[Küldetés] Bonds

by **Cardinal** Hétf. Szept. 01 2014, 12:17

Résztvevők

Halász Alex
Hinari

Verőfényes napsütés, jó idő, ideális a kikapcsolódásra. Taft híres a vásárokról, ezen a napon is tartanak egyet, ahol a legkülönfélébb emberek a legkülönfélébb termékeiket bocsátják áruba, legyen az fegyver, ékszer vagy fűszer. A város főterének környéke tele van élettel, a piacolók és a portékájukat kínálgató kofák mellett a vendéglátó egységek is magas hőfokon működnek, hogy kiszolgálják azt a több száz embert, aki ellátogatott most ide. Ti is legyetek köztük. Hogy még nézelődtök, vagy esetleg beültök egy teára, egy süteményre valahová, azt rátok bízom. Lényeg, hogy legyetek emberek között és érezzétek jól magatokat. Amíg lehet...

Kezdjetek el játszani, kaptok pár kört, hogy belelendüljetek. Egyszer csak majd érkezni fog egy mesélés.
Határidőt nem szabok, jó játékot!

by **Halász Alex** Hétf. Szept. 01 2014, 15:17

Amíg lehet... Suspect

Írtam egy szívhez szóló levelet Hinarinak. Legalább is nekem az volt. Nagyon próbálkoztam és végül a huszonvalahanyadikat el is küldtem, amiben végül csak annyi maradt meg a sűrű szabadkozás és szenvelgésből, hogy:

Kód:: Szia. Nemrég bukkantam rá Taft egyik különlegességére. Mit szólsz egy együtt fagyizáshoz a tizenhetes boss kivitelének örömére? Ha igent mondasz, gyere el holnap a teleportkapuhoz reggel kilencre.

...itt és itt, ekkor és ekkor, és én már ahogy elküldtem a levelet, éreztem a torkomban a gombócot. Nagy bukás volt az első próbálkozás, ráadásul úgy, hogy azt mi szerveztük és nagyon túlbonyolítottuk, aztán pedig legyökerezett a lábam. Nem tagadhatom, bepánikoltam és miattam estünk ki. ez megbocsáthatatlan, s valahogy az sem enyhítette efeletti bánatom, hogy aztán képes voltam végigbírni a második próbálkozást, sőt ki is vittük! Mit gondolhat most rólam Hinari? Nem tudtam vele beszélni azóta, le is léptem rögtön a győzelem pillanatéban. De talán ő sem akar most velem, vagy talán már annyira csalódott, hogy el se jön.
Ezen azonban nem szabad agyalnom.... lehet, hogy jobb lett volna levél helyett személyesen elmennem. Igen, de most már nem csinálhatom vissza, vagy ki kéne számolnom, hogy nagyjából mikor indulhat el, és elé menni? Vagy elindulni jóval korábban és szerenáddal ébreszteni? O.o Áhh-áhhh ez már tőlem is túlzás.... vagyis. Embarassed

Talán nem is tudom, ehh dehogyis. >.<
...

Egy egész este telt így és ehhez hasonló gondolatokkal, ám végül úgy döntött, hogy tartja magát ahhoz amit leírt a levélben, de most kiöltözik és keres valami szép ajándékot mellé. Elsőre ugyan nem vallotta be magának, és talán a lány meg is fog lepődni, de végül be kellett ismernie, hogy ez számára egy határozott randi és ezt az első pillanattól kezdve a tudtára fogja adni Hinarinak. Fő az őszinte megjelenés, nem csinál úgy, mintha "csak" egyszerűen barátságból hívta volna el, és utólag próbál abból randit csinálni, ami nem az.
És valóban, ahogy a levél írta, bizony kinézett egy hangulatos teázót, korán reggel kelt és személyesen is megerősítette a foglalását egy kertre nyíló, nyugodt asztalhoz. Aztán megállt egy virágosnál, vett egy csokor ilyet meg olyat, aztán annyira nem tudta hova legyen, hogy végül vissza adta a kedves njk-nak és elpanaszolta, hogy nem tud dönteni, majd kis beszélgetés után eldöntötték, hogy egyszerű lesz de nagyszerű....

Végül ott állt teljes valójában a kijelölt ponton, egy szál kék tulipánnal a kezében és izgatottan várta, mikor nyílik meg a térkapu.

[Küldetés] Bonds Ryoy_by_silentakiel-d661frc_www.kepfeltoltes.hu_

by **Hinari** Hétf. Szept. 01 2014, 17:32

Percekig bámultam a panelt, hol mosolyogva, hol zavartan, attól függően, hogy a találkozásaink melyikjelenetére gondoltam éppen: az a találka a kertben… még az AincradStars verseny is, ahol végig ott voltam, s pár szót tudtunk is váltani közben… utána viszont hozzám se szólt, és én nem értettem. Haragszik rám? Fogalmam sincs, mit tettem, vagy mit nem, amit kellett volna, nem is várt meg, még a sikeres, második próba után sem. Akkor tébláboltam még egy kis időt a tizennyolcas szint határán, hátha megjelenik, céltalanul lézengve, de nem írtam rá. Akármi is volt, egyelőre nem akartam szembesülni vele, de ez a bizonytalanság se tett jót, egyedül Miri biztató szavai csökkentették egy kicsit a szorongásomat. Most pedig pm-et küldött. De miről?
Végül megnyitottam, átfutottam a pár sort, s már kezdtem is írni neki a választ, ám rájöttem, hogy a fiú tulajdonképpen nem várt feleletet. Ujjaim megálltak a levegőben, s végül bezártam az egészet, hanyatt dőlve az ágyamon, magamhoz szorítva a plüssoroszlánt, amit tőle kaptam. Annyit biztosan tudtam, hogy el fogok menni. A többi részleten inkább nem gondolkoztam el, legalábbis még…

Könnyed, kora őszi nap volt, egy kellemes sétához éppen megfelelő, s ekképpen választottam ruhát is: ezúttal mellőztem a szokásos sötétkék-fehér kombinációt; kényelmes, ámde mégis elegáns párral cseréltem ki őket, a hajamat is lazán fogtam össze, hátul egy fehér szalaggal kötve meg. A Katanát viszont az inventorymban hagytam, annak elején, hogy bármikor elő tudjam hívni, ha szükséges, ámde nem igazán foglalkoztattak most a borús gondolatok: várakozással telve, vidáman indultam le a lépcsőn, fehér szandálom halkan surrant a márványon, ahogy kinyitottam a hatalmas kaput, és léptem ki rajta.

Kilenc óra öt percet ütött az óra.
- Teleport Taft.
Rögtön megláttam, s egy pillanatra meg is feledkeztem róla, hogy le kéne jönni az emelvényről. Csak álltam és néztem őt, kezében a tulipánnal, belefeledkezve a mosolyába, később kapva észbe, miután hátulról majdnem fellöktek, hisz más is igyekezett a vásárra, nemcsak mi ketten. Talán még soha nem láttam őt ilyennek; kissé zavarba jőve intettem neki, még megkönnyebbülni sem jutott eszembe, hogy ezek szerint nem haragszik rám. De azért megvártam, hogy ő siessen elém.

by **Halász Alex** Hétf. Szept. 01 2014, 19:14

Ott győzködte magát kilenc óra három perckor, hogy nincs semmi baj, a lányok a saoban is megtalálják a módját a pepecselésnek, és nem biztos az ám, hogy ne akarna elmenni, csak valami közbejött meg ilyenek, meg olyanok. Egyszóval már akkor parázott, amikor még csak alig múlt el a kijelölt idő, persze az ő hibája, hiszen senki sem kérte, hogy negyed órával előbb érkezzen a helyszínre. Tipródva egyik lábáróla másikra állva várta a kritikus pecek tovaszállingózását, s noha nem vallotta volna be magának sem, de egész nap ott állt volna valószínűleg, ha nem jön meg Hinari. Pontban kilenc ötkor nyílt a teleport kapu, mire a fiúnak felcsillant a szeme. Abban a pár pillanatban, amikor eldőlt, hogy ki a megérkező elmormolt egy kérést, hogy Ő legyen az és Ő volt az. \o/

Lelkendezve indult meg a lány felé, és mérges pillantást küldve szíve választottjának meglökőjére, nyújtotta a kezét. - Szia! - És ebben az egy szóban benne volt minden. A várakozás pillanatai, a virág kiválasztásának gyötrelmei, a tipródás a hibája felett, de legfőképpen a viszontlátás öröme. Vidám volt, csak mert megszólíthatta. Most, abban a pillanatban, amikor végre érdemesnek találta magát arra, hogy egyáltalán el merje hívni a lányt, és eljött! Micsoda megkönnyebbülés! - Örülök, hogy eljöttél. Smile

- Folytatta kissé visszafogottan később, mikor már lejjebb voltak és nem útban. Majd, mintha csak elfelejtette volna ~ és könnyen meglehet ~ átnyújtotta a tulipánt a lánynak. - Ezt neked hoztam. Surprised

- Tette még hozzá kissé félszegen, meg egyben illedelmesen. - Úgy örülök, hogy eljöttél! ^^ - Ismételte meg magát. Talán nem volt még túl az idegességen, és el sem akarta hinni, hogy tényleg eljött Hinari.

