Kezdetek Mezeje

Megbeszélt időpontra és megbeszélt helyre érkezek. Le se tagadhatom, hogy feszült vagyok ettől az egésztől, hiszen soha nem kazamatáztam, ráadásul a társaimmal is csak most találkozok. Jó, vannak küldetések, amiken szintén akkor ismerkedek meg a társaimmal, és csak reménykedni tudok, hogy nem kellemetlenkedő bajkeverők lesznek. Suzumétól kitelik, hogy néhány elmebeteg is benn legyen a csapatban, hiszen engem is csak random választott ki - a rizs döntött őhelyette!
Ahogy ezen morfondírozok, visszaemlékezek, meg is látom a gondolataimban emlegetett szamarat, már ahogy a mondás tartja. Elmosolyodok őt látva, hiszen azért mégsem egy hétköznapi beszélgetésben volt vele részem. Őt magát sem lehet hétköznapinak nevezni - szerintem meglehetősen különös figura, ugyanakkor szerethető is.
Utasítására én meg is teszem a partyba vételt, menürendszerben keresgélek, nyomogatok, és már meg is van a csoport. Suzume következő kijelentésére meghökkenek, kissé felelőtlenség előrerohanni, nem? Á, az életével játszik így! Pislogok párat, ez nem vesz el tőlem sok időt, szóval az első léptei után már én is rohanva indulok el. Ismételgetve magamban az előző szavakat, egyre csak felszítom a bennem élénken élő versenyszellemet, és gyorsaságomnak hála mindenkit lehagyok. Persze erre nem figyelek fel azonnal, annyi viszont bizonyos, hogy Suzume is a hátam mögé kerül, még ha pár lépésnyi előnnyel is rendelkezik. Rohanás közben kivonom kardom, és az utamba kerülő mobokat kezdem kaszabolni: először az egyest, utána a kettest, aztán a hármast, a négyest, végül az ötöst. Számomra eszméletlen sebességgel haladok, és ha még nem értek be a többiek, illetve valamelyik kobold túlélte a csapásomat, akkor leszek szíves még egyet belehasítani annak pixeles testébe.

Egyszer már voltunk itt. Csak akkor még ketteskén. Még nem volt velünk Norm. Meg voltak ott többen is. Még hárman, két idomár. Az egyikük nagyon erős volt. Én akkor még gyenge voltam. Most viszont én is erős vagyok. Mirika megmondta. A legjobb felszerelést kaptam. De még nagyon sokat kell fejlődnöm. Hogy legyőzzem egy nap a vörös hajút.
A nevelőkre egyre kevesebbszer gondolok.
Most is vannak még páran. Nem ismerem őket. Egyiküket sem. Nem is mutatkoznak be. Csak a csapat miatt tudom a nevüket. Nem tudom, szabad-e megjegyezni. Inkább nem is teszem. Nem is tudom, melyikük kicsoda.
A fekete hajú el is indul. Egy másik viszont megelőzi. Övé az első pár mob. Pixeleső hullik a fűre, Jackal pedig csalódott. Dühöse vakkant egyet, és előre ugrik. Füleibe erősen kapaszkodik Norm, a pók. Csipog is, talán hogy figyeljen rá a sakál.
Újabb négy kobold bukkan fel. Jackal egy harapással szedi szét őket. Mint egy igazi vadász. Kis kölyök, de vérengző. Ahogy telik az idő, úgy fejlődik. Én csak eggyel végzek, mire ő kettővel is, a harmadikat már csak nézem. Nagy levegőt veszek. Végük.
Mert erős vagyok. Olyan erős, mint Utahime. Mint a vörös hajú. Mint az angyalok.

//Biztos találatok, mindössze három kör alatt szét vannak szedve a bestiák (Kokoro két kör alatt végez egyel, Jackal egy kör alatt egy-egy koboldot szed szét)//

The member 'Suzume' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :

kocka

The member 'Leone' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :

Rókák jönnek. Hasonlítanak Jackalra. Csak hosszabb az orruk. Vörös a bundájuk. Hosszabb és dúsabb a farkuk. Kecsesebbek. És nagyobbak. Már felnőttek. A fekete hajú lő egy nyilat. Majd megindul a főnixes is. Körbenézek. Többen voltunk. Kremylla is fut, meg van ijedve. Visszafordulok. Miért ijedt meg? Én nem találom.
Jackal előreugrat. Norm szorosan kapaszkodik a füleibe. Elismerően csippant, mikor kivégez egy rókát. Gyors, alig látom a mozgását. Megfogom a botom és megyek utána. Én is ütni szeretnék. Azokat ütni, amik Jackalra ugranak. Megvédem őt mindentől, ami éri. Hisz még olyan pici és fiatal. Csak erőseket üt, de védtelen. Nem szeretném, ha baja esne. Az nekem is nagyon fájna. Nem akarom, hogy fájjon. Jackal ügyes, megvédi magát, de nekem is védenem kell őt. Hisz ez a dolgom. Ezért kaptam őt. Hogy ha majd nagyobb lesz, ő is védhessen engem.

//Két támadás, egy pihi, majd még két támadás sorban a rókákra//

Eltűntek a rókák. Nincsenek többé. Mind-mind eltávoztak innen. Szép pixelesővel. Mint a hópelyhek. Amiket néztem mindig. Az ablakon át, ahogy estek lefelé. Szálltak és táncoltak a levegőben. Milyen íze lehet a hópehelynek? Hideg volt akkoriban. Nem nyitottam ablakot. Megérezték volna.
Megyünk tovább. Néha a fekete hajúra pillantok. Nagyon kevés az élete. Nagyon aggódom érte. Nem merek szólni. El kéne mennie. Veszélyes. Jackal megtorpan. Norm csippant egyet. Én is megállok.
A Bikára nézünk. Hatalmas. Félelmetes. Ádáz. Forognak a szemei. Kaparja a földet. Megijedek. Reszketek és hátrébb lépek. Jackal fenyegetően morog. Nem sikerül neki. Még kölyök. Még nem tud morogni. Csak nyikorgás lesz belőle. Norm kicsit félelmetesebb. Felemeli a mellső lábait. Kotródj, mondja szinte csipogva. A Bika nem törődik vele.
A fekete hajú megszólal. Én nem értem. Mit kéne tegyek? Jackal megindul előre. Egyenesen neki a bikának. Harapja, karmolja ahol éri. Én nem tudom, mit tegyek. Későn, de megindulok. A botommal ütlegelem. Hagyd békén a sakálom!

Első öt Jack, második öt én.

The member 'Kokoro' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :