Kezdőlap[Játékos Küldetés] Dual Tower - ..: Avagy, az őrület küszöbén:..
+5
Szophie
Hayashi Yuichi
Hinari
Rita Hanami
RenAi
9 posters
1 / 7 oldal
1 / 7 oldal • 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7 
Re: [Játékos Küldetés] Dual Tower - ..: Avagy, az őrület küszöbén:..
by Yurihime Csüt. Jan. 30 2014, 18:42
Minden olyan különös volt, ám buzogott bennem a segíteni vágyás, szerettem volna Detross-samát újra fiatalon látni és megmenteni a társait is ettől az átoktól. Elhatároztam magam, nem volt visszaút. Ám nem csak ebben döntöttem, hanem abban is, hogy törődni fogok Shizuka-samával és úgy vigyázok rá, mintha a húgom lenne. Nem szerettem volna, ha baja esik egy ilyen kedves kisasszonynak, mint amilyen ő is volt.
- Köszönöm, Hinari-sama ^.^ - hajoltam meg vezérünk előtt, aki biztosított róla, hogy vigyázni fog mindannyiunkra. Megbíztam a szavaiban, ugyanakkor mindent el szándékoztam követni, hogy ne okozzak problémát és inkább én segítsek, mintsem rajtam kelljen segíteni. A toronyba belépve igazán különleges látványban volt részünk, szemkápráztató volt az egén úszó... halak... bálnák látványa o.O A vízben pedig valóban madarak repültek? o.O Nagy, kerek szemekkel bámultam a jelenséget, sok furcsa dolgot láttam már ebben a világban, de azt hiszem ez mindenen túltett, annyira szokatlan volt
Ettől függetlenül szépséges látvány volt, és teljesen elvarázsolva fogadtam el, majd köszöntem meg Yuichi-sama segítségét is, ahogy betámogatott az ingatag csónakba, mely egy rossz lépésemre azonnal meg is billent, így a tőlem telhető leggyorsabban ültem le.
Aggasztó érzés volt a társainkat eltűnni látni, ám nem tehettünk semmit ellene, csupán bízni tudtunk bennük, hogy épen és égészségesen visszatérnek hozzánk. A toronyban igyekeztem baj nélkül kiszállni a ladikból és gyorsan csatlakoztam a kis csapathoz, minél közelebb húzódva Shizuka-samához és Hinari-samához is, majd biztos ami biztos alapon kezembe vettem a fegyveremet, és így indultunk el a lépcsőn, felfelé. Ám mikor éreztem, hogy valami a fejemre csöppen és felpillantottam, halk csodálkozó hangot hallattam: víz volt felettünk! Biztosan valamiylen átlátszó üveglap alkotja a tetőt ^.^ Legalábbis egészen addig ezt gondoltam, amíg meg nem jelent a medúzaleány.
- Szép napot ^.^ - köszöntem vissza, és tétován pillantottam a többiekre. Eleinte csak azért, hogy lássam, ők miképpen reagálnak, aztán már azért, hogy elfogadják-e a segítséget, de mivel mindannyian kezükbe vették a furcsa sisakot, így én is így tettem, és a fejembe illesztettem azt. Először visszatartottam benne a lélegzetem, mintha vízben lennék, de miután elfogyott a levegőm, kénytelen voltam kinyitni a szám... és tényleg képes voltam lélegezni benne *.*
- Erre igazán nincs szükség Hinari-sama, Yuichi-sama - próbáltam kedvességüket ezúttal hárítani, nem szerettem volna teher lenni Yuichi-samának ebben a szokatlan környezetben. Úgy éreztem képes vagyok magamra vigyázni, bár a vízbe kerülve csupán nagyon lassan tudtam mozogni és többször kénytelen voltam megállni pihenni. Viszont amíg haladtunk, addig nem lehetett semmi baj ^.^
- Köszönöm, Hinari-sama ^.^ - hajoltam meg vezérünk előtt, aki biztosított róla, hogy vigyázni fog mindannyiunkra. Megbíztam a szavaiban, ugyanakkor mindent el szándékoztam követni, hogy ne okozzak problémát és inkább én segítsek, mintsem rajtam kelljen segíteni. A toronyba belépve igazán különleges látványban volt részünk, szemkápráztató volt az egén úszó... halak... bálnák látványa o.O A vízben pedig valóban madarak repültek? o.O Nagy, kerek szemekkel bámultam a jelenséget, sok furcsa dolgot láttam már ebben a világban, de azt hiszem ez mindenen túltett, annyira szokatlan volt
Ettől függetlenül szépséges látvány volt, és teljesen elvarázsolva fogadtam el, majd köszöntem meg Yuichi-sama segítségét is, ahogy betámogatott az ingatag csónakba, mely egy rossz lépésemre azonnal meg is billent, így a tőlem telhető leggyorsabban ültem le.Aggasztó érzés volt a társainkat eltűnni látni, ám nem tehettünk semmit ellene, csupán bízni tudtunk bennük, hogy épen és égészségesen visszatérnek hozzánk. A toronyban igyekeztem baj nélkül kiszállni a ladikból és gyorsan csatlakoztam a kis csapathoz, minél közelebb húzódva Shizuka-samához és Hinari-samához is, majd biztos ami biztos alapon kezembe vettem a fegyveremet, és így indultunk el a lépcsőn, felfelé. Ám mikor éreztem, hogy valami a fejemre csöppen és felpillantottam, halk csodálkozó hangot hallattam: víz volt felettünk! Biztosan valamiylen átlátszó üveglap alkotja a tetőt ^.^ Legalábbis egészen addig ezt gondoltam, amíg meg nem jelent a medúzaleány.
- Szép napot ^.^ - köszöntem vissza, és tétován pillantottam a többiekre. Eleinte csak azért, hogy lássam, ők miképpen reagálnak, aztán már azért, hogy elfogadják-e a segítséget, de mivel mindannyian kezükbe vették a furcsa sisakot, így én is így tettem, és a fejembe illesztettem azt. Először visszatartottam benne a lélegzetem, mintha vízben lennék, de miután elfogyott a levegőm, kénytelen voltam kinyitni a szám... és tényleg képes voltam lélegezni benne *.*
- Erre igazán nincs szükség Hinari-sama, Yuichi-sama
- próbáltam kedvességüket ezúttal hárítani, nem szerettem volna teher lenni Yuichi-samának ebben a szokatlan környezetben. Úgy éreztem képes vagyok magamra vigyázni, bár a vízbe kerülve csupán nagyon lassan tudtam mozogni és többször kénytelen voltam megállni pihenni. Viszont amíg haladtunk, addig nem lehetett semmi baj ^.^
Yurihime- Harcművész
- Hozzászólások száma : 667
Join date : 2012. Dec. 12.
Age : 32
Karakterlap
Szint: 20
Indikátor: Zöld
Céh: Justice League
Re: [Játékos Küldetés] Dual Tower - ..: Avagy, az őrület küszöbén:..
by RenAi Pént. Jan. 31 2014, 20:27
Act.3
Hinari csapata:
Épségben megérkeztetek, kiszálltatok a csónakból és kisvártatva találkoztatok a medúza lánykával is, aki ki több ki kevesebb bizalommal fogadta ajánlatát de végül mindannyian elfogadtátok. Lassan haladtatok előre, és a lépcsőzés vagy netán a víz ellenállásának okával, amire valószínű a mínusz stat pontok is besegítettetek, kifáradtatok már méter után. Csigaként haladtatok az utatokon a csigalépcsőn előre. Páran próbáltatok beszélni az npc-lánykához, aki ugyan nem mutatkozott be, de minek is tette volna. Persze a nevét attól még láthattátok kiírva: Miriana. Amikor bemutatkoztatok neki, kedvesen mosolygott és gyengéden biccentett felétek, jelezve hogy hallotta és értette. Hinari kérdésére hogy előttetek is segített-e már valakin, kicsit megijedt és zavartan nézett körbe, főként a hátatok mögé. Látszólag szeretett volna válaszolni de mégsem tette meg. Mikor azt kérdezte tőle a szőke lány hogy most a sisak helyére vagy arra rá… akkor kicsit meglepődött, de nem válaszolt. Viszont arra a kérdés hogy „Ezek a valamik élnek-e?” Látszólag szíven ütötte a és némi sértődöttség hallatszott a hangjában.
- Hát persze hogy élnek! – Mondta, gyorsan rávágva. És magában szavak nélkül még láthatólag puffogot.. hogy mégis hogy jut valakinek eszébe ilyen kérdés… de csendben haladt tovább, sőt jóval a fejetek felé úszott mutatva az utat, vagy inkább hogy úgy tudjon morgolódni hogy ti ne hallhassátok… Amikor Shizu-sama elővette a fegyverét, és hátra felé lőtt egyet, Miriana szemmel láthatólag megijedt, Shizu lövése nem talál célba, a lépcsőröl vagy falról amit épp eltalált lepattant a nyila és elpixeleződött. Miriana a szája elé kapta a kezét, szinte felsikított, és még gyorsabban kezdett előre úszni. Azt nem tudhatjátok hogy Shizutól ijedt-e meg, vagy Ő is „látott” valamit. Ha nem siettetek, akkor viszont lehagyott titeket. Hiába szóltatok hozzá nem lassított. Pár percnyi „sprint” után eljutottatok a felszínre. Végre kidughattátok a fejeteket, ha levettétek a Medúza sisakot, újra kaptatok levegőt, és a kezetekben lévő süveg, elteleportálódott vissza a vízbe. A lány nem dugta ki a fejét veletek együtt, csak idegesen lubickolt tovább. Ő végzett a feladatával mégsem hagyott magatokra titeket, látszólag félt, de mégis elhatározta magát.
- Igen, voltak akiknek segítettem már, és voltak akiket akaratomon kívül sodortam bajba. Ha meggondoljátok magatokat és vissza jöttök hozzám, ígértem segítek kijutni innen… - Hadarta el gyorsan és halkan, majd még ennyit tett hozzá.
- De most igyekezzetek! – Azzal Ő is visszaúszott az ő „otthonába”.
Kicsit kifujhattátok magatokat, de nem maradt sok időtök. A falak furcsán kezdtek el viselkedni, mintha kidudorodtak volna.. vagy mintha nem is szilárd fal.. mintsem inkább valami „más” lenne, ha sokáig maradtatok a falból arcok, és kezek nyúltak ki felétek… látszólag el akartak titeket kapni. De nem mindenhol egyszerre kezdődött meg ez az effekt, először csak picit majd egyre erősödött. Ha támadtatok, a támadásotokat szimplán elnyelte. Nem nagyon maradt más választásotok mintsem hogy szaladjatok felfelé, bár ha vissza fele próbálkoztatok volna Miriana-t nem láttátok. Pedig a kanyarba lopva figyelt titeket és szorított értetek. Ha megindultatok , pár perc múlva ahogy jött úgy maradt félbe… úgy tűnt el. De nyugtotok nem maradt sokáig. Amint véget ért, a falból testet öltöt egy lány. Látszólag nem érezte jól magát, mintha fájdalami lettek volna, majd amint rátok pillantott, az egész elmúlt és egy furcsa sikolyt hallatott. A háta mögül három kötél szerű valami kezdett el üldözni titeket. Az egyik egy fekete nyíl volt, a másik valami furcsa lila fénysugár, és a harmadik egy látszólag valami sárgás-piros pont alakú fényfoltok… amiket megidézett és irányt vett felétek… Majd hihettétek azt hogy csupán a szemetek káprázott… mivel furcsak piros pixelekre robbant és eltűnt az egész. Haladhattatok tovább nyugodtan… nem éreztétek hogy figyelnek titeket vagy bármi… egy furcsaság tűnhetett fel nektek csupán: valami fehér világító pollenek kavarogtak a levegőben, először csak pár darab, majd egyre sűrűsödött, szépen bevilágította az utatokat.
/Felmerül bennetek hogy egyáltalán miért is vagytok itt? Detross emléke megfakul a fejetekben, lassan a nevét is elfelejtitek és azt is hogy egyáltalán az Ő kérésére vagytok most itt. A posztotok végére fejeltségek el teljesen./
- Hát persze hogy élnek! – Mondta, gyorsan rávágva. És magában szavak nélkül még láthatólag puffogot.. hogy mégis hogy jut valakinek eszébe ilyen kérdés… de csendben haladt tovább, sőt jóval a fejetek felé úszott mutatva az utat, vagy inkább hogy úgy tudjon morgolódni hogy ti ne hallhassátok… Amikor Shizu-sama elővette a fegyverét, és hátra felé lőtt egyet, Miriana szemmel láthatólag megijedt, Shizu lövése nem talál célba, a lépcsőröl vagy falról amit épp eltalált lepattant a nyila és elpixeleződött. Miriana a szája elé kapta a kezét, szinte felsikított, és még gyorsabban kezdett előre úszni. Azt nem tudhatjátok hogy Shizutól ijedt-e meg, vagy Ő is „látott” valamit. Ha nem siettetek, akkor viszont lehagyott titeket. Hiába szóltatok hozzá nem lassított. Pár percnyi „sprint” után eljutottatok a felszínre. Végre kidughattátok a fejeteket, ha levettétek a Medúza sisakot, újra kaptatok levegőt, és a kezetekben lévő süveg, elteleportálódott vissza a vízbe. A lány nem dugta ki a fejét veletek együtt, csak idegesen lubickolt tovább. Ő végzett a feladatával mégsem hagyott magatokra titeket, látszólag félt, de mégis elhatározta magát.
- Igen, voltak akiknek segítettem már, és voltak akiket akaratomon kívül sodortam bajba. Ha meggondoljátok magatokat és vissza jöttök hozzám, ígértem segítek kijutni innen… - Hadarta el gyorsan és halkan, majd még ennyit tett hozzá.
- De most igyekezzetek! – Azzal Ő is visszaúszott az ő „otthonába”.
Kicsit kifujhattátok magatokat, de nem maradt sok időtök. A falak furcsán kezdtek el viselkedni, mintha kidudorodtak volna.. vagy mintha nem is szilárd fal.. mintsem inkább valami „más” lenne, ha sokáig maradtatok a falból arcok, és kezek nyúltak ki felétek… látszólag el akartak titeket kapni. De nem mindenhol egyszerre kezdődött meg ez az effekt, először csak picit majd egyre erősödött. Ha támadtatok, a támadásotokat szimplán elnyelte. Nem nagyon maradt más választásotok mintsem hogy szaladjatok felfelé, bár ha vissza fele próbálkoztatok volna Miriana-t nem láttátok. Pedig a kanyarba lopva figyelt titeket és szorított értetek. Ha megindultatok , pár perc múlva ahogy jött úgy maradt félbe… úgy tűnt el. De nyugtotok nem maradt sokáig. Amint véget ért, a falból testet öltöt egy lány. Látszólag nem érezte jól magát, mintha fájdalami lettek volna, majd amint rátok pillantott, az egész elmúlt és egy furcsa sikolyt hallatott. A háta mögül három kötél szerű valami kezdett el üldözni titeket. Az egyik egy fekete nyíl volt, a másik valami furcsa lila fénysugár, és a harmadik egy látszólag valami sárgás-piros pont alakú fényfoltok… amiket megidézett és irányt vett felétek… Majd hihettétek azt hogy csupán a szemetek káprázott… mivel furcsak piros pixelekre robbant és eltűnt az egész. Haladhattatok tovább nyugodtan… nem éreztétek hogy figyelnek titeket vagy bármi… egy furcsaság tűnhetett fel nektek csupán: valami fehér világító pollenek kavarogtak a levegőben, először csak pár darab, majd egyre sűrűsödött, szépen bevilágította az utatokat.
/Felmerül bennetek hogy egyáltalán miért is vagytok itt? Detross emléke megfakul a fejetekben, lassan a nevét is elfelejtitek és azt is hogy egyáltalán az Ő kérésére vagytok most itt. A posztotok végére fejeltségek el teljesen./
Rita csapata:
Nem, sajnos a „kristálytévét” nem tudtátok kikapcsolni, mindenki aki bele pillantott szépen felszínre hozott emlékeket kezdett el kivetíteni. Kinek vidámat, kinek szomorút vagy szimplán csak olyat ami valamiért épp foglalkoztatott titeket. Végig haladtatok az úton, majd egy furcsa dologra lettetek figyelmesek… Detross megtorpan és mélyen elmerengve a saját emlékeiben megjelenik egy fekete hajú lány… remegő kezét felemelte és végig akarta simítani a fiatal lányka arcát… de amint hozzá ért a kristály kivetítéséhez, a férfi ismét vibrálni kezdett, majd egy fehér fény felvillanása után eltűnt… és vele együtt az egész kristály „szakasz” a falat immáron nem fedte semmi… és Detross is nyomtalanul eltűnt… mintha nem is lett volna veletek. Sőt tovább haladva, egyre inkább megfakul az emléke a fejetekben, egy idő után elfelejtitek a nevét, sőt a végén azt is hogy Ő jött hozzátok, és kérdéses lesz számotokra hogy egyáltalán mit is kerestek itt?...
Tovább haladtatok, legalábbis nagy valószínűséggel. Furcsa morajt hallotok a hátatok mögött, majd mikor hátra pillantotok feltűnhet egy fekete nyíl, ami árnyékként a falon közlekedik és Ritát veszi célba. Közvetlen követi egy lila fénysugár ami Szophie-t célozza meg, majd furcsa piros-sárga pont alakú fény foltok, „fénylabdák” ha úgy jobban elképzelhető, követi őket és Oz kerül a szembe vele, mivel Ő a „csapatzáró” tag, aki utoljára halad, és a gömbök sem épp gyorsak. Legalábbis lassabbak mint az előző kettő „támadás”. Látni nem láttok senkit, nem hallotok semmit. Ha kardotokkal próbáltok védekezni, eredménytelen… keresztül hatol rajta és mindenkinek a homlokát veszi célba. Először nem éreztek semmi furcsát… majd mikor egymásra tekintetek érhet titeket a legnagyobb meglepetés.
Rita: Te kislánnyá változtál, alig négy-öt éves cukorfalatkává, aki selypítve beszél, és bizony nagy feladat megmászni azt a sok-sok lépcsőt, ami még rátok vár. (Ruhád veled együtt ment össze, kardod szintén.) Nem változnak a stat pontjaid, minden meg marad a régiben, csupán a „körítés” változik.
Szophie: Te férfivá alakultál, meg változott a nemed. Kíváncsi vagyok miként éled meg ezt a teljes átalakulást.
Ozirisz:Tiéd lett a nemes feladat hogy átérezd hogy Detross mit is élt át. Persze foghatod lazábban, a statod neked sem változott, de egy idős férfiként viheted tovább az eseményeket. Korod úgy 60-65 év. Haladtok tovább, valószínű. Sok minden nem történik veletek, csupán egy dolgot vehettek észre, a levegőben fehér kis pollenek szálnak amik világítanak. Először csak párat láttok, majd egyre kezd sűrűsödni.
//Detros egyetlen egyféleképpen visszahozható! Azt hogy elfelejtitek, a postotok végére játsszátok ki, szépen lassan. Már akinek egyáltalán eszébe van az öreg//
Tovább haladtatok, legalábbis nagy valószínűséggel. Furcsa morajt hallotok a hátatok mögött, majd mikor hátra pillantotok feltűnhet egy fekete nyíl, ami árnyékként a falon közlekedik és Ritát veszi célba. Közvetlen követi egy lila fénysugár ami Szophie-t célozza meg, majd furcsa piros-sárga pont alakú fény foltok, „fénylabdák” ha úgy jobban elképzelhető, követi őket és Oz kerül a szembe vele, mivel Ő a „csapatzáró” tag, aki utoljára halad, és a gömbök sem épp gyorsak. Legalábbis lassabbak mint az előző kettő „támadás”. Látni nem láttok senkit, nem hallotok semmit. Ha kardotokkal próbáltok védekezni, eredménytelen… keresztül hatol rajta és mindenkinek a homlokát veszi célba. Először nem éreztek semmi furcsát… majd mikor egymásra tekintetek érhet titeket a legnagyobb meglepetés.
Rita: Te kislánnyá változtál, alig négy-öt éves cukorfalatkává, aki selypítve beszél, és bizony nagy feladat megmászni azt a sok-sok lépcsőt, ami még rátok vár. (Ruhád veled együtt ment össze, kardod szintén.) Nem változnak a stat pontjaid, minden meg marad a régiben, csupán a „körítés” változik.
Szophie: Te férfivá alakultál, meg változott a nemed. Kíváncsi vagyok miként éled meg ezt a teljes átalakulást.
Ozirisz:Tiéd lett a nemes feladat hogy átérezd hogy Detross mit is élt át. Persze foghatod lazábban, a statod neked sem változott, de egy idős férfiként viheted tovább az eseményeket. Korod úgy 60-65 év. Haladtok tovább, valószínű. Sok minden nem történik veletek, csupán egy dolgot vehettek észre, a levegőben fehér kis pollenek szálnak amik világítanak. Először csak párat láttok, majd egyre kezd sűrűsödni.
//Detros egyetlen egyféleképpen visszahozható! Azt hogy elfelejtitek, a postotok végére játsszátok ki, szépen lassan. Már akinek egyáltalán eszébe van az öreg
//Detross reagja:
Petemel a vállamon, haladtam haza felé. Féltem hogy nem fogják elfogadni a kérésem, és hogy nem is lesz rám szükségük... persze Aron a kígyóm örült volna annak ha mégsem kell visszamennünk még egyszer oda. Nem hagytam el messzire a JL kastélyt már kaptam is az üzenetet hogy várnak engem is egy óra múlva a megbeszélt helyen. Félelemmel vegyített örömmel olvastam végig a pár soros levelet. Majd el is indultam a találkozó ponthoz. Volt nálam minden amire szükségünk lehet, bár bíztos voltam benne hogy a céh is fel van készülve a szorultabb helyzetekre. Amint megpillantottam a többieket, szaporázni kezdtem a lépteimet majd oda síettem hozzájuk.
- Üdvözöllek titeket, és köszönöm a bizalmat. - Fordultam a vörös hajú lányhoz. Fontos szerepe lehet a csapatban, és mégis eljöhettem annak ellenére hogy láthatóan nem tetszett neki a felkérésem. Idővel kiderült hogy az Ő csapatában leszek, ekkor értettem csak meg. Nem, nem azért kellettem hogy segítsek, mindinkább csak szemmel akar tartani a lány, bár.. mivel nincs rejtegetni valóm nem bánom. A fekete hajú lány aki állatidomár láthatólag nem szimpatizált a kígyómmal, és néha-néha meg is mosolyogtam őt.
- Ne aggódj, nem eszik... gyíkot. - Nyugtattam meg egy félmosollyal.
- Dehogynem esssszzem. -Kontrázott rá Aron, persze csak szívatta a lányt, az ő sajátos humorérzékével.
- Ne higgy neki, csak szórakozik. - Magyaráztam meg a lánynak, de nem nagyon maradt a közelembe. Mikor beszáltunk a csónakba, kissé aggódva, ugyanakkor szintén murisnak tartottam hogy a petét a nyakába véve vittük magunkal. Persze ezt nem mutattam, nem akartam sem az eget, sem a vizet pásztázni... akkor lenyűgözött, mára inkább azt kívánom bár ne láttam volna ezt itt soha. Belépve a toronyba, rögtön felfelé néztem, vártam a medúza lányt.. majd rájöttem hogy valami nem stimmel. Arcomon izzadtságcsepp gördült végig, majd rájöttem hogy most a másik csapat kapta azt amit én akkor. Aggódva meredtem magam elé, így még hasznomat sem tudják venni.. Majd megindultunk felfelé. Nem értettem hogy a lányok miért vetkőztek vagy épp öltöztek fürdőruhába, majd mikor felléptem én is az első lépcsősorra, felüvöltöttem félelmembe. Valahogy öregségemre már nem bírom az ilyen váratlan helyzeteket... Gyorsan összeszedtem magam, és haladta a többiekkel. Majd megpillantottam a lányok és a fiú emlékeit amit a kristály visszatükrözött. Nem lehetett egyszerű életük... bár meglepett hogy a mogorva lány egy Tsundere... bár ha így áll hozzá a dolgokhoz, egész életében az is marad...>< Majd mikor szembe néztem a saját tükörképemmel én is megpillantottam a saját emlékeim. Zavarban voltam, ugyanakkor... legszívesebben most ott lettem volna az emlékek között.. ott velük. Mindinkább erősödött bennem az érzés mikor megpillantottam a lányt akit idebent ismertem meg. Lory... nyúltam gyönyörű hófehér arcához.. bár tudtam hogy nem valóság...
Filmszakadás... mintha áram csapott volna meg.. pedig idebent nincs is fájdalomérzet, most mégis mintha kiszakítottak volna a testemből... vagy nem is tudom mihez hasonlítani az érzést. Majd tudatosult bennem hogy mégis hol is vagyok. Benne az emlékeimben... de nem lát senki... nem hall senki... itt vagyok de mégsem... nem tudok mást csupán újraélni mindent, és elgondolkozni hogy vajon hol is rontottam el... nem mintha nem lennék ezzel tisztában... tényleg nem kellett volna eljönnöm...
- Üdvözöllek titeket, és köszönöm a bizalmat. - Fordultam a vörös hajú lányhoz. Fontos szerepe lehet a csapatban, és mégis eljöhettem annak ellenére hogy láthatóan nem tetszett neki a felkérésem. Idővel kiderült hogy az Ő csapatában leszek, ekkor értettem csak meg. Nem, nem azért kellettem hogy segítsek, mindinkább csak szemmel akar tartani a lány, bár.. mivel nincs rejtegetni valóm nem bánom. A fekete hajú lány aki állatidomár láthatólag nem szimpatizált a kígyómmal, és néha-néha meg is mosolyogtam őt.
- Ne aggódj, nem eszik... gyíkot. - Nyugtattam meg egy félmosollyal.
- Dehogynem esssszzem. -Kontrázott rá Aron, persze csak szívatta a lányt, az ő sajátos humorérzékével.
- Ne higgy neki, csak szórakozik. - Magyaráztam meg a lánynak, de nem nagyon maradt a közelembe. Mikor beszáltunk a csónakba, kissé aggódva, ugyanakkor szintén murisnak tartottam hogy a petét a nyakába véve vittük magunkal. Persze ezt nem mutattam, nem akartam sem az eget, sem a vizet pásztázni... akkor lenyűgözött, mára inkább azt kívánom bár ne láttam volna ezt itt soha. Belépve a toronyba, rögtön felfelé néztem, vártam a medúza lányt.. majd rájöttem hogy valami nem stimmel. Arcomon izzadtságcsepp gördült végig, majd rájöttem hogy most a másik csapat kapta azt amit én akkor. Aggódva meredtem magam elé, így még hasznomat sem tudják venni.. Majd megindultunk felfelé. Nem értettem hogy a lányok miért vetkőztek vagy épp öltöztek fürdőruhába, majd mikor felléptem én is az első lépcsősorra, felüvöltöttem félelmembe. Valahogy öregségemre már nem bírom az ilyen váratlan helyzeteket... Gyorsan összeszedtem magam, és haladta a többiekkel. Majd megpillantottam a lányok és a fiú emlékeit amit a kristály visszatükrözött. Nem lehetett egyszerű életük... bár meglepett hogy a mogorva lány egy Tsundere... bár ha így áll hozzá a dolgokhoz, egész életében az is marad...>< Majd mikor szembe néztem a saját tükörképemmel én is megpillantottam a saját emlékeim. Zavarban voltam, ugyanakkor... legszívesebben most ott lettem volna az emlékek között.. ott velük. Mindinkább erősödött bennem az érzés mikor megpillantottam a lányt akit idebent ismertem meg. Lory... nyúltam gyönyörű hófehér arcához.. bár tudtam hogy nem valóság...
Filmszakadás... mintha áram csapott volna meg.. pedig idebent nincs is fájdalomérzet, most mégis mintha kiszakítottak volna a testemből... vagy nem is tudom mihez hasonlítani az érzést. Majd tudatosult bennem hogy mégis hol is vagyok. Benne az emlékeimben... de nem lát senki... nem hall senki... itt vagyok de mégsem... nem tudok mást csupán újraélni mindent, és elgondolkozni hogy vajon hol is rontottam el... nem mintha nem lennék ezzel tisztában... tényleg nem kellett volna eljönnöm...
_________________
Információk a karakteremről:
✿ Pontok✿ Képességeim, jártasságaim✿ Felszerelésem ✿ Inventorym |✿ Előtöri ✿ Érdekességek✿ Ozi féle Karakterlap✿ Ozi-féle Leltár✿ SAO Hivatalos karakterlap
Beszédszinem: orange/ff9933; Gondolat szín: eac117; Háttér/Kyubei(dőlt) színe:ffeec0
RenAi- Lovag
- Hozzászólások száma : 1873
Join date : 2012. Aug. 26.
Age : 35
Karakterlap
Szint: 42
Indikátor: Zöld
Céh: Justice League -
Re: [Játékos Küldetés] Dual Tower - ..: Avagy, az őrület küszöbén:..
by Szophie Csüt. Feb. 06 2014, 18:47
Nyugodtan fújtam ki magam az öreg szavaira, de aztán a kígyót hallva újra védekező állásba vágtam magam, miközben hátráltam még pár lépést. Most akkor kinek higgyek? Kígyó, avagy Detross? Áhh, jobb félni, mint megijedni. A petnek hiszek!
Csendesen utaztunk a farkassal, gekkóval és kígyóval túlterhelt csónakban, nyomorogva, minden egyes billenésre összerezzenve, de végül megérkeztünk a partra, ahol az előbbi zsúfoltság után végre kinyújtóztathattuk végtagjainkat, és megcsodálhattuk a tájat. Már csak egy bemondó hiányzott, aki mikrofonnal sétál előttünk, és magyarázza: Lent az úszó fecskéket pillanthatják meg még a 18. századból, fent pedig a repülő bálnákat, melyeket egy dal alapján kreáltak meg a tervezők, előre nézve pedig egy középkori várromból maradt torony látható..
És továbbhaladva az emlékek terme, avagy az őrület tükre.. Összetörten csücsültem a földön, bikiniben, szülinapi sapival a fejemen, és figyeltem a többiek emlékei között az enyémeket. Nem tudom mikor történt, de azt vettem észre, hogy Vezér mellettem volt, orrát csendesen az ölembe fektette, és nagy szemekkel figyel, miközben én merengve fésülgetem ujjaimmal bundáját. Gekkócskám talpait is ott éreztem a nyakamban. Nagy levegőt vettem, és megpróbáltam összeszedni magam, nem hátráltathatom társaimat. Csendesen elindultam Detross után - mert biztosan előre ment, hiszen nem volt mellettünk, bár a fal is leolvadt idő közben, ami kicsit furcsa volt úgy hirtelen.. Vajon mennyi volt a képszakadás?
Zombiként sétáltam tovább, olyan jelentéktelen dolgokon gondolkodva, mint hogy mit egyek vacsorára, vagy miért is nem változtatom vissza Vezért farkassá, esetleg hogyan ismerkedhetnék még jobban össze a gekkócskámmal.. Igen, Falatka tetteit még aligha tudom meghatározni. Annyi biztos, hogy szereti a meleg helyeket, mint a ruhám alatt.. Talán kéne neki valami extra kis melegítő berendezést csinálnom. Mentem előre, és kerestem az embert, azt a valakit, akit követtem.. Akinek előttem kellene mennie.. De mégsem. Nem látom. Embert? Biztosan azt követek én? Nem is.. Egy árnyat. Igen, az ment előttem. Egy árnyék, egy szellem az, akit üldözőbe vettem.
Magam elé meredtem, vizslattam a levegőt. Az árnyat, aki vezet.. De hova? Miért megyek én utána?
Megálltam.
Mit keresek ezen a helyen? Ezen a furcsa folyosón? Rita és Ozirisz mit keres itt? Miért vannak ők velem? Hol vagyok? Mindez kiesett. Talán újra csak figyelmetlenségem homályába merült. Nem volt fontos, így elfelejtettem..
Újra elindultam. Mentem, mert éreztem, hogy mennem kell! Előre.. Tovább.. Valamiért. A céhtársaim mellett, velük együtt. Ekkor viszont fény töltötte meg a teret, hátra pillantottam, és láttam, ahogy közelednek azok hozzánk. Fogalmam sem volt róla, vajon mit is kéne kezdenem ezzel a helyzettel, így jobb híján se nem futottam, se nem sikítottam, se nem támadtam. Egyszerűen csak álltam, és pislogva figyeltem, ahogy a lila sugár egyenesen belém száll. Vajon ezért kell itt lennem most? Hogy a nyilacskák eltaláljanak? A többiekbe is szállt.. Akkor ezért vagyunk itt?
Félve pillantottam az életcsíkomra, ám abban nem volt változás. Lassan megnyugodtam, a szívverésem is a normálisra lassult vissza. Ekkor viszont egy öregembert pillantottam meg magam mellett, meg egy kislányt. Mi a..?
- Kik vagytok? - ugrottam hátra, magam elé tolva Vezért, akinek sunyi vigyor ült az arcán. Ebbe meg mi ütött? Ekkor vettem észre.. mind a két ismeretlen ismerős volt voltaképp, és ott díszelgett a JL ikonja a fejük felett.
- Rita? Ozi? - kérdeztem félve. Igen, ők azok. És ha az ő életkoruk megváltozott, akkor..
Gyorsan lenyitottam a menüm, és elővettem egy tükröt. Nem, se nem lettem fiatalabb, se nem öregebb. Csak férfi.O.o
- Miiii? Miiiiiiiiiiiiiiii? - sipítoztam mély, férfias hangon. Hallottatok ti már egy fiút így rinyálni? Köbö mint egy rossz homi. És a kinézetem is, háát.. Sosem voltam valami sportos típus, de ez lányként egyáltalán nem volt baj. Na de fiúként? :no:Az a tipikus szerencsétlen elkényeztetett kölyök lettem, most már kinézetre is. Nem, nem hasonlítottam a bátyámra. Ő mindig is sokat edzett. Szóval ő nem volt ilyen nyomi. Dee.. Hát ez a hátrazselézett haj, ez az izmoktól teljesen mentes test, ez az 50 kiló.. És mindehhez ez a bárgyú tekintet azokkal a vörös íriszekkel. Nem tetszettem magamnak. És még mindig bikiniben voltam. Ohh, a fene.. Te jó ég! Úristen!! Mi ez itt??? Wáá...
- Ne.. Nem idenézni! - sikítoztam, és gyorsan a farkasom mögé bújtam. Nem láthatnak. Én sem akarom látni! Szorít a bugyiii.>.< Eto.. Tényleg mint egy rossz buzi. Gyorsan lenyitottam az invertorym, de nem is kell mondanom, csak ezt találtam benne: szoknya, szoknya, masni, korona, szoknya, szoknya.. És természetesen kivágott, szűkített pólók, masnikkal. De még mindig jobb persze, mint ez, amiben.. amiben.. Nem, én nem láttam magam! >.< Végül magamra erőltettem egy fekete felsőt, meg fehér szoknyát. Feszült, ahol csak lehetett, de legalább levehettem a kényelmetlen bugyit, szóval ott nem feszült._. Meg a színek talán.. talán annyira nem lányosak. Bár ezek a masnik semmit sem javítanak a férfias kinézetemen. Na majd a kalap!
- Cilinder! - alakítottam át a szülinapi kalapot. Így máris sokkal magabiztosabb voltam. Elővettem egy botot is, amit még egyszer régen raktam el, nem is tudom, miért, és azt használtam sétapálcának. Ha már egyszer úri ficsúr vagyok, szoknyában, feszülős felsőben, akkor legalább a kalap-bot kombó legyen meg.
- KÖhhömm.. - fordultam a többiekhez, megköszörülve a torkomat. Valahogy úgy éreztem, mintha megfáztam volna. Nem voltam ehhez a mély hanghoz szokva. És lelkiekben még mindig nem fogtam fel teljesen mit is történt velem. Egyszerűen képtelen voltam rá, hogy ezt rendesen feldolgozza az agyam. A hirtelen sokk legalább azt nem engedte, hogy rögtön rám törjön a pánik. Majd később..
- Nos, azt hiszem, én vagyok az anyu.. apukád. - mosolyogtam a lányra. - És a te fiad! - mosolyogtam Oziriszra, majd férfiasan megpróbáltam hátba veregetni. Csakhogy én nem szoktam ilyesmit csinálni, így.. Így egy simogatás lett az eredménye az egésznek. Valahogy a lány én nem akar, nem tud fiúsan viselkedni.
- Na jó, fogjunk kezet! - morogtam, és nyújtottam Ozirisz felé. Be kell bizonyítanom, hogy férfi vagyok! Férfi!
Csendesen utaztunk a farkassal, gekkóval és kígyóval túlterhelt csónakban, nyomorogva, minden egyes billenésre összerezzenve, de végül megérkeztünk a partra, ahol az előbbi zsúfoltság után végre kinyújtóztathattuk végtagjainkat, és megcsodálhattuk a tájat. Már csak egy bemondó hiányzott, aki mikrofonnal sétál előttünk, és magyarázza: Lent az úszó fecskéket pillanthatják meg még a 18. századból, fent pedig a repülő bálnákat, melyeket egy dal alapján kreáltak meg a tervezők, előre nézve pedig egy középkori várromból maradt torony látható..
És továbbhaladva az emlékek terme, avagy az őrület tükre.. Összetörten csücsültem a földön, bikiniben, szülinapi sapival a fejemen, és figyeltem a többiek emlékei között az enyémeket. Nem tudom mikor történt, de azt vettem észre, hogy Vezér mellettem volt, orrát csendesen az ölembe fektette, és nagy szemekkel figyel, miközben én merengve fésülgetem ujjaimmal bundáját. Gekkócskám talpait is ott éreztem a nyakamban. Nagy levegőt vettem, és megpróbáltam összeszedni magam, nem hátráltathatom társaimat. Csendesen elindultam Detross után - mert biztosan előre ment, hiszen nem volt mellettünk, bár a fal is leolvadt idő közben, ami kicsit furcsa volt úgy hirtelen.. Vajon mennyi volt a képszakadás?
Zombiként sétáltam tovább, olyan jelentéktelen dolgokon gondolkodva, mint hogy mit egyek vacsorára, vagy miért is nem változtatom vissza Vezért farkassá, esetleg hogyan ismerkedhetnék még jobban össze a gekkócskámmal.. Igen, Falatka tetteit még aligha tudom meghatározni. Annyi biztos, hogy szereti a meleg helyeket, mint a ruhám alatt.. Talán kéne neki valami extra kis melegítő berendezést csinálnom. Mentem előre, és kerestem az embert, azt a valakit, akit követtem.. Akinek előttem kellene mennie.. De mégsem. Nem látom. Embert? Biztosan azt követek én? Nem is.. Egy árnyat. Igen, az ment előttem. Egy árnyék, egy szellem az, akit üldözőbe vettem.
Magam elé meredtem, vizslattam a levegőt. Az árnyat, aki vezet.. De hova? Miért megyek én utána?
Megálltam.
Mit keresek ezen a helyen? Ezen a furcsa folyosón? Rita és Ozirisz mit keres itt? Miért vannak ők velem? Hol vagyok? Mindez kiesett. Talán újra csak figyelmetlenségem homályába merült. Nem volt fontos, így elfelejtettem..
Újra elindultam. Mentem, mert éreztem, hogy mennem kell! Előre.. Tovább.. Valamiért. A céhtársaim mellett, velük együtt. Ekkor viszont fény töltötte meg a teret, hátra pillantottam, és láttam, ahogy közelednek azok hozzánk. Fogalmam sem volt róla, vajon mit is kéne kezdenem ezzel a helyzettel, így jobb híján se nem futottam, se nem sikítottam, se nem támadtam. Egyszerűen csak álltam, és pislogva figyeltem, ahogy a lila sugár egyenesen belém száll. Vajon ezért kell itt lennem most? Hogy a nyilacskák eltaláljanak? A többiekbe is szállt.. Akkor ezért vagyunk itt?
Félve pillantottam az életcsíkomra, ám abban nem volt változás. Lassan megnyugodtam, a szívverésem is a normálisra lassult vissza. Ekkor viszont egy öregembert pillantottam meg magam mellett, meg egy kislányt. Mi a..?
- Kik vagytok? - ugrottam hátra, magam elé tolva Vezért, akinek sunyi vigyor ült az arcán. Ebbe meg mi ütött? Ekkor vettem észre.. mind a két ismeretlen ismerős volt voltaképp, és ott díszelgett a JL ikonja a fejük felett.
- Rita? Ozi? - kérdeztem félve. Igen, ők azok. És ha az ő életkoruk megváltozott, akkor..
Gyorsan lenyitottam a menüm, és elővettem egy tükröt. Nem, se nem lettem fiatalabb, se nem öregebb. Csak férfi.O.o
- Miiii? Miiiiiiiiiiiiiiii? - sipítoztam mély, férfias hangon. Hallottatok ti már egy fiút így rinyálni? Köbö mint egy rossz homi. És a kinézetem is, háát.. Sosem voltam valami sportos típus, de ez lányként egyáltalán nem volt baj. Na de fiúként? :no:Az a tipikus szerencsétlen elkényeztetett kölyök lettem, most már kinézetre is. Nem, nem hasonlítottam a bátyámra. Ő mindig is sokat edzett. Szóval ő nem volt ilyen nyomi. Dee.. Hát ez a hátrazselézett haj, ez az izmoktól teljesen mentes test, ez az 50 kiló.. És mindehhez ez a bárgyú tekintet azokkal a vörös íriszekkel. Nem tetszettem magamnak. És még mindig bikiniben voltam. Ohh, a fene.. Te jó ég! Úristen!! Mi ez itt??? Wáá...
- Ne.. Nem idenézni! - sikítoztam, és gyorsan a farkasom mögé bújtam. Nem láthatnak. Én sem akarom látni! Szorít a bugyiii.>.< Eto.. Tényleg mint egy rossz buzi. Gyorsan lenyitottam az invertorym, de nem is kell mondanom, csak ezt találtam benne: szoknya, szoknya, masni, korona, szoknya, szoknya.. És természetesen kivágott, szűkített pólók, masnikkal. De még mindig jobb persze, mint ez, amiben.. amiben.. Nem, én nem láttam magam! >.< Végül magamra erőltettem egy fekete felsőt, meg fehér szoknyát. Feszült, ahol csak lehetett, de legalább levehettem a kényelmetlen bugyit, szóval ott nem feszült._. Meg a színek talán.. talán annyira nem lányosak. Bár ezek a masnik semmit sem javítanak a férfias kinézetemen. Na majd a kalap!
- Cilinder! - alakítottam át a szülinapi kalapot. Így máris sokkal magabiztosabb voltam. Elővettem egy botot is, amit még egyszer régen raktam el, nem is tudom, miért, és azt használtam sétapálcának. Ha már egyszer úri ficsúr vagyok, szoknyában, feszülős felsőben, akkor legalább a kalap-bot kombó legyen meg.
- KÖhhömm.. - fordultam a többiekhez, megköszörülve a torkomat. Valahogy úgy éreztem, mintha megfáztam volna. Nem voltam ehhez a mély hanghoz szokva. És lelkiekben még mindig nem fogtam fel teljesen mit is történt velem. Egyszerűen képtelen voltam rá, hogy ezt rendesen feldolgozza az agyam. A hirtelen sokk legalább azt nem engedte, hogy rögtön rám törjön a pánik. Majd később..
- Nos, azt hiszem, én vagyok az anyu.. apukád. - mosolyogtam a lányra. - És a te fiad! - mosolyogtam Oziriszra, majd férfiasan megpróbáltam hátba veregetni. Csakhogy én nem szoktam ilyesmit csinálni, így.. Így egy simogatás lett az eredménye az egésznek. Valahogy a lány én nem akar, nem tud fiúsan viselkedni.
- Na jó, fogjunk kezet! - morogtam, és nyújtottam Ozirisz felé. Be kell bizonyítanom, hogy férfi vagyok! Férfi!
_________________
![[Játékos Küldetés] Dual Tower - ..: Avagy, az őrület küszöbén:.. - Page 2 0510](https://i.servimg.com/u/f47/20/28/37/60/0510.jpg)
![[Játékos Küldetés] Dual Tower - ..: Avagy, az őrület küszöbén:.. - Page 2 1110](https://i.servimg.com/u/f47/20/28/37/60/1110.jpg)
![[Játékos Küldetés] Dual Tower - ..: Avagy, az őrület küszöbén:.. - Page 2 0310](https://i.servimg.com/u/f47/20/28/37/60/0310.jpg)
![[Játékos Küldetés] Dual Tower - ..: Avagy, az őrület küszöbén:.. - Page 2 Tachi10](https://i.servimg.com/u/f47/20/28/37/60/tachi10.png)
Szophie- Árnyharcos
- Hozzászólások száma : 2853
Join date : 2012. Nov. 21.
Age : 28
Tartózkodási hely : "pokemonok mellett"
Karakterlap
Szint: 50
Indikátor: Vörös
Céh: -
Re: [Játékos Küldetés] Dual Tower - ..: Avagy, az őrület küszöbén:..
by Aoi Shizuka Csüt. Feb. 06 2014, 22:07
- Hát persze hogy élnek! - hangzott a sértett kijelentés, mintha ez magától érthetőd lett volna
- Ááá! \o/ - vidult fel Shizu - Szóval, te is tudsz beszélni... üm... - mondata egyszer csak félbemaradt, mintha egy szót keresett volna, de aztán valahol a medúza-lány fölött állapodott meg a tekintete
- ... Miriana-chan! ^^ - bökte ki mosolyogva, ugyanolyan lelkesedéssel, amivel megörült a másik hangjának, de aztán látva a lányka sértődöttségét, lassan lelohadt Shizuról a nagy vidámság
Később, amikor már a medúza-sisakban lépcsőzve botorkáltak felfelé, és a feltűnni vélt lény után fordulva ellőtt egy nyílvesszőt magában motyogva fordult vissza a többiek menetoszlopa felé
- Még sem volt ott semmi se... - motyogta kissé elszontyolodva - De legalább már tudni, hogy ide lent is tudom használni az íjam!
Hulla fáradtan, remegő, rogyadozó lábakkal mászott partra többiek után, úgy dőlt oldalnak a "parton" mint egy partra vetett hal, s még miután a sisak önállósítva magát eltűnt a vízben, még mindig ziháló tüdővel próbált túl lenni élete elsőMiriana Marianna-árok túrájának megpróbáltatásain
Miriana, mikor úgy tűnt, útjaik elválnak, végre választ adott a neki szegezett kérdésre:
- Igen, voltak akiknek segítettem már...
- Detrossék! - tört fel a felismerés az íjász lányból, ahogy a medúza-lány szavait figyelve felült
- De most igyekezzetek! – ezzel a szavakkal hagyta magukra a kis csapatot, s úszott el, amerről jöttek
- Hinari-san! Ezek szerint jó úton járunk, Detrossék is biztos ezen az úton jöttek! - majd kezeit tördelve lehajtott fejjel fejezte ki félelmeit:
- Remélem Ritáék sem keveredtek bajba, aggódom értük!
Ahogy továbbálltak, az utat követve a falak olybá tűntek mintha fel-fel püffednének, itt is-ott is, Shizu ijedt tekintettel méregette a két oldal falait, és igyekezett egészen középen maradni, majd ahogy arcok és kezek feszültek a nyúlósnak látszó falakból kifelé, feléjük bámulva, szájukat tátva, mintha fulladoznának, vagy segélykiáltást akarnának hallatni, s a kezek feléjük nyúltak markoltak, a lány nem bírta tovább a borzadályoktól sokkolt hangját visszatartani:
Egy félelemmel teli sikoly hagyta el a száját, ahogy az egyik kéz felé nyúlt: ijedten fúrta be magát Yurihime és Yuichi közé, a fiú hátába kapaszkodva, próbálta eltakarni a szemét a szörnyűségek elől
Csak amikor valamiért megtorpantak, kukkantott ki a fiú válla felett, s vette észre késlekedésük okát: egy fájdalmakkal küszködő, furcsa szemű lányt. A sikolyra mely az jövevény száját elhagyta, reflexből szorította a füleire a tenyereit, majd amikor kígyózó fekete nyilak, és lila fénysugár jelent meg a fura lánynak engedelmeskedve, Shizunak már nem maradt több lélekjelenléte, remegve-kapaszkodva futott, ment, igyekezett arra, amerre a többiek vitték
Mikor a nagy ijedtségnek is vége szakadt, s mindenfelé felvillanó majd kihunyó zöld és piros fények jelentek meg
- Én féééélek... - motyogta - ez a hely nagyon ijesztő, Hii-chaaaaan! Menjünk hazaaaa! Miért vagyunk iiiitt? - hangja, egész viselkedése olyanná vált mint egy ijedt kislányé
- Ááá! \o/ - vidult fel Shizu - Szóval, te is tudsz beszélni... üm... - mondata egyszer csak félbemaradt, mintha egy szót keresett volna, de aztán valahol a medúza-lány fölött állapodott meg a tekintete
- ... Miriana-chan! ^^ - bökte ki mosolyogva, ugyanolyan lelkesedéssel, amivel megörült a másik hangjának, de aztán látva a lányka sértődöttségét, lassan lelohadt Shizuról a nagy vidámság
Később, amikor már a medúza-sisakban lépcsőzve botorkáltak felfelé, és a feltűnni vélt lény után fordulva ellőtt egy nyílvesszőt magában motyogva fordult vissza a többiek menetoszlopa felé
- Még sem volt ott semmi se... - motyogta kissé elszontyolodva - De legalább már tudni, hogy ide lent is tudom használni az íjam!
Hulla fáradtan, remegő, rogyadozó lábakkal mászott partra többiek után, úgy dőlt oldalnak a "parton" mint egy partra vetett hal, s még miután a sisak önállósítva magát eltűnt a vízben, még mindig ziháló tüdővel próbált túl lenni élete első
Miriana, mikor úgy tűnt, útjaik elválnak, végre választ adott a neki szegezett kérdésre:
- Igen, voltak akiknek segítettem már...
- Detrossék! - tört fel a felismerés az íjász lányból, ahogy a medúza-lány szavait figyelve felült
- De most igyekezzetek! – ezzel a szavakkal hagyta magukra a kis csapatot, s úszott el, amerről jöttek
- Hinari-san! Ezek szerint jó úton járunk, Detrossék is biztos ezen az úton jöttek! - majd kezeit tördelve lehajtott fejjel fejezte ki félelmeit:
- Remélem Ritáék sem keveredtek bajba, aggódom értük!
Ahogy továbbálltak, az utat követve a falak olybá tűntek mintha fel-fel püffednének, itt is-ott is, Shizu ijedt tekintettel méregette a két oldal falait, és igyekezett egészen középen maradni, majd ahogy arcok és kezek feszültek a nyúlósnak látszó falakból kifelé, feléjük bámulva, szájukat tátva, mintha fulladoznának, vagy segélykiáltást akarnának hallatni, s a kezek feléjük nyúltak markoltak, a lány nem bírta tovább a borzadályoktól sokkolt hangját visszatartani:
Egy félelemmel teli sikoly hagyta el a száját, ahogy az egyik kéz felé nyúlt: ijedten fúrta be magát Yurihime és Yuichi közé, a fiú hátába kapaszkodva, próbálta eltakarni a szemét a szörnyűségek elől
Csak amikor valamiért megtorpantak, kukkantott ki a fiú válla felett, s vette észre késlekedésük okát: egy fájdalmakkal küszködő, furcsa szemű lányt. A sikolyra mely az jövevény száját elhagyta, reflexből szorította a füleire a tenyereit, majd amikor kígyózó fekete nyilak, és lila fénysugár jelent meg a fura lánynak engedelmeskedve, Shizunak már nem maradt több lélekjelenléte, remegve-kapaszkodva futott, ment, igyekezett arra, amerre a többiek vitték
Mikor a nagy ijedtségnek is vége szakadt, s mindenfelé felvillanó majd kihunyó zöld és piros fények jelentek meg
- Én féééélek... - motyogta - ez a hely nagyon ijesztő, Hii-chaaaaan! Menjünk hazaaaa! Miért vagyunk iiiitt? - hangja, egész viselkedése olyanná vált mint egy ijedt kislányé
_________________
![[Játékos Küldetés] Dual Tower - ..: Avagy, az őrület küszöbén:.. - Page 2 Potion_Case_item_artwork_BG2_www.kepfeltoltes.hu_](https://2img.net/h/kepfeltoltes.hu/140113/Potion_Case_item_artwork_BG2_www.kepfeltoltes.hu_.png)
- Táska tartalma:
- 2 fiola Kis Potion
1 fiola Nagy Potion
4 fiola Vörös Bika Potion
1 fiola Hosszú Pontosság Potion
1 fiola Gyenge Paralízis Méreg
2 fiola Gyenge Fárasztó Méreg
2 fiola Gyenge Gyengítő Méreg
2 fiola Gyenge Lassító Méreg
- Küldi bónuszok:
Aoi Shizuka- Íjász
- Hozzászólások száma : 466
Join date : 2013. Sep. 18.
Age : 30
Tartózkodási hely : Osaka
Karakterlap
Szint: 19
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: [Játékos Küldetés] Dual Tower - ..: Avagy, az őrület küszöbén:..
by Rita Hanami Szomb. Feb. 08 2014, 11:14
Meglepett mikor Yuichi átölelt, olyannyira, hogy teljesen bele is pirultam. Ez csak fokozta, hogy nem tudtam semmi normálist kinyögni így inkább beszálltam a csónakba. Vicces volt Szophie és vezér együtt a csónakban, valahogy ez fel sem merült, hogy így hogy fogunk elférni de persze megoldották. Bent mikor a fejetetejére fordult a világ látszólag a feje tetejére állt és ezt a többiek elsőre észre sem vették csupán mikor kirívó öltözetem magamra vettem. Mire kettőt pislantottam falat már a lábamon ágaskodott. Ennek meg mi baja lett hirtelen? Szophie sem volt rest és ő is bikinire váltott.
- Öhm… Fürdőruhás csapat… - Utánoztam a lányt eléggé bátortalanul és a jobb kezemet a magasba emeltem. Ahogy tovább haladtunk a kristály nem csak az én emlékeimet, hanem a többiekét is megmutatta. Velem ellentétben azonban nekik nem túl vidám emlékékeket idézett fel, szophie térdre rogyott és Detross sem nézett ki túl jól, Ozi talán még egy fokkal jobban viselte. Odaléptem lányhoz és megpróbáltam felsegíteni ha hagyta.
- Tovább kell mennünk! – Mondtam lágy, halk hangon. Segíteni akartam neki de féltem, hogy bizonyos szavakkal csak ártanák neki. Mire Szophie felállt egy fehér villanás töltötte be a teret. Reflexszerűen a szemem elé kaptam majd mikor ismét kitisztult a látásom csodálkozva láttam, hogy a kristály eltűnt.
- Jól vagytok? – Fordultam hátra Oziékhoz. Oziékhoz? hisz csak egyedül van. – Nem négyen voltunk? – Tettem fel talán egy eléggé ostoba kérdést. De mindegy is tovább kell mennünk! A további haladás eléggé melankolikus volt. Szophie végig csendbe botorkált mögöttünk és én is teljesen belemerültem a gondolataimba. Lassan de biztosan formálódott meg bennem a kérdés. Mit keresek én itt? Miért jöttünk mi ide egyáltalán, vagy mi ez a kazamata? Meghülyültem volna? Már épp tettem volna föl a többieknek a kérdést mikor mögöttem valami furcsa morajlást hallottam. Hátrafordultam ekkor már egy fekete nyíl tartott felém. Automatikusan a kardomért nyúltam és védekezésre emeltem de a nyíl szimplán áthaladt rajta és telibe talált. Egy pár pillanatra elsötétült minden magam körül. Elájultam volna. Lassan tért vissza a látásom. Fura volt, mintha minden egy kicsivel nagyobb lett volna. Hirtelen egy mély hang kiáltott fel így figyelmem oda irányult és egy ismeretlen férfi állt előttem maga előtt tartva vezért. A férfi a nevünkön szólított minket, ekkor esett le, hogy a férfi valójában Szophie… bikiniben…
- V-veled meg mi történt? – Szegeztem a kérdést a lány… fiúra majd a pillantásom Ozira vándorolt.
- Jaj ne! – Ozi megöregedett. – Mégis mi történt veletek? – Tettem fel ismét a kérdést. – És miért vagytok nagyobb… - Elharaptam a mondatot és kissé jobban szétnéztem. Nem csak ők de a falak és a lépcsők is megnőttek… én mentem össze!
![[Játékos Küldetés] Dual Tower - ..: Avagy, az őrület küszöbén:.. - Page 2 Eurz](https://2img.net/r/ihimizer/img31/1491/eurz.jpg)
![[Játékos Küldetés] Dual Tower - ..: Avagy, az őrület küszöbén:.. - Page 2 Hwn3](https://2img.net/r/ihimizer/img31/1969/hwn3.jpg)
Még kisebbek lettek mint voltak! Én is elővettem egy tükröt és megrökönyödve láttam, hogy gyerekké változtam!
- Ez nem vicces! – Kiabáltam rá Szophie beszólására és sértődötten dobbantottam egyet a lábammal. – Jaj ne, a viselkedésem is? – Kaptam a szám elé a kezem felismerve, hogy kb úgy viselkedtem mint egy pukkancs kis kölyök. – Mi lesz így a tekintélyemmel? Hogyan fogok ezután bárki szemébe nézni? – Rogytam térdre. Nem! Erre most nincs idő! Először is rá kell jönnünk mi a fenét is keresünk itt! Amint kicsit sikerült összeszednem magam meg nyitottam a menüm és a küldetés lista között keresgéltem.
- Kell itt lennie valaminek ami megmagyarázza miért is vagyunk itt. – Gondolkodtam hangosan, de hiába nem találtam semmit. Ezután a bejövő üzeneteimet nyitottam meg. Talán Hinari kért meg minket arra, hogy jöjjünk ide. Nem szoktunk csak így hárman bárhová is elmenni, azonban itt sem találtam semmit. Végül a kimenő üzeneteimet néztem meg és végül rábukkantam egy rakat olyan üzenetre amit ma küldtem el néhány céhvezérnek. A szemöldököm ráncolva olvastam el őket, mindegyik ugyan arról szólt. - Egy Detross nevű öregember kérte a céh segítségét és állítása szerint több céhnél is járt. Talán ezt akartam leellenőrizni. – Mondtam társaimnak.
