Kert és a tó

by **Saibāitachi** Vas. Jún. 13 2021, 14:31

Mint ahogy azt a neve is mutatja a terület magában foglalja a kertet és a tavat. A kertben zömében cseresznye- és juharfa található, így tavasszal élénk rózsaszínben nyáron a zöld árnyalataiban, ősszel pedig narancs és egészen mély vörös színeiben pompáznak. Akad néhány örökzöld is melyet a szokás szerint felhőre nyírnak a gondos kezek.
A tó egy tiszta felszínű gondozott víz (nem csúfítja sem békalencse, sem sás vagy egyéb vizinövény), a széle kövezett így könnyen megközelíthető. Szintje alacsony, így nem kell magas horgászat jártasság ahhoz, ha valaki itt akar gyakorolni.

by **Saibāitachi** Hétf. Jún. 28 2021, 00:57

Az árnyharcos a központi rész felől közelíti meg a tavat, így a nyugati verandára helyezi ki a halak szállítására használt hordót.
Mivel alapból tiszteli a természetet és a benne élő lényeket, annak ellenére, hogy ez csak egy virtuális világ, ahol még annyira sem éreznek fájdalmat vagy kellemetlenséget a kreatúrák, mint odakint, nem csak egyszerűen beborítja a hordó tartalmát. Nem. Szépen egyenként kézzel kiemeli a hordóból a fogott halakat, majd a veranda szélén leguggolva, behelyezi a pontyokat a vízbe. A két Pillangónál kifejezett odaadással jár el, már-már úgy helyezi őket be a saját közegükbe, mint egy anya a gyermekét az ágyba.
Bár a tóba engedett halak nem minősülnek petnek, és annyira nincs otthon a játék mechanikájában, így a biztonság kedvérét, a tó egyik sarkába némi haleledelt is beszór.

Ha Simeon elkísérte akkor, most oda fordul hozzá.
– Yosh! Akkor itt végeztünk. Menjünk nézzük meg a szobákat. Egyelőre majdnem mind üres. Én a magam részéről az északi oldalon az utolsó szobát választottam. A szoba rövidebb fala a tóra néz, akárcsak a mellette lévő másik 4 szobáé, melyekkel közös a veranda. Jelenleg ugyan csak 7 szoba van a központi részben, de ha össze kuporgatjuk a lóvét, akkor további 3 lessz még kialakítva. – magyarázza a terveket Simeonnak. Persze nem feledkezik meg a két petről sem;
– Tengerszem, ha akarsz pancsolhatsz a vízben. De ha lehet a kiengedett halakkal még ne játssz fogócskát, hadd nyugodjanak meg. – majd a sasfióka felé fordul – Ez természetesen rád is vonatkozik Kimi. Mármint a halak kergetése, nem a pancsolás. A kertben akad bőven egyéb felfedezni való. – mosolyog rájuk a házigazda.

by **Simeon** Pént. Júl. 09 2021, 20:55

Simeon egész út alatt beszélt. Már a stand összepakolása közben elkezdte, vagyis inkább folytatta a bossharcokon kellő itemekről, de főleg a kristályokról, amik úgy csillognak a napcsíkokban, mint egyik másik item se képes! Vagyis talán az a kard, amit Napkőből készített a kovács pont előttük és az ő Napkalapja - azok a kivételek. Tengerszem éhesen csúszott a játékosok után és azon gondolkodott, hogy vajon ebben az új céhházban merre van a konyha, Kimi pedig, mint általában, megtalálta tökéletes helyét Saibaitachi fején. A madárka már éppen kezdett elaludni az ütemes ringatózástól és az sem zavarta, hogy Simeon egész út alatt beszélt.
Amikor azonban a halak beengedésére került sor, Simeon elhallgatott.
Csöndesen és tisztelettel nézte végig a folyamatot és még azzal sem szakítota meg a szertartást, hogy megkérdezze, beengedheti-e ő egyiket másikat a halak közül. Mondjuk azokból a szúnyogcsípésesekből, amiknek ugyan a nevét nem jegyezte meg, de ő fogta azokat! Mind a kettőt! Nem, az idomár csöndesen és vidáman guggolt a tavacska partján és nézte, ahogyan az állatok új helyre lelnek. Ez biztos jobb volt, mint az a kút, főleg, hogy enni is kaptak itt. Talán éppen ezért érte váratlanul az árnyharcos gyors témaváltása: értetlenül kapta fel fejét és egy ideig bámulta a másikat, aztán a szavakból csak összerakta, hogy mi lesz most a program. Megnézik a szobákat!
- És mekkora a szobád? Mi van benne? Szóval van egy veranda is a szoba és a tó között? Le lehet lógatni a lábad a tóba? - baktatott barátja mellett és sorolta kérdéseit, leplezetlen lelkesedéssel - Ha kell, tudok kölcsönadni aranyat a szobákra. Ha kell még - mosolygott és bekukkantott mindenhova, amit Itachi nem ódzkodott megmutatni neki útközben - A tóra néző szobák fantasztikusak! - nevetett ragyogó arccal és elképzelte, milyen lenne, ha Tengerszemnek nem medencéje lenne, amit a szobájából könnyedén elérhet, hanem egy egész tava. Főleg, ha még ennél is nagyobbra nő, amit Simeon elég valószínűnek tartott, kiindulva a polip bébikori méretéből.
- Tengerszem, ugye neked is tetsz... - kérdezte, de az említett pet már sehol sem volt - Eltűnt - álmélkodott Simeon, de aztán hamar észrevett egy narancsos foltot a tó közepén úszkálni. Az idomár mosollyal az arcán figyelte őt egy darabig, aztán sarkon fordult és Itachi után rohant.

Ebben a játékban is a pufók tűzköpő dixi van velem Smile

by **Saibāitachi** Szomb. Júl. 10 2021, 22:27

A stand pakolása, és az úton a céhházhoz nagyon hálás azért, hogy barátja vele tart. Az idomár cserfes locsogása, most kifejezetten jót tesz neki, mert így eltereli a gondolatait a borús jövőről. ~Esélyes, hogy Kotaro Nyárifesztiválját már meg sem tudjuk rendezni~ e borús gondolat miatt Simeon beszámolójának az elejét, csak kényszerű mosollyal az arcán hallgatja, de amit elterelődik a figyelme, már mosolya őszintébe fordul.

A halak etetését követően, amint felhozza a szoba kérdését, előzékenyen int, hogy merre induljanak, majd igyekszik minden kérdésre válaszolni;
– Nem nagy, sőt igazából a legkisebb az épületben, de a célnak pont megfelel. Igen van, azon a felén az épületnek végig fut egészen az épület sarkáig. Mindjárt látni is fogod. – mutat előre, majd elgondolkodik egy pillanatra – Úgy emlékszem van olyan pontja a tónak ami elnyúlik egész a verandáig, szóval ha elég hosszú a lábad, ahhoz hogy három lépcsőfoknyit áthidaljon, akkor igen.
A bővítésre érkező felajánlásra elhárítólag emeli kezét.
– Ugyan hagyd csak, de azért köszönjük a felajánlást. Előbb derüljön ki, hogy megmarad-e a céh vagy sem. A bővítés maga nem kerül sokba, szóval azt össze tudjuk szedni szerintem hamar. – közben ahogy Simeon megemlíti a tóra néző szobák remek mivoltát, ő is az említett tereptárgy felé fordul.
– Azok bizony! Szeretek csak pusztán ülni a félretolt ajtóban és bámulni kifelé.
Közben ő oda is ér az említett lépcsőhöz, és fellépkedve rajta, nem megy el a szobájáig, elvégre nem azért csábította ide az idomár cimboráját, hanem meg áll az utolsó előtti shōji ajtónál és megvárja míg a fiú utóléri.
– Mivel tagja vagy a Fénylovagok Tai-nak így, csakhogy tudd, – kacsint rá az idomárra – lehetőséged van arra, hogy szobát kapj itt a főépületben. Az enyém példának okáért az ott. – mutat rá a következő ajtóra, ami csupán pár lépésnyire van attól aminél állnak.
– De ez teljesen üres! – tolja szét a kétszárnyú csúszó ajtókat, hogy feltáruljon a helyiség mögötte.

