Re: A Kert

by **Chancery** Csüt. Aug. 28 2014, 21:11

A jelek szerint még sok idő kell mindenkinek. Avagy csak az én vezérségem nem akarják elfogadni, bár ezt a gondolatot szeretném száműzni a fejemből. Megfogadtam, hogy bármit, ami önsajnáltató, kitörlök az agyamból, és így válok egy kicsit jobb emberré, aki képes másokkal is törődni, nem csak magával. Most pedig, hogy vezér lettem, immár hivatalosan is, még nagyobb szükségem lesz erre a változásra.
Shukaku végül nem bírta tovább a nyomást. Sokkal jobban el van kenődve, mint én vagy akárki a teremben. Timidus csendben követi, ahogy lépdelnek végig a lugason, és mikor elém érnek, halk szavait szinte alig hallom. Csak annak köszönhető, hogy odafigyelek, fülelek, és mindent megteszek, hogy érthessem. Elmosolyodom.
-Ne sajnáld. Ennél csak jobb lehet. Menjetek, pihenjetek le.
"Holnap kezdődik a takarítás", gondolom még magamban, és a tenni vágyás ismét felvillan bennem egy pillanatra. Ahogy figyelem lépteiket, a szokottnál jobban meggörnyedt vállát, eszembe jut a régi Shukaku, a félénk kislány, akit Peter mutatott be még régen. Most egy picit arra hasonlít; réges régi énjére. Nagyon remélem, hogy ez csak átmeneti állapot lesz nála.
Miután távozott, összecsaptam a tenyerem, ismét, és a többiekhez fordultam.
-Hát rendben. Menjetek, pihenjétek ki magatokat előbb. Ha bármi kérdés, kérés van, meg fog találni. -biztosítottam a közönséget, majd el is mondtam, hol van a szoba és a könyvtár, hát ha valaki esetleg még nem tudná. Hosszú időt töltöttem odakint, kissé lemaradtam, és Jade sem tudom, mennyit járt a céhházban eddig.
Megvárom, amíg mindenki elindul az útjára, majd Jay mellé iramodom és a mellkasához bújok. Nekem is pihennem kéne egy icuri-picurit, mielőtt munkához látok.

//Akkor lezártnak tekintem a dolgot, de ha a kariknak lenne bármi kérése, forduljanak nyugodtan Chanhoz Smile

Kijátszhatjuk akár nagyban is, vagy rövid PÜ játékok formájában, ha épp nincs energia-idő.
Köszönöm ^^//

by **Chancery** Hétf. Feb. 02 2015, 18:19

//Desdemona//

Desdemona írta:Kedves Chancery-san!

Szeretnék önnel beszélni. Ugyanis arra jutottam az utóbbi időben, hogy talán elkéne hagynom a céhet. Nem igazán érzem magam még ide valónak, egyelőre. Viszont nem tudok még végleges döntésre jutni és ezért is nem jelentem be azt, hogy kilépek, hanem helyette inkább megbeszélném önnel a dolgokat.
Amint lesz ideje fogadni kérem írjon és adja meg a helyszínt is.
Előre is köszönöm az idejét és megértését.

Tisztelettel: Desdemona

Az üzenet a tetőn fogadott, s ki tudja, Worg, a meditáció vagy a hideg hatására-e, de kicsit sem lepett meg annyira, amennyire vártam. Esetleg pont azért, mert számítottam hasonlóra. Desdemona ugyanúgy viselkedett, ahogy Shukaku; nem járt el sehova, behúzódott a kis vackába és még akkor se bújt elő, mikor elkezdtünk tagokkal gyarapodni. Nem vette ki a részét se a pakolásból, hogy hamarosan az új házba költözzünk, se a megbeszélésekből. Sosem haragudtam vagy nehezteltem rá emiatt, tudtam, hogy mindenkinek különböző időbe telik ezt vagy azt feldolgozni, avagy más keletű problémája akadt. Nem szerettem volna én zavarni őt, de ezúttal meg is bántam, hogy nem léptem elsőnek és nyújtottam neki segítő kezet.
Egy rövid üzenettel válaszoltam.