- Öhm… Fürdőruhás csapat… - Utánoztam a lányt eléggé bátortalanul és a jobb kezemet a magasba emeltem. Ahogy tovább haladtunk a kristály nem csak az én emlékeimet, hanem a többiekét is megmutatta. Velem ellentétben azonban nekik nem túl vidám emlékékeket idézett fel, szophie térdre rogyott és Detross sem nézett ki túl jól, Ozi talán még egy fokkal jobban viselte. Odaléptem lányhoz és megpróbáltam felsegíteni ha hagyta.
- Tovább kell mennünk! – Mondtam lágy, halk hangon. Segíteni akartam neki de féltem, hogy bizonyos szavakkal csak ártanák neki. Mire Szophie felállt egy fehér villanás töltötte be a teret. Reflexszerűen a szemem elé kaptam majd mikor ismét kitisztult a látásom csodálkozva láttam, hogy a kristály eltűnt.
- Jól vagytok? – Fordultam hátra Oziékhoz. Oziékhoz? hisz csak egyedül van. – Nem négyen voltunk? – Tettem fel talán egy eléggé ostoba kérdést. De mindegy is tovább kell mennünk! A további haladás eléggé melankolikus volt. Szophie végig csendbe botorkált mögöttünk és én is teljesen belemerültem a gondolataimba. Lassan de biztosan formálódott meg bennem a kérdés. Mit keresek én itt? Miért jöttünk mi ide egyáltalán, vagy mi ez a kazamata? Meghülyültem volna? Már épp tettem volna föl a többieknek a kérdést mikor mögöttem valami furcsa morajlást hallottam. Hátrafordultam ekkor már egy fekete nyíl tartott felém. Automatikusan a kardomért nyúltam és védekezésre emeltem de a nyíl szimplán áthaladt rajta és telibe talált. Egy pár pillanatra elsötétült minden magam körül. Elájultam volna. Lassan tért vissza a látásom. Fura volt, mintha minden egy kicsivel nagyobb lett volna. Hirtelen egy mély hang kiáltott fel így figyelmem oda irányult és egy ismeretlen férfi állt előttem maga előtt tartva vezért. A férfi a nevünkön szólított minket, ekkor esett le, hogy a férfi valójában Szophie… bikiniben…
- V-veled meg mi történt? – Szegeztem a kérdést a lány… fiúra majd a pillantásom Ozira vándorolt.
- Jaj ne! – Ozi megöregedett. – Mégis mi történt veletek? – Tettem fel ismét a kérdést. – És miért vagytok nagyobb… - Elharaptam a mondatot és kissé jobban szétnéztem. Nem csak ők de a falak és a lépcsők is megnőttek… én mentem össze!
![[Játékos Küldetés] Dual Tower - ..: Avagy, az őrület küszöbén:.. - Page 2 Eurz](https://2img.net/r/ihimg/photo/my-images/31/eurz.jpg/)
Hirtelen az arcomhoz kaptam.
![[Játékos Küldetés] Dual Tower - ..: Avagy, az őrület küszöbén:.. - Page 2 Hwn3](https://2img.net/r/ihimg/photo/my-images/31/hwn3.jpg/)
Majd a melleimhez nyúltam.
Még kisebbek lettek mint voltak! Én is elővettem egy tükröt és megrökönyödve láttam, hogy gyerekké változtam!
- Ez nem vicces! – Kiabáltam rá Szophie beszólására és sértődötten dobbantottam egyet a lábammal. – Jaj ne, a viselkedésem is? – Kaptam a szám elé a kezem felismerve, hogy kb úgy viselkedtem mint egy pukkancs kis kölyök. – Mi lesz így a tekintélyemmel? Hogyan fogok ezután bárki szemébe nézni? – Rogytam térdre. Nem! Erre most nincs idő! Először is rá kell jönnünk mi a fenét is keresünk itt! Amint kicsit sikerült összeszednem magam meg nyitottam a menüm és a küldetés lista között keresgéltem.
- Kell itt lennie valaminek ami megmagyarázza miért is vagyunk itt. – Gondolkodtam hangosan, de hiába nem találtam semmit. Ezután a bejövő üzeneteimet nyitottam meg. Talán Hinari kért meg minket arra, hogy jöjjünk ide. Nem szoktunk csak így hárman bárhová is elmenni, azonban itt sem találtam semmit. Végül a kimenő üzeneteimet néztem meg és végül rábukkantam egy rakat olyan üzenetre amit ma küldtem el néhány céhvezérnek. A szemöldököm ráncolva olvastam el őket, mindegyik ugyan arról szólt. - Egy Detross nevű öregember kérte a céh segítségét és állítása szerint több céhnél is járt. Talán ezt akartam leellenőrizni. – Mondtam társaimnak.
_________________
![[Játékos Küldetés] Dual Tower - ..: Avagy, az őrület küszöbén:.. - Page 2 Ritahanamiwwwkepfeltolt](https://2img.net/r/ihimg/a/img850/2541/ritahanamiwwwkepfeltolt.png)
![[Játékos Küldetés] Dual Tower - ..: Avagy, az őrület küszöbén:.. - Page 2 Ritahanamiwwwkepfeltolt](https://2img.net/r/ihimg/a/img833/2541/ritahanamiwwwkepfeltolt.png)
![[Játékos Küldetés] Dual Tower - ..: Avagy, az őrület küszöbén:.. - Page 2 Ritahanamiwwwkepfeltolt](https://2img.net/r/ihimg/a/img534/2541/ritahanamiwwwkepfeltolt.png)
Rita Hanami- Kardforgató
- Hozzászólások száma : 811
Join date : 2012. Aug. 20.
Karakterlap
Szint: 18
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: [Játékos Küldetés] Dual Tower - ..: Avagy, az őrület küszöbén:..
by Hinari Hétf. Feb. 10 2014, 20:13
Tehát követnek. Egészen egyszerű következtetés volt ez, a medúzalány válasza sem kellett hozzá, elég volt a tekintete, én azonban nem követtem azt, nem fordultam hátra. Volt egy annál sokkal jobb megoldásom is, s mivel valószínű kettes szintű észleléssel sem mutatták magukat az utánunk leselkedők, így teljes mértékben a Katanára hagyatkoztam. A felfelé vezető út azonban nem volt egyszerű, sokszor néztem hátra, hogy a többiek hogyan bírják. A stoppert is egyre nagyobb aggodalommal nézegettem, Shizu lövésénél viszont Mirianát figyeltem, megbizonyosodva róla, hogy helyesek voltak a korábbi feltételezéseim. Fél tőlük. Ez utóbbi viszont számunkra egy az előzőnél vészesebb gondolat volt, elhúztam a számat, s közelebb vontam magamhoz az íjászlányt. Közeledtünk a felszínhez, s ahogy lehetett, úgy vettem le magamról a sisakot, egy ideig még forgatva a kezemben, egy tétova „köszi”-vel illetve az ezek szerint élő itemeket.
- Köszönjük. Igyekszünk vissza – bólintottam az nkj-nak, aki már ígyis többet segített, mint azt várhattuk volna tőle, főleg ilyen állapotban – Nézze meg mindenki a kitartását, ha feltöltődött, indulunk tovább – néztem a többiekre, majd a felfelé vezető útra. Reméltem, hogy a másik csapattal sincs semmi gond, különösen aggódtam az öreg miatt, hiszen előttünk csak ő és a társai voltak itt, elvileg… márpedig ha Miriana retteg valamitől, felmerül a lehetőség, hogy Detross csapata van a háttérben, ebben az esetben pedig a kígyós idomár sem biztos, hogy barát. Még a végén Ritának lesz igaza. Az elmélkedés azonban nem segített, ha mindenki bólintott, továbbindultunk.
- Ne aggódj, Ritáék is erősek, nem lesz semmi baj – próbáltam nyugtatni Shizut, ám az én hangomon is érződött, hogy nem vagyok teljesen biztos a kimondottakban.
- Körülötted – hallottam a kezem felől, épp időben, hogy arrébb tudjak lépni a falak mohó növekedése elől, s a Katanát előhúzva és felemelve tudjam növelni a céhtársaim és a képződmény közti távolságot. Örültem, hogy nálam volt a fegyver, nem tudtam maximálisan odakoncentrálni két vagy több helyre egy időben, amíg a lánnyal voltam elfoglalva, új veszély érkezett. Felizzítottam a Katanát, megpróbáltam a Himéhez legközelebbi kezet elvágni, ám a kardom egyszerűen belesüppedt abba, erőlködnöm kellett, hogy ki tudjam húzni.
- Futás! – kiáltottam, felfelé mutatva, Yuichi elég gyors volt, segíthetett a harcművész lánynak, amíg én Shizuval együtt rohantam addig, amíg biztonságossá nem vált a terület. S már pördültem is hátra, Észlelésem rögtön tájékoztatott, hogy valaki van mögöttünk, a falból vált ki, ám mire szólhattam volna hozzá, máris támadott. Vagy nem is ő volt, hanem maga a fal? Semmire sincs időnk! – Mindenki mögém! – ennyit tudtam csak kiáltani, két kézbe fogtam a Katanát, és meglendítettem: ha a fénysugarak el akarnak találni, előbb át kell jutniuk a törhetetlen fegyveren. Erre azonban nem volt szükség, furcsa módon elpixeleződtek, mire ideérhettek volna. Nem értettem. Tanácstalanul néztem az idegenre, ám mire kérdezhettem volna, ő is elpixeleződött, pirosan, ami semmiképpen se volt normális. De ezen a helyen semmi sem az. Megkönnyebbült sóhajjal nyugtáztam, hogy egyelőre senki és semmi nem akar kiiktatni minket, a leszálló polleneket viszont igyekeztem távol tartani magunktól. Nem tudtam, milyen következményei lesznek, ha belélegezzük őket, így lélegzetemet visszatartva hívtam elő az inventorymból pár anyagdarabot: nagy választék nem volt, de a szükség most előnyt élvezett. Yuichi türülközőt kapott, Hime és Shizu egy-egy zsebkendőt, én pedig a köpenyemet húztam magam elé – Fogalmam sincs, mi ez, de próbáljátok nem belélegezni – mondtam, majd egy elfojtott sóhaj után folytattam a menetelést, bár hogy mi célból, arra egyre kevésbé emlékeztem. Shizu kérdésére is csak a fejemet ráztam...
- Köszönjük. Igyekszünk vissza – bólintottam az nkj-nak, aki már ígyis többet segített, mint azt várhattuk volna tőle, főleg ilyen állapotban – Nézze meg mindenki a kitartását, ha feltöltődött, indulunk tovább – néztem a többiekre, majd a felfelé vezető útra. Reméltem, hogy a másik csapattal sincs semmi gond, különösen aggódtam az öreg miatt, hiszen előttünk csak ő és a társai voltak itt, elvileg… márpedig ha Miriana retteg valamitől, felmerül a lehetőség, hogy Detross csapata van a háttérben, ebben az esetben pedig a kígyós idomár sem biztos, hogy barát. Még a végén Ritának lesz igaza. Az elmélkedés azonban nem segített, ha mindenki bólintott, továbbindultunk.
- Ne aggódj, Ritáék is erősek, nem lesz semmi baj – próbáltam nyugtatni Shizut, ám az én hangomon is érződött, hogy nem vagyok teljesen biztos a kimondottakban.
- Körülötted – hallottam a kezem felől, épp időben, hogy arrébb tudjak lépni a falak mohó növekedése elől, s a Katanát előhúzva és felemelve tudjam növelni a céhtársaim és a képződmény közti távolságot. Örültem, hogy nálam volt a fegyver, nem tudtam maximálisan odakoncentrálni két vagy több helyre egy időben, amíg a lánnyal voltam elfoglalva, új veszély érkezett. Felizzítottam a Katanát, megpróbáltam a Himéhez legközelebbi kezet elvágni, ám a kardom egyszerűen belesüppedt abba, erőlködnöm kellett, hogy ki tudjam húzni.
- Futás! – kiáltottam, felfelé mutatva, Yuichi elég gyors volt, segíthetett a harcművész lánynak, amíg én Shizuval együtt rohantam addig, amíg biztonságossá nem vált a terület. S már pördültem is hátra, Észlelésem rögtön tájékoztatott, hogy valaki van mögöttünk, a falból vált ki, ám mire szólhattam volna hozzá, máris támadott. Vagy nem is ő volt, hanem maga a fal? Semmire sincs időnk! – Mindenki mögém! – ennyit tudtam csak kiáltani, két kézbe fogtam a Katanát, és meglendítettem: ha a fénysugarak el akarnak találni, előbb át kell jutniuk a törhetetlen fegyveren. Erre azonban nem volt szükség, furcsa módon elpixeleződtek, mire ideérhettek volna. Nem értettem. Tanácstalanul néztem az idegenre, ám mire kérdezhettem volna, ő is elpixeleződött, pirosan, ami semmiképpen se volt normális. De ezen a helyen semmi sem az. Megkönnyebbült sóhajjal nyugtáztam, hogy egyelőre senki és semmi nem akar kiiktatni minket, a leszálló polleneket viszont igyekeztem távol tartani magunktól. Nem tudtam, milyen következményei lesznek, ha belélegezzük őket, így lélegzetemet visszatartva hívtam elő az inventorymból pár anyagdarabot: nagy választék nem volt, de a szükség most előnyt élvezett. Yuichi türülközőt kapott, Hime és Shizu egy-egy zsebkendőt, én pedig a köpenyemet húztam magam elé – Fogalmam sincs, mi ez, de próbáljátok nem belélegezni – mondtam, majd egy elfojtott sóhaj után folytattam a menetelést, bár hogy mi célból, arra egyre kevésbé emlékeztem. Shizu kérdésére is csak a fejemet ráztam...
_________________
Adatlap
Szín: #a8a8a8 #787878 #464699 #9F703A steelblue
Ki mit és mennyit tudhat Hinariról? Információk az adatlap alján.
![[Játékos Küldetés] Dual Tower - ..: Avagy, az őrület küszöbén:.. - Page 2 Alzezy11](https://i.servimg.com/u/f18/19/62/20/16/alzezy11.png)
Figyelem! Amennyiben valaki visszaél a plot armorral (pl kari előtt öl meg játékost vagy dicsekszik azzal hogy megtette stb), annak neki magának kell megoldást találnia rá, hogy kari miért ne tudja őt megölni/börtönbe zárni - ha pedig nem tud ilyet kitalálni, vállalja annak következményeit is! Ez karakter minden játékára, tehát a bossra is vonatkozik.
Hinari- Kardforgató
- Hozzászólások száma : 4966
Join date : 2012. Dec. 28.
Karakterlap
Szint: 50
Indikátor: Zöld
Céh: Justice League
Re: [Játékos Küldetés] Dual Tower - ..: Avagy, az őrület küszöbén:..
by Ozirisz Hétf. Feb. 17 2014, 03:14
Hosszú perceknek tűnt a kristálytévé műsora, számomra felért egy örökkévalósággal. A régi boldog heteket felidézte, amik már elmúltak. Ai Hane már csak az emlékeimben el tovább. De legalább még egyszer, utoljára láthattam őt, még ha csak így, az emlékeim kivetüléseként is. Aztán Destross is belenézett a tévébe, és sejtéseim szerint ő is a néhai szerelmét látta meg a tévében. Ám ahogy megérintette a tükröt, eltűnt, a tévé is, és az öreg is. Lehet, hogy odaveszett? Vagy elteleportált? Lehet, hogy a kedveséhez teleportálta a tükör? Aztán a gondolataim között hirtelen elvesztettem a fonalat. Olyan érzés kerített hatalmába, mint amikor az ember álmából felébred, és emlékszik rá, hogy álmodott, de arra nem, hogy mit... Vagy mint amikor meditáció után visszatér az ember, aki a kitisztult tudatával megpróbált eggyé válni az univerzummal, megismerni minden törvényét, szabályát, a létezés értelmét, de a visszatérés után csak annyira emlékszik, hogy nagy kérdések válaszát feszegette...
Körülbelül hasonló állapotban, kábán és bután néztem ki a fejemből. Már csak a Windowsos kék halál képernyője hiányzott előlem, meg a homokóra a fejem fölül. Rita kérdésére, miszerint "nem négyen voltunk?", csak egy "nem tudom" jött ki a számon válasz gyanánt, és már semmit sem tudok. Homályos az egész. Közben a menümet legördítve a tárgyaim között bogarásztam:
Felszerelés, nyers hús, sült hús, nyers hús, kenyér, üveg sör, üveg sör, üveg bor, üveg ismeretlen tömény lötty, üres üveg, üres üveg... Berúgtam volna? Ehh... mondták már hogy mértékkel kellene innom. De hát régebben azt is tettem: A mérték a vödör, a tartó az asztal. De itt biza sem vödör, sem asztal nem volt... Nem, elvileg nem ihattam, főleg hogy nem szólóban jöttem, és mert nem hasogat a fejem úgy mintha Thor fejbekólintott volna a pörölyével...
Valami nincs rendjén - mormogtam magam elé, miközben bogarásztam tovább a felszereléseim között. Végre megvan! - és hívtam le egy termosz kávét. - Kávét valaki? Hátha kicsit magunkhoz térünk... - mondtam a többieknek, valamin ők is elgondolkoztak. Ha kértek kávét, akkor természetesen nekik is hívtam le egy-egy csészét, és töltöttem nekik. Minden esetre én egy nagy csésze kávét legurítottam. Talán kihoz a zombi módból, legalábbis egy időre.
Egyébként hol vagyunk, és mi a búbánatot keresünk itt? Expet és itemet farmolunk? - tettem fel a kérdést a többieknek.
Aztán haladtunk tovább, céltalanul, előre a ránk kiszabott úton, amikor valami morajlás jött a hátam mögül. Ritáék egyből hátranéztek, de mire annyit mondhattam volna, hogy: "Nem, nem én ettem tegnap este hagymásbabot..." már el is talált minket valamiféle energialövedék. Tiszta Star Wars, csak annyi különbséggel, hogy nem vesztettünk élet és páncélpontot. Megsuhintottam magam előtt a lézerkard... izé a nodachit, bár hogy miért, azt sem tudom. Főleg, hogy ilyen ártani nem használ szint volt, támadás után.... Eltettem a kardom, majd körbenéztem, és meglepődtem. Szophie fiú lett, Rita pedig kislány. Vajon velem mi történhetett? Aztán összeállt a kép, ahogy egy ősz tincs lógott a szemembe. Megöregedtem... Kicsit ledermedtem, és forogtak a tekervényeim. Az esetemben helytálló a következtetés, hogy az átváltozás a belső énképemhez köthető. Idebenn, a kataklizma óta már megjártam a hadak útját. Odakinn Aincrad előtt, szintén hosszú utat jártam be, amibe belefárad az ember. Időnként a magány és a munka-alvás-munka-alvás-munka-alvás életforma és, hogy a fizetésből nem bírtam egyről a kettőre jutni, azt az érzetet váltotta ki bennem, vége. Megáll a kocsi, elfogyott a benzin, Belefáradtam. Feladom. Elég sokszor hatalmába kerített ez az érzés, amiből csak kevesen tudtak ténylegesen kirángatni. Akik igazán ismertek. Akik viszont nem ismertek, nem is sejtettek semmit, kifelé igyekeztem erősnek látszani, és semmi érzelmet kimutatni. Erősnek kell maradnom, akkor is, ha gyenge vagyok....
Tehát, az én esetemben helytálló az elmélet. Rita és Szophie esetében már nem hinném. Vagy csak nem ismerem őket eléggé. Aztán arra lettem figyelmes, hogy Szophie hátbaveregetni próbál, több-kevesebb sikerrel, amiből végül kézfogás lett. Kicsit murisan nézett ki a szerelésében. Ismét megnyitottam a menümet, a tárgyaim közül lehívtam egy váltás ruhát, és Szophie felé nyújtottam, ha elfogadja persze. Ez az átváltozás vele babrált ki leginkább...
Aztán tovább kotorásztam a tárgyaim között, és lehívtam a házibarkács sétabotomat, aminek a csúcsrészébe beletuszkoltam anno a hazatérés kristályom. Még akkoriban is praktikus volt amikor egyik város egyik kocsmájából akartam támolyogni egy másik város másik kocsmájába, vagy épp egy harmadik város fogadójába. Igaz a bottal könnyebben botorkáltam, de időnként meggyűlt a bajom a teleportálást aktiváló parancsszavakkal....
Majd csöszmörögve és botorkálva megindultam tovább, előre, remélhetőleg ki erről az átkozott helyről... Valahogy minden zavaros, és kaotikus. Persze próbálhatnék túl erősen agyalni a dolgokon, amikre nincs magyarázatunk, valószínűleg ismét törlődnének az emlékeink, mert a rendszer csalásnak venné, ha nincs rá jártasságunk, vagy kellő jogosultságunk.
Rita viszont kis menübogarászás után rájött, hogy valami Destross nevű öregembernek köze van az ittlétünknek. Majd én is végigbogarásztam az üzeneteket, és ráakadtam a Judynak küldött üzenetre. Majd megszólaltam: Ma délelőtt, indulás előtt küldtem valakinek egy üzenetet, hogy ne aggódjon miattam. - majd kis szünet után folytattam - A lényeg, hogy a céhünk egy kazamatát jött kipucolni, valószínűleg ezt a kazamatát. És el vagyunk vágva a külvilágtól, a többieknek a térképe nem jelez minket sehol, és az üzenetek sem mennek át semelyik irányba. Ez valószínűleg egy a kazamata körüli zavaró mező, vagy hasonló... - majd a mondandóm végén tovább csöszmörögtem és gondolkodtam a hiányzó részletekkel kapcsolatban...
Körülbelül hasonló állapotban, kábán és bután néztem ki a fejemből. Már csak a Windowsos kék halál képernyője hiányzott előlem, meg a homokóra a fejem fölül. Rita kérdésére, miszerint "nem négyen voltunk?", csak egy "nem tudom" jött ki a számon válasz gyanánt, és már semmit sem tudok. Homályos az egész. Közben a menümet legördítve a tárgyaim között bogarásztam:
Felszerelés, nyers hús, sült hús, nyers hús, kenyér, üveg sör, üveg sör, üveg bor, üveg ismeretlen tömény lötty, üres üveg, üres üveg... Berúgtam volna? Ehh... mondták már hogy mértékkel kellene innom. De hát régebben azt is tettem: A mérték a vödör, a tartó az asztal. De itt biza sem vödör, sem asztal nem volt... Nem, elvileg nem ihattam, főleg hogy nem szólóban jöttem, és mert nem hasogat a fejem úgy mintha Thor fejbekólintott volna a pörölyével...
Valami nincs rendjén - mormogtam magam elé, miközben bogarásztam tovább a felszereléseim között. Végre megvan! - és hívtam le egy termosz kávét. - Kávét valaki? Hátha kicsit magunkhoz térünk... - mondtam a többieknek, valamin ők is elgondolkoztak. Ha kértek kávét, akkor természetesen nekik is hívtam le egy-egy csészét, és töltöttem nekik. Minden esetre én egy nagy csésze kávét legurítottam. Talán kihoz a zombi módból, legalábbis egy időre.
Egyébként hol vagyunk, és mi a búbánatot keresünk itt? Expet és itemet farmolunk? - tettem fel a kérdést a többieknek.
Aztán haladtunk tovább, céltalanul, előre a ránk kiszabott úton, amikor valami morajlás jött a hátam mögül. Ritáék egyből hátranéztek, de mire annyit mondhattam volna, hogy: "Nem, nem én ettem tegnap este hagymásbabot..." már el is talált minket valamiféle energialövedék. Tiszta Star Wars, csak annyi különbséggel, hogy nem vesztettünk élet és páncélpontot. Megsuhintottam magam előtt a lézerkard... izé a nodachit, bár hogy miért, azt sem tudom. Főleg, hogy ilyen ártani nem használ szint volt, támadás után.... Eltettem a kardom, majd körbenéztem, és meglepődtem. Szophie fiú lett, Rita pedig kislány. Vajon velem mi történhetett? Aztán összeállt a kép, ahogy egy ősz tincs lógott a szemembe. Megöregedtem... Kicsit ledermedtem, és forogtak a tekervényeim. Az esetemben helytálló a következtetés, hogy az átváltozás a belső énképemhez köthető. Idebenn, a kataklizma óta már megjártam a hadak útját. Odakinn Aincrad előtt, szintén hosszú utat jártam be, amibe belefárad az ember. Időnként a magány és a munka-alvás-munka-alvás-munka-alvás életforma és, hogy a fizetésből nem bírtam egyről a kettőre jutni, azt az érzetet váltotta ki bennem, vége. Megáll a kocsi, elfogyott a benzin, Belefáradtam. Feladom. Elég sokszor hatalmába kerített ez az érzés, amiből csak kevesen tudtak ténylegesen kirángatni. Akik igazán ismertek. Akik viszont nem ismertek, nem is sejtettek semmit, kifelé igyekeztem erősnek látszani, és semmi érzelmet kimutatni. Erősnek kell maradnom, akkor is, ha gyenge vagyok....
Tehát, az én esetemben helytálló az elmélet. Rita és Szophie esetében már nem hinném. Vagy csak nem ismerem őket eléggé. Aztán arra lettem figyelmes, hogy Szophie hátbaveregetni próbál, több-kevesebb sikerrel, amiből végül kézfogás lett. Kicsit murisan nézett ki a szerelésében. Ismét megnyitottam a menümet, a tárgyaim közül lehívtam egy váltás ruhát, és Szophie felé nyújtottam, ha elfogadja persze. Ez az átváltozás vele babrált ki leginkább...
Aztán tovább kotorásztam a tárgyaim között, és lehívtam a házibarkács sétabotomat, aminek a csúcsrészébe beletuszkoltam anno a hazatérés kristályom. Még akkoriban is praktikus volt amikor egyik város egyik kocsmájából akartam támolyogni egy másik város másik kocsmájába, vagy épp egy harmadik város fogadójába. Igaz a bottal könnyebben botorkáltam, de időnként meggyűlt a bajom a teleportálást aktiváló parancsszavakkal....
Majd csöszmörögve és botorkálva megindultam tovább, előre, remélhetőleg ki erről az átkozott helyről... Valahogy minden zavaros, és kaotikus. Persze próbálhatnék túl erősen agyalni a dolgokon, amikre nincs magyarázatunk, valószínűleg ismét törlődnének az emlékeink, mert a rendszer csalásnak venné, ha nincs rá jártasságunk, vagy kellő jogosultságunk.
Rita viszont kis menübogarászás után rájött, hogy valami Destross nevű öregembernek köze van az ittlétünknek. Majd én is végigbogarásztam az üzeneteket, és ráakadtam a Judynak küldött üzenetre. Majd megszólaltam: Ma délelőtt, indulás előtt küldtem valakinek egy üzenetet, hogy ne aggódjon miattam. - majd kis szünet után folytattam - A lényeg, hogy a céhünk egy kazamatát jött kipucolni, valószínűleg ezt a kazamatát. És el vagyunk vágva a külvilágtól, a többieknek a térképe nem jelez minket sehol, és az üzenetek sem mennek át semelyik irányba. Ez valószínűleg egy a kazamata körüli zavaró mező, vagy hasonló... - majd a mondandóm végén tovább csöszmörögtem és gondolkodtam a hiányzó részletekkel kapcsolatban...
_________________
Ozirisz- Kardforgató
- Hozzászólások száma : 2136
Join date : 2013. Jun. 10.
Age : 36
Tartózkodási hely : Házi karanténban Yurihimével :3
Karakterlap
Szint: 50
Indikátor: Zöld
Céh: Justice League -
Re: [Játékos Küldetés] Dual Tower - ..: Avagy, az őrület küszöbén:..
by Hayashi Yuichi Csüt. Feb. 20 2014, 11:16
Élőlények.. fogtam kezeim között a sisakot. Hajamat inkább kiengedtem, hogy kényelmesen elférjen fejemen a szerkezet.. vagyis inkább ő? Sóhajtottam egyet és nem hezitáltam tovább. Ahogy hozzáért bőrömhöz éreztem apró ficánkolását, majd könnyedén tudtam lélegezni benne, a többieket követve behatoltam a víz birodalmába. Az út nehézkes volt, de ahhoz képest Yurihimét támogatni könnyű. Vajon Ozirisz is segít a többieknek? Nagyon remélem. És az a Detross a petjével, vagy egy társával, aki átalakult kígyóvá.. Rita vigyázz magadra, te is Szophie és te is Ozi.
Valaki nézi a hátam, hátra kell nézzek.. hátra kell nézzek. Nem, nem fogom megtenni, úgy sincs ott semmi. Az a nyílvessző is kövön pattant, nincs oka ilyennek, hogy ott legyen is akármi.
