ő hangja járta be a termet. Megalázó volt, és még milyen az, hiszen tudta, hogy a lány őt figyeli. Élvezi. Örül annak amit lát. Az ő szenvedését. Hirtelen felszökő adrenalin és az idegi megterhelés hatására érezte úgy hogy szédül. Kábán meredt előre. Nagyokat lélegzett s semmi nem jutott az eszébe. Nem akart itt lenni. Hinarit akarta, ám ez sajnos nem volt lehetséges.
A gyilkos mellé ült, elmesélt egy régi történetet neki, ami csak súlyosbította és egyszersmind alá is támasztotta a helyzetét. Egyszóval siralmas volt. A feltételezése, ~ az, hogy a lányt ő vagy a szavai hidegen hagyják ~ valósággá vált. Pedig pedig... - Az igazat mondtam... - Elkeseredve, halkan szólalt felé, rátapasztva a különböző színű szemekre a sajátját. Félt kínzójától, hiszen képes rá! És emiatt gyűlölte is, hiszen megteszi! De leginkább, ami a szemében vagy még inkább a meggyötört arcvonásain és a hanghordozásán hallatszott, csak szomorú volt, hogy létezik ilyesmi. ...
A lány közelebb hajol hozzá, s egy a gyűlölet és megenyhülés bizarr egyvelegével szól hozzá. A szavak furán pattannak le Alex elméjén, s végül ~ habár még mindig a karján jár az esze nagy része ~ csüggedten rázza meg a fejét épp hogy. - Félre érted... - ám a lány belé fojtotta a szót, s a rákövetkező szavak már nem jelentettek olyan sokat, mint az előtte lévők. Kuromajo csak azt akarta elérni, hogy féljen... de már így is fél!
Eldöntötte hát, hogy elteszi az érzéseit ~ amennyi időre csak képes rá ~ az agyának egy mélyebb zugába. Hideg fejjel kell tudnia beszélnie Kuromajoval. - Mi mind... - Lassan tagolta a szókezdeményeket, ebből kifolyólag sokkal hosszabb időre lett volna szüksége ahhoz, amit mondani akart, ám ez is meghiúsult. A lány egy egészen új lépésre szánta el magát.
Alex szemei kikerekedtek a csók, vagy egy afféle kezdemény láttán. Önmaga sem értette az érzéseit, de azon kapta magát, hogy megnyugodott. Olyan volt mintha "mégsem bántaná", pedig nagyon is az volt a terve. Ésszel kellett ráerőltetnie magát arra, hogy emlékezzen a nem is olyan régen véghez vitt csonkolásra. Megkínozta! Nem gondolta volna, hogy erővel kell majd erre figyelmeztetnie magát.
Azért mert azt "szeretné", ha mindez nem lenne igaz....?
S ekkor észrevette, hogy habár eredetileg el akart húzódni, a gondolat is csak halványan született meg, tőle távol. Olyan érzése támadt, mintha nem is az ő akarata lett volna, és most csendben, mozdulatlanul állja a másik ügyködését. ...
- Ne, Ne ne ne ne ne, engedj engeedj, nem akarooooáááhhhhnnn-nmh - Előbb szem lehunyva, majd a plafonra meresztve tekintetét próbálta össze szedni az erejét. Nem akart üvölteni, de nem volt más választása. Újabb rémületbe vesző pillanatokra csak az ő hangja járta be a termet. Megalázó volt, és még milyen az, hiszen tudta, hogy a lány őt figyeli. Élvezi. Örül annak amit lát. Az ő szenvedését. Hirtelen felszökő adrenalin és az idegi megterhelés hatására érezte úgy hogy szédül. Kábán meredt előre. Nagyokat lélegzett s semmi nem jutott az eszébe. Nem akart itt lenni. Hinarit akarta, ám ez sajnos nem volt lehetséges.
A gyilkos mellé ült, elmesélt egy régi történetet neki, ami csak súlyosbította és egyszersmind alá is támasztotta a helyzetét. Egyszóval siralmas volt. A feltételezése, ~ az, hogy a lányt ő vagy a szavai hidegen hagyják ~ valósággá vált. Pedig pedig... - Az igazat mondtam... - Elkeseredve, halkan szólalt felé, rátapasztva a különböző színű szemekre a sajátját. Félt kínzójától, hiszen képes rá! És emiatt gyűlölte is, hiszen megteszi! De leginkább, ami a szemében vagy még inkább a meggyötört arcvonásain és a hanghordozásán hallatszott, csak szomorú volt, hogy létezik ilyesmi. ...
A lány közelebb hajol hozzá, s egy a gyűlölet és megenyhülés bizarr egyvelegével szól hozzá. A szavak furán pattannak le Alex elméjén, s végül ~ habár még mindig a karján jár az esze nagy része ~ csüggedten rázza meg a fejét épp hogy. - Félre érted... - ám a lány belé fojtotta a szót, s a rákövetkező szavak már nem jelentettek olyan sokat, mint az előtte lévők. Kuromajo csak azt akarta elérni, hogy féljen... de már így is fél!
Eldöntötte hát, hogy elteszi az érzéseit ~ amennyi időre csak képes rá ~ az agyának egy mélyebb zugába. Hideg fejjel kell tudnia beszélnie Kuromajoval. - Mi mind... - Lassan tagolta a szókezdeményeket, ebből kifolyólag sokkal hosszabb időre lett volna szüksége ahhoz, amit mondani akart, ám ez is meghiúsult. A lány egy egészen új lépésre szánta el magát.
Alex szemei kikerekedtek a csók, vagy egy afféle kezdemény láttán. Önmaga sem értette az érzéseit, de azon kapta magát, hogy megnyugodott. Olyan volt mintha "mégsem bántaná", pedig nagyon is az volt a terve. Ésszel kellett ráerőltetnie magát arra, hogy emlékezzen a nem is olyan régen véghez vitt csonkolásra. Megkínozta! Nem gondolta volna, hogy erővel kell majd erre figyelmeztetnie magát.
Azért mert azt "szeretné", ha mindez nem lenne igaz....?
S ekkor észrevette, hogy habár eredetileg el akart húzódni, a gondolat is csak halványan született meg, tőle távol. Olyan érzése támadt, mintha nem is az ő akarata lett volna, és most csendben, mozdulatlanul állja a másik ügyködését. ...
_________________
"Alex a minden lében kanál karakter"
by Ranmaru
by Ranmaru
- flamberg:
- Zafírszálas fejpánt:
Statok
Alex és FalánkAlex Flamberggel
Halász Alex- Harcos
- Hozzászólások száma : 1731
Join date : 2012. Dec. 16.
Age : 30
Tartózkodási hely : JL palota; Hinari és Al közös lakrésze
Karakterlap
Szint: 36
Indikátor: Zöld
Céh: Justice League
Re: [Küldetés] Bonds
Profi. Ezzel az egy szóval tudtam volna illetni az eddigieket, minden mozdulata, minden rezdülése jóelőre megtervezett és tökéletesen kivitelezett volt. Meg sem lepődtem rajta, hogy egy gombnyomás elég volt neki, s bár sejtelmem sem volt, hogyan csinálta, lévén külön-külön kell(ene) minden tárgyat felszerelni, hamar túltettem magam az ilyen apróságokon. Úgysem tudtam fejből minden páncél statját, számolgatni is fölösleges lett volna, ezen a szinten ugyanis a nem látható, elosztott pontok nagy, ha nem nagyobb jelentőséggel bírtak. Hogy ellenmérget ivott, az sem volt új, viszont neki mellékcselekvésbe került; drága dolog egy ilyen párbajban. S az a „pozitívum”, hogy sebződés hiányában kétkörönként ismételnie kell, is csak akkor fogalmazódott meg bennem, amikor konstatáltam, hogy legalább akkora a fegyverkezelése, mint az enyém. Kevés játékossal harcoltam eddig, aki ilyen jól bánt a fegyverével, a gondolat pedig önkéntelenül is fellelkesített, egy pillanatra meg is feledkeztem róla, hogy voltaképpen miért is párbajozunk, s milyen előzmények kellettek, hogy elfogadjam a kihívást: azt hiszem, élveztem a harcot. Egyelőre.
Ahogy megéreztem a lökőerejét, annak lendületét használva távolodtam el a lánytól, a magam hasznára fordítva a hárítását, nem is próbálva ellenállni neki. Egy kis akrobatika, tanulva Miritől, s mivel azt is tudtam, hála az arénának, hogy hogyan lehet harcolni ez ellen, így Freyja támadásának irányát is nagyjából megtippeltem, közben feltérképezve, hogy ellenfelemnek vajon van-e Akrobatikája. Észleléssel és Látással egészen biztosan rendelkezik, maradt két kérdéses hely, melyből, ha a párbajspecifikusságot nézzük, valószínű akrobatika, súlyemelés vagy lopakodás lesz, utóbbi kettőt ezzel szemben nem tudtam magáról a lányról elképzelni. Ahogy leérkeztem, már előttem volt a kard; erőteljes előrelendülését egy félfordulattal tereltem el, irányváltoztatásra kényszerítve őt: nem terveztem egyenesen hátrálni előle, ha támadni akart, utánam kellett fordulnia. Amikor elindította a szúrást, csak hátracsúsztattam a talpam, testsúlyomat a másik lábamra helyezve, nem ugorva el, hiszen lejjebb volt, mint én, s ekképpen az egész felsőteste védtelen, tiszta célpont a pengémnek. Elérni sima szúrással nem tudott, annál rövidebb volt a kardja, így figyeltem a karját, még időben véve észre annak váltását, az ellentámadásomat egy pillanat alatt átalakítva hárítássá, felülről csapva le a mellkasom felé száguldó fegyvert, teljes erővel tartva a markolatot, szorítva lefelé a kardját, közben felmérve az erőviszonyokat. Ha sikerült a földig nyomni, úgy lábammal fogtam le egy ütemnyit, mielőtt elléptem volna, ennyinek elégnek kellett lennie hozzá, hogy kardomat egy csuklómozdulattal elfordítva, a lányba döfhessem azt. Ha viszont nem sikerült, úgy a pengémet egyszerűen elcsúsztattam az övén, közben kilépve jobbra, távolodva a fegyverének élétől, gyorsan vezetve el a két fémet egymáson, fegyveremet Freyja csuklójába irányítva, majd továbbvíve a mozdulatot a felkarja felé. Csak ezek után hagytam teret kettőnk között, annyit, hogy szabadon magam elé tarthassam a kardomat, s legyen időm a védekezésre. Még egy kör. Ennyit várok még. Egyfajta bemelegítésnek elég is lesz, mielőtt elkezdjük az igazi küzdelmet.
Ahogy megéreztem a lökőerejét, annak lendületét használva távolodtam el a lánytól, a magam hasznára fordítva a hárítását, nem is próbálva ellenállni neki. Egy kis akrobatika, tanulva Miritől, s mivel azt is tudtam, hála az arénának, hogy hogyan lehet harcolni ez ellen, így Freyja támadásának irányát is nagyjából megtippeltem, közben feltérképezve, hogy ellenfelemnek vajon van-e Akrobatikája. Észleléssel és Látással egészen biztosan rendelkezik, maradt két kérdéses hely, melyből, ha a párbajspecifikusságot nézzük, valószínű akrobatika, súlyemelés vagy lopakodás lesz, utóbbi kettőt ezzel szemben nem tudtam magáról a lányról elképzelni. Ahogy leérkeztem, már előttem volt a kard; erőteljes előrelendülését egy félfordulattal tereltem el, irányváltoztatásra kényszerítve őt: nem terveztem egyenesen hátrálni előle, ha támadni akart, utánam kellett fordulnia. Amikor elindította a szúrást, csak hátracsúsztattam a talpam, testsúlyomat a másik lábamra helyezve, nem ugorva el, hiszen lejjebb volt, mint én, s ekképpen az egész felsőteste védtelen, tiszta célpont a pengémnek. Elérni sima szúrással nem tudott, annál rövidebb volt a kardja, így figyeltem a karját, még időben véve észre annak váltását, az ellentámadásomat egy pillanat alatt átalakítva hárítássá, felülről csapva le a mellkasom felé száguldó fegyvert, teljes erővel tartva a markolatot, szorítva lefelé a kardját, közben felmérve az erőviszonyokat. Ha sikerült a földig nyomni, úgy lábammal fogtam le egy ütemnyit, mielőtt elléptem volna, ennyinek elégnek kellett lennie hozzá, hogy kardomat egy csuklómozdulattal elfordítva, a lányba döfhessem azt. Ha viszont nem sikerült, úgy a pengémet egyszerűen elcsúsztattam az övén, közben kilépve jobbra, távolodva a fegyverének élétől, gyorsan vezetve el a két fémet egymáson, fegyveremet Freyja csuklójába irányítva, majd továbbvíve a mozdulatot a felkarja felé. Csak ezek után hagytam teret kettőnk között, annyit, hogy szabadon magam elé tarthassam a kardomat, s legyen időm a védekezésre. Még egy kör. Ennyit várok még. Egyfajta bemelegítésnek elég is lesz, mielőtt elkezdjük az igazi küzdelmet.
_________________
Adatlap
Szín: #a8a8a8 #787878 #464699 #9F703A steelblue
Ki mit és mennyit tudhat Hinariról? Információk az adatlap alján.
Figyelem! Amennyiben valaki visszaél a plot armorral (pl kari előtt öl meg játékost vagy dicsekszik azzal hogy megtette stb), annak neki magának kell megoldást találnia rá, hogy kari miért ne tudja őt megölni/börtönbe zárni - ha pedig nem tud ilyet kitalálni, vállalja annak következményeit is! Ez karakter minden játékára, tehát a bossra is vonatkozik.
Hinari- Kardforgató
- Hozzászólások száma : 4966
Join date : 2012. Dec. 28.
Karakterlap
Szint: 50
Indikátor: Zöld
Céh: Justice League
Re: [Küldetés] Bonds
Alex
A csók, merthogy azt kaptál, bizarr érzést kelthetett benned. Hideg volt és érzelemmentes, se szenvedélyt, se szeretetet nem sugárzott. Csak annyiban volt jobb, mintha egy radiátorra adnál egy cuppanóst nagy puszit, hogy a lány ajkai azért puhábbak voltak, mint a hideg fém. Egyébként nem is tart soká, hiszen Kuro is észreveszi, hogy egyáltalán nem ellenkezel, így kicsit meglepetten pislogva tolja fel magát és húzódik el. Egyik kezével széthúzza a szemed körül a bőrt, de persze nem tapasztal semmi rendellenességet, konstatálja, hogy éber vagy.
- Ara-ara... nem merülhettél ki annyira, hogy képtelen legyél legalább egy icipici ellenállásra. Csalódtam benned, Alex-san, csalódtam... - szólal meg, majd megfordul, hogy ülőhelyzetbe keveredhessen az ágy szélén - Pedig megmutathattad volna, hogy mennyire nagyszerű férfi is vagy. Hogy más vagy! Hogy képes vagy undorodni attól a csóktól, amit én adok! De nem, neked élvezned kell és reménykedni, hogy mást is fogok tenni! - ripakodik rád dühtől eltorzult arccal. Indulatosan hagy ott, hogy ismét a tákolmánya mellé álljon, és ujjat "cseréljen" a penge alatt. Viszont ezután nem mozdul, egyszerűen maga elé mered. Némi értetlenség látszik az arcán, alighanem elgondolkodott valamiről. Kinyitja a száját, majd visszacsukja, és rád néz.
- Képes lennék kijavítani a kódot, hogy ne érezz fájdalmat - szólal meg csendesen - Mondd meg, miért tegyem ezt ahelyett, hogy egyenként levágom az összes ujjadat. Aztán felgyógyítalak. És megteszem újra. Ameddig el nem ájulsz - von kérdőre. Ilyennek még nem láthattad, az arca egészen búskomor, egészen jámbornak tűnik így, hogy a hangja is csak halvány és szomorú.
Hinari
Ha figyeled az arcát, vagy legalább csak átfut rajta a tekinteted, látod, hogy Freya meglepődött. Remekül reagáltad le a támadását és elég erős vagy ahhoz is, hogy le tudd szorítani a kardját, elvégre egy még nálad is kisebb lánnyal küzdesz. Még megpróbálja kirántani a talpad alól a fegyvert, de ezzel csak annyit ér el, hogy a gyenge penge kettétörik. Elégedetlenül szisszen fel, és morcosan dobja félre a használhatatlanná vált kardot, ami pixelekké is hullik még a levegőben. Oh, és a támadásod? Talált, meg se próbált védekezni ellene. Beengedte, hogy leszedje a mérget a pengédről még amíg hat a potion, amit megivott.
- I have to admit, you are pretty skillful. Lovely parry! Only a handful of people could land a hit on me before I did. That does not change the fact that you are inferior compared to my refined swordsmanship, though <3 - kuncog, majd a menüjéből egy új kardot hív elő, ezúttal egy Könnyű Kardot - I dare to hope you do not mind if I switch to a different kind of blade. As a greenhorn, this one was my favorite sword. Light and easy to handle. Unfortunately its balance is terrible, I wish I could use my blazing nodachi... but that would not be fair, would it? ^^ - mosolyodik el, majd felizzítja a kardot egy mozdulattal, és a vörössé váló pengével vág kettőt a levegőbe, X alakban. A rendszer egyazon skill két elemeként érzékeli, hiszen az animáció csak a második után jelenik meg. Ezzel egy időben pedig egy számodra eddig ismeretlen státuszállapot tűnik fel a szemed sarkában, egy áthúzott fiolát látsz. Freya azt a pillanatot figyeli, mikor a tekinteted arrafelé kalandozik, és a pillanatnyi figyelmetlenséged kihasználva lendül támadásba. A kardja által adott gyorsaság elhanyagolható különbséget jelent a mozgásában, de így is abban bízik, hogy lekésed egy kicsit a védekezést. Jobb kézzel fogja csupán a kardját, és bal oldalról indít egy vízszintes csapást. Vagyis mégsem, ugyanis amint elindítod a védekező mozdulatot, ő arra pördül, amerre neked a legnehezebb utánafordulnod, és végül jobbról támad egy gyors suhintással az oldalad felé célozva. Az esetleges késéseddel és a fordulásból szerzett többletlendülettel próbálja áttörni a védelmedet.
A csók, merthogy azt kaptál, bizarr érzést kelthetett benned. Hideg volt és érzelemmentes, se szenvedélyt, se szeretetet nem sugárzott. Csak annyiban volt jobb, mintha egy radiátorra adnál egy cuppanóst nagy puszit, hogy a lány ajkai azért puhábbak voltak, mint a hideg fém. Egyébként nem is tart soká, hiszen Kuro is észreveszi, hogy egyáltalán nem ellenkezel, így kicsit meglepetten pislogva tolja fel magát és húzódik el. Egyik kezével széthúzza a szemed körül a bőrt, de persze nem tapasztal semmi rendellenességet, konstatálja, hogy éber vagy.
- Ara-ara... nem merülhettél ki annyira, hogy képtelen legyél legalább egy icipici ellenállásra. Csalódtam benned, Alex-san, csalódtam... - szólal meg, majd megfordul, hogy ülőhelyzetbe keveredhessen az ágy szélén - Pedig megmutathattad volna, hogy mennyire nagyszerű férfi is vagy. Hogy más vagy! Hogy képes vagy undorodni attól a csóktól, amit én adok! De nem, neked élvezned kell és reménykedni, hogy mást is fogok tenni! - ripakodik rád dühtől eltorzult arccal. Indulatosan hagy ott, hogy ismét a tákolmánya mellé álljon, és ujjat "cseréljen" a penge alatt. Viszont ezután nem mozdul, egyszerűen maga elé mered. Némi értetlenség látszik az arcán, alighanem elgondolkodott valamiről. Kinyitja a száját, majd visszacsukja, és rád néz.
- Képes lennék kijavítani a kódot, hogy ne érezz fájdalmat - szólal meg csendesen - Mondd meg, miért tegyem ezt ahelyett, hogy egyenként levágom az összes ujjadat. Aztán felgyógyítalak. És megteszem újra. Ameddig el nem ájulsz - von kérdőre. Ilyennek még nem láthattad, az arca egészen búskomor, egészen jámbornak tűnik így, hogy a hangja is csak halvány és szomorú.
Hinari
Ha figyeled az arcát, vagy legalább csak átfut rajta a tekinteted, látod, hogy Freya meglepődött. Remekül reagáltad le a támadását és elég erős vagy ahhoz is, hogy le tudd szorítani a kardját, elvégre egy még nálad is kisebb lánnyal küzdesz. Még megpróbálja kirántani a talpad alól a fegyvert, de ezzel csak annyit ér el, hogy a gyenge penge kettétörik. Elégedetlenül szisszen fel, és morcosan dobja félre a használhatatlanná vált kardot, ami pixelekké is hullik még a levegőben. Oh, és a támadásod? Talált, meg se próbált védekezni ellene. Beengedte, hogy leszedje a mérget a pengédről még amíg hat a potion, amit megivott.
- I have to admit, you are pretty skillful. Lovely parry! Only a handful of people could land a hit on me before I did. That does not change the fact that you are inferior compared to my refined swordsmanship, though <3 - kuncog, majd a menüjéből egy új kardot hív elő, ezúttal egy Könnyű Kardot - I dare to hope you do not mind if I switch to a different kind of blade. As a greenhorn, this one was my favorite sword. Light and easy to handle. Unfortunately its balance is terrible, I wish I could use my blazing nodachi... but that would not be fair, would it? ^^ - mosolyodik el, majd felizzítja a kardot egy mozdulattal, és a vörössé váló pengével vág kettőt a levegőbe, X alakban. A rendszer egyazon skill két elemeként érzékeli, hiszen az animáció csak a második után jelenik meg. Ezzel egy időben pedig egy számodra eddig ismeretlen státuszállapot tűnik fel a szemed sarkában, egy áthúzott fiolát látsz. Freya azt a pillanatot figyeli, mikor a tekinteted arrafelé kalandozik, és a pillanatnyi figyelmetlenséged kihasználva lendül támadásba. A kardja által adott gyorsaság elhanyagolható különbséget jelent a mozgásában, de így is abban bízik, hogy lekésed egy kicsit a védekezést. Jobb kézzel fogja csupán a kardját, és bal oldalról indít egy vízszintes csapást. Vagyis mégsem, ugyanis amint elindítod a védekező mozdulatot, ő arra pördül, amerre neked a legnehezebb utánafordulnod, és végül jobbról támad egy gyors suhintással az oldalad felé célozva. Az esetleges késéseddel és a fordulásból szerzett többletlendülettel próbálja áttörni a védelmedet.
Cardinal- Moderátor
- Hozzászólások száma : 3348
Join date : 2012. Dec. 16.
Karakterlap
Szint: ?
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: [Küldetés] Bonds
Nem, nem, csak előre, csak előre meredve nézett. Előre! A lány arca hideg, kifejezéstelen, ő pedig mintha nem is látna, nem hallana. Üveges tekintettel. Most nem Hinari jutott az eszébe. Nem, nem lehetett mást tennie. Nem csinált hát semmit. A lány. Egy lány. Az őrült lány! Lassan követi tekintetével. Első szavaira nem reagál. Ellenállás? Minek? Le van kötözve? Már mindegy.... lenyugodott. .... Nagyszerű férfi? Eszébe jutott az amit mondani akart a csók ~ egy csók! ~ előtt. Nagyszerű lenne? Van ilyen? Létezik nagyszerű? Férfi vagy nő, létezik egyáltalán ilyen ember? Hite szerint nem. És szerinte?
Régen azt hitte, hogy képes lehet rá... aztán bízott abban, hogy ha ő nem is, hát más valaki azért képes rá.... most már nem tudja... mit is jelent ez a szó? Relatív.
Szívesen húzta volna el a száját, szerette volna felvilágosítani a lányt, vagy legalább csak hangot adni a gondolatainak. Elmesélni neki, hogy nincs egyedül, hogy mások is szenvedtek annyit mint ő. Nem ő, de beszélgetett velük. De ezt nem mondhatná el, mert minek? Mindenkinek megvan a saját története és a saját tragédiája. Kinek nagyobb kinek kisebb, de a saját világában legalább olyan szrönyű, mint a többiekében. Bármi legyen légyen is az. Nem tudott mit mondani, annál is inkább, mert a lány felállt és oda sétált a kis játékszeréhez. Kivette az ujját a pici guilotineból, majd új áldozatot helyezett be. Alon végigfutott a hideg. Behunyta a szemét. Azt várta, amit eddig kétszer kellet átélnie. Ehelyett valami megdöbbentőt hallott. Azt hitte, hogy "büntetést" fog kapni, mert nem úgy viselkdett ahogy az elő volt írva a számára. Ahogy a többiek is tették, akikkel eddig találkozott? - futott át az agyán. Kuromajora nézett. Tekintetéből, mozdulatai sutaságából kiérződhetett megdöbbentsége, de mire vár? Megkapta azt a lehetőséget, amit szeretett volna.
S noha azt hitte, hogy azért fog esedezni egy ilyen szituációban, hogy ne bántsák, abban a szent pillanatban az érdekelte, hogy a lány mit gondol.
Valójában nem is érzem. Ez csak illúzió. Az ágyban fekszem egy kórházi ágyon. Az a hibás kód csak ráadás.
Nagy levegőt vett, nem nézett Kurora. Most először váltott mimikát ~ mármint a döbbenet után ~. Elhúzta a száját.
- Mielőtt.... krhm >< szóval mielőtt megcsókoltál xd - Nehezére esett kimondani, ha ezt hallaná Hinari. >.> - ...épp akartam mondani neked valamit. Tudod. A legtöbben csak az élet napos oldalát látják, de vannak kevesen, akiknek pont az ellenkezője jut. És még kevesebben vannak azok, akik tudatosan keresik a másik "oldalt". De tudnod kell, hogy a kettő együtt a világ. Az ember is ilyen kettősségből van összegyúrva. Amit elmondtál, hmmm hogy az emberek "mocskosak" végül is igaz. Persze te úgy fogalmaztál, hogy csak a férfiak. - Egészen belejött. Ha közben levágja a lány az ujját, hát... akkor kiderült, hogy untatta. Legalább nem tud elvérezni. <.< - De az a tény, hogy azok, az még nem definiálja az embert magát. Van egy másik kritérium is. Az emberek természetükből adódóan sok rosszban lelik meg a ~ pillanatnyi ~ örömüket, vagy gondolnak rá. Egy átlagos ember napjában többször is. Mégis emberek attól leszünk, ha megvan bennünk az az elhatározás, hogy nem engedünk emberi mivoltunk szennyes oldalának. Az élet egy örökös küzdelem saját magunk ellen. Akik ezt feladják, eldobják az emberségüket. - Kissé bólintott is, mintegy magának adva megerősítést. Nem tud többet. Kuromajo megkérdezte őt, és ha nem is arra válaszolt, amit konkrétan kért tőle, ezt tudta adni. - De én hiszem, hogy még az után is vissza lehet szerezni. - Most nézett csak a lányra, és megengedett egy aggódó pillantást magának. - Én, én nem undorodom tőled. Látom benned az embert. - És érezte, hogy ahogy ezt kimondja, valósággá is vált a lelkében. Valóban látta lelki szemeivel, ahogy ez a kislány észre veszi a szépet, a jót, és felnő szeretetben, barátok között, ahelyett hogy gyűlöletével kínozna másokat és mérgezné saját magát is.
Régen azt hitte, hogy képes lehet rá... aztán bízott abban, hogy ha ő nem is, hát más valaki azért képes rá.... most már nem tudja... mit is jelent ez a szó? Relatív.
Szívesen húzta volna el a száját, szerette volna felvilágosítani a lányt, vagy legalább csak hangot adni a gondolatainak. Elmesélni neki, hogy nincs egyedül, hogy mások is szenvedtek annyit mint ő. Nem ő, de beszélgetett velük. De ezt nem mondhatná el, mert minek? Mindenkinek megvan a saját története és a saját tragédiája. Kinek nagyobb kinek kisebb, de a saját világában legalább olyan szrönyű, mint a többiekében. Bármi legyen légyen is az. Nem tudott mit mondani, annál is inkább, mert a lány felállt és oda sétált a kis játékszeréhez. Kivette az ujját a pici guilotineból, majd új áldozatot helyezett be. Alon végigfutott a hideg. Behunyta a szemét. Azt várta, amit eddig kétszer kellet átélnie. Ehelyett valami megdöbbentőt hallott. Azt hitte, hogy "büntetést" fog kapni, mert nem úgy viselkdett ahogy az elő volt írva a számára. Ahogy a többiek is tették, akikkel eddig találkozott? - futott át az agyán. Kuromajora nézett. Tekintetéből, mozdulatai sutaságából kiérződhetett megdöbbentsége, de mire vár? Megkapta azt a lehetőséget, amit szeretett volna.
S noha azt hitte, hogy azért fog esedezni egy ilyen szituációban, hogy ne bántsák, abban a szent pillanatban az érdekelte, hogy a lány mit gondol.
Valójában nem is érzem. Ez csak illúzió. Az ágyban fekszem egy kórházi ágyon. Az a hibás kód csak ráadás.
Nagy levegőt vett, nem nézett Kurora. Most először váltott mimikát ~ mármint a döbbenet után ~. Elhúzta a száját.