by **Hinari** Kedd Szept. 02 2014, 19:51

Nem is igazán tudtam mit tenni vagy mondani egyáltalán, sem azt, hogy ilyenkor mit kell, hogy mi a helyes. Egyszerűen csak örültem neki. Hogy itt volt, hogy elhívott és hogy itt volt. Zavartan pillantottam le a szandálomra, majd vissza őrá, a szemeibe, majdnem leesve arról a pár lépcsőről, ami levezetett a kövezett útra. Teljes összezavarodás. A fejemet fogtam volna, ha mindezt kívülről látom, és valószínű eszembe jut az a szőkehajú lány, aki egy másfél évvel ezelőtt pontosan ugyanezt csinálta, amikor a nagy frontharcosok megszólították. Hihetetlen volt, és mégis, egy pillanatra újra előjött belőlem, Alex jelenléte viszont úgy önmagában kiejtett mindenféle logikus gondolkozást az agyamból, így momentán nem is igen foglalkoztatott a hasonlóság, mégcsak el se gondolkodtam rajta, nemhogy párhuzamokat kezdjek el vonogatni.
- Szia ^^ – feleltem elpirulva, megfogva a felém nyújtott kezet, s nem is engedtem el: jó volt az úgy, ahogy volt. Kézenfogva sétálni a zsibongásban, csillogó szemekkel nézni körbe, felszabadultan haladva a bódék között, s mindezt az élményt Alexszel osztani meg – Köszi, hogy meghívtál – válaszoltam – azt hittem… - folytattam reflexből, ám még idejében kaptam észbe és haraptam el a mondat végét, zavartan lesütve a szemem, hiszen valószínűleg megintcsak én gondoltam túl a történteket. Azúrkék íriszeimet ráemeltem, elmosolyodva, sugallva, hogy nincs semmi baj, felejtse el az egészet, közelebb húzódva hozzá. S a virág… a virág az csodálatosan szép volt. Még nem kaptam virágot fiútól, legalábbis így és ilyen formában még nem – De szép – mondtam is ki gondolataim, átvéve a tulipánt, óvatosan, nehogy véletlen elpixeleződjön – Köszönöm.
Csak mosolyogtam, vidáman, úgy nézegettem a kincset; s ezúttal nem pirultam már el – Körbenézünk? – kérdeztem, el is indulva a vásár felé, nevetve vonva magam után Alexet, ha a srác esetleg elbambult volna. Igaz, hogy fagyizást tervezett, de előtte – vagy akár közben is – végignézegethettük a portékákat: most nem volt semmi kötelességünk, azt csináltunk, amit akartunk, élvezve a pillanatot és a hely varázsát.

by **Halász Alex** Kedd Szept. 02 2014, 21:17

Teljesen el volt varázsolva. A virágot is később adta oda, mint szerette volna, vagy hát csak kis fázis késéssel, mert mint tudniillik, Alex nem tervez előre sokat. Razz

- Szép vagy ma. ^^ - Bókolás lvl Alex. ... Vagyis olyan más volt. Nem az a komor Hiari volt, mint a bossokon, és nem is komolyan, megingathatatlanul állt előtte, hanem csak ... Annabell volt. Ám ezt a nevet itt nem használta. Elég volt annyi is, hogy tudta. Kéz a kézben álltak egy darabon, majd Hinari indította el a menetet. - Ühüm, persze *-*. - Elsőre majdnem hozzá tette, hogy a "következő sarkon forduljunk jobbra" de aztán meggondolta magát. Elindultak és majd ott tereli arra felé az útjukat. Cool

Az első bódék statokat adó dolgokkal voltak tele, de valószínűsíthetően olyanokkal, amik talán még Alexnek sem kellenek, nem hogy Hiinek. Ez volt Taft bolhapiaca. x3
Majd utána jöttek az ilyen olyan csecsebecsék és Alék megnézegettek mindent. Virágok, sütemények, meg miegymás. Al látószögében már ott volt a fagyizó, ami után egy szép kert avagy park rész, és utána, megfáradva nem messze tőle a teázó. Mindent elrendezett.
És akkor meglátta azt!
- Gyere! *-* - Vonta magával a lányt, akinek a kezét eddig egyszer sem engedte el. Úgy haladt, hogy a ~ amúgy közeli ~ bódét alig érintse a lány és ne láthassa, hogy mit szemelt ki. - Várj, még ne nézz ide. :3 - Az eladó vette az adást, és egy gyors pénz/árú csere után Alex a lány nyakába tehette a kiválasztott nyaklánckát.
Egy oroszlán mancsa illetve feje volt a medálon. Kissé mókás, de aranyos és valahogy az oroszlán mindig is bejött Alnak.

by **Hinari** Szer. Szept. 03 2014, 12:45

Tömeg, bámuló tekintetek, csillogás, napfény a fémtárgyakon, meleg szellő, fűszerillat és nevető gyerekek. És mi ketten. Hirtelen kellett megállnom, hogy ne sodorjanak el, s fordultam is hátra, s jött belém Alex, hisz gyorsan vontam magam után, esélye se volt lefékezni. Nem léptem hátra, közelsége jóleső melegséggel töltött el, s az egyik tincsemet hátrasöpörve nevettem rá, pár centire tőle. Majd tettem rá a fejem a vállára, a következő pillanatban pedig már mentünk is tovább, otthagyva a kiárusítást, továbbra is a kezét fogva. Nem tudtam merre van az előre, nem is foglalkoztatott, az egész hangulat magával ragadott, s ha levegőhöz jutottunk, mosolyogva szagoltam meg a tulipánt, melyre vigyáztam, s amely szebb volt, mint az összes többi.
S most Alexon volt a sor, ő vezetett, én pedig követtem, érdeklődve, hogy mit tervez, lelkesedése rám is átragadt, csak fokozva a kíváncsiságom. A fejemet nyújtogattam, hátha megpillantok valamit, átnéztem a válla fölött, ekkor állt meg, egy korábbi bódéhoz lépve oda – Rendben – feleltem, vidáman harapva rá alsó ajkaimra, bőrömön hamar megérezve a hideget. Szabad kezemmel emeltem szemeim elé a nyakláncot, majd zártam tenyerembe, érintve azt a másikat is, amely láthatatlanul, de mindig rajtam volt, melyet még a Naxontól kaptam… Behunytam szemeimet. Egy röpke másodperc volt csupán, s már mosolyogva kerestem Alex tekintetét, újra a jelenben élve, és élvezve annak minden pillanatát – Köszönöm – mondtam aztán, egy rögtönzött puszit lehelve a fiú arcára, s játékosan libbentem arrébb, csakhogy aztán megálljak, és bevárjam őt, amolyan „na mi lesz, nem jössz már?” – féle nézéssel, épphogycsak visszatartva a nevetésem. Újra megnéztem az oroszlános medált – Nagyon helyes ^^ – simítottam végig rajta, ahogy a fiú közelebb jött, s ezúttal már helyben maradtam, hagyva magam, beleveszve a csillogó, zöld szempárba.

by **Halász Alex** Szer. Szept. 03 2014, 15:09

Hinari csilingelő nevetése, a napfény, a pillanat amikor összeér a kezük, és amikor hozzá bújik! *-* Majd kiugrik a szíve! >.<
- Szívesen! ^^ - Teljesen odáig volt meg vissza. Ha akart volna se tudott volna annál bambább képet vágni a teljesen hétköznapi válaszához, amit végül is levágott. A puszi annyira meglepte és egyúttal elvarázsolta ~ mintha nem is lett volna köztük az a csók a JL palotában ~, hogy csak fáziskéséssel érte be az előre haladt lányt. Pirulva nézte meg az oroszlánt és nem árulta el, hogy az a csillagjegye. Rolling Eyes

Hinari mellé lépve észrevétlen, de egyben minden nehézség nélkül illesztette bele a kezét a lányéba. Úgy akart tovább menni, hogy csak alig válassza el őket pár centi. - Ü-üühm, azért választottam őt, mert ... szerintem kiegészít. Majd megvéd téged. Embarassed

^^ - Közben, a könnyed séta elérte következő állomását. Egy fagyizó. Japó módra volt kifestve, ám láthatóan olaszosan, egy mobil bódé volt az egész. Nem njk állt mögötte, hanem egy játékos lány. Tipikus szakács ruhát viselt, mintha ki akarná domborítani, hogy ő a fagyik készítője és, ~ ahogy a feliratból megtudható ~ ez Aincrad eredeti, és egyetlen olasz fagyizója. Azaz egy bódé, amiben többféle fagyi van. Al megállt előtte és köszönt a lánykának, majd Hinari felé fordult. - Üdv... nah mit szólsz? Amit njk-któl kapunk az max jégkrém szinten van még, de megtaláltam az igazit. Cool

- A lányka büszkén mosolygott, de nem szólt közbe. Hagyta Alt, had magasztalja kicsit magát, valahogy egyértelmű volt a kettősük, főleg itt Taftban, ahol mindennapos látvány egy-egy pár. - Milyet kérsz? Surprised