Mielőtt teljesen kiértünk volna, még csak hátra néztem, nem tudtam magam türtőztetni. A lépcsők sokaságán kívül és a magunk mögött hagyott spirálon kívül mást nem láttam. Visszafordultam és megtettem azt a pár lépést, amivel végre megszabadulhattam a fejemre húzott élőlénytől. Egy ideig kokettáltam vele, majd csak rámosolyogtam. Hagytam, hogy a gazdájához vagy barátjához visszatérjen. Csoport vezetőnkre néztem és jelentettem is.
- Nekem alig fél perc és feltöltődik, mindjárt készen állok utunk folytatására – mondtam kicsit lehangolva. Nem akartam rémhíreket kelteni, így hallgattam inkább arról, hogy van mögöttünk valami. Utóvédként az én dolgom felfedezni a nem kívánatos teremtményeket és fedezni a többiek hátát.
Ahogy tovább indultunk, az út továbbra is szűkös volt. uába nézzek, mikor tör elő onnan „valami”. Yurihime válla fölött azonban továbbra sem láttam veszélyre, vagy támadásra utaló jeleket. Shizuka sikolya azonban felébresztett és ujjainak kapaszkodása. Előre és oldalra néztem, mire reflexszerűen vágtam egyet a végtagok felé. Belekaptak kardomba és húzták..
- Nem adom! – azzal lefelé nyomtam, és hirtelenjében visszahúztam magam felé. Taszított rajtam a lendület és közel a mögöttem elterülő fal karmai közé kerültem így, de azok csak a ruhámba kapaszkodtak. Majd elengedtek és ekkor Hinari szavára figyeltem. Futás? Ő és valószínűleg a többiek is megiramodtak, én is. Ahogy elhaladtam mellette, egyből bevetődtem mögéjük és a hátukat védtem bármi elől is kellett futni. Körbepillantottam, mire színes foltokat fedeztem fel, nem s csak foltok voltak ezek, csíkok, amik nem sokkal Hinari kardja előtt pixeleződtek el. Nem hallottam a katanáját beszélni, vajon mi alapján működik és beszél? Mindegy is. Újra magam elé tekintettem és a matt pengémre. Volt valami előtte, egészen sok.. apró.. valami.
Kaptam egy törölközőt, amit utasítás szerint szám elé tekertem és hajam alatt megkötöttem, hogy ne zavarjon esetleges harcban. Bármi és bármiért is támadott ránk, biztosan szándékkal bír. Csak tudnám mi lehet ez a szándék..
- Hol van Rita? – néztem körbe magunkon és kérdeztem értetlenül.
Hayashi Yuichi- Kardforgató
- Hozzászólások száma : 1500
Join date : 2013. Apr. 23.
Age : 37
Tartózkodási hely : Void és Kezdetek Városa
Karakterlap
Szint: 35
Indikátor: Zöld
Céh: Justice League
Re: [Játékos Küldetés] Dual Tower - ..: Avagy, az őrület küszöbén:..
by Yurihime Vas. Feb. 23 2014, 23:42
- Hálásan köszönjük, Miriana-sama ^.^ - köszöntem meg én is a segítséget Hinari-samához hasonlóan, miután a viszontagságos víz alatti út végén felbukkantunk a felszín alól. Kimerült voltam, és csupán azért nem támaszkodtam Yuichi-samára, mert nem szerettem volna a fiatalurat terhelni, mikor minden bizonnyal ő is hasonló problémákkal küszködik, mint jómagam. Mély, egyenletes légzéssel igyekeztem fáradtságomat tovaűzni, és minél kevésbé éreztem nehéznek a légzésemet, annál inkább bekúszott elmémbe, hogy mennyire haszontalan voltam. Elvégre már az is nehézséget okozott, hogy ne kerüljek a társam útjába, ha saját magamról sem tudok gondoskodni, akkor pedig nem segíthetek másoknak. Különösen Shizuka-samának nem, aki senpaiként tekintett rám, és így példát kellene mutatnom neki, és mégis, ugyanúgy segítségre szorultam, mint ő. Rettenetes vagyok 
Amint mindenki intett, hogy indulhatunk, én is így tettem függetlenül attól, hogy fáradt voltam-e még. Útközben is ki tudtam pihenni magam, legalábbis így gondoltam, ám újabb furcsaságok történtek körülöttünk. Először kedves kezek szerettek volna minket üdvözölni, majd egy bizonyára szembetegséggel küszködő kisasszony kérte a segítségünket a fájdalmai közepette, de mi úgy tűnt, megijesztettük, és végül különös, de igazán szép fényjelenségek próbáltak elérni bennünket, de mivel elrohantunk előlük, és mire visszanézte, eltűntek, így nem tudom, mi lett a sorsuk. Nem értettem, miért ijedtek meg ennyire a bajtársaim, én nem találtam ezekben az eseményekben semmi félelmeteset, ám kénytelen voltam sodródni az árral, miközben nyugtatgattam őket.
- Nincs miért félni, nem szeretnének semmi kárt okozni bennünk ^.^ Ha mindenkit reflexből bántunk, akkor mi sem várhatunk kedves fogadtatást
- igyekeztem megmagyarázni, és közben megöleltem Shizuka-samát, csitítgatva őt. Szegényke nagyon megrémült, így kötelességem volt gondoskodni róla. Elengedtem és a szemébe mosolyogtam, hátha jobb kedvre derül egy kicsit ^.^
- Én nem vagyok allergiás, Hinari-sama ^.^ - említettem meg hősies és oltalmazó vezérünknek, de nem szerettem volna udvariatlan lenni azzal, hogy visszautasítom a zsebkendőt, így elvettem és eltakartam vele az orromat. Végül is... ártani nem ártott ^.^
Amint mindenki intett, hogy indulhatunk, én is így tettem függetlenül attól, hogy fáradt voltam-e még. Útközben is ki tudtam pihenni magam, legalábbis így gondoltam, ám újabb furcsaságok történtek körülöttünk. Először kedves kezek szerettek volna minket üdvözölni, majd egy bizonyára szembetegséggel küszködő kisasszony kérte a segítségünket a fájdalmai közepette, de mi úgy tűnt, megijesztettük, és végül különös, de igazán szép fényjelenségek próbáltak elérni bennünket, de mivel elrohantunk előlük, és mire visszanézte, eltűntek, így nem tudom, mi lett a sorsuk. Nem értettem, miért ijedtek meg ennyire a bajtársaim, én nem találtam ezekben az eseményekben semmi félelmeteset, ám kénytelen voltam sodródni az árral, miközben nyugtatgattam őket.
- Nincs miért félni, nem szeretnének semmi kárt okozni bennünk ^.^ Ha mindenkit reflexből bántunk, akkor mi sem várhatunk kedves fogadtatást
- igyekeztem megmagyarázni, és közben megöleltem Shizuka-samát, csitítgatva őt. Szegényke nagyon megrémült, így kötelességem volt gondoskodni róla. Elengedtem és a szemébe mosolyogtam, hátha jobb kedvre derül egy kicsit ^.^- Én nem vagyok allergiás, Hinari-sama ^.^ - említettem meg hősies és oltalmazó vezérünknek, de nem szerettem volna udvariatlan lenni azzal, hogy visszautasítom a zsebkendőt, így elvettem és eltakartam vele az orromat. Végül is... ártani nem ártott ^.^
Yurihime- Harcművész
- Hozzászólások száma : 667
Join date : 2012. Dec. 12.
Age : 32
Karakterlap
Szint: 20
Indikátor: Zöld
Céh: Justice League
Re: [Játékos Küldetés] Dual Tower - ..: Avagy, az őrület küszöbén:..
by RenAi Hétf. Feb. 24 2014, 20:38
Act.4
Hinari csapata:
Kiérve a vízbe a megköszönéseteket is csupán egy halovány mosoly jelent meg Miriana arcán, és szinte azonnal vissza is úszott a mélybe. Messziről még figyelt titeket, de már semmit sem tehetett így csupán aggódó pillantással kémlelte mikor keltek útra és léptek ki látó mezejéből.
Utatok ezen része kalandosan zárult, de szerencsétekre épségben megúsztatok mindent. Megvan mindenki, egyedül Shizu-chan lett csupán halálra rémülve. Feltűnt egy furcsaság, mégpedig hogy emlékeitek hiányos amit persze önmagatokról sem tudhattok, csupán annyit hogy nem értitek mit is kerestek itt… de ez alig pár perc leforgása alatt megoldást nyer. Ti sem tudjátok miért nem emlékeztetek Detross-ra és a kérésére alig pár perccel ezelőttig.
Pár száz csigalépcső után úgy tűnik valamivel nyugodtabb helyre kerültök, apró fehér pöttyök valamiféle pollenek vagy spórák keringenek a levegőben, és Hinari ki is osztotta hogy miként tudtok ellene védekezni, már ha szükséges ez. A lányok egy, egy zsebkendőt, Yuichi egy törölközőt és Hinarinak maradt a palástja anyaga amin át lélegezhet.
Miként érkeztek érve egyre sűrűbb lesz, és mintha valami hóesés közepébe csöppentetek volna. Pár lépés múlva furcsa dolgot fedeztek fel, van egy ajtó már megfeszegetve, hiányosan, így benézve a résen láthatjátok hogy egy homályos szobába vezet. Súlyemelés egyes szinttel már kisebb erőlködéssel megmozdítható és kinyitható az ajtó. Belépve rajta furcsa dolgokat vehettek figyelembe. Nincsenek bútorok, a talaj göröngyös, mintha valami be nem fejezett terület lenne. Látni sem látnátok sokat ha a pollenek, spórák nem fénylenének, sőt bentebb lépve feltűnhet hogy néhány virág és gomba is található ott menükkel ellátva.
- Meglelhető növények listája:
Virágok listája:
- Jégszirom virág: Nedüje felére lassítja az ellenfeled pontjait, ha fegyveredre kenve használod. Csakis a torony belsejében fellelhető és használatos item.
- Harmat virág: Kinyert levéből, életet gyógyíthatsz, csakis egyszer használhatod.
- Nagy Gingalang: Növeli az érzékeket, jobb látás és hallás. Másodlagos képességre vonatkozik, ideiglenes hatása van csak alig pár percig hat.
- Vörös Amalilisz: Használva erősíti a kitartás pontjaid esetleg az egyik társadét. Az egyéni értéket másfélszeresére növeli.
- Dália virága: Friss és üde bőrt biztosít, arcra kenve fiatalossá varázsolja a megviselt arcot.
- Édes Zinea: Illata csalogató és használójába könnyedén bele szerethetnek, csábító és varázslatos parfümje miatt.
- Ördögszem: Mély lila virága ijesztő benyomást kelthet, sőt illata sem épp illatos. Fegyverre kenve bűzbombaként hajíthatod ellenfeledhez.
- Éjjeli liliom: Használóját nem, de ellenfeled orra alá dugva, egy kört teljesen átalszik.
- Peremis: Erőd meg másfél szereződik.
Gombák listája:
- Déli harmat gomba: Nem csak az íze nagyszerű, de a hatása sem utolsó a listán. Egyéni érték fél életét visszagyógyítja.
- Méregfű gomba: Két körön át mérgez a támadásod erejével.
- Bolond gomba: Megkósolhatod, esetleg megkóstoltathatod valakivel. És csak várd az eredményt.
- Szítor gomba: Páncélod repedéseit eltűnteti, értékeit visszagyógyítja.
- Keserű vihar gomba: Gyorsaságod másfélszeresére növekszik.
- Eper ízű galamb gomba: Az íze fenséges, speciális értéket növel, fix 7 ponttal.
- Holdfény gomba: Akár magadon akár máson használva/elfogyasztva lámpaként világíthat a tested az éjszakában.
- Ízletes kucsmagomba: Nevével ellentétben nem épp ízletes, ugyanakkor egy körön bénulást szenved az ellenfeled.
/Lentebb görgetve ezt is elolvashatjátok:
Az itemek csakis a küldetésben fellelhetőek, kiérve eltűnnek még ha el is rejtesz párat az inventorydban. Ha saját magadon akarod használni azt érzékeli, máskülönben a tulajdonosát nem fertőzi/gyógyítja. Hatását ki lehet váltani elfogyasztással, vagy épp fegyverre kenve a növény nedűjét felhasználva./
|Egy személy csupán két darab növényt képes leszedni és magánál tartani. Jól döntsétek el, ki és mit választ.|
Bentebb érve a nagy növénytanulmányozásban három egymásba nőtt gomba furcsa módon mocorogni kezd. Először csak aprócska meg-megrezzenést vehettek észre majd ez egyre gyorsabb és hevesebb mozdulatokat vált ki, majd hirtelen megnő és felrobban. Ha valaki közel megy hozzá láthatja a nevét. „Union gomba” – de leírást már hiába kerestek. Az aki közel volt hozzá és esetlegesen belélegezte úgy érzi mintha felizzana a vére, szót szerint. Ég a teste és érzi szíve miként kelti mozgásra testében a vért. Nem tart csak pár másodpercig, majd elmúlik mintha nem is történt volna semmi. Ha befejeztétek a válogatást és a nézelődést utána folytathatjátok az utatokat arra amerre épp tetszik.
Rita csapata:
Úgy néz ki nálatok igencsak össze kuszálódtak a dolgok. Egy apró termetű kislány, egy férfi és egy öregember. Hajjaj… úgy nézem rátok jár a rúd. De mindenki hozta önmagát, és nem ilyet meg semmitől.
Úgy néz ki Rita és Oz bizony nem hadja magát, nem engedi hogy megtévessze a torony csúf játéka, és előhalássza azokat a bizonyos információkat amiknek köszönhetően visszatérhetett az emléketek, sőt maga Detross-sama is. Megtörtétek az emlékek kristályának átkát, így a férfi ott jelent meg ahol, eltűnt. Kellett egy kis idő míg útól ér titeket, de még a lépcsősoron észrevehettétek. Hát bizony öregembert nem láttatok még úgy futni ahogy Ő közeledett felétek. Majd rátok pillantva meghőkölt. És elkeseredve támasztotta magát a falnak.
- Bocsánat. Mindez az én hibám… Nem lett volna szabad segítséget kérnem… - Magyarázta maga elé motyogva, de épp hallhatóan. A kígyócska is szomorúan szisszeget a nyakában.
Tovább haladva feltűnhet hogy a pollenek és spórák egyre csak szaporodnak, egyre sűrűbb, már, már egy hóesés illúzióját is kelthette. Tovább haladva pár száz csigalépcső után feltűnhetett egy rozoga ajtó. Lekorhadt részén bepillanthattatok és feltűnhetett hogy a félhomályos szobából valamiféle halovány fény szűrődik ki. Súlyemelés egyel már ki tudtátok nyitni, vagyis inkább leszakítani azt a rozoga ajtót. Belépve furcsa dologra lesztek figyelmesek. Egy szobának tűnik, a padló mégis göröngyös. Nincsenek bútorok, helyette inkább virágok és gombák díszítik. Körülnézve feltűnhet hogy a különböző növények menüjét legörgetve információkat szerezhettek róluk, ami netán hasznotokra válhat.
- Meglelhető növények listája:
Virágok listája:
- Jégszirom virág: Nedüje felére lassítja az ellenfeled pontjait, ha fegyveredre kenve használod. Csakis a torony belsejében fellelhető és használatos item.
- Harmat virág: Kinyert levéből, életet gyógyíthatsz, csakis egyszer használhatod.
- Nagy Gingalang: Növeli az érzékeket, jobb látás és hallás. Másodlagos képességre vonatkozik, ideiglenes hatása van csak alig pár percig hat.
- Vörös Amalilisz: Használva erősíti a kitartás pontjaid esetleg az egyik társadét. Az egyéni értéket másfélszeresére növeli.
- Dália virága: Friss és üde bőrt biztosít, arcra kenve fiatalossá varázsolja a megviselt arcot.
- Édes Zinea: Illata csalogató és használójába könnyedén bele szerethetnek, csábító és varázslatos parfümje miatt.
- Ördögszem: Mély lila virága ijesztő benyomást kelthet, sőt illata sem épp illatos. Fegyverre kenve bűzbombaként hajíthatod ellenfeledhez.
- Éjeli liliom: Használóját nem, de ellenfeled orra alá dugva, egy kört teljesen átalszik.
- Peremis: Erőd meg másfél szereződik.
Gombák listája:
- Déli harmat gomba: Nem csak az íze nagyszerű, de a hatása sem utolsó a listán. Egyéni érték fél életét visszagyógyítja.
- Méregfű gomba: Két körön át mérgez a támadásod erejével.
- Bolond gomba: Megkósolhatod, esetleg megkóstoltathatod valakivel. És csak várd az eredményt.
- Szítor gomba: Páncélod repedéseit eltűnteti, értékeit visszagyógyítja.
- Keserű vihar gomba: Gyorsaságod másfélszeresére növekszik.
- Eper ízű galamb gomba: Az íze fenséges, speciális értéket növel, fix 7 ponttal.
- Holdfény gomba: Akár magadon akár máson használva/elfogyasztva lámpaként világíthat a tested az éjszakában.
- Ízletes kucsmagomba: Nevével ellentétben nem épp ízletes, ugyanakkor egy körön bénulást szenved az ellenfeled.
/Lentebb görgetve ezt is elolvashatjátok:
Az itemek csakis a küldetésben fellelhetőek, kiérve eltűnnek még ha el is rejtesz párat az inventorydban. Ha saját magadon akarod használni azt érzékeli, máskülönben a tulajdonosát nem fertőzi/gyógyítja. Hatását ki lehet váltani elfogyasztással, vagy épp fegyverre kenve a növény nedűjét felhasználva./
|Egy személy csupán két darab növényt képes leszedni és magánál tartani. Jól döntsétek el, ki és mit választ.|
Majd bentebb érve egészen a szoba sarkában három egymásba nőtt gomba kezd el ficánkolni, először csak apró majd egyre erősebb mozdulatokkal, majd felpuffad és szét durran. Szerencsétlen Detross úgy látszik tudatlan is keresi a bajt. Elsők között csörtetett oda a mocorgás végett, majd akaratlan is belélegezte a felé közelítő spórákat. Láthattátok, hogy hirtelen reszketni kezd, megöleli magát és összekucorodik, a szája széle ellilul, és láthatóan nem volt jól. Mindeközben arra panaszkodott hogy megfagy. Majd ahogy jött, úgy tűnt tova, és egyik pillanatról a másikra már talpon is volt. Felmérte önmagát, de nem tapasztalt semmiféle változást, sem testben sem lélekben. Ha a gomba csonkjaira fókuszáltok láthatjátok a a nevét miszerint: Union gombának hívják, de leírást már nem találtok róla. Ha befejeztétek a keresgetést, és a válogatást akkor folytathattátok az utatokat arra amerre épp tetszik.
_________________
Információk a karakteremről:
✿ Pontok✿ Képességeim, jártasságaim✿ Felszerelésem ✿ Inventorym |✿ Előtöri ✿ Érdekességek✿ Ozi féle Karakterlap✿ Ozi-féle Leltár✿ SAO Hivatalos karakterlap
Beszédszinem: orange/ff9933; Gondolat szín: eac117; Háttér/Kyubei(dőlt) színe:ffeec0
RenAi- Lovag
- Hozzászólások száma : 1873
Join date : 2012. Aug. 26.
Age : 35
Karakterlap
Szint: 42
Indikátor: Zöld
Céh: Justice League -
Re: [Játékos Küldetés] Dual Tower - ..: Avagy, az őrület küszöbén:..
by Hinari Vas. Márc. 02 2014, 18:47
Hiába próbáltam, az ajtó csak nem akart megmozdulni – igaz, aligha sikerülhetett fél kézzel, hiszen a másikkal a köpenyemet kellett tartani, megelőzve, hogy a sűrű polleneső szemcséit belélegezzük. Hogy pontosan milyen hatással lesz ránk ez, vagy milyennel nem, azt nem tudtam, de elég furcsaságot tartogatott nekünk ez a torony ahhoz, hoyg mindenhez kellő óvatossággal álljak hozzá.
- Ha van valakinek súlyemelése… - mutattam az említett ajtó felé, majd hozzátettem – Vagy együtt, egyszerre.
Aztán valahogyan csak sikerült bejutni, az a hely tele volt növénnyel, így elsőként Shizu és Hime felé fordultam, kérdőn intve a virágok és gombák felé, hangtalanul érdeklődve felőle, hogy találkoztak-e már hasonlóval. Biztos voltam benne, hogy ők ketten, sőt, Yuichi is, jobban értenek ezekhez, mint én, így eleinte csak a háttérből figyeltem, min ügyködnek, úgy voltam vele, páncélkovácsként nemigen szólhatok hozzá a potifőzők és a növényekhez értők dolgába. Végül azért én is lehajoltam egyikhez-másikhoz, főleg miután a csapat rájött, hogy csak kettőt-kettőt vihetünk magunkkal. Döntéshelyzetbe kerültünk, és volt egy olyan érzésem, a mostani választásunk nagy befolyással lesz a küldetés teljesítésére. Időnk viszont bőven volt szerencsére, legalábbis reméltem, hogy nem vagyunk nagyon lemaradva Ritáékhoz képest, így leguggoltam, és módszeresen nyomogattam a növényeket, megjegyezve a róluk írt információt. Amikor ezzel végeztem, sóhajtottam egyet, és a többiekhez fordultam.
- Ezt jól át kell gondolnunk. Énszerintem olyanokat vigyünk magunkkal, amilyeneknek nincs potion vagy kristály megfelelője, valamint minél többfélét, nem tudhatjuk, melyikre lesz szükségünk a későbbiekben – ezután sorra vettem a növényeket, ahogyan az a gyorsan leírt jegyzeteimben volt, kizárva párat, és a maradék fölött hümmögve. A Jégszirom virág gyorsaság debuff, ilyet a sárkányom is tud, maradjon. A Harmat virágnál nincs odaírva, pontosan mennyi életet tölt, jobb nála a potion, maradjon. Nagy Gingalang, hmmm, talán kellhet. A Vörös Amarillisznél jobb a Bika Potion, az is marad. Dália… egyet elvihetünk Detrossnak. A Zineával és az Ördögszemmel egyelőre nem tudtam mit kezdeni (utóbbit a Katana az életbe nem engedné használni, az is biztos), az Éjjeli Liliom talán jó lesz, mivel Paralízis méregből sajna nincs nálam, bár ha valamelyik potisnál van… Tettem mellé egy kérdőjelet, és haladtam tovább. Peremisnél jobb az erőbuffos képességem, az is marad. Gombákból, a Déli harmatból egy talán jól jöhet, de csak ha marad még helyünk. A Méregfű szuper, a Bolond gomba egyelőre no comment, a Szítor gomba a lovagoknak jól jöhet, de amúgy nem ér annyit, mint a potion, az marad. Keserű vihar… szintén buff, viszont ez az Eperízű gomba tökéletes választás, ha lehetővé teszi, hogy hatékonyabban tudjam használni a képességeim. Bár arra meg ott a Rövid Specialitás Potion... A Holdfény Gomba helyett ott a Gyertya Kristály, az Ízletes Kucsmagomba pedig hasonló, mint az alvást előidéző párja, kettő pedig nem kell, talán.
- Mennyi Paralízis Mérgünk van? – kérdeztem elsősorban a két potistól, majd a válaszra bólintva (off: megnéztem hogy Shizunál van kettő) újra átnéztem a listát, majd belekezdtem – A buff és debuff hatásúak nagy része szintén helyettesíthető, ezek tudatában pedig leszűkíthető a lista, összesen nyolc-kilenc növényre – számoltam össze a nem áthúzott neveket, és vártam egy picit, hogy ha akarnak, hozzá tudjanak szólni a hozzáértők is – Marad a Nagy Gingalang, a Dália, a Zinea, az Ördögszem, az Éjjeli Liliom, a Méregfű, a Bolond Gomba és ha marad hely, a Déli harmat gomba. Bár ami azt illeti, eddig mindennel találkoztunk, csak éles harci szituációval nem, ellenben rengeteg szokatlan dolog történt, és lehet, hogy némelyik itteni gaz ezek ellenszere lehet… egyszóval, vagyunk négyen, mindenki 2-2 növényt vihet és nyolcból lehet választani, legalábbis szerintem, így pont stimmel… de mondjátok ha nem értetek egyet! Én szedek a Nagy Gingalangból és a Dáliából – zártam be a menümet a jegyzettel együtt – Ötlet, vélemény? Remélem nem rontunk el semmit…
- Ha van valakinek súlyemelése… - mutattam az említett ajtó felé, majd hozzátettem – Vagy együtt, egyszerre.
Aztán valahogyan csak sikerült bejutni, az a hely tele volt növénnyel, így elsőként Shizu és Hime felé fordultam, kérdőn intve a virágok és gombák felé, hangtalanul érdeklődve felőle, hogy találkoztak-e már hasonlóval. Biztos voltam benne, hogy ők ketten, sőt, Yuichi is, jobban értenek ezekhez, mint én, így eleinte csak a háttérből figyeltem, min ügyködnek, úgy voltam vele, páncélkovácsként nemigen szólhatok hozzá a potifőzők és a növényekhez értők dolgába. Végül azért én is lehajoltam egyikhez-másikhoz, főleg miután a csapat rájött, hogy csak kettőt-kettőt vihetünk magunkkal. Döntéshelyzetbe kerültünk, és volt egy olyan érzésem, a mostani választásunk nagy befolyással lesz a küldetés teljesítésére. Időnk viszont bőven volt szerencsére, legalábbis reméltem, hogy nem vagyunk nagyon lemaradva Ritáékhoz képest, így leguggoltam, és módszeresen nyomogattam a növényeket, megjegyezve a róluk írt információt. Amikor ezzel végeztem, sóhajtottam egyet, és a többiekhez fordultam.
- Ezt jól át kell gondolnunk. Énszerintem olyanokat vigyünk magunkkal, amilyeneknek nincs potion vagy kristály megfelelője, valamint minél többfélét, nem tudhatjuk, melyikre lesz szükségünk a későbbiekben – ezután sorra vettem a növényeket, ahogyan az a gyorsan leírt jegyzeteimben volt, kizárva párat, és a maradék fölött hümmögve. A Jégszirom virág gyorsaság debuff, ilyet a sárkányom is tud, maradjon. A Harmat virágnál nincs odaírva, pontosan mennyi életet tölt, jobb nála a potion, maradjon. Nagy Gingalang, hmmm, talán kellhet. A Vörös Amarillisznél jobb a Bika Potion, az is marad. Dália… egyet elvihetünk Detrossnak. A Zineával és az Ördögszemmel egyelőre nem tudtam mit kezdeni (utóbbit a Katana az életbe nem engedné használni, az is biztos), az Éjjeli Liliom talán jó lesz, mivel Paralízis méregből sajna nincs nálam, bár ha valamelyik potisnál van… Tettem mellé egy kérdőjelet, és haladtam tovább. Peremisnél jobb az erőbuffos képességem, az is marad. Gombákból, a Déli harmatból egy talán jól jöhet, de csak ha marad még helyünk. A Méregfű szuper, a Bolond gomba egyelőre no comment, a Szítor gomba a lovagoknak jól jöhet, de amúgy nem ér annyit, mint a potion, az marad. Keserű vihar… szintén buff, viszont ez az Eperízű gomba tökéletes választás, ha lehetővé teszi, hogy hatékonyabban tudjam használni a képességeim. Bár arra meg ott a Rövid Specialitás Potion... A Holdfény Gomba helyett ott a Gyertya Kristály, az Ízletes Kucsmagomba pedig hasonló, mint az alvást előidéző párja, kettő pedig nem kell, talán.
- Mennyi Paralízis Mérgünk van? – kérdeztem elsősorban a két potistól, majd a válaszra bólintva (off: megnéztem hogy Shizunál van kettő) újra átnéztem a listát, majd belekezdtem – A buff és debuff hatásúak nagy része szintén helyettesíthető, ezek tudatában pedig leszűkíthető a lista, összesen nyolc-kilenc növényre – számoltam össze a nem áthúzott neveket, és vártam egy picit, hogy ha akarnak, hozzá tudjanak szólni a hozzáértők is – Marad a Nagy Gingalang, a Dália, a Zinea, az Ördögszem, az Éjjeli Liliom, a Méregfű, a Bolond Gomba és ha marad hely, a Déli harmat gomba. Bár ami azt illeti, eddig mindennel találkoztunk, csak éles harci szituációval nem, ellenben rengeteg szokatlan dolog történt, és lehet, hogy némelyik itteni gaz ezek ellenszere lehet… egyszóval, vagyunk négyen, mindenki 2-2 növényt vihet és nyolcból lehet választani, legalábbis szerintem, így pont stimmel… de mondjátok ha nem értetek egyet! Én szedek a Nagy Gingalangból és a Dáliából – zártam be a menümet a jegyzettel együtt – Ötlet, vélemény? Remélem nem rontunk el semmit…
_________________
Adatlap
Szín: #a8a8a8 #787878 #464699 #9F703A steelblue
Ki mit és mennyit tudhat Hinariról? Információk az adatlap alján.
Figyelem! Amennyiben valaki visszaél a plot armorral (pl kari előtt öl meg játékost vagy dicsekszik azzal hogy megtette stb), annak neki magának kell megoldást találnia rá, hogy kari miért ne tudja őt megölni/börtönbe zárni - ha pedig nem tud ilyet kitalálni, vállalja annak következményeit is! Ez karakter minden játékára, tehát a bossra is vonatkozik.
Hinari- Kardforgató
- Hozzászólások száma : 4966
Join date : 2012. Dec. 28.
Karakterlap
Szint: 50
Indikátor: Zöld
Céh: Justice League
Re: [Játékos Küldetés] Dual Tower - ..: Avagy, az őrület küszöbén:..
by Aoi Shizuka Vas. Márc. 02 2014, 20:09
Hála Yuichi hátának, amibe kapaszkodhatott, és Yurihime nyugtató hangjának, a nagy futás után lassan kezdett megnyugodni. Bár a szíve még mindig hevesen vert az iménti rémülettől, amit az eleven fal iszonyata és a groteszk lány látványa okozott neki, most hogy immár nem hajszolta őket semmi, a páni félelem elült
- Arrigato Hinari nee-chan! - vette át a felé nyújtott zsebkendőt, s átlósan félbehajtva, az orra fölé emelve megkötötte hátul a haja alatt. Bár kicsit nehezebb volt így levegőhöz jutnia, de nem akarta ő se a véletlenre bízni magát. Ahogy Hime is felhozta ellenkezésül, hogy nem allergiás, Shizuban is ott mocorgott az ellenkezés csírája. De nem tudhatták milyen új dolog lehet a pollen, ami mindenfelé szállt körülöttük
Alig hogy tovább indulnának, óvatosan, a sűrű pollenfelhőben, folyvást odébb söpörve az arcára telepedő apró bolyhocskákat, egy rozoga ajtó előtt lyukadnak ki, Hinari rögtön neki is lát, míg Shizuka elsőre csak hátulról szemléli, hogyan boldogul vele
- Nekem nincs... - néz segítségkérően Yuichire, az egyetlen férfire, akiből kinézhető, hogy ilyesfajta jártassággal rendelkezik - de szívesen segítek! - fordul vissza a céhvezérhez, s ő is az ajtóba kapaszkodva feszül neki
Az elébük táruló hely talán nem a legpompásabb kastély táncterme, tele tükrökkel és csillárokkal, azonban egy olyan kis boszinak, mint Shizu, maga a mennyország. Megfeledkezve mindenről, szalad be Hinari mellett a fura kertbe, rögtön leguggolva a legpompásabb virág mellé, sorban nézegetve az adatlapjaikat ide-oda kapva, fordulva.
- Nahát! - ad hangot örömének, s mint aki a Szent Grálra lelt volna itt a komor kertben, olyan csillogó szemekkel néz a többiekre - Ezeket a növényeket még sose láttam, nem is olvastam róluk!
- Paralízis mérgünk? - kérdez vissza csöppet elgondolkodva, majd fölcsapja a táskája fedelét - Azt mondja, ez nem aaaaz... - koppint rá az ott sorakozó fiolák egyikére-másikára - ez seeeem... áh, itt vannak! Egy, kettőőőő... nincs több, csak kettő van! Elég lesz, Hinari-chan? Odaadjam most nektek?
Miközben a válaszra vár megakad a szeme egy gombán. Aztán felfedezi a többit is
- Vannak gombácskák is! - mosolyog fülig érő szájjal, s hipp-hopp nézi át őket egymás után
- Nekem a Szitor és a Déli Harmat gomba tetszik, a virágok is nagyon szépek, az a Nagy Gingalang is szuperül hangzik, de nektek biztos már magasabb a jártasságotok, úgyhogy én inkább a gyógyításhoz viszek ezekből a gombákból egyet-egyet!
- Arrigato Hinari nee-chan! - vette át a felé nyújtott zsebkendőt, s átlósan félbehajtva, az orra fölé emelve megkötötte hátul a haja alatt. Bár kicsit nehezebb volt így levegőhöz jutnia, de nem akarta ő se a véletlenre bízni magát. Ahogy Hime is felhozta ellenkezésül, hogy nem allergiás, Shizuban is ott mocorgott az ellenkezés csírája. De nem tudhatták milyen új dolog lehet a pollen, ami mindenfelé szállt körülöttük
Alig hogy tovább indulnának, óvatosan, a sűrű pollenfelhőben, folyvást odébb söpörve az arcára telepedő apró bolyhocskákat, egy rozoga ajtó előtt lyukadnak ki, Hinari rögtön neki is lát, míg Shizuka elsőre csak hátulról szemléli, hogyan boldogul vele
- Nekem nincs... - néz segítségkérően Yuichire, az egyetlen férfire, akiből kinézhető, hogy ilyesfajta jártassággal rendelkezik - de szívesen segítek! - fordul vissza a céhvezérhez, s ő is az ajtóba kapaszkodva feszül neki
Az elébük táruló hely talán nem a legpompásabb kastély táncterme, tele tükrökkel és csillárokkal, azonban egy olyan kis boszinak, mint Shizu, maga a mennyország. Megfeledkezve mindenről, szalad be Hinari mellett a fura kertbe, rögtön leguggolva a legpompásabb virág mellé, sorban nézegetve az adatlapjaikat ide-oda kapva, fordulva.
- Nahát! - ad hangot örömének, s mint aki a Szent Grálra lelt volna itt a komor kertben, olyan csillogó szemekkel néz a többiekre - Ezeket a növényeket még sose láttam, nem is olvastam róluk!
- Paralízis mérgünk? - kérdez vissza csöppet elgondolkodva, majd fölcsapja a táskája fedelét - Azt mondja, ez nem aaaaz... - koppint rá az ott sorakozó fiolák egyikére-másikára - ez seeeem... áh, itt vannak! Egy, kettőőőő... nincs több, csak kettő van! Elég lesz, Hinari-chan? Odaadjam most nektek?
Miközben a válaszra vár megakad a szeme egy gombán. Aztán felfedezi a többit is
- Vannak gombácskák is! - mosolyog fülig érő szájjal, s hipp-hopp nézi át őket egymás után
- Nekem a Szitor és a Déli Harmat gomba tetszik, a virágok is nagyon szépek, az a Nagy Gingalang is szuperül hangzik, de nektek biztos már magasabb a jártasságotok, úgyhogy én inkább a gyógyításhoz viszek ezekből a gombákból egyet-egyet!
_________________
- Táska tartalma:
- 2 fiola Kis Potion
1 fiola Nagy Potion
4 fiola Vörös Bika Potion
1 fiola Hosszú Pontosság Potion
1 fiola Gyenge Paralízis Méreg
2 fiola Gyenge Fárasztó Méreg
2 fiola Gyenge Gyengítő Méreg
2 fiola Gyenge Lassító Méreg
- Küldi bónuszok:
Aoi Shizuka- Íjász
- Hozzászólások száma : 466
Join date : 2013. Sep. 18.
Age : 30
Tartózkodási hely : Osaka
Karakterlap
Szint: 19
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: [Játékos Küldetés] Dual Tower - ..: Avagy, az őrület küszöbén:..
by Szophie Szer. Márc. 12 2014, 19:54
Férfi._. Férfi. Férfiii!!
Kihúztam magam, a mellkasomat, a vállamat megemeltem, úgy kezdtem el járni-kelni. Itt az ideje, hogy igazi férfivé váljak! Ha csak egy kis időre is... remélhetőleg.>.<
- Köszönöm. *-* - néztem hálásan Oziriszra. Talán kicsit túlságosan is lányosan hálásan csillogtak a szemeim. Gyorsan magamra öltöttem a göncöket, és elégedetten vettem tudomásul a tükrömbe nézve, hogy szexi vagyok... A magam töpörödött, izomtalan, sovány kis formájában. Na de azért a nemese az nemes! Az arcvonásaim tökéletesek, ehhez kétség sem fér. És mégis kinek kellenek izmok ilyen tökéletes arcvonások mellett.
Egy kicsit játszadoztam, az arckifejezéseimet próbálgattam. Mert ugye az őzike szemek nem túl megnyerőek ilyen férfias formámban. Szóval változtatnom kellett rajta, a bájos kis mosolyommal együtt. Szexi pasiként nem nézhetek úgy ki, mint valami buzi.>.> Végül megtaláltam a keresett kifejezést, féloldalas, laza mosolyt, és csábító tekintet.
![[Játékos Küldetés] Dual Tower - ..: Avagy, az őrület küszöbén:.. - Page 2 180px-Red-eyes-on-tumblr-anime-boy-black-hair](https://2img.net/h/img2.wikia.nocookie.net/__cb20140109205600/ssorevamped/images/thumb/6/61/Red-eyes-on-tumblr-anime-boy-black-hair.png/180px-Red-eyes-on-tumblr-anime-boy-black-hair.png)
Legalábbis engem mindenképp elcsábítana. Vagyis.. izéé.. Férfi vagyok! Szóval.. nem, nem szexi, nem csábít, semmi.>.< Én a nőket szeretem! Aaa... melleket! Meg aaaa... >.< Izéé.. Nem tudom._. Talán.. Most keresnem kéne valami nőideált, mi?! O.O Aki szerintem szép, aaz.. a nő én? Nem, kicsit sem vagyok beképzelt. Szóval aki szép.. Talán.. Hinari. Már amennyire látszik akármi is a páncélok mellett az alakjából. Még a hétköznapi ruhái is annyira zárkózottak.. vagy várjunk csak.. Szokott más ruhát hordani? Biztosan.. Ohmm.. Milyen lehet vajon egy vékonyka kis fehér, szinte áttetsző hálóingben, mely rásimul a testére, és..
És Mirika is egészen cuki. Ha nem lenne céhvezér, ami. Várjunk.. Hinari is céhvezér.>.< Akkor vele is felejtős a kapcsolatom.>.> De én miért gondolkozom mégis ilyeneken?? Azt hiszem, kezdem férfinak érezni magam.>.>
- Ne aggódj kislány, megvédelek! - tettem Rita-chan vállára a kezemet, majd megsimogattam játékosan a buksiját. Hümm.. Felnőtt Rita.. Nem, valahogy nem az igazi.>.< Azt hiszem, a vörösek nem jönnek be. Valahogy messze áll tőlem az a szín.
- Jééé.. - csodálkoztam rá a férfira, amint megérkezett. Tudtam én, hogy hiányzik nekem valami. Csak valahogy tök elfelejtettem azt a tényt, hogy Detross is velünk indult. Ez is tuti valami férfias dolog lehet. De héé.. Kígyóó! Falat!! Ohmm.. Nem, nem sírok a petekért! Férfi vagyok! És egy igazi férfi inkább a kígyó útjába áll, ha az bepróbálkozik. Igen, ezt kell tennem!
Közben tovább mentünk, és egy terembe értünk.
- Húú.*-* Virágok! - örültem meg. Aztán eszembe jutott, hogy férfi.. - Vagyis.. Cöhh, holmi virágok. - másítottam meg gyorsan a véleményem, miközben elhúzódtam egy sarkoba. Ám mégis.. szóval azért mégis fél szemmel, ímmel-ámmal figyelgettem azokat a növénykéket. Suttyomban néha ráböktem egyre, és elolvasgattam, mire jó.. Több is megtetszett.*-*
- Ez a dália jó lehet neked, Ozi! - kiáltottam fel az egyiknél, elfeledve férfiságom tényét.
- Húúú.. ez az Édes Zinea.*-* ámultam aztán a következőn. Persze nekem nincsen szükségem ilyenre. Anélkül is mindenki belém szeret.*-* Ehh.. Ez a magabiztosság is tuti valami férfias dolog lehet. De ha egyszer így van.
Végül szedtem is, bár nem virágot - hisz az ellent mondana férfi létem tényével - , hanem gombát. Természetesen a bolond gombát ki nem hagyhattam, ahogy a holdfény gombát sem. Világítani fogok.*-* \o/
- Ozirisz.. Nincs kedved egy kis gomba kóstolásra? - dugtam egy bolondot a fiú orra alá. Meg kell néznem, hogy is hat. Hehehh..
Kihúztam magam, a mellkasomat, a vállamat megemeltem, úgy kezdtem el járni-kelni. Itt az ideje, hogy igazi férfivé váljak! Ha csak egy kis időre is... remélhetőleg.>.<
- Köszönöm. *-* - néztem hálásan Oziriszra. Talán kicsit túlságosan is lányosan hálásan csillogtak a szemeim. Gyorsan magamra öltöttem a göncöket, és elégedetten vettem tudomásul a tükrömbe nézve, hogy szexi vagyok... A magam töpörödött, izomtalan, sovány kis formájában. Na de azért a nemese az nemes! Az arcvonásaim tökéletesek, ehhez kétség sem fér. És mégis kinek kellenek izmok ilyen tökéletes arcvonások mellett.
Egy kicsit játszadoztam, az arckifejezéseimet próbálgattam. Mert ugye az őzike szemek nem túl megnyerőek ilyen férfias formámban. Szóval változtatnom kellett rajta, a bájos kis mosolyommal együtt. Szexi pasiként nem nézhetek úgy ki, mint valami buzi.>.> Végül megtaláltam a keresett kifejezést, féloldalas, laza mosolyt, és csábító tekintet. Legalábbis engem mindenképp elcsábítana.
Vagyis.. izéé.. Férfi vagyok! Szóval.. nem, nem szexi, nem csábít, semmi.>.< Én a nőket szeretem! Aaa... melleket! Meg aaaa... >.< Izéé.. Nem tudom._. Talán.. Most keresnem kéne valami nőideált, mi?! O.O Aki szerintem szép, aaz.. a nő én? Nem, kicsit sem vagyok beképzelt. Szóval aki szép.. Talán.. Hinari. Már amennyire látszik akármi is a páncélok mellett az alakjából. Még a hétköznapi ruhái is annyira zárkózottak.. vagy várjunk csak.. Szokott más ruhát hordani? Biztosan.. Ohmm.. Milyen lehet vajon egy vékonyka kis fehér, szinte áttetsző hálóingben, mely rásimul a testére, és..És Mirika is egészen cuki. Ha nem lenne céhvezér, ami.
Várjunk.. Hinari is céhvezér.>.< Akkor vele is felejtős a kapcsolatom.>.> De én miért gondolkozom mégis ilyeneken?? Azt hiszem, kezdem férfinak érezni magam.>.> - Ne aggódj kislány, megvédelek! - tettem Rita-chan vállára a kezemet, majd megsimogattam játékosan a buksiját. Hümm.. Felnőtt Rita.. Nem, valahogy nem az igazi.>.< Azt hiszem, a vörösek nem jönnek be. Valahogy messze áll tőlem az a szín.
- Jééé.. - csodálkoztam rá a férfira, amint megérkezett. Tudtam én, hogy hiányzik nekem valami. Csak valahogy tök elfelejtettem azt a tényt, hogy Detross is velünk indult. Ez is tuti valami férfias dolog lehet. De héé.. Kígyóó! Falat!! Ohmm.. Nem, nem sírok a petekért! Férfi vagyok! És egy igazi férfi inkább a kígyó útjába áll, ha az bepróbálkozik. Igen, ezt kell tennem!
Közben tovább mentünk, és egy terembe értünk.
- Húú.*-* Virágok! - örültem meg. Aztán eszembe jutott, hogy férfi.. - Vagyis.. Cöhh, holmi virágok. - másítottam meg gyorsan a véleményem, miközben elhúzódtam egy sarkoba. Ám mégis.. szóval azért mégis fél szemmel, ímmel-ámmal figyelgettem azokat a növénykéket. Suttyomban néha ráböktem egyre, és elolvasgattam, mire jó.. Több is megtetszett.*-*
- Ez a dália jó lehet neked, Ozi! - kiáltottam fel az egyiknél, elfeledve férfiságom tényét.
- Húúú.. ez az Édes Zinea.*-* ámultam aztán a következőn. Persze nekem nincsen szükségem ilyenre. Anélkül is mindenki belém szeret.*-* Ehh.. Ez a magabiztosság is tuti valami férfias dolog lehet. De ha egyszer így van.
Végül szedtem is, bár nem virágot - hisz az ellent mondana férfi létem tényével - , hanem gombát. Természetesen a bolond gombát ki nem hagyhattam, ahogy a holdfény gombát sem. Világítani fogok.*-* \o/
- Ozirisz.. Nincs kedved egy kis gomba kóstolásra? - dugtam egy bolondot a fiú orra alá. Meg kell néznem, hogy is hat. Hehehh..
_________________
Szophie- Árnyharcos
- Hozzászólások száma : 2853
Join date : 2012. Nov. 21.
Age : 28
Tartózkodási hely : "pokemonok mellett"
Karakterlap
Szint: 50
Indikátor: Vörös
Céh: -
Re: [Játékos Küldetés] Dual Tower - ..: Avagy, az őrület küszöbén:..
by Ozirisz Kedd Márc. 25 2014, 00:29
Ami a mai jócselekedetemet illeti, kipipálva, Szophie örült a ruháknak, legalább látszólag megmenekült a furcsa helyzettől, amit ez az átalakulás okozott. Még egész jól megúsztam egy öregedéssel, ha pl. nővé változtatott volna ez a hely, azt nehezebben viseltem volna... Nehezebben? Igen... de el nem viseltem volna azt a helyzetet, az kizárt. Az kicsit sok lett volna számomra. Kicsit? Nem... Nagyon is!
No de így se a legkönnyebb, vonszolni az öreg csontjaimat, amik nem éppen erre a sok lépcsőre lettek kalibrálva. Nincs sehol egy lift? Ejj-ejj... el kéne beszélgetnem ennek a kazamatának az építészével, vagyis inkább programozójával. Már körülbelül egy évszázaddal ezelőtt is léteztek liftek, amik a tízemeletes panelházak jelentős részében volt. És azokat a lifteket építeni kellett, karbantartani, és áramot fogyasztottak. Itt viszont elég lett volna egyszer megírni a programozónak a lift kódját, és bamm, van lift... Nem kellene akkor csöszmörögnöm... De legalább Destross visszatért, az emlékezetem is, bár még mindig érzem a káoszt a fejemben. Elég paranoiás vagyok az emlékezet terén. Vajon tényleg visszatértek az emlékeim? Vagy csak azt hiszem? Vajon tényleg a saját emlékeim tértek vissza? Sok minden bizonytalan, amióta valódi fejemen egy valódi agybirizgáló sisak van, ami kénye-kedve szerint alakíthatja az agyban zajló elektromos folyamatokat...
A kávé is egyre kevésbé nyújtja a várt hatást, és az emlékezetkieséses dolog is zavart... Korábban már volt rá példa, de akkor napokig nem aludtam, és ha mégis sikerült elaludnom, akkor sem bólogattam többet 1-2 óránál. De most az utóbbi időben ez a tényező nem játszik, rendesen alszom az utóbbi időben. Közben haladtunk tovább, időnként fél percre megálltam kifújni magam. Sok a lépcső, és egyre nehezebben szedtem magam előtt az akadályokat. Bár a kitartás pontjaim nem csökkentek az öregedés miatt, valamiféle hatása mégiscsak lehet rám, ha máshogy nem, a tudatalattim játéka ez a fáradékonyság. És a hó is csak hullik...
Hull a hó és hózik-zik-zik, Metálmackó iszik,
hull a hó és hózik-zik-zik, a mája meg hízik.
Egy napon, mikor Metálmackónak semmi dolga nem akadt,
eszébe jutott, hogy inni kéne valami nagyon húzósat,
Elment tehát Malackához, megnézni, hogy mit vedel,
de Malacka már fél órája kómában hever.
Így hát elindult, hazafelé, miközben sűrűn hullt a hó,
kell, hogy legyen a laposüvegben valami kis innivaló,
A hidegre való tekintettel jó nagyokat kortyolt,
elterült a fehér hóban, és metálosan horkolt...
- kezdtem el énekelgetni egy régi dalocskát, ami a hózásról és a havazásról eszembe jutott. Ha már hógolyózni nem lehet, mert nem áll össze ez a fura hó.
Aztán eljutottunk egy teremig ami legalább olyan fura volt, mint ez az egész hely. Virágok, gombák mindenütt. Fura egy hely, hát a lakberendezővel is el kellene beszélgetni. Szophie lelkesedésén, és annak a leplezésén jót mosolyogtam. Inkább kihagyom - feleltem neki a dáliára - Harcban nem sokra mennénk ha olyan puha lenne az arcom mint a babapopsi - mondtam nevetve. Inkább szemügyre vettem a többi növényt. Zinea. Hát, az sem a leghasznosabb. Plusz ilyesmivel nem élek. Inkább utáljanak azért, ami vagyok, mint szeressenek azért, ami nem. És ott van Judy is, akihez vissza kell térnem erről az átkozott helyről. A bolondgombán is csak mosolyogtam ahogy Szophie próbálta kínálgatni. Oké, hogy bolond vagyok, de ennyire? - mosolyogtam meg ismét a próbálkozását. - Mondjuk odakinn jól jönne, bele vízipipába, és hadd szóljon. De kétlem hogy bármelyikünknél lenne. Arról nem is beszélve, hogy még van vissza a toronyból jócskán. Végül hosszas gondolkozás után a Déli Harmat gomba és az Éjjeli Liliom mellett döntöttem. Gyógyítás mindig elkél, és az egy körös alvás sem egy utolsó dolog. Aztán majd elválik, mire lesz szükség, mire nem...
No de így se a legkönnyebb, vonszolni az öreg csontjaimat, amik nem éppen erre a sok lépcsőre lettek kalibrálva. Nincs sehol egy lift? Ejj-ejj... el kéne beszélgetnem ennek a kazamatának az építészével, vagyis inkább programozójával. Már körülbelül egy évszázaddal ezelőtt is léteztek liftek, amik a tízemeletes panelházak jelentős részében volt. És azokat a lifteket építeni kellett, karbantartani, és áramot fogyasztottak. Itt viszont elég lett volna egyszer megírni a programozónak a lift kódját, és bamm, van lift... Nem kellene akkor csöszmörögnöm... De legalább Destross visszatért, az emlékezetem is, bár még mindig érzem a káoszt a fejemben. Elég paranoiás vagyok az emlékezet terén. Vajon tényleg visszatértek az emlékeim? Vagy csak azt hiszem? Vajon tényleg a saját emlékeim tértek vissza? Sok minden bizonytalan, amióta valódi fejemen egy valódi agybirizgáló sisak van, ami kénye-kedve szerint alakíthatja az agyban zajló elektromos folyamatokat...
A kávé is egyre kevésbé nyújtja a várt hatást, és az emlékezetkieséses dolog is zavart... Korábban már volt rá példa, de akkor napokig nem aludtam, és ha mégis sikerült elaludnom, akkor sem bólogattam többet 1-2 óránál. De most az utóbbi időben ez a tényező nem játszik, rendesen alszom az utóbbi időben. Közben haladtunk tovább, időnként fél percre megálltam kifújni magam. Sok a lépcső, és egyre nehezebben szedtem magam előtt az akadályokat. Bár a kitartás pontjaim nem csökkentek az öregedés miatt, valamiféle hatása mégiscsak lehet rám, ha máshogy nem, a tudatalattim játéka ez a fáradékonyság. És a hó is csak hullik...
Hull a hó és hózik-zik-zik, Metálmackó iszik,
hull a hó és hózik-zik-zik, a mája meg hízik.
Egy napon, mikor Metálmackónak semmi dolga nem akadt,
eszébe jutott, hogy inni kéne valami nagyon húzósat,
Elment tehát Malackához, megnézni, hogy mit vedel,
de Malacka már fél órája kómában hever.
Így hát elindult, hazafelé, miközben sűrűn hullt a hó,
kell, hogy legyen a laposüvegben valami kis innivaló,
A hidegre való tekintettel jó nagyokat kortyolt,
elterült a fehér hóban, és metálosan horkolt...
- kezdtem el énekelgetni egy régi dalocskát, ami a hózásról és a havazásról eszembe jutott. Ha már hógolyózni nem lehet, mert nem áll össze ez a fura hó.
Aztán eljutottunk egy teremig ami legalább olyan fura volt, mint ez az egész hely. Virágok, gombák mindenütt. Fura egy hely, hát a lakberendezővel is el kellene beszélgetni. Szophie lelkesedésén, és annak a leplezésén jót mosolyogtam. Inkább kihagyom - feleltem neki a dáliára - Harcban nem sokra mennénk ha olyan puha lenne az arcom mint a babapopsi - mondtam nevetve. Inkább szemügyre vettem a többi növényt. Zinea. Hát, az sem a leghasznosabb. Plusz ilyesmivel nem élek. Inkább utáljanak azért, ami vagyok, mint szeressenek azért, ami nem. És ott van Judy is, akihez vissza kell térnem erről az átkozott helyről. A bolondgombán is csak mosolyogtam ahogy Szophie próbálta kínálgatni. Oké, hogy bolond vagyok, de ennyire? - mosolyogtam meg ismét a próbálkozását. - Mondjuk odakinn jól jönne, bele vízipipába, és hadd szóljon. De kétlem hogy bármelyikünknél lenne. Arról nem is beszélve, hogy még van vissza a toronyból jócskán. Végül hosszas gondolkozás után a Déli Harmat gomba és az Éjjeli Liliom mellett döntöttem. Gyógyítás mindig elkél, és az egy körös alvás sem egy utolsó dolog. Aztán majd elválik, mire lesz szükség, mire nem...
_________________
Ozirisz- Kardforgató
- Hozzászólások száma : 2136
Join date : 2013. Jun. 10.
Age : 36
Tartózkodási hely : Házi karanténban Yurihimével :3
Karakterlap
Szint: 50
Indikátor: Zöld
Céh: Justice League -
Re: [Játékos Küldetés] Dual Tower - ..: Avagy, az őrület küszöbén:..
by Yurihime Szomb. Ápr. 05 2014, 19:48
Csendben követtem Hinari-samát, miközben fél szemmel Shizuka-samára pillantgattam. Megnyugodva vettem tudomásul, hogy már jobban van, a zsebkendő alatt pedig halvány mosolyra húzódtak ajkaim. A levegőben szálldogáló pollenek ellenben egyre sűrűbbek lettek, így jobban odaszorítottam a keszkenőt is az arcomhoz. Jobb félni, mint megijedni, és egyébként is, ha úgy érzem, hogy bajt okozhat, akkor biztosan bajt is okozna, ha belélegezném. Néhány legyező mozdulattal igyekeztem távol tartani őket az arcomtól, hogy jobban láthassak, mert már-már annyira sűrű lett, hogy akadályozott a kilátásban, és félő volt, hogy valakinek rálépek a lábára. Márpedig nem szándékoztam senkit sem bántani, minden céhtársamat teljes mértékben tiszteltem, és boldog voltam, hogy velük lehetek, hogy a társuknak tartanak, hogy baj esetén segíthetek, és hogy én is segíthetek nekik. Mint például akkor, amikor egy félig felfeszített ajtóhoz értünk. Hiszen volt súlyemelésem *.* Eddig nem tudtam semmire sem használni, és csak azért szereztem be, mert Lewis-samának is hasznos volt. Pedig én nem vettem semmi hasznát, viszont most nem hagyhattam, hogy a kisasszonyok úgy erőlködjenek a beszorult ajtóval >.<
- Kérem, hagyják rám ^.^ - léptem oda a fegyveremet a falnak támasztva, és bebújtattam az ujjaimat a fal és az ajtó anyaga közti nyílásba, majd a súlypontomat hátrahelyeztem és erősen megrántottam a bejáratot. Legnagyobb örömömre kinyílt, így széles mosoly került az arcomra és vidáman pillantottam rá társaimra. Szívemet melegség öntötte el, hogy segítségükre lehettem *.* Előretessékeltem mindenkit, és utoljára léptem be a szobába, melynek göröngyös talaja rögtön feltűnt. A lábam elé nézve, óvatosan lépkedtem tovább, bár így kicsit később vettem észre, hogy ennyi gyönyörű virág és gomba van a teremben. Főleg a virágok, csodaszépek voltak, csak ámultam és bámultam a gyér fényben *.*
- Nem ismerősek, de gyönyörűek Hinari-sama is egyetért? ^.^ - érdeklődtem kedvesen, és közelebb léptem, hogy végigsimíthassak a szirmaikon. Selymes volt a tapintásuk, pont mint minden virágnak. Oldalra nézve láttam, hogy céhmesterünk a leírásaikat nézegeti, így próbaképpen én is megérintettem úgy, hogy felugorjon az a kis ablak. Harmat Virág volt a neve, és gyógyítani tudott. Olyan szép a neve is *.* Kíváncsian nézegettem meg az összes virágot, némelyik olyan gonosz volt. Hevesen ráztam a fejem az Ördögszemet látva, a Zineától pedig zavarba jöttem, de Hinari-sama szerint az lehet, hogy hasznos lett volna... Én nem tudtam olyan jól megállapítani, hogy melyik kell nekünk, így igyekeztem megjegyezni azt a sok virágot, amit mondott. Gombát nem szerettem volna szedni, azok veszélyesek, ha nem ismerem őket.
- Akkor én... szedek a... liliomból és a... zineából - ejtettem ki az utolsó szót olyan halkan, amennyire csak lehet, és sietősen szakítottam belőle. Bűnösnek éreztem magam, amiért ilyesmit veszek magamhoz, ugyanakkor talán az is motivált, hogy... hogy én... Megráztam a fejem, és inkább kiszaladtam a szobából egy pillanatra, mert rájöttem, hogy a fegyveremet kinn felejtettem. Istenkém, hogy lehettem ilyen felelőtlen? A naginatát magamhoz ölelve tértem vissza, szememet lesütve. Remélem nem vették észre...