- Mielőtt.... krhm >< szóval mielőtt megcsókoltál xd - Nehezére esett kimondani, ha ezt hallaná Hinari. >.> - ...épp akartam mondani neked valamit. Tudod. A legtöbben csak az élet napos oldalát látják, de vannak kevesen, akiknek pont az ellenkezője jut. És még kevesebben vannak azok, akik tudatosan keresik a másik "oldalt". De tudnod kell, hogy a kettő együtt a világ. Az ember is ilyen kettősségből van összegyúrva. Amit elmondtál, hmmm hogy az emberek "mocskosak" végül is igaz. Persze te úgy fogalmaztál, hogy csak a férfiak. - Egészen belejött. Ha közben levágja a lány az ujját, hát... akkor kiderült, hogy untatta. Legalább nem tud elvérezni. <.< - De az a tény, hogy azok, az még nem definiálja az embert magát. Van egy másik kritérium is. Az emberek természetükből adódóan sok rosszban lelik meg a ~ pillanatnyi ~ örömüket, vagy gondolnak rá. Egy átlagos ember napjában többször is. Mégis emberek attól leszünk, ha megvan bennünk az az elhatározás, hogy nem engedünk emberi mivoltunk szennyes oldalának. Az élet egy örökös küzdelem saját magunk ellen. Akik ezt feladják, eldobják az emberségüket. - Kissé bólintott is, mintegy magának adva megerősítést. Nem tud többet. Kuromajo megkérdezte őt, és ha nem is arra válaszolt, amit konkrétan kért tőle, ezt tudta adni. - De én hiszem, hogy még az után is vissza lehet szerezni. - Most nézett csak a lányra, és megengedett egy aggódó pillantást magának. - Én, én nem undorodom tőled. Látom benned az embert. - És érezte, hogy ahogy ezt kimondja, valósággá is vált a lelkében. Valóban látta lelki szemeivel, ahogy ez a kislány észre veszi a szépet, a jót, és felnő szeretetben, barátok között, ahelyett hogy gyűlöletével kínozna másokat és mérgezné saját magát is.
_________________
"Alex a minden lében kanál karakter"
by Ranmaru
by Ranmaru
- flamberg:
- Zafírszálas fejpánt:
Statok
Alex és FalánkAlex Flamberggel
Halász Alex- Harcos
- Hozzászólások száma : 1731
Join date : 2012. Dec. 16.
Age : 30
Tartózkodási hely : JL palota; Hinari és Al közös lakrésze
Karakterlap
Szint: 36
Indikátor: Zöld
Céh: Justice League
Re: [Küldetés] Bonds
Sok érzés kavargott bennem. A megfelelési vágy, hogy megmutassam neki, nincs igaza, hogy vissza tudom szerezni, ami az enyém. Egy kevés lelkesedés is, hiszen eddigi legdinamikusabb párbajomat vívtam. De düh is, tehetetlenség és keserűség, az elmúlt percek eseményeinek lenyomata. Fejemben előbbi szavai visszhangzottak, szerelemben és háborúban mindent lehet… Hallottam a törés jellegzetes hangját. Láttam, hogy eltaláltam. S tudtam, hogy itt, ezen a ponton, egyetlen pillanat alatt megnyerhetném a harcot: nem volt fegyvere. Egy gyors kombináció, egy tizedmásodpercig nem tartana a sebességemmel, és nem lenne ideje védekezni. Összeszorítottam a fogaimat, a penge felizzott, azúrkék színe elnyomta a háttérben pislákoló gyertyákat. Behunytam szemeim… És hátraléptem, leengedve a kardot. Még így, ezek után se… vagyok képes… Ránéztem. Nem szóltam semmit, annál jobban foglalkoztattak az egymással versengő gondolataim, kérdésére csupán bólintottam, nem kezdtem bele semmibe, hisz úgyis ő diktált. Nem tudtam, vajon jól tettem-e, hogy megvártam, de annyi bizonyos volt, hogy helyesen. Bármennyire is hangzott furcsán a körülményeket tekintve, én tiszta párbajt akartam.
Ám amikor megemlítette a nodachit, önkéntelenül is végignéztem rajta újra, a homlokomat ráncolva. Szőke, nyugati lány, lángoló karddal. Elgondolkozni azonban nem volt időm, az ismeretlen ikon feltűnése meglepett, nyilvánvalóan Freyja egyik speciális képessége, ami pedig a hatását illeti… elmosolyodtam. Not bad. Valahol tudtam, hogy gyorsabb lesz egy picit, ám velem ellentétben ő ki is használta a pillanatnyi kihagyásomat: már ott is volt mellettem, s bár fel voltam rá készülve, hogy újfent a kombináció második fele lesz a veszélyes, túl közel volt hozzá, hogy hatékonyan felléphessek ellene. Akrobatikámat használva ugrottam hátra, miközben megpördült, ám még ígyis képes volt súrolni a kardjával, az egykezes harcmodor előnye, amit én is előszeretettel alkalmaztam. Mire leérkeztem, már konstatáltam, hogy a páncélomat se vitte le, de a helyzet nem volt túl pozitív rám nézve. Ekkor ugrott be Ozi levele a Tenkáról és annak tagjairól, ami csak tovább csökkentette az esélyeimet. Tervem viszont még ígyis volt.
- Nodachi, right? Part of Tenka, the girl who turns your skills against you – végig mosolyogtam, azzal a kihívó, magabiztos mosollyal, amivel az ilyen helyzeteket illik fogadni. Megforgattam a kardot, felpillantva az ikonra. Vajon mennyi körös lehet? – No items, and no special skills either, if I don’t wanna lose. Pretty good, I’d say. Only pure swordmanship… This is gotta be fun – jobb kezembe fogtam a fegyvert, élét hátrafelé tartva, úgy rugaszkodtam el a talajtól. Nem volt rajtam teher, az esélytelenek nyugalmával álltam hozzá a párbajhoz, mostmár. De ostoba sem voltam. Freyjának úgy prezentáltam a tényeket, mintha valóban tényként kezelném őket, s úgy is álltam hozzá, a kiállásom, minden mozdulatom azt sugallta, hogy csupán a fegyverkezelésemre hagyatkozok innentől, s félig így is gondoltam. Elhinni, és elhitetni vele, hogy meg sem fogom próbálni a képességhasználatot. Ám Aincradban még a legközelebbi ismerőseim sem tudták, hogyan működik az Element Absorb, vagy hogy pontosan mi a hatása, mivelhogy nem volt kívülről látható jele. Ennyi előnyöm mindenképpen volt vele szemben. Az pedig, hogy itemeket nem lehet használni, ennél nyilvánvalóbb nem is lehetett volna: a sao rendszerében meghatározott ikonok vannak, és eddig csupán egyetlen fajtával nem találkoztam még, a rendszert magát pedig egyetlen képesség sem tudja annyira átvágni, hogy a célpont által kapott figyelmeztető jelzéseket módosítani tudja. Dual Princess… meg kell hagyni, jó skilljei voltak, ám nekem az az egy, az első is tökéletesen elég volt. Az utolsó méteren lendítettem előre a kardot. Enyhén lefelé, az oldala felé céloztam, megvárva azt a pillanatot, amikor a két penge már majdnem találkozik, s csak ekkor fordítottam a fegyver ívén egy gyors csuklómozdulattal, élesen vágva a kardjával ellentétes irányba, a mozdulatot a felénél átvíve egy egyszerű szúrásba, utána lépve, ha közben hátrált vagy elfordult volna. Szemeim villantak az előttem lévő fényben, mögöttem pedig védőn kavargott az életet adó Árnyék.
Ám amikor megemlítette a nodachit, önkéntelenül is végignéztem rajta újra, a homlokomat ráncolva. Szőke, nyugati lány, lángoló karddal. Elgondolkozni azonban nem volt időm, az ismeretlen ikon feltűnése meglepett, nyilvánvalóan Freyja egyik speciális képessége, ami pedig a hatását illeti… elmosolyodtam. Not bad. Valahol tudtam, hogy gyorsabb lesz egy picit, ám velem ellentétben ő ki is használta a pillanatnyi kihagyásomat: már ott is volt mellettem, s bár fel voltam rá készülve, hogy újfent a kombináció második fele lesz a veszélyes, túl közel volt hozzá, hogy hatékonyan felléphessek ellene. Akrobatikámat használva ugrottam hátra, miközben megpördült, ám még ígyis képes volt súrolni a kardjával, az egykezes harcmodor előnye, amit én is előszeretettel alkalmaztam. Mire leérkeztem, már konstatáltam, hogy a páncélomat se vitte le, de a helyzet nem volt túl pozitív rám nézve. Ekkor ugrott be Ozi levele a Tenkáról és annak tagjairól, ami csak tovább csökkentette az esélyeimet. Tervem viszont még ígyis volt.
- Nodachi, right? Part of Tenka, the girl who turns your skills against you – végig mosolyogtam, azzal a kihívó, magabiztos mosollyal, amivel az ilyen helyzeteket illik fogadni. Megforgattam a kardot, felpillantva az ikonra. Vajon mennyi körös lehet? – No items, and no special skills either, if I don’t wanna lose. Pretty good, I’d say. Only pure swordmanship… This is gotta be fun – jobb kezembe fogtam a fegyvert, élét hátrafelé tartva, úgy rugaszkodtam el a talajtól. Nem volt rajtam teher, az esélytelenek nyugalmával álltam hozzá a párbajhoz, mostmár. De ostoba sem voltam. Freyjának úgy prezentáltam a tényeket, mintha valóban tényként kezelném őket, s úgy is álltam hozzá, a kiállásom, minden mozdulatom azt sugallta, hogy csupán a fegyverkezelésemre hagyatkozok innentől, s félig így is gondoltam. Elhinni, és elhitetni vele, hogy meg sem fogom próbálni a képességhasználatot. Ám Aincradban még a legközelebbi ismerőseim sem tudták, hogyan működik az Element Absorb, vagy hogy pontosan mi a hatása, mivelhogy nem volt kívülről látható jele. Ennyi előnyöm mindenképpen volt vele szemben. Az pedig, hogy itemeket nem lehet használni, ennél nyilvánvalóbb nem is lehetett volna: a sao rendszerében meghatározott ikonok vannak, és eddig csupán egyetlen fajtával nem találkoztam még, a rendszert magát pedig egyetlen képesség sem tudja annyira átvágni, hogy a célpont által kapott figyelmeztető jelzéseket módosítani tudja. Dual Princess… meg kell hagyni, jó skilljei voltak, ám nekem az az egy, az első is tökéletesen elég volt. Az utolsó méteren lendítettem előre a kardot. Enyhén lefelé, az oldala felé céloztam, megvárva azt a pillanatot, amikor a két penge már majdnem találkozik, s csak ekkor fordítottam a fegyver ívén egy gyors csuklómozdulattal, élesen vágva a kardjával ellentétes irányba, a mozdulatot a felénél átvíve egy egyszerű szúrásba, utána lépve, ha közben hátrált vagy elfordult volna. Szemeim villantak az előttem lévő fényben, mögöttem pedig védőn kavargott az életet adó Árnyék.