by **Simeon** Vas. Aug. 15 2021, 17:42

Simeon csillogó szemekkel bólogatott a válaszokra, aztán elnevette magát:
- Vagy majd leülünk a lépcsőre és úgy! - mosolygott és már el is képzelte, ahogy lábát a vízbe lógatja a sok csodaszépen csillogó halacska között! Mert azok biztos nem fognak majd félni tőle, ugye? Itachi mondjuk az aranyat éppenséggel nem fogadta el tőle, pedig az idomár tényleg, őszintén szívesen segített volna. Amit viszont az árnyharcos indoknak említett, azt az ifjú idomár egyáltalán nem értette:
- Miért ne maradna meg a céh? - tátotta el a száját és elkezdett hangosan is töprengeni - Ha majd lesz megint olyan, hogy el lehet venni mástól a céhházakat, mert képzeld volt tavaly nyáron! Akkor majd jövünk és segítünk - vigyorgott rá a másikra és ezzel le is rendezte magában, hogy ez a céh bizony nem fog megszűnni. Ahogy az övéjük sem. Azt is megvédték közösen, szóval legközelebb se lesz máshogy! Közben végigsétáltak a folyosón és Simeon le-lemaradt bámészkodni, de végül észbe kapott és gyorsan beérte barátját, aki megállt, igaz nem az utolsónál. Pedig Simeon szívesen megnézte volna, ő hogyan rendezte be a szobáját. Aztán... aztán csak tátott szájjal bámult a másikra, akinek nem is teljesen értette a szavait: hogy őneki lehet itt saját szobája? - Tényl... - nyelt egyet - Tényleg lehet? - lépett beljebb az előtte feltáruló helyiségbe, de nagyjából olyan áhítattal, mint aki egyáltalán nincs hozzászokva ehhez a kedvességhez és nem is tud vele mit kezdeni. Utoljára Chancery volt hozzá ilyen kedves, amikor megengedte, hogy céhtag legyen és ott is lakhasson náluk, velük - Ez csodaszép - nézett körbe csillogó szemekkel, mert annyi, de annyi fénycsík ragyogta be a helyet! És még a tavat is lehetett innen látni, sőt egészen közel is volt! Simeon félre is húzta a verandára nyíló tolóajtót, hogy mégtöbb fény jöjjön be éshogy integethessen polipjának is - Tengerszem! Tengerszem, itt vagyunk! - nevetett, aztán mosolyogva fordult vissza Itachihoz - Régen láttam Tengerszemet ennyire felszabadultnak. Nagyon szeret itt lenni, de... a többi céhtag nem fog ránk haragudni? - kérdezte és arcán most először futott végig az aggodalom. Nem akarta, hogy a többiek kinézzék őket innen és rosszakat mondjanak róluk, hiszen ők voltaképpen nem tartoztak ide. Talán csak egy kicsit, a tai miatt.

by **Saibāitachi** Vas. Aug. 15 2021, 19:04

A céh megszűnés témája úgy tűnik nem aggasztotta az idomárt annyira mint Itát, aki érezte, hogy egy frissen alakult céh első próbálkozásai könnyen vezethetnek kudarcba. Viszont az, hogy így látatlanban is ígéretet kapott a segítségre Simeon céhétől, megnyugtatta az árnyharcost.
– Talán igazad van és én lihegem túl a dolgot. – mosolyodott el – Mindenesetre hálás köszönettel fogadjuk a támogatásotokat. Alkalmasint megkeresem a céhetek vezetőjét, hogy ezt személyesen is tolmácsolhassam.
Itachi elégedetten figyelte, hogy sikerült kellemes meglepetést okoznia barátjának. Természetesen azért nagyon is remélte, hogy így lesz, mert valljuk be őszintén, azért egy kis számítás is volt a dologban. Az árnyharcos tudta, hogy Simeon erős játékos, és ha Ő az otthonának tekinti a céhük központját, akkor számíthatnak rá ha épp megvédeni kell azt. Annak, hogy a barátja ezt még az előtt is felajánlotta, hogy tudott volna a szobáról csak hab a tortán.
– Nem hiszem, hogy bárkinek ellenvetése lenne az ellen, hogy egy egyébként teljesen üresen álló szobát át adunk egy országos cimborának, aki a céhünk támogatója! – kacsint rá a másikra. Ezt követően, mivel az ügyet lezártnak tekinti, a szoba ajtajához lépve, a paneljén gyorsan beállítja Simeon jogosultságait. Majd amint végzett ;
– Akkor ezzel meg is vagyunk. Majd ha lesz időd szépen berendezed magadnak ahogy kedved tartja. A szoba paneljét már bármikor megnyithatod. Most gyere megmutatom a saját szobámat.
Alig pár lépést kell csak tenniük, ogy az említett helyiséget elérjék a verandáról. Az ajtót félrehúzva, beinvitálja az idomárt;
– Ülj csak le az asztalhoz, vagy épp ha ahhoz van kedved kihozhatod ide is az ülőpárnát. Mindjárt hozok teát, meg hozzá némi harapnivalót. És miközben elfogyasztjuk, elmesélhetnéd mi volt ez a céhház foglalós dolog, mert elsőre elég rémisztőnek hangzott.