-

by **Hinari** Szer. Szept. 03 2014, 16:32

Mosolyogva hagytam, hogy újra megfogja a kezem, s egészen közel hajoljon hozzám, én is hasonlóképp tettem, s dőltem neki mostmár nemcsak egy pillanat erejéig. Mondatára azonban felkaptam a fejem, íriszeimet belefúrva az övéibe, lágyan mosolyogva. Megfogtam a medált, a fém lassan kezdett felmelegedni – Pont olyan, mint te – mondtam aztán, hisz Alex is megígérte, hogy megvéd, s talán ezt is szimbolizálhatta az ajándék. Továbbindultunk, s most én voltam az, aki egy ütemmel később mozdult: elnéztem a fiút egy kicsit, elmerengve, s úgy tetszett, hogy valamiért nem mer ő nyitni, bár jól érzi magát, és rajtam is láthatja, hogy én is. Lesütöttem szemeim, ekkor húzott magával, én pedig alig tudtam korrigálni, hogy a hirtelen sebességváltozástól ne essek el a macskakő peremén. Az incidens azonban újra jókedvre derített, bocsánatkérő mosollyal zárkóztam fel, egészen közel hozzá, kíváncsian tekintgetve a fagyizó felé. Ide jöttünk volna?
- Szia – köszöntem én is a lánykának, Al beszéde közben gyorsan átfutva a kínálatot, a választás viszont nehéznek tűnt: bár kicsi volt a bódé, a szokásos ízektől elkezdve a különlegességekig minden kapható volt, még olyanok is, amit talán életemben nem láttam még – Igen, én is jobban szeretem a fagylaltot, mint a jégkrémet – bólintottam, csakhogy azzal is menjen az idő, végül pedig Alex felé fordultam – Egy vanília-meggyet szeretnék… - feleltem bizonytalanul: tudtam, hogy voltaképpen ő hívott el, de rendjén van ez így? Végül aztán csöndben megvártam, amíg ő is választ, illedelmesen megköszönve a meghívást, a tulipánomat szorongatva, megízlelve a fagylaltot, mellette sétálva tovább, miután mindennel megvoltunk. Ajkaim egy ponton szólásra nyitottam, aztán mégis meggondoltam magam; inkább a fölöttünk úszó felhőket nézegettem: most olyan jó és békés volt minden. Nem akartam megzavarni…

by **Cardinal** Szer. Szept. 03 2014, 16:57

Ha nem akarod megzavarni, akkor majd én Twisted Evil

Szemetek sarkából észrevehetitek az árnyékot, ami mögétek lopakodik hangtalanul. A jelenléte és a kisugárzása kifejezetten zavaró, de ha megfordultok, nem láttok ott semmit és senkit. Ebben a pillanatban ér titeket az érzés, amitől a hideg ráz ki mindkettőtöket. Mintha egy jeges fuvallat csapott volna át felettetek, pedig gyakorlatilag teljes szélcsend van. Mintha valaki a lelketekbe látott volna... A forrása az iménti árnyék, és gyorsan rájöhettek, hogy amíg hátrafordultatok, azalatt sétált el mellettetek, ugyanis immár előttetek suhan tova. Egy alacsony figura fekete csuklyás köpenyben, zöld indikátorral, céhjelvény nélkül. Arcát, haját nem látjátok, még azt sem tudjátok róla megállapítani, hogy fiú-e vagy lány. Végül befordul egy sarkon.

Innentől hagyományos rendszerben haladunk tovább, ti írtok és én mesélek :]

by **Halász Alex** Szer. Szept. 03 2014, 20:35

- Mint én.... Embarassed

- Kis szünetet "tartott", míg rá nem jött, hogy válaszolhat is ám erre. - ... még szép. Például abban, hogy erős, jó az ízlése és van egy menő sörénye. Cool

- Bal kezével ekkor meg is borzolta a haját, jelezvén, hogy mire gondol. Rolling Eyes

Csak hogy egy pöppet se legyen kétértelmű, ámbár ő aztán nem gondolt semmi másra, csak épp szereti használni a kezeit is gesztikulálásra. \o/ Ez a pillanat volt pedig az a pillanat, amikor elérkezettnek vélte azt a pici csókocskát, amit egy előrehajolással eszközölt ki. Feltéve ha Hinarinak valóban tetszett a vicce. Rolling Eyes

-

- A végére mégis csak egy puszi volt a lány szájára. Nem is baj, nem akart tolakodó lenni, habár mulyának sem akarta magát feltüntetni, egyszerűen csak ... várt az alkalomra, és amit annak látott, arra "lecsapott".

Ezután álltak meg a fagyis előtt, és ha Hiit nem lepte meg eléggé az előbbi csókocskával, akkor megpróbálta elbűvölni a kitartóságával és tudásával, amivel eljutott Aincrad legjobb és egyetlen olasz fagyizójához. Cool

Al - Görögdinnyés, maragujásat kérek *-* - rendeléssel csillogott. Amint meglátta az ínyencséget, tudta, hogy szereti.
A kislány diszkréten épp csak átnyújtotta a fagyit, mire a fiú kifizette és már mentek is tovább.... azaz mentek volna. Al megállt és rosszallón nézett a hát mögé, majd valami belső indíttatásra a fagyizóhoz, de semmi... azaz mintha látott volna valamit a szeme sarkából, de az lehetetlen! o.O Már elmúlt a paranoid depressziója... tudtával. >.>
Az az érzés azonban, amit ez a jelenség kísért, nem volt valami kellemes, habár Al reakció teljesen ~~hétköznapi~~ természetes volt. - Ez a fagyi hidegebb mint gondoltam. o.O - Az előttük elmasírozó, zöld indikátoros gyerek ugyan bizarr volt, de ki ne lenne az egy fantasy mmoban? O.o Látott már jobbat is, ha meg akarná ijeszteni jobban fel kéne készülnie. Azért megfogta Hianri kezét és rá nézve tette fel a kérdését. - A parkba akartam menni eredetileg, de nem is tudom... menjünk most fedett helyre? - Kis utalás arra, hogy talán a lányt jobban megviselte ez a kis intermezzo, mint őt. Mert ő aztán nem fog ezzel foglalkozni, mikor egy fontos randi kellős közepén vannak! >.< Ám látta Hinari reakcióit is, és persze ő az első. Surprised

by **Hinari** Szer. Szept. 03 2014, 21:27

Felnevettem, jólesőbben és vidámabban, mint eddig, hisz Alex is kezdett kiengedni, s ahogy ránéztem, ajkaim mosolyra húzódtak, ő pedig közelebb hajolt. Örültem neki, a puszinak, hogy közel voltunk egymáshoz, s úgy éreztem, semmi nem ronthatja el ezt a napot. A fagyi is ízlett, s ahogy lépkedtünk, azért csak rá-ránéztem arra a dinnyés-maracujás fagyira, majd léptem egy nagyobbat, úgy fordultam eléje.
- Megkóstolhatom? – kérdeztem fülig pirulva, majd mint akinek később esik le, odanyújtottam felé az enyémet – Cserébe te is kaphatsz – tettem még hozzá. Nem is igazán gondoltam bele az egészbe, egyszerűen csak kíváncsi voltam, Alex mit választott, nem hittem – főleg az előbbiek után – hogy illetlenség lenne. Csak amolyan… nem is tudom. Élveztem ezt a sétát, nem voltak meg a szokásos korlátok.
A következő pillanatba szinte beleborzongtam, s összeráncolt homlokkal fordultam hátra én is, Alexszel teljes szinkronban, majd néztem körbe, felfedezve a furcsa alakot. Tekintetemmel rosszallóan követtem egy ideig, ahogy előttünk halad, majd sóhajtottam egyet, s mosolyogva fordultam a fiúhoz – A tiedet külön előfagyasztotta a kislány – nyújtottam rá a nyelvem, s haraptam bele a tölcsérbe, a művelet minden mozzanatát kiélvezve, ahogy elreped majd kettétörik a tölcsér, a roppanás szimfóniája, az apró darabok tovaszállása, s ahogy a fagylalt egy cseppje megpihen ajkaimon… mindeközben persze a szemem sarkából figyeltem Alex reakcióját, majd elmosolyodva nyaltam meg a vaníliás részt, s haraptam rá egy nagyobb meggydarabkára – A park tökéletes lesz ^^ – mondtam, még mielőtt Alex szóhoz juthatott volna, s bújtam oda hozzá: közelségének melege gyorsan feledtette velem azt a kis rosszérzést is, ami az iménti hidegből megmaradt.

by **Cardinal** Szer. Szept. 03 2014, 21:52

A park. Nem olyan nagy és nem olyan színes-díszes, mint Nysterben, de pihenésre vagy egy nyugodt piknikezésre ez a gyep is tökéletesen alkalmas. Azért is mondom a gyepet, mert az összes pad foglalt, ha esetleg olyasmit keresnétek. Tömeg a zenélő szökőkút környékét leszámítva azért nincs, szóval a ritkásan elszórt cseresznyefák között még árnyékos helyeket is találtok, ha nem szeretnétek ropogósra sülni a napon. Az iménti különös érzés maradéktalanul elmúlik mire odaértek, és a csuklyás nyomát se látjátok többé. A virágok illatosak, a madarak pedig kellemes dallamot csiripelnek a fületekbe. Visszatért a háborítatlan nyugalom.

A következő mese akkor érkezik, ha letelepedtetek, nem kötelező egy kör alatt eljutni odáig.

by **Halász Alex** Csüt. Szept. 04 2014, 09:36

Nem volt ideje válaszolni Hinari kacér kérdésére, amire persze egy igennel válaszolt volna, ámbár... és ekkor jött az a bizarr hideg érzet, meg az árnyék valahol a periférián, és akkor a zöld indikátoros, csuklyás majom. Még jó, hogy zöld indikátoros, egy pirossal most nem szívesen találkozna. Aztán meg is jegyezte félig meddig viccesen, félig meddig a saját nyugtatására, hogy ez a fagyi hidegebb mint hitte, majd belenyalt. :3 Hinari chan nem is hagyta szó nélkül, amit örömmel vett, így mehetett tovább a beszélgetés fonala. Hang nélkül nevetett az egész szitun. Van az az állapot, amikor olyan jól érzed magad, hogy ezerféle mosolyra lennél képes, és kétszer olyan derűsen tudnál nevetni. Ilyenkor van ám az, hogy nem nevet az ember kétszer ugyanúgy. ...
- Akkor jó, irány a park. ^^/ -
Mikor Hinari mellé bújt a séta közben, egyszerűen el is felejtette azt a csuklyás játékost. Nem volt már egy pici jelentősége sem. Se az árnyéknak, sem a hidegérzetnek. Majd, miután végig nézte ahogy a lány leharap egyet a saját tölcsérjéből ~ és ezen közben elfelejtett a sajátjából enni ~ eszébe jutott, hogy mi történt előtte. Elég közel voltak egymáshoz, hogy könnyeden tudja a tölcséres kezével maga felé húzni a lány tölcsérjét. - Én is kérek. :3 Megnézem, hogy a tiedet előfagyasztotta e. Rolling Eyes

- A vanília és a megy keveréke pedig már a birtokában volt és miután megkóstolta ugyanazzal a mozdulattal, amivel elvitte Hinaritól a tölcsérét, nyújtotta felé a sajátját. Közben a vaníliát ízlelgette. - Finom. *-* Legközelebb ilyet kérek. x3 - Majd nevetve óva intette Hinarit a saját fagyijától. - Vigyázz, elő van fagyasztva. xP - Ám a park szélén megállva, vagy épp tovább sétálgatva, hallgatva a zenélő szökőkút dallamait, észre vehették, hogy nincs egyetlen ülőhely sem, de még olyan sem, ahol már ülnek, de még elférnének. Al értetlenkedve nézett körbe, olyan nincs, hogy nincs pad! Azonban csalódnia kellett és nem volt. - Hmm, nem ülünk le az egyik cseresznyefa tövébe? - Talán még hangulatosabb is lesz így... a legutóbb úgyis cseresznyefákról beszélgettek.

by **Hinari** Csüt. Szept. 04 2014, 23:34

Bár a fagyikóstolási intézkedéseimet időlegesen el kellett halasztani a sötét fuvallat miatt, egy kis késéssel, de csak bepótoltuk a műveletet, s én mosolyogva nyújtottam oda neki az enyémet, csak egy kicsit lepődve meg a fiú gyorsaságán: mire elengedtem volna a saját tölcsérem, ő már rég megkóstolta azt. Elnevettem magam a leleményességén, majd megízleltem a dinnyéset, persze rájátszva a szituációra, egy pillanatra megdermedve, amint az édesség az ajkaimhoz ért, mintha tényleg fagyasztó hatása lenne a fagylaltnak – Brr, mintha a mélyhűtőből vették volna ki – ráztam meg magam, mint akinek a hátán végigfutott a hideg, mosolyogva adva vissza neki a fagyiját, s véve vissza a vaníliás meggyet – Bár a dinnye jegesen jó – tettem még hozzá, miközben továbbsétáltunk.
A park nem is volt olyan messze, ám, talán a jó idő, talán a sokakat vonzó vásár miatt, de ülőhely nemigen volt. Azazhogy a padokon, a szökőkút szélére ülni pedig igen merész vállalkozás lett volna, látva a gyerekeket, akik kihasználták a hűsítő vizet, egymást locsolva vele. Alex ajánlatára csak bólintottam, tekintetemmel a legszebb cseresznyefát keresve meg, önkéntelenül is a céhkertben fellelhetőhöz hasonlítva őket, közben visszagondolva arra a napra, s az emlékekre el is pirulva egy kicsit – Márcsak a limonádé hiányzik – mosolyodtam el halványan, ahogy közelebb értünk, s húzódtam Al mellé, ám még mielőtt leültünk volna, eszembe jutott valami, s kutakodtam egy kicsit az inventorymban – Meg is lesz – böktem rá az itemre, mire egy halványsárga pokróc materializálódott a kezemben, s ha Alex segített, úgy hamar ki is terítettük azt az ősztől meggyérült, ámde még mindig egybefüggő gyepre. Ezek után elhelyezkedtem, először leülve, kezeimet átkulcsolva behajlított térdeimen, úgy nézegetve a tulipánt, s ha a fiú is csatlakozott, gyengéden hozzádőltem, élvezve a félárnyékot, s a levelek susogását felettünk.

by **Cardinal** Pént. Szept. 05 2014, 00:12

Egy darabig még élvezhetitek a meghitt, romantikus pillanatot. Megengedem. Tán az sem zavar titeket, hogy egy holló baljóslatú károgása szűrődik át azon a bizonyos susogáson, amit a szellő által zörgetett falevelek adnak. Kisvártatva azonban a nyugalmatok tovaszáll, ahogy a természet hangjait egy kétségbeesett üvöltés elfojtja. Nem lehet túl messze, mert még hallgatózás jártasság nélkül is eljutnak hozzátok azok a szófoszlányok, melyek azt sugallják, egy férfi éppen az életéért könyörög és kiabál segítségért felváltva. Igen, itt, a védett övezetben. Vannak persze körülöttetek imitt-amott emberek, láthatjátok, ahogy összenéznek és a távolba merednek. Azonban ahelyett, hogy segíteni indulnának, inkább az ellenkező irányt választják, hátha sikerül hallótávolságon kívül kerülniük, vagy szimplán figyelmen kívül hagyják az egyre keservesebb hangon könyörgő férfit. Szóval vagy ti siettek a segítségére, vagy a sorsára marad, akármitől is rémült halálra.

by **Halász Alex** Szomb. Szept. 06 2014, 10:45

Gyorsan fogyott a fagyi. A kóstolgatásról nem is beszélve. Mosolyogva vette tudomásul, hogy a dinnye bizony hidegen, behűtve jó és persze egyet is értett vele. A jó dinnye, legalább is, még jobb behűtve. Főleg ilyen meleg, nyárias őszi napon. Otthon vénasszonyok nyarának becézték az ilyen időt, s noha eszébe jutott, hogy talán Aincradra, avagy épp Taftra nem is igen jellemző a négy évszakos időjárás, hanem szintenként váltakozik, s hol monszun hol sivatagi vagy épp sarkköri éghajlat a jellemző, úgy döntött nem ezen fog filozni, s nem hagyja a gondolatait ~ még saját magától se ~ elterelni Hinariról. Mikorra azonban a fához értek, már nem volt tölcsér a fiú kezében, és ha Hinariéban még volt, hát úgy elvette tőle, hogy ezzel is, nah meg a tényleges segítséggel is elősegíthesse a kis pokróc leterítését. Persze ő ilyenre nem gondolt volna magától, őszintén szólva már épp ült volna le, ha a lányka nem folyamodik szóvá is tenni azt amit épp igyekszik előszedni.
Leülve a lány mellé, talán elmerengve, még a későbbi szavaira reagált. - Igen igen.. hmm, egy pohár limonádé nem lenne rossz... - Nem nézett a lányra, nem még, ám átkarolta a hozzá közelebbi karjával. Volt egy lélegzetvételnyi változás a mozdulatában. Elhatározta magát valamire, valami nagyon fontos bejelenteni valóra és elhatározása bizonyos is volt. Meg akarta tenni! Konkretizálni akarta a helyzetét. Tudatosítani a mostani pillanatot! Előrelendíteni! Kezdeményezni! Megmutatni, hogy mit érez, mit akar, miért van itt, miért van!
Egyre vörösödő fejjel fordult Hinarihoz.
- Hinari chan! .... - Mosolygott, de ez már az a fajta mosoly és hozzá tartozó nézés volt, ami elárulta róla, hogy a puszta megszólítás valami többet takar annál, minthogy talált egy szép cseresznyevirágot a közelükben, vagy hogy van e esetleg ülőhely a padon. Tulajdonképpen most nem is bánta, hogy kissé messzebb vannak a ~ zavaró ~ embertömegtől. - Tudod. Tegnap arra gondoltam, hogy ma milyen jó lesz elmenni veled ide, és fagyizni, meg beülni valahová és beszélgetni.... Embarassed

- Túlságosan előröl kezdte, és erre, ~ miközben beszélt ~ ő maga is rájött, így próbált egy lélegzetvételnyi szünet után ugrani. - Szóval. Már már akkor tudtam, hogy különleges vagy, amikor először találkoztunk... legelőszőr és... - És rájött, hogy még hátrébb ugrott előre helyett, de nem adta fel, tovább gördítette a szálat, amennyiben a lány hagyta. - és gyönyörű vagy. Embarassed

- spontán bókolás. A legegyszerűbb fajtája, de legalább megtörte az anekdótás részt vele. Még mindig tudott tovább vörösödni, de ez sem állíthatta meg elhatározásában. Megingathatatlanul folytatta a vallomást. Majd, ~ ahogy érezhetően rágondolt a lány még egy tulajdonságára ~ elmosolyodott, s valahogy föl is engedett a gondolatra. Ám nem kellett Hinarinak várnia, megtudta azt a "vicces" személyiségjegyét szinte azonnal. - És még sosem találkoztam veled hasonlóval. ^^ - Újra belepirult a következő szavaiba. - Ugyan azt írtam neked, hogy a tizenhetest akarom megünnepelni, de annak valójában semmi köze, csak egyszerűen melletted szerettem volna lenni. Embarassed

Sajnálom. - Sütötte le a szemét, hiszen valótlant állított, és a lányt úgy hívta el, hogy "nem tudhatta". Ekkor elengedve a lány derekát, ~ amit rég nem fogott, hiszen felé fordulva épp csak a közelében lóghatott a keze, vagy támaszkodhatott a fűben ~ és megfogta Hinari kezét. Remélte, ~ azon jelek után, amit eddig kapott ~, hogy meg is tudja fogni. Két kezébe zárta a könnyű, női kacsókat, az ő jóval nagyobb, férfiasabb kezébe. - Én nekem ez egy randi. Embarassed

Ha- ha neked is, engedd meg hogy megismételhessük.. sokszor. Embarassed

- Nem akarta kimondani azt a sablonos "járjunk" vagy "legyél a barátnőm" szöveget, mert egyrészt sietősnek illetve felületesnek gondolta, másrészt felületet szolgáltatott volna a visszautasításhoz, habár így is ~ teljesen vörösen ~ kockáztatott, mivel Hinari válaszolhat úgy is, hogy őneki ez nem randi és nem is gondolta volna soha annak. Most azonban nem engedhette meg magának azt a luxust, hogy tovább "kísérletezzen". Bíznia kellett és bízni is akart a megérzéseiben. Eddig olyan jeleket kapott a lánytól, amiből ő úgy szűrte le, hogy ő is hasonlóan érez, mégis óvatosabb és egyszersmind korrektebbnek vélte, mint "lerohanni" egy ilyen "legyünk kapcsolatban, majd beírjuk facéra is kint" dolgot. Nem sietett, nem gondolta úgy, hogy holnap meg kell halnia, még ha egy gyilkos játékban is élnek már több mint két éve.
Azonban a csöndes testbeszéd sokat mondó, s ha Hinari nem akadt ki még a végén se, így hát odahajolt hozzá, egészen közel, hogy ~ végre ~ megcsókolhassa úúgy igazán. ....