_________________
Adatlap
Szín: #a8a8a8 #787878 #464699 #9F703A steelblue
Ki mit és mennyit tudhat Hinariról? Információk az adatlap alján.
Figyelem! Amennyiben valaki visszaél a plot armorral (pl kari előtt öl meg játékost vagy dicsekszik azzal hogy megtette stb), annak neki magának kell megoldást találnia rá, hogy kari miért ne tudja őt megölni/börtönbe zárni - ha pedig nem tud ilyet kitalálni, vállalja annak következményeit is! Ez karakter minden játékára, tehát a bossra is vonatkozik.
Hinari- Kardforgató
- Hozzászólások száma : 4966
Join date : 2012. Dec. 28.
Karakterlap
Szint: 50
Indikátor: Zöld
Céh: Justice League
Re: [Küldetés] Bonds
Alex
A lány nem mozdul. Nem vágja le egy újabb ujjadat, nem válik indulatossá, nem mutat undort vagy gyűlöletet az arca. Ugyanúgy áll egy helyben, kezében a kése markolatával, és bámulja a kis guillotine-ját mélabúsan. És hallgat, legalábbis amíg meg nem győződik róla, hogy már nincs több mondanivalód.
- Mióta megtanultam az első szavam, a bátyám kivételével senki szemében sem voltam ember. A szüleim normális gyereket akartak, az iskolatársaim és a tanáraim egytől-egyig irigyek voltak rám, mert okosabb voltam náluk. Mind úgy néztek rám, mint egy rühes kóbor macskára, akibe bátran bele lehet rúgni. Nekem nincs mit visszaszereznem... Hol látod bennem az embert, Alex-san? Mi az, ami miatt úgy gondolod, te és én ugyanahhoz a fajhoz tartozunk? Csak bajt okoztam neked is... - von kérdőre csendesen, és ha tudsz koncentrálni rá, akkor megláthatod a szemei sarkában a könnycseppeket is.
Hinari
- Oh my, you did your homework, didn't you? Marvelous, I'm really happy to have an adversary like this! You are truly worthy to be the first one to defeat me in battle: full of Love, smart and skillful with her sword. You are almost as good as me. If I would be into girls, I would love you <3 - lelkendezik Freya, mikor felfedezed, hogy hol is hallottál még róla azon túl, hogy ismered a becenevét és néhány tulajdonságát - You are mistaken though, my ability does not turn your skills against you - közli szemrebbenés nélkül. Talán furcsának találod, de a támadásodat ezúttal nehezére esik lekövetnie, érezhetően későn reagál a mozdulataidra. Még az első cseled hárításánál jár, mire a kardod hegye eléri. Belevágsz az életébe is, kikanyarítasz belőle egy szép nagy darabot. Talán a negyede-ötöde is megvan a csíknak a hiányzó része az egészhez képest. Pedig nem az a helyzet, hogy felülmúlnád, egyszerűen nem érzi szükségét annak, hogy túl sok erőfeszítést tegyen védekezés közben. És hogy miért, az akkor válik nyilvánvalóvá, amikor az árnyékod életet adna neked, ugyanis ehelyett elveszi azt, összesen cirka 20 HP-val és 20 páncéllal hagyva téged a pácban. Ráadásul az iménti akciód után nehezebbé válik a légzésed. Pihenned kell.
A lány nem mozdul. Nem vágja le egy újabb ujjadat, nem válik indulatossá, nem mutat undort vagy gyűlöletet az arca. Ugyanúgy áll egy helyben, kezében a kése markolatával, és bámulja a kis guillotine-ját mélabúsan. És hallgat, legalábbis amíg meg nem győződik róla, hogy már nincs több mondanivalód.
- Mióta megtanultam az első szavam, a bátyám kivételével senki szemében sem voltam ember. A szüleim normális gyereket akartak, az iskolatársaim és a tanáraim egytől-egyig irigyek voltak rám, mert okosabb voltam náluk. Mind úgy néztek rám, mint egy rühes kóbor macskára, akibe bátran bele lehet rúgni. Nekem nincs mit visszaszereznem... Hol látod bennem az embert, Alex-san? Mi az, ami miatt úgy gondolod, te és én ugyanahhoz a fajhoz tartozunk? Csak bajt okoztam neked is... - von kérdőre csendesen, és ha tudsz koncentrálni rá, akkor megláthatod a szemei sarkában a könnycseppeket is.
Hinari
- Oh my, you did your homework, didn't you? Marvelous, I'm really happy to have an adversary like this! You are truly worthy to be the first one to defeat me in battle: full of Love, smart and skillful with her sword. You are almost as good as me. If I would be into girls, I would love you <3 - lelkendezik Freya, mikor felfedezed, hogy hol is hallottál még róla azon túl, hogy ismered a becenevét és néhány tulajdonságát - You are mistaken though, my ability does not turn your skills against you - közli szemrebbenés nélkül. Talán furcsának találod, de a támadásodat ezúttal nehezére esik lekövetnie, érezhetően későn reagál a mozdulataidra. Még az első cseled hárításánál jár, mire a kardod hegye eléri. Belevágsz az életébe is, kikanyarítasz belőle egy szép nagy darabot. Talán a negyede-ötöde is megvan a csíknak a hiányzó része az egészhez képest. Pedig nem az a helyzet, hogy felülmúlnád, egyszerűen nem érzi szükségét annak, hogy túl sok erőfeszítést tegyen védekezés közben. És hogy miért, az akkor válik nyilvánvalóvá, amikor az árnyékod életet adna neked, ugyanis ehelyett elveszi azt, összesen cirka 20 HP-val és 20 páncéllal hagyva téged a pácban. Ráadásul az iménti akciód után nehezebbé válik a légzésed. Pihenned kell.
Cardinal- Moderátor
- Hozzászólások száma : 3348
Join date : 2012. Dec. 16.
Karakterlap
Szint: ?
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: [Küldetés] Bonds
Amikor azt mondtam, hogy érdekes lesz ez a párbaj, nem teljesen ilyen fordulatokat vártam. Első körben, a szavait sem tudtam hová tenni, már ami az utolsó két mondatát illeti; kívülről csak annyit láthatott, hogy értetlenül bámulok rá. Majd elmosolyodtam. Nyilvánvalóan nem fog helyeselni egyik tippemre sem, annál ő okosabb, s ahogy így elnéztem őt, a lelkesedése valahol még aranyos is volt. Illetve lett volna, ha nem tudtam volna róla, hogy gyakorlatilag elrabolt, hogy párbajra kényszerítsen és elvegye a legendás fegyverem. -.- Kár, hogy pont ilyen helyzetben találkoztunk. Ezek azonban mind elhanyagolhatóak voltak amellett, hogy beengedte a támadásom, ami egyszerűen nem illett bele a képbe. Homlokráncolva ugrottam hátra, konstatálva, hogy egy ütésre vagyok a győzelemtől, elvileg: Freyját nem úgy ismertem meg, mint aki hagyná magát egy ilyen jelentőségű párbajban, így bizonyosan volt oka rá, hogy ezúttal megtette. Nem értettem. És ez végtelenül zavart.
Olyannyira, hogy először fel sem tűnt a furcsa érzés, sem a rendellenes számok a hp csíkom mellett. Ha a lány támadott volna, most bizonyosan betalál és megnyeri a harcot, hiszen elég volt egyetlen pillantás, hogy rájöjjek, iszonyatosan nagyot hibáztam. 40 élet debuff. Szóval erről beszélt Ozirisz? Nyeltem egyet, s bár arcomon átfutott a döbbenet egy tizedmásodperc erejéig, szerencsére a termen uralkodó félhomályban ellenfelem aligha vehette ezt észre. Hamar kapcsoltam, védekezőn magam elé emelve a kardot, és közben rendesen szívtam a fogam, hogy pont ilyenkor kell elfogynia a lendületemnek: bármennyire is akartam, egyelőre nem tudtam deaktiválni a képességet, túl fáradt voltam hozzá. Beszívtam a levegőt, összeszedve magam, felkészülve a következő rohamra. Belegondolva, talán még jól is jöttem ki ebből, hiszen megismertem az egyik animáció nélküli képességét úgy, hogy erről ő – remélem – nem is tudott. Feltéve persze, ha időben képes leszek visszaállítani a pontjaim. Még mielőtt újra eltalálna.
- You know, we have a lot in common. I’m really sorry for this whole situation, though, if only we met somewhere else, with no kidnapping and forced duels… - mondtam, magam sem tudom, mit várva a lánytól, mindezek után. Csak sajnáltam. Ezt az egészet. Hogy tudtam, valószínű nem fogom megbocsátani neki, amiket tett, és valószínű soha nem is fogja őt érdekelni, hogy mit gondolok. Megráztam a fejem, a pillanatnyi szomorúságot az eltökéltség váltotta újfent, s bár a mardosó, furcsa érzésem megmaradt, erősen fogtam a kardot, s lábaimat enyhén behajlítva vártam a támadását. Ha ezt nem tudom kivédeni, vesztettem…
Olyannyira, hogy először fel sem tűnt a furcsa érzés, sem a rendellenes számok a hp csíkom mellett. Ha a lány támadott volna, most bizonyosan betalál és megnyeri a harcot, hiszen elég volt egyetlen pillantás, hogy rájöjjek, iszonyatosan nagyot hibáztam. 40 élet debuff. Szóval erről beszélt Ozirisz? Nyeltem egyet, s bár arcomon átfutott a döbbenet egy tizedmásodperc erejéig, szerencsére a termen uralkodó félhomályban ellenfelem aligha vehette ezt észre. Hamar kapcsoltam, védekezőn magam elé emelve a kardot, és közben rendesen szívtam a fogam, hogy pont ilyenkor kell elfogynia a lendületemnek: bármennyire is akartam, egyelőre nem tudtam deaktiválni a képességet, túl fáradt voltam hozzá. Beszívtam a levegőt, összeszedve magam, felkészülve a következő rohamra. Belegondolva, talán még jól is jöttem ki ebből, hiszen megismertem az egyik animáció nélküli képességét úgy, hogy erről ő – remélem – nem is tudott. Feltéve persze, ha időben képes leszek visszaállítani a pontjaim. Még mielőtt újra eltalálna.