Chancery írta:Szia
Persze, bármikor, a Kert melletti folyosón leszek ^^
És tegezz nyugodtan

Küldés után sem siettem még, ellentétben eddigi szokásaimmal. Nyújtózkodtam egyet, felkeltem a Tető cserepeiről és elindultam lefelé, dacolva a hóval és hideggel, ami beborította az épületet. Hamarosan már úgysem itt leszünk.
Álomkelő a padlástérben várt, alig két szóban elmagyaráztam neki helyzetünket, és készséggel követett is, állandó árnyékként, egészen a folyosóig, melynek hatalmas, egybefüggő ablakairól a kertre lehetett látni. Erre van a konyha is, de ezúttal nem szállingóztak finom illatok az irányából. Körbenéztem, Desdemona még sehol sem volt.
-Nem baj, legalább megcsinálom addig a teámat.
Tekintve, hogy ezúttal vártam is valakit - illetőleg őt nem akartam megváratni, miközben a szomszéd helyiségben vagyok - kihasználtam a SAO digitális rendszerét és rekord idő alatt készítettem el egy tűrhető teát. A Főzésem ugyan maxon van, de az Italkészítésem kevésbé, mégpedig úgy vettem észre, ez is szükséges lehet az ilyen egyszerűbb dolgok elkészítéséhez. Amint szerzek még pár pontot, egy részüket annak fejlesztésére fogom költeni, hogy minél finomabb nyugtatóteákat alkothassak.
Így két csészével léptem vissza a folyosóra, várva tovább Desdemonát. Hogy izgatott voltam-e? Természetesen.

by **Desdemona** Csüt. Feb. 12 2015, 16:57

//Chancery//

Megkaptam ez eddig annyira vár válaszom a levelemre. Amint megnyitottam a válasz üzenetet és elolvastam, hogy Chancery fogad, hirtelen elkezdtem izgulni és szorongani. Pedig annyiszor elgondolkoztam már ezen és már döntésre is jutottam…részben. Valahogy most még is valahol mélyen bennem egy aprócska hang visszakozni kezdett a döntésem ellen és megpróbál a másik irányba terelni. De hát végül is ezért van szüksége marra, hogy megbeszélhessem a dolgokat Chanceryvel. Ha tényleg annyira biztos lennék magamban, akkor nem körülményeskednék ennyit vagy az is lehet, hogy az alap természetemnél fogva vagyok ennyire körülményes. De még is mért agyalok én ilyesmiken és miért vagyok ennyire ideges és feszült…Mindenesetre a tegezésre jobb lesz odafigyelnem. Hisz ez már a sokad alkalom, hogy ezzel jönnek nekem. Viszont tőlem valahogy ez a dolog idegen, csak egy személy volt akivel gondtalanul tudtam beszélgetni minden féle formalitás mellőzése mellet. Viszont vele is csak azért alakult ki ilyen szoros kapcsolatom, mert az illető igen rámanős volt és makacs és rengeteg munkája és erőfeszítése volt abban, hogy megtörje a jeget nálam. Útközben a táj hideg és csendes és gyönyörű hóréteg takarta be a tájat. Úgy néz ki, hogy nem sokan szeretnek a hidegben mászkálni, alig lehetett néhány játékost fellelni azt utcákon. Azt utunk a céh épülete felé némasággal teli volt. Nem beszélgettünk Aisuval csak céltudatosan haladtunk előre. Régen jártunk már itt, de a kerthez vezető útra még emlékeztem. Minél jobban közeledett a találkozásunk órája, annál idegesebb és feszültebb lettem. Furcsa mód még is mikor végre megláttam Chanceryt az idegességem alább hagyott kissé, de még mindig látható volt rajtam.
-Ü-üdv Chancery-san…
Ennél tovább nem sikerült eljutnom egyelőre. Túlságosan is kavarognak bennem a gondolataim és nem tudom összefoglalni őket egy csokorba. A gólem egyelőre csendesen áll mellettem és egyelőre még hagy engem érvényesülni. Illedelmesen meghajolt Chancery felé üdvözlés kép, viszont most egyelőre lakatot tett a csipogójára.

by **Chancery** Pént. Feb. 20 2015, 18:39

Elsőnek Álomkelő fordította füleit a vendégek irányába, majd lustán pillantott arra sárga szemeivel is, mikor megjelentek a sarkon. Én akaratlanul is elmosolyodtam, szélesen és boldogan; valami miatt, amióta immár saját magamra is odafigyelek, nem csak és kizárólag másokra és mások véleményére, ezerszer több örömet okoz a társaság, mint annakelőtte. Régebben erre gondolni sem mertem volna, hogy pont attól lehetek boldogabb, ha elérem, jól érezzem magam a saját bőrömben. El ne felejtsek emiatt köszönetet mondani a tanítómesteremnek.
Desdemona szemmel láthatólag feszült, dadogása is erre enged következtetni. Egy biccentéssel köszöntöm, majd felemelem a neki szánt csészét és nyújtom, persze nem ráerőltetős stílusban. Ha szeretné, elfogadja, ha nem, nem. Én a magam részéről jót kortyolok a sajátomból, élvezve a nem tűzforró, de kellemesen meleg tea selymes ízét.
-Ülj le nyugodtan. Aisu nem tudom, tud-e ülni Very Happy

-kuncogok fel és megpaskolom a kis padocska üres részét magam mellett. Álomkelő engedelmesen leugrik róla és áttelepszik az ablak párkányára, a jégvirágok mellé.
-Egyébként hogy vagytok? Olyan kis sápadt vagy Surprised

-nézek rá aggódón, de azért a félmosoly nem csitul az arcomról. Tudom ugyan, hogy Desdemona alapvetően is sápadt típus, mint amilyen én is, de sosem figyeltem meg, vajon máskor is ennyire falfehér-e. Igaz, eddig csak egy tag voltam, annak is a depressziós példánya, aki inkább kimenekült az erdőbe hisztizni ahelyett, hogy megbeszélte volna a dolgokat a többiekkel. Most viszont már vezér vagyok, többek közt egyenlőre még Desé is, és kutyakötelességem mindent tudni a tagjaim lelki állapotáról. Ha későn is, de ideje megismerni őket, érdeklődni irántuk, elvégre a lány levele az intő példa rá, hogy ezt eddig elmulasztottam a sok teendő miatt. Várhat az a költözés még egy kicsit, ha cserébe tudom, mindenki teljesen rendben van és jól érzi magát.