Azonban, ha adott is lett volna a helyzet, akkor sem sikerülhetett a csók, mert egy felettébb bizarr jelenség keresztül húzta a terveit. Egy férfi hangja szelte át a parkot. Egyértelműen kiáltás volt, mégpedig a segítségért könyörgő fajta. Alex összerezzent, s a hang irányába nézve, nem láthatott semmit. Tehát messzebb van vagy épp vannak, az illőt(k) hogy láthassák, de elég közel ahhoz hogy hallhassák őt(őket). Nem sokat forgolódott, egyből fordult vissza Hinarihoz, de azt még jól láthatta, ahogy az ott üldögélők inkább elmennek, mintsem hallják a keserves kiáltozást és segíteniük kelljen valakin.
Alexben is megfordult ez a gondolat, éspedig egész egyszerű tényezőn alapulva.
- Ez védett övezet... - Mondta ki hangosan Hinarinak hitetlenkedve. - .... küldetés lehet. Njk. - Akarta volna nyugtatni magát, s ha a lány nem kelt fel azonnal, csak a rákövetkező kiáltás bírta tettre a fiút. "Nem hagyhatja annyiban" Nem volt racionális gondolkozás, ha figyelembe veszi a rendszert, de mint első számű rendszeren kívűli ~ fájdalomérzettel rendelkező ~ úgy volt és kellett is lennie az üggyel, hogy megvan az esély rá, hogy játékosról van szó. Akkor pedig mennie.. menniük kell. Hinarira nézett. Ő a Justice Legue céhvezére, a leginkább igazságosság alapú és segítőkész profilú céhé. Talán ő is így gondolkozik, s ha beleveszi a lány saját önérzetességét, biztosra is veheti és veszi is, hogy így gondolkozik.
Eszébe jutott az a gonosz ~ de mégis zöld indikátoros ~ lány, aki még íjászként meg akarta ölni, csak mert fiú. Elhúzta hát keservesen a száját. Látniuk kell. Ez nem kétséges. Ezzel együtt pedig látszott is rajta a mehetnék, habár jobban szerette volna ha nem történik ilyen, de ki szeretné?
- Nézzük meg! >.< -

by **Hinari** Szomb. Szept. 06 2014, 14:46

Odafordultam hozzá, azzal az őszinte mosollyal, amiben ugyan lakozott némi kíváncsiság, de ami egyben sejtettette, hogy érzi, talán tudja is, hogy a fiú most mit szeretne mondani. Pillanatnyi szünet, ő elvörösödött, én pedig néztem őt és vártam, vidáman és azzal az egyre hevesebb szívdobogással, mi a tincsemet meglengető szellő ellenére is melegséggel töltött el. Nem szakítottam félbe, nem nevettem el magam a zavarán, Alexhez mindezek pont illettek, s ami azt illeti, szavai nyomán én is elpirultam, s ha akartam volna se tudtam volna bármi értelmeset válaszolni neki. Az egész helyzet olyan megnyugtató és idilli volt, hogy aligha jelezhettem volna neki másképp és tisztábban, minthogy engedtem magam, hogy átkaroljon, hogy megfogja a kezem, és hogy úgy éreztem, hogy ebben a pillanatban szinte bármit megengednék neki.
- Örömmel – csupán ennyit feleltem, ebben az egy szóban azonban minden öröm és boldogság benne volt, amit a fiú az előző percekben okozott és sokszorosára emelt. Azt hiszem, nem kellett bővebb magyarázat, hogy szeretek vele lenni, hogy tudom, ő magamért kedvel, hogy számíthatok rá, hogy megvéd, és hogy vele minden perc annyira jó, hogy vele képes vagyok problémák és kötelességek nélkül élni. Közelebb hajolt hozzám, s én is követtem a példáját, szemeimet behunytam, készen rá, hogy belefeledkezzek a pillanatba, ajkaink pedig már majdnem összeértek…

Sikoltás, keserves, egy segítségért kiáltó férfihang, hangja élesen suhant végig a parkon, s csattant a cseresznyefa vaskos törzsén. A fiúval egyszerre rezzentem össze én is, s aggódva pillantottam fel, tekintetemmel a hang forrását keresve, s még a gyomrom is összerándult, amikor az meg-megismétlődött. Alex szavaira csak a fejemet ráztam, szomorúan, testembe újra visszaköltözött a borús érzés, melyet már úgy megszoktam a mindennapi harcok során, a bizonytalanság félelme, s a tenni akarásé.
– Segítenünk kell – mondtam végül kiszáradt torokkal, félig rekedten, lesütött szemekkel. S kezeim mozdultak, s öleltem őt magamhoz, még utoljára, egy hosszú pillanat erejéig, mielőtt végleg magunk mögött hagytuk volna a békés nyugalmat. Nem törődtem a többi játékossal, mégcsak dühösnek lenni sem volt időm, egyszerűen nem érdekeltek, gyávák voltak, s talán nekik volt igazuk. Felkeltünk, a takarót egyetlen kattintással tettem el, futás közben szerelve fel a Katanát az övemre, míg bal kezemben a kék tulipánt szorongattam, az öröm és a boldog percek utolsó maradványaként.

by **Cardinal** Szomb. Szept. 06 2014, 15:49

Ha futásnak eredtetek, azt bizony jól teszitek. Vagy mégsem? A hangok a park egy kevésbé látogatott része felé vezetnek. A fák itt sűrűbben szövik át a talajt, a közöttük vezető ösvényen pedig mindenféle gallyak hevernek, itt-ott a földből gyökerek is kiállnak. Elhal a madárcsiripelés, a szökőkút csobogásának hangja, a nevetgélések. Csak a segítségkérés marad, az ágak ropogása a talpatok alatt, és a susogó levelek hangja. Na meg a károgás. Nagy kiterjedésű tisztásnál lyukadtok ki. Afféle rejtett kincs lehet, a pázsit itt talán zöldebb, mint a park többi részén, és a közepén egy hatalmas, több száz, vagy több ezer éves fa áll egy dombocskán a maga girbe-gurba ágaival és olyan vastag törzzsel, hogy ketten sem éritek át. Ideális hely a pihenésre, ha valaki csendet és magányt szeretne, valószínűleg a fának valamilyen különleges tulajdonságot is adnának az NPC-k, ha rákérdeznétek. Teljesít egy kívánságot, vagy elűzi egy rossz tulajdonságotokat... ilyesmik.
Ennek a bizonyos fának veti a hátát most egy sarokba szorított férfi, előtte pedig egy lány áll gyönyörű, viktoriánus stílusú fekete ruhában, aki mellett egy holló csapkod türelmetlenül. A férfi életcsíkja pirosban van, kezéből szinte kiesik a pallos, annyira remeg. Arca falfehér, átszik rajta hogy egy utolsó, elkeseredett támadásra készül. Hinari talán értetlenül áll a jelenség előtt, hiszen nyilvánvalóan csak egy szimpla párbajnak vagytok tanúi. Alex azonban már biztos nem ilyen nyugodt. A lányt ezer közül is felismerné, éppen azelőtt gondolt is rá, hogy futásnak eredtetek. Kuromajo az.
Nem tudtok közbeavatkozni viszont. Kettes észlelésetek kevés ahhoz, hogy időben felfigyeljetek az egyik fa mögött megbúvó köpenyes alakra, aki ebben a pillanatban két dobókést hajít el felétek. Mindkettő talál, Alexnek a combjába fúródik, Hinarinak pedig az oldalát súrolja a kunai. Hirtelen elálmosodtok, képtelenek vagytok nyitva tartani az elnehezedő szemhéjatokat. Altató méreg volt a késeken.

I. Fejezet
Küszködés

Hinari, te egy matracon ébredsz. Az ablaktalan szobában gyér a világítás, de a gyertyák elég fényt adnak ahhoz, hogy mindent láss, ami körülötted van. Tágas helyiség, de szinte semmi bútor nincs benne. Te a fal mellett fekszel, melletted felfedezhetsz egy asztalt és pár széket. És kábé ennyi, ez pedig csak egy csekély hányadát foglalja el a teremnek. Ha körülnézel, felfedezheted, hogy nem vagy egyedül, de nem Alexet pillantod meg. A szőke kobak stimmel csupán. Egy nyugati származású lány üldögél keresztbe vetett lábakkal az egyik széken. Csinos, stílusos a ruhája, a haja két copfban be van göndörítve, és két masni is díszíti. A kezében pedig egy kardot tart. A tiédet.