- You know, we have a lot in common. I’m really sorry for this whole situation, though, if only we met somewhere else, with no kidnapping and forced duels… - mondtam, magam sem tudom, mit várva a lánytól, mindezek után. Csak sajnáltam. Ezt az egészet. Hogy tudtam, valószínű nem fogom megbocsátani neki, amiket tett, és valószínű soha nem is fogja őt érdekelni, hogy mit gondolok. Megráztam a fejem, a pillanatnyi szomorúságot az eltökéltség váltotta újfent, s bár a mardosó, furcsa érzésem megmaradt, erősen fogtam a kardot, s lábaimat enyhén behajlítva vártam a támadását. Ha ezt nem tudom kivédeni, vesztettem…
_________________
Adatlap
Szín: #a8a8a8 #787878 #464699 #9F703A steelblue
Ki mit és mennyit tudhat Hinariról? Információk az adatlap alján.
Figyelem! Amennyiben valaki visszaél a plot armorral (pl kari előtt öl meg játékost vagy dicsekszik azzal hogy megtette stb), annak neki magának kell megoldást találnia rá, hogy kari miért ne tudja őt megölni/börtönbe zárni - ha pedig nem tud ilyet kitalálni, vállalja annak következményeit is! Ez karakter minden játékára, tehát a bossra is vonatkozik.
Hinari- Kardforgató
- Hozzászólások száma : 4966
Join date : 2012. Dec. 28.
Karakterlap
Szint: 50
Indikátor: Zöld
Céh: Justice League
Re: [Küldetés] Bonds
I'm a lion, and I want to be free... do you see a lion when you look inside of me.... outside the window, just to watch you as you sleep ... Cause I am a lion born from things you cannot be... how can I sleep at night ...
Gyűlölni. Üvölteni. Megfélemlíteni. Gyűlölni. Üvölteni... Hey!
How can I sleep at night, there's a roar inside my head? How can I live in the evil sea, yeah...
Elhúzódtam. Igen. Mást akartam, de mégis megrázkódtam. Nem őt akartam bántani, pedig ő bántott engem. De tény volt, hogy akkor ott... tennem kellett valamit. Bármit. Csak ne fájjon ennyire a tehetetlenségem! Miért nem csináltam semmit eddig? A vörösök ott mászkálnak és a képünkbe röhögnek, és ő sem különb, de én sem! Én sem!
Én is csak képmutató vagyok.
Egyszerűen csak lélegezz fel. Nem fog bántani. Örülj ennek és felejtsd el. Nem kell neked megoldani a világ gondjait. Nem neked kell annak lennie feltétlen, aki tesz is valamit. Miért kéne pont neked? Miért nem valaki más?
Nem vagyok jobb náluk. Csak ücsörgök kényelmesen egy nyugis helyen és nem emlékezem meg azokról, akiknek mocskos patkányok veszik el és teszik tönkre az életüket!
Üvölts! Gyűlölj! Gyűlölj!
- Sajnálom. - Nem tettem semmit. Érted sem. Hagytam magam meggyőzni saját puhányságomtól. Ugyanolyan vagyok, mintha én magam tettem volna azokat a borzalmakat veled. Sajnálom. Nem tudom visszafordítani, bárcsak megtehetném... bárcsak. Bárcsak ne lennék ember. Akkor nem vétkeznék.
there is a war inside my head
... I found a lion hidden right beneath my bed ... I will not hide myself from the tears that you have shed... Cause I am a lion and
you - are- dead... itt a történet, ami eddig mindenki elöl el volt rejtve. Csak néztem. Sajnáltam, és szégyelltem. Őt. Magamat. Az életet. Nem kéne... nem akarom ezt! A könnyeit látva mit mondhattam volna? Mit kéne? De hiszen én is csak dühöngeni akarok. Üvölteni. Tépni, gyűlölni, harcolni. Megfélemlíteni....I am a lion and I want to be free
Do you see a lion when you look inside of me?
Do you see a lion when you look inside of me?
Gyűlölni. Üvölteni. Megfélemlíteni. Gyűlölni. Üvölteni... Hey!
How can I sleep at night, there's a roar inside my head? How can I live in the evil sea, yeah...
Elhúzódtam. Igen. Mást akartam, de mégis megrázkódtam. Nem őt akartam bántani, pedig ő bántott engem. De tény volt, hogy akkor ott... tennem kellett valamit. Bármit. Csak ne fájjon ennyire a tehetetlenségem! Miért nem csináltam semmit eddig? A vörösök ott mászkálnak és a képünkbe röhögnek, és ő sem különb, de én sem! Én sem!
Én is csak képmutató vagyok.
Egyszerűen csak lélegezz fel. Nem fog bántani. Örülj ennek és felejtsd el. Nem kell neked megoldani a világ gondjait. Nem neked kell annak lennie feltétlen, aki tesz is valamit. Miért kéne pont neked? Miért nem valaki más?
Nem vagyok jobb náluk. Csak ücsörgök kényelmesen egy nyugis helyen és nem emlékezem meg azokról, akiknek mocskos patkányok veszik el és teszik tönkre az életüket!
Üvölts! Gyűlölj! Gyűlölj!
- Sajnálom. - Nem tettem semmit. Érted sem. Hagytam magam meggyőzni saját puhányságomtól. Ugyanolyan vagyok, mintha én magam tettem volna azokat a borzalmakat veled. Sajnálom. Nem tudom visszafordítani, bárcsak megtehetném... bárcsak. Bárcsak ne lennék ember. Akkor nem vétkeznék.
_________________
"Alex a minden lében kanál karakter"
by Ranmaru
by Ranmaru
- flamberg:
- Zafírszálas fejpánt:
Statok
Alex és FalánkAlex Flamberggel
Halász Alex- Harcos
- Hozzászólások száma : 1731
Join date : 2012. Dec. 16.
Age : 30
Tartózkodási hely : JL palota; Hinari és Al közös lakrésze
Karakterlap
Szint: 36
Indikátor: Zöld
Céh: Justice League
Re: [Küldetés] Bonds
Alex
Mélabús? Komor? És könnyezik? Elérzékenyülten sír? Így ismered te ezt a lányt? Magad se hiheted, hogy ez igaz, és egyetlen szavas mondatod mintha varázsszó lenne, egy ütésre változás áll be Kuromajo hangulatában. Megremeg, de nem a sírástól. A nevetéstől. És ami kuncogásként indul, abból harsány nevetés lesz ismét, csak ezúttal nem kontroll nélküli.
- Ráébredtél, ugye? Ráébredtél! Hogy ugyanolyan semmirekellő vagy, mint bárki más! Én nem is akarok ember lenni! Jobb vagyok egy olyan alantas fajnál! - nevet és csak nevet megállás nélkül, majd ragyogó fénybe mártja a kését és újra lecsap vele könyörtelenül - Boldoggá tesz, hogy nem látod bennem az embert. Kis játékszerem =) - teszi hozzá, ám most nem áll le a kínzással, mániákus módjára folytatja, és ahogy ígérte, levág ötöt, lenyom a torkodon egy potiont, és kezdi elölről. Amíg el nem ájulsz.
Hinari
A szavaidra a lány elgondolkodik egy kicsit, mutatóujját látványosan az álla csúcsára teszi, miközben a falat nézi valahol, vagy talán a gyertyák csonkját. Tudja, hogy megteheti, hogy nincs erőd rátámadni, és ehhez nem is kell különleges képesség, a légszomjad és a védekező reflexed elárul.
- Well... to be honest, I do not like this either. I am sorry for kidnapping you, it was not my idea. But I cannot let pass such a lovely opportunity to collect the best sword in the game <3 - szólal meg végül, újfent rád nézve, és az arcán látszik, hogy tényleg sajnálja - However, it is that sword and your Love for him that forced you to agree to my offer. I will gladly free you from the burden of his ownership ^^ I just cannot exist without the best possible gear - mosolyodik el, és elindul feléd. Kisöpri az összes zavaró gondolatot, minden energiáját arra fordítja, hogy erre az egy támadásra összpontosítson. Érzi a tétet. Vagy tudja is, hogy a képességed ellenhatása alatt vagy?
Megvillan a kardja, és az izzás átterjed az alkarjára is. És bár az előbb még fáradtnak tűnt, most váratlanul felgyorsul a mozgása, frissebbé válik. A penge feléd lendül, te pedig érzed, hogy nem lesz időd reagálni rá. Mintha az a csapás képes lenne áthatolni az útjába tett fegyveren is, a gyorsasága, a precizitása bámulatra méltó. És talán ebben a pillanatban jössz rá, hogy eddig nem is harcolt teljes erőbedobással. A kard viszont nem ér el, lila erőtér állítja meg. Freya meglepetten néz rád, ahogy sikerül egyensúlyt találnia azután, hogy visszadobta a rendszer.
- Oh wow, I did not think my Overdrive ability would be decisive! A skill, that kicks in once I reach my stamina limit, though I need to possess more stamina than my adversary. Lovely! - csodálkozik rá a feliratra, ami megjelenik felettetek, aztán őszinte mosoly kerül az arcára, és csillogó szemekkel fordul a falra akasztott Katana felé. Gyermeki örömmel szökdécsel oda és veszi magához a fegyvert, míg te kénytelen vagy ráébredni. Veszítettél...
Mélabús? Komor? És könnyezik? Elérzékenyülten sír? Így ismered te ezt a lányt? Magad se hiheted, hogy ez igaz, és egyetlen szavas mondatod mintha varázsszó lenne, egy ütésre változás áll be Kuromajo hangulatában. Megremeg, de nem a sírástól. A nevetéstől. És ami kuncogásként indul, abból harsány nevetés lesz ismét, csak ezúttal nem kontroll nélküli.
- Ráébredtél, ugye? Ráébredtél! Hogy ugyanolyan semmirekellő vagy, mint bárki más! Én nem is akarok ember lenni! Jobb vagyok egy olyan alantas fajnál! - nevet és csak nevet megállás nélkül, majd ragyogó fénybe mártja a kését és újra lecsap vele könyörtelenül - Boldoggá tesz, hogy nem látod bennem az embert. Kis játékszerem =) - teszi hozzá, ám most nem áll le a kínzással, mániákus módjára folytatja, és ahogy ígérte, levág ötöt, lenyom a torkodon egy potiont, és kezdi elölről. Amíg el nem ájulsz.