- Kérem, hagyják rám ^.^ - léptem oda a fegyveremet a falnak támasztva, és bebújtattam az ujjaimat a fal és az ajtó anyaga közti nyílásba, majd a súlypontomat hátrahelyeztem és erősen megrántottam a bejáratot. Legnagyobb örömömre kinyílt, így széles mosoly került az arcomra és vidáman pillantottam rá társaimra. Szívemet melegség öntötte el, hogy segítségükre lehettem *.* Előretessékeltem mindenkit, és utoljára léptem be a szobába, melynek göröngyös talaja rögtön feltűnt. A lábam elé nézve, óvatosan lépkedtem tovább, bár így kicsit később vettem észre, hogy ennyi gyönyörű virág és gomba van a teremben. Főleg a virágok, csodaszépek voltak, csak ámultam és bámultam a gyér fényben *.*
- Nem ismerősek, de gyönyörűek
Hinari-sama is egyetért? ^.^ - érdeklődtem kedvesen, és közelebb léptem, hogy végigsimíthassak a szirmaikon. Selymes volt a tapintásuk, pont mint minden virágnak. Oldalra nézve láttam, hogy céhmesterünk a leírásaikat nézegeti, így próbaképpen én is megérintettem úgy, hogy felugorjon az a kis ablak. Harmat Virág volt a neve, és gyógyítani tudott. Olyan szép a neve is *.* Kíváncsian nézegettem meg az összes virágot, némelyik olyan gonosz volt. Hevesen ráztam a fejem az Ördögszemet látva, a Zineától pedig zavarba jöttem, de Hinari-sama szerint az lehet, hogy hasznos lett volna... Én nem tudtam olyan jól megállapítani, hogy melyik kell nekünk, így igyekeztem megjegyezni azt a sok virágot, amit mondott. Gombát nem szerettem volna szedni, azok veszélyesek, ha nem ismerem őket.- Akkor én... szedek a... liliomból és a... zineából
- ejtettem ki az utolsó szót olyan halkan, amennyire csak lehet, és sietősen szakítottam belőle. Bűnösnek éreztem magam, amiért ilyesmit veszek magamhoz, ugyanakkor talán az is motivált, hogy... hogy én... Megráztam a fejem, és inkább kiszaladtam a szobából egy pillanatra, mert rájöttem, hogy a fegyveremet kinn felejtettem. Istenkém, hogy lehettem ilyen felelőtlen? A naginatát magamhoz ölelve tértem vissza, szememet lesütve. Remélem nem vették észre...
Yurihime- Harcművész
- Hozzászólások száma : 667
Join date : 2012. Dec. 12.
Age : 32
Karakterlap
Szint: 20
Indikátor: Zöld
Céh: Justice League
Re: [Játékos Küldetés] Dual Tower - ..: Avagy, az őrület küszöbén:..
by RenAi Hétf. Ápr. 07 2014, 11:30
Act.5
Ki-ki a maga kis virágocskájával, gombácskájával a kezében, esetleg ha megpróbáltátok betenni az inventoryba akkor ott lapulva indulhattatok tovább. Kiéve a rozoga ajtón ami már majdhogynem szét esett, sőt ha hozzá értetek vagy bele rúgtatok, neki estetek az azon nyomban el is pixeleződőtt. Ugyanúgy egy lépcsősor vezet titeket előre célotokhoz, bár vigyázzatok nehogy a rossz irányba induljatok útnak, kellemetlen volna visszatérni ide jócskán időt veszítve a sikerhez.
Rita csapata:
Detross közelében volt a felrobbanó gombának így Ő be is lélegezte a növény spróráját melynek köszönhetően egy gomba nőtt a fején. Eleinte csak aprócska ami a végére majdnem akkora lett mint maga Detross feje, és kíváncsian nézett körbe rajtatok, majd megszólalt. Detross meg kiakad hogy mégis miféle teremtmények bújkálnak meg errefele, amik képesek szimbiózisba lépni másokkal.
- Hol van a báttyus? – Néz titeket, vagyis inkább a kobakotok tetejét, de elszomorodik mikor nem lát senkit, sőt egyre csak pityeregni majd sírdogálni kezdett mint egy kislány. Ha kérdezitek válaszol.
Amint haladtok előre, semmi furcsát nem vesztek észre mindaddig amíg felfele nem pillantotok, ahol ugyanis mint egy felfele fordított pohárban amire nem hat a gravitáció, a víz megmarad a tetején. Ti is hasonlót véltek felfedezni, pár lépcsőfok után amint némi fényt kaptok láthatjátok hogy víz lepte el a folyosó azon részét. Előre haladva sejthetitek hogy nem tudtok levegőt venni a víz alatt, de hamarosan érkezik egy aranyos mosolygós medúza lány, aki amit megpillant titeket, rögtön felétek siet és köszönt titeket.
- Sziasztok, örölök hogy ilyen gyorsan ideértetek.- Húzta szélesen mosolygósra a száját.
- Hűhaa, mennyi szép virág és gomba. *-* Tudjátok én csak ritkán láthatok ilyeneket, de tényleg lenyűgözően néznek ki ezek a teremtések. – Magyarázta csiripelő hangon ténylegesen elalélva a látványától. Majd észbe kap.
- Uhh, majd elfelejtettem! – Füttyent egyet két ujját a szájába téve, mire pontosan annyi medúza jelenik meg körülötte mint ahányan vagytok.
- Vegyétek fel ezeket, nem bántanak, kedves kis lények. És segítenek nektek levegőt venni a víz alatt srácok. – Nézett körbe a furcsa bagázson.
Rita választása:
- Peremis
- Méregfű gomba
Hinari csapata:
Úgy látom mindenki kiválasztotta a kedvére való növényeket, aminek örülök ámbár majd meglátjuk mennyire is fog majd segíteni nektek a kihívás helyzetében. Kilépve a már roncs ajtón ha hozzá értek elpixeleződik, nem kell neki sok, hisz igencsak régi és rozoga volt, az is csoda hogy már a kinyitásnál nem esett darabokra. Mivel senki sem ment a felrobbanó gomba közelébe így senki sem szippantotta be az általa ontott spórákat, szerencsére vagy épp károtokra. Előre haladva feltűnhet hogy a falat valamiféle jég, vagy inkább kristály fedi be, amely egyre vastagabb lesz és egyre tisztább képet ad rólatok. Ha önarcképetek szemébe néztek megjelennek az emlékeitek egy része, amit mindenki lát. Azt hogy mi az rátok, vagyis inkább a tudatalatittokra van bízva. De ha nem torpantok meg, és haladtok előre akkor bizony furcsa dologra lesztek figyelmesek. Három nyíl szerű valami közelít felétek, és mindegyik célba vesz egyvalakit. Hinari, idős nő lesz. Yuichi lány, Yurihime viszont megfiatalodik úgy négy-öt éves korra.
Yuichi választása:
- Éjjeli liliom
- Jégszirom virág
_________________
Információk a karakteremről:
✿ Pontok✿ Képességeim, jártasságaim✿ Felszerelésem ✿ Inventorym |✿ Előtöri ✿ Érdekességek✿ Ozi féle Karakterlap✿ Ozi-féle Leltár✿ SAO Hivatalos karakterlap
Beszédszinem: orange/ff9933; Gondolat szín: eac117; Háttér/Kyubei(dőlt) színe:ffeec0
RenAi- Lovag
- Hozzászólások száma : 1873
Join date : 2012. Aug. 26.
Age : 35
Karakterlap
Szint: 42
Indikátor: Zöld
Céh: Justice League -
Re: [Játékos Küldetés] Dual Tower - ..: Avagy, az őrület küszöbén:..
by Hinari Vas. Ápr. 20 2014, 16:59
- Egy maradjon azért nálad – mosolyogtam rá a lányra, átvéve tőle az egyik üvegcsét a kettő közül. Ha nem fog kelleni, a küldetés végén visszaadom majd neki, ellenben nem árt, ha két különböző játékosnál van belőle, ki tudja, milyen ellenfelekkel fogunk még találkozni. Miután mindenki kiválasztotta, mit szeretne, a biztonság kedvéért felírtam azokat és a hatásaikat egy lehívható jegyzettömbbe, majd a többiek után siettem. Egy kicsit nekem is jobb kedvem lett, látva a lányok lelkesedését, s magamban már elkezdtem tervezni, megoldható lenne-e egy üvegház is a hatalmas kertben. Biztos örülnének neki, feldobhatná egy kicsit a társaságot, főleg, ha valahogyan haza tudnánk vinni ezekből pár magot.
Gondolataimat a jég terelte el, ujjaim végigsimítottam annak felületén, érezve a hideget, ami átjárt. Egy pillanatra becsuktam a szemeim, s mikor kinyitottam, már nemcsak engem ábrázolt a tükörkép. Megálltam, le is maradtam talán, tenyeremet továbbra is helyben tartva: Naithen vállán, hogy egészen pontos legyek. Körülnéztem, magam mögé, ám rá kellett jönnöm, csak a képzeletem játszik velem. Vagy a fal. Egy jelenetet ábrázolt, ő és én, a tekintetünk még véletlenül sem találkozott, bár elsőre nem lehetett volna megmondani, hogy mégis mi okból. Azt csak én tudtam egyedül. Megráztam a fejem, lassan és enyhén: már nem. Kezemet elvettem onnan, magam felé fordítottam, s összezártam ujjaim, a hideg ellenére is élénken élt bennem a melegség, amivel ott, a kórházban a kezemet fogta. Halványan elmosolyodtam, és továbbsétáltam: az már a múlt, nem volt ott több keresnivalóm.
Egyfajta csöndes nyugalom lett úrrá rajtam, ám nem tartott sokáig, a nyilak ugyanis újra feltűntek, és, mint korábban, minket vettek célba. Időm még volt magam elé rántani a Katanát, ám eredménye sajnos nem volt, a sugár eltalált, ahogyan a társaimat is. Egy másodpercre elhomályosult a világ, a kardra kellett támaszkodnom, hogy megtartsam az egyensúlyom. Furcsa érzés, tompa lüktetés szaladt végig tagjaimon, s én a fejemet fogva próbáltam kitalálni, mégis mi történhetett.
- Mindenki megvan? – kérdeztem, hangom azonban reszelősebbnek hatott, mint aminek megszoktam. Végigmértem a változásokat, Hime még hasonlíthatott egy kicsit önmagára, Yuichit azonban teljes egészében átformálták a történések. Számat persze nyitva felejtettem, majd egy nyelés után csuktam be, s úgy emeltem magam elé a két kezem. Ráncosak voltak. És fakóbbak, öregebbek. Hirtelen akartam megpördülni, hogy keressek valami felületet, amin megnézhetem magam, ám a testem nem úgy reagált, és én nagyot nyekkenve estem el – Hű… - ennyit bírtam kinyögni, s örültem, hogy nem volt a játékban fájdalomérzet. Pár csontom már biztosan eltört volna. A helyzet azonban ennél rosszabb már nem is lehetett volna… nekem, segítségre volt szükségem. Elképzelni sem tudtam, hogyan fogok rugalmasság és erő nélkül harcolni, a tehetetlenség pedig dühössé tett. Háttal voltam nekik, kezemet ökölbe szorítottam, ahogyan az ajkaimat is. Kellett pár perc, mire rendeztem magamban a dolgokat, ám ehhez még én is kevés voltam, agyamban úgy cikáztak a gondolatok, hogy képtelenség lett volna rendet rakni köztük. Megígértem, vigyázni fogok Shizura, négyünk közül viszont momentán én voltam a leggyengébb. Ha olyan kedvem lett volna, talán elnevetem magam keserűségemben, ám botorság lett volna, egy rizikós dungeon közepén. Csak remélni tudtam, hogy nem tart sokáig, ám Detross állapotát figyelembevéve… Újabb fejrázás, elegem lett, ki akartam menni. De nem így.
- Azt hiszem mostmár főleg le kell győznünk, bármi is bújjon meg itt – fordultam meg, s felemeltem a Katanát. Nem tehetem meg, hogy összezuhanok. Nem és nem, előttük nem, itt nem, most nem. Minden önuralmamra szükség volt, s bár eddig egészen jól működött, fogalmam sem volt, meddig bírom még tartani. Elindultam, ha jöttek velem.
Gondolataimat a jég terelte el, ujjaim végigsimítottam annak felületén, érezve a hideget, ami átjárt. Egy pillanatra becsuktam a szemeim, s mikor kinyitottam, már nemcsak engem ábrázolt a tükörkép. Megálltam, le is maradtam talán, tenyeremet továbbra is helyben tartva: Naithen vállán, hogy egészen pontos legyek. Körülnéztem, magam mögé, ám rá kellett jönnöm, csak a képzeletem játszik velem. Vagy a fal. Egy jelenetet ábrázolt, ő és én, a tekintetünk még véletlenül sem találkozott, bár elsőre nem lehetett volna megmondani, hogy mégis mi okból. Azt csak én tudtam egyedül. Megráztam a fejem, lassan és enyhén: már nem. Kezemet elvettem onnan, magam felé fordítottam, s összezártam ujjaim, a hideg ellenére is élénken élt bennem a melegség, amivel ott, a kórházban a kezemet fogta. Halványan elmosolyodtam, és továbbsétáltam: az már a múlt, nem volt ott több keresnivalóm.
Egyfajta csöndes nyugalom lett úrrá rajtam, ám nem tartott sokáig, a nyilak ugyanis újra feltűntek, és, mint korábban, minket vettek célba. Időm még volt magam elé rántani a Katanát, ám eredménye sajnos nem volt, a sugár eltalált, ahogyan a társaimat is. Egy másodpercre elhomályosult a világ, a kardra kellett támaszkodnom, hogy megtartsam az egyensúlyom. Furcsa érzés, tompa lüktetés szaladt végig tagjaimon, s én a fejemet fogva próbáltam kitalálni, mégis mi történhetett.
- Mindenki megvan? – kérdeztem, hangom azonban reszelősebbnek hatott, mint aminek megszoktam. Végigmértem a változásokat, Hime még hasonlíthatott egy kicsit önmagára, Yuichit azonban teljes egészében átformálták a történések. Számat persze nyitva felejtettem, majd egy nyelés után csuktam be, s úgy emeltem magam elé a két kezem. Ráncosak voltak. És fakóbbak, öregebbek. Hirtelen akartam megpördülni, hogy keressek valami felületet, amin megnézhetem magam, ám a testem nem úgy reagált, és én nagyot nyekkenve estem el – Hű… - ennyit bírtam kinyögni, s örültem, hogy nem volt a játékban fájdalomérzet. Pár csontom már biztosan eltört volna. A helyzet azonban ennél rosszabb már nem is lehetett volna… nekem, segítségre volt szükségem. Elképzelni sem tudtam, hogyan fogok rugalmasság és erő nélkül harcolni, a tehetetlenség pedig dühössé tett. Háttal voltam nekik, kezemet ökölbe szorítottam, ahogyan az ajkaimat is. Kellett pár perc, mire rendeztem magamban a dolgokat, ám ehhez még én is kevés voltam, agyamban úgy cikáztak a gondolatok, hogy képtelenség lett volna rendet rakni köztük. Megígértem, vigyázni fogok Shizura, négyünk közül viszont momentán én voltam a leggyengébb. Ha olyan kedvem lett volna, talán elnevetem magam keserűségemben, ám botorság lett volna, egy rizikós dungeon közepén. Csak remélni tudtam, hogy nem tart sokáig, ám Detross állapotát figyelembevéve… Újabb fejrázás, elegem lett, ki akartam menni. De nem így.
- Azt hiszem mostmár főleg le kell győznünk, bármi is bújjon meg itt – fordultam meg, s felemeltem a Katanát. Nem tehetem meg, hogy összezuhanok. Nem és nem, előttük nem, itt nem, most nem. Minden önuralmamra szükség volt, s bár eddig egészen jól működött, fogalmam sem volt, meddig bírom még tartani. Elindultam, ha jöttek velem.
_________________
Adatlap
Szín: #a8a8a8 #787878 #464699 #9F703A steelblue
Ki mit és mennyit tudhat Hinariról? Információk az adatlap alján.
Figyelem! Amennyiben valaki visszaél a plot armorral (pl kari előtt öl meg játékost vagy dicsekszik azzal hogy megtette stb), annak neki magának kell megoldást találnia rá, hogy kari miért ne tudja őt megölni/börtönbe zárni - ha pedig nem tud ilyet kitalálni, vállalja annak következményeit is! Ez karakter minden játékára, tehát a bossra is vonatkozik.
Hinari- Kardforgató
- Hozzászólások száma : 4966
Join date : 2012. Dec. 28.
Karakterlap
Szint: 50
Indikátor: Zöld
Céh: Justice League
Re: [Játékos Küldetés] Dual Tower - ..: Avagy, az őrület küszöbén:..
by Aoi Shizuka Csüt. Május 01 2014, 23:02
- O...oké - nyújtott át engedelmesen az egyik fiolát a céhvezérének, a másikat pedig gondosan visszaengedte a táskában berendezett tartóba.
A gombáknak is lett helyük az övéről lógó összehúzható szájú zsákocskában.
A sok furcsaságtól és félelmetes eseményektől összetöpörödött szíve szinte teljesen kiengedett a virágoskertben tett felfedezéstől, de nem maradhattak itt örökké, így hát folytatták útjukat Hinari vezetése alatt.
Nem maradtak sokáig ámulni való nélkül ebben az elvarázsolt kastélyban, hamarost jégfalak övezte vidéken haladt keresztül az utuk, s Shizu megörülve a nem várt lehetőségen, az egyik falhoz sétálva pihentette meg a homlokát a hűs jégfalon.
Tényleg jól esett most a hideg, teljesen lenyugtatta, szemeit is lehunyva pihentette, lélegzete is lelassult, melyet a falról visszaverődve a saját arcán érzett lecsapódni. Egy pillanatra visszapörögtek a lelki szemei előtt az események: a céhhel töltött karácsony, a sütis szoba, az esőben Hinarival kettesben, az árvák, az elveszettség a téren, amikor először bejutott. Aztán a családi ház, a környék, a vasútállomás, az iskola.
A régi nyugodt, vidám élete, ahol sose kellett fegyvert fognia, hogy biztonsága érezhesse magát, mindig jól viselkedett, jól tanuló volt, a bátyával ellentétben ő sose volt szobafogságra ítélve. Odakint sose kellett azt éreznie, hogy fogoly. Odakint senki se tört az életére, még azok is akik eleinte irigyek voltak rá a jegyei miatt, és ki akarták közösíteni, még hozzájuk is sikerült közelebb kerülni. Igen, eszébe jutottak az osztálytársak, a felsősök és az alsósok is, mindenhonnan volt egy két kedves arc, akire szívesen emlékezett. És eszébe jutottak a szerető szülei is. És az iker-testvére, Shinji
Nagyot sóhajtva nyomta el magától a faltól, mert már kezdte túl hidegnek érezni.
Ahogy kinyitotta a szemét egy rövid sikoly hagyta el az ajkait. Teljes életnagyságban állt előtt egy fiú a fal túloldalán. Termetük ugyanaz volt. Alkatuk is hasonló volt. Vonásaik kísértetiesen hasonlítottak, épp csak a fiú férfiasodó állkapcsa, rövid haja ütött el, na meg mellben, ami lényeges volt köztük
- Shinji... - suttogta elképedve a lány, kezei a falra tapadtak, de nem érték el a
fiút, csak a jéghideg falat tapintották ujjai
- Shin-jiii!!!! - kiáltotta elkeseredve, öklei a falba bokszoltak, majd csúsztak le erőtlenül a hideg felületen
Elkeseredetten motyogta tovább a nevet, orcáján könnycseppek gördültek le. Végigtekintett a többieken, s látva őket letörölte szomorúságának nyomait, szipákolva vett nagy levegőt, s húzta volna épp ki magát, hogy erőt vegyen a keserűségen, amikor megpillantott három feléjük röppenő dolgot
- Vigyázzatok! - kiáltotta a sírástól rekedtes, elcsukló hangon, s a tegez tetejét feltépve szélsebesen lőtt rá az egyik feléjük repülőre. A nyílvesszője ártalmatlanul haladt át a jelenségen, s amazok a társaiba csapódva tűntek el. A társain végbement változások megdöbbentőek voltak, alig tért magához...
- Yuichi... -chan?
- Eto... Hime-chama?
- Hinari... - obasan?
![[Játékos Küldetés] Dual Tower - ..: Avagy, az őrület küszöbén:.. - Page 2 AkitoHimenokouji_www.kepfeltoltes.hu_](https://2img.net/h/kepfeltoltes.hu/140501/AkitoHimenokouji_www.kepfeltoltes.hu_.jpg)
A gombáknak is lett helyük az övéről lógó összehúzható szájú zsákocskában.
A sok furcsaságtól és félelmetes eseményektől összetöpörödött szíve szinte teljesen kiengedett a virágoskertben tett felfedezéstől, de nem maradhattak itt örökké, így hát folytatták útjukat Hinari vezetése alatt.
Nem maradtak sokáig ámulni való nélkül ebben az elvarázsolt kastélyban, hamarost jégfalak övezte vidéken haladt keresztül az utuk, s Shizu megörülve a nem várt lehetőségen, az egyik falhoz sétálva pihentette meg a homlokát a hűs jégfalon.
Tényleg jól esett most a hideg, teljesen lenyugtatta, szemeit is lehunyva pihentette, lélegzete is lelassult, melyet a falról visszaverődve a saját arcán érzett lecsapódni. Egy pillanatra visszapörögtek a lelki szemei előtt az események: a céhhel töltött karácsony, a sütis szoba, az esőben Hinarival kettesben, az árvák, az elveszettség a téren, amikor először bejutott. Aztán a családi ház, a környék, a vasútállomás, az iskola.
A régi nyugodt, vidám élete, ahol sose kellett fegyvert fognia, hogy biztonsága érezhesse magát, mindig jól viselkedett, jól tanuló volt, a bátyával ellentétben ő sose volt szobafogságra ítélve. Odakint sose kellett azt éreznie, hogy fogoly. Odakint senki se tört az életére, még azok is akik eleinte irigyek voltak rá a jegyei miatt, és ki akarták közösíteni, még hozzájuk is sikerült közelebb kerülni. Igen, eszébe jutottak az osztálytársak, a felsősök és az alsósok is, mindenhonnan volt egy két kedves arc, akire szívesen emlékezett. És eszébe jutottak a szerető szülei is. És az iker-testvére, Shinji
Nagyot sóhajtva nyomta el magától a faltól, mert már kezdte túl hidegnek érezni.
Ahogy kinyitotta a szemét egy rövid sikoly hagyta el az ajkait. Teljes életnagyságban állt előtt egy fiú a fal túloldalán. Termetük ugyanaz volt. Alkatuk is hasonló volt. Vonásaik kísértetiesen hasonlítottak, épp csak a fiú férfiasodó állkapcsa, rövid haja ütött el, na meg mellben, ami lényeges volt köztük
- Shinji... - suttogta elképedve a lány, kezei a falra tapadtak, de nem érték el a
fiút, csak a jéghideg falat tapintották ujjai
- Shin-jiii!!!! - kiáltotta elkeseredve, öklei a falba bokszoltak, majd csúsztak le erőtlenül a hideg felületen
Elkeseredetten motyogta tovább a nevet, orcáján könnycseppek gördültek le. Végigtekintett a többieken, s látva őket letörölte szomorúságának nyomait, szipákolva vett nagy levegőt, s húzta volna épp ki magát, hogy erőt vegyen a keserűségen, amikor megpillantott három feléjük röppenő dolgot
- Vigyázzatok! - kiáltotta a sírástól rekedtes, elcsukló hangon, s a tegez tetejét feltépve szélsebesen lőtt rá az egyik feléjük repülőre. A nyílvesszője ártalmatlanul haladt át a jelenségen, s amazok a társaiba csapódva tűntek el. A társain végbement változások megdöbbentőek voltak, alig tért magához...
- Yuichi... -chan?
- Eto... Hime-chama?
- Hinari... - obasan?
_________________
- Táska tartalma:
- 2 fiola Kis Potion
1 fiola Nagy Potion
4 fiola Vörös Bika Potion
1 fiola Hosszú Pontosság Potion
1 fiola Gyenge Paralízis Méreg
2 fiola Gyenge Fárasztó Méreg
2 fiola Gyenge Gyengítő Méreg
2 fiola Gyenge Lassító Méreg
- Küldi bónuszok:
Aoi Shizuka- Íjász
- Hozzászólások száma : 466
Join date : 2013. Sep. 18.
Age : 30
Tartózkodási hely : Osaka
Karakterlap
Szint: 19
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: [Játékos Küldetés] Dual Tower - ..: Avagy, az őrület küszöbén:..
by Szophie Hétf. Május 05 2014, 09:58
Egy robbanás ijesztett meg. Felsikítottam, és a sarokba menekültem, elbújva a növények és gombák mögé, térdelveimet átkulcsolva, guggolva. Bár a sikításom már férfias, mély hangon történt, azért még javítanom kell a reakcióimon, ha igazi férfi akarok lenni.>.> Most egyelőre egy nyuszira hasonlítottam inkább. Ami mondjuk jó, mert a nyuszik aranyosak.. *Megrázza a fejét.* Dehogy aranyosak! Férfi! Azok csak evésre vannak!
Áhh... Miért is ne lehetnék én érzékeny, nőies férfi? Aki szereti a nyuszikat, meg a sarokba szokott bújni.. De-de.. egy fiút senki sem ment meg soha. Vagy legalábbis ha a hősöknek választaniuk kell egy gyámoltalan lány és egy fiú között, akkor nem kétséges, hogy meghalok. Szóval ezért vannak olyan kevesen a béna, gyenge fiúk. Mind meghaltak, mert helyettük egy lányt mentettek meg.T_T Ez olyan rossz. Talán kéne egy szakszervezet nekünk, gyengécske fiúknak. Majd én leszek az elnök benne! És tüntetünk a gyámoltalan férfiak megmentéséért! *Újra megrázza a fejét.* Bolond! Te lány vagy, és az is maradsz!
Vezér lépdelt mellém, orra böködésével hirtelen kizökkentve gondolataimból. Feje búbján Falat csücsült, aki egy ideje nem igazán keresi sem az én, sem Rita társaságát. Talán nagyon megijesztette az átalakulásunk. Szegény kicsi gyíkocskám.
- Levennéd rólam ezt az izét? - kérdi panaszos hangon farkasom, majd megrázza a fejét. Falat azonban valami eszméletlen módon kapaszkodik tapadós kis lábaival társa fejébe, és nemhogy le nem esik, még csak meg sem moccan.
- Szerintem fél most tőlem. - hajtottam le a fejem. - Buta, gyenge férfi vagyok! - hangom panaszosan csengett. Nyafogni volt kedvem a szörnyű sorsom miatt.
- Viselkedj már férfiként, az Isten szerelmére! - forgatta meg a szemét Vezér. - És szedd le a gyíkot! Mert ha egyszer a karmaim közé kaparintom, Isten bizony, hogy megeszem! - mondandója végén felmorogott, amire Falatka megijedt, és még jobban a farkas bundájába ásta magát. Közben én is körbepillantottam, mert úgy éreztem, meg kéne már tudnom, mi volt ez a robbanás. Nem láttam mást, csak egy Detrosst, fejéén egy gombával. Ennek semmi köze nem lehet egy robbanáshoz, hacsak nem Detross feje robbant, hogy kijöjjön belőle egy gomba az agya helyéről.. Viszont nagyon viccesen nézett ki.
- Nézd! Nem csak neked van társad a fejeden! - mutattam Vezérnek a furcsaságot.
- Viszont neked legalább nem beszél. - kuncogtam, majd felkeltem helyemről, és odasétáltam Detross mellé. Kíváncsian néztem a feje tetején sírdogáló kis.. izét.
- De jó.. Még egy nyafogó. - sóhajtott fel Vezér, és jó láthatóan utlta a mostani helyzetét, Falattal a fején. De akkor mit mondjak én, férfiként? Hosszú percekig figyeltem a gombembert, majd mikor elég bátorságot gyűjtöttem hozzá, oldalba böktem.
- Te élsz? - kérdeztem enyhén félredöntött fejjel, ám ez szinte nyilvánvaló volt. Persze, hogy élt.
- És te.. ki az a testvér? Hol találjuk? Megkeressük? - segíteni akartam szegénynek. - Te hogyan lettél itt, ezen a fejen? Hogyan tudsz beszélni? Mi vagy? Mob? - ezer meg ezer kérdést is rázúdítottam volna, ha bírom egy levegővel.
Haladtunk tovább, és hamarosan egy vízplafonhoz értünk. Csak azt tudnám, hogy most én vagyok fejjel lefelé, avagy ő? Vagy mi? Esetleg minden fordítva van?? Ahogy érdeklődve figyeltem az égvizet, hirtelen egy lány szerű valami dugta ki a fejét előttem, amire újra csak megijedtem, összerezzentem. Szívesen vettem volna megint fel a guggoló pózt, de ezt a késztetést most sikerült leküzdenem.
