Re: A Kert

by **Chancery** Hétf. Aug. 12 2024, 10:11

Határtalan az öröme, hogy a süti végül sikert arat, bár lévén itt főleg a pontok számítanak, nem a tényleges tudás, ez talán kicsit lejjebb vesz az értékéből. Ám most úgy dönt, ez nem számít. Most ez az ő közös pillanatuk, a jelenük, és ki kell élvezni maximálisan, hisz nem tudni, meddig fog tartani ezúttal.
-Stázisban voltatok ugye. Nagyon gyakori volt, mert a szerver nem bírt el annyi játékost végül. -vesz el egyet ő is a sütiből és fogaival letör egy darabot. Tényleg jól sikerült; a csoki és a vanília íze tökéletesen keveredik egymással, egyik sem nyomja el a másikat, a textúrája pedig nem túl puha, de nem is túl kemény. Pont, mint odakint a tipikus amerikai csokidarabkás sütemények.
Simeon kérdésére pont ezért előbb csak hümmög és megrázza a fejét tagadóan, amíg lenyeli a szájában levő falatot, egyik kezét az ajkai elé emelve, majd csak azután szólal meg.
-Nekem se működik, de még a növénylátásom is eltűnt. Olvastam, hogy sok minden kikerült, egyelőre vagy véglegesen. De mivel látom ezeket az új boltokat, ahol már mindent lehet kapni meg cserélni, szerintem a craftrendszert nem is fogják visszahozni. Kicsit hiányozni fog, imádtam kristályírni én is, de segond. A bolt is bezárult, kincsem, de majd megbeszéljük, merre tovább. Ha más nem, csak kalandozunk néha. -fordul az utolsó két mondatnál Pinku felé. Olyan aranyos, ahogy büszkélkedett folyton a bolti segéd pozíciójával, és nem akarta, hogy esetleg letörjön most hirtelen, amiért a bolt már nincs többé. Fejlődni meg amúgy is szeretne, ameddig csak lehet, még mielőtt...
Garrgantis felé fordul, és szívét kissé megdobogtatja, hogy mennyire érdeklődik. Már tag, de mégis, a mennyiség, amit tudni szeretne, mindent ismerni, elképeszti, egyben hatalmas örömmel tölti el. Elmosolyodik, bólint, majd könyökével a térdeire támaszkodva kicsit előrébb hajol.
-Imádom a kérdéseidet. Közösségi céh vagyunk, eddig, de ugye most van lehetőség váltani ingyen, ha szeretnénk. Ismered a Justice League céhet? Ők a legnagyobb rendfenntartók az egész játékban. Eredetileg a mienk a kisebb testvérük volt, mert, ha jól tudom, annyian jelentkeztek, hogy nem fértek be. -kuncog. Mai napig nem tudja, ez csak pletyka-e vagy igaz, de aranyos történetnek tartja. Fél kezével közben elkezdi egy hajtincsét csavargatni, mint mindig, ha belemerül valamibe. -Mostanra eléggé elváltunk tőlük ebből a szempontból, de a szövetség megmaradt. Úgy nem is tudnám megmondani, álltunk-e haragba bárkivel is, szerintem nem. A cél igazából elég rugalmas volt, főleg segítettünk mindenkinek fejlődni, felszerelkezni, ilyesmi. De pont a craftolórendszer megszűnése miatt ez lehet, szintén változhat.
Ismét kiegyenesedik; bár itt a játékban nem kéne zavarnia, de mégis úgy érzi, nem jó ötlet görnyednie már. Meg kell szoknia, hogy egyenesen tartsa a hátát, ne úgy, mint egy gamer.
-Viszont, ha már így szóba került a céh, és a jövője, drágáim, bejelentésem van.
Közben megette már a maradék sütit úgy egy perce, elengedi a csavart haját, kicsit összerakja a kezeit és mély levegőt vesz, igyekszik lenyugtatni a vérnyomását. Majd végig néz a többieken, széles mosollyal.
-A tervek szerint már csak decemberig, maximum januárig fogok tudni játszani, belépni, utána jó darabig, talán évekig nem. Szóval a vezérséget muszáj lesz átadnom valamelyikőtöknek. Ugyanis... úgy alakult, hogy anyuka leszek.

by **Barairo Pinku** Vas. Szept. 01 2024, 09:19

Simeon kérdésere felcsillan a szeme és egyből megpróbálja lehúzni a menü sorát, megnézni az inventorit majd a karakter lapját, de a kristály sehol se található. Ezen láthatóan ledöbben, azt hitte nála lesz, de segond. Végül egy csalódott sóhajtással bezárja az ablakot és csak megvonja a vállát

-Hát bocsi Simeon de úgy tűnik nincs meg. De nagyon kis furi kristály volt, olyan pink volt mint a hajam, és szépen csillogott. Talán négyzet alakú volt az egyik csúcsára állítva de már nem nagyon emlékszem rá. Tudjátok milyen szétszórt az agyam néha.

Kuncog egy kicsit kínosan, majd egy kicsit elmélyülten kezdi nézni a kitöltött teáját. Láthatóan elszontyolodott, hogy a boltok már bezártak és már nem segíthet Chanserynek a bolt fent tartásában. Végül újra elmosolyodva néz a többiek felé

-Nekem se működnek de nem baj. Lényeg hogy újra veletek lehetek. És bármikor szívesen kalandozok, és alig várom hogy újra mehessek veled Mester

Végül ahogyan Chan elkezdi mesélni Garrnak a céh történetét, ő illedelmesen csendben marad és lábát lóbálva lassan kortyolgatni kezdi a finom teácskát. Viszont ahogyan meghallja hogy Főnökének gyermeke lesz, majdnem félrenyel, és köhögve teszi le a poharát, miközben meglepődéssel vegyes öröm ül ki az arcára, két majdnem fulladásos halál között. Amint sikerül össze kapnia magát, már egyből pattan, hogy megölelhesse az anyukát

-Jajj istenem annyira gratulálok. Mesélj részleteket szeretnénk mit tudni róla?

És a Pinku hadar motor ismét száz százalékon pörög. Amint érzi hogy kifogy a szuflából vesz egy mély levegőt, és elengedi a leányzót, teret adva másoknak is hogy gratulálhassanak ehez a nagy örömhöz. Tisztán látni, hogy az öröm teljesen feltöltötte a leányzót ugyanis nem igazán képes egy helyben megmaradni, vagy ha mégis akkor vagy ugrál, vagy az egyik lába jár megállás nélkül, és erre még rájönnek a szeme alatt megjelenő öröm könnyek.

by **Simeon** Szer. Szept. 11 2024, 21:43

Simeon azért sajnálta, hogy nem lett meg a kristály, de így, hogy Pinku elmagyarázta neki, milyen volt, egészen biztosan körbenéz majd mindenhol és ő is találni fog magának egyet! És majd megmutatja Fuwának is, hogyan csillog a napcsíkok előtt!
A srác annyira belefeledkezett a gondolataiba, hogy szinte el is felejtett a lánynak válaszolni.
- Nem gond! Ha te találtál, lehet akad még! Majd mi is keresünk, ugye Kimi? - nézett a madárkára, aki igaz nem értette, miről van szó, de azért csipogott párat megerősítésül. Közben a sütemények is szépen kezdtek el fogyni, és a céhvezér hamar elűzte Simeon aggodalmát is, már ami a Fotó Kristályokat illeti - Óóó, nem is néztem még ezeket a boltokat. De akkor az szuper! A lényeg, hogy ne fogyjon ki a Fotó Kristály készletem! Tudtátok, hogy ki lehet menteni a sisak memóriájába az ilyen képeket? Én tuti megmutatok majd mindent Fuwa szüleinek meg az enyémeknek is! - lelkendezett. Garrgantis pillantását és szavak nélküli kérdését csupán véletlenül kapta el, és először nem is értette, mire akar célozni a harcművész. Tágra nyílt szemekkel, bambán nézett rá egy ideig, azután rájött és rögtön megrázta a fejét:
- Ne dobj neki semmit, hacsak nem akarod, hogy egy életre megsértődjön rád - mondta ijedten - Ő nem egy kutya, vagy ilyesmi. Úgyis idejön majd érte, ha akar, szóval mindenki vegyen ki a tányérjára, ha később még enni szeretne - vigyorodott el és körbenézett a társaságon. Szeretett velük lenni. Hátradőlt és amíg Chan és Garrgantis beszélgettek, elmajszolt ő is egy sütit és vidáman hallgatta a cicafüles lányt. Igen, a Justice League! Az ő tagjuk Fuwa is, és a kastélyuk hatalmas! Bólogatott is Chan szavaira, de amikor érezte, hogy a lány komolyabbra fordítja a szót, szinte lélegzet-visszafojtva várta, mi fog következni. Mert az nem lehet, hogy Chan ne lépjen vissza!
- Anyuka...? - pislogott döbbenten, mert az ő fejében valahogy mindenki megmaradt abban a korban, amikor tíz éve belépett a játékba és ezalatt a tíz év alatt el is felejtette, hogy az emberek változnak. Persze ezen az avatar változatlansága sem segített, de Simeonnak - márcsak Fuwát látva is - rá kellett jönnie, hogy bizony semmi és senki sem olyan fiatal és éretlen már. Többek között ő sem. Pinku lelkendezése zökkentette vissza a jelenbe, és amíg a kardforgató megölelgette Chant, ő széles mosollyal nézte a jelenetet - Ez nagyon jó, Chan, gratulálok! - tette hozzá ő is, amit gondolt és Pinku szavaira is csak bólogatni tudott: bizony, mindent tudni akart ám! Vajon kint is meg tudják majd őket látogatni, ha idebent már nem találkozhatnak?

by **Garrgantis** Csüt. Szept. 12 2024, 08:28

Simeon intelmére felkapja a fejét és visszateszi a falatot a tányárra. A világért sem szeretne azokkal a csápokkal rossz viszonyba kerülni. Még csak az kéne. A céh története nem sok újat hoz, nagyjából tudta ezeket azonban a célrendszer újragondolása körvonalazódni kezd. Ha nincs szükség olyan mértékű összefogásra a játék megszelidülése miatt, óvatlan is elkezdődik a rivalizálások kora. Elvége már nem az életük múlik a közös munkán. Minden bizonnyal megjelennek majd különféle eventek, ahol céhek mérik össze erejüket, és a versengés beindul. Erre nem árt felkészülniük. Az hogy ez milyen formában történik, az majd elválik. De ha a főnök fejével kellene gondolkodni, biztos ezt is számításba venné. A boldog béke korszaka lezárult és ezúttal a céhek életében a tabellán való elhelyezkedés lesz a fontos. Legalábbis más online játékokból kiindulva erre a következtetésre jut.
Derült égből villámcsapás. talán ez jellemzi leginkább a következő pillanatot. A többieken végignézve, egyértelművé válik, hogy ők is hasonlóan gondolkodnak. Pontosan tudja, mit jelent a valóságban egy gyermek, és azt is, hogy milyen terhek járnak vele. Nyilván ez más mederbe tereli a dolgokat. Új vezetőséggel más lesz a felállás és noha nincsenek sokan, még új számára ez a terep és Chancery volt az egyedüli személy akit ismert innen. Idővel talán jönnek még újoncok, de most a jelenre kell gondolni. Ha új vezető kell, akkor nyilván a tapasztalat vagy az ismerettség fog dönteni, ebbe most nem szólna bele inkább a főnökre bízza a döntést.
Révületéből Simeon gratulációja zökkenti ki.
-Oh igen ez remek! szólal meg ő is. De a mosoly az arcáról szinte azonnal lehervad.
-Ebben az esetben hogy határoz a vezér? Ki vigye tovább a céhet? A következő pillanatok döntő fontosságúak, mégis megpróbálja leplezni minden izgalmát. Hátradől, hisz rajta nem múlik jelenleg semmi. Pusztán csendes megfigyelő.

by Ajánlott tartalom