Hinari
A szavaidra a lány elgondolkodik egy kicsit, mutatóujját látványosan az álla csúcsára teszi, miközben a falat nézi valahol, vagy talán a gyertyák csonkját. Tudja, hogy megteheti, hogy nincs erőd rátámadni, és ehhez nem is kell különleges képesség, a légszomjad és a védekező reflexed elárul.
- Well... to be honest, I do not like this either. I am sorry for kidnapping you, it was not my idea. But I cannot let pass such a lovely opportunity to collect the best sword in the game <3 - szólal meg végül, újfent rád nézve, és az arcán látszik, hogy tényleg sajnálja - However, it is that sword and your Love for him that forced you to agree to my offer. I will gladly free you from the burden of his ownership ^^ I just cannot exist without the best possible gear - mosolyodik el, és elindul feléd. Kisöpri az összes zavaró gondolatot, minden energiáját arra fordítja, hogy erre az egy támadásra összpontosítson. Érzi a tétet. Vagy tudja is, hogy a képességed ellenhatása alatt vagy?
Megvillan a kardja, és az izzás átterjed az alkarjára is. És bár az előbb még fáradtnak tűnt, most váratlanul felgyorsul a mozgása, frissebbé válik. A penge feléd lendül, te pedig érzed, hogy nem lesz időd reagálni rá. Mintha az a csapás képes lenne áthatolni az útjába tett fegyveren is, a gyorsasága, a precizitása bámulatra méltó. És talán ebben a pillanatban jössz rá, hogy eddig nem is harcolt teljes erőbedobással. A kard viszont nem ér el, lila erőtér állítja meg. Freya meglepetten néz rád, ahogy sikerül egyensúlyt találnia azután, hogy visszadobta a rendszer.
- Oh wow, I did not think my Overdrive ability would be decisive! A skill, that kicks in once I reach my stamina limit, though I need to possess more stamina than my adversary. Lovely! - csodálkozik rá a feliratra, ami megjelenik felettetek, aztán őszinte mosoly kerül az arcára, és csillogó szemekkel fordul a falra akasztott Katana felé. Gyermeki örömmel szökdécsel oda és veszi magához a fegyvert, míg te kénytelen vagy ráébredni. Veszítettél...
Cardinal- Moderátor
- Hozzászólások száma : 3348
Join date : 2012. Dec. 16.
Karakterlap
Szint: ?
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: [Küldetés] Bonds
"Nem vagyok ember" "Boldoggá tesz." "Kis játékszerem." Bárcsak ne lennék ember, bárcsak.... akkor nem hibáznék. Akkor. Segíthetnék mindenkinek. Akkor nem kötnének az érzelmek. Gátlások. Ösztönök. Önzőségek. Akkor neked is... Akkor nektek is. Akkor.... nem lenne életem. Nem lennék. Nem léteznék. Mit tehetnék? - Sajnálom - Bárcsak ne lennék... ha nem tudom megoldani, miért kell látnom? Miért kárhoztatsz arra, hogy átéljem, mikor pontosan tudod, hogy nem tudok semmit sem csinálni. ... semmit... Mert ember vagyok. Pont olyan tunya, olyan magának való, önző féreg mint az összes többi. És igen. Próbálom nem ezt mutatni kifelé. Igen. Elhiszem, hogy ennek ellenére is lehetek jó ember. A szó cinikus értelmében. Nincs jó, senki se jó...mindannyian ilyenek vagyunk. De hát te is! Ember vagy! Ember!
Ayamaru
Előre néztem. Tudtam mi következik. Egy pillanatig még vicces is volt. Jogos. Elfogadtam. Megbüntet. Az emberiség haszontalansága miatt. Mert én is egy vagyok közülük. Azok közül akik nem tettek semmit érte. Elhagyták, pedig ő is ember volt. Ember! De kitaszították maguk közül.
Megrázkódtam, ahogy először csapott le hosszú idő után a kis guilotine. Azonban most nem ordítottam föl kétségbeesve. Visszafogtam magam és felkészültem a következőre. Nevetés, eszelős kacaj. Nem ember! Ez lett belőle. Gyors volt. Újra lecsapott, majd precízen, gondosan vette ki a kezem a helyéről és vitte tovább a kést. Én nem tehettem mást, csak amennyire tudtam, tűrtem. A testem megvonaglott a szúró, éles fájdalomra. Nincs mit tennem... csak Hinari legyen távol. Csak ő,- csak ő legyen, legalább... - ~ épségben ~ - Magyarul buktak ki a szavak a számból. Újra megrázkódtam a fájdalomra. Számítottam rá de valahogy mégsem. Fölém hajolt. - ~ Annabell ~ - Nem. Kuro. Akcentussal beszéltem, mintha soha nem tudtam volna se angolul, se japánul. Nem álltam ellent az akaratának. Könnyen öntötte belém a lét.... Annabell... Annabell... olyan ismerős név ez. Nem! Kuro! Újabb vágás, újabb hangos kacagás, fájdalom, felnyögtem. Nem akarok üvölteni, mondani akarok valamit! - ~ Sajnálom ~ - Nem őt nézem. Előre meredek. A plafont, vagy a falat bámulom mereven. I am a lion, and I want to be free... olyan furcsa érzés ez. Kitörnék, de mi értelme? Gyűlölnék, de hasztalan, senki sem figyelne. Üvöltenék, de fölösleges lenne, nem hallgatnának meg. Bárcsak bárcsak... de én csak egy ember vagyok. Egy ember.... bárcsak - ~ segíthetni- ~ - segíthettem volna neked. ...
Ayamaru
Előre néztem. Tudtam mi következik. Egy pillanatig még vicces is volt. Jogos. Elfogadtam. Megbüntet. Az emberiség haszontalansága miatt. Mert én is egy vagyok közülük. Azok közül akik nem tettek semmit érte. Elhagyták, pedig ő is ember volt. Ember! De kitaszították maguk közül.
Megrázkódtam, ahogy először csapott le hosszú idő után a kis guilotine. Azonban most nem ordítottam föl kétségbeesve. Visszafogtam magam és felkészültem a következőre. Nevetés, eszelős kacaj. Nem ember! Ez lett belőle. Gyors volt. Újra lecsapott, majd precízen, gondosan vette ki a kezem a helyéről és vitte tovább a kést. Én nem tehettem mást, csak amennyire tudtam, tűrtem. A testem megvonaglott a szúró, éles fájdalomra. Nincs mit tennem... csak Hinari legyen távol. Csak ő,- csak ő legyen, legalább... - ~ épségben ~ - Magyarul buktak ki a szavak a számból. Újra megrázkódtam a fájdalomra. Számítottam rá de valahogy mégsem. Fölém hajolt. - ~ Annabell ~ - Nem. Kuro. Akcentussal beszéltem, mintha soha nem tudtam volna se angolul, se japánul. Nem álltam ellent az akaratának. Könnyen öntötte belém a lét.... Annabell... Annabell... olyan ismerős név ez. Nem! Kuro! Újabb vágás, újabb hangos kacagás, fájdalom, felnyögtem. Nem akarok üvölteni, mondani akarok valamit! - ~ Sajnálom ~ - Nem őt nézem. Előre meredek. A plafont, vagy a falat bámulom mereven. I am a lion, and I want to be free... olyan furcsa érzés ez. Kitörnék, de mi értelme? Gyűlölnék, de hasztalan, senki sem figyelne. Üvöltenék, de fölösleges lenne, nem hallgatnának meg. Bárcsak bárcsak... de én csak egy ember vagyok. Egy ember.... bárcsak - ~ segíthetni- ~ - segíthettem volna neked. ...
_________________
"Alex a minden lében kanál karakter"
by Ranmaru
by Ranmaru
- flamberg:
- Zafírszálas fejpánt:
Statok
Alex és FalánkAlex Flamberggel
Halász Alex- Harcos
- Hozzászólások száma : 1731
Join date : 2012. Dec. 16.