by **Simeon** Szomb. Aug. 28 2021, 13:19

Simeon lelkesen bólogatott Itachira és egyáltalán nem érezte meg, hogy az árnyharcos bármennyire is aggódna a céh megszűnése vagy elfoglalása miatt. Hiszen minek aggódni, ha úgyis megoldják, főleg ennyi napcsíkkal, mint ami ezt a birtokot övezte?
- Ha szeretnéd, bemutatlak neki! Eikinek hívják és ő vezette a céhet az ostromon, nagyon erős harcos! - mesélte vidáman és örült, hogy Ita máris szeretne jobban megismerkedni a többiekkel is. Ez uganis azt jelentette, hogy ők tényleg barátok mostmár! Az idomár majd kiugrott a bőréből, amikor rájött erre.
Akkor pedig főleg, amikor megtudta, hogy szobát is kap itt. Nevetve, boldogan ugrált körbe és integetett a tóban úszkáló Tengerszemnek, aki persze oda sem figyelt arra, mi zajlik éppen az épületben.
- Tényleg nem bánják majd? De jó! Majd én is megismerkednék velük, ha itthon lesznek - mosolygott Simeon lelkesen és amikor pár perccel később felugrott előtte az ablak, hogy jogosultságot kapott, teljes boldogsággal okézta azt le és fordult a másikhoz - Szerencsére medence már nem fog kelleni - vigyorodott el és intett a tó felé, aztán vidáman baktatott Itachi után, hogy megnézzék, milyen szobában is lakik ő.
- Persze, mesélek majd! - bólogatott Simeon lelkesen - De maradjunk a napcsíkok között - mosolygott és az árnyharcos szavaira fel már hozta is az ülőpárnákat, hogy amíg a másik elindul némi ételért és teáért, addig ő elrendezgethesse szépen azokat - Ha tudsz, hozz édességet is valamit! - kiáltott még Itachi után, merthát ez Tengerszemmel az oldalán elsődleges volt. Az említett polip pedig nagyon jó érzékkel hallotta meg pont azt, ami neki kellett és mire esetleg Itachi visszaért, a pet már ott trónolt a verandán, természetesen csurom vizesen és éhesen is. Simeon csak megsimogatta az állatkát, aki fejét nyújtogatva kémlelte, mit hoz új barátjuk és ha volt közte édesség is... a polip már le is volt fizetve.
- Kimi vajon hol van? - jutott eszébe Simeonnak és forgatta körbe a fejét, de a madárka egyelőre sehol sem volt látható.

by **Saibāitachi** Vas. Aug. 29 2021, 13:24

– Mindenképp! – nyugtázza a bemutatásra vonatkozó felajánlást. Az ES-nek szüksége van az erős szövetségesekre, és az idomár céhe igencsak annak tűnik.

Mióta Karasu állandó látogatója lett, Itachi betartalékolt minden olyanból, ami szükséges lehet, hogy ha kell elláthassa az alakalmi vendégeket. Persze ehhez jócskán hozzájárult lustasága, mivel a konyha az épület túlsó felén található, ahol a céh tárolja az élelmiszereket és minden ehhez kapcsolódó felszerelést. Szóval az árnyharcos szépen elkülönített magának némi italt és ételt, nem sokat de mindenből ami kelhet. Teából elég sok féle van, de ezen a téren elég ínyenc így azt a típust tartja, ami a kinti Yabukita fajtának a legjobb leképezése idebent.

Visszatérve a verandára leteszi a kis hordozható asztalt a barátja, és a neki odakészített párna közé. Majd lekuporodva a két csészét megtölti a halvány élénk zöld folyadékkal. Természetesen először a vendégét, és a sajátját csak azt követően. Majd szembe találkozva a polip sóvár tekintetével, a pet elé tesz egy nagy adag mochi golyót. Ugyanis jelenleg csak ez van nála. De mivel a kardforgató is és ő maga is nagy szenvedéllyel fogyasztja ezt a tradicionális japán édességet, ezért ebből legalább jó sok van neki, szóval egy ideig Tengerszem le lesz foglalva, aztán ha kedve van hozzá, még pacsálhat egy jót a tóban.
A másik pet hiánya eddig fel sem tűnt neki. De miért is tűnne, hisz az épületen belül volt eddig. Azonban mivel védett övezetben vannak, nem aggódik különösebben Kimi épsége miatt.
– A kertbe a tóhoz bejár néhány kisebb madár. Talán őket hajkurássza. – tippeli meg az árnyharcos, hogy mi lehet a sasfiókkal.

by **Kotaro** Szer. Szept. 15 2021, 17:32

Reggel a Federal Center kertjében korán kezdődött a sürgés-forgás. Bérelt NJK-k serénykedtek a kis árusító sátrak bódék állításával. Tempósan dolgoztak, de azért kapkodás nem volt, ahogy az el is várható egy hangyaboly elvén működő, központi MI irányítása alatt álló, öntudat nélküli nem játékos karakterekből álló csoporttól.
A munka nem tartott sokáig lévén igen kevés állványt kellett csak felállítani, és a rájuk feszítendő ponyvák sem voltak hatalmasak. Kotaro a bejárathoz eső legközelebb felállított asztalhoz sétált és a ponyva alá húzódva elkezdte kipakolni a portékát. Kotaro a cukrozott almás bódét választotta magának, mivel az édesség mindig is kelendő árucikknek számított, ezért még a legalacsonyabb részvételi szám mellett is jó eséllyel mentesül az egész napos unatkozás alól.
A következő, mellette felállított pult a különféle tréfás, vagy épp cuki maszkokat kínáló beváltó hely lesz. Úgy emlékszik ezt a pultot Shareen vállalta fel. A sort az aranyhal horgász pult követi, de azonban a SAO sajátos pet rendszere miatt, a klasszikus aranyhal fogó játék csak névleges és különféle apró mütyüröket kap jutalomként akinek sikerül kihalászni egy halacskát. Ezt a pultot egy bérelt NJK fogja vinni, aki már ott is áll rezzenéstelen arccal a nagy fadézsa mellett, és a pultnál megállók kezébe automatikusan belenyomja a halászathoz használatos kicsi, vékony papír merítőt. A következő pult átellenben a séta út túloldalán található, és azt Itachi fogja vinni. Ha minden igaz ehető takoyakit fog kínálni, bár ha Itachi főzőtudományából indulunk ki, akkor ez irányban vannak kételyei. Mármint, hogy ehető lesz az a takoyaki. A céhvezér mellett a céllövölde foglal helyet, ami szintén a világ sajátossága okán inkább célba dobó. Lőfegyver híján gúlába rakott hengereket kell ledobni, és ha sikerül az összeset feldönteni, akkor egy mütyürt kap a delikvens. Ezt a pultot is njk viszi, lévén nem volt több jelentkező a céh tagok közt.
Végül elérkezettnek látta az időt a céhvezető, hogy megnyissa a céh kapuját, és ha idetéved néhány érdeklődő, akkor az bejöhessen.

Megnyílt a második ES céhesemény, elérhető pultok:
cukrozott-alma
maszkok
aranyhal halász
takoyakis
céllövölde
A beváltás szabályai itt.

by **Simeon** Pént. Okt. 01 2021, 17:53

Ez még az ebben a topicban elkezdett Itachis ismerkedésre megy, ha még lehet! Surprised

Simeon jól érezte itt magát. Elhelyezkedett a párnákon és egész addig a tavat bámulta, amíg barátja meg nem érkezett a tálcával - a tavat és legfőképp az azon irányt változtató napcsíkokat, mert bőven volt ám belőlük! Biztos imádták a helyet, mint ahogyan ő is kezdte így gondolni. Aztán meglátott egy koi pontyot (talán pont az egyik szúnyogcsípéseset, amit még ő fogott pár órája) és ahogyan a hal feljebb úszott a felszínre, majd egy gyors fordulattal újra lebukott, pikkelyein megcsillant pár napcsík. Simeon pedig még levegőt venni is elfelejtett: tehát ezért kellettek ide a halak!
- Tökéletes Fénylovag-főhadiszállásnak - ejtette ki a szavakat és közben nem is figyelte, hogy időközben nemcsak Itachi érkezett vissza, de egy tea is került elé. Zavartan pislogott fel a révedezésből és arcán szinte azonnal megjelent a boldog, széles mosoly - Nem gondolod? - kérdezte az árnyharcost lelkesen, aztán két kézbe vette a csészét - Köszönöm szépen.
Tengerszem pedig rávetette magát a mochigolyókra és igaz saját nyelvén - az első három darab után - ő is megköszönte az ételt, ezt azonban a srác aligha értette, hiszen a falatokat nem nyelte le közben; ezzel nem húzta az időt. Simeonnak végül csak feltűnt a kismadárka hiánya is, de Ita magyarázata úgy tűnt elég volt neki: az idomárfiú hatalmasat bólintott és elnézett a tó túlsó felének irányába.
- Akkor neki is akadnak játszótársai - mosolyogott, jóllehet a valóságot jobban le lehetett volna írni azzal, hogy Kimi éppen a vadászösztöneit éli ki a szerencsétlen, szomjas madarakon. Simeon viszont - mint általában - nem gondolt bele ebbe sem olyan mélyen: apró kortyokban fogyasztotta teáját és közben már teljesen máshol járt.
- És mit kell csinálnia egy ilyen osztagnak? Majd harcolunk a Sötétség Lovagjával is? - fordult a másik fiú felé, arcán őszinte és izgatott kérdéssel.

by **Saibāitachi** Vas. Okt. 03 2021, 16:52

Simeon ismi.
Már hogyne lehetne! Smile

Ita letelepedett a neki oda készített párnára, majd a kérdés elhangoztával úgy tűnik ezen azért elgondolkodik, noha az ember nem nagyon gondolna egy ilyen kérdésbe bele, sokkal inkább reflexből rávágná az igent. És az árnyharcos válasza nem is támasztja alá, a töprengésének szükségességét. De tény, hogy a merengő tekintetét a tóra szegezve, a válasza ugyancsak megkésik egy kissé;
– Szerintem ez a hely bárkinek kiváló főhadiszállás lenne. – majd mosolyogva fordul barátja felé – Nagyon szívesen!
Miközben a teájukat kortyolgatják, némán figyelik a polip ügyködését a babpürés golyókkal. Menyét nem igazán tudta eldönteni, hogy a hangok amik elhagyták a petet, a táplálkozásának a velejárói, vagy valamit mondott Tengerszem. Végül úgy döntött, a hallatott hang a természetes velejárója az édesség fogyásának így nem tulajdonított neki nagyobb jelentőséget. Csak biccentett egyet és tovább figyelte a vizet.
Kimi hiányát követő megállapításra csak megvonta a vállát;
– Végül is akár mondhatjuk így is. – majd a tai-okra vonatkozó kérdésre ad választ – Az attól függ mire érkezik felkérés. Tervek szerint feladat orientált csoportok lennének. A Fénylovagok tai jelenleg a legjobb harci képességű osztag, szóval, ha megbíznak vele, akkor igen; Akár még az is előfordulhat, hogy a Sötétség lovagjai ellen kell harcba szállnunk. – kis szünet után azonban szükségesnek érzi a kiegészítést – Azonban jelenlegi megbízásaink elégé csip-csup ügyek. Nyilván senki nem mer egy kezdő céhet komoly feladatra felkérni. Feladataink legnagyobb hányada egyszerű, alacsony szintű beszerzési ügyletek. Ezeket most rendre Kotaro és Shareen intézi, bár még egyiküknek sem jutott eszébe, hogy tai-ba tömörüljenek.
Most hogy szóba került a dolog, Ita el is mosolyodott rajta. Sőt kis híján fel is kacagott, de inkább visszafogta magát. Gyakorlatilag a céh jelenleg két Tai-jal rendelkezik, és mind a kettőben ő a taicho a másik tag pedig egy külsős.
– Egyelőre csak csetlünk-botlunk. Még nem igazán működik úgy a dolog, ahogy terveztem. A kezdeti nehézségek, meg ilyesmi. – mosolyodik el.