- Are you awake? - angolul kérdez téged, kifogástalan kiejtéssel, akcentus nélkül - I've been waiting for the chance to meet you, Hinari. At long last, it's here! - fülig érő mosollyal szól hozzád, izgatottnak tűnik. Egyébként szabadon mozoghatsz, nem vagy se megkötözve, se lebénítva. A kezdben pedig még mindig ott van a tulipán, amit Alextől kaptál. Meglepő módon sértetlen.

Alex, egy kényelmes ágyban találod magad, de kényelmetlen helyzetben, ugyanis a kezeid hozzá vannak kötözöve a bútordarabhoz. A te szobád világosabb, lámpa ad fényt, szépen be van rendzve, azonban szintén ablaktalan. Az ágyad szélére épp akkor ül le Kuromajo, mikor magadhoz térsz, mintha csak kiszámolta volna, meddig fogsz aludni. Szinte azonnal feléd is dől, megtámaszkodik a könyökén, és végigsimít ujjával az arcéleden. Arcára undor ül ki, miközben végigsiklik a nyakadon is érintése. Végül maga alá húzza a másik kezét is, és félig fekve-félig ülve, a karjain támaszkodva néz tovább téged. Nem szólal meg, de azt érzékeled a mozgolódásából és a koppanó hangokból, hogy lerúgta a cipőjét.

by **Halász Alex** Szomb. Szept. 06 2014, 17:55

// ennek fényében, Kuromajo Razz

//

"Segítenünk kell." Igen. Vonakodik ugyan, de tudja, hogy így a helyes. Ha nem ők, a frontharcosok, akkor kik segítsenek azon az emberen? Ha egyáltalán az. Eldöntötte azonban, hogy ha njk, vagy küldetésadó akkor egyszerűen csak megfordul és viszi magával Hinarit is. Mondja azonban, hogy "nézzük meg", ezzel is inkább magát biztatva a cselekedetre, mintsem Hinarit akarná sürgetni. A lány amúgy is eléggé ösztönzött volt, ahogy el is volt várható az igazság céhének vezérétől. Ha lett volna ideje rá, el is mosolyodott volna a tituluson, azonban mint hogy nem volt, nem tette. A kiáltás, velőt rázó sikolyba fulladt, ami nem méltó egy férfihez! Suspect

Majd meglátták, kifulladva, mivel nem volt olyan közel és nehéz is volt az el-elhaló hangfoszlányból kitalálni, hogy merre lehet, de a lényeg hogy meglett! És akkor..... elborult ~ volna ~ az agya, ha ezt elég ideig látja. Azaz elég ideje van hozzá. Azonban már így is ott tartott, hogy kardot ránt és neki nyomul. Az a fiú rettegett és játékos! Az a nő, az a nő, akit ő hagyott életben.... - Állj! - Azonban ő állt meg, majd a lendülettől, amivel fel akarta venni az iramot és behozni Kuromajo és a fiú közti távolságot, alábukott. Fájt, bár nem sokáig, valami nehéz, vaskos állapot lett úrrá rajta, s nem soká elnyomta.

Úgy tetszett mintha nem is esett volna el, és még mindig ott állna a fiú és az az ostoba némber közelében, de nem elég közel, és mögötte Hinari. Fel akart hát állni, mit állni, hiszen úgy tudta, hogy áll, sőt, fut afelé a szörnyeteg nőszemély felé! Ám ez csak azt eredményezte, hogy visszahuppant az ágyra... milyen ágyra? Lázasan árt az agya, össze volt zavarodva. Lassan értette csak meg, hogy máshol van, mint volt. Elájulhatott, de mitől? Méreg? A fájdalom? Zavarodottságát csak tetézte a melléje ülő személy. Őszinte irtózattal próbálta a lehető legtávolabb nyomi magát a lány kezeitől, de nem kerülhette el, hogy hozzá ne érjen. Ekkor tudatosult az is benne, hogy ki van kötözve. Első dolga volt megnézni, hogy a ruhái még rajta vannak e >.> Ugyanis a jómúltkorit nem felejtette ám el. A lány cipőinek koppanását ~ nem tudott jelen helyzetben másra gondolni ~ azonban merő pánikkal reagálta le. - Ne gyere közelebb! Hagyj békén! Gyilkos! >.< Megölted! Megölted azt a szerencsétlent! - Aztán mintha egyszeriben fény gyúlt volna benne legbelül, rájött arra is, hogy kettejükön kívül nincs más ~ vagy nem vette észre ~ a szobában. Mély gyűlölet ült ki az arcára, és parancsoló, követelőző hangon szólalt meg az előbbi, félelemmel teli megnyilvánulása helyett. - Hol van Hinari!? Azonnal mond el! - Az cseppet sem érdekelte, hogy épp ki van kötözve. >.> "Még jó, hogy" a pallost nem tudta kivenni és az az inventoryban maradt.

by **Hinari** Szomb. Szept. 06 2014, 21:53

Bár a táj kicsit sem volt szimpatikus, sőt lehet éppen azért, de gyorsítottam a lépteimen, figyelve rá, hogy Alex se maradjon le túlságosan: akármivel is álltunk szemben, kettőnknek több esélye volt segíteni. A tisztás különlegességére és a roppant fára nem is fordítottam túl nagy figyelmet, ahogy a látóterembe került a két személy, már húztam is elő a Katanát, felkészülve rá, hogy azonnal közbeavatkozzak: igaz, hogy láthatóan egy párbaj végére futottunk be, ám a vesztes fél mimikája azt sugallta, hogy halállal végződő harcot vívnak. Meg kellett akadályoznom, hogy a lány és a hollója bevigye az utolsó csapást, bár azt nem tudtam, a rendszer engedni fogja-e. Ekkor ért el hozzám Alex kiáltása, és én meglepetten álltam meg, időm azonban nem volt a kérdezésre sem: szemem sarkából vettem észre a felénk repülő pengét, ám későn ahhoz, hogy ki tudjak térni előle. Hogy sebzett-e, azt már nem tudtam megállapítani: a méreg hatása hamar aktiválódott.

Túl sok volt a kérdés. Túlontúl sok. Lassan tértem magamhoz, fejemben ezernyi mondat, értetlen körülmény cikázott, ám egyelőre igyekeztem elnyomni magamban őket. Tudnom kell, hol vagyok. Kinyitottam szemeim, ám idő kellett, mire hozzászoktam a gyér fényviszonyokhoz, az életcsíkom azonban rendben volt. Ez némi megkönnyebbüléssel töltött el, de nem annyival, hogy meg tudjak akárcsak egy kicsit is nyugodni. Meghalt-e az a férfi? Hogy hathatott méreg ránk, ha védett övezeten belül voltunk? S Alex vajon jól van? Utóbbi gondolatra hirtelen ültem fel, talán túl hirtelen is, tekintetemmel a szobát pásztázva, nem is figyelve a lányra addig, ameddig nem tudatosult bennem, hogy a fiút máshová vitték. Csak ezután néztem körül jobban, egy szót se szólva, feltérképezve a helyet és őt is, kezében a Katanával. Összeszorítottam a fogaim, ajkaimat összepréselve próbáltam lenyugtatni magam, megállva a késztetést, hogy válaszokat követeljek: ebben a helyzetben aligha vezethet eredményre, ha csakúgy nekiesek.
Beszéde azonban meglepett, nem is igazán a tartalma, inkább az anyanyelvi szintű angol, és a tény, hogy valószínű pontosan tudta rólam, hogy érteni fogom őt. Csodálkozva pillantottam rá, kérdésére, hogy ébren vagyok-e, csak bólintottam, ám a szituációt továbbra sem értettem, és mosolyától a közérzetem se sokat javult.
- And you are…? – álltam fel, kicsit átmozgatva a tagjaimat, időközben felfedezve a tulipánt, melynek jelenléte egyszerre töltött el az emlékek melegségével és a fiú utáni aggodalommal. Elmosolyodtam, úgy vettem át egyik kezemből a másikba, arckifejezésem azonban megkomolyodott, amint tekintetem újra a lányra siklott – Where is he? Is he alright? – kérdeztem, ám nem léptem közelebb, s nem is ültem le: nem várhatta el tőlem, hogy biztonságban érezzem magam, s ami azt illeti, nekem tökéletesen megfelelt a mostani felállás is. Feszélyezett a nyugodtsága, és az is, hogy nála volt a Katana, s nem is igyekezett azt olyan gyorsan visszaadni: nyilvánvalóan szándéka volt velem.
- What do you want from me? – tettem fel a kérdést egy idő után, de csak akkor, ha direkt váratott magára, pillantásommal végigszaladva rajta, s végül megállapodva a sárkány szemén, melynek íriszei mintha életre keltek volna a gyertyák állandóan változó fényében...

by **Cardinal** Szomb. Szept. 06 2014, 23:40

Alex
Igen, a ruháid maradéktalanul megvannak, sőt a felszerelésed is, bár mivel kikötözve a menüt nem tudod használni, így erről nem győződhetsz meg egyelőre. Kuro meglepően nyugodtan viseli a közelséged, köszönhetően annak, hogy megbízik a kötelekben, amik a számára mocskos kezeidet béklyóban tartják. Sőt, még szórakoztatja is a hirtelen pánikolásod, elmosolyodik.
- Nem öltem meg. Csak eszköz volt, nem préda ^^ - közli kertelés nélkül, majd picit feljebb kúszik az ágyon, és arcát a tiédhez közelíti, behatolva az intim szférád legmélyebb bugyraiba is.
- Milyen érzés viszolyogni valamitől, Alex-san? Pontosan ugyanezt érezném én is, ha nem tudnám, hogy képtelen vagy hozzámérni - suttogja az arcodba, a füledbe, amit éppen ér. Testét a tiédhez nyomja, érzed a parfümje édes illatát, a mellkasodnak feszülő kellemes puhaságot. Végigsimít a mellkasodon egy ujjával, nyelvét a nyakadhoz érinti közben. És reagálsz rá, mármint testileg. Ki van kapcsolva az etikai módod. Hogyan? Hirtelen a lábadba éles fájdalom hasít, a lány ajkai pedig torz, elmebeteg vigyorra görbülnek. A szemed sarkában észreveheted, hogy veszítettél egy HP-t, Kuro indikátora azonban zöld marad. Nyilvánvalóvá válhat számodra, hogy nemezised matatott a menüdben és párbajmódban vagytok.
- Minden tudok rólad... tudom, hogy fáj =) - kuncog gonoszan, miközben valamit, egy éles tárgyat mozgat a lábadban. Nem láthatod, mi az, az egész látótered az arca tölti be. A követelőző kérdésedre pedig nem válaszol, pontosan tudja, hogy így kergethet a legjobban őrületbe. Az ismeretlenség és a bizonytalanság őrületébe.