by **Desdemona** Kedd Ápr. 07 2015, 22:30

/Bocsánat a hosszú eltűnés miatt Embarassed

/

Kissé old a hangulatomon az, hogy Chancery barátságosan viszonyul hozzánk, már kevésbé aggódom amiatt, hogy sérelem ként a fogadta a kilépéssel kapcsolatos levelem. Bár az is megeshet, hogy én magam képzelek bele kicsit sokat a dologba. Egy enyhe és bátortalan mosoly kíséretében elfogadom a nekem kínált teát és leülök a lány mellé.
~Én is helyet tudok foglalni azon a padon, nem szükséges nekem folyamatosan lebegni.
Fejti a gólem a mondandóját, majd helyet foglal mellettem. Egy ideig a tekintetem a gőzölgő teára helyezem és csak akkor kapom fel a tekintetem, mikor Chancery ismét hozzám szól. Kissé meglepetten veszem szemügyre a fehér bőröm, de nem vettem észre semmi változást magamon. Mindig is ilyen voltam és ilyen is leszek. Az ég nem áldott meg túl sok színnel a külső megjelenésem terén.
~Ő mindig ilyen sápadt. Nincs ebben semmi furcsa. Most kissé ideges, de ezen felül semmi baja sincs.
Aisu eddig bírta a szótlanságot, valahogy ösztönösen feltörnek belőle a szavak, ha engem idegesnek vagy zavartnak lát csak, hogy kicsit oldjon a hangulatomon és itt tartsa a gondolataim ezen a síkon.
-Mi jól vagyunk. És ti?
Talán kissé rövidre sikeredett a válasz, így kortyoltam egyet a teámból és megtoldottam még pár dologgal a mondandómat.
-Nem régiben tértünk vissza Aisuval a játéktérre. Kicsit sok volt nekem egyszerre ez a játék és szükségem volt pár hónap elvonulásra, amit már bánok…viszont szükséges volt ahhoz, hogy kicsit jobban átlássam a dolgokat…
Ismét a bögre takarásába bújok és iszom a kellemesen meleg nedűből, majd igyekszem a lényegre térni.
-Nos…A céhen is sokat gondolkoztam ez idő alatt és rájöttem, hogy nem igazán vagyok hasznos tagja a közösségnek. Sőt igazából tag sem vagyok csak ott díszeleg a cég logója nevem mellet és ennyi…Ez idáig nem is igazán volt bátorságom ahhoz, hogy bárkivel is beszéljek erről vagy bármiről is. Viszont rájöttem arra, hogy az nem igazán kedvez nektek, hogy csak úgymond élősködöm a céhen. De egyelőre arra se érzem magam készen, hogy hasznos és aktív tagja legyek a közösségnek…
Hirtelen elhallgattam és a számba haraptam és ismét az előttem lévő bögrébe mélyesztem a tekintetem. Nem igazán tudom, hogy még is miképp fejezem be azt amit elkezdtem, így kell pár másodperc, míg átgondolom mit akarok mondani.

by **Chancery** Szer. Ápr. 08 2015, 17:53

Még sosem beszéltem Aisu-val sem ezelőtt, pedig Timidus példájából kiindulva igazán megtanulhattam volna, hogy nem minden pet olyan, mint egy közönséges állat odakint. Főképp az olyanok nem, akik még csak nem is léteznek mifelénk, akik mitikus lényekként vannak feltüntetve valójában. Őszintesége pedig csak még nagyobb jókedvre fakaszt, főleg, mikor megnyugodva észlelem, Desdemona nem pironkodik vagy kezd el miatta rögvest magyarázkodni. Nem akar olyan lenni, aki mindenkinek megfelel, hanem már elfogadta magát annak, amilyen. Legalábbis az én szemléletem szerint, de még nem merek sem magamnak, sem másoknak még semmit se csak így, kijelenteni. Az apró jelek észlelését még csak most kezdtem tanulmányozni, és ahogy a Vadászat, Halászat és további jártasságok is gyakorlást igényelnek, úgy ez is.
-Köszönöm, mi is jól vagyunk :3 -pillantopk Álom felé, aki egy lassú pislantással jelzi egyetértését, miközben farka lassan jár ide-oda. Nyugodt, de azért figyel minden apró rezdülésünkre, akár egy őrkutya. Milyen furcsa, hogy egy macskát egy kutyához hasonlítok magamban... még szerencse, hogy nem lát bele a fejemben, különben máris bajban lennék Rolling Eyes

Jobb teszem, ha Desdemonára irányítom minden figyelmem, és mikor elkezd beszélni, elkezd hangot adni a lelkében vívódó háborúnak, lassan kortyolgatva és mindvégig bólogatva hallgatom. Nem szólok közbe, megvárom, míg egy hosszabb szünet jelzi, befejezte. Csilingelve koccan a teáscsésze a csészealjjal.
-Meg tudlak érteni. Nem is olyan rég én is inkább elvonultam gondolkodni, és ugyanúgy meg is bántam, meg nem is. -mindvégig bólogatok, félig lehunyt szemmel, magam elé képzelve az erdő képét. A fát, ahol laktam, a függőágyat, és a kis szütyőt, amiben még Norm lakozott réges-régen.
Végül a teljes tekintetem a lányra vetül és igyekszem előhozni a lehető legkedvesebb mosolyomat. Tekintve, hogy őszintén azt gondolom, amiket most mondani fogok, ez nem is lehet olyan nehéz.
-Itt nem létezik olyan, hogy élősködés, emiatt ne aggódj. Eleinte én is ilyen voltam, egyébként sem tudtam, hogy kéne közösségbe illeszkedni, és hogy az is hogy változik játékon belül, de már megtanultam, hogy tévedtem. Nem kell az életet kockáztatni küldetéseken, hogy hasznos legyen valaki. Itt eleve olyan nem is létezik, hogy haszon. Csakis az számít, hogy TE jól érezd magad az adott közösségben, akármilyen is legyél.
Még papolhatnék órákat arról, hogy a lényeg itt az, hogy az ember elfogadja az adott közösséget, és hogy ez a közösség is elfogadja az embert. Én legalábbis, amióta Unity-ként létezünk, amondó vagyok, hogy nem érdemes törekedni már semmire. A jutalmakat, dicsőséget, hírnevet egyrészt elfoglalták a nagyobb céhek, másrészt értelmük sincs. Én legalábbis kétlem, hogy el tudnék vezetni egy nagy volumenű és pörgős céhet, ez a kis baráti társaság bőven elegendő a számomra, és nem szeretnék elérni semmit, csak azt, hogy mindenki jól érezze magát nálunk, legyen tag vagy vendég.
-Ha jól érzed magad, akkor maradj nyugodtan, ha pedig menni szeretnél, én akkor is támogatlak, és bármikor visszatérhetsz, ha szeretnél. Velem egyébként is lehet bármiről beszélgetni Wink

by **Simeon** Hétf. Ápr. 04 2022, 16:10

Unity party!

Simeont már napok óta le sem lehetett lőni, annyira meg volt őrülve a hír hallatán, hogy Chancery visszatért közéjük. Arcáról szinte le sem olvadt a vigyor és alig várta, hogy újra találkozhasson a lánnyal és elmesélhessen neki mindent, de mindent, ami eddig a céhvel történt! És persze ami a legfontosabb, hogy bemutathassa neki Kimit: az idomár mindközül talán ezt a pillanatot várta a leginkább.
Mióta karácsony táján összebarátkozott Joeyval jobban is, azóta sokszor kereste fel a lovagot és kérte ki a véleményét mindenféléről, de gyakran bekopogott Mikohoz is és ha Eikit megtalálta a folyosón, hát a harcos sem menekülhetett el az izgatott szóáradatok elől. Ha pedig a közös céhes karácsonyon sikerült meglepniük Joeyval a többieket, hát miért ne lephetnék meg most a többiekkel Chanceryt? Simeon alig győzte kivárni, hogy egyszer a cicafüles lánynak legyen annyi ideje a céhházban, hogy ne kelljen elrohannia a buliról.

A nap pedig most elérkezett!
- Joey, Joey várj! - érte utol a srácot a kerthez vezető lépcsőn, kezében egy adag süteménnyel, amit Fuwától kért el, mert ő egészen biztosan nem tudta volna ilyen jól megcsinálni azokat - Elhoztad az italokat? Ugye szerinted is meg fog lepődni? - nevetett és barátjával együtt lépett ki a kertbe, ahol a céh többi tagja éppen csinálták, hát, amit csinálniuk kellett. Simeon inkább a lelkesedésével lendítette előre a folyamatot, mintsem a tudásával, így az sem neki jutott eszébe, hogy asztalok is kellenek és arra is Tengerszem hívta fel a figyelmét, hogy próbáljon meg ne hangoskodni, mert azzal idő előtt elárulja magukat. Nem mintha a fiatalkorú polip egy percig is bízott volna benne, hogy gazdája nem fecsegi el fűnek fának az eseményt a céhtagokon és Fuwán kívül is, de azért a reményt még meg akarta tartani, hogy ebből tényleg lehet egy jó meglepetés. Soksok édességgel, igen. Sőt, főleg soksok édességgel.
- Szerintetek mikor érkezik? - fordult a többiekhez és nyújtogatta a nyakát a kerítés felé - Kimi! Kimi, lááátod már?
- Phh-h!
- Ja, igen - vigyorgott Simeon - Tudom, csöndben kell maradni - bólintott és egyre csak a kis sasfiókát figyelte, hogy amaz jelez-e nekik. Az ugyanis Kimi feladata volt, hogy egy közeli fa tetejéről szóljon, ha meglátja az idomárlányt. Amikor pedig végre szólt, úgy Simeon beállt a társai közé és ahogy Chancery felbukkant, boldogan és csillogó szemekkel kiáltotta; "Meglepetéééés!"

Shoowyt fejlesztek! Very Happy

by **Chancery** Csüt. Ápr. 07 2022, 11:39

Sejtelmem sem volt semmiről. Nem csupán azért, mert csak a nap egy részét tölthettem a játékban, hanem egyszerűen semmi jele nem mutatkozott senkin arról, hogy mi készül. Egyébként is kevesen vagyunk, és valahol hiányzik is már az, amikor még sűrű élet és hangzavar volt a kastélyban. Valahol viszont ez is békés, ki-ki el van a saját dolgával, és segítünk, összeülünk, ha valakinek problémája akad. Megértem viszont, hogy egy Bűnüldöző vagy egy Kereskedő céh sokkal hívogatóbb sokaknak, mint egy Közösségi. Én egyszerűen csak egyikbe se illek bele a felsoroltak közül.
Ma kicsit később léptem viszont be. Fáradt voltam az alváshiánytól, miután még egy éjszakai küldetésbe is sikeresen belefutottam; mire annak vége lett, azért már erősen jelezte a testem a szükségleteit. Még mindig bánt, hogy nem maradhatok bent mindig, hogy oda kell figyeljek a fizikumomra. Magasról tennék rá; de ami kell, az kell. Legalább adós nem vagyok már, és ez a lényeg. Siettem hát, mintha féltem volna attól, hogy lemaradok valamiről, és mikor felkeltem a közös szobánkban, nem is számítottam már rá, hogy Eikit ott fogom találni.
Elvégre már bőven telt a napból.
Elrendeztem magam, megnéztem, érkezett-e üzenet, vagy hogy épp esetleg van-e futó küldetésem. Csak egy kis "keress öt virágot" féle, semmiség, bőven ráér. Nem fog sokat hozni úgyse a konyhára, de legalább lassan haladok.
A konyha felé vettem az irányt, onnan ki lehet látni a kertbe, vagyis pontosabban, a kertből meg lehet látni engem. Mikor a sasfióka felrikkantott, összerezzentem ijedtemben és kihajoltam a félfal mögül, hogy mi történhetett. Valami baj? Simeon megsérült? Eszembe se jutott, hogy védett zónán belül ez nem lehetséges, átugrottan a félfalon a kertbe, és gyorsított léptekkel közeledtem... majd szinte hátra ugrottam ijedtemben, mikor Simeonnal az élen felugrottak.
Egyik kezem a szívemhez kapott; még talán odakint is reagálhattam, olyan erővel csapott meg a meglepetés, majd elnevettem magam, mikor láttam, senkinek semmi baja.
-Jesszus! Hát itt meg mi folyik?
Döntöttem félre kicsit a fejem, megpróbálva átlátni a helyzetet.
-Mi okból ünnepelünk, drágáim?
Elvégre, nincs se szülinapom, se névnapom, se semmim. Eikivel se év, de még hónapforduló sem, bár belőle kinézem, hogy még a napfordulókat is megünnepelné... bizonyos módon.

Little Jestert fejlesztek :3

by **Joey Chrome** Szomb. Ápr. 23 2022, 14:41

//Pufók Tűzköpőt fejlesztek

Chan él! Chan él! CHAAAAN ÉÉÉÉL!!! Bocsi, ennsyire boldog vagyok csak… Na, szóval a lényeg, hogy egyszer csak online lett Chan a barátlistán. Azt hittem először, hogy bugos lett a rendszer nálam, de mikor Simeon mondta, hogy partit szervez neki, s szeretné, ha segítenék neki, akkor igazolódott be, hogy nem bug, tényleg visszatért a lány valahogyan! Majd meg kell kérdezni, hogy csinálta ezt! Én lettem megbízva az italok ügyében, s nem is hagytam cserbe a kis barátomat, hoztam mindent, ami szem szájnak ingere, kivéve az alkoholt, mert nem akartam, hogy ne adj isten valami baj legyen belőle, meg nem tudtam mindenki korát. Gyümölcslevek, de abból szinte mindenféle, alkoholmentes koktélok, tea és természetesen víz volt az italmenüben. Éppen mentem volna le, mikor hallottam Simi hangját, hogy várjam meg, kezében egy adag süteménnyel
- Igen, elhoztam őket, mindenki tud inni, amihez kedve szottyan! S Igen, szerintem is meg fog nagyon lepődni! – Feleltem Simeon kérdéseire, miközben már együtt mentünk ki a kertbe a többiekhez. Letettem szépen az asztalra az italokat adott rend szerint, hogy mindegyikhez oda lehessen férni, s éppen tettem le az utolsót, mert azért nem könnyű dolog egyesével lerakni őket az asztalra, nehogy véletlen egymás hegyén-hátán legyenek, mikor Simeon másik petje, Kimi jelzett, hogy megjött a sztárvendég. Beálltam én is, s kiáltottam meglepetést én is, mikor a céhvezérünk végre előjött! Na de… Álomkelő nem nagyobb volt?
- Hogy-hogy mit? Hogy visszajöttél közénk Chan! Bár nem tudjuk, hogyan, de vissza jöttél! – feleltem Chan második kérdésére, miközben örültem neki, mint hajléktalan a talált száz dollárnak.

by **Simeon** Vas. Jún. 05 2022, 15:58

Simeon arcán hatalmas vigyor terült szét, amikor végre megpillantotta Chanceryt előbukkanni a céhházból, Joey válaszára pedig teli szájjal bólogatott és rövidesen el is gondolkodott rajta, hogy tényleg elég furcsa, hogy és ahogy az idomár egyszerrecsak újra felbukkant az életükben.
- Bizony! És még nem volt alkalmunk megünnepelni - lépett oda a lányhoz és ölelte át - Tényleg, de hogyan is jöttél vissza? - döntötte félre kicsit a fejét, ahogyan Kimi szokta, amikor valamire nagyon kíváncsi vagy valamit nem ért - A neved szürke volt, nem fekete, de mást nem tudunk - tűnődött el, majd minden átmenet nélkül tette hozzá:
- Mit kérsz inni meg enni? Hoztunk mindenfélét! - fogta meg a lány kezét és húzta őt oda a megpakolt asztalhoz, majd nevetett fel, amint meglátta első petjét, aki amíg Chanceryt várták, már rég rávetette magát a mindenféle édességre, amit ott talált. Tengerszem teli szájjal nézett fel az érkező ünnepeltre, azután üdvözlésképpen két csápjával is intett feléje, mielőtt folytatta volna az éppen aktuális falat lenyelését.
Simeon pedig tovább folytatta:
- Annyi, de annyi minden történt velünk, amíg nem voltál! Majd mesélek, jó? Meg igen, te is mesélj! Hogyan kerültél ki és miket csináltál eddig? Direkt adtad nekem a kesztyűt, vagy véletlenül? Erről nem kaptam semmi információt senkitől - biggyesztette le a száját a srác, de csak egy röpke pillanat erejéig - De emiatt lehet most nálam Kimi! - csillant fel a szeme és a kismadár, ahogyan meghallotta a nevét, kérdőn csiripelt egy sort és átszállt Chancery vállára, onnan tartva szemmel az eseményeket a továbbiakban - Puma eleinte nagyon nem akarta, de Kimi nagyon velünk szeretett volna jönni, felfedezni a világot meg mindent! - mosolygott a fiú és kihúzott egy széket a cicafüles lánynak - Nagyon kíváncsi ám! És mindig megkergeti a molyt, ami a könyvtárban tanul - nevetett, le sem véve szinte a szemét Chanceryről, aki végre, végre itt volt velük újra!

by Ajánlott tartalom