- Miért bízzak meg benned. - dünnyögtem. - Mi okod lenne arra, hogy segíts nekünk? Hiszen te itt laksz, ami azt jelenti, hogy az itteni oldalon állsz, és nem a miénken. - Lehet, hogy oda akar csalni a vízbe, ahol ő van előnyben, és ott könnyebben le tud győzni minket. Micsoda egy csalárd lény! És azt sem mondtuk, hogy tovább akarunk menni oda, a vízbe.. Bár nincs nagyon más út, az is igaz..
Áhh... Miért is ne lehetnék én érzékeny, nőies férfi? Aki szereti a nyuszikat, meg a sarokba szokott bújni.. De-de.. egy fiút senki sem ment meg soha. Vagy legalábbis ha a hősöknek választaniuk kell egy gyámoltalan lány és egy fiú között, akkor nem kétséges, hogy meghalok. Szóval ezért vannak olyan kevesen a béna, gyenge fiúk. Mind meghaltak, mert helyettük egy lányt mentettek meg.T_T Ez olyan rossz. Talán kéne egy szakszervezet nekünk, gyengécske fiúknak. Majd én leszek az elnök benne! És tüntetünk a gyámoltalan férfiak megmentéséért! *Újra megrázza a fejét.* Bolond! Te lány vagy, és az is maradsz!
Vezér lépdelt mellém, orra böködésével hirtelen kizökkentve gondolataimból. Feje búbján Falat csücsült, aki egy ideje nem igazán keresi sem az én, sem Rita társaságát. Talán nagyon megijesztette az átalakulásunk. Szegény kicsi gyíkocskám.
- Levennéd rólam ezt az izét? - kérdi panaszos hangon farkasom, majd megrázza a fejét. Falat azonban valami eszméletlen módon kapaszkodik tapadós kis lábaival társa fejébe, és nemhogy le nem esik, még csak meg sem moccan.
- Szerintem fél most tőlem. - hajtottam le a fejem. - Buta, gyenge férfi vagyok! - hangom panaszosan csengett. Nyafogni volt kedvem a szörnyű sorsom miatt.
- Viselkedj már férfiként, az Isten szerelmére! - forgatta meg a szemét Vezér. - És szedd le a gyíkot! Mert ha egyszer a karmaim közé kaparintom, Isten bizony, hogy megeszem! - mondandója végén felmorogott, amire Falatka megijedt, és még jobban a farkas bundájába ásta magát. Közben én is körbepillantottam, mert úgy éreztem, meg kéne már tudnom, mi volt ez a robbanás. Nem láttam mást, csak egy Detrosst, fejéén egy gombával. Ennek semmi köze nem lehet egy robbanáshoz, hacsak nem Detross feje robbant, hogy kijöjjön belőle egy gomba az agya helyéről.. Viszont nagyon viccesen nézett ki.
- Nézd! Nem csak neked van társad a fejeden! - mutattam Vezérnek a furcsaságot.
- Viszont neked legalább nem beszél. - kuncogtam, majd felkeltem helyemről, és odasétáltam Detross mellé. Kíváncsian néztem a feje tetején sírdogáló kis.. izét.
- De jó.. Még egy nyafogó. - sóhajtott fel Vezér, és jó láthatóan utlta a mostani helyzetét, Falattal a fején. De akkor mit mondjak én, férfiként?
Hosszú percekig figyeltem a gombembert, majd mikor elég bátorságot gyűjtöttem hozzá, oldalba böktem.- Te élsz? - kérdeztem enyhén félredöntött fejjel, ám ez szinte nyilvánvaló volt. Persze, hogy élt.
- És te.. ki az a testvér? Hol találjuk? Megkeressük? - segíteni akartam szegénynek. - Te hogyan lettél itt, ezen a fejen? Hogyan tudsz beszélni? Mi vagy? Mob? - ezer meg ezer kérdést is rázúdítottam volna, ha bírom egy levegővel.
Haladtunk tovább, és hamarosan egy vízplafonhoz értünk. Csak azt tudnám, hogy most én vagyok fejjel lefelé, avagy ő? Vagy mi? Esetleg minden fordítva van?? Ahogy érdeklődve figyeltem az égvizet, hirtelen egy lány szerű valami dugta ki a fejét előttem, amire újra csak megijedtem, összerezzentem. Szívesen vettem volna megint fel a guggoló pózt, de ezt a késztetést most sikerült leküzdenem.
- Miért bízzak meg benned. - dünnyögtem. - Mi okod lenne arra, hogy segíts nekünk? Hiszen te itt laksz, ami azt jelenti, hogy az itteni oldalon állsz, és nem a miénken. - Lehet, hogy oda akar csalni a vízbe, ahol ő van előnyben, és ott könnyebben le tud győzni minket. Micsoda egy csalárd lény! És azt sem mondtuk, hogy tovább akarunk menni oda, a vízbe.. Bár nincs nagyon más út, az is igaz..
_________________
Szophie- Árnyharcos
- Hozzászólások száma : 2853
Join date : 2012. Nov. 21.
Age : 28
Tartózkodási hely : "pokemonok mellett"
Karakterlap
Szint: 50
Indikátor: Vörös
Céh: -
Re: [Játékos Küldetés] Dual Tower - ..: Avagy, az őrület küszöbén:..
by Ozirisz Szomb. Május 10 2014, 06:44
Összeszedtük a virágokat, a gombákat, eltettük az inventorynk mélyére vagy a fejünk tetejére, ki-ki hogy szokta. Destross ez utóbbit választotta, legalábbis ami gombát nézegetett és robbant, annak hatására a fején is nőtt egy. Elég furcsa látvány, mindenesetre vicces jelenség. De az, hogy aki ezt a kazamatát kitalálta, és megalkotta, az is be volt gombázva, az tuti biztos.
Na, a nagybevásárlás megvolt, csak csöszmörögtünk tovább, hát meg kell, hogy mondjam, ez a sok lépcső nem az én öreg csontjaimnak van kitalálva. Még szerencse hogy a botom nálam volt, különben lehet már javában panaszkodnék az izületeimre, a derekamra, a hátamra, vagy akármi hasonló dologra, ami a korral jár.
Csoszogtam tovább a csapattal, ám figyelmesek lettünk mégegy furcsaságra: a gravitáció bebugolt, vagy egy fekete lyuk sodródott a kazamata környékére, bár ez utóbbit nem tartom valószínűnek, mert akkor mi is a plafonon lennénk, ahogy a víz is ott maradt. Gravitációs hibával találkoztam már korábban, de az egy miniboss summon spellje volt. Csak tudnám, miért akart akkor is megenni a Hold, és miért kellett Superment játszanom az éj kellős közepén, holott egy egyszerű teleporttal is el tudta volna intézni. Mindenesetre eléggé gyanús ez a tapasztalt bug, és mint valami Pavlovi reflex, most is minibosst sejtettem az események mögött.
Haladtunk tovább, ám hirtelen egy számunkra ismeretlen lány pillantottunk meg.
Expecto Patronum! - kiáltottam, a botommal a lány felé intve, mint aki csodára vár. Ám valahogy nem sikerült azt a szép fehéren ragyogó pajzsot magunk elé varázsolnom, mint Harry Potternek, de meg kellett próbálni... De legalább tudom, a varázslás nem megy nekem...
Cöhh... - mondtam magam elé - hát ez nem nyert hangszórót... - hát persze, mit is vártam volna. A Sword Art Online a hagyományos fegyverek világa, kardok, pajzsok, balták, pallosok, íjak... És semmi helye nincs benne mágiának. De szerencsére nem is volt rá szükségünk, a lány aki felbukkant, szerencsére csak egy NJK, és nem egy miniboss.
Mindenesetre segítőkész volt a lány, hisz hívott nekünk medúzákat amikkel bele tudunk vágni az út további részének, amit a víz és a tüdőkapacitás miatt eléggé lehetetlen lenne számunkra. De ugyanakkor őt sem irigylem. Eléggé elhagyatott ez a kazamata, akik erre járnak ők is félnek visszajönni, és egyedül ezen az elátkozott helyen élnie... hát nem lehet könnyű. Jobb helye lenne valamelyik fogadóban a pult mögött. Nem unatkozna, nem várná örökké az erretévedt kalandorokat, akik valószínűleg kész idegroncsok a kristálytévé után. Ha a kristálytévé nem is készíti ki őket, akkor az a sok lépcső amin az embernek végig kell vonszolnia az öreg csontjait. Ejj-ejj... Vidámabb arcokat látna mindenütt másutt, mint idebenn.
A medúza-sapka eléggé furcsa volt, akárhogy is vesszük, de legalább nem fulladunk meg. Ugyanakkor kissé zavart a jelenség, hogy már nem csak a fizikai testemen van egy sisak ami az agyamat szipákolja, hanem még a virtuális kivetülésen is. De ez utóbbitól annyira nem tartok, Aincradban semmi sem az, aminek látszik. Okos kis medúzák, nem bántanak, nem agyvelőn élnek. - nyugtatgattam magam, majd uccu neki, elindultam a vízfalon át a nagy kék semmibe, ahogy az a nagykönyvben meg van írva...
Na, a nagybevásárlás megvolt, csak csöszmörögtünk tovább, hát meg kell, hogy mondjam, ez a sok lépcső nem az én öreg csontjaimnak van kitalálva. Még szerencse hogy a botom nálam volt, különben lehet már javában panaszkodnék az izületeimre, a derekamra, a hátamra, vagy akármi hasonló dologra, ami a korral jár.
Csoszogtam tovább a csapattal, ám figyelmesek lettünk mégegy furcsaságra: a gravitáció bebugolt, vagy egy fekete lyuk sodródott a kazamata környékére, bár ez utóbbit nem tartom valószínűnek, mert akkor mi is a plafonon lennénk, ahogy a víz is ott maradt. Gravitációs hibával találkoztam már korábban, de az egy miniboss summon spellje volt. Csak tudnám, miért akart akkor is megenni a Hold, és miért kellett Superment játszanom az éj kellős közepén, holott egy egyszerű teleporttal is el tudta volna intézni. Mindenesetre eléggé gyanús ez a tapasztalt bug, és mint valami Pavlovi reflex, most is minibosst sejtettem az események mögött.
Haladtunk tovább, ám hirtelen egy számunkra ismeretlen lány pillantottunk meg.
Expecto Patronum! - kiáltottam, a botommal a lány felé intve, mint aki csodára vár. Ám valahogy nem sikerült azt a szép fehéren ragyogó pajzsot magunk elé varázsolnom, mint Harry Potternek, de meg kellett próbálni... De legalább tudom, a varázslás nem megy nekem...
Cöhh... - mondtam magam elé - hát ez nem nyert hangszórót... - hát persze, mit is vártam volna. A Sword Art Online a hagyományos fegyverek világa, kardok, pajzsok, balták, pallosok, íjak... És semmi helye nincs benne mágiának. De szerencsére nem is volt rá szükségünk, a lány aki felbukkant, szerencsére csak egy NJK, és nem egy miniboss.
Mindenesetre segítőkész volt a lány, hisz hívott nekünk medúzákat amikkel bele tudunk vágni az út további részének, amit a víz és a tüdőkapacitás miatt eléggé lehetetlen lenne számunkra. De ugyanakkor őt sem irigylem. Eléggé elhagyatott ez a kazamata, akik erre járnak ők is félnek visszajönni, és egyedül ezen az elátkozott helyen élnie... hát nem lehet könnyű. Jobb helye lenne valamelyik fogadóban a pult mögött. Nem unatkozna, nem várná örökké az erretévedt kalandorokat, akik valószínűleg kész idegroncsok a kristálytévé után. Ha a kristálytévé nem is készíti ki őket, akkor az a sok lépcső amin az embernek végig kell vonszolnia az öreg csontjait. Ejj-ejj... Vidámabb arcokat látna mindenütt másutt, mint idebenn.
A medúza-sapka eléggé furcsa volt, akárhogy is vesszük, de legalább nem fulladunk meg. Ugyanakkor kissé zavart a jelenség, hogy már nem csak a fizikai testemen van egy sisak ami az agyamat szipákolja, hanem még a virtuális kivetülésen is. De ez utóbbitól annyira nem tartok, Aincradban semmi sem az, aminek látszik. Okos kis medúzák, nem bántanak, nem agyvelőn élnek. - nyugtatgattam magam, majd uccu neki, elindultam a vízfalon át a nagy kék semmibe, ahogy az a nagykönyvben meg van írva...
_________________
Ozirisz- Kardforgató
- Hozzászólások száma : 2136
Join date : 2013. Jun. 10.
Age : 36
Tartózkodási hely : Házi karanténban Yurihimével :3
Karakterlap
Szint: 50
Indikátor: Zöld
Céh: Justice League -
Re: [Játékos Küldetés] Dual Tower - ..: Avagy, az őrület küszöbén:..
by Yurihime Szomb. Május 10 2014, 16:16
Ahol virágok vannak, én ott jól érzem magam. Szépségük és illatuk nyugtató hatással van rám, felvidít a tarka-barka színviláguk, és emlékeztetnek arra, hogy én milyen szeretnék lenni: kötöttségeim ellenére is szabad és könnyed. Éppen ezért sajnáltam, hogy tovább kellett indulnunk, habár már nem teljesen voltam vele tisztában, hogy tulajdonképpen honnan is jöttünk és hová is tartunk. Úgy éreztem, mintha egy kicsit veszélyes kirándulás közepébe csöppentem volna, nem rémlett a célunk, csak mentünk előre, amerre az út vitt minket. Kissé elbizonytalanodva követtem a többieket, lépteim haboztak, szétszórtak voltak. Egy lépés előre, fél lépes hátra.
A virágok az övemben lévő erszényben kötöttek ki, nagyon óvatosan és lassan helyeztem el őket, nehogy összetörjenek, és útközben is folyton azt figyeltem, hogy ne tegyek kárt bennük. A folyosók falait kristályok borították, melyeken tükröződött a képünk. Csillogása bámulatos volt, hosszú pillanatokra felejtettem rajta a szememet, és figyeltem, ahogy alakunk torz változásokon megy keresztül. Igazán különös volt, Hinari-sama és Shizuka-sama mintha férfiasabbak lettek volna, én pedig néhány évvel fiatalabb. Valóban tükörkép volt? Nem lehetett, most nem az a ruha van rajtam, amit láttam magammal szemben, az az otthoni tréningeknél használt tradicionális öltözetem volt. Amiben egyszerű és könnyű volt mozogni, és mentes volt minden díszítéstől. Ráadásul a naginatámat sem úgy fogtam, ahogy a kezemben volt most. Úgy nézett ki, mintha éppen tényleg gyakorolnék, tiszteletteljesen tartottam széles fogásban. Fejemben mintha hallottam volna azt is, ahogy Otou-sama instruálja a helytelen lábtartásom, amiben csupán egy apró hiba volt, de az ő szemét nem kerülte el semmi.
- Moushiwake arimasen... - motyogtam halkan magam elé bűnbánóan, pontosan úgy, ahogy tükörképem is tette, és megszaporáztam a lépteimet, hogy utolérjem társaimat. Kavarogtak bennem a gondolatok, talán belélegeztem volna valamit, amitől látomásaim vannak? Megráztam a fejem, odatartottam az orromhoz a kendőt, amit Hinari-sama adott.
Gondolataimba elmerülve azonban nem vettem időben észre, hogy valami repül felénk, és már későn mozdultam meg, hogy egyáltalán megkíséreljem kikerülni a nyílvesszőt. Elszédültem, így becsuktam a szememet egy pillanatra, és mikor kinyitottam újra, azt vettem észre, hogy hirtelen minden és mindenki nagyobb lett o.O" A kezemben lévő hosszú fegyvert is alig-alig bírtam el, nem is voltam képes rendesen megemelni, így csak húztam magam után a padlón. A kezem is olyan picinek tűntek... és... Shizuka-samát kivéve idegenek vettek körbe o.O"
- A néni jól van? - kiáltottam fel kétségbeesetten a bajba jutott idős hölgy láttán, még a hangom is olyan vékonkának tűnt. Lábaim pedig nem vittek úgy, ahogy szerettem volna, súlypontom előrekerült és orra buktam.
- Itai - jajdultam, azt hiszem beütöttem a könyökömet - Shizuka-sama, Shizuka-sama! Mi történt? - kérleltem a nénit, akinek talán csak a derekáig értem fel most, és megrángattam a ruháját könnybe lábadt szemekkel, miután feltápászkodtam félig-meddig.
A virágok az övemben lévő erszényben kötöttek ki, nagyon óvatosan és lassan helyeztem el őket, nehogy összetörjenek, és útközben is folyton azt figyeltem, hogy ne tegyek kárt bennük. A folyosók falait kristályok borították, melyeken tükröződött a képünk. Csillogása bámulatos volt, hosszú pillanatokra felejtettem rajta a szememet, és figyeltem, ahogy alakunk torz változásokon megy keresztül. Igazán különös volt, Hinari-sama és Shizuka-sama mintha férfiasabbak lettek volna, én pedig néhány évvel fiatalabb. Valóban tükörkép volt? Nem lehetett, most nem az a ruha van rajtam, amit láttam magammal szemben, az az otthoni tréningeknél használt tradicionális öltözetem volt. Amiben egyszerű és könnyű volt mozogni, és mentes volt minden díszítéstől. Ráadásul a naginatámat sem úgy fogtam, ahogy a kezemben volt most. Úgy nézett ki, mintha éppen tényleg gyakorolnék, tiszteletteljesen tartottam széles fogásban. Fejemben mintha hallottam volna azt is, ahogy Otou-sama instruálja a helytelen lábtartásom, amiben csupán egy apró hiba volt, de az ő szemét nem kerülte el semmi.
- Moushiwake arimasen... - motyogtam halkan magam elé bűnbánóan, pontosan úgy, ahogy tükörképem is tette, és megszaporáztam a lépteimet, hogy utolérjem társaimat. Kavarogtak bennem a gondolatok, talán belélegeztem volna valamit, amitől látomásaim vannak? Megráztam a fejem, odatartottam az orromhoz a kendőt, amit Hinari-sama adott.
Gondolataimba elmerülve azonban nem vettem időben észre, hogy valami repül felénk, és már későn mozdultam meg, hogy egyáltalán megkíséreljem kikerülni a nyílvesszőt. Elszédültem, így becsuktam a szememet egy pillanatra, és mikor kinyitottam újra, azt vettem észre, hogy hirtelen minden és mindenki nagyobb lett o.O" A kezemben lévő hosszú fegyvert is alig-alig bírtam el, nem is voltam képes rendesen megemelni, így csak húztam magam után a padlón. A kezem is olyan picinek tűntek... és... Shizuka-samát kivéve idegenek vettek körbe o.O"
- A néni jól van? - kiáltottam fel kétségbeesetten a bajba jutott idős hölgy láttán, még a hangom is olyan vékonkának tűnt. Lábaim pedig nem vittek úgy, ahogy szerettem volna, súlypontom előrekerült és orra buktam.
- Itai
- jajdultam, azt hiszem beütöttem a könyökömet - Shizuka-sama, Shizuka-sama! Mi történt? - kérleltem a nénit, akinek talán csak a derekáig értem fel most, és megrángattam a ruháját könnybe lábadt szemekkel, miután feltápászkodtam félig-meddig.
Yurihime- Harcművész
- Hozzászólások száma : 667
Join date : 2012. Dec. 12.
Age : 32
Karakterlap
Szint: 20
Indikátor: Zöld
Céh: Justice League
Re: [Játékos Küldetés] Dual Tower - ..: Avagy, az őrület küszöbén:..
by RenAi Hétf. Május 12 2014, 02:47
Final Act.
- Összesítő:
Küldi összesítés:
Hinari csapat:
Hinari – Idős nő – Nagy Gingaland ésDália
Yuichi – Éjjeli Liliom és Jégszirom virág
Shizu – Normális – Szitor és Déli Harmat Gomba
Yurihime – Kislány – Éjjeli Liliom és Zinea
Union gomba #1 – Megsemmisült.
Rita csapata:
Rita – Kislány – Peremiss és Méregfű
Ozi – Idős férfi – Déli Harmat Gomba és Éjjeli Liliom
Szophie – Fiú – Holdfény és Bolond Gomba
Detross- Union gomba Gomba #1 - Nincs nála növény!
Hinari csapat:
/Mesélői hibám végett történt némi kavarodás, így pár percet időutazunk és kiegészítjük azt! Elnézést kérek érte!/
Hinari és Shizuka: Ugye mind a ketten hozzá értetek a kristályhoz mikor már javában folytak az emlékeitek, ezt a kristály azzal jutalmazza hogy titeket is beszippant. Emlékeitek összegubancolódnak, és osszatok meg egymással is olyan emlékeket amiket mi Hime nem lát, ugyan, de ti nem igen fogjátok tudni hogy most az/ok az esetek kivel történt meg valójában, a magatokénak érzitek, ugyan csak foszlányképek, de akkor is… minél inkább gubancolódik annál inkább kavarodik össze minden, egészen addig míg szét nem törik az egész, és akaratlan is kiszabadítjátok egymást. Az emlék lehet rossz-jó, minden rátok van bízva.
Hime: Pár percre eltűnnek csapattársaid, egyedül Yuichi marad melletted. Néhány percre elbizonytalanodsz hogy miért is vagy itt… hogy kerültél ide… és a céhhel kapcsolatos dolgaid is furcsán kavarogni kezdenek benned miként törlődik ki memóriádból a céhvezéred, és Shizu-nyan emléke. De amint kitörnek ismét emlékzel mindenre, sőt talán azt gondolhatod furcsának hogy miként felejthetted el őket, akárcsak pár percre is…
Majd mielőtt megnyugodhatnátok pár furcsa fénysugár jelenik meg és veszi célba hármótokat. Egyedül Sizu szabadult meg az „átok” alól. Talán.
Utatokon haladva tovább, egyetlen óriási ajtó választ el titeket a céltól, aminek a kopogtatóját megszólaltatva ki is nyílik előttetek.
Beérve a félhomályba, sűrű köd lapul a talajon, ami úgy fél lábszárig ér, tehát alig van húsz centi magasan. Először alig láttok bármit is, de amint mindenki betoppan, egy hatalmas kristálydarabot pillantotok meg a terem közepén, ami világítani kezd és ennek köszönhetően most már belátjátok az egész termet. Nincsenek bútorok, nincs semmi… csupán a hatalmas kristály, melynek a belsejében egy fiatal fiú található, látszólag mozdulatlanul, bezárva. A terem széles, kör alakú, sarkok nélkül, de felfigyelhettek hogy a ködben, egy fiatal fekete hajú lány térdel, lehajtott fejjel a kristállyal szemben, majd amint észre vesz titeket, rátok emeli pillantását. Majd a falon keresztül „Átszivárogva” érkezik még pár jövevény, méghozzá Miriana, a medúza lány, akinek a most egy vízzel telt medúza csücsült a fején. De nem egyedül jött, megpillanthattátok azt a lányt is aki elküldte felétek a sugárnyalábokat ami végett „átalakultatok” kissé. Majd kirajzolódik még egy Medúza Lány alakja, majd még egy idegen lányé. Tehát összesen, négyen jelentek meg. Aki rendelkezik látás egyessel az felfigyelhet egy furcsaságra, miszerint citromsárga fonalak szövik körbe a termet, és a kristályt kikerülve ugyan de keresztül halad a jelenlévő ellenségeitek testén. A megjelent lányoknak mint üres a tekintetük, és úgy szövik át a testüket a sárga fonalak mintha csak arra lennének felvarrva, de ez alól Azumi a térdelő lány sem kivétel, akinek a nevére rá is tudtok fókuszálni. Azumi testét már szinte teljese „átjárja” a fonal, míg a többieket, csupán 2-3 szál szövi át. Azami a fekete hajú lány időközben felállt és gúnyos mosollyal lépett párat felétek, majd csípőre tette a kezét, és lenőzően felvonta a szemöldökét mikor körbenézett rajtatok. Csupán az Ő arcán láttok érzelmeket. Feltűnhet hogy afféle sebhelyek, vagyis inkább pikkelyek borítják az arcának egy részét.
Innentől tiétek a staféta bot, a lány látszólag nincs beszédes hangulatában, bár ezt csak akkor tudjátok meg biztosan ha próbálkoztok nála. Nem fogad titeket örömmel, ugyanakkor a ti döntésetek hogy miként cselekedtek, akár meg is támadhatjátok, bár feltűnhet hogy nincs fegyvere… mégis olyan magabiztosan áll előttetek…
Rita csapata:
Szophie és Ozirisz: A robbanó gomba hatására megilyedtél, talán érhető is, bárcsak Detrossnak is létezne hasonló „veszély jelzőkéje” de nem… Ez az alak reménytelen… minden rossz megesik vele, ami csak megeshet… Detross kiakad, tapogatja a fején lévő micsodát… és szabályosan lesokkol… Ha kérdeznéd sem tudna válaszolni semmire… mondhatni hogy örül hogy él, igazi gomba zombie lett szegény, aki alig mutat életjeleket, egyedül csakis az mutatja hogy magánál van hogy lélegzik és pislog… naagy kerek szemekkel… nem tudja felfogni hogy egy gomba nőtt a fején. Egészen addig amíg meg nem bököd a gombáját… ugyanis ennyi idő kell neki hogy leessen, hogy egy növény hisztizik a feje tetején… ekkor ugyanis kikel magából, és mint akink lángol a ruhája földhöz vágja magát, forogni kezd, közben megkísérli letépni a növevényt a fejéről… sikertelenül… Miközben a férfi a „Tépd le, szedd le…” mondatokat ismételgette egymás után, a gombácska meg még hangosabb és keservesebb zokogásba kezdett. Majd néhány keserves pasi-hiszti és a teljes kimerültségnek köszönhetően leül egyhelyben,és mered előre a semmibe… de már azért valamivel jobban van. Némileg sikerült elfogadnia a tényt… hogy egy pityergő gomba nőtt a fején, aki a testvére után sírdogál… Az idomár lenyugodásának köszönhetően most már a kis gombának alkalma nyílt választ adnia a sűrű kérdéseidre. Amire csak sűrűn pislogott és kapkodta a levegőt hogy mire is válaszoljon elsőnek… majd elkezdte:
- A testvérkém azt hiszem nem született meg…- kezdett megint keserves zokogásba.
- Nem hallom őt… hallanom kéne a báttyuskámat… - Nos, igen ezek a válaszok több ízben sem férnek össze, de úgy látszik bármi is legyen a háttérben, a kis gombanövevényt igencsak zavarja…
- Mob? Mi az a mob?- Kérdez vissza őszíntén miután lenyugodott cseppet… Idő kellett neki de úgy hiszem eléggé lenyugodtak mire mindannyian útra kelltetek… bár nem figyelmeztette senki sem Detrosst és ő sem gondolkodott hogy kéne vinnie magával bármiféle növényt is… bár ezek után úgy hiszem inkább tartózkodott mindenféle élőlénytől amitől csak lehet…
Útközben összefuttok egy furcsa jelenséggel, és egy újjabb érdekes teremtménnyel is, aki kicsapó lelkesedéssel fogadott titeket, de mindezt Szophie negatív hozzáállása gyorsan megcsapolta…Először értetlenkedő arccal figyelte a lányt, majd megfordult karba fonta a kezeit, és megszólalt.
- Hümphhh… senki sem mondta hogy muszáj. Nyugodtan maradhatsz ott is ahol vagy. Vagy megpróbálkozhatsz a medúzáim nélkül, lássuk meddig bírnád bleeeeeh… - Nyújtotta ki a nyelvét és húzta le a szemét gyerekesen gúnyolódva. Tény hogy ez az ő területe… de Ő olyan szívesen várta… erre meg azzal vádolják hogy biztos ártani akar. Hát ha akar maradjon csak ott… őt aztán nem zavarja… duzzogott még a gondolataiban, majd amikor arról beszélt Szophie hogy „az Ő oldaluk” akkor bűnbánóan felvonta a szemöldökét, alig észrevehetően összébb húzta magát… és csupán ennyit szólt.
-És akkor mi van?... – Igen… sok mindent nem tudott mondani, se tenni, a lánynak igaza volt… Ő tényleg nem közülük való… de akkor is… úgy örült hogy végre valaki erre tévedt… Továbbjutva kiértetek a vízből, utatok nem rejtegetett veszélyt sem hasonló, a medúzalány végid dudorászva úszkált mellettetek, majd mikor kiértetek visszakérte a „társait”… Még egy szúrós pillantást vetett Szophie-ra majd „hümpögött” egyet hátat fordított nektek majd visszaúszott, a saját lakhelyére…
Utatokon haladva tovább, egyetlen óriási ajtó választ el titeket a céltól, aminek a kopogtatóját megszólaltatva ki is nyílik előttetek.
Beérve a félhomály fogad titeket, a talajt sűrű köd borítja, ami úgy fél lábszárig ér, tehát alig van húsz centi magasan. Először alig láttok szinte semmit sem, de amint mindenki betoppan, egy hatalmas kristálydarabot pillantotok meg a terem közepén, ami világítani kezd és ennek köszönhetően most már belátjátok az egész termet. Nincsenek berendezések és ehhez hasonlók, nincs semmi… csupán a hatalmas kristály, melynek a belsejében egy fiatal lány található, bezárva. Meg sem moccan.. A terem széles, kör alakú, a mennyezet sötét, majd felfigyelhettek hogy a ködben, egy fiatal fekete hajú srác temeti tenyerébe az arcát, ami pár könnycsepp is végiggurul, így áll a kristállyal szemben, majd amint észre vesz titeket, rátok emeli pillantását. Ez időben a falon keresztül „átszivárogva” érkezik még pár jövevény, mégpedig, a medúza lány, akinek a most egy vízzel telt medúza süveg volt a fején. De nem egyedül jött, megpillanthattátok azt a lányt is aki elküldte felétek a sugárnyalábokat ami végett „megváltoztatok” kissé. Majd kirajzolódik még egy Medúza Lány alakja, majd még egy idegen lányé. Tehát összesen, négyen jelentek meg. Aki rendelkezik, látás jártassággal az felfigyelhet egy furcsaságra, miszerint citromsárga fonalak szövik körbe a termet, és a kristályt kikerülve ugyan de keresztül halad a jelenlévő ellenségeitek testén. A megjelent lányoknak mint üresen üveges a tekintetük, és úgy szövik át a testüket a sárga fonalak mintha csak arra lennének felvarrva, de ez alól Konoha a fiú sem kivétel, akinek rá tudtok fókuszálni a nevére. Konoha testét már szinte teljese „átjárja” a fonal, míg a többieket, csupán 2-3 szál szövi át. A fiún már nem látszott szomorúság, inkább csak önelégültség és gúny… szemmel láthatóan lenéz titeket amint végigmér bennetek… Látszólag fegyvertelen, ugyanúgy a többiek is, a fiú mégis olyan ellenszenves, már-már tenyérebmászó pillantásokat vet felétek… valamiért biztos a győzelmében… Kérdezzétek nyugodtan, bár nem hiszem hogy érdemleges választ fog adni bármire is.
Ti döntötök mihez kezdetek, lehet támadni Konohát, vagy akármelyik lányt, neki szaladhattok a kristálynak is ha azt látjátok jónak. Minden csupán rajtatok áll.
_________________
Információk a karakteremről:
✿ Pontok✿ Képességeim, jártasságaim✿ Felszerelésem ✿ Inventorym |✿ Előtöri ✿ Érdekességek✿ Ozi féle Karakterlap✿ Ozi-féle Leltár✿ SAO Hivatalos karakterlap
Beszédszinem: orange/ff9933; Gondolat szín: eac117; Háttér/Kyubei(dőlt) színe:ffeec0
RenAi- Lovag
- Hozzászólások száma : 1873
Join date : 2012. Aug. 26.
Age : 35
Karakterlap
Szint: 42
Indikátor: Zöld
Céh: Justice League -
Re: [Játékos Küldetés] Dual Tower - ..: Avagy, az őrület küszöbén:..
by Szophie Kedd Május 13 2014, 19:07
A gombás sztorit végighallgatva... hát most mit kezdjek én egy gombával? O.o Egyszerűen társalogjak vele? Vigasztaljam meg? Eleve az abszurd, hogy egy GOMBÁVAL BESZÉLGETEK!!!! Most komolyan nyújtsak neki zsepit, vagy mi? Gyászoljuk, és temessük el a meg nem született testvérét? Vajon tud valamit? Segít nekünk? Ohmm.. és mi van Detrossal? Elvette az agyát a gomba, és most Detross nincs, gomba van? Nem is baj.. mert Det rossz! Nem tetszik a kígyója. Igaz Falatka? A melleim közé néztem.. vagyis a helyükhöz. (TAT) És hiányolnom kellett nem csak azokat, de a gyíkomat is. Viszont most érthető okokból Vezér társaságát választotta. Egyébként egészen könnyű érzés fiúnak lenni. Lemerném fogadni, hogy sokkal könnyebb így a hasamon aludni.. Uhmm.. Ezt rövid időn belül ki kell próbálnom!
Nőkre jellemző konoksággal fontam karba kezeimet. Ez a vízleány szórakozik velem. Még ő játssza a sértődőset? Csak annyit szeretnék, hogy igazolja valamivel, bízhatok benne. Én addig egy tapodtat sem mozdulok innen, amíg nem bizonyítja, hogy nem ártalmas.
- Ne! - raktam Ozirisz öregapó elé kezem, hangom parancsolón zengett. - Nem tudhatod, mit csinálnak veled ezek a medúzák. Odakint veszélyese. Itt miért lennének másképp? - nem akartam illetlen vagy kötekedő lenni. Egyszerűen csak szerettem volna élve kivinni innen a társaimat. És most, hogy Rita gyermek lett, és nagyjából én voltam csak olyan korban, amelyben sikerre vihetek egy ilyen kalandot, no meg hirtelen kemény és erős férfivá lettem, úgy éreztem, a vezetés felelőssége rám hárult.
- Ahelyett, hogy gyerekes álcával próbálsz megtéveszteni, nyíltan és őszintén mondd meg, miért szeretnél nekünk segíteni. Ha hihető mesét hallok, akkor felveszem ezeket a bigyókat a fejemre. Addig ne várd, hogy holmi aranyos gyerekpofitól megenyhüljek. - mondtam szigorúan. Én tudom a legjobban, mit is jelentenek a cukiság mögé rejtett indulatok.^^ Habár ezek mostanában olyannyira el vannak rejtve, hogy én sem igazán érzem őket. O.o Ehelyett az elmúlt pár percben erősödtek bennem az atyai érzések Rita-chan iránt. *w* Meg akarom őt óvni mindentől, a végtelenségig! Legszívesebben felkapnám, és megbabusgatnám! Meg valahogy el kezdett érdekelni az is, hogy vajon Hinari milyen bugyit hord. O.o Igazából ez éppen ebben a pillanatban jutott az eszembe, de mostantól kezdve késztetést érzek arra, hogy megtudjam.. Talán be kéne osonnom egy este a szobájába.. vagy jobb, a fürdőjébe.. O.O Milyen gondolatok ezek!! >.< Távozzatok!!
~ Miután mégis hajlandó voltam felvenni a medúzát, és tovább haladni ~
Egy ajtó állta utunkat. Megint. Volt rajta egy kopogtató is, de valahogy nem éreztem szükségét annak, hogy meghúzzam.. Sokkal inkább tetszett az a megoldás, hogy a lopakodásomat bekapcsoltam, és besurrantam.. Odabent csak még jobban segítette rejtőzködésemet a köd és a félhomály. Kissé kísérteties volt a hatás, habár nekem inkább az jutott az eszembe, hogy milyen csúnyaságokat tudnék elkövetni egy ilyen helyen egy lánnyal kettesben... És lány volt is hozzá. De sajnos nem hagytak velük egyedül. Viszont eszembe sem jutott a lopakodásomból engedni, és felfedni magam. Nem tettem semmit, vártam, hogy vagy az ismeretlenek, vagy a társaim tegyék meg a kezdő lépéseket. Én csak figyeltem.
Nőkre jellemző konoksággal fontam karba kezeimet. Ez a vízleány szórakozik velem. Még ő játssza a sértődőset? Csak annyit szeretnék, hogy igazolja valamivel, bízhatok benne. Én addig egy tapodtat sem mozdulok innen, amíg nem bizonyítja, hogy nem ártalmas.
- Ne! - raktam Ozirisz öregapó elé kezem, hangom parancsolón zengett. - Nem tudhatod, mit csinálnak veled ezek a medúzák. Odakint veszélyese. Itt miért lennének másképp? - nem akartam illetlen vagy kötekedő lenni. Egyszerűen csak szerettem volna élve kivinni innen a társaimat. És most, hogy Rita gyermek lett, és nagyjából én voltam csak olyan korban, amelyben sikerre vihetek egy ilyen kalandot, no meg hirtelen kemény és erős férfivá lettem, úgy éreztem, a vezetés felelőssége rám hárult.
- Ahelyett, hogy gyerekes álcával próbálsz megtéveszteni, nyíltan és őszintén mondd meg, miért szeretnél nekünk segíteni. Ha hihető mesét hallok, akkor felveszem ezeket a bigyókat a fejemre. Addig ne várd, hogy holmi aranyos gyerekpofitól megenyhüljek. - mondtam szigorúan. Én tudom a legjobban, mit is jelentenek a cukiság mögé rejtett indulatok.^^ Habár ezek mostanában olyannyira el vannak rejtve, hogy én sem igazán érzem őket. O.o Ehelyett az elmúlt pár percben erősödtek bennem az atyai érzések Rita-chan iránt. *w* Meg akarom őt óvni mindentől, a végtelenségig! Legszívesebben felkapnám, és megbabusgatnám! Meg valahogy el kezdett érdekelni az is, hogy vajon Hinari milyen bugyit hord. O.o Igazából ez éppen ebben a pillanatban jutott az eszembe, de mostantól kezdve késztetést érzek arra, hogy megtudjam.. Talán be kéne osonnom egy este a szobájába.. vagy jobb, a fürdőjébe.. O.O Milyen gondolatok ezek!! >.< Távozzatok!!
~ Miután mégis hajlandó voltam felvenni a medúzát, és tovább haladni ~
Egy ajtó állta utunkat. Megint. Volt rajta egy kopogtató is, de valahogy nem éreztem szükségét annak, hogy meghúzzam.. Sokkal inkább tetszett az a megoldás, hogy a lopakodásomat bekapcsoltam, és besurrantam.. Odabent csak még jobban segítette rejtőzködésemet a köd és a félhomály. Kissé kísérteties volt a hatás, habár nekem inkább az jutott az eszembe, hogy milyen csúnyaságokat tudnék elkövetni egy ilyen helyen egy lánnyal kettesben... És lány volt is hozzá. De sajnos nem hagytak velük egyedül. Viszont eszembe sem jutott a lopakodásomból engedni, és felfedni magam. Nem tettem semmit, vártam, hogy vagy az ismeretlenek, vagy a társaim tegyék meg a kezdő lépéseket. Én csak figyeltem.
_________________
Szophie- Árnyharcos
- Hozzászólások száma : 2853
Join date : 2012. Nov. 21.
Age : 28
Tartózkodási hely : "pokemonok mellett"
Karakterlap
Szint: 50
Indikátor: Vörös
Céh: -
Re: [Játékos Küldetés] Dual Tower - ..: Avagy, az őrület küszöbén:..
by Aoi Shizuka Csüt. Május 15 2014, 19:49
Egyszer csak a fal megszűnt szilárdnak lenni, akár valami élő folyadékfal folyta körül Shizuka ujjait, egész tenyerét, majd egyetlen hirtelen rántással szippantotta magába, ölelte körül.
Az egész érzés csak egy pillanatig tartott. Ami utána következett, abban nem volt semmi logikus. Nem fuldoklott, nem volt nyálkás a tér. Nyugodt volt körülötte minden, természetes. Aztán, ahogy odakint a saját emlékei jöttek elő, most ismét fura képeket látott. De ezúttal nem róla szóltak. Az egyetlen ismerős alak sem odakintről volt: Hinari. Egy fiú vállán nyugtatta a kezét. Békésnek és boldognak tűnt, és még a fiú neve is valamilyen teljesen érhetetlen oknál fogva kirajzolódott lassan: Naithen.
A látomás hamar véget ért, s a folyékony-jégfal visszaokádta Shizut az elvarázsolt kastély folyosójára, vissza a többiek közé.
Pislogva vetett egy pillantást Hinarira, de az események nem hagytak időt kérdésre. Veszély.
Amit nem volt képes elhárítani. Megváltoztak, de még éltek. Shizuka magát is végigmustrálta, furcsállta, hogy ő egyedül változatlan maradt. De sokkal fontosabb dolgok vártak rá. A helyzet gyökeresen megváltozott. Yuichi átváltozása volt a legbizarrabb, de még mindig az életkorának megfelelően nézett ki. Hinari és Yurihime viszont...
- Hime-chama - guggolt le a kislány mellé - Ne sírj, adok rá egy gyógypuszit! Így, ni! Már is jobb, ugye? - nyomott rá egy apró, hűsítő puszit a kislány könyökére. A kérdésre, hogy mi történt nem tudott rögtön válaszolni. Úgy érezte két felé kellene szakadnia, Yuichivel pedig fogalma se volt mit kezdjen, hogy álljon hozzá az új külsőjéhez
- Yuichi... uh - mérte végig a lányt aki az imént még fiú volt - san? - kérdezte bizonytalanul - Jól vagy? Nem érzel semmi furát, vagy fájdalmasat? - bár maga se tudta mi kellene érzeni egy ilyen átváltozás után
Majd visszafordult Himéhez:
- Elbírod a fegyvered, Hime-chama? Ha elfáradnál, ad csak ide nekem nyugodtan, hozom neked és ha kéred visszaadom rögtön! - tényleg hatalmas volt a Naginata a kislányhoz képest
- Hinari-... - zavarbaejtő volt a lány hírtelen öregedése, bár eddig is nagy tisztelettel nézett rá, most valahogy nem tudta eldönteni, hogy az öregeknek kijáró tisztelettel szólítsa-e meg, vagy ahogy eddig is
- ...-sama, jól vagy? Segíthetek hozni valamit? Tudsz... így járni? - elharapta a szót, ez a kérdés baromi tiszteletlennek hangzott, ahogy kimondta, attól félt megsérti vele a lányt, de mégis, ilyen öregen annyira elesettnek tűnt
- Hinari-sama, van ötleted mit tegyünk? - nem mert magától dönteni, talán ha egyedül lett volna, vagy ha nincs mellett Hinari, a vezető, akinek az akarata előtt szívesen meghajolt és feltétlen követte, talán akkor maga is elkezd gondolkodni, de így előbb az határozottabb emberre hagyatkozott.
Bárhogy is, de idővel tovább haladtak, s a következő hely nem volt kevésbé sejtelmes és egyben felkavaró számára. A fiú a kristályban, az ellenszenves lány előtte. Shizu felsikkantott a falból előlépők láttán, s bár az ismerős Miriana jelenléte egy pillanatig nyugtatólag hatott rá, a többiek elsöpörték ezt az érzést. Megrettenve visszahátrált vissza a szoba ajtajáig, maga mögé bújtatva a kis Himét.
A kislány megvédése adott neki új erőt, hogy legyőzze a rettenete okozta félelmét, s a fegyveréért nyúljon.
- Ne közelítsetek! Kik vagytok? Mit akartok! Mi az a kristály?
Az egész érzés csak egy pillanatig tartott. Ami utána következett, abban nem volt semmi logikus. Nem fuldoklott, nem volt nyálkás a tér. Nyugodt volt körülötte minden, természetes. Aztán, ahogy odakint a saját emlékei jöttek elő, most ismét fura képeket látott. De ezúttal nem róla szóltak. Az egyetlen ismerős alak sem odakintről volt: Hinari. Egy fiú vállán nyugtatta a kezét. Békésnek és boldognak tűnt, és még a fiú neve is valamilyen teljesen érhetetlen oknál fogva kirajzolódott lassan: Naithen.
A látomás hamar véget ért, s a folyékony-jégfal visszaokádta Shizut az elvarázsolt kastély folyosójára, vissza a többiek közé.
Pislogva vetett egy pillantást Hinarira, de az események nem hagytak időt kérdésre. Veszély.
Amit nem volt képes elhárítani. Megváltoztak, de még éltek. Shizuka magát is végigmustrálta, furcsállta, hogy ő egyedül változatlan maradt. De sokkal fontosabb dolgok vártak rá. A helyzet gyökeresen megváltozott. Yuichi átváltozása volt a legbizarrabb, de még mindig az életkorának megfelelően nézett ki. Hinari és Yurihime viszont...
- Hime-chama - guggolt le a kislány mellé - Ne sírj, adok rá egy gyógypuszit! Így, ni! Már is jobb, ugye? - nyomott rá egy apró, hűsítő puszit a kislány könyökére. A kérdésre, hogy mi történt nem tudott rögtön válaszolni. Úgy érezte két felé kellene szakadnia, Yuichivel pedig fogalma se volt mit kezdjen, hogy álljon hozzá az új külsőjéhez
- Yuichi... uh - mérte végig a lányt aki az imént még fiú volt - san? - kérdezte bizonytalanul - Jól vagy? Nem érzel semmi furát, vagy fájdalmasat? - bár maga se tudta mi kellene érzeni egy ilyen átváltozás után
Majd visszafordult Himéhez:
- Elbírod a fegyvered, Hime-chama? Ha elfáradnál, ad csak ide nekem nyugodtan, hozom neked és ha kéred visszaadom rögtön! - tényleg hatalmas volt a Naginata a kislányhoz képest
- Hinari-... - zavarbaejtő volt a lány hírtelen öregedése, bár eddig is nagy tisztelettel nézett rá, most valahogy nem tudta eldönteni, hogy az öregeknek kijáró tisztelettel szólítsa-e meg, vagy ahogy eddig is
- ...-sama, jól vagy? Segíthetek hozni valamit? Tudsz... így járni? - elharapta a szót, ez a kérdés baromi tiszteletlennek hangzott, ahogy kimondta, attól félt megsérti vele a lányt, de mégis, ilyen öregen annyira elesettnek tűnt
- Hinari-sama, van ötleted mit tegyünk? - nem mert magától dönteni, talán ha egyedül lett volna, vagy ha nincs mellett Hinari, a vezető, akinek az akarata előtt szívesen meghajolt és feltétlen követte, talán akkor maga is elkezd gondolkodni, de így előbb az határozottabb emberre hagyatkozott.
Bárhogy is, de idővel tovább haladtak, s a következő hely nem volt kevésbé sejtelmes és egyben felkavaró számára. A fiú a kristályban, az ellenszenves lány előtte. Shizu felsikkantott a falból előlépők láttán, s bár az ismerős Miriana jelenléte egy pillanatig nyugtatólag hatott rá, a többiek elsöpörték ezt az érzést. Megrettenve visszahátrált vissza a szoba ajtajáig, maga mögé bújtatva a kis Himét.
A kislány megvédése adott neki új erőt, hogy legyőzze a rettenete okozta félelmét, s a fegyveréért nyúljon.
- Ne közelítsetek! Kik vagytok? Mit akartok! Mi az a kristály?
_________________
- Táska tartalma:
- 2 fiola Kis Potion
1 fiola Nagy Potion
4 fiola Vörös Bika Potion
1 fiola Hosszú Pontosság Potion
1 fiola Gyenge Paralízis Méreg
2 fiola Gyenge Fárasztó Méreg
2 fiola Gyenge Gyengítő Méreg
2 fiola Gyenge Lassító Méreg
- Küldi bónuszok:
Aoi Shizuka- Íjász
- Hozzászólások száma : 466
Join date : 2013. Sep. 18.
Age : 30
Tartózkodási hely : Osaka
Karakterlap
Szint: 19
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: [Játékos Küldetés] Dual Tower - ..: Avagy, az őrület küszöbén:..
by Hinari Szomb. Május 17 2014, 17:47
A késztetés erős volt, hogy hozzáérjek, én pedig öntudatlanul tettem, elmerülve az emlékekben, csak egy pillanatig, ameddig látom magam előtt Naithent, visszagondolva a kórházi eseményekre, újra és megint. Aztán egy furcsa mozzanat, és ő eltűnt mellőlem, a fallal és a céhtársaimmal együtt. Emlékképek villantak, sok és sokféle, egy kislány, aki nem én voltam, vonásaiban mintha Shizura emlékeztettek volna, bár mire rájöhettem volna, tovavillant, elmosódott, újakat hozva magával, egyre gyorsabban. Egy nagyobbacska fiú, a lány szólította, szájáról nem tudtam olvasni, hangja elhalványult, s már ugrott is a kép, összezavarva. Emlékek voltak, azoknak kellett lenniük, ám nem az enyéim, sehol nem láttam a bátyámat és magamat sem… egy tizedmásodpercre, talán… vagy mégsem? Behunytam szemeim…
… és mire kinyitottam, már újra a torony padlóján voltam. Kábultan tértem magamhoz, kezemben a Katanát szorongatva. Shizu pillantását is elkaptam, hasonlóképpen lehetett meglepve, mint én, ám mire szólni tudtam volna hozzá, vagy kérdezni tőle, megjelentek a fényes, száguldó nyilak. Ezek pedig rögtön elterelték a gondolataim, gyorsan ugrottam talpra, ám tenni már nem tudtam semmit: belénk fúródtak, mindenkibe más, az eredmény pedig frusztráló és dühítő volt. Utáltam a tehetetlenséget.
- Jól… azt hiszem – néztem rá a lánykára, próbáltam mosolyogni, de fáradt sóhajtásba torkollott, s csak remélni tudtam, hogy nem ijesztem meg vele nagyon a kicsi Himét. Ő még nem ismert fel, talán jobb is volt így. Nem tudtam mit kezdeni a történésekkel, kellett egy pár másodperc, mire összeszedtem magam, Shizu is bizonytalan volt, a többiek is… így viszont soha nem fogunk kijutni.
- Hát, ez a Katana jó lesz botnak, köszönöm – feleltem, másom úgyse volt, amit hozni kellett volna, az inventory meglétének pedig még sosem örültem ennyire, mint most. Szemeimmel a továbbhaladás útját kerestem, ám messzinek tűnt az út, és fárasztónak. De indulni kellett, Ritáék már biztosan fent lehetnek, nem szabad lemaradnunk.
- Nem tehetünk mást, minthogy kivisszük a tornyot, bármi is legyen a tetején. Ha visszafordulunk, úgy fogunk járni, mint Detross… - tettem előre egy lépést, majd mégegyet, erőm azonban korántsem volt annyi, mint pár perce. Fújtam egyet, majd a többiekre néztem. Nyeltem egyet, eleinte úgy voltam vele, nem kell segítség, de ők a céhtársaim, a barátaim voltak… végül az üres, fegyver nélküli karomat nyújtottam, s ha valamelyikük belém karolt, úgy már sokkal könnyebben ment a haladás.
Ajtó, a társaim ki is nyitják, odabent köd és félhomály. Megérkeztünk. Egyetlen lépés befelé, s a kristály máris fényt adott nekünk, benne a fiatal fiúval, valószínű, hogy Detross egyik társa. Először őt néztem meg, őt kellett kiszabadítanunk, megtörni vele ennek a furcsa dimenziónak a folyamatosságát. A sárga fonalak is feltűntek, s amikor megjelentek az idegen-ismerős jövevények, már tudtam is mihez kötni őket. Hogy irányítva voltak, maga a torony által, üres tekintettel, ott jelenve meg, ahol éppen kellett nekik. Összeráncoltam a homlokom, aki a nyilakat küldte, is a falból jelent meg, a furcsa érzés a vízben, hogy figyelnek, lehetett szintén a fal miatt, hiszen tényleg figyelhettek. Most viszont nem voltak komunikatív állapotban, s abban is kételkedtem, léteztek-e egyáltalán, s nemcsak látomások voltak.
- Ha eltörjük a kristályt, a fiú is meghal? – emeltem tekintetem az egyetlen lényre, aki választ adhatott, ki olyan magabiztosan állt előttünk, védve a párját. Mondandóm persze hatásosabb lett volna felemelt Katanával, támadásra készen, ám ebben az állapotban a hangom volt az egyetlen, amire támaszkodhattam. Kissé előrébbléptem, figyelve rá, hogy ne érjek hozzá a sárga fonalakhoz, majd emeltem a lábam, megnézve, hogy a ködben, amin nem láttunk át, haladtak-e fonalak, volt-e belőlük rajtam. Ha igen, próbáltam elszakítani egyet a Katana élével, abban bíztam meg a legjobban, lévén törhetetlen és elpusztíthatatlan tárgy volt – A te bábjaid, vagy te is az vagy? – jött a második kérdés, támadni egyelőre nem terveztem, csupán a szemkontaktust igyekeztem tartani, magunkról direkt nem szólva egy szót sem.
… és mire kinyitottam, már újra a torony padlóján voltam. Kábultan tértem magamhoz, kezemben a Katanát szorongatva. Shizu pillantását is elkaptam, hasonlóképpen lehetett meglepve, mint én, ám mire szólni tudtam volna hozzá, vagy kérdezni tőle, megjelentek a fényes, száguldó nyilak. Ezek pedig rögtön elterelték a gondolataim, gyorsan ugrottam talpra, ám tenni már nem tudtam semmit: belénk fúródtak, mindenkibe más, az eredmény pedig frusztráló és dühítő volt. Utáltam a tehetetlenséget.
- Jól… azt hiszem – néztem rá a lánykára, próbáltam mosolyogni, de fáradt sóhajtásba torkollott, s csak remélni tudtam, hogy nem ijesztem meg vele nagyon a kicsi Himét. Ő még nem ismert fel, talán jobb is volt így. Nem tudtam mit kezdeni a történésekkel, kellett egy pár másodperc, mire összeszedtem magam, Shizu is bizonytalan volt, a többiek is… így viszont soha nem fogunk kijutni.
- Hát, ez a Katana jó lesz botnak, köszönöm – feleltem, másom úgyse volt, amit hozni kellett volna, az inventory meglétének pedig még sosem örültem ennyire, mint most. Szemeimmel a továbbhaladás útját kerestem, ám messzinek tűnt az út, és fárasztónak. De indulni kellett, Ritáék már biztosan fent lehetnek, nem szabad lemaradnunk.
- Nem tehetünk mást, minthogy kivisszük a tornyot, bármi is legyen a tetején. Ha visszafordulunk, úgy fogunk járni, mint Detross… - tettem előre egy lépést, majd mégegyet, erőm azonban korántsem volt annyi, mint pár perce. Fújtam egyet, majd a többiekre néztem. Nyeltem egyet, eleinte úgy voltam vele, nem kell segítség, de ők a céhtársaim, a barátaim voltak… végül az üres, fegyver nélküli karomat nyújtottam, s ha valamelyikük belém karolt, úgy már sokkal könnyebben ment a haladás.
Ajtó, a társaim ki is nyitják, odabent köd és félhomály. Megérkeztünk. Egyetlen lépés befelé, s a kristály máris fényt adott nekünk, benne a fiatal fiúval, valószínű, hogy Detross egyik társa. Először őt néztem meg, őt kellett kiszabadítanunk, megtörni vele ennek a furcsa dimenziónak a folyamatosságát. A sárga fonalak is feltűntek, s amikor megjelentek az idegen-ismerős jövevények, már tudtam is mihez kötni őket. Hogy irányítva voltak, maga a torony által, üres tekintettel, ott jelenve meg, ahol éppen kellett nekik. Összeráncoltam a homlokom, aki a nyilakat küldte, is a falból jelent meg, a furcsa érzés a vízben, hogy figyelnek, lehetett szintén a fal miatt, hiszen tényleg figyelhettek. Most viszont nem voltak komunikatív állapotban, s abban is kételkedtem, léteztek-e egyáltalán, s nemcsak látomások voltak.
- Ha eltörjük a kristályt, a fiú is meghal? – emeltem tekintetem az egyetlen lényre, aki választ adhatott, ki olyan magabiztosan állt előttünk, védve a párját. Mondandóm persze hatásosabb lett volna felemelt Katanával, támadásra készen, ám ebben az állapotban a hangom volt az egyetlen, amire támaszkodhattam. Kissé előrébbléptem, figyelve rá, hogy ne érjek hozzá a sárga fonalakhoz, majd emeltem a lábam, megnézve, hogy a ködben, amin nem láttunk át, haladtak-e fonalak, volt-e belőlük rajtam. Ha igen, próbáltam elszakítani egyet a Katana élével, abban bíztam meg a legjobban, lévén törhetetlen és elpusztíthatatlan tárgy volt – A te bábjaid, vagy te is az vagy? – jött a második kérdés, támadni egyelőre nem terveztem, csupán a szemkontaktust igyekeztem tartani, magunkról direkt nem szólva egy szót sem.
_________________
Adatlap
Szín: #a8a8a8 #787878 #464699 #9F703A steelblue
Ki mit és mennyit tudhat Hinariról? Információk az adatlap alján.
Figyelem! Amennyiben valaki visszaél a plot armorral (pl kari előtt öl meg játékost vagy dicsekszik azzal hogy megtette stb), annak neki magának kell megoldást találnia rá, hogy kari miért ne tudja őt megölni/börtönbe zárni - ha pedig nem tud ilyet kitalálni, vállalja annak következményeit is! Ez karakter minden játékára, tehát a bossra is vonatkozik.
Hinari- Kardforgató
- Hozzászólások száma : 4966
Join date : 2012. Dec. 28.
Karakterlap
Szint: 50
Indikátor: Zöld
Céh: Justice League
Ajánlott tartalom
1 / 7 oldal • 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7
Similar topics» Romantikus edzés, avagy Ozirisz és Judy játékos erőösszemérése
» [Játékos Küldetés] Vér és könnyek
» [Játékos Küldetés] Gyógyír a halhatatlanságra
» [Játékos Küldetés] Airborne
» [Játékos küldetés] Varázsceruza
» [Játékos Küldetés] Vér és könnyek
» [Játékos Küldetés] Gyógyír a halhatatlanságra
» [Játékos Küldetés] Airborne
» [Játékos küldetés] Varázsceruza
1 / 7 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.