Hinari
- My name is Freya, the goddess of Love. Also known as Duel Princess - válaszol az állát a kézfejére támasztva. Nem áll fel, de a tekintetét rajtad tartja. Derűs az arckifejezése, a halvány mosolya még egészen szimpatikusnak is tűnhet. Fiatalabb nálad egy kicsivel, de két-három évnél nem lehet köztetek több.
- How sweet *.* He's perfectly fine... for the time being. I'm not sure what is she planning to do with him though... - gondolkodik el, aztán megvonja a vállát, és végül talpra szökken - ...but I will make sure that your Love can blossom even further with him, so don't worry <3 - nem tudom, mennyire nyugtat meg az, amit mondott, de mindenesetre talán elég vidám és önfeledt a viselkedése ahhoz, hogy ne aggódd halálra magad Alex miatt. Freya közben hátat fordít neked és tesz néhány lépést, hogy biztonságos távolságban tudja kipróbálni a katanát. A fegyver felizzik a kezében, majd egy két vágásból álló kombinációt hajt vele végre. Arcán gyermeki mosoly tükröződik közben.
- Ths sword is amazing! I love it! Completely different from those common rubbish blades! - nevet fel, majd suhint vele még néhányat, mielőtt újra feléd fordulna - I'm challenging you! Let's have a duel with this as the stake. If you win, I'll give the sword back to you, if not, I'm keeping it. Simple, huh? - ajánlja fel, majd tekintete visszatéved a pengére és végigsimít rajta.

by **Halász Alex** Vas. Szept. 07 2014, 01:13

Azok a végletes szavak visszhangzottak a fejében, miközben hallotta a választ. Nem ölte meg. Nem tudta elképzelni, hogy ne tette volna meg. Ettől a nőtől nem. Túlontúl vérszomjas ahhoz, hogy veszni hagyjon egy prédát. Ha már megtörte és már csak egyetlen vagy netán két csapás kellett volna... Kuromajot, ezt a fekete hajú, viktoriánus korabeli szörnyet gyilkosnak könyvelte el és eddig semmi sem cáfolta ítéletét. Ám mégis, mikor hallotta azokat a szavakat, önkénytelenül is fellélegzett. - Hála Istennek! - Nem hitte el, de mégis. Jobb volt így. Eldédelgetni magát, hogy " a csali nem hal meg" márpedig miért ne kellene annak is meghalnia? Már csak azért is, mert látta őket, azt a sunyi másikat is talán, amelyik hátulról támadt rájuk. Hiszen az az ördög attól messzebb volt, mintsem hogy árthasson nekik. Olyan gyorsan és egyszerre mindkettőjükre nem! Az lehetetlen!
A közelség és a kivételesen beszédkedvelő nő azonban frusztrálta. Eddig csak azt tudta hozzá vágni, hogy tűnjön el, meg hogy egy koszos patkány.... vagy valami ilyesmi, most meg milyen készséggel eltrécsel mellette.... talán szó szerint is. Alex, ahogy csak lehetett próbáld minden tekintetben távol kerülni a lánytól. Mocorgott ahogy csak tudott, s szándékosan nem akart rá nézni sem. Azok a beképzelt szavak. - Cshh, nem mintha én kényszeríteném ezt rád. Engedj el és egyikünknek sem kell elviselnie a másikat. - Tudta, hogy csak magát akarja menteni. Abban a pillanatban nem is Hinari járt a fejében. A lehető legmesszebb akart lenni attól, aki potenciális gyilkost csinál belőle, amennyire lehet. Kuromajo, az a nő embereket kínoz meg, és sokukat meg is öli, ha teheti. Mégsem akarja a vesztét, pedig az lenne az ésszerű. És elöntötte a tudatra a düh. Vállalná az indikátorának besározását is.... igen még azt is! És nem bánná meg hiszen azzal életeket ment meg! De nem teheti, mert ez nem az ő dolga! Nem teheti meg,és nem is akar gyilkossá válni. Még egy gyilkos megölésével sem. Pedig tudja, hogy képes lenne rá....
Kellemetlenül húzta el száját a lány akciójának nyomán, s csak halványan derengett fel benne a tudat, hogy nem kapcsolta ki az etikai módot. Direkt nem. Most mégis úgy reagált az érintésekre ahogy, és ez felettébb idegesítette!
Ám mielőtt méltatlankodhatna vagy egyáltalán végig gondolhatná, hogy miket vágjon a csaj fejéhez vagy egyszerűen csak megpróbálja lelökni, gurítani magáról, éles fájdalom hasított a lábába. Az első meglepetés közben fel is kiáltott, s csak későn tudta elnyomni a késztetést.
Fojtott hangon szólt a másikhoz. Egyre elviselhetetlenebb lesz a fülébe lihegés, és az a torz vigyor!
- Hagyd abba... ennek, ... semmi értelme! - De tudta jól, hogy nem fogja. Kuromajo elméjében ennek pont annyi értelme van, amennyi elég ahhoz, hogy folytathassa. Bizonyára jót mulat azon, hogy az "emberi faj söpredékéből egyet szenvedni láthat". Elfogta az undor, de egyszersmind egy mélyebbről jövő félelem is.
Hol lehet most Hinari? Csak remélni tudja, hogy nem egy hasonló helyzetben.
Minek tettetni, hogy nem fáj, az előbb azzal az üvöltéssel kvázi beismerte.... ez a némber pedig nem fog válaszolni neki Hinari hollétéről....
- Engedj el! Kérlek! - Fogta könyörgőre, s bár egész idő alatt az vonaglott végig az agyán, hogy ennek semmi értelme és csak lejáratja magát. Mégis meg akarta próbálni, úgy érezte, hogy meg kell tennie. A lányért. Hátha alapon.
Látni azonban nem látta a talán kicsi, de éles tárgyat. Ezt az utóbbi tulajdonságát első kézből tapasztalhatta meg. Azon már meg sem lepődött, hogy csak egyetlen egy hp-t veszített.... jól felkészültek rá-juk!
- Vvává-várjál! - Nyögte a lány felé fájdalmában, hiszen még mindig nem volt hajlandó kivenni a sebből a "kést". Így, azzal küszködve kellett beszélnie. - Azth mondtad, hogy eszköz volt, és hogy nem préda.... ki-ki a préda? Én? Vagy Hinari? - Vett pár szünetnyi levegővételt, s próbálta gyorsabban elhadarni, hátha lát a másikon változást. Most egy kis rándulás az arcizmain is beszédes lehetett. Ami pedig Hinarinál biztosan értékes lehetett az... - Vagy a legi? A-a katana kell? -