Age : 30
Tartózkodási hely : JL palota; Hinari és Al közös lakrésze
Karakterlap
Szint: 36
Indikátor: Zöld
Céh: Justice League
Re: [Küldetés] Bonds
Nem tudtam hinni neki. Akartam, de nem ment. Sajnálja? Mégsem hagyhatta ki a lehetőséget, hisz elég volt végignézni rajta, a felszerelésein, s ez neki fontosabb volt, mint holmi elvek… Hogy higgyek neki ezek tudatában? Összeszorítottam a fogaimat, két kézbe véve a fegyverem. Újra képességet használt, az én fejemben azonban csak egyetlen gondolat járt, hárítanom kell, el kell kerülnöm, valahogy, és deaktiválni az árnyékot, amíg még megtehetem. Görcsösen ragaszkodtam hozzá, s ahogy Freyja elindult, megremegett a penge. Beszív, kifúj, nyugodj meg. Szemem a Katanára siklott, beleharaptam ajkaimba, berogyasztva a térdeimet, ugrásra készen. …
Túl hamar lett vége. Hibáztam… vajon hibáztam? Nem néztem a szemébe, egy kézmozdulattal szüntettem meg a debuffot, ha egyáltalán szükség volt rá. Ürességet éreztem, egyre mélyülő ürességet, semmit, hosszúnak tűnő másodpercekig. Hallottam a hangját, de nem tudtam értelmezni. Egyhelyben álltam, magam elé meredve. Vesztettem… De ez most más volt. Magamból vesztettem el egy darabot. Kezeim ökölbe szorultak. Vajon jogosan? Fair párbaj volt, attól függetlenül, hogy ő erre specializálódott, de… nem, nem tudtam belekötni. Kifogások? Ugyan… voltak, persze. Azok mindig vannak. Behunytam szemeimet, visszatartva a sírást, nem akartam, hogy akárcsak egy könnycsepp is megjelenjen arcomon. Nem engedhettem meg magamnak, s csak halványan derengett az oly sokszor ismételt mondat, sírni csak a győztesnek szabad, ám ez önmagában nem lett volna elég indok. Magam számára is kevesebb leszek, ha megteszem. Elmosolyodtam. Keserűen, tehetetlen űrrel, s mégcsak dühös sem voltam. A csalódottság fokozatosan ette be magát a tudatomba, s hiába ismételgettem, hogy én ennél több vagyok… nem voltam. A magam hibájából, elvesztettem egy barátot, a statok nem igazán érdekeltek most. Nem egy tárgy volt, nem… Elhomályosodott a látásom. Több vagy ennél, oda kell menned gratulálni. A kardom hangosan csattant a néma csöndben, ahogy kiejtettem a kezemből. Csak pár lépés és egy mosoly, pár szó. Lassan ráztam meg a fejem. Tudtad mi a tét, és elfogadtad. Fogadd el ezt is. ~ Elfogadtam.~ Tudtam, merre van. Nyeltem egyet, és feléje léptem, izmaim azonban nem engedelmeskedtek. Már nem is akartam irányítani őket. Térdre estem. Erősnek kellett volna lennem, megingathatatlannak… de képtelen voltam rá. Ember voltam…
Túl hamar lett vége. Hibáztam… vajon hibáztam? Nem néztem a szemébe, egy kézmozdulattal szüntettem meg a debuffot, ha egyáltalán szükség volt rá. Ürességet éreztem, egyre mélyülő ürességet, semmit, hosszúnak tűnő másodpercekig. Hallottam a hangját, de nem tudtam értelmezni. Egyhelyben álltam, magam elé meredve. Vesztettem… De ez most más volt. Magamból vesztettem el egy darabot. Kezeim ökölbe szorultak. Vajon jogosan? Fair párbaj volt, attól függetlenül, hogy ő erre specializálódott, de… nem, nem tudtam belekötni. Kifogások? Ugyan… voltak, persze. Azok mindig vannak. Behunytam szemeimet, visszatartva a sírást, nem akartam, hogy akárcsak egy könnycsepp is megjelenjen arcomon. Nem engedhettem meg magamnak, s csak halványan derengett az oly sokszor ismételt mondat, sírni csak a győztesnek szabad, ám ez önmagában nem lett volna elég indok. Magam számára is kevesebb leszek, ha megteszem. Elmosolyodtam. Keserűen, tehetetlen űrrel, s mégcsak dühös sem voltam. A csalódottság fokozatosan ette be magát a tudatomba, s hiába ismételgettem, hogy én ennél több vagyok… nem voltam. A magam hibájából, elvesztettem egy barátot, a statok nem igazán érdekeltek most. Nem egy tárgy volt, nem… Elhomályosodott a látásom. Több vagy ennél, oda kell menned gratulálni. A kardom hangosan csattant a néma csöndben, ahogy kiejtettem a kezemből. Csak pár lépés és egy mosoly, pár szó. Lassan ráztam meg a fejem. Tudtad mi a tét, és elfogadtad. Fogadd el ezt is. ~ Elfogadtam.~ Tudtam, merre van. Nyeltem egyet, és feléje léptem, izmaim azonban nem engedelmeskedtek. Már nem is akartam irányítani őket. Térdre estem. Erősnek kellett volna lennem, megingathatatlannak… de képtelen voltam rá. Ember voltam…
_________________
Adatlap
Szín: #a8a8a8 #787878 #464699 #9F703A steelblue
Ki mit és mennyit tudhat Hinariról? Információk az adatlap alján.
Figyelem! Amennyiben valaki visszaél a plot armorral (pl kari előtt öl meg játékost vagy dicsekszik azzal hogy megtette stb), annak neki magának kell megoldást találnia rá, hogy kari miért ne tudja őt megölni/börtönbe zárni - ha pedig nem tud ilyet kitalálni, vállalja annak következményeit is! Ez karakter minden játékára, tehát a bossra is vonatkozik.
Hinari- Kardforgató
- Hozzászólások száma : 4966
Join date : 2012. Dec. 28.
Karakterlap
Szint: 50
Indikátor: Zöld
Céh: Justice League
Re: [Küldetés] Bonds
Hinari
- You can... no. Tudsz beszélni, ugye? <3 - ha hallod, akkor először hallod Freyát japánul megszólalni. Akcentusa van, de hát ahogy te sem, úgy ő sem japán. A Katana is beszél, először hallhatod talán kívülről, milyen az, ha megszólal más kezében. A lány felemeli a kardot az arca magasságába, hagyja hogy megcsillanjon rajta a gyertyák fénye. Lehívja a tárgymenüt, hogy ellenőrizze a leírását, a statjait. Magához öleli. Minden, amit nem szeretnél látni. A pillanatot azonban megszakítja egy fájdalmas kiáltás, ami bár tompa és fojtott, távolról jön, de tisztán hallani így is. A szőkeség ijedten fordítja feléd a fejét, ujjait az ajkaira téve.
- Oops, I can't let her play too much with him - szólal meg, és elindul kifelé sietős léptekkel. Azaz csak indulna, mert az ajtóban pont szembetalálkozik azzal az alacsony, köpenyes alakkal, akit a városban is láttatok.
- ...idő - csak ennyit mond halvány, színtelen hangján, és befurakodik Freya mellett, aki egy sajnálkozó pillantást vet rád, mielőtt kilép az ajtón és elfut. Kezében a Katanáddal. Illetve az övével.
Magatokhoz tértek. Az emlékeitek halványak és ködösek, nem tudjátok megmondani, hogy kerültetek oda, ahol most vagytok. Talán csak egy rossz álom volt a szörnyűség, ami megtörtént veletek? Nos, ha ebben reménykedtek, rossz hírem van. Ha Alex megpróbálja az ujjait mozgatni, azokat nem érzi, Hinari pedig, ha körbenéz, akkor a sarokban megláthatja Freyát keresztbe tett karokkal, és az övén ott lóg az ismerős markolat. Mindketten álló helyzetben vagytok, de képtelenek vagytok megmoccanni, nyakig elfed titeket egy szűk doboz, abban vagytok benne. Viszont... legalább együtt vagytok újra. Egymás mellett, alig másfél méterre egymástól.
Abban a teremben vagytok, ahol Hinari párbajozott Freyával, viszont a gyertyák már épek. Már említettem Freyát, rajta kívül még hárman vannak a helyiségben rajtatok kívül. Az asztalnál beszélgetnek: Kuromajo, aztán egy nagydarab, barna bőrű, vörös indikátoros melák, valamint egy mindkettőtöknek ismerős, öltönyös figura, kecskeszakállal az állán. Az a Victor az, aki például a Pengék Táncát is szervezte.
Hagylak titeket kibontakozni, beszélhettek egymással, megszólíthatjátok a társaságotokat. Attól függően fogok továbbmesélni, hogy merrefelé nyitjátok meg a kommunikációs csatornát.
- You can... no. Tudsz beszélni, ugye? <3 - ha hallod, akkor először hallod Freyát japánul megszólalni. Akcentusa van, de hát ahogy te sem, úgy ő sem japán. A Katana is beszél, először hallhatod talán kívülről, milyen az, ha megszólal más kezében. A lány felemeli a kardot az arca magasságába, hagyja hogy megcsillanjon rajta a gyertyák fénye. Lehívja a tárgymenüt, hogy ellenőrizze a leírását, a statjait. Magához öleli. Minden, amit nem szeretnél látni. A pillanatot azonban megszakítja egy fájdalmas kiáltás, ami bár tompa és fojtott, távolról jön, de tisztán hallani így is. A szőkeség ijedten fordítja feléd a fejét, ujjait az ajkaira téve.
- Oops, I can't let her play too much with him - szólal meg, és elindul kifelé sietős léptekkel. Azaz csak indulna, mert az ajtóban pont szembetalálkozik azzal az alacsony, köpenyes alakkal, akit a városban is láttatok.
- ...idő - csak ennyit mond halvány, színtelen hangján, és befurakodik Freya mellett, aki egy sajnálkozó pillantást vet rád, mielőtt kilép az ajtón és elfut. Kezében a Katanáddal. Illetve az övével.
II. Fejezet
Kötelékek
Kötelékek
Magatokhoz tértek. Az emlékeitek halványak és ködösek, nem tudjátok megmondani, hogy kerültetek oda, ahol most vagytok. Talán csak egy rossz álom volt a szörnyűség, ami megtörtént veletek? Nos, ha ebben reménykedtek, rossz hírem van. Ha Alex megpróbálja az ujjait mozgatni, azokat nem érzi, Hinari pedig, ha körbenéz, akkor a sarokban megláthatja Freyát keresztbe tett karokkal, és az övén ott lóg az ismerős markolat. Mindketten álló helyzetben vagytok, de képtelenek vagytok megmoccanni, nyakig elfed titeket egy szűk doboz, abban vagytok benne. Viszont... legalább együtt vagytok újra. Egymás mellett, alig másfél méterre egymástól.
Abban a teremben vagytok, ahol Hinari párbajozott Freyával, viszont a gyertyák már épek. Már említettem Freyát, rajta kívül még hárman vannak a helyiségben rajtatok kívül. Az asztalnál beszélgetnek: Kuromajo, aztán egy nagydarab, barna bőrű, vörös indikátoros melák, valamint egy mindkettőtöknek ismerős, öltönyös figura, kecskeszakállal az állán. Az a Victor az, aki például a Pengék Táncát is szervezte.
Hagylak titeket kibontakozni, beszélhettek egymással, megszólíthatjátok a társaságotokat. Attól függően fogok továbbmesélni, hogy merrefelé nyitjátok meg a kommunikációs csatornát.
Cardinal- Moderátor
- Hozzászólások száma : 3348
Join date : 2012. Dec. 16.
Karakterlap
Szint: ?
Indikátor: Zöld
Céh: -
1 / 5 oldal • 1, 2, 3, 4, 5
Similar topics
» [Küldetés] A fiatalság forrása
» [Küldetés] ???
» [Küldetés] Mom of boy
» [Küldetés] 11
» [Küldetés] ??? #2
» [Küldetés] ???
» [Küldetés] Mom of boy
» [Küldetés] 11
» [Küldetés] ??? #2
1 / 5 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.