by **Simeon** Vas. Okt. 17 2021, 11:43

- A sötétség lovagjainak biztosan nem - rázta meg a fejét a srác Itachi megállapítására - Őnekik túl sok lenne a napcsík - vigyorgott rá barátjára és nézett újra körül, mert igen, ez a hely tele volt napcsíkkal, mindenhol! A legtöbb talán a tó vizén tükröződött vissza, alig pár lépésre tőlük. Az idomár ebben a békességben vette magához az italt és jókedve csak nőttön nőtt, ahogyan nézte egyetlen polipját, amint amaz szinte megállás nélkül tömi magába az édességet; mintha legalább hat gyomra lenne, vagy több. Simeon el is gondolkozott rajta, milyen érdekesen programozták, a szeretetét pedig tapintani lehetett, minden mozdulatából és tekintetéből, amit első petje felé tett. Kimi hiánya persze ugyanúgy feltűnt neki, de ha a kismadár végre barátokat talált, akikkel játszhatott, az legalább olyan jó volt, mint Tengerszem számára a tó. Igen, itt tényleg minden megvolt, ami kell - talán csak Dust hiányzott nagyon, meg a könyvtár, dehát ott is volt szobájuk, Simeon pedig eldöntötte, hogy máris imádja mind a két helyet, ugyanúgy, csak más miatt.
- Kíváncsi lennék, milyen egy megbízás - mondta aztán és csillogó szemekkel fordut Itachi felé - Szerinted tényleg lenne valaki, aki felkér minket a Sötétség Lovagjai ellen és tudja is, hogy hol találjuk őket? - tette aztán fel a kérdést és el is gondolkozott rajta, de persze nem sokáig, hiszen az árnyharcos csomó érdekes dolgot mondott még ezután, amikre az ifjú idomár csak bólogatni tudott - Kezdetben nehéz, de lesz az jobb is majd - mosolygott rá a másikra a maga naiv lelkesedésével - Majd elvégzük jósok feladatot és akkor mindenki tudni fogja, milyen jók a Fénylovagok! - nevetett és igen, neki elsősorban ez a név tetszett és amit számára jelentett; a többi tairól valahogy rendre elfeledkezett ilyenkor. A Fény Lovagjai ugyanis a legjobbak! És ha elkezdenek feladatokat végrehajtani, az összes sötétség lovagja egészen biztosan elmenekül előlük.

by **Saibāitachi** Vas. Nov. 14 2021, 12:56

Az árnyharcos a sötétség lovagjai számára alkalmatlan céhház témában sarokba szorult. Barátjának ebben teljesen igaza volt, így csak egyetérteni tudott vele.
– Ebből az aspektusból nem vizsgálta. – állapítja meg – Igazad van, nekik nem lenne túl kényelmes ez a hely.
A megbízásokat érintő témában viszont elég otthonosan mozgott. Egy kis időre eltöprengett azon, hogy is világosítsa fel barátját a dolgokról úgy, hogy ne törje le lelkesedését, és ne is rombolja belső világképét. Ugyanis Itának erős kételyei voltak az irányában, hogy a Sötétség lovagjai valóban léteznek-e. Már csak ebből az okból kifolyólag sem jutott eszébe a céhház általuk történő felhasználását még csak lehetőségként sem meggondolni. Végül egy diplomatikus kerülőutat választott.
– Nem tudom, hogy akad-e olyan személy aki rendelkezik ilyen információkkal és azt meg végképp nem tudom, hogy ha van ilyen személy, akkor Ő hallott-e egyáltalán a mi céhünkről. De ha igen és megkeres minket, akkor készséggel fogjuk felajánlani segítségünket. – remélte, hogy a válasza kielégíti az idomár kíváncsiságát. Mindenesetre Ita jobbnak látta témát váltani.
– Azon töprengtem, hogy miféle karizmád lehet, hogy csak úgy tapadnak rád a különböző lények, kicsik és nagyok egyaránt. – az árnyharcost valóban foglalkoztatta a dolog, mivel ő magát egy elviselhetetlen és másokról gondoskodás képtelen alaknak tartotta, azonban a céh megalapítását megelőzően a miniboss harcot követően őt magát is megtalálta egy lény, aki úgy tűnik valamiféle petaszerű program, de Ita többszöri próbálkozásra sem tudta, hogyan is kellene viszonyulnia hozzá. – Nem olyan rég, mellém is szegődött egy kis alak. Szegénykém állandóan csak sír, gondolom azért mert egy ilyen tehetségtelen kutyaütő pofa lett a gazdája. Így arra gondoltam, ha neked nem okoz nagy terhet átadom őt, elvégre egy idomár biztos százszor… – de rögtön helyesbített is – nem. Inkább ezerszer jobban tudna gondoskodni róla.
Noha az árnyharcos mondandójából úgy lehetne kivenni, hogy mint lehetőséget ajánlotta fel, valójában már egy eldöntött tényt közölt, mely szerint Simeon válaszától függetlenül át fogja adni neki a dixit.
– Lassan viszont nekem a magam és a céh dolgai után kell néznem. Maradjatok nyugodtan addig amíg akartok, ha szükségetek lenne bármire csak üzenj és intézkedek. – szedelőzködik össze az árnyharcos, és meghajolva elbúcsúzik.

//Bocsi de a sok lehetséges logikai bukfenc elkerülése érdekében én zárnám az ismit. Mivel a Fénylovagok tai gyakorlatilag megszűnt, és a céh területére már idegenek nem jöhetnek be, továbbá az új szabály szerint már Simeon sem rendelkezhet szobával. Nem beszélve arról, hogy a terveim szerint még Itachinak sem lesz az FC-ben szobája, szóval még oda sem lehet meghívni Simeont. hogy esetleg ott folytassuk. Szóval;
Köszönöm a játékot!//

by **Simeon** Vas. Nov. 14 2021, 18:13

Igen, az idomár kíváncsiságát teljes mértékben kielégítette a válasz és lelkesen bólintott rá, sőt még valami olyasmit is hozzátett, hogy ő már nagyon várja és addigis Kimivel és Tengerszemmel ha lehet, még ennél is erősebbek akarnak lenni! Aztán ahogyan az árnyharcos folytatta, Simeon arcára kiült az a fajta homlokráncolós, igyekvő értetlenség, amin látszik, hogy ő aztán igazán, de igazán érteni akarja, de egyelőre nem megy neki. Merthát hogy jön a karizma a petekhez?
- Reméljük a mobok nem fognak tapadni - vigyorodott aztán el, amikor végre talált egy fogódzót és lelkes mosollyal hallgatta barátja történetét arról a kis síró lényről, ami Itachi elbeszéléséből egészen biztos, hogy egy dixi lesz! - Szívesen megismerkednék vele - vette végül át a szót és kobakjában egyáltalán nem történt meg annak a ténynek a felismerése, hogy a céhvezér neki is kívánja majd adni a kis lényecskét. Nem, Simeon fejében valahogy úgy állt össze a dolog, hogyha sokat járnak ide, ő majd segít Saibaitachinak a nevelésben, hoznak neki sok sütit meg ilyesmit és Simeon saját dixijeivel is biztosan jól ellesz a kicsike, szóval semmilyen probléma nem lesz egyáltalán. Hiszen saját szobájuk is van, nemde? Akár ide is telepíthet pár dixit, hogy a kis boldogtalan sose legyen teljesen egyedül.
Simeonnak még akkor is ezek az eshetőségek jártak a fejében, amikor Itachi elköszönt tőle és meghajolt.
- Persze, mindenképp! És köszönjük! - pattant fel ő is és hajolt meg, igaz kicsit későn, mivel eddigre barátja már majdnem a szoba másik felénél járt. Az idomárfiú még nézett utána egy darabig, azután elmosolyodott és kitette az ülőpárnát egészen a tóhoz legközelebbi lépcsőfokhoz.
- Tetszik itt neked, ugye Tengerszem? - simogatta meg a polipot, aki eddigre már az összes édességet befalta és most odaült Simeon mellé, csápjait pedig a fiú lábához hasonlóan belelógatta a hűvös vízbe. Így ültek ők ott ketten és nézték a tóban meg-megcsillanó koik pikkelyeit és a madarakat az égbolton, amelyek közül az egyik egészen egy boldog sasfiókára emlékeztetett.

Köszi a játékot és várom, hogy a változásokat majd kijátszhassam valakivel itt! Very Happy

A tűzköpő dixim 2-es szintre fejlődött, az ismiért pedig 5db Tövisgyökeret kérek!

by Ajánlott tartalom

Kert és a tó

Kert és a tó

Re: Kert és a tó

Re: Kert és a tó

Re: Kert és a tó

Re: Kert és a tó

Re: Kert és a tó

Re: Kert és a tó

Re: Kert és a tó

ES Rendezvény

Re: Kert és a tó

Re: Kert és a tó

Re: Kert és a tó

Re: Kert és a tó

Re: Kert és a tó

Re: Kert és a tó