by **Hinari** Vas. Szept. 07 2014, 02:28

Igen, így, hogy konkrétan kimondta a nevét, már tudtam hová és mihez csatolni a lányt, annak kiállását, stílusát, habár egyelőre nem tűnt olyan idegesítőnek, mint ahogy Miri leírta. Dual Princess… Zavart a titulus, nem volt elhanyagolható így, hogy nála volt a Katana. A kezében, és mégcsak engedélyt se kért rá, hogy elvehesse. Chh. Minél tovább néztem, annál jobban felhúzott, így próbáltam ideiglenesen nem tudomást venni róla, inkább a szavaira figyelve.
- She? – kérdeztem vissza, a homlokomat ráncolva – You mean the girl with that raven? Who almost… - nem tudtam folytatni, szabad kezem ökölbe szorult, a másikban megremegett a virág. Ha az a lány rájön, hogy Alex érzi a fájdalmat… Nem is akartam belegondolni, ahogy azt sem értettem, miért hurcoltak el minket onnan, az a lány mit akarhat a fiútól, hogy vajon mi céljuk lehet velünk. Szemeimet körbejárattam a teremben, megkeresve az ajtót, azon gondolkozva, hogy vajon védett övezetben vagyunk-e, illetve nálam van-e még, működik-e a teleportkristályom. Alex és a Katana nélkül azonban teljesen mindegy volt, így megadóan sóhajtottam: akármit is terveztek, sok választásom nem volt, mint belemenni a játékba. S most, hogy Freyja biztosított felőle, hogy mindkettőnket életben hagynak – másképpen hogyan folytathatnánk a fiúval – már én is tudtam a kisebb problémákkal foglalkozni, s bár aggódtam Alex miatt, bíztam benne, hogy rendben lesz. Amikor a lány hátat fordított, vettem egy nagy levegőt, s csak lassan engedtem ki, elszámolva ötig, hogy mire újra felém fordul, megnyugodjak: hihetetlen mértékben irritált, ahogyan a lány a Katanát próbálgatta. Az ajánlatára pedig… már értettem, Miri miről beszélt a múltkor. A döbbenettől megszólalni nem bírtam, kellett egypár másodperc, mire felülemelkedtem rajta annyira, hogy normálisan tudjam kezelni.
- You’re kidding.
Persze ettől még pontosan tudtam, hogy egyáltalán nem viccnek szánta, ám hogy mégis hogyan volt képes minderre… számomra teljességgel hihetetlen volt. Úgy álltam ott, mint a naiv kisgyerek, akitől elvették a játékát és nem akarják visszaadni neki: egyszerűen nem tudtam mit kezdeni a helyzettel.
- So you’re saying I'll have to beat the Duel Princess in a duel, to get back the sword who is actually mine? – csak hogy a másik oldalról is vázolva legyen a dolog – You’re a bit unfair you know – tettem hozzá, s elhúztam a számat. Erre ment ki ez az egész? A párbajra? Nem, biztosan nem ennyire egyszerű. Az tiszta volt, hogy ha a mezőn vagy valahol máshol hív ki, eszembe se jutna tétnek megtenni a Katanát, ha pedig csak egyszerűen elvette volna tőlem – ahogy épp az imént meg is tette – akkor valószínű nem párbajozhatnánk. Arról nem is beszélve, hogy igencsak biztos volt a dolgában; így, ez alapján, és azok alapján, amit Miritől és más pletykákból hallottam, nem hittem, hogy határozott esélyem lenne ellene – So what if I won’t take on? I guess you’ll just leave me here and take the Katana, won’t you? – nem is értettem, minek állok vele szóba egyáltalán, hisz minden kérdésemre tudtam a választ. A felháborodásomat viszont nehéz lett volna palástolni, s nem is próbálkoztam vele: félig öntudatlanul is eszközként használtam arra, hogy önmagam számára is el tudjam vele nyomni a fel-feltörő kétségbeesést, melynek most nagyon nem szabadott a felszínre törnie.
- And also, I haven’t got any other sword right know, so if you want a fair fight, you’ll have to give him back anyway – tettem csípőre a kezem, élesen nézve a szemébe: ha másra nem, a szenvedélyére biztosan építhetek. Ha annyira odavan a párbajokért, ha neki fontosak és jelentőséggel bírnak, úgy bizonyára elvárja a másiktól, hogy teljes erőbedobással küzdjön, s maga sem könyvelheti el teljes győzelemnek azt, ha a másik hátrányból indul. Azzal pedig azt hiszem mindketten tisztában voltunk, hogy jelenleg esélyem se lenne elmenekülni, sőt meg se próbálnám még akkor sem, ha újra a kezemben lenne a Katana. Erre használták Alexet. Pretty state of affairs. Legszívesebben felnevettem volna: túl jól volt kitalálva minden.

by **Cardinal** Hétf. Szept. 08 2014, 13:01

Alex
A lány halk kuncogással jutalmazza a szenvedést, amit bemutatsz neki. Premier plánból láthatod, mennyire élvezi, amit veled tesz. Pont az undorod, a szabadulási kísérleteid, a nyöszörgésed, a könyörgésed, az aggodalmad, a félelmed, a tehetetlenséged, az erőtlen próbálkozásaid a szabadulásra vagy arra, hogy minél távolabb kerülj tőle... ezek tetszenek neki. Úgy nyalja meg az ajkait, mintha egy ínycsiklandó falat lennél. Mintha egy macska lenne, aki a törött szárnyú, menekülni képtelen kismadárra feni a fogát.
- Ha tudnád, én hányszor ejtettem ki ezt a számon... "Hagyd abba!" "Engedj el!" Dühösen, könyörögve, félelemmel telve... mindegy volt, hogyan, egyik sem használt, egyik sem! - csattan fel a végén. Hangja elkeseredetté válik, és érzed azt is, ahogy megborzong. Fájdalom és düh ül ki az arcára, a mozdulata is agresszív, amivel kirántja a combodból a kését, majd újra beléd döfi és jobbra-balra mozgatja az így keletkezett pixelsebben a pengét - Egészen mást terveztem, de aztán rá kellett jönnöm, hogy nem tudnám ugyanazt a rémálmot megismertetni veled, amit én is átéltem. Hiszen férfi vagy... ti védve vagytok ellene... vagy élveznéd... vagy alapjaiban lehetetlenítené el a félelmed. Felfordul a gyomrom tőletek! - sziszegi tiszta gyűlölettel és megvetéssel. Újra kirántja a tőrt, és ezúttal le is mászik rólad, majd a látótereden kívülre sétál, az ágy mögé - Ezért is voltam olyan boldog, amikor megtudtam, hogy van egy hibás kód a karaktered virtuális felépítésében. Igazán kár, hogy vér és csontok így sincsenek, nemde? ^^ - beszél tovább, miközben guruló hangot hallasz onnan, ahol a lány tartózkodik. Közeledik újra. Gyorsan dolgozik, kioldja a jobb kezeden a kötelet, erősen megragadja, és a következő pillanatban már a hideg fémet érzed a karod alatt, miközben leszíjaz - Szóval összeraktam ezt a kis szerkezetet míg aludtál - közli veled, miközben az ujjaidat állítgatja. Persze ezt már láthatod te is, ha oldalra fordítod a fejed. A fakonstrukció így önmagában nem sokat mond, csupán annyit láthatsz, hogy az egyik ujjad egy tartóelemen fekszik, és annyira le van szorítva, hogy nem tudod ki- vagy behajlítani. Ha kicsit mozgatod, akkor viszont érezheted, hogy a támaszték két részből áll, és közte egy vékony rés húzódik. Ott lesz nyilvánvaló, hogy mi is ez, amikor Kuro egy sword skillt helyez a késére, és a ragyogó pengét bedugja a tákolmány tetején lévő résbe, kábé 20 centivel az ujjad felett. Egy mini-guillotine kipróbálásának lehetsz tanúja.
- Mindketten prédák voltatok =) - osztja meg veled az információt, és egy kart felfelé rántva lecsapja a mutatóujjad felső két percét a tőrjével. Döbbenetesen hideg és érzelemmentes az arckifejezése, ebben a pillanatban teljesen üressé válik. Mintha egy gépet látnál.

Hinari
Freya kérdésedre csak bólint kettőt, megerősítve a feltételezésed. Valószínűleg ha ismernéd a hollós lányt, akkor nem lenne ennyire enyhe a reakciód, de ez is a svéd istennő kezére játszik pechedre. Talán ezért is nem mond többet ellenlábasod, mert tart tőle, hogy elrohannál és így meghiúsulna a rég áhított párbaj köztetek. Pedig látszik rajta, hogy alig tudja visszafogni magát, az alsó ajkába harapva akadályozza meg, hogy kicsússzon a száján a szerelemmel kapcsolatos hasonlata, ami aggodalmat ébreszthetne benned.
- All is fair in Love and war <3 - reagál végül döbbenetedre egy kacsintással - Besides, the Katana is not yours anymore. He's not mine either. Right now he's waiting for the girl who loves him more - helyesbíti a mondandód, majd egy szeretetteljes pillantást vet a kardodra. Hogy te is, úgy már ő is élőlényként kezeli, ahogy nő benne a tisztelet a katana irányában. Végül felsóhajt, és a terem túloldalához sétál, ahol a fal közepére erősített díszes tartóba helyezi a katanát. Miközben visszasétál hozzád, kínosan ügyelve arra, hogy közted és a katana között maradjon, már nyitja is a menüjét, és kettő kardot hív le belőle. Mindkettő Kezdő kard. Az egyiket hanyagul feléd is hajítja, teljesen másképp viselkedik ezekkel a pengékkel szemben.
- What do you think I am? A thief? I'm greatly offended! - reagál a feltételezésre sértődötten - I can tell that you have a lot of Love in yourself. You love that pretty boy and you love that sword as well. You want both, but I'm also in Love with them, so I can't let you have them. Unless you prove me that your Love is greater than mine... - szól hozzád, miközben a kezében lévő kardot lóbálja - So here's my offer. You can decline, and you can have the Katana back, but then I won't let you have the pretty boy. If you accept my challenge and lose, I'll take you to your boyfriend and keep the sword. If you win and you prove that your Love is powerful enough, only then I will allow you to take both of them. That's my responsibilty as the Goddess of Love, Hinari <3 - mosolyodik el lágyan, és intézi feléd a párbajfelhívást.

by Ajánlott tartalom

[Küldetés] Bonds

[Küldetés] Bonds

Re: [Küldetés] Bonds

Re: [Küldetés] Bonds

Re: [Küldetés] Bonds

Re: [Küldetés] Bonds

Re: [Küldetés] Bonds

Re: [Küldetés] Bonds

Re: [Küldetés] Bonds

Re: [Küldetés] Bonds

Re: [Küldetés] Bonds

Re: [Küldetés] Bonds

Re: [Küldetés] Bonds

Re: [Küldetés] Bonds

Re: [Küldetés] Bonds

Re: [Küldetés] Bonds

Re: [Küldetés] Bonds

Re: [Küldetés] Bonds

Re: [Küldetés] Bonds

Re: [Küldetés] Bonds

Re: [Küldetés] Bonds

Re: [Küldetés] Bonds

Re: [Küldetés] Bonds

Re: [Küldetés] Bonds

Re: [Küldetés] Bonds

Re: [Küldetés] Bonds

Re: [Küldetés